cÁfiuii Jf

A7ZO§lll'AtlA
J

sryilítáe
 múlt születése

John Reich

Az osl lTALlA

n
v
z-
V
F.]
t!
Éi
A MŰ EREDETI CÍME: ITALY BEFORE ROME
A FORDÍ:rÁS AZ ELSÉVIER PUBLISHING PROJECTS SA,
LAUsANNE, l979. ÉVI KIADÁsA ALAPJÁN KÉszÜLT
@) ELSÉVIER PUBLISHING PRoJEcTs sA, LAUSANNE, 1979

FORDÍTOTIA GATHY VERA

A FORDÍTÁST SZAKMATLAC FÜLEP FERENC ELLENÓRIZTE,
AZ EREDETIVEL RÁI(OVSZKY ZSUZSA VETETTE EGYBE

A múIt szüIetése sorozat szerkesztő bizottsága

JOHN BOARDMAN, az Oxforü Egyetem tanóra
,BASIL GRAY, a aiüsh Museum Keleti Régiségek Osztólyónak nyugalmazott felügyelője
DAVID OATES, a Londoni Egyetem RégészetiTanszékének professzora

A BORÍTÓT KEfiÓS SZARKOFÁG KÉPE DͧZÍTI A CERVETERI BANDITACCIA NEKROPOLISZBÓL.

A CÍMOLDALLAL SZEMKÖZTI KÉPEN ETRUSZK CANOPUS URNA LÁTHATÓ CHIUSIBÓL. A STILIZÁLT

GRIFF-FBJEKET A GÖRÖG ORIENTALIZÁLÓ HAGYOMÁNYBÓL KÖLCSÖNÖZTÉK, ÉS TALÁN APOrROPAIKU§

@AJúző) SZEREPúK voLT. MUsÉo clvlco, cHIUsI

BEYEZETÉS
Az európai civilizáció kibontakozásának előzményét az
ókor nagy vívmányaiban lelhetjük fel, ilyen volt például
a periklészi Athén vagy a caesarok Rómája. A tudósok
a reneszánsz óta tanimányozzák e korszak irodalmi és
tárgyi emlékeit. Az ókor történelmében való eligazodást,
kultúrájának megismerésétmindinkább segíti a régészet
tudománya. Sok kérdés még mindig megválaszolatlan,
és a korábbi felismeréseket évről évre felülvizsgálják, de
a klassákus kori Görögország és a császárkori Róma
fejlődésének főbb irányai napjainkra már kirajzolódtak.
Például az augustusi Rómáról többek között azért lehet
viszonylag teljes képünk, mertjelentős számban marad-
tak fenn irodalmi emlékek. Többé-kevésbéugyanez vo-
natkozik Homérosz ideje óta a görög és a római történe-
lem szinte valamennyi korszakára.
A 19 . század végénmind többen kezdtek érdeklődni
az iránt, hogy milyen is lehetett az élet a Homérosz előtti
időkben a Földközitenger keleti térségében.A Müké-
nében és Knósszo szban lalált szenzációs leletek alapoz,
ták meg a bronzkori Görögországra és az égei vllágra
vonatkozó ismereteinket. Az elmúlt hatvan-egynéhány
évben a minószi kultúrát és Mükénét feltáró régészek
munkája nyomán nyert kép korántsem teljes ugyan, ám
meglepően sok részlettel szolgál a krétai és a görög anya-
ország nagy bronzkori központjainak életéről. Jóllehet,
korabeli történeti beszámolók nem maradtak fenn, vala-
melyest - többnyire nem is csekély mértékben- mégis
ismerjük e korszak történelmét,
A nlugatabbra fekvó teriiletek múltját illetően egé-
szen más a helyzet. Nemcsak az őskori Itáliáról tudunk
keveset, han€m még a korai vaskorban éltnépekről gffi-
tött ismereteink sem számottevőek. Az etruszkok pe-
dig Itáüa nem római kultúrájú népei közül őketismerjük
leg|obban - mindmáig a ,,titokzatos nép" őstípusát tes-
tesítik meg, s ezt a mítoszt hasztalan igyekeztek a tudó-
sok eloszlatni. A többi népről, a daunusokról, a picenu-
miakról és társaikról szinte mit sem tudunk, s érteni még
kevésbéértjiik őket. Több szempontból is sajátos ez a
helyzet. Azokkal az itáliai eseményekkel egy időben,
amelyekkel könyvünkben foglalkozunk, élt a klasszikus
kor legtöbb nagy történetirója, például Hérodotosz és
Polübiosz. Az etruszkok Cicero vagy Livius idejében
még nem haltak ki. Urganilla, aki egy ideig Claudius
császár hitvese volt, etruszk szülőktől származott, s be-
szélte anyanyelvét. Azt a nyelvet, amely napjainkig ma-
kacsul ellenállt minden megfejtési kisérletnek. Hogy le-
het mégis, hogy az 1. e,2. évezred elején élt minósziakról
sokkal többet tudunk pedig az ő korukból irodalmi
emlékek nem maradtak fönn -, mint az 1500 éwe1 ké-
sőbbi villanovaiakról vagy messapiusokról. Az egyik ma-
gyaráZatíerméSzetesen az, hogy a római terjeszkedésjó-
ré§Zt eltüntette a korábbi itáliai kultúrák nyomait, rá-
adásul a római szerzők is igyekeztek minél jelentéktele-
nebbnek feltüntetni elődeik vagy más kortárs népek
eredményeit. Részben nyilvánvaló politikai okokból,
részben pedig azéít,meíl a íőmaiak - itáliai testvéreik-
hez hasonlóan - a görógök és a görög művészet bűvös
hatása alá kerültek.
Szerencsére azonban a veszteség nem végleges, és a
megoldás, csakúgy, mint a minósziak esetében, ismét a
régészek kezében van. Az Olaszországban nemrégiben
végzett ásatások bizonyítják, hogy a korai vaskori Itália
más kultúráinak számos emlékétrejti még a föld. Az
elmúlt harminc évben a Földközi-tenger térségénekalig-
hanem erről a területéről szátmazik a legtöbb új infor-
máci6. Az l970-es években igen sok fontos bizonyíték
került felszínre az i. e.8. századből a görögök campaniai
betelepedésévelkapcsolatban vagy Róma és Latium
környezó vidékének i. e. 7 . századi történetéről. Felfe,
deztek egyjelentős etruszk településI is, az i. e.6. századi
Murlót. Korántsem állíthatjuk azonban, hogy világos
képet kaptunk a korszakról, mert egyelőre még nem lát-
juk az összefüggéseket. Oriási jelentősége van az egyes
felfedezéseknek, de időbe teük, amíg egymáshoz való
kapcsolatuk is tisztázódik, és végül összeáll a római ura-
lom előtti Itália életénekegységes története. A kilátások
azonban felettébb biztatő ak.
Könyvünk kisérletet tesz az újabb felfedezések össze-
foglalására és arra, hogy összefiiggő ismertetést adjon
róluk. Céljából fakadóan tehát csak afféle időleges be-
számoló, amely a következő évek ásatásai nyomán óha-
tatlanul elalul majd. Aligha mélyülhet el azokban a rész-
letkérdésekben, amelyek ma a szakembereket foglalkoz-
tatják, például a korai Róma történetében, a villanovai
kronológiában és más hasonló problémákban. Ha más-
ra nem is, arrajó, hogy megismertesse az olvasót számos
olyan ókori néppel és kultúrával, amely néhány rendki-
vüli műalkotással ajándékozta meg a világot.
 ,uru_
IDORENDI TABLAZ.AT
l.E. ÉSZÁK-ITÁLIA KÖZÉP-ITÁLIÁ ÉS SZARDÍNIA DEL-ITÁLIA ÉS SZICÍLIA A FÖLDKÖZI-TENGER
TERSEGÉNEK MÁS VIDÉKEI

villanova I. Bolognában villanova L Tarquiniában Geometíikus korszak a görög

Este I. venetóban múvé§zetben
Fejlett nuragbekultúra Szardiniában 814 Karthagó alapítása
Villanova l. Bolognában 753 Róma alapitása Villanovai sírok Pontecagnanóban.
A picenumi és az apulai kultúra
kezdetei
Este II. Villanova II. Tarquiniában A górögók Ischiába érkeznek Homérosz (?)
Lipur temető Az etruszk kultűa 1egkorábbi 706 Taíentum alapítása A görőg múVé§zet orieDtalizáló
cúavariban feltúnése korszaka
700 villanova III. Tarquinia és Cerveteri íe|v ir ágzása Pompeiit megalapitják az oscusok
Bolognában
ó50 616 Etíuszk királyok Rómában 612 Ninive eleste
FelépítikVeiiben
a Poltonaccio-templomot
600 Este III. Graviscában, Tarquinia közelében capua megalapítása (?) A göIög múvész€t archaikus
korszaka
göróg gyarmatváTost alapítanak
574 A föníciai bilodalmat
legyőzik az asszirok
550 A fennmaradt legré8ebbi festett siT 525-404 P€rzsa uralom
Tarquiniában 524 Kudarcot vallott etruszk Egyiptomban
540 Az etruszkok és a karthagóiak támadás GöIögország ellen
Alaliánál legyózik a görögöket
525 Murlo elousztitása 511 Krotón elpusztítja szűbaíiszt
Spina felvirágzá§a 5l0 Az etrusikokat kiűzik Rómából
A karthagóiak Szardíniába
érkeznek
500 Az etruszkok 499 A Regillus{avi c§ata 480 Himelánál a kartha8óiak
vereséget szenvednek
496 ión felkelés
490 marathóni csata
Bolognába érkeznek
Marzabotto alapitása 493 Szerződés Róma é§ a latinok 478 Hierón Szürakuszai kiíáIya 480-479 Xerxész elszenvedi első
közótt 474 Az etruszkok vere§éget vereségeit a görögöktól
szenvednek carinénál a szalamiszi és a plataiai
c§atában
A görög múvészet kla§szikus
korszaka
450 A kelták rnegérkezése(?) 438 A samnisok meghódítják 431-4(N A peloponnészoszi
háború
capuát (?)
421 A §:amnisok m€ghóditják
Cumnát
4l 13 Athén hadjárata
szürakuszai ellen
405 l. Dionűsziosz szürakuszai
kiráIva
A samnisoÍ: meghóditják
poszeidóniát
,t00 396 Melpum kifosztása 396 veii eleste
390 Rómát kifosztiák a k€Iták
_353Békekötés Róha és Cerveteri
kö7ött
351 Békekötés Róma és Tarquinia
között
350 BologíátelfoglaUák 325-290 samnis háboruk 33ó Makedón Fiilóp halála
a gallok 32t A rómaiak legyózik utóda sándor
a sannisokat a caudinei 323 sándor halála
elágazásláI A górö8 múvé§zet
hellenisztikus korszaka
300 280 Vulcit meghódítja Róma 273 Poszeidónia római
gyarmatvárossá váIik, új neve
Paestum

l / Hamvakat tartalmazó festett terrakotta urna Chiusiból.

A dombormú Eteoklész és Polúneiké§z viada|át ábíázo|ja.
A fedélen a szoboralak kezében paterát, vagyis italáldozati
§erleget tart, Figyelemre méltó, hogy milyeí jó állapotban
maradt úeg az uínát diszítő fe§tés. (British Museum)
til
|. lTALlA A YAsKoR ELoTT
Könyvünk nagyobbik része a korai vaskorban élt itáliai
népekkel és kultúrákkal foglalkozik. E kultúrák néme-
lyike - például az etruszk vagy a samnis - itáliai löldön
alakult ki, Ugyanakkormás népek, például a görögök és
a karthagóiak, gyarmatvárosokat alapítottak ltáliában
egykori hazájukból hozva magukkal új eszméket. Az Al-
poktól Szicíliáig rendkívűl sokféle kultúra létezett, ame-
lyek az ókori Itáüa legiobban ismert népének, a rómaiak-
nak a megértéséhezis fontos segítséget nyújtanak. A ró-
maiak oly büszkék voltak saját eredményeikre, hogy
igyekeztek alábecsülni, mennyit kószönhetnek az álta-
luk meghódított itáliai népeknek. Egyedülálló mivoltu-
kat hangsúlyozták, holott kezdetben az Orök Város is
mindössze egy közönséges latiumi falu volt, s egy olyan
vidéken indult lejlődésnek, amelynek a kultúráját a pice-
numiak, az umberek és más italicus törzsek, valamint az
etruszkok teremtették meg, s ahová a górögök hoztak új
eszméket keletről. Éppen ezért a vaskori Itália számos
kultúrájának áttekinté§e után az utolsó fejezetet annak
a tárgykörnek szenteljük, hogy az itáliai félszigeten egy-
kor élt népek mennyiben hatottak Rómára.
Ám a korai Itália történetejóval a vaskor elótt kezdő-
dött, ezért foglalk ozik ez a íejezeI az emberi élet legko-
rábbi nyomaival. Itália a Földközi-tenger medencéjének
középpontjában helyezkedik el, és ezért mindig is von-
zotta a letelepülni szándékozókat. Az előember már i. e,
200 000 körül megielent a félsziget számos pontján. Itália
fekvése, a földrajzi adottságok döntő szerepet játszot tak
történelme alakulásában. Eszakon az Alpok határolja,
ám számos jóljárható hágó vezet Európa más vidékeire.
Némelyiket az ember már az újkőkor óta használja. Azt
pedig már az első letelepülők egy része felfedezte, hogy
bármilyen nehéz is hozzáíérniaz Alpok ásványkincsei-
hez, ezek olyan értékesek, hogymegérik a fáradságot. Az
Alpoktól délre húzódik a Pó-völgy hatalmas síksága, az
a szélesen elnyúló és csaknem teljesen sík terület, amely-
nek földjét azészaki hegyekből érkező számos folyó teszi
termékennyé; legtöbbjük egyenesen a Pó vizébe ömlik.
A völgy gazdagon termő földje mindig is vonzotla az
embert. Ez a térségnapjainkban Olaszország fő mező-
gazdasági vidéke: ám e terület értékétjelentősen csök-
kenti az árvizveszély meg a Pó deltája körüli partvidéken
elterülő hatalmas mocsarak. Amikor az i. e. 6. század-
ban az etruszkok kezdtek észak felé terjeszkedni, való-
színű|eg nekifogtak a mocsarak lecsapolásának is, de a
Pó-delta nagy része csak a rnűlí század óta lakható.
A minduntalan bekövetkező áradások, amelyek aügha-
nem rendkívül bizonytalanná tették a korai gazdá|ko-
dók életét,a régészek munkáját isjócskán megnehezítet-
ték. Ugyanis a vízze| érkező hordalék az egész síkságon
oly vastagon boritotta be a l€gkorábbi telephelyek több-
ségét,hogy ha valaha megtalálnák is óket, feltárásuk
szinte lehetetlen, egyes helyeken pedig még a római ma-
radványok is tíz méternél mélyebben fekszenek.
A félsziget délebbre fekvő területének arculatát két
földrajzi adottság hatátozza meg, teszi egységessé:a he-
gyek és a tenger. A Földközi-tenger három oldalról öleli
körül a szárazföldet, amelyet az Appenninek vonulata
választ el Eszak-Itáliától. Ez a hegylánc a Pó vöIgyétől
dél felé halad, majd a félsziget déli csücskéig kacskarin-
gózik, átnyúlik a Messinai-szoroson és Szicília észak-
nyugati csücskén. A félszigeten sehol másutt nincs a PÓ
völgyéhez fogható nagyságú termékeny síkság. Az Ap-
penninekben viszont kevés a nyaktörő csúcs vagyjárha-
tatlan vidék, a közlekedésre tehát van lehetőség. A föld
nagyobb része - a hegyek ellenére -jól múvelhető. Tos-
cana lágyan hullámzó vidéke mindig is letelepedésre csá-
bitotta az idegeneket, a neolitkori embertől egészen Eli-
zabeth Barrett Browningig, Dél-Toscana és Elba pedig
nemcsak rendkivüli természeti szépségekben gazdag, ha-
nem ásványi lelóhelyekben is. Délebbre a parti síkság
mind Latiumban, mind Campaniában a terület lecsapo-
lása után művelhetővé vált. A száíazföld belsejében hú-
zódó völgyek talaját a nyugati partvidék túzhányóiból
származó ásványok gazdagítják. A vulkánfüzér kialudt
már, napjainkban csak a Vezúv működik. Az adriai par-
ton keskeny sáv nyúlik déli irányban, s végigfut az,,olasz
csizma" sarkáig - ez is viszonylag sik vidék, művelhetó
földdel. A ,,sarok" egyik öble nagyszerű természetes ki-
kötő, ittépült fel Taranto városa, amely fontos közvetítő
szerepet töltött be Itália és más országok között. Kizáró-
lag a félsziget csücskén, a mai Basilicatában és Calabriá-
ban kedvezőtlenek a természeti adottságok: a talaj gyen-
ge minőségű, a szárazföldi közlekedés nem kevés nehéz-
ségbe ütközik, s még ásványkincsek sem ellensúlyozzák
e mostoha üszonyokat. A Messinai-szoroson túl tiszta
időben jól látható Szicília gazdag földje, amelyet az el-
múlt négyezer évben idegen hódítók végtelen sora birto-
kolt. A sziget a Földközi-tenger keleti és nyugati térsége,
valamint az Európa és Afrika közötti kereskedelem út-
vonalába esik. A másik nagy ságet Szardínia, amelyet
hegyek borítanak, fekvése miatt nehezebben megköze-
líthető, kívü is esett az ókori hajózási útvonalakon, s e
helyzet valójában napjainkig sem változott. Bronzkori
és korai vaskori kultúráját ez volt ugyanis az egyetlen
időszak, amikor önálló kultúrát teremtett- a későbbiek-
ben vázlatosan ismertetjük. Szardínia jelentőségét ezüst-
és vasbányáinak köszönheti. E bányák birtoklásáért az
i. e. 7. és 6. században az etruszkok, a karthagóiak és a
görögök vetélkedtek egymással,
ITÁLIA A KÓKORSZAKBAN / Az alsó paleolit idejére
az ember eljutott Itáliába is, ta|án az egymást követő
jégkorszakok közötti felmelegedések valamelyik idősza-

2 / A Földközi-tenger világa-
kában. E régmúlt, i. e. 200 000 körüli időkből semmiféle
emberi maradvány nem került elő, de az első itáliai lako-
soknak, akik valószínűleg a Homo erectus tipushoz taí-
toztak, lennmaradt néhány szerszáma, közöttük azok a
balták, amelyeket Verona közelében és a Pó völgyétől
délre, lmola kórnyékén találtak. Róma közelében, Tor-
rimpietránál alsó paleolit kori települést sikerült leltárni,
ahol néhány tűzhely és kunyhó maradványa került elő,
valamint lerágott állati csontok és kézi balták, amelyeket
alighanem elejtett állatok feldarabolásához használtak.
I. e. 60 000-re, a középső paleolit kezdete körüli időre
az ember új típusa lejlődött ki: a Homo neanderthalis.
Jelenlétükre Itáliában lőként kovakőbő1 készült kapa-
rók és pengehegyek utalnak, bár Liguriában egy barlang
agyagos talajában két lábnyom is fennmaradt. A Nean-
der-völgyi ember évezredeken át szinte semmi mással
nem loglalatoskodott, mint hogy küzdött a fennmaradá-
Itália a vaskor előtt | 9
sért, táplálékáért: madarakat és halakat fogott, rréhány
nagyobb emlős áI]atot - kecskét, őzet, néha még medvét
is csapdába tudott ejteni, és gyökereket meg bogyókat
gyűjtögetett. De bármilyen veszélyteli volt a Neander-
völgyi ember élete, időveljelentős fejlődés következett be
nála, ugyanis ő temette elsőként sírokba és temetőkbe a
halottait. A kutatók rá is bukkantak középső paleolit
kori temetők nyomaira a Rómától délre lévő barlangok-
ban. Nem sejtjük, milyen változások mentek végbe gon-
dolkodásukban és hiedelneikben. s miként vezettek
ezek amúlttalvaló szakításhoz, de eredményükazt bizo-
nyítja, hogy az ember ez idő táj t a puszta életben maradá-
son túl már rnás, új értékekre is figyelt.
Azembercsak afelső paleolitkor kezdetén, i. e. 30 000
kőrül kelt át a Messinai-szorosolt és élkezett meg Szicíliá-
ba, Ezután, a paleolit kor végénés a rákóvetkező mezolit
korban Szicília egyre nagyobb számban vonzotta a lete-
lepülőket, különösen a mai Palermo városát övező szép
partvidék, a Conca d'Oro (az Aranyszarv); itt keletkez-
tek az első figyelemre méltó itáliai múvészeti alkotások.
I0 | hália a vaskor előtt
3 / Az cgyik legelső itáliai őslakos lábnyoma,
Lisuriában a Grotta della Basura nedves
agya8talaján hagyta egy Neandcí-völ8yi
tipusú ember, Hossza kb.21 cm.
4 / Az ősi Itália tő régészetilelőhelyei,
Európa más térségei általában sokkal gazdagabbak pa-
leolit kori művészeti emlékekben. I(ülönösen sokat ta-
láltak belőlük Franciaországban, a lascaux-i nagy bar-
langokban és a spanyolországi Altamirában. Am 1950-
ben a kutatók Levanzo szigetén, Szicília nyugati partjá-
nak kózelében egy barlangban lestett, valamint sziklába
vésett állat- és emberábrázolásokra bukkantak, három
évvel később pedig megtalálták az addaurai paleolit kori
barlangrajzokat is. Az egyik barlangban, amely a Monte
Pellegrino északi lejtőjén fekszik, közvetlenül Palermo
szomszédságában, a második világháború alatt bombá-
kat tároltak. AZ ottfelejtett bombák vélet]enül felrob-
bantak, és a robbanás következtében levált a barlang
falát vastagon borító lerakódás egy része, s a paleolit
kori művészet legelevenebb, legszínesebb emlékei tárul-
tak fel alóla, Az embereket és állatokat ábrázoló rajzok
három csoportot alkotnak. Az egyik különösen kidolgo-
Zott éS megragadó; alighanem rituáliS táncot Vagy SZeI-
tartást ábrázo1. Táncoló férflak kört alkotnak, a körben
két férfialak fekszik a földön, láthatóan megkótözve, az
egyiküknek mintha a lábát a nyakához kötözték volna,
a lábai ívben feszülve hajlanak vissza, és a másik kevésbé
gondosan megrajzolt figurának is hasonlóan toIz a test-
tartása. Mindkét alak ithúphallikus, s ezt egyes tudósok
azzal magyarázzák, hogy a két léIflt feláldozzák, vagy
kínozz,ák, és péniszük megmerevedését fojtogatás vál-
totta ki. Mások szerint a rujz talán szexuális beavatási
szertartást ábrázol. A kört formáló alakok mind mezíte-
lenek: táncolnak, kéz- és testmozdulataik élénkek,majd-
hogynem erőszakot fejeznek ki, noha a kéz- és lábfejeket
a művész nem rajzolta meg. Jóllehet a testeket natura-
lisztikus módon jelenítette meg, hián yzanak azarcvoná,
sok, némelyik alak mintha madárfejmaszkot viselne,
Ugyanezen ajeleneten e csoporttól távolabb magányos,
őzet üldöző vadász látható: az őz mintha emelkedőn
vágtatna fölfelé,
A rajzok sok tekintetben rejtélyesek; nem ismerjük
például keletkezésük időpontját sem. Lehet, hogy soha-
sem fogjuk pontosan megérteni, mit is ábrázol a jelenet,
mégis ritka és értékes ismeretekkel szolgál a paleolit kori
ember világáról. MáSutt Itáliában csak i. e. 5000 körül, a
neolit korszak kezdetén mutatkozott valamelyes fejlő-
dés a korábbi évezredekhez képest. Keletebbre, Görög-
országban és Kis-Azsiában i. e. 7000 körül új módszere-
ket kezdtek alkalmazni a földművelésben és az állatok
háziasításában, s fejlődésnek indult az akkoriban kibon-

5 / Ezeket a vésett figurákat l950-ben R
,,,$d
(/ \// /§(,
találták meg Levanzo szigetén egy
barlangban, Cala dei Genovesi
kózelében. A középső, alighanem
szakállt viselő alak 30 cm maga§.
).úN
(Brea nyomán)
6 / Paleolit koli barlangrajz Addaurában,
Palermo szomszédságában. A fi gurákat
méIyen bevésték, magasságuk
többnyire 25 cm; talán rituális táncban
vesznek részt két fogoly vagy
feiáldozásra váró szeméIy körúl.
takozó fazekasmesterség is, L e. 5000 körül nyugat felől
elérte Itália keleti paftját azoknak a bevándorlóknak az
első hulláma, akik a következő évszázad,ok során a kü-
lönféle új módszerekkel erősen átformálták az itáliai éle-
tet. Az ő érkezésük, a gyorsan fejlódő kereskedelmi kap-
csolatokés azúj íöldművelési módszerek lehetővé tették,
hogy a neolit kor embere, aki korábban szakadatlanul
vándorolt élelem után kutatva, letelepedjék, növényeket
termesszen, háziállatokat tenyésszen és valamiféle állan-
dó közösséget hozzon létre. Miközben a települések férfi
tagjai a vadászat helyettmostmár földműveléssel foglal-
koztak, asszonyaik kerámiakésátésre fordíthatták ide-
jüket, s vonzó, változatos díszítő stílust alakítottak ki,
amelynek szépségéte békésidőszakban az embereknek
volt módjuk és idejük értékelni. E változások hatása a
neolit korszakban egész Itáliában érzékelhető. Apuliá-
ban, a Tavoliere síkságán közel háromszáz falu alakult
ki. Némelyikük tekintélyes nagyságú település volt.
A falvakat árkokkal vették körül, hogy biztonságban
legyenek az ellenségtől. Az árkok azt jelzik, hogy az élet
a neolit kori Itáliában korántsem volt idilli: jóllehet, a
korszakból származó lelőhelyekről feg}.ver csak ritkán
kerüt elő, az árkok és a gyakran mellettük huzódó kő-
falak arról árulkodnak, hogy tartottak az idegenek-
í,ől, talán csak a szomszéd falu lakóitól, talán messzi-
ről érkező csoportoktól -, bár azt nem tudhatjuk, hogy
megalapozott volt-e ez a félelem. Eszakabbra. Emíliá-
ban és Liguriában neolit kori házak és kerámia került
felszínre. venetóban, Molino casarottónál a Ferrarai és
a Birminghami Egyetem közös ásatásai egy olyan kulü-
Itália a vaskor előft | 11
7 / A Genovesi-barlang legtöbb fe§tett
figurájajelzésszerú, és az apró ülő alak
(kb. 30 crn magas) meglepően élethú,
vörössel festették, míg a tóbbi mind
lekete-
rához tartoző települést íáííakfel, amelynek jellemző
terméke a négyszögletes szájú cserépedényvolt. Itt olyan
fapadlós és kő tűzhellyel ellátott épületcsoportokat ta-
láltak, ahol az egyes házak-minden bizonnyal biztonsá-
gi okokból - szorosan egymás mellé épültek.
REZKOR / Bár a neolit kor vége felé már importáltak
fémtárgyakat, a fém hasnrálata Itáliában csak az i. e, 3.
évezred végéreterjedt el, és ez ajelentős kulturális átala-
kulás ismét csak a bevándorlók újabb hullámainak kö-
szönhető. Ez alkalommal főként az Alpoktól északra
fekvő területekről érkeztek az idegenek, akik végig
Észak- és Közép-Itáliában letelepediek, és nemcsak-új
technikai ismereteket hoztak magukkal, hanem egy har-
ciasabb életmódot is. A településeiken találí réztárgyak
nagy része fegyver - tőrök, lándzsák, csatabárdok. Az
ebből a korszakból fennmaradt sírokban- egy-egy sírba
ugyanannak a családnak számos tagját temették - a
holttestek mellett gyakran hevernek rézfegyverek, való-
színűleg a halott személyes tárgyai. E temetőktől elte-
kintve kevés tárgyi emlék maradt fenn, amely hírt adna
a kor emberének életmódjáról. Nyilvánvaló azonban,
hogy Toscana déli területeinek a későbbi villanovai és
etruszk időkben olyan nagy szerepet játszó ásványkin-
cseit viszonylag korán íelfedezték,és emiatt számos ol-
vasztókemencét és műhelyt létesítettek a kömyéken.
Ugyanakkor délen, ahol eddig még nem sikerült sírok-
ra bukkanni, a tárgyi emlékek településekről kerültek
elő.Itt a későbbi bronzkorra és vaskorra isjellemző hely-
zet alakult ki: minden tájegység önállóan fejlődött, és a
12 | hália a vaskor előtt

8/ A Garda-tó látképe. A tó környékének

enyhe éghajlata és a bőséges táplálék már
a neo|itikum korai időszakában vonzotta
A tó déli csücskénél, nem
a letelepülóket.
messze a későbbi polada falutól számos
olyan korai bronzkori települést tártak fel,
amely jellegzetes négyszögletes szájú
kerámiát kés7itett.
9 / Négyszögletes szájú cseréppoharak
rekonstrukciós rajza. A bal oldali
a vicenza közelében lévő Molino
casarottóból sármazik, magassága l l cm;
ajobb oldalit San Germanóban, ugyancsak
Vicenza közelében találták, magassága l8
cm. Az edények stilusa egy olyan ku|túráIa
jellemzó, amely Eszak-ltáliában nem sokkal
i. e. 4000n követően tűnt fel. és közelezer
esztendőn át maradt fenn, Hasonló kerámia
Liguriábó| is elókerült, d9 a venetóbaí
talált darabokat általában gondosabban
munkálták meg és többnyiíe diszítették.
 Itália a vaskor eIőft | 13

maga módján íeagált az idegen hatásokra, amelyeket

saját szükségleteinek megfelelően hasznosított. EZ mint-
ha arra utalna, hogy a korszak túlságosan nyugtalan volt
ahhoz, hogy egységes kultúra alakulhasson ki és bé-
késen terjedhessen, Am minduntalan látni fogjuk, hogy
a kulturális sokféleségegyébként is jellemző ltáliára.
A bronzkor kezdetére ez az elkülönültség egész ltáliában
még eróteljesebbé vált: a fejlett, tóra épült északi falvak,
például Polada a Garda-tavon, alig hasonlítanak a déli
településekre, ahol az élet visszasüllyedt a neolit kori
SZintre.
A tóra épült falvak a legjobban ismert és legérdeke-
sebb lelőhelyek közé íaríoznak egész Európában. Fő-
ként azéít,mert a vízpart, ahová épültek, olyan anyag-
fajtákat őrzött meg, amelyek másutt elpusztultak, En-
nek köszönhetően a falvak életéről meglepően teljes ké-
pet alkothatunk. Az épületeket fából készült emelvé-
nyekre helyezték, és a lakosok sokféle foglalkozást úz-
tek. Népszerű volt a halászat: erre utalnak a sokfelé ta_
lált vájt csónakok és a halászhálók faúszói. A földműve-
sek különféle eszközöket használtak, például ekét meg
kaszát, és többnyire jóval változatosabban táplálkoz-
íak,mint azelőző korok embere. Az itáliai szakácsművé-
szet több éVeZredes múltjában említéstérdemel a poladai
kultúra étrendje: a hal és az édesvízi teknősbéka mellett
fogyasztottak marhahúst, disznóhúst és bárányt, Bizo-
nyos leletek pedig - habverők, szűrők és egy kőzelmúlt-
ban talált táfgy, amely alighanem kópülő lehetett - arra
utalnak, hogy talán vajat és sajtot is készítettek. Mindezt
búza és árpa egészítette ki, továbbá vadon termő gyü-
mölcsök: alma, szamóca, málna és szilva, Még megle-
pőbbek a Ledro falu mellett előkerült leletek: feltehetően
cipó és gombócok elszenesedett maradványai. Az utób-
biak erősen emlékeztetnek az Olaszországban ma is nép-
szerű gnocchira, avagy galuskára. Emellett - mintha
mindez még nem lenne eléggéváltozatos - vadásztak is,
így a korai bronzkor háziasszonya szarvas, vaddisznó és
vadszárnyasok húsát iS feltálalhatta. Ám nemcsak föld-
múveléssel vagy vadászattal foglalkoztak. Öntőformák,
olvasztótégelyek, fújtató fúvókák jelzik a fémművesség
fejlett színvonalát, és ajelek szerint csaknem minden fa-
luban szőttek és fontak. sokfelé találtak szövőszéknehe- l0 / Az úgyn€vezett kommandópálca. A négy hasonló, agancsból
zékeket és orsófejeket, sőt még hímzett textília maradvá- készült tárgy egyike, amelyeket Li8uriában az Arene
nyai is fennmaradtak. A technológiai újításoknagy része Candide-barlangban eltemetett fgl§ő paleolit kori fiatal férfi
sírjában találtak. Elnevezésük onnan származik, hogy
az Alpoktól északra fekvó vidékekről érkezett, de a Pó- a tárgyakat eredetileg hatalmijelvénynek tartották, de ez
nál délebbre sohasem jutott el, igy a poladai kultúra fej- egyáltalán nem bizonyos. (Museo Archeologico di Pegli,
lettsége szűk területre korlátozódott; ettől délre primiti Genova)
vebb és zaklatottabb életforma volt a jellemző,
A középső bronzkorban, amint a következő fejezet- el, Szardínia esetében pedig soha többé nem fordult elő
ben majd látni fogiuk, DéI-Itáliában új kulturális egység hasonló fellendülés.
bontakozott ki, amelyet az appennini kultúra határozott
meg; a további fejlődés azután a vaskorhoz vezetett. De A BRoNZKORI SZICÍLIA l Azok a népek, amelyek
mielőtt belemerülnénk az itáliai bronzkor utolsó szaka- valamikor az i. e. 3000_t követő időszakban magukkal
szainak részleteibe, érdemes valamelyest szemügyre ven- hozták a fémművesség mesterségét, nem az itáliai anya-
ni szicília és szardínia bronzkorát, hiszen ebben az idő- országból érkeztek, hanem talán Anatóliából, a Földkö_
szakbán mindkét sziget igen magas kulturális szintgt ért zitenger keleti medencéjénekszigeteiről, és sokkal fejlet-
14 | hália a vaskor előtt
tebb kultúra birtokosai voltak, mint amilyen mindaddig
nyugaton valaha is kibontakozott. Nemcsak a bronz
megmunkálását ismerték, hanem értettek az aíaly, az
ezist és az ólom feldolgozásához is. Nem egyszerű fal-
yakbő|származtak, hanem olyan városokból, ahol a ga-
bona tárolására közös raktárakat emeltek, továbbá ku-
tak, kővel burkolt terek és utcák is voltak. De a Nyugat-
ra gyakorolt hatásuk szempontjából az a legfontosabb,
hogy tudták, hogyan kell hosszú, nyílt tengeri utakra is
alkalmas hajókat építeni, E hajók segítségévelnem csu-
pán Szicília minden részétés a körülötte levő szigeteket
érhették el, hanem még a messzi Franciaország déli ré-
szeire és Spanyolországba is eljutottak. Tárgyi emlékek
bizonyítják, hogy kétirányú kereskedelmet folytattak az
akkoriban fejlődésnek indultnyugati vidékekkel. Az itá-
liai anyaországhoz hasonlóan Szicíliában is kialakult a
11 / A Molinánál feltárt korai bronzkori falu
látképe a Garda{ó északnyugati csücskénél,
a kis Ledro-tó partján. A partvonalon
nagyszámú cólöpöt találtak. Ezek va8y
a falu alapját képező emelvényt tartották,
vagy pedi8 a tó partját erósítették meg
velük-
12 l TőIgrfa tőflséből kivájt c§ónak
rekonstrukciós lajza, A Garda{ó nyugati
patján fekvő Lucone melletti korai
bronzkori, tóra épült faluban találták.
A hajóorrba fúrt lyukon talán a kiköté§hez
szükséges kótelet húzták át.
helyi kultúíákszámos változata, de itt az új eszmék min-
denütt nagyfokú alkotókedv kibontakozását eredmé-
nyezték. A korai bronzkorban Szicília déli és délkeleti
részéna Castelluccio faluról elnevezett kultúra terjedt el.
Castelluccióban a 19. szátzadvégéntártak fel egy telepü_
lést ebből az időszakból, és látható, hogy a szicíliaiakat
akkortájt, miként később a bronzkor folyamán, különó-
sen foglalkoztatta a halál és a temetkezés. Az egyik
völgyben, nem messze az egykori falutól, sírok százait
vájták a sáklába. Mindegyik külön kamrafallal vagy
spirális díszítésűfaragott kőlappal lezárva, esetenként
kis előtérrel. A díszítmónyek emlékeztetnek a Krétán ta-
lált minószi művészet azonos rendeltetésű íárgyaira, és
ez jelzi, hogy milyen sokat köszönhetett Szicília a korai
bronzkorban a Földközi-tenger keleti medencéje men-
tén fekvő területek kultúrájának. Ugyancsak hasonlósá-
 Itália a l,askor előft | 15

got mutatnak egy néhány évszázaddal korábbi máltai

épitmény,a tarxieni templom faragványaival is, ezért a
régészek feltételezik, hogy a castellucciói kultúra és Mál-
ta között Volt valamilyen kapcsolaí. Ezeket a feltevése- -lffi_:
ket 1964-ben újabb felfedezés támasztotta alá. Ogniná-
nál, Szürakuszaitól délre a tengerparton máltai kereske-
dőtelepre bukkantak, nagy mennyiségú máltai kerámiá- §, ,:
va1.
A castelluccióitemető minden sírkamrájába számos
halottat temettek el, gyakran mellékletekkel, közöttük
olyan tárgyakkal, amelyek Szicília és a küvilág növekvő 13 / Mercuragóból, a Maggiore-tó délnyu8ati partjáIól, egy korai
kapcsolatait bizonyitják. Több sírban csontból készült vagy középső bronzkoíi faluból származó fakeTekek
hosszú lemezeket helyeztek el. Ezek a domborításos és rekonstrukciós rajza. Egyikük tömöI, három deszkadarabból
készült. a másik küllós. Ha a korai bronzkorból való, akkor ez
egyéb bonyolult díszítésselellátott, szép formájú, gon-
a kúllős kerék egyik legkorábbi példánya Európában, (Barfreld
dosan faragott tárgyak talán vallási célokat szolgáltak, nyomán)
de valójában nem tudjuk, hogy mi volt a rendeltetésük.
Csaknem ugyanilyen dísztáblák kerültek elő Máltán, az
itáliai anyaországban és a peloponnészoszi Lernán, sőt
még Trójában is. Tehát a korai bronzkor idején Szicíliá-
nak már jóval szélesebb körű kulturális kapcsolatai vol-
tak, mint az itáliai anyaországnak, és ezek később to-
vább fejlődtek.
A középsó bronzkor időszakában (kb. i. e.
1400- 1200) a Földközi-tenger egész térségéta mükénéi-
ek uralták, az ,,aranyban gazdag nép", ahogyan Homé-
rosz nevezte őket, akiknek hatalmas erődített fellegvára-
ik álltak a Peloponnészosz-félszigeten. A mükénéiek
gazdagságukat és befotyásukat főként a kereskedelem-
nek köszönhették: messzi nyugaton egészen Spanyolor-
szágig, északon pedig Angliáig jutottak el. (Angliában
egy wessexi törzsfő sírjából mükénéitípusúaranypohár
kerültelő.) A mükénéieknyugati útjaik alatt természete-
sen kapcsolatot létesítettek Itáliával is, és mint egy ké- 14 / Moliía di Ledróból elókeTült kétfűlúedény lekon§trukciós
sőbbi fejezetben látni íogjuk, legfőbb kereskedelmi bázi- rajza, A kónyök folmájú fúlek és az egyszerú domborműve§
suk Taranto volt, hatásuk azonban Szicíliában volt a dí§zítésa korai bronzkori, tavakra épúltlalvak kerámiájáúak
legerősebb, A ránk maradt mondák szerint Szicília már jellegzete§sé8e. (Museo Nazionale, TIeítiío)

a mükénéiek elődeivel, a krétai minósziakkal is kapcso-

latban állt, hiszen maga Minósz király is ott halt meg.
A történet szerint Daidalosz, a Minósz király szolgálatá,
ban álló athéni mester ura akarata ellenére elhagyta Kré-
tát és Szicíliába menekült. Minósz nyomába eredt, és
meg is találta őt Inkűonban, ahol a mester az ottani ki-
rály, Kókalosz részére felépítette Kamikosz várát. Ami-
kor Minósz követelte, hogy Daidaloszt adják ki neki,
Kókalosz, nem akarván vendégételárulni, hiszen hasz-
not húzott szakértelméból, addig tartóztatta Minószt,
amíg rábeszélte, hogy fürödjön meg. A fürdőben aztán
Kókalosz lányai Minósz királyt a forró vízbe fojtották.
Kókalosz azzal adta át a krétaiaknak Minósz király
holttestét, hogy uruk baleset következtében halt meg.
A krétaiak Agrigento közelében temették el a királyt.
Sírját az ókori utazóknak még mutogatták, és emlékeze-
tére Aphroditénak szentelt templomot emeltek. (Melles-
leg Kókalosz emlékéta sziciliai régészetegyik fontos,
róla elnevezett folyóirata őrzi.)
Ez a mondaigen különös. Egyrésztmert szinte serpmi
féle régészeti lelet nem bizonyítja, hogy a minósziak vala,
ha isjártak volna Szicíliában, másrészt a század elején a
Knósszoszban feltárt ún. Templomi sír alaprajza megle-
pően egyezik azzal a leírással. amelyet a görög tórténész.
a szicíliai Diodórosz nyújt Minósz sírjáról. Ha Szicíliá-
ban valóban volt efféle szentély, amelynek napjainkra
már nyoma se maradt, akkor e minószi Krétával valami-
lyen kapcsolat kétségtelenül fennállott. A mükénéi ha-
táshoz azonbannem fér kétség:Szicíliában, főleg a sziget
délkeleti csücskén és az északi partok mentén lévő apró
Aeoli-szigetcsoporton mükénéi kerámia, ékszerek és
fegyverek kerültek elő. A korszak legjobb állapotban
fennmaradt lelőhelye Thapszoszban van, a mai Szüra-
kuszai közelében, ahol a tengerparton és a part menti
sáríeken százszámra sorakoznak sziklába vágott sírok.
Némelyikük magasabban nyílik, és a szirt belsejébe füg-
gőleges lépcsősor vezet lefelé, másokat pedig a szikla ol-
dalába vájtak. A sírokba a halottakkal együtt mükénéi
eredetű vagy stílusúcserépedényeket is temettek.
16 | hália a vaskor előtt

15 / AZ Etna látképe a lábánál húzódó

tennékeny, mcgművclt földekkel, Az Etl1a
dó|iIcilóin d neoIitiLum idcjebo] .zarm.rzo
Stentine1lo tipusú telepiilést lártak fcl.
l6 / Szicilia-

17 / ca§telluccio falu kózelében a mészkősziklába vájt sírok
Iekonstrukciós rajza. A tóbb száz sirt i, e. 1800 és 1400 között
készítették;apíó, ovális kamrákból állnak, bejáratukat
többnyir€ kőlapokkal zárták el. A kőkapuk magassága
általábatl kb. l méter- Egyetlen sirba több halottat is temettek.
Néhány esetben a sírok é ntetlenül maradtak, így a régészek
a sirmellékleteket is megtalálták, (Noto nyomán)
l8 / A rajzon látható domborításokkal díszitett csontlemez
a Castelluccio köz€lében lévő íekropoliszból származik, és kb.
16 cm hosszú. Hozzá igen hasonló tár8yakat találtak szicilián
kívúl, egyebek közótt a peloponnészoszi Lemában és Trójában
is. E táIgyak lontos láncszemek Szicília és az Egei-tenger
vidékéíekkapcsolatában.
19 / Díszitett kőkapu a castellucciói nekropoliszból; ma
a szürakuszai Múzelrmban található. Ezek a fala8ott kőlapok
egyelőre a kőfaragás egyedüli emlékei a prehistorikus
sácíliából, számos kőlapot a spilális motívum külónbóző
változatai díszítenek,egészébena Máltán talált korábbi
faragásokra emlékeztetnek,
E cserépedényekhezhasonló leletek, így például az
egyik Aeoli-szigeten, Salinán előkerúlt egyiptomi típusú
fajanszgyöngyök aztbizonyiíják,hogy ellentétben Itá-
lia más vidékeivel - Szicília kereskedelmi kapcsolatai a
Földközi-tenger keleti medencéjéve1a középső bronzkor
idején tovább fejlődtek. A közelmúltban Thapszoszban
feltárt leletek szintén arról tanúskodnak, hogy a kapcso-
latoknak mélyebb gyökerei is voltak: a mükénéieszmék
nagy hatást gyakoroltak a szicíliai életmódra. Régészeti
szempontból - ne feledjük elképzelhető, hogy bizonyos
népek cserekereskedelmet folytatnak, ltánozzák egy,
Itália a yaskor etőtt I I7
más stílusát anélkül, hogy szükségképpen alapvető kul-
turális kapcsolatot alakítanának ki egymás közótt. Nap-
jainkban, ha egy mai európai vagy amerikai otthonban
keleti szőnyegeketlátunk, korántsem feltételezzük, hogy
tulajdonosaik török vagy perzsa életmódot folytatná-
nak. De amennyiben egy egész város alaprajzán és épüle-
tein érezhető az idegen hatás, akkor már a kulturális
befolyás bizonyára nagy erejű. A közelmúltban végzett
ásatások azt bizonyítják, hogy bár Thapszosz sohasem
volt mükénéi gyarmatváros, mégis mükénéi hatás követ-
keztében alakult át kerek kunyhókból álló telepúlésből
jól tervezett várossá, egymást derékszögben metsző ut-
cákkal, nagy épületegyüttesekkel, ahol a szobákat kővel
burkolt központi udvar körül helyezték el, és ez az elren-
dezés némileg emlékeztet Pülosz és Tirűnsz mükénéipa-
lotáira és magára Mükénére is. Az itáliai félszigeten nem
találunk olyan emléket e korból, amely illen magas fej-
lettségi szintről ta n úsk od na.
De a kései bronzkor idején i. e. 1200 körül a Földközi-
tenger keleti medencéjébentámadt háborúskodás - gon-
doljunk csak Trója ostromára, majd a mükénéiekbuká-
sára - átterjedt Szicíliára is, mégpedig oly heves erővel,
hogy a korábban létrejött jómódú közösségek felbom-
lottak, a lakosok a partvidékrői a sziget hegyes-völgyes
belsejébe kényszerültek. A békéskor tehát lezárult, és a
viszályokka1 terhes időszak majd ötszáz éyig Iaított. Iga-
zi sőtét évszázadok köszöntöttek szicíliára. E korszak
kulturális fejleményei és mozgásai rendkívül összetettek,
és olykor alig követhetők nyomon a rendelkezésünkre
ft | náha a vaskor előtt
20 / Pantalicából származó két aranygyűrú rekonstrukciós rajza.
A nagyobbik átméróje kb. 2 cm. Az ottani kés€i bronzkori, kb.
i. e. 1250 é§ 1000 kózötti időből ferrnmaradt temetöben taláIták
őket, és mükénéihatás nyomait viselik magukon.
álló bizonyítékokalapján. A régészek kutatásai nyomán
kirajzolódó kép alig egyeztethető össze a görög történet-
írók besámolóival. Ugyanis az utóbbiak azí á|litják,
hogy amikor az i. e. 8, század végénaz első görögök
Szicíliába érkeztek, két népcsoportot találtak, a siculu_
sokat és a sicaniaiakat. A sicaniaiakat, akik szicília ősla-
kosai voltak, az i. e. 11. század körül megtámadták az
Itáliai-félszigetről érkezett siculusok, és a sziget déli és
nyugati résáre ííztékőket. Ha ez a beszámoló hiteles,
akkor a görögök érkezésétközvetlenül megelőző idő-
szak kultúrájának valamelyes hasonlóságot kellene mu-
tatnia az anyaországétva|, azaz akésőbbiekben bemuta-
tásra kerülő, a kései appennini és proto-villanovai szá_
razföldi kultúrákkal. Valójában azonban az Aeoli-szige-
tektől és a velük szemben lévő partvidéktől eltekintve,
Szicíliában sehol sem fedezhető fel azitálíai anyaország
hatása. A szicíliai kultúra bizonyíthatóan fenntartotta
kapcsolatait a Földközi_tenger keleti medencéjével. Az
lehettaíán azigazság, hogy mire az első görög telepesek
megérkeztek Szicíliába, addigra, ha voltak is itáliai hódi
tók, már régen beolvadtak az őslakosságba, és a görö_
gök olyan kultúrát találtak, amelynek sokkal több köze
volt az övékéhez, mint az itáliai anyaországéhoz.
Természetesen Szicília történetében egymást váltot_
ták a kulturális fellendülésmeg az ínségéselnyomás kor-
szakai. A bronzkor eseményei mintha már-azokat a ké-
sőbbi kultúrákat vetítenék előre, amelyek a külföldi esz_
mék ihletésérekifejlődtek, majd mindjobban elmerültek
a hóditók újabb és újabb hullámainak sodrában, akik
később magukba olvasztották azt, aminek az elpusztítá-
sára törtek. A föníciaiakat, görögöket, rómaiakat, góto-
kat, arabokat, normannokat, spanyolokat egyaránt
vonzotta a szigetéghajlata és fekvése. Sajnos éppen szép-
ségei és előnyei hoztak rá gyakran szenvedést. Ha első
nagy virágzása - a későbbi korszakokkal egybevetve -
kevés tartós nyomot hagyott is maga után, mégsem me-
rült teljes feledésbe. Bernabo Brea professzor, a szicíliai
régészettörténetének egyik legkiemelkedőbb alakja ki-
mutatta, hogyan Őrizték meg az odüsszeiá-ba bekerüt
mondák a mükénéiek szicíliai útjait. A mükénéiek szá-
mára Szicília gazdag és titokzatos föld volt, amelyet
északon a két szörny, Szkülla és Kharübdisz őrzött.
Nem messze tőle lebegett Aeo|ia bronzfallal köíülvett
szigete, ahol Aiolosz, a szelek királya uralkodott. Odüsz-
szeusz és társai vé8ül a keleti parton értek földet,jókora
megkönnyebbülésükre, azután, hogy áthaladtak a Mes-
slnal-szoroson.
Végre a szikláktóI meneküIve, s a szörnyü Kharübdisz
s Szkülla eIől, tüstént isten gyönyörű szigetére
értünk: ott legelésztek a széleshomlokú marháLlc,
és a kövér juhok is, gazdájuk Héliosz isten,
(Devecseri Gábor fordítása)
SZARDÍNIA ES A NURAGHEK KULT{]RÁJA/
Szardínia különös és figyelemre méltó kultúráját leglát-
ványosabb emlékeiről, a hatalmas, kóből épült erődök-
ről és tornyokról, anuraghékrőllevezték el. Ez a kultúra
a bronzkorvége felé indult fejlődésnek, és egészen az i. e.
3. századig, a rómaiak megérkezéséigfennmaradt. Így
történetét ismertetve kissé előreszaladunk az idóben, mi-
vel nagyobbik része a fejezetünkben eddig tárgyalt kor_
szaknál későbbi időszakhoz, a vaskorhoz tartozik.
Csakhogy a nuraghlk kultúrájának megvan a maga sajá-
tos egysége, és a zuraghéknépeméga vaskorban is több-
nyire bronzot használt. Ez a kulturális elságeteltség
meghatározó. Szardíniának egész korai történelme fo_
lyamán alig volt kapcsolata Itáliával vagy más üdékek-
kel. Szicíliától eltérően ezt a szigetet messze elkerülték a
nyugatra irányuló fő hajóutak, igy keleti kereskedők itt
nemigen kötöttek ki. Ráadásul Itáliától is távol esik; a
Szardíniára igyekvőknek ma is több órás hajóutat kell
megtenniük. A legközelebbi szárazfőld a hasonlóan el-
szigetelt Korzika, nyugatra pedig a Baleári_ságetek és
Spanyolország. Nem meglepő tehát, hogy a Szardínián
2l f Kerárr'ia abrolzkori Szicíliából, A flnom vonalú és gondosan
diszített kis serleg múkénéi.A nagyobbik tátgy minegy 32 cm
maga§, és Thap§zo§zból szármaák. Magas talapzaton kis tálka
áll, melynek belsejébe újabb apró tálkát helyeztek; valószíniileg
lámpának ha§ználták, és talán a minószi paloták kólámpáinak
mintája nyomán alakitották ki. (Mu§eo Archeologico,
Agrigento)
20 | hália a vaskor előtt

kialakult legkorábbi kultúráknak éppúgykapcsolatuk 22 lAsayi9na-

nói venus
volt az lbériai-félszigettel, mint Itáliával és a Földközi- olyan tipusú
tenger keleti medencéjével. Egyáltalán még az ólet első termékeny-
ielei is viszonylag későn mutatkoztak. Semmi sem utal ségidol, mint §"l'
arra, hogy az ember i. e. 2000-nél lényegesen korábban amilyeneket
érkezett volna ide; az első településeken és temetőkben a Földköá-
tenger kel€ti
nyugati stílusúcserépedényeket találtak, ugyanakkor a térségéből,
temetkezési szokások keleti hatásról árulkodnak. Az aneolitikum-
edények között a Pireneusok és Franciaország délnyu- ból
gati vidékére jellemző poharakra és egyéb tárgyakra ismerünk, és
amelyet
bukkantak, a sziklába vájt sírok viszont azokhoz hason- szardinián
lítanak, amelyeket Szicíliában láttunk, és kétségtelenül a a macomeri
Földközi-tenger keleti vidékénekszokásait ltánozták, Venu§
alighanem Szicília révén.Ami a keleti hatást illeti, még képü§el.
szembeszökőbb a hasonlatosság az égei-tengeri Küklá-
dokon talált termékenységi szobrok és a korai szardíniai
szobrocskák között, amelyek talán női istenséget ábrá-
zolnak. A szardíniai példányok helyi kőből készültek,
tehátnem külföld rőlszármaznak, ám arra utalnak, hogy
a mínószi világgal nemcsak művészeti, hanem vallási
kapcsolatok is fennálltak. Talán egyazon anyaistennő
kultusza is. Később még szólunk olyan bizonyítékokról
is, amelyek ezt a feltevést látszanak alátámasztani.
Az első szardíniai kultúra i. e. 1500 körűl kihalt, és
ezután nem sokkal elkezdődött az első nuraghék épitése.
Nem tudjuk, hogy a nuraghe szó honnan ered. A görö-
gök, akik szerettek személynevekből szavakaí képezni,
úgy tartották, hogy az építményeket1egendás alkotójuk-
ról, Noraxról, Nora város alapítójáról nevezték el, de
sokkal valószínúbb, hogy a szárd,,halom" jelentésű szó-
bő| származík az elnevezés. A nuraghékathatalmas, sza-
bálytalan alakú kőtömbökből építették.A köveket ha-
barcs nélkű illesztették szolosan egymáshoz. A legko-
rábbi építményekegyetlen kör alakú kamrából álltak,
amelyet álboltozattal fedtek le. Belül körben a talaj
szintjén mélyedéseket vájtak fekvőhelyek számára. Né-
hány esetben az épületet teraszokkal és lelső emeletekkel
is kiegészítették.A Szardíniában talá|hatő nur aghékigen
nagy száma - jóval több, mint 6000 került elő, és bizo-
nyára sokkal több elpusztult vagy összedőlt közülük -
arra utal, hogy használatuk nemcsak az uralkodó osz-
tály kiváltsága volt, bár egyes későbbi, nagyobb együtte-
sek valószínúleg a harcos törzsfők erődítményei voltak.
Az egyszerűbb épületeket bizonyára parasztcsaládok
emelték. Egyes vidékeken számos nuraghe-csoportot
építettekegymáshoz közel. Ezek kereskedőtelepülések
lehettek, mégis a kivitelezéskor különös figyelmet szen-
teltek a védelmi szempontoknak: a felső emeletekre sö-
tét, gyakori kitérőkkel épített lépcsősorok vezettek föl,
hogy az idegenek az épület felső részétcsak nehezen kö-
zelíthessék meg. A bronzkori Szardínián az élet felettébb.
zaklatotí lehetett: bizonyára minduntalan számolniuk
kellett háborúskodás kitörésével, ha ilyen épületekre
volt szükség. Látni fogjuk, hogy az a komorság, amely
áthatja őket, a nuraghe művészetben is érzékelhető. I. e.
1000 körúl Szardínia szorosabb kapcsolatba került

23-24 / A két termékenységidol Szardinia és az Égei-tengeí
vidékénekkapcsolatait bizonyitja: a Senorbiból származó idol
(23, kép), bár stilizáltabb, szolos rokonságban áll az ismert
kúkládi típussal (24, kép), A márvány vizsgálata azonban azt
bizonyítja, hogy a szobrocska helybéli anyagból készúlt, (Museo
Pigorini, Róma, ill, British Museum)
más földközi-tengeri civilizációkkal. A későbbi évszáza-
dokban a föníciaiak, akiket a sziget ásványkincsei von-
zottak, a partvidéken békéskereskedőtelepülések egész
sorát hozták létre. Ezzel egy időben, ahogy az őslakosság
gazdagodott és magasabb szellemi színvonalra kerúlt, a
nuraghék is sokkal bonyolultabbak lettek a korábbiak-
hoz képest, A már fennálló épületeket újabb helyiségek-
kelés tornyokkal bővítették, és az építményekcsoportj a-
Itália a ,raskor előil | 2|
it pedig olykor külső fallal vették körül. A Sant'Antine
nuraghe jó példa az ilyen átépítésre:azi. e.9. században
egy korábbi építményfölé háromemeletes tornyot emel-
tek, egy évszázaddal később pedig újabb három, fallal
öSszekötött toronnyal bővítették. A fal egy belső udvart
zár körül. A Barumininél található, gondos tervezésről
tanúskodó nuraghe esetében a szerkezet még bonyolul-
tabb: az épületet erős falak sora vette körül, amely néhol
a nuraghe köré települt falu néhány kunyhójának is vé-
delmet nyújtott.
Nyilvánvaló, hogy az i, e. 6. században már ezeket a
nagy épületegyütteseket elsősorban azért emelték, hogy
a föníciai település, Karthagó felől érkező hódítók ellen
védekezzenek, akiknek a szardíniai bányák iránti érdek-
lődését kétségtelenül fokozta az, hogy a görögök is sze-
22 | hália a vaskor előtt
rnet vetettek rájuk. A szardíniaiak felmérték a helyzetet,
és óvintézkedéseket tettek a támadások ellen. A nura-
ghék bejár atait |ehetőség szerínt ho zzáférheíellennétet-
ték, a nagyobbakban pedig, a falakon belül kutakat ás_
tak, hogy vizet biztosítsanak az ostromlott lakosoknak,
A karthagói hadsereg erejét bizonyítja, hogy az i. e. 6.
század végéreképesek voltak kifosztani és lerombolni a
nuraghék zőmét, Birtokukba tudták venni a sziget nagy
részétis, a föld alá kényszeriívéna nuraghék népét.Ettő|
kezdve Szardínia fölött idegen kultúrák uralkodtak - a
karthagói, a görögés azetruszk, mígnemazi,.e.3. század
végére,az első pun háborúután, végül római kézre került
a szigeí.
Kizárólag az épiletek alapján igencsak hiányos képet
alkothatnánk a na raghékat építőnépről. Am szerencsére
hátrahagytak számos apró bronzszobrot is - főként az i. e.
8.és6. századközötti időből. Ezek a komor, kifejezésteli
alkotások meglepően sokat árulnakel erről a kultúráról.
Többségük azt a benyomásunkat erősíti meg, hogy a
nuraghektiíűra életmódját a háboruk batározták meg.
A félelmetes, méltóságteljes és merev pózban álló, egyik
kezüket fölemelő törzsfőket katonáiktól köpenyük és
sapkájuk különbözteti meg, és gyakran hosszú botot is
tartanak; a harcosok között pedig ijászok, lándzsások,
kardokkal és tőrökkel felfegl.verzett katonák vannak.
Az ábrázolt viadalok némelyike inkább rituális szertar-
tásnak látszik, mintsem valódi harcnak: egy remek szo-
borcsoport két birkőző fétfrt ábtázol, egy másik két egy-
mással szemben álló katonát, akik mintha szertartásos
üdvözlésre emelnék fel mindkét karjukat. A figurák si-
sakja és kardja olyan, amilyenhez hason]ót Szardínián
kívül aligtalálni, igyjól mutatják, hogy a földközi-tenge-
ri világ mily csekély hatással volt a z uraghékktdtűrájára.
A legküönösebbek pedig azok a szarvas sisakok, ame-
lyiket némelyik figura visel.
Hanem a bronzszobrok nemcsak háborút és harcoso-
kat ábrázolnak. Igen sokféle állatot is megmintáztak
szobrocskák sorozataiban, amelyek az élet békésebbol-
dalát tükrözik. vannak közöttük bikák, tehenek,
szarvasok, kecskék, madarak és még majmok is, A hajó-
modellek pedig-orrukat bika-, szarvas- vagy antilopfej-
jel díszítették- talán azoknak a temetkezési bárkáknak
a másai, amelyek a halottakat szállították nlugvóhelyiikre.
Bármilyen csábitó, mindig kockázatos az efféle lele-
tekből a vallási hiedelmekre következtetni; de a nagy
számban előkerült, karjukban gyermeket vagy halott
harcost tartó női szobrok - afféle ,,nuraghe pieták" -
arra utalnak, hogy tovább éIt az ahagyomány, amelyet
korábban a termékenységiidolok testesítettek meg, és
egy anyaistennőt tiszteltek. Előkerült egy négyszemű,
négykarú, két pajzsot tartó férfiflgura, amely talán
szardíniai istent, esetleg hőst ábrázo|. Bár a nuraghék
népének isteneiről aüg tudunk valamiI. néhány szentélyü-
ket és szen l helyüket sikerült azonosítani. Ugy látszil. kü|ö-
nösen tisztelték a vizet, mert szerte a szigeten sok kútnál
és forrásnál emeltek szent épületeket. A íorrás fölé tetőt
építettek, körülötte kővel burkolt udvart alakítottak ki,
amelynek a szélérekőpadokat helyeztek a hivők részére,
Az efféle tisztelet könnyűszerrel megmagyarázhatő ak-
kor, ha a víznek gyógyító hatása van. Ahol a kút istensé-
gemárelég sok beteget,,me8gyógyított", ott emeltek egy
második épületet is.NéhoI a nuraghék isteneinek gyógyi
tó erejét a későbbi korok keresztény szentjei is örököl-
ték:. egy nuraghe kori szentély helyén ma kápolna áll.
De a nuraghe-é|etnek ezek az emlékei igen ritkák. Ál-
talánosságban a bronzkori és a korai vaskori Szardínia
kultúrája elságetelten fejlődött, sajátos vonások jelle-
mezték, majd pedig szinte nyomtalanul lűnt el. EZZel
szemben Szicília a késői bronzkor zűrzavaros idejét kö-
vetően a görög és a föníciai megszállás alatt, az újonnan
érkezettek és a helybéliek keveredése nyomán ragyogó
eredményeket felmutató korszakba ért el. Szardínia, mi-
után előbb a karthagóiak, majd pedig a rómaiak meghó-
dították, többé nem nyerte vissza sem jelentőségét, sem
függetlenségét, és a nuraghék népének utolsó leszárma-
zottai a szlget belsejében emelkedő zord hegyek közé
húzódtak. A rómaiak nem sokat törődtek velük, így
akár még évszázadokig is tengethették életüket egy
olyan tájon, amely még ma is a Földközi-tenger legnehe-
zebben megközelíthető vidékei közé tartozik.
szARDlNlA A NURAGHEK
,'
TöRTÉNET
KÉPEKBEN
u
lDE|EN
Szardínia nuraghekultúrája az i. e. 2. évezred közepétől
egészen a karthagóiak i. e. 6. századiínváziőjái,g tartott,
és folyamatos fejlődését szinte nem zavarta semmi. Ezt
a feilődést és a szardiniai élet sok más vonását egyrészt
a földrajzi elszigeteltség, másrészt az magyatázza, hogy
még a sziget belseje is csak nehezen közelíthető meg.
Nem értek el idái g az itállal, félsziget hatásai , és a nura-
gl,ék népe tartósan őrizte identitásáí, amint ezí az álta-
luk készítettapró bronzszobrok is bízonyiíják. A nura,
giék pedig, amely eket az é,lszázadok során egyre bőűtet-
tek, az ókori világ legtekintélyesebb építészetiemlékei
közé tartoznak.

