Technikai alapgyakorlatot alkalmazunk akkor, ha eze­

ket az elemeket egymástól külön, nem más elemekkel

kapcsolva végeztetjük.
A kezdő labdarúgók edzésein — különösen az első
próbálkozások alkalmával — a technikai alapgyakorla­
tok alkotják az oktatás fő anyagát. így történik a \ egyes
technikai elemek oktatása, akár egészében (globálisan),
akár részletekben (parciálisán) végeztetjük azokat.
A technikai alapgyakorlatok, természetesen, nemcsak a
kezdő játékosok edzésein szerepelnek. A „haladó” ifjú­
sági, vagy az érett, felnőtt labdarúgók foglalkoztatásá­
ban is alkalmazhatók. Ezek a gyakorlatformák kiválóan
alkalmasak arra, hogy sokszori ismétléssel egy-egy ele­
met a labdarúgók szinte a „tökéletességig” fejlesszenek.
Alkalmazásuk történhet:
— egyéni,
— páros vagy
— csoportos
formában, valamint eds(éssegédes%kö%ök beiktatásával (rú­
gópalánk, rúgófal, rúgófolyosó, „gumizsinórlabda”,
fejelőállvány stb.). Mintákat a technikai alapgyakorla­
tokra nem adunk, mert ezek egyrészt magától értetődők,
másrészt a labdarúgás eddig megjelent szakirodalma
ilyeneket bőségesen ismertet. Például: Csanádi Árpád:
Labdarúgás I.

összetett technikai gyakorlatok

Az összetett technikai gyakorlatban több technikai

elem kapcsolódik egymáshoz. Ezek a gyakorlatformák a
technikai képzés legelterjedtebb anyagát képezik. Alkal­
mazásuk már a kezdő játékosok edzésein sem nélkülöz­
hető.
Az összetett technikai gyakorlatok kialakításakor fel­
tétlenül ügyelni kell az életszerűségre. Az egyes technikai
elemeket úgy kell összekapcsolni, mintha azok játékban
történnének. Ha mesterséges, a mérkőzésen nem alkal­
mazható kapcsolásban végeztetjük az összetett gyakor­
latot, legfeljebb „zsonglőröket” nevelünk, de nem hasz­
nos labdarúgókat.
49
 A következőkben csupán vázlatot adunk a technikai
gyakorlatok összekapcsolására. Gyakorlatmintákat eb­
ben a fejezetben sem ismertetünk a már említett indokok
miatt. E vázlat segítségével bárki — aki ismeri a játék
technikai elemeit — százával alkothat összetett gyakor­
latokat.
Egyónt gyakorlatok:
— labdaátvétel — rúgás,
— labdaátvétel — labdavezetés — rúgás,
— labdaátvétel — labdavezetés — cselezés,
— labdaátvétel — labdavezetés — cselezés — rúgás,
— labdaátvétel — labdavezetés — cselezés — szerelés
Város gyakorlatok (A és Б játékos):
— rúgás (A) — labdaátvétel (B),
— rúgás (A) — labdaátvétel (B) — labdavezetés (B),
— rúgás (A) — fejelés (B) — labdaátvétel (A),
— rúgás (A) — fejelés (B) — labdaátvétel (A) — lab­
davezetés (A),
— cselezés (A) — rúgás (A) — labdaátvétel (B),
— bedobás (A) — labdaátvétel (B),
•— bedobás (A) — labdaátvétel (B) — rúgás (B) —
labdaátvétel (A),
_— bedobás (A) — labdaátvétel (B) — labdavezetés
(B) — rúgás (B) — labdaátvétel (A),
— bedobás (A) — fejelés (B) — labdaátvétel (A),
— bedobás (A) — fejelés (B) — labdaátvétel (A) —
labdavezetés (A) — szerelés (B),
— fejelés (A) — labdaátvétel (B) — rúgás (B) —
fejelés (A) stb.
Csoportos gyakorlatok:
mint a páros gyakorlatokban, de a játékosok külön­
féle felállási formákban végzik a gyakorlatokat. Pél­
dául: oszlopban, kettős, hármas oszlopban, sorban,
kettős sorban, félkörben, körben, kettős körben stb.
Csoportos gyakorlatokra a technikai elemek oktatása
és a gyakorlás során csak akkor van szükség, ha sok
játékosra kevés labda jut.

50
kevés l abda — sok j á t é k o s

Л technika mostoha körülmények közötti oktatása külön

módszeres eljárásokat igényel. Ezek közül csak a kevés
labda — sok játékos példájára térünk ki.
Néhány leleményes, hivatás szerető labdarúgó-edző a
kevés futball-labdát igyekszik műanyag labdákkal pótolni. A
műanyag labda lényegesen olcsóbb, mint a bőrlabda. Bár
ez utóbbit nem pótolhatja, mégis sok technikai gyakor­
lat végzésére alkalmas. Egyszerű technikai -elemek, kis
rúgások, labdaátvételek, fejelések kiválóan oktathatók,
gyakorolhatók műanyag labdákkal is. Ha erre sincs lehe­
tőség, olyan módszereket kell alkalmazni, melyek a mos­
toha labdaviszonyok ellenére is folyamatos fejlődést biz­
tosítanak a technika oktatásában.
Milyen megoldások lehetségesek?
7. Időben, lépcsőzetesen kezdett edzéssel sokat vál­
toztathatunk a helyzeten. A rendelkezésünkre álló lab­
dák számától függően, két csoportra osztjuk játékosain­
kat. (Nevezzük „A” és „B” csoportnak ezeket.) Ügyel­
jünk arra, hogy az egyes csoportokba csaknem azonos
képzettségű és azonos szerepkörben játszó játékosokat
osszunk. így bizonyos mértékig egyénivé és speciálissá
is tehetjük munkánkat. Ezzel az eljárással lényegesén
csökkenthető az egy labdára eső játékosok száma, és a
technika oktatása, gyakorlása hatásosabb lesz.
Kétségtelen, hogy mindez nagy körültekintést, jó
szervezést és sok munkát követel az edzőtől.
Nézzünk egy egyszerű példát. Tételezzük fel, hogy
24—26 játékossal és 6—7 labdával eddzünk a késő ta­
vaszi vagy a kora őszi időszakban. (Lásd a táblázatot.)
II. A „játékmódszer” lehet a másik megoldás kevés
labda esetében, ha nincs módunk az edzést 2—3 cso­
portban, lépcsőzetesen kezdeni. Ez a módszer kevésbé
szakszerű, mint az előbbi. Van azonban olyan előnye,
amely miatt helyes alkalmazni. Nevezetesen: kiváló al­
kalmunk nyílik így a játékosokkal való egyéni foglal­
kozásra. A kevés heti edzésszámmal dolgozó kezdő,
ifjúsági csapatok tehát ily módon oldhatják meg az egyé­
ni edzést (Példa: 24 játékos, 5 labda.)
A csapatot, 24 játékost, három egyenlő számú (8 fős)
51
 Gyakorlat- „A” csoport Gyakorlat- „В” csoport
vezető 12—13 játékos vezető 12—13 játékos

16 h-tól Edző I. Általános és

16 h 20’-ig speciális be­
melegítés.
П.
16 h 20’-től Edző 1. Gyorsasági
17 h-ig gyakorlatok.
2 . Újszerű
technikai gya­
korlatok tech­
nikai alapisko­
lázás formájá­
ban. (Kapus
külön.)
17 h-tól Edző 3 . Összetett Edző I . Általános és
17 h 20’-ig technikai gya- speciális be-
korlatok fel- melegítés,
adatkörök sze­
rint. (Kapus
a kapuban.)
17 h 20’-től 4. Speciális Edző II. 1. Gyorsa-
18 h-ig állóképességi sági gyakor-
gyakorlatok latok.
(10 perc).
Csapat- 5 . Kispályás 2 . Újszerű tech-
kapi- játék. 2 x 6 —7 nikai gyakorla-
tány fős csapatok- tok, mint „A”
ban (30 perc). csoportnál.
III. Levezető
gyakorlatok.
18 h-tól Edző 3 . Összetett
19 h 20’-ig technikai gya­
korlatok fel­
adatkörök sze­
rint. (Kapus a
kapuban.)

