Laboratóriumi és vegyipari műveletek és

szabályozásuk
1. Szilárd porszerű anyagok kiszerelése, granulálás, tablettázás (2-
10 oldal)
a) Granulátumok előállítása (2 oldal)
b) Száraz granulálás (2 oldal)
c) Száraz granulálás brikettezéssel (3 oldal)
d) Száraz granulálás kompaktorral (3 oldal)
e) Olvasztásos granulálás (szinter granulátum) (3 oldal)
f) Nedves granulálás (3-4 oldal)
g) Gyúrásos granulálás (4-5 oldal)
h) Örvényáramú granulálás (5 oldal)
i) Fluidizációs granulálás(6-7 oldal)
j) Tabletták előállítása (7 oldal)
k) Excenteres tablettázó gépek (8 oldal)
l) Körforgós tablettázó gépek (9-10 oldal)
2. Az ipari irányítástechnika alapjai (11-20 oldal)
- kézi és önműködő irányítás (11-12 oldal)
- szerkezeti részei (készülék, szerv elem, jelvivő vezeték) (12 oldal)
- digitális és analóg jel (12 oldal)
- irányító berendezés, irányított jellemző, módosított jellemző, zavaró
jellemző (12 oldal)
- szabályozás, vezérlés (13 oldal)
- irányítási folyamat jellemzése, tagok típusai (P, I, D, T, H) (14-16 oldal)
- szabályozás fajtái (16 oldal)
- segédenergiák (villamos, pneumatikus, hidraulikus) (19-20 oldal)
3. Vezérléstechnika (20-21 oldal) (szerv, berendezés, jellemző)
4. Szabályozástechnika (21-23 oldal) (berendezés, szerv jel, jellemző,
membránmotoros szabályozószelep)
5. Vegyipari irányítástechnika (24-27oldal)
a) szabályozás (24 oldal)
b) Nyomásszabályozások (24 oldal)
c) Szintszabályozások (24 oldal)
d) Mennyiségszabályozások (25 oldal)
e) Hőmérséklet-szabályozások (25 oldal)
f) Arányszabályozások (25 oldal)
g) Zavarkompenzációs és kaszkádszabályozás (25-26 oldal)
h) Összetett szabályozások (27 oldal)
6. Vegyipari berendezések szabályozása (28-33 oldal)
 Szilárd, porszerű anyagok kiszerelése, granulálás, tablettázás
Granulátumok előállítása
A granulálás fontos gyógyszer-technológiai művelet. A granulátumok a tabletták kiinduló anyagai.
A granulálás műveletét végezhetjük agglomerációval és/vagy dezintegrációval.
Agglomerációval végezzük a granulálást, ha por alapanyagból, rendszerint nedves úton, szemcseképzéssel
építjük fel a granulátumokat (felépítéses granulálás).
Dezintegrációval történik a szemcseképzés, ha az előzetesen nedves vagy száraz úton agglomerálással
előállított termékből (brikettekből) aprítással alakítunk ki granulátumokat.
A granulátumok előállítása történhet:
- száraz granulálással,
- olvasztásos granulálással,
- nedves granulálással.
Száraz granulálás
Száraz granuláláskor a szemcséket előzetes tömörítéssel (kompaktálással), általában kötőanyag hozzáadása
nélkül alakítjuk ki. A szemcséket összetartó szilárd kötőanyaghidak a szemcsék préserő hatására
bekövetkező összeszorulásakor, mechanikai összekapcsolódásakor alakulnak ki. A száraz granulálás jól
alkalmazható nedvességre és hőhatásra érzékeny, bomló hatóanyagok esetén.
Előnye, hogy gyors módszer, elkerülhető a bomlás vagy egyéb nemkívánatos, hő hatására bekövetkező
folyamat és alacsony az energiaigénye. A száraz úton történő granulálás kivitelezéséhez kevés eszköz,
kevés munkatér szükséges, elkerülhető a költséges és hőterheléssel járó szárítási művelet.
Hátránya, hogy ez a technológia is speciális berendezést igényel, a szemcsék mechanikai szilárdsága
kisebb, mint a ragasztószeres granulálással készült szemcséké, mivel a szemcséket összetartó kötőerők is
gyengébbek. A termék a magas portartalom miatt heterogén szemcseeloszlású.
A száraz granulálás folyamatábrája:

A száraz granulálás részműveletei:

1.) kompaktálás (előzetes tömörítés),
2.) aprítás (őrlés),
3.) szitálás.
A teljes művelet, a több részművelet kivitelezése, több berendezésben vagy egy erre a célra kifejlesztett
berendezés egységeiben, egymást követően végezhető el.
21
Száraz granulálás brikettezéssel
A brikettezés olyan préselési művelet, amelynek során első lépésként, nagyméretű préselményeket
készítünk. Ezeket, a kb. 20-30 mm átmérőjű, 5-15 mm vastag, lapos, henger alakú úgynevezett briketteket,
méretüknek megfelelő, speciális szerszámokkal felszerelt, nagy préserejű tablettázó géppel állíthatjuk elő.
A granulátum e brikettek megfelelő méretre való aprításával állítható elő.

Száraz granulálás kompaktorral

A poralapanyagokat a kompaktor (tömörítő) hengerek segítségével préselhetjük össze. A kötőerőt a
préserővel (a hengerek közti távolsággal) állíthatjuk be. A daráló egység, a préselményt granulátumokká
aprítja és a megfelelő granulátum szemcseméret a szita fonalközi távolságával szabályozható. Ezek a
berendezések lehetnek szakaszos és folyamatos üzeműek is. Kompaktoros száraz granuláló vázlata:

Olvasztásos granulálás (szinter granulátumok előállítása)

A szinter granulátumok előállításához, alacsony olvadáspontú segédanyagokat használunk és ezekből
melegítéssel alakíthatjuk ki az olvadék hidakat, amikből hűtéssel jönnek létre majd a szilárd
kötőanyaghidak.
Hőérzékeny hatóanyagok esetén kerülendő ez a módszer. A granulátumok vagy a belőlük készült tabletták
tárolási hőmérséklete nem haladhatja meg a kötőanyaghidak olvadási hőmérsékletét. A kötőanyagok
olvadáspontja 40 – 80 °C közötti, az anyagtól függően.
Olvadó hidrofil kötőanyagok például: polietilénglikolok, karnauba viasz, glicerin-monosztearát. Ezek a
kötőanyagok vízoldhatóak.
Olvadó hidrofób (víztaszító) kötőanyagok például: paraffin, sztearinsav, mikrokristályos viasz.
Nedves granulálás
A nedves granulálás, a száraz granuláláshoz hasonlóan, a ható- és segédanyagok előkészítésével (bemérés,
keverés) kezdődik.
A szemcsék közötti megfelelő kötőerő kialakítására a granuláló oldatokban, gyakrabban alkalmazott
kötőanyagok például: zselatin, keményítő, cellulóz származékok stb.
22
A nedves granulálás folyamatábrája:

A nedves granulálásnak számos változatát alkalmazza a gyógyszeripar. Ezek a gyúrásos, az örvényáramú

és a fluidizációs granulálási eljárások.
Gyúrásos granulálás
A tényleges granulálás a bemért, száraz porkeverék homogenizálásával kezdődik, ezt követi az anyag
átnedvesítése és összegyúrása a granuláló oldattal, a nedves massza szemcsésítése szitán való áttöréssel,
majd a szemcsék szárítása. A folyamat végén a megfelelő szemcseméret tartomány elérésére a szemcséket
szitán áttörjük, hogy a szárításkor összetapadt, ezáltal megnövekedett anyagrészekből is megfelelő
szemcseméretű granulátumokat nyerjünk.
A porok külön homogenizálását rendszerint dobkeverőkkel végezhetjük. A Z-karos és az örvényáramú
keverők nagy erő kifejtésére alkalmas keverők, amelyek képesek az átnedvesítés, átgyúrás műveletét is
elvégezni.
A nedves granulálás kétségtelen előnye, hogy az erősebb kötőanyaghidak következtében a szemcsék
mechanikai szilárdsága is nő.
A módszer alkalmazásának hátránya a viszonylag magas beruházási és üzemeltetési költségek, továbbá,
hogy a hőre és/vagy nedvességre érzékeny anyagok esetén nem vagy csak korlátozottan alkalmazható.
A gyúrásos granulálás elvégezhető kézzel vagy oszcilláló granuláló berendezéssel.
Gyógyszertári, laboratóriumi körülmények között végzett kézi granuláláskor a kimért és homogenizált
porkeveréket a granuláló folyadékkal öntéssel nedvesítjük át és szitán egyenletes nyomás kifejtésével
áttörjük. A nedves szemcsék szobahőmérsékleten vagy szárítószekrényben száríthatók.
Az oszcilláló granuláló nevét onnan kapta, hogy négy vízszintesen elhelyezett és végein egy-egy tárcsához
illesztett granuláló rudak, körkörös, ide-oda mozgással keverik, görgetik és préselik át a szitán az anyagot.
A rudak egyenletes erőt fejtenek ki, ami elősegíti a közel azonos szemcseméret eloszlást. Oszcilláló
granuláló vázlata:

23
A granulátum alakját, gördülékenységét, szilárdságát és szemcseméret eloszlását jelentős mértékben
befolyásolja a massza nedvesség- és kötőanyagtartalma.
Ha kevés a granuláló oldat mennyisége és alacsony a kötőanyag-koncentráció, akkor a szemcsék, a gyenge
kötőerők és a magas portartalom miatt különböző nagyságúak, kevéssé szilárdak és a nagy felület miatt
rossz gördülékenységgel rendelkeznek.
Ha túl magas a nedvességtartalom, akkor a szemcsék hosszúkás alakúak ezért rossz lesz a
gördülékenységük.
Megfelelő műveleti paraméterek esetén, optimális nedvesség- és kötőanyag tartalom mellett, közel azonos
szemcseméret eloszlású, szferikus (gömb) alakú, jól gördülő és megfelelő szilárdságú szemcserendszert
kapunk. Az ehhez szükséges kötőanyag- és nedvességtartalom függ az anyag összetételétől, fizikai
tulajdonságaitól, tehát anyag- és technológia-függő, ezért minden esetben kísérletileg határozzuk meg.
Örvényáramú granulálás
Az örvényáramú granulálás előnyei közé sorolható, hogy a nedves granulálás egyes lépései, a
homogenizálás, a nedvesítés, a gyúrás és a diszpergálás egy készülékben végezhető, ezért rövidebb a
műveleti idő, a szemcséken belül viszonylag erős kötőerők alakíthatók ki, nagy hatóanyag-tartalmú
összetételek és tapadós anyagok granulálására is alkalmas. A granuláló szer hozzáadása történhet öntéssel
vagy porlasztással. A fluidizációs granuláláshoz képest, általában kevesebb granuláló szer szükséges.
Az örvényáramú granulálás értelemszerűen egy további műveleti lépést, szárítást is igényel. Ezt vagy
kombinált gyúró és szárító berendezésekben, úgynevezett processzorokban végzik vagy két különálló
egységben, az örvényáramú gyúrógépben és egy szárító berendezésben (pl.: tálcás vagy fluidizációs
szárítóban).
Az örvényáramú granulálás hátránya, hogy a granuláló szer mennyisége csak szűk határokon belül
változtatható, a massza ezért könnyen túlnedvesíthető. A keverők által kifejtett intenzív keverés hatására a
hőmérséklet emelkedik, az oldószer párolog, a nedves massza tömörödik.
Az ábrán látható örvényáramú granulálókban található egy
aprító keverő és egy homogenizáló keverő. Ezek együttes
hatására az anyag örvényáramú mozgást végez a
berendezésben, és közben létrejönnek a granulátumok.

