MŰSZERES ANALITIKA

GYAKORLAT III.
DSzC Vegyipari Technikum
2017.

Készítette:
Molnár Ákos Máté
Kiegészítette: Pintér Judit
 KROMATOGRÁFIA
Fogalma
• A kromatográfia (színírás) dinamikus szorpciós-deszorpciós folyamatokon alapuló
nagy hatásosságú elválasztási módszer.
Lényege, az elválasztás alapja
• A vizsgálandó minta ún. vivő (fluid vagy mozgó) fázis segítségével áramlik egy
alkalmasan megválasztott álló (helyhez kötött) fázison. A minta alkotói a mozgó
fázis és az álló fázis között oszlanak meg, és szorpció-képességüktől függően
hosszabb-rövidebb időt töltenek az álló fázis egy-egy pontján, így az egyes alkotók
az álló fázison különböző sebességgel haladnak előre és elválnak egymástól, vagy az
álló fázist időben elkülönülve hagyják el.
(A kapott kromatogram neve, ha: a mozgó fázis nem hagyja el az álló fázist, belső
kromatogram, ha az elvált alkotók elhagyják az álló fázist, külső kromatogram.)
• Az elválasztott alkotók vizuálisan, vagy valamilyen kémiai, vagy fizikai tulajdonságuk
mérése alapján megkülönböztethetők egymástól és mennyiségük meghatározható
 KROMATOGRÁFIA
Alapfogalmak
1. Szorpciós folyamatok
• Szorpciónak nevezzük azt a folyamatot, melyekben valamely anyagot egy vele érintkező másik anyag szelektív
módon "felvesz" (szorbeátum, szorbens).
• Minden szorpciós folyamat egyensúlyra vezet és felírható az egyensúlyi koncentrációk hányadosa (a megoszlás
KA). A kromatográfiában a következő formában:
• KA = cAá/cAm = a vizsg.a. koncentrációja az álló fázisban/ a vizsg.a. konc. a mozgó fázisban
a) Az abszorpció (elnyelődés) gázok fizikai oldódása folyadék vagy szilárd fázisokban.
Általánosan az anyagok, a fény, stb. elnyelődése, oldódása.
Befolyásoló tényezők:
• az anyagi minőség;
• a hőmérséklet;
• a koncentráció;
• a nyomás.
b) Az adszorpció: gázok, gőzök, folyadékok, folyadékban oldott szilárd anyagok részecskéinek felhalmozódása
szilárd anyag vagy folyadék felületén, felületi erők következtében.
Befolyásoló tényezők:
• az anyagi minőség (az adszorbens és a szorbeátum);
• a hőmérséklet;
• a koncentráció;
• a nyomás.
c) Kemiszorpció során a szorbens és a szorbeátum között kémiai erők működnek.
Speciális fajtája az ioncsere.
d) A deszorpció a szorpciós folyamatok ellentettje. Valamely befolyásoló tényező megváltoztatására az egyensúly
felborul és a szorpciós folyamat visszafele játszódik le.
 KROMATOGRÁFIA
2. Szelektivitási tényező (a): Két vizsgált anyag csak akkor választható el egymástól, ha az adott
rendszerben az (a) értéke nem egyenlő eggyel: a = KA/KB  1.

3. A retenciós faktor (Rf) vagy visszamaradási tényező megadja, hogy a vizsgált alkotó milyen
mértékben marad el a mozgó fázis frontjához képest (belső kromatogram kiértékelésére
használjuk).

4. A retenciós idő (tR) megmutatja, hogy mennyi idő telt el a minta beadása és a vizsgált
alkotó maximális koncentrációban (a detektorban) történő megjelenéséig
(külsőkromatogram).

5. A kapacitásarány (k') a vizsgált alkotó álló és mozgó fázisban eltöltött idejének aránya.
k' = t'R / tm; minél nagyobb a k' értéke annál nagyobb az elválasztó rendszer kapacitása.

