ludwig.qxd 2012. 09. 19.

17:51 Page 21

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY 21

A D-vitamin-hiány és az infekciók
LUDWIG Endre, KRIVÁN Gergely

VITAMIN D DEFICIENCY AND

INFECTIONS

Az elmúlt évek vizsgálatai alapján kétség-
telenné vált, hogy a D-vitamin nélkülözhe-
tetlen az optimális immunvédekezés fenn-
tartásához és immunmoduláns hatása sze-
repet játszik az infekciók elleni védekezés-
ben is. Számos adat szól amellett, hogy ala-
csony szérum-25-(OH)-D-vitamin-kon-
centráció bizonyos infekciók gyakoribb
elôfordulásával jár és kedvezôtlenül befo-
lyásol kórfolyamatokat. Erre vonatkozólag
pozitív adatok elsôsorban a Mycobacte-
rium tuberculosis, általánosságban a légúti
vírusok, a HIV, a hepatitis C és a szepszis
esetében állnak rendelkezésre. A súlyos in-
fekciók kimenetelének alakulásában igen
sok tényezô játszik szerepet, a D-vitamin-
hiány egyike azoknak, amelyek kedve-
zôtlen irányba tolják a folyamatot. További
vizsgálatok feladata annak kiderítése, hogy
ennek mekkora a klinikai jelentôsége és a
D-vitamin-hiány rendezése milyen mérték-
ben befolyásolja a kórlefolyást.
Studies performed in the past few years
have confirmed that vitamin D is essential
for maintaining the optimal immune
defense, and its immunomodulatory effect
has a role in the defense against infections
as well. A lot of data suggest that low
serum 25-(OH)-D concentration is associ-
ated with an increased frequency of certain
infections and it adversely influences
pathological processes. Data on this
adverse effect are available mostly in case
of Mycobacterium tuberculosis, respiratory
viral infections in general, HIV, hepatitis C
and sepsis. The outcomes of severe infec-
tions are usually influenced by a number of
factors and it seems that vitamin D defi-
ciency is one of those factors that shift the
process towards an unfavourable outcome.
Further studies should evaluate the signifi-
cance of this role and the influence of vita-
min D supplementation on pathological
processes.

D-vitamin, természetes immunitás, vitamin D, innate immunity,

immunmoduláló hatás, infekció immumodulatory effect, infection

dr. LUDWIG Endre (levelezô szerzô/correspondent): Egyesített Szent István és Szent László Kórház,
VII. Sz. Infektológiai Osztály, Semmelweis Egyetem, Infektológiai Tanszéki Csoport/
Department of Infectology VII. Egyesített Szent István és Szent László Hospital, Division of Infectology,
Semmelweis University; H-1097 Budapest, Gyáli út 5–7. E-mail: eludwig@laszlokorhaz.hu
dr. KRIVÁN Gergely: Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Gyermek Hematológiai és
Ôssejt-transzplantációs Osztály/Egyesített Szent István és Szent László Hospital, Department of Pediatric
Haematology and Stem Cell Transplantation; Budapest

Érkezett: 2012. július 18. Elfogadva: 2012. augusztus 21.

A
D-vitaminnak a csontképzésben és a
kalciumháztartásban betöltött, jól is-
mert szerepén túlmutatva napjainkban
nagy mennyiségû közlemény foglalkozik im-
munmoduláló hatásával. A D-vitamin-hiányt
összefüggésbe hozzák daganatos és autoimmun
betegségek kialakulásával, továbbá az immun-
rendszer mûködésének befolyásolásával hatással
van egyes fertôzések kialakulására és lezajlására
is (1). Mindez nem meglepô annak a ténynek a
függvényében, hogy a D-vitamin több mint 200
gén, többek között a sejtproliferációban, -dif-
ferenciálódásban és az apoptózisban szerepet ját-
szó gének mûködését szabályozza (2).
A D-vitamin és a veleszületett
immunrendszer
Noha a D-vitamin egyaránt hatással van a vele-
született és a B- és T-sejtek által közvetített,
szerzett immunrendszer mûködésére, a figyelem
elsôsorban a veleszületett immunitás területére
összpontosult.

LAM KID 2012;2(3):21–26.

ludwig.qxd 2012. 09. 19. 17:51 Page 22
22 ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY
A D-vitamin szerepét azok a megfigyelések
vetették fel, melyek szerint a CYP27B1 gén által
kódolt 1-α-hidroxiláz enzim – amely a keringô
25-hidroxi-D-vitamint aktív 1,25-dihidroxi-D-
vitaminná [1,25-(OH)2-D3] alakítja – extrarena-
lisan, az immunrendszer monocyta-macrophag
sejtjeiben is aktív, továbbá szervezetünk minden
sejtjében kimutathatók D-vitamin-receptorok
(VDR) (3–5). Másik fontos megfigyelés, hogy
az aktív D-vitamin hatására a monocytákban a
kórokozók elpusztításában igen hatékony fehér-
A D-vitamin je, a cathelicidin képzôdik (6), valamint az
egyaránt 1,25(OH)2-D3 a nukleáris faktor κB (NF-κB)
nevû transzkripciós faktorral kölcsönhatásban
hatással van fokozza egy másik antimikrobás hatású fehérje, a
a veleszületett β-defenzin 4A expresszióját is (7, 8).