52
 Gyakorlat- „A” csoport Gyakorlat- „В” csoport
vezető 12-13 játékos vezető 12-13 játékos

19 h 20’-t61 Edző 4. Speciális

20 h-ig állóképességi
gyakorlatok
(10 perc).
5 . Kispályás
játék (30 perc).

III.Levezető
gyakorlatok.

csoportra os2 tjuk. (Ügyeljünk a csoportbeosztás már

említett szempontjaira.) Az edzést közös, általános és
speciális bemelegítéssel kezdjük, majd azokat az erőnléti
gyakorlatokat, amelyek minden játékosra kötelezők
(például a gyorsasági gyakorlatokat), közösen, együttes
foglalkozás keretében végeztetjük. Ezután osztjuk há­
rom csoportra a játékosokat. Az „A” és a „B” csoport
8—8 játékosa a félpályán keresztben egymás ellen ját­
szik kispályás játékot, kötött szabályokkal, 15—20 per­
cig. Eközben az edző a „C” csoport tagjaival dolgozik
a pálya másik felén, 4 labdával. A 8 játékos közül kettő­
vel egyénileg foglalkozik, a többi 6 játékos páronként
meghatározott technikai gyakorlatokat végez. Az edző
közben cseréli a játékosokat, és miután mindenkivel fog­
lalkozott egyénileg, váltást rendel el. A „C” csoport
tagjai játszanak a „B” ellen, az „A” csoport pedig az
edzőhöz megy egyéni technikai foglalkozásra. Ha velük
is végzett, ismét vált, és a ,,B” csoporttal is egyéni ed­
zést végez, miközben az „A” és „C” csoport egymás
ellen játszik. így mindhárom csoporttal dolgozott, mi­
közben a csoportok egymás ellen körmérkőzést is ját­
szottak. (A módszer szemléltetését lásd a 2. ábrán.)
III. Kevés labda esetén különleges gyakorlatformák
alkalmazásával is megoldható a technika oktatása. A
gyakorlatformákat úgy kell megválasztani, hogy
a) a játékosok minél többször „találkozzanak” a lab­
dával és
53
 b) kellő fizikai megterhelést kapjanak.
Mindezt csak úgy valósíthatjuk meg, ha gondosan
tervezzük az edzést, ha alaposan felkészülünk. Olyan
alakzatokat —■például oszlop, sor, félkör, kör stb. —

kell kiválasztanunk, amelyekben a játékosok minél

többször „találkoznak” a labdával. Az alakzatok változ­
tatása, mozgatása kevés időt vegyen igénybe. Kellő fizi­
kai terhelést, vagy kifejezett fizikai képességfejlesztést
csak úgy érhetünk el ebben az esetben, ha a technikai
feladat végrehajtása után még valami más feladatot is
végeznek a játékosok: úgynevezett kiegészítő gyakor­
latokat.
A kiegészítő gyakorlatok olyan mozgások, amelyek a
technikai elemek oktatása és gyakorlása közben
54
 — megfelelő mozgásosságot biztosítanak, fizikai ter­
helést jelentenek, vagy a fizikai képességeket fejlesztik
és ezzel emelik az edzés hatásfokát, vagy
— jellegüknél fogva ellensúlyozó hatásúak és ezzel a
technika oktatása és gyakorlása közben is sokoldalú ha­
tást biztosítanak, vagy
— az aktív pihenést szolgálják.
A technikai elemek oktatása viszonylag alacsony fizikai
terheléssel jár. Az oktatás általános módszerei, a mozgás
megmagyarázása, a bemutatás, a módszeres eljárások, az
első kísérletek, a hibajavítás mind-mind aprólékos mun­
kát kívánnak az edzőtől. Eközben a labdarúgók keveset
mozognak.
A kiegészítő gyakorlatok sokfélék. Olyanok, ame­
lyeket a játékosok egyedül vagy társsal végeznek, de
beiktathatunk segédeszközöket vagy kéziszereket is. A
gyakorlatok mindig igazodjanak a körülményekhez. (Sa­
lakos pályán például helytelen gurulóátfordulást végez­
tetni.)
Néhány példa arra, hogy miként alkalmazzuk a kiegé­
szítő gyakorlatokat sok játékos és kevés labda esetén.
1. 8 játékos 1 labdával a játéktér egyik felének a kö­
zepén helyezkedik el, két szemben álló oszlopban (4—4
játékos mindkét oszlopban). A két oszlop közötti tá­
volság 10—15 méter. Az élen álló játékos átrúgja (lapo­
san vagy íveken) a szemben álló oszlop első tagjának a
labdát, aki azt futás közben átveszi, majd visszavezeti
(technikai gyakorlat). A rúgó játékos az alapvonalig,
a labdát vezető játékos a felezővonalig fut (közepes iram­
ban vagy vágtázva), majd onnan vissza és az oszlop
végén álló játékos hátára ugrik, aki addig tartja őt, amíg
a következő játékos meg nem érkezik (kiegészítő gya­
korlat). (3. ábra. Az ábrán 2—2 játékos szerepel, de he­
lyesebb a gyakorlatot 4— 4-gyel végeztetni.)
2. Felállás, mint az 1. gyakorlatnál, csak a két oszlop
közötti távolság felénél oldalt egy gátat állítunk fel.
Az oszlop első játékosa partdobást végez, a labdát a
szemben levő oszlop első játékosa mellel veszi le, majd
egy igazítás után laposan a szemben levő oszlop követ­
kező játékosának rúgja (technikai gyakorlat). A tech­
nikai feladat befejezésével a gát átugrása és a gát alatti
55
 átbújás következik és a játékosok beállnak az ellenkező
sor végére (kiegészítő gyakorlat).
3. 4—5 játékos a félpálya közepén, 4—5 pedig az
alapvonalnál, a kapuelőtéren belül áll. Az első játékos
kapukirúgást végez célba, a félpálya közepén álló játé­
koshoz. A kirúgott labdát az első játékos letoppolja,

majd a kapu felé vezeti. A kapukirúgást végző játékos

zavarja a labdavezetőt, aki csel után kapura lő (techni­
kai, taktikai gyakorlat). Ezt követően mindkét játékos
vágtázik (a kapura lövő a labdáért fut), majd az ellenkező
oszlop végére érve szabadgyakorlatokat végez mind-
addig, amíg ismét rákerül a sor (kiegészítő gyakorlat).

j á t é k h e l y % e t s % e r ű és f e l a d a t k ö r ö k
s rint i technikai gyakorlatok