6. Az elválasztás hatásosságát a felbontással (R) jellemezzük. Teljes felbontás esetén R = 1

(a kromatogramon a két anyag görbéje közvetlenül csatlakozik egymáshoz).
A gyakorlatban lehetőleg az R >= 1,5 legyen.
 KROMATOGRÁFIA
A kromatográfiás eljárások csoportosítása
1. Megvalósítása alapján:
a) - réteg-, papírkromatográfia;
- oszlopkromatográfia.
b) frontális, kiszorításos, eluciós (a gyakorlatban elterjedtebb a kiszorításos és az
eluciós).
 KROMATOGRÁFIA
. A folyamatban résztvevő fázisok halmazállapota szerint ( a mozgó fázis lehet folyadék vagy
gázhalmazállapotú, az álló fázis lehet folyadék vagy szilárd-halmazállapotú):

Mozgó Álló fázis

fázis Szilárd Folyadék Neve
Adszorpciós Ad- vagy
gázkromatográfia Abszorpciós Gázkromatográfia
Gáz GSC gázkromatográfia GC
Gáz-szilárd krom. GLC
Gáz-folyadék krom
Adszorpciós Megoszlásos
folyadék krom. folyadék krom.
LSC LLC
Folyadék-szilárd Folyadék-folyadék
Folyadék krom. krom. Folyadék krom.
Vékonyréteg- Papírkromatográfia LC
kromatográfia PC
TLC
Ioncserélő
Kromatográfia
IEC
Gél kromatográfia
 KROMATOGRÁFIA
Az álló és a mozgó fázis kiválasztásánál figyelembe kell venni:
• a vizsgálandó anyag molekuláinak szerkezetét (pl.: kettős kötések elrendezése, száma; a
funkciós csoportok és helyük), a komplexképződést, stb.;
• az álló és mozgó fázis nem elegyedhet, és nem reagálhat egymással;
• a felbontás (R), illetve a szelektivitási tényező megfelelő legyen;
• a mozgó fázis megfelelő tisztaságú, olcsó legyen.
• A mozgó fázis nyomáskülönbség hatására (kapilláraktivitás, centripetális erő,
helyzeti energia, nyomás alatt lévő gázpalack, pumpa, stb.) halad át az álló
fázison. Az áramlás sebességét az adott rendszerre optimalizálni kell, a
sebesség egyenletes vagy szükség esetén változó.
• Az eluens (mozgó fázis ) összetétele a kromatográfia ideje alatt lehet állandó,
de szükség esetén változó is (pl.: gradiens elució).
 KROMATOGRÁFIA
A kromatogram kiértékelése:
• Papír- és vékonyréteg-kromatográfia
- minőségi kiértékelése: a vizsgált alkotó Rf értékét és színét összehasonlítjuk az azonos körülmények között
kromatografált ismert alkotók Rf értékeivel illetve színeivel;
- mennyiségi kiértékelése: a szétvált alkotókat tartalmazó területeket megmérjük (denzitométerrel), vagy
kivágjuk, illetve lekaparjuk és kioldjuk (külün-külön). A keletkezett oldatból megfelelő módszerrel
meghatározzuk az alkotó mennyiségét.
• Oszlopkromatográfia során az oszlopról időben elkülönülten távozó alkotók valamilyen
tulajdonságát mérjük, mely az alkotó mennyiségével arányos jelet ad (detektor).
A kapott jel időbeli változását rögzíti a kromatogram.
- Minőségi kiértékelés legtöbbször a vizsgált alkotó retenciós ideje alapján történik
(összehasonlítjuk az azonos körülmények között kromatografált ismert alkotók retenciós
idejével);
- Mennyiségi kiértékelés legtöbbször az eluciós csúcsok területének ismeretében történik.
 KROMATOGRÁFIA
A kromatográfiás módszerek alkalmazási területei:
1. A gázkromatográfia bomlás nélkül elpárologtatható (szobahőmérsékleten gáz-, folyadék-, vagy
szilárd-halmazállapotú) anyagok elválasztására alkalmas;
2. A folyadékkromatográfiás módszereket elsősorban a hőre érzékeny vegyületek és a nagyobb
molekulatömegű anyagok vizsgálatára használjuk;
3. A vékonyréteg- és a papírkromatográfiát leginkább a minőségi összetétel gyors ellenőrzésére
alkalmazzuk.
4. A gél-kromatográfia elsősorban makromolekulájú anyagok elválasztására alkalmas (már a vírusok egy
része is elválasztható). A gél-kromatográfia a nagynyomású folyadék kromatográfiás készülékkel
valósítható meg hatékonyan.
5. Az ioncserés kromatográfiával igen bonyolult elválasztások is lehetségesek, elsősorban kis
anyagmennyiségek elválasztására, vízlágyításra használják.
A kromatográfia célja lehet:
• anyagok szétválasztása minőségi és mennyiségi meghatározáshoz;
• anyagok tisztítása;
• anyagkinyerés (preparatív munka);
• az oszlopkromatográfiás módszerek ezeken kívül üzemi eljárások ellenőrzésére, automatizálására is
alkalmasak.
 1) NAGYNYOMÁSÚ FOLYADÉKKROMATOGRÁFIA
(HIGH PRESSURE LIQUID CROMATOGRAPHY)
• Oszlopkromatográfiás módszer.
• Elve: A minta nagy nyomású folyadék (eluens) segítségével áramlik át az álló
fázison
1) Előnye:
• az oszlop töltete több száz munkaórát kibír;
• a minta adagolása gyorsan és pontosan történhet;
• az eluenst nagy nyomású, szabályozható szivattyúk áramoltatják;
• a szétvált komponensek vizsgálata folyamatos detektorral történik;
• az elválasztás szobahőmérsékleten is elvégezhető;
• nagy a választék a töltetekben;
• megoldható a kromatográfia minden fajtája (gél-, folyadék-folyadék, folyadék-szilárd,
ioncserés)
 1) NAGYNYOMÁSÚ FOLYADÉKKROMATOGRÁFIA
(HIGH PRESSURE LIQUID CROMATOGRAPHY)
2. Fő részei:
Futtatószer Szivattyúk Minta Oszlop Detektor Használt
tároló injektáló oldószer