25. kép: A vad szardíniai tájat több

rnnt 6000 nuraghe tarkítja, hegyeit és
erdeit legelők tagolják. A legelők
a sziget gazdasági éIetében még ma is
döntő szerepet iát§Zanak.

26. kép: A Baruminiben folytatott

feltárások szakaszait bemutató tervrajz,
A központi torony eíedetileg 17 méter
magas volt, és talán a legkorábbi építési
korszakból származik; a körülótte levő
négy külső tornyot az i. e.8, századbart
emelték. Alig egy évszázaddal késóbb az
építménykülsó falát megerósitették. és
külső védelmi vonalat építettek:
a nuraghék belsö magvát új tornyok
sorával vették körül, és fallal
kapcsolták a néhány korábban épített,
szabadon álló toronyhoz. Ebben az
időszakban mindvégig lakóházakat is
építettek a falakon kívül, legtöbbjüket
egészen a római idökig lakták. (Lilliu
nyomán)

7
,'
f, arcrraitus nu..sr,.

m Kolái alsó nurashé

24 | Szardínia a nuraghék idején

27. kép: Szardínia térképe.

28. kép: A legtóbb n uraghét hatalmas,
gyakran nyers kőtömbökből rakott
emelvényre építették.Maguk a tomyok
csökkenő átmérójű körökból állnak, így
fokozatosan karcsúsodnak. A tetejüket
végül álboltozattal zárták le, Habarcsot
nem használtak.
29. kép: Légi felvétel
a Barumininál ]évő Su Nuraxi
nuraghe-egyűttesr őI,
amely egyike a legnagyobb és
legbonyolultabb építményeknek.
Aradiokarbon-kormeghatáro-
zás szerint az emberi település
legkorábbi időpontja i, e.
1470 a 200. Az ezt követő
évszázadokban az
épületegyüttest többször
kibővítették és átalakították,
végül az i, e, 6. század végért
a karthagóiak kifosztották.
30. kép: A nuragheku|tűra
tdőszakábőI származő
bronzszobrokon, amelyeket
fóként az i. e. 8. és 6, század
között készítettek,aZ e8Jszeíű
stílus meglepően eíőtelj€§
kiíejezésmóddal párosul. Sok
szobrocska többnyire 1ándzsával
vagy íjjal felfegyverzett halcost
ábrázol, az íi idege gyakran
át val vetve az ijászok vállán.
Az itt látható képen a nehéZ
szoknya egyfajta bronzzal
kivert bór védőpajzs lehetett;
az alak 18 cm magas. (Museo
Archeologico Nazionale,
Cagliari)
3 1 . kép: Birkózó pá rt ábrázolő
szobrocska. 10 cm magas,
15,5 cm hosszú: A férf,ak
fegyvertelenek, és a küzdelem
valóSzinűle8 rituális jellegü,
hacsak nem sporteseményről
van szó, olyan ritka alkalomról,
amelyet ezek a marcona harcosok
pihenésképpen engedtek meg
maguknak. (Museo Archeologico
Nazionale, Cagliari
32. kép: Törzsfő a ruraghekultúra
időszakából. Magassága 20,4
cm. A széIes karimájú kalap
- talán a rangot fejezi ki
azokra a fejfedőkre emlékeztet,
am€lyeket a Situla-művészetben
ábrázolt íontos személyiségek
viseltek. A capestranói harcos
kerek, valószínűleg fémsisakjával
ellentétben, ez a kalap
a köpennyel együtt alighanem
bórbő1 ké§zült (Nationalmuseet,
Koppenhága)
33, kép: Harcos karddal és
olyan típusúcsomó§ bottal,
amilyet a szardíniai pásztorok
még ma is használnak, Köpenye
a törzsfőéhezhasonlóan
feltehetően a hatalom.lelképe.
(Museo Archeologico Nazionale,
Cagliari)
26 | Szardínia a nuraghék idején

34. kép: A valóságtól elrugaszkodottabb

ábrázolások, mint ez e négyszemű
harcos, négy karral és két pajzzsal, talán
istenségeket vagy helyi hósöket
testesitenek me8, A szobor 19 cm magas,
és Abini szentélyéből származik. (Museo
Archeologico Nazionale, Cagliari)
35. kép: Anya és gyermeke
címet is viselhetne ez a
1 1 cm magas, kétalakos

kompozíció, A kisebbik
vagy alszik, vagy halott;
talán e8y csatában elesett
harcos. Az anya jobb kezét
imára vagy áldásra emeli,
vállára bőrköpeny boru1.
A kifejezés egyszerűsége
az alkotásnak olyan
intenzitást kólcsönöz,
hogy szinte az itáliai
művészetben
évszázadokkal késóbb feltűnő pieti
téma előfutárának tűnik; az anyaistennő
eszméje viszont inkább a korai
bronzkori termékenységi szobrokkal
rokonítja. (Museo Archeologico
Nazionale, Cagliari)
36, kép: Ilyen típusúbronzhajókat az
itáliai félsziget északi térségében,
valamint aZ etruszk lelóhelyeken, köztük
Tarquiniában és Vetuloniában, egyaránt
találtak. A hajó orrát állatfej díSzíti,éS
a köZponti ,,utasteret" hatáIoló
oldalakon is találhatók
állatábrázolások. A hajókat talán
lámpásként használták. (Museo
ArcheoIogico Nazionale, Cagliari)
 Az osl lTALlA
,rr-
2.
A múlt újrafelfedezésénektörténetemaga is része a múlt-
nak. Gyakran mintha elsősorban azokkal a szenzáciős
1eletekkel foglalkozna, amelyek gazdagságukkal egészen
új távlatokat nyitnak meg, és ónmagukban is történel-
met teremtenek. Tutankhamon sírjának felnyitása,
Pompeii ásatásai, Minósz palotájának felfedezése
Knósszoszban, már önmagában is történelmi esemény-
nyé válik, és e felfedezések jelentősége csaknem akkora,
mint a felfedezett dolgoké. E felfedezések által a múlt
mintha egymást követő nagy ugrások sorozatában tá-
rulkozna fel.
A valóság persze egészen más. A letűnt kultúrák ered-
ményeit csak mérhetetlenül lassú, fáradságos kutatások
és vizsgálódások útján rekonstruálhatjuk, érthetjük
meg. Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy legjobb eset-
ben is csupán részismeretekkel rendelkezúnk. Bármeny-
nyi új lelet kerül is napvilágra, ezek mindössze töredékei
egy régen letúnt kultúrának. Arról sem szabad megfeled-
keznünk, hogy a leleteket mindig saját korunknak meg-
lelelően értelmezzük. Vagy valamivel derűlátóbban: a
múlt megértése állandó kihívástjelent, s hogy ezzel meg-
birkózzunk, abban gyakran segítségünkre lehet, ha ta-
nulmányozzuk, hogyan néztek szembe elődeink ugyan-
ezekkel a kérdésekkel. A római kort megelőző Itália kul-
túráinak megértése kétségtelenúlhosszan tartó folya-
mat, amelynek még távolról sem jutottunk a végére.
FELFEDEZESE
mát téglából épült városként találta és márványváros-
ként hagyja hátra, egy modern építkezésivállalkozónak
isdicséretéreválna: csakhogyhatalmasépítkezéseisorán
a régi Róma legtöbb épületét lerombolták.
A rómaiak érdeklődése a saját múltjuk iránt általában
nem az érdek nélküli kiváncsíságnak tulajdonítható.
Rómának, mivel h ata]rmát itália| szomszédainak rovásá-
ra gyarapította, az vo|í az érdeke, hogy hangsűlyozza,
sőt el is túlozza vetélytársainak erejét, s ily módon hang-
súlyozza saját győzelmeinek nagyszerűségét.Amikor Li-
vius az etruszkok gazdagságáról és hatalmáról ír, s arról,
hogy hirük az Alpoktól Szicíliáig terjedt a szárazföldön
és a tengeren, azzal a római hódítás fényétnöveli, s ennek
érdekében jócskán eltűIozza az etruszkok jelentőségét.
Amellett a propaganda kedvéértolyannak kellett ábrá-
zolniuk a terjeszkedő római hatalomnak elkerülhetetle-
nül áldozatul eső népeket, mint akik rá is szolgáltak arra,
hogy \eigázzák őket. Ezért ábrázolták az ókori beszámo-
lók az etruszkokat erőtlennek és erkölcstelennek, mohó-
nak és élvhajhásznak. Az Aeneisben Jupiternek kell köz-
beavatkoznia, hogy az etruszkok hajlandók legyenek
harcolni, Az istenek és emberek atyj ánakbtlzditására az
etruszk vezér, Tarchon megrója katonáit közönyösségü-
kért:

REGISEGEK AZ ÓKoRBAN / Jószerivel az utóbbi

száz eszíendő felfedezéseinek és kutatásának köszönhe-
tő mindaz, amit a rómaiak előtti Itáliáról tudunk, bár a
reneszánsz idején az ókori Róma története iránt kibon-
takozó érdeklődés már a 15. századtőlkezdve líazőkat
és tudósokai késztetett a régi Róma őseinek tanulmá-
nyozására; s még ennél is korábban a legelsők, akik az
etruszkok és más népek iránt tudományos érdeklődést
mutattak - korántsem meglepő módon -, maguk a ró-
maiak voltak.
Az ókori világban azonban sajnos nem élt különösebb
érdeklődés a régiségek iránt: a múlt, különösen a rég-
múlt felé forduló kíváncsiság voltaképpen modern jelen-
ség. Sem a görögök, sem a rómaiak nem törődtek túlsá-
gosan ősi emlékeik megőrzésével, saját eredetüknek nem
szenteltek olyan tudományos szellemű figyelmet, mint
amilyennel az esztétikát, politikát vagy jogot művelték.
Az ókori tórténetírók közül az elemzésre leginkább haj-
landó Thuküdidész sem volt képes többre, mint hogy
rövid és töredékes leirást adjon a görög történelem kez-
deteiről. Egy későbbi fejezetben látni fogjuk, hogy Héro-
dotosz beszámolója arról, miként érkeztek az etruszkok 37 / Claudius császár (i. sz. 4l és 54 kózött uralkodott) azon kevés
Itáliába, napjainkig megoldatlan kronológiai gondot Iómaiak egyike volt, aki komolyan tanulmányozía az etrlszk
okoz. A tárgyi emlékeket sem becsülték többre: Augus- kultúrát, Ez a finoman kidolgozott kámea a windsori királyi
tus büszke dicsekvése végrendeletében, mely szerint Ró- gyújteményben található.
2s I Az ősi Itália felfedezése

,,Honnan e félelem, ó, ti, kiket sose mardos a szégyen. hogy az etruszk nyelvtanhoz írt kommentárjai is elvesz-
tek.
iii t rrrtrl, *ért kap kardra s kelevézre - hűba? Említésre méltó azonban az a kivételesen komoly és
Nem vagytok bezzeg lomhák Venus éji csatáin, felelőségteljes magatartás, amellyel Claudius közeledett
vagy ha a görbe tüIök Bacchus táncát toborozza, ahhoz a kultúrához, amelyből Róma oly sokat merített.
s vár a tivornya, a megteritetí asztal, teli kancsó, A rómaiak nyilvánvaló közönyössége itáliai elődeik és
szíyetek erre szokott, azt lesni, a szent lakomához"' szomszédaik iránt, bizonyos fokig a görögöknek a római
(Lakatos István forditása) kultúrára gyakorolt óriási hatásából fakad: a római mű-
vészetre, mitológiára és vallásra - legalábbis felületesen
Pedig az etruszkok nemigen szolgáltak rá élvhajhász szemlélve - sokkal erőteljesebben hatottak a görög, mint
hírükre. Igaz, a sírfestményeken gyakran látni lakomát az etruszk vagy samnis eszmék. A rómaiak maguk is a
és táncjeleneteket, olykor, mint a Vadászat és halászat görögöktől várták a kulturális ihletést. A művelt római
sírjában, pajzán ábrázolásokat, de általában véve a gö- ugyanúgy beszélt görögül, mint ahogy az előkelő társa-
rög művészet sokkal erotikusabb, és a rómaiak isjobban ság franciául a 19. századi Oroszországban. A rómaiak
kedvelték a pornográfiát, mint az etruszkok. A propa- és az itáliai népek viszonyának természetéttalán legjob-
ganda azonban korántsem ügyel a pontosságía: az et- ban a sabin nők elrablásának ismert története tükrözi.
ruszkoknak következetesen rossz volt a ,,sajtójuk". Ver- Az epizód Róma korai időszakáho z fűződlk, és kedvelt
gl|ils az Aeneis egy korábbi részébenhősét, Aeneast egy témája volt a reneszánsz és a barokk művészetnek.
különösen vérszomjas, brutális etruszk, az istentelensé- A monda szerint Romulus, Róma alapítója, felismerte,
géről hirhedt Mezentius megölésének feladata elé állítja, hogy Rómában nincs elég asszony maga és társai számá-
holott azt bizonyára a rómaiak is elismerték, hogy hitet- ra, akik gyermekeket szülnének nekik, és megszülethes-
lenség igencsak ritkán fordulhatott elő az etruszkok kö- sék általuk a római nemzet. Ezért a Consualia ünnepi
zött, hiszen még Livius is a legvallásosabb népkéntemle- játékaira meghívták a szomszédos sabinok egy csoport-
geti őket. Furcsa, hogy mindemellett a legrégebbi és leg- ját. Egy bizonyos jelre azíán a rőmaiak elűzíéka férfia-
tekintélyesebb római családok nagy része azI állií,oíía kat, majd elragadták a sabin szüzeket, hogy pótolják a
magáről, hogy ősei etruszkok voltak; Maecenas Au- hiányt. A történet több tekintetben leleplező, nemcsak
gustus barátja, irodalmi tanácsadója és Vergilius patró- azért, mert önkéntelenül is sokat elárul a római jellem-
nusa - például Arezzo etruszk királyaitól származíatta ről. A család mindennél fontosabb egységén belül a íele_
magát. ségek és az anyák évszázadokon keresztül felmérhetetle-
Néhány történelmi és vallási tárgyú műnek etruszk nül nagy szerepet 1átszottak azitáliai életmód kialakítá-
volt a szerzóje,,de ezek közül az etruszk vagy latin nyel- sában. Jóllehet, Róma látszólag a görög és a keleti kultú-
ven íródott munkák közül egy sem maradt fenn, bár ké- rához kötődött, valóban mégis adósa maradt az itáliai
sőbbi latin szerzők, köztük plinius és seneca időnként népeknek. S az, hogy ők ezt nem ismerték el, a tényen
utalnak rájuk, és nyilvánvalóan kölcsönöztek belőlük. semmit sem vehoztat. Erről könl.vünk utolsó fejezeté-
Sokkal fájóbb veszteség,hogy az etruszkok húszkötetes ben szólunk majd részletesebben.
történelme is elveszett, amelyet Claudius császár Írt gö-
rög nyelven. A császár első felesége, Urganilla előkelő A RENESZÁNSZ l Bfu az újkor embere a reneszánsz
etruszk családból származott, és könnyen lehet, hogy az idején kezdett először komolyan érdeklődni az ókori ré-
uralkodó az ő segítségéveljutottaz etruszk forrásokhoz, giségek iránt, nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az ér-
levéltárakhoz, s talán még az etnlszk nyelvet is megta- deklődés csak bizonyos témákra korlátozódott. A kuta-
nulta. A munka feltehetően kellőképpen tudományos is tás, a vizsgálódás középpontjában maga Róma állt, és
volt, mivel Claudius már i!úságában is érdeklődött a bár, mint látni fogjuk, az etruszk művészeti alkotások
tudományok iránt. Fiatal korában Livius biztaíására felfedezése némi kíváncsiságot ébresztett Itália más óko-
Róma történetének megírásába fo golt azzal a szándék- ri kultúrái iránt is, a 18. századig komolyabb kutatások-
kal, hogy íelolvasson belőle részleteket a nflvánosság ra vagy ásatásokra mégsem került sor, Addig a tudósok
előtt. A felolvasás elején azonban egy rendkívül kövér, kénytelenek voltak jobbára klasszikus szetzőktől szár-
későn érkező férfi leült egy padra, s az- a közönség nagy mazó ismeretekre támaszkodni - ezek pedig, mint lát-
derültségére - összeomlott a sűya alatt. Később helyre- tuk, gyakran magbízhatatlanok -, vagy pedig véletlenül
állt a csend, de most maga Claudius tört ki újra meg újra előkeriilt leletekből medtettek, amelyeknek vtszoní az
nevetésben, valahányszor eszébe jutott a jelenet. Etruszk értelmezése volt nehéz. É,smég a |8. század elején is,
történetét is felolvasták, bár ezt már mások, nem maga amikor a tudósok megkezdték az ásatásokat, hogyelmé-
a császár. Uralma alatt az ő költségéreúj szárnyat építet- leteik hitelességétalátámasszák velük, a korai rene-
tek az alexandriai Muszeionhoz. Amikor elkészült, hiva- szánszírói, akiket a múlt iránti újonnan feltámadtérdek-
tásos felolvasók csoportjai évente tartottak benne felol- lődés ihletett, gyakran akadályozták és félrevezették
vasást a császár műveiből. Ismervón claudius érdeklő- őkeí- Ezek a szerzők, amikor az etruszkokról és más né-
déséta grammatika és a nyelv iránt, különöoen nagy kár, pekről írtak, inkább képzelőerejükről, lokálpatriotiz-

38 / Az első ásatások egyike Pompeiiben. (William Hamilton
könyvébő1)
musukról, nem pedig megbízhatóságukról tettek tanúbi-
Zonyságot. Az etruszkokról Író első szerzők köZül a leg-
különösebb figura egy Domonkos-rendi szerzetes, Fra
Giovanni Nanni, akit általában Viterbói Annióként em-
legettek (ugyanis Viterbóban született l432-ben, és ott is
élt 1502-ig), s akit később George Dennis, aZ etruszkok
nála összehasonlíthatatlanul jelentősebb kutatója úgy
jellemzett, hogy a,,legszégyenletesebb, a szócséplésben
páratlan, nagystílű és ravasz hamisító" volt. Annio ele-
get tudott ahhoz, hogy elhiggye, ha bebizonyítja, hogy
Viterbo etruszk, nem pedig római eredetú, azzal városát
régebbinek és jelentősebbnek tünteti fel. Az ilyesmit ál-
talában egy város tárgyi maradványainak tanulmányo-
zásával, űj leletek feltárásával szokás bizonyítani, de ez
drága, sőt időigényes eljárás - legalábbis Annio annak
tekintette. A másik, a reneszánsz idején népszerúés oly-
kor még napjainkban is hasznos módszer, ha átfésüljük
az ókori irodalmat, hátha olyan utalásokra bukkanunk,
amely alátámasztja elméletünket. Annio azonban nem
elégedett meg azzal, hogy igyekezett viterbót megtenni
az etruszkok fővárosának és a tizenkét etruszk város szö-
vetségétvezető városnak, ami önmagában is képtelen
állítás, hanem ezen túlmenően olyan tiszteletre méltó
történelmet is kölcsönzött neki, amely a Trója alapítását
megelőző időkre nyúlik vissza. Mivel azonban erre az
égvilágon semmiféle bizonyítékot nem talált, sem az
ókori szerzőknél, sem a tárgyi emlékek között, rákény-
szerült arra, hogy mindkettőt ő maga hamisítsa. Szá-
Az ősi Itália felfedezése | 29
mos szövegrészt ollózott össze, amelyeket anltán antik
szerzőknek, például Arkhilokhosznak, Xenophónnak és
Catónak tulajdonított, és hitelességük alátámaszlására
számos feliratot hamisított, köztük két márványtáblát,
amelyeket aztán hosszú ideig eredetinek tartottak. An-
nio állításai és módszerei annyira képtelenek, hogy nem
is igen érdemes velük foglalkozni, de sajnos számos ké-
sőbbi tudóst megzavartak. Ha valamit bizonyítottak, az
csupán annyi, hogy a régészeti kutatásban a tudományo-
san irányított ásatásokat semmi sem helyettesítheti.
Ezeknek a megszervezésére azonban még kétszáz évig
nem került sor.
Az idő tájt, amikor Annio szülővárosa részéreetruszk
eredetet hamisított, az etruszk művészeti alkotások felle-
dezése már kezdett hatni a reneszánsz művészeire. sok
esetben az etruszk alkotások csak szellemükkel hatot-
tak, nem részleteikkel, de a szobrászok és festők önkén-
telenúl is reagáltak azokra a sírfreskókra és szobrokra,
amelyek gyakran véletlenül kerültek elő Toscanában és
Róma közelében. A Veiiben talált és ma a Villa Giuliá-
ban őrzött, úgynevezett Malalolta,fej és Donatello
Szent György-szobra közötti szembeötlő hasonlatosság-
ramár sokszor felhívták a figyelmet, de ne leledjük, hogy
maga Donatello sohasem láthatta a Veiiből származő
fejet, hiszen azt ha|á|a után évszázadokkal lelték meg.
Másfelől viszont nyilvánvalóan hatottak tá azok a ha-
sonló szellemben készült munkák, amelyeket ismert,
mint ahogy Michelangelo is bizonyára látott néhányat
azoknak a szárnyas démon oknak az ábrázolásai közül,
amelyeknek legszebb darabjait a Volumniusok Perugia
közelében levő sírjából előkerűlt urnák őrizték meg. Ta-
30 | ,lz ősi Itália felfedezése
lán sohasem fogjuk pontosan megtudni, hogy a rene-
szánsz múvészekremilyen alkotások gyakoroltak ha-
tást, demindenesetre bizonyos, hogy közúlük sokan fog-
lalkoztak a régiségekkel:már a l5. század,elejénLorenzo
Ghiberti gemmákat és szobrokat gyűjtött; Firenze urai,
a Mediciek, akik sok festő és szobrász patrónusai és ba-
rátai voltak, maguk is érdeklődtek az ókori művészeti
alkotások iránt. Mire Lorenzo il Magnifico l492-ben
meghalt, övé volt ltá]lia leggazdagabb gyűjteménye,
melynek egy része a következő században, a Medici pá-
pák idején Rómába került. Később aztán a toscanai
nagyhercegek követték az elődók példálát. Így a rene-
szánsz művészek állandó kapcsolatban voltak az ókori
remekművekkel, tanulmányozták és másolták őket. Mi-
chelangelo volt az egyike azoknak, akikkel megvitatták,
hogyan kellene helyreállítani a Laokoónt és fiait ábrázo-
ló híres hellenisztikus szobrot. Mégis, Giulio de Medici
kardinális, a későbbi ViL Kelemen pápa a művész riváli-
sát, Baccio Bandinellit bizta meg, hogy készítsen a szo-
borcsoportról másolatot I. Ferenc király részére.Ám a
munka elkészültekor Kelemennek a szobor túlságosan
tetszett ahhoz, hogy megváljon tőlle, ezért Firenzébe
 Az ősi ltátia felfedezése | 31

_]9 A sabin nők elrablása, Pietro da coltona

(l596 1669) testménye,
(Palazzo dei Conservatori, Róma)
4t) Az i)n. Malawlta,Él veiiből,
A Poltonaccio-szentétyből származik, és
leltárójáról kapla nevét. Az i. e. 5.
század második fe]ében készült. 20 cm
magas, stílusáIa a korabeli görög
§7()bíászat_ különósen Polükleitosz
munkássága gyakorolt hatáSt, (Villa
Ciulia, Róma)
-li Donateilo SZ1. György-szobrának és az
un. |4 alavultd-lejne^ a ha,onlaIoss;gd
sZembeőtlő. j óllehet Donatello múve
1 41 7-ben készúlt el, évszázadokkal

azelőtt, hogy a fejet megtalálták,

A hasonlatosság talán a klasszikus
minták iránti érdeklódésnek
tulajdonítható. (Bargello. Firenze)

42 / Umák a Volumniusok
Perr.lgia kózelében lévő
sirjában. A sír és
a benne lévő tárgyak az
i. e. 2- század második
feléből származnak.
A travertinbő1 készúit
urnákat festett
gipsZszobrokkal és
dombormúvekke1
djszitették. KöZülük
a leggazdagabban
negmunkáli
a kőzépső, amelyben
a családlő hamvait
helyezték el.
32 | Az ősi Itália felfedezése

43 / A hellenisztikus Laokoón_c§opolt
másolata, amelyet 1520 és 1525 között
Baccio Bandinelli készített l. Feleno
részére,Bandinelli változata jobban
megközeliti Vergiliu§nak az Aeneis II.
könyvében Laokoónlól adott leirását.
mint Montorsoii valamivel késóbbi (és
ismertebb) másolata, (Ufizi)
44 / Johannes Winckelmaín (1717- 1768), akit
a régész€t atyjaként is szokás emlegetni.
A számáta hozzáféthető ókori klasszikus
alkotások Iendszeres tanulmányozásával
megalapozta a későbbi kutatók munkáját.
45 / A híres bronz Chimaerát a 16. században
taláIták AtezzóbaíI. Azi. e. 5. század, vége
íelékészült. 80 cm magas. Az első és a hát§ó
bal láb alsó részéta reneszánsz korában
talán Cellini állitotta helyre. Az e§etlen,
stilusában is elütő farkaI I9. századi
restaurátor készítette, (Museo Archeologico,
Firenze)
46 f A szónok, aTlasimeno_tó melletti
sanguin€tóban talált 1,8 m maga§
bronzszobor. i. e, l00 körül készüll. es eg)
helyi, Aulus Metellus nevú ma8i§ztrátus
portréja; a név a tóga szélénolvasható
etruszk felimtban szerepel. Az arc valósághú
mintázása és a mozdulat elevensége
előíevetíti a későbbi római portrék
naturalizmusát, (Museo Archeologico,
Firenze)

szállittatta, és a Medici-palota kertjében állították fel.
Ahogy mind újabb és újabb alkotások kerültek napvi-
lágra, hatásuk is terjedt. A 16. század közepén számos
fontos etruszk bronzszobor került elő, közöttúk a híres
Arringatore (vagy Szónok), amelyet a Trasimeno-tó
partján találtak, továbbá az arezzói Chimaera, amelyet
Benvenuto Cellini állított helyre.
Akármilyen nagy izgalmat váltottak is ki ezek a re-
mekművek, rendszeres tanulmányozásukra nem fordí-
tottak kellő figyelmet. Elsőként egy skót tudós, Thomas
Dempster próbálta meg összegyújteni és értékelniaz
ókori Toscanára vonatkozó összes ismert információt.
l6l6 és l625 között hét kötetet állított össze De Etruria
Regali (Az etrlszk birodalomról) címen. Műve főként az
ősi forrásokra épült. Dempster skót katolikusvolt; Gali-
lei idején a Pisai Egyetemen tanított, és felhasznált min-
den lehetséges információt, amíhez csak hozzálltolt,
hogy bizonyítsa: az etruszkok, nem pedig a rómaiak vol-
tak az itá|iai civiliizáciő igazi a|apitói. Műve azonban
tőbb mint száz esztendeig nem jelent meg nyomtatásban,
míg végül l723-ban Firenzében kiadták; korábban
ugyanis újra felfedezték a könyvet és megmutatták egy
odalátogató angol nemesnek, Thomas Coke-nak, a }é-
Az ősi Itália felfedezése | 33
sőbbi Leicester grófiának. Coke anyagilag támogatta a
könyv kiadását, amelyhez Filippo Buonarroti készített
kommentárt.
18. SZ^Z^DI KEZDEMÉNYEZÉ,SEKl Természete-
sen nem a véletlen műve volt, hogy éppen ezekben az
években növekedeít meg az érdeklődés az ókori Itália
iránt. A 18, század elején felélénkültakulturális és politi-
kai élet Toscana vidéki központjaiban. Arezzo, Volterra
és Cofiona is bizonyítani akarta, hogy egyenrangúak
Firenzével. Mármost Dempster elméletével alapot is ki
nált a felsőbbrendűségük hangoztatásához, mivel általá-
nosan elfogadott n ézet szeirfiFirenze városát a rómaiak
alapították, az említett városok viszont etruszk eredetű-
ek voltak. E dicsőséges múlt bizonyítása érdekében
1728-ban Volterrában ásatásokba kezdtek. Az előkerült
leletek bemutatására múzeumot létesítettek a városban,
amelyet alapítójáról, Mario Guarnacci abbéról neveztek
el. Ebben a múzeumban található napjainkban Olaszor-
szág legszebb és legjobban rendezett gyűjteményeinek
egyike. l726-banpedig a toscanai Cortona dombra épült
városában Etruszk Akadémíát hoztak létre az etruszk
művészet és történelem tanulmányozására, elnökét pe-
dig lucumonének (uralkodó vagy herceg jelentésú et-
ruszk szó) nevezték.
Egyes esetekben az új kezdeményezésekeredménye
mindössze az lett, hogy szervezetlen vadászat indult meg
a régiségekután, hiszen e tárgyak ára magasba szökött.
Olyan elméletek születtek, amelyek alig voltak hiteleseb-
bek Annio írásainál. E teóriák többsége a gazdagabb
fantáziáva| megáldott tudósokat láthatóan mindig is
vonzó etruszk nyelvre vonatkozotl: egy kltaíő azzal a
nyelwel azonosította, amelyet Noé bárkáján beszéltek,
a francia Académie des Inscriptions titkára szerint pedig
gall eredetű volt. Voltak azonban tudósok, akik fontos
és értékesmunkájukkal valóban elő remozditották az et-
ruszk kutatások fejlődését, köztük Anton Francesco
Gori, aki elkészítette a cortonai és volterrai múzeumok
katalógusát.
A zavaít nem csupán a lokálpatrioüzmus túlkapásai
okozták. A római kort megelőző időszak művészetének
vizsgálatában kezdettől fogva nehézségeketokozott,
hogy különválasszák a gőrőg halást az etruszktól, és
nemcsak azért, mert sok etruszk szobor és festmény gö-
rög témákat ábrázol görög stílusban (például az a vésett
bronzuma, amelyet Francesco Ficoroni talált 1738-ban
Palestrinában), hanem azért is, mert a sírokból az et-
ruszk tárgyakkal együtt nagy mennyiségű górög váza is
előkerült. Ezeket a görög vázákat hosszú ideig etruszk-
nak tartották; csak Lügi Lanzi 1806-ban megjelent De'
vasi antichi dipinti wlgarmente chiamaíi etrusci (A kö-
zönségesen etruszknak nevezett régi, festett edényekről)
címúműve törekedett olyan tudományos kritériumok
meghaíározásáta, amelyek alapján különbséget lehetett
tenni az etruszk és a görög cserépedények között. Lanzi
az első nagynév az etruszkológia történetében. Nemcsak
3a I Az ősi Itália felfedezése
47 l A. Ficorcni-cista PíaenestébőI, az i. e. 4. század közepérőL
A piperecikkek tárolására használt henger alakú dobozra
gazdag díszítménytvéstek, amely az Argonauták történetének
egyesjeleneteit ábráaolja. A művész a röüdiiLlé§ mesteri
alkalmazásával rendkívül meggyőzően érzékelteti
a perspektivát. A f€delét Dio[űszo§z é§ két §zatií alakja disziti,
amelyek e8yúttal fogantyúként is szolgálnak. A ci§ta teljes
maga§§ága 75 cm. (villa Giulia, Róma)
művészeti és történeti tárgyú múveket írt, hanem egy
tanulmányt is az etruszk nyelvről. Elemzései kétségtele-
nü arról tanúskodnak, hogy jobban megértette az et-
ruszkokat, mint nála jóval híresebb kortársa, Johannes
Winckelmann, aki az etruszkokat a görögökkel hasonlí-
totta össze, s ez az összehasonlítás elkerülhetetlenül az
etruszkok kárára ütött ki. Winckelmann a görög művé-
szetben -legalábbis a görög művészet általa ismert alko-
tásaiban- a,,nemes egyszerűséget és higgadt nagyságot"
kedvelte, s elitélte az etruszk művészetnek azokat a vo-
násait, amelyek nem feleltek meg ennek az eszménynek
(az arrezzői Chimaerát bizotryára felettébb taszítónak
találta), míg egyéb jellegzetességeit a göróg művészet
egyetemes hatásának tulajdonította. Sőt, mindazt, ami
ebben a művészetben tipikusan etruszk volt, ürügyként
használta fel, hogyjól elverje a port azokon a reneszánsz
mestereken, akiknek alkotásaiban etruszk stílusjegyeket
fedezett fel: például Michelangelón, Daniele da Volter-
rán, mert szerinte ,,aki egyetlen Michelangelo-rajzot lá-
lolt, az valamennyit lálta" , Másfelől viszont Winckel-
mann az elsők között ismerte fel, hogy a római és az
etruszk mellett az ókori Itáliában más kultúrák is létez-
tek, s bár az oscus vagy samnis művészetről kevés mon-
danivalója volt, a létezésüket 1egalább elismerte.
TARQUINIA ÉSCERVETERI SÍRJAI l A18. század
folyamán mindvégig erőteljesen foglalkoztaíía az iíőkat
és múvészeket, mennyire ,,eredeti" az etruszk művészet
és milyen mértékbenadósa Görögországnak. Gian Bat-
tista Piranesi, a kiváló rézmetsző, annak bizonyítására,
hogy a római művészet inkább itáliai, nem pedig görög
eredetű, etruszk épületek romjait és templomok rekons-
trukcióit á,bréuoló metszetek sorát készítette el. E met-
szetek inkább tetszetősek, mint hitelesek. Tehát az arról
folyó üta, hogy valójában milyen kapcsolat volt a gö-
rög, az etruszk és a római kultúra között, korántsem
zánit le, Mindenesetre a 19. század elejére már egyre
több bizonyiték válíhozzáférhetővé, Néhány rövid esz-
tendő leforgása alatt, olykor a véletlen folytán, számos
jelentős felfedezés született. 1827 és 1834 között Tarqui-
niában nyolc festett sírra bukkantak. Közöttük volt a
leghíresebb Tricliniumos sír ís, amelyről George Dennis
könyvében olvashatunk. A műkedvelő régész- a jelzőt
a szó legnemesebb értelmébenhasználjuk - Cities and
Cemeteries of Etruria (Etnlia városai és temetői) címú
könlve l848-banjelent meg először, s mindmáig a legér-
zékletesebb leírás az etruszk lelóhelyekről és nevezetes-
ségekről. Nagy érdeme még az is, hogy hírt adott az utó-
kornak sok olyan leletről, amely azóta elpusztult.
,,Először pillantani bele ebbe a sírba valóban meghök-
kentő élmény,különösen ha - mint délutánonként álta-
lában- anap éppen besüt akamrába. Micsoda színpom-
pa a falakon és a mennyezeten! Milyen elevenek a körös-
körül táncoló figurák! Voltaképpen kitűnóen őruődölt
meg minden; a huszonhárom vagy -négy évszázad múL
tán is üde színek csodás ragyogása, a sokféle öltözet, a
különös testtartások, a jelenetből áradó szellemiség, ele-
venség, öröm, a görögtől olyannyira elütő, ám bizonyos
tekintetben hozzá mégis oly hasonló rajzolat etruszk ka-
raktere. Mindezek alapján elmonhatjuk, hogy ennél ér-
dekesebb sírt eddig még nem tártak fel Etruriában...
A mennyezet széles gerendáját festett borostyánlevelek-
kel és bogyókkal díszítették,a hajlatokat pedig fekete,
piros, kék, sárgaés fehér kockák mintázata boritja. Ahol
a festés megrongálódott, ott sem annyira a színek fakul-
tak meg, mint a Q uerciola-sírbarl,,hanem egyrészt a stuk-
kó hámlik a falról, másrészt a besávárgó víz a sziklákból
kioldott, áttetsző üedéket h agyotí háíía,amely a lako-
ma jelentős részételpusztitotta. De szinte teljesen épen
maradt meg két, heverőn nyugvó alak - egyikük fér-
fi, a másik nő -, egy szolgáló, akj alabastosí, olajos
edényt nyújt feléjiik, egy boroskorsót tartó fiú, a sarok-
ban pedig egy suáalo áll, és kettós síponjátszik. A máso-

dik heverőn pihenő férfi immáron csaknem teljesen el-
tLint, és a harmadik heverőn magában fekvő férfiból is
csupán egy kis részleí,láthaíó. Hogy melyik alak milyen
nemű, az a színekből derül ki. A férfiak teste sötétvörös,
a nőké meleg árnyalatú sárgásfehór, amely voltaképpen
a fal alapszíne, ugyanis ezeket a felületeket nem fedték le
festékkel. Emlitésre méltó, hogy ebben a sirban minden
nő, még a lakomázókat kiszolgáló rabszolgalány is illen-
dó öltözetet visel. Nincs ez másként a többi sírban sem,
mintegy cáfolván a görögöknek az etruszkok ellen felho-
zoít vádját, amely szerint a férfiakat mezítelen lányok
szolgálták ki. Effajta ábrázolást még egyetlen eddig fel-
tárt etruszk festményen vagy domborművön sem talál-
tak; ellenkezőleg, a nőket még több ruha borítja, mint
amennyit a görög illem megkíván. Ebben a nekropolisz-
ban csak egyetlen sírban, a Scroía Nera-kamrábarl, |át-
ható fedetlen keblű hölgy. E téren az etruszkok aügha
vallottak más nézeteket, mint a szomszádaik, de hogy
éppen a görögök tesznek ezért nekik szemrehányást, az
felettébb igazságtalan . . . Ebben a sírban fekete, sötétvö-
rös vagy vörösbarna, ülágos piros, kék és sárga színek
láthatók. Az egész nekropoliszban kevés olyan sír van,
Az ősi Itáliafelfedezése | 35
amelyben a zö|d szin előfordul. Valamennl árnyalat
megőrizte eredeti ragyogását, kivéve a kéket, amely a fák
levelein nagyon megfakult; de ne feledjük, hogy huszon-
három-huszonnégy évszázad is eltelt azóta, hogy e színe-
ket felrakták, méghozzákőnetlerliil a sárgásfehér szik-
lákra, amelynek tónusa is önálló színérték.Ellentétben
más sírokkal, itt a nyirkosság nem sok kárt tett a képek-
ben. (Ruspi szerint a nedvesség tartósította a szineket.
Megjegyzi, hogy valahányszor a nap besüt a sírba, a be-
sugárzott falfelületet kiszádtja, és azon a részen az ala-
kok természetesebbek és szebbek, mint másutt, mert a
színek kevésbékontrasztosak, ámyalatuk pontosan
olyan, mint amilyennek az ókori művész szánta őket.)"
48 l A Domborművek s/rl Banditaccia nekropoli§zában
Cerveteriben. Az i. e. 4. század végénvagy a 3 . század elején
faúgták. Az lEész egyetlen föld alatti kamra, amelyet katonai
eszközöknek é§ a mindennapi élet táIgyainak stukkóból késziilt,
dombormúves ábrázolásai diszítenek. Érdeme§ §zemügyre venni
pl. a bal oldali oszlopon elhelyezkedő küönböző tárgyakat
(hosszú perrgéjü kést, fejszét §tb.). E$i íelirat szerint a sílkam]ra
a Matuna család tulajdona volt.
36 | Az ősi Itália felfedezése
49 / A Banditaccia nekropolisz Cefieteriben: egy sírokkal
szegélyezett utca látképe. Az utcát lágy vulkanikus kőzetből,
tufából faragták ki, amelyben a halottaskocsik kerekének
nyoma még ma is látható. A nekropoüsznak ezí a íészéí
valószinúleg az i. e. 6. század végénépítették.
Sajnos bármilyen lelkesek és fogékonyak voltak is a
sírok első felfedezői, semmit nem tudtak arról, miképp
lehetne a legjobban megőrizni őket. Ma már tudjuk,
hogy a falfestményekre úgy vigyázhatunk a legjobban,
ha állandó hőmérsékletet biztosítunk, óvjuk őket attól
az erős fénytől, amelyet Dennis annyira nagyra becsült,
és a napsugár hatásait anélkűl írta le, hogy a következ-
ményeit felismerte volna. A Tricliniumos sír freskóinak
színei ma már távolról sem ragyognak. Néhány ówel
ezelőtt a kópeket eltávolították az etruszk temetőben le-
vő sírkamra falairól és vászonra vitték át. Ma a Tarqui-
nia Múzeumban láthatők az erősen megfakult festmé-
nyek. Másfelől aligha lehet a korai lelkes érdeklődőknek
a szemére vetni, hogy nem alkalmaztak olyan szaktudást
és ismereteket, amilyeneknek nem is lehettek a birtoká-
ban. A Tricliniumos s/r esetében legalább annyit sikerült
elérni, hogy a pusztulás a lehető legkisebb legyen. Má-
sutt nagyobb volt a kár. Orcus sirját, az egyik legna-
gyobb és leggazdagabb tarquiniai sírt egy Rómában ál-
lomásozó francia katonatiszt találta meg 1868-ban, aki
megpróbált néhány freskót leszedni, hogy Párizsba szál-
litsák őket. Ő vo|t az, aki többet elpusztított közülük,
másokat megrongált, ily módon most nagy falfelülete-
ken csupán a nyers szikla látható, Ám a jelzett időszak-
ban előkerült leletek számottevő többségénBk bár
akaratlanul vagy szándékosan jó néhányat megron-
gáltak közülük - mégis szerencsésebb sorsa volt, mint
azoknak, amelyek a műlt században vagy később kerül-
tek elő Itália más részein. Mert igaz lgyan, hogy egyes
lelőhelyeket, például Vulcit és Cerveterit, korántsem
minta§zerű tudományos pontossággal tártak fel, de még
mindig kevesebb kárt szenvedtek, mint Pompeii és Her-
culaneum, _ahol mindent szándékosan pusztítottak vagy
loptak el. Ésmi sem könnyebb, mint álszent módon ÓÍ-
ítélnia múlt hibáit. Elborzadva olvassuk egy 19. századi
idegenvezető szavait, aki a látogatóknak azt javasolta,
hogy az ása!á.soknriljól nézzenek körül: ,,Csak szóljon, ha
valami megtetszik. Holdtöltekor ellopom az ön számá-
ra." Am sírrablók és ajánlkozó vevők ma is akadnak az
etruszk lelőhelyeken.
Időközben újabb felfedezések születtek. 1836-ban
megnyitották Cerveteriben a Regolini Galassi-sírt,
amelyben aíanytáígyak hihetetlenül gazdag gyűjtemé-
íT ét találták, és szerencsére azonna| átszáIlították az
egész anyagot a római Museo Etrusco Gregorianóba,
ahol a vatikáni gyújtemény része lett. Néhány esztendő-
vel korábban pedig Vulci kínált szenzációs leleteket.
,,Nagy kiterjedésű mocsár, kietlen, lehangoló vidék
terül el körülöttünk, emberi lény sehol sem látható, a
sötét, magányos kastély ködbe burkolózik, fenséges híd
tartozik hozzá, amely a mélységetíveli át; alant a Fiora
vergődik sziklás medrében, morajlását felerősítik a tal-
punk alatti sziklák, s csupán e zaj háboÁtja az ünnepé-
lyes csendet. Végtelenül sivár ez a mocsár . , . A látvány
bővelkedik borongós, túnődésre ihlető részletekben, s a
melankóliát csak még jobban elmélyíti a tudat, hogy a

malária démona itt állította fel trónusát, )elátkozott
földdé( téve az egykor sűrún lakott helyet. 1828 elején
ökrök szántottak a kastély közelében; egyszer csak a
í-old hirtelen beszakadt alattuk, és íeltárult egy etruszk
sir két törött vázáva|. Ez további kutatásokhoz veze-
tett, amelyeket eleinte Canino hercegének tudta nélkül
végeztek, őe az év végérea herceg maga vette kézbe az
ásatásokat, és négy hónap alatt iöbb mint négyezer
etruszk tárgyat hozott felszínre egy alig három-négy
acre nagyságú [kb. 3500 4500 négyszögöl] területról.
Hamarosan más kutatók is megjelentek: akinek csak
volt földje a közelben, az mind eme újfajta betakarítás
érdekében művelte, s valamennyien bőséges sikerrel; a
Feolik, Candelorik, Campanarik, Fossatik mind meg-
gazdagodtak, és Európa múzeumait is gazdaggá telíék
a sírok feltárása révén.Azőta a herceg, majd özvegye
minden évben ásat ezen a helyen, és sohasem hiába . . . "
Ezek csupán kiíagadott példák abból a nagyszámú
felfedezésből, amely a 19. század folyamán született.
Chiusiban, Vetuloniában, Perugiában, Orvietóban,
Veiiben, Marzabottóban, Bolognában, Toscanában és
Latiumban mindenütt sírokat, épületeket tártak fel, s
egyre több gondot fordítottak rá, hogy az építményeket
éS tartalmukat minél tökéletesebben őrizzék meg és
hogy módszeresen tanulmányozzák. Egyes leletek
azonban magánkézben maradtak. Dennis feljegyzései
megemlítenek egy látogatást Toscanában a három
Campanari fivérnél,akik közösen tárták fel, tanulmá-
nyozták és értékesítették a régiségeket.
,,A három fivérnek már a puszta jelenléte is igen
érdekessé tette akkoriban Toscanellát a régiségbúvárok
számára, emellett ezek az urak sok olyan értékesés rit-
ka dolognak voltak a birtokában, amely ásatásuk ered-
ménye volt, és rászolgáltazltaző érdeklódésére.Házuk
az etruszk régiségek múzeuma volt. Az előcsarnokban
kőszarkofágok álltak, fedelükön fekvő alakokkal, a
fa|akba ágyazottan pedig tefrakoíta domborművek
gazdag sokfélesége.Kertjük egyedülálló hely volt.
Mintha az arab mesék világa elevenedett volna meg,
ahol az emberek mind kővé válva, megigézetten várnak
a varázsló pálcájának érintésére,amelytől életre kelnek
és megmozdulnak. A kertben, a szőlőindák sűrűn ösz-
szefonódó lugasának ámyékában, a szomorúfűz le-
csüngő ágai alaít, az oleander rózsaszin virágai, a na-
rancs és citrom aranyló szirmai között nl,ugodtak az
arisztokratikus méltóságú Lucumonék - előkelő, felék-
szerezett matrónák -, erős ifiak és kecses leánykák
pihentek koporsójuk vagy inkább lakomáknál hasmált
heverőik tetején, merev tekintetet szegezve a meghök-
kent idegenre. Az arcvonások és -kifejezések mégis
egyéniek s olyannyira élethűek voltak, hogy úgy tet-
szett, mintha mindegyikük éppen megelevenedne, mi-
ként Pygmalion életre kelő szobra. Körülöttük kőből
faragott oroszlánok, szfinxek és ijesztő chimaerák áll,
Éká hely őrzőiként; sok különós figura, megkövült élet
pillantott a |áíogatóra a szőlővel futtatott teraszokról,
Az ősi ltália íelfedezése| 37
amelyekjóval magasabban helyezkedtek el, mint a kert
falai."
AZ ELSÓ GI'ŰJTEMENYEK lEzí a hatalmas új
anyagot osztályozni kellett, ezéríaz olasz királyság
|étrehozta az Antik RégiségekOsztályát, amelynek fel-
adata az ásatások felügyelete, megindítása és a leletek
publikálása volt. Az olaszországi ásatások hivatalos
közleményeit, a Notizie degli Scalit először 1876-ban
adták ki, és azóta is évente megjelenik. A folyőirat az
új felfedezésekről szóló információk egyik fontos forrá-
sa. Maguknak a tárgyaknak is otthonra volt szükségük,
ezért sok új múzeumot alapítottak, a régieket pedig
kibővítették. A vatikáni etruszk gyújtemóny alapjait
1836-ban vetették meg a Regolini Galassi-sírból szár-
mazó leletekkel. Új múzeumok létesültek Tarquiniá-
ban, Chiusiban és más etruszk központokban, 1870-
ben pedig megteremtették a firenzei RégészetiMúzeu-
mot. A Medicigyííjtemények,amelyeket a 16. és 17.
század fo|yamál a toscanai nagyhercegek tovább gya-
rapítottak, Il3'l-ben az utolsó Medicí, Anna Maria
Lodoüca kívánságának megfelelően az Ufftzi Képtát
birtokába kerültek a festményekkel együtt. Most, hogy
a régiségekiránt egyre nőtt az érdeklődés, új otthont
találtak nekik, és a gyűjtemények újabb leletekkel gaz-
dagodtak. Egyes esetekben az eredetileg magánkézben
lévő tárgyak közgyűjteményekbe jutottak, és nem is
mindig a tulajdonos hozzájárulásával. 1857-ben Monte
di Pietá római bankjának kormányzója észrevette, hogy
a bank igazgatőja Gianpietro Campana márki a bank
alaptőkéjéből engedély nélkül kivon hárommillió sca-
dót. Campanát bebörtönözték, felbecsülhetetlen értékű
régiséggyűjteményét kiárusították. Bár egyes tárgyak
Oroszországban és Franciaországban kötöttek ki, so-
kat megvásárolt a firenzei RégészetiMúzeum is, így a
Campana-gyűjtemény vázái ma ott láthatók. A Firen-
zében található leghíresebb váza, a gőrőg eredető Fran,
pois-váza, Chiusi közelében, egy etruszk sírból került
elő, és a fentinél szabályosabb útonjutott a múzeumba,
mert a to§canai hatóságok vásárolták meg ezer scudó,
ért. Mégis kevés tárgynak volt zaklatottabb utóélete,
mint ennek. A váZát törötten találták meg. Miután
helyreállították, kiállították a Régészeti Múzeumban,
1900-ban a szolgálatot teljesítő teremőr hirtelen és in-
dokolatlan dührohamában felkapott egy széket, és szét-
Yeííea Fran?ois-vózát. A felfordtl|ásban az egyik láto-
gató magával vitt egy cserepet. így amikor a vázát ismét
helyreállították. ez a darab hiányzott belóle. Evekkel
később azonban a tolvaj örökösei, nyilván a bűntudat-
tól hajtva, visszaszolgáltatták a cserépdarabot. Néhány
éwel ezelőtt elhatározták, hogy a vázát szétszedik, ám
ezúttal a tudomány céljait szolgálva, és beleillesztik az
előkerült részt, de az újabb restaurálás közvetlen oka
inkább a múzeum környékének forgalma, valamint a
látogatók lépéseiáltal kiváltott vibrációs károsodás
volt, továbbá hogy a vitrinben napfény is érte a vázál,
38 | ,lz ősi Itália fel"tedezése

50 l Á Capestranói veiiben talált hires terrakotta szobrok a kiállított kin-

hafcos: az1. e.6.
cseknek csak csekély hányadát alkotják. Mióta 1955 és
századból
maladt fenn. 1960 között korszerűsítették és átépitették a Villa Giuli-
Magassága át, ez a míaeum ragyogő sajnos igen ritka - példája
209 cín. Ez az annak, hogy miként lehet remekmúveket a környezet-
1934-ben hez igazodv a elrendezni.
megtalált, talán

MÁs KULTI]RÁK FELFEDEZÉSE l A

sirépitőt
ábtázoló 19, század
lenyúgöző közepére az etruszkokat már egyértelmúenolyan nép-
szobor is azt nek tekintették, amelynek kultúrája komoly figyelmet
bizonyitja, hogy
és tanulmányozást érdemel, de az ókori Itália más népe-
létezett egy
önátló ivel viszonylag keveset törődtek. Az első lelet, amely a
szobrászati tudósok számára az etruszkokat megelőző itáliai népek
hagyomány létezésétbizonyította, 1853-ban került elő, amikor Goz_
Itáliában, amely zadini gróf Villanova faluban feltárt egy korai vaskori
viszonylag
mentes maradt temetót, és az itt talált leletek új lendületet adtak a
a görög é§ az kutatásoknak. Arról, hogyan fedeztek fel Emiliában
orientalizáló egy még korábbi kultúrát, a terramarák bronzkori né-
hatásoktól, pét, Castaldi számol be az l862-ben megjelent Nuovi
(Museo
Nazionale,
cenni sugli oggetti di alta antichitd dell'Italia (Uj adalé-
Chieti) kok ősi itáüai tárgyakról) címúmunkájában. Az estei
múzeum igazgatója, A. Prosdocimi pedig Eszakkelet-
Itáliában, Venetóban sírok egész sorát tárta fel, majd
1882_ben publikálta az estei kultúra szerinte helyes kro-
nológiáját, amely apróbb módositásoktól eltekintve,
ma is helytálló. A következő fejezetben mindhárom -
a Villanova-, Teramara_ és Este-kultúrával foglalko_
zunk, és megismerkedünk majd Luigi Pigorinivel is, a
19. század végénekjeles olasz őstörténészével. Ma már
Pigorini számos elmélete túlhaladott, és egyes tudósok
hajlanak arra, hogy eredményei nagy részételvessék, de
még ha az újonnan előkerüő leletek általában cáfolják
is feltételezéseit, nagy érdeme volt, hogy komoly érdek-
lődést ébresztett az olasz őstörténet iránt. Méltó emlé-
ket állítottak nek i azzal, hogy a római Óstörténeti Mú-
zeumot róla nevezték el. Pigorini és mások munkájának
eredményeképpen a kutatók egyre inkább belátták,
hogy sem az etruszkok, sem a rómaiak nem érthetők
meg elődeik ismerete nélkül. 1910-ben Angelo Mosso
amelynek romboló hatása a festésen már kezdett meg- a mediterrán civi|izáciő hajnaláról szóló könyvében
mutatkozni. Dennishez és kortársaihoz hasonlóan a pedig rnár a következőket írhatta le:
későbbi múzeumigazgatók sem tudták, milyen károkat ,,A modem régészet legkomolyabb fogyatékossága,
okozhat a természetes fény. Amikor a restaurátorok hogy hiányosak az ismeretei az etruszkok eredetéről és
munkához láttak, kíderült, hogy 19. századi elődeik sok a Róma alapitását megelőző időszakról, márpedig ezek
részt túlbuzgóságból kijavítottak és átfestettek. Ezt történelmünk legsarkalatosabb pontjai. Poni profesz-
most eltávolították és a vázát újra összeállitották, re- szor a Forum Romanum szűz talajában megtalálta egy
mélhetőleg utoljára. Ma ismét ott látható a Régészeti gyermek sírját, amelyet szüei csodálatunkra méltó, sze-
Múzeumban. retetteljes gonddal készítettek. A testet egy tölgyfa ki-
A római kort megelőző itáliai művószet legnagyobb vájt törzsébe tették, a fatörzset pedig tufából épült apró
gyűjteményét 1889-ben Rómában avatták fel, amikor kápolnába helyezték el. A gyermek testén kapoccsal és
is a 16. században III. Gyula pápa részéreépítettVilla függővel ellátott rézöv volt. Jobb karján elefántcsont
Giuliát az etruszk, faliscusi, umbriai és sabin múvészet- karkötőt és rézhuzalból készült spirális gyűrúket talál-
nek szentelt múZeummá alakították. A múzeum gyűjte- tak, tunikájára pedig rengeteg üveg_ és zománcgyön-
ménye a következő évek ásatásai nyomán hatalmas gyöt erősítettek; de a legérdekesebbek a borostyánJa-
mértékben gyarapodott. A Palestrinában feltárt etruszk pokkal díszített bronzfibulák voltak.
Barberini- és Bernardini-sírok leletei és az.1,9l6-barl a Ez a sir az i. e. 8. századot kevéssel megelőző időkből

