Iskolázottság, oktatás Magyarországon

A népesség iskolázottsági helyzetének mérési lehetőségei

A népesség kulturális helyzetét általában a következő adatokkal jellemzik:

 írni-olvasni tudás,
 legmagasabb iskolai végzettség,
 az oktatásban való részvétel.

Az írni-olvasni tudás egyik alapvető fontosságú mutatója a kulturális színvonalnak, – amelyet a

népszámlálás során vagy külön kérdéssel, vagy az iskolai végzettségre vonatkozó kérdések
részeként vizsgálnak. A lakosságot ebben a vonatkozásban három csoportra szokták osztani: írni-
olvasni tudók, csak olvasni tudók (ún. félanalfabéták), írni-olvasni nem tudók (analfabéták). De
gyakran csak két csoportot különböztetnek meg: az írni-olvasni tudókat és az analfabétákat (ez
utóbbiba sorolva a félanalfabétákat is).

Az írni-olvasni tudást van, ahol 6 vagy 7 éves kortól, s van, ahol 10 évestől vizsgálják, a
nemzetközi összehasonlítások céljaira azonban csak a 15 éves és idősebb népesség írni-olvasni
tudását kutatják (ezt alkalmazza az UNESCO is).

A hazai népesség iskolai végzettsége jelentősen emelkedett az elmúlt időszakban.

Míg 1910-ben a magyar népességnek 18%-a nem járt iskolába – azaz analfabéta volt –, ez az arány
1990-ben már csak 2%, a század legvégére pedig 1%-nál is kevesebb. A középiskolai végzettséggel
rendelkezők aránya 1994-re 2%-ról 20%-ra, a felsőfokú iskolai végzettségűeké pedig 1%-ról 8%-ra
növekedett. A tisztított iskolai végzettség történeti alakulását vizsgálva is jelentős fejlődést
állapíthatunk meg.
A 10 éves és idősebb népesség körében a 0 osztályt végzettek aránya 1920 és 1996 között 13%-ról
1% alá esett, a 15 éves és idősebb korosztályból az általános iskola 8 osztályát végzetteké 11%-ról
85,2%-ra, a 18 éves és idősebb népességben a legalább középiskolai végzettséggel rendelkezők
aránya pedig 4%-ról 32%-ra emelkedett. Több vélemény szerint a jelentős a növekedés ellenére –
különösen az utóbbi két vonatkozásban – lemaradtunk a fejlett országok egy részéhez viszonyítva.

Fontos megjegyezni, hogy a két nem iskolai végzettségi színvonala mindig eltér egymástól.
Régebben a nők iskolázottsága jelentősen elmaradt a férfiakétól, pl. 1910-ben a nők 22%-a, a
férfiaknak pedig csak 15%-a nem járt iskolába. 1930-ban a 25–39 éves korosztályon belül a
legalább középiskolai végzettséggel rendelkező férfiak aránya háromszor, a felsőfokú végzettséggel
rendelkezőké pedig hétszer akkora volt, mint az azonos korosztályon belüli nők esetében.
Ugyanakkor a 20. század végére lassan megfordult a helyzet. Bár még 1990-ben a népesség egészét
tekintve – a tisztított iskolai végzettségi arányokat vizsgálva – általában a férfiak iskolázottsága
magasabb volt, a befejezett középiskolai végzettséggel rendelkezők arányát tekintve a nők már
megelőzik a férfiakat.

Ugyanakkor ha a 25–39 éves korosztályokat vizsgáljuk, akkor már 1990-ben mind a befejezett
középiskolai, mind a befejezett felsőfokú iskolai végzettség tekintetében igen jelentős a nők előnye.
Az iskolai végzettséget – a teljes populációra – korcsoportonként vizsgálva egyértelműen látszik,
hogy a fiatalabb felnőtt korosztályok iskolázottsága egyre magasabb.

A 2011-es népszámlálás KSH-s adatai

A népesség iskolázottsági szintje az egyik legdinamikusabban változó terület. A minél magasabb

iskolai végzettség megszerzése előfeltétele a munkaerőpiacon hasznos további ismeretek
elsajátításának, ami nyomon követhető az iskolázottsági szint emelkedésében. 2011-ben tovább
folytatódott a 15 éves és idősebb népesség körében az általános iskola 8. évfolyam vagy annál
alacsonyabb végzettségűek arányának csökkenése, ezzel párhuzamosan a közép-, illetve felsőfokú
végzettségűek arányának növekedése.

