30.

A vallásosság szociológiai fogalmai, a vallás funkciója és hatása, a

szekularizáció elmélete

Azon gondolati rendszerek között, amelyek a társadalomnak normákat

ajánlanak és a normákat alátámasztó értékeket kínálnak, a vallások a
legfontosabbak. A vallásoknak az emberi társadalmakban meglév ő fontossága
fejeződik ki abban is, hogy a szociológiának meglehetősen elkülönült és
intézményesült ága a vallásszociológia.

Durkheim definíciója szerint a vallás a szent dolgokra vonatkozó hitek és

gyakorlatok egységes rendszere. Megkülönböztette a profán (a mindennapos,
szokásos, adottnak vehető), és szent dolgokat (nem hétköznapiak,
„földöntúliak”, meghaladják a követlen léttapasztalatokat).

A vallás szociológiai meghatározása Yinger megfogalmazásában:

Olyan hit és gyakorlat rendszer, amelynek segítségével valamely embercsoport

az, emberi élet végső kérdésével foglalkozik. Kérdései: Mi az emberi élet
értelme? Mi történik az emberrel a halál után? Van -e túlvilági élei? Mit ől
szenved az ember?

A vallásosságnak több dimenziója van:

- hit bizonyos vallási tételekben Ateista (istentagadó) vallásos
- bizonyos vallási rituálék gyakorlása bennük való részvétel
szekularizáció – vallástól való elfordulás
- vallási ismeretek
- vallás által előírt erkölcsi normák megtartása.

Vallások fajtái:
Az 5 világvallás:
- kereszténység - totemizmus : állatvilággal való kapcsolat
- buddhizmus - mana, fetisizmus : tárgyakban rejlő erő
- iszlám - halottak és ősök kultusza
- hinduizmus / brahizmus - szellemekben való hit
- kínai univerzizmus (kongfucinozmus, taonizmus, zent )

Az egyház nagyobb létszámú társadalmi szervezet, a tagság beleszületik,

képzett papsága van, s nagy hangsúlyt fektet a tanításra.

A szekta kisebb létszámú, a tagsághoz egyszeri felnőttkori csatlakozás,

megtérés szükséges. Nincs papsága, az érzelmi elemeket, a vallásos
élményeket hangsúlyozza.

A felekezet félúton van a szekta és az egyház között. Független az államtól.

Olyan egyház, mely elfogadta, hogy a társadalom többvallású.

A kultusz olyan formátlan vallási és nem vallási csoportosulás, mely valamely

hit körül alakult ki. Ilyen például a boszorkányhit.

Új vallási mozgalmaknak nevezik a közelmúltban megjelent szekta és kultusz

jellegű mozgalmakat.
Fundamentalistának nevezik azokat a vallási mozgalmakat, melyek erősen
ragaszkodnak néhány hittételhez, s próbálják ezeket ráer őszakolni
környezetükre.

Egyház és a szekta közti különbségek:

- Az egyház tevékenysége során az intellektuális elemekre helyezi a

hangsúlyt, míg a szekta az érzelmi elemekre.
- Az egyház specializált papsággal rendelkezik a szektákban a mindenkori
vezető látta el a papi funkciókat.
- Az egyházba beleszületik az ember, a szektába elég egyszer megtérni.
- Az egyház toleráns az egyéb vallási irányzatokkal szemben, míg a szekta
csak a saját tagjait tekinti vallásosnak, és igyekszik a többi embert is
megtéríteni.
- Minden egyes egyházon belül van fundamentalista irányzat. A leger ősebb az
iszlámon belül, amely terrorcselekménnyel kapcsolódik össze. Lényeg: az
adott egyház fundamentalista tagjai mindenkitől elvárják, hogy ennek az
egyháznak a normáit fogadja el, és e szerint éljen.

Elméletek

A vallás funkciója a társadalomban:

A vallásszociológia legalapvetőbb kérdése, hogy mi a vallás szerepe a

társadalomban. Párhuzamosan azzal, hogy a vallások segítenek az egyes
embereknek, hogy el tudjanak tájékozódni a világban, a vallások az egész
társadalom számára fontos funkciót látnak el úgy, hogy a társadalom tagjai
számára valamilyen közös értelmezési keretet nyújtanak az élet értelmér ől, az
értékekről és a normákról. Elősegíti a társadalmi integrációt, az összetartozás
érzését, közösségeket teremtenek, továbbá legitimálják a fennálló társadalmi
intézményeket.