A gyártás közbeni vagy az utólagos szárítás paraméterei jelentősen befolyásolják a szemcsék belső
szerkezetét, szilárdságát, porosodását. A szemcsék minőségi paramétereit a szárítás módja is befolyásolja.
A gyakran alkalmazott fluidizációs szárítás során a nedves szemcsék a felszínüktől fokozatosan befelé
száradnak. Szerkezetük porózus, ezért könnyebben préselhetők.
Örvényáramú granuláló berendezés mikrohullámú és vákuum-szárítási lehetőséggel:
Az újabb fejlesztések eredményeképpen mikrohullámot
és/vagy vákuumot is alkalmaznak a nedves szemcsék
szárítására. A szemcsék száradása ilyenkor belülről
történik, ami tömörebb, kevéssé porózus, törékenyebb
szemcséket eredményez, ezáltal romolhat a
szemcserendszer préselhetősége.

24
Fluidizációs granulálás
Fluidizációs eljárásokkal több technológiai folyamat is kivitelezhető:
1.) keverés,
2.) granulálás,
3.) szárítás,
4.) bevonás,
5.) olvasztásos-fagyasztásos szemcsésítés.
A fluidizációs granulálás lényege, hogy a szilárd anyag fluidizált rétegébe porlasztással juttatjuk a
kötőanyag oldatát, aminek hatására a szemcsék folytonos mozgás közben többször, ciklikusan
nedvesednek, agglomerálódnak és száradnak. Granuláláskor, a nedvesítés és a szárítás során különösen jól
hasznosítható a fluidizált rendszerekben tapasztalható jó anyag- és hőátadás.
A porkeverék fluidizációs levegővel történő homogenizálását követően, a kellő hőmérséklet elérése után a
granuláló folyadékot a porágyra permetezzük. A granuláló folyadék körülveszi, bevonja a lebegő szilárd
részecskéket, amikor kapcsolatba kerülnek egymással. Ha ez a nedves részecske a fluidizációs ágyban
találkozik egy másik részecskével, közöttük folyékony, majd száradással szilárd kötőanyag híd alakul ki.
Ezek az agglomerációs lépések többször ismétlődnek és a szemcsenövekedést a szemcsék ütközés miatti
kopása, törése ellensúlyozza. Ez az egyensúly a granuláló szer mennyiségével, koncentrációjával
szabályozható.
A fluidizációs granulálás kétségtelen előnye, hogy egy készülékben végezhetők el a granulálás
részműveletei: a homogenizálás, a nedvesítés, a szemcseképzés és a szárítás. A módszerrel nagy hatóanyag-
tartalom érthető el és megfelelő kötőerők hozhatók létre.
A fluidizációs technológiával előállított granulátumok általában jó gördülékenységgel, megfelelő
szilárdsággal és viszonylag kis portartalommal, továbbá reprodukálható szemcseméret eloszlással
rendelkeznek.
Hátrányként említhető a nedvesség- és hőhatás és a nagy energiaigény.
Granuláló oldat porlasztásának iránya alapján megkülönböztetünk felső, alsó és oldalsó porlasztású
berendezéseket:

A fluidizációs készülékekben, a fluidizációs levegő által kihordott port, porleválasztó berendezéssel gyűjtik
össze.
Granulálási művelet kezdetén és végén a szitálás műveletének fontos funkciója van.
A granulálási művelet elején, a bemérést megelőzően a kiindulási anyag, a por részecskék átlagos
szemcsemérete szerepet játszik a végtermék szemcseméretében, a szemcseméret eloszlás pedig a belső
szerkezeti, felületi egyenletességben jelentős.
A granulálási művelet befejeztével, a megszárított granulátumok szemcseméretét és szemcseméret
eloszlását a további műveletek (csomagolás, kapszulázás, tablettázás) technológiai igényei szerint kell
szabályozni, ami mind a töltési térfogat, mind a gördülékenység szempontjából meghatározó. A szárítás
során a granulátum szemcsék összetapadásával megnövekedhet az átlag szemcseméret.
25
A gyakorlatban nem a teljesen azonos méretű, tökéletesen gömb alakú, sima felületű szemcserendszerek
előállítására törekszünk, mert ez sem gazdasági, sem technológiai szempontból nem indokolt. A
technológiai előiratokban általában olyan szemcseméret határokat illetve elfogadható méret eloszlást adunk
meg, amelyek a granulátumok minőségi követelményeinek képesek eleget tenni.

Tabletták előállítása
A tabletták préseléssel előállított, meghatározott mennyiségű, egyszeri vagy többszöri hatóanyag-adagot
tartalmazó szilárd gyógyszerkészítmények. A tabletta jelenleg a leggyakrabban alkalmazott
gyógyszerforma, amit széleskörű felhasználhatósága indokol.
A tabletták készítésének, gyártásának 3 fő módszerét különböztetjük meg:
1.) közvetlen préselésen alapuló, előzetes granulálás nélküli tablettázás,
2.) előzetes granulálással
a.) száraz úton,
b.) nedves úton.
A préselés, tablettázáskor a matricában történik, a préserőt kifejtő bélyegző(k) hatására. A matrica feladata,
hogy befogadja a préselendő anyagot. Ez adja meg a préselmény átmérőjét. Belső sugara pontosan
szabályozott és csak a matrica cseréjével változtatható.

Anyagok összenyomhatóságát (kompresszibilitását) az erő hatására bekövetkező térfogatváltozás jellemzi.

Ez a préselhetőségi tulajdonság anyagonként változó, befolyásolja többek között az összetétel,
kristályforma, szemcseforma, szemcseméret, nedvességtartalom.
A jól tablettázható anyagoknak jó a tömörülési készsége és a préserő hatására kis elaszticitást
(rugalmasságot) mutatnak, mivel a rugalmas alakváltozás a tablettában belső feszültséget eredményez.
Tabletták préseléskor nem törekszünk tökéletesen összefüggő, porozitás nélküli préselmények előállítására,
mivel a tabletták széteséséhez, hatóanyag-leadásához szükség van egy megfelelő porozitású belső
szerkezetre is. A porózus anyagok szemcséi között mindig van több-kevesebb levegő is.
A préselési erő a tabletták porozitásán, keménységén, törőszilárdságán kívül meghatározza a biofarmáciai
paramétereket is (szétesését, hatóanyag-leadását).

26
A gyógyszeriparban excenteres és körforgós tablettázógépeket alkalmaznak.
Excenteres tablettázógépek
A körmozgás excenteren keresztül alternáló (egyenes vonalú váltakozó irányú) mozgássá alakítható. Ennek
alapján folyamatosan ismételhető, egyenletes és szabályozható préselési erő kifejtésére alkalmas
tablettázógépeket sikerült kifejleszteni. Az excenteres meghajtás elve:

A bélyegzők mozgatását az excenter végzi.

A laboratóriumi excenteres tablettázógépek kézi vagy gépi meghajtással működtethetők.
Az excenteres tablettázógép működési ciklusa és az egyes alkatrészek mozgásiránya:

Az excenteres tablettázógépek működése az alábbi lépésekből tevődik össze:

1.) a papucs megtölti a matricát,
2.) az azonos térfogatú töltések érdekében a papucs, a matrica felső síkjában, a felesleges anyagmennyiséget
eltávolítja (lesimítja) és a felső bélyegző szabad mozgását lehetővé téve eltávozik a matricától,
3.) a felső bélyegző összepréseli a matricában levő szemcsehalmazt,
4.) a felső bélyegző visszamegy a felső holtponti helyzetébe, az alsó bélyegző elkezdi kitolni a matricából
a tablettát,
5.) a matricából kikerült tablettát a papucs eltolja,
6.) az alsó bélyegző felső holtponti helyzetből visszamegy alsó holtpont helyzetébe és a papucs újratölti a
matricát.
Az excenteres tablettázó gépeket a körforgós gépek megjelenésével ma már elsősorban csak kisebb
mennyiségek gyártására, brikettezésre és műszerezetten, a préselési művelet paramétereinek
tanulmányozására alkalmazzák.
27
Körforgós tablettázó gépek
Körforgós gépeknél a tablettázás az alábbi részfeladatokra bontható:
1.) töltés,
2.) kétoldali előpréselés (nagyteljesítményű gépnél),
3.) préselés mindkét bélyegző által,
4.) tabletta kiemelése.
Körforgós tablettázógép működése felülnézetben:

A körforgós tablettázógép működése oldalnézetben:

A körforgós (rotációs) gépek működése alapvetően különbözik az excenteres gépekétől. Összeszereléskor

a matricákat a matrica asztalba kell rögzíteni, a bélyegzőket pedig az alsó és felső bélyegzőtartókba kell
helyezni. Működés közben a matricák a bélyegzőkkel együtt, körpályán forognak és egymással
összehangoltan, ciklusonként azonos mozgást végeznek. Ennek megfelelően az alsó és felső bélyegzők
mindenkori tengelyirányú helyzetét a kényszerpályák, a vezető sínek határozzák meg, így egy-egy préselési
cikluson belül mindig az aktuális funkciójuknak megfelelő magasságban kell elhelyezkedniük. A
bélyegzők tehát a vezető sínek által meghatározott program szerint, tengelyük mentén lefelé és felfelé
mozognak. A szükséges présnyomást a bélyegzőkre, a töltet mindkét oldalán, a nyomógörgők fejti ki.
28
A körforgós tablettázógépeknél a homogénebb tablettaszerkezet kialakítására, a légtelenítés céljából
előpréselést alkalmaznak.
A töltőberendezés a körforgós gépeknél rögzített, az adagolótölcsér nem végez mozgást és a tölcsérből
kifolyt szemcsehalmaz több rekeszes terelőrácson keresztül jut a matricába. A nagyobb teljesítmény elérése
és az egyenletes töltés érdekében a tablettázó gépek töltőegysége újabban keverőket is tartalmaz, ami az
adagoló tölcsérből kifolyó anyag folyamatos keverésével biztosítja a matricába befolyó anyag egyenletes
mennyiségét. Az alsó bélyegző alsó helyzete által meghatározott térfogatú anyag, töltéskor a matricába
folyik. Minden esetben túltöltést végzünk, azaz több anyag kerül töltésre, mint a töltendő granulátum
mennyiség és a felesleget eltávolító kés az anyagot a recirkulációs csatornán keresztül visszajuttatja az
adagolóba.
A termelékenység növelhető kettős körforgós gépek alkalmazásával is, amikor a matricaasztal két oldalán,
egymással szemben, két helyen tölt a gép és egyidejűleg történik mindkét helyen a préselés.
A tablettázó gépek termelékenysége ma már elérheti a 200 000 – 1 000 000 db/óra értéket is.
A nagy teljesítményű körforgós tablettázógépek kapacitását csak akkor tudjuk kihasználni, ha
működtetéséhez megfelelő folyási sajátságú (gördülékeny), jól préselhető szemcserendszerek állnak
rendelkezésre.
Az elkészült tabletták portalanítását préslevegővel, vibrációval vagy centrifugális erő
alkalmazásával végezhetjük külön berendezésben.

