Forrás: http://www.doksi.

hu

Biológia felvételi tételek III.

Klikkelj a kívánt könyvjelzőre:

• A mutáció fogalma, típusai

• Az ember agyalapi mirigyének felépítése és működése, hormonjai
• Az emberi mellékvese szerkezete és hormonjai
• Az emberi pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy működése
• Az emberi hasnyálmirigy endokrin működése
• Hormonális tényezők az ember nemi működésének szabályozásában
• Öröklött magatartásformák
• Tanult magatartásformák
• Az állatok létfenntartási viselkedése
• Az állatok szaporodási viselkedése
• A társas viselkedés alapjai
• Az állatok kommunikációja
• A földtörténeti őskor evolúciós folyamatai - az élő anyag és az első élő rendszerek
kialakulása
• A földtörténeti középkor evolúciós szakaszai
• A földtörténeti újkor evolúciós folyamatai
• Az ember evolúciója
• Vírusok felépítése, biológiai és orvosi jelentősége

Vissza a biológia honlapra

A mutáció fogalma, típusai

A genetikai változékonyság egyik okát a rekombinációban jelöltük meg, a másik ok a

mutációs jelenségek. De amíg a rekombináció a gének egyedi kombinálódását hozza létre és
hatása egyszeri alkalomra szól, addig a mutáció magának az örökítő anyagnak a
megváltozását idézi elő és a létrejött változás öröklődik. A mutáció megjelenése
véletlenszerű, többnyire az élőlény külső (kémiai anyagok, ultraibolya sugárzás) vagy belső
környezetében létrejövő mutagén hatások idézik elő. A leggyakrabban a génekben történnek
változások, a DNS-molekula másolása közben, ezek a génmutációk. Kb. minden százmillió
nukleotidból egy rossz helyre épül be. Ez az emberi DNS-állomány megkettőződésekor átlag
100 hiba előfordulását jelentheti. Ezeket a változásokat (leggyakoribb a timindimerek) több
molekuláris mechanizmus is kijavítja, ellenkező esetben a fenotípusban is észlelhető változás
történhet.

A mutáció nemcsak molekuláris változásokat idézhet elő a génekben, hanem együtt járhat a
kromoszómák megváltozásával is, amelyek a törékenyek, fizikai épségük azonban szükséges
a normális sejtműködéshez. Az őket érintő mutációs változásokat kromoszómamutációnak
nevezzük. A meiózis alatt a kromoszómák eltörése, majd újra egyesülése természetes
jelenség. Az öregedési folyamatok vagy különböző környezeti hatások is előidézhetik ezt a
jelenséget. A kromoszómamutációk egyik típusa a kiesés (delíció), amikor a kromoszómáról
Forrás: http://www.doksi.hu

letört vagy kiesett darabok miatt az egyik kromatida megrövidül (érvényre juthat a recesszív
jelleg a heterozigótában). Másik típus a kettőződés (duplikáció) jelensége, amikor a mutáns
kromoszómában egyes szakaszok kétszeresen találhatók meg. Ez fokozhatja egy
tulajdonságot (még sötétebb). A kromoszómán belüli átrendeződések is megváltoztathatják a
kromoszóma szerkezetét. Ha egy kromoszómán két törés keletkezik, a közbülső szakasz
megfordulás (inverzió) után visszakerül a volt helyére - megváltozik a sorrend. Előfordulhat,
hogy nem homológ kromoszómák letört darabjai olykor kölcsönösen áthelyeződnek
(transzláció) egymás kromoszómáira.

Genetikai változásnak számít a kromoszómaszám sokszorozódása is. A haploid n

kromoszómakészlet a diploid 2n sejtekben egészül ki homológ sorozatával. Ha egy sejtben a
2n kromoszómaszám többszöröse található, poliploid sejtről beszélünk. Gyümölcsöknél
(banán, alma) a poliploid alakban jóval több az ehető húsos rész. Létezik aneuploidia, ekkor a
kromoszómaszám eggyel kevesebb vagy több. Például embernél monoszómia az Turner-
szindróma (meddő, alacsony nők) XO, Triszómia: 21. kromoszóma helyén - Down-
szindróma, 22. helyén skizofrénia, 23. helyen ivari triszómia: XXY Klinefelter-sz. (férfiak két
ezreléke - magas, nőies, szellemileg visszamaradott), XYY Szuperférfi (kis szellemi
debilizmus).

Vissza az elejére

Az ember agyalapi mirigyének felépítése és működése, hormonjai

A neuroendokrin rendszer központja az agy hipotalamusza és a hozzá kapcsolódó agyalapi

mirigy, amely egy borsó nagyságú szerv és a koponyalap ékcsontjának üregében
(töröknyeregben) helyezkedik el. Egy nyéllel kapcsolódik a hipotalamuszhoz. Az agyalapi
mirigyet elülső és hátsó lebenyre oszthatjuk. A hátsó lebeny idegszövetből épül fel és
közvetlen kapcsolatban áll a hipotalamusz nagyméretű neuroszekréciós sejtjeivel. A hátsó
lebeny csak tárolja a hipotalamusz nagyméretű sejtjeinek hormonjait (fehérjék, peptidek): 1.
Antidiuretikus hormon (,) - vesegyűjtőcsatornákban vízvisszaszívás, ezáltal csökken a vizelet
mennyisége. Hiány: diabetes insipidus (a szervezet kiszáradhat a nagymennyiségű vizelet
miatt). 2. Oxitocin - simaizom összehúzó hatása van. Elősegíti a szüléskor a méhizomzat
összehúzódását, később pedig az emlő tejmirigyeinek ürülését. Az elülső lebeny
mirigysejtekben gazdag szövet, ahol saját hormonjai termelődnek, amelyeknek képződéséhez
azonban a hipotalamuszban képződő kémiai vegyületekre van szükség - a kissejtes
magcsoport gátló vagy serkentő anyagokat juttat oda - közvetett kapcsolat. Az elülső
lebenyben termelődő serkentő hormonok oligopeptid vagy peptid típusú vegyületek. 1.
szomatotrop hormon (növekedési): az egész szervezetre általánosan hat. A májba kerülve
felszabadítja a szomatomedineket, így fejti ki hatását. Hatása: arányos növekedés, zsírtok
lebontása energiatermelés céljából, csont-, izomfehérjék termelődése. A többi hormon már
csak egy másik belső elválasztású mirigyre hatnak. Hibás működések: gigantizmus,
akromegália, arányos törpe (épeszű). 2, pajzsmirigy serkentő hormon (TSH) 3.
mellékvesekéreg serkentő hormon (adrenokortikotrop-ACTH): elsősorban a szénhidrát-
anyagcserére ható hormon elválasztását fokozza. 4. ivarmirigyekre ható hormonok a,
tüszőserkentő h. (FSH): tüszőérést, petesejt érlelés, tüszőhormon, illetve hímivarsejt
termelődését serkenti. b, sárgatest serkentő h. (LH): tüszőrepedést, sárgatest kialakulását és
annak progeszteron termelődését illetve, herehormon termelődését serkenti. c, tejelválasztást
Forrás: http://www.doksi.hu