A gazdaság és a vallás összefüggései:

Nemcsak a vallásszociológiának, hanem az egész szociológiának egyik

legérdekesebb és legfontosabb kérdése, hogy a gazdasági és a tudati
viszonyok változása, ezen belül a vallás változása milyen kapcsolatban vannak
egymással, melyik az ok és melyik az okozat. Közismert Marx tétele, hogy a
gazdasági alap határozza meg a felépítményt, amelyhez tudati elemeket, ezen
belül a vallást is sorolta, bár nem zárta ki a visszahatás lehet őségét. Marx
állítja, hogy a vallás a nép ópiuma, azt a meggy őz ődést fejezi ki, hogy a vallás
és az egyház mindig a fennálló viszonyok megmaradásában érdekelt er ők
oldalán áll, azokat szolgálja.

Max Weber munkásságának jelentős részét alkotják vallásszociológiai m űvei,

amelyekben a nagy vallások hatását vizsgálta a gazdaságra és társadalomra.
Ezekben azt mutatta ki, hogy ezek nagyon lényegesen befolyásolták, hogy az
adott társadalomban milyen gazdasági rendszer alakult ki, némely vallások
hátráltatták, mások elősegítették a modern gazdaság felé irányuló fejl ődést.

A vallásszociológiában hosszú ideig uralkodott a szekularizáció elmélete.

Eszerint a fejlett társadalmakban fokozatosan gyengül a vallásosság, az
egyházak egyre kisebb szerepet játszanak. Ma úgy látjuk, a szekularizáció több
lazán összefüggő folyamatból tevődik össze:

- racionális gondolkodás terjedése és ezzel a világ jelenségei vallásos

magyarázatának háttérbe szorulása;
- a nem sajátosan vallási feladatok (pl. betegápolás, oktatás, államigazgatás)
leválnak az egyházakról, specializált intézmények feladatkörévé válnak;
- átalakul az egyházak szervezete, gyengül a hierarchia, er ősödik a laikusok
szerepe.
Egyik folyamat sem jár szükségképpen együtt a vallásosság csökkenésével,
viszont átalakítja a vallásos gondolkodást úgy, hogy megmarad a vallás
alapvető funkciója.

Új tendenciák jelentkeztek, melyek megkérdőjelezik a szekularizáció

folytatódását. Az utolsó évtized vallásszociológiai vizsgálatai a keresztény
kultúrájú országokban változatos képet mutatnak. A vizsgált országokban a
rendszeres templomlátogatók aránya mindenütt jóval kisebb, mit az Istenben
hívők aránya. Ilyen a vallásos ébredés egyes országokban (pl. Amerikában és
Írországban, ahol az állam és a felekezet alkotmányjogi szétválasztása
erősebb). Amerikában a vallásosság terjedése történik napjainkban is, de ezek
nem a hagyományos felekezetek, hanem különböző kisegyházak és szektaszer ű
csoportok.

Magyar Katolikus Egyház:

300 Köz- és Felsőoktatási Intézményt tart fent, ezekben 70 ezren tanulnak, és

370 ezer 18 év alatti diák vesz részt hitoktatásban.

3200 településen van jelen az egyház, 1,2 millió ember jár rendszeresen
templomba, 2200 felszentelt pap teljesít szolgálatot.

Magyarországon a II. világháború után az izraeliták számának nagyfokú

csökkenése a holokauszt és a kivándorlás miatt, az evangélikusoké
csökkenése pedig a német anyanyelvűek kitelepítése és a szlovákok
áttelepülése Szlovákiába.

A szocialista korszakban kezdetben erős, később gyengül ő vallásellenes

propaganda folyt, és az állam korlátozta az egyházak m űködési szabadságát.
Ennek ellenére a vallásosság aránya viszonylag magas maradt.

A 2001-es népszámlálásba nem kötelező jelleggel bekerült a felekezethez való

tartozást tudakoló kérdés; Mo. lakosságának többsége katolikus (római 51,9%,
görög2,6%), református 15,9%, evangélikus3%. Ez igen erős egyházi köt ődést
mutat. (Bár sokan életük főbb fordulópontját veszik igénybe az egyház
„szertartásait”, és ez nem jelent feltétlen vallásosságot.)