A modern elektronikus hőmérséklet-mérés alapjai

Célkitűzés:
 Hőmérsékletmérés platina ellenállással, termisztorral és termoelemmel.
 Adott eszközt jellemző ellenállás–hőmérséklet, illetve feszültség–hőmérséklet kapcsolatot leíró
függvények paramétereinek meghatározása.

Elméleti összefoglaló:

1. Fém ellenállás-hőmérők

Az anyagok elektromos vezetőképességét jellemző  fajlagos ellenállást az anyag kémiai

szerkezetén felül a környezeti feltételek, pl. a környező hőmérséklet határozza meg. Mivel az
elektromos ellenállást, illetve ennek változásait igen pontosan lehet mérni, az ellenállásmérést
pontos hőmérsékletmérésre használhatjuk fel.
Fémek esetén a  fajlagos ellenállás hőmérsékletfüggése a
   0 1  t  t 2  ... (1)
hatványsorral írható le. A kifejezésben 0 a t = 0 °C hőmérsékleten mért fajlagos ellenállást jelöli,
 és anyagi minőségtől függő állandók. Ennek megfelelően egy fémszál t hőmérsékleten
mérhető elektromos ellenállását a következő formulával adhatjuk meg:
Rt  R0 (1  t  t 2  ...) . (2)
Általában a  és a négyzetesnél magasabb rendű tagok együtthatói értéke igen kicsiny, ezért
nem túl magas hőmérsékletek esetén (pl. 0-100°C-ig) a hatványsor négyzetes, és ennél magasabb
rendű tagjai elhanyagolhatóak, és lineáris közelítés alkalmazható:
Rt  R0  R0t . (3)
Magasabb hőmérsékleten négyzetes, vagy annál magasabb rendű tagok járuléka is jelentős
lehet.
Napjaink egyik legelterjedtebb nagypontosságú fém ellenállás-hőérzékelői platinából
készülnek. Ezek a szenzorok széles hőmérséklettartományban (kb. -250°C–1000°C)
alkalmazhatóak. Ellenállásuk hőmérsékletfüggése 0-100°C-között lineárisnak tekinthető. Nagy
stabilitásuk miatt igen elterjedtek, kereskedelmi forgalomban különféle tokozásban találhatóak
meg. Legegyszerűbb esetben egy felcsavart platinaszálat látnak el egy megfelelő védőburkolattal.
Jelölésük megmutatja az adott érzékelő 0°C-on mérhető névleges ellenállását (pl.: PT100-as
platina ellenállás kivezetései között 0°C-on névlegesen 100 -ot, míg a PT1000-es
típusjelzésűeken 1k-ot mérhetünk). A platina ellenállások  hőmérsékleti tényezőjét a 0-100°C
tartományban az európai szabványok =0,003850 1/°C-ban rögzítik. A platina ellenállások ára
jelentősen nagyobb, mint a közönséges ellenállásoké, mivel nagy tisztaságú platinára van szükség
előállításukhoz.

2. Félvezető ellenállás-hőmérők (termisztorok)

A kereskedelemben készen kapható, nem túl költséges hőmérséklet-érzékeny félvezető

ellenállások, a termisztorok. Anyagukat tekintve nehézfém-oxidokból készült kerámiák, félvezető
anyagok. Ellenállásuk általában erősebben függ a hőmérséklettől, mint a fémeké. A termisztorok
két csoportba oszthatók: negatív hőmérsékleti együtthatójú ellenállások (NTC-ellenállások), és
1
pozitív hőmérsékleti együtthatójú ellenállások (PTC-ellenállások). A termisztorok jellemzően a -
50-150 °C hőmérséklettartományban üzemeltethetők.

a) NTC-termisztorok. Az NTC-termisztorok ellenállása a hőmérséklet emelkedésével

exponenciálisan csökken, mely összefüggést a következő formulával szokás megadni:
B
RT  A exp  , (4)
T 
ahol T a Kelvin-fokokban mért abszolút hőmérséklet, A és B pedig anyagi állandók. A
hőmérsékletmérés A és B paraméterek ismeretében az RT ellenállás mérésére vezethető vissza:
B
T . (5)
ln RT / A
b) PTC-termisztorok. A PTC-termisztorok ellenállása a hőmérséklet növekedésével
exponenciálisan nő. A függvény csak kis hőmérséklet-tartományban tekinthető lineárisnak, ahol a
PTC-termisztorok jellemzésére az  hőmérsékleti tényezőt használják. Az ilyen termisztorokat
általában nem hőmérséklet mérésére, hanem hőkapcsoló áramkörökben alkalmazzák.