serkentő h. (LTH): emlő növekedését (terhesség idején), ivadékgondozási ösztön kialakulását

serkenti.

Vissza az elejére

Az emberi mellékvese szerkezete és hormonjai

A mellékvese a vese felső csúcsán elhelyezkedő belső elválasztású szerv, de a vesével nincs
közvetlen kapcsolatban. Két különálló részre különül el. Mellékvesekéreg, amely a nagyobb
részt (kb. 90%) teszi ki hámszövet eredetű. Hormonjai szteroid típusúak. Külső rész:
mineralokortikoid: só-víz háztartásra hatnak (aldoszteron - a nefron távolabbi kanyarulatos
csatornáiban víz és Na+ visszaszívás, K+ és H+ ürítését serkenti). Szabályozója a vér Na+
szintje. Középső réteg: szénhidrát-anyagcserét befolyásolják - glükokortikoid (kortizon -
cukor felvételét, raktározását serkenti, oxidáció, glükóz lebontásának gátlása,
glükoneogenezis segítése). Belső réteg: nemi hormonokat elsősorban hím nemi h.-t termel
(izomhormonok) - androgének. Segíti a csontok felépítését, izomzat kialakulását, fokozza a
szőrnövekedést, serkenti a nemi vágyat. A belső és a külső réteg függ az agyalapi mirigytől.
Mellékvesekéreg csökkent működése: Addison-kór - a bőr barnás elszíneződése, vér
besűrűsödik, keringési elégtelenség. Túlműködés: Cushing-kór - kóros elhízás.

A mellékvesevelő idegszövet eredetű, hormonjai aminosavszármazékok. Szénhidrát-

anyagcserére hatnak. Szabályozója az idegrendszer, a hipofízistől független. Az adrenalin a
máj és az izomsejtek membránfehérje receptoraihoz kapcsolódva kiváltja a cAMP
keletkezését, amely aktiválja a glikogénbontó enzimeket - glükóz keletkezik. A májban
glükóz-foszfát átalakul glükózzá és a felhasználási helyre kerül, az izmokban a glükóz-
foszfátból tejsav lesz, amely visszakerül a májba, ahol a kéreghormonok glükózzá alakítják
vissza. Az idegrendszer szimpatikus működését egészíti ki: erek izmokban, szívben tágulnak,
bélben szűkülnek, emeli a vérnyomást. Másik hormonja a noradrenalin - koszorúereket
tágítja, többit szűkíti, stresszes állapot kialakítása.

Vissza az elejére

Az emberi pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy működése

Pajzsmirigy a gége és a légcső előtt helyezkedik el. Sok apró üregből áll, melyeket hámsejtek
vesznek körül. Legnagyobb mennyiségben egy jódtartalmú aminosavszármazék, a tiroxin. Az
agyalapi mirigy szabályozza. Serkenti: a lebontási folyamatokat - nől a sejtek
oxigénfogyasztása, fokozott hőtermelés. Az egyes szervek kifejlődéséhez (szöveti
differenciáció) és a fiatal szervezet növekedéséhez (STH-val) is szükséges. Túlműködés:
Basedow kór - fokozott étvágy, mégis fogy. Csökkent működés: fiatalon törpe - kretenizmus,
felnőttkorban - mixödéma. Kalcitonin: Magas vér Ca2+, akkor Ca a csontokba való
beágyazódását segíti.

Mellékpajzsmirigy: négy rizsszem nagyságú részből áll, a pajzsmirigy hátsó felszínén

helyezkedik el. Szabályozója a vér Ca2+ szintje. Hormonja: parathormon (PTH) -
peptidtípusú. Alacsony vérkalcium esetén Ca2+ a vérbe csontokból, veséből, D-vitamin
Forrás: http://www.doksi.hu

segítségével a vékonybélből. Hiánytünet: fokozott izom-, idegingerlékenység (alacsony vér

Ca miatt). Túlműködés: csontritkulás, zsigeri szervek elmeszesedése.

Vissza az elejére

Az emberi hasnyálmirigy endokrin működése

A hasnyálmirigy szigetei a hasnyál (a gyomor és a patkóbél között) emésztőenzimeit előállító

mirigyszövetben mintegy szigetszerűen helyezkednek el (Langenhans-szigetek). Hormonjaik
peptid típusúak. Az alfa-sejtek glükagont termelnek: táplálkozási szünetekben, vércukorszint
növelése, glikogén glükózzá való átalakítása, vér zsírsavtartalmának növelése - az inzulinnal
ellentétes a működése. A béta-sejtek inzulint termelnek: vér cukortartalmának csökkentése,
segíti a sejtek cukorfelvételét, serkenti az elégetését, a felesleges cukor elraktározását
glikogén, zsír (zsírszövetben fokozza a glükózfelhasználást, és az így keletkező többlet
glicerinaldehid-foszfátot szabad zsírsavakkal zsírrá alakítja) formájában, gátolja a
glükoneogenezist. Hiánytünet: diabetes mellitus - emelkedett vércukorszint ellenére a sejtek
éheznek, zsírok tökéletlen lebontása, aceton a leheletben, cukor a vizeletben,
eszméletvesztéshez is vezethet. Túlműködés: a cukor hirtelen tűnik el - eszméletvesztés.