29
 Az ipari irányítástechnika alapjai
Irányítástechnika (automatika): A műszaki tudományoknak azaz ága, mely az irányítási műveletek
törvényszerűségeivel és az irányítási feladatok gyakorlati megvalósításával foglalkozik.
Irányítás fogalma: Az irányítás olyan műveletsor, amely valamely műszaki (technológiai) folyamatot
elindít, annak meghatározott állapotát fenntartja vagy megváltoztatja, a műszaki folyamatot leállítja. Az
irányítási művelet során valamilyen folyamatba beavatkozunk.
Az irányítás részműveletei:
1. érzékelés: értesülés (információszerzés) az irányítandó folyamatról,
2. ítéletalkotás: döntés az értesülés feldolgozása alapján a rendelkezés szükségességéről,
3. rendelkezés: utasítás a beavatkozásra,
4. beavatkozás: az irányított folyamat befolyásolása a rendelkezés alapján.
Az értesüléseket általában érzékelők, műszerek segítségével kapjuk.
Az ítéletek különfélék lehetnek: például annak eldöntése, hogy két változó egyenlő-e. Az ítéletalkotás
alapulhat különbségképzésen vagy logikai műveleten is.
Az ítéletalkotás eredményeképpen rendelkezés következik: beavatkozzunk vagy ne avatkozzunk a
folyamatba.
A rendelkezőhatás a beavatkozás szerkezetét működteti. A beavatkozószerv működése változtatja meg az
irányítandó folyamatot.
Az irányítás műveletére jellemző, hogy nagy energiájú folyamatokat általában kis energiájú hatásokkal
befolyásol. Maguk az irányító szervek, illetve berendezések nem végeznek közvetlen termelőmunkát,
hanem csak a termelési folyamatot végző gépeket, berendezéseket irányítják.
Megkülönböztetünk kézi és önműködő irányítást.
Kézi irányításnál az irányítási művelet egészét vagy egy részét kezelőszemélyzet végzi. Ennek során az
irányítást végző személy érzékszerveivel szerzett értesülések alapján ítéletet alkot, ettől függően adja ki a
rendelkezést, és beavatkozik a folyamatba.
Önműködő irányításnál a teljes irányítási folyamat kezelőszemélyzet közreműködése nélkül valósul meg.
Az automatáknak olyan tulajdonságokkal kell rendelkezniük, hogy képesek legyenek ugyanazokat az
irányítási feladatokat ellátni, mint a kezelő személy. Alkalmasnak kell lenniük fizikai mennyiségek
érzékelésére, az ember ítéletalkotó tevékenységének a lemásolására, rendelkezés kiadására és beavatkozni
az adott folyamatba.
Kézi és önműködő irányítás összehasonlítása:
1. Érzékelés
Kézi irányítás: az ember szerez értesülést az érzékszerveivel, vagy közvetlenül, vagy közvetetten egy
műszer segítségével. Hibás lehet a szerzett információ (emberi tévedés, leolvasási hiba, stb.).
Önműködő irányítás: mérőműszer szerez információt, a pontosság a műszertől függ.
2. Ítéletalkotás
Kézi irányítás: az ember hoz döntést a szabályok, előírások, tapasztalat alapján. Bármilyen információk
alapján tud döntést hozni.
Önműködő irányítás: egy program hoz döntést előre meghatározott utasítások alapján. A rendszer nem tud
mindig döntést hozni az adott információk alapján, mert a program túl nagy lenne és ezért lassú lenne a
működése.
3. Rendelkezés
Ez minden esetben egy jel, mely különböző átalakításokon mehet keresztül.
Kézi irányítás: kezdetben az agyból kiinduló idegi impulzus.
Önműködő irányítás: a döntéshozó berendezésnek a kimeneteli jele.
4. Beavatkozás
Ez a kézi és az önműködő irányításban ugyanolyan lehet, sőt a legtöbb esetben ugyanahhoz a berendezéshez
kapcsolódik.
Az automatizálás olyan műszaki-gazdasági tevékenység, melynek eredményeképpen az ember
termelésirányító tevékenységét készülékek, berendezések, gépek veszik át. Az automatizálás önműködő

30
készülékek, berendezések, gépek alkalmazásával az ember monoton irányító tevékenységét kiküszöböli a
termelés folyamatából. Légyegében önműködő irányítás létrehozásáról van szó. Az automatizálás a
termelés legfejlettebb formája.
Az irányítási rendszer szerkezeti részei
- Készülék: Tartalmazza valamennyi az irányítási részműveleteket végző egységet.
- Szerv: Műveletet végez, egy-egy irányítási részműveletet végző szerkezeti egység neve. A szervek
is több elemből állhatnak.
- Elem: Irányítástechnikai szempontból tovább nem bontható. A szervet alkotó szerkezeti részek
neve.
- Jelvivő vezeték: Jelet továbbít. Sokszor előfordul, hogy az érzékelés és a beavatkozás egymástól
távol történik, ekkor az egyes szerveket jelátvivő vezeték köti össze. Az összeköttetés az irányítási
rendszer részei között lehet elektromos, hidraulikus, pneumatikus vezeték, vagy mechanikai
(például rudak, rudazatok).
A műszaki folyamatokról az értesüléseket (információkat) valamilyen fizikai mennyiség mérése útján
kapjuk. Ezeket a fizikai mennyiségeket jelhordozóknak nevezzük. Jelhordozó lehet minden mérhető fizikai
(kémiai) állapothordozó vagy mennyiség például folyadékszint, nyomás, hőmérséklet stb.
A jelhordozó mennyiség megváltozása a jel. A jel legfontosabb tulajdonsága, hogy információtartalma van.
Jelnek nevezzük minden olyan fizikai (kémiai) mennyiség értékét vagy értékváltozását, amely alkalmas
értesülés (információ) szerzésére, továbbítására és tárolására. A jelek az információ megjelenítési módja
szerint lehetnek analóg és digitális jelek.
A digitális jeleknél a fizikai mennyiséghez tartozó információ csak diszkrét, egyedi értékeket vehet fel.
Ezen egyedi értékek számoknak tekinthetők, így a digitális jelek az információt számszerű formában
hordozzák. Ha a fizikai mennyiséghez tartozó információ csak kettő különböző értéket vehet fel, akkor
bináris digitális jelről beszélünk.
Az irányítóberendezésekben a jelek (bizonyos szélső határok között) bármilyen értéket felvehetnek. Az
információt éppen az jelenti, hogy mekkorák ezek a jelek, vagy mekkora a változásuk. Az ilyen jeleket
analóg jeleknek nevezzük. Az analóg jelek információtartalmukat nagyságukban hordozzák. Tehát az
analóg jel azt jelenti, hogy a fizikai mennyiség folytonos változása a hozzá tartozó információt folytonosan
változtatja.
Az irányítási művelet közben a szerkezeti egységek is jelek sorozatát közvetítik egymásnak. Ez a hatáslánc.
Az irányítási rendszer azon szerkezeti egységeinek sorozatát (láncolatát), amelyek az irányítási hatást
közvetítik, hatásláncnak nevezzük.
A hatásláncot jelképesen úgy ábrázoljuk, hogy az irányítóberendezés szerkezeti részegységeit
téglalapokkal, a jeleket pedig a téglalapokat összekötő vonalakkal, a jelek irányát a vonalakra rajzolt nyíllal
jelöljük.
Az irányítás hatáslánca:

Az irányítási rendszernek két fő része van. Az egyik az irányító berendezés a másik az irányított berendezés.
Irányító berendezés: Mindazon szervek összessége, melyek együttműködésével az irányított berendezés
irányítása megvalósul.
Irányított berendezés: Az irányítás tárgyát képezi. A benne zajló folyamatot irányítjuk. Olyan objektum,
létesítmény, berendezés, mely akkor is létezik, ha nincs vele kapcsolatban irányítási feladat.
Az irányított berendezés kimenő jelét akarjuk irányítani ez az irányított jellemző. A módosított jellemző és
a zavaró jellemző az irányított berendezésre vannak hatással.
Irányított jellemző: Azon állapothatározó, amit befolyásolni, irányítani akarunk.
Módosított jellemző: Azon állapothatározó, ami módosítja (befolyásolja) a kiválasztott, irányított jellemző
állapotát az irányításnak megfelelően.
Zavaró jellemző: Azon állapothatározó, mely az irányított jellemző állapotát nem kívánt módon
befolyásolja. Ha zavarás nem lenne, irányításra sem lenne szükség.
31
Az irányításon belül megkülönböztetünk szabályozást és vezérlést.
Szabályozás: Az irányítás a műszaki folyamat irányított jellemzőjének megváltozásától függ.
Az alábbi ábrán folyadékszint szabályozás megoldását láthatjuk:

Itt a folyadékszint (az irányított jellemző) megváltozása indítja el

az irányítási műveletet. Ha a tartály alján több vagy kevesebb
folyadék távozik, akkor a tartályban lévő folyadékszint magassága
megváltozik. A folyadékszint megváltozását követi az úszó. Az
úszóhoz kapcsolt kétkarú emelő az úszó elmozdulásától függően
zárja vagy nyitja a szelepet. A szelepállás változása megváltoztatja
a beáramló folyadék mennyiségét, amelynek hatására a
folyadékszint (az irányított jellemző) visszaáll az eredeti értékre.
Az irányítási folyamat visszahat a folyamatot elindító hatásra. A
szabályozás hatáslánca zárt.