3. Hőmérsékletmérés termoelemmel

Két különböző fém érintkezésekor a két fém között elektromos feszültség mérhető. Ez a
feszültség az ún. kontaktpotenciál, melynek nagysága az érintkező fémek anyagi minőségétől és –
jó közelítéssel lineárisan – az érintkezési pont hőmérsékletétől függ. Az ún. termoelemek
működése ezen a jelenségen alapul.
A termoelemek két különböző anyagú, egyik végükön összeforrasztott (összehegesztett,
esetleg csak erősen összecsavart) drótból állnak. Egy ilyen alumel/kromel termoelem figyelhető
meg az 1. ábra jobb oldalán. A két különböző fém (itt Al és Cr) csatlakozása a termoelem ún.
"érzékelőpontja", ami az ábrán J1-el van jelölve. Ha a termoelemünket alkotó egyik huzalvéghez
(most pl. a Cr-hoz) csatlakoztatunk egy másik huzalt, aminek agyaga megegyezik a termoelem
másik szálának anyagával (Al), akkor így kialakítható az 1. ábrán JREF-el jelölt referenciapont.

Ha ezt a pontot ismert nagyságú, állandó hőmérsékleten tartjuk (TREF), az érzékelőpont

hőmérsékletét (T1) pedig ettől eltérő értékre változtatjuk (pl. melegítéssel), akkor a két szabad
huzalvég között feszültség mérhető. Ez az úgynevezett termofeszültség, melynek nagysága – nem
túl nagy hőmérsékletkülönbségek esetén – arányos a JREF és a J1 pontokon mért hőmérsékletek
különbségével:
U    T1  TREF  (6)
Az  arányossági tényezőt Seebeck-koefficiensnek nevezzük, melynek névleges értéke
alumel/kromel termoelem esetén ~41 V/°C. A termofeszültség mérését végezhetjük digitális
feszültségmérővel, melyhez ha csatlakoztatjuk a termoelemünket, akkor két újabb csatlakozási
pont keletkezik. Ezeken a pontokon – mivel különböző fémek csatlakozási pontjairól van szó –

2
elektromotoros feszültség jelenik meg. Ha azonban J3-at és J4-et egy közös hőmérsékletű
blokkban helyezzük el, akkor a két megjelenő elektromotoros feszültség egymást kikompenzálja.
Az 1. ábrának megfelelő elrendezés egyszerűsíthető (két izoterm blokk helyett használhatunk
egy közöset a J3, J4, JREF pontok számára, majd a réz-alumel-kromel vezetéksorból elhagyhatjuk a
középső alumel szakaszt). Az egyszerűsítések után a termoelem és a hozzá kapcsolódó digitális
mérőműszer sematikus elrendezését a 2. ábrán figyelhetjük meg. A pontosan ismert, és stabil
TREF referenciahőmérsékletet legegyszerűbben olvadó jég használatával valósíthatjuk meg.

2. ábra
A laboratóriumi gyakorlat során használt alumel/kromel termoelemen kívül a leggyakrabban
alkalmazott termoelemek érzékelőpontjait vas/konstantán, réz/konstantán, nikkel/króm-nikkel,
vagy platina/platina-ródium fémpárokból kialakított csatlakozási pontok alkotják. (A konstantán
55 % Cu és 45% Ni ötvözet.) A különböző termoelemek más-más hőmérséklettartományban
használatosak.
A kereskedelemben kapható termoelemek vékony vezetékeit egymástól elszigetelve, fémtokba
zárják. A fémtokot megbontani nem szabad, a termoelem a vékony burkolócső végén ún.
kompenzációs vezetéket tartalmazhat, mely anyaga megegyezik a termoelemet alkotó fémhuzalok
anyagával. Ezt a kompenzációs vezetéket csatlakoztatjuk a mérőműszer rézből készült
vezetékeihez.