Vissza az elejére

Hormonális tényezők az ember nemi működésének szabályozásában

Az ember nemi működésére ható hormonok a szervezetben több helyen is termelődnek. Az

agyalapi mirigyben központilag szabályozza mindnek a működését. Hormonjaik
szteránvázasak.

A mellékvesekéreg belső rétege mindkét nemi hormonokat, elsősorban hím nemi h.-t termel
(izomhormonok) - androgének. Segíti a csontok felépítését, izomzat kialakulását, fokozza a
szőrnövekedést, serkenti a nemi vágyat. A férfiakban a here, a nőkben a petefészek
hormontermelésével kialakulnak a nemre jellemző hormonok túlsúlya és így a másodlagos
nemi jellegek.

A férfiak hormontermelő nemi mirigye a here. Ez a hasüregen kívül, a herezacskóban

helyezkedik el. Állományát nagyrészt a herecsatornák rendszere tölti ki (Hímivarsejtek
termelődési helye). A csatornák közti szövetes állomány egyes sejtcsoportjai, a Leydig-féle
sejtek termelik a férfi nemi hormont, a tesztoszteront. Gyermekkorban csak a
mellékvesekéregben van tesztoszteron-termelés. A serdüléskor a herében is megindul a
termelése (LH váltja ki). Hatására folyamatos lesz a hímivarsejttermelés és így biztosítja a
normális nemi működést. A tesztoszteron az anyagcserére is kihat, elsősorban a fehérjék
szintézisét serkenti az izomszövetben.

A nők hormontermelő nemi mirigye a petefészek, amely a medencében elhelyezkedő mandula

nagyságú páros szerv. Szintén kettős működés: ivarsejt- és hormontermelés. A nőkben a nemi
működés ciklusos (ez az ivarsejt és a nemi hormonok termelődésében, illetve a
méhnyálkahártya szöveti változásaiban is megnyilvánul). A petefészekben a peteérés során a
Forrás: http://www.doksi.hu

tüsző sejtjei ösztrogént termelnek (LH szerepe). Hatására kialakulnak serdülőkorban a

másodlagos nemi jellegek, ivarérett korban elősegíti a méhnyálkahártya megújulását a
menstruáció után. A sárgatestben termelődik a progeszteron. Ennek hatására a
méhnyálkahártya vérbővé, mirigyessé válik (a megtermékenyített petesejt befogadására),
gátolja az újabb tüszőérést.

Vissza az elejére

Öröklött magatartásformák

Az élőlények állandó kölcsönhatásban állnak környezetükkel. A növényeket általában mint

passzív, az állatokat aktív élőlényeknek tekintjük. Az állatok cselekvéseit, tevékenységeiknek
összességét viselkedésnek vagy magatartásnak nevezzük. Vannak olyan viselkedési formák,
melyek az illető faj minden egyedénél egyformán és mindig azonos sorrendben játszódik le.
Pld. a pókok hálókészítése - a fiatal állatok minden egyéni tapasztalat nélkül képesek a fajra
jellemző háló készítésére. Ha ez megszakad, új hálót kezdenek. Ez a viselkedés genetikailag
meghatározott öröklött magatartásforma. Ettől különbözik az ösztön, amely alatt egy olyan
összetett magatartáscsoportot értünk, amelyben öröklött és tanult elemek egyaránt
megfigyelhetők. Pld. pulykák ivadékgondozó ösztöne - a csibék hangja.

Az öröklött viselkedés egyik elemi formája a feltétlen reflex, amely egy meghatározott külső
inger hatására feltétlenül bekövetkező egyszerű válasz. Pld. a szemünk behunyása, ha valami
hozzáér.

A taxis is öröklött magatartásforma, inger által irányított helyváltoztató mozgást értünk alatta.
Az inger nemcsak kiváltja az állat mozgását, hanem annak irányát is megszabja. Pld. a légy
lárvája a bábozódás előtt néhány nappal kerüli a fényt - a fej végén egy fényérzékelő pont
van. Azok az állatok, melyeknek fejlett és kétoldalt szimmetrikusan elhelyezkedő páros
érzékszervük van, gyakran úgy választják meg mozgásuk irányát, hogy a kétoldali érzékelést
az idegközpont összehasonlítja. Pld. laposféreg - két egyforma fény.

Hasonló elemi magatartásforma az öröklött mozgáskombináció. Pld. a mókusok diórejtő

tevékenysége - e magatartásformában a dió, mint kiváltó inger beindította a szigorú
sorrendben lejátszódó öröklött mozgássorozatot.

Ismeretesek olyan öröklött magatartásformák is, melyek első megjelenéséhez rávezető inger
szükséges. Pld. a naposcsibék táplálékcsipegetése - ujjainak látványa, vagy valami hozzá
hasonló tárgy indítja el. Rövid aktiválás után életreszólóan megmarad. A kiváltó inger ezután
a táplálék.

Az öröklött magatartásformákat mindig két alapvető tényező befolyásolja: a külső környezet

és az állat belső állapota. A külső környezet hatásai közül csak néhány váltja ki az öröklött
viselkedésformákat, ezeket kulcsingernek nevezzük. Pld. a béka egy nagy mozgó tárgyat lát,
akkor elmenekül, de ha egy kicsit, akkor el akarja kapni - a kulcsinger a zsákmányállat
nagysága és a mozgása. Nikolas Tinbergen - tüskéspikó. Konrad Lorenz - madarak
viselkedését kutatva, megalapozta az állatok viselkedésével foglalkozó tudományágat, az
etológiát. A normálisnál hatékonyabb választ kiváltó ingereket szupernormális ingernek
nevezzük. Pld. kakukkfióka nagyobb szája, csigaforgató tojásai. A válaszreakció másik
Forrás: http://www.doksi.hu

feltétele az állat belső állapota (idegi, hormonális). Az egyes viselkedési formák

lejátszódásához ezek megfelelő működésére, cselekvést kiváltó hajtóerőre, egyszóval
motivávióra is szükség van. Pld. éhség, félelem, kíváncsiság, szexuális vágy. Az öröklött
magatartásformák megjelenését a kulcsinger és a motiváció kölcsönösen befolyásolja.

