8.

tétel: A társadalmi szerkezet és rétegződés változása -

magyarországi helyzet
Társadalmi szerkezet: társadalmon belüli különböző pozíciók közötti viszonyok. A társadalmi
pozíciókat egyes emberek ill. csoportok foglalják el, tehát a szerkezet konkrétabban a
különböző pozíciókat betöltő egyének és csoportok közötti viszonyokat jelenti

Társadalmi rétegződés: különböző ismérvek-mint a foglalkozás, beosztás, munkahely-alapján

megállapított társadalmi kategóriák helyzetének eltérése, hierarchikus sorrendje az
életkörülmények és az életmód különböző dimenzióiban.

Társadalmi osztály: termelőeszközhöz való viszony alapján definiált társadalmi kategóriák

Társadalmi réteg: Foglalkozás, lakóhely, iskolai végzettség, jövedelem stb. alapján definiált
társadalmi kategóriák

Társadalmi szerkezet a 2 világháború között

Az 1945 előtti magyar társadalom szerkezetét mérte fel Matolcsy Mátyás, amiről ilyen képet
szemléltetett:

1 – Gazdasági cselédek (föld nélküli mezőgazdasági munkások, egész évre szerződtek

nagybirtokra, majorban, nem saját házban laktak)
2 – Mezőgazdasági munkások (rövid időre, aratásra/cséplésre/napszámra szerződtek,
falvakban és saját házban laktak)
3 – Törpebirtokosok (1-5 holdas parasztok, bérmunkát is vállaltak)
4 – Kisbirtokosok (5-10 hold)
5 – Középparasztok (10-25 hold)
6 – Jómódú/Gazdag parasztok (25 vagy 30 hold fölött)

Külön kategória volt még a bányászok és kohászok csoportja, továbbá létezett a középosztály
(tisztviselők, kereskedők, magasabb jövedelmű kisiparosok), végül a felsőosztály (gyáripar és
nagytőkés bankok vezetői, 1000 holdas nagybirtokosok).

Az ország lakosságának fele a mezőgazdaságból élt, mivel az iparosodás elég kezdeti

szakaszát tapasztalták. A középosztály kicsi volt, a legszegényebb réget a mezőgazdasági
munkások, cselédek és kisbirtokos parasztok alkották.

Erdei Ferenc megállapítása szerint a magyar társadalom szerkezete a 2 világháború között

„kettős társadalom” volt. Egymás mellett élt egy rendies jellegű és egy modern polgári
társadalom. Előbbibe tartoztak az egyházak, államhivatalnokok, nagybirtokosok,
arisztokrácia, úri középosztály. Utóbbihoz tartozott a szabad értelmiség, a polgári
középosztály, a kisipar és kiskereskedelem és a munkásság csoportjai. A parasztság és a
mezőgazdasági munkások a társadalom alatt éltek.
„Két osztály – egy réteg”
1945-től kezdve „két osztály egy réteg” modell uralkodott – munkásosztály és a
termelőszövetkezeti parasztság (osztálya), valamint az értelmiségi/szellemi réteg. A
„maradék” kategóriába tartoztak a „kulákok”, mint a kisiparosok és a megmaradt egyéni
gazdálkodó parasztság. 1960-ban a társadalom több mint fele a munkásosztályhoz tartozott.

Ferge Zsusza alkalmatlannak tartotta a modellt, ezért megalkotta a „munkajelleg

csoportokat”, mivel a társadalmi kategóriákat a munka jellege definiálta. Eszerint volt a
társadalom később csoportosítva:
1 – Vezető és értelmiségi
2 – Középszintű szellemi
3 – Irodai
4 – Szakmunkás
5 - Betanított munkás
6 - Segédmunkás
7 – Mezőgazdasági fizikai
8 – Nyugdíjas

A piacgazdaság térnyerése jelentős foglalkoztatottság-visszaeséssel járt együtt – növekedett

a munkanélküliség, jelentős része a munkásoknak tartósan elhagyta a munkaerőpiacot. Nőtt
a foglalkoztatottság a szolgáltatásokban, elsősorban a pénzügyi és a humán szolgáltatások
területén, viszont drasztikusan esett a nehéziparban és a mezőgazdaságban. Az iskoláztatás
kiterjesztése miatt a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők kisebb valószínűséggel
váltak munkanélkülivé. Budapesten és az ország nyugati felében kisebb volt a
munkanélküliség.