A legutóbbi mérés adatai szerint országosan a lakosság 15,5 százaléka diplomás, de óriásiak a
területi eltérések. Az egyetemet vagy főiskolát végzettek többsége a fejlett ipari térségekben és a
felsőoktatási intézmények környékén él, a legkevesebb felsőfokú végzettségű pedig a gazdaságilag
elmaradottabb, aprófalvas jellegű, jellemzően mezőgazdasági termeléssel foglalkozó területeken.
Az adatok szerint míg a fővárosban lakók 29 százalékának, a megyeszékhelyeken pedig átlagosan
25 százaléknak van felsőfokú végzettsége, addig a községekben ez az arány a 10 százalékot sem éri
el. Országos összehasonlításban egyébként Nógrád megyében van a legkevesebb diplomás.
Az iskolázottság területi különbségei hasonlóan alakulnak a tíz évvel ezelőttihez, a településtípusok
között a legalább általános iskola 8. évfolyamát végzettek arányaiban legkisebb az eltérés. A régiók
közötti legnagyobb különbséget Közép-Magyarország (97 százalék) és Észak-Alföld (93 százalék)
jelenti.

Az érettségizettek arányában már számottevő különbségek vannak a településtípusok között. Míg a

főváros 70 és a megyeszékhelyek 60 százalékos értéke kiemelkedően magas, addig a községeké
csupán 33 százalék. A régiók közül csupán Közép-Magyarország haladja meg – Budapest kiugró
értéke miatt –az országos átlagot, a többi alatta marad. A megyéket tekintve Pest és Csongrád
megyében a legkedvezőbb a helyzet, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legkedvezőtlenebb.

Az egyetemet, főiskolát végzettek országos aránya a 25 éves és idősebb népesség körében 19

százalék. Kiemelkedően magas a diplomások aránya a fővárosban, alacsonyabb, de az országos
átlagot lényegesen meghaladó a megyeszékhelyeken, községekben csak 10 százalék. A megyék
közül Nógrád és Békés megyében legalacsonyabb az arányuk (11, illetve 13 százalék).

A népesség iskolai végzettségének javulását jelzi, hogy az elmúlt évtizedben minden korcsoportban
csökkent azok aránya, akiknek alapfokú végzettségük sincs – emeli ki a tanulmány. E szerint a
2011. őszi népszámláláskor egymillió-négyszázharminckilencezer embernek volt felsőfokú oklevele
Magyarországon, doktori fokozatot pedig tizenötezren szereztek.

Az elemzés rámutatott arra is, hogy végzettség nélkül szinte képtelenség elhelyezkedni: 2011-ben a
csaknem négymillió foglalkoztatottnak mindössze fél százaléka (húszezer ember) volt olyan, aki
általános iskolai bizonyítványt sem tudott felmutatni. A nyolc osztályt sikerrel elvégzőknek ezzel
szemben már ötöde talált munkát, az érettségizetteknek több mint fele (54 százaléka) tudott
elhelyezkedni, a diplomások körében pedig hetvenszázalékos foglalkoztatottságot mértek.
Kiderült az is, hogy az elmúlt három évtizedben a műszaki, ipari és építőipari jellegű képzések
voltak a legnépszerűbbek a szakmunkások és a szakiskolát végzettek között, emellett növekvő
tendenciát mutattak a szolgáltatási területek is (például turizmus és szórakoztatás, fodrászat és
szépségápolás). Az oktatási és a mezőgazdasági végzettségűek arányában ugyanakkor csökkenést
tapasztaltak az elemzők. A felsőfokú végzettségűek között a társadalomtudományok, gazdaság, jog,
illetve az oktatás bizonyult a legkedveltebb szakterületnek.

A népesség iskolázottságának javulásával párhuzamosan emelkedett az idegen nyelvet beszélők

száma és aránya is. A kilencvenes évek folyamán megduplázódott az anyanyelvükön kívül más
nyelvet is beszélők hányada: Budapesten 17-ről 33 százalékra nőtt az arány, a megyékben pedig 7-
ről 16 százalékra. A 2000-es években folytatódott, de már nem volt olyan számottevő a növekedés:
2011-re a főváros lakosságának 34, a megyékben élőknek nem egészen 19 százaléka nyilatkozott
úgy, hogy legalább egy idegen nyelven képes kommunikálni, elsősorban angolul vagy németül.