Vissza az elejére

Tanult magatartásformák

Az élőlények állandó kölcsönhatásban állnak környezetükkel. A növényeket általában mint

passzív, az állatokat aktív élőlényeknek tekintjük. Az állatok cselekvéseit, tevékenységeiknek
összességét viselkedésnek vagy magatartásnak nevezzük.

A változó környezethez való alkalmazkodás során a tapasztaltak hatására az öröklött

magatartásformák mellett tanult magatartásformák alakulnak ki az állat élete során. Ezeket az
utódok nem örökölhetik. A két magatartásforma együttesen hozza létre az egyedre jellemző
viselkedést. A törzsfejlődés magasabb fokán a tanultaknak egyre nagyobb szerepe lesz.
Vannak olyan viselkedési formák, melyek tanulása egy bizonyos életszakaszhoz kötött, ilyen
alapvető fontosságú a bevésődés folyamata. Pld. kiskacsák követési reakciója (csak egy-két
napig alakítható ki). Ugyancsak fiatalon kell a ragadozóknak megtanulni a zsákmányszerzési
viselkedést. Görény - hörcsög esetében a zsákmányállat reakciója váltja ki a tanulási
folyamatot (már megvoltak a magatartás elemei, csak sorba kellett rendezni).

A tanult magatartásformák kialakulásának többsége nem kötődik egy bizonyos életkorhoz,

hanem az állat bármelyik életszakaszában létrejöhet. Ennek a legegyszerűbb formája a
megszokás. Ezen keresztül az állat azt tanulja meg, hogy milyen ingerekre ne válaszoljon.
Ennek nagyon fontos a jelentősége, mert megkíméli az állatot a környezetből rájuk zúduló
közömbös ingerek tömegétől.

Ha egy feltétlen reflexhez egy közömbös inger társítottak, akkor a kísérleti állatban kialakult
egy olyan reflex, mely kialakulásának alapvető feltétele, hogy a két inger egy időben
gyakoroljon hatást az állatra. Ez a feltételes reflex. Sok állat ezen keresztül tanulja meg
természetes környezetének bizonyos ingereit (szag, ágropogás) összekötni a zsákmány vagy
az ellenség közeledésével. Pld. Pavlov kutyája.

Bonyolultabb tanulást jelent az aktív cselekvés útján történő tapasztalatszerzés. Pld. macska -
ketrec nyitása. A kísérlet során az állat tájékozódó mozgásai közül felismerte a hatásosat,
amelyet azután a táplálék rendszeres elérése megerősített. Ez a megerősítés biztosította a
mozgás megismétlését. Ekkor az állat önmagát vezérelte, ezt a folyamatot vezérlő más néven
operáns tanulásnak nevezzük. Ha a megerősítés elmarad, akkor a tanult viselkedési forma is
megszűnik. Edward Thorndike végezte ezt a kísérletet.

Az állatok tanult magatartásformái közül talán a legösszetettebb a belátásos tanuláson alapuló

viselkedés. Ez elsősorban az eszközt használó állatoknál figyelhető meg. Pld. csimpánz faág.
A tanulás itt abban nyilvánul meg, hogy az állat a probléma megoldására előzetesen
kialakított viselkedési elemeket használt fel és azokat megfelelő sorrendbe illesztve egymás
mellé, újonnan tanult magatartásformát alakított ki belőlük.
Forrás: http://www.doksi.hu

Az ösztönben, amely alatt egy olyan összetett magatartáscsoportot értünk, ahol öröklött és
tanult elemek egyaránt megfigyelhetők. Pld. pulykák ivadékgondozó ösztöne - a csibék
hangja.

Vissza az elejére

Az állatok létfenntartási viselkedése

A populációk és az egyedek között is állandó versengés folyik a fennmaradásért - ezek

összessége a létfenntartási viselkedések. Ezek közül alapvető a tájékozódás. Ennek
legegyszerűbb formái a taxisok. Ezek az ingerhez kötött tájékozódási formák már az egysejtű
papucsállatkánál is megfigyelhető - kerüli a CO2-t. A fejlettebb állatok azonban különbséget
tudnak tenni az ingerek erőssége között, s ezzel mintegy vezérlik a mozgást. Pld. a rovar úgy
mozog, hogy szemeit egyformán érje a fény - a lepke spirálisan repül bele a lámpába.

Másik típus a tárgyak megjegyzéséhez kötött tájékozódás. Pld. méhfarkas fészke a

tobozokkal.

A tájékozódás aktív formája, amikor az állat maga által kibocsátott jelzések visszaverődéséből
következtet helyzetére. Pld. denevérek - ultrahang, a medvelepke zavarni képes ezt.

A tájékozódásnak fontos szerepe van az állatok vonulásában is. A lazacoknak valószínűleg a

kémiai jellemzők vésődnek be. A madarak tájékozódása részben öröklött, részben tanult
viselkedésen alapul. Éjszaka valószínűleg a csillagok, nappal a Nap állását figyelik.

Nagyon fontos az állatok táplálkozási viselkedése. Ennek előkészítő szakasza hosszú és

egyedenként változó. Az éhségérzet az állatot táplálékkeresésre motiválja - ez pedig attól
függően változó, hogy hol helyezkedik el a táplálék (közvetlen környezet - földigiliszta,
ragadozónak keresni kell, fenyőormányos bogár, stb.).

A táplálkozási viselkedés befejező szakaszára a zsákmányszerző magatartás jellemző. Ez

inkább a ragadozó állatoknál jellemző, ahol támadó magatartással párosul. Pld. a fiatal róka
minden mozgót megtámad, de majd tanul belőle; közvetlen tapasztalat - angliai cinegék.
Vannak olyan zsákmányszerzési módok is, amihez különböző eszközöket használnak fel az
illető állatok: lövőhal, kaktuszpinty, tengeri vidra, keselyű.