5l l A Franeois-laza: Athénbaíké§zít€tte és fe§tett€ Ergotimosz és
Kleitiá§z i. e. 570 körül. számo§ mitológiaijelenet díszíti, több
mint 200 alakkal. Legtöbbjük mellé a nevúket is odaírták.
Taláú ,,gyiijtó dambjakent" k9rüt chiusiba, ahol a Fonte
Rotella nekropoliszáb al ta|álták meg a 19. százaóbart.
- Magassága 72 cm. (Museo Archeologico, Firenze)
maíadt fenn. A vaskorban a Forum körüli dombokon
gazdag és fejlett ciülizációjú nép élt, de mi szinte semmit
sem tudunk a primitiv rómaiakról, s ugyanez vonatkozik
az etruszkokra is."
Általában véye az ősi Itália más kultúráit csak a mi
századunkban fedezték fel, ám ismereteink róluk ko-
rántsem teljesek. Mint látni fogjuk, az etruszkokról Fár
Az ősi Itália felfedezése | 39
sok mindent tudunk, más népek viszont-például a ligu-
rok vagy a picenumiak - mindmáig titokzatosak, és a
különböző itáliai törzsek kapcsolatai is többnyire rejté-
lyesek. Ráadásul az új leletek közül sem mindegyik szár-
mazik tervszerű ásatásokból: az Itália keleü részén1934-
ben véletlenül felfedezett, Capestranói harcos néverl, is-
meít szobor teljesen megváltoztatta az iíáliaí szobtászat-
ról alkotott képet, méghozzá nemcsak azzal, hogy egy
újabb remekmű került elő, hanem azzal is, hogy e felfe-
dezés fényében a korábbi leleteket újra kellett értelmez-
ni. A múltban mindent, ami nem görög vagy római volt,
etruszknak tartottak. Ma már világos, hogy más kultú-
rák ugyanúgy hoztak létre múvészi alkotásokat, ame-
a0 | Az ősi Itália íelíedezése
lyek ugyan kapcsolatban lehettek az etruszk modellek-
kel, mégis saját stílusjegyekkel rendelkeztek. Ennek
eredményeként az olyan műalkotásokat, mint a Todi
Mars (amellyel majd a negyedik fejezetben íoglalko-
zunk), új módon kezdték szemlélni, és nem tartották
egyszerűen etruszk alkotásnak. Mégis mindig hajlunk
arra, hogy az új leleteket már ismert kultúráknak tulaj-
donítsuk. 1968 nyarán a régészekásatásokat folytattak
Dél-Olaszországban Paestum falain kívül, ahol festett
falú és fedelű sírok csoportjára bukkantak. A festmé-
nyekkel egy későbbi fejezetben majd megismerkedünk,
mivel az itáliai múvészet ritka és értékesalkotásai, Egy
kivétellel valamennyi akkor készült, amikor Paestum
samnis város volq csupán a Búvár sírja ke|etkezett e vi-
dék görög korszakában. Ezért a sírok felfedezői a hatal-
mas sajtó- és televíáós nyilvánosság nyomására a Buvár
s/ryZnak festményeit lelkesen görög alkotásokként ünne-
pelték. Ez valóban izgalmas íelfedezés lett volna, hiszen
a görög fal- és táblaképfestészetnek nem sok nyoma ma-
radt fenn sem Görögországban, sem Itáliában. Miután
az első izgalom elült, egyre valószínűbb a feltevés, mely
52 / Paestum t€mplomai. W. Brockedon rajza Geolge Back
kapitány vázlata nyomán. (R. Brandald metszete)
szerint a festményeket helybéli művész készítette, akire
nagy hatással voltak a korabeli görög vázafestmények,
bár nyilvánvalóan legalább annyira ismerte az etrlszk
művészetet is. Az a tény, hogy a festményeket itáliai mes-
ter készítette, egyáltalán nem csökkenti az értéküket, de
szembetúnő, hogy a sírokat megtaláló régészek a felfede-
zés felett érzett természetes és kitörő lelkesedésükben az
alkotásokat görög kéznek akarták tulajdonítani.
A Paestum környéki felfedezések a közelmúlt évek
legszenzációsabb leletei közé tartoznak, de azért sok más
felfedezés is történt. Am egyelőre még mindig óriási kü-
lönbség van az etruszkológia mai állapota meg aközött,
ahol a korai itáliai kultúrák vizsgálaia jelenleg tart. Az
etruszkokra vonatkozó szép számú ismereteinket tekin-
télyes mértékben bővítették azok a leletek, amelyeket
egy későbbi fejezetben mutatunk be. Ezek nem csupán
sírokból és temetőkből kerültek elő, egy részük szenté-
lyekből, továbbá városi településekről származík. Az
egyéb itáliai kultúrák esetében viszont az újonnan előke-
rülő leletek nem annyira egy már kialakult képet egészi
tenek ki, mint inkább kiindulópontot adnak e kultúrák
értékeléséhez.Például a szakemberek úgy tartották,
hogy Itália keleti része, a mai Abruzzi és Molise tartomá-
nyok minden időkben az ország legelmaradottabb, leg-

fejletlenebb vidékei voltak. Ám az 1965-ben Campova-
lanónál megindult ásatások mintegy kétszáz sírt tártak
fel.A legtöbbjük azi. e.6. századből származik, némelyi-
kük pedig az i. e.9 , századből és avaskor hajnaláról való.
A sírmellékletekarról tanúskodnak, hogy a korszak mú-
vészete korántsem primitív, hanem gazdag és kifinomult
volt: a bronz- és vasfegyverek, valamint az edények, az
aprólékos díszítésűkerámia mind magas kulturális szín-
vonalra vall. Ráadásul ezek az ősi sabellus harcosok te-
vékenységüket korántsem korlátozták a saját vidékűkre:
a közelmúltban mind Szardínia, mind Korzika ságetén
igen hasonló tárgyakaí íarlalmaző sírokat táftak fel, ta-
lán zsoldosokét, akik elhagyván otthonukat, idegen föl-
dón harcoltak.
Róma közvetlen környékén is új bizonyítékok kerül-
tek napvilágra a rómaiak elődeiről. A várostól északke-
letre, Colle del Fornónál, sabin temetőt tártak fel, A sa-
binokat, mint korábban láttuk, főként a mondákból és
Róma korai történetébe építettelbeszélésekből ismer-
jük, s újabban kiderült, hogy ezek a ,,durva, kulturálat-
lan barbárok" kereskedelmi és művészeti kapcsolatban
álltak a faliscusokkal, az etruszkokkal és az Adriai-
53 / Ásatások a Banditaccia nekropoliszban.
Az ősi Itália felfedezése | 4I
tenger partvidékének kultúráival. Rómától délre útépí-
tési munkálatok során castel di Decima közelében i. e.
8. és 7. századí sírokat hoztak napvilágra, amelyekben
arany-, ezüst- és borostyándíszek voltak, négy sírban
pedig kocsik is. Valamennyi esetben meglepő ez a nagy
gazdagság, mert ellentétben áll azza| a képpel, amelyet
az irodalmi művek és történetííók festettek ezekről a
népekről.
Emellett Dé0-Olaszországban kezd kirajzolódni az
észak-apuliai daunusok világa. Ez a korai vaskori kultú-
ra főként jellegzetes kerámiastílusáról ismert, Központ-
ja Arpiban volt, de másutt is számos településük került
felszínre, valamennyi bonyolult védelmi rendszerrel, az
egyik kózülük mintegy 13 km hosszú. Bár egyelőre na-
gyon keveset tudunk a daunusokról, annyi bizonyos,
hogy fontos §zerepet j átszottak egész Dél-Itáliában: ke-
rámiájukból messzi földeken is kerültek elő példányok,
és nyilvánvalóan hosszú időn keresztül részt vettek Itália
történetében. Első településeik az i. e. 8, században kelet-
keztek. Azi. e.700 és 550 közötti, zűrzavaros időszakot
követően a daunusok megerősítették központjaikat, és
újabb fellendülés vette kezdetét és tartott egészen az i. e.
400-at követő időkig, amikor a samnisok beolvasztották
őket.
42 | Az ősi Itália felfedezése

54 / Az Alatriból származó ki§ etruszk templom rekonstrukciója

a római Villa Giulia kertjében. A finoman megmunká{t dí§Zités
teríakottából ké§zült.
55 / A Lelici Alapítvány egyik csoportja peri§zkóp segítsé8ével
vizsgál egy tarquiniai silt,

Ahogy Itália őshonos kultúráinak képe egyre össze-

tettebbé válik, úgy tudunk meg mind többet arról is,
hogy milyen hatást gyakoroltak az ítáIiai clvilrtzáciőra az
idegen népek. A régészekDél,Itália- és Szicília-szerte
vizsgálják a görög városokat és településeket, keresve a
kapcsolatot leleteik és a görögökitáliai kortársai között.
Az újabb felfedezések arra utalnak, hogy a korai vaskor-
ban sokkal számottevőbb kapcsolat alakult ki az egyes
népek között, mint korábban gondoltuk, Ischía szige-
tén, Nápoly közelében, Pithecoussa e-nál az i, e.8. század
elejétől származő görög kereskedelmi központot tártak
fel. Ez a görög telepiilés, amely a szárazföldi Cumae gö-
rög gyarmatváros előfutára volt, láthatóan más idegene-
ket is vonzott: lakosai között föníciaiak is voltak, akik
kulturális érintkezésben állottak Szíriával. Mi több, ezek
az emberek nem csupán átmenetileg, kereskedőkként
tartózkodtak Ischián. Találtak egy helyileg készűlt ur-
nát, amelyet egy gyerek temetésénélhasználíak. AzlJír.a

arameus nyelvű felííaíaaííaenged következtetni, hogy
egész családok települtek át ide Keletről. A település
máskülönben kapcsolatban állt az etruszkokkal is. Ezt a
tarqüniai etruszk sírokban talált szkarabeuszok bízo-
nyítják, melyeknek stílusa a Földközi-tenger nyugati
térségénekIschiáig terjedő szakaszára volt jellemző.
A szigeten kifejlődött a fémfeldolgozó ipar is, amely
megteremtette aZ összeköttetést a legnagyobb etruszk
bányászati központtal.
A KUlxIÁS ÚJ MÓDSZEREI / A kutatás új módsze-
reinek kifejlesztése és alkalmazása az utóbbi években
nagy segítségérevolt a régészeknekjó néhány itteni lelő-
hely feltárásában. Közismert a Lerici Alapítványnak az
etruszk sírok azonosítása és vizsgálata terén végzett
munkája. A technikusok az úgynevezett potenciométe-
rek segítségévelm eghaíározzák,hogy egy bizonyos terü-
let különböző pontjain milyen a talaj elektromos vezető-
képessége, és ennek alapján állapítják meg, hogy a löld
alatt vannak-e sírok vagy más építmények.Ha már tud-
,ják, hol helyezkedik el a sír, a földrétegen és a kőzeten át
|1rrkat fúrnak, majd a tetőn át hatolnak be, Ezen a lyu-
kon lebocsátanak egy fémhengert, amelyben villanó-
lénnyel felszerelt miniatűr fényképezőgépethelyeznek
Az ősi Itáliafelfedezése | 43
56 / Légi lelvétel a Cerveteriben lévő Banditaccia nekropoliszról.
A temetó a várostól északnyugatra fekszik; a'7. századLő|:.. e.
100 körülig használták, A kerek tumulusok korábbiak, mint
a té8latest formájúak, amelyek az i, e. 6, század közepén túntek
lel.
el. A fényképfelvételeksegítségévelaztán kideríthetik,
hogy a sírt korábban kifosztották-e, érte-e valamilyen
károsodás, és hogy megéri-e a feltárás a költségeket.
A fényképezésmásféle, de ugyanolyan hasznos mód-
szere a légi felvételek készítése,A második világháború
utolsó éveiben az angol légierő katonai célokra készített
felvételeket. John Bradford ezek, valamint saját későbbi
kutatásai alapján Cerveterinél két, több mint négyszáz
sírt tartalmazó temetőt azonosított. Talán még ennél is
jelentősebb, hogy Dé0-Olaszországban végzett munkája
során egy olyan kultúra maradványait tárta fel, amely
négyezer éwel idősebb az etruszkokénál,. az l943-ban
Apuliában, a Tavoliere-síkságról készített légi felvételek
kör alakú sötét területeket mutattak, ahol a nyári hőség
ellenére a vetés kevésbéégett ki. Bradford alaposan át-
vizsgálta ezeket a területeket, Árkok nyomaira bukkant,
ahol a talaj jobban megőrizte a nedvességet, és így kelet-
keztek a fényképeken látható sötét foltok. Az árkokban
44 | Az ősi Itólia íelíedezése

agyagnyomok voltak a kőzeten, ezek mutatták meg,

hogy hol épültek kunyhók. Az árokkal övezett kunyhó-
csoportok - eddig közel háromszáz került belőlük fel-
színre- a középső neolit korszakból származnak. Köny-
nyen lehet, hogy a légífelvételek és Bradford felismerése
nélkül ezeket a neolitkori falvakat soha senki nem fedez-
te volna fel.
Egyes régészeti leletek tehát csupán a levegőből fedez-
hetők fel, mások viszont víz alá kerültek. Ezért azlán a
viz a|aíti régészetúj eljárásainak kifejlesztése ugyancsak
fontos felfedezéseket eredményezetí.Az észak-olaszor-
szági korai bronzkori tavak partjára épült falvakból ér-
tékes leleteket ho ztak íe|szinre a viz alőI, a konzerválás
új módszerei pedig lehetővé tették e tárgyi emlékek meg-
őrzését és tanu|mányozásáí. Anna McCann professzor
és csoportja Olaszország nyugati partja mentén nyitott
megegészen új kutatási és ásatási területet az etruszkoló-
gusok számára, amikor a közelmúlt években az etruszk
kikötők és öblök vizalattimaradványait vizsgálta Popu-
lonia, Cosa és Pürgi mellett.
Nem minden felfedezés születik az ásatások színhe-
lyén. Az új laboratóriumi eljárások is szerezhetnek meg-
lepetést, még az ismert és korábban vizsgált anyag tanul-
mányozása során is. A következő fejezetben látni fogjuk,
hogy a bolognai múzeumban egy bronz tintinnabulum
megtisztítása során hogyan kerültek más megvilágításba
az ósi szövési eljárások. Amikor az 1966-os katasztrofá-
lis árvíz után a firenzei restaurátori laboratórium techni-
kusai egy i. e. 7, századi etruszk siíban talált vázál javi-
tottak, úibabiloni nyelvű feliratot taIáltak rajta. Ez a
lelet, amelyhez hasonlóra még sose bukkantak, új távla-
tokat nyitott az etruszkok keleti kapcsolatai tekinteté-
ben. A váza 1889-ben került a múzeum gyűjteményébe,
dehaazárviznem tesz benne kárt, a feliratot talán soha-
sem fedezik fel.
/ Etruszk pap.
(Vi[a Giulia, E sokirányú előrehaladás ellenére még mindig számos
Róma) alapvető kérdés marad válasz nélkül. Azok a kérdések,
amelyek már Hérodotoszt vagy halikarnasszoszi Dio-
/ Alberto
Giacometti: nűszioszt is foglalkoztatták, a modern tudósoknak
Álló asszony II. ugyanúgy gondot okoznak, bár ők másképp közelítenek
l960. hozzájuk. Sok évbe beletelik még, mire az összes új leletet
Giacomettinek
feldolgozzák és jelentőségüket felmérik, addigra viszont
ez a munkája is
tatrúsítja utódaink, ha szerencsések, maguk is számos új felfede-
kiváltképp ha zést tesznek. Meg kell vallanunk, hogy bár a mi módsze-
az 57. képert reink valamivel tudományosabbak, mint Viterbói An-
látható nióé, tudásunk a messapiusokról vagy a ligurokról alig
szoborral
ha§onlítjuk
több mint az övé az etnsszkokról. Az elmúlt néhány év
össze , hogy tényleges fejlődése csupán azt bizonyítja, hogy egyelőre
a modeln milyen keveset tudunk. A korai Itália népei talán titok-
mesterle nagy zatosságuk révéna laikusok érdeklődését éppúgyfelkel-
hatást
gyakoroltak az
tették, mint a tudósokét. A 18. és 19. század etruszkomá-
etruszk niája napjainkig tovább él. D. H, Lawrence Etruscan
szoblok. Places (Etnlszk települések) című vallomása a legismer-
tebb az etruszk civilizáció maradványainak szelleme
előtt hódoló írások közül. A 18. századi toscanai studio-
slk szertelen elméleteinek ma is akadnak követői, akik

népszerú kézikönlvekben ígérik; hogy leleplezik az et-
ruszkok titkát, és az etruszk nyelv többé vagy kevésbé
sikerült megfejtéseit kinálják. Az étruszk és az itáliai mú-
vészetek a képzóművészetekre is hatottak. Henry Moore
az egyik legnevesebb szobrász azbk közül, akikre hatott
a" et-iuszkinúvésret nyers, primitív formavilága, azok a
kifejezőeszközök, amelyek Clive Bell angol esztéta sze-
rintmúvészimódon ,juttatják érvényrea formát". Gia-
cometti drótvazhoz hasonló figurái mintha az etruszk
bronzszobrocskák leszármazottai lennétrek, Marino
Marini mellszobrain pedig az etruszk szobrok elevensé-
gét és jellemábrázoló erejét látjuk viszont.
Az ősi Itáliafelfedezése | 45
A kutató régészés a korai Itáüa tudósa csak abban
reménykedhet, hogy a növekvő ismoretek tovább fokoz-
zák az etruszkok és kortársaik iránti érdeklődést, és
hogy a lelkesedés nem fog szertefoszlani, ha a titkok kö-
zül néhányra fény derül. A 20. századi olasz festő, Massi-
mo Campigli, akinek munkásságát néha etruszk ihleté-
sűnek tartják, azzal ltasitotí.a el ezt a véleményt, hogy
napjainkban az ,,etruszk" jelzőt mindenre rráragasztják,
amit az emberek nem értenek meg pontosan. Remény-
kedjünk abban, hogy az eljövendő generációk ezt a kife-
jezést többé nem haszrrrálhatják majd ebben az értelem-
ben.
 ,
EKszEREK TöRTÉNET
KÉ,PEKBEN

Az osl
lTALtABAN
Az arany ékszermind az etruszkoknak, mind a görógök-
nek szinte korlátlan lehetőséget kínált technikai virtuo-
zitásuk és képzelőerejük csillogtatására. A középkorí
vagy a bizánci ékszerekkel ellentétben, amelyek lapos
felületét drágakövekkel és féldrágakövekkel díszitették,
ezek az aranyíárgyak valóságos szobrászaíi alkotások.
Formagazdagságuk a sokféle aranymegmunkálási eljá-
rásnak köszönhető. Az öntőminták használata mellett a
díszítésthol domborították, hol bevésték vagy rovátkol-
ták, máskor ráillesztették vagy filigránt készítettek.
A legfejlettebb a granulálás technikája volt, amelyet az
etruszkok alkalm azíak; az alapía apró aranygolyócská-
kat forrasztottak , és ezze| vagy az egész felületet bebori
tották. vagy mintát alakítottak ki.
Az i. e,7. században egész Itáliában az orientalizál'ő
hatás érvényesült az ékszerkészítésben.A Cerveteriből
és praenestéből származő leletek dús díszítésea keleti
stílusok hatását mutatja, amelyet vagy a görögöktől ver
tek át, vagy pedig közvetlenül Egyiptomból és Azsiából
a kialakult szoros kapcsolat révén.Az utóbbiról tanús-
kodnak a Latiumban talált leletek.
Bár a görög és etruszk ékszerek sokban hasonlítanak
egymásra, annyit talán nyugodtan állíthatunk, hogy a
görög aranyrnűvesek általában inkább a finomságra tö_
rekedtek, amelynek érdekében gyakran aranyfóliát
használtak, míg az etruszkok előnyben részesítettéka
gazdag, súlyos dísziíéstés a nehéz rátéteket. E tárgyakat
persze egyik esetben sem mindennapi viseletre szánták;
a legtöbbjük sírokból került elő: olyan tárgyak voltak,
amelyeket méltónak ítéltekarra, hogy tulajdonosukat
elkísérjéka túlvilágra,

59. kép: Arany mellLtű azi. e. 6. századból. Hermész kettős

portréját belül granulált sáv keretezi, kívül pedig
kisebb-nagyobb gómbök veszik körü1. (Museo Archeologico,
Ferrara)
60. kép: Arany melldísz a praenestei -Bemardini-sírbő|.
A keleti stílusban kidolgozott, apró állatokból álló
dornborműves díszítésgazdagsága igazi barbár
pompaszeretetet tükróz. (L e.1, század, Villa Giulia, Róma)
61. kép: Aranydiadém. E kései klasszikus darab gazdagságát összehasonlítani ennek a fülbevalónak a kidolgozását a 64.
tovább fokozza a zománcozás és a beillesztett apró képen láthatóéval. (I. e.7 6. század,British Museum)
drágakövek. (I. e.4. század, Museo Archeologico, Taranto)
62. kép: Etruszk arany karperecek v€tuloniából. A széles
pántokat a finom filigrándíszítés teszi könnyeddé. (I. e. 6. 64. kép: Arany fülbevaló. A kerek középső részt dombormű
század, Museo Archeologico, Firenze) díszíti, a körülötte levő többi elem pedig változatos
63, kép: Két gyíini és egy fülbevaló. A granulációt, a korszak megoldásokról tanúskodik: kialakításukhoz granulált
etruszk aran}/Ínűvességének jellegzetes eljárását még az ilyen felületet, apró gömböcskéket és aranyfóliát használtak. (I. e.
törékeny. aprö tárgyakon is alkalmazták, Erdemes 4. század,, a.Iighanem Vulciból származik, British Museum)
48 | líkszerek az ősi Itáliában

65. kép: Atanybullákból (lencse formájú

díszítő elemekből) álló nyaklánc. Az
etruszk aranyművesek az i, e. 4. század,
végétől kezdve késálettek b ul lákat,
amelyeket gyakraD díszítettek a görög
mitológiából vett jelenetek
domborműves ábrázolásaival. (I. e. 4,
századyéEe vagy 3. század el{e,
Vatikáni Múzeum)

66. kép: A praenestei fibula. A tárgy sok

vitát váltott ki. Eredetileg úgy tartották,
hogy a praenestei Be mardini-sírból
származik, de ezt sokan kétségbe
vontái<, és többször megpróbálták
bebizonltani, hogy hamisítvány.
A fibulát a rajta lévó felirat teszi
jelentőssé: ha eredeti, akkor értékes
tájékoztatást nyújt a latin nyelv i. e. 7.
század, elql éűapotáról. Ha pedig maga
a fibula eredeti, megeshet, hogy a felirat
hamisítvány. Mindenesetre David
Ridgway a közelmúltban kijelentette:
a bizonltékok oly ellentmondásosak,
hogy az igazsáLgot talán sohasem fogiuk
megtudni, addig azonban a tárgy nem
tekinthető a korszak vagy
a fe|ételezbető r é gészeti összefüggések
megbízható emlékének. (Museo
Pigorini, Róma)

67. kép: Borostyán levélkoszoru. Az

aranylemez használatának naglszerű
bizonfltéka; különösen azért hatásos,
melt nemesen egyszerű, kevésbéűszes,
mint néhány hasonló lelet. (I. e. 300
köriiLl, British Museum)
68. kép: Arany fülbevaló Crispianóból.
Nagyszerű darab, hatáSos a test
tömegének, valamint a flnom
virágdíszek és a vékony láncokon fiiggó
elemek kónnyedségének ellentéte. (I. e.
4. és 3. század körül, Museo
AIcheologico, Talanto)
69. kép: Kardjába dólő Ajax, Eredetileg
aranygyűrűbe foglalt, hússzínű,
szkarabeusz formájú féldrágakő
lenyomata. Etruszk munka, (I. e. 5.
századvége, 1,4 x 2,1 cm, Metropolitar1
Museum, New York)
3. A BRoNzKoRToL A YAsKoRlG
EszAK_lTALlABAN -,
Nem sokkal i. e. 1000-et követően a vasmegmunkálás
technikája, amelyet a Közel-Keleten a hettiták fejlesztet-
tek ki, nyugat felé terjedt, és Európában is ismertté vált.
Alkalmazása fordulópont volt az európai civilizációban:
megkezdődött a vaskor, amely bizonyos értelemben egé-
szen a 19. századig, az ipari forradalom idejéig tartott, s
voltaképpen még ma is érezteti hatását. A villanovaiak
- a korai vaskoi legfejlettebb népe Észak-Itáliában ,
akik jólétüket főként a fémmegmunkálásnak köszönhet-
ték, írásos emlékeket nem hagytak ugyan hátra, de az
egykorú görög feljegyzésekjóvoltából némi fogalmat al-
kothatunk róla, milyen hatást gyakorolt a földközi-
tengeri életre e korai ipari forradalom. A görög irodalom
elsó lennmaradt alkotása. az lliász a Trója bukásához
vezető bronzkor végi esóményekkel fogialkozik. Ám
meglepő módon aPatroklosz emlékérerendezett temeté-
si versenyeken két versenyszámban, íjászatban és súlylö-
kósben a díjak nagy nyersvasdarabok voltak. Mivel a
bronzkor végénjátszódó történetről van szó, anakroniz-
musnak tetszhet a vas említése,ám Homérosz alapos
indoklással szolgál:
Péleidész most öntöttvasból tett ki korongot,
lletion hajított vele egykor szörnyü erővel:
csakhogy amazt átdöfte az ístenifürge Akhilleusz,
és a korongot egyéb zsákmány közt tlitte hajóján.
Most fölemelkedvén, ezt mondta az argosziak közt:
,,Rajta, kiséreIjétek meg most ezt a csatát is;
még ha kövér szántója nagyon távol van ís egynek,
ót kerek étlig is eltart ez neki,Iesz yasa bőven,
gazdának sose kell városba szaladnia érte,
sem pásztornak, mert ebből mindenre telik majd."
(Devecseri Gábor fordítása)
Akhilleusz a díj gyakorlati értékéthangsíIy ozza,még-
pedig jó okkal. A régi bronzszerszámok és -fegyverek
végtéreis könnyen eltörtek vagy kicsorbultak, továbbá
a bronzöntéshez nagyon magas hőmérsékletíevolt szük-
ség. A vas alacsonyabb hőfokon kovácsolható, jobb és
tartósabb eszközöket lehet készítenibelőle, és sokkal
könnyebben juthatíak hozzá. Mint látni fogjuk, az új
technika alkalmazása nagymértékben segítette elő mind
a földmúves, mind a kézműves szerszámok készítését, ez
járúthozzá az i. e. 900 és 700 közötti észak-itáliai Villa-
nova közösségein ek mezőgazdasági és ipari fellendülésé-
hez-
Demielőtt a villanovaiakat és szomszédaikat vennénk
szemügyre, meg kell próbálnunk elkülöníteni a bronz-
kor végéta vaskorba vezető átmeneti idriszaktól, ami
sajnos nem egyszerű dolog. Számos nyitott kérdéstcsak
ajövő régészeti felfedezései fognak megoldani. Egyelőre
az i. e. 1200 és 900 közötti korszakra vonatkozó ismere-
teink hiányosak. Az egyes tudósok véleményeközöttje-
lentős különbségek vannak, s vitáik gyakran hevesek.
Nem csupán a korszak megértése okoz gondot ami
önmagában sem könnyű -, hanem értelmezéseis nehéz
a rákövetkezőetruszk és római kultúra évszázadalnak,
azoklak a korszakoknak a fényében,amelyekből már
jóval gazdagabb tényanyag maradt fenn, tehát ismerete-
ink is teljesebbek. Csábító dolog ebből a későbbi korból
visszafelé következtetve felhasználni ismereteinket és ily
módon megvilágítani egy korábbi időszakot, csakhogy
ez újabb nehézségekkel jár; példáu1 számolni kell az in-
doeurópai nyelv megjelenésévelItáliában. Az etruszkok
szembeszökő kivételétől eltekintve az ókor klasszikus
időszakában valamennyi itáliai nép valamilyen indoeu-
rópai nyelvet beszélt, amely nyelvcsaládhoz a legtöbb
modern európai nyelv, Indiában pedig a szanszkrit és a
vele rokon nyelvek tartoznak. Közülúk az őkori ltáliá-
ban a legismertebb a latin. Az indoeurópai nyelvcsalád
ennek ellenére valószínűleg a sztyeppékről származik, és
Európába csupán az i. e. 2000 és 1000 közötti időben
jutott el. Hanem akkor ezen az időszakon belül mikor
érkezettltá|iába az indoeurópai nyelv, honnan és kiknek
a révén?Egyes tudósok szerint az indoeurópai nyelvjárá-
sokat kereskedők és telepesek hozták magukkal Kelet-
ről, akik már i. e. 2000 köriil átkeltek az Adriaitengeren
és Itáliába jöttek. Mások szerint maguk a villanovaiak
hoztak magukkal valamilyen indoeurópai nyelvet. ami-
kor ezer éwel később letelepedtek Eszak- és K ö7ép-I táliá-
ban, ismét mások viszont úgy tartják, hogy a Villanova-
kultúra nem idegenből érkezett, hanem egy korábbi
bronzkori kultúra fejlettebb szakasza volt, amelyben a
lakosság egy indoeurópai nyelvjárást beszélt. Ezek mind
lehetséges teóriák: a szomorú tényazonban az, a korábbi
időkről nem is beszélve, hogy a villanovai korszakból
egyetlen írott emlék sem maradt fenn, így nincs megbíz-
ható bizonyítékunk Jgyetlen nyelvről sem a klasszikus
kor előtti Itáliából. Igy jelenlegi tudásunk alapján ezek
a kérdések szükségképpen válasz nélkül maradnak, leg-
alábbis egyelőre.
Végtéreis a kései bronzkort és a korai vaskort illetően
talán egyszerűbb önmagukban elfogadni a régészetibi-
zonyítékokat, ahelyett hogy a későbbi fejlődéssel való
összeegyeztetésüket erőltetnénk. Az etruszkok esete jó
példa arra, miként téveszthetők szem elől a valódi kérdé
sek, amikor egy későbbi korból következtetünk visszafe-
lé. Mielőtt azonban rátérnénka bronzkor végéneka tár-

gyalására, helyénvaló néhány figyelmeztetés. Először is
ma már nyilvánvaló, hogy a kultúra fejlődése új eszmék,
technikák vagy éppen nyelvek révénsokkal összetettebb
folyamat. mint ahogy azt 19. századi elődeink gondol-
úk. Ók úgy Vélték.hogy minden fontos kullurális váIto-
zást külső hódítás, mégpedig általában háborús hódítás
idéz elő. Napjainkban a társadalmak fejlődésének tör-
vényszerűségeit jobban ismerjük annál, semhogy meg-
átlnának a lábukon a régi tudósoknak azok az elméletei,
amelyeket a kulturális változásokat előidéző hódítók
hullámairól alkottak. A modern szociológusoknak
módjuk volt tanulmányozni, hogyan hatnak a maga-
sabb kulturális és technikai szinten álló idegenek a vi-
szonylag primitív társadalmakra. Például ha a bronzko-
ri vagy korai vaskori Itáliában képzett fémfeldolgozó
70 / Korai bronzkori bronztóI lekonstrukciós rajza. Az eredetit
a Pó völgyében 1évő Castione dei Marchesiben találták meg
kincsleletek között. Hasonló stilusú markolatokat készítettek,
s a pengét hasonló mintával di§zítették az Alpoktól nyugatía
lévő egyidejú kultúrák.
7l / A koíai vaskori Ttália főbb települései.
A bronzkortól a vaskorig Eszak-Itáliában | 5l
munkások kis csoportja, vagy akár egyetlen család,
amelyismerte a fémek megmunkálását, az egyszerű föld-
műves társadalomba érkezett, és ott békésenletelepe-
dett, jelentősen megváltoztathatta a befogadó közeg
életmódját. Mivel jobb szerszámokat tudtak készíteni,
elősegítették a földművelési módszerek fejlődését, amely
megváltoztatta a gazdasági struktúrát és nyomában a
társadalmi szervezetet is. Ha ráadásul más nyelvet be-
széltek, mint a helybeliek, úgy valamelyest módosíthat-
ták amárkialakultközösségnyelvezetétis. Ugyanakkor
ezek a változások nem csupán egyetlen irányban hatot-
tak. Az új letelepülők kétségtelenül alkalmazkodtak a
társadalom megszilárdult gyákorlatához. Új típusúkö-
zösség ekképp is kifejlódhetett, néhány nemzedékkel ké-
sőbb pedig már nehéz egyértelműen meghalározni az
eredeti okokat. Más szóval, azok a kultúrák, amelyek
látszólag szakítanak a múlttal, nem mindig úgy jönnek
létre, hogy máshonnan érkeznek kész állapotban és el-
lém
foglalják elődeik helyét, hanem úgy is kialakulhatnak,
hogy amár létező kultúrák kölcsönösen hatnak egymás-
ra, vagy egy megszilárdult kultúra külső hatást asszimi-
lál. és ezáltal új ötvözet sZületik,
52 | A bronzkortól a vaskorig Eszak-Itáliában

Végezetül nem szabad elfelejtenünk; Itáliára mindig is 72 | Abronzkoi

jellemző volt, hogy egyes vidékei között igen nagy a kü- Itátiában talált tálak
fiilének tipusai, A két
lönbség - ezt ííLéga felületesen tájékozódó látogató is felső fogantyút az
észleli. Még ma is, a Risorgimento ellenére, az emberek appennini
erősebben kötődnek szűkebb hazájukhoz, mint nemze- kerámiákon
tükhöz, s ez a kötődés a kultúra, a nyelv és a szemlélet alkalmazták: némi
izelitőt nyújtanak
valódi regionális különbségein alapul. Ez a sokféleség a formák
pel§ze nem új jelenség: egy mai bolognai ipari munkás változatosságából.
legalább annyira különbözik egy calabriai pásztortől, A gondosan
mint a két vidék lakói a korai vaskorban. Cavour gróf, megmunkált íveket
Itália déli résón
a 19. századi o|asz egység megteremtője egy ízben megje- alkalmazták, míg
gyezte, hogy ,,Olaszország egységesítéseután most az a két apró
olaszokatkell egyesítenünk", és szavai a bronzkor óta az szarvacskával
itáliai történelem csaknem valamennyi korszakára érvé- kolonázott nagy fül
feltehetően az
nyesek. Ekkora változatosság egyben persze gazdagság
Égei-tenger vidékén
is. Helyi különbségeket figyelhetünk meg még olyan egy- kialakult stilus
mástól távoli szférákban is, mint az épitészet és az étke- hatását őzi. A má§ik
zés. Másfelől viszont ez a szeparatista sze|lem azzal a két típus északi
következménnyel isjárt, hogy a küönböző régiók eltérő lelőhelyekról
szátmazik, a szam
ütemben fejlődtek, ami óhatatlanul lelassította a szelle- lormájú tipust
mi és technológiai növekedés ütemét: a jól szervezett, a Garda-tó
hatékony, az Alpokon túli területekkel kapcsolatban ál- környékén, az
ló észak és a konzervatív, megosztott dél közötti ellentét átlyuggatott füet
veneto keleti részein
nem új jelenség Itáliában. E tekintetben az itáliai korai találták. (Barfield és
vaskor nagyon is eltér a görögországitól, ahol a helyi Trump nyomán)
különbségek ellenére a közös nyelven alapuló kultúra,
technika és múvészeti stílusok megteremtették a versen-
gésnek azt a gyiirnölcsöző légkörét, amely elősegíti egy
társadalom íelvirágzását, az alkotó szellem kibontako-
zását. Itáliába valójában csupán az i. e. 8. század végén
odaérkező görögökhozták el az a|apvető kulturális esz-
közök legtöbbjét, közöttük az ábécét,és egyetlen itáliai
nép sem tudta kivonni magát a görögeszmék hatásaalól,
még a rómaiak sem. Addigra azonban már kifejlődött
egy itáliai kultúra és stílus, melynek eredetét a bronzkor
végénkell keresnünk. el fokozatosan Itália nagy részén észak felé, egészen Bo-
lognáig. A juhászok és pásztorok minden évben össze-
A KÉSEIBRONZKOR / I. e. 1600-ra Dél_Itáliában a gyűltek a nyári legelőkön, ahol megosztották egymással
korai bronzkori zaklatott állapotot a nyugalom és a tapaszta|aiaikat, majd visszatértek a falujukba. Ez nyil-
földművelés fejlődésének korszaka váltotta fel. A feltárt vánvalóan nagyban előmozdította az éintkezést,igy a
lelőhelyekről igen kevés bronz- vagy kőfegyver került helyi változatok ellenére az appennini kultúra meglepő-
elő. Ez idő tájt a településeket általában természetes vagy en egységes volt. Csaknem valamennyi appennini tele-
mesterséges védelem nélkül létesítették.Ugy látszik. a pülésen többnyire eltemették, nem pedig elhamvasztot-
béke hosszú időszaka köszöntött az Appennini-félsziget ták a holtakat. Altalában csak egy-két fajta nyersanya-
lakosaira. Földet műveltek, búzát és árpát vetettek, házi- got használtak. Ismerték a bronzot, de ritkán használ-
állatként birkát, kecskét, tehenet tartottak. A földműve- ták. Ezzel szemben az appennini fazekasok a formák és
lés mellett már a korai bronzkorban kialakultak az állat- minták sokléleségétalkalmazták, nagy képzelőerőről és
taftás sziláíd hagyományai, és az állattenyésztés a ké- eredeti esztétikai érzékről tanúskodva. Láthatóan meg-
sőbbiekben isjelentős maradt. Ígyjöttek létre a korszak volt bennük a kísérletező kedv, mivel képesek voltak
egyes telepiilései a hegyvidékeken, amelyeket feltehető- ismételten új és érdekes megoldásokat kitalálni olyan
leg ideiglenes nyári szállásként használtak. Tavasszal, köznapi témákra, mint például az edények füle; olykor
amikor a hegyekben elolvadt a hó, a pásztorok elindul- absztrakt formát mintáZtak, máskor kutya, tehén vagy
tak a völgyekben meghuzódó falvakból, hogy állataikat más állat fejét.
friss legelőkre hajtsák, és csak ősszel tértek haza. Szívesen törekedtek látványos megoldásokra, semmi-
A korszak kultúráját apennini néven ismerjük, mert féle konzervatív elgondolás sem kötötte gúzsba a szelle-
azokon a vidékeken alakult ki először, és aartán terjedt müket. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az el-

szigetelt appennini kultúra jóval elmaradottabb volt,
mint a Földközi-tenger keleti térségébenélő népeké; az
ottani kifinomult városi társadalmak alig hasonlítottak
ezekhez az egyszerű földműves közösségekhez. Az i. e.
1600 és l400 közötti évekre esik Knósszoszban a palotai
élet utolsó, leggazdagabb korszaka, a minószi múvészet
pedig olyan változatos és képzeletgazdag, amilyen a
bronzkori Itáliában elképzelhetetlen volt. Bár i. e. 1400
körül egyre gyakrabban keltek útra nyugat felé mükénéi
kereskedők a görög anyaországból, ennek nem volt kü-
lönösebb hatása: a Tarantónál létesitett kereskedőtelep-
től eltekintve az itáliai félsziget és Mükénéérintkezésé-
nek kevés nyoma akad.
Az Appennineken tehát bizonyos_ állandóság uralko-
dott, ezzel szemben i. e. l500 körül Eszak-ltáliába, a Pó
völgyébe, a mai Parma és Bologna közötti vidékre az
Alpokon túlról bevándor|ók érkeztek, az úgyneyezett
terramara nép, olasz nevükön terramaricoli. Csupán a
19, századbal fedezték fel, hogy e nóp valaha létezett.
A pó:völgy í-oldművesei talán évszázadokon át hordták
a folyó termékeny, fekete hordalékát -helyinevén a ter-
ramaré|-,hogy saját földjeiket feljavítsák. A 19. század-
ban a halmokat módszeresen feltárták, és alattuk bronz-
kori falusi települések felgyülemlett hulladékát találták,
amelyet az eredeti lakosok raktak ha|omba, ía|án árviz
elleni védekezésül . A19. és a20. században e felfedezések
alapvetően befolyásolták a prehistorikus ltália tanulmá-
nyozását, ami előnyére éppen nem vált, ugyanis ma már
tudjuk, hogy a terramara népnek az utánuk következő
korszakra gyakorolt befolyását rendkíviil eltúlozták.
A kutatók még ma sem értenek mindenben egyet, de a
későbbi ásatásokból legalább nagy vonalakban kibon-
takozott a terramarák életénekképe.
A terramara nép Közép- vagy Kelet-Európából, talán
Magyarország területéről érkezett, és az appennini nép-
pel ellentétben kiválóan értett a bronzművességhez.
A terramara és az appennini nép között kialakult a bronz-
eszközök és -díszekjelentős kereskedelme. A keleti part-
vidék mentén egészen Tarantóig mindenütt találtak
ilyen leleteket. Láthatóan nemcsak a tárgyak cserélőd-
tek, hanem az eszmék is. Ismerünk ugyanis olyan appen-
nini csontmunkát, amelyet ajellegzetes, körkörös terra-
mara mintákkal díszítettek, Mi tóbb, a lerramara faze-
kasok is használtak appennini motívumokat. Szemben
az appenniniekkel, a terramarák elhamvasztották a ha-
lottakat: a hamvakat disztelen, kiégetett urnákba he-
lyezték, és mellékletek nélkül temették el. Egyes esetek-
ben azurnákat szorosan egymás mellé állították, például
az emiliai Casinalbo temetőjében, ahol két szinten urnák
tucatjait zsúfolták össze, Ezt a nyilvánvaló közöíryí az
iránt, hogy mi történik a testtel a halál után, egyesek úgy
értelmezték,hogy a terramarák nem hittek a túlvilági
életben.
A terramarák a hamvasztásos temetóssel megelózték
korukat. I. e. 1000 körül a bronz- és a vaskor közötti
kulturális átmenet idejére ugyanis az Alpoktól Szicíliáig
A bronzkortól a vaskorig Észak-Itáliában | 53
§zinte egész Itáüában elterjedt a halotthamvasztás és az
urnatemetkezés. A 19, században és a 20. század elején
számos tudós úgy tartotta, hogy a hamvasztás későbbi
elter.|edése a terramara hatás közvetlen következménye.
Ez még elképzelhető, ám ebből kiindulva olyan túlzó
feltevések születtek, melyek szerint a terramara nép nem
csupán a temetkezési szokásokat, hanan ajövendő Itália
kultúráját és nyelvét is magával hozta, és hogy ők voltak
az e|ső igazi itáliaiak. A 19, század végi olasz régészek
vezéregyénisége,Luigi Pigorini a terramara falvak alap-
rajzábarl olyan szigorú terv nyomait vélte felfedezni,
mint amilyen a római katonai táboroké volt. Ezze|
megpróbálta azt bizotlyitali, hogy a terramarák népe
alapitotta Rómát, és őkvoltak a rómaiak ősei. Fél évszá-
zaddal később napjaink egyik legtekintélyesebb régésze,
Massimo Pallottino joggal panaszolta, hogy ezzel Ro-
mulus és Remus legendájának helyét a ,,tudomány" ne-
vében a terramarák legendája foglalta el, Az újabb véle-
mények a terramara kultúrát viszonylag korlátozott ki-
terjedésű jelenségnek tartják, mert voltak bár kereske-
delmi kapcsolatai a déllel, a Pó völgyón nem jutott túl.
Hanem az étetmódjuk kétségtelenül kifinomultabb
volt, mint az appenninieké. Falvaikat sokkal gondosab-
ban építették;településeik olykor több hektámyi terüle-
tet foglaltak el, az árvíz ellen pedig a talajszint megemelé-
sével védekeztek. Hatalmas halmokat hordtak össze,
amiknek aztán a későbbi földmúvesek is jó hasznát lát-
ták. A Pó völgyében az áí,lizzel mir'dig is számolni kel-
lett, s kell még ma is, azonban a folyó - e fő közlekedési
út- közelsége olyan előnyökkeljárt, amelyek bizonyára
ellensúlyozták a hátrányokat. Sok faluban úgy védték
magukat az emberek, hogy fagerendákkal megerősített
földsáncokat emeltek. A nedves föld megőrizte a geren-
dák töredékeit: az első kutatók megtalálták őket, és sze-
repüket félreértveúgy képzelték,hogy azon a helyen va-
laha a síkság fölött cölöpökön álló emelvényekre épűlt
falvak voltak, hasonlók a velük egy időben keletkezett
Alpokon túli falvakhoz. Ezekben a közösségekben a
földmúvelés színvonala magas volt: tekintélyes számú
növényfajtát termesztettek, egyebek között búzát és ba-
bot, a gyiitnölcsök közül pedigkörtét, almát, cseresznyét
és pisztáciát. Háziasított állataik közé tartozott a ló is,
jóllehet Dél-Itáliában csak jóval később kezdtek lovat
tartani. Mint korábban már említettük, a terramarák
népe széles körben kereskedett bronztárgyaival. Kap-
csolatai a déliekkel egyre bővültek. Ez a békésérintkezés
a kései bronzkorban mindaddig fennmaradt, amíg Tos-
cana déli részénújabb érclelőhelyekre bukkantak.
Még mindig nehéz végérvényesenfelbecsülni, mi min-
dennel járult hozzá a lertamara kultúra a kora Itália
fejlődéséhez. Ügyességük és találékonyságuk a fémfel-
dolgozásban (így a fegyverkészítésben is), valamint a ha-
lotthamvasztás kétségtelenül utódaikra, a villanovaiak-
ra emlékeztet. Másfelől viszont ismerve a korai vaskori
kultúrák sokféleségét,nem valószínű, hogy a terramara
kultúrának átfogó, egységesítő hatása lett volna.
54 | A bronzkortól a vaskorig Eszak-Itáliában
73 / Kettős kúp alakú bronzurna §isakos fedéllel. Az emberi
alakokat, talán a halotti szeltartáson részt vevő zenészeket oly
módon helyezték el, mint az apró figurákat a 83, képen látható,
Bisenzióból származó bronzedényen. (Badisches
Landesmuseum, Karlsruhe)
ÁTMENET A VASKoRBA / A bronzkor legvégén, i. e.
1100 körül egész Itáliában megváltozott az életmód.
A halotthamvasztás, amely addig csupán a terramara
népné1volt szokásos, elterjedtegész Itáliában, Urnasíros
temetőket még messze délen, Apuliában és Szicíliában is
lehet találni. Maguk az urnák gyakran kettős kúp alakú-
ak. A velük együtt eltemetett bronztűkhöz és -borotvák-
hoz hasonlókit korábban nem használtak Itáliában. Ál-
talánosságban mind a bronz-, mind a kerámiatárgyak
olyan vonásokat viselnek magukon, amilyenek Közép-
és Kelet-Európából ismeretesek. Egyes esetekben a tár-
gyakat valóban importálták. Csaknem bizonyos, hogy
az a pompás bronzpohár, amelyet Civitavecchia közelé-
ben más bronztárgyakkal együtt találtak és ma a római
Museo Pigoriniben őriznek, Közép-Európából került
ide, Poncolt minta díszíti,a fülén stilizált bikafej látható.
Sok vita folyt arról, hogyanjutottak ezek az új megoldá-
sok Itáliába. Egyesek úgy tartják, hogy bevándorlók új
hulláma hozta magával őket, akik vagy észak felől, az
Alpokon túlról érkeztek, vagy pedig keletről jöttek az
Adriaitengeren át. Mások ezeket az új vonásokat a régi
appennini kultúra kései fejlődésének tulajdonítják, de
mint láttuk, tartja magát olyan vélemény is, arnely a ter-
ramara nép ötszáz éwel korábbi érkezéséhezkapcsolja
őket, Óvatosan kell eljárnunk ak kor. amikor ismét a hó-
dító hordáknak tulajdonítjuk a változásokat. Minden-
esetre a jelek arfa mutatnak, hogy abban az évszázad-
ban, amely közvetlenül megelőzte a vaskort (kezdete pe-
dig kb. i. e. 1000-re tehető), ez a terület szoros kapcsolat-
ban áll't az Alpoktól északra lévő vidékekkel. Ez az új
átmeneti kultúra, amely voltaképp már nem íaííozika
bronzkorhoz, inkább a vaskort vetíti előre, az ún. proto-
villanovai kultúra: de az elnevezés némileg félrevezető,
mert nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a korszak nem
csupán a villanovait előzi meg, hanem a vaskori Itália
összes többi, egymástól eltérő kultúrájának a kialakulá-
sát is.
Ez azűj egység azonban nem volt hosszú életű. Itáliá-
ban átalakulóban volt a társadalom. A földművelés
ugyan sohasem veszítette eljelentőségét (sőt a mai napig
megőrizte), de ahogy kialakult a fémműves- és kézmű-
ipar, már nem volt a megélhetés egyetlen lehetősége.
Akisebb falvak sorban összekapcsolódtak, és a nagyobb
közösségek egyfajta városi életformát alakítottak ki,
amelynek következtében még erőteljesebbek lettek a he-
lyi különbségek. A vaskor beköszöntével délen, Apuliá-
ban mintha korábbi konzervatív szokásokhoz tértek
volna vissza, Szembeszökő, hogy hamvasztás helyett is-
mét csontvázasan temetkeztek, és a régi appennini kerá-
miát használták. Másutt Itáliában új kultúrák túntek fel:
a keleti parton a picenumiak fejlesztették ki rendkívül
sajátos társadalmukat, míg északnyugaton a ligurok,
északkeleten pedig a venétek honosítottak meg egymás-
tól jelentősen különböző kultúrákat. A későbbiekben
röviden érintjük majd mindkettőt, de előbb azzaI a kt;J-
túrával ke]] foglalkoznunk. amely Eszak- és Közép-
Itália nagy részére kiterjedt; a Villanova-kultúrával.
A VILLANOVAIAK / A Villanova-kultúrát arról a vas-
kori temetőről nevezték el, amelyet 1853-ban fedeztek lel
és ástak ki a mai Villanova falu közelében, mintegy hat
kilométerre Bolognától keletre. Innen és a környék más
temetőiből származő leletek tették először lehetővé e
kultúra feltérképezését.Az i. e, 900 és 500 között Itália
számos részéntöbb olyan változata jelent meg, amelyre

:':
74 / Bronzóv a Bologna közelében lévő Benacci temetőből. Hossza
42 cm. Az aprólékosan kidolgozott, faítáziadús díszités
a kac§ákkal és a stilizált kacsafejekkel világosan mutatja az
Alpoktól északra lévó hallstatti kultúra hatását. Ez az i. e.8,
századi öv a villanovai fémmúvességegyik legszebb emléke,
(Museo civico, Bologna)
a,,Villanova" elnevezést nyugodtan alkalmazhatjuk,
amennyiben nem felejtjük el, hogy a Bologna környéki
villanovaiak kultúrája valószínűleg közös volt toscanai
és campaniai társaikéval, de ez nem jelent szükségkép-
pen azonos etnikai eredetet és fejlődést,
A Bologna környéki vidék segíthozzá bennünket leg-
inkább, hogy elvenen kirajzolódjon számunkra, miként
indult meg a városiasodás, hogyan alakult ki egy fejlet-
tebb életforma a korai vaskorban, Elsősorban azért,
mert ez ideis a lestöbb ismeretünk innen származik. Bo-
logna ali ghánem' Észak- l tália legvirágzóbb kózpontja
volt. I. e. 900 és 750 között mind kiterjedésében, mind
lélekszámában igen gyorsan növekedett, és jellegében
legalább i, e. 500-ig villanovai maradt. Ekkor délebbre,
Toscanában a villanovaiakat kiszorító etruszkok észak
felé nyomulva elértéka Pó völgyét, ahol politikai konfö-
derációt hoztak létre. Bologna, etruszk nevén Felsina,
ennek lett része, és a régészetileletek erős etruszk befo-
lyásról tanúskodnak.
Még sok mindent jó volna megtudnunk arról, milyen
volt maga a város a villanovai időkben, bár a környező
hatalmas temetőkben folytatott ásatások máris sok ezer
sírt tártak fel, és a Égészekaz ilt talált anyagot használ-
ták íel a közösség gazdasági és társadalmi szerkezetének
rekonstrukciójára. Az i. e. 900-as és 800-as években még
viszonylag egyszerűen temetkeztek, ám a következő év-
században a sírok sokkal gazdagabbak: míves halotti
urnákat, bronz és vas ékszereket, díszítettedényeket tar-
A bronzkortól a vaskorig Eszak-Itáliában | 55
talmaznak. Mindez azt je|zi, hogy a társadalom egészé-
ben milyen gyorsan és milyen széles körben terjedt el a
jómód. Nyilvánvaló, hogy nemcsak az uralkodó osztály
élt jólétben, kialakulóban volt a sikeres kereskedők és
kézművesek rétege. A gazdasági felvirágzás okát nem
nehéz megtalálni, mert a villanovaiak kiváló szakértel-
müket jól gyümölcsöztették mind a bronz, mind a vas
megmunkálása terén, következésképpen a kézmúiparés
a kéreskedelem egyaránt felvirágzott. Ám a bővülő piac-
nak növekvő mennyiségúnyersanyagra volt szüksége,
Ahogy fejlődött a kereskedelem a déli szomszédokkal,
mind több rezet és vasat importáltak Toscanából. A kéz-
műipat és kereskedelem kettős pillérénnyugvó, virágző
gazdaság képe a városiasodással és a felernelkedő közép-
osztállyal a 19. századi Anglia nagy északi ipari köz-
pontjait idézheti fel bennünk.
A termelékenység mértékétjól szemlélteti egy véletle-
núl előkerii{t lelet. 1877-ben Bologna kellős közepén, a
San Francesco-templom közelében találtak egy hatal-
mas agyag tárolóedényt, amelyben elképesztő mennyisé-
gű, összesen 14841 bronztárgy volt. Ezeket alighanem
azért gyűjtötték össze, hogy beolvasszák és újra felhasz-
nálják, A lelet ma a bolognai Museo Civicóban egy egész
termet töltmeg, a tárgyak sokféleségeönmagáért beszél.
Bőven van közöttük földműves és kéanűves szerczám
(412 sarló, 398 véső), azon kívül 320ó flbulát is találtak,
de nagyon kevés fegyvert, kardból például csak 19 dara-
bot. A munka és a szépítkezésláthatóan fontosabb és
népszerűbb volt, mint a háborúzás. Efféle hatalmas ipari
fellendülés csak viszonylag békéslégkörben j öhetett létre,
ami azért is kedvező volt a város számára, mert földrajzi
helyzeténél fogva jobban tudott berendezkedni kereske-
désre, mint védekezésre, hiszen sík vidéken terül el, és
csak délen védik hegyek.
56 | A bronzkortól a vaskorig Eszak-Itálióban
75 / Villanovai kunyhóuría Vulcibó1, I. e. 800 körül készült,
Ma8assága 34 crn. A boltozott tető ere§zei kinyúlnak, A tető
mindkét végénfüstnyílás van, Az oldalfalba vé§ett téglalap
talán ablakot jelképez. A le8fel§ő részt, ahol a tetógerendák
egymáshoz illeszkednek, ,,szarvak" sora díszíti. A megoldás
a stilizált madármotí,vrrmra emlékeztet. (villa Giulia, Róma)
A San Francesco-templom környékén talált lelethez
hasonlók Közép-Itáliában időnként másutt is előkerül-
nek, és a régészek számáraigen fontos kiegészítéstadnak
a sírokban talált anyaghoz, mert amúgy ismereteink túl-
nyomó része a temetőkben végzett ásatásokból szárma-
zik. A villanovai építészetrőlés várostervezésről igen ke-
vesettudunk. Csupán alegutóbbi néhány évben kerültek
napvilágra villanovai települések, azok is jobbára vélet-
lenül. Amikor Bologna közepén gyalogos aluljárót ástak
a Piazza Nettunótól a Via Rizzoli irányába, a munkások
villanovai kunyhók maradványaira és római kori emlé-
kekre bukkantak. Ebben az esetben a leleteket az eredeti
helyükön lehetett hagyni. hogy a bolognai gyalogosokat
útjuk közben e mlékezlesse a múltjukra. Am nap mint
nap nehezebb lesz feltámi ós megőrizni az olyan növekvő
városok múltjára vonatkozó emlékeket, mint Bologna.
Bár nagy ritkán előfordul, hogy a város belső területén
végeznek feltárásokat - 1973-ban példáut a Bolognai
'16
l A pozzo (akna) temetkezés
metszetrajza. Az elhunyt
hamvait tartalmazó kettős kúp
alakí ltlát a lagy pozzo alján
ásott ki§ gődöIbe, Pozzettóba
helyezték. Ezntán a pozzettót
kőlappal lezáíták, é§ a nagy
aknát feltöltötték. (Ghirardini
nyomán)
Egyetem Mérnöki Fakultása közelében tártak fel egy
i, e, 6. század elejéről származó etruszk szentélyt , de
általában véve a telkek túlságosan drágák ahhoz, hogy
átengedjék a régészeknek, és többnyire a gazdasági meg-
fontolásokat részesítikelőnyben. Ezzel alighanem a vil-
lanovaiak is egyetéftettek volna.
Így a korai vaskori Bolognát jelenleg jobbára a villa-
novai temetkezésekből ismerjük. A várostól keletre és
nyugatra húzódó nagy temetőket azi. e,9. századtől a 6.
századíghasználták, ahol a sírok ezrei kínálnak gazdag
anyagot. A leletek többsége ma a Museo Civicóban van.
I. e. 900 és 750 között a halottakat általában elhamvasz-
tották: az elszenesedett csontmaradványokat összeszed-
ték a máglyáról és urnába gyűjtötték, amelyeí ansíán
leeresztettek egy aknába, más néven pozzóba. Ennek az
alján egy kisebb lyukat, pozzeítót ástak, ide került az
urna, föléje pedig kőlapot helyeztek. Maguk az urnák a
legjellegzetesebb villanovai tárgyak közé tartoznak.
Legtöbbjük sötét agyagból készült. Alakjuk olyan, mint
az ún. ,,kétszintes", nagy tároló köcsögöké. A magas,
enyhén ívelt nyak a csatlakozás alatt kiterebélyesedő
testbe illeszkedik. Csaknem minden példánynak egy füle
van, bár bizonyára súlyosak voltak, és a másik fül nélkül
nehéz lehetett az urnákat a megfelelő helyzetben leeresz-

teni. Ez a megoldás szemlátomást szándékos volt, ugyan-
is ha egy urna eredetileg két füllel készült, akkor is le-
törték az egyik fülét, mielőtt a földbe temették. Bizonyá-
ra nem akarták, h oEy az eEyszeí már eltemetett urnát aZ
élők valaha is használhassák, tehát bizonyos értelemben
az urna is ,,meghalt".
\aILLANoVAI TEMETKEZÉSI URNÁK l F,zekhez
az umákhoz több, különböző fajta fedőt készítettek.
A legegyszerűbb és legelterjedtebb vá|tozat az egyet|en
fúllel készült, befelé hajló peremű tál, amelyet megfordít-
va helyeztek az urna szájára. Vannak azonban díszesebb
fedők is, ezek régészetiszempontból többet mondanak.
Tál helyett olykor bronzsisakkal fedték le az urnát, más-
kor azonban takarékoskodtak a villanovaiak, és a sisa-
kot agyagból készitették el; ígyazeszmének eleget tettek,
de a valódi sisakot mégsem kellett eltemetniük. A bronz-
sisakok gondos munkáról tanúskodnak, többnyire igen
tetszetősek: hol tarajosak. hol gömbölyűek. mint a fejre
simuló sapka. Altalában körökből és korongokból álló.
aprólékosan kidolgozott mintákkal díszítettékóket, a
tetejükre többnyire tollforgó rögzítésére alkalmas tokot
helyeztek. A sisakos urnák, geometrikus mintákkal dí-
szített, stilizált testükkel és a sisakkal emberi fejre emlé-
A bronzkortól a vaskorig Eszak-Itáliában | 57
77 / Tarquiniából származó tarajos villanovai bronzsisak az i. e. 9.
századból, Magassága 36 cm. A peleme alján lévő három
lyukba rögzitették az alcot védő lemezeket vagy az á|lpánlot.
(Museo Archeologico, Fiíenze)
78 / sapka lormájú sisak, Az i. e. 8. század végérőlegy tarquiniai
üllanovai sirból származik. Magassága 16 cm. A disátése,
a stilizált emberi arc talán villanovai hadistent ábrázolt. viselóje
abban bízott, hogy az isten majd megvédi.
79 / villanovai kettős kúp alakú urna az i. e. 800 körüli időkből.
Magassága 43 cm. A meanderdíszt alkotó egymáshoz közeli
párhuzamos vonalakat talán fésúvelkarcolták be, Szokatlan
me8oldás, ho8y az umát csak egy füll€l látták el. (Vatikáíi
Műeum)
keztetnek, mintha tulajdonosaikat testesítenék rneg, és
aligha gondolhatjuk, hogy maguk a villanovaiak ne tar-
tották volna őket valamiféle antropomorf ábrázolás-
nak. Mint más példákból látni fogjuk, a korai itáliai mú-
vészek, továbbá az etruszkok is ren de|keztek azza| a ké-
pességgel, hogy az élettelen tárgyakat önálló léttel és sze-
mélyiséggelruházzák fel. A görög művészethez szokott
ízlésünk, szinte megszállott ragaszkodásunk az emberi
forma legtisztább és legtökéletesebb ábrázo|ásához, eze-
ket az urnákat talán különösnek láttatja, annál is in-
kább, mivel felhasználásuk idején a görög eszmék már
58 | A bronzkortól a vaskorig Eszak-Itáliában

széles körben elterjedtek Itáliában. Ám az itáliai művé- 80 / Madarakkal díszítettbronztárgy. Hossza

szet a görög hatás ellenére is megőrizte a fantasztikum, 125 úl. Egy madár hiányzik, mert
eredetileg bizonyára mindkét irányba 7-7
sőt a groteszk iránti vonzalmát. Bizonyos értelemben a madáI nézett. Nem tudjuk, hogy
villanovai, etruszk vagy samnis műalkotások többsége a tár8ynak mi lehetett a rendeltetése, talán
nem intellektuális meggondolásból fogant, ugyanis a gö- a házat díszitette, és belül a kózponti
rögökkel ellentétben csekély figyelmet fordítottak a for- 8elendán fü88ött; vagy esetleg egy olyan
bronzkocsi része volt, amelyet a tömjén
mára, az arányokra, sokkal inkább az ösztönós kifeje- rituális égetéséhezhasználtak, (Yale
zésmódra törekedtek, s ez olykor már-már erőszakolt- Univefi ity, Art Gallery)
nak hat, Jóllehet, az itáltiai művészet bizonyos értelem-
ben primitív, mégsem leegyszerűsítő, Még ezekről a vil-
lanovai urnákról is többfélejelentés olvasható le. Példá-
ul egy Tarquiniában talált, villanovai sírbó1 származó
bronzfedő nem egyszerűen sisakot ábrázol, hanem fel-
idézi viselőjét is, hiszen a körökből és korongokból ké-
szített díszítésétnyilvánvalóan azzal a szándékkal alakí-
tották ki, hogy emberi arcot mintázzon. A múvészazon-
ban hű maradt a saját llilrágához,. az ábrázolás erősen
st|rtzáIt, az egyénl vonásoknak nyoma sincs, és a felületet
más díszítő elemekkel, közöttük ugyancsak stilizált ma-
dárfejekkel töltötte ki. Inkább társadalmi réteget, mint-
sem egy bizonyos személyt ábrázolt; a hivatásos harco-
sok vagy harcos földművelők osztályát örökítette meg.
Mert ha általában a villanovai élet viszonylag békésvolt
is, az éberségrebizonyára szükség volt, és a harcosok a
társadalom köztiszteletben álló tagjai 1ehettek.
Az urnák absztrakt díszítésetovábbi lehetőséget ki
nált az alkotóknak arra, hogy képzeletüket szabadjára
engedjók. A mintákat sokféleképpen állították elő.
A vonalakat gyakran fésűszerű szerszámmal karcolták
az agyagba, párhuzamos vonalakkal pedig geometriai
minták sorát hozták létre. Más esetekben kötelet és apró
pecsétnyomókat használtak: a még nedves agyagba le-
nyomatta1 készítettéka mintát. Olykor az urna felszíné-
be fémszegecseket és lemezeket mélyítettek, néhány eset-
ben pedig vastag fehér festékrétegetalkalmaztak.
A többfóle eljárással gazdag ós bonyolult mintájú felűle-
tet tudott a művész kialakítani. Az egyik tarquiniai urna,
amely most a római Museo Pigoriniben látható, mintha
afféle,,villanovai kollázs" lenne.
 A bronzkortól a vaskorig Észak-Itáliában | 59