és a B- és A folyamatot a monocytafelszínen expresz-
T-sejtek által szált, úgynevezett mintázatfelismerô receptorok
(pattern recognition receptors, PRR), így a Toll-
közvetített, like receptor-1 és -2 által képzett heterodi-
szerzett mereknek (TLR1-TLR2: Toll-like receptor 1 és
immun- 2) kórokozó általi aktivációja indítja el. A TLR1-
rendszer TLR2 aktivációja a 25-hidroxi-D-vitamin 1-α-
hidroxiláz enzim expressziójának fokozásán túl a
mûködésére. D-vitamin-receptorok transzkripciójának induk-
cióját eredményezi. Az intracelluláris ölô hatás
fokozásához a D-vitamin oly módon is hozzájá-
rul, hogy elôsegíti az úgynevezett autophagia je-
lenségét. E folyamatban az egyes intracelluláris
sejtorganellumok és sejtfehérjék a kettôs memb-
ránnal körülvett, mintegy 1 μm átmérôjû auto-
phagosomákba kerülnek, majd a kórokozókat
tartalmazó lysosomák és az autophagosomák
egyesülésekor – jórészt az utóbbiakból kiszaba-
duló antimikrobás fehérjéknek köszönhetôen –
hatékony baktériumölô hatás jöhet létre (9, 10).
Mindezek következményeképp fokozódik a
monocyta-macrophag sejtek baktériumpusztító
aktivitása, azaz a szervezetet támadó mikroorga-
nizmus elpusztításában a veleszületett immun-
rendszer elemei hatékonyabb közremûködésre
képesek. Mivel a TLR-ek stimulálását követôen,
D-vitamin jelenlétében gátlódik egyes gyulladá-
sos citokinek (IL-12, TNF-α és IL-1β) terme-
lôdése a veleszületett immunrendszer sejtjeiben,
feltételezhetjük, hogy a D-vitamin bizonyos
reguláló szerepet is játszik az antimikrobás reak-
cióban.
A D-vitamin antibakteriális
hatása egyéb szövetekben
A D-vitamin fenti hatásait nemcsak a veleszüle-
tett immunrendszer sejtes elemeiben, hanem más
szövetekben is megfigyelték. Érdekes módon a
D-vitamin antibakteriális hatása elsôsorban
LAM KID 2012;2( 3) :21–26.
olyan sejtek mûködésében figyelhetô meg, ame-
lyek valamilyen barrier funkciót töltenek be a
szervezetben (11). Így a bôr keratinocytáiban, a
légutak hámjában vagy a magzatot védô, termé-
szetes barrierként szolgáló placenta decidualis és
throphoblastsejtjeiben is fokozódik a cathelici-
dinszintézis (7, 12, 13). A bôrsejtekben a cat-
helicidin nemcsak antibakteriális hatást fejt ki,
hanem befolyásolja az antigénprezentációt és ja-
vítja a sebgyógyulást is (14, 15). A légúti hám D-
vitamin-dependens ellenálló képességének téli
hónapokra jellemzô csökkenése, azaz az anti-
bakteriális és antivirális hatású cathelicidin csök-
kent szintézise hozzájárulhat a légúti fertôzések
téli megszaporodásához. Ugyanakkor a bélhám-
sejtekben a D-vitamin nem növeli a cathelici-
dinszintézist, azaz a D-vitamin hatása szövetspe-
cifikus az antibakteriális fehérje hámsejtekbeli
termelôdésére (16).
A D-vitamin és a specifikus
immunválasz
A D-vitamin szerepe a specifikus immunválasz
regulálásában jelenleg még kevésbé tisztázott, és
ellentmondásosnak tûnik, hisz a kórokozók fo-
kozott, illetve csökkent eliminációját indukáló
folyamatokat egyaránt serkenti.
A T helper 1 (Th1) típusú immunválasz alap-
vetô jelentôségû a vírusok, gombák, paraziták és
számos baktérium által okozott fertôzés leküz-
désében. A D-vitamin in vitro és in vivo is csök-
kenti a Th1 típusú immunválaszt, e hatás részben
közvetlenül, a T-sejteken és a Th1-citokinek (IL-
2, GM-CSF, interferon-γ) csökkent termelése
útján, illetve indirekt módon, az antigén-
prezentáló sejteken, a Th1 irányú válaszok csök-
kentésével jön létre (17, 18). Ily módon az 1,25-
dihidroxi-D-vitamin immunszuppresszív hatást
fejt ki, amelyet autoimmun betegségek experi-
mentális modelljeiben sikeresen igazoltak.