A ragadozók támadó formáival párhuzamosan alakult ki a zsákmányállat menekülő

magatartásai. Pld. sün tüskéi, teknős páncélja, kémiai anyagok - tintahal, szalamandrák,
ragadozó madár alakjának kulcsingere. Gyakori védekezési mód a mimikri jelensége:
övesbagoly lepke, botsáska.

Vissza az elejére

Az állatok szaporodási viselkedése

Forrás: http://www.doksi.hu

Az állatok tevékenységének másik alapvető megnyilvánulása. Ez az ivarérettséget elért

fajokra jellemző és a legtöbb fajnál időszakonként ismétlődik. A jelentkezését a belső
(hormonális) és külső tényezők összhatása jelenti. Az utóbbi kulcsinger sokféle lehet: pld. a
napszakok hosszának megváltozása. A sikeres szaporodásnak viselkedésbeli előfeltételei
vannak - lehetővé teszi, hogy a különböző nemű egyedek a megfelelő időben és helyen
találkozzanak. A szaporodás időszakában belső motiváció indítja ez az állatot a másik nem
felkeresésére - erre az időszakra jellemző magatartás a párválasztás. Ebben sok ingernek van
szerepe. Pld. rovaroknál szagok, fények, szivárványos ökle, békák hangja. A párválasztáshoz
tartozik a hím egyedek közti küzdelem is - sziámi harcoshal.

A párválasztás után következik az udvarlás és nászjáték időszaka. Ennek szerepe, hogy

fokozza az izgalmi állapotot és legyőzze az egyedek közti távolságot. Pld. polipok,
tarkalepkefaj együttrepülése, tüskéspikó, lugasépítő madarak (Új-Guinea).

A párzás során megtermékenyül a petesejt. Sok fajnál ezek lerakása után be is fejeződik a
szaporodás viselkedéssorozata - ezek ált. sok petét raknak le. Másoknál azonban megjelenik
az ivadékgondozás is - ez részben öröklött, részben tanult magatartásformákból tevődik össze,
melyet a megfelelő motivációs állapot és az utódok viselkedése vált ki. Fejlett
ivadékgondozás már az ízeltlábúak körében is megfigyelhető: ásódarázs, cselőpók. Halaknál:
bölcsőszájú hal, sziámi harcoshal és a paradicsomhal habfészke. Kétéltűek: dajkabéka.
Madarak: fészeklakók, fészekhagyók.

Vissza az elejére

A társas viselkedés alapjai

Sok faj egyedei magányosan élnek, közöttük nincs tartósabb kapcsolat. A szociális
kapcsolatoknak mindig előfeltétele egy bizonyos társulási hajlam. A szociális kapcsolatok
legegyszerűbb formája az állatok időleges tömörülése. Pld. a vonulásra összegyűlt állatok
(heringek, rénszarvasok). Ennek célja a közös védelem. Ilyen kapcsolat a vadászatra csoportot
alkotó farkashorda, vagy a telelésre összetömörült denevércsapat. Ezt a társas viselkedési
formát néhány egyed váltja ki, majd ezt a többi utánozza - vonuló halraj. Ezek nyitott
tömörülések, tagjaik kicserélhetőek, a létszám változó.

A zárt közösségek egyedeit azonban erős szociális vonzalom tartja össze. A kapcsolat tartós,
többnyire a szaporodási időszakra, néha egész életre szól. A közösségbe bekerülő idegen
egyedekkel szemben elutasító magatartást tanusítanak. Ilyen kapcsolat a gerincesekre
jellemző család (szülők és ivadékaik). Ez ált. az ivadékok felneveléséig tart. A szülők
esetenként továbbra is együtt maradnak (hattyú, gibbon). Sok család összekapcsolt
együttélése kolónia kialakulását eredményezheti - pingvinek, zebracsorda. Ha a
családfeloszlás nem következik be, akkor kialakul a nagycsalád, melyben több generáció él
együtt. Sajátos társas együttélés jellemzi az államalkotó rovarok közösségeit - hangya, méh.
Jellemző rá a munkamegosztás a kifejlett rovarok különböző alakjai között. Tökéletes
összhangját bonyolult biológiai mechanizmusok szabályozzák. Az együttélő zárt
közösségekben az egyedek ismerik egymást, a csoporton belül rangsor alakul ki. A helyekért
az állatok megküzdenek, gyakran fizikailag. A legyőzött egyed behódol. Új egyed
érkezésekor újra kell rangsorolni. A rangsor kialakulása megelőzi a közösségen belüli
összeütközések jó részét.
Forrás: http://www.doksi.hu

Még a csoportokban élő állatokra is jellemző bizonyos távolságtartás igénye - a személyes tér
nagysága fajonként változó. Egyes fajok a gyakori testi érintkezést is eltűrik (disznók). Az
egyedek közötti távolság adott helyzetekben módosulhat - pld. hidegben, ragadozó
megjelenésekor csökken.

Az egy fajhoz tartozó egyedek sok élettevékenységükben erőszakkal igyekeznek egymást

eltávolítani. Ez a magatartás az agresszió, s ez kizárólag fajtársakkal szemben érvényesül. A
biológiai agresszió alapvető magatartás, amely lehetővé teszi az egyedek számára a
populáción belüli erőforrások egyenletes kihasználását, megakadályozza a túlszaporodást.

Az állatoknak élettérre van szükségük. Ezt területvédő magatartással védelmezik. A saját

terület egyetlen állaté vagy azonos fajú csoporté (oroszlán). A terület hatása az egyedekre. Az
állatok a területüket elhatárolják - énekkel, szaganyagokkal.