A mai magyar oktatási rendszer

Időtartam (év) Képzési forma Életkor

3-4 óvoda 3 éves kortól
4/6/8 általános iskola 6 éves kortól
Gimnázium vagy
8/6/4 vagy 4/5/6 10/12/14 éves kortól
szakközépiskola
3/4 felsőoktatási alapképzés 18 éves kortól
2/1 Felsőoktatási mesterképzés
3 doktori képzés

A gyerekek 3 éves korban lépnek be a magyar közoktatás kapuján, ekkor kezdik el az óvodát. A
tankötelezettség a 6. vagy 7. betöltött életév után kezdődik, a gyermek iskolaérettségétől függően.
Ekkor kezdenek el a szeptemberben kezdődő tanévben általános iskolába járni. A tankötelezettség
16 éves korig tart (azonban abban a tanévben mikor a 16. életévét betölti még tanköteles). Az
eredetileg hagyományosan 8+4 éves általános iskola-középiskola felosztás mellett egyre több a 6+6
és a 4+8 éves képzés is, amikor a gyerekek nem 8, hanem 6 vagy akár 4 általános iskolai év után
már gimnáziumban folytatják tanulmányaikat, azonban változatlanul 12 évet töltenek együttesen az
alapfokú és középfokú oktatásban. A középiskolák elvégzésekor érettségi vizsgát tesznek a tanulók.
A gimnáziumok mellett a szakközépiskolákat is választhatják, ahol a 4 éves képzés után 1 vagy 2 év
alatt szakmát is tanulhatnak.

A felsőoktatás az úgynevezett bolognai folyamat során 2005-től fokozatosan átállt a

hagyományos, egységes (osztatlan) 3-4 éves főiskolai és 4-6 éves egyetemi képzésekről a
háromszintű rendszerre. Ebben a rendszerben a 3-4 éves alapképzést elvégzők egy része
felvételt nyerhet az 1-2 éves (tanári szakokon 2,5 éves) mesterképzésekre. A legfelső szint a 3
évig tartó doktori képzés. Az osztatlan képzésre felvetteknek nincs alap- és mesterképzésre osztva
a tanulmányuk, hanem egyben végzik el és főiskolai, illetve egyetemi diplomát kapnak a végzésük
helyétől függően. Jelenleg (2007-ben) még kifutó jelleggel jelen vannak a tanulmányaikat 2006
előtt elkezdők végzéséig, azonban 6 szakon (orvos, fogorvos, gyógyszerész, állatorvos, jogász,
építész) még most is indul osztatlan rendszerű képzés.

A magyar felsőoktatásnak két érdekes sajátossága van. Az egyik a több helyen, sokszor főállásban
oktató docensek, professzorok nagy száma (Intercity-professzorok). Ez a 90-es években alakult ki,
az egyetemek, illetve szakok akkreditációja ugyanis, a színvonal érdekében, megkövetelte előírt
számú, bizonyos fokozattal rendelkező oktató meglétét, így az intézménynek még teljes fizetés
megadása mellett is megérte más intézmények oktatóit alkalmazni. Az oktatók részéről ennek
előnye a megtöbbszörözött fizetés mellett a nagyobb hatalom, az adott tárgy oktatásában és
kutatásában kialakítható országos monopolhelyzet. Ebből adódik, hogy nyilatkozatoknál „az ELTE
és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora”, stb. lehet a titulus.

A másik sajátosság, hogy külföldön szerzett PhD-t Magyarországon nem lehet érvényesíteni,
honosítás nélkül érvénytelen, használhatatlan papír. A honosítás úgy történik, hogy kérelemre,
tekintélyes eljárási díj befizetése után, valamelyik magyar doktori iskola a jelölt anyagát, cikkeit
megvizsgálva kiadja a PhD fokozatot.

Az oktatás hivatalos nyelve a magyar, azonban több etnikai és nemzeti kisebbség (pl. német, román,
szlovén, szerb, horvát) rendelkezik kisebbségi oktatási intézményekkel, ahol a saját nyelvüket
használják első, vagy második oktatási nyelvként az általános, ill. középiskolai oktatás szintjén. A
kisebbségi oktatás ellátásának biztosítása csakúgy, mint az iskolarendszerű oktatásé, a fenntartó
feladata, amely legtöbb esetben a helyi önkormányzat.