A szabályozás hatáslánca:

Vezérlés: Az irányítás a műszaki folyamat irányított jellemzőjétől függetlenül, a folyamat egy másik (vagy
külső) jellemzőjének megváltozásától függ.
Az alábbi ábrán folyadékszint irányítása látható vezérléssel:
Itt a technológiai folyamat helyes vagy helytelen üzeméről az
értesülést nem a folyadékszint, hanem a szelep előtt a nyomás
mérése útján nyerjük. Ha például a nyomás a szelep előtt
megnövekszik, akkor a harmonikaszerű nyomásérzékelő
kitágul, és a hozzákapcsolt kétkarú emelő csökkenti a
szelepállást. Ezáltal nem áramlik be a szükségesnél több
folyadék a tartályba, így a folyadékszint változatlan marad.
Az irányítási műveletet az irányított jellemzőtől (a
folyadékszinttől) független hatás (a külső folyadéknyomás)
indítja meg, az irányított jellemző nincs hatással az irányítási
műveletet megindító hatásra. A vezérlés hatáslánca nyitott.
A vezérlés hatáslánca:

32
Az irányítási folyamat jellemzése
Az irányítási rendszer szerkezeti egységeinek működését leírhatjuk matematikai függvényekkel, illetve
ábrázolhatjuk a függvénykapcsolatokat grafikonokkal. A függvénykapcsolatok segítségével
megállapíthatjuk a szerkezeti egységek tulajdonságait és hatásukat az irányítási rendszer működésére.
Matematikai vizsgálat esetén a vizsgált szerkezeti egységet tagnak nevezzük. A szerkezeti egységre ható,
azt működtető hatást bemenőjelnek, a szerkezeti egység működése során kialakult, a szerkezetből kilépő
hatást kimenőjelnek nevezzük.
A tag az irányítási rendszer valamely tetszőleges részének jelformáló tulajdonságait képviselő fogalom. A
kimenőjel és a bemenőjel közötti matematikai és oksági kapcsolatot adja meg. A tagot működésre késztető,
a tagtól független külső jel a tag bemenőjele. A tag működése során kialakult, a tagból kilépő jel a
kimenőjel.
A hatásvázlat az irányítási rendszer olyan jelképes rajza, amelyben a tagokat fekvő téglalapok, a
hatásláncban haladó jeleket folytonos egyenes vonalak, a hatásirányokat a vonalakra rajzolt nyilak jelzik.
A jelek betűjeleit a vonalakra írjuk.
Az irányítási tag matematikai jellemzése
A tagok jelátvivő tulajdonságai többféleképpen megadhatók. Ábrázolhatjuk a tag kimenőjelének és
bemenőjelének függvénykapcsolatát például grafikusan vagy differenciálegyenlettel stb.
A tag grafikus vizsgálata során külön rajzoljuk le a tag bemenő- és kimenőjelének változását az idő
függvényében. A két függvény összetartozását úgy mutatjuk ki, hogy a két koordináta-rendszert egymás
alá rajzoljuk úgy, hogy a függőleges tengelyek egy egyenesre essenek.
A tag grafikus vizsgálatának legegyszerűbb módja, hogy a bemenőjelet ugrásszerűen megváltoztatjuk és
mérjük a tag kimenőjelének változását. Ezután grafikusan ábrázoljuk a két függvényt. Szabályozástechnikai
vizsgálatoknál a bemenőjel egységnyi változásához tartozó kimenőjel grafikonját rajzoljuk meg. Ez az
úgynevezett átmeneti függvény.
A bemenőjel egységnyi értékkel való megváltozásakor egységugrás bemenőjelről beszélünk.
Átmeneti függvény: A tag egységugrás bemenőjeléhez tartozó kimenőjel ábrázolása az idő függvényében.
A tagok fontosabb típusai és jellemzésük
A tagok ki- és bemenőjeleinek időbeli kapcsolata a felhasználásuk szempontjából értékes tájékoztatást
nyújt. Ezek alapján tudjuk meghatározni előre a kimenőjel várható alakulását és végső soron a szabályozási
folyamat lejátszódását a külső, belső zavaró hatások fellépése esetén.
A kimenőjel és a bemenőjel összefüggése szerint a jelátviteli tagok következő típusait különböztetjük meg:
- arányos tagok (proporcionális, P),
- integráló tagok (I),
- differenciáló tagok (D),
- tárolós tagok (T),
- holtidős tagok (H).
Ezek az úgynevezett alaptagok. Természetesen ezek kombinációival is találkozhatunk.
Arányos tagok, P
Arányos tagnak nevezzük azt a tagot, amelynek kimenőjele a bemenőjel változásával arányosan változik.
Arányos tagra példa a már említett kétkarú emelő irányítástechnikai
alkalmazása. A bemenőjel (x) a jobb oldali kar elmozdulása, a
kimenőjel (y) a bal oldali kar elmozdulása. A két kar elmozdulása
egymással arányos.

Átmeneti függvénye:

33
Arányos tagra példa az egykarú emelő irányítástechnikai alkalmazása is:
Átmeneti függvénye:

Integráló tagok, I
Az integráló tag olyan tag, amelynek kimenőjele a bemenőjel idő szerinti integráljával arányos. Integráló
tagok esetében a tag kimenőjelének sebessége változik arányosan a bemenőjel megváltozásával.
Az alábbi ábrán a folyadékszint szabályozásnál megismert szabályozott berendezés, egy hengeres tartály
látható:
A tartály – mint vizsgálandó tag – bemenőjele (x) a tartályba beömlő
folyadék mennyisége, kimenőjele (y) a folyadékszint magassága. Ha a
tartályba beömlő folyadék mennyisége ugrásszerűen megnövekszik, a
folyadékszint (a kimenőjel) egyenletes sebességgel növekszik.
Átmeneti függvénye:

Differenciáló tagok, D
A differenciáló tag kimenőjele a bemenőjel differenciálhányadosával, azaz a bemenőjel sebességével
arányos.
Átmeneti függvénye:
Ilyen tag például egy kondenzátor kisütése egy áramkörben. A kapcsoló
megnyomásával (bemenőjel, x) az áramkörben a feszültség (kimenőjel, y) egy
pillanatra eléri maximumát, majd nagyon rövid időn belül nullára csökken.

Tárolós tagok, T
Az anyag- vagy energiatárolót tartalmazó tagokat elsőrendű késleltetésű tagoknak vagy egytárolós
tagoknak nevezzük.
Például szabad kifolyású tartályok esetében a befolyó folyadékmennyiség
(bemenőjel, x) megváltozásakor a folyadékszint magassága (kimenőjel,
y) is megváltozik. Ha például valamilyen külső zavar következtében a
befolyó folyadékmennyiség ugrásszerűen nő, emelkedik a folyadékszint
is. Ezzel egyidejűleg azonban nő a folyadék hidrosztatikai nyomása, és
ezzel együtt a tartályból kifolyó folyadék mennyisége is.
Ha az emelkedő folyadékszint következtében megnövekedett kifolyó
folyadék mennyisége egyenlő lesz a zavarás után beáramló folyadék
mennyiségével, a tartályba vezetett és az onnan eltávozó
folyadékmennyiség egyensúlyba kerül. Ebben az egyensúlyi helyzetben
a folyadékszint tovább nem változik, új állandósult állapot jön létre.
Az új egyensúlyi állapot azonban nem ugrásszerűen jön létre a bemenőjel változásának pillanatában.
Bizonyos idő szükséges (úgynevezett felfutási idő, Tf), amíg a tartály feltöltődik az új szintnek megfelelő
helyzetbe. A tartály tárolóképessége miatt az új egyensúlyi állapot csak egy átmeneti változás után
következik be.
34
Átmeneti függvénye:

A gyakorlatban nem csak egytárolós, hanem többtárolós tagokat is alkalmaznak. A többtárolós tagokat,
mint sorba kapcsolt több egytárolós tagot kell elképzelni.
Holtidős tagok, H
A holtidős tag bemenőjelének ugrásszerű megváltozását a kimenőjel szintén ugrásszerűen, de csak a holtidő
eltelte után követi.
Az ábrán egy szállítószalag – mint mennyiségszabályozott
szakasz – látható. Az adagoló tolózár helyzete a bemenőjel
(x), a szalagról lehulló anyagmennyiség a kimenőjel (y). Ha
az adagoló tolózár helyzetét ugrásszerűen megváltoztatjuk,
megváltozik a szalagon szállított anyag rétegvastagsága, a
szalag több anyagot szállít.
A szállítószalag végén lehulló anyagmennyiség azonban csak
egy bizonyos idő eltelte után változik meg ugrásszerűen. Ez
az időtartam az úgynevezett holtidő (Th).
Átmeneti függvénye:
A holtidő (Th) az az időtartam, amely a bemenőjel változása és a kimenőjel
változásának kezdeti pillanata között eltelik. A holtidőt többnyire a jel véges
terjedésű sebessége okozza. A holtidős tagok tipikus példái az
anyagáramlással kapcsolatosak.

Szabályozók fajtái
A szabályozókat matematikai viselkedésük alapján osztályozzuk. Megkülönböztetünk:
 arányos szabályozót (P),
 integráló szabályozót (I),
 arányos és integráló szabályozót (PI),
 arányos és differenciáló szabályozót (PD),
 arányos, integráló és differenciáló szabályozót (PID).
A gyakorlatban leggyakrabban arányos, integráló, differenciáló (PID) szabályozót használnak.
Tulajdonságai:
 Leggyorsabb működésű.
 Nincs maradó szabályozási eltérés.
 Instabilitás elhanyagolható.
 Segédenergiát igényel.
A PID szabályozó megvalósításakor az arányos szabályozóhoz hozzáépítjük az integráló- és a
differenciálóhatást biztosító szerkezeti egységeket.
35
Feladatok:
1.)

2.)

36
3.)

37
Az irányítástechnikában használt segédenergiák
Az ipari folyamatokat irányító, bonyolult felépítésű és sokszor nagy távolságokat áthidaló berendezések
egyes szerkezeti egységeit külön energiahálózatról üzemeltetjük, segédenergiával működtetjük.
A segédenergia lehet:
- villamos energia – ezzel működnek a villamos irányítóberendezések,
- sűrített levegő – ezzel működnek a pneumatikus irányítóberendezések,
- nyomás alatt lévő olaj – ezzel működnek a hidraulikus irányítóberendezések.
Villamos segédenergia
Előnyei:
 az elektromos jelek terjedési sebessége nagyon gyors (közel fénysebességű),
 az elektromos jelek nagy távolságra is késés nélkül átvihetők, a jeltovábbítás távolsága nem
korlátozott,
 segédenergiaként a hálózati áramforrás közvetlenül is felhasználható,
 villamos mérőkészülékekkel és számítógépekkel viszonylag egyszerűen összekapcsolhatók,
 a berendezések mérete és súlya viszonylag kicsi,
 a szabályozómechanizmus beépítési helyzetre és rázkódásokra nem érzékeny.
Hátrányai:
 az esetleg keletkező szikra robbanásveszélyt jelent, ezért védőtokozást kell alkalmazni, ami
költséges,
 a beavatkozószervek villamos hajtóművei bonyolultak, drágák,
 a villamos készülékek kedvezőtlen körülmények közötti üzemeltetése gyakori meghibásodáshoz
vezet, karbantartásuk viszonylag nagy szaktudást igényel.
Pneumatikus segédenergia (sűrített levegő)
Előnyei:
 a jel továbbítására egyetlen vezeték (levegővezeték) elegendő. Az üzemeltetést biztosító levegőt a
rendszer bármely pontján kiengedhetjük a szabadba anélkül, hogy robbanást vagy tűzveszélyt
okozna.
 központi műszerszekrény kialakítása esetén a műszerekből kiáramló levegő a műszerszekrényt kis
túlnyomás alatt tartja, s így megakadályozza a környező térből a károsan ható gázok és gőzök
beáramlását.
 a levegő kis viszkozitása miatt kis átmérőjű csővezetékeket alkalmazhatnak, a levegő viszkozitása
kisebb mértékben függ a hőmérséklettől, mint az olajé.
 a pneumatikus rendszerek végrehajtó szervei könnyen kialakíthatók, megbízhatók és nagy
erőkifejtésre képesek. Ilyen a membránmotoros szelep és a pneumatikus munkahenger, amelyeknél
a karbantartási igény minimális.
 a levegő összenyomhatósága révén jelentős energiatárolást érhetünk el. Ha például a
villamosenergia-szolgáltatás üzemzavar miatt kimarad, a légtartályokban felhalmozott, nyomás
alatt lévő levegőmennyiség az üzemzavar elhárításáig (akár több órán át) biztosítani tudja a
pneumatikus szabályozási rendszer levegővel való ellátását. Ez lehetőséget ad a technológia
zavarmentes leállítására vagy megbízható üzemeltetésére anélkül, hogy a bizonytalanabb kézi
irányításra kellene áttérni.
 a pneumatikus szabályozási rendszerek viszonylag egyszerűek, így karbantartásukat – rövid
betanulás után – az üzemi karbantartó csoportok is el tudják végezni.
Hátrányai:
 a pneumatikus berendezések pontossága nem mindig kielégítő, a hőmérséklet-ingadozás hibákat
okozhat.
 a pneumatikus rendszerek kényesek a táplevegő tisztaságára. A táplevegő hálózatot megfelelő
szűrőrendszerrel kell ellátni, amely a port, a nedvességet nem engedi a hálózatba, illetve a
készülékbe jutni.