Grádiens- Integrátor
képző
 1) NAGYNYOMÁSÚ FOLYADÉKKROMATOGRÁFIA
(HIGH PRESSURE LIQUID CROMATOGRAPHY)
• Az oldószertárolók saválló acélból, üveg vagy oldószerálló anyagból készülnek.
• Az eluens legyen: tiszta, gázmentes, szűrt (szűrőbetétes szívófejen vezetik át).
• Szivattyúk biztosítják az egyenletes, szabályozott folyadékáramlást 0-400 bár
közötti nyomáson. A pneumatikus szivattyúk az állandó nyomást, a mechanikus
szivattyúk az állandó áramlási sebességet biztosítják különböző kiegészítő
berendezések segítségével.
• Grádiensképzők a kromatografálás közben lehetővé teszik a változó eluens
összetétellel a k' értékeinek "programozását" (időben változhat az eluens
polaritása, ionerőssége, pH-ja, koncentrációja, stb.).
• Mintainjektáló rendszerek:
• fecskendő (100 bar nyomásig);
• injektáló szelep (400 bar nyomásig);
• automatikusan működő injektorok (sorozatmintákhoz).
 1) NAGYNYOMÁSÚ FOLYADÉKKROMATOGRÁFIA
(HIGH PRESSURE LIQUID CROMATOGRAPHY)
• Oszlopok 50 bar nyomásig lehetnek üvegből, nagyobb nyomáson már belül
tükörpolírozott saválló acélból készülnek. Méretük a kromatografálás céljától
függően igen változó(analitikai oszlopok 10-15 cm hosszúak, 2-6 mm
átmérőjűek, a preparatív oszlopok nagyobbak), vagy az oszlop első néhány cm-
e, vagy az elébe épített védőoszlop a káros komponensek visszatartására szolgál.
• A töltetek szilárd anyagok, melyek felületén az álló fázist kémiai kötéssel rögzítik
(lehet normál fázisú, fordított fázisú). A szemcseméret átlagosan 3-10 mm
közötti.
A fajlagos felületük néhány száz m2/g.
• A töltetágy legyen homogén és tömör!
• Az oszlopot megfelelően termosztált hőmérsékletű térben kell elhelyezni!
 1) NAGYNYOMÁSÚ FOLYADÉKKROMATOGRÁFIA
(HIGH PRESSURE LIQUID CROMATOGRAPHY)
• A detektor kiválasztása a megoldandó feladat alapján történik (törésmutató,
elektromos vezetés, ionáram intenzitás, hővezetés, fényelnyelés, stb. mérése),
esetleg több detektort is össze kell kapcsolni.
• A detektorcella térfogata igen kicsi (kb. 8 ml), a túlnyomása 3-7 bar,
érzékenysége 1-20 ng között van.
• Regisztráló és adatfeldolgozó rendszerek:
• Regisztráló műszerek a vonalírók és pontírók;
• Integrátor lehet: mechanikus, elektronikus, elektromechanikus;
• Számítógépes feldolgozás igen elterjedt.
• Használt oldószergyűjtő vagy/és frakciószedő az oldószertárolókhoz hasonló.
 1) NAGYNYOMÁSÚ FOLYADÉKKROMATOGRÁFIA
(HIGH PRESSURE LIQUID CROMATOGRAPHY)
Fajtái:
• Normál fázisú kromatográfia:
Kolonnatöltet: poláris
Az álló fázison lévő funkciós csoportok lehetnek. —OH, —NO2, —NH2 stb.
hidrofil csoportok.
Mozgó fázis: apoláris, vagy közepesen poláris oldószer vagy
oldószer elegy.
• Fordított fázisú kromatográfia:
Kolonnatöltet: apoláris
Az álló fázison lévı funkciós csoportok lehetnek. —(CH3)2,
—oktil, —oktadecil stb. hidrofób csoportok.
Mozgó fázis: víz, vagy vízzel elegyedő szerves oldószer
 1) NAGYNYOMÁSÚ FOLYADÉKKROMATOGRÁFIA
(HIGH PRESSURE LIQUID CROMATOGRAPHY)
• A mi gépeink fordított fázisú kolonnát tartalmaznak.
• A kolonna töltete : C18 oktadecil
• ( ez a legelterjedtebb fordított fázisú töltet, apoláris komponensekkel
szemben a legnagyobb visszatartással bír. Különösen alkalmas
gyógyszerhatóanyagok, vitaminok, drogok, környezetvédelmi mérések
céljára.)
 2) GÁZKROMATOGRÁFIA
Oszlopkromatográfiás módszer.
A minta kis túlnyomású gáz (vivőanyag segítségével áramlik át az álló fázison …… (folytatni
a bevezetőben írtakkal).