81 / Villanovai blonz kunyhóurna,

Tetejét magas farú hajó
dísziti, az ajtó folött álatfej
látható, (I. e. 800 körül,
Metropolitan Museum, Nelv
York)
82 / Agyagurna Montescudaióból.
Magassága 49 cm. (I. e. 7.
század eleje, Museo
Archeologico, Firenze)
60 | A bronzkortól a vaskorig Eszak-Itólióban

83 / Bronzedény a bisenziói Olmo

Bello temetőből. Magassága
32 cm. Bisenáo valószínúleg
a villanovai bronzmúvesség egyik
központja volt, ott ké§züt
a korszak e figyelemre méltó
ernléke. (I. e, 8, század vége - 7.
század eleje, Villa Giulia, Róma)

Egymásik fajtavillanovai urna Latiumban, a majdani
Róma környékén volt igen elterjedt,bár példányai észa-
kabbi lelőhelyeken is előkerültek. Miután ovális vagy
téglalap alapú házakat uIánoznak. kunyhóurnának ne-
vezik őket. A]talában ajtajuk van. amelyet keresztrúddal
lehetett rögzíteni, talán a belül elhelyezett hamvak Védel-
mére. Az ablakokat olykol az urna oldalára festették, a
tető csúcsos, körben kiugró eresszel, a homlokzati nyílá-
sok pedig talán a szellőzőketltánozták. Egyéb régészeti
bizonyítékok nélkül nem lehetne megállapítani, hogy
ezek a kunyhóurnák valóságos lakóházak mintájára ké-
szültek-e. vagy csupán kitalálL. sLilizált kunyhók. Am
szerencsére Rómában a Palatinus-dombon feltárták egy
csoport korai vaskori kunyhó alapjait, amelyek erősen
emlékeztetnek a kunyhóurnák formájára. A legtöbb
kunyhóurna agyagból készült, de előkerült néhány

bronzból megmunkált is, például az a nagyszerű és gon-
dosan díszített példány Vulciból, amely ma a római Villa
Giuliában láthatő (16. kép), Központi gerendáját alig-
hanem stilizált madárfejek díszítik.Ez a motívum gya-
kori a villanovai művészetben, és egyes régészekannak
a bizonyítékát látják benne, hogy a villanovaiak eredeti-
leg az Alpoktól északra fekvő vidékekről jöttek, ahon-
nan feltehetően a madárfejes motívum származik. Ez a
Vulciban talált kunyhóurna viszont segíthet egy különös
tárgy értelmezésénél,amely ma a Yale Egyetem Művé-
szeti Galériájában található: ívelt, 107 cm-nél is hosz-
szabb bronzpántról van szó, amelyen 13 bronzmadarat
rögzítettek sorban (80. kép). Hét az egyik, hat a másik
irányba léz. A pánttal talán egy igazi kunyhó központi
gerendáját díszítettékúgy, mint a vulci modellen, bár
kissé törékenynek látszik, s így valószínúleg nem kívül
helyezték el, hanem belül.
A New York-i Metropolitan Museum bronz kunyhó-
urnájának tetejét másfajta díszítéssellátták el: csúcsán
egy hajó formájú tárgy látható, magas tattal, az ajtó fölé
pedig szarvas állat fejét helyezték el, furcsa módon
ugyanúgy. ahogy a vadászok szokták az elejtett állatok
fejét (8l . kép). Erdemes megjegyezni. hogy a keleti mű-
vészetben a hajó gyakranjelképezi a túlvilági életbe való
utazást, és ezt a motíwmot az etruszkok is alkalmazták,
A sisak- és kunyhóurnák tehát alkotóikról és tulajdo-
nosaikról vallanak. két másik, a villanovai korszak vé-
géről származó urnából a villanovaiak világképére kö-
vetkeztethetü nk . Az első Eszaknyugat-Toscanából.
Montescudaióból származlk, ahová i. e. 650 körül te-
mették el (82. kép). Agyagból késziilt, és oldalait ugyan-
olyan mintákkal látták el, mint amilyeneket a korábbi
urnákon megfigyelhettünk, bár ezen a diszítésdombor-
múszerűen emelkedik ki,jelezve a növekvő etruszk befo-
lyást. Az urna mégis egyedülálló, mert fedelén és a füle
fölött szobrok helyezkednek el. A korai itáliai művészet-
benigen ritka volt az ehhez hasonló, az emberi tevékeny-
séget bemutató jelenet. U gyanazí a figurát két helyen is
láthatjuk: az urna fülén, ahol nyugodtan és kissé mogor-
ván üldögél, rövid ujjú tunikában, keze a térdénnyug-
szik, továbbá a fedélen, amint egy ételekkel megrakott
háromlábú asztalnál ül. Két nagy vázáthelyeztek elé (az
egyik ma már hiányzik), balján alacsony zsámolyon
szolgáló áll. Ajelenet kétségkívülhalotti tort ábrázol. Az
etruszk sírfestményekalapján tudjuk, hogy a lakoma a
halotti szertartás fontos része volt. Az urna tetején a fő-
alak bizonyára maga az elhunyt, aki résztvevője a halotti
tornak, míg alatta a korsó belsejében saját hamvai pi-
hennek. A jelenetben az a meglepő, hogy nyoma sincs
rajta az elfogódottságnak: alkotója olyan korban élt,
amikor a görögök Itáliában új művészi eszméket vezet-
tek be, de őt láthatóan mindez nem érdekelte. Az alako-
kat közvetlenül, egyszerúen, szinte gyerekes módon áb-
rázolja. Az olasz lttdós, Bianchi Bandinelli érdekes pár-
huzamotvont e figurák és a prekolumbián amerikai és az
afrikai ashanti kultúra primitív alkotásai között. _
A bronzkortól a yaskori7 Eszak-Itáliában | 6I
A másik íárgy az i. e. 8. század végéről származik,
Tarquiniától északra, Bisenzio közelében egy sírban ta-
lálták, ahol öt temeí,őí, íáríakfel az i. e.8. század végétől
azi. e. 6. század elqéig terjedő idószakból. Nagy szám-
ban kerűtek elő bronzszobrok, közöttük ez az amphora
is, amelynek formája a montescudaiói urnához képest
kifinomultabb, kidolgozása mesteribb; ám a fedőn lát-
ható jelenet, ha lehetséges, még ,,primitívebb" és erőtel-
jesebb (83. kép). Középen leláncolt, baljós és titokzatos
á|latlátható, talán medve, de valószínűbb, hogy mitoló-
giai lény. Körülötte férfiak mozognak két körben: leg-
többjük fegyveres, és valamiféle méltóságteljes táncot
járnak. Az istent, vagy talán magát a halált jelképező
központi figura körül a harcosok vonulását az alsó kör-
ben hosszú szarvú ökrét hajtó paraszt szakítja meg vá-
ratlanul: az állatot igába fogták, és a paraszt munkába
igyekszik. A béke e szimbólumának a feltűnése a fenye-
gető harci táncjeleneten rendkívül zavarba ejtő, és - bár-
mi legyen is valójában a vallási tartalma - olyan erős
benyomást kelt, amelyet az alkalmazott technikai meg-
oldások színvonala egyáltalán nem indokol. Bár az apró
alakokat egyszerúen, elnagyoltan mintázták meg, alát-
ványból áradó feszültség a késő villanovai élet árnyolda-
lait sejteti. A rusztikus kidolgozás teszi még elevenebbé
a szemlélőben kiváltott hatást, mint ahogy azt gyakran
ér ezzik az itá]lia| remekművek láttán.
A villanovai múvészetmég akkor is őrizte a sajátos
vonásait, amikor a görög eszmék a legerősebben hatot-
takrá.Ezíaz a számos 1elet is bizonyítja, amelyeket Sa-
lerno közelében, Pontecagnanóban a közelmúltban fel-
tártvillanovai temetőben találtak. Bár sok görög és kele-
ti eredetű termék került elő, és a görög befolyás nyilván-
valóan erős volt, jó. néhány fontos tárgy egyértelműen
helyi készítésűés ihletésű. Közöttiik egy urna kúpos fe-
dele, amelynek a tetején két alak látható: egy férfi és egy
nő. kezük és lábuk inkább hasonlít mancsokra és kar-
mokra, mint emberi végtagokra, orruk óriási hosszú, és
szemüket ugyanaz a korongminta ábrázolja, amelyet a
Tarquiniából származő sisakon láttunk. Ezek a lények
félig emberi, félig állati alakok; tal'án őízők, akik az ur-
nára vigyáznak. Jóllehet, különösségük részben a rend-
kívül durva megmunkálásnak tulajdonítható, mégis,
akár a többi hasonló lelet, figyelemre méltó és groteszk
erőt sugároznak. Ezt csak fokozza, hogy míg egyrészt
absztrakt mintákat alkalmaznak (körök a szemek he-
lyén), más részletük valósághű (pétdául az orruk, amely
bármennyire hatalmas is, kétségtelenül felismerhető).
A két ábrázolásmód együttes alkalmazása - esett már
róla szó -jellegzetes itáliai megoldás.
Eddig a temetkezési urnákkal foglalkoztunk. Vallási
jelentőségük következtében ezeket a tárgyakat befolyá-
solták legkevésbéaz idegen esznék. Más területeken
azonban már nagyobb érdeklődést tanúsítottaka villa-
novaiak a görög eszmék iránt. Az i. e. 8. és 7. században
apró, dróthuzalszerű, geometrikus elemekből kialakí-
tott bronzszobrokat készítettek, amelyek a geometrikus
62 | A bronzkortól a vaskorig Eszak-Itáliában
kori görög alkotásokra emlékeztetnek, és nyilván görÖg
modellek ihletésérejóttek létre. De a villanovaiak még
ebben a műfajban is megalkották a maguk sajátos válto-
zatait, jellemző módon figyelmen kívűl hagyva a való-
sághúség alapvető követelményeit: egy Vetuloniában ta-
lált kandeláber tetején lévő leányalaknak oly módon
nyújtották meg a karjait, hogy kétoldalt nagy, absztrakt
háromszögeket alkossanak. Az effajta alkotásokat talán
a hibás és fejletlen technikának tulajdonítanánk, azon-
ban a bennük megnyilvánuló esztétikai elvek a samni-
sok, az etruszkok és más itáliai népek későbbi művésze-
tében is feltűnnek, és még a legpompásabban megmun-
kált darabokon is érződik az absztrakcióra való hajlam
és a groteszk iránti vonzódás, amely ebben a korai perió-
dusban alakult ki.
Ám e képzelőerő nem korlátozódott csupán az emberi
lényekre. Az egész Villanova-művészetben a leggyako-
ribb motívum a madárábrázolás, amelynek előképe,
84 / Madár formájú, ökőrfejú
edény Cerveteriból, a Cava
della pozzolana
nekropoliszából. Díszítő
motívumai §zinte azono§ak
a 85. képen látható edény
mintáival. (]. e,8 7. század,
Villa Giulia, Róma)
mint korábban láttuk, talán Közép-Európából és a Bal-
kánról származik. Néha a madarakat egyszerű formá-
ban alkalmazták a díszítésre,mint a vulci bronz kunyhó-
, urnán, de gyakran más állatalakokkal kombinálták
őket, és így alkották meg a jellegzetes villanovai hibrid
teremtményeket. Az egyik bolognai temetőbő1 származó
vázán egy lovaslátható madártestű, ökörfejú lényhátán;
itt is korongmintákat karcoltak a felületbe oly módon,
hogy madárszárny látszatát keltsék (85. kép). Egy másik
példányon, amely Tarquiniából származik, a madár tes-
tét apró kocsivá formálták, kerekekre helyezték és őz
(vagy talán ökör) fejét illesztették rá (86. kép). Magát a
testet üreges és lyukacsos fedővel zárták le. A fedő is
madár formájú, és állatfeje van. A tárgy, amelyet talán
tömjénégetőnek használtak, jól szemlélteti, miként pá-
rosult a fantáziával az absztrakt és a valósághű ábrázo-
lásmód.
Ezeket a tárgyakat mind sírokban, az urnákkal elte-

85 / Askos (vagy italtartó edény)
a bolognai Benacci temetőbőL
Magassága kb. 18 cm, E8yike
az Eszak- és Közép-ItáliábaB
talált madár folmájú
edényeknek, amelyekle talán
az Alpoktól északfa,
Közép-Eulópa urnamezőin
található motivumok voltak
hatással. (L e. 7. §zázad,
Museo Civico, Bologna)
metve találták. Jóllehet, a villanovai életre egyetlen
szemszógbő1 vetnek fényt, az általuk szolgáltatott infor-
máció mégis rendkívül értékes.Ha olyan társadalomról
van szó, amely nemhagyott hátra írott örökséget, a régé-
szek kénytelenek következtetéseikeI a :alelt leletekből
levonni. A villanovai sírok nem kevés bepillantást en-
gednek az akkor élt emberek életébe.Sőt azt is bebizo-
nyítják, hogy bár a Villanova-klllűra az i. e. 6. század
végéíee}észltáliában megszúnt, utódaira, az etruszkok-
ra mégis igen erős hatást gyakorolt,
AZ ESTE-KULTÚRA ÉSA LIGUROK / I. e. 750-re,
amikor Bologna környékén a villanovaiak legvirágzóbb
korszakukat élték,a pótól északkeletre, ama venetónak
ismert vidéken egy másik kultúra is kialakult. Ennek a
népnek a legjelentősebb települése Atestében, a mai Es-
té6en volt. Ezétt áItalában atestei vagy estei népnek ne-
vezik óket, de néha a situlák népekéntis emlegetik azok
A bronzkortól a yaskorig Eszak,Itálióban | 63
(A
után a tárgyak után, amelyek révéna legismeftebbek.
situlák vődör formájú díszes bronzedények.) Mivel
messze északon éltek, az etruszkok felemelkedése és le-
hanyatlása kevésbé érintette őket, mint a villanovaiakat.
Még Róma növekvő hatását is inkább csak politikailag,
mint kulturálisan érezték,bár szoros kapcsolatban áll-
tak velük. Nyelvük, a venét közeli rokonságban van a
latinnal, és ez bizonyára megkönnyítette a barátságos
viszony kialakulását. Bár a szövetség hosszú korszaka
után i. e. l82-ben készségesen elfogadták a római politi-
kai ellenőrzést, történelmük legnagyobb részében kultu-
rálisan függetlenek maradtak. Valójában a 1egszorosabb
szálak inkább északhoz és kelethez, nem pedig az itáliai
félszigethez fűzték őket, és a situlák múvészeténekter-
mékeiből északon még a messzi Ausztriában és keleten,
az Adriai-tengeren túl Szlovéniáig is találtak.
A bronzsitulákat talán bor tárolására használták, és
egyéb bronztárgyaikhoz hasonlóan tőrhüvelyek, öv-
64 | A bronzkorti,tl a vaskorig Észak,Itátiában
86 / Madár lormájú agyagedény kelekeken az estei Pe]á lernelőből,
Ákárcsak a Tarquiniából és Bolognából származó kerámia.
ószaki motivumok hatását mutatje. (L c,7, Század. Museo
Archeologico. Este)
csatok, csészékolyan jelenetekkel díszitettékőket,
amelyek eleven képet adnak alkotóik mindennapi életé-
ről. Akárcsak a villanovaiakra és az etruszkokra. az estei
népre is nagy hatással voltak a Keletről érkező nTotívu-
mok: az estei Régészeti Múzeunrban őrzött övcsaton
szárnyas szörny látható. szájából emberi láb lóg ki, Ez
keleti motívum ugyan, de az etluszk művészetben is
megelenik, A külső hatásokat azonban asszimilálták, és
valódi helyi stílust tefemtettek, Egyes tárgyakon, példá-
u1 az i, e, 600 körü1 készült és ugyancsak az estei Régésze-
ti Múzeumban őíZőtt Benyenuti,sil&1án keleties Szfinxe-
ket és griffeket láthatunk csatajelenetekkel és a minden-
napi élet eseményeivel együtt, A Benvenuti-situla és máS
hasonló tárgyak meglepően részletes irrformációt kínál-
nak a régésznekaz Este-kultúra életéről. Megtudhatjuk
belőlük, hogyan háborúztak ezek az emberek, milyen
játékokat játszottak és hogyan szeretkeztek: fennmarad_
tak lakomát, vadászatot és földmúvelést ábrázoló jele-
netek is,
Az estei nép magas technikai szinvonalát illusztrálja
az a tárgy, amelyet ma Bolognában őriznek, ugyanakkor
jó példa arra is, hogy mennyire fontos minden esetben az
ásatások után laboratóriumi körülmények között is el-
végezni a vizsgálatot és a restaurálást. 1874-ben Bolo-
gnában, az egyik villanovai temetőben egy harminc és
 A bronzkortól a vaskorig Eszak-Itáliában | 65

negyven év közötti asszony sírját fedezték fel. A sírban
sok aranytárgyat is találtak (ezért a sírt ,,Tomba degli
Ori"-nak, vagyis Aranytárgyak sírjának nevezték el), és
egy apró csörgőt vagy tinlinnabulumot, amelyet két, egy-
máshoz erősített bronzlemezből készítettek. A leletet,
mivel láthaió díszítésnem volt rajta, jelentéktelennek
tartották. Ám a közelmúltban a bolognai Museo Civico
laboratóriumában megtisztitották a csörgőt, így előtűn-
hettek a domborműves jelenetek mindkét oldalán. Ma
már tudjuk, hogy a tárgyat a situlák népe i. e. 600 körül
készítette,és talán eladták egy gazdag villanovai asz-
szonynak, akinek sírjából előkerült. A csörgő két olda-
lán a gyapjúfeldo|gozás egész folyamata megjelenik: a
tisztítástól a káítoláson, lonáson át a szövésig, és az óko-
ri világ egyik legrészletesebben megörökített kétszintes
szövőszéke, amelyen egy magas támlájú karosszékben
kényelmesen ülő asszony dolgozik.
Ez és más jelenetek is, amelyeket jellegzetesen kerek
orcájú és hosszú orrú alakok népesítenek be, igen moz-
galmasak és gyakran töíténést beszélnek el, pedig ez a
korai itáliai művészetben mindvégig ritka, és egészen az
i. e. 4. századig ennek a kultúrának megkülönböztető
jegye maradt. Estében feltártak egy ebből az időszakból
szátmaző szentélyt, amelyet Reithia istennőnek, a gyó-
gyítás helyi istenségének szenteltek, Számos apró foga-
dalmi bronzszobor került elő belőle, amelyek arról ta-
núskodnak, hogy bár a situlák népe mind súrűbben
érintkezett aZ etruszkokkal és más itáliai népekkel, még-
is megőrizte a részleteknek a múvészetükre annyira jel-
lemző elevenségét.
Az estei néppel ellentétben, a ligurokról sokkal keve-
sebbet tudunk, mivel azltálta északnyugati csücskén, a
mai Liguria és Piemont délkeleti részénélt néptől igen
kevés emlék maradt fenn. Magáról a vidékről is oly cse-
kély ismerettel rendelkezünk, hogy egyes kutatók még
azt is kétségbe vonják, lehet-e önálló ligur kultúráról
beszélni. A rómaiak, akik kétszáz esztendőn át kemény
harcokat vívtak velük, bárdolatlannak tartották őket,
mert barlangokban és primitív kunyhókban laktak, csak
sörüknek és mézüknek volt az ókorban némi híre. Igen
kevés róluk a régészetiadat, és egészen a közelmúltig a
korai vaskori időkből semmilyen nyomuk nem volt.
19 59-ben aztánLiguria egyik kevéssétermékeny völgyé-
ben, Chiavariban felfedeztek egy i. e. 8. századi temetőt,
amelynek leletei bizonyos sajátos vonások mellett et-
ruszk és atestei jellegzetességeket is mutatnak. A halot-

87 / Szobor formáiú menhirek.

A bal oldali, durván
fara8ott példányt Merano
kózelében találták, é§ taláí
az i. e. 3. évezted végén
késziiLlt. Ugyanebből az
időből származó, hasonló
tipusú példányokat
Franciaországban és
a Tavoliere-sikságtól délre,
Itália déli ré§zén is
találtak. A jobb oldali,
emberi formára jobban
emlékeztetó menhir
Li8uriából kerúlt elő. Egy
olyan sorozat darabja,
amelyet minden bizonnyal
a korai vaskorban
ké§zítettek. Nem tudjuk,
milyen célt §zolgáltak,
mivel nem temetkezések
feltárása során kerúltek
eló. Mindmáig nem
tisztázódott, ho8y mi
módon rokoníthatók
a kétezer éwel korábbi
példányokkal. (Museo
Civico, Merano, ill, Museo
Lunense, La Spezia)
66 | Á bronzkortól a vaskorig Eszak-Itóliában
takat elhamva§ztották, és az agyagurnákat sokféle min-
ával dísárctté!. Absztrakt minák váltakoznak rajtuk,
ember- és állaíalakokkal. Az állatfigurákat olykor dom-
bormüves formáb an ábr ázolák -
Ugyanebből a korszakból származík számos szobor
formájú menhir vagy kőhasáb, amelyet álló emberi alak-
hoz hasonlatosra faragtak. Az effajta kőtömbóket igen
íégótahasználák sírokjelölésére vagy istenek ábrázolá-
sára. Hasonló példányok a neolit kor végéről Dél-Fran-
ciaorságban és Korzikában is előkerültek, A liguriai
menhireken ábrázolt emberek fegyverzete alapján eze-
ket az alkotásokat kétségtelenül a vaskorra kell daál-
nunk, tehát jó 2000 éwel későbbre, ám arra nincs ma-
gyarázat, hogy a ügurok miért vettek át ilyen ősi és el-
awlt formát. A tárgyak rendeltetése sem világos, mivel
nem temetók vagy sírok közelében kerütek elő. Semati-
kus stilusuk és sejtelmes hangulatuk arra figy€lmeztet,
hogy a ligurok talán valamennyi itriűai nép közüt a ,,leg_
titokzatosabbak", mindenesetre a,,titokzatos" etru§z-
koknál jóval rejtélyesebbek.
A ,r,slTULA- TöRTÉNET
KÉPEKBEN

MUYEszET
Az Alpoktól északra élő kultúrák és az etruszk, valamint
más közép- és dél-itáliai kultúrák közötti láncszem sze-
íepétbetöltő situlák nópének jelentősége egyre inkább
kirajzolódik. A situlamúvészetben megtalálható orien-
talizáló motívumok és az etruszk öltózködési stílusok
közelmúltban lolyíaíottvizsgáIaíaarra utal, hogy e mú-
vészetet nem csupán az Alpokon vagy az Adrián túlról
érkező hatások érték.Az i. e. 6. és 5. századi atestei kultú-
ra azonban mégis a keletre és északra lévő illirekkel állt
a legszorosabb kapcsolatban; a két társadalom hasonló
volt: egyaránt a törzsfők uralma alatt álltak, s az ő lako-
máikon használták a situlákat. Mindkét kultúra olyan
művészeti stílust teremtett, amelyben a hagyományok
őrzése jelenetsorok eleven ábrázolásával párosult.

88. kép A Bologna-§iru /dról eledetileg

azt taították, hogy a certosai temetőból
származik. Magassága 26,6 cm. Tálc-
és lakomajelenetek láthatók rajta:
különösen érdekes, hogy milyen sokíéle
óltözéket viselnek az a|akok talár' az
egyes társadalmi osztály okaí
különböztették meg ily módon. Széles
karimájú kalapot a törzsfők hordanak,
míg a lakoma és a harcijátékok más
résztvevóinek fején kötött sapkára
emlékezlető fejfedő van. ( M üvészeti
Múzeum, Rhode Island School of
Design, Providence)

89. kép A Certosa-§irulát Bologna

közelében a certosai temetőben találták
i. e. 500 körü1. Magassága 32 cm. Talán
helyben készült, de valószínűbb, hogy
északról importálták. A situlaművészet
egyik legszebb darabja. A tetszetós felső
sávban katonák, az alsóban
fantasztikus állatok vonulnak.
A köztük húzódó két sávot
a mindennapi élet meglepően eleven
jeleneteivel dísátették. A felső sávban
halottas menet halad a feláldozásra
száú a|akkal az alsón pedig két
különálló csoport látható: két törzsfő
hangszerekkel és egy vadászatból
hazatérő társaság. (Museo Civico,
Bologna)
68 | A situlaművészet
90 9|.kép: A Benve uti-situlq és a yela
talált sírmellékletek rekonstrukciós
rajza. A situla magassága 32 cm. Az
állatokkal dísát€tt bronz nyakláncok és
-fibulák i. e. 575 körül készülhettek;
valósánűleg a situla is velük egyidős.
(Museo Archeologico, Este)
92. kép: A Cornói-tó közelében lévő
Rebatóból származó bronz situlafedő
rekonstrukciós rajza. Az állatalakokkal
díszítetttáígy talán Venetóból került
IÉszaknyugat-Itáliába. Egy harcos
síriában találták, aki
a Golasecca-kultúrához tartozott.
(Ducaü nyomán)
93. kép: csizína formájú pohár, amelyet
a nazari temetőben találtak, Estéb€n
késziidt az i. e. 6. században. (Museo
Archeologico, Este)
94. kép: situla alakú agyagurna az estei
Benvenutitemetőb ől, azi. e. 6. század
elejéról. Ráillesztett bronzverettel
díszítették,talán azért, hogy olcsón
utínozzák a dr ágább bronzsitulákat.
A díszítésnekezt a fajtáját, amely
olykol megtalálható a villanovai kettős
kúpos urnákon is, aüghanem az
Alpoktól északra, a közép-európai
fazekasok hasonló technikája ihlette.
(Museo Archeologico, Este)
95. kép: Kis díszítettlemez. Magassága
10,5 cm. Harcost ábrázol kerek
pajzzsal, tollas sisakkal és két
lándzsával. (Museo Archeologico, Este)
96. kép: Estei övcsat azi. e. 6.
századből. Az á||at szájából emberi láb
lóg ki, hasonló motílum az etruszk
művészetben is elófordul, tehát egy
további bizonyítékarra, hogy az estei
nép és az etruszkok közótt kapcsolat
volt. Persze az is feltehető, hogy
mindkét nép azonos keleti forrásból
kölcsönözte. (Museo Archeologico,
Este)
70 | A situlaművészet
97 -99, kép: Az i. e. 4. és 3. századből
származő f o gadal'mi szobrocskákat
Reithia szentélyében találták meg.
Ádozati ajándékként hagyták őket az
istennőnek, akinek, úgy tűnik, gyógyító
hatalmat is tulajdonítottak. stílusukra
a korabeli etruszk bronzszobrok
hatottak, alighanem a kózeli
etruszk város, Adria
közveűtésével.
Figyelemre méltó a női alak helyi
viselete, (Museo Archeologico. Este)
100. kép: Bronz tlzr innabulum
rekonstrukciós rajza. Az i. e. 600 körül
készült csengót a bolognai
Ár anytárgy ak sírjóban találták, jelenleg
a bolognai Museo Civicóban őrzik,
Magassága t I.5 cm, Noha villanovai
leletek között bukk altak rá, ez a d,atab
inkább Estéből származik, és részletesen
bemutatja a gyapjúfonál-készítés
folyamatát. (Ducati nyomán)
l01. kép: Nói alakot ábrázoló kis lemez.
A vonalakat bevéstéka fémlapba, nem
a domborításos technikát alkalmazták.
(Museo Alcheologico, E§te)
4.KozEP-|HLlA.
all , ,

AZ ETRUSZKOK E S SZOMSZÉDAIK
A római kor előtt élt itáliai népek közü1 aZ etruszkokat AZ ETRUSZKOK EREDETE / Aligha kétséges, hogy
ismerjük legjobban, s ez azért ironikus, mert ez a kultúra az etruszkok vonzó titokzatossága nagy mértékbenan-
éppen titokzatos volta miatt tett szert nagy népszerűség- nak köszönhető, hogy nem ismerjük pontosan az erede-
re. Az etruszkológia iránti tudományos érdeklődés kez- tüket, s bár ebben a könyvben főként a rómaiakat meg-
dete a 18. századba nyúlik vissza, és a közelmúltban is előző korszak itáliai fejlődésében játszott tényleges sze-
számos jelentős felfedezés született. Mégis, az etruszkok repüket vizsgáljuk, mégis foglalkoznunk kell ha röüden
mai csodálói közül sokakat legalább annyira az eredetü- is - eredetükkel, kik voltak az etruszkok és honnan iöt-
ket és nyelvüket övező rejtélyesség, mint művészetük tek? Az ókori világ kevés kérdésétvitatták ennél heve-
közvetlensége vagy kultúrájuk kifinomultsága vonz. sebben már a római korban és attól kezdve napjainkig.
A titokzatosság ugyanis ellentétben áll a görög és a ró- Ha az etruszk kultúrát kizárólag csak a tárgyi emlékek
mai világról alkotottjóval világosabb képpel. Még az oly alapján tanulmányozzuk, akkor fejlődése látszólag ter-
.,tudatosan" intellektuális író, mint amilyen Aldous mészetesen bontakozott ki a megelőző villanovai kor-
Huxley volt, ezt a romantikus, titokzatos jelleget hang- szakból. Az etruszk terjeszkedés elsősorban azokra a vi-
sűlyozza, amikor After the Fireworks (A íűzijáíékúen) dékekre terjedt ki, ahol korábban a Villanova-kultúra
című elbeszélésébena hőst és a hősnőt elvezeti a római központjai voltak - például Veii, Tarquinia, Cerveteri és
Villa Giuliába: Vulci -, és az i. e. 700 körüli időszak korai etruszk kultú-
..Magas szobor orlyosult fölötte. "Ez a veii Apolló -
t rájának számos sajátos vonása a villanovai kultúra utol-
magyarázla a lérfi. Estudja.eza világ legszebb szobra. só korszakát is jellemzi,: ez idő tájt 1elent meg a csontvá-
Valahányszor látom, egyre jobban meggyőzódöm er- Zas temetés a halottégetés mellett és helyett. A korábbi
ről.< aknák (pozzi) vagy árkok helyett sírkamrákat haszná1-
Pamela kötelességtudóan megbámulta, Az isten ott tak, amelyeket vagy építettek,vagy sziklába vájtak.
állt a íalapzatán, egyik lába előbbre, szálegyenesen, re- A külvilághoz mind több szállal kapcsolódtak, tanúsít-
dőzött öltözékébe burkoltan. Karjait elvesztette, de a ják ezt a különféle importáruk, péirdátlJ az egyiptomi
feje sértetlen volt, és különös etruszk arca mosolygott, szkarabeuszos pecsétek. Igaz, hogy i. e. 700-tól aZ et-
titokzatosan mosolygott. " ruszk művészet, szemben a villanovaival, igen erőteljes
D. H. Lawrence Etruscan Places {Elruszk települések) keleti jellegzetességeket mutat, de ez a Keletről érkező
című írásában az ismeretlen iránt érzett bámulat a régé- hatás abban az időben kimutatható a Földközi-tenger
szekkel szembeni alig íejtett bosszúsággá válik, amiért
meg akarják magyarázní a megmagyarázbatatlant és le
akarják leplezni a titokzatosat:
,,Vajon ki kíváncsi letúnt népekről szóló szemléltető
oktatásra? AZ ember kapcsolatteremtésre vágyik. AZ et-
ruszkokat nem lehet teóriába vagy_ tézisbe zárni. Legin-
kább az élményszó illik rájuk. . . Es az élménytmindig
elrontják. Múzeumok, múzeumok, múzeumok, szemlél-
tető oktatásokkal illusztrálják a régészek beteges elméle-
teit, őrült kísérleteit, hogy végleges rendbe soroljanak
valamit, aminek nincs végleges rendje és be sem lehet
sorolni! Rosszul vagyok tőle. . . azember nem akarmást,
mint azeleven érintést,nem akarom, hogy kioktassanak,
és sokan mások sem akarják."
A mű nagyszerűen idézi fel ahelyszíneket és az érzel-
meket, amelyeket Lawrence-ben keltettek, de azzal sem-
miképpen sem vádolható, hogy oktatna. Lawrence inté-
se mégis üdvös, és az etruszkológia kutatója, aki megkí-
sérli, hogy az egyes adatokat egymással kapcsolatba
hozza, legfeljebb abban reménykedhet, hogy ha átfo-
góbb képet nyer az etruszk kultúráról, az etruszkok és 102 / Etruszk
kortársaik kapcsolatáról, ez a teljesebb tudás hozzásegí- települések
ti az,,eleven érintéshez", amelyet Lawrence kért számon. Közép-Itátiában,
72 | Közép-Itália. Az etruszkok és szomszédaik
l03 / Apollón terrakotta szobra
a veii poltonaccio
szentélyéből. Ma8assága
l80 cm. 1916-ban találták
me8 más terrakotta
szobrokkal és töredékekkel
együtt. A veii Apollón nagy
szelepet játszott aZ ebuszk
míivészetiránti érdeklődés
felkelté§ében. Aícvoná§ai
a görög archaikus mosoly
jelle8zetesen etIuszk
változatát mutatják, (I. e,
6. század yége vagy 5 .
század eleje, Villa Giulia,
Róma) _ őket." (Geréb József fordítása)
egész térségében,kiváltképp Görögországban. A górö-
gök Itáliába érkezéseazi. e, 8. század elején kétségtele-
nül jelentős szerepet játszott a keleti eszmék és stílusok
nyugati elterjedésében.Az etruszkok által használt ábé-
cé például a Nápolyi-öbölben az i. e. 8. század végé
újonnan alapított görög gyarmatváros, Cumae ábécéjé
alapult, amelyetmaguk a görögök nem sokkal korábban
a föníciai írásból vettek át és hoztak magukkal Itáliába.
Ésnem az etruszk volt Itáliában az egyetlen nép, amely-
nek művészeti stílusa keleti hatást tükröz: szóltunk már
az Este-kultúra keleti motívumaíról. Délen Campania és
Szicília népire is egyértelműen hatással voltak a görögök
által bevezetett orientalizáló stílusok.
Mindezek következtében egyes kutatók úgy érvelnek,
hogy az etruszk kultúrát nem idegen földről hozták új
bevándorlók Itáliába, hanem az a villanova-kultúra ter-
mészetes továbbfejlődése és terméke volt, következés-
képpen azt állítják, hogy az etruszkok Itáliában autoch-
ton (őslakos) kultúrát képviselnek. Bár számos régészeti
bizonyíték szól az autochton eredet mellett, az eknélet
hívei sajnos nem vesznek figyelembe olyan tényeket,
amelyek alaposan megnehezítik az effajta érvelést.Az
első és nem is lebecsülendő körülmény az, hogy csaknem
minden, etruszkokkal foglalkozó görög és római törté-
netíró úgy hitte, hogy ez a nép keletről érkezett Itáliába
a beszámolók többsége szerint a kis-ázsiai Lüdiából -,
magukkal hozva kultúrájukat. Az etruszkok vándorlá-
sának legrészletesebb leírása az i. e. 5, századi görög tör-
ténetirótól, Hérodotosztól származik, aki elbeszéli, ho-
gyan érkeztek Itáliába, és elmagyarázza,honnanvalrő az
a név, amelyen a görögök ismerték őket:
,,Manes fiának, Atysnak uralkodása alatt egész Lydia
gabonahiányban szenvedett. A lydiaiak egy ideig állha-
tatosan tűrtek, majd azonban, minthogy az nem szúnt
meg, mentőszert kerestek, s így ki egy, ki más találmány-
rajött rá. Ekkor találták fel a koczkát, a bütyökjátékot,
alapdát és mind a többijátókfajokat, a deszkajáték kivé-
telével; ennek feltalálását a lydiaiak nem tulajdonítják
maguknak. E fog|alkozást az éhségellen találták fel; az
egyik nap folyamában játszottak, hogy ne keressék az
ételt, másnap pedig felhagytak a játékkal és ettek. Ily
módon éltek áí. íizennyolcz évet. Minthogy azonban a
baj nem tágított, sőt még nagyobb erővel tört ki: a király
az összes lydiaiakat két részre osztotta, sorsot vetett,
hogy az egyik maradjon, a másik vándoroljon ki az or-
szágból; s hogy azon résznek, melyre a maradásnak sor-
sa esett, ő lesz a királya, a kivándorlóknak pedig saját fia,
akit Tyrsenosnak hívtak. A népnek kivándorlásra sor,
solt része Smyrnába ment; ott hajókat építettek, azokat
mindennel fölszerelték, a mi a hajózásra szükséges volt
s elhajóztak, hogy élelmet és hazát keressenek. Miután
sok nép mellett elhajóztak volt, az umbriaiakhoz is elju-
tottak. ott Várost alapítottak és a mai napig ott élnek,
A lydiai név helyett a király fiáról nevezték el magukat,
aki őket vezette, s ennek nevéről tyrrheneknek hívják

Könnyen elutasítható volna a történet azzal, hogy ez
csak afféle mese, olyan, amilyet a korai történetíróknál
gyakran találhatunk, telve eleven, de lényegtelen részle-
tekkel. Hérodotosz kronológiájával különben sem állja
meg a helyét, mert ő a vándorlást az i. e. 13. százaóra
tesá. Mégis tény, hógy az etruszkokat szomszédaik tór-
ténelmük során mindvégig keletről érkezőknek tartot-
ták, és végtéreis őkjobban ismerték őket, mint mi. A ró-
mai időkben a latin költészetben az etruszkokat rendsze-
resen lüdiaiaknak nevezték. Az AeneisbenYergilius így
beszél:
,,. . .fenn laknak agyllai váruk
őskori szirtjein, ott az a hely, hol a hajdani, hadban
nagy-nevű lyd nép élt, etruscus hegyfokok ormán."
(Lakatos István forditása)
Az egyetlen ókori szerző, aki más véleményen volt, az
Augustus idejében alkotó görög történetiró. halikar-
nasszoszi Dionűsziosz. O azt állitotta. hogy az eLruszkok
itáliai őshonos nép, mivel semmiféle hasonlóságot nem
tairálí az etnlszkok, valamint a korabeli Lüdia nyelve,
vallása és szokásai között.
Bármit mutat is a modern régészet, az ókori források
Dionúsziosz kivételével - egyetértettek abban, hogy az
etruszkok Keletről érkeztek. Es még ha az ókoriak nem
tudtak is mindent jobban - például a mükénéiekről mi
sokkal több ismerettel rendelkezünk -, az etruszk nyelv
megerősíti, hogy kapcsolatban álltak az Itálián kívüli
területekkel. Mint hamarosan látni fogjuk, az etnlszk
nyelv egyáltalán nem olyan titokzatos, amilyennek álta-
lában hinni szokták, ugyanis jelentős elórehaladás fi-
gyelhető meg a szövegek értelmezése terén. Egyre nyil-
vánvalóbb, hogy az etruszk nyelvnek igen kevés a kap-
csolata Itália más nyelveivel, amelyeknek túlnyomó
többsége az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik. Nem
tudjuk ugyan, milyen nyelvet beszéltek a villanovaiak,
ha azonban az etruszk kultúra Itáliában született, akkor
bizonyos közös vonásokat kellene találnunk az eínlszk
korszakban beszélt más nyelvekkel. Természetesen meg-
oldaná a problémát, ha az etruszkhoz hasonló nyelv
nyomaira bukkannának Lüdiában vagy Keleten bárhol,
ez azonban mindeddig nem sikerült. Másíelől viszont a
Kis-Ázsia északnyugati partjainál, Lémnosz szigetén
felfedezett feliratok tanúsága szerint ott az elrtszkhoz
igen közelálló nyelvet beszéltek még az i. e. 6. század
végénis. Vajon ez azt jelenti-e, hogy fennmaradt az a
népcsopoft, amely nlugati irányban vándorolt a Héro-
dotosz elbeszélésébenemütett emberekhez hasonlóan,
majd megpihent Lémnoszban, aztán onnan többé nem is
mozdult el? Ez a tény alaposan megkérdőjelezi azoknak
az álláspontját, ak ik tagadják az etruszkok keleti erede-
tét, bár egyes vélemények szerint mind a lémnosziak,
mind az etruszkok az indoeurópai kor előtti időszak
képviselőiként éltek iovább a Földközi-tenger vidékén,
akiket aztán valamikor az i. e. 1000-et megelőző időkPen
Közép-Itália. Az eíruszkok és szomszédaik | 73
l04 / Aranyszküpho§z vagy ivócsésze a praenestei Bernardini-sirból.
Mintegy 48 cm maga§. Formája olyan, mint a korabeli görög
cserépedényeké,de az, hogy a fiilek fölé kic§iny szfinxeket
illesztettek, jelle8zetesen etruszk lelemény. (I. e. 7, szízad
Villa Giulia, Róma)
kózepe,
nagyrészt háttérbe szorítottak ugyan az indoeurópai
nyelvet beszélők, de azért nem teljesen.
Így zajlik Dionűsziosz ideje óta az ádáz üta a keleti
eredetet és a helyi fejlődést hirdetők tábora között. A 18.
század végélegy újabb elmélet született, miszerint az
etruszkok északi eredetűek, ám a feltevésnek kevés híve
akadt. Annyi mindenesetre biztonsággal megállapítha-
tó, hogy ha akár a keleti, akár a helyi eredetet hangozta-
tó elmélet képes lett volna állítását ütathatatlan és teljes
mértékben meggyőző bizonyítékokkal alátámaszíanl., a
vitának már régen vége szakadt volna. Figyelemre méltó
azonban, hogy mindkét elmélet híveinek vannak igen
hatásos érvei. Az itáliai eredet hirdetői azt a folyamatos
fejlődést hangsúlyozzák, amely Közép-Itáliában a
bronzkor végi protovillanovaiaktól kezdve az etrusz-
kok orientalizáló korszakáig tart, és hogy régészeti bizo-
nyítéknem utal jelentősebb kulturális törésre. A keleti
eredethívei viszontnem hajlandók figyelmen kívül hagy-
ni az etruszkok kortársainak véleményét,sem az etruszk
és a lémnoszi nyelv hasonlóságát. Ha míndkét fél érvei
helyesek - ami igen valószínű , az etruszkok eredetének
a magyarázata jóval bonyolultabb, mint ahogy a vitat-
kozók feltételezik, és a közelmúltban már a kutatók is
más szempontból kezdték vizsgálni a vita tárgyát. Végté-
re is arra a kérdésre,hogy ,,Kik voltakazelruszkok2" , az
egyik lehetséges válasz egyszerúen az, hogy az elnlszk
kultúra Közép-Itáliában először i. e. 700 körül tűnt fel,
itt indult fejlődésnek, és még magára Rómára is óriá-
sipolitikai ésmúvészihatást gyakorolt, míg csak hanyat-
lása és fokozatos beolvadása a római világba, mintegy
hatszáz éwel később, be nem következett. Nyilvánvaló-
an igen sok hatás következiében alakult ki: villanovai,
görög, keleti befolyás érte - mint ahogy sok más kultúra
 74 | Közép-hália. Az etruszkok és szomszédaik

105 / A Lémnosz-szigeti Kaminiából

származó feliratos temetkezési
sztélérekon§trukciós rajza. Az
eredeti kő az athéni Nemzeti
Régészeti Múzeumban látható.
A felirat nyelve rokonítható az
etruszkkal. és ez sok kutató
szerint megerősíti
Hérodotosznak a keleti eledetről
szóló elméletét.
106 / Két elelántcsont kocka:
l848-ban egy tu§caniai sírban
találták őket. Bár a le8több
tudós e8yetért abban, hogy
a kockák oldalain lévő szavak
a számokatjelólik egytől hatig,
abban márjelentős
a véleménykülönbség, hogy
melyik szó melyik számotjelöli.
(Bibliothéque Nationale, Párizs)

is számos külső hatás nyomán formálódott. Nem szabad
azonban elfelejtenünk, hogy az etruszk kultúra úgy,
ahogyan mi ismerjük, kizárólag csak Iíálíában lélezelt,
és ez idáig más földrajzí térségben nem sikerült a nyomá-
ra bukkanni. Manapság már kevesen fogadják el szóíól
szóra Hérodotosz történetét, mely szerint az addig lakat-
lan közép-itáliai területekre telepesek tömege vándorolt
be, magukkal hozván szokásaikat és termékeiket. Tehát
ma már nem az a fő felad,at, hogy azonosítsuk a helyet,
ahonnan az etruszkok érkeztek, hanem azokat az erőket
kellene meghatározni, amelyek együttesen kialakították
kuttúrájukat. Ezek kőzi| ugyan a keleties elem a leg-
szembetűnőbb, de sok hasonló vonást találunk az et-
ruszkok és itáliai szomszédaik között is.
AZ ETRUSZK NYELV / A nyelv tekintetében viszont
az etruszkok kevés rokonságot mutattak szomszédaik-
kal, vagy bárki mással, a lémnosziaktól eliekintve. Más-
felől a közhiedelem, miszerint az etruszk nyelv megfejt-
hetetlen és titokzatos, alábecsüli azt a lassú, de sikeres
előrehaladást, amelyet a kutatás azelmúlt száz esztendő-
ben megtett. A nehézséget főként a fennmaradt feliratok
107 / A Pürgiből származó három aranylemez egyike. (A háíom
lemezből kettőn etru§zk, a harmadikon föníciai felirat
olva§ható.) Az itt bemutatott lemez a hosszabb €tru§zk
szőveget tattalínazza. (Villa Giulia, Róma)
jellege okozza. Azókori világ más nyelveivel ellentétben,
egyetlen etruszk szöveg sem maradt ránk kéziratos for-
mában: nem rendelkezünk etruszk történelmi és irodal-
mi művekkel, és csupán egy tucatnyi olyan feliratot is-
merünk, amely húsz szónál hosszabb. A fennmaradt et-
ruszkírások teljes korpusza ásatásokból származik. Túl-
nyomó többségük csupán néhány szóból ál1: vagy sírfel_
irat, vagy egy istenhez szóló felajánlás. A feliratokat te-
metkezési urnákra, íalra, vázákra, kis bronz- és egyéb
tárgyakra festették, illetve vésték:ezek egytől egyig sí-
rokból kerültek elő. E szövegek rövid, szabványos for-
mulákat ismételnek, sírfelirat esetén a halott nevét, szár-
mazását, korát és ral'áát íarIalmazzák, az ajállások pe-
dig az adományozó és az isten nevét közlik, akihez for-
dult. Alighameglepő, hogy aZ etruszk nyelv több gondot
okoz, mint a görög vagy a latin: mai hasonlattal élve,
olyan ez, mintha egy angolul nem tudó kutató az angol

,
l
nyelvtant és szókincset egy átlagos vidéki temető sírfel-
iratai alapján akarná megérteni, Valójában az összes
fennmaradt etruszk feliratot el lehet olvasni (a görög
ábécéegy változatát használták) és sokat meg is lehet
belőlük érteni. Továbbra sem tudjuk azonban, milyen
volt az etruszkok által használt nyelvtani szerkezet, s
még csak azt sem, hogy a nyelv melyik nyelvcsaládhoz
tartozik, A kutatók ma ezekre a kérdésekrekeresik a
választ.
A munka hosszú ideje tart. A 19. századi tudósok arra
törekedtek, hogy megfeleléseket találjanak az etruszk és
több más nyelv között, ám próbálkozásuk csak ellent-
mondásos,.igen csekély értékúelméletek tömegét ered-
ményezte, Osszehasonlították az etruszkot a latinna1, a
göröggel, a héberrel, az arabbal, a kínaival, az etióp, a
baszk, az egyiptomi és a kelta nyelwel- de eredményte-
lenül, csupán a ZűrZaYaíl növelték. l842-ben pedig egy
német utazó az Alpokat járva arra a meggyőződésre ju-
tott, hogy aZ etruszk valójában teuton nyelv, mivel az ott
talált helységneveket etruszk eredetűnek vélte: szelinte
Volgröss eredetileg Velacarasa, Schleiss pedig Calusa
volt. Az összehasonlitó módszer tehát kevés eredményt ho-
Közép-Itália, Az etruszkok és szomszédaik I T5
108 | A Bacchoris-lá.d, Magassága 23 cm. Fajanszból készűlt,
a rajta 1évő fe]irat szerint az egyiptomi király, Bocchoris
uralkodása alatt. az i. e. 8. század végón. Egy, nem sokkal az
i. e, 700-at kövctő időkből származó tarquiniai sírban találták
me8. Egyrészt j elentős segitsógct nyújt aZ időrend
megállapításához, másrészt fonlos infoímáclókka1 szolgá1
Tarquinia kúlkapcsolatairó] a villanovai korszakból az ctruszk
korba való átmcnct ide.jén, (Museo Nazlonale, Tarquinia)
109 ,/ Festett kis váza: az i, e. 6. századból. A vastag festékrétegbe
karcolt kigyó lestén archaikus etruszk lelilal látható. (Villa
Giulia. Róma)
zott. Jóval sikeresebb útnak bizonyult viszont a feliratok
szerkezetének tanulmányozása, elemzése, amelyet az
anyag rövidsége és a sok ismétlődés is megkönnyített.
Miután igen sok a temetkezési felirat, amelynek az álta-
1ános jelentése világos, az összehasonlításuk révénlehet-
séges volt az egyes szavak azonosítása, Ma már jó párat
ismerünk a rokonságotjelző szavakból c/an (íia valaki-
nek), ati (anya) és mások továbbá egyéb szavakat is,
például az alils (évek) szót. Hanem ez a módszer még
nem segített Sokat aZ etruszk nyelvtan megértésében,
Ám ezzel az alapvető szókinccsel már hozzáfoghattak a
76 | Közép-hália. Az etruszkok és szomszédaik
110-1l1 / Arany karperecek a cerveteriben í.ItáítRegolini
Galassi-sírbő|. A, gazdag diszítést domborít᧧al é§
granulál᧧al alakították ki. Az alighanem keleti eledetű
technikát az etruszkok tökélete§ítették: apló alanyszemcséket
forasztottak a sima felületre, (I. e. 7, század, vatikáni
Múzeum)
l 12 / caerei hüdria Polüphémosz me8vakítá§át ábrozoló jelenettel.
Magassága 42 cm. Talán keleti görög múvész fe§tette
cerveteriben. (I. e. 530 körűl, vi a Giulia, Róma)
kutatók a hosszabb szövegek tanulmányozásához, és
munkájuk biztató eredménnyel járt. A leghosszabb írá-
sos emlék az úgynevezett zágrábiMúmia-szöveg, amely
mintegy 1300 szót tarla|maz. Ez eredetileg vászonkönlrl
(liber linteus) volt, amelyet Egyiptom római megszállá-
sa idején csíkokra téptek, a csíkokkal pedig egy asszony
mumifikált testét csavarták körbe. Egy Egyiptomban
járt utazó v ásárolta meg, azt nem tudjuk, hogy pontosan
hol. A leletet a zágrábi Nemzeti Múzeumnak ajándékoz-
ta, ahol a szalagokon található szövegről megállapítot-
ták, hogy etruszk nyelvű. Oly sok más kincshez hasonla-
tosan az egyiptomi éghajlat szárazsága tartósította, de
azt talán soha nem fogjuk megtudni, hogy hogyan került
Egyiptomba egy etruszk szent könyv - a szöveg ugyanis
vallási naptár -, és miért használták fel ilyen különös
módon. Valószínűleg számos ilyen könlv létezetí,Az
etruszk urnákon gyakorta tűnnek fel tulajdonosaik kő-
vagy terrakotta ábrázolásai, kezükben vászonból vagy
bőrből készült tekercs vagy két fatáblácska. Eredeti
könyv azonban nem maradt fenn - bizonyára réges-rég
szétporladtak. A megőrződött hosszú felíratokat vagy
kőbe vésték(egyiküket egy perugiai határjelző kőbe),
vagy pedig fémbe, illetve agyagba. Capuában találtak
egy olyan agyagtáb|át, amelyen temetkezési szertartás
szövege olvasható.
A hosszabb szövegek tették lehetővé, hogy a tudósok
megbirkózzanak az etruszk nyelv szerkezetével; és egyre
többet tudunk róla, hogyan használták ezt 3 nyelvet,
Bár, mint láttuk, nincs rokonságban Itália más nyelvei-
vel, olyan nép beszélt és írt ezen a nyelven, amely rend-
szeres kapcsolatbal állt a rómaiakkal, umberekkel és
másokkal, akiknek vallási és szertartási szövegeit ismer-
jük. Ezeknek a szerkezetét az etruszk példákkal egybe-
vetve kiderült, hogy bizonyos szent formulák mind az
etruszk. mind a többi nyelvben előfordulnak. és ez to-
vábbi segítséget nyújtott. Am a legnagyobb segitség egy
kétnyelvű szöveg lenne, amelyen egyűtt szerepelne egy
etruszk felirat és annak fordítása bármilyen ismert nyel-
ven: egyolyasfajta lelet, mint amilyen a Rosette-i kő volt.
l964-ben Pürgiben, az ősi Cerveteri egyik kikötőjében
megtalálták azt a leleíeí, amely effajta ,,kulcsnak" ígér-
kezett. Ezen a fontos helyen 1957 óí.a folynak ásatások,
és már két templom került a felszínre. A korábbi, az i. e,
500 körül emelt épület közelében három henger alakúra
csavart aranylemezre bukkantak, s mellettük aranyfejú
bronzszögekre. Mivel az aranylemezek szélénlyukak
vannak, eredetileg alighanem íaajt óra vagy íalra szegez-
ték őket a templomon belül. Később a lemezeket leszed-
ték és gondosan eltemették a közelben, hogy bajuk ne
essék. A régészekörömmel fedezték fel, hogy két leme-
zen etruszk feliratok vannak, a harmadikon viszont fő-
níciai (tehát ismert nyelvű) szöveg, amely nyilvánvalóan
a hosszabb etruszk íelirat fordítása. Megvolt tehát az a
kétnyelvű kulcs, amelyre a kutatás oly régen várt. Sajnos
a fordítás nem pontos, inkább csak szövegváltozat, így
az első remények ellenére a pürgi leletek nem oldották
meg az etruszk nyelwel kapcsolatos még meglévő gon-
dokat. A lemezekből mégis sok mindent megtudtunk.
Nem csupán a nyelvről, hanem a Cerveteriben élő et-
ruszkokról és karthagói szomszédaikról is, A feliratok
feljegyzik, hogy Cerveteri uralkodója templomot szen-
telt Astarténak, a föníciai istennőnek, talán annak a gö-
rögellenes szövetségnek az emlékére,amelyel az etíLlsz-
kok és a karthagóíak kötöttek az i. e.6. századközepén.