38
  nem minden mennyiség alakítható át pneumatikus jellé, azaz nyomásváltozássá (például villamos
úton mért hőmérsékleti értékek).
 a pneumatikus jel továbbításának távolsága korlátozott (néhány száz méter). Nagyobb távolságokra
való továbbítás erősítők beépítését igényli, ami a rendszer pontosságát csökkenti.
 a folyamatirányításoknál használt számítógépekhez a pneumatikus rendszerek csak átalakítással
kapcsolhatók.
 a pneumatikus elemekből működés közben kiáramló levegő zajjal jár.
Hidraulikus segédenergia (nyomás alatt lévő olaj)
Előnyei:
 a hidraulikus rendszerek végrehajtó szervei nagy erőkifejtésre képesek.
 a hidraulikus rendszerek működése csendes.
 karbantartása és kezelése egyszerű.
 nagy a jeltovábbítás sebessége.
Hátrányai:
 a hidraulikus jel továbbításának távolsága korlátozott a nyomásveszteség miatt (kb. száz méter).
 az olaj viszkozitása nagyobb mértékben függ a hőmérséklettől, mint a levegőé, a hőmérséklet-
ingadozás hibákat okozhat.
 nem minden mennyiség alakítható át hidraulikus jellé, azaz nyomásváltozássá (például villamos
úton mért hőmérsékleti értékek).
 a hidraulikaolaj környezetszennyező, tűzveszélyes, ezért az olajat vissza kell vezetni a tápegységbe.
Ehhez viszont több nagynyomású cső kell.
 érzékeny a tömítetlenségre.
 a folyamatirányításoknál használt számítógépekhez a hidraulikus rendszerek csak átalakítással
kapcsolhatók.
Vezérléstechnika
A vezérlésnél az irányított berendezésből nem érkezik visszajelzés. A vezérlés hatáslánca nyílt. A
beavatkozás után nem értesülünk a következményekről.
Feladata: Az indítás után egy műveletsor végrehajtása az eredménytől függetlenül.
A vezérlés hatáslánca:

Vezérlő berendezés: Azon irányítástechnikai szerveknek az összessége, melyek révén a vezérlés

megvalósul.
Vezérelt berendezés: A vezérléstől függetlenül meglévő műszaki berendezés, gép stb., amit vezérléssel
irányítunk.
Irányítástechnika szempontjából, az az érdekes, hogy milyen szervekből épül fel a vezérlő berendezés.
A vezérlés nyitott hatásláncát vezérlési vonalnak is nevezzük.
A vezérlési vonal felépítése:

39
A vezérlő berendezésben az irányítás részműveleteit megvalósító szerveknek és jelnek meg kell lennie:
1. Érzékelés
2. Ítéletalkotás
3. Rendelkezés
4. Beavatkozás
A vezérlésben a következő szerveket különböztetjük meg:
- érzékelőszerv,
- vezérlőszerv,
- jelformáló szerv,
- erősítő szerv,
- végrehajtó szerv,
- beavatkozószerv.
A vezérlésben a következő jeleket különböztetjük meg:
- vezető jel,
- ellenőrző jel,
- rendelkező jel,
- végrehajtó jel,
- beavatkozó jel,
A vezérelt berendezéssel közvetlenül kapcsolatban lévő jeleket – megkülönböztetve a vezérlő berendezés
jeleitől – jellemzőknek nevezzük. Ezek:
- módosított jellemző,
- zavaró jellemző (jellemzők),
- vezérelt jellemző.
Érzékelő szerv: A külső vezető jelet érzékeli és átalakítja a vezérlő működéséhez szükséges jellé.
Vezérlő szerv: A beérkező ellenőrző jel (vagy közvetlenül a vezető jel) hatására ítéletet alkot és létrehozza
a rendelkező jelet.
Jelformáló szerv: A rajta áthaladó jel időbeli változását, előírt törvényszerűség szerint módosítja. Csak
akkor van rá szükség, ha a rendelkező jel közvetlenül nem alkalmas az utána következő szervek
működtetésére.
Erősítő szerv: Segédenergia felhasználásával a bemenő jel szintjénél vagy energiatartalmánál nagyobb
kimenő jelet ad. Csak akkor van rá szükség, ha a rendelkező jel közvetlenül nem alkalmas az utána
következő szervek működtetésére.
Végrehajtó szerv: A rendelkező jel típusát alakítja át a beavatkozó szerv működéséhez szükséges típusú
jellé. Ez is csak akkor szükséges, ha a rendelkező jel közvetlenül nem tudja működtetni a beavatkozó
szervet.
Beavatkozó szerv: A vezérlő berendezés utolsó szerve, mely a rendelkező jel hatására a vezérelt gépet,
berendezést közvetlenül befolyásolja a módosított jellemző segítségével.
Vezérelt berendezés: A vezérléstől függetlenül meglévő gép, berendezés, műszaki létesítmény. A vezérlés
tárgya, a kiválasztott jellemzőt befolyásoljuk a módosított jellemzővel.
Zavaró jellemző (jellemzők): A vezérelt berendezésre ható, az irányítástól független jelhordozók, melyek
a vezérelt jellemzőt nem kívánt módon befolyásolják.
Vezérelt jellemző: A műszaki folyamat azon jelhordozója, melyet a vezérléssel előírt módon akarunk
irányítani.
Szabályozástechnika
A szabályozásnál az irányított berendezésből érkezik visszajelzés, ezt összehasonlítja az alapjel értékével.
A szabályozás hatáslánca zárt. A beavatkozás után folyamatosan értesülünk a következményekről.
Feladata: Az indítás után egy meghatározott érték elérése és megtartása a cél.
A szabályozás hatáslánca:

40
Szabályozó berendezés: Azon szervek összessége, melyek révén a szabályozás megvalósul.
Szabályozott berendezés: A szabályozástól függetlenül meglévő műszaki berendezés, gép stb., amely a
szabályozás tárgya.
A szabályozási kör felépítése:

A szabályozó berendezésben az irányítás részműveleteit megvalósító szerveknek és jelnek meg kell lennie:
1. Érzékelés
2. Ítéletalkotás
3. Rendelkezés
4. Beavatkozás
A szabályozásban a következő szerveket különböztetjük meg:
- alapjelképző szerv,
- érzékelő szerv,
- különbségképző szerv,
- jelformáló szerv,
- erősítő szerv,
- végrehajtó szerv,
- beavatkozószerv.
A szabályozásban a következő jeleket különböztetjük meg:
- alapérték (beállító jel) xA,
- alapjel xa,
- ellenőrző jel xe,
- rendelkező jel xr,
- végrehajtó jel xv,
- beavatkozó jel xb,
A szabályozott berendezéssel közvetlenül kapcsolatban lévő jeleket – megkülönböztetve a szabályozó
berendezés jeleitől – jellemzőknek nevezzük. Ezek:
- módosított jellemző xm,
- zavaró jellemző (jellemzők) xz,
- szabályozott jellemző xs.
Alapérték (beállító jel) xA: Az az előírt érték (vagy előírt módon változó érték), amelyet a szabályozott
jellemzőnek a szabályozás révén el kell érnie. Az alapértéket (beállító jelet) általában kézzel állítjuk be.
Ez határozza meg azt az értéket, amit a szabályozással akarunk elérni és tartani.
Alapjelképző szerv: Az alapértékből (bemenő jelből) különbségképzésre alkalmas alapjelet állítja elő.
Alapjel xa: Az alapértéket képviselő, különbségképzésre alkalmas jel, az alapjelképző szerv kimenő jele. A
szabályozott jellemző megkívánt értéke.
Érzékelő szerv: A szabályozott jellemzővel arányos ellenőrző jelet hoz létre, melyet a különbségképző
szerv értelmezni tud. Ezzel valósul meg a visszacsatolás. Az érzékelő folyamatosan méri a szabályozott
41
jellemzőt. Az érzékelők távadóként is működnek. A távadók másnéven mérőátalakítók, arra szolgálnak,
hogy fizikai mennyiségeket konvertáljanak (alakítsanak át) elektromos jelekké. A mérőátalakítókat
nagyrészt az elektromos mérőműszerekkel használják. Ilyen például a hőmérséklet távadó, vagy a nyomás
távadó, amik a mért paramétereket továbbítható elektromos jelekké alakítják. A mérőátalakító lehetővé
teszi a különböző fizikai mennyiségek összehasonlítását és feldolgozását.
Ellenőrző jel xe: Az érzékelő szerv kimenő jele, mely a szabályozott jellemzővel egyértelműen összefügg
és különbségképzésre alkalmas.
Különbségképző szerv: Az alapjel és az ellenőrző jel különbsége alapján ítéletet alkot, majd kiadja a
rendelkező jelet.
Rendelkező jel xr: Az alapjel és az ellenőrző jel különbségével arányos jel, mely a beavatkozó szervet
működteti, az esetleg közben lévő szerveken keresztül.
Jelformáló szerv: A rajta áthaladó jel időbeli változását előírt törvényszerűség szerint módosítja. Csak akkor
van rá szüksége, ha a rendelkező jel közvetlenül nem alkalmas az utána következő szervek működtetésére.
Erősítő szerv: Segédenergia felhasználásával a bemenő jel szintjénél vagy energiatartalmánál nagyobb
kimenő jelet ad. Csak akkor van rá szükség, ha a rendelkező jel közvetlenül nem alkalmas az utána
következő szervek működtetésére.
Végrehajtó jel xv: A végrehajtó szervet működtető jel, mely a rendelkező jel vagy a rendelkező jel
erősítésével jön létre.
Végrehajtó szerv: A rendelkező jelnek a típusát alakítja át a beavatkozó szerv működéséhez szükséges
típusú jellé. Ez is csak akkor szükséges, ha a rendelkező jel közvetlenül nem tudja működtetni a beavatkozó
szervet.
Beavatkozó jel xb: A beavatkozó szerv bemenő jele, mely a rendelkező jel vagy a rendelkező jel erősítésével
és/vagy a jel típusának átalakításával jön létre.
Beavatkozó szerv: A szabályozó berendezés utolsó szerve. Bemenőjelük a szabályozó által kiadott
rendelkezőjel, kimenőjelük pedig a módosított jellemző. A beavatkozók az iparban általában valamilyen
anyagáramot módosítanak, ezért a beavatkozó szervek többnyire szabályozószelepek.
Leggyakoribb típus a membránmotoros szabályozószelep:
A szabályozószelepek két összekapcsolt fő részből állnak: a szelepház és a
szelepszárat mozgató berendezés. Ez a pneumatikus szabályozószelepek
esetében az úgynevezett membránmotor. A vegyiparban a tűz- és
robbanásveszély miatt a pneumatikus szelepek a jellemzőek. A
membránmotoros szabályozószelep esetében a membránmotorba vezetett
rendelkezőjel, ami tulajdonképpen sűrített levegő, és nyomásának változása
jelenti az információt, ez végzi a szelepszár mozgatását. Nagyobb nyomás
lefelé nyomja a rugalmas membránon keresztül a szelepszárat, melynek egy
rugó áll ellen. A két egymással ellentétesen ható erő hatására beáll egy
egyensúly. A szelepszár helyzetét a szelepszár mellé tett skálán leolvashatjuk. Ha pneumatikus szelepet
villamos rendelkezőjelhez csatoljuk, akkor elektro-pneumatikus jelátalakítót kell a szelep elé beiktatni.
Módosított jellemző xm: A szabályozott műszaki folyamat azon kiválasztott jellemzője (jelhordozója), mely
befolyásolja a szabályozott jellemzőt, a szabályozási feladat teljesítése végett. A módosított jellemző a
szabályozott berendezést úgy befolyásolja, hogy a szabályozott jellemző az alapjel által meghatározott
értékhez közeledjen.
Szabályozott berendezés (szabályozott szakasz): A szabályozástól függetlenül meglévő gép, berendezés,
műszaki létesítmény. A szabályozás tárgyát, a kiválasztott jellemzőt befolyásoljuk a módosított
jellemzővel.
Zavaró jellemző (jellemzők) xz: A szabályozott berendezésre ható, az irányítástól független jelhordozók,
melyek a szabályozott jellemzőt nem kívánt módon befolyásolják. Ezek általában úgy hatnak a
szabályozott berendezésre, hogy a szabályozott jellemző és az alapjel közötti különbséget növelik. Amelyre
a szabályozás azonnal reagál a visszacsatolás révén.
Szabályozott jellemző xs: A műszaki folyamat azon jelhordozója, melyet a szabályozással előírt módon
akarunk irányítani.