Vissza az elejére

Az állatok kommunikációja

Az azonos fajhoz tartozó egyedeknek valamilyen módon információt kell cserélniük

egymással. Az állatok jelrendszer útján történő hírközlését, információcseréjét az állatok
kommunikációjának nevezzük. ez alapvető feltétele a társas kapcsolatok kialakulásának. A
jelek fajra jellemzőek. Sok faj kémiai kommunikációra képes - ezt feromonok útján valósítja
meg (ezek a kültakaró mirigyeiben termelődnek, majd innen a környezetbe kerülnek).
Gyapjaslepke. A feromonoktól származik sok emlős jellegzetes szaga. Gyakran ezek a szagok
elősegítik az állatok egyedfelismerési képességét - rágcsáló ivadékai. A kémiai jelzések
tartósak, ezért alkalmasak tájékozódásra is - fullánktalan méh. A feromonok másik csoportja
az állatokat a közeledő veszélyre figyelmezteti, ilyenkor riasztójelzéseket adnak le, amelyek
néhány cm-es körzetben, rövid ideig hatékonyak - hangyák. A párválasztásban is van szerepe
az ivari feromonoknak - lepkék (ezt használják ki a növényvédelemben). Az
ivadékgondozásban is van szerepe a kémiai inger által keltett magatartásoknak - sügérek. A
térbeli eloszlást is meghatározhatják a feromonok - lisztbogár. A területvédő magatartásban is
szerepük van - kutyák vizeletükkel jelölik ki a területüket.

Az állatok látására épül a vizuális kommunikáció. Fontos ilyenkor a mozgás és a színek. Pld.
méhek tánca - Karl Frisch. A vizuális kommunikáció számtalan példája található a
szaporodási viselkedésekben - szentjánosbogarak villódzása, rigófiókák tátogása, testtartás,
kutyák viselkedése.

Az állatok hangadási jelrendszerén és hallásán alapul az akusztikus kommunikáció.

Elsősorban ott ahol a látási, szaglási ingerek nem érvényesülhetnek. A rovaroknál ez
elsősorban az ivari pár felhívására szolgál. A madarak jelrendszere a legváltozatosabb, fajra
és egyénre jellemző részek keverednek benne. Az emlősöknél megtalálható az ultrahang
használata is - rágcsálók fiókái a szülőkkel. A csimpánzok kb. 30-40 különböző hangjelzést
használnak.

Vissza az elejére
Forrás: http://www.doksi.hu

A földtörténeti őskor evolúciós folyamatai - az élő anyag és az első élő rendszerek

kialakulása

15 milliárd éve ősrobbanás. A Föld kb. 4 milliárd éves. Kb. 100 km vastag lemezek borítják a
felszínt, ezek állandóan mozognak. Ezt a kort elsősorban a földfelszín és a légkör kialakulása
irányította. őslégkör: vízgőz, NH3, N, CO2 és szénhidrogénekből álló redukáló. Az őslégkör
kialakulása közben a forró földfelszín annyira lehűlt, hogy a víz csapadék formában kivált -
ősóceánok. Ez CO2-t, kőzetekből ásványi sókat oldhatott ki. Az egyszerű szerves anyagok
keletkezéséhez az energiát valószínűleg a Nap ibolyántúli sugárzása, a gyakori villámlások és
a vulkáni tevékenységek biztosították. Stanley Miller - H, N, NH3, CH4, elektromos kisülések
- aminosavak keletkeztek. A. Oparin - az élet megjelenéséről alkotott elmélet. Kialakultak az
első élő rendszerek, amelyek már reprodukcióra és primitív anyagcserére is képesek lehettek.
A fehérjék és a nukleinsavak megjelenése döntő volt. Az ősi élő rendszerek az energiát,
kiindulási vegyületeket az ősóceánból vették fel, majd ennek kifogyásával kb. 3,5 milliárd éve
meg kellett, hogy jelenjenek az autotróf anyagcserét folytató rendszereknek is. Valószínűleg
ezekből kb. 3 milliárd éve kialakultak a prokarióták. ősi baktériumok és kékmoszatok - van
már kőzetminta. A kékmoszatok fotoszintézisével megjelent a légkörben az oxigén -
kialakulhatott az ózonréteg - kiterjedtek az élővilág elterjedésének határai - prokarióták
adaptív szétterjedése az ősóceánban. Így nagy fokú változatosságra tettek szert. Nagyobb
alkalmazkodó készség csak egy új szerveződési forma megjelenésével jöhetett létre - ez az
eukarióta sejt kialakulásakor történt - egyesítette magában a különböző prokarióták evolúciós
előnyeit. A valódi sejtmag sokkal jobb genetikai változékonysághoz szolgált alapul. Sorozatos
endoszimbiózis elmélete. Mitokondrium - légzés fontos határkő volt a biológiai evolúcióban,
mert a jelentős energiatöbblet segítette elő a többsejtű eukarióták kialakulását kb. 1 milliárd
éve - váz nélküli leletanyagok. Az őskor végére megjelentek a többsejtű zöldmoszatok,
csalánozók, gyűrűsférgek, ízeltlábúak és a tüskésbőrűek szilárd váz nélküli elődei. Ezek az
állatok mind kihaltak, tehát nem közvetlen ősei a későbbi gerinctelen fajoknak.

Vissza az elejére

A földtörténeti középkor evolúciós szakaszai

A földtörténeti középkor kezdetén a triász időszakában, mintegy 100 millió év alatt az óceán
kettéválasztotta a Pangeát: északi Laurázsia, déli Gondwána. Az éghajlat kiegyenlítettebb,
növényzet a permihez hasonló. A harasztokat fokozatosan háttérbe szorították a nyitvatermők,
az ősfák kipusztultak, helyükön páfrányfenyők és ősi fenyőtípusok terjedtek el. A tengerekben
tömegesen terjedtek el a mészvázas zöldmoszatok, a puhatestűek (kagylófajok, fejlábúak közé
tartozó ammoniták - szintjelző állatok). A szárazföld legjellegzetesebb gerincesei a hüllők - a
triászban jelent meg a dinoszauruszok sokféle alakja. A triász végén a hüllők egyik
csoportjából alakultak ki a kistermetű első emlősök, de csak később terjedtek el.

A jura idejében a két kontinens tovább távolodott, a Gondwána feldarabolódása is megindult.

Az éghajlat kiegyenlített, óceáni jellegű - egységesen gazdag növénytakaró. Számos
nyitvatermő virágkorát élte: szágópálmák vagy páfrányfenyők, de az uralkodó fafajok a
fenyők voltak. A tengerekben továbbra is az ammoniták a szintjelzők. Ekkor jelentek meg a
ma élő csontoshalak első ősei. Néhány őshüllő mint az ichtyosaurus a tengeri élőhelyekhez is
adaptálódott. A szárazföldön a vízi élőhelyek kivételével mindenhová eljutottak a
Forrás: http://www.doksi.hu

dinoszauruszok. Méretük ekkor maximálódott (20-30 m is lehetett). A jura végén jelent meg
az ősmadár - még sok hüllőbélyeg, de van szárny és tollak.

