Fertőző beteg ápolása

Az egyik emberről a másikra terjedő betegségeket nevezzük fertőző betegségeknek,

mikroorganizmusok okozzák. Közvetlenul vagy közvetve lehet a betegről egy másik személyre
átvinni.
A fertőzést vagy betegséget okozó specifikus kórokozók kimutatásának egyik laboratoriumi
módszere a tenyésztés.
Az inkubációs idő: ha a pathogen(betegséget okozó) mikroorganizmus bekerül a szervezetbe, el
kell szaporodnia és terjednie a szervezetben ahhoz, hogy egy általános betegség tünetei
megjelenjenek. A kórokozó behatolása és a tünetek közötti időt nevezzük inkubációnak. Az
inkubáció hossza a kórokozó fajtájától függ.
Immunitás: egy akkor immunis a betegséggel szemben, ha a specifikus kórokozókkal szembeni,
elegendő mennyiségű ellenanyag van jelen a vérében. Az immunitás lehet természetes és
szerzett.
A természetes immunitás: az újszülöttek bizonyos fertőző betegségekkel szemben immunisak,
mert az anyai vérben jelenlevő ellenanyagok a köldökzsinóron át bejutnak a magzatba is. Ez a
védelem csak néhány hónapig tart, a csecsemő ezután addig lesz érzékeny a kórokozókkal
szemben, amig immunitást nem szerez.
A szerzett immunitás: két tipusa van:
- Aktiv immunitás: aktiv immunitást úgy lehet szerezni, hogy az illető átesett a betegségen vagy
élő, de gyengitett kórokozókból, nem élő kórokozókból vagy gyengitett toxinból készült
vakcinát kap. A beadott vakcina révén a szervezet aktiv módon ellenanyagokat vagy
antitoxinokat fog termelni. Ily módon tehát a vakcina arra készteti a szervezetet, hogy a jövőben
védekezzen a specifikus kórokozó hatásával szemben.
- Passziv immunitás: ellenanyagokat vagy antitoxinokat juttatnak be a szervezetbe. Ezek csak
ideiglenes immunitást adnak, mitán nem érte a szervezetet olyan inger, hogy saját maga
termeljen ellenanyagokat. A passziv immunitás tehát olyan embernek nyújt védelmet, aki már
szembe került a betegséggel vagy a toxinnal.

A betegségek közegészségügyi ellenőrzése:

Az állami és megyei egészségügyi osztályok a betegségek terjedését különböző módon előzik
meg :
- a gyermekeknek és felnőtteknek védőoltásokat adnak
- közegészségügyi szabályokat foganatositanak
- ellenőrzik a fertőzött és bacillusgazdákat
- bizonyos törvényeket hoznak

1
 Nozokomiális fertőzés

Nozokomiálisnak azt a fertőzést nevezzük, amelyet a beteg korházi tartozkodása során szed
össze. A már beteg, korházban ápolt embernek alacsony a kórokozókkal szembeni ellenállása,
ezért ideális gazdaszervezet a behatoló mikroorganizmusok számára.
Magas kockázatú betegek:
Bizonyos betegcsoportokat magas kockázatúnak minősitenek , ez azt jelenti, hogy nagyon
fogékonyak a fertőzéssel szemben:
- a műtőtt beteg, azért mert a védő bőrréteg meg van nyitva
- újszülőtt csecsemők, miután érzékeny a bőrük és nincs kiegyensúlyozott
testhőmérsékletük
- a nőgyógyászati betegek, mert folyadék és vérveszteséget szenvedtek el, kifáradtak a
vajúdásban és nemi szervük szülés utáni állapotban van
- idős emberek, mert már sok élettevékenységük nem megfelelő
- az idült beteg, mert sok életfunkciója vált kórossá
- az égett beteg, mert a bőrvédelem károsodást szenvedett
- minden ,leromlott állapotban lévő beteg

A nozokomiális fertőzéseknél általában megtalalálható kórokozók:

A nozokomiális fertőzések súlyosak, mert a mikoorganizmus rendszerint nagyon virulens.
Minden ápolónak tudnia kell, hogy melyek azok a mikroorganizmusok, amelyek leggyakrabban
okoznak nozokomiális fertőzést. Még ennél is fontosabb, hogy minden ápoló legyen tisztában
azzal, hogy a nozokomiális fertőzés a korházi személyzet egy, asepticus működéssel megbizott
tagjának a hibájából következett be. Vannak olyan mikroorganizmusok, amelyek a szervezet egy
területén veszélytelenek, azonban más területre kerülve fertőzést okozhatnak.
Escherichia coli: bizonyos mikroorganizmusok a gyomorbélrendszerben élnek, ahol az ételnek
az emésztés és felszivódás során történő lebontásához járulnak hozzá. Ezek egyike az E. coli, ha
szervezetnek bármely más, a bélen kivüli részére kerül, súlyos fertőzést okoz. Az E.coli
fertőzések helye gyakran a húgyúti rendszer. Az E.coli különösen az újszülöttosztályon
veszélyes. Hányást és hasmenést okoz és egyik újszülöttről gyorsan terjed a másikra.
Klebsiella pneumoniae: a légutakban és a bélben található bacterium. Virulenssé válva, húgyúti
fertőzést, tüdőgyulladást vagy gennyvérűséget okoz. Ez a kórokozó azért veszélyes, mert a
legtöbb gyógyszerrel szemben rezisztens.
Pseudomonas aeruginosa: ez a bacterium a bőrőn és a bélben található. Húgyúti fertőzést,
bőrfertőzést vagy tüdőgyulladást okozhat. A pseudomonas is igen ellenálló a kezelésekkel
szemben.
Staphylococcus: a nozokomiális fertőzés leggyakoribb oka talán a staphylococcus. A bőrőn, az
orrban és a torokban él. A furunculust leggyakrabban staphylococcus okozza, a furunculusos
beteg vagy dolgozó a kórházban rendszerint a fertőzés forrásának tekinthető. Nagyon
veszélyessé válik, ha belép a véráramba, tályogot képezhet, amely a testben bárhol jelentkezhet
vagy bőrfelszinen, különböző lokalizációban. Ha a vérben sok staphylococcus van jelen,
gyógyszerekkel nem esetben befolyásolható.

2
 A nozokomiális fertőzés jelentősége a betegellátásban világos. Bármilyen nozokomiális
fertőzés előfordulása azt jelenti, hogy valaki a korházi személyzetből bűnös az orvosi asepsis
megsértéséért. Az ápolás során minden ápolónak folyamatosan be kell tartania az orvosi asepsist
és be kell számolniuk bármilyen patogénforrásról. A kórokozók terjedésének
megakadályozásában talán a legfontosabb teendő a kézmosás.

Az elkülönités

Az elkülönités azt jelenti, hogy a fertőző betegségben szenvedő mozgását vagy szociális
kapcsolatait korlátozzuk. A fertőző betegségben szenvedő beteget el kell különiteni a másik
betegtől. A beteg ápolását végző korházi személyzetet meg kell védeni a betegségtől , és azt sem
szabad engedni, hogy más betegre átvigyék. Az izolációs technika fogalomkörébe egy sor olyan
eljárás tartozik, amelyekkel meg lehet előzni a fertőzés átvitelét.
A más személyre történő átvitel megakadályozásához szükséges izolációs eljárást a
mikroorganizmusnak a szervezetbe történő belépési és kilépési helyei határozzák meg.
Bizonyos kórokozók az ápoló ruhájáról, kezéről vagy felszerelési tárgyairól kerülnek tovább.
Mások a fertőzőtt beteg légutai révén kerülnek a levegőbe és terjednek tovább. Miután az okozó
mikroorganizmus azonositása megtörtént, az orvos elrendeli az izolációs technika módját.
Szigorú izolálás: a levegővel vagy érintkezéssel átvihető, erősen fertőző betegségben szenvedők
szigorú elkülönitést igényelnek. Ilyen betegség a staphylococcus fertőzés.
Bizonyos kórokozók annyira veszélyesek, hogy rendkivüli óvintézkedésekkel kell
megakadályozni azt, hogy a látogatók cipőjükkel a szobából kivigyék. Ilyen esetben a
látogatónak lábzsákot kell használnia.
A szigorú elkülönités a következőket feltételezi:
- a szoba elhagyása után kézmosást
- védőruha viselését mindenkinek, aki a szobába belép
- ha a kórokozó a levegővel terjed, mindenki aki a szobába belép, maszkot kell hogy viseljen, ha
a bőrhiányokon át lép be a szervezetbe, akkor kesztyű viselése kötelező, spóraképző anaerob
esetén védőlábzsákot kell felvenni
- az el nem dobható eszközöket, mielőtt fertőtleniteni küldik, kettős zsákba kell helyezni és ez
vonatkozik a szemétre is
Légúti izolálás: olyan betegségek esetében, ahol a betegséget a beteg léutaiból kikerülő
cseppecskék közvetitik, olyan elkülönitésre van szükség, ahol az intézkedések a levegővel
terjedő mikroorganizmusra vonatkoznak. A légúti izolálás feltételei a következők:
- maszk viselése * a maszkot azért hasznájuk, hogy a légútakba ne jussanak be a
folyadékcseppekkel és porral száló mikroorganizmusok. Használat után minden
alkalommal el kell dobni, mert viselőjének lehelete összegyűlik a maszkon és ez jó
hely a mikroorganizmusok szaporodására.*
- a szobába lépéskor és távozáskor történő kézmosás
- a fertőzőtt tárgyak pl. az ágynemű fertőtlenitése
Bél izolálás: a széklettel kiürülő mikroorganizmusokat közvetlenül vagy közvetve lehet
továbbitani, a fertőző bélbetegségekben szenvedő beteg izolálása tehát a következőket követeli
meg:
- védőruha viselése, - ha a beteggel közvetlen kapcsolatba kerül vagy bármilyen olyan
eszközzel, mely széklettel szennyezett, kesztyűt kell viselni,- az ágytálat és más
fertőzőtt eszközöket fertőtleniteni kell, - a szobába lépéskor és távozáskor kézmosás.

3
A forditott izolálás: a forditott izolálást akkor rendelik el, ha egy beteget mások által terjesztett (a
korházi személyzet, más betegek, látogatók) fertőzéstől kell megóvni. Ilyen elkülönitésre minden
olyan esetben sor kell hogy kerüljön, amikor a beteg ellenállóképessége súlyos zavart szenved. A
gyenge ellenállóképességet okozhatják olyan betegségek,mint az általános rossz állapot(pl. égés)
vagy olyan gyógyszerek, amelyek megváltoztatják a szervezet természetes
védekezőképességét(pl.szteroidkezelés vagy a kemoterápia).
A forditott izolálás mértéke a beteg ellenállásának fokától függ.A beteglátogatók számát kell
korlátozni, steril kézmosási technikát kell alkalmazni és minden beavatkozást steril módon kell
végezni.

A leggyakoribb patogének behatolási módja és az átvitel lehetősége

Betegség Behatolás Átvitel módja

Influenza Légutak Légúti váladékkal történő
direct vagy indirect kapcsolat
Fertőző májgyulladás Gyomorbélrendszer Széklettel fertőzőtt étel vagy
viz, ill. a hordozó váladékával
történő direkt kapcsolat
Meningococcus meningitis Légutak Fertőző beteg vagy
bacillushordozó légúti
váladékával történő kapcs.
Mumps Légutak Fertőzőtt beteg váladékával
történő direct vagy indirect
kapcsolat
Poliomyelitis Légutak és Légúti váladékkal vagy
gyomorbélrendszer fertőző széklettel történő
direct v. indirect kapcs.
Tetanus Seb, különösen a szúrt seb A levegővel nem érintkező
és égés testrészbe hatol be a patogén
vagy spórája
Typhus Gyomorbélrendszer Beteg vagy hordozó fertőző
vizeletével vagy székletével
történő direct vagy indirect
kapcsolat