A fiatal, kezdő labdarúgók technikai oktatásának ele­

jén — amint erről már szóltunk — könnyíteni kell a fel­
tételeket, s megfelelő módszerekkel segíteni kell a minél
gyorsabb elsajátítást. A mozgás „megértése”, a techni-
56
 kai elemek viszonylagos megszilárdítása után azonban
nem szabad megmaradnunk azoknál a módszereknél,
amelyeket az oktatás kezdeti szakaszában alkalmaztunk.
Az oktatást minél előbb közelebb kell vinnünk a játék
lényegéhez. Már a kezdő, fiatal labdarúgóknál is!
(Labdarúgóink technikai képzése — megfigyeléseim,
tapasztalataim alapján — általában nem megfelelő.
A hiba egyrészt a képzésben, ennek módszereiben
rejlik, másrészt abban, hogy labdarúgóink technikája nem
rendelkezik megfelelőfizikai alappal. Játékosaink technikai
képzése általában — kisszámú kivételtől eltekintve —
nem életszerű, inkább valamiféle „üvegházi” oktatás. Még
a felnőtt, érett játékosok sem mindig azt gyakorolják
az edzéseken, amit a játék követel.
Gyakori hiba az is, hogy a technikai gyakorlatokat
nem olyan intenzitással, nem olyan gyorsan és nem olyan
változó körülmények között végeztetjük, mint ahogy
azok a játékban előfordulnak. (Helyben nagyon sok lab­
darúgónk kitűnően bánik a labdával, sőt cirkuszi mutat­
ványokra is képes . . .)
Külön ki kell emelni a játék küzdő jellegét. Mint
ahogy erre már utaltunk, a szabályok megengedik a test
test elleni küzdelmet. Ez azt jelenti, hogy a labdarúgó­
nak a technika elemeit a játékban minduntalan az ellenfél
aktív, zavaró tevékenysége közepette kell végrehajtania.
Erre fel kellene készíteni játékosainkat, már fiatal kor­
ban is. A technika oktatása, a gyakorlás módszerei nem
lehetnek idegenek a játék lényegétől. Ellenkezőleg, pon­
tosan a mérkőzés követelményeiből kellene kiindulnunk.
Ez a fejezet a fenti szempontok figyelembevételével
részletesebben foglalkozik a technika életszerű oktatásá­
val. Ezek a gyakorlatfor mák a technika oktatása szempont­
jából igen fontosak és az ifjúságiak képzésanyagának mint­
egy 50—60°/o-át adják.
A technikai gyakorlatokat, módszertani meggondolá­
sok alapján, a következő két csoportra oszthatjuk:
a) játékhelyzetszerű technikai gyakorlatok;
b) feladatkörök szerinti technikai gyakorlatok.
a) A játékhelyzetszerű technikai gyakorlatok olyan alap­
vagy összetett gyakorlatok, amelyek „tökéletes” másai ajáték­
ban előforduló mozzanatoknak.
57
 A gyakorlatok (alap- vagy összetett) lényege a mérkS-
%éss%erű gyorsaság és „ellenfél” aktív zavaró tevékenysége.
Fontos, hogy a gyakorlatok megértése közben feltétlenül
követeljük meg az „ellenfél” aktivitását. Ha a játékos­
társ csak „mímeli” a zavarást, a beavatkozást, a gyakor­
lat keveset ér. A technika olyan módszerű oktatását,
illetve életszerű gyakoroltatását már a legfiatalabbakkal
el kell kezdeni, hogy szemléletük, felfogásuk a későbbiek
során mindig megfelelő legyen.
A következőkben a játékhelyzetszerű gyakorlatokra
olyan mintákat adunk, amelyek alapján az edzők ön­
állóan is alkothatnak gyakorlatokat. A gyakorlatok ed­
zésenként! és edzési időszakonkénti alkalmazására a ké­
sőbbi fejezetekben térünk ki.
Gyakorlatminták
(Páros gyakorlatok. A minták alapján, természetesen,
csoportos gyakorlatok is alkothatok.)
1. Két játékos egymással szemben. Távolság 6—8 m.
Sötét játékos bedobással juttatja a labdát világoshoz,
majd azonnal fut és igyekszik elvenni a labdát a világos­
tól, aki azt már átvette (4. ábra).
2. Két játékos egymással szemben. Távolság 15—20
m. Sötét világos felé rúgja a labdát és azonnal fut zavarni,
szerelni őt; világos előrefutva veszi át a labdát és igyek­
szik átcselezni a ráfutó ellenfelet (5. ábra).
3. Két játékos egymással szemben. Távolság 5—6
m. Sötét saját magának felrúgja a labdát. A labda fel­
rúgása pillanatában világos rajtol és aktívan zavarja sö­
tétet, aki a labdát toppolja (6. ábra).
4. Két játékos egymással szemben. Távolság 8—12
m. Sötét játékos bedobással világos fejére dobja a lab­
dát, aki azt íveken visszafejeli, majd azonnal fut zavarni
sötétet, aki a labdát fordulattal átveszi (7. ábra).
5. Két játékos egymással szemben. Távolság 15—20
m. Sötét játékos laposan rúgja a labdát világoshoz, aki
azt belső csüddel „kiemelve” visszaíveli sötétnek, majd
azonnal fut és szerelni igyekszik sötétet, aki a labdát
átveszi (8. ábra).
6. Két játékos egymás mellett. Labda a sötét játé­
kosnál, aki laposan előregurítja, közepes vagy teljes
58
 4. ÁBRA

5. A b r a

7. A b r a

8. A b r a

9. Abra
erővel. Ezután világossal együtt rajtol a labda után. Aki
eléri és átveszi a labdát, az indítja a következő gyakorla­
tot (9. ábra).
7. Mint 6. gyakorlat, csak sötét ívelten rúgja (kézből)
előre a labdát (10. ábra).

ío. Á b r a

8. Két játékos egymás mögött. Távolság 2 m. Sötét

a labdát átdobja (rúgja, fejeli) világos feje felett, aki
rajtol érte és átveszi. Sötét ugyancsak indul a labdára és
zavarja, szerelni próbálja világost (11. ábra).

9. Két játékos egymás mellett. Sötét feldobja (rúgja*

fejeli) függőlegesen a labdát. Verseny: melyik játékos
tudja letoppolni a labdát (12. ábra).
10. Két játékos egymással szemben. Távolság 3 m.
Sötét ívelten átdobja (rúgja, fejeli) a labdát világos feje
felett, aki fél (180°-os) fordulattal rajtol a labdára és
igyekszik fordulattal toppolni. A rúgás után sötét is
indul és szerelni igyekszik társát (13. ábra).
11. Két akadály (karó, oszlop, zászló vagy egyéb)
egymástól 10 m távolságra. A két akadály között, közé­
pen, két játékos áll egymással szemben. Sötét magasan
feldobja (rúgja, fejeli) a labdát, majd együtt indulnak;
a mögöttük levő akadályt futással megkerülik, és visz-
szaérkezve igyekeznek toppolni (átvenni) a földre ér­
kező vagy p attogó labdát (14. ábra).
60
 12. Két játékos egymással szemben. Távolság 10 m;
a sötét játékos mögött 1 m-re akadály. Sötét laposan
rúgja a labdát világosnak, majd megkerüli az akadályt.
Világos „egyből laposan" visszarúgja a labdát és azonnal
indul zavarni, szerelni a sötét játékost, aki igyekszik át­
venni a labdát (15. ábra).

13. Á B R A

14. Á b r a

is. Á b r a

13. Mint a 12. gyakorlat, csak a labdát ívelten rúgják

a játékosok.
14. Két játékos egymással szemben. Távolság 10 m;
világos játékos előtt akadály. Sötét laposan (ívelten)
61
rúgja (fejeli) a labdát az akadály elé. Világos az akadály
mögül kiugorva megszerzi a labdát, a rárohanó sötét
elől (16. ábra).
15. Mint az előbbi gyakorlat, csak világos két — egy­
mástól 1,5 m-re levő — akadály mögül ugrik ki (17.
ábra).