A kréta időszakában É-Amerika elszakadt Európától, D-Amerika pedig Afrikától. Majd az

afrikai kontinens ütközése Európa és Ázsia déli részeivel létrehozta korunk legnagyobb
hegységeit (Alpok, Kárpátok, Kaukázus, Himalája). A kréta időszak végétől fokozatosan
kialakult a kontinensek mai elrendeződése. Folyton változott a szárazföldek és a vizek
helyzete és aránya, ami hatással volt az éghajlatra --> az élővilág evolúciójára. Az élőlények
gyakran kényszerültek gyors alkalmazkodásra - erőteljes szelekció - új fajok. A
nyitvatermőket sok helyütt a zárvatermők kiszorítják. Az egyre változatosabbá váló
zárvatermők között párhuzamosan fejlődnek ki az egyszikű és kétszikű fajok. A zárvatermők
törzsfejlődését időben megelőzte a rovarok törzsfejlődésének kezdete, ami a karbonkorban
már nagyfokú elterjedésükhöz vezetett. Így a zárvatermő virágok beporzását a krétában már
sokféle bogár, hártyásszárnyú végezte. A kréta első szakaszában még az élőhelyek nagy
többségét a hüllők birtokolják. Megjelentek a nagytermetű ragadozók is közöttük. A korszak
második felére kialakultak az új típusú madarak - már nincs foguk, hanem csőrük van. Az
emlősök gyarapodni kezdtek, amelyek ökológiai szempontból megfeleltek a mai apró
rágcsálóknak. A kréta végére nagyarányú kihalás tizedelte meg az élővilágot. Az ősi
növényzet nagy része, sok tengeri puhatestűfaj (köztük az ammoniták), az őshüllők
véglegesen kipusztultak. Ez lehetőséget kínált a zárvatermőknek, madaraknak, emlősöknek az
evolúciós kibontakozáshoz. A korszak elnevezése: (kambrium, ordovicium, szilur, devon,
karbon, perm) triász - a földtört. középkor legalsó rétege, németországi lelőhelyein, hármas
tagolásban található, jura - Jura-hegység.

Vissza az elejére

A földtörténeti újkor evolúciós folyamatai

A földtörténeti újkor kezdetén, a harmadkor elején az északi félteke szétvált É-Amerikára és

Eurázsiára. A Gondwána is széthullott. Dél-Amerika összekapcsolódott É-Amerikával, India
Eurázsiának ütközött, végül Ausztrália vált el az Antarktisztól és így a harmadkor végére a
kontinensek jelenlegi elrendeződése kialakult. Éghajlatára először a meleg, trópusi jelleg, a
korszak második felétől egy lassú lehűlés volt jellemző. A növényzetre a ma élő
nyitvatermők, sokféle zárvatermő elterjedése jellemző. Trópusi területeken pálmák,
szubtrópuson babér- és keménylombú erdők. Mammutfenyők, mocsárciprusok. E korból
származnak a hazai barnakőszéntelepek. Mérsékelt erdők - tölgy- nyírfajokkal. Az állatvilágra
az emlősök példátlan fejlődése jellemző, kialakultak a ma élő gerincesek ősei. Még a kréta
korszak közepén kialakultak a méhlepényes és az erszényes emlősök is. Az erszényesek
őshazája a déli féltekén lehetett. A szétdarabolódás után Ausztráliában terjedhettek szét
adaptív, az elszigetelődés miatt, mivel máshonnan kiszorították őket a méhlepényesek. A
harmadkor első felére már a méhlepényesek fő rendjei is elkülönültek egymástól: rovarevők,
rágcsálók, ragadozó, cetek, patások, főemlősök rendjei.

A negyedkor a földtörténet legrövidebb időszaka, közel 3 millió éve tart. A korszak kezdetén
az erőteljes lehűlés eljegesedést váltott ki. A sarkokon kialakult összefüggő jégtakaró
többször is lehúzódott - átlag százezer éves időtartammal. Ma éppen felmelegedő szakaszban
élünk. A gyors klímaváltozásokat a harmadkori melegebb éghajlatot igénylő fajok többsége
Forrás: http://www.doksi.hu

kipusztult. A fennmaradó fajok alkalmazkodása, vándorlása, keveredése új fajok számára

nyitotta meg az utat. Megjelent a leghibbantabb, leggonoszabb állat az ember is.

Vissza az elejére

Az ember evolúciója

A negyedkorban megjelenő ember évmilliók során az ősi főemlősökből alakult ki, amelyek a
földtörténeti középkor végén élt rovarevőkkel mutatnak rokonságot. A főemlősök evolúciós
kibontakozása a harmadkor elejére tevődik. A rovarevő őshöz képest csökken a fogak száma,
alapvető fogtípusaik: metsző-, szem-, őrlőfog. Ötujjú végtag a fogáshoz alkalmazkodott,
hüvelykujjuk szembefordítható a többivel. A szem előre került - térlátás. A testhez
viszonyítva is nagy, fejlett agy. A test is nagyobb lett - más életmód. Ezekből a nagyobb testű
főemlősökből alakultak ki ugyanis azok az emberszerű ősmajmok, amelyek a kezüket már
szabadabban használták és testtartásuk is egyenesebb lett. Az emberszerű ősmajmok fejlődése
a harmadkor második felében több irányba szétágazott. Ebben az időszakban alakultak ki
egymással párhuzamosan az emberszabású majmok és az emberfélék. Emberszabásúak:
előreugró arckoponya, kisebb agykoponya, rajta az izmok megtapadására szolgáló tarajok,
fejlett szemfog, a metszőfogak és a szemfogak között hézag, párhuzamos fogív. Ember:
domború, nagy térfogatú agykoponya, kisebb arckoponya állcsúccsal, hézagmentes fogsor,
kissé széttartó fogív. Az emberszabásúak járása kevésbé hatékony. Az emberszabású majmok
elődjeként 25 millió éve megjelent a Dryopithecus, amely fejlődési vonala korán kettévált. Az
egyik vonalon az ázsiai gibbon, orangután, a másikon az afrikai gorilla, csimpánz és az
emberfélék őseinek evolúciója indult meg. Az ember legközelebbi rokona a csimpánz -
fehérjeszerkezete 99%-ban azonos.

