A középkor az európai történelem hármas történel

mi korfelosztásában a középső korszakot jelenti:

az ókor után következő, az újkor kezdetéig tartó
időszakot. A fogalom 1442-ben kezdett
kikristályosodni a humanista Leonardo
Bruni Historiarum Florentini populi libri XII című
sorozatában, majd media tempestas néven, 1469-
ben jelent meg először Giovanni Andrea dei
Bussi pápai követ Nicolaus Cusanushoz írt
levelében. A mai hármas tagolást (ókor, középkor,
újkor) Cristophorus Cellarius használta először,
szerinte a medium aevum 313-ban a milánói
ediktummal, azaz a kereszténység elismerésével
kezdődött, és 1453-ban, Konstantinápoly
bevételével ért véget. Utóbb a kezdetét sokáig
egyértelműen a Római Birodalom „bukásától”
(476) számították. A középkor végének időpontját
Amerika felfedezéséhez (1492), illetve
a reformáció 1517-es kezdetéhez kötötték. Az
egyes nemzetek történetírói gyakran saját
történelmük korszakhatárához igazították a
középkor végét, így például az angoloknál
előfordul, hogy a bosworthi csata dátumától (1485)
számítják az újkor kezdetét, míg a magyar
történetírás a mohácsi csatavesztésnél (1526)
jelöli ki a határt.[1] A középkort a feudalizmussal
azonosító marxista történetírás az angol polgári
forradalmat (1640) tekinti a középkor lezárásának.
[2]

A középkor az európai történelem hármas történel

mi korfelosztásában a középső korszakot jelenti:
az ókor után következő, az újkor kezdetéig tartó
időszakot. A fogalom 1442-ben kezdett
kikristályosodni a humanista Leonardo
Bruni Historiarum Florentini populi libri XII című
sorozatában, majd media tempestas néven, 1469-
ben jelent meg először Giovanni Andrea dei
Bussi pápai követ Nicolaus Cusanushoz írt
levelében. A mai hármas tagolást (ókor, középkor,
újkor) Cristophorus Cellarius használta először,
szerinte a medium aevum 313-ban a milánói
ediktummal, azaz a kereszténység elismerésével
kezdődött, és 1453-ban, Konstantinápoly
bevételével ért véget. Utóbb a kezdetét sokáig
egyértelműen a Római Birodalom „bukásától”
(476) számították. A középkor végének időpontját
Amerika felfedezéséhez (1492), illetve
a reformáció 1517-es kezdetéhez kötötték. Az
egyes nemzetek történetírói gyakran saját
történelmük korszakhatárához igazították a
középkor végét, így például az angoloknál
előfordul, hogy a bosworthi csata dátumától (1485)
számítják az újkor kezdetét, míg a magyar
történetírás a mohácsi csatavesztésnél (1526)
jelöli ki a határt.[1] A középkort a feudalizmussal
azonosító marxista történetírás az angol polgári
forradalmat (1640) tekinti a középkor lezárásának.
[2]v