A gázkromatográf részei:
1 Vivőgázforrás (gázpalack);
2 Gáztisztító
3 Nyomás és áramlásszabályozó egységek;
4 Mintabemérő és elpárologtató vagy termosztát;
5Kolonna a termosztáttal;
6 Detektor;
7 Elektromos egység (erősítő, regisztráló);
8 Adattároló és feldolgozó egység (integrátor, regisztráló);
9 Hőszabályozó.

3
2
4 6 7 8
1

5 7 8

9
2) GÁZKROMATOGRÁFIA
 2) GÁZKROMATOGRÁFIA
• A vivőgáz kis fajlagos szorpciójú gáz (He, Ar, N2, H2). Áramoltatásuk 0,1-0,2 bar
túlnyomással, 10-100 cm3/perc térfogati sebességgel történik.
• A vivőgázzal szemben támasztott követelmények (a bevezető részben leírtakon kívül):
• nagy különbség legyen a vivőgáz és a minta komponenseinek hővezetése között;
• mérés közben az áramlási sebesség ne változzon.
A mintabemérő folyadék és gáz minta bemérésére alkalmas eszköz (fecskendő, hurok
stb.).
• A minta beadagolása fecskendővel hirtelen történik a szilikongumi membrán
átszúrása után.(pillanatszerűen, maradéktalanul kell bejuttatni)
• A mintát is fel kell melegíteni vagy el kell párologtatni ezért termosztáton vezetik
át.(az injektor hőmérséklete 50-70 0C-kal magasabb legyen, mint a legmagasabb
forráspontú komponens hőmérséklete)
• Gáz esetén a minta térfogata 10-20 cm3, folyadék esetén 1-500 ml.
 2) GÁZKROMATOGRÁFIA
• A kolonna termosztátban van elhelyezve. Anyaga lehet üveg, réz, acél, teflon.
Töltete szilikagél, alumínium-oxid, aktívszén, molekulaszita, szilárd hordozóra
felvitt megosztófolyadék, stb. lehet. A töltet szemcsemérete 0,1-0,3 mm
átlagban.
• A detektor lehet:
• hővezetésmérő (elektromosan fűtött W-szál és a cella fala között stacioner hőátmenet
alakul ki, ha a mozgófázis állandó összetételű; megbomlik az egyensúly, ha a minta
alkotója bekerül a 2-3 cm3 térfogatú cellába, a fűtött szál ellenállása megváltozik, a
változást hídkapcsolásban mérik; az összehasonlító cellában csak a tiszta vivőgáz áramlik);
• ionizációs (a kolonnából kilépő alkotót valamilyen energiával ionizálják és az alkotó
mennyiségével arányos ionáramot mérik).
• Az integrátor és regisztráló egység azonos lehet a folyadékkromatográfiánál
ismertetett egységekkel.