Az olyanfajta leletek, mint amilyenek a pürgi aranyle-
mezek,hozzájánl lnak ahhoz, hogy mind többet tudjunk
az etruszk nyelvről, és egyidejűleg írásos dokumentum-
ként szolgálnak az etnlszk történelem eseményeiről is.
A nyelv tanulmányozásának egyik eredménye természe-
tesen az, hogy mind szélesebb körű információ áll ren-
delkezésünkre az eln:szk kultúra különféle területeíről.
AZ ETRUSZK HATALOM FELEMELKEDÉ,SE / AZ
etruszkok és a karthagóiak szövetségét közvetlenül meg-
előző időszakot egy történetíró az ,,etruszk történelem
arany évszázadainak" nevezte. Vizsgáljuk tehát meg,
miként jutottak el az etruszkok e virágkorig, majd mi-
ként következett be kultúrájuk lehanyatlása.
AZ etruszk kultúra az i. e.8. század, végénkezdett ki-
bontakozni, amikor a partvidéken több város köztúk
Tarquinia, Veii és Cerveteri új virágzásnak indult, kö-
rülbelül akkor, amikor északon az estei nép kialakította
önálló kultúráját. Ennek az ,,orientalizáló" korszaknak
az eredményeijól tükröződnek a sírleletekben. Cervete-
1l3 l Alar,yozott 1z!sttá1 a praenestei
Bernardini-sítbő|. A díszító motivumok
egyiptomi §tilu§batl késziiltek, (I. €. 7.
század, Museo di Roma, Róma)
Közép-Itólia. Az etruszkok és szomszédaik | 77
úben a Regolini Galassi,sír arany- és ezüstkincse és a
tarquiniai Bocchoris-sírbal talált egyiptomi és íiiníciai
tárgyak tanúsítják, hogy újabb fel|endüés következett
be a kereskedelemben, és az i. e. 8. század végénés a 7.
század elelén más országokkal kialakitott kapcsolatok
tovább bővültek. Eznagyészt a gőrögök Iráliába érke-
zésének tulaidonítható, akik új esznéket hoztak maguk-
kal és új piacokat nyitottak meg, de az etruszkok feM-
rágzása (és nyomában a növekvő urbaniáció) szilard
kereskedelrni alapokon nyugodott. Ezt a déli városok
esetében a közeli Tolfa-hegység ásványkincsei, gazdag
vas- és rézlelőhelyei biztosítoták. Feltűnó, hogy akár az
etruszk kultúra számos más területén, ez esetben is egy
korábbi hagyományt elevenítettek fel: a nemrégiben
folytatott ásatások azt bizolitják, hogy a mükénéiek
már i. e. 12100 körü| kapcsolatot teremtettek Közep-
Itália e térségével.Luni fennsíkján a római Svéd Intézet
kiásott egy bronzkori falut, ahol a házak- az egyébkélt
szokásos kunyhók vagy barlangok helyett - hossá kö-
zösségi szállások voltak (a legnagyobb 42 m hosszu), és
 ft | razap-naha. Az etruszkok és szomszédaik
ll4 l ,,Le Balze", yolíeíía.Azetőzió ésroldcsuszamlások
elpusztították azt a hegyoldalt, ahol feltehetően a nekropolisz
helyet kapott,
a faluban mükénéi cserépedényekre bukkantak. Ugyan-
ezen a területen telepedtek le később a villanovaiak és az
etruszkok is. Ezen a vidéken az épületek minden korban
nagyobbak az átlagosnáI, gondos tervezőmunkáról ta-
núskodnak, pedig a Mignone folyó völgye, ahol Luni
találhatő, korántsem yonzó az ember számára. Az ap-
pennini, villanovai és etruszk lakosok érdeklődésétmin-
den bizonnyal a közeli Tolfa-hegység ásványkincsei kel-
. tették fel. Ugyanígy, az i. e. 5, században az északabbra
fekvő városok fejlődése azzal íiggőít szorosan össze,
hogy milyen mértékben aknázták ki a Monte Amiata,
Elba és Toscana déli részeinek ércekben gazdag nyers-
anyagkincseit.
A déli városok alakultak ki elsőként, és a legkorábbi
időktől fogva mindegyikük egyéni arculatot öltött. Mint
láttuk, a vaskori Itáliára a különálló fejlődés voltjellem-
ző, ezéríaz etruszk kultúra egészéről nehéz általános
képet alkotni: minden város a maga útját járta és meg-
őrizte egyéniségéta művészi stílusokban, temetkezési
szokásokban és talán a társadalmi szeívezet egészében
is. A rómaiak szerencséjére a városok a politikai kérdé-
sekben is ragaszkodtak különállásukhoz: az etruszkok
képtelenek voltak egyesíteni erejüket a közös ellenséggel
szemben, s ez lehetőVé tette, hogy aZ i. e. 390-et követően
Róma egyik városukat a másik után tervszerűen meghó-
dítsa. Az i. e.7 - században azonban az etruszk hatalom
felemelkedőben volt. Jobbára aző hajóik tartották ellen-
őrzésük alatt a Földközi-tenger nyugati térségét.Fő ve_
tólytársaik, a görögök, kereskedelmi sikereiket irigyelve,
kalózoknak nevezték őket. Az etruszk haiól! még pro-
vence-ba és Spanyolországba is eljutottak. A közeli szi_
getek pedig - Elba, {.orzika és Szardínia - mind etruszk
ellenőrzés alá kerültek, sőt az i. e.7. száLzadvégéremaga
Róma is etruszk uralom alatt állt: a római hagyomány
szerint i. e. 616 és 509 között etruszk királyok uralkodtak
a városban.
Feltehetően etruszk hercegek uralma alatt állt Rómá_
tól délre Praeneste (a mai Palestrina) ősi városa is, ame-
lyet a latinok alap iíoííakaz i, e.7. században. Erre utal-
nak a magas rangú családok sírjaiban talált tárgyak,
amelyeket a 19. száúadbaí| ta|áltak meg. Hanem a múlt
század ,,ásatőit" inkább a kincsgyűjtés, mintsem a tudo-
mányos kutatás érdekelte. Emiatt sok értékesinformá-
ció elveszett, így mindmáig a praenestei sírok az orienta-
lizáló korszak legfontosabb emlékei. Közülük kettő, a
Bernardini- és a Barberini-sír meglepően gazdag mellék-
leteket tartalmazott; aíany ékszereket, aranyozott ezüst-
tálakat, amelyek erősen emlékeztetnek a Cerveteriben
talált leletekre. Atárgyak nagyrésze mind Praenestében,
mind Cerveteriben egyiptomi és közel-keleti hatást mu-
tat, de helyi értelmezésben.Azt, hogy Rómától délíeis
megjelentek ezek a finoman megmunkált, keleti hatást
tükrözó tárgyak. álta]ában azzal szokás magyarázni.
hogy a térségel.ruszk uralom alá került. Am Latium más
vidékein a közelmúltban talált hasonló leletek arra utal-
nak, hogy Praeneste kofántsem tekinthető olyan város-
nak, ahol kizárólagosan érvényesült az etruszk hatás, s
ugyanakkor a környező latin központok megőrizték ön-
állóságukat. Arról van szó, hogy a görögöktől közvetle-
nülkölcsönzött, s nem pedig az etruszkok által importált
orientalizáló stílusjegyek hatottak a latinokra, ám e sti
lusok éppen Praenestében értékel legtökéletesebb for-
májukat. Ma már bizonyos, hogy az orientalizáló esz-
mék nemcsak az etruszkokat befolyásolták. Újabb ása-
tások talán sok tekintetben fényt vetnek Lathlm i. e. 7 .
századi történelmére, valamint arra, hogy pontosan mi-
lyen szerepet játszottak ebben a térségbenaz etruszkok.
Nem tudjuk valójában, hogy mikor emelték a praenestei
sírokat, de a bennük talált tárgyak többsége alighanem
az i. e, 675 és 650 közötti időszakból származlk.
Azi e.7. századi etruszk sikereket követő években az
egyes városok saját műVészi stílusukat fejlesztették to-
vább. Valamennyiük között alighanem cerveteri épített
ki leginkább,,nemzetközi" kapcsolatokat. A pürgi leme-
zekről kiderül, hogy Karthagóval mind a kultúra terén,
mind a politikában élénkeszmecsere folyt, és a kereske-
delmi versengés ellenére népszerűek voltak a görögök
nézetei is. Cerveteri volt az egyetlen etruszk város, amely
Delphoiban, Apollón szentélyében kincstárat tartott
fenn. Az ún. caerei hüdriákat - effajta görög sűlusú fes-
tett víZhordó edényeket kizárólag Cerveteriben találtak
a régészek- bevándorolt görög fazekasok készítettéka
városban. Az elnevezés a Caere szób ől származik, amely
Cerveteri latin alakja. A cerveteri szobrászok figyelem-
mel kisérték,hogy mi történik ión földön. Szembeötlő
például a férjet és feleséget ábrázoló híres kettős szarko-
 Közép-Itália. Az etruszkok és szomszédaik | 79

lI5 f A, Boccanera-láólúrr, Három festett

terrakotta lap cerveteriből.
Magastáguk 7] cm, A bal oldali Párisz
itéletétábráZolja: a súlyos vörös
gyapjúköntösbe öltözött AthénétHéIa
és Aphrodité követi. Jobbra gyászolók
menete látható. (L e. 550 kórúl, British
MuS€um)
116 / Kettős szarkoíág a cervete
Banditaccia nekropoliszból, HossZa 200
cm, magassága 140 cm, A felsótestek
gondos. jó megfigyelóképességrői i.
tanúskodo megmunkálása eró.
ellenlélben áll a lábal leegytzerűsitett r
meglormálásá\ al, (l, c,6..zázad tége.
Villa Giulia, Róma)
80 | Közép-náha. Az etruszkok és szomszédaik
|I1 l A Franpois-yázónak ezen a részletén feliil a kalüdóniai
vaddiszíróvadászat, alatta p€dig a Patroklosz emlékére
rend€zett únn€pi játékok koc§iversenye látható, Figyelemíe
méltó, hogy feliratok segítenek a személyek azonosításában.
fágon (116. kép) - vá|tozatai a Villa Giuliában és a
Louvre-ban egyaránt megtalálhatók , hogy az arcok és
a ruha redőzetének megmintázását milyen mértékben
befolyásolták a görög alkotások. Mindazonáltal a kom-
poáció közvetlensóge, elevensége etruszk lelemény, ugyan-
akkor az aprólékos gondossággal mintázott felsőtestek,
a csodálatosan kifejező kezek és a sematikusan kidolgo-
zottlábak esaétikai minősége között óriási a kiilönbség.
A görög mesterektől eltérően, az etíuszk múvészmit sem
törődött a test mozgásával, kevésséfigyelt az esztétikai
összhangra.
A görög kifinomultság etruszk közvetlenséggel páro-
sul azokon a pompás szobrokon, amelyek Veiiben a
templom tetőZetéí díszitettékaz i. e. 6. század végén.
Jóllehet Apollón alakját attikai minták nyomán formáz-
ták, az isten mosolyának nyers erőteljessége, a testtartá-
sában rejlő fesziiltség a korai itáliai művészet ,,primitív"
jellegét idézi fel.
Cerveteriben és Veiiben a szobrászat virágzott, Tar-
quiniában viszont olyan festészeti iskola alakult ki,
amely az ókori művészet egyik legnagyobb eyűjtemé-
nyét hagyta ránk az i. e. 6. és 2. század kőzőtt készilt
festett sírkamrák íalán. Az etruszk sírkamrák festmé-
nyei az lália más vidékein, például a Paestumban ké-
szültekhez hasonlóan - róluk egy későbbi fejezet}en lesz
szó - mind a stílus, mind a tómaválasztás tekintetében
görög minták szerint készültek. Ám a felhasznált előké-
peket kevésbészolgaian másolták a festők, mint a szob-
rászok, ők rrgyanis sokkal inkább alkalmazkodtak az
etruszk ízléshez.A legrégebbi ábrázolások az i. e. 550
körüli ún. Bikák sírjáből származnak, bemutatva a gö-
íög mitológiának azt a 1elenetét, amikor Akhilleusz
csapdába ejti Troiluszt (l3l. kép). A két hős azonban
elveszni látszik a dús lombú fák, a burjánzó növények
között. Fölöttük helyezkednek el a bikák, amelyekről a
sírt elnevezték, valamint az a két erotikus jelenet, ame-
lyet igazi etruszk titokzatosság övez, hiszen megnyugta-
tó értelmezésük még várat magáía (132. kép). Néhány
éwel később, i. e. 530 520 körül született meg az a fest-
mény, amelyen még aprólékosabban dolgozták ki azt,
hogy mit jelent számukra a természet és a benne élő em-
ber: a Vadászat és halászat sírjában látható remekmű a
korszak legmaradandóbb emléke, rajta a színek ragyo-
gása méltó módon párosul a megfigyelés pontosságával.
Akárcsak Cerveteri, Tarqünia is a kereskedelemből
meíítettegazdagságáí, a v allásí, v alamint a politikai élet-
ben pedig még a riválisánál is nagyobb súllyal rendelke-
zett. Róma etruszk királyai Tarquiniából származtak, és
ebből a városból terjedtel ajövendölés, amely az etruszk
vallásban nagy jelentőségre tett szert. A Cicero által új-
ramesélt történet szerint egy tarquiniai paraszt a földjét
szántotta, amikor egy isteni gyermek, Tages ki-
emelkedett az egyik barázdából, és a sebtében összese-
reglett etruszkokat megtanította rá, hogyan kell jósolni
a madarak röptéból, az állaIok zsigereiból. Az etruszk
 Közép-Itália. Az eíruszkok és szomszédaik | 8l

származású papok még a római időkben is híres jöven-

dőmondók voltak.
közben északon chiusi, más városokkal- többek kö-
zött Volterrával, Vetuloniával, Arezzőval együtt
ugyancsak fejlődésnek indult. Számos okból e települé-
sek korai növekedéséről kevesebbet tudunk, mint a déli
városokéról. Volterrában például azi. e. 6. századi síro-
kat egy földcsuszamlás pusztította el, helyükben csak
egy szakadék maradt, amelyet a helybéliek ,,Le Balze"
néven emlegetnek, míg Vetulonia feltehetően az i. e, 6, és
3. század között teljesen elnéptelenedett. Más városok,
példál:l Arezzo és Cortona, csak az i. e- 5. században
indultak fejlődésnek. Magát Chiusit - bár a partvidéki
városoknál elszigeteltebb volt, és gazdagságát inkább a
mezőgazdaságból, mint a kereskedelemből merítette
már viszonylag korábban erőteljesen értékaz idegen ha-
tások. Nagy számban importálták a gőrögvázákat,köz-
tiilk ahires Fr ang ois -váz át. Akeleti jellegú, kőbe faragott
domborművek helyben készültek. A legrégebbi festett
sírok mára sajnos elpusztultak, pedig még korábbiak
voltak, mint a tarquiniaiak. Chiusi és a fennhatósága
alatt álló városok legiellegzetesebb termékei az úgyneve-
zett ,,canopus" ufnák - halotti urnák , amelyeknek tete-
jére emberfejet formáztak, gyakran pedig az edény teste
visel emberi vonásokat. Feltehető, hogy ez a forma ter-
118 / Canopus uma Chiusiból. A terrakotta urna bfonz-,,tfónu§on"
kapott helyet. Említésreérdemes a korabeli górög szobrokéra
emlékeztető hajviselet. (I. e.'l 6. század, Museo Etru§co,
Chiusi)
l19 / Canopus uma Chiusiból. A portréábrázol᧠itt még nagyon
kezdetleges, de az alkotó sűyt helyezett rá, hogy sejtesse az
alak s talán annak a nemét. akinek a hamvait az umában
elhelyezték. (I. e. 6, század, Museo Civico, Chiusi)

mészetszerlíleg alakult ki a villanovai sisakumákból.

Sok vita folyt arról, hogy a fejek vajon az elhunytak
arcvonásait őrzik-e, és ily módon az ősöket ábráaoló
római mellszobrok elődeí, vagy csupán görög minták
alapján készült stllizált ábráno|ások. Az elóbbi nézet
mellett szól az, hogy egyszerű és elnagyolt kidolgozásuk
ellenére számos fej egyéni vonásokat tükröz.
Azi. e.6. század v égére az etruszk hatalom elérte tető-
pontját. Miután az etruszkok átkeltek az Appennine-
ken, és mint láttuk, elfoglalták Bolognát, a Pó völgyétől
Campaniáig az ő befolyásuk alatt állt kália. Egyedül a
keleti partvidék őfizte meg függetlenségét.A Tiberis volt
az a természetes határ, amelymegvédte tőlük az umbere-
ketés a többi ott élő itáliai törzset.Itálián kívül az etrusz-
kok a Földközi-tenger minden táján kereskedtek, és i. e.
540 körül összefogtak a karthagóiakkal, hogy elűzzék a
görögöket Korzikáról. A görögök felett aratott győze-
lem ára azonbarlaz volt, hogy ettől kezdve a karthagóiak
megvetették a lábukat Szardínián, ami súlyosan korlá-
íozta az etnJszk terjeszkedés lehetőségeit. Kis idő múlva
az etruszkok már nem tartották ellenórzésük alatt Latiu-
82 | Közép-hália. Az etruszkok és szomszédaik
l20 / Freskó a vulci Franpoís,sírból. Atészlet trójai foglyok
kivégzésétábrázolja, (I. e, 3, század. Torlonia-gyújtemény,
viua Albani, Róma)
mot és Campaniát: i. e. 509-ben az eíruszk királyokat
kiűzték Rómából. és 474-ben Cumaenál a szürakuszaiak
elpusztítottak egy etruszk flottát, majd Ischiában hely-
őrséget létesítettek,ésezzel elvágták az etruszkokat Dél-
Itáliától, valamint Szicíliától. Ennek egyik következmé-
nye az lett, hogy Campania megnyílt a samnisok előtt,
akikkel a következő fejezetben ismerkedúnk meg. Igy
lehát azl. e. 5- században az etruszkok visszaszorultak,
és többé nem is voltak képesek visszaszerezni elvesztett
területeiket. De míg a kezdeti hanyatlást a külhoni riváli-
sok, a górögök és a karthagóiak idéztékelő, Itálián belül
Róma növekvő hatalma még baljóslatúbb ienyegetés-
nek bizonyult. A veszélyt csak fokozta, hogy az etruszk
városok képtelenek voltak (vagy nem akartak) összefog-
ni. Fennállt ugyan a tizenkét legnagyobb etruszk város
laza szövetsége, a ,,Dodekapolisz", ahogyan az ókori
szerzők említik, fő célja azonban vallásos ünnepek és
játékok szervezése volt. Ezeket a ,,pánetruszk" találko-
zásokat Voltumna istennő egyik szentélyében tartották
meg évente Volsinii város területén, a Bolsena-tó kózelé-
ben. Magát a szentélyt soha nem sikerült megtalálni, sőt
még azt sen tudjuk, hogy Volsinii városa pontosan hol
terültel. Egyes kutatók Orvietóval, mások pedig a közel-
múltban Bolsenánál feltárt etruszk településse1 azonosít-
ják. Ezeken az ósszejöveteleken aligha kovársolódott
politikai egység, ajelentősebb városok ragaszkodtak ah-
hoz, hogy mindenkor úgy cselekedjenek, ahogy saját ér-
dekük megkívánja. Igy, amikor a rómaiak i. e. 396-ban
a város teljes lerombolásával véget vetettek Yeii, tízesz-
tendős ostromának, számíthattak arra, hogy a többi et-
ruszk város nem avatkozik közbe, még a legközelebbi
szomszéd, Cerveteri sem. A gallok i. e. 390-es betörése
Itáliába csupán késieltette, hogy a többi déli város is
hasonló sorsra jusson. Bár a hódítók magát Rómát is
kifosztották, a gyors talpra állás és újjáépítésidőszakát
ismét az etruszkok elleni lépések követték. Tarquiniát
i. e. 35l-ben két éwel anlíán'tgázták le, hogy Cerveteri
békeszerződést írt alá, amivel ugyan megmenekült a
pusztulástól, de ettől kezdve szilárdan Róma oldalán
kellett állnia; a caereiek mindig barátiviszonyban voltak
Rómával, így a szerződés (melynek következtében tar-
tózkodtak a beavatkozástól) lehetővé tette Róma szá-
mára, hogy leszámoljon Tarquiniával.
AZ ETRUSZK VILÁG ÖSSZEOMLÁSA / A Vulciban
|évő Frangots-sír freskói már az etruszk hatalom mind
erőteljesebb hanyatlását és azt a sótét jövőt ábrázolják,
amely a még szabad etruszk városokra várt. Vulcit
ugyan véglegesen csak i. e. 28O-ban hódították meg, ezek
a festmények azonban, amelyek az i. e.4. századközepén
a város egyik legbelolyásosabb családjának megbízásá-
ra készültek, híven tükrözik a vad és félelmetes kort. Az
előtérben a sír tulajdonásának, Vel Satiesnek a portréja

látható, amely az eLnlszk művészet egyik legmegindi
tóbb alkotása. Az elhunyt - rabszolgája, Arna kiséreté-
ben (az alakok neve a feliratokban szerepel) - mélyen
elgondolkodva, ünnepélyesen halad a túlvilági élet felé.
A belső kamrát csatajelenetek díszítik:etruszkok harcol-
nak rómaiak és - figyelemre érdemes más etruszkok
ellen. Az egyik falon az eI szk világ összeomlásának
legmegindítóbb látomása tárul elénk. A jelenet a görög
mitológiából kiragadott epizódoí ábrázol: a trójai fog-
lyok feláldozását, de üzenete az etnlszk nézőnek szólt.
Az egyik fogoly h átíakőtőtt kézze| áll, kénytelen végig-
nézni íársa lefejezését. A központi jelenet, a kivégzés
mellett, kétoldalt a halál két etruszk istene látható.
A szekercével íelfegyverzett Charun démon a halál iszo-
nyatosságát és erőszakosságátjelképezi, arca eleven rot-
hadó hús; társa, Vanth istennő, a kérlelhetetlen sors
megtestesítője olyan hideg közönnyel szemléli a jelene-
tet, amely még Charun brutalitásánál is ijesztőbb. Kör-
nyező világuk pusztulása szülhette ezeket a látomáso-
kat, és ily módon már a túlvilág sem biztathatta sok vi-
gasszal a halállal szembenéző etruszkokat, ahol démo-
nok és szörnyek uralkodnak, s az evilági élet gondjait a
túlvilági kínzások követik. Tarquiníában az apróléko-
san kidolgozott sírok egyike Orcusé. Képeit az i. e. 4.
század folyamán különböző időpontokban festették: az
alvilági létből kiragadott jeleneteken komor fenséggel
elvenednek meg hősök és démonok.
Elsőként szükségszerűen a két nagy etruszk központ,
Dél-Toscana és Latium, Róma legfőbb vetélytársai es-
tek el, ám az északi városok még az i. e. 3. és 2. század
folyamán is virágzottak, sőt olykor terjeszkedtek, bár
ennek az ára a Rómával való együttmúködés volt. Ami-
kor i. e. 205-ben a rómaiak Scipio vezetésével hadjáratot
indítottak Karthagó ellen, Volterra a hajókat szerelte
fel, fát szállított a hajógerincek építéséhez, ezenkívül
nagymennyiségú gabonát. Populonia vasat adott, Arez-
zo pedig sisakokat és fegyvereket. Volterra mégis meg
tudta őrizni függetlenségét, például továbbra is saját
pénztveretett. AVáros gyarapodott, építkezett és az Elsa
folyó völgyének keleti részétjobbára az e||enőrzése alalt
tartotta. A jólét inkább a földművelésből származoíI,
nem a kereskedelemből, ám így is lehetővé vált a művé-
szetek virágzása; belföldi piacra és kivitelre egyaránt
nagy mennyiségben készültek a volterrai bronzszobrok,
a festett vázák és a faragott alabástrom temetkezési ur-
nák. Arezzőbal is kialakult egyfajta művészeti hagyo-
mány: a híres Chimaera íalátl az i. e. 5. század végért
készült, és előkerült számos szép terrakotta építészeti
elem, amely az i. e.3. és 2. századból maradt fenn.
Végső soron az etruszk történelem utolsó évszázadai-
ban a görög művészet hatása volt az uralkodó. Bár az
egyes városok is megőrizték sajátos szemléletüket és jel-
legüket, a helyi különbségek kevésbészembeszökőek.
Az etruszk múvészetekjellegzetes formavilága nemcsak
a közép-itáliai, hanem mint látni fogjuk, dél-itáliai alko-
tásokon is felfedezhető, sőt Róma művészetéreis hatgtt.
Közép-hólia. Az etruszkok és szomszédaik | 83
A római és az etruszk művészet viszonya összetett; a
kulturális eredmények mindkét irányban kölcsönösen
hatottak, de kétségtelen, hogy egyes alkotásokon, mint
például az Aulus Metellusról mintázott, a Szónok néven
ismert szoborban - mind a testtaítást, mind az arc ábrá-
zolását tekintve - a császárkori Róma szobrászatának
előképét ismerhetjük fel. Az etruszk művészetnek ez az
utolsó nagy alkotása az i. e. l. század elején keletkezett,
közvetlenül aZ etruszk kultúra végső összeomlása előtt,
amikor a szobrot ábrázoló magisztrátust etruszk nyelvű
felirat még megnevezhette. Talán az ő életébentörtént,
hogy i. e. 91-ben Róma italicus és etruszk szomszédai
még egyszer utoljára összefogtak az egészItáliárakiíer-
jedő római ellenőrzés és politikai uralom ellen.
Az etruszkok, samnisok és mások az űgynevezett sző-
vetséges háborúban fogtak össze - a háborút Róma szö-
vetségesei (: socii) kezdték -, hogy visszanyerjék sza-
badságukat. De már túlságosan késő volt, és i. e. 88-ra a
fellázadt városok római coloniákká süllyedtek, ahová
római veteránokat telepítettek. Az elkőveíkező évszáza-
dokban egyes családok még dicsekedhettek etruszk
ősökkel,talán az etruszk nyelvet is beszélték,de az et-
ruszk kultúra már halott volt.
A KÖZELMÚLT FELFEDEZESEI / Szinte nincs az
etruszk kultúra kutatásainak olyan területe. ahol az el-
múlt néhány évben ne lett volna elórehaladás. Erzékel-
tettükmár, hogyanjutottak előbbre a kutatók azetruszk
feliratok megértésében;sok új adatra derült fény más
területeken is - a vallás, épitészet,politika, történelem
terén -, és a régi adatokatis újra megvizsgálták, Azelőre-
lépésfőként az újabb ásatásoknak köszönhető, de a ku-
tatók olykor úgy nyertek sokkal teljesebb képet az et-
ruszk életről, hogy nemcsak azokra a kérdésekrekeres-
ték a választ, honnan jöttek az etruszkok, vagy milyen
nyelven beszéltek, hanem például arra is, hogyan öltöz-
ködtek. Larissa Bonfante professzor a közelmúltban
számos kérdésre választ adott egy könyvben, amely az
etruszk művészet által kínált bizonyítékokat vizsgálja, és
összehasonlítja aZ etíu'szk viseletet a görögökével. Az
etruszkok kedvelték a túldíszítettséget,de ízlésük ugyan-
akkor földhözragadottabb, mint a görögöké. Bonfante
szeint ez a nép örömét lelte az aprólékos díszítésben,
előkelői pedig kellő szabadidővel rendelkeztek ahhoz,
hogy önmagukat felékesít§ék.
Természetesen a legtöbb új információt az új ásatások
révénnyerhetjük, s kiyáltképp igaz ez az állitás, ha az
etruszkokról van szó. Miutánerősen foglalkoztatta őket
a halá|, a sírok építésére különös gondot fordítottak.
A 19. és a 20. század eleji kutatók érdeklődésétaztán
annyira lenyűgözték azok a kincsek, amelyeket a sírok-
ban találtak, hogy a közelműtig jobbára csak az etruszk
temetkezési szokásokról gyarapodtak ismereteink, nem
pedig az életmódjukról. A leletek többsége még ma is
sírokból kerül elő, de jalul az egyensúly. A római Svéd
Intézet Viterbo közelében, Acquarossánál feltárt egy et-
84 | Közép-Itália. Az etruszkok és szomszédaik
ruszk várost, ahol az első település azi- e- 7. században
alakult ki, amelyet i. e. 500 körül leromboltak, ezt köve-
tően pedig elnéptelenedett. A legtöbb etruszk várost a
rómaiak vagy újjáépítették,mint Fiesolét és Perugiát,
vagy teljesen elpusztították, mint Veiií. AZi. e. 5. század
óta érintetlen Acquarossában a kutatók értékes leletekre
bukkantak az eíruszk építészetés várostervezés arany-
korából. Nemcsak az alapok, hanem számos terrakotta
lap és dísz is fennmaradt; a legkésőbbi közvetlenül a vá-
ros elpusztítását megelőző években készült.
Az etruszk templomokról vagy szentélyekről keveset
tudunk, ezért a Sienától délre, Murlóban feltárt i. e. 6.
századi épületegyüttes, amely alighanem szentély, talán
a legfontosabb a közelmúlt felfedezései közül. Egyrészt
mert bepillantást enged azetruszkok vallásába, másrészt
pedig azért, mert maguk a leletek kiváló minőségűek. Az
ilabb Kyle M. Phillips irányítása alatt folyó ásatások
egy i. e. 575 körüli épületegyüttest tártak fel, alattuk pe-
dig megtalálták egy korábbi épületcsoport maradványa-
it, amely nem sokkal az i. e. 600-at követően égett le.
Számunkra pillanatnyllag az a |egnagyobb talány, hogy
a szentélyt i. e. 525 körül teljesen elpusztították, mégpe-
dig szemlátomást szándékosan, és soha többé nem hasz-
nálták. Elképzelhető, hogy Murlót és Acquarossát az
egész etruszk ülágot ért támadások során rombolták le
azi. e. 6. század végén,de az is lehetséges, hogy a közeli
központok - Murlo esetében Chiusi - terjeszkedésének
estek áldozatul. A leglátványosabb leletek a szentély
épületéből kerültek elő. A veii Apollón-templomhoz ha-
sonlóan az épület tetőZetét itt is életnagyságú terrakotta
szobrok sora diszítette, arnelyből tizenhárom szobor tö-
redékes darabjai maradtak meg, E szobrok, valamint a
nagyszámú terrakotta domborműves lap, amely lako-
mát, felvonulásokat és lóversenyeket ábrázol, arraltal,
hogy még ezen a viszonylaghozzáférhetetlen vidéken is,
távol az összes nagyobb központtól, magas szintú művé-
szet jött létre. Ez is érzékletesen szemlélteti, hogy az et-
ruszk kultúra egyáltalán nem volt elszigetelt, a 6. század
folyamán mindvégig kiterjedt kapcsolatai voltak Itália-
szerte. A murlói szobrok széles karimájú kalapját, he-
gyes orrú cipőjét Viszontláthatjuk északon az estei nép
situláin is, a hires Capestranói harcos sisakjának széles
karimája pedig az umberekkel rokon törzs, a picenumi-
ak viseletére emlékeztet, akik a Tiberisen túl keletre él-
tek. Még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a mur-
lói leletek jelentőségét teljes mértékben értékelnitudjuk,
de a felfedezés máris mély hatást gyakorolt az etnszk
kutatásra. Ez pedig csakis annak köszönhető, hogy
gyorsan és példás gondossággal publikálták őket, s így
hozzáférhetővé váltak a tudományos világ számára. Ily
módon az egyes kutatók önállóan is ítéletetalkothatnak
a felfedezésekről és a lelőhely természetéről. A közel-
múltban például kialakult egy olyan álláspont, amely
szerint Murlo világi, s nem vallási célokat szolgáló épület-
együttes volt, talán a helyi uralkodó otthona. Bár ez a
kisebbség álláspontja, a vita biztos folytatódni íog.
12l l Lándzsával
folfegyvelzett, lépő
harcos bronzszobra.
(Museo Archeologico,
Perugia)
I22 / Populoniából
származó bronzalak.
Ajax öngyilko§§ágát
ábrázolja. Magassá8a
8,5 cm. Az egyik
legnagyszeníbb
etruszk bronzszobor;
valaha egy nagyobb,
ma máI elveszett
tárgy része volt. (Kb,
i. e, 490, Museo
Archeologico,
Firenze)
Éppily izgalmas volt, és ugyancsak sok új adattal gya-
rapitotta ismereteinket Tarquinía kíkötőjének felfedezé-
se Graviscónál, a mai Porto Clementino tengerparti
üdülőhely közelében, ahol a felszínen ugyan semmi sem
volt látható, ám a légi felvételeken egy római kolónia
alapjai rajzolódtak ki. 19ó9-ben aztán elkezdődtek az
ásatások. Hamarosan kiderült, hogy nemcsak egy római
város maradványai rejtőztek itt betemetve, hanem egy
korábbi etruszk településé is, amely az i. e. 6. század,
,elején keletkezett. Azon túl, hogy számos épületet sike-
rült feltárni, a legmegdöbbentőbb eredmény egy görög
település felfedezése volt az etruszk város peremén, ame-
lyet i. e. 600 körül alapítottak és i. e. 480 körül hagytak
el. Kutak és házak mellett egy szentély is előkerült, ame-
lyet Hérának és Aphroditénak szenteltek, és sok neki
ajánlott görög feliratű vázát találtak. Mind ez idáig ez
volt az első bizonyítékarra, hogy egy etruszk közösség
közvetlen közelében görögök éltek, hatást gyakoroltak
a művészetükre, kereskedtek velük - a települést feltehe-
tően kereskedők és hajósok lakták , s közben továbbra
is a saját isteneiket tisztelték. Egyitteni görögkereskedőt
közelebbről is ismerünk egy kőhorgonyon talált ajánlás
jóvoltából. Ez az első kőbe vésett görög felirat, amelyet
valaha etruSzk környezetben találtak. Adományozójá-
nak a neve aeginai Szosztrátosz. Hérodotosz egyik írásá-
ban is található utalás egy bizonyos aeginai Szosztrá-
toszra, Laodamasz fiára, aki páratlanul sikeresen keres-
kedett Spanyolországgal. Szosztrátosz bizonyára pihe-
nőül használta Tarquinia kikötőjét nyugati útjai során.
Az 1970-es évek tehát igen sok új felfedezést hoztak.
Az emlitett lelőhelyeken, csakúgy mint másutt, a feltáfás
még íollk. Ahogy új és új leletek kerülnek elő az etruszk
Közép-Itália. Az etruszkok és szomszédaik | 85
86 | Közép-hália. Az etruszkok és szomszédaik

kultúra valamennyi területéról, lassanként kialakul a

kép egy önálló és jellegzetes társadalomról, amelyet
ugyanakkor szoros szálak fűztek a környezetét alkotó
kultúrákhoz. Mint láttuk, leginkább görög befolyás
alatt álltak, de ugyanúgy érintkeztek itáliai szomszéda-
ikkal is. Ennek hatását akkor érzékelhetjük megfelelően,
ha röviden szólunk a tőlük keletre élt itáliai törzsekről.

Az UMBEREK ÉsA PICENUMIAK l Azi. e,7 . század

vége felé, amikor az etruszkok hatalmuk csúcspontján
voltak, számos italicus nép telepedett meg Közép- és
Dél-Itáliában. Némelyikük, például a Rómától északra
élt faliscusok, az etruszkokéhoz igen hasonló kultúrát

123 / Terrakotta He.mé§z-fej Veiiből, a Portonaccio-szentélyből.

Magassága 34 cm. Az i§ten telje§ alako§ §zobrához taítozott,
amely Apollón és mások szobrával együtt a templomtetó
gerincét dí§zítette a szeítélyben. (I. e. 6. §zázad vége vagy 5.
század e|eje)

l24 l A Todí Mars. Umlrr bronazobor az i. e.4- sÁzad,elejétől.

Magassága l23 cm. Mind a lándz§a, amelyet eredetileg ajobb
keáben tartott, mi[d a sisak elveszett. A mellvérten umber
nyelvú felirat olvasható. (Vatikáni Múzeum)

fejlesztettek ki. Földrajzi közelségük a nagy etruszk köz-

pontokhoz nllvánvalóan meg is könnyítette a kulturális
cserét. A távolabbi vidékeken az etruszk befolyástól füg-
getlenebb életforma alakulhatott ki. Jóllehet a legtöbb
italicus törzs az ún. umber-sabell nyelvcsopoíthoz taíto-
zott, ennek helyi változatátbeszélte, e törzsek kultúrája
vidékenként eltéró jellegzetességeket mutat. Az umbe-
rek, akiktől a mai Umbria olasz tartomány neve szárma_
zik, a Gubbio és Todi közötti területon telepedtek le. Az

i. e,6. században, amikor az etruszkokkal még csak szór-
ványosan érintkeztek, kis településeken éltek, és a ko-
rábbi évszázad é|etmódját és szokásait őrizték. Kulturá-
üs függetlenségüket még akkor sem veszítettékel, ami-
kor az etruszk terjeszkedés szorosabb kapcsolatba hozta
őket civilizáltabb nyugati szomszédaikkal, és amíg Ró-
ma nem egyesitett e azegészfélszigetet, addig nem is kap-
csolódtak bele az itáliai élet fő áramlatába. Még az i. e.
3. század végénis a saját nyelvüket h asználták: ezt bizo-
nyitja az ahét, f eliratos bronztábla, azigynev ezeííE,ugi-
biumi táblák, amelyeket 1444-berl, Gubbióban a római
szinház közelében találtak. A táblák bizonysága szerint
az umberek, az etruszkok és a latinok nyelvében jó né-
hány közös vonás is volt: öt táblát etruszk, kettőt pedig
latin betúkkel irtak. A feliratok alighanem olyan vallási
formulákat tartalmaznak, amelyek hasonlítanak a zág-
rábi Mumia-szöveg bizonyos részleteire meg a korai ró-
mai vallásos szövegekre (ezek közül néhányat a későbbi
rőmai szerzők, köztük Cato is megőrzött). Másfelől vi-
szont, a latinnal való számos hasonlóság ellenére az um-
ber nyelv nem csupán az etruszktól különbözik, hanem
a többi vele rokon umber-sabell nyelvtől is, mégpedig
annyira, hogy az eltérésa szövegek teljes megértésétis
megakadályozza.
különféle hatások ismerhetők fel az ókori umbriából
származő leghiresebb szobron, a Todi Marson {124,
kép), amelyet Todiban találtak meg, és ma a Vatikáni
Múzeumban őríznek. Az etruszkok alkalmaztak efféle
technikai megoldásokat, a stílus viszont jellegzetes itali-
cus konzervativizmusra vall. Jóllehet a szobor az i. e. 4.
század végén,a 3. százaó e|ejénkészilt,a száz esztendő-
vel korábbi görög művészek hatása is felfedezhető rajta.
Talán etruszk mesternél tanult helyi múvészkészítette.
Ha mégis etruszk műhelyből származna, nyílvánvalóan
Közép-hólia. Az etruszkok és szomszédaik | 87
helyi vásárlónak szánták, mert a mellvérten umber fel-
irattal szerepel tulajdonosa, Ahal Trutitis neve.
Az itáliai népek közúl nem az umberek voltak az egye-
düliek, akikugyan etruszk befolyás alá kerültek, de meg-
őrizték különállásukat. Keletebbre éltek a picenumiak,
akikre már nemcsak az etruszkok és a görögök voltak
hatással, hanem az estei nép is, mégis megtartották helyi
jellegzetességeiket. A picenumi nép konzervatív harco-
sok törzse volt. Művészetüket, bár nem volt oly kifino-
mult, mint aZ etíuszkoké, roppant kifejező eró jellemez-
te. Annak az ember alakú agyagvázának a füle, amelyet
a közelmúltban Campovalanóban hoztak felszínre az
ásatások, ugyanannak a geometrikus absztrakciónak a
hagyományát folytatja, mint a üllanovai művészeti al-
kotások. Miután ez némileg későbbi, mint a üllanovai
példányok, a formája rendkívül szép és kecses. Nem ily
tetszetős, de annál erőteljesebb az aNumanából szárma-
zó kőszobor, amely egy harcos fejét ábrázolja. A legfi-
gyelemreméltóbb alkotás azonban az a Capestranóból
származő nagyméretű szobor, amely eredetileg egy sír
tetejéről való, és talán az elhunyíat ábíázolja, aki teljes
fegyverzetben, két oszlopra támaszkodva á11, őrzi a saját
síriát és birtokát. A görög történetíró, Polübiosz elbeszé-
lésétjuttatja eszünkbe, akí elmondja: a legelőkelőbb ró-
maiak szobrát haláluk után a római Fórumon állították
fel, hogy emlékeztessék a polgárokat dicsőséges tetteik-
re, Az alak monumentális, ám aránytalanul kicsi a fej, és
ugyanilyen meglepő az ellentét a karcsú, izmos test és a
nehéz fegyverzet között. Ám éppenezek az ellentmondá-
sok teszik a szobrot lenyúgözővé, amely eredetiségével
élesen kiemelkedik az etruszk ihletésű italicus művészet
fő áramáből. LáIjuk tehát, hogy a picenumiak is képesek
voltak megőrizni függetlenségüket az í. e.6. századi Itá-
lia sokarcú kulturális életében.
TARQUINlA TöRTENET
KÉPEKBEN

FESTETT sírynl
A Tarquiniában eddig megtalált, mintegy százötven festett sír fel-
becsülhetetlen értékűismereteket nyújt az etruszkok életéről és
vallásáról, arról nem is beszélve, hogy új megvilágításbahelyezi az
ókori festészet történetét. Legtöbbjük egyazon módszerre1 készült:
a sír falára gipszréteget üttek fel, és általában egy éles hegyű tárgy-
gyal sebtében felrajzoltvázlatotkészitettek, amely a lestőnek tám-
pontul szolgált. A növényekből meg ásványokból előállított festé-
ket a még nedves gipszre kenték. A többségükben egyetlen kamrá-
ból álló sírok valamikor azi. e.6. százaó, közepe és az 5. század,
közepe között készültek. A későbbiek, példátll Orcus sírja, na-
gyobbak, és alaprajzuk is bonyolultabb.

l25. kép: A Leopddos lirazi.e.5. század közepén keszülI. Ez idö tájt

számos sírt díszítetteklakomát ábráZoló jelenetekkel, A lakoma ugyanis
a halotti szertartások része volt, ahol a vendégeket Zenével és tánccal
szórakoztatták, A sírjobb oldali falán két zenészláthatő, egy |irával,
egy pedig kettős furulyával. Figyelemre méltó a bal oldali figura
kezében lévő serleg: f€st€tt változata a bucchero néven ísmert jellegzetes
etruszk fekete kerámiának-
l26, kép: A Tricliniumos sír azi. e,470 körüli
időkból. Hasonló téma elevenedik meg a falain,
mír]l a Leopárdos sírban. Jobbra, a hátsó falon
a lakoma résztvevői láthatók, amint elnyúlnak
a heverőkón, és szolgák várják a parancsaikat:
föléjük temetkezési koszorúkat festettek úgy,
mintha a falakról függenének. A hosszú oldalfal
felületét táncosok és zenészek töltik meg:
a menny€zet, akárcsa.k a Leopárdos síré,
kockákkal díszített.A vonalvezetés finomsága és
az árnyalt szirrczés olyan művészre utal, aki jól
ismelte a görög mesterek munkáit.
I27 -129. kép: A Vaüszat és halászat sírja azi. e.
520 körüli időkből. A sír festményei, bár egyes
helyeken erősen megrongálódtak, nagyszerűen
érzékeltetika fényt és a levegőt: a fátyolos kék
a tenger és a tajtékzó víz képzetét kelti. Mind az
embereket, mind az állatokat naturalisztikusan
ábrázolták, s némelyik részlet különósen éles
megfigyelőképességet árul el: ilyen például
a csónak mellett balra a hullámokon lebegő
madár (l28. kép). A sokféle szín, a változatos
mozgás felkelti és lebilincseli a szemlélő figyelmét.
A l29. képen a halotti lakoma €lőkészületeit
örökítették meg. Míg baloldalt a szolgáló
a temetkezési koszorúkat készíti(némelyiket úgy
festették meg, mintha a falon lógnának), a pár
középen szerenádot hallgat, Figyelemle méltó
a női alak díszes fejéke, fülbevalója és társa
lábának meglehetősen kétértelnrű helyzete.
!t
90 | Tarquinia Jestett sírjai

f
':. |', :

,,i
p:";:=:if :.: .-:
r:";1::: -::
'l.::--- '
;;}
l30. kép: Szárnyas terrakotta 1ovak az
Ara della Regina néven ismert
talquiniai templomból. Az i. e. 4. és 3.
század időszakáb al keletkezhettek.
Magasságuk 115 cm. A kőtömbbe
a lovakat domborműszerűen faragták,
és eredetileg a kózponti mennyezeti
gerenda végénekbal oldalán helyezték
el. Jobb oldalra került a kocsi, amelyen
az istennó állt. Feltehetően ő volt
a templom védőistene, ám az alakjából
fennmaradt töredékek alapján nem
azonosítható. A lovak
megmintázásában a valósághűséggel
szárnya|ő fantázia párosltlt, igy ez az
alkotáS egyik€ az etruszk művészet
csodáinak.
l3l 133. kép: A Bfták sítja azi. e.6.
század második feléból. Ez az egyetlen
olyan sír, amelyet mitológiai tárgyu kép
díszít;Akhilleusz csapdába ejti
Tíoiluszt a tlójai háborúban. Górög
téma etruszk kidolgozásban: az alakok
szinte elvesznek a fák, növények és egy
szelíden csobogó szökókút kózött.
Troilusz szilaj lován ül, jellegzetesen
megnyújtott lábán hegyes orrú etruszk
cipőt visel (13l. kép). A sírt azonban
a kép fölötti sávban ábrázo|tkét
különös epizódról nevezték el (132.
kép), A bal oldali bika közónyösen
foldít hátat aZ erotikus jelenetnek, ahol
két férfi közösü1 egy lánnyal. A jobb
oldalon szakállas, felgerjedt bika indul
támadásra a szőke parókát viselő, egy
ifiúva1 szeretkező homoszexuális férfi
ellen, (Az utóbbi részlet látható a 133.
képen.) A homoszexualitást ítélik-eel
ezek a képek azáltal, hogy az egyik bika
rátámad a két férfira, míg a másik úgyet
sem vet a hármas szexuális aktusára?
Egykorúak-e ezek az ábrázolások
a tóbbi jelenettel? E kérdésekre
mindmáig nem tudtak megnyugtató
választ adni a kutatók.
134 135. kép: Orcus sírját azí. e.4.
század kőzepél építették,később pedig
kibővítették. Képei az etruszk művészet
fokozódó elkomorodását tükrözik,
amely a rómaiaktól az éyszázadok
során elszenvedett vereségek nyomán
bekövetkezett hanyatlást kísérte,
Hangulatuk éles ellentétb€n áll
a korábbi időszak önfeledt
bizakodásával. A profilból ábrázolt
szakállas férfi a felilat tanúsága szerint
maga Hádész (134. kép). A másik alak
egy Velia nevű etruszk előkelő hólgy
(l35. kép). Gaz dag öltözéket, míves
fülbevalót és nyakéket visel.
A realisztikusan áb íázolt szem aííől
tanúskodik, hogy a festő jól ismerte
a korabeli görög alkotásokat.
5.RóMÁrfi oÉrnr
Észak- és Közép-Itália viszonylag homogén kulturális
mintáival ellentétben, ahol általában minden földrajzi
egység uralkodó kultúrája felismerhető, a dél-itáliai
helyzet sokkal zűrzavarosabb. Nemcsak a különböző
kulturális csoportok száma nagyobb és igy nehezebb
nyomon követni történelmüket és fejlődésüket, gyakran
azt se könnyű eldönteni, hogy valóban különféle kultú-
rákkal van-e dolgunk, vagy csupán egyetlen csoport vál-
tozataival. Éséppenséggel a görög gyarmatosítás hatása
sem egyszerűsítette ahelyzeíeí,.Láttuk, hogy a görögök
megérkezése azi. e. 8 . században fellendítette az ősi Itália
fejlődését, s ennek eredménye az egész félszigeten meg-
mutatkozott. A nemrégiben felfedezett görög település
Graviscóban, Tarquinia közelében - az előző íejezetben
már szóltunk róla a görög társadalmi és gazdasági be-
hatolást pé|dázza egy már létező társadalom keretei kö-
zé. Még amagas kultúrájú és fejlett civilizációval rendel-
kező etruszkok esetében is igen látványos eredményeket
hozott a görögökkel való érintkezés, nemmeglepő tehát,
hogy a görög gyarmatvárosok Dél-Itáliában, a görög
terjeszkedés fő területén, még sokkal eíősebb hatást gya-
koroltak a technikailag és kulturálisan sokkal kevésbé
fejlett lakosságra. A görög eszmék elterjedése, a vallástól
a múvészeti stílusokig és az ábééig,gyakran megnehezi
ti az egyes népek sajátosságainak felismerését, miután
ezek akarva-akaratlan alávetették magukat az idegen
hatásoknak. Ráadásul a görögök mellett az etruszkok is
a DéI-Itália fölötti politikai és gazdasági uralom meg-
szerzésére törekedtek, ami azután a későbbi évszázadok-
ban végiil is a rómaiaknak sikerült. Itália és Szicília gö-
rög városai természetesen nagy szerepet játszottak az
ókori világ történelmében és az európai civilizáció fejlő-
désében. A fejezet végénezeket röviden áttekintjükmég,
Most azonban próbáljunk meg eltekínteni a helleniszti-
kus kuitúra hatásától, hogy eredeti itáliai mivoltukban
lássuk azokat a népeket, akiket a görögök, Itáliába ér-
kezvén, már ott találtak. Bizonyítékaink sokféle forrás-
ből származnak,. a régészeti anyag mellett, melynek nagy
része a közelmúltban került elő, néhány fennmaradt íel-
iratból némileg következtetni lehet a nyelvi és etnikai
változatokra, és olykor a késóbbi római történetírók ál-
tal megőrzött hagyományok és történetek is hasznosak,
bár ezek természetesen gyakran elfogultak a rómaiak
javáta.
Altalában és a túlzott egyszenisítés veszélye melletl,
feltehető, hogy a fő italicus törzsek és befolyási övezetük
a kóvetkezők voltak: Rómától északra és keletre feküdt
az umberek területe - velük már találkoztunk -, köz-
pontjuk Gubbio, Todi és más városok voltak, Rómához
közelebb, Latiumban éltek a volscusok és a sabinok,
akik Róma legelkeseredettebb ellenségei közé tartoztak,
míg Latium déli részénszámos kisebb, de nem kevésbé
harcias nép telepedeltmeg,íEy az aequusok, a marsusok
és a vestinusok. Campaniában a helyzet bonyolultabb
volt. Elsőként az oscusok hoztak létre településeket az
italicus népek közül, akik az i. e.'L és 6. században vi-
szonylag békébenéltek az újonnan érkezett görögók
mellett. Ezt a békéíaz i. e. 6. század folyamán az észa-
kabbról érkező etruszk kereskedők és telepesek betöré-
sei zavarták meg. Azi. e.5. századvégén egy másik itali-
cus törzs, a samnisoké, közép-itáliai hegyvidéki szállás-
hetyéről dél felé híaődott,legyőzte és elfoglalta az oscu-
sok, görögök és etruszkok által alapított városokat. Mi-
után megszerezték Campaniát, innen kiindulva intéztek
támadásokat Róma ellen. Még az i. e. 1, században is
,,itáliai" szövetségeseikkel közösen harcoltak Róma el-
len: ez volt az i. e. 90 88-as szövetséges háború. A sam-
nisok a délebbre fekvő területekre is kiterjesztették ha-
talmukat, és azok az |táliai népek, amelyek a mai Basili-
cata és calabria területén éltek, a lucaniaiak és a bruttiu-
miak, az i. e. 4. század, folyamán az ő befolyásuk alá
kerültek,
Nem szabad elfelejtenűnk, hogy ezek a népek minden
közös vonásuk ellenére önmagukat egytől egyig küön-
állónak tekintették. A különféle törzsek között nincs
nyoína az itáliai egység erős érzésének,még lépéseket
sem tettek valamilyen konföderáció megteremtése érde-
kében. Sőt, viszonyuk j obbára ellenséges volt, csupán a
római fenyegetés árnyékában tettek kísérleteta köZös
fellépésre. Erőfeszítéseik még ekkor is csak kényszere-
dettek voltak, és persze sikertelenek: ha a római terjesz-
kedés egységes itáliai szembenállással találkozik, az el-
múlt kétezer év története talán egészen másképpen ala-
kul. De látszólagos különállóságuk ellenére ezek a tőr-
zsek egészen biztosan közös eredetűek voltak. Nyelvük
ugyan mutat bizonyos helyi különbségeket, mégis egyet-
len családhoz tartoznak, amelyet általában vagy oscus_
umber, vagy umber-sabellus néven ismerünk, (A többfé-
le terminológia komoly nehézségeketokoz: a sabellust a
nyelvcsalád megjelölésére szokták használni, míg az um-
ber és az oscus regionális változatók. De ez a három
elnevezés, a sabellus, az oscus és az umber az egyes tör-
zseket isjelölheti, míg az oscus-umberés az umber-sabel-
lus csak a nyelvcsa|ádra alkalmazható. További bonyo-
dalmat jelent, hogy a sabellus szót, amellyel inkább a
népet, mint a nyelvet szokás jelölni, olykor gyűjtőnév-
ként használják számos italicus törzs megnevezésére,
máskor meg a samnis helyett, amellyel filológiai kapcso-
latban áll.) E nyelvcsaládba tartozó nyelvek indoeurópai
eredetúek, mégisjelentősen eltérnek a latintól, holott az
is indoeurópai, A nyelvi kötelék mellett az italicus né-
peknek számos közös szokása és hagyománya volt, ame-
lyek közül a legismertebb a yer sacrum, a szent íavasz.
Bizonyos években a tavasszal született gyermekeket az
istennek ajánlották fel, és amikor nagykorúak lettek, el