42
 Vegyipari irányítástechnika
A vegyipari gyakorlatban a vegyipari műveletek és folyamatok szabályozása, a műveletet illetve folyamatot
befolyásoló üzemi paraméterek, fizikai jellemzők szabályozását jelenti.
Az egyes szabályozásokat a szabályozott jellemző szerint nevezik el. Így megkülönböztetünk
nyomásszabályozást, szintszabályozást, hőmérséklet-szabályozást, mennyiségszabályozást stb.
A szabályozás lehet értéktartó, arány- vagy követő szabályozás.
Értéktartó szabályozásnál a szabályozott jellemző alapjele hosszú időtartam alatt állandó. Feladata a
szabályozott jellemzőnek az alapértéken tartása és a határozatlan módon és időben jelentkező zavarások
hatásának elhárítása.
Arányszabályozásnál két mennyiség arányát akarjuk állandó értéken tartani és az esetleges zavarásokat
elhárítani.
Követő szabályozásnál a szabályozott jellemző alapértéke időben üzemszerűen változik. Feladata, hogy a
különböző módon változó alapjelet a szabályozott jellemző alakhűen kövesse és az esetleges zavarásokat
elhárítsa.
A továbbiakban a szerkezeti megoldásokkal részletesen már nem foglalkozunk, a szerkezeti elemeket
csupán jelképesen ábrázoljuk.
A szabályozási kört vizsgálatainkhoz négy egységre bontjuk, ezek:
 a szabályozott berendezés,
 az érzékelőszerv,
 a szabályozó (a különbségképző és a jelformáló-erősítő szerv),
 a beavatkozó szerkezeti egység (a végrehajtó és beavatkozószerv).
Nyomásszabályozások
A nyomásszabályozás legegyszerűbb esete egy tartály nyomásszabályozása. A szabályozás lényege, hogy
a nyomásérzékelő (P) méri a tartály nyomásváltozását és az ellenőrző jelet továbbítja a szabályozóhoz (SZ),
amely működteti a végrehajtó-beavatkozó szervet, a membránmotoros szelepet. A beavatkozás
megváltoztatja a módosított jellemzőt úgy, hogy ennek hatására a szabályozott jellemző visszaálljon eredeti
értékére. Nyomásszabályozásnál a szabályozott jellemző a nyomás, a módosított jellemző a szeleppel
változtatott be- vagy kilépő anyagmennyiség, ami a nyomást befolyásolja.
Az egyszerű nyomásszabályozó rendszerek működhetnek túlömléses vagy redukáló szabályozásként.
Túlömléses szabályozással a szelep előtti nyomást, a redukáló nyomásszabályozás esetén a szelep utáni
nyomás értékét tartjuk állandó értéken.
Túlömléses szabályozás Redukáló szabályozás

Szintszabályozások
A szintszabályozás elvi vázlata az alábbi ábrán látható:
A szabályozott jellemző a folyadékszint, a módosított jellemző
a szelepen átáramló anyagmennyiség. A szintérzékelő (H)
méri a folyadékszint magasságát és az ellenőrző jelet
továbbítja a szabályozónak (SZ), amely működteti a
végrehajtó-beavatkozó szervet, a membránmotoros szelepet. A
szint állásától függően több vagy kevesebb folyadékot enged a
tartályba, hogy a folyadékszint visszaálljon az eredeti értékre.
43
Mennyiségszabályozások
A mennyiségszabályozások legegyszerűbb megoldásai az alábbi ábrákon láthatók:

Az áramló anyagmennyiség mérése (Q) történhet a beavatkozószerv előtt vagy után.

A szabályozott jellemző a csővezetékben áramló anyagmennyiség, a módosított jellemző – amellyel a
csőben áramló anyagmennyiséget befolyásolni tudjuk – a beavatkozószerven, a szelepen átáramló
anyagmennyiség.
Hőmérséklet-szabályozások
Hőmérséklet-szabályozás esetén a szabályozott
jellemző valamely technológiai anyag hőmérséklete, a
módosított jellemző – a legtöbb esetben – valamilyen
fűtő- vagy hűtőanyag mennyisége. Az egyszerű
hőmérséklet-szabályozás esetén a hőmérsékletérzékelő
(T) méri a berendezésben lévő anyag hőmérsékletét és
az ellenőrző jelet továbbítja a szabályozónak (SZ),
amely működteti a végrehajtó-beavatkozó szervet, a
motorral mozgatott fojtószelepet. A hőmérséklettől
függően több vagy kevesebb fűtőgőzt enged a
duplikátorba, hogy az anyag hőmérséklete visszaálljon
az eredeti értékre.

Arányszabályozások
A vegyipari gyakorlatban gyakran van arra szükség, hogy két folyadékmennyiség aránya legyen állandó a
szabályozás során. Ilyen esetben arányszabályozásról beszélünk.
Az alábbi ábrán látható keverőberendezésnél a két folyadék (A és B) arányát akarjuk állandó értéken tartani:

Ha a mért Q2 mennyiség megváltozik, a szabályozó a beavatkozószerven (a

membránmotoros szelepen) keresztül beavatkozik a folyamatba úgy, hogy
visszaálljon a Q2 mennyiség értéke az eredeti értékre. Ha azonban a mért Q1
értéke változik meg, a szabályozó követi ezt a változást, növeli vagy csökkenti
a Q2 értékét mindaddig, amíg az eredeti arány létre nem jön.

Zavarkompenzációs és kaszkádszabályozás
Az eddig megismert szabályozások a zavarójellemzők hatását csak a szabályozási eltérés fellépése után
hárítják el. Sok esetben kiküszöbölhetjük a zavarójellemzők hatását a hiba fellépése előtt is különleges
szabályozási megoldások alkalmazásával. Ennek formái:
 a zavarkompenzációs és
 a kaszkádszabályozás.
44
Zavarkompenzációs szabályozás
Ha a készülék vagy a technológiai folyamat jellege miatt pontos szabályozásra van szükség, ugyanakkor a
folyamatban valahol kiugró zavaróhatások keletkeznek, célszerű olyan szabályozási megoldást alkalmazni,
hogy mérjük a zavarójellemző változását, és hatását rávisszük a szabályozóra. Az ilyen szabályozást
zavarkompenzációs szabályozásnak nevezzük.
Az ábrán zavarkompenzációs szintszabályozás látható:
Ha a szabályozási körre ható legfontosabb zavarójellemző a szelep
előtt létrejövő folyadékáram ingadozás, akkor ebben az esetben a
betápláló csővezetékben mérjük a beömlő folyadék mennyiségét.
Ha ez megváltozik, a mennyiségérzékelő (Q) működésre készteti
a szabályozót (SZ), illetve ezen keresztül a beavatkozószervet a
membránmotoros szelepet. Ha például megnő a beáramló anyag
mennyisége, a szabályozó csökkenti a szelepállást. A beavatkozás
hatására a zavar nem jut el a szabályozott szakaszig, a szelepállás-
változás következtében kevesebb folyadék ömlik be a tartályba, és
a folyadékszint változatlan marad. Így a szabályozott szakaszra ható zavarok egy részét meg tudjuk
szüntetni anélkül, hogy a szabályozott jellemző értéke jelentősen megváltozna. Ezután a szabályozónak
csak a kisebb zavarok (például itt az elfolyó folyadékmennyiségben jelentkező esetleges zavarok) hatását
kell a szintmérés (H) alapján kiszabályozni.
A zavarkompenzációs szabályozásoknál a zavarójellemző értékét visszük rá a szabályozóra azzal a céllal,
hogy bizonyos mértékű beavatkozás már akkor bekövetkezzék, mielőtt a zavarás hatása a szabályozott
jellemző megváltozása miatt érzékelhetővé válna.
Hátránya: csak egy zavarójel hatásait szünteti meg, ismerni kell a zavarójellemző hatását a szabályozott
jellemzőre, továbbá hogy az ilyen szabályozáshoz újabb elem (érzékelő) szükséges.
Kaszkádszabályozás
Ha a zavarójellemzők hatása csak nagy késéssel jut el a szabályozóba, akkor a szabályozó beavatkozóhatása
még PID-szabályozó alkalmazása esetén is csak hosszú idő múlva tudja visszaállítani a szabályozott
jellemző értékét az alapértékre. Ilyenkor alkalmazzák a kaszkádszabályozást.
Az alábbi ábrán egy hőcserélő hőmérséklet-szabályozásának kaszkádszabályozással megadott esetét látjuk:
A szabályozott jellemző – a meleg közeg hőmérséklete
– állandó értékét két sorba kapcsolt szabályozó
biztosítja, amely két szabályozási körben működik.
A segédszabályozási kör a gőzmennyiség-érzékelőt
(Q), a segédszabályozót (SZs) és a beavatkozószervet
(a membránmotoros szelepet) tartalmazza.
A főszabályozási körben egy hőmérséklet-érzékelő
(T), a főszabályozó (SZf), a főszabályozó által
irányított segédszabályozó (SZs) és a beavatkozószerv
van.
A segédszabályozási kör szabályozott szakasza a teljes
szabályozott szakasznak csak egy része. Ennek nincs
vagy nagyon kicsi az időkésése, ezért a jel haladási
sebessége a segédszabályozási körben nagyobb, mint
a főszabályozási körben. A gőzáramban jelentkező
zavarokat ezért a segédkör még a szabályozott jellemzőre való hatásuk előtt megszünteti.
Ha ennek ellenére a hőmérséklet mégis megváltozik, a főszabályozó kimenőjele hat a segédszabályozóra,
és a segédszabályozó a beavatkozószerven keresztül olyan irányban változtatja a beáramló gőzmennyiséget,
hogy kiküszöbölje a hőmérséklet változását.
Kaszkádszabályozáskor a szabályozási folyamat legnagyobb része a segédszabályozási körben megy
végbe; a főszabályozó csak a maradandó szabályozási eltérés megszüntetése végett avatkozik a folyamatba
a segédszabályozó alapjelének módosításával.

