Február 15.

– Elsüllyed a USS Maine cirkáló

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1f/Journal98.gif
A New York Journal 1898. február 17-én, főcíme: „A Maine hadihajó elpusztítását az
ellenség munkálkodása okozta”

Az emberiség történelmében a Spanyol birodalom volt az első, amelyben sohasem

nyugodott le a nap, és legnagyobb kiterjedése idején hozzá tartozott Dél- és Észak-
Amerika jelentős része, Közép-Amerika szinte egésze, s uralta a Fülöp-szigeteket is,
amely nevét mai napig II. Fülöp spanyol uralkodóról kapta. A birodalom a napóleoni-
háborúk idején kezdett roskadozni, amely után a latin-amerikai térség függetlenedni
kezdett az anyaországtól, s lassan kialakultak belőle a ma is ismert államok Mexikótól
Argentínáig. Spanyolországnak a XIX. század végére csak nem túl jelentős afrikai
birtokai maradtak meg, a már említett Fülöp-szigetek és a legértékesebb gyarmata,
Kuba. Ám utóbbival is akadtak gondok. José Marti vezetésével a kubaiak egy része
szintén elszakadni kívánt a koronától, melyre reagálva a kormány bevetette a
hadsereget. A kubai gerillák a hegyekből folytatták a függetlenségi harcot, komoly
sikerek nélkül, ám nagy pusztítás hozva a gyarmatra, amire válaszul természetesen
megtorló támadások következtek.