A szövetkárosodást és a gyulladást csökkentô,
úgynevezett szabályozó (reguláló) T-sejtek
(Treg: CD4/CD25+, FoxP3+) optimális termelô-
déséhez és mûködéséhez is szükség van D-vita-
minra. A kísérletek igazolták, hogy az 1,25-
(OH)2-D3 a Th1/Th2 egyensúlynak a Th2 irányú
elmozdításával növeli a Treg-sejtek számát és fo-
kozza azok mûködését is (19). Ugyanakkor a D-
vitamin és a Th2-sejtek kapcsolatára vonatkozó-
an ellentmondásos eredmények állnak rendelke-
zésre, amelynek hátterében az állhat, hogy a
Th2-immunválaszt a Treg- és Th1-sejteken kívül
más sejtek is befolyásolhatják (20, 21).
Az 1,25-(OH)2-D3 a B-sejt-homeosztázisban
is szerepet játszik: gátolja az aktivált B-sejtek
ludwig.qxd 2012. 09. 19. 17:51 Page 23
L U D W I G : A D - V I TA M I N - H I Á N Y
proliferációját és apoptózist indukál (22), továb-
bá gátolja a B-sejtek antitesttermelô plazmasej-
tekké és memória-B-sejtekké történô differen-
ciálódását.
Összességében a D-vitamin fenti immungyen-
gítô hatását az antibakteriális peptidek termelé-
sére kifejtett pozitív in vivo hatása kiegyensú-
lyozhatja, sôt meghaladhatja. A D-vitamin és a
fertôzések elleni immunválaszkészség sokrétû és
sokszor ellentmondásos kapcsolatára végül is a
klinikai megfigyelések adhatnak választ.
A D-vitamin-hiány és az infekciók
kimenetelének összefüggése
Az elôzô részben röviden leírtuk a D-vitamin
immunmoduláns szerepét, a következôkben en-
nek az infekciós kórképekben eddig felderített
klinikai relevanciájával foglalkozunk. Az elmúlt
években kifejezetten megnôtt az érdeklôdés a D-
vitamin-hiány patológiai folyamatokban játszott
szerepe iránt, és ennek eredményeképpen a leg-
többet tárgyalt kórképek, mint például a tuber-
culosis mellett közlemények foglalkoznak a
szepszisben (23), C-vírus hepatitisben (24), a
tüdôtranszplantáltak infekcióiban (25) feltétele-
zett jelentôségével.
A D-vitamin és az infekciós kórképek viszo-
nyában a legtöbb vizsgálat a tuberculosissal, illet-
ve légúti infekciókkal kapcsolatban történt. En-
nek nagyrészt történeti okai vannak, hiszen a ke-
vés napfény és az elégtelen táplálkozás következ-
tében kialakuló rachitist hosszú ideig infekciós
eredetûnek tartották. A rachitises betegekben
feltûnôen magas volt a tuberculosis és az akkor
nem tisztázott etiológiájú tüdôinfekciók száma,
és végül is e gyermekek halálát az ismétlôdô, il-
letve nem gyógyuló infekciók okozták (26). A
D-vitamin-hiány kóroki szerepe csak az 1920-as
években merült fel, mikor a tôkehalmájolaj alkal-
mazásával sikerült a kórkép prognózisát megfor-
dítani és ezzel együtt az infekciós eredet lehe-
tôségét is elvetették. Egyébként feltehetôen ösz-
szefüggés van a D-vitamin-hiány és az idôsek,
uraemiások, fekete bôrû emberek gyakoribb
tbc-s megbetegedése között is (27).
A D-vitamin-hiány és az influenza, illetve kü-
lönbözô légúti vírusinfekciók közti összefüg-
gés gondolatát a hûléses megbetegedések szezo-
nális elôfordulása sugallta, hisz a D-vitamin-hi-
ány a téli, kora tavaszi hónapokban válhat je-
lentôssé (28). A feltételezést számos, elsôsorban
gyermekek légúti infekcióinak gyakoriságával
kapcsolatban végzett epidemiológiai vizsgálat
eredménye erôsítette meg: a megbetegedett
gyermekek többségében a szérum-D-vitamin-
É S A Z I N F E KC I Ó K 23
szint alacsonyabb volt az elegendônek tartható
koncentrációnál. Az epidemiológiai vizsgálato-
kon alapuló összefüggést a sejtszintû immunoló-
giai tanulmányok is megerôsítették: mind a B- és
T-lymphocyták, mind a dendritikus és epithel-
sejtekben ki lehetett mutatni a D-vitamin, illetve
aktív formájának immunmoduláló hatását.