45
Előnyei:
 a szabályozott szakaszban fellépő zavarásokat a segédszabályozó a szabályozott jellemzőre való
hatásuk előtt megszünteti.
 ugrásszerű változásokat a segédkör csillapítja, a főszabályozási körben a szabályozás simább
lefutású.
 a szabályozás pontossága és minőségi jellemzői jelentős mértékben javulnak.

Összetett szabályozások
Nagymérvű zavarások vagy nagyobb szabályozási pontosság kívánalma esetén az egyszerű szabályozási
rendszerek gyakran nem megfelelők. Ilyenkor összetett szabályozást alkalmaznak.
Hőcserélő összetett hőmérséklet-szabályozása látható az alábbi ábrán:
Ha a hőfelvevő közeg (a hideg folyadék) mennyiségének az
ingadozása okoz nagymértékű zavarást, akkor a mennyiséget
stabilizálhatjuk az ábrán látható megoldással. Ennek a
szabályozásnak az az érdekessége, hogy a Q mennyiségérzékelő
által érzékelt és az alsó szabályozó által beállított mennyiség a
hőmérséklet értékét is befolyásolja; ezáltal utánállítja a fűtőközeg
mennyiségét is.
A Q mennyiségérzékelő méri a hőcserélőbe beáramló folyadék
mennyiségét és az ennek megfelelő nagyságú ellenőrző jelet
továbbítja az alsó szabályozónak (SZ). Ha megváltozik a beáramló
folyadékmennyiség, akkor a szabályozó a beavatkozószerven (a
membránmotoros szelepen) keresztül úgy változtatja a
folyadékmennyiséget, hogy az visszaálljon az eredeti értékre. Ha
viszont változik a hőcserélőbe beáramló folyadék mennyisége,
akkor megváltozik a hőcserélőből távozó folyadék hőmérséklete is.
A hőmérséklet-érzékelő (T) méri a távozó folyadék hőmérsékletét
és az ennek megfelelő nagyságú ellenőrző jelet továbbítja a
szabályozónak (felső SZ). A szabályozó ennek megfelelően a
beavatkozó szerven (a membránmotoros szelepen) keresztül úgy
változtatja a fűtőközeg mennyiségét, hogy a távozó folyadék
hőmérséklete visszaálljon az eredeti értékre.
A hőmérséklet-szabályozási köröknek általában nagy a hőkapacitásuk. Ez nagy időkéséses szabályozott
szakaszt eredményez és megnehezíti a szabályozást.
E nehézségeket az alábbi ábrán látható összetett rendszer próbálja kiküszöbölni:
A hőcserélőbe belépő folyadékmennyiség (Q) mérését a II. szeleppel,
a hőmérséklet (T) mérését pedig az I. szeleppel kapcsolták össze,
aminek következtében hőhasznosító szabályozórendszer jött létre,
amely a hőleadó és hőfelvevő közeg mennyiségi arányát stabilizálja.
Ez a hőmérséklet-szabályozási rendszer sokkal kisebb késleltetésű,
mint az előbbi rendszer.
Az így keletkező új körökre a kölcsönhatás jellemző. A hőfelvevő
közeg (folyadék) mennyiségének változása azonnal megváltoztatja a
fűtőközeg mennyiségét. A hőmérséklet-szabályozó rendszer pedig a
hőfelvevő közeg (folyadék) mennyiségére hat ki. Ilyen szabályozást
alkalmazva a hőfelvevő folyadék mennyiségének változásakor a
szakasz megváltoztatja a kiáramló folyadék hőmérsékletét és
megfordítva, a kiáramló hőfelvevő folyadék hőmérsékletének
változása nem csak a hőfelvevő közeg (folyadék) mennyiségét
változtatja meg, hanem a fűtőközegét is. A két szabályozási rendszer
kétoldalt kapcsolt, és kölcsönhatásban áll egymással. Ezeket a
rendszereket keresztszabályozó rendszereknek nevezik.

46
 Vegyipari berendezések szabályozása
Autokláv egyszerű hőmérséklet-szabályozása
Egyszerű hőmérsékletszabályozás esetén az autoklávban lévő
meleg folyadék hőmérsékletét akarják állandó értéken tartani.
Ezt az alapértéket (xA) az alapjelképzőbe (A) táplálják be. Az
alapjelképző az alapértéknek megfelelő nagyságú alapjelet (xa)
hoz létre, mely a szabályozóba (PID) fut be.
A hőmérsékletmérő/távadó (T/TA) folyamatosan méri a meleg
folyadék hőmérsékletét és az ennek megfelelő nagyságú
ellenőrző jelet (xe) továbbítja a szabályozóba.
A szabályozó az alapjelet és az ellenőrző jelet összehasonlítja,
és ha eltérést tapasztal, akkor végrehajtó jelet (xv) küld a
membránmotoros szelepnek. Ez a beavatkozó szerv, melynek
nyitásával, vagy zárásával a fűtőgőz tömegárama
megváltoztatható.
A szabályozó a membránmotoros szelep segítségével úgy
módosítja a fűtőgőz tömegáramát, hogy a folyadék
hőmérséklete visszaálljon a beállított alapértékre. A módosított
jellemző a módosult fűtőgőz tömegáram. A szabályozott
jellemző az autoklávban lévő folyadék hőmérséklete.
Autokláv zavarójel kompenzációs hőmérséklet-szabályozása

A folyamatot másodlagosan befolyásoló jellemző a fűtőgőz tömegáram változása. Ha ez valamilyen zavar

miatt megváltozik, akkor az autoklávban lévő folyadék hőmérsékletének változását az egyszerű
hőmérséklet-szabályozás nem tudja megfelelően kompenzálni. Ilyenkor használják a zavarójel
kompenzációs hőmérséklet-szabályozást.
Zavarójel kompenzációs hőmérséklet-szabályozásnál is van egy hőmérsékletmérő/távadó (T/TA), amely
folyamatosan méri az autoklávban lévő meleg folyadék hőmérsékletét és az ennek megfelelő nagyságú
ellenőrző jelet (xe1) továbbítja a szabályozóba (PID). Van egy áramlásmérő/távadó (F/TA), amely méri a
fűtőgőz tömegáramát és az ennek megfelelő nagyságú ellenőrző jelet (xe2) továbbítja a szabályozóba. Ez a
második ellenőrző jel egyben az alapjel (xa) is.
A zavarójel kompenzációs hőmérséklet-szabályozás akkor is beavatkozik a rendszerbe, ha a fűtőgőz
tömegárama megváltozik. Ilyenkor a szabályozó a membránmotoros szelep segítségével úgy módosítja a
fűtőgőz tömegáramát, hogy az autoklávban lévő folyadék hőmérséklete állandó maradjon.

47
Gőzfűtésű csőköteges hőcserélő egyszerű hőmérséklet-szabályozása

Egyszerű hőmérséklet-szabályozás esetén a hőcserélőből kilépő meleg folyadék hőmérsékletét akarják

állandó értéken tartani. Ezt az alapértéket (xA) az alapjelképzőbe (A) táplálják be. Az alapjelképző az
alapértéknek megfelelő nagyságú alapjelet (xa) hoz létre, mely a szabályozóba (PID) fut be.
A hőmérsékletmérő/távadó (T/TA) folyamatosan méri a kilépő meleg folyadék hőmérsékletét és az ennek
megfelelő nagyságú ellenőrző jelet (xe) továbbítja a szabályozóba.
A szabályozó az alapjelet és az ellenőrző jelet összehasonlítja, és ha eltérést tapasztal, akkor végrehajtó
jelet (xv) küld a membránmotoros szelepnek. Ez a beavatkozó szerv, melynek nyitásával, vagy zárásával a
fűtőgőz tömegárama megváltoztatható. A beavatkozó jel (xb) a szelepszár elmozdulása.
A szabályozó a membránmotoros szelep segítségével úgy módosítja a fűtőgőz tömegáramát, hogy a
hőcserélőből kilépő meleg folyadék hőmérséklete visszaálljon a beállított alapértékre. A módosított
jellemző (xm) a módosult fűtőgőz tömegáram. A szabályozott jellemző (xs) a kilépő meleg folyadék
hőmérséklete.
Gőzfűtésű csőköteges hőcserélő zavarójel kompenzációs hőmérséklet-szabályozása

A folyamatot másodlagosan befolyásoló jellemző a hőcserélőbe belépő hideg folyadék tömegáram

változása. Ha ez valamilyen zavar miatt megváltozik, akkor a kilépő meleg folyadék hőmérsékletének
változását az egyszerű hőmérséklet-szabályozás nem tudja megfelelően kompenzálni. Ilyenkor használják
a zavarójel kompenzációs hőmérséklet-szabályozást.
Zavarójel kompenzációs hőmérséklet-szabályozásnál is van egy hőmérsékletmérő/távadó (T/TA), amely
folyamatosan méri a kilépő meleg folyadék hőmérsékletét és az ennek megfelelő nagyságú ellenőrző jelet
(xe1) továbbítja a szabályozóba (PID). Van egy áramlásmérő/távadó (F/TA), amely méri a belépő hideg
folyadék tömegáramát és az ennek megfelelő nagyságú ellenőrző jelet (xe2) továbbítja a szabályozóba. Ez
a második ellenőrző jel egyben az alapjel (xa) is.
A zavarójel kompenzációs hőmérséklet-szabályozás akkor is beavatkozik a rendszerbe, ha a hőcserélőbe
belépő hideg folyadék tömegárama megváltozik. Ilyenkor a szabályozó a membránmotoros szelep
segítségével úgy módosítja a fűtőgőz tömegáramát, hogy a hőcserélőből kilépő meleg folyadék
hőmérséklete állandó maradjon.
48
Desztilláló torony forralójának egyszerű hőmérséklet-szabályozása
Egyszerű hőmérséklet-szabályozás esetén a
desztilláló forralójának a hőmérsékletét akarják
állandó értéken tartani. Ezt az alapértéket (xA) az
alapjelképzőbe (A) táplálják be. Az alapjelképző
az alapértéknek megfelelő nagyságú alapjelet
(xa) hoz létre, mely a szabályozóba (PID) fut be.
A hőmérsékletmérő/távadó (T/TA) folyamatosan
méri a forraló hőmérsékletét és az ennek
megfelelő nagyságú ellenőrző jelet (xe)
továbbítja a szabályozóba.
A szabályozó az alapjelet és az ellenőrző jelet
összehasonlítja, és ha eltérést tapasztal, akkor
végrehajtó jelet (xv) küld a membránmotoros
szelepnek. Ez a beavatkozó szerv, melynek
nyitásával, vagy zárásával a fűtőgőz tömegárama
megváltoztatható. A beavatkozó jel (xb) a
szelepszár elmozdulása.
A szabályozó a membránmotoros szelep
segítségével úgy módosítja a fűtőgőz
tömegáramát, hogy a forraló hőmérséklete visszaálljon a beállított alapértékre. A módosított jellemző (xm)
a módosult fűtőgőz tömegáram. A szabályozott jellemző (xs) a forraló hőmérséklete.
Desztilláló torony forralójának zavarójel kompenzációs hőmérséklet-szabályozása