Törvény írja elő a kötelező oktatás ingyenes biztosítását. Ennek ellenére a magániskolák
felszámolhatnak tandíjat. Az általános iskolai tanulmányok megkezdéséhez szükséges az
iskolaérettség igazolása. Az iskolák kötelesek felvenni azokat a diákokat, akik az érintett körzetben
laknak, de a szülők kérelmezhetik gyermekük felvételét bármely intézménybe. A középiskolai
tanulmányok megkezdésének sok esetben feltétele az iskolák által szervezett felvételi eljárásban
való részvétel, amelyet az Oktatási Minisztérium által felállított útmutató alapján szerveznek.

Az iskolai év 185 tanítási napból áll, hagyományosan augusztus végén, illetve szeptember elején
kezdődik, és a következő év augusztus 31-ig tart. 2004-től három (kb. 1 hét) iskolai szünet van:
ősszel, télen, és tavasszal; továbbá a nyári szünet, amely 10-11 hét hosszú. Minden héten 5 tanítási
nap van, a tanítási órák általában 45 percesek. A maximális tanítási óraszámot törvény szabja meg a
különböző évfolyamokon.

Egy három szintből - Nemzeti Alaptanterv (1995), Kerettanterv (2000), valamint a helyi tanterv
(intézményi szint) - álló rendszer biztosítja a szabályozási keretet a tanárok számára a tanmenet
kialakításához. Az iskola és a helyi tanári kar - a tantárgyak központilag meghatározott definíciója
alapján - határozza meg és alkalmazza a helyi tantervet és tanmenetet minden egyes osztály
számára, minden egyes tantárgyból. A Nemzeti Alaptanterv (NAT) módosítása jelenleg folyamatban
van. A módosított NAT kifejezetten a képességek és a készségek fejlesztésére fogja helyezni a
hangsúlyt. A tanítási módszer megválasztásában minden egyes oktatási intézményben részt vesznek
a tanárok, a szülők, valamint a többi érintett. A tankönyvválasztás a tanári kar felelőssége, az
Oktatási Minisztérium által közzétett választható tankönyvek listája alapján.
Fontos hangsúlyozni, hogy a mostanában gyors ütemben lezajlott, a tantervi rendszert érintő
változtatásokat még nem hajtották végre teljes egészében. Jelenleg a gyakorlatban három tantervi
rendszer létezik (párhuzamosan az oktatás különböző típusainak és szintjeinek megfelelően)
Magyarországon: a régi központi tantervi rendszer (1978, többször módosítva 1995-ig), a kizárólag
a NAT-on alapuló rendszer, valamint a Kerettantervi rendszer.

Magyarországon a felsőoktatási intézmények állami-, magán-, illetve egyházi egyetemek és

főiskolák, amelyeket az állam akkreditál, azaz hivatalosan elismer. Ezek szakosodott intézmények,
ennek megfelelően szervezik képzéseiket. A felsőoktatási intézményekhez sorolandóak a nem
egyetemi szintű főiskolák, az egyetemek, valamint néhány felsőfokú szakképzést nyújtó intézmény.
Az érettségi bizonyítványt a felsőoktatási rendszerbe való belépéshez minden intézmény
megköveteli. Számos felsőfokú képzést nyújtó intézmény vagy program szigorúbb felvételi
követelményeket állít. További követelményeket is állíthatnak, mint pl. nyelvvizsga, középfokú
szakirányú végzettség, illetve bizonyítvány.

Mivel a magyar speciális nevelési-oktatási szolgáltatásoknak a XIX. század közepe óta

intézményesített hagyományai vannak, különálló intézmények állnak rendelkezésre a vak, illetve a
halláskárosult diákok, valamint a testi-, illetve a szellemi fogyatékkal élők számára az alapfokú (1-
4), illetve az alsó-középfokú (5-8) iskolai oktatás szintjén. Ezen intézmények multiplikátor-tréning
központokként működnek a legújabb speciális oktatási módszerek alkalmazásában, emellett
szakembereket készítenek fel az integrált oktatási és képzési modulok bevezetésére. A mostanában
bekövetkezett változtatásoknak megfelelően az integrált oktatás az iskolai ellátás minden szintjén
kötelező, kivéve a siketek, vakok, vagy az értelmileg enyhén, illetve súlyosan fogyatékos diákok
esetében. Több speciális nevelési-oktatási tanárképző program létezik. Az általános iskola
befejezésével a speciális nevelési-oktatási igényű diákok folytathatják tanulmányaikat speciális
szakképző iskolák keretein belül is.