16. Á b r a

17. Á b r a

b) A feladatkörök szerinti technikai gyakorlatok olyan

alap- vagy összetett gyakorlatok, amelyeknél figyelembe ves%-
ssjik ajátékosok csapatban elfoglalt helyét.
A következőkben páros és csoportos gyakorlatmin­
tákat ismertetünk külön a
— hátvédek,
— fedezetek és összekötők (középpályások), valamint
— csatárok számára.
A feladatkörök szerinti technikai gyakorlatok lehet­
nek olyanok, amelyekben „ellenfelet” nem szerepelte­
tünk és lehetnek játékhelyzetszerüek, amelyekben az „el­
lenfél” aktív közreműködése teszi életszerűbbé a gya­
korlatokat. A következő gyakorlatminták többsége az
utóbbiak közé tartozik.
Hátvédek
1. Világos játékos ívelten kapukirúgást végez az ol­
dalt, 20—25 m-re álló sötét játékoshoz, aki a labdát át­
veszi és az alapvonal irányába vezeti. Világos megtá­
madja és szerelni igyekszik őt. Időről időre szerepet cse­
rélnek. Ha sötét játékos eléri az alapvonalat, nincs csere
(18. ábra).
62
 2. Felállás, mint előbb. Az íveken érkező labdát a
sötét játékos hosszan, íveken előrefejeli; utána ugyan­
úgy megy, mint az előbbi gyakorlatban (19. ábra).

19. Á b r a

3. A világos hátvéd a kapuelőtér sarkán áll. A sötét

játékos 20—30 m-ről íveken rúgja világoshoz a labdát,
aki azt „egyből” lábbal (fejjel) visszaadja sötétnek. Időn-
63
21. Abra

ként s2 erepcsere (20. ábra). Ez a gyakorlat egyszerre

több helyen is végezhető.
4. Felállás, mint az előbbi gyakorlatban. Sötét ível-
ten rúgja világosnak a labdát, aki azt átveszi, néhány mé­
tert kifelé-előre vezeti, majd indítja sötétet. Időnként
szerepcsere (21. ábra).
5. Felállás, mint előbb. Világos kapukirúgást végez
íveken. Az érkező labdát sötét „egyből” iveken vissza­
út
rúgja (fejeli) világosnak, aki azt átveszi és kivezeti,
mint előbb .. . Sötét támadja világost (22. ábra).
6. Felállás, mint 3. gyakorlatban. Sötét ivelten rúgja

22. Á b r a

2 3. Á B R A

a labdát világosnak, aki azt kifelé-előre fejeli. Sötét a

labdára rajtol, átveszi és az alapvonal felé vezeti. Vilá­
gos támadja és igyekszik szerelni őt. Szerepcserével (23.
ábra).
65
24. A b r a

7. Világos a kapuban, sötét a büntetőterületen kívül­

ről álló labdát ívelten rúg kapura. Világos lábbal, testtel,
fejjel védi a kaput. Gól esetén szerepcsere.
8. Világos kapukirúgást végez iveken, a kaputól 20
m-re, középen álló sötéthez. Sötét a labdát „egyből”
kapura rúgja (fejeli). Világos a kapuelőtér sarkáról a
kapuba futva lábbal, testtel, fejjel véd. Időnként szerep­
csere (24. ábra).
66
 9. Felállás az ábra szerint. Világos a kezdőkör felét
védi úgy, hogy a sötét által ívelten, 15—20 m-ről rúgott
labda ne érjen talajt. Szerepcserével (25. ábra).

2 6. Á b r a

2 7. Á b r a

10. Három hátvéd az ábra szerint áll fel, egymástól

12—25—30 m távolságra. Az 1-es hátvéd íveli a labdát
a 2-eshez, aki azt „egyből” rúgja (fejeli) 3-ashoz; ő az
érkező labdát átveszi, és állítás után ível 1-eshez stb.
(26. ábra).
67
 11. Felállás, mint előbb. Az 1-es ívelt labdát rúg 2-es-
hez, aki azt „egyből” visszarúgja (fejeli) 1-esnek. A 3-as
játékos megtámadja 1-est, aki a labdát igyekszik átvenni
és átvezetni a 2-es helyére. A 2-es közben átfut a 3-as
helyére (27. ábra).
12. Felállás az ábra szerint. Az 1-es ívelt labdát rúg
a 2-eshez és a 3-ashoz, akik egymás elől igyekeznek elfe­
jelni azt (28. ábra). Szerepcserékkel.
13. Felállás a 29. ábra szerint. 1-es játékos laposan
(ívelten) labdát rúg 3-asnak, aki azt oldalt — jobbra,

28. Ábra

2 9. Á b r a

68
31. Á B R A

balra — rúgja (fejeli). Az 1-es és a 2-es igyekszik meg­

szerezni a labdát.
14. Mint a 9. gyakorlat, csak két játékos védi az egész
kezdőkört (30. ábra).
15. Felállás az ábra szerint. Az 1-es és a 2-es ívelten
keresztirányú labdát rúg a 3-as és a 4-es játékosnak, akik
a labdát „egyből” visszarúgják (fejelik) a szemben álló
1-es, illetve 2-es játékoshoz. Szerepcserével (31. ábra).
69
 16. Felállás az ábra szerint. 1-es ívelt labdát rúg a 15—
25 m-re álló 3-ashoz, aki azt „egyből” rúgja (fejeli) jobb­
ra 2-es elé. 1-es játékos a labdát átvevő 2-est támadja,
aki keresztbe indítja a felfutó 4-est. Körforgásszerű sze­
repcserével (4-es lesz a rúgó játékos, 1-es a 2-es, 2-es a
3-as, 3-as a 4-es helyére megy). Ellenkező oldalra is
(32. ábra).

33. Á b r a

70
 17. Felállás a 33. ábra szerint. 1-es szögletet (szabad­
rúgást) rúg a 16-os sarkánál álló 2-eshez, aki átvétel után
kapura igyekszik rúgni. A kapuelőtéren belül álló 3-as
közben támadja a 2-est.
Vederetek, összekötők (középpályások)
1. Felállás a 34. ábra szerint. Az 1-es és a 2-es játékos
egyszerre laposan (ívelten) előrerúgja a labdáját és utá­
nafut. A labdák megrúgásának pillanatában 3-as és 4-es
helyet cserél és támadja a kapura törő 1-es és 2-es játé­
kost.

34. .Áb r a

2. Felállás, mint előbb. 1-es és 2-es egyszerre laposan

(ívelten) előrerúgja a labdát és keresztbe fut a másik
labdájára. A labda megrúgásának pillanatában 3-as és
4-es játékos helyet cserél és akadályozza az 1-es és 2-es
kapuratörését (35. ábra).
3. Felállás, mint az 1. gyakorlatban. 1-es és 2-es lapo­
san (ívelten) keresztbe rúgják a labdát és egymás lab­
dájára előrerajtolnak. A labda megrúgásának pillanatá­
ban 3-as és 4-es játékos helyet cserél és támadja a kapura
törő 1-est és 2-est (36. ábra).
4. Felállás a 37. ábra szerint. 1-es laposan (ívelten)
keresztlabdát rúg a 25—30 m-re álló 2-esnek, aki azt
71
laposan (ívelten) 3-ashoz rúgja (fejeli); ő átvétel után
vagy „egyből” laposan (ívelten) indítja az 1-est, akit a
4-es játékos igyekszik szerelni. Szerepek cseréjével (37.
ábra).

35. Á b r a

36. Á b r a

5. Felállás az ábra szerint. Az 1-es és a 2-es keresztbe

indítja a mellette álló 3-ast és 4-est, akik átvétel után vagy
„egyből” kapura rúgnak (38. ábra).
72
37. A b r a

38. A b r a

6. Felállás az ábra szerint. 1-es és 2-es keresztbe indít­

ja 3-ast és 4-est, akik igyekeznek kapura törni. A kö­
zépen, egymás mellett álló 5-ös és 6-os támadja a 3-ast,
illetve a 4-est. Az 5-ös és a 6-os csak a labda elrúgása
után támadhat (39. ábra).
7. Felállás az ábra szerint. 2-es laposan (ívelten) labdát
rúg az előbbre (20—25 m-re) és oldalt álló 3-ashoz, aki
„egyből” oldalt rúgja (fejeli) a labdát a 2-es mögül in-
73
dúló 1-es útjába, aki azt a 3-as mögül induló 4-es elöl
igyekszik megszerezni és kapura rúgni. A 4-es csak
akkor indulhat, amikor a 3-as már érintette a labdát (40.