A kubai függetlenségi háború szimpátiát keltett az Egyesült Államokban, amelynek

vezetői maguk is nagy gazdasági lehetőségeket láttak a szigetben. Az amerikai sajtó
ennek megfelelően igyekezett rossz fényben feltüntetni Spanyolországot,
megbélyegezve, mint zsarnoki államot, de az az igazság, hogy 1898-ban Madridban az
alkotmányos királyság volt, és semmivel sem rosszabb, mint más európai állam.
Ugyanúgy, mint az USA-ban kétpártrendszer alakult ki, egy konzervatív és egy
liberális párt váltogatta egymást a hatalomban. Kétségtelen az is, hogy a spanyolok
nem bántak jól a kubai lázadókkal, táborokba zárták az ellenállók családjait, s mind
katonai, mind adminisztratív módon mindent elkövettek a lázadás leverése érdekében,
messze túllépve a megengedhető mértéken.
A spanyol kormány 1897-ben már belátta, hogy a kubaiak számára valamiféle
engedményt kell tennie, s elkezdte kidolgoznia a gyarmat autonómiáját, ám egy kissé
elkésett. A lázadó kubaiak számára – akiket ekkorra erősen felbátorított az amerikai
támogatás – ez ekkor már kevés volt. E támogatás szimbóluma volt a USS Maine
páncélozott cirkáló megjelenése Havannában, amely hivatalosan az ottani amerikai
állampolgárok biztonságát hivatott szolgálni. A USS Maine 1898. január 25-én futott
be Havanna kikötőjébe, nagy felháborodást okozva a lakosság Spanyolországhoz hű
részében, ráadásul a spanyol sajtó egy ideje már erősen USA ellenes hangot ütött meg,
meglehetősen túlbecsülve a spanyol flotta esélyeit egy háború esetére. A USS Maine
egy meglehetősen új hadihajó volt. Három évvel korábban, 1895-ben adták át a 6800
tonna vízkiszorítású és csaknem 100 méter hosszú monstrumot, fő fegyverzetét 2 db
254 mm-es és 6 db 152 mm-es ágyú alkotta. Fedélzetén 355 fős személyzet
tartózkodott, Charles Dwight Sigsbee kapitány parancsoksága alatt.
A két ország közti kapcsolatnak az sem tett jót, mikor egyik spanyol diplomata
washingtoni spanyol követségre küldött levele kiszivárgott a sajtó felé 1898. február 9-
én, amelyben meglehetősen dehonesztáló megjegyzéseket tett az amerikai elnökre és
kormányára. Dupuy De Lome nagykövet táviratában olyan jelzőket aggatott az USA
elnökére, mint hogy gyenge és csak szeretne politikus lenni. A New York Journal nevű
lap publikálta a levelet, amire az egész amerikai politikai elit tajtékzott. Ilyen
hangulatban történt meg a ma már leginkább balesetnek vélt robbanás a USS Maine
cirkálón.
1898. február 15-én helyi idő szerint 21:40-kor robbanás történt a hajóban,
tulajdonképpen máig tisztázatlan okból, s a cirkáló két órán keresztül lángolt, majd
hullámsírba merült. A hajó legénységének megmentésére azonnal kifutottak a
kikötőben lévő spanyol hajók és csónakok, de többségük a cirkálóval együtt süllyedt a
kikötő fenekére. Mintegy 260 tengerész veszett oda. Mint ilyen esetekben történni
szokott, mindkét oldal a másikat hibáztatta. A spanyolok ártatlanságukat hangoztatták,
felmerült az is, hogy a kubai lázadók így akarták háborúba rángatni az USA-t, míg az
amerikai sajtó őrjöngött a spanyol hitszegésen. A William Randolph Hearts kezén lévő
New York Journal 17-én már címoldalon szónokolt a Maine-en állítólag felfedezett
torpedó ütötte lyukakról és spanyol árulásról. De más lapok is hozták a hasonló
szenzációhajhász címeket, mint: „250 amerikai tengerész lett a cápák eledele!” Ilyen
hangulatban küldött mindkét oldal vizsgálóbizottságot a kikötőben lévő roncshoz.
Nem túl meglepő módon a spanyol jelentés a hajó belsejéből kiinduló robbanást
állapított meg (ez a valószínűbb), míg az Egyesült Államok csapata tengeralattjáró
által elhelyezett akna okozta - azaz kívülről érkező - explóziót. Hozzá kell tenni a
vizsgálatokat végző búvárcsoportoknak nem volt könnyű dolga, a kikötő vize piszkos
volt, a látási feltételek tragikusak. Az amerikai sajtó agresszív stílusa éppenséggel nem
kedvezett a higgadt diplomáciai megoldásoknak. „Remember the Maine, to Hell with
Spain!”, azaz „Emlékezzetek a Maine-re, a pokolba Spanyolországgal!” és hasonló
szlogenekkel operáltak, példának okáért. Ez volt az úgynevezett „Sárga újságírás”
hajnala, amely már a botrányokra és szenzációhajhász – ma azt mondanánk clickbait –
címadásra fókuszál, s mindent bulvárba csomagolva tálal, s amelyet a mai napig
„élvezhet” az egész világ. A felhergelt közvélemény mindkét országban háborút
követelt. Amelyet aztán meg is kaptak.
1898. április 21-én az amerikai elnök végül blokádot hirdetett Kuba ellen – nem az
utolsó ilyen az USA történelmében -, amire válaszul Spanyolország kormánya hadat
üzent 23-án. Ez utóbbi nyilvánvaló ostobaságnak tűnt már akkor is, motivációja egy
esetleges katonai puccs megelőzése és az előre menekülés volt. Leginkább egy gyors
vereségben reménykedtek, hogy az alkotmányos monarchia becsületét védve
megmeneküljön. Az amerikai flotta fejlesztése ekkor már évek óta zajlott -
tulajdonképpen készültek egy tengeri háborúra Spanyolország ellen -, a hispán
flottának esélye sem volt ekkor már ellene. Ez a spanyol kormányzati stratégia
tulajdonképpen bejött, bár elmérgesítette a hadsereg és a liberális politikusok
viszonyát, amely egészen a spanyol polgárháborúig vezetett.

A vita a mai napig zajlik, hogy ki volt a felelős a 260 tengerész haláláért. Kétségtelen
az is, hogy a De Lome-féle levél kiszivárgása, a Maine felrobbanása, majd az amerikai
sajtó azonnali heves reakciója kedvez az olyan elméleteknek, melyek szerint az egész
egy előre megkomponált akciósorozat volt, amely a nagyhatalmi pozícióját építgető
Egyesült Államok háborúját hivatott igazolni egy hamis zászlós művelettel. Erre
azonban a mai napig nincs meggyőző bizonyíték, az is lehet, hogy pusztán a véletlenek
különös játéka vezetett a spanyol-amerikai háborúhoz. Azonban a spanyol vereség
Kubának nem sok jót hozott. Megszabadult a spanyoloktól, és megkapta helyette az
Egyesül Államok ellenőrzését.

Felhasznált irodalom:

Offner, John L.: An unwanted War : The Diplomacy of the United States & Spain over
Cuba 1895-1898. Pembroke, 1992
New York Journal, 1898. februári számai

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/30/USS_Maine_ACR-
1_in_Havana_harbor_before_explosion_1898.jpg
A USS Maine páncélozott cirkáló Havanna kikötőjében