FELADATOK:

1. Kalibrálja platina ellenállást, az NTC termisztort és az alumel/kromel termoelemet.

Mérje meg a PT1000 és az NTC-termisztor ellenállását, valamint az alumel/kromel termoelem
termofeszültségét szobahőmérsékleten (a kályha bekapcsolása előtt) és a kályha szabályzójának
40, 60, 80, 100 és 120 állásánál. A kályha hőmérséklete a higanyszálas hőmérőről olvasható le. A
kályha nagy hőkapacitása miatt néhány perc szükséges, hogy az állandó hőmérséklet beálljon,
ezért csak akkor olvassa le az értékeket, ha a hőmérő higanyszála körülbelül 1 perc alatt nem
változik számottevően.
a) Termoelem – feszültség-hőmérséklet függvény meghatározása
o A termoelem által kiadott alacsony feszültség megnövelésére használja a 100-szoros
erősítőt. Ezt ne felejtse el figyelembe venni a mérések elvégzésekor. Az erősítő bemenetét
rövidre zárva az OFFSET szabályozó segítségével állítsa 0 mV-ra a kimenő feszültséget (a
nullhiba kiküszöböléséhez), majd a termoelemet kösse rá az erősítő bemenetére. Az
erősítőt csak mérés közben tartsa bekapcsolva.
o Az alumel/kromel termoelem referenciapontját helyezze az olvadó jégbe.
o Az alumel/kromel termoelem termofeszültségét ábrázolja a hőmérséklet-különbség
függvényében. Illesszen egyenest, majd határozza meg az  Seebeck koefficiens pontos
értékét. Mennyi a relatív eltérése a mért Seebeck-koefficiensnek az irodalmi értéktől?

3
b) Platina ellenállás
o Olvadó jégben határozza meg a kiadott PT1000-es szenzor tényleges R0 ellenállását
0°C-on!
o A platina ellenállás esetén kapott hőmérséklet-ellenállás értékpárokat ábrázolja
grafikonon. Illesszen a mérési pontokra egyenest, aminek segítségével határozza meg
az  hőmérsékleti tényezőt! Határozza meg a kapott R0 és  relatív eltérését a
szabványban rögzített értéktől.
c) Termisztor (NTC)
o Ábrázolja az NTC-termisztor mért ellenállásainak logaritmusát (ln(Rt)) az abszolút
hőmérséklet reciprokának (1/T) függvényében és illesszen egyenest. Az ln(Rt) és 1/T
közötti elméleti,
1
ln Rt  ln A  B ,
T
összefüggés alapján határozza meg a termisztor A és B paramétereit.

2. A lehűlési törvény tanulmányozása

Méréssel határozza meg, hogy a kiadott hengeres test hőmérséklete hogyan változik szabad
levegőn! A henger belsejébe a hitelesített NTC-termisztorral azonos típusú termisztort építettek
be.
a) A kályhát állítsa a maximális hőmérsékletre, majd helyezze a kályha oldalában lévő furatba
a hengeres testet és várja meg, amíg a hőmérséklete már 10-20 s alatt nem növekszik
tovább, majd emelje ki a furatból és helyezze a krokodilcsipeszes tartóba, elég távol a
kályhától, a lehetőségei szerint.
b) Mérje meg a termisztor ellenállásának változását az idő függvényében. Az
ellenállásméréseket célszerű kezdetben (1 percig) 10 másodpercenként, majd percenként
mérni. 10 perc után elegendő 2 percenként mérni, a teljes mérési idő 16 perc legyen. A
mérést megkönnyíti a mérőműszeren lévő HOLD (= tart) gomb használata. A gomb
megnyomása pillanatában mért értéket a kijelző addig őrzi, amíg ismételten megnyomja
ugyanezt a gombot.
c) Az ellenállásból számolja ki a hőmérsékletet.
d) Elméletileg a test hőmérséklete időben exponenciális függvénnyel írható le:
T  T1  (T0  T1 )  e  Kt ,
ahol T a test pillanatnyi hőmérséklete, T0 a test kezdeti hőmérséklete, T1 a külső környezet
hőmérséklete, K az időállandó.
Ábrázolja a ln(T-T1) mennyiséget az idő függvényében. A grafikon meredekségéből
határozza meg a K állandót.

ESZKÖZLISTA:
- 1 db PT1000-es platina ellenállás; 1 db NTC-típusú termisztor; 1 db alumel/kromel
termoelem
- 3 db digitális mérőműszer; 1 db 100-szoros erősítő; 4 db mérőzsinór + egy csatlakozóval
ellátott vezetékpár
- 1 db stopperóra; 1 db higanyos hőmérő; 1 db kályha; 1 tábla jégkocka; 1 db edény

4
Ajánlott irodalom:
 Hevesi Imre: Elektromosságtan, 12.2.-12.3.
 Budó Ágoston: Kísérleti Fizika II., 168.§, 180.§, 205.§
 Budó Á. - Szalay L.: Fizikai laboratóriumi gyakorlatok, 9. §, 14.§