39. Ábra

40. Á B R A

8. Felállás az ábra szerint. Az 1-es keresztbe lapos

(ívelt) labdát rúg a 25—30 m-re álló 2-esnek, aki a labdát
„egyből” laposan (ívelten) a 3-asnak rúgja (fejeli). A 3-as
átveszi a labdát, de közben támadja őt a 2-es. A 3-as
74
csel nélkül vagy csel után indítja laposan (íveken) az elő­
refutó 1-est, aki a labdát „egyből” vagy átvétel, esedeg
labdavezetés után kapura rúgja. Szerepcserékkel (41.

41. ÁBRA

Csatárok
A gyakorlatminták nem tartalmazzák azokat az egyént
gyakorlatokat, amelyeket az eddig megjelent szakköny­
vek ismertettek. ( Álló és mozgó labdák— átvétel után és
„egyből”, átvétel után labdavezetésből, átvétel, labdavezetés és
cselezés után — kapura rúgása stb. a pálya különböző részé­
ről.)
A gyakorlatok többsége játékhelyzetszerű, tehát a meg­
megfelelő gyorsaság és ütem mellett az „ellenfél” zavaró
tevékenysége is szerepet kap bennük. Néhány gyakorlat­
ban segédeszköz alkalmazása teszi folyamatosabbá a gya­
korlatot. (Természetesen a gyakorlatminták nem adnak
feleletet a játékosok mozgatásának megszervezésére, az
egymásutániságra, a csere rendszerére stb. A gyakorol­
tatás megszervezésével más fejezet foglalkozik. Meg kell
azonban jegyezni, hogy a foglalkoztatás megszervezése
egyik biztosítéka a hatás fokozásának.)
A gyakorlatok leírása közben utalunk arra, hogy a lab­
dát adó játékos társa vagy társai mikor kezdjék a labd
75
4 2. A b r a

43. A b r a

nélküli mozgást (indulást), mert ez sem közömbös az

életszerűség szempontjából. Ha korán indul a játékos,
előbb ér a kívánt helyre és álló helyben kénytelen végre­
hajtani a technikai elemet; ha későn indul, lemarad. Az
indulás pillanatának megkötése egyik biztosítéka annak,
hogy a labdarúgó mérkőzésszerű sebességgel hajtsa végre
a technikai elemet.
1. Felállás az ábra szerint. Az 1-es laposan (íveken)
76
a 2-eshez rúgja a labdát, aki azt „egyből” visszarúgja
(fejeli); az 1-es átveszi a labdát és kapura tör, a 2-es
játékos zavarja őt (42. ábra).
2. Felállás az ábra szerint. 1-es laposan (ívelten) 2-es-
hez rúgja a labdát, aki azt oldalt adja vissza, laposan
(ívelten). Amikor 2-es érinti a labdát, 1-es már indul és
kapura tör. Ugyanebben a pillanatban a 2-es mögött
álló 3-as is rajtol, hogy zavarja 1-est (43. ábra). Szerep­
cserékkel.

44. Á b r a

3. Felállás az ábra szerint. Az 1-es laposan (ívelten)

2-eshez rúgja a labdát, aki azt átveszi és az alapvonal felé
vezeti. A 3-as támadja őt. Mielőtt szerelhetnék, a 2-es
ívelten a befutó 1-eshez ad, aki a labdát átvétel után
vagy „egyből” kapura rúgja, illetve fejeli (44. ábra).
4. Felállás az ábra szerint. Az 1-es lapos (ívelt) lab­
dát ad 2-esnek, aki azt „egyből” oldalt rúgja (fejeli) a 3-as
vagy a 4-es felé; ők csak akkor indulhatnak, amikor a
2-es érinti a labdát. A 3-as (vagy 4-es) átveszi a labdát és
keresztbe adja az induló 4-esnek (3-asnak), aki csak az
átvétel pillanatában indulhat (45. ábra).
5. Felállás az ábra szerint. Az 1-es laposan (ívelten)
rúg a 2-eshez, aki „egyből” a 3-asnak (vagy a 4-esnek)
rúgja (fejeli) előre-oldalt a labdát. A 3-as vagy a 4-es
77
indul, átveszi a labdát és kapura tör. Az 1-es mögül in­
duló 5-ös (6-os) támadja őt (46. ábra).
6. Felállás az ábra szerint. Az 1-es labdát rúg lapo­
san (Ivelten) 2-esnek, aki „egyből” oldalt rúgja az in­
duló 3-asnak, aki átvétel után vagy „egyből” kapura
rúg. A másik oldalon is (47. ábra).
7. Mint a 6. gyakorlat, csak a 2-es játékos mögül in­
dul zavarni a 4-es.

4 6. A b b a
78
 8. Felállás az ábra szerint. 1-es laposan (ívelten) 2-
eshez rúgja a labdát, aki azt oldalt rúgja (fejeli) az induló
3-as útjába. Átvétel után 3-as az alapvonalig vezeti a
labdát és bead a befutó 1-esnek, aki „egyből” kapura
rúg (fejel). A másik oldalon is. Zavaró ellenfél is beállít­
ható (48. ábra).
9. Felállás az ábra szerint. 1-es és 2-es 25—30 m-ről
ívelten labdát rúg a 3-asnak, illetve a 4-esnek, akik a

47. Á b r a

4 8. Á b r a
79
labdát „egyből” közép felé rúgják (fejelik). A labda-
érintés pillanatában indul az 5-ös és a б-os játékos, akik
„egyből” vagy átvétel után kapura rúgnak. Később za­
varó ellenfelet kell beállítani (49. ábra).

49. Á B R A

10. Felállás az ábra szerint. Az 1-es ívelt keresztlab­

dát rúg a 2-esnek, aki fél (180°) fordulattal az oldalvonal
felé veszi át a labdát. Ebben a pillanatban indul a 3-as
80
51. Á B R A

52. Á B R A

játékos, akinek a 2-es „ráfordulva” adja útjába a labdát.

A 3-as átvétel (labdavezetés) után vagy „egyből” kapura
lő. A másik oldalra is (50. ábra).
11. Felállás az ábra szerint. Az 1-es 20—25 m-ről
laposan (íveken) labdát rúg 2-esnek, aki azt „egyből”
3-as irányába oldalt rúgja (fejeli). A 3-as átveszi a labdát,
mire a 2-es megtámadja. Ha a 3-as csele sikerült, a kapu
felé indul. Az 1-es, akinek a 3-as beíveli a labdát, kapura
lő. A másik oldalra is (51. ábra).
81
 12. Felállás az ábra szerint. Az 1-es laposan a 2-eshez
adja a labdát és a kapu felé fut; a 2-es „egyből” az
1-es elé ad, aki kapura lő. A másik oldalra is (52. ábra).

53. Á b r a

5 4. Á B R A

13. Felállás az ábra szerint. Az 1-es ívelten a 2-esnek

rúgja a labdát, aki azt ugyancsak ívelten visszafejeli.
1-es átveszi és csellel megpróbál a 2-es mellett elmenni.
Ha a csel sikerült, a 3-as a kapu felé indul és az 1-es
82
által beívelt (belőtt) labdát kapura rúgja (fejeli). Elvég­
zendő a másik oldalon is (53. ábra).
14. Felállás az ábra szerint. Az alapvonaltól 2 m-re,
egymástól 1,5 m távolságra két akadály (karó) áll. Az
1-es labdát ível a 2-es elé, aki azt átveszi és az akadályok
felé vezeti; ott elgurítja az akadályok mellett, ő pedig
átkígyózik a két akadály között. Ebben a pillanatban
kell indulnia a kapu felé az 1-esnek, hogy a beívelt (be­
lőtt) labdára lendülettel érkezzék. A másik oldalra is
(54. ábra).