A D-vitamin-hiány és a tuberculosis epidemi-
ológiai összefüggése kétségtelenül fennáll és
kézenfekvô volt az a gondolat is, hogy D-vita- A D-vitamin
min-pótlás kedvezôen befolyásolhatja a kórkép
alakulását. Ezzel kapcsolatban több vizsgálat is antibakte-
történt anélkül, hogy biztos következtetés le- riális hatása
vonható lenne, bár a vizsgálati eredmények a po- elsôsorban
zitív összefüggés felé hajlanak.
olyan sejtek
Mielôtt néhány eredményt röviden bemutat-
nánk, érdemes egy jelentôs buktatóra felhívni a mûködésében
figyelmet, nevezetesen a D-vitamin-statust leg- figyelhetô
jobban mutató szérum-25-(OH)-D normális meg, amelyek
koncentrációjával kapcsolatos bizonytalanságra.
Tradicionálisan D-vitamin-hiányról akkor beszé-
barrier
lünk, ha a 25-(OH)-D-érték 10 ng/ml (25 funkciót töl-
nmol/l) alatt van. Ezzel szemben a különbözô tenek be.
epidemiológiai vizsgálatok eredménye alapján
felvetôdött, hogy a D-vitamin-hiány kevésbé ki-
fejezett mértékének is lehet relevanciája (29–31).
Ennek okán is felmerült, hogy a D-vitamin-sta-
tust három kategóriába osztva kellene jellemez-
ni: elégtelen 15 ng/ml (37,5 nmol/l) alatt, 15 és
30 ng/ml között elegendô, 30 ng/ml (75 nmol/l)
felett megfelelô. Vannak vélemények, amelyek
szerint a kóros és normális érték közötti határt
20 ng/ml-nél kellene meghúzni, más vizsgálatok
szerint az optimális D-vitamin-statust 30 ng/ml
körüli 25-(OH)-D-koncentráció biztosítja. A
vizsgálatok többsége ma már a 30 ng/ml feletti
koncentrációt fogadja el normálértéknek. Nyil-
vánvaló, hogy megbízható viszonyítási alap nél-
kül nehéz felmérni, milyen fokú D-vitamin-hi-
ány jár az infekciók klinikailag is szignifikáns ri-
zikónövekedésével, illetve kik azok a betegek,
akiknél a D-vitamin-pótlás pozitív eredményt
hozhat. Ezt a kérdést tovább bonyolítja, hogy a
D-vitamin-hiány manifesztálódását genetikai
faktorok is befolyásolják, nevezetesen a D-vita-
minnal kapcsolatos gének, így elsôsorban a VDR
polimorfizmusa (32).
A különbözô klinikai vizsgálatokat több ösz-
szefoglaló közlemény is taglalta (33, 34). A vizs-
gálatok több csoportba oszthatók: 1. tbc-s bete-
gek esetében alkalmazott D-vitamin-pótlás hatá-
sa a klinikai kimenetelre, 2. D-vitamin-pótlásban
részesülô személyek feltehetôen virális infekció
következtében kialakuló epizódjainak követése a
vizsgálati periódusban, 3. a szérum-25-(OH)-D-
vitamin-koncentráció és a légúti vírusinfekciók
gyakorisága közötti összefüggés vizsgálata, 4. a
LAM KID 2012;2(3):21–26.
ludwig.qxd 2012. 09. 19. 17:51 Page 24
24 ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY
legkülönbözôbb infekciók és a D-vitamin-hiány
összefüggésének vizsgálata.
D-vitamin-pótlás tuberculosisban
A legnagyobb számú beteget bevonó vizsgálatot
Wejse végezte (35). A kettôs vak, kontrollált el-
rendezésben 187 tbc-s beteg a standard terápián
kívül 100 000 NE D3-vitamint kapott a kezelés
megindításakor, az 5. és 8. hónapban, míg a kont-
rollcsoport csak a standard kezelésben részesült.
A D-vitamin A szérum 25-(OH)D-szint 31, illetve 32 ng/ml
volt a vizsgálati csoportokban, ami a D-vitamint
és a fertôzések kapó csoportban 41 ng/ml-re emelkedett két hó-
elleni nap múlva. A vizsgálat végén, nyolc hónap múl-
immun- va a szerzôk nem találtak különbséget a köpet
válaszkészség negatívvá válásának arányában a tbc súlyosságá-
nak alakulásában és a halálozásban. Megjegy-
sokszor zendô azonban, hogy a kontrollcsoportban is
ellentmondá- magasabb lett a 25-(OH)-D-szint (41 ng/ml),
sos kapcso- ami nehezen magyarázható. Két kisebb vizsgálat-
ban, Nursyam és munkatársai felnôttekben és
latára
Morcos és munkatársai gyermekekben a D-vita-
a klinikai min-pótlásban részesülô betegekben nagyobb
megfigyelések arányú köpetnegativitást, radiológiai javulást, il-
adhatnak letve testsúlynövekedést észleltek, de vizsgálata-
ikban nem került sor a D-vitamin-szérumszint-
választ. jének meghatározására, ami megnehezíti követ-
keztetések levonását (36, 37). Egy közelmúltban
közölt vizsgálat 38 beteg követése során negatív
korrelációt talált a 25-(OH)-D-szint és a kezelés
hatására bekövetkezô köpetnegativitáshoz szük-
séges idô között (38).
