2.

tétel

Mikrobiológia 2. tétel
2. a. A Shigellák patogenezise, klinikuma.
A genus tagjai a bakteriális vérhas a (bacillaris dysenteria) kórokozója. A shigellák laktóz negatívak, a
glükózt fermentálják, gázt nem képeznek. A shigella genus tagjai a mannit bontás és antigenitásbeli
különbségek alapján négy szerocsoportba oszthatók: S. dysenteriae, S. flexneri, S. boydii, S. sonnei.

A Shigellák hőhatással és dezinficiensekkel szemben érzékenyek. A gyomorsav hatását más

baktériumokhoz képest jól tűrik.

Kizárólag emberpatogén baktériumok. A fertőzés forrása a beteg és a Shigellát tünetmentesen ürítő

ember. A fertőzés terjesztésében a baktériummal fertőzött tárgyak, élelmiszerek, víz és a legyek
jelentős szerepet játszanak. A Shigellák a szájon keresztül jutnak be a szervezetbe, a vastagbél
szaporodnak és a bélnyálkahártya fekélyes, esetleg vérző gyulladását okozzák. A betegség néhány
napos inkubációs idő után általában hasmenéssel kezdődik, majd kialakulnak a vérhas tipikus tünetei:
láz, fájdalmas, görcsös székelési ingerrel (tenesmussal) járó állapot. A széklet véres, nyákos és
gennyes. A betegek általában néhány nap alatt meggyógyulnak, időseknél és gyerekeknél súlyosabb
kórkép alakulhat ki.

Az S. dysenteriae 1 típusú törzsek toxint termelnek, miattuk súlyosabb kórkép az ún. haemolyticus-
uraemiás (USH) alakulhat ki. A betegség kiállása után baktériumürítés maradhat vissza, nagyon fontos
a higiénés rendszabályok betartása, a beteg izolálása, a baktérium ürítők felkutatása, valamint a
megbízható szennyvíz kezelés.

A Shigellák kitenyészthetők székletből EMB és szelektív-differenciáló táptalajon DC vagy S-S

táptalajon. Identifikálásuk biokémiai vagy szerológiai eljárásokkal történik.

Hazánkban a Shigella izolátumok többsége S. sonnei.

b. A sarjadzó gombák által okozott betegségek (candidiasis, cryptococcosis

kórokozói).
A sarjadzó gombákhoz sorolt Candida genus mintegy 100 tagja közül csak néhány okoz
megbetegedést, közöttük a legfontosabb a Candida albikans. A C. albikans a normál flóra tagja, jelen
van a börön, nyálkahártyákon és a gyomor-bél traktusban. A candida fertőzések megjelenését mindig
valamilyen perdiszponáló tényező váltja ki. Normális immunrendszerű egyénnél többnyire valamilyen
átmeneti, gyakran lokális tényező borítja fel a normál flóra és a C. albicans egyensúlyát. Ide
sorolhatók.

I. a bőr- és nyálkahártya -candidiasisok.: soor (szájpenész) ami újszülötteknél,

gyermekeknél fordul elő. A vaginális fluor irritációval és váladékképződéssel járó
fertőzés, amely szexuális partnerre átterjednek. A makk (glans penis) gyulladással járó
fertőzést okozhatja. A progesztoron-túlsúly, antibiotikum alkalmazása stb. következtében
a hüvely normál flórája felborul, pH-ja emelkedik, ez pedig a C. albicans elszaporodását
eredményezi
II. szisztémás candidiasis rosszabb prognózisú, candidemia akár fatális is lehet. Kialakulása
gyakran jár együtt kortikoszteroidok, immunszupreszív ágensek tartós alkalmazásával.
2. tétel

Generalizált oralis candidiosis (a nyálkahártyán kívül a nyelvre is kiterjed). oesophagitis,

és belső szerveket érintő candidiosis: endocarditis és vese érintettség.

A Cryptococcosis kórokozója a Cryptococcus neoformans.

Igen elterjedt a természetben, főleg madárürülékkel szennyezett talajban. A blastosporák

belégzésével történik a fertőzés, de általában tünet mentes. A celluláris immunitás hiányában (főleg
AIDS-eseknél) fejlődik ki a cryptococcsis, a disszimiláló fertőzés eléri a központi idegrendszert és
meningitis alakul ki, mely krónikussá válik. Más szervek és érintettek lehetnek, itt granulomák
alakulnak ki. Végleges gyógyulást nehéz elérni.

c. Az afrikai-és a dél-amerikai álomkór és a leishmaniasis okozóinak

biológiája, az általuk okozott betegségek klinikuma.
A Trypanosoma genushoz három fontos humán patogén flagellata tartozik. A vérben található
trypomastigotok hosszú keskeny protozoonok, testük két vége elvékonyodott, hegyesen végződik.
Magjuk a test közepe táján található, egyetlen ostoruk, amely blepharoplastból ered, és a test elülső
vége fele haladva uduláló hártya köti a testhez. Az ostor túl ér a testen.

A T. brucei gambinense és rhodesiense az afrikai álomkor okozói, vektor a tsetse légy, rezervoár:
serés, szarvasmarha, antilop, juh. Leggyakoribb tünet a légycsípés helyén kialakult fekély, az
elszaporodó trypanosomák a nyirokcsomóba jutnak, láz, izomfájdalom jelentkezik. Krónikussá
válásával a központi idegrendszer károsodik, letargia, reszketés, elbutulás. A betegség végső
stádiumában görcsök, féloldali bénulás majd kóma és halál a központi idegrendszer károsodása miatt.

A T. cruzi a dél-amerikai Chagas-kór okozója, vektor a rablópoloska. Rezervoár: övesállat (tatu),

oposszum, kutya, macska, patkány. A szív a máj, lép súlyos károsodását okozza.

Leishmania fajok kerek vagy ovális képletek (amastigot alak) amelyek mindig intracellulárisan, főként
a RES sejtjeiben találhatók meg. Plazmájukban nagy mag és pálcika alakú parabasalis test van.

I. L.donovani a kala-azar vagy visceralis leishmaniasis okozója, a lepkeszúnyogok csípése

után lépduzzanat máj és csontvelő elváltozások, évekig elhúzódhat a betegség.
II. cutan leishmaniasis okozója a L. tropica a keleti fekély okozója. Phlebotomus fajok a
protozoon átvivője. Rezervoárok: rágcsálók, kutya, róka.
III. L. brazilienis nyálkahártya leishmaniasis az espundia kórokozója. A lepkeszúnyog
csípésének helyén papula képződik, rendszerint a szájon, orron a bőr nyálkahártya
határán jelenik meg. A granulomák tönkreteszik az orrporcot, lassan gyógyulnak.