136 / Samnis harcos egy pa€stumi sft festményén. (l. e.4,
kellett hagyniuk szülőföldjüket, hogy másutt telepedje-
nek le. AZt nem lehet pontosan tudni, hogy ezek a töme-
ges kivándorlások a túlnépesedéselkerülése érdekében
történtek-e, azaz inkább a szúkös mezőgazdasági eíő-
források túlzott kihaszná|ását akarták megelőzni, vagy
pedig kifejezetten a gyarmatvárosok létrehozása volt a
célja, Mindenesetre a lényeg az, hogy ezt a gyakorlatot
az iíáliai népek széles körben folytatták, amelynek ered-
ményekéntaz italicus kultúra Közép- és Dél-Itália leg-
nagyobb részénelterjedt,
Vajon mi volt az eredete ennek az alapvető kulturális
egységnek, amelyről az egyes törzsek maguk láthatóan
nem tudtak? Mint az ősi Itália legtöbb összefüggésp, ez
Rómától délre | 93
uázad) a kérdésis heves ütákat kavart, az azonban semmikép-
pen sem véletlen, hogy azaíőlórajzíterület, ahol az itali-
cus civilizáció meghonosodott, pontosan egybeesik
azza|, aho| akőzépső és a késői bronzkor appennini kul-
túrája terjedt el, amely önmagában is meglehetősen egy-
séges volt. Az italicus népek talán appenníni elődeik
egyenes leszármazottai voltak, akik olyan távoli telepü-
léseken éltek, hogy az idegen bevándorlók csekély mér-
tékben hatottak rájuk, de az is lehet, hogy a Kelet- és
Dél-Itáliába újonnan érkezettek átvették az appennini
korszak már kialakult kulturális vívmányait, majd saját
nyelvükkel és szokásaikkal gazdagították őket. Mint oly
gyakran, ebben az esetben is nehéz eldönteni, hogy mi
kor és kik hoztak be Itáliába valamilyen indoeurópai
nyelvet. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy bár az um-
94 | Rómátót délre
137 / A kultúrák tefületi elhelyezkedése háliában,
ber-sabellus és a latin nyelvcsalád egyaránt indoeurópai
eredetű, ráadásul sok bennük a közös vonás, mégsem
azonosak, De akár igy, akár úgy á1l a helyzel, az kélség-
telen, hogy létezett egy alapvető italicus kulturális egy-
ség, és ezt még a politikai egység hiánya, sőt a görög,
etruszk vagy római eszmék hatása sem rejti el.
Közép- és Dé1-Itália italicus törZsei mellett Itália keleti
részénsokféle olyan nép is élt, amelyik szemlátomást
kapcsolatban volt italicus szomszédaival, kultúrájuk
mégis sajátos vonásokat mutat. Ide tartoznak a picenu-
miak, akikről már esett szó, a daunusok és Apuliában a
peucetiusok és a messapiusok. Mielőtt azonban az apu-
liaiakra vetnénk egy pillantást, meg kell vizsgálnunk
részletesebben a legfélelmetesebbekel az italicus népek
közül, a samnisokat, már csak azért is, mert ennek kap-
csán találkozhatunk számos más. Dél-Itáliában élt cso-
porttal.
A SAMNISOK l Ha igaz az, hogy a környezet egy nép
jellemének fő alakítója, akkor a kemény, nyers samniso-
kat bizonyára eredeti hazájuk, Kózép-Itália zord hegyei
formálták. Történelmük korai szakaszáról még mindig
nagyon keveset tudunk, de kezdettől íogva katonai élet-
módra rendezkedtek be (Aufidena, a mai Alfedena, sam-
nis városban néhány nagyszerű bronzvértre bukkan-
tak). Ezek a harcos törzsek azonban miközben új, meg-
hódítható és elfoglalható területeket kerestek, elkerülhe-
tetlenül beleütköztek más népekbe, akik gyakran maga-
sabb kultúrával és fejlettebb technikával rendelkeztek.
Például az etruszkokba. akik az i. e, 7. és a 6. század
folyamán szilárdan ellenőrzésük alatt tartották Közép-
Itália nagy részét,és még Campaniában is erődöket léte-
Sítettek, ahol megalapították Capua városát.
A samnisok figyelmét azonban mégis éppen Campa-
nia vonta magára bő termésű szántóföldjeivel és straté-
giailag értékes partvidékével.A sors iróniája, hogy a hó-
dítáSt a telepeseknek egy harmadik csoportja, a görögök
jelenléte tette lehetővé számukra, lévénaz első idegenek,
akik itt megtelepedtek, amikor az i. e. 8, században az
euboeaiak megalapítorrák Pithecoussae és Cumae gyar-
matvárosokat. A következő években a görög befolyás to-
vább terjedt, és a görög telepeseknek alighanem sikerült
békésen együtt élni a bennszülött italicus népességgel, az
oscusokkal. A korszak nyugalmát és kulturális cseréjét
elevenen illusztrálja Pompeii korai története, Ez a város,
amelyet talán még az oscusok alapítottak az i. e. 7 . szá-
zad elején, bőséges információt szolgáItatott a későbbi
római kultúráról. A korszak görög kereskedői és telepe-
sei, bár elsősorban jó kereskedelmi kapcsolatok megte-
remtéséretörekedtek szomszédaikkal, szükségszerűen
erős hatást gyakoroltak az italicus közösségek kevésbé
fejlett kultúrájára. Pompeiiben például két, i. e. 6. száza-
di szentélyt is feltártak, s közülük az egyiket Apollón-
nak, a másikat Héraklésznak szentelték, Ez is az erőteljes
görög befolyást bizonyitja, olyannyira, hogy egyes kuta-
tók Pompeiit eredendően görög gyarmatvárosnak tart-
ják. De ha a város oscus eredetű volt is, hamarosan egy
olyan terület része lett, amely fokozatosan hellenizáló-
dott, miután a görógök Dél-Itáliában mindenfelé új és új
városokat alapítottak.
Közben azonban északon megindult az etruszkok ter-
jeszkedése, és maga Róma is a kezükre került. Azj.e.6.
század végére,ha nem előbb, a korábbi kereskedelmi
kapcsolat Campania göróg és oscus városaival megszál-
lássá fokozódott. Az etruszkok új városokat alapítottak,
köztük Capuát, és a görögók makacs szembenállása elle-
nére egy időre haláíozotíés ielentős kereskedelmi fö-
lényre tettek szert. Ám i. e. 524-ben az etruszkok sikerte-

len támadást indítottak Cumae, az egyik legerősebb gö-
rög város ellen, néhány éwel később pedig az etruszk
uralkodókat kiűzték Rómából, s ezzel mégjobban meg-
rendült helyzetük Campaniában, mivel az északi terüle-
tekkel való érintkezésük megszakadt. Az i. e.6. század
végéreészakon a latinok, délen és nyugaton pedig a gö-
rögök közé ékelődve csapdába kerültek. Régi ellensége-
ik, a cumaeiak, Szürakuszai görög város erőivel szövet-
ségben, éppen a Szicília megszállását célzó karthagói
próbálkozás sikeres visszaverésétől fellelkesülve, i. e.
474-ben Cumae partjainál döntő vereséget mértek rájuk
egy tengeri csatában. Igy a görögök visszaállították ha-
talmukat Dél-Itáliában és szicíliában, és többé semmitől
nem kellett tartaniuk vagy legalábbis ők ezt hitték.
Pindarosz görög költő egyik ódájában így fohászkodik:
Esdeklek, Kronion, hogy a honja határai közt
C_sendesen űljön a pún
Es Tyrrhenia harcriadója pihenjen,
T_udva a Kyme előlli sulros vereséget.
Es Syrakusa vezére mérte rájuk e csapást ..,
(Csengery János forditása)
Ekkormég sem Pindarosz, semkortársai nem gondoltak
volna arra, hogy a görögök dél-itáliai uralmát legköZe-
lebb nem Karthagó vagy Etruria fogja veszélyeztetni,
mégpedig sikeresen, hanem egy civilizálatlan, hegyi itali-
cus törzs.
De akár civilizáltak voltak a samnisok, akár nem, ah-
hoz volt érzékük, hogy észrevegyék az időleges légüres
teret, amely az etruszkok legyőzésével keletkezett. Gyor-
san megragadták az alkalmat, és Capuát, az egyetlen
még meglévő etruszk erősséget talán már i. e. 438-ban
bevették. I. e. 42l-ben Cumae is behódolt nekiki az i. e.
5. századvégére pedig Cumaetól Paestumig csaknem az
egész partvidék samnis kézben volt, és Campania belső
vidékeinek nagy része is. A korszak történetéhez ismét
csak Pompeii kínál értékes bizonyítékokat.Szomszédai-
hoz hasonlóan ez a yáros is etruszk befolyás és talán
megszállás alattállt, amikor a samnisok megtámadták és
elfoglalták. Sok jel utal arra, hogy ők maguk építették
újjá. Az oscusok alapította Pompeiit most először lakta
ismét italicus nép. A samnis korszakból számos ház
fennmaradt. valaminl egy palaestra. avagy gümnaszion
(tornatér). A samnisok ugyan kiharcolták a katonai fö-
lényt, de azt nem tudták elkerülni, hogy az általuk legyő-
zött kultúrák hatást ne gyakoroljanak rájuk. Livius, a
római történetíró, amikor a górög eszméknek a hódító
rómaiakra gyakorolt hatását írta le, kifejtette, hogy ve-
reségük ellenére a görögök azáltal ejtették fogll.ul legyő-
zőiket, hogy továbbra is kulturális befolyást gyakorol-
tak rájuk. Ugyanerről tanúskodnak a Dél-Itáliában ki-
fejlődött samnis központok kifejezetten görög vonásai
is, De talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy mind a ró-
maiaknak, mind a samnisoknak volt érzékukhozzá,
hogy átvegyék áldozataik kultúrájának legvonzóbb tu-,
Rómától délre | 95
lajdonságait, miközben megőrizték a saját kultúrájuk-
ból azt, amiben ők voltak erősek.
A Pompeii falain kívül 1947-ben felfedezett apró szen-
télyben, a Sant'Abbondio-dombon valamelyest megfi-
gyelhető ez a kulturális keveredés. A templomot Dionű-
szosznak szentelték. Még a samnis megszállás idején
épúlt,majd használatban maradt egészen í. sz. 79,ig,
amikor a rómaiak fennhatósága alatt álló Pompeiit a
Vezuv kitörése elpusztította. Dionúszosz kultusza ter-
mészetesen görög eredetű volt. A talapzaton ábrázolt
alakok a görög mitológiiból ismertek maga Dionű-
szosz, továbbá Ariadné, Erosz, Szilénosz , de a szobrok
stílusa itáliai. Az oltáron egy oscus nyelvű felirat el-
mondja, hogy a templomot a város s amnís aedilise,Mars
Atiniis emelte. A hódítók a görög gondolat- és hitvilágot
a helyi szokásokh oz és izléshez igazítva tették maguké-
vá. Hogy ez nem elszigetelt példa, azt a Pompeiiben ta-
lált, szobrokkal díszítettmetopé is bizonyítja, amelyen
egy görög mitológiaijelenet látható: Héphaiszrosz Athé-
néjelenlétébenegy kerékiez szögezi lxiónt. Am az ala-
kokat ezúttal is határozottan itáliai módra formálták
meg, a szerszámokat, amelyekkel Ixiónt a kerékhez rög-
zítik, maga Athéné, a görög hitvilág harcos szűz istennő-
je tartja, mintha csak egy közönséges helybéli campaniai
ácsmester volna. A gondolat tehát görög, a kivitelezés
azonban itáliai.
A görög és az itáliai kultúra között később kialakult
kapcsolat legelevenebb példáját azonban délebbre, Ca-
puában találjuk, ahol i. e. 400 köriil a görög gyarmatvá-
rost, Poszeidóniát avagy közismertebb római nevén
Paestumot- a lucaniaiak hódították meg, egy olyan ita-
licus törzs, amelyet a samnisok egyrejobban szorongat-
tak. Poszeidóniát azi. e. 'l. század végénegy másik dél-
itáliai görög város, Szübarisz hozta létre; itt volt ugyanis
a keleti partról a nyugati partra tartó szárazföldi út vég-
állomása. A város qlapítása lehetővé tette, hogy a Görög-
országból és Kis-Azsiából a keleti partra. Szübariszba
küldött árut szárazfőldön továbbítsák n}ugat felé Po-
szeidóniába, így megtakaríthatták Itália csücskének
megkerüését, ezt a hosszú tengeri utat csakúgy, mint a
veszedelmes átkelést a Messinai-szoroson, és Poszeidó-
niában végül eladhatták termékeiket az etruszk és itali-
cus vevőknek. A terv bevált: Pos zeidőnia gazdasága fel-
virágzott, és a város túlélteaz alapító Szübarisz pusztu-
lását, amelyet riválisa, Krotón rombolt le i. e. 510-ben.
Azi. e. 6. századkőzepétő| az 5, század közepéig felépült
az ahárom nagy dór templom, amely azőla is a görög
építészetlegszebb alkotásai közé tartozík. Nincs okunk
feltételemi, hogy ebben a korszakban a görögök és az
őslakos italicus népesség között a legkisebb mértékigis
barátságíalan lett volna a kapcsolat. A két népcsoport
jólmegfért egymásmellett. Az i. e. 5 , századvégéreazon-
ban az északabbra elért italicus sikerek arra ösztönözték
a lucaníaiakat, hogy talán a samnisok vezetésével,ta-
lán csak az ő bujtogatásukra - megtámadják Poszeidó-
niát és kiűzzék a görögöket. Attól kezdve i. e. 273-ig,
96 | Rómótól űlre
amikor végül római gyarmatváros lett belőle, a város
samnis kézben volt.
Ebben a samnis korszakban készütek a második feje-
zetben említett festett sírok. Ám mielőtt áttérnénk iz
ita|icus múvészetnek ezekre az i. e, 4. századi emlékeire,
érdemes röviden foglalkoznunk egy k orábbi sirral, a Bú-
vár sírjáNal, amellmek freskóit i. e. 470 köriil festették
(1z0. kép), Az a tény, hogy e falfestmények Poszeidónia
görőg időszakában késziilltek, arra ösztönözte a régésze-
ket, hogy - mint már korábban is említettük - görög
alkotásoknak tartsák őket. A görög vázaíestészethatásá
kétségtelenül érezhető rajtuk, Miután vázákat tlagy
mennyiségben hoztak be Görögországból, a sírdíszítését
végző helyi művészek bizonyára jól ismerték őket, de a
festményeken látszlk az elóteljes etruszk befolyás is.
A campaniai művész itt ismét idegen gondolatokkal, sőt
stílusokkal dolgozott, de a saját elképzeléseszerint. A je-
lenetet, amelyről a sir a nevét kapta, a fedél belső felére
festették; egy mezítelen fiatal férfit ábrázol, aki emel-
vényről a kékeszöld vizű medencébe ugrik. Viták foly-
nak arról, hogy a jelenet valóban sporteseményt ábrá-
zol-e, vagy pedig valami mást jelkép ez, lalán az lgrást a
túlvilágba. Mivel semmiféle írott szöveget nem találtak,
amely egyik vagy másik elképzeléshelyességét bizonyíta-
ná, talán biztonságosabb, ha megfigyeléseinkkel csupán
a festés stílusára és tartalmára szodtkozunk, amely
ugyan kétségteleniiLl az emberi test ábrázolásának kora-
beli görög módszereire utal, mégis az egy generációval
korábbi etruszk sirokban található festményekre emlé-
keztet leginkább. Tarquiniában, az i. e. 530 és 520 között
készilt Vadaszat és halaszat s/flban egy.igen hasonló
testtartással zuhanó férfialak látható, és még a háttér
kiképzésébenis találunk rokon vonásokat. Hiába keres-
siik a képeken a görög atlétákat ábr:izoló jelenetek meg-
komponáltságát. A valósághú ábrázolásra törekvés,
például a levegő és a tér érzékeltetése,a növények megje-
lenítése - nem annyira az archaikus és klasszikus göiög
művészetre emlékeztet, mint inkább a bronzkori Görög-
ország minószi freskóira. Meglepő továbbá a hasonló-
ság a paestumi búvár ós a Knósszoszban talált akrobata
elefántcsont szobrocskája között. Számos knósszoszi és
más minószi településen készült freskón ismerhető fel a
növényzet hasonló elrendezése. Ez természetesen nem
jelenti azt, hogy bármiféle közvetlen kapcsolat lett volna
a minósziak és poszeidónia művészei között, hiszen ezer
év választotta el őket egymástól; azt azonban igen, hogy
az italicus művészek és az etruszkok is újra érdeklődni
kezdtek a természe t vl|ága |rání, amely a minószi múvé-
szetben mindig fontos szerepet kapott. Ugyanakkor a
görögök soha nem forditottak ilyen kiemelt figyelmet a
természet ábráLzolására, mivel őket szinte kjzárő|ag az
ember foglalkoztatta, őt tartották a létező vllág kőzép-
pontjának.
Görög és etruszk témák helyi változatai láthatók a Sír
oldalfalán. Hasonlókról szóltunk az etruszk sírokat he-
mutatva: lakomázókés zenészekvesznek részt a temetési
szertartások részétalkotó toron. Az alakok rajzolata -
különösen azon a részleten, ahol egy rózsás ajkú fiúcska
visszautasítja (bár nem sok meggyőződéssel) egy idő-
sebb, szakállas férfi közeledését olyan vonalvezetésre
vall, amely emlékeztet ugyan a korabeli görög vázafesté-
Szetíe, ám lz anaíómia elnagyoltság át, az a|akok nehéz-
 Rómától délre | 97

kességétés az összbenyomást figyelembe véve, bizton
állíthatjuk, hogy ezek a freskók legalább annyira közel
állnak az etruszk, mint a görög mintákhoz. E sírfestmé-
nyek talán azért különböznek esztétikailag és tematikai-
lag a Paestumban és Dél-Itáliában másutt talált sírok
képeitől, mert alkotójuk alaposan ismerte az Itáliában és
külföldön alkotó kortársait, és ismereteit munkájában is
hasznosította,
A Paestumban felfedezett többi sírlestmény a kitekin-
tés hiányáról tanúskodik. Valamennyi azt. e. 4. század,-
ból származik, festőik nyilvánvalóan csak olyan vallási
tárgyú és rituális jelenetek ábrázo|ásával foglalkoztak,
amelyek a számukra fontosak és jelentőségteljesek vol-
tak, Nem törődtek azzal, miként is alakult a korban a
festészeti stílus, még kísérletetsem tettek a pontosabb
rajzolatra vagy a perspektíva jelzésére. De mint az itali-
cus művészetben oly sokszor, a kifinomultság hiánya
nem jelenti azt, hogy a képek ne lennének igen hatáso-
sak: a temetósi menetek ós a túlvilági élet képei sajátos
erővel bírnak. Azegyik esetben a gyászolókmenete a kép
alsó mezején vonul, a halott asszony pedig a kép felső
mezejében látható, amint a következő életbe szállítja egy
csónak: azevezőnél szárnyas istennő á11, a Halál képvise-
lője, aki mintha Gorgót, a görög révészt,Kháront és az
etruszk istent, Vanthot együttesen testesítené meg.
A számos egyéb istenalak és szörnyfigura etruszk roko-
naihoz hasonlít, jóllehet, a samnisokat és Dél-Itália más
népeit korántsem jellemzi ugyanaz a vallási fanatizmus.
Bár kevés egyéb bizonyítékvan rá, mindenesetre a fest-
ményekből nem érződik, hogy lenyűgözték volna őket a
szertartások, nem tombolt bennük a szándék, hogy min-
denáron kifürkésszék az istenek akaíatáí, holott az et-
ruszkok még a római időkben isjóslataikról voltak híre-
sek. Még a gyászt és siratást ábrázoló jeleneteket is egy-
fajta önmérséklet és egykedvűség lengi körül, íöldműves
népre jellemző módon. Egy Ruvóból szátmaző fríz,
amely temetkezési táncot mutató nók menetét ábrázolja,
azért olyanmegindító, mert szemérmesen taftózkodik az
érzelemnyilvánítástól. Es Paestum többi sírjaiban a gla-
diátori viadalokat, harcosok menetét, fegyvereket és
vértezetet ábrázoló íestményekannak a népnek a harci-
as jellemére emlékeztetnek, amely számára a sírokat fes-
tették: még a rómaiak sem vádolhatták azzal a samniso-
kat, hogy lusták vagy élvhajhászók lettek volna.

138 / Samnis bronzvéIt (mellvédő és

, öv) egy harcos sírjából az

Abruzzók középső vidékénlévő

Alfedena temetőjébőI. (A walesi
Nelnzeti Múzeum
Waiden-gyűjteményéből
kölcsönadva az oxfoldi
Ashmolean Museumnak.)
l39 / Samnis oszlopfó Pompeiiből-
Jóllehet, az emberfejekkel
díszítettoszlopfő hellenisztikus
eredetú, ennek a példánynak
a rrregmunkálása erősen
küönbözik a görög
előképekétől. A rusztikusaq
mozgalmasan megmunkált
gazdaB dí§zíté§ beborítja aZ
oszlopfőt. (I. e. 3. század,
Antiquarium, Pompeii)
98 | Rómától délre
Minden jel arra mutat, hogy a samnisok és italicus
szomszédaik az egyre nagyobb hatalmú Rómának méltó
ellenfelei voltak. Bár kevesebb politikai öntudattal ren-
delkeztek, mint az etruszkok, mégis képesek voltak a
polgári szerveződésre - erre a pompeii feliratok is utal-
nak. A samnis korban Pompeiit több helyi magisztrátus
irányította, vezetőj űk a meddix pumpalans címet viselte,
mások, talán római minta alapján, a kvaisstor és aidilis
rangját, amely megfelelt a laíir' quűestomak és aedili,s-
nek. Ez is jelzi, hogy az i. e. 4. század, nagy részébena
rómaiak és a samnisok között barátságos volt a viszony,
Mindkétnépetugyanaz az ellenség fenyegette, amikor az
i. e. 5. század végéna gallok átkeltek az Alpokon, és i, e.
390-ben kifosztották Rómát, A rómaiakra a többi latin
1örzs gyakorolt állandó nyomást, de a samnisoknak is
megvolt a maguk baja: egész sor háborút vívtak a görög
Taranto (Tarentum) városával. E fenyegetett helyzet
szilíe azt a béke- és barátsá8i szerződést a két nép kö-
Zött, amelyet i. e. 354-ben kötöttek meg. De az Ager
Campanus, Campania bóven termő szántóföldjeinek
birtoklása, amely egyre-másra harcra csábította a görö-
göket, etruszkokat és samnisokat, túlságosan nagy kí-
sértésvolt Róma számára is ahhoz, hogy ellen tudjon
állni, igy az elkövetkező hatvan évben a két nép között
egymást értékaz elkeseredett összeütközések, amelyek
aztán csak i. e.290-ben, a samnisok végső vereségével
értek véget. Főleg Livius tórténeti munkája a forrás az
úgyneve7ett samnis há borúk ról, Ó ugya n erösen el[ogull
Róma javára, de meg sem próbálja leplezni a tényt, hogy
a samnisok jó néhány súlyos vereséget mértek a római
erőkre, Ezek közül az egyik szinte legendássá vált: i. e.
321-ben a rómaiakat csellel rávették, hogy törjenek be
Campania középső területeire, ahol Benevento közelé-
ben a caudinei elágazás néven ismert hegyi hágón az
egész sereget csapdába ejtet_ték, A katonák megadták
magukat, és fogságba estek. Evszázadokkal később, Ne-
ro korában a római költő. Lucanus felidézte ezt a Róma
számára mega|ázó samnis győzelmet, amelynek leglőbb
oka az volt, hogy a sík terephez szokott római csapatok
nehezen tudtak olyan ellenséggel megbirkózni, amely
természetes otthonának érezte a hegyvidéket. A samni-
sok viszont képtelenek voItak kihasználni győzelmeiket,
vagy hogy méltányosabbak legyünk hozzájuk - nem
akartak újabb területeket meghódítani, mint a rómaiak:
ahelyett hogy támadásba lendültek volna, megalkuvó
szerződést kötöttek, amely a meglévő határokat garan-
tálta, Néhány éven belül azonban a rómaiak ismét táma-
dásba lendültek. igy akarták meghiúsítani a samnisok
próbálkozását, hogy nagy Róma-ellenes koalíciót hoz-
zanak létre a gallokkal, umberekkel és etruszkokkal. I. e.
290-ben aztán végleg összezúzták a samnis ellenállást.
A fóbb samnis városokat megszállták, és római kolóni-
ákká változtatták Poszeidóniát i. e. 273-ban gyarmato-
sították. a nevét PaestumIa válLoztatva.
A rórnaiak még a legelkeseredettebb harcok után is
képesek voltak baráti kapcsolatokat telemteni a legyő-

40 / Alábukó alak a ,Bútár sírjából Paestlmban, A környezetet
frnoman stilizált motivumok jeIzik (figyelemre méltóak ajobb
oldalon látható dekorativ palmetták), Jól érzékelhető a térbeli
elrendezés, (I. e, 470 körúl)
4l / Alábukó alak a Vadászat és halás:ar sírlból Tarquiniában,
Tetszetősebb és kidol8ozottabb a háttere, mint a paestumi síré.
'(I. e. 520 körül)
42 / Pla§ztikus diszítőelern töredéke Pompeiiből egy samnis kori
épületről. A Gorgó-motivumot a görög művészetből
kölcsónózték, de a kidolgozás jellegZetesen itáliai,
Rómától délre | 99
zött népekkel, de ez alkalommal mindkét fél hosszú ideig
őrizte keserves háborús emlékeit. Ha visszatekintünk,
láthatjuk, hogy a rómaiak számára a samnis háború volt
az egyik legkeményebb kihívás világuralmi küldetésük-
kel szemben, és ezmár csak azért is nyugtalanította őket,
mert ellentétben a későbbi górög és karthagói ellenfelek-
kel, ez a nép igen sok tekintetben hasonlított hozzájllk.
A samnisok álltak élérekétszáz éwel később Itália utol-
só kísérletének,hogy kivívják a fűggetlenségűket Rómá-
val szemben. I. e. 9l-ben az Itália középső és déli részén
élő italicus törzsek elszakadtak, létrehozva a saját kon-
föderációjukat. Fővárosukat az Abruzzói-hegységben,
Corfiniumban rendezték be, majd nyilvánvalóan jelké-
pes célzattal Italicának keresztelték el. Felállították a
Sáját Szenátusukat és magisztrátusukat. Latin és oscus
nyelvű felirattal pénzt vertek, amelyen a római nőstény-
farkast letaposó italicus bikát ábrázolták. De számos
politikai engedmény és több katonai győzelem nyomán
a rómaiaknak sikerült megosztaniuk a szakadárokat,
következésképpen i. e. 88-ra már csupán a samnisok áll-
tak kérlelhetetlenül szemben a rómaiakkal. Egészen i. e.
82-ig nem is sikerült őket végleg leverni, amikor közvet-
lenül Róma falai alatt, a porta collinánál vívott csatá-
ban a római seregek győzedelmeskedtek Sulla vezetésé-
vel, aki a rá jellemző módon, győzelmét arla használta
fel, hogy elrendelte az összes fogságba esett samnis lemé-
szárlását. Róma immár akadálytalanul haladhatott a
köztársaságtól a császárságig vezető gyötrelmes úton.
100 | Rómótól délre
AZ APULIAIAK / Haa samnisokra vonatkozó képünk
olykor hiányos és zavaros is, a pontosság és tisztán|átás
netovábbjának tűnik ahhoz a tudásanyaghoz képest,
amelyet Apulia és Calabria őshonos kultúráiról össze-
gyűjthettünk. Ezérí,nagyrészt római forrásaink hibáz-
tathatók, amelyek, Iátszó|ag véletlenül, összekeverik a
neveket, valahányszor a távoli dél lakosairól írnak abból
a korból, amikor uralmuk még nem terjedt ki rá. Például
az ókoi szerzők Calabriát tekintve - anélkül emlegetik
az italicusokat, ausoniusokat, opicusokat, oenotrusokat
és másokat, hogy valamelyest is világossá tennék, vajon
a különböző nevek különálló népeket jelölnek-e vagy
egyszerúen ugyanannak a közösségnek különféle elneve-
zései. De talán tű|zás is bármiíéle tényleges rendszert
számon kérni tőlük egy olyan területről, amelynek a ké-
pe bizonyára már a római időkben isjobbára csak mon-
dákból, szájhagyományokból és csak töredékesen fenn-
maradt emlékekből állt össze. Egészébenvéve az irodal-
mi forrásokból biztonsággal csak azt a következtetést
lehet levonni, hogy a rómaiak többnyire válogatás nél-
kül alkalmazták az elnevezésekeí azokra a népekre, akik
őketmegelőzték Itáliában és akiknek kultúrája felismer-
hetően eltért a görögökétől és más idegen bevándorlóké-
től. Az Aeneis első énekében például Aeneas segítője,
Ilioneus láthatóan némileg zavarban van tudása pontat-
lansága miatt, amikor e|magyarázza a karthagói király-
nőnek, Didónak, hogy hová tartanak a trójai száműzöt-
tek:
Ám van egy ország, hangzik gráj neve Hesperiának,
termékeny televényű föId, ősrégi, had-értő;
oenotrus nép lakta; de most - az a hír - az utódok
Itáliának mondják már, fejedelme nevérőI.
(Lakatos István forditása)
Az,,oenotrus" elnevezést az ókori sz erzők gyakranhasz-
nálják Itália különféle korai lakosainak jelölésére, de
meglehetősen következetlenül. Serviusnak, az i. sz. 4.
századi gtammatikusnak az idézett sorokhoz fűzött
kommentárja tökéletes példája annak, miként lehet a
teljes bizonytalanságot tudományosság látszatával lep-
lezni: ,,Az Oenotria név vagy a vino optimo (kíváIő bor)
kifejezésből szármlzlk, tehát amilyet Itáliában termel-
nek, vagy Oenotrus, a sabin király nevéből, avagy mások
szerint Oenotrustól, Italus fivérétől, aki a pelazgokkal
Görögországból érkezett Itáliába." Az efféle segítség
esetén aligha meglepó, hogy a mai régészeknekkemé-
nyen meg kellett küzdeniük, amikor felfedezéseiket ösz-
sze akaríák egyeztetni a történeti hagyományokkal, kü-
lönösen mert a később érkezett görögök Calabriában
virágzó kultúrát teremtettek, és ez csak tovább növeli a
nehézségeket.
_ Apuliáról mégis kezd egyfaj La kép kibontakozni.
Eszakon, a mai Foggia környékén a daunusok szálláste-
rületevolt, középső Apuliában, amai Bari körül apeuce-
tiusok éltek, délen pedig a messapiusok. Ez utóbbiakat
az ókoriak időnként iapügiusoknak nevezték, bár ezt a
nevet gyakran Apulia egész lakosságának a jelölésére
használták, vagyis mind a három imént említett népcso-
portra, akiket ezenkívül hívtak még salentiusoknak vagy
egyszerűen apuliaiaknak. Ezek a népek, bármi volt is a
nevük, alapvetően hasonló kultúrával rendelkeztek, és
olyan nyelvet beszéltek, amely kapcsolatban állt a nyu-
gaton élő italicus népekével,de voltak sajátos vonásai is.
Nyilvánvaló, hogy Apulia földrajzi helyzetének döntő
szerepe volt a nyelv fejlődésében, mivel ez az itáliai terü-
let közelíthető meg a legjobban kelet felől. Így a müké-
néiek már a bronzkorban ideérkeztek, és a jövendő Ta-
rentum városának környékén kereskedelmi állomást lé-
tesítettek. Apulia a vaskor egész korai szakaszában
fenntartotta kapcsolatait Görögországgal és az Adriai-
tenger keleti felével, s Tarentumot is az i. e. 8- század
végénSpártából érkező görög telepesek alapították,
akikmellesleg különös okból hagyták el szülőhazájukat.
Ennek ismeretében némileg más fényben láthatjuk a ko-
rai görög gyarmatosítókat. Távol állt tőlük, hogy - mint
Cecil Rhodes tette - megpróbálják tudatosan elterjeszte-
ni saj át felsőbbrendűnek tartott kultúrájukat. Tarentum
alapítói egyszerűen törvénytelen gyerekek voltak, akik
Spártában fogantak és születtek az egyik háború idején,
amikor a spártai hadsereg távol volt otthonától, és csu-
pán néhány fiatal férfit hagytak hátra, vagy küldtek visz-
sza. Ahogy a gyerekek felnőttek, rossz néven vették alá-
rendelt helyzetüket, és hogy megelő zzék a bajt, rábeszéI-
ték őket, hagyják el otthonukat és telepedjenek le más-
hol.
Azt hihetnénk tehát, hogy mivel egész Itáliában Apu-
lia volt a legjobban kitéve a görög hatásoknak, ennek a
vidéknek kellett volna a legteljesebben hellenizálódnia,
deparadox módon mégsem ez történt. A kései bronzkor-
ban és a korai vaskorban mindvégig folyamatosan fejlő-
dó kultúra olyan népet formált, amely rendelkezett any-
nyi önállósággal, hogy túléljeaz idegen eszmék hatását,
és megőrizze függetlenségétegészen a római időkig.
A Szicíliában élő népeket azonban a bronzkor végénbe-
következett hanyatlás elgyengítette, így olyan körülmé-
nyek teremtődtek, amelyek a görögök megérkezésekor
kedveztek az új életmód átvételének.Az apuliaiak vi-
szont, bár továbbra is merítettek a görög eszmékből,
megőrizték felismerhetó sajátosságaikat. Nem tudjuk
pontosan, hogy ez mennyiben okozott konfliktust a gö-
rögök és az apuliaiak kőzőtt, az mindenesetre feltúnő,
hogy ezen a vidéken Taranto maradt az egyetlen görög
település. Továbbá, legalábbis egyes esetekben, az újon-
lan érkező görögök egyáltalán nem akarták kultúráju-
kat rákényszeríteni a helybéüekre, hanem ők maguk ol-
vadtak be az itt élő népbe. Az a helyi stílusban festett,
Bariból származó váza, amelyik egy futó állatot ábrázol,
143 / A két paestumi Héra{emplom közül a későbbi i. e. 460 kórül
épült, Korábban Poszeidón templomának nevezték, de azóta
megállapították, hogy eredetileg ugyanc§ak Hé.ának
szente]ték-
I02 | Rómától délre
l44 / SíIfestményaz apuliai Ruvóból. Bár a korabeli görög és
etru§zk munkák hatá§a érezhető lajta, a táncoló gyászolóknak
ez a felvoíulása egyszerúségévelitalicus eredetről vall, (I. e,
5 4, század, Mu§eo Nazionale, Nápoly)
afölött meg egy görög szó áll, feltehetően olyan görög
művész munkája, aki teljesen a helyi művészeti stílus ha-
tása alá került.
Ez a helyi stílus, amely meglepő módon annyira men-
tes maradt a görög befolyástól, elő ször azi. e.9. század,
végénjelent meg, forrása alighanem a késő bronzkori
itáliai kerámia volt. Az edények nagyok, öblös testűek,
a színek harsányak. Legjellegzetesebb formájuk az úgy-
nevezett trozzella, amely a modern perugiai dialektus-
ban kis kereketjelent; az edény hasa gömbölyú, a magas
ós vékony füleketapró, kerekekre emlékeztető korongok
díszítik.Sajátos díszítésimódjuk azonban, és ebben kü_
lönböznek alapvetően a korabeli görög kerámiától,
hogy térbeli díszítéstalkalmaztak a fülön vagy az edény
más részén.Ez a gondosan kidolgozott díszítményoly-
kor absztrakt, máskor naturalisztikus, de többnyire igen
furcsa, diszharmonikus az összbenyomás, ebben mutat-
va rokonságot az apuliai korai vaskori ltália más térsé-
geinek művészetével.A festett mintákat jobbára geo-
metrikus elemekből állították össze. Vannak ugyan helyi
változatok a daunus, peucetius és messapius stílusok kö-
zött, de valamennyi ugyanazokat a megkülönböztető je-
gyeket viseli magán. Ezeket az edényeket nemcsak helyi
használatra készítették,hanem exportálták Itália más
népeinek, például a picenumiaknak, de még az Adriai-
tengeren túl Illüria nyugati partjaira is, Ez arra utal,
hogy készítőik elsajátítottak valamit a görögök üzleti
érzékéből.
Az elmúlt néhány évben nagy mennyiségű vésett és
festett kőlap került elő. Ezek tovább gyarapítják az apu-
liai kultúráról meglévő ismereteinket. Legtöbbjük
Eszak-Apulia daunusi központjaiból, főként Siponto
városából származik. Mint a harmadik fejezetben bemu-
tatott liguriai sztélé,ezek is jelzésszerűen ábrázolják az
embert. Az alakok gyakran ékszereket és legyvereket
viselnek. A részletek sokkal kidolgozottabbak, mint a
liguriai példányokon. Az álló alakok öltözékét bonyo-
lult, olykor geometrikus, máskor emberí, áIlatot ábrázo-
ló minták díszítik.E kőlapokat eredetileg bizonyára sí-
rokjelölésére használták, de sajnos eddig még egyet sem
sikerült megtalálni az eredeti helyén, mivel a későbbi
korokban felszedték és építőanyagnak használták őket.
Egyik-másik kövön felvonulásokat és vadászatokat áb-
rázoltak. A jelenetek elbeszélőjellege a nézőt az estei nép
situlamúvészetéreemlékezteti, és azt sugallja, hogy az
apuliaiakat, a picenumiakat és az estei népet bizonyára
jelentős rnértékben ugyanazok a hatások érték,hiszen a
keleti partvidéken egymással határos területeken éltek,
de az Appenninek valóságos és képletes értelemben is
elszigetelték őket Itália más térségeitől. Pillanatnyilag
mildazq amit az apuliaiakról tudunk, jobbára avázálk-
nak és sírköveiknek köszönhetjük, de a közelmúlt évek-
ben számos más típusúlelet is felbukkant. A messapius
sírok feltárása során festmények és bronzfibulák kerúl-
tek napvilágra. A régészekmegkezdték az apuliai telepü-
lések maradványainak feltárását, Gravinában egy peu-
cetius települést találtak, görög vázákat larlaLmazó si-
rokkal, két fontos messapius város feltárása pedig még
folyik. Közülük az első Ugento és a közelében lévő kikö-
tő, ahol a sírok mellett találtak egy i. e. ó. századi Arte-
misz-szentélyt, erődítményeket és későbbi időszakból
származó lakóházakat is, továbbá itt került elő egy gö-
rög mester kezéből származő nagyszerű bronzszobor,
amelyPoszeidónt ábrázolja. A másik lelőhelyet, Cavalli-
nót először a bronzkorban lakták; később az i. e, 8. szá-
zadtőI a 6. századig egy ,láros állt ugyanitt - ekkor kez-
dett el növekedni a görög befolyás. Ezek és más lelőhe-
lyek mind több és több információt kínálnak a lakosok
eredetéről, kultúrájáról és a görögökhöz fűződő viszo-
nyukról. Bármég sok minden tisztázaíIan, aííaazértvan
remény, hogy egy napon az őst ltália talán |egizgalma-
sabb népéről kielégítőbb ismereteink lesznek.

IDEGENEK ITÁLIÁBAN / Itáliában az idegenek kö-

zül a legnagyobb hatásuk ugyan a görögöknek volt, de 145 / Daunus váza geometriai mintákkal és gondo§an me$rrunkált,
sok egyéb népet sem hagyhatunk figyelmen kívül. Az i. e. térbeli díszít駧el. A fantasaikus lény és az absztrakt minták
a kombeli görög stílusok szándékos elutasítá§át bizonyítják.
8. század vége felé, körülbelül akkor, amikor Szicília ke- (L e. 6. század, Museo Arch€ologico, Bari)
leti részéta görög telepesek gyarmatoSították, érkeztek
a föníciaiak a sziget nyugati részére.Thuküdidésznek
azonban más a véleménye, szerinte a föníciaiak volta-
képpen már megvetették lábukat Szicíliában, amikor a
görögök megérkeztek, és a görögök űzték el őket nyugat
felé, ám ezt semmiléle régészeti bizonyíték nem támaszt-
ja alá. Sokkal valószínúbb, hogy a föníciaiak figyelmét
éppen görög kereskedelmi versenytársaik jelenléte hívta
fel Szicíliára, és úgy gondolták, ha ők is megvetik ott
lábukat, korlátozni tudják a görög terjeszkedést, és lehe-
tővéválik, hogy kiépítsenek egy kereskedelmi útvonalat,
amely Szicília nyugati partjaitól az észak-afrikai Kar-
thagó gyarmatvárosuk érintésévelDél_Spanyolországba
vezet az otíani ezüst- és egyéb ásványkincsekhez. A kö-
vetkező évszázadban egy sor föníciai települéS jött létre
a sziget nyugati partján vagy annak környékén, kőztük
Motüa és Panormus, a későbbi Palermo, az újkori Szicí-
lia legnagyobb városa. Úgy látszik, hogy a göiögök és az
etruszkok közös erővel akadályozták meg, hogy a föni
ciaiak önálló gyarmatvárosokat létesítsenekaz itá|ia|
szárazfőIdön, bát mind Szardínia, mind Korzika partja-
in létre tudtak hozni néhány települést. Föníciai kereske-
dők sok etruszk és görög városban éltek idegenként.
Mint az előző fejezetbenláttuk, azetruszk Pürgiben leg-
utóbb ialált leletek között, a híres etruszk és föníciai 146 / Kettős kiöntójű edény. Bár a korábbi daunus kerámia
hagyományainak nyomán készült, a mértékletesebb díszíté§és
nyelvű feliratokon kívül volt egy Astarténak, a föníciai
egyes motívumok, például a spirál alkalmazása, a görög
istennőnek szentelt templom is. Egyes kutatók úgy tart- befolyás növekedését mutatja. (I. e. 5, század,lége- 4. század
ják, hogy még az i. e. 7 . századi Rómában is élt föníciai eleje, Museo Archeologico, Bari)
I04 | Rómától délre
I47 l Az észak-ap.uliai Sipontóból származó kósztélé rekonstrukciós
Iajza, A faragott emberi alakok szilrte elvesznek a geometrikus
minták sokaságában. E minták némelyike a korabeli
cserépedényeket díszítő motí,v,r.]mokía hasollit. (I. e.'l . század,
Manfredonia Museum)
148 lA dél-itáIiat vázákat gyakran díszítettékehhez hasonló,
a göIóg mitológiábólvett jelenetekkel, Fe§tőik sokkal
nagyobb frgyelmet forditottak a részletekre, mint az attikai
me§terek. Ezen a vázán Kasszandla látható, akit Ajax épp
megölni készúl,Apollón figyelmesen szemléli ajelenetet.
(British Museum, London)
közösség, amely kereskedelemmel foglalkozott, és a Fo-
rum Boariumon tisztelte istenét, Melquartot. De bár-
mekkora volt is a föníciai jelenlét Itáliában, az bizonyos,
hogy hajóik nagy szerepet játszottak abban a bonyolult
kereskedelmi forgalomban, amely egymáshoz fűzte a
görögöket. etruszkokat és karthagóiakat, Azok a szö-
ietsélek pedig. amelyeket a Föld'közi-tenger nagyobb
n).ugati hatalmai eglrnással kötöttek, jelentős mérték-
ben meghatározták Itália i, e. 6. és 5. századi történelmét.
A jobbára a kölcsönös ellenszenwel és bizalmatlanság-
gal átitatott §zövetségeket átmeneti érdekek hívták élet-
re. Ami keveset a föníciai irodalomról tudunk, abból
nem derül ki, hogyan éreztek a görögök vagy etruszkok
iránt, ám az Odüsszelában a görögök föníciaiakról alko-
tott véleménye fogalmazódik meg, amikor Odüsszeusz
egy föníciai kereskedőről kijelenti: ,jött oda egy phoinix
ember, ki cselekbe tudós volt, / tolvaj, sok gonoszat mi-
ve|t, kárára sokaknak" (Devecseri Gábor fordítása).
Ezek az érze|mek bizonyára kölcsönösek voltak. Ebből
furcsamódon a rómaiak hrirzták végül a legtöbb hasznot;
az egyesült etruszk-karthagói flotta i. e. 540-ben legyőz_
te a phocaeai görög telepeseket, és miután az etruszk
hajőhad i. e. 474-ben Cumaenál katasztrofális vereséget
Szenvedett, a karthagóiak egyedül maradtak, hogy a pun
háborúkbanmegkúzdienek arómaiakkal természete-
sen sikertelenül,
Míg a föníciaiak ltáIiára főként gazdasági és katonai
téren gyakoroltak hatást, a görögök befolyása mindenre
kiterjedt. Attól kezdve, hogy az i. e. 8 . századbanelőször
megérkeztek ltáliába, hatásuk Szicíliára, aZ etruszkok_
ra, az italicus népekre és magára Rómára is tartósan
érezhető volt, Az első,Ischiában partra szálló görög tele_
pesek alapozták meg a hellenizációt és a görög kultúra
divatj át Itáliában, mégpedig olyannyira, hogy Juvenalis,
a római szatíraíró még az'l. sz.2. században is így szólha-
tott Rómáról: ,, . . . dühít, polgárok, már a göröggé lett
Város. . . Yág az eszik, de veszett pimasz is mind; fürge
anyelvük. , . Egyfickó miközénk valamennyit hozzama-
gában: grammatikus, szónok, mérnök, festő, csodadok-
l49 / Harang alakú edény Paestumból. Asteas fest€tt€ rá az i. e, 4.
század, közepén a Phlüal j áték j elenetét, melynek szereplője
Zeusz és Hermész, mindkettőjük mulat§ágosan groteszk
alakban. (vatikáni Múzeum)
106 | Rómától délre
l50 / Az agrigentói Concordia-templom: i. e. 440 kőrúl épült,
nagyjából tehát e8ykorú a Parthenonnal. Azért maradt meg
ilyen kitúnő állapotban, mert keresztény templommá
alakították.
tor, kenni tudó, mágus, légtornász, jóspap - akármit ért
éhes görögünk! Kívánd, s felröppen az égbe!" (Murakö-
zy Gyula fordítása)
E kifakadásban nem nehéz felismerni az idegengyűlö-
letet, de bármennyire ellenszenves is, az kiderül belőle,
hogy sem az itáliai és a szicíliai görög városok összeom-
lása azi- e. 4. és 3. században, sem a görög anyaország
meghódítása először Nagy Sándor, végül pedig Róma
által nem volt képes megakadályozni a görög kultúra
terjedését.Itt most nincs alkalmunk részletesebben ele-
mezni e kultúrát vagy a rómaiakra gyakorolt hatását, de
az ősi lí,áliáíől alkotott kép hiányos maradna, ha nem
vetnénk legalább röüd pillanást az itteni görög telepeseke.
Mint a Tarentumot alapító spártaiak esetében láttuk,
az új otthont kereső, nyugat felé tartó görögöket gyak-
ran inkább a szükség hajtotta, nem pedig az eszmék.
A kivándorlás leggyakoribb okai között fellelhetően a
túlnépesedés,az otthoni kellemetlen politikai viszonyok
és az új piacok vagy új nyersanyagJelőhelyek keresése
szerepelt. Az efféle kényszerítő körülmények hatására
sok göróg kelet felé igyekezett Kis-Ázsiába vagy dél felé
Egyiptomba, de Itália és Sácilia is vonzó lehetőségeket kí-
nált az első telepeseknek, és éppen az áltahlk alapított
városok lettek azt án aleggazdagabbak a görög világban.
Templomaik és más épületeik oly hatalmas méretűek
voltak, művészetük pedig annyira kimunkált, hogy
időnként hivalkodónak túnik. A sikeres kereskedéssel
szerzett jólét miatt luxuskedvelők és pazarlók hírébe
keveredtek: végtéreis egyik nagy városuk, Szübarisz ne-
ve a mí nyelyünkbe sem éppen kedvező értelemmel került
bele. Ezt a nyugaton alapitott új és nagyobb Görögorszá-
got. Magna Graeciát néha azzal a másik Ujvilággal ha-
sonlítják össze, amelyet a nyugat felé tartó telepesek fog-
laltak el, és ahol minden nagyobb, jobb, gazdagabb és
különlegesebb, mtnt az anyaországban. Annak a csodá-
lattal vegyes irigységnek, amellyel a görög anyaország a
görög Itá]iát szemlélte, kétségteleniil vannak újkori párhu-
zamai, mint ahogy annakis, ahogyan Magna Graecia egyre
jobban vonzotta az őhaza egyes kiemelkedő kulturális
személyiségeit. Aiszkhülosz kétszer járt Szicíliában, ott is
haltmeg i. e.456-ben ésmégegy(időközben elveszett) szín-
d,ar abot is irt A e tna as s z o n y ai címen a szűrakuszai királv.
I. Hierón tiszteletére. Ez a Hierón azonos volt azzal, aki
segített a cumaeaiaknak i. e.474-benlegyőzni az etrusz-
kokat: lenyűgöző elképzelnünk azt a jelenetet, amint
Aiszkhülosz Gela tengerpartján sétál alig néhány eszten-
dóvel azelőtt, hogy a samnisok elfoglalták Pompeiit. Va-
lamivel később Hérodotosz is egyike volt azoknak az
athéniaknak, akik megalapították Thurioit Szübarisz
közelében, a Tarantói-öbölben, és itt is halt meg i. e.
420-ban. A következő évszázadban Platón színtén több
alkalommal ellátogatott Itáliába és Szicíliába. Az első
nyugati utazást követően, i. e. 3ó8-ban afféle ,,vendég
szakértőként" visszahívták Szúrakuszaiba, hogy a gya-
korlatban alkalmazza elméletét, formálja Szürakuszai új
uralkodóját, II. Dionűszoszt,,filozófus-királlyá". Még
teljes kudarca Sem tartotta Őt vissza i, e. 362-ben egy
újabb, ugyanolyan sikertelen próbálkozástól, és egészen
 Rómától délre I tol
patrónusa, Dión i. e. 354-ben bekövetkezett meggyilko-
lásáig érdeklődéssel kísérte a szicíliai politikát.
Bár a kiemelkedő személyiségek látogatását mindig
szívesen vették, a szicíliai és a dél-itáliai művészet több-
nyire a saját útját járta. Ami például a festett kerámiát
illeti, az i. e, 5. század végérea görög városok maguk is
kezdtek vázákat készíteni, festeni, és nem importáltak
többé Athénból. Gyorsan kifejlődtek a helyi iskolák:
először keleten, Lucaniában és Tarentum kömyókén,
majd Szicíliában. A politikai események kétségtelenül
szerepet játszottak a helyi termelés hirtelen fellendülésé-
ben: a peloponnészoszi háboru miatt nehézzé,olykor
lehetetlenné vált a kereskedelem. Az athéniak szüraku-
szai elleni támadása, amely i. e. 413-ban vereségükkel
végződött, azí eredményezte, hogy ha a szicíliaiak festett
kerámiát akartak, akkor azt maguknak kellett előállíta-
niuk. Az i. e. 4. század elejére a szicíliai művészek beha-
toltak Campaniába, ahol íelállították a saját műhelyei-
ket, és újabb stílust fejlesztettek ki. Ezek a dél-itáliai
vázák, amelyekből eddig több miní tizezer került elő,
sokkal tetszetősebbek, mint az attikaiak. szinte barok-
kos ízlésrevall az aprólékosan kidolgozott kűlönleges
díszítés,merész megoldásokat eredményez a perspektíva
a|kdlmazása, a nagyméretű formák betöltik a felületet.
A festők széles körből merítettéka témákat: tragédiából
Vett jelenetek éppúgyláthatók, mint epiződ,ok a phlüax
játékokból, amelyek többnyire a hősi témákat gúnyol-
ták ki. Az utóbbiak kiváltképp hasznos ismereteket
nyújtottak a görög színházi életről, s egyúttal kötetle-
nebb formában tükrözik a dél-itáliaiízlést.Egyes vázák-
ra temetési és esküvői jeleneteket festettek. A dél-itáliai
kerriLrnia ritkán éri el a Görögországból importált vázák
technikai s7ínvonalát és tökélyét, de gyakran ízelitőt ad
a festők kísérletező kedvéről.
A szobrászokat és épitészeketis vonzották a nagy
megbízások lehetőséget, azíj, izgalmas alkotások meg-
valósitása. A hagyományos görög templom új vonások-
kal gazdagodott a másfajta tájban. A Poszeidóniában és
másutt található templomok az építők merész, nagysza-
bású terveinek gondos kivitelezéséról tanúskodnak,
hozzájtlk hasonlót talán lehetett találni Görögország_
ban, de különbet még ott sem. Sziciliában a templomok
tetvezői azzal a feladattal találták magukat szemben,
hogy - például Akragaszban (a mai Agrigentóban)
nagyvárosi, nem pedig természeti környezetbe illeszkedő
épületeket kellett létrehozniuk, mint Sunium vagy Bas-
sae esetében, Meglepő megoldások születtek. Az olüm-
poszi Zeusz temploma, amelyet alighanem az i. e. 6. szá-
15l / Le|ínyfej; talán Artemiszt va8y Aphroditét ábrázolja. Paroszi
zad végénkezdtek építeni,lenyűgöző mind mérete, mind márványból készült. Stílusjegyeit tekintve nagyon hasonlít
tervezése újszerűségemiatt. Alapja 56x l19 m volt, Praxítelé§z múveihez, báI egyes kutatók szeriírt elveszett görőg
homlokzatát 4 méternél nagyobb átmérőjű dór féloszlo- munka római mása. (I. e. 4. század vége-3. század eleje,
pok sora díszítette. Az épületbe pedig óriási szobrokat, Museo Archeologico, Taranto)
úgynevezett telamónokaí, építettek be, amelyeknek l52 / Istennő terrakotta feje Medmából, calabria nyugati partjáról
mindegyike 8 métemél magasabb volt. Akragaszt a kar- (a települést Locri lakói alapították). Magassága kb. 25 cm.
A fej talán Athénétábrázolja, és egy templomot díszitő
thagóiak i. e. 405-ben - még mielőtt a templom elkészült csoport egyik darabja lehetett. (I. e, 5. század eleje, Museo
kifosztották. A munkálatokat abbahagyták, nem tud. Nazionale, Reggio di Calabria)
|08 | Rónától délre

juk tehát, hogy valójában milyen lett volna a befejezett

építmény.Későbbi események tovább növelték a kárt: i.
sz. 1401-ben a még álló oszlopokat egy földrengés dön-
tötte le, a l8. század végénpedig sok követ felhasználtak
a közeli Porto Empedocle kikötőjében a mólók építés
hez. De ennek a monumentális épületnek a romjai még
ma is tekintélyt parancsolóak. Ha befejezték volna a
templomot, a görög Szicília ElzdagseEának és múvész
törekvéseinek méltó szimbóluma jöhetett volna létre.
Ám a tény, hogy az építkezésfélbe szakadt, önmagá-
ban isjelképes. Az olyan városok, mint Tarentum, Szü_
rakuszai, Locri és mások, sikerüket egy békésneképpen-
séggel nem nevezhető világban értékel. Láttuk már a
görögök, karthagóiak, etruszkok és a többiek közötti
állandó feszültségek következrnényeit; ehhez járult még
az is, hogy maguk a görögök sem tudtak békébenéln
egymással. Az anyaországbeli városok közötti ellensé-
geskedés szellemét a telepesek magukkal hozták ltáliá-
ba, ahol a feszütségek csak fokozódtak, vagy helyben

l53 / Diszes bronztükör, (L e. 5,

század eleje, Museo Nazionale,
Reggio di Calabria)
154 / Terrakotta tábla Locriból.
Magassága kb, 27 cm. Egy
fogadalmi táblácskákból álló
sorozat egyik darabja,
Valamennyi táblát
tárológödrökben találták meg
Locriban a század elején,
Déméterés kolé misztériumával
állnak kapc§olatban, és
valószínúleg Koré életének
jeleneteit ábrázolják. (I. e.
47G-460, Museo Nazionale,
Reggio di calabria)

alakultak ki új okok új sórelmekre. A görögök önpusztí_
tó kóptelensége az egységre - kivéve, ha a legszörnyúbb
külső fenyegetésről volt szó, mint a perzsa háborúk ide-
jén - nyugaton is éreztett€ hatását. Sábarisznál nem
volt gazdagabb város. Az i. e. 8. század végénalapítot-
ták, termékeny íbldjei, híres bora és legendás küöncsége
tette nevezetessé, de i. e. 510-ben a várost görög szom-
szédja, a rivális Krotón teljesen elpusztította. Krotón
nem elégedett meg Szübarisz legyőzésével, hanem elha_
üirozta, hogy még a nyomát is eltiinteti; a helyi folyó, a
Crathis vizót a város fe|é vezette, és az Szübariszt sárra|
és bordalékkal boritotta el. Csupán a közelmúltban
kezdtek neki a régészeka kegyetlen és szándékos pusztí-
ásnak áldozatául esett város feltárásának. A program
,,Szübariszfelkutatása" névenváltismertté. 1960 és 1965
között a Pennsylvania Egyetem Múzeuma és a Lerici
Rómótól délre I l09
Alapitvány (amelyről már korábban szóltunk az etruszk
sírok felkutatásával kapcsolatban) közös vállalkozásá-
ban több alkalommal vizsgálták elektronikus eszközök_
kel az elárasztott területeket. A kiválasztott helyeken
lecsapolták a vizet, hogy hozzákezdhessenek a feltárás-
hoz, amelynek során a lakóépületek mellett egy színhá-
zat is felszínre hoztak. 1969 óta újabb vállalkozások ke_
retében olasz régészekmás teriiLleteket is megviz§gáltak,
és rábukkantak egy hajóépitő műhelyre, de a munka las-
san és nehezen halad, ráadásul rendkívül költ§éges.
A történelem kiilönös iróniája, ho gy egy gazdagságáről
híres város feltárását napjainkban a pénzbiány akadá-
|yozza. De szolgáljon némi vigasztalásul a teny, hogy
csakúgy, mint Itália más népeinek a települései, a görög
városok is még hosszú ideig izgalmas, új felfedezésekkel
fognak megajándékozni minket.
A PAESTUMI lg}J,:§ffi
slRKAMRAK
A Búlár sírjánakkivételével, amely kb. i. e. 470-ből szárma-
zik, a paestumi festett sírok mind az i. e.4. század második
felében keletkeztek, amikor a város italicus uralom alatt ál-
lott. Bár stílusuk kevéssétetszetős, olykor meg egyenesen
otrombánakhat,mégisértékes betekintéstkínálnakalkotóik
világába, ha nem is annyira a mindennapi életükbe, mint
inkább az italicusoknak a halálról alkotott felfogásába. Az
összkép egyértelműen nyugtalanító, A halottsiratás jelenetei
az ember és ember, állat és állat erőszakos, véres összecsapá-
saival váltakoznak. A legtöbb kép hangulata komor, baljós.
A stílus egyszerúségeazonban önmagában is méltóságról és
önuralomról tanúskodik.

l55, kép: Az ökölvívók kiizdelme,

amely a halotti szeltartások része volt,
iól szemlélteti. mekkora a szakadéL
a festmények és a korabeli göróg
művészet között. A mester megkísérelte
ugyan, hogy anatómiailag valamelyest
pontosan ábrázolja a két alakot, de
a rövidülést olykor ügyetlenül
érzékelteti, a flgurák mozdulatában
nincs lendület,
15ó. kép: Fetül a háromszögben a halott
asszony beszállni készül a hajóba, amely
elviszi őt az alvilágba. A csónakos,
a görög Kháron és az etruszk Charun
helyi megíelelője, felénk fordul,
kegyetlen mosolyát a korábbi görög és
etruszk művészet Gorgó-fejeitől
örökölte, Az alsó sávban aZ engesztelő
áldozat és az áld,ozati ajándékok
láthatók.
l57. kép: Felravatalozott alak. A freskó
azi. e.4. század második felében
készült. A halott asszony ravatalán
fekszik, míg két kí§éróje olyan
mozdulatokat tesz, amilyeneket ősidők
óta használnak a bánat és panasz
kifejezésére a Földközi-tenger vidékén:
hajukat tépik és mellüket verik.
l58. kép: Két samnis gyalogos katona:
egyikük zászlót visz. A díszes sisakok
arra utalnak, hogy a jelenet ünnepi
felvonulást, nem pedig csatát ábrázol.
Ez a festmény egy korábbi lelet része, és
ma a nápolyi Museo Archeologicóban
található.
l59. kép: Halottas menetet kí§éIő lovas:
ralán maga a túIviIágra utazó halolt,
Lehajtott fej€ és hátratámaszkodó jobb
keze elcsigázottságra vall, és ez az
utóbbi magyarázatot erósíti meg.
 .i,í-] ] ,{;. ,i; ):.,--,. "}.,a, !'
]:, . : "
.':, &;':','*,

j',.l' f,"

§F "' ' --'.d

.r
;a
l12 | A paestumi sírkamrák
|60. kép A Búvár síryónak íestett
kőlapjait bemutató rekonstrukciós rajz.
A íalakat alkotó négy függóleges kőlap
csaknem teljesen a földbe mélyed.
A búvárt ábrázoló jelenet a fedőlap
belsó oldalán található. (Pallottino
nyomán)
16l. kép: Lakomajelenet a Búvór
sirübói. Jobbra egy fiatalember színlelt
r onakodással fogadja idósebb társa
szerelmi kózeledését, míg a kép bal
szélénegy másik fiatalember
gondterhelten bámul maga elé,
Középen a két lakomázó alak, úgy
tűrtik, a kottabos nevű játékot játssza.
A játékot magát Szicjliában
találták ki minden bizonnyal
a görögök is onnan vették át - és
valószínűleg abból állt, hogy
a borcseppeket elóre meghatáIozott
célpontra kellett fröccsenteni. Itt
azortban az egytk játékost mintha
jobban érdekelné a tőle balra látható
ielenet,
i62, kép: Jelenet a Búvár sirjóból.
A íehérbe öltözött alak mintha éppen
most érkezne a másik falon már zajló
lakomára, Egyesek szerint magát
a halottat ábrázolja, amint a túlvilágla
kísérik.
l6]. kép: Kocsiverseny: a gyászünnepi
játékok része, Az efféle események már
a homéroszi idók óta a halotti
rituáléhoz taltoztak. A kidolgozás
stílusa nem túl egységes, mégis eleven és
mozgalmas a jelenet.
164. kép: Vadászjelenet. A szarvasba
halapó kutyák motívumát az Aktión
haláláról szóló görög ábrázolásokból
kölcsönözték. Bár a peíspektíva
érzékeltetésérea festó kevéssé
töTekedett, az €pizód élettel teli,
l65. kép: Két griff egy párducra támad.
Yulcíban, a Franpois-sír freskóin is
találni egy olyanjelenetet, ahol
mitológiai lények dühódten támadnak
rá valamilyen ál]atra. Ha a l-estmény
nem a túlúlágiléttől való szoroDgást
akarta érzékeltetni,akkor alighanem
arra volt hivatott, hogy távol tartsa
a rossz szellemeket.
:, r ]]|

.:

:l

|Z
6.RoMA oRoKsEGE
iaa aa
' '
Róma óriási és széles körú hatást gyakorolt az európai
civilizáció fejlődésére. A nyelv, ajog, a politika, a művé-
szet, a vallás és számos egyéb területen még napjainkban
is a római örökség határozza meg életünket. Például
Nyugat-Európa nagy részénmég mindig azI az úthálő-
zatothaszná|ják, amelynek alapjait a rómaiak tervezték
és rakták le. De amikor a római terjeszkedés mindenfelé
eljuttatta a saját kultúráját, egyidejűleg azoknak a né-
peknek az eszrnéit is tovább adta, amelyekből maga a
római kultúra merített. A görög művészeti ós irodalmi
stílusok például Róma révénjutottak el a legmesszebbre
és váltak azeurópai hagyomány részévé,a kereszténység
pedig attól kezdve terjedt gyorsan, hogy a Római Biro-
dalom hivatalos vallása lett.
Talán ez a két fontos mozzanat megfelelő példa arra,
hogyan továbbított Róma olyan eszrnéket, amelyeket
nem maga teremtett. De a római hagyaték más tekintet-
ben is tartalmaz olyan elemeket, amelyeket a rómaiak -
olykor öntudatlanul - másoktól örököltek. A római kul-
túra fejlődésében az itáliai népek kevésbélátványos sze-
repet játszottak, mint a görögök, de a könyvünkben át-
tekintett valamen ny 1 nép hozzájárult, gyakran önkénte-
lenül is, Róma kulturális növekedéséhez, egyúttal tehát
a mi világunk formálódásához. AZt már láttuk, hogyan
érintkeztek a rómaiak fejlődésük késóbbi szakaszában a
samnisokkal, etruszkokkal és másokkal. Csakhogy
ezeknek a népeknek a hatása mélyebben gyökerezik, Ha
fel akarjuk becsülni ezt a hatást, akkor vissza kell tér-
nünk a római kultúra legkorábbi szakaszaihozés a város
alapilásához.
RÓMA ALAPÍIÁSA / Az i. e, 8. száuad vége a nagy
népmozgások korszaka volt Itáliában. Délre és Szicíliá_
ba megérkeztek a görögök. Közép-Itáliában a Villano-
va-kultúrát egyrejobban kiszofitották az etruszkok, bár
északabbra Bologna, a nagy villanovai központ még
mindig virágzott. Keletre az esteiek és az apuliai népek
már kezdték kialakítani önálló kulturális stílusukat, mi-
közben Szardíniában az őslakosok újjáépítettéka régi
nuraghékat, sót újabbakat is emeltek, talán válasnrJ a
fokozódó föníciai jelenlétre a Földközi-tenger nyugati
medencéjében. Időközben Latiumban és a tőle keletre
húzódó hegyek között alatin és italicus törzsek létrehoz-
ták önálló földműves településeiket. Kiszámíthatatlan-
nak tűnő történelmi folyamatok jóvoltából aztán ebből
a nagy kulturális erjedésből egy aprócska latin falu emel-
kedett ki, amely a kósőbbi századokban nem csupán
egész Itália és valamennyi lakosa fölőll szerezte meg az
uralmat, hanem az akkor ismert világ nagyobbik része
fölött is, és eközben rányomta bélyegét az európai civili-
záció egész jövendő íejlődésére.Későbbi lakosai Róma
növekedését elkerühetetlennek látták: úgy vólték, hogy
az istenek kegyének és a polgárok egyedülálló jellemé-
nek bizonyitéka. Ma visszapillantva már látjuk, hogy e
tényezőkhöz még hozzájárulí a véletlen, a jószerencse is,
csakúgy mint az ellenfelek hibái és téves számításai, kü-
lönösenpedig az a végzetesnek bizonyult tulajdonságuk,
hogy képtelenek volta_k bármikor is összefogni a közös
ellenséggel szemben. Am amit a rómaiak véghezvittek,
még így is lenyűgöző. A modern úgészetifelfedezések
pedig csak fokozták ámulatunkat azza|,ltogy íeltáríák a
szeróny kezdeteket és e majdani világhatalom fejlódésé-
nek első, egyenetlen lépéseit.A rómaiak grandiózus ké-
pet alkottak maguknak városuk ősi, királykori napjai-
ról, de mai ismereteink szerint Róma történetének korai
szakaszajóval szerényebb volt, bár ez csak még jobban
kiemeli, mennyire megnövekedett később a hatalma,
Róma korai történetéről csakúgy, mint a könyvünk-
ben érintett számos más kérdósről, heves tudományos
viták folynak. A közelmúltban folytatott ásatások során
lelszínre hozott, mind nagyobb me_nnlségű régészeti
anyagot sokféleképpen értelmezik. Allandó nehézséget
okoza régészeti leletek és a rómaiak által ránk hagyomá-
nyozott irodalmi források összeegyeztetése. Az apuliai-
ak vagy még az etruszkok esetében is csak a régészeti
bizonyítékokra támaszkodhatunk, mivel irott történeti
emlékek nincsenek; az ősi Rómával kapcsolatban vi-
szont a bőség zavara fenyeget, annyi a részletes leírás,
amelyet a későbbi római történetírók készítettek az őket
ötsziiz éwel megelőző eseményekről. Sajnos beszrimolói
kat gyakran éppen pontosságuk teszi gyanússá: forrása_
ik- ha egyáltalán voltak ilyenek és fel is használták őket
- korántsem megbuhatőak. Főként a római, valamint a
görög történelem közötti párhuzamok ébresztenek ké-
telyt bennünk. (Furcsa például, hogy Livius beszámoló-
ja szerint, amikor a rómaiak meghódították Veiit, a vá-
ros ostroma pontosan annf ideig tartott, mint ameddig
a görögök ostromolták Tróját.) Ilyenformán tanácsos az
összes irodalmi szöveget kórültekintően átvizsgálni és
mérlegelni. Persze arról sincs szó, hogy a régészetibizo-
nyítékegyértelmű s a magyarázata mindig kézenfekvő.
Az anyaglegnagyobb részétEinar Gjerstad, a nagy svéd
régészadta közre az ősi Rómával foglalkozó hatkötetes
sorozatában, de közel sem minden következtetése vált
mindenki számára elfogadhatóvá. Különösen vitatott
probléma például, hogy mikor alakult ki először önálló
közösség a leendó város területén. Gjerstad szeint az
i. e, 800 körüli években. Mé8 vitatottabb H. Müler_
Karpe álláspontja, mely szerint Róma töíténelme az i. e.
I0 . századbankezdődött, amikor is a telepüés a Földkö-
zi-tenger keleti medencéjéből érkezők befolyása alatt
állt. Altalában talán elmondhatjuk. hogy ha mi jóval
többet tudunk is a város legkorábbi törtónetéről é§ az
etruszk korszakról, mint maguk a rómaiak, és az esemé-

166 / Pompeiiból, a Vettiu§ok házából §zármazó Laíaíirm,aragy
a larok, a házi istenek szentélye, Két alak a bőségszarut, ajólét
jelképétemeli maga§ra.
nyek egymásutánisága egyre világosabb, a kronológia
jórésztmég ma is bizonytalan. Kétségtelenüligaz sajnos,
hogy a korszak olyan egyszerűsített magyaíázala| mir'í
az, ame|y alább olvasható, magukban rejtik azt a ve-
szélyt, hogy elfedik a továbbra is fennmaradó problé_
mák nagy részét,és veszedelmesen félrevezetőnek bizo-
nyulnak: az olvasó tehát egyfajta megoldási kísérletnek
tekintse a most következőket.
A közelmúltban előkerült appennini stilusú kerámia
azt sugallta, hogy a Capitoliumon vagy a közelében ta-
lán már a középső bronzkorban volt egy kisebb telepü-
lés. Róma tehát már a neolitkor végénlakott volt, ám a
település folyamatos fejlődését semmi sem bizonyiíja.
Róma öröksége I ttS
Az első korai vaskori települések mintha új kezdetet je-
leznének. A Latiumban élt latinok más csoportjaihoz
hasonlóan talán az első rómaiak is földművesek és pász-
torok voltak, és a késóbb oly híressévált Palatinus, Es-
quilinus és más dombon létesítettegyszerű kunyhókból
álló, településeik nem különböztek lényegesen a tőlük
közvetlenül délre és keletre élt törzsekétől, Igaz, bizo-
nyos vonatkozásban maguk a római települések is mu-
tatnak némi eltérést:a falusiak a palatinuson halottaikat
elhamvasztották, míg mások inkább csontvázasan te-
metkeztek. A kerámiastílusok is változatosak, Ez ugyan
arra utal, hogy aZ első telepesek két vagy több különálló
latin csoportból származlak, demind a származás, mind
a kultúra tekintetében szoros rokonságban álltak egy-
mással és szomszédaikkal is.
Vajon e korai földművesek miért óppen Rómát válasz-
I|6 | Róma öröksége

tották, hogy itt építsékfel kunyhóikat? A későbbi római

történetírók készen álltak a válasszal: ,,Nem ok nélkül
szemelték ki ezí a helyeí az istenek ós emberek a Város
megalapítására: a halmok vidéke rendkívül egészséges,
a folyó a legjobb helyen folyik keresztül, hogy a belső
vidékek terményeit elszállítsa, s e föld a tenger felől isjól
megközelíthető; a tenger itt van a szomszédunkban, k!
használhatjuk minden előnyét, de nincs túlságosan közel
ahhoz, hogy idegen hajóhad veszélyt jelentsen: egyszó-
vaI ez azIíáliakózepén fekvő táj páratlanul alkalmas rá,
hogy Városunkat hatalmassá növelje." (Muraközy
Gyula fordítása) Livius optimista képet festett Róma
egészségeséghajlatáról, amelyet talán nem osztanak
azok, akik átélték a római nyár ernyesztő hőségét,mint
ahogy sok Augustus-kori kortársa sem, akik közül a
gazdagabbak, amint tehették, elhagyták a várost, és el-
mentek a hegyek közé a villáikba, messze délre, esetleg a
Nápolyi-öbölbe. A Tiberis használhatőságát meg az a
tény kérdőjelezi meg erősen, hogy torkolata mindig haj-
lamos volt az eliszaposodásra, ami megakadályozía a
tengerre való akadálytalan kijárást, a szárazföld belsejé-
ben pedig a folyó nehezen hajózható. Róma földrajzi
helyzete sem mindig biztosított a város részérekényel-
mes kikötőt: a későbbi római császárok kénytelenek vol-
takjelentős időt, energiát és pénzt fordítani mesterséges
kikötók építésére.Jóllehet Róma alig 25 kilométernyire
van a tengertől, a tengeren érkező utasok ma is inkább
NápolybanvagyGenovában szállnakpartra. Valójában
sok tekintetben a Nápolyi-öböl lett volna az ideális hely
egy nagy földközi-tengeri hatalom kifejlődéséhez, sok
olyan előnnyel, amellyel Róma környéke nem rendelke_
zett, és erre a görögök, etruszkok és samnisok mind rá is
jöttek. A Livius-korabeli rómaiak túlbecsülték távoli 167 l F.őma alaptalza a köztársasági korban,
őseik bölcsességét, s ezzel alábecsülték a saját eredmé-
168 / A Forum Romanum; jobbra Castor és Pollux templomának
nyeiket. három fennmaladt o§Zlopa, balra a részben helyleállított kis
Róma területe valójában alkalmasabb volt egy pász- vesta-templom.
torkodó társadalom, mint a későbbi világbirodalmi köz- 169 / Az ősi telepesek kunyhóinak alapjai a Palatinuson az i. e. 900
pont céljaira. A legrégebbi telepesek kunyhóikat a Tibe- körúli időből, a bronzkor és a korai va§kor átmeneti
ris völgyét körülfogó dombok tetején építettékfel. id,ő szakából. Ezek az emlékek egyszerú pásztoltáf sadalomla
A környező földet meghagyták legelőnek. Ahogy nőttek utalnak, amelyeknek tagjai nyájaikat talán a Palatinus domb
a falvak, a korábban csupán temetkezésre használt lejtőin legeltették, és halottaikat az alatta lévő mocsaras
völgybe temették, oda, ahol később a Forum épíilt.
domboldalak is benépesültek, Az i, e. 7. század végérea A le8ko.ábbi §irok talán magán a Palatinuson voltak, az egyik
Capitolium- és a Palatinus-domb lábánál lévő nagy síksá- sííugyani§, amelyet ott táItak fel, igen korai.
got részben lecsapolták, és településeket létesítettek raj-
l'70 l Héíaklészrábíázoló azi. e.6. század yégéről szátmazó
ta, Később ez lett a Forum Romanum. Ebben az utolsó terrakotta szobor rekonstrukciós lajza. A mellén megkötött
korszakban az egyszerű falusi közösségek első alkalom- oroszlánbőr alapján azonositható. E8y szentélyt diszített
mal teremtettek valamiféle kapcsolatot a külvilággal. a sant' omobono közelében, ahol az i. e. 7. század,fo|yamál
Kerámiát, fémtárgyakat importáltak a szomszédos et- és a 6. §zázad elején szentélyeket építettek.Magát az épületet,
amelyet HéIaklész szobla diszített, néhány éWel elkészűlte
ruszk városokból, veiiből és cerveteriből. után lerombolták; talán i. e. 5l0 körül, amikor kiúZték az
Azltán egészen az etruszkok megérkezéséigRóma etruszk királyokat.
csupán egy volt a latin és aZ italicus lalvak köZött: talán
gyorsabban növekedett, mint a többi, de kulturálisan
még mindig a latin hagyományokat órizte. Jelzi ezt a
vallási gyakorlatuk: Mars istent tisztelték, aki nem csu-
pán Romulusnak, a város hagyományos alapítójának
volt isteni atyja, hanem az egész római történelem folya-

mán központi helye volt a legszentebb római szeftartá-
sok többségében. A későbbiekben ugyan egyik aspektu-
sát erősebben hangsúlyozták, és azonosították a górög
istennel, Arésszal, így aztán őt tartották általában a há-
ború istenének. De Mars eredetileg a termékenység és a
földművelés istene volt. A termékenység istenéről kapta
nevét a mi első tavaszi hónapunk, március, amely egyút-
tal a római év első hónapja is volt. Az ambarvalia éven-
kénti szertartásán, amikor megáldották a földeket, Mars
segítségétkérték, és az egyik legkorábbi latin himnusz is
őt ünnepli. Ez a Fratres Arvalesnek, egy vallásos szövet-
ségnek a híres himnusza volt, A szövetségről, amelynek
Róma öröksége I I17
nevét néhány márványtáblácskán említik is, azt tartot-
ták, hogy maga Romulus alapította. A táblákat később
a gyülekező helyükön találták meg, Róma közelében.
A feliratok sokkal későbbi időből s zármaznak lgyan (az
i. sz. 14 és 241 közötti évekből), de szerepel rajtuk egy
olyan íituális himnusz is, amelynek eredeti formája bizo-
nyára a római történelem legkorábbi időszakábó1 szár-
mazik. A fohász valódi értelmétnem tudjuk megfejteni,
a szöveghozzávetőlegesen így hangzik: ,,Segítsetek min-
ket, ó, larok, éS te, Mars, ne engedj több pusztítást; légy
elégedett, harcias Mars, lépj a kúszöbre és maradj ott; és
inkább szólítsd a vetés szellemeit: segíts nekünk, ó,
I18 | Róma óröksége
Mars; táncolj!" Azzal,hogy akoraírómaiak Mars kettős
jellegét, hadi- és termékenységisteni mivoltát hangsú-
lyozták, latin és italicus testvéreik vallási hagyományait
követték. Az eugibiumi táblák azt mutatják, hogy Mars
az umbereknél is fontos isten volt, a sabinok és az oscu-
sok pedig Mamers néven tisztelték. Később, ahogy a
rómaiak látóköre tágult, szívesebben vallották inkább a
Földközi-tenger keleti medencéjének fontosabb hagyo-
mányait sajátjuknak, nem pedig a helyi italicusokét. Vo-
natkozik ez a vallásukra is, Eppen ezért újraalkották
eredetük történetét: Róma alapítását Trója elestével és
Aeneas bolyongásaival hozták kapcsolatba. Am a törté-
nelmük kezdetét idéző, a Fratres Arvales himnuszában
említett paraszti szertartásokat soha nem tagadták meg.
Mégazi. sz.5. században is évente április 21-én, a Palilia
ünnepnapján tartották Róma születésnapját, s ilyenkor
a pásztorok és gulyások meghintették foldjüket és nyájai-
kaí az új évre egy olyan lónak a vérével,amelyet előző
októberben Marsnak áldoztak. Róma és a környező vi-
dék egész lakossága a napot szabadtérilakomá,lalzárta.
Mint látni fogjuk, az ősi hiedelmek nagy része túlélteaz
etruszkok és mások magasabb röptű eszméinek megjele-
nését.
AZ ETRUSZK RÓMA / Róma ugyan hamarosan az
etruszkok politikai és kulturális uralma alá került, mégis
fontos szem előtt tartani italicus eredetét, amely a város
fejlődésébenlényeges szerepet játszott, még ha olykor
másodlagosat is. A város fejlődésében az etruszkok meg-
érkezósejelentette az első nagy ugrást. Nem tudjuk pon-
tosan, hogy mikor kezdődött és végződött aZ etruszk
korszak. A római források jellegzetes precizitássa| azt
állítják, hogy az etruszk uralom Tarquinius Priscus ural-
mával i. e. 616-ben kezdődött és az etruszkok kiúzéséig
i, e. 510-ig tartott . Ezí a íégészeklőbbsége valószínűleg
el is fogadná. Mások azonban, köztük Gjerstad, úgy
tartják, hogy az etruszkok az i. e. 6. század második
felében érkeztek, és i. e.450 körülig maradtak Rómában.
Igaz, hogy az i|. e. 5. század, e|ső feléből bizonyos jelek
folyamatos etruszk hatás mellett szólnak, ami nem telje-
sen egyeztethető össze azzal, hogy a hagyomány szerint
az etruszk királyt, Lucius Tarquinius Superbust i. e. 510-
ben űzték el, és ezt követően alapították meg a Római
Köztársaságot. Mások azonban úgy érvelnek, hogy a
rómaiak frissen megszerzett politikai függetlenségük el-
lenére is egy olyan világ részei maradtak, amelyben az
etruszkok jelentős erőt képviseltek, nem csoda tehát,
hogy az etruszk kultúra hatása továbbra is érvényesült.
Talán a királl korszakban is uralkodott olyan személy
Róma fölött, aki nemvoltetruszk, de eznem csökkentet-
te az etruszk kulturális befolyást. Tarquinius Priscust,
Róma első etruszk királyát Servius Tullius kóvette a tró-
non, aki a római hagyomány szerint, melyet a legtöbb
kutató elfogad, latin származású volt, A trónutódlást
megmagyarázó töíténet nem tű meggyózó, isteni fogan-
tatást (anyját egy láng ejtette teherbe) kapcsol.össze egy
l71 / A Birodalom későbbi
időszakában
a rómaiaknak az erőszak
iránti vonzalma hívta
életre
a gladiátorviadalokat,
amelyet ez a híres
mozaikkép is ábrázol.
Ma a Villa Borgheseben
található Rómában.
Ember és ember,
valamint embel és állat
kúzdelméte8yaíánt
ábrázolták. Ez a mozaik
az i. sz. 3. század kőzepéíl
készült-
jellegzetesen kétes etimológiával: a Servius nevet úgy ér_
telmezi, hogy amikor szülővárosa, Corniculum ostroma
alatt anyját foglyul ejtették az etruszkok, rabszolgasor-
ba taszították, és serva letí belőle. Bár később az első
etruszkológus, Claudius császár Serviust igyekezett egy
Macstarna nevű (maga a szó is latin, a magisteríe| ío-
kon) etruszk kalandorral azonosítani, a latin származá-
sát hangoztató hagyomány mégis indokolt lehet, és ez is
azt bizotlyitja, hogy az etruszk befolyás még egy latin
király alatt is folytatódott. Annyi mindenképpen nyil-
vánvaló, hogy az etruszkok Rómában körülbelül egy
évszázadon át megőrizték kiemelkedő helyzetüket, és az
általuk előidézett hatalmas változások tartós nyomot
hagytak mind a városon, mind pedig lakosain.
Talán valóban helyes az az állitás, mely szerint az et-
ruszkok alatt Róma városa nem is annyira növekedett,
mintinkább létrejött, ugyanis a dombokra épült, vessző-
ből font és sárral tapasztott falú kunyhók csoportjait
aligha lehetett városnak nevezni. A Forum Romanum
egész területének lecsapolása hyomán. amelyet a magas
szintú etruszk technológia tett lehetővé, ezlelt az íj vá-
ros központja, A régebbi sírokat és kunyhókat feltöltöt_
ték vagy elbontották, és kaviccsal kirakott gyalogiáró-
kat építettek,téglalap alapú cseréptetős házakat emel_
tek, az agyagtég|a falakat festett stukkóval borították.
Templomokat és szentélyeket építettek, közülük a leghí-
resebb Jupiter Optimus Maximus lenyúgöző méretű
temploma volt a Capitoliumon, amelyet a hagyomány
szerint még Róma elsó etruszk királya, Tarquinius Pris-
 Róma öröksége | 119

.,,

.::.,. i PINlIVs

a -::-a_,,-_o-__,,a a --|

l72 / A capitoliumi Jupiter-templom alapraj7a volt, oszlopainak álnlérője 2 rnéteí-Az

é§ homlokzatanaL relon.trukcio. rajza.
A hagyomány szerint a tcmpiomoí
T arquiniu. Pri5cu. ke/dle epileni. é.
feLzentelésere nem sokkala Romai
KöZiársasá8 i, e. 509,be[ történt
megalapíiása után került sor. Az itt
bemutatott rekonstrukció szerint
a |cln].ló.rr.]lnn,: 5l -4 m nagr.agu
épüleret a római történelem soíán
többször lerombo]ták és újjáópitették.
l73 i Ajátékok bevezetésétRómában a7
etruszkoknak szokás tulajdonítani, akik
a sirokban gyakran ábrázoltak
spoíteseményeket.EZ a kép Chiusjból,
a Mdjam síljából száímazik.
I20 | Róma óröksége

cus kezdett épiteni, Tarquinius Superbus uralkodása

alatt már csaknem elkészült az utolsó is, majd az első
felszentelésérea kőztársaság első évében került sor,
A A
A rómaiak önbecsülésének nyilvánvalóan fontos volt, { B
hogy ezt a nagyonjelentős templomot ne az etruszk ura-
lom alatt nyissák meg. Máskülönben az egész épületben 7 c
minden etruszk ihletésű volt: a kultikus kamra három
részre osztása az etruszk templomi ópítészet jellegzetes- 0 D
sége, és a híres etruszk szobrászt, Vulcát hívták el Veii-
ből, hogy készítseel Jupiter szobrát, amelyet a központi 1 E
cellába szántak. A későbbi helyreállítások és átépítések
1
I
nyomán kevés maradt az eredeti templomból, de néhány
éwel ezelőtt az ásatások a Forum Boarium területén z
Sant' Omobono temploma körül nagy mennfségű ter-
rakotta díszítóelemet hoztak felszínre, és ezek két, talán tr H
csak valamivel későbbi építményből,Fortuna és Mater
Matuta templomából származnak Segítségükkel re- a Th
konstruálni lehet, milyen volí ez az épület. Nagyság és
gazdagság tekintetében Jupiter temploma nemcsak más
l I

etruriai épületekkel állta ki az összehasonlítást, hanem ) K

az egykorú görög templomokkal is; és hogy milyen erő-
§en hatott az etruszk megszállás Róm ára, azt ezarendki- J L
vül bonyolult építményis tanúsítja.
A templom, miközben az újonnan Rómába érkezett Y M
építészetiés díszítőművészetiismereteket szemlélteti, Y N
egyúttal új szakaszt is jelent a római gondolkodás fejlő-
désében:a rómaiak első alkalommal kerültek a földközi- E (s)
tengeri kultúra fő áramába. Amennyire meg tudjuk ítél-
ni, az etruszkokat megelőző korban a rómaiak által tisz- o o
telt természetfeletti hatalmak részben a természeti erők
voltak, részben az egyénileg elképzelt istenségek, és eze-
1 P
ket ritkán vagy talán sohasem ábrázolták emberi alak- M §
ban. Amikor az ősi ítalicus vallás valamiképp mégis áb-
rázolta isteneit, akkor ezt tárgyak formájában és nem
emberi alakban tette; Marsot példáullándzsa, ahánítűz-
9 o
hely istennőjét, Vesíát alűzjelképezte, és ez később is az í R
ő jelképe maradt. A görög hagyomány egész bonyolult
, S
rendszere, az olümposzi istenek, élettörténetük, szerel-
meik és az emberek ügyeibe való közvetlen beavatkozá-
suk mind antropomorf alakban történik; ennek az itali-
T T
cus vallásban nincs megfelelője. Az etruszkok megérke- Y U
zésévelmegielent Rómában is, az etruszk érzékenységen
átszűrve, az a keleti íöldközi-tengeri hagyomány, amely X §
az isteneket emberi személyek mintájára képzelte el és
ábrázolta. Vulca Jupiter-szobra tehát a szó szoros értel- a (Ph)
mében az isten szemléletét jelentette, ugyanakkor kiszo-
rította a rómaivallás középpontjából Mars durva termé- Y (ch)
kenységisten alakját, helyébe pedig a görög Zeusznak, a
legfóbb hatalom atyai jelképénekváltozatát állitotta. 174 l ELruszk ábécé a betűk fonetiku§ átirá§ával.
Mars elmozdítását az a folyamat kísérte,melynek során
a hagyományos latin isteneket kezdték etruszk és görög
l'7 5 l Mózalk a s^crliai Piazza Armerina villájából, Ez a ,,bikinis"
lányokat áblázoló jelenet, mely a Római Birodalom vég§ő
istenségekkel azonosítani, íívévemég az ábrázolásukat idejéből származik, szellemében igen különbózik a csaknem
is, Ennek a változásnak és a római vallásra gyakorolt ezer éWel korábbi véres küzdelmektől, bár ugyanannak a
hatásának óriási jelentősége volt. A későbbí évszáza- hagyománynak végső szakaszát képviselik. (l. sz. 4. század e'leje)
dokban az ősi latin isteneket- először etruszk közvetítők 176 / Etruszk harcos bronzszobra. Véftje hasonlít a göIög hopliták
útján - mindinkább azonosították a görög istenekkel, s viseletéhez. (British Museum)

miközben új névre és alakra tettek szert, eredeti értelmü-
ket gyakran elvesziteíIék. Azi. e. 3. század végére, ami-
kor a görög eszmék egyre erőteljesebben hatottak Ró-
mára, az assámiláció még fokozódott: a hellenizáció kü-
lönösenjól érzékelhető a római múvészetben. Ez melles-
|eg az i. e. 3. és 2. száaadban éppúgy értendő a Rómába
hozott, mint aZ ott készült alkotásokra. Kétségtelenül
könnyebb dolog olyan alakokat teremteni és velük azo-
nosulni, amelyeknek felismerhető emberi jellegzetessé-
geik vannak - Venus például a női érzékiszépségminta-
képe, Vulcanus pedig a sánta, de életerős kovács -, mint
olyan műalkotásokat hozni létre, amelyeknek tárgya a
tűzvagy alándzsa, s nehéz elképzelni, hogy a kései köz-
társaság és a korai császárság idején a rómaiak hogyan
vették volna át a görög stílusokat és technikát anélkül,
hogy egyszersmind a témaválasztást és ikonográfiát is
kölcsönözték volna.
De tovább élt az absztrakt fogalmakba Vetett hit itali-
cus hagyománya is, amely egy egyszerűbb életmódhoz
kötődött. A római irodalom azt bizonyitja, hogy to-
vábbra is tiszteltek olyan isteneket, akiket csak ritkán
vagy soha nem ábrázoltak a nyilvánosság számára ké-
szült művészi alkotásokon, de az átlagos polgár szívéhez
alighanem közel álltak. Minden római házát a larck
védték,a saját háá istenei, akiknek képmását apró szen-
télyben, olykor a lararium elnevezésű szobácskában he-
lyezték el. A szokás talán kapcsolatba hozltatő az et-
ruszk Laran vagy Lalan kultuszával, de lehet, hogy itali-
cus eredetű volt. A városi larokhoz szóló fohász, mint
láttuk, szerepelt a Fratres Arvales himnuszában is. Más
őrző szellemek is vigyáztak aházra: Cardea, az ajtósarok
istennője, Limentinus, a küszöb istene és Forculus, az
ajtó istene. A vidéken élő embermás erőket tisztelt. Epo-
na volt a lovak és szamarak védőistennője, Bubona pe-
dig a marhákra vigyázott. Egyes esetekben a rómaiak-
nak annyira homályos elképzelésük volt ezekről a szelle-
mekről, hogy sem férfi, sem női alakkal nem lehetett őket
felnlházni, ezéríazí az erőt, amely elhárította a gabona-
rozsdát és a penészt, hol Robigus istenként, hol pedig
Robigo istennőként emlegették (ünnepét, a Robigaliát
évente április 25-én tartották).
Ezek a naiv, irracionális erók messze vannak a felis-
merhető emberi jellemvonások isteni formában való
megfogalmazásától, amely a görög hagyomány sajátja.
Nem olyan kifinomultak és szellemileg sem olyan kielé-
gítőek, mint a görög istenek, akiknek bonyolult üselke-
dése eligazítást nyújt az emberi létezéshez,sőt talán meg
is magyarázza azI-
Nem kétséges, hogy sok római komolyan vette ezeket
az erőket, és kultuszuk még a császárság idején is fenn-
maradt, sőt egyes esetekben a kereszténység bevezetését
is túlélte,amely i. sz. 324-ben lett államvallás. Gyakran
elhangzik a megállapitás, mely szerint a hivatalos római
vallás kevés vigaszt nyújtott a polgároknak, nem vála-
szolta meg a lét alapvető kérdéseit. Ez talán igaz |s, ha
olyan emberekre gondolunk, akiknek túlságosan kiflno-
Róma öröksége I I21
mult szellemi és filozófiai ízlésenem engedte meg, hogy
ennyire egyszerű istenségekből merítsenek vigasztalást.
Nehéz elképzelni például Marcus Aureliust, amint a pe_
nész istenségéértlelkesedik. A rómaiak egész történel-
mük során meglepően nyitottak maradtak az új esznék-
kel és vallásokkal szemben. Talán éppen mert a saját ősi
isteneikkel nem voltak egészen elégedettek, megtűrtek
számos idegen kultuszt, melyeknek vonzerqe az aprólé-
kos szertartásokban és az eljövendő élet boldogságígére-
tében rejlett. De az államférfrak és gondolkodók szintje
alatt állók körében a régi hiedelmek megőrizték erejü-
ket. Amikor az etruszkok először vezették be a megsze-
mélyesítettisteneket, azok nem szorították ki a helybelie-
ket, hanem a vallás esztétikailag vonzóbb kiegészítő ele-
mei lettek, bár a temperamentumos itáliaiakat talán ke-
vésbévonzották.
Az újfajta istenek mellett az etruszkokmásúj szokáso-
kat is bevezettek Rómában. A sírfestményekről jól is-
mertjátékokkal Róma lakosai talán az etruszk királyok
idején ismerkedtek meg. Egyes véleményekszerint elő-
ször ők építettekíából lelátókat a nézők számára a sport-
események idejére. A kocsiverseny volt a legjellegzete-
sebb rómaiidőtöltés, amely aztán évszáaadokkal később
átkerült Konstantinápolyba, Constantinus keleten épi
tett Új Rómájába, a játékok mégis minden bizonnyal
etruszk eredetűek . A meta, a versenypálya két végéna
fordulópontot jelző osz|op, valamint a középpontban
lévő spina a római cirkuszban etruszk mintát követ. Az
etruszk királyok, a későbbi római császárokhoz hason-
lóan, a játékokban lalán eszközt|állak aíía,hogy elte-
reljék a lakosság figyelmét a nyomasztó ügyekről s
egyúlta| arta, hogy saját népszerűségüket növeljék.
Mindenekfölött azonban az etruszk uralom korszaka
a rómaiak látókörét tágithatta ki mind önmaguk, mind
a környező világ tekintetében. A törzsfők irányítása
alatt egyszerű és apró falusi közösségek helyett egy nagy
kulturáüs egység tagjai lettek, amelynek kapcsolataí vol-
tak egész Itáliával és még annak határain túl is. Az új
utak és épületek, az etruszkok magasabb szintű techni-
kai ismeretei, amelyeket a Forum lecsapolása és egyéb,
hasonló eredmények bizonyítottak, az importált görög
és föníciai művészeti alkotások útján bevezetett idegen
eszmék és ábrázolások olyan lehetőségeket tártak fel,
amelyekről az első rómaiak nem is álmodtak. Etruszk
irányítás alatt új mesterségek fejlődtek ki, művelőik
egyesületekbe szerveződíek, létrejött a bronzmúvesek,
aranyművesek, ácsok, festők és fazekasok egylete. A ha-
talom etruszk jelvényeit, a magisztrátus trónusát és a
fascesí (vesszőnyaláb, benne bárd, amely a megvessző-
zés és kivégzés jogát jelképezte) később a rómaiak is
használták. Még a római tóga is etruszk eredetű. Az ábé-
cé bevezetésével pedig életbevágóan fontos adalékkaljá-
nltakhozzá az etruszkok a római civilizáció fejlődésé-
hez. Azokat a betűket, amelyekkel könl.vünket nyom-
tatták, az etruszkok vették át a görög ábécéből és vezet-
ték be módosított formában Rómában: így jutott el hoz-
122 | Róma öröksége
zánk. A későbbi római történelem szempontjábó1 szinte
ugyanolyan fontos volt az, hogy az etruszkok a görögök-
től fegyvereiket és harcmodorukat is átvették, majd to-
vábbadták a rómaiaknak. A kerek pajzs. a testet védő
vért és az inkább szúrásra, mint hajításra alkalmas lán-
dzsa a hopliták, a göróg gyalogság jellegzetes fegyverze_
te volt. Az i. e. 6. században ugyanilyen fegyverek hasz-
nálata Vált általánossá Etruriában. Egy évszázaddal ké_
sőbb, az etruszkok kiűzésétkövetően az ugyanígy felsze-
relt csapatok zárí alakzatai nyilvánvaló előnyt biztosi-
tottak Rómának a szomszédos latin tórzsek elleni hábo-
rúikban.
Ha szem előtt tartjuk ezt a sokléle hatást és a messze-
menő következményeket, meglepő, hogy Róma meg
tudta őrizni a saját jellegzetességeit, és az etruszk kultu-
rális érintkezésből megerősödve, m egváltozva, de mégis
önállóankerült ki, A kulturális önállóságot bizonyítja az
a tény is, hogy az egész etruszk korban egyaránt beszél-
ték Rómában a latin és az etruszk nyelvet, sőt írtak is
etruszkul, mégis meglepően kevés etruszk szó került bele
:r,
1:
l,.
a latin szókészletbe. A picenumiakhoz, umberekhez és
más italicus törzsekhez hasonlóan a rórnaiak is átvettek
bizonyos új technikai eljárásokat, és a náluknál fejlet-
tebb kultúrák több külsődleges jegyéL, de ragaszkodtak
saját egyéniségükhöz. Főleg abban különböztek szom-
szédaiktól, hogy a fejlettebbek tapasztalatait nemcsak
saját életmódjuk javítására használták lel, hanem a má_
sok leletti ellenőrzés növelésére is. De ha mindezt szám-
ba vesszük, akkor sincs önmagában elégségesmagyará-
zat arra, hogy szemben a többi latin néppel vagy a samni-
sokkal, miért éppen a rómaiak vállalkoztak (vagy ahogy
ők mondják, éreztek indíttatást) a széles körű hódításra
előSZör Itáliában, majd a Földközi-tenger egész vidékén,
Kénytelenek vagyunk visszatérni az o1yan fogalmakhoz.
mint ,,temperamentum" vagy ,,nemzeti karakter", bár
kielégítő magyarázatoí igy sem kapunk, De bármi le-
gyen is az ok, az etruszk uralom végét,majd az etruszk
kulturális befolyás gyengülését a római uralom követte.
először a latin szomszédok fölött, majd az i. e.3. század
végére egész Itáliában.
 Róma öröksége I I23

A KÖZTÁRSASÁGI RóMA / A köztársasági Róma A rómaiak e kétfélehagyatékot egyaránt fontosnak

hatalmának fokozatos növekedése és az azt kísérőkülső
és belső konfliktusok túlságosan bonyolult történetét itt
nem áll módunkban ismertetni; minket most a rómaiak
inkább csak mint az ősi Itália egyik népe, s nem mint a
világ későbbi urai érdekelnek. De talán érdemes még
utoljára pillantást vetni rájuk, amint éppen elindulnak
maguk választotta küldetésük útján, ahogyVergilius kö-
rültekintően megío galmazía:
,,. . . a te mesterséged, római, az, hogy uralkodj,
el ne feledd - hogy békéstörvényekkel igazgass,
és kíméld,aki meghódolt, de leverd, aki lázad!"
(Lakatos István fordítása)
Kik voltak ezek az új rómaiak, akik egyesítettékmaguk-
ban a szívós latin paraszt tulajdonságait az etruszkok
városias kultúrájának örökségével?
taították. Jóllehet, sohasem szűntek meg csodálni őseik
egyszerű erényeit és szerény életmódját, mégis tisztában
voltak azzal, hogy növekvő nemzetközi befolyásukra
ésszerűmagyarázatot kell találniuk. A kulturális fejlődé-
si irányok ütközésének egyik eredménye az lett, hogy
Róma alapításáról két történet is keletkezett; a városnak
két ősatyja lett, Romulus és Aeneas. Romulus történeté_
nek eredete a homályba vész, mégis szinte bizonyos,
hogy a kettő közü ez az ősibb, és legegyszerűbb formájá-
ban a későbbi évszázadok hozzáadásai nélkül az első
római földmúvesekhez illő gondolatnak látszik. A törté-
net számos alkotóeleme összefügg Róma ősi életével.
Romulus és Remus Mars ikerfiai. Anyjukat, Rhea Silü-
át féltékeny nagybátyja meggyilkolta, a gyermekeket pe-
dig később csoda mentette meg; a Palatinus domb egyik
bar|angiában nőstény farkas szoptatta őket, és itt talált
rájuk Faustulus, a pásztor. A történet, amelyet később

177 / Dombormú a római Ara Paci§ról. A középen kisséjobbra álló alak Aeneas, aki
nem sokkal Itáliába érkezéseután áldozatot mutat be: figyelemre méltó a bal fel§ő
salokban lévő kis lararium, A gazdag áldozat a bőséges termést halgsilyozza.
(I. e. 13 9.)

178 / Apját, Anchisest a hátán cipelő Aenea§ terrakotta §zobra veiiből. (L e. 5. század
közepe, Villa Giulia, Róma)
l79 / A capitoliumi blonz nőstényfarkas, Magassága 75 crn, hossza II4 cííl.A2
ikerpárral, Romulusszal és Remusszal a reneszánsz idején egészítettékki. Bár ez
a szobor vagy egy hozzá nagyon hasonló példány lett Rómajelképe, és i. €.
296-ban szentelték fel a capitoliumon, eíedete etruszk, Feszültsége és kifejezőereje
az arezzóí Chimaeráéra emlékeztet, bár a hatást a pufók ikerpfu némile8
csökkenti. (I. e. 6. §zázad yége yagy az 5. század eleie, Palazzo dei Conselvatori,
Róma)
|24 | Róma öröksége
bizonyára alaposan kimunkáltak, különösen a samni-
sok elleni háborúk idején voltaképpen az egykori itáliai
paraszti múltban talál eredetet Rómának.
Az etruszk idők utáni Rómának azonban nemesebb
,,származásta" volt szüksége ha lehetséges, olyanra,
amely a várost a Földközitenger keleti felének tisztelet-
re méltó világához köti. Aeneas, a trójai herceg görög
legendája, aki a város égő romjai közül menekült el,
hogynyugaton alapítson új otthont, tökéletes megoldást
kínált. Aeneas Trójából való menekülésénektörténetét
Itá|iábanmár az Athénből importált görög vázák képei
ről ismerték, Az i. e. 6. századlegvégén Veiiben bizonyá-
ra kultusz alakult ki személye körül, legalábbis erre utal
több terrakotta fogadalmi szobrocska körülbelül abból
az idóből, amikor a rómaiak már-már Aeneast tekintet-
ték'alapítójuknak. Nem tudjuk pontosan, hogy Aeneas
története Itáliába közvetlenül Görögországbó1 érkezett-e,
vagypedig Dé1-Itália görög városai közvetítet-
és Szicília
ték, de alig néhány esztendő leforgása alatt maguk a gö-
rögök is hajlandók voltak elfogadni az események új,
rómaiváltozatát.I. e. 450 körül a görög történetíró, Hel-
lanikosz írta, hogy ,,Aeneas a molossusok földjéről jött
és megalapította Rómát", és még a város nevére is kia-
gyalt egy jellegzetes légből kapott magyarázatot: Aele-
astútjára elkísérteegy Rhoma nevű trójai nő. Deígymég
mindig hiányzott ötszáz év Aeneas megérkezéspés a vá-
l80 / A Prima Porta-i villa föld alatti barlangcsarnokában talált
lalfestmény lészlete. A íreskók magassága 3 méter. Az egész
csamok keltet áblázol alacsony kerités mögé últetett fákkal.
Az előtérben íózsabokrok, gránátalmalák és madarak
láthatók. A múvész nagyszerűen érzékeltette a térbeli
elrendezést, aprólékosan dolgozta ki a részleteket. (L e, 30 25
körül. Museo Nazionale, Róma)
18l / A Pompeiiből származó fe§tmény jól tanúsítja,mennyire
kedvelték a rómaiak a természetet, a lakóházakat künyező
szabad tereket. Pánt és az őt kísérő ninfákat látjuk a ház előtti
nap§ütésben.
ros alapításának hagyományos évszáma kőzött; ezt
azonban úgy hidalták át, hogy kitaláltak számos királyt.
A legutóbbi Rhea Silvia apja volt, Rhea Silvia pedig Ro-
mulus és Remus anyja.
Igy mire Róma elfoglalhatta helyét a földközi-tengeri
hatalmak köZött, rendelkezett egy olyan - kellőkópen
tiszteletet parancsoló - eredetmondával is. amely hozzá-
kapcsolta az egész görög epikus hagyományhoz. Es a
jelek szerintarómai hatalmatmár a köztársaság történe-
tének legelső szakaszától kezdve komolyan vették ltáli-
án belül is, külföldön is. Ha hihetünk annak a dokumen-
tumnak, amelyet Polübiosz, az í. e. 2. századi gőrőg
történetíró idézett, a karthagóiak a fiatal köZtársasággal
már létrejöttének első évébenszerződést kötöttek,
amelyben a rómaiak feltehetően kifej ezték azt azigényii-
ket, hogy uralmuk kiterjedjen számos szomszédosváros-
 Róma öröksége I I25

:."

I
126 | Róma öröksége
ao
aa
Etruszk
Görög
182 / A római templom alaprajza a görög és az etru§zk típu§ok
egyesíté§éből alakult ki. Az épúletet övező oszlopsort (igaz,
a hátsó faLfuíl az o§zlopokat pilaszterek helyette§ítik) és az
egyetlen cellát a görögtól kölcsönőzték, a hosszú lépcsósorral
megkiizelíthető magas emelvény és a mély osáopo§ tornác
pedig,jellegzete§en etruszk megoldás.
ra és ,,az összes többi latin népre, akikRóma alattvalói".
A szerződés, már amennyiben valóban lótezett, talán a
karthagóiak és az etruszk Róma közötti korábbi megál-
lapodás megújítása volt, és Róma új helyzetét dicséri,
hogy Karthagó sietett baráti kapcsolatokat teremteni aZ
új állammal, elismerve fennhatóságát Latium jelentős
része fölött. Az elkövetkező években maguk a latinok
kérdőjelezték meg ezt a fennhatóságot, de i. e. 496-ban
a Regillus+ónál vívott döntő csatából Róma Latium ve-
zető hatalmaként került ki. Ezutánjött létre egy szerző-
dés, amelynek értelmében a rómaiaknak és a latinoknak
addig kell békébenélniük egymással, ,,amíg az ég és föld
a helyén marad". Az előzmények ismeretében ezek a sza-
vak inkább csak derúlátó bizakodást fejeznek ki, minden-
esetre a béke elég sokáig tartott ahhoz, hogy a rómaiak
a latinokkal együtt szembeszálljanak az aequusokkal, a
volscusokkal és sabinokkal, továbbá felkészüljenek az
etruszkok elleni kiizdelemre.
Az elkövetkező évszázadok Itáliában a római hata-
lom növekedésének, külföldön pedig az idegen vetélytár-
sak legyőzésének voltak a tanű. Ebben a folyamatban a
politikai és a katonai ügyek kerültek előtérbe a művé-
szettel és irodalommal szemben. Mire a rómaiak ismét
nyugodtabban élhettek, szellemi és művésá téren hama-
rosan elárasztotta őket a kései görög kultúra, amelyet
hel|enisztikusnak szokás nevezni. Az i. e. 3. századtól
kezdve a római művészeti alkotások többsége tartalom
és íorma tekintetében is görög mintát követett: a római
a o
o o
o o
o O
o o
oo o a
ao ao
ooaooo
Római
színdarabok görög eredetieken alapultak, a rómal temp-
lomok legalább részben görög épii{eteket utánoztak, a
római szobrászat és festészet pedig a görög mitológiából
vett epizódokat ábrázolt. Bár a görög gondolkodás ha-
tása mély és hosszan tartó volt, mögötte és alatta elte-
metve még mindig érzékelhetők Róma itáliai múltjának
emlékei. Eredetük tudata gyakran egy olyan rusztikus
egyszerúségűéletforma utáni vágyakozás alakját öltötte
bennük, amely sajnos a birodalmi valóság bonyolult vi-
lágából már kiveszett. Vergilius, aki az Aeneisszel a gö-
rög formát és technikát talán a legkifinomultabban al-
kalmazta a Római Birodalomban, egyidejűleg a leghatá-
rozottabban itáliai költő is, amikor a mezőgazdaságról
szóló tankölteményében, a Georgicában szembesíti apo-
litikai korrupciót és a Forumot a vidéki élettel:
,,Ó, be szerencsés vagy, te pafaszt hát még ha
belátnádjó sorodat! Ki kerülsz orv háborút, ont maga
néked mindig-igaz szántód, méhébőI, parlagi termést.
Hogyha magas palotád nincs is (gőgös kapujával hányni
szobádba korán özönét a köszönni jbőknek) , s nem
hüledeznek is ajtód szép teknőc-berakásán, száIarany
öltönyödön, vagy a réz ephyréi kupákon.
Horgas ekéjévelföldjét ezalatt hasogatja,
így szolgálja honát a paraszt, gondozya paráry,i isteneit
s a gulyát, meg a dolgos üszőket is évszám. Nyugta
sosincs; esztendeje még duskált a gyümölcsben, most
a juhok szaporodnak, vagy kévéiCerésnek,
mert a barázda terem föIösen, fölteInek a csűrök.
S fagy hava jön: sicyóni bogyót buggyant az olajprés,
konda vidul makkon, csere most ad hangafa-szedret,
önti az ősz özönét a gyümölcsnek már, a magasban
fény-beragyogta tetőkön a íürt méz-sűrüre töpped.
Csókra-leső kedves gyermek-had rajzik eközben

apja körül; tisztán él és becsületben e hajlék;
s csordul a tej tehenek tőgyén, a vidám legelőkön
biccentik szarvuk hízott bakok, úgy tüIekednek,
és a paraszt maga ünnepet üI; fbelőn lehevervén
Hajdan az ősi sabinus nép így élte yilágát,
így Remus, így testvére, s nőtt Etrúria naggyá,
így lett végül aföId legszebb székvárosa Róma,
mely maga hét fellegvárat fog körbe falával."
(Lakatos István fordítása)
A múlt siratása őszinte és megindító, még akkor is, ha a
latin irodalomban később közhellyé vált.
A képzőművészet terén a kósőbbi római hagyomá-
nyon belül sokkal nehezebb elküöniteni az itáliai örök-
séget, részben azért, mert mint már látnlk, az Itáliában
született művészeti alkotások többsége is közvetlenül a
görög eszmék hatása alatt állt, részben pedig azért, mert
az itáliai hatás a római stílus és ízlésfejlődésének csak
üszonylag korai szakaszábanérvényesült. Az i. e. 2. szá-
zad végére a római hatalom terjeszkedése elleni sokéves
küzdelem véglegesen demoralizálta az etrlszk és az ita-
licus népeket, és a déli vidékektől eltekintve már sehol
sem született nagyobb számú eredeti művészeti alkotás.
E pesszimizmus hatását láttuk az etrvszk sírfestménye-
ken; de Itáliábanmásutt is mind erősebb lett a reményte-
lenség, és a személf identitás elvesztésénekérzése, s en-
nek eredményeképpen olyan alkotásokjöttek létre, ame-
lyek minden finomságot nélkülöző megmunkálásukkal
valósággal elutasítanak minden hagyományt, görögöt,
etruszkot, de még a helybélit is. A beneventói és tarantói
temetőkből előkerült durván faragott fejek megfelelően
borongós tükörképei alkotóik világának. Magában Ró-
mában nem volt igény az itáliai művészi alkotásokra,
mivel Görögország meghódítása után a rómaiak hadi-
Róma öröksége I l27
zsákmányként városukba és mindenfelé Itáliába renge-
teg hellenisztikus művészeti alkotást szállítottak, és ezek
aztál átí orrnálták a kései köztársaság műértőinek ízlését
mind a fővárosban, mind vidéken. Hiába próbálta meg
Augustus az itáliai városokban újjáéleszteni a hell ön_
tuda_tot. az italicus művészet fejlesztését ez alig segítette
elő. lgy tehát a római művészethez szinte kizárólag azok-
kal az eszmékkel j ánithozzá, amelyeket a rómaiak még
a korábbi időkben fogadtak be, és görög e|emekkel öt-
vöztek. A várostervezésben például láthatóan mind a
görög, mind az etruszk eszrnék hatással voltak a városi
szervezet római rendszereinek kialakulására. Yalójában
az etruszkok a hosszú, téglalap alapú, egymást derék_
szögben metszó utcákkal tagolt épiiLlettömbjeik épitését
- mint Marzabotto és Capua etruszk településein is |át-
ható - talán DéI_Itália görög gyarmatvárosaitól tanul-
íák,bár az etruszk város gyakran vallási megfontolások
által diktált követelményei is szemlátomást nyomot
hagytak a római városokon. A római templom hasonló-
képpen egyesíti a görög és az etruszk formákat, a római
házaknak pedig - a Pompeiiben láthatő házak alapján
ítélve- samnis elódei vannak.
Régebben divat v olt az egész rőmai művészetet göfög
mintákra visszavezetni és a hellenisztikus kultúra egyik
provinciális változatának tekinteni, amely nélkülöz min-
den eredetiséget. Egy Róma elődeinek és kortársainak
világával foglalkozó munkának, ha többet nem is, azt
mindenképpen meg kell mutatnia, mlkélt jánitakhozzá
a római stílus kialakulásához az etruszkok, umberek,
samnisok és mások, és a jövőben, ahogy mind többet
tudunk meg Itália más népeiről, talán képesek leszünk
rá, hogy ezt a hozzájárúást pontosabban is köriiüatá_
roljuk. De sajátos módon minél jobban érzékeljük befo-
lyásukat, annál kevésbétűnik idegen minták követésé-
nek a római művészet: mint kultúrájuk más teriiletein is,
a rómaiak asszimilációs készségenem gyengeségük bizo-
nyítéka,hanem egyik legnagyobb erényük volt.
TOYÁBBI OLYASMÁNYOK
AZ ŐSKORI ITÁLIA LIVIUS, l római nép története a város alapításától LII.
(Bp., ]982 ).*
BARFIELD, L,o Northern Italy before Rome (Londory MoMMSEN, TH, A rómaiak története I-III. (Bp.,
1971). 187.3 - 1877) ,*
BREA, L. B., Sicily before the Greeks (London, 1966). MULLER-KARPE,H,, Zur Stadtwerdung Rons (Hei-
CHILDE, G,, Az európai társadalom őstörténete (Bp,, delberg, 1962).
1962).*
GUIDO, M., Sardinia (London, 1963).
KERÉ_NYI K, szetk., Egyetemes történet I. (Bp.,1935).* IDEGENEK ITÁLIÁBAN
MAROTI E., Az itáliai mezőgazdasági árutermelés ki-
bontakozása (Bp., l98I).* BOARDMAN, J., The Greeks Overseas (Harmonds-
TRUMP, D. H,, Central artd Southern ltaly before Rome worth, 1964).
(London, 1965). DUNBABIN, T. J,,The Western GreeÉs(Oxford, 1948).
BILIP, J., l kelta civilizáció és örökség (Bp,, 1966).*
HARDEN, D., The Phoenicians (Harmondsworth,
VILLANOVAIAK ÉSETRUSZKOK 197I).
ROSS HOLLOWAY, R,o Inf,uences and Styles in the
BANTI, L., The Etruscan Cities and their Culture (Lon- Late Archais and Early Classical Greek Sculpture of Si-
don, 1973). cily and Magna Graecia (Lotl'vain,1975).
BROWN, W, L., The Etruscan Lion (Oxford, 1960), TAYLOUR, 'V{., Mycenaean Pottery in Italy and Adja,
COARELLI, F. szerk., Etruscan Cities (London,1975). cent Areas (Cambridge, 1958).
HENCKEN,H., 7arquinia, Villanovans and Early Etrus- WOODHEAD, A. G., The Greeks in the West (Lond,on,
cans (Cambrtd,ge, Mass,, 1968). 1962).
HEURGON, J., La vie quotidienne chez les étrusques
(Paris, 1961).
PALLOTTINO, M,, Az etruszkok (Bp., 1980).* MűVESZET AZ őst nÁltÁne.N
RICHARDSON, E,, The Etruscans: Their Art and Cul-
ture (London, 1976). BIANCHI BANDINELLI, R. és A. GIULIANO, Zes
SCULLARD, H. H., The Etruscan Cities and Rome Etrusques et l'Italie avant Rome (Paris, 1973).
(London, 1967). BE^ZLEY,L., Etruscan Yase Painting (Oxford, 1947).
BOETHIUS, A. és J. B. WARD-PERKINS, Etruscan
and Roman Archite cture (Haíííondsworth,1 970).
AZ ÓSI RÓMA BONMNTE, L., Etruscan Dress (London, 1975).
HAYNES, S., Elruscan Sculpture (London, 1975).
ALFÖLDI A., Early Rome and the Latins (Ann Arbor, NAPOLI, M., Zc Tomba del Tuffatore (Barí, 1970).
Mich., 1965). PALLOTTINo, M., Civílídartistica etrusco-ilalica (Fi-
BRELICH, A., l triumphator (Pécs, 1937).* renze, l97I).
CASTIGLIONE L,, A római művészet világa (Bp., RANDALL-MAC IVER, D., The Iron Age in ltaly (Ox-
1914).* ford,1927).
GALINSKY, G, K., Aeneas, Sicily and Rome (Princeíon, RICHTER, G. M. A,., Ancient ltaly (Ann Arbor, Mich.,
N. J., l969). l955).
GJERSTAD, E., Early Rome 6vols. (Lund, 1953-73). sZ[ÁGYl J. Cy., Etruszk művészet (Bp,.1966l.*
HARRIS, W. Y., Rome in Etruria and Umbria (Oxford, SZILAGYI J. Gy., Etruszko-korinrhoszi vázaíestészet
l97l ). (Bp., 1975).
"
HEURGON, J., The Rise of Rome, to 264 BC (London, * A magyar kiadás
bibliográíiai kiegésZítéSétTóth Endre
I973), készítette.
A kötetben
szereplő felvét€leket az alábbi könyvtárak, intéz- Metlopolitan Museum of Art, New York 8l
mények, múzeumok, személyek készítették,ill. boc§átották Musée de l'Homme, Párizs 3
rendelkezésre: Nationalmuseet, Koppenhága 32
Phaidon Press, Oxford, a belső címoldallal szemben 69, l 19,
ADAGP, Paris: photo Galerie Maeght, Párizs 58 120, 138
Alinari, Firenze 54 Mauro Pucciarelli, Róma 41,48, l08, 129, l30, l36, l58, l69,
Asbmolean Museum, Oxford (a Walesi Nemzeti Múzeum jó- |,73,1,76,1,77
voltából) 139 Radio Times Hulton Picture Library, London 52
Badisches Landesmuseum, Karlsruhe 73 Rhode Island School of Design, Providence, Museum of Art,
Bibliothéque Nationale, Párizs 106 Mary B. Jackson Alapítvány 88
Bildarchiv Preussischer Kulturbesitz, W. Berlin 44 David Ridgway, Edinburgh 25, 28
John Brennan, Oxford l74, a Kislexikon illusztrációi Római Egyetem, Istituto di Etruscologia e Antichita Italiche,
Stephen Cocking, Oxford 5, 6, 13, 11,26"'12,76,160,170, l82 M, Pallottinox: The Etruscans című művében, London 1974
Fotocielo, Róma 29, 56 l05
Fotomas Index, London 53 Royal Collection, Windsor 0ogok fenntartva) 37
John Fuller, Cambridge 7,9, 13, 14, 18, 19,20,70"7'7,'l8,90, Scala, Firenze l0, ll, t9,22,23, 30, 33, 34, 35, 40, 42, 45, 46,47,
92, l00 , 147 , 170 50, 5l, 59,60, 61, 62,65,66,68,74"7 5,79, 82, 86, 87, 89,9l,93,
Mario Gerardi Fotografo, Róma 21, 150 94, 9 5, 96,9,1, 98,99, l 01, l07, 109, 1 l2, l 16, 11,1, l21, 122, 124,
Sonia Halliday Photographs, Weston Turville 15 |25, 131, 133, I34, 135, l40, l4I, I43,144, l45, 146, |49, l5l,
Robert Harding Associates, London 8, l 14 l52, 1 53, I 54, 1 55, 156, 1 57, 1 59, 16]r, 162, l 64, 1 65, 166, 1,7 1,
Hirmer Verlag, München 49, 83, 110, 111, 123, 126, 12'I, l28, 175, 180, 181
l32, 1,19 Edwin Smith, Saffron Walden 3l, 36, l42, 168
Michael Holford Library, Loughton 1, 24, 38, 63, 64, 67, 103, Henri Süerlín, Genf55
104, 113, 115, l48 Leonard von Matt, Buochs, 57, 84, 85, 178
Lovell Johns, Oxfoíd2,4, 16,27 rcZ, l37, 167 Yale University Art Gallery, New Haven, Conn., a Memory of
Mansell Collection, London 39, 43,
"l1,l l9 Ward Cheney, B. A. 1922 ajándéka8O
KlsLExlKoN
álboltozab kőből épült kamrák lefedéséíe
alkalmazott eljárás: az egymásra rakott
kósoíok az alattuk levókhöz képest beljebb
kerülnek, míg végül a tető közepén
megmaradó lyuk befedéséhezmár egyetlen
kő is elegendö, Ekképp a súl} lel'e|é hat. és
nincs szüksóg zárókőre, ami az oldalnyomást
ellensúlyozná. A Földközi-tengel vidékéíaz
álboltozat alkalmazásának leghíresebb
példái Górögországban találhatók (az ún.
mükénéiméhkas alakú sírok), de ugyanezt az
építkezé§ielvet gyakr al alka|ínazzák
a szardíniai nuraghéknál is.
aeiülis: római magisztrátus, feladatai közé
taltozott a sűyok és mértékek ellenórzése, az
utcák és épületek karbarrtartása, a közrend
és az illő viselkedés felügyelete_ samnis
megíele|őJe az aidilis yolt.
Aeneis: Vergilius epikus költeménye.
Tizenkét könyvben beszéli el Aeneas
bolyongásait, aki Tlójából elmenekülvén
Végül ltáliába érkezett. ahol Latiumban új
Tróját alapított.
Aeoü+zigetek| vulkanikus eredetú apró
ságetek csopoftja szicilia északkeleti
paltjainál. Az elmúlt években a ságeteken
számos neoütikus és bronzkori lelőhelyet
tártak fel. A legfonto§abbak
a Lipaíi-§zigeten (ahol kitúnő múzeun is
található), a Filicudi- és a Panarea-ságeten
Aiszkhülo§z
Aiwkhülosz (i. e. kb. 525 456): görög
drámairó, hét múve maradt fenn. kétszer
járt Szicíliában, erósen vonzotta
a szúIakuszai kilály, Hierón udvarának
gazdag§ága é§ kultúrája. Hierónnak írta az
Aeína asszonyaí clmíl darabját, amely
azonban nem maradt fenn, visszatéIt
Athénba, majd i. e. 458-ban ismét Sziciliába
utazott, és ott is halt meg Gela városa
közelében. E8y legenda szerint úgy végezte,
hogy egy §a§ a fiidetlen lejére ejtett egy
teknősbékát.
appennini ku|túral a bronzkorban Itália
középső és déli részénkialakult kultúIa
megnevezé§e, jóllehet az appenniniek maguk
ritkán hasmáltak bronzot. Elsősorban
földmúveléssel és állattenyésztés§el
foglalkoztak, bár bizonyo§ jelek szerint
kereskedelernrnel is. Halottaikat általában
csontvázasan temették el, és csak ritkán
hamva§ztották.
arameu§i a §émita ny€lvcsalád északi ága,
föníciai íIással jegyezték le, A vaskorban
köznyelvként használták a Közel-Keleten.
Arkhilokhosz (i. e. kb. ó80-640): görög
líriku§. Parosz §zigetén §ziiletett, műveiből
c§upán néhány töredék maradt feíí.
veíseire szemlátomá§t az éles szatíra é§
ke§erú gliny volt jelleúző.
viterbói Annio egyebek kózött Arkhilokho§á
is antik forrásai egyikének tekintette, és
számos olyan tóredéket hamisított, amelyet
i8yekezett eledetinek íeltúntetni.
Astarté: a íöníciaiik fő istennője, egy
§zemélyben anya- és termékenységi istennő.
A karthagóiak Tanit néveítisztelték.
Általában a górög Aphroditéval (a testi
§zerelem i§teínőjével) Mono§ították, de
olykor a keleti anyaistennő, Kübele és
(különösen nyugalon) Héra. Vagy a római
Juno megfelelőjének taították. Az i. e. ó.
század végéntiszteletére alapitott
templomban talált pürgi araíylemezen a/ri
etíuszk istennővel hozták kapc§olatba.
Augustus (i. e. 64 i, sz, l4): az elsö római
császár. Gyakorlatilag már i. e, 3l-ben
hatalomra keriilt, amikor az actiumi
csatában legyőzte Antoniust é§ cleopatrát,
báT hivatalo§an c§ak i . e.27-benkoíonázták
császárrá. A múvészetek csásáíi
patrónusaként olyan írókat támogatott, mint
Vergilius és Horatius. Hata]na§ új
épitkeáseket kezdeményezerr Rómában és
a provinciákban, A békéhez és az egyszerú
életmódhoz való visszatéIé§t §zorgalmazta,
s ennek részeként Róma itáliai
pásztortársadalomból való származásának
erényeit hangsúlyozta.
Baleári-§zigetek szi getc§oport
Spanyolország keleti partjainál;
a legielentó§ebb Mallorca, Minorca és Ibiza.
Az itt élt broDzkori emberek feltehetően
kapcsolatban voltak Szardínia kultúrájával,
és összekőtő szerepet ját§zottak
spalryolóíszág é§ a Fóldközi-tenger keleti
medencéje között,
Bandinelli, Baccio (1493- 1560): firenzei
szobrász; alkotásainak nagy része
a klasszikus témák és stílusok iránti
érdeklődé§t tükíözi, amely a reneszánszra
annyira jellemzó. A Laokoónról készitett
másolata Firenzébe került, s jelentősen
hozzájáíult az ókori múvészet iránti
érdeklődésfelkeltéséhez.
Bianchi B.nüneü, Ranuccio (1900 l975):
neves ola§z régé§z. Fonto§ §zerepet ját§zott
az etruszk, a lómai, valamint az egykorú
itáliai művészet kapcsolatának
újf aértékelé§ében.Közvetlenül
a II. ülágháborút kóvető években ó vezette
az olasz múzeumok úiiászervezését és
a megrongáJt múemJékek helyreállitását,
bronzkorl az itáüai félságeten a bronz
használata i. e. 1800 körülielent meg, bár
a bíonz megrnunkálásának módszerei
Sziciliában már va!amivel korábban, i, e.
2000 körül kialakultak. Azonban az elsó
kultúra, amely a bronzot számottevő
meonyiségben doIgozla fel. a terramará}
népéévolt i. e, l500 körül. A bronzkor az
i. e. 2. évezred befejezte körül ért las§anként
véget: ekkoí kezdelt a \asmegmunkáIás új
technikája n}.ugat felé terjednil de a korai
vaskori népeknél, pl. a villanovaiaknál
a bronz továbbra is fontos alapanyag
maladt.
bucchero: az i. e. 8. és 4. századkőzőtt
kévült fényezett fekete vagy szürke €truszk
kerámiafajta. Két változata| a bncchero
pesante (lastag fal,íl) és a bucchefo sottile
(vékony falu), Az edényeket 8yakran
di§zítették formázott vagy rátéte§
dombormúvekkel, olykor még
pec§éthengelek lenyomataival, Az edényeket
az kűlönbözteti meg a korabeli görög
kerámiatípusok tól. hogy igen változatos
a formájuk, pla§ztikus, nem pedig festett
mintákkal vagy flgurális áblázolás§al tették
óket díszessé.
caerei hüüia: az a vízhordóedény-típus,
amelyből Ceryeteriben (latin nevén caere)
harminc daIabot találtak. Az i. e. 6.
vázadbaú egyetleí mühelyben készültek. söt
óeglehet, hogy egyetlen müvész alkorásai.
A legtöbb kutató §zerint ezeket a hüdriákat
bevándololt góIög művészek állították elő
Ceweteriberr, bár egyesek szerint
Kis-Azsiából importálták őket.
canopus uma: egyfajta Chiu§iban talált,
hamvakat tartalmazó urna; fedele emberfej
formájú, talán az elhunytat ábrázolja,
olykor az umate§tnek emberi kü§őt
kölcsönöztek, kézzel és lábbal látták el. Több
olyan példány is ismert, amikoí az alakokat
göúbölyített hátú székre helyezték. Az
elneveás Egyiptomból származik: canopus

urnákba helyeáék a múmiák belső szerveit,
a fedelén pedig az egyes szeNekhez tiá,r§itott
istenek képmásál ábrázolták. Az etruszk
urnákon a fejek való§Zínúleg nem isteneket
jelképemek.
Castelluccio; kelet-szicíliai helység, ahol
temetőt találtak, s eíról neveáék el az ottani
koTai broDzkori kultúrát. Legiellegzetesebb
termékei között számos dombormúves
csontlap található, amelyek
a Görögországban az idő táit készúttekre
emlékeztetnek, Ez arra utal, hogy szicilia
kapc§olatban állt a Földközi-tenger keleti
télségével.
Faragott sirkó ca§te uccióból
Cato, Marcus Porcius (i. e.234 l49)| íórl:Lai
államférfr és politikus, szigorúságáról
nevezetes. Művei között szerep€legy máiB
fennmaradt kéákön}.\, a gazdálkodásróI De
.&€ Rrsíi.a (A földmúvelésről) címen,
elveszett viszont az origlzes (Eredetek) cimű
munkája. Ez utóbbi a rómaiak és Itália más
népeinek történetével foglalkozott, egyes
ré§zleteit vit€rbói Ánnio ,.fedezte fel" (aza.
találta ki).
cella: templom belső zárt része, ahol az i§ten
kultuszához szüksége§ szobíot helyezték el,
cellini, Benvenuto (l500 l571): firenzei
szobrász és alanvmúves mestef: szines
önéletrajza révénisjól ismert. Ó álliLotra
l\elyíe az arczzói chirjlraeíaL póto|va az
akkor már hiányzó bal oldaü elsö és hátsó
lábat.
ci§ta: henger alakú, fémből (olykor fémmel
bodtoü fából) készült, fedeles doboz.
A fedélen gyakraít s7erepeJnek apró emberi
alakok vagy más díszek. A cistákat dí§zítő
vé§ett minták gyakran mitológiai tárgyúak,
ilyen példáu1 a híres ficoroni cistát diszítő
minta i§.
Claudius (i. e. lo-i. sz. 54): i. sz. 4l és 54
között íómai császár. Uralkodása idejére
e§ett többek között Britannia római
meghódítása. Az ó nevéhez fűződik
szombathely (colonia Claudio-Savaria)
alapitása. Csaknem minden múve elve§zett;
kö7öltük az elruszkok tőrténete. Karthagó
tórténete é§ egy önéletlajz, Érdeklődött
a nyelvtan ilánt, és három betűvel bővitette
a latin ábécét,de ezek használata uralmát
alig élte tul.
constatrtinus, Flavius valeriu§ (i. sz,
272-33'l\: 306-tóI a Római Birodalom
nyugati taítományainak c§ászáIa, 307-ben
felvette az Augu§tus címet. Kiméletlen
harcban legyőzte a birodalom keleti
tartományai élénálló társcsászárokat, így
a Róma uralta világ egyeduralkodója lett.
A kere§zténységet hivatalos államvallásá
tette, és a birodalom §zékvárosát Rómából
Bizáncba helyezte át 326-ban, amely9t íóla
neveztek el Konstantinápolynak,
consua|ia: az ó§i itáliai földisten, Consus
ünnepe, amely az aratási §zertartá§okhoz
kapcsolódott. Rómában évente kétszer
rende7ték meg, közverlenül az aratás után,
augusztus 2l_ón é§ az őszi veté§t követően,
d€cember l5-én. A hagyomány szerint az
ünnepséget Romulu§ kezdeményezte, Az első
ilyen ünnepen rabolták el a sabin nőket.
csontváza§ temetkezé§i a halottak eltemetése,
§zemben az égetéssel. A holtakat vagy
kimondottan erre a célra ásott síIba vagy
sírkamrába temették; ez utóbbi lehetett
természetes kamra, például barlang vagy
megépített §ir.
Demp§ter, Thomas (l579- l625): skót
etruszkológus a l7. század első felében.
Tanított a páriz§i, bolognai és pisai
egyetemen, és hétkötetes De Etruría Regali
(Az etruszk birodalomról) cimű múvében
foglalkozott az etru§zkokkal. Halála után
egy évszázaddal jelent meg a kőnyv
Firenzében. és felélénkítette az etrüszk
ré8é§zet iíánti érdeklódé§t.
Dennis, Geolge: 19. századi angol tazó. Az
etru§zkokról írt, ciíie,, @ld Cemeteries oí
Blonicista praenestéből
Kislexikon I B1
.o/l"üria (EtIuria városai és temetői) cimú
múve először 1848-ban jelent meg. Itália
középső részén,ahol konzul volt.
keIesztül-kaslll bejárta a vidéket etruszk
lelőhelyek és régisegek után. Művében
ezekről az utazásokról számol be. E kónyv,
amelynek utolsó (és legiobb) kiadá§a
átdolgozott íormában l883-ban jelent rnog,
aZ anyag tudományos leirását olyan sok
emberséggel és humorral szövi át, hogy talán
az etruszkológia egész történetében nincsen
párja. Leírása sok esetben tájékoztatást ad
olyan tárgyakról és helyszinekről is, amelyek
azóta megsemmisültek. Még azokat
a kóvetkeztetéseit is, amelyek időközben
szűkségképpen elavultak. érdemes elolvasni,
olyan szellemesen é§ elbúvölően adja őket
elő. Egyéb erényei mellett könyve arró] ls
eleven és olykor elrettentó leírást nyújt, hogy
milyen kockázatos volt az ntazás a 19 .
századi Etruriában.
Dionűsziosz.I.: Szürakuszai uralkodója i. e.
405-367 kózött, Kegyetlenségéról é§
bosszúvágyó természetéről volt híres.
Allandó és sikeres háborúkat vívott
a karthagóiak ellen. Te§tvéíe, Dión, Platón
baIátja volt, aki két izben látogatott
Szürakus7aiba, második alkalonmal i. e,
3ó7-ben, amikor Dionúsziosz fiának, II.
Dionúsziosznak lett a nevelője, aki i, e.
367 - 343_ig uralkodott.
Dionüsziosz, halikarna§§zoszi (fénykora: i. e.
30 8): görög író és tudós, aki a retorika
tanáíaként érkezett Rómába. Itt írta Róma
történetéról szóló, töredékesen fenrrmaradt
úűvét,amely tedengősen és gyakran
zavarosan tárgyalia a város tórténetét
a legkorábbi időktól az első pun háboniig. Az
etruszkológia történetében főként arról híres,
hogy ő volt az elsó tudós, aki azt állitotta,
ho8y az etruszkok autochton nép volt, azaz
Itália őshonos lakói, nem pedig idegen
bevándorlók,
Dionű§zo§z és e8y szatír
Dionűszosz: a római Bacchlrs.
A termékenység i§t€ne, elsősorban a szőlő
l32 | Kislexikon
ajelképe. Ő a bor, az érzelmek istene i§.
Dionúszosz az egész görög-római ülágban
§zámos kultu§z központi alakja volt.
Egyik-másik kultu§z tobzódó tűzásairól volt
hírhedt: ezéíti. e. l86-ban a római szenátus
betiltotta a Bacchanalia iinnep megtartá§át.
Az etíuszk mitológiában Fufluns alakjában
túnik fel.
Dodekapo|isz: tizenkét etru§zk város
szövet§ége: valószínúleg in*ább vallási és
nem politikai jellegú volt. Tagjai közé mindi8
a kor éppen legfejlettebb váIosai tartoztak,
ezéIt összetétele az etruszk történelem során
változott. Az etluriai Dodekapolisz mellett
az ókori szerzők két mísik szövetségről is
t_udnak. Az egyik Campaniában. a másik
Eszak-Itáliában a Pó völgyében volt, de
róluk még az etruriai szövetségnél i§
kevesebbet tudunk.
Dór oszloprend
dór! görög építészetistílus. A górög építészet
legkorábbi és legegyszerűbb rendje (a két
későbbi az ión és a korinthosá); a rómaiak
nem nagyon kedvelték, jóllehet, még kevésbé
vonzó formában toszkánai stíluskéntfeltúnt
a római építé§zetbeni§.
eugibiumi ííblák|hét umber nyelvű feliratos
bronztábla; 1444-ben Gubbióban találták
meg óket. A feliíatok öt táblán etru§zk
í!á§jelekkel, kettős latin betúkkel
szerepelnek.
fasces: a lómai államban a legfőbb hatalmi
jelkép, talán az etruszk királyok idejéből
wármazik. Sálfa- vagy nyífavessző
nyalábból állt; a nyaláb bárdot ölelt köíül,
az egészet pedig vörös pánttal fogták össze.
A 20. században az olasz íasiszták egyik
jelképükként használták; innen származik
a fa§izmu§ (fa§cismo) elnevezés.
Felsina; Bologna etruszk neve.
ffbula: biáosítótúIe emlékeztető,
ruhadarabok összetűzésére haszúált tú.
A 1egkorábbi fibulák az i. e. 1300 körüli
időkból származnak. A késóbbi
évszázadokban sokíéletipusuk alakult ki. Az
etruszkok gyakran ha§ználtak ilyen túket, és
olykor bonyoluJt berakásokkal díszítették
óket.
Bronzfibuia Capenából
forum: a római városok főterc, egyszeüe volt
közigazgatási központ és piac. Rómában
a legrégebbi ilyen tér a politikai élet
központja, a Forum Romanum volt. A többi
forum piaccá alakult: a Forum Boarium volt
a marhapiac, a Forum Hoütorium
a zöldségpiac s igy tovább, A császárság
korában egyes császárok, így Áugustus és
Traianus újabb fórumokat építettek,
amelyek főként nyilvános emlékhelyek és
a császári pompa jelképei voltak.
Föníciai sztéléKarthagóból
liiníciaiak az i. e. l. évezred első felének
jelentős kereskedőnépe. A mai Libanon és
Sziria partvidéki síkságán éltek. Két
legielentósebb városuk Tiirosz és Szidon
volt, Kereskede|mi kapcsolalaik kiterjedtek
egész Azsiára. AfrJkában pedig
lnegalapitották Karthagó gyarmatváro§t,
Ewak felé egészen Angliáig eljutottak.
A fóníciai ábecét vették át a görögök és
lfl g! olnárl.y
ozták az európai kultúíára.
Föníciai irodalom hiányában legfőbb
vetélytáI§aik, a rómaiak és görögök
beszámolóiból kapjuk róluk a legelevenebb
képet. A kirélmúltbanPüIgiben talált
bizonyítékok pedig a föníciaiak és etruszkok
kapcsolatáIa vetnek fényt.
Frangoi§-váza: az egfk leghíresebb archaikus
göIö8 váza; i. e. 570 körül ké§Zítette
Eígotimosz fazekas és Kleitiász festő. A l9.
században találták meg Chiusi közelében.
Jelenleg a frenzei Mu§eo Archeologico
birtokában van.
Gorgók| a göíög mitológia szerint három
íő§tény szórny; hajuk kígyókból á1l,
s a kigyók pillantása kővé változtalJa a^,
akire ránéznek. Kettőjük, sáheno és
Eurúale, halhatatlan, Meduzát viszont
Pefizeusz lefejezte, é§ a fejét Athénének adta_
A Corgó-fejet. avagy Gorgoneiónt. a görög
művé§zetben általános díszitő elemként
használták, eredetile8 talán aárt, hogy távol
tart§a a gonoszt, bár később kózhellyé
ziillött. Az etruszk múvészetben olykor
a bucchero edényeken található meg.
A Gorgó-Medúza-fő alchaikus változata
hamvakat tartalmazó urna (hamweder):
olyan tároló edények összefoglaló elnevezése,
amelyekbe a halottégetés után az elhunyt
csontjait, hamvait helyezték. A kúlönféle
kultúrák más és más formájú uríákat
ha§ználtak, lásd: kettó§ kúp alakú, canopus,
kunyhóurna.
he enisztikus: tágabb értelemben ezt
a fogalmat a Nagy Sándor i. e, 323 kórül
bekóvetkezett halála utáni 8örög világ
egeszéte alkalmazzák de gyakran §zűkebb
értelemben i§ ha§ználják az említett időpont
és a köztársasági Róma i. e. 31-ben
bekövetkezett bukása közötti korszak
múvé§zeténekjellemzé§ére.
Hieron,I.: Szürakuszai ura]kodóia i. e.
478-466 között, Ó vezette azt a görög
flottát, amely i, e. 474-ben a cumaei csatában
legyőzte az etruszkokat. Udvalában élénk
szellemi élet folyt, s o1yan kiemelkedő
személyiségeket vonzott, mint AiszkhiiL|ov és
Pindarosz, noha az uralkodó maga szicíliai
Diodórosz szeriot ..kapzsi és erös7akos.,.
o1yaí ember volt, akitól teüe§en idegen
a becsületesség és a jellem nemessége".
hopüta: görög gyalogos katona nehéz
feg}.velzettel, szoro§an szeíyezett
alakulatokban az ún. phalanxokban harcolt,
Bec§lé§ek §zerint 9gy hoplita telj€s

menetfel§zerelése több mint 38 k8_ot
nyomott.
Egy athéni hopüta siremléke
indoeurópai nye|vcsalád: a sztyeppékről
származik, és i. e. 2000 köIül terjedt nyugat
felé Európába, kelet felé pedig Indiába.
Ennek €.edményeként a legtöbb modem
európai nyelv, valamint a szan§zkrit és más
vele rokon iúdiai nyelvek közös eredetre
tekinten€k üssza. Amióta William Jone§
1786-ban felfedezte ezt a kapcsolatot, több
kísérlettöTtént íá, hogy rekonstruálják,
milyen sorrendben terjedt el az e8yes népek
között é§ miképp alakította át kultúrájukat.
Altalában azonban e plóbálkozások
§ikertelenek voltak, és a leghelyesebb, ha
a íogalmat kizáíóIa9 az idetartozó nyelvek
jellemzésére használjuk.
ithüphaükus: merev vagy duzzadt péni§szel
ábrázolt férfralak. A primitív múvészetben
alighanem a termókeny§ég szimbóluma.
Kamrasír belseje Monterozziban
kamra§ír: kóból építettvagy telmészetes
sziklába vájt hellség, amelyet ho§szabb időn
kerg§ztül több temetkezésle is felhasználtak.
kandeláber: háíomlábú, fiiggőleges rúdbót
álló bronz gyeítyataltó, tetején vízszintes
karokkal, amelyekre gyeltyákat vagy
fáklyákat elósítettek. A karok kőzött
a középpontban 8yakran szobrocska vagy
más díszitőelem volt-
xandeláb€r bronz csúcsfiguráj a
Karthagó: Észak-Afrika partvidékén a mai
Tunisztól 13 kilométemyire (i. e.814_ben)
alapított íöníciai gyarrnatváro§. I. e, 574_ben
Nabú_kudduri-ussur meghódította, majd
a perzsa Birodalomba olva§ztotta
a föníciaiakat, és amikor i. e, 539_ben
Babilón eles€tt, a karthagóiak független
hatalomként meg§zilárdították
ónálló§águkat nyugaton. Kereskedelmi
vetélkedé§ük a göIögökkel é§ az
etíuszkokkal az i. e. 6, és 5. század folyamán
ósszeütköZé§ek soíát eredményezte, mí8
végü a második pun háboni végén,i. e.
202-ben vereséget szenvedtek Rómától, Bár
ezt követően KaIthagó már íem j elentett
semmiféle fenyegeté§t, a tómaiak i. e.
l46-baí mégis a földdel lelték egyenlóVé.
Nháron (göíög), charun vagy charu
(etruszk): noha mind a göróg, mind az
etruszk mitológiában az alvilággal rill
kapcsolatban, a két alakjellemében és
ábrázolásában különbözik egymástól.
A górög Kháíon az a komor, néma
csónakos. aki átevez az alvilági folyón. és
elviszi a holtak 1elkét a Hádészba, míg az
etruszk charunt vérszomjas, általában
kalapáccsal felfeg).r'erzett démonnak
ábtázolják, aki meggyötíi és iiegkíílozza az
alvilágba érkezett holtakat.
kettős kúp alakú urnák: a villanovai sirokban
talált, hamvakat tartalmazó uma
általánosan eltededt tipusa: az alsó ré§ze
lábazattá vékonyodik, 8yakran tompa
c§úcsban végződő fedéllel zárták le, ily
módon két, szájánál ö§§zeillesztett kúpra
emlékeztetett. n
Kislexikon I B3
kunyhóurna: a hamvakal tároló urna egyik
fajtája, Apró kerek vagy ovális alapú
,,háikó", általában agyagból, olykor
blonzból ké§zitették, é§ a holtak csonjait,
hamvait helyezték bele, Külöíö§en Róma
környékén terjedt el, bár előlordultak
példányai a kora vaskori Itália más részein is,
Previllanovai kunyhóurna
Lanzi, Luigi (l732-1812): itáliai fégészés
nyelvész, az elsők között próbálkozott az
etruszk nyelv beható tanulmányozásával.
kotársainái és elődeinél sokkal
tudományosabban közelített€ meg táIgyát.
l806-ban FiTenzében kiadta De vasi antichi
dipinti wlgarme|te chiamati elruschi (A
közön§é8esen etru§zknak nevezett, régi
fe§tett edényekől) címúművét, amelyben
igyekszik megkülönbóztetni egymástól az
etruszk sírokban talált 8örög és etruszk
kelámiát.
larok: a les7ármazottaik felett őrködő
holtak szellemének latin elnevezése. Minden
római házban volt egy nekik szentelt szentély
vagy 1araíium, ahol számukra áldozatot
mutattak be. később nemcsak az egye§
otthonokban, haíem azokban
a kiselb-nagyobb városokban is ezt
a gyakorlatot kóvették, amelyekírek megvolt
a maguk óúő szelleme. Hatásuk mindi8
áldásos volt, szemben a larvákéval, az olyan
holtak lossz szellemével, akik nem leltek
nyrgalmat.
Lawrence, David Herbert (l855-1930): angol
író, akinek az etruszk lelőhelyeken és
múzeumokban tett látogatásairól szóló
kön}ve, az 1932-ben meáelent Etluscan
P/dceJ (Etruszk települések) ragyogó
útibeszámoló, ám kevé§sé megbízható
régészetikalauz,
liber ünteus: összefúzött vá§zoncsíkokTa irt
szöveg. A Zágrábi múmiaszöveg a kevés
fennmaradt példány egyike.
lucumonei király vagy helceg etruszk
elnevezése.
Lüdia: királyság volt Kis-Ázsia középső
részén:a klasszikus időkben a legielentősebb
városa Sardis, Hérodotos7 s7.erinl a7
etru§zkok Lüdiából vándoroltak be,
 134 | Kislexikon
Maecenas (megh. i. e. 8.): Augustus irodalmi
tanácsadója ó§ baíátja, vergiliu§, Horatius és
mások patrónusa, Maecenas etru§zk királyi
családból §záímaztatta magát.
Magna Graecia: DéI-Itália és Szicilia görőg
gyarmatváro§ainak összefoglaló neve.
Mateí Matuta: a ha.jnal (inn€n a neve),
valamint a §zületés ősi italicu§ i§t€nnője.
Rómában a Forurn Boariumon állt
a temploma, ahol júniu§ l l-én taltották
a matraliát, az anyák ünnepét,
menhir: álló kőlap, amelyet gyakran
szoborszerúen megmunkáltak: emberi
jegyeket - kaiokat, lábakat, olykor
arcvonásokat is - fara8tak rájuk. Néhányon
viseletet és fegyveíeke t ábí
Nyugat-Európában a legtóbb példány
^zoltak.
a neoütikumból származik, de Liguriában
találtak néhány vaskori menhirt i§.
Menhilek a Magra vőlgyéból
Menrva: etruszk istennő, a római Minerva és
a görög Athénémegfelelője,
metope: négyszögletes kó_ vagy terlakotta
lap, amely a dóI templomok frizének részét
alkotta. Gyakran dí§zítették fe§t駧el vagy
dombormúvekkel, bár a római időkben
általában ornamensként használták további
elemek nélkúl.
Dór metop€
Anyai§tennő egy minó§zi vésett gemmán
minó§ziak é§ mükénéiek a bronzkori kréta é§
Görögország kultúIái. Az a nép, amelyet Sir
Arthu Evans Minószíól, Knó§szosz legendás
királyáról nevezelt e| minósziaknak, elószőr
i, e. 2500 kórüljelent meg Krétán.
Kultúrájuk nagy korszaka i. e. 2000 táján
kezdődött, amikor knósszoszban,
Malliában, Phaistosban és zakíóban
létrehozták azokat a nagy városokat,
amelyek középpontjában a paloták álltak.
Vallásukat egy anyai§tennő ti§ztelete
jeilemezte. Nagyfokú képzelőerőról és
szépérzékrőltanúskodó művészetük
egyedülálló a korszakban. de bármely más
korszak múvé§zetével egybevetve is
kiemelkedó jelentőségű. A mükénéiek
viszont. akik i, e. l600 körűljelentek meg
Görögország déli részén,és a minószi
civilizáció i. e. 1400 táján bekövetkezett
összeomlása után átvették az ellenőrzé§t az
É,gei-tenger felett, az ónvédelemnek
tulajdonitottak nagyobb fontosságot:
jelentósebbközpontjaik magaMükéné,
Tirünsz ó§ Algosz - erődített fellegvárak
vollak, Kultúrájuk fénykorában. amely i, e,
1400-tól az i. e. 1250-es évekig, Trója
ostromáig lartotl. a mükénéiek aZ egész
fóldközi-tengeri térségbenkereskedtek. Az
itáliaiak Talantóban kereskedőt€lepet is
létrehoztak. A mükénéihatalom vége azzal
a vándorlási hullrirnmal esik egybe, amely
i. e. l 100 körül véget vetett a bronzkomak
a Mediterráneumban.
nekropolisz| §zó szerint a holtak városa.
Iemetkezési hely. állalában közvellenüI
a város mellett. Az, hogy e teíületnek
a helyét a városfalakon kívül jelölték ki,
csaknem valamennyi ókori néprejellemző, és
kiilönősen szembetűnő az etru§zkok
esetében, akik 1áthatóan nagyobb 8ondot
forditottak a holtak, mint az élők váro§ainak
épitésére.Figyelemre méltó nekropoliszok
találhatók Tarquiniában és Cervete ben.
neoütikum: a kőkor§zak utolsó §zakasza,
amikor az embeínek sikerült állatokat
háziasítania é§ növényeket termesztenie, de
szerszámait és fegyvereit még mindig kőből
késátette, mert más nyeNanyagot nem
i§mert. Itáliában a neolitikum i. e. 5000 kórű
kezdódött.
négyszögletes szájú c§e.épedény: gómbölyű
testű edények, melyeknek száját - amikor az
agyag mé8.1á8y \ oll megnyújtották. és
négyszöglete§re formálták. Ezekt ől az
edényekről neveztek el egy é§zak-itáliai
kultúIát, amely elő§zör i. e. 4000 köúl túnt
fel és mint€gy ezel esztend€ig maladt fenn.
Négyszöglete§ szájú c§€rép€dény
mraghék §úlyo§ kövekből emelt tornyok
Szardiniábat; az i. e. 2. éveted közepétől az
1. évezred közepéig épitették óket. Róluk
nevezték el az ún. nuraghekultúrát.
A legkésóbbi nuraghék erődszerű
épüetegyütte§ek, amelyeket gjiakran házak
ve§mek körül.
orientalizáló: általában a górög múvészet kb.
i. e. 725 és 600 közötti fejlődési szakaszának
jelzője, Ekkor a görög festé§zetre és
szoblá§zatla nagyméltékben hatottak
a keleti §tílu§ok, a górög múvészek számos
keleti motívumot (pl. a szfinx) kólc§önóáek.
A jelzőt 8yakran a kora va§kori itáliai
múvészettel, például az estei nép
múvészetévelkapcsolatban is hasznáták,
paleoütikunl óskőkor; ekkorjelenik meg az
ember, és ekkor készít magának első ízben
szerszámot. Az őskőkor mintegy 2,5 millió
évvel ezelőtt kezdődött. Itáliában az ember
a mezolitikum, azaz kózépsó kókor,
a íeoütikumba átvezető időszak vége felé
jelent meg.
Paüüa: Róma alapításának únnepe.
A rómaiak minden évben április 2l_én
ünnepelték wírosuk alapítását. Nevét
Palesről, a pásztorok é§ nyájak italicu§
i§tennójéről kapta.
Palloűino, Massimo (1909): kiemelkedó olasz
régész. különösen az etruszkok és a korai
Itália más Dépei kutatásában végzett
munkásságáról híres,
pelazg!§ok: ókori tórténetírók e néven
utaltak mind a Földközi-tenger téíségénekaz
indoeurópaiakat megelőzó lakosaira, mind
bizonyos ókori kis-ázsiai népekre, közöttük
Lémnosz lako§aira. Mind Hérodotosz, mind
Thukúdidész kapcsolatba hozza óket az
etruszkokkal, de tekintettel aIIa, hogy ezt
a §zót máí az ókoTban i§ igen
kóvetkezetlenúl hasmálták, ez az információ
nem triLlságo§an értékes,
phlüax: bizonyo§ vigiátéktípus elíevezése.Az
Itália déü ré§zén az i, e. 4. §zázadban festett
görőg vázák egy Észe a phlúaxok egye§
jeleneteit ábrázoüa. Ezek gyakran hósi
témák komikus változatai, és olyan
ré§zleteket tartalmaznak, amelyekből egyes
 Kislexikon I B5

kutatók a korabeli színházi gyakoílatra
következtetnek, mások azonban kevéssé
hajlanak arra, hogy a képeket tényleges
szinpadi előadás ábrázolásának tekintsék.
Pigorini, Luigi (szül. l842-ben): 19. §zázadi
ola§z aítropológu§ és őstörténész, akinek
es^néía 20. század elején nagy hatással
voltak az itáliai óstörtéúet kulatására, bár
legtöbbjükel a tudomány ma már elveü.
A római ő§tórténeti és etnológiai múzeumot
róla nevezték €l.
pozzo: függóleges akna, amelynek alján
helyezték el a halott hamvait tartalrnazó
urnát. Ezt a módszeít a villanovaiak gyakran
alkalmazták.
akinek Tanaquil nevű lányát feleségül vette,
adoptálta őt_ Feltehetőgn i. e. 578 és 535 köá
uralkodott. Más források §zerint és
Claudius császár is ezt a változatot fo8adja el
az etruszkok történetéről szóló művében
- Servius Tullius eredeti etTuszk neve
Mastarna volt, é§ az események során,
amelyek eredményeképpen király lett belőle,
Tarquiniust megölték , de ezt a yáltozatot
a legtöbb modern kutató elveti.
Sil€nus| primitív_erdei isten§ég; tisztelete
feltehetóen Ki§-Azsiából származott. Mint
tanitómesler é§ tár§ Dionűszmz gyakori
kisérője, Altalában kis, kopasz, pókhasú
óregembernek ábrázoUák, aki többnyire
részeg.
között uralkodoIt. uíalkodásának utolsó
éve tehát megegyezik azzal az időponttal,
amikor az etrusz-kokal elülék Rómából
A capitoliumi templom felépitó§én kiviil az
ó nevéhez fűződik a Forum Romanum
csatofnázása is, mivel ó építtette meg
a cloaca Maximát. Az etluszk ulalomnak
e8y felkelés vetett véget Rómában, amelyet
az váltott ki, hogy sextus, Tarquinius
Superbus fla megerószakolta Lucretiát.
Megjegyzendó, hogy a hagyományos
elbeszélés jele[tős ré§ze nflvánvalóan olyan
töIténeteken alapul, amelyeknek
a hátterében nincs vagy alig van valós tény,
s lehet ugyan, hogy az események menete
viszonyla8 pontos, a részletek már erősen
ütathatóak,

pun hábonik Róma és a löníciai (vagy pun)
gyarmatváros, xrrthlgó hábonii. Az első
pun háború {i. e, 264-24l ) alall Kanhagó
elve§ztette mind szicíliát, mind Szardíniát, é§
bár a második háborúban (i. €, 218-20l)
Hannibál sikeresen átkelt az Alpokon, és
több 8yőzelrnet aíatott, i. e. 202-ben
a rómaiak a zamai csatában végleg legyőzték
a karthagóiakat. AZ úgynevezett harmadik
pun háború csupán római expedició volt,
amely megbízatásának sikerrel eleget tett:
teljesen elpusztitotta Karthagó városát.
A pun háborúk döntó foídulalol hozlak
Róma hódító hadjárataiban, attól kezdve
a Földközi-tenger medenéje az
ő ellenőrzesúk alatt állt_
pürgi aranylemezek l 964_ben Piirgiben, az
ősi cervet€ri egyik kikötőjébetr talált három
alanylemez; kettőn etruszk, egyen pedig
föniciai felirat olvasható. Ezek rendkívü
értéke§nek bizonyultak mind az etru§zk
nyelv, mind pedig az etíuszkok és
a klrthagóiak kózötti kapc§olatok
tóIténetének tanulmányozása
szernpontjából.
qua€§tor: római magi§zhátus, leladatai
elsősorban pénzügyi természelüek voltakI
ő §zedte be az állami adókat, ellenőriáe
a kónyvelé§t, fizette ki a kózpénzekből az
emlékművek, nyilvános ünnepségek és
hadjáratok költségeit, Samnis rrregfelelője
a |aístoívolt.
Reithia: a gyógyit᧠istennóje az estei íépnél.
E§te hatáIában, Fondo Boratelánál taláItak
egy neki szentelt templomot számo§
fogadalrni szobroc§kával e$/útt,
Romulus: a hagyomány §zerint Róma
váro§ának alapítóia, akit fivérével,
R€mu§szal egyűtt csecsemő korukban
a Palaünus dombon ma8ukra hagytak, é§
e8y nőstény faíkas §zoptatta őket.
S€rvius Tullius: a hagyomány §ze nt ő volt
Róma három etruszk királya közül
a má§odik, Tlrquiniu§ Pri§cu§t követte
a trónon. A legtöbb római forrás latin
wületésünek tarda. és Tarquinius Priscüs.
situla: vödór formájú cserép- vagy Taroliere: észak-apuliai sikság a mai Foggia
bronzedény. A kifejezésselegy kora vaskori városa környékén, ahol nagy számban
kultrhát szokás jelólni, amelynek népe találtak az i, e. 4000 körúli idószakból
apróléko§an dí§zitett bíonzsitulákat falvakat.
készített. Ennek az észak-itáliai kultúrának
a központja Venetóban a mai Este városkája telamoni az épület felsó részét,
voll. de voltak központjai északon a mai koronapárkányzatát o§zlop helyett tartó
Ausztria és Jugoszlávia területén is. Az férfialak
utóbbi években a tudósok llíza§an kutatják
a situlák népe és az etluszkok közötti
kapcsolatokat.
stentinello: neo|itkori falu szúrakuszai
közelében. Az itt talált kelámiát a faluról
neveáék el. Stentinellói cserépedényeket az
i. e.4000 és 3500 kőzötti idő§zakból
Kelet-szicília számos vidékéntaláItak;
aprólékosan benyomott és bepecsételt
mintákkal, bonyolült vonalkázással
díszítették.
a szövetséges háború (i. e. 91-88): Róma
itáliai §zövet§égeseinek (socii) lázadása
a római hatalom ellen, Miután gyors katonai
akcióval leverték, valamennyi iialicusnak
római polgárjogot ajánlottak lel a Lex Julia Zeu§z temploma Agrigentóban, rekon§truált
alapján, melynek eredményeként €lsó ízben telamonokkal
egye§itették Itália népeit egyetlen állam
keretei kózótt. Ugyanilyen ajánlatot kaptak terramara: egyfajta, a Pó völgyében talált
az etruszkok i§, akik a polgárjogot földhalom, amely a középső bronzkori
elfogadták. A szövetséges háborúval tehát az tetepülések helyétjelzi. Ezekről a halmokról
etruszkok hivatalo§an megszűntek ónálló nerezték e] az itt éló kultúrát. melynek népe
nópként élni. feltehetően az Alpoktól északra fekvő
vidékről érkezett i, e. 1500 körül
sztélé: gyakran feliratos vagy dombormúves Észak-Itáüába. Halottaikat elégették. Míves
álló kólap vagy oszlop. A §ztéléket bronztárgyakat készitettek.
legtóbbször sírok jelölésére
használták.
T{rquiniu§ Pri§cu§: Róma lrárom elruszk
királya kózül az első. A hagyomiiny szerint
i. e. 616 és 579 közt uralkodott; ez egybee§ik
az etruszk befolyás kezdetével Rómában.
Neve aláámasztja azt a hagyomán},t, hogy
ott Taíquiniából éIkezett Rómába, bár
cerveteriben megtalálták egy Tarcna nevű
család sírját. A neki tulajdonított újítá§ok
között vao a játékok bevezelése Rómábaú és
a csatornarerrdszer építése.
Tarquinius Supeíbusi Tarquinius Pri§cus fra Helybéli (balra) és mükénéiedények
vagy talán unoÉája, aki i. e. 534 és 510 Thapszoszbó1
86 | Kislexikon
Thapszow: késó bronzkori település és temetó
szürakuszai kózelében. I. e. 1400 é§ 1200
kózött az itt élők magas szintű kultúrát
hoztak léüe. A leletek arra utalnak, hogy
alighanem kereskedelmi kapcsolatot
alakítottak ki a múkértéiekkel.
TiDiai etruszk isten. a görög Zeusz és a római
Jupiter megfelelője. Uni é§ Meírva mellett
bizonyáía ő az etrnszk vallás három
fóisteneinek egyike.
tintinnabulum: apró, rendszerint lémből
ké§ziilt csengő.
trozzella: Apulia helyi kultúíája által
kialakított vázafajta. Hosszú. függőleges
füei vannak, amelyeket apró, ráille§á€tt,
kerékre emlékeztető korongokkal díszítettek;
a trozza sző az apliiai nyelvjárá§ban kereket
jelent. A váza gömbölyú testét általában
geometrikus minták diszitik,
umber-sabell (olykor oscus-umbriai néven
ismerik): az indoeurópai nyelvek egy
csoportja, ennek változatait be§zélte Itália
középső részének számos kora vaskori népe.
Közülük az umber a legészakibb, a sabel1
dialektusokat a középsó részeken, az oscu§t
pedig délen hasznáIták. Valamennyi szoros
rokonságban áll a latinnal.
Uni: etíuszk islennó. a görö8 Héra és a rómal
Juno megfelelője.
vanth: etruszk istennő, aki charunnal együtt
a halált és az elkerülhetetlen §orsot testesíti
meg. Általában két nagy szárnnyal és
nyugodt, de kérlelhetetlen arckifejezéssel
ábrázolják, szernben Charun sokkal
vérszomjasabb alakjával.
vaskor: Itáliában i. e. 1000 köIül kezdődött,
amikor a hettiták által kifejlesztett
vasolvasztási eljárás eüutott ide, Kulturális
fogalomként általában a római kolszak előtti
itáliai népek leírására hasmriiják, de ez
némileg léllevezető: u8yanis a va§at egé§zen
a 19. századi ipari forradalomig hasznáit!íi(
§zei§zámok, fegyverek §tb. alapanyagaként.
ver sacrum: szent tavasz, Italicus szokás,
mely szerint a bizonyos években §zúletett
gyermekeket, amint íelnőttek, elküldték
szüővárosukból, hogy új vfuo§t alapitsanak,
igy terjesztve kultúrájukat és enyhitve
a túlTtép€§edé§t. Bár e §Zokást fóleg az
italicus törzsek gyakorolták. Rómában is
elófoIdult: legutoljáTa a második pun háború
idején, amikor az i. e. 217-ben §zúletettek i, e.
l95 és l94 között elhagyták Rómát.
Vesta: a házi tühely és tűzének laün vódő
istennóje. Fonto§abb §zerepet játszik, mint
góróg megfelelője, Hestia. Kultuszát minden
hámál gyakorolták. de állami tisztelet is
óvezte. Kerek temploma a Folum Romanum
kózpontjában állt. Hat papnője volt, óket
ismerjük Ve§ta-szüek néven.
vil|a ciulia: IIl. Gyula pápa vidéki villája:
l55l_től l553-ig épüll Vignola tervei alapján.
Benne található jelenleg a Museo Nazionale
di Villa Giulia, a római kolt megelőző,
Etruria déli részéből, Umbriából és
Latiumból származó emlékek gyújteménye.
Kincsei közül a praenestei sírleletek é§
a Veiiból származó terrakotta templomi
§zobrok a legfontosabbak.
Viterbói Annio (1432-1502): dominikánus
szerzetes, az etntszkok iránt éízett
l€lke§edésében számo§ kéáIatot hamisított.
F ő műle, a Commentaria supel opela
diyersotum auctotum de aníiquitatibus
loquentum (KommentáIok az ókorról §zóló
különböző szerzők műveihez) l498-ban
jelent meg Rómában, és olyan antik
szerzőknek tulajdonított idézeteket
tarta]maz, amelyeket valójában ő maga talIílt ki.
vulcai az egyetlen etruszk szoblász, akinek
nevét íómai szerzők err ítik. szerintük őt
hivták el szülővárosából, Veiiből, hogy
ké§zit§e el Rómában a Capitoliumon álló
Jupiter_templom szoblait és terrakotta
vulca §zobrai Apollón templomán Veiiben
di§zeit. Altalában neki tulajdonítják azokat
azi. e.6. század végétől származó és Veiiben
talált tenakotta szobíokat is, amelyeket ma
a villa Giuliában őriznek.
Vulcanus: a lűz és a kovácsmesterség római
é§ italicus i§tene, a göíög Héphaisztosz
megfelelője.
wiDckelnann, Johannۤ (l7l7 1768): olykor
a régé§zet atyjának nevezik. o volt az egyik
el§ó tudós, aki az ókori művé§zet
tanulmányoását első§orban az előkerűlt
tiárgyakra és nem az antik auktoíokra
alapozta. Fő műve Geschichte der Kunst der
Altettums (Az ókoÍi núvészet története)
címmel először l764-benjeleít me& az
egyiptomiak, górógök, etruszkok, rómaiak
és más ókori népek művé§zetének
termé§zetét vjz§gálja, taítablazza toyábbá
a görög művé§zet ré§zletes időrendi
feldolgoását. Annak ellenére, hogy
a Herculaneumban és Pompeiiben szinte
naponta elókerült nagysámú leletet
bépítettemunkájába, következtetéseit az
azóta eltelt kétszáz esztendőben feltárt
emlékek elkerülhetetlenűl elavulttá tették.
Múve mégis felbecsülhetetlen é ékú,mert
bebizonyította, mennyire lontos a múvészeti
alkotások közvetlen és íészletes elemzésc.
zágrábi Múmia-szöveg: a leghosszabb
fennmaradt etruszk íelirat: eledetileg liber
linteu§Ia irták.
NEY_ ES TARGYMUTATO
Abruzzói-hegység 99 Bell, Clive 45 cri§piano 49
Acqualossa 83, 84 Benacci temetó 55, 63 Clmae 42,'']2, 82, 94, 95, 1o4
Addaura l0, l l Benevento 98 Daida|osz l5
Adriai_tenger 8, 4l, 50, 54, l00. l02 Benvenuti-situla 64, 69 daunu§ok 5,4l,94
aeginai szosztrátosz 84 Benvenuti temető 69 Delphoi 78
Aenea§ 28, 100. l l8, l23, 124 Bernardid-§ír 38, 46, 48 73 Demp§teí, Thoma§ 33
Aeneis 27, 28, 32, 73. 100, l2ó Bikák sírja 80, 91 "l7.'l8 Dennis, Geolge 29, 34, 3G38
Aeoli-szigetek 15. 17, 18 Bisenzio 54,60,6l Démét&l08
aequusok 92, l2ó 1. még olmo Bello temető Dido l00
Ag gento |5. 106. l07 Bocchoris-sír 77 Diodórosz, szicíliai 1 5
Aiolosz l8 Bocchoris-váza 75 Dion 106
Aiszkhülosz 106 Bologna 37, 52-56, 63, 64, 81, l 14 Dionúsziosz, halikarn asszosá 44, '13
Ajax 49. 84. l04 1, még Aranytárgyak sírja Dionúsziosz, IL 106
Akhilleusz 50, 80, 9t Bolsena-tó 82 Dionüszosz 34, 95
Akraga§z l, Agrigento bronzkor 5,8, ll, 13, 14, l8,22,50 54, l00, Dombormúvek sírja 35
Aktaion l l2 l03 Donatello 29. 3l
Alatíi 42 bruítiumiak 92
Alíedena 94. 97 Bubona l21 Egyiptom 46, l0ó
Alpok 8, l l, 13,27,52_54,61,67,98 BuonaEoti, Filippo 33 római megszállása 76
alsó pal€olit kor 8, 9 Búvár sída 40, 96, 99, l t0, l 12 Elba 8
Altamira l0 etru§zk ulalom alatt 78
Anatólia 13 caereiek 82 Emilia 1l, 38
Aphrodité l5, 79, 84, l07 Calabria 8,92, 100, 107 Epona 12l
Apollón 72, 78, 80, 86, 94, l04 Cala dei Genove§i 1l Ergotomi§z 39
Appenninek 8, 53, 8l, 102 campana máIki, Gianpietro 37 Erosz 95
appennini nép 52, 53.93 campania 5, 8. 72, 81 ,82,92,94,95,98, |07 E§quiliíus 1l5
Apulia Il,43, 54, 94, l00 campovalano 4l, 87 Este 6T65, 69, 12
apuliaiak 94, 100-103, l 14 canino heíc€ge 37 1. mé8 Benveúuti temető, nazali temetó,
arabok 18 capestranói halcos 38, 39, 84, 87 pelá temető
arameus 43 capitoliurni domb 1l5, 116, 118, 119, 123 e§tei nép 63 65, 67 , 69,'77 , 87 , Io2, 114
Aranytárgyak sirja 65 capna'l6,94,95,12'l Eteoklész 6
Ara Pacis l23 cafdea l2I Etna hegy l6
Arene candide-baílang l 3 casinalbo 53 Etí]ulia 34, 9 5, 122
Arezzo 28, 32, 33, 81, 83 castel di Decima 41 etruszk
Argonauták 34 castelluccio 14, 17 flotta elpusztítása 82
Ariadné 95 castellucciói nép 15 nyely 28, 33, 34, 45, 73-11 , 87 , l22
Arkhilokhosz 29 castione dei Marchesi 51 ruha 67, 83
Arpi 4l Cato 29,87 te{eszkedés 71,94
Arringatore 1. a szónok caudinei elágazás 98 etruszkok 8, 21-29, 33, 34, 38, 4|, 43, 46, 50,
Artemisz l03, l07 Cava della Pozzolana 62 55, 57 , 6245, 69, 7 |_87 , 92, 96, 98, l03,
ashantikultúra 6l Cavallino l03 104, l08, 114, ll8, |20_122,l27
Astarté 7ó, 103 cel|ini, Benvenuto 32 eTedetiik 5, 8, 29, 7l, 73
Asteas l04 certosai temető 67 hatalmuk vége 82, 83
Ateste 63 cewetejj 34-36, 43, 46, 62"7l , 7 G'19, 80, a rómaiak érdeklódése irántuk l l8
atestei nép l. e§tei nép l l6 etruszkológia 40, 44, 7l
Athen 5, 39, l07, t24 l, még Banditaccia, Cava della Pozzolana, euboeaiak 94
athéniak l07 Regolini Calassi-sír. Dombormúvek siíja eugibiumi rábták 87
Athéné79,95, l07 Chiavari 65 Egei-tenge! l?,21,52
Aufidena l. Alfedena chimaeÍa 32-34,83, l23 ékszerek l5, l7 , 18, 4G49, 55, 69. 18, 9|
Augustus 27, 28, 73, 127 Chiusi 6, 37, 39, 8l, 84, l 19 épité§zgt l l, 20, 27, 23, 24, 52, 56, 83, 84,
au§oniusok l00 l. még Majom sirja l0,I, 126, l2,1
Ausáda ó3 Cicero 5, 80
állatok 52, 53 Civitavecchia 54 fa|iscusok 86
Atész ll'1 Claudiüs c§á§ár 27,28, l18 íegyv9rek l l, 15,4I,5w52,122
Coke, Thomas, Leice§ter gró§a 33 Felsina l. Bologna
Baleári-szigetek l8 Colle del Forno 4l fel§ó paleolit kor 9
BandinelIi, Baccio 30, 32 comói_tó ó9 Ferenc, I., francia király 30, 34
Bandinelli. Bianchi 61 Conca d'Oro 9 fe§tével l0, 36, 40, ó l , 80, 96, 91 , lo7 , l2'|
Banditaccia 35, 36, 4l, 43. 79 con§tantinus császár 12| fémmúvességl l, 13,43, 46, 48, 50, 53-55,'16
Barberini-sir 38, 78 consualia játékok 28 aíany l4,48,65,73,76
Bari l00 corfrnium 99 aÍanyozott ezist 7'1 , 78
Barumini 21, 23, 25 corniculum l l8 bíonz 14, 54, 60
Ba§i|icata 8, 92 cortona 33, 8l ezü§t 14
Bassae 107 Cosa ul4 ólom 14
88 | Név- és tórgymutató

Ficolini-cista 34 Kamikosz l5 de Medici, Giulio kardináüs I. VII. Kelemen

Fiesole 84 Kaminia 74 pápa
Firenze 30, 33, 37 Karthagó 2l, 78,83,95, l03, 126 Medici 30
Foggia l00 karthagóiak, kapcsolataik az etruszkokkal 8, Medma l07
Fonte Rotella 39 76, 77, 8l, l04, 108 Melquart 104
Forculus l2l Kasszandra l04 Merano 65
Forum Boarium l04, l20 Kelemen, VII., pápa 30 Maículago l5
Forum Romanum 38, l16, 118 ke!ámia l l, 12, 15, 18, 4l, 52, 54, 6l, 64, 88, me§sapiusok 5, ,l4, 94, l00, l03
Földköá_tenger 5, 8, 9, l3_l5, 1'I, l8,2o,22, l02, 103, l07, l 15 Messinai-szoros 8, 9, 18, 95
43, 53"ll,73,'78,8l, l04' |],4, II8, I22, kereskedelem 14, 15, 17 ,53,55,'1'1,83, 104 Mezentius 28
l24 keresáények l2l mezolit kor 9
föníciaiak 18, 21,42, l03, l04 ké§eibronzkor l7,50,52, 53,93, l00 Michelatrgelo 29, 30, 34
föníciai ny.Iy 72,74 kharúbdisz l 8 Minósz király 15, 2?
Franciaország l0, 14,20, 65 Kháron (charun) 97. 1l0 minó§ziak 5, l5
Fran9oi§-sir 82, l 12 Kis-Azsia l0, ?3, 95 Molina 14
Frangois-váza 37, 39, 80, 8l Kleitiá§z 39 Moüna di Ledro 15
Knó§szo§z 5, 15, 27, 53, 96 Molino Casarotto 1l, 12
gallok 82, 98 Koré l08 Molise 40
carda-tó |2-14, 52 Konstantinápoly l21 Monte Amiata 78
Gela 106 koraibronzkor 13-15, 52 Monte Pellegrino l0
Genova l l6 koíai va§koí 8, 42, 50-52, 55, ó5, l 15 Montescudaio 59, 6l
Ghiberü, Lorenzo 30 Kókalo§z l5 Moore, Henry 45
Giacometti, Alberto ,l4, 45 közepső bronzkor 13, 15, l7, 93 Motiia l03
Golas€cca-kultúra 69 kóáp§ő leolit koll4 Murlo 5, 84
Gorgó 97, 98, l l0 középsó paleolit kor 9 Műkéné5, l7, 53
8ótok l8 Kréta 14, 15 mükénéiek 15, 17, 73
göíög 8yarmatosít᧠5 , 8"l7 , 92, loo Krotón 95, lü9
Görögország 5, 10,'72, I00, |06, I0'7 , l24, Kükládok 20 Nanni, Fra Giovanni l. Viterbói Annio
I2,7 nazari t€fuető 69
görögök 5, 18, 20, 21, 27, 46, 52"l'|, 78, 83, Laodama§z 84 Nápoly 42, l 16
92,94,96, lo3, lo4, |08, ll2,1|4,122 Laokoón 32 Neander-völgyi ember 9
Gravina l03 larok l 15, 117, l2l neolitikurn l l, 1,2, |6, 20, 66, II5
Gravisco 84, 92 Lascaux l0 Nero császár 98
Grotta della Basura l0 |atin nyelv 63"15, |22 Nora 20
Gubbio 8ó, 87, 92 lalinok'18, 81 , 94, 126 Norax 20
Gyula,III., pápa 38 Latium 5, 8, 37,46, 60, 78, 8l, 83,92, l 14, normannok l8
l|5, |26 Numana 87
hamvaszt᧠53, 54, 5ó, 66 Lawrenc€, D. H. 44, 7l rt.lraghe 21-25, l14
Hádész9l .,Le Balze" 78, 8l nuraghék kultúrája l8, 2G-2ó
Hellanikosz 124 Ledro l3, l4
Hermész 46, 86, 104 t eopárdos sir 88 odússzeia l8, l04
hettiták 50 Lema l5, l7 odüsszeusz 18, l04
Héphaiszto§z 95 lrvanzo l0, l l oenotria 160
}laa19,84,l0l Iifrl]osz 73,'l4 oenotru§ok l00
Héraklész 94, l 16 Liguria 9-13, 65 ognina I5
Héroóotosz 5, 2'1 , !A, 72 :14, 84, 106 ligurok 39,44, 54, 63, 65, ó6 olmo Bello temető 60
Hielón I., kinily 106 Limentinus l2I Orcu§ §irja 3ó, 83, 88,9l
Homérosz 5, l5, 50 Livius 5, 27, 28,95,98, l t4, l16 Oroszország 28
Homo erectu§ 9 Locri l07, 108 orvieto 37, 82
Homo neanderthali§ l. Neander-völgyi Lucania l07 oscusok 92, 94, 95, l18
embeI lucaniaiak 92, 95 oscus-umber 92
Lucanus 98
iapügiusok l 00 Lucone 14 Pae§tum 40, 80, 95, 96, 98, 99, l04, t07,
ÍIiá§z 50 L\ni'17 ll0-112
Ilioneus l00 Lidia'l2,73
"l8 l. még Búvár sírja
illírek ó7 Palatinus-domb ű), l15, 116, l23
lllüria 102 Ma€cena§ 28 paleolit kor 9-1l
indoeurópaiak 50, 92 Maggioíe{ó l5 Paleíno 9, l0, 103
Inküon 15 Magna Graecia l0ó Palestriía 3d 38, 46, 78
Isabia 42, 43, 82 Magyarország 53 l. még Barberini-sír, Bemardini-§ír
górög gyarmato§ítá,§a l04 Majom sírja l19 Panormus 103
italicus népek 92-95, l00, l22 Malavolta-fej 29,3l Panalica l8
Italicus 100 Mamers l18 Parma 53
Ixión 95 Marcu§ Aurelius l2l Parüenon 106
Mars 95, l 16-118, l20, l23 Patroklo§z 80
játékok 28, 80, 82, l04, l07, l12, l18, 119, maísu§ok 92 Pelá tcmető 64
l2l MaízAbotto 31, l27 Peloponnészosz l5
Jupiter l l8-120 Málta"l5, l7 Perueja 29, 3l, 3'I , 84
Juvenalis l04 peucetiusok 94, 100
 Név- és tárgymutató | B9
Pjdzza Aímeílna120 Salina 17 terramara nép 53, 54
piconumiak 5, 8, 39, 54, 84, 86, 87, 94, l02, samnisok 8, 41, 62, 82,83, 92 95,9'7 l0o, teraamaricoli l. teramara nép
122 106,Il4,122, 124, l27 Thapszosz 15, 17, 18
Pienont ó5 San Francesco 55, 56 Thuküdidész 27- ]03
Pigorini, Luigi 38, 53 san Gelmano 12 Thurioi 106
Pindarosz 95 Sanquineto 32 Tiberis 8l, 84, i I6
Piranesi, Gian Battista 34 sant' Abbondio 95 Tirünsz l7
Pireneusok 20 sant' Antine 2l Todi 86, 87, 92
Pithecoussae 42. 94 sant' omobono temploma l l6, l20 Todi Mars 40, 86. 87
Plaión l0ó scipio 83 Tolfa-hegység 77, 78
Plinius 28 Sclofra Nela-kamra 35 Toffimpietra 9
Polada 12_ 13 seneca 28 Toscana 8, l l, 29, 33, 53 _ 55_ 8. 82
3'7 , 7
Polübiosz 5,87, 124 Senorbi 2l Trasimeno-tó 32, 33
Polükleito§z 31 servius Tullius l00. 118 Tricliniumos sir 34, 36. 88
Polüneikész 6 sicaniaiak l8 Trója 15, I7, 29, 50, I14,118,124
Polüphémosz 76 siculusok 18 Tutankhamon 27
Pompeii 27,29. 36,94, 95, 97, 99, l06, 115, Siena 84
l24,127 Siponto l02, 104 Ugento 103
Pontecagnaílo 6l sírok 15, 17, 20, 31, 34-38, 40, 4l, 56, 62, 63, umber nyelv 87, 92, 94
Populonia 44, 83, 84 66, 81, 83, 88_9l, 96, l10-1 l2 umberok 8, 76, 8l, 84, 8ó, 92. l l8. 122. l27
Porta Collina 99 sírrablók 36 umber-sabellek 86, 87
Porto Clementino 84 situlamúvészet 25, 63, 6'l-']0, l02 Umbria 86
Porto Empedocle l08 situlák népe l. estei nép Urganilla 5, 28
Portonaccio 3l, 72, 86 spanyolonzág 14, 18,78 urnák 33,42, 53, 5ó 58. 60. 66. 8l
Poszeidón l0l_ l03 spárta 100 kunyhó- 56, 59-62
poszeidónja l, paestum stentinello l6 sisak- 54,57,61,69,8l
Pó 8, 9, 13,51,53,81 sulla 99 temetkczési 6, 3l, 57, 61,74,83
pozzo 56 Sunium l07
praeneste l- palestrina Su Nuraxi 25 vadászat és halászat sirja 28, 80, 88, 96, 99
Praxitelész l07 vall᧠20, 22, 6l, 80, 84, 97, l 16, l 18, 120,
protovillanovaiak 18, 54, 73 szanszkrit 50 l2I
Provence 78 szardínia 8, 13, l8, 20-26,41, 103, l 14 Vanth 83. 97
Pülo§z 17 etruszk ulalom alatt 22, 78 vaskor 5, 8, 11, 13, 18, 39, 4l, 50, 53, 54, 66
Piitgl44,'74"76, l03 8örö8 uralom alatt 22, 8l veii 29, 3l, 37, 38. 7l. 72"17 ,80.82.84. 86.
pürgi aranylemezek 74, 76-78 római uralom alatt 22 I14,116, ).20, l23,l24
l. még nuraghék kultúr.ája veii Apollón 84
Qerciola-sír 34 Szicília 8 10, 13_1'7, 20, 22, 21, 53, 12, 92, Ve]ia 91
l00, l06 l08, l12, l24 Veneto l l, 12,38,52,63,69
Rebato 69 megszállása 18, l03, l14
görög vcnét nyelv 63
Regillu§-tó 126 karthagói megszállása 95 v€nétek 54
l(cPollnl Uala§sl-slí Jó. J l- /b- ll Szilénosz 95 venus 20, l21
Reithia 65, 70 Sziia 42 Ver8ilius 28, 32, 73, 123, I26
Remus 53, 123, l24 Szkülla 18 Velona 9
reneszáttsz 28, 29 Szlovénia 63 Vesta l 16, l20
Rhea Silvia 123. I24 szobíászat 20,22, 25, 26, 29 32, 38, 39, u, yetnlonia 26, 3'7 , 46, 62, 8I
Rhoma 124 6l, 66, 78, 80, 81, 84, lo7, l20, l21 vezuv 8.95
Robigalia 121 a szónok 33, 83 yéít97
Róma 5, 8, 9, 27,41, 53, 63, 73, 78, 80, 82, Szübarisz 95, 106, 109 Yicenza 12
83, 87, 92, 94, 9 5, 98, 99, l04, lI4 l2,| szürakuszai l5,95, l07 Villanova 1l, 38, 54, 55
alapítása, eíedete 53, 118, 123 villanovaiak 5,50,53 55, 57 , 6I-64, 7 3,7 8
augustusi 27 Tages 80 Viterbo 29, 83
császárkori 83 Talanto l. Tarcntum Viterbói Annio 29, 44
ctruszk uralom 78 Tarchon 27 volcu§ok 92, l26
köZtársasági l23 Talentum 8, 15, 53, 98, l00, 106-108 volsinii 82
születésnapj a l 18 Tarquinia 26, 34, 37, 57, 58,6I, 62, 64,']1, volterra 33, 78, 8t, 83
1. még Ara Pacis, Esquilinus, Forum
,l5
,80,82_84, 88 92,96,99 Volumniusok sirja 29, 31
Boarium
"7,1 Bocchoris-sir. Bikák.irja. Vadászat Vulca 120
l. még
rómaiak 8, 18,22,27 ,28, 65,7l,7 6, 7 8,99, és halá§zat §irja, Leopárdos sír, orcus vulcanus 121
I04,1l4,118, l2I,I27 sí{a, Tricliniumo§ sír Vulci 36,46, 61, 71, 82, 1t2
Romulus 28, 53, 116,I1'7,'l23, |24 Tarquinius Priscus 118, l 19 l. még Franqois-sir
Rosette-i kő 7ó Talqünius suberbus, Lucius l 18. l20
Ruvo 97, l02 Tarxien 15 Wincke]nann, Johanne§ 32, 34
Tavoliere l l, 43
sabeliusok 4l, 92 temetkezési szoká§ok 9, 14, 20, 53 55,5'1,11, xenophón 29
a sabin nők elrablása 28, 3l 78, 83, l l0
sabinok 4l, 92, 126 temetkeási tárgyak l1,13, 15,20,22,38, 4I, zágrábi Múmia_szöveg 76, 87
Salerno 6| 54 Zelsz 1,04, í07 , 120
Kiadta a Helíkon Kiadó. Feblős vezető Molnár Magda igazgató.
Készült a Kossuth Nyomdában (86.0446), 1987,ben.
Felelős vezető Bede István wzérigazgató.
Hungaíían translatíolt a) Gáthy Vera, 1987.
Felelős szerkesztő Székely Ertlin,
A szöveget Eperjessy Laszló gondozta.
Á kötetet Szántó Tibor és Kováts Imre tervezte,
Megjelent 18,9 ( Al5 ) ív teúedelemben, 20 000 példányban,
Zanders lkonorex special matt papíron, Times betűvel,
HE 169 lISBN 963 207 826 8l ISBN 963 207 782 2