D-vitamin-pótlásban részesülô
személyek virális infekciói
Három, viszonylag magas betegszámú vizsgála-
tot érdemes kiemelni a sok közül. Aloia és Li-Ng
és munkatársai 104, posztmenopauzában lévô
egészséges nôt összesen 36 hónapig részesítettek
D-vitamin-kezelésben, két évig 800, majd egy
évig 2000 NE D3-vitamint kaptak a vizsgálati
személyek (39). A kontrollcsoportot 104 hason-
ló korú nô képezte kettôs vak, randomizált el-
rendezésben. Vizsgálati végpont a légúti infekci-
ók száma volt, amelyet a személyek spontán be-
jelentése szerint határoztak meg. Az intervenci-
ós csoportban szignifikánsan kisebb volt a légúti
infekciók száma, és kevesebb epizódot regiszt-
ráltak 2000 NE, mint a 800 NE szedése esetén. A
D-vitamin-pótlás során jelentôsen emelkedett
25-(OH)-D-szinteket kaptak az alapértékhez
képest (28,4 ng/ml a 3. hónapban és 34,8 ng/ml a
27. hónapban vs. 18,8 ng/ml). Avenell és munka-
LAM KID 2012;2( 3) :21–26.
társai szintén a spontán bejelentésen alapuló lég-
úti infekciók számát regisztrálták 800 NE D3-
vitamin-pótlásban részesülô, 1740, idôs személy-
nél a kontrollcsoporthoz képest (40). Ebben a
vizsgálatban a két csoport között nem volt kü-
lönbség, és hasonló eredményt hozott Li-Ng és
munkatársainak vizsgálata is (41).
A szérum 25-(OH)-D-vitamin-
koncentrációja és a légúti vírusinfekciók
gyakorisága
A legnagyobb elemszámú vizsgálat egy amerikai
felmérés, a Third National Health and Nutri-
tion Examination Survey adatainak retrospektív
elemzése volt (42). A kohorszvizsgálatban 3588
személy 25-(OH)-D-szintjét viszonyították a
regisztrált légúti infekciók számához, kontroll-
ként 15 295 személy szerepelt (42). A légúti in-
fekciókban szenvedôk esetében a D-vitamin-
szint 10 ng/ml volt a kontrollcsoport 29 ng/ml-
es értékéhez képest. Ezenkívül több más vizsgá-
lat is hasonló eredményt hozott (43, 44), de
vannak olyanok is, amelyek nem tudtak kimu-
tatni összefüggést a 25-(OH)-D-szérumkon-
centráció és légúti infekciók gyakorisága között
(45). Schmidt és Zirkler mikronutriensek (C-,
D-vitaminok, folsav és szelenium) adagolásának
hatását vizsgálták 192 beteg bevonásával felsô
légúti infekciók gyakoriságára és súlyosságára
(46). A placebokontrollált, dupla vak vizsgálat
eredménye szerint a kezdetben alacsony C- és
D-vitamin-koncentrációval rendelkezô és ke-
zelt betegekben szignifikánsan kevesebb légúti
epizód fordult elô, mint a kontrollcsoportban.
A 16 hetes vizsgálati periódus alatt a 25-(OH)-
D-koncentráció mindkét csoportban csökkent,
szignifikánsan kisebb mértékben a kezeltekben.
A legkülönbözôbb infekciók és
a D-vitamin-hiány összefüggése
Más infekciós kórképek és a D-vitamin-hiány le-
hetséges összefüggésével kapcsolatban csak né-
hány fontosabb példát említünk meg röviden. Egy
nemrég közölt vizsgálat eredménye szerint D-vi-
tamin-hiányos HIV-betegekben [25-(OH)-D 20
ng/ml alatt] az antiretrovirális kezelés kevésbé ha-
tékony, mint a magasabb D-vitamin-szinttel
rendelkezôkben (47). A vizsgálat megerôsíti a ko-
rábbi megfigyeléseket a D-vitamin-hiányos álla-
pot negatív hatásáról ebben a betegpopulációban.
C-vírus okozta hepatitisben a megfelelô D-vita-
min-szint esetében, a csökkenô gyulladás követ-
keztében lassúbb a betegség progressziója, az ala-
ludwig.qxd 2012. 09. 19. 17:51 Page 25
L U D W I G : A D - V I TA M I N - H I Á N Y
csony D-vitamin-koncentráció csökkenti az in-
terferon plusz ribavirin kezelés hatékonyságát
(24). Több vizsgálat eredménye szerint súlyos in-
fekciók (szepszis) kimenetelét kedvezôtlenül befo-
lyásolja a meglévô vagy a kórfolyamat folyamán
kialakuló D-vitamin-hiány, akár belgyógyászati,
akár sebészeti intenzív osztályon kezeltekrôl van
szó: D-vitamin-hiány esetén nô a kezelési idô, az
infekciós szövôdmények száma, a mortalitás (23,
48). Tüdôtranszplantáltakban D-vitamin-hiány
esetén nemcsak alacsonyabb a FEV1 és súlyosab-
bak a rejekciós szövôdmények, de magasabb az in-
fekciók száma a poszttranszplantációs idôszakban
(25).
Összegzés
A D-vitamin jelentôs immunmoduláns hatásá-
nak klinikai infektológiai vonatkozásait ma még
nagy óvatossággal kell megítélni. Kétségtelen
azonban, hogy az optimális immunitás fenntartá-
sához megfelelô D-vitamin-koncentráció szük-
Irodalom
1. Hewison M. Antibacterial effects of vitamin D. Nat Rev
Endocrinol 2011;7(6):337-45.
2. Holick MF, Chen TC. Vitamin D deficiency: a worldwide
problem with health consequences. Am J Clin Nutr
2008;87(4):1080S-6S.
3. Liu PT, Stenger S, Li H, Wenzel L, Tan BH, Krutzik SR, et al.
Toll-like receptor triggering of a vitamin D-mediated
human antimicrobial response. Science 2006;311(5768):
1770-3.
4. Zehnder D, Bland R, Williams MC, McNinch RW, Howie
AJ, Stewart PM, et al. Extrarenal expression of 25-hyd-
roxyvitamin D(3)-1 alpha-hydroxylase. J Clin Endocrinol
Metab 2001;86(2):888-94.
5. Bhalla AK, Amento EP, Clemens TL, Holick MF, Krane SM.
Specific high-affinity receptors for 1, 25-hydroxyvitamin
D3 in human peripheral blood mononuclear cells:
presence in monocytes and induction in T lymphocytes
following activation. J Clin Endocrinol Metab 1983;57:
1308-10.
6. Risso A. Leukocyte antimicrobial peptides: multifunctional
effector molecules of innate immunity. J Leukoc Biol
2000;68(6):785-92.
7. Wang TT, Nestel FP, Bourdeau V, Nagai Y, Wang Q, Liao J,
et al. Cutting edge: 1,25-dihydroxyvitamin D3 is a direct
inducer of antimicrobial peptide gene expression. J Im-
munol 2004;173(5):2909-12.
8. Kao CY, Kim C, Huang F, Wu R. Requirements for two
proximal NF-kB binding sites and IkB-zeta in IL-17A-
induced human beta-defensin 2 expression by conducting
airway epithelium. J Biol Chem 2008;283(22):15309-18.
9. Klionsky DJ, Emr SD. Autophagy as a regulated pathway of
cellular degradation. Science 2000;290(5497):1717-21.
10. Høyer-Hansen M, Bastholm L, Mathiasen IS, Elling F,
Jäättelä M. Vitamin D analog EB1089 triggers dramatic
lysosomal changes and Beclin 1-mediated autophagic cell
death. Cell Death Differ 2005;12(10):1297-309.
11. Gombart AF, O’Kelly J, Saito T, Koeffler HP. Regulation of
the CAMP gene by 1,25(OH)2D3 in various tissues. J
Steroid Biochem Mol Biol 2007;103(3-5):552-7.
É S A Z I N F E KC I Ó K 25
séges. Számos adat szól amellett, hogy „ala-
csony” szérum-25-(OH)-D-koncentráció (30 A vizsgálatok
ng/ml alatt?) bizonyos infekciók gyakoribb többsége
elôfordulásával jár, kedvezôtlenül befolyásol
kórfolyamatokat. Erre vonatkozólag pozitív ada- ma már
tok elsôsorban a Mycobacterium tuberculosis, ál- a 30 ng/ml
talánosságban a légúti vírusok, a HIV, a C-vírus- feletti kon-
hepatitis esetében állnak rendelkezésre. centrációt
A súlyos infekciók kimenetelének alakulásá-
ban igen sok tényezô játszik szerepet, így a ter- fogadja el
mészetes és szerzett immunitás mûködése, élet- normál-
kor, alapbetegségek, a kórokozó tulajdonságai és értéknek.
nem utolsó sorban az orvosi beavatkozás ideje és
minôsége. Sokszor nem ítélhetô meg egyértel-
mûen, hogy egy adott beteg esetében a kórálla-
pot irányát milyen tényezôk befolyásolják, me-
lyik köztük a meghatározó jelentôségû, de több-
nyire igen komplex kérdésrôl van szó. A D-vita-
min-hiány nyilván egyike azoknak a tényezôk-
nek, amelyek kedvezôtlen irányba tolják a folya-
matot, és további vizsgálatok feladata annak ki-
derítése, hogy ez milyen jelentôségû az adott szi-
tuációkban.
12. Evans KN, Nguyen L, Chan J, Innes BA, Bulmer JN, Kilby
MD, et al. Effects of 25-hydroxyvitamin D3 and 1,25-
dihydroxyvitamin D3 on cytokine production by human
decidual cells. Biol Reprod 2006;75(6):816-22.
13. Liu N, Kaplan AT, Low J, Nguyen L, Liu GY, Equils O, et al.
Vitamin D induces innate antibacterial responses in
human trophoblasts via an intracrine pathway. Biol
Reprod 2009;80(3):398-406.
14. Nijnik A, Pistolic J, Wyatt A, Tam S, Hancock RE. Human
cathelicidin peptide LL-37 modulates the effects of IFN-
gamma on APCs. J Immunol 2009;183(9):5788-98.
15. Carretero M, Escámez MJ, García M, Duarte B, Holguín A,
Retamosa L, et al. In vitro and in vivo wound healing-
promoting activities of human cathelicidin LL-37. J Invest
Dermatol 2008;128(1):223-36.
16. Schauber J, Dorschner RA, Yamasaki K, Brouha B, Gallo
RL. Control of the innate epithelial antimicrobial response
is cell-type specific and dependent on relevant microen-
vironmental stimuli. Immunology 2006;118(4):509-19.
17. Cippitelli M, Santoni A. Vitamin D3: a transcriptional
modulator of the interferon-gamma gene. Eur J Immunol
1998;28(10):3017-30.
18. Reichel H, Koeffler HP, Tobler A, Norman AW. 1 alpha,25-
Dihydroxyvitamin D3 inhibits gamma-interferon synthesis
by normal human peripheral blood lymphocytes. Proc
Natl Acad Sci USA 1987;84(10):3385-9.
19. Adorini L, Penna G. Dendritic cell tolerogenicity: a key
mechanism in immunomodulation by vitamin D receptor
agonists. Hum Immunol 2009;70(5):345-52.
20. Boonstra A, Barrat FJ, Crain C, Heath VL, Savelkoul HF,
O’Garra A. 1alpha,25-Dihydroxyvitamin d3 has a direct
effect on naive CD4(+) T cells to enhance the deve-
lopment of Th2 cells. J Immunol 2001;167(9):4974-80.
21. Pichler J, Gerstmayr M, Szépfalusi Z, Urbanek R, Peterlik
M, Willheim M. 1alpha,25(OH)2D3 inhibits not only Th1
but also Th2 differentiation in human cord blood T cells.
Pediatr Res 2002;52(1):12-8.
22. Chen S, Sims GP, Chen XX, Gu YY, Chen S, Lipsky PE.
Modulatory effects of 1,25-dihydroxyvitamin D3 on hu-
LAM KID 2012;2(3):21–26.
ludwig.qxd 2012. 09. 19. 17:51 Page 26
26 ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY
man B cell differentiation. J Immunol 2007;179(3):1634-
47.
23. Ginde AA, Camargo CA Jr, Shapiro NI. Vitamin D
insufficiency and sepsis severity in emergency department
patients with suspected infection. Acad Emerg Med
2011;18(5):551-4. doi: 10.1111/j.1553-2712.2011.
01047.x. Epub 2011 Apr 22.
24. Gutierez JA, Parikh N, Branch AD. Classical and emerging
roles of vitamin D in hepatitis C virus infection. Semin
Liver Dis 2011;31:387-98.
25. Lowery EM, Bemiss B, Cascino T, Durazo-Arvizu RA,
Forsythe SM, Alex C, et al. Low vitamin D levels are asso-
ciated with increased rejection and infections after lung
transplantation. J Heart Lung Transplant 2012;7:700-7.
26. Holick MF. Vitamin D deficiency. N Eng J Med 2007;
357:266-81.
27. Chan TY. Vitamin D deficiency and susceptibility to tuber-
culosis. Calcified Tissue International 2000;66(6):476-8.
28. Cannell JJ, Vieth R, Umhau JC, Holick MF, Grant WB,
Madronich S, et al. Epidemic influenza and vitamin D.
Epidemiol Infect 2006;134:1129-40.
29. Aloia JF, Patel M Dimaano R, Li-Ng M, Talwar SA, Mikhail
M, et al. Vitamin D intake to attain a desired serum m25-
hydroxyvitamin D concentration. Am J Clin Nutr 2008;
87:1952-8.
30. Dawson-Hughes B, Heaney RP, Holick MF, Lips P,
Meunier PJ, Vieth R. Estimates of optimal vitamin D status.
Osteoporosis Int 2005;16:713-6.
31. Looker AC, Pfeiffer CM, Lacher DA, Schleicher RL,
Picciano MF, Yetley EA. Serum 25-hydroxyvitamin D status
of the US population 1988-1994 compared with 2000-
2004. Am J Clin Nutr 2008;88:1519-27.
32. Kitanaka S, Isojima T, Takaki M, Numakura C, Havasaka K,
Igarashi T. Association of vitamin D-related gene
polymorphism with manifestation of vitamin D deficiency
in children. Endocr J 2012 Jul 8 (Epub ahead of print).
33. Yamshchikov AV, Deasi NS, Blumberg HM, Ziegler TR,
Tangpricha V. Vitamin D for treatment and prevention of
infectious diseases: a systematic review of randomized
controlled trials. Endocr Pract 2009;15(5):438-449. doi:
10.4158/EP09101.ORR
34. Beard J, Bearden A, Striker R. Vitamin D and the anti-viral
state. J Clin Virol 2011;50(3):194-200. doi:10.1016/j.jcv.
2010.12.006
35. Wejse C. Vitamin D supplementary treatment for tuber-
culosis – a double-blind randomized, placebo-controlled
trial. Am J Resp Crit Care Med 2009;179:843-50.
36. Nursyam EW, Amin Z, Rumende CM. The effect of vitamin
D as supplementary treatment in patients with moderately
advanced pulmonary tuberculous lesion. Acta Med
Indones 2006;38:3-5.
LAM KID 2012;2( 3) :21–26.
37. Morcos MM, Gabr AA, Samuel S. Vitamin D administ-
ration to tuberculosous children and its value. Boll Chim
Farm 1998;137:157-64.
38. Sato S, Tanino Y, Saito J, Nikaido T, Inokoshi Y, Fukuhara A,
et al. The relationship between 25-hydroxyvitamin D
levels and treament course of pulmonary tuberculosis.
Respir Investig 2012;50:40-5.
39. Aloia JF, Li-Ng M. Re: epidemic influenza and vitamin D.
Epidemiol Infect 2007;135:1095-98.
40. Avenell A, Cook JA, Maclennan GS, Macpherson GC. Vi-
tamin D supplementation to prevent infections: a sub-
study of randomized, placebo-controlled trial in older
people (RECORD trial, ISRCTN 51647438). Age Aging
2007;36:574-77.
41. Li-Ng M, Aloia JF, Pollack S. A randomized controlled trial
of vitamin D3 supplementation for the prevention of
symptomatic upper respiratory tract infections. Epidemiol
Infect 2009;19:1-9.
42. Ginde AA, Mansbach JM, Camargo CA jr. Association
between serum 25-hydroxyvitamin D level and upper
respiratory tract infection in the Third National Health and
Nutrition Examination Survey. Arch Intern Med 2009;
169:384-90.
43. Laaksi I, Ruohola JP, Tuohimma P, Auvian A, Haatja R,
Pilajamaki H, et al. An association of serum vitamin D
concentrations 40 nmol/l with acute respiratory tract infec-
tion in young Finnish men. Am J Clin Nutr 2007;86:
714-7.
44. Wayse V, Yousafzai A, Mogale K, Filteau S. Association of
subclinical vitamin D deficiency with severe acute lower
respiratory tract infection in Indian children under 5y. Eur
J Clin Nutr 2004;58:563-7.
45. Roth DE, Jones AB, Prosser C, Robinson JL, Vohra S. Vita-
min D status is not associated with the risk of hospita-
lization for acute bronchiolitis in early childhood. Eur J
Clin Nutr 2009;63:297-9.
46. Schmidt K, Zirkler S. Dietary efficacy of micronutrient
combination in patients with recurrent upper respiratory
tract infections. Results of a placebo-controlled double-
blind study. MMW Fortschritt Med 2011;153(Suppl 3):
83-9.
47. Sudfeld CR, Wang M, Aboud S, Giovannucci EL, Mugusi
FM, Fawzi WW. Vitamin D and HIV progression among
Tanzanian adults initiating antiretroviral therapy. PLoS
One. 2012;7(6):e40036. Epub 2012 Jun 29.
48. Venkatram S, Chilimuri S, Adrish M, Salako A, Patel M,
Diaz-Fuentez G. Vitamin D deficiency is associated with
mortality in the medical intensive care unit. Crit Care
2011;15(6):R292. Epub 2011 Dec 10.