15 millió éve az afrikai éghajlat szárazabbra fordult, megnőtt a szavannák területe, rajta pedig
az első emberfélék, a Ramapithecus faj populációi. Táplálékukat csoportosan keresték,
metsző- és szemfoguk kis méretű maradt, fogívük széttartó, erős őrlőfogaik alapján főleg
magvakkal és gyökerekkel táplálkoztak. Többnyire a földön tartózkodtak, többször
felegyenesedetek, így felszabadult kezükkel a botokat, köveket eszközként használták. Ebből
az időszakból származik a Rudabánya térségében megtalált Rudapithecus lelet is.

A Ramapithecusok felől kiinduló evolúciós folyamatban a harmadkor végén, 5 millió évvel

ezelőtt újabb szétválási folyamat indult el az emberfélék fejlődésében. Az egyik fejlődési
irányt az Ausztralopithecusok képviselték. Fejlődésük azonban nem vezetett a mai ember
irányába, hanem mint oldalág, kb. 1 millió éve kihaltak. Átlag 500 cm3 térfogatú
agykoponya, fejlett állkapcsuk az emberéhez hasonlóan széttartó, kevésbé fejlett
szemfogakkal és foghézag nélkül. Rendszeresen két lábon jártak.

A harmadkor végi szétválás másik fejlődési iránya a kb. 2 millió évvel ezelőtt kialakult Homo
habilis fajon keresztül a mai emberig vezet. Ennek populációi a késő Ausztralopithecusokkal
egy időben, hasonló élőhelyen éltek. Két lábon, gyorsan és könnyeden jártak. Agyuk mérete
700 cm3. Durva megmunkálású kőeszközök. Az Ausztralopithecusokkal szemben
rendszeresen, közösen gyűjtögették az elhullott állatokat, növényeket. Az elhullott állatok
megnyúzását és a hús feldarabolását kőeszközökkel végezték. Csoporton belüli
táplálékmegosztás - nagyfokú szociális szervezettség.
Forrás: http://www.doksi.hu

A negyedkor közepe táján, 1 millió éve jelent meg a Homo erectus faj. Agykoponyája 1000
cm3, de a mai ember felé átmenetet mutató vértesszőlősi lelet már az 1300 cm3 térfogatot is
eléri. Laposabb arckoponya. Több kontinensen is megtalálták leleteit, de valószínűleg Kelet-
Afrikából terjedtek el. Finomabb kidolgozású kőeszközök. Vadászó és gyűjtögető életmód,
tűz használata. A fogak mérete csökkent. Agyukban kifejlődött a beszédközpont - kezdetleges
beszéd.

A negyedkor utolsó szakaszában, kb. félmillió éve valószínűleg több helyen egyszerre indult
el a Homo sapiens kialakulása. Agytérfogat átlag 1400 cm3. A beszéd és az eszközkészítés
felgyorsította az emberi fejlődést. Az agy belső szerkezete átalakult. Fejlődésében túlságosan
specializálódott oldalágak, mint a Neander-völgyi ember kihaltak. A ma élő ember, a Homo
sapiens evolúciója során ötvenezer éve lépett be a történelmi jelenkorba. A különböző
testalkat, bőrszín a földrajzi izolációból és a helyi viszonyokhoz való adaptációból ered.

Vissza az elejére

Vírusok felépítése, biológiai és orvosi jelentősége

Nehezen illeszthetők az élőlények fejlődéstani rendszerébe. Lényegében fertőző genetikai

információk. Méretük nanométeres nagyságrendű. Felépítés: örökítőanyag és az ezt
körbevevő fehérjeburok. Az alak meghatározója a nukleinsav térbeli elrendeződése, a
fehérjeburok szerkezete (belül a kapszid, kívül a peplon). Valószínű, hogy különböző sejtek
örökítőanyagából kiszakadt részletek, amelyek bizonyos önállóságra tettek szert, tehát
megjelenésük feltételezi a sejtes szerveződés jelenlétét. Életmódjuk: működésük feltétele egy
gazdasejt, amelybe beépülve az örökítőanyag átszervezi a sejt működését - a gazdasejt
anyagaiból sokszorozódnak meg. Nyugalmi szakasz következik, közben kikerülnek a sejtből,
majd újra fertőzőképesek. Önálló mozgásra képtelenek, átvivő közeg szükséges (egyik
élőlény a másikra, szülő az utódba, közegmozgással. Különböző hatásokra elpusztulhatnak:
hő, kémiai hatás. Dimitrij Ivanovszkij fedezte fel őket - átszűrt kórokozóknak nevezte el őket,
a vírus név maga mérget jelent. A vírusok örökítőanyag lehet egyszálú DNS (parvovírus),
kétszálú DNS (herpeszvírus), egyszálú RNS (retrovírus), kétszálú RNS (pikornavírus). A
prokarioták és az eukarioták vírusa eltérő, mivel az eukarioták vírusai más mechanizmussal
lép be a sejtbe (így a prokariota vírus nem fertőzhet meg eukarióta sejtet). Vírusinterferencia:
vírust már tartalmazó sejtben újabb vírus nem szaporodhat, ez a sejtben termelődő anyagnak,
az interferonnak (kikerül a vérbe) köszönhető, ennek szintézisét az első vírus indítja el.
Baktériumot támadó vírusok: bakteriofág. Növényi vírusos betegségek: mozaikfoltosság,
levélsodródás. Állat és ember vírusai: szarvasmarhák száj- és körömfájás betegsége, kutyák
veszettsége, ember - kanyaró, influenza, AIDS, himlő, mumpsz, kanyaró. Oltás (Edward
Jenner): passzív, aktív.

Vissza az elejére