A folyamatot másodlagosan befolyásoló jellemző a fűtőgőz tömegáram változása. Ha ez valamilyen zavar

miatt megváltozik, akkor a forraló hőmérsékletének változását az egyszerű hőmérséklet-szabályozás nem
tudja megfelelően kompenzálni. Ilyenkor használják a zavarójel kompenzációs hőmérséklet-szabályozást.
Zavarójel kompenzációs hőmérséklet-szabályozásnál is van egy hőmérsékletmérő/távadó (T/TA), amely
folyamatosan méri a forraló hőmérsékletét és az ennek megfelelő nagyságú ellenőrző jelet (xe1) továbbítja
a szabályozóba (PID). Van egy áramlásmérő/távadó (F/TA), amely méri a fűtőgőz tömegáramát és az ennek
megfelelő nagyságú ellenőrző jelet (xe2) továbbítja a szabályozóba. Ez a második ellenőrző jel egyben az
alapjel (xa) is.
A zavarójel kompenzációs hőmérséklet-szabályozás akkor is beavatkozik a rendszerbe, ha a fűtőgőz
tömegárama megváltozik. Ilyenkor a szabályozó a membránmotoros szelep segítségével úgy módosítja a
fűtőgőz tömegáramát, hogy a forraló hőmérséklete állandó maradjon.
49
Melegvíz fűtésű csőköteges levegő előmelegítő (kalorifer) egyszerű hőmérséklet-szabályozása

Egyszerű hőmérséklet-szabályozás esetén a hőcserélőből kilépő meleg levegő hőmérsékletét akarják

állandó értéken tartani. Ezt az alapértéket (xA) az alapjelképzőbe (A) táplálják be. Az alapjelképző az
alapértéknek megfelelő nagyságú alapjelet (xa) hoz létre, mely a szabályozóba (PID) fut be.
A hőmérsékletmérő/távadó (T/TA) folyamatosan méri a kilépő meleg levegő hőmérsékletét és az ennek
megfelelő nagyságú ellenőrző jelet (xe) továbbítja a szabályozóba.
A szabályozó az alapjelet és az ellenőrző jelet összehasonlítja, és ha eltérést tapasztal, akkor végrehajtó
jelet (xv) küld a membránmotoros szelepnek. Ez a beavatkozó szerv, melynek nyitásával, vagy zárásával a
hőcserélőbe belépő levegő tömegárama megváltoztatható. A beavatkozó jel (xb) a szelepszár elmozdulása.
A szabályozó a membránmotoros szelep segítségével úgy módosítja a belépő levegő tömegáramát, hogy a
hőcserélőből kilépő meleg levegő hőmérséklete visszaálljon a beállított alapértékre. A módosított jellemző
(xm) a módosult belépő levegő tömegáram. A szabályozott jellemző (xs) a kilépő meleg levegő
hőmérséklete.
Melegvíz fűtésű csőköteges levegő előmelegítő (kalorifer) zavarójel kompenzációs hőmérséklet-
szabályozása

A folyamatot másodlagosan befolyásoló jellemző a hőcserélőbe belépő melegvíz tömegáram változása. Ha

ez valamilyen zavar miatt megváltozik, akkor a kilépő meleg levegő hőmérsékletének változását az
egyszerű hőmérséklet-szabályozás nem tudja megfelelően kompenzálni. Ilyenkor használják a zavarójel
kompenzációs hőmérséklet-szabályozást.
Zavarójel kompenzációs hőmérséklet-szabályozásnál is van egy hőmérsékletmérő/távadó (T/TA), amely
folyamatosan méri a kilépő meleg levegő hőmérsékletét és az ennek megfelelő nagyságú ellenőrző jelet
(xe1) továbbítja a szabályozóba (PID). Van egy áramlásmérő/távadó (F/TA), amely méri a belépő melegvíz
50
tömegáramát és az ennek megfelelő nagyságú ellenőrző jelet (xe2) továbbítja a szabályozóba. Ez a második
ellenőrző jel egyben az alapjel (xa) is.
A zavarójel kompenzációs hőmérséklet-szabályozás akkor is beavatkozik a rendszerbe, ha a hőcserélőbe
belépő melegvíz tömegárama megváltozik. Ilyenkor a szabályozó a membránmotoros szelep segítségével
úgy módosítja a belépő hideg levegő tömegáramát, hogy a hőcserélőből kilépő meleg levegő hőmérséklete
állandó maradjon.
Desztilláló torony betáplálásának egyszerű mennyiségszabályozása
A betáplálás egyszerű mennyiségszabályozása esetén a
desztillálóba betáplált folyadékelegy tömegáramát
akarják állandó értéken tartani. Ezt az alapértéket (xA) az
alapjelképzőbe (A) táplálják be. Az alapjelképző az
alapértéknek megfelelő nagyságú alapjelet (xa) hoz létre,
mely a szabályozóba (PID) fut be.
Az áramlásmérő/távadó (F/TA) folyamatosan méri a
betáplált folyadékelegy tömegáramát és az ennek
megfelelő nagyságú ellenőrző jelet (xe) továbbítja a
szabályozóba.
A szabályozó az alapjelet és az ellenőrző jelet
összehasonlítja, és ha eltérést tapasztal, akkor végrehajtó
jelet (xv) küld a membránmotoros szelepnek. Ez a
beavatkozó szerv, melynek nyitásával, vagy zárásával a
betáplált folyadékelegy tömegárama megváltoztatható.
A beavatkozó jel (xb) a szelepszár elmozdulása.
A szabályozó a membránmotoros szelep segítségével úgy módosítja a betáplált folyadékelegy
tömegáramát, hogy az visszaálljon a beállított alapértékre. A módosított jellemző (xm) a módosult betáplált
tömegáram. A szabályozott jellemző (xs) a betáplált folyadékelegy mennyisége (tömegárama).
Desztilláló torony forralójának egyszerű fűtőgőz mennyiségszabályozása
A fűtőgőz mennyiségszabályozása esetén a
desztilláló forralójába bevezetett fűtőgőz
tömegáramát akarják állandó értéken tartani.
Ezt az alapértéket (xA) az alapjelképzőbe (A)
táplálják be. Az alapjelképző az alapértéknek
megfelelő nagyságú alapjelet (xa) hoz létre,
mely a szabályozóba (PID) fut be.
Az áramlásmérő/távadó (F/TA) folyamatosan
méri a betáplált fűtőgőz tömegáramát és az
ennek megfelelő nagyságú ellenőrző jelet (xe)
továbbítja a szabályozóba.
A szabályozó az alapjelet és az ellenőrző jelet
összehasonlítja, és ha eltérést tapasztal, akkor
végrehajtó jelet (xv) küld a membránmotoros
szelepnek. Ez a beavatkozó szerv, melynek
nyitásával, vagy zárásával a betáplált fűtőgőz
tömegárama megváltoztatható. A beavatkozó
jel (xb) a szelepszár elmozdulása.
A szabályozó a membránmotoros szelep segítségével úgy módosítja a betáplált fűtőgőz tömegáramát, hogy
az visszaálljon a beállított alapértékre. A módosított jellemző (xm) a módosult fűtőgőz tömegáram. A
szabályozott jellemző (xs) a betáplált fűtőgőz mennyisége (tömegárama).

51
Extrakció szabályozása az oldószerek tömegáramának arányszabályozásával

A szabályozás során mérik külön az anyaoldat és külön az exrahálószer

tömegáramát. Az áramlásmérők (Q) a mért értéknek megfelelő jelet (ellenőrző
jelet) továbbítanak a szabályozónak (SZ). A szabályozó feladata, hogy a két
mennyiség arányát állandó értéken tartsa. Ha megváltozik valamelyik anyagnak
a tömegárama, akkor a szabályozó a fojtószelep segítségével az egyik anyag
tömegáramát úgy változtatja meg, hogy az arány visszaálljon az eredeti értékre.
A fojtószelep a beavatkozó szerv.

Desztillálótorony refluxarányának szabályozása

A szabályozás során mérik a toronyból távozó gőz (V)
nyomását és a torony tetején lévő gőz hőmérsékletét. A
szabályozók (SZ) feladata, hogy a refluxarányt (L/D)
állandó értéken tartsák. Összetett szabályozásról van szó,
mivel két szabályozási körrel van megoldva a feladat.
Ha nő a gőz (V) hőmérséklete, akkor nő a nyomása is.
Szabályozás nélkül ilyenkor kevesebb reflux (L)
kondenzálódna le, és több desztillátumgőz (D) keletkezne
rosszabb összetétellel. A refluxarány (L/D) is megváltozna.
Szabályozás esetén, a hőmérsékletmérő (T) a mért értéknek
megfelelő jelet küld a szabályozónak (alsónak). A
hőmérséklet növekedésekor a szabályozó nyitja a
fojtószelepet, így több hűtővíz fog átáramlani a deflegmátoron. Ennek hatására a desztillátum (D)
mennyisége csökken, a refluxé (L) növekszik, mivel több gőz kondenzálódik le.
A hőmérséklet növekedésekor a nyomás is növekszik. A nyomásmérő (P) a mért értéknek megfelelő jelet
küld a szabályozónak (felsőnek). A szabályozó zárja a fojtószelepet, így a gőz (V) lassabban áramlik át a
deflegmátoron, ezért nagyobb mennyiség kondenzálódik le. A desztillátum mennyisége csökken, a refluxé
nő, így a refluxarány visszaáll az eredeti értékre.
Fordított esetben, amikor a hőmérséklet és a nyomás csökken, akkor a szabályozók növelik a desztillátum
mennyiségét, míg a refluxét csökkentik, hogy a refluxarány ilyenkor is állandó maradjon. Így a desztillátum
összetétele is állandó lesz. A beavatkozószervek a fojtószelepek.

52