5 5. Á b r a

15. Felállás az ábra szerint. Rúgópalánk (vagy lefek­

tetett pad) a 16-os körívén, lapjával a pálya belseje felé.
Labdavezetés után az 1-es 5—6 m-ről a palánkra rúgja a
labdát és visszapattanás után „egyből” az induló 2-es
útjába adja. A 2-es akkor indul, amikor a labda a palán­
kon csattan, és átvétel után kapura lő az őt támadó, a
palánk mögül induló 3-as elől. A másik oldalra is (55.
ábra).
16. Felállás és rúgópalánk az ábra szerint. Az 1-es a
palánknak rúgja a labdát, amelyet visszapattanás után
előrefutás közben „egyből” a 2-es elé ad. A 2-es akkor
indul, amikor a labda a palánkon csattan. Amikor a 2-es
átveszi a labdát, az 1-es kapura indul. A 2-es eléje adja
83
56. A b r a

57. A b r a

a labdát és 1-es a palánk mögül támadó 3-as elől kapura

lő. A másik oldalon is (56. ábra).
17. Felállás és rúgópalánk az ábra szerint. Az 1-es
a palánkra rúgja a labdát, s visszapattanása és átvétele
után beíveli (belövi) a kapura törő 2-eshez. 2-es csak
akkor indulhat (a kaputól 30 m-ről), amikor a labda a
palánkon csattan. A másik oldalon is elvégzendő (57.
ábra).
84
58. A b r a

ó
ó

18. Felállás és rúgópalánk, valamint akadály (karó)

az ábra szerint. Az 1-es a palánknak rúgja a labdát, majd
átvétel után elhúzós cselt hajt végre az akadály előtt;
ezután bead a befutó 2-esnek, aki akkor indul, amikor az
1-es a cselt végzi (58. ábra).
85
 19. Felállás és rúgópalánkok az ábra szerint. A palán-
kok egymástól 5 m-re vannak. Az 1-es az első, majd a
második palánknak rúgja a labdát, és a második vissza­
pattanás után a 2-es útjába adja, aki átvétel után vagy
„egyből” bead és az 1-es kapura lő. A 2-es akkor in­
dulhat, amikor a labda a második palánkon csattan (59.

60. Á b r a

20. Felállás és rúgópalánk az ábra szerint. Az 1-es;

laposan (ívelten) labdát rúg a 2-eshez, aki azt „egyből’’
oldalt rúgja (fejeli) az induló 3-ashoz; ez átvétel után a
palánknak rúgja a labdát, majd visszapattanás és igazí­
tás után beíveli (belövi) az 1-esnek, aki akkor indul,
amikor a labda a palánkon csattan. A 4-es a gólvonalról
indulva zavarja az 1-est (60. ábra).

A T E C H N I K A I E D Z É S ÉS S Z E R K E Z E T E

Az edzésfajták (technikai, taktikai, erőnléti, kombinált,

kiegészítő edzés) közül a tisztán technikai edzés alkalma­
zására kezdő gyermek és ifjúsági labdarúgóknál többször
van szükség, mint az érett labdarúgók felkészítésében.
A technikai edzésfajta gyakorisága függ:
86
 — a fiatal labdarúgók életkorától,
— a felkészültség fokától.
— az edzésidőszaktól,
— a heti edzésszámtól és
— az edzés feltételeitől (labdák száma stb.).
Azok a csapatok, amelyeknek heti edzésszáma legalább
három vagy ennél több és megfelelő számú labdával
rendelkeznek, az edzésidőszaktól függetlenül, hetenként
legalább egy tisztán technikai edzést tartsanak. A serdülő
és ifjúsági labdarúgók alkati és idegrendszeri szempont­
ból igen fogékonyak a mozgástanulás iránt. Ebben a
korban kell a játék technikáját megalapozni, hogy ké­
sőbb, felnőttkorban, már csak a megszerzett tudás bőví­
tésére, csiszolására legyen gondja az edzőnek.
A kevés heti edzésszámmal (heti három, vagy ennél
kevesebb) dolgozó csapatok a technika oktatását és gya­
korlását általában kombinált edzések keretében kényte­
lenek megoldani.
A technikai edzés jellemzője, hogy a foglalkozás fő ré­
szének anvagát teljesen a technikai gyakorlatok töltik
ki.

a gyakorlatanyag kiválasztása
és e l r e n d e z é s e

Az edzés — mint ismeretes — egymással szorosan és

logikusan kapcsolódó három részből áll. Az egyes edzés­
részek szoros kapcsolatát élettani és pedagógiai szükség-
szerűség határozza meg. Az egyes edzésrészek:
a) bevezető rész (általános és speciális bemelegítés),
b) fő rész és
c) befejező rész.
Az edzés logikus részekre osztása megkönnyíti az edző
tervező munkáját. Az egyes edzésrészek anyagát több
tényező határozza meg: a program és az edzésterv célkitű­
zései, az edzésidőszakok, a játékosok életkora és élettani sa­
játosságai, előképzettségük színvonala, a pálya és a felszerelés,
valamint az időjárás körülményei.
A technikai edzés is három részből áll. Szerkezetét,
az anyag kiválasztását és elrendezését szintén élettani és
87
pedagógiai szempontok alapján kell meghatároznunk.
A technikai edzés anyagát a következő gyakorlatok
alkotják:
1. Általánosan és speciálisan bemelegítő mozgásanyag.
2. Technikai gyakorlatok:
a) új mozgások (technikai elemek) tanulása;
b) már ismert mozgások újszerű összetételéből al­
kotott gyakorlatok;
c) ismert mozgások gyakorlása, csiszolása;
d) technikai edzésjátékok.
Az edzések gyakorlatanyagának formái:
— technikai alapgyakorlatok;
— összetett technikai gyakorlatok;
— játékhelyzetszerű és feladatkörök szerinti technikai
gyakorlatok.
Az anyag kiválasztásakor arra kell törekedni, hogy a
foglalkozás bevezető része a bemelegítéssel együtt elő is
készítse az új mozgások, technikai elemek tanulását.
Ezért a technikai edzés bevezető részében szerepeljenek
célgyakorlatok, ügyességi gyakorlatok és játékok. A fő
rész anyagának elrendezését úgy kell megoldani, hogy
az új mozgások, technikai elemek oktatása az elejére ke­
rüljön. Ekkor ugyanis idegileg és fizikailag is frissek még
a játékosok, figyelmük kevésbé hullámzó, összpontosító
készségük megfelelő.
Példa az anyag kiválasztására és elrendezésére:
Technikai ed%és
Bevezető rész:
1. Labdás bemelegítő gyakorlatok.
2. Általános és speciális ügyességi gyakorlatok, vala­
mint bemelegítő játékok.
Fő rész:
1. Üj technikai elem (elemek) oktatása. Gyakorlat­
formák:
a) technikai alapgyakorlatok,
b) összetett technikai gyakorlatok.
2. Ismert technikai elemek gyakorlása. Gyakorlatfor­
mák:
a) összetett technikai gyakorlatok;
88
 b) játékhelyzetszerű és feladatkörök szerinti tech­
nikai gyakorlatok.
3. Kétkapus játék technikai megkötésekkel.
Befejező rész:
Lazító hatású gyakorlatok.

TECHNIKAI EDZÉS
AZ E G Y E S E D Z É S I D Ő S Z A K O K B A N

A fiatal labdarúgók évi edzésének menetével, a fel­

készítés és a versenyzés időszakainak beosztásával, az
edzésmunka jellegével a könyv más fejezetei foglalkoz­
nak. Ebben a részben csupán a technikai munka évi be­
osztásával foglalkozunk, figyelembe véve azokat az ál­
talános elveket, amelyek az edzés szakaszaira vonatkoz­
nak.

technikai képzés a tiszta fe lk é s z íté s

alapozó s zakaszában

Azok a csapatok, amelyek tornateremben tudnak ed­

zeni az alapozás időszakában, már nagyon korán, az idő­
szak 1—2. hetében rátérhetnek a technikai alapozásra.
A tornaterem hiánya, valamint a januári és a február
eleji kedvezőtlen pályaviszonyok ezt a munkát késlelte­
tik. Ha a pályák talaját nem borítja magas hó vagy az
nem sáros, latyakos, ezek a csapatok is előbb tűzhetik
műsorra a technikai alapozást. Mindenképpen arra kell
azonban törekedni, hogy a 6—7 héten át alapozó csapat
a 2—3. héttől kezdve térjen rá a technikai munkára is.
Semmi esetre sem helyes azonban, ha az általános elő­
készítést, a sokoldalú erőnléti munkát megelőzi a tech­
nikai alapozás.
A technikai gyakorlatok rendszeres alkalmazására az
alapozó időszakban csak akkor térhetünk át, ha az álta­
lános fizikai képességfejlesztés révén a játékosok olyan
szintre kerültek, hogy már nem okoz számukra nehéz­
séget a technikai gyakorlatok sulykolásszerű végzése.
89
 A technikai alapozás feladatainak maradéktalan végre­
hajtása sokkal fontosabb a fiatalok, mint a felnőttek
számára. A technikai tudásszint növelésére ebben az idő­
szakban is gondolnunk kell. A munka tehát jelentse egy­
részt új elemek oktatását, új megoldások beidegzését,
valamint a már ismert mozgások alapos átismétlését. A
technikai elemeket — a rúgásokat, átvételeket, cseleket,
a fejelést stb. — kezdetben a lehető legegyszerűbben,
alaptechnikai gyakorlatok formájában végeztessük. Ek­
kor ne is törekedjünk változatos gyakorlatanyag össze­
állítására. Inkább két-három gyakorlatformát vegyünk
egy-egy edzésen, de ezeket a gyakorlatokat sokszor, szinte
sulykolásszerűen végeztessük. Törekedjünk arra, hogy a
játékosok saját magukat is ellenőrizzék és javítsák a hibá­
kat.
Ahogy haladunk az alapozó edzések anyagának elvég­
zésében, úgy szaporodnak a labdás edzések, és térünk át
fokozatosan az alaptechnikai gyakorlatok kapcsolása
révén az összetett technikai gyakorlatok alkalmazására.
Az alapozó időszak végén már olyan mértékben kell
emelni a technikai jellegű gyakorlatok mennyiségét,
hogy azok legalább 70—80 százalékát töltsék ki az edzé­
seknek. Változik természetesen a gyakorlatok minősége
is; egyrészt a legkülönfélébb elemek kapcsolása révén,
másrészt azzal, hogy a gyakorlatokat gyors mozgásban,
játékhelyzetszerű feltételek mellett végeztetjük játéko­
sainkkal.

technikai képzés
a f o r m á h a h o ^ ó s %a k a s s^b a n

A tiszta felkészülés formábahozó szakaszában más

jellegű a munka, mint az alapozás idején.
A technikai gyakorlatok alkalmazásában ekkor már
törekedjünk az életszerűségre. Ebben az időszakban nem
lehet célunk új elemek, új megoldások tanítása, sulyko­
lása. Az alapozó időszakban alkalmazott alap- és össze­
tett technikai gyakorlatok helyett a technikai elemeket
játékhelyzetek és feladatkörök szerint kell gyakoroltat­
nunk. Tehát a technika gyakorlásában megközelítően
90
olyan feltételeket kell teremtenünk, mint amilyenek a
mérkőzéseken vannak. Kétségtelen, hogy ennek egyik
legjobb módszere az edzőmérkőzés. Csak ezzel azonban
nem elégedhetünk meg. Az egyes elemeket mérkőzés­
szerű, gyors mozgásban, egymással való változatos kap­
csolásban, ellenfélzavaró közelségben végeztessük.
A technikai gyakorlatok megválasztásakor legyünk te­
kintettel a játékosok feladatkörére (hátvéd, fedezet, szél­
ső, belső csatár) is. E tekintetben lényegében tehát más­
más technikai gyakorlatot végeztetünk az egyes „posz­
tokon” szereplő játékosokkal, főleg az ifjúságiakkal.
Az ifjúságiak a formábahozó időszak technikai edzés­
munkájában feltétlenül végezzenek intenzív fizikai ter­
helésű gyakorlatokat. A szélsők például egymásután
többször gyors labdavezetés után adjanak be, s ugyan­
ilyen körülmények között szerepeljenek a védők is stb.

TECHNIKAI KÉPZÉS KOMBINÁLT E D Z É S E N

A labdarúgó-csapatok leggyakrabban használt edzés­

fajtája a kombinált edzés, amelynek fő részében egyaránt
szerepelnek technikai, taktikai és erőnléti jellegű gyakor­
latok. Élettani előnye abban rejlik, hogy a változatos
gyakorlatanyag változatos ingerei hosszabb ideig bizto­
sítják a játékosok idegi frisseségét. A jól tervezett és
vezetett kombinált edzés óv az elfásulástól, a túledzés-
től. Kombinált munkával jóval hosszabb ideig lehet
edzeni a túledzés veszélye nélkül, mint az egy síkú, tisz­
tán technikai vagy taktikai edzéssel.
A formábantartó időszak minden edzésével elsősorban
a bajnoki mérkőzésekre készítjük fel fiatal csapatunkat.
A mérkőzés sajátos igénybevétele, az állandóan változó
iram és a váltakozó helyzetek azt követelik az edzőtől,
hogy az edzések jellegét tegye hasonlóvá a mérkőzés
jellegéhez. Mutatkozzék meg ez a törekvés mind az edzé­
sek gyakorlatanyagában, mind a terhelés mértékében és
formájában.

91
a k o m b i n á l t ed^és g y a k o r l a t a n y a g a

A gyakorlatanyag kiválasztása a program, illetve az

edzésterv alapján történik. Ügyelni kell azonban arra is,
hogy az edzés kombinált jellege ne jelentsen összevissza­
ságot. A készségek kialakítása és a képességek fejlesztése
még a formábantartó időszakban is bizonyos súlypont­
képzést kíván. Különösen a fiatal labdarúgók edzésein.
Nem helyes, ha egy-egy edzésen minden képességet és
készséget igyekszünk fejleszteni, illetve kialakítani. így
sem a technikát, sem a taktikát, sem a fizikai képessége­
ket nem tudjuk hatékonyan fejleszteni.
A gyengébb képzettségű játékosok edzésében az anyag
súlypontozására kell törekednünk, különösen a techni­
ka oktatásában. A kezdők, de általában a fiatalok edzésén
legfeljebb két célt tűzhetünk magunk elé. Az edzés fő
részében vagy technikai és erőnléti, vagy technikai és
taktikai, vagy taktikai és erőnléti gyakorlatok szerepel­
jenek.
A gyakorlatanyag összeállításában két utat követhe­
tünk: vagy egymást követik (sorrendben, illetve válto­
gatva) az egyes készségeket és képességeket fejlesztő
gyakorlatok, vagy az egyes gyakorlatok jellegével bizto­
sítjuk a kombináltságot. Ez utóbbi — egyre inkább el­
terjedő — gyakorlatfajta egyszerre több képességet fej­
leszt. Az ilyen gyakorlatokat komplex gyakorlatoknak
nevezzük.
A komplex gyakorlatokkal mégis csínján kell bánnunk
a fiatal játékosok edzésein. Persze csak akkor, ha új
anyagot (technikát vagy taktikát) oktatunk. Ilyen esetben
a cél a technikai mozgás, vagy taktikai forma megtanu­
lása, helyes beidegzése. Ha ezt a feladatot még más fela­
dattal, például az erő vagy az állóképesség fejlesztésével
is összekapcsolnánk, nem érnénk el az oktatás célját.
Éppen ezért kepdőjátékosok edzésében komplex gyakorlato­
kat csak ismert, már beidegpett elemekből alkossunk. Abban
az esetben, ha új, még viszonylag ismeretlen anyagot
tűzünk az edzés műsorára, akkor a gyakorlatok egymás-
utániságában, sorrendiségében biztosítsuk az edzés kom­
binált jellegét. Például a technikai gyakorlatok után ve­
gyük az erőnléti gyakorlatokat, vagy váltogatva alkal-
92
mázzuk ezeket. Természetesen ez jelentősen megnyújtja
az edzés idejét. A cél — az oktatás eredményessége, a
tudásszint emelése — érdekében azonban ezt is vállalni
kell.

a k o m b i n á l t ed s szerkezete

A kombinált edzés szerkezete éppen a gyakorlatanyag

jellege miatt bonyolultabb, mint az egytípusú edzéseké.
Ez utóbbi foglalkozásokon csak egy fő feladatot, pél­
dául a technika csiszolását, vagy taktikai formák tanu­
lását kell megoldani. Ennek értelmében alakul a beve­
zető vagy a befejező rész anyaga is. A technikai, vagy
taktikai edzéseken éppen ezért megoldhatjuk a bemele­
gítést csak speciális (labdás vagy kifejezetten technikai)
gyakorlatokkal is. (Ez azonban elsősorban csak a nagy
edzésszámmal dolgozó csapatokra lehet érvényes.)
Milyen sorrendben kerüljenek a kombinált edzés fő
részének műsorára a különböző készségeket és képessé­
geket fejlesztő gyakorlatok? Utaltunk arra, hogy lehe­
tőleg két fontos célnál többet ne tűzzünk ki, továbbá
arra is, hogy a kombinált jelleg vagy a gyakorlatok sor­
rendiségével, egymásutániságával, vagy a gyakorlatok
váltogatásával, vagy az egyes gyakorlatok komplex jel­
legével biztosítható. Mindkét megoldás helyes lehet.
Néhány példa a különböző típusú gyakorlatanyag el­
helyezésére a kombinált edzés szerkezetében. A kombi­
nált edzés gyakorlatanyagát a következő gyakorlatok
alkotják:

1. Általános és speciális bemelegítő mozgásanyag.

2. Technikai gyakorlatok:
a) új mozgások tanulása,
b) már ismert mozgások újszerű összetételéből al­
kotott gyakorlatok,
c) ismert mozgások gyakorlása, csiszolása.
3. Taktikai gyakorlatok:
a) újszerű egyéni, csapatrész vagy csapattaktikai
megoldások,
b) ismert formák gyakorlása.
93
 4. Erőnléti gyakorlatok:
aj erő-,
b) állóképesség-,
ej gyorsaság-,
d) ügyesség- és
ej ruganyosságfejlesztő gyakorlatok.
5. Komplex gyakorlatok.
Az egyes kombinált edzések anyagának összeállítá­
sakor ügyeljünk arra, hogy sok új anyag ne kerüljön a
foglalkozás műsorára. Ha például sok új technikai vagy
taktikai gyakorlat szerepelne egyetlen edzésen, túlzott
idegi terhelésnek tennénk ki játékosainkat. Azoknak a
gyakorlatoknak a végeztetése pedig, amelyek az edzés
fő részének végére kerülnének, nem is biztosítana sikert
az oktatásban. Nézzünk példát az anyag elrendezésére:
A J Kombinált edzés (technikai, taktikai)
Bevezető rész
1. Speciális, labdás bemelegítő gyakorlatok és játékok.
2. Általános és speciális ügyességi gyakorlatok és já­
tékok.
Fő rész
1. Üj technikai megoldások oktatása.
2. Üj taktikai gyakorlatok oktatása.
3. Ismert technikai és taktikai gyakorlatok végeztetése.
4. Komplex (technikai, taktikai) gyakorlatok.
5. Kétkapus játék könnyített szabályokkal.
Befejező rész
Levezető játékok.
BJ Kombinált edzés (technikai, erőnléti)
Bevezető rész
1. Általános hatású bemelegítő gyakorlatok.
2. Speciális bemelegítő gyakorlatok.
3. E két bemelegítés összekapcsolása.
4. Ügyességi és ruganyossági gyakorlatok.
Fő rész
1. Üj technikai megoldások oktatása.
2. Gyorsasági gyakorlatok.
94
 3. Ismert technikai gyakorlatok csiszolása.
4. Allóképességi gyakorlatok és kétkapus játék.
5. Erőgyakorlatok. (Például páros gyakorlatok, vagy
erőfejlesztés játékok, versenyek keretében.)
Befejező rész
Lazító és légzőgyakorlatok, pihentető hatású játékok,
versenyek.
C) Kombinált edzés (technikai, taktikai, erőnléti)
Bevezető rész
Az általános és speciális bemelegítés összekapcsolása.
Fő rész
1. Gyorsasági gyakorlatok labda nélkül és labdával.
2. Már beidegzett mozgások újszerű összetételével
alkotott összetett technikai gyakorlatok.
3. Komplex (technikai, taktikai) gyakorlatok.
4. Allóképességi gyakorlatok.
5. Taktikai (pl. négykapus) játék.
Befejező rész
Lazító és légzőgyakorlatok.

a technika oktatása
k o m b i n á l t e d s en

Utaltunk már arra, hogy a gyermek- és ifjúsági csa­

patokban milyen szerepe van az oktatásnak, az alapkép­
zésnek, s hogy az évi edzésmunka minden időszakában
nagy szerepet kell kapnia a technikai képzésnek. Tehát a
formábantartó időszak edzésein is legyen állandóan na­
pirenden a technika oktatása.
A technika oktatásában is szigorúan meg kell tartani
a fokozatosságot, azaz mindig a meglevő alapra építve
kell bővíteni az ismeretek körét. A szavak tényleges ér­
telmét tekintve teljesen kezdő labdarúgók gyermekcsa­
patokban sem szerepelnek. A legkisebbek is rendelkez­
nek bizonyos mértékű technikai tudással. Igen nagy lehet
azonban a különbség az egyes játékosok között. Bár
alapfokon jelentős szerepe van a csoportos technikai
oktatásnak, a „technikai alapiskolázásnak”, mégsem
95
 mellőzhetjük az egyéni képzést. A fiatalok edzésmunká­
jában e két oktatási formának, tekintetbe véve a helyi
körülményeket, legalább 70—30%-os arányban kell
lennie, a csoportos oktatás javára.
A kombinált edzéseken a technikai gyakorlatanyagot
a feladatok szempontjából 4 részre oszthatjuk:
1. Új technikai elemek oktatása. A még ismeretlen, be
nem idegzett, vagy rosszul megtanult technikai elemek
oktatásában azokat a módszereket kell alkalmaznunk,
amelyeket a kezdő labdarúgók oktatásában szoktunk, és
amelyekre már kitértünk.
A gyakorlás — a játékosok létszámától, a rendelkezésre
álló labdák mennyiségétől, a pályaviszonyoktól függően
— a következő foglalkozási formákban történhet:
— egyéni foglalkozás (egyénenkénti);
— csoportos foglalkozás (pl. csapatrész);
— együttes foglalkozás (egész csapat).
2. Ismert technikai elemek alap- és összetett gyakorlatok
formájában történő gyakorlása. Az ismert technikai elemek
alap- és összetett technikai gyakorlatok formájában tör­
ténő gyakorlásának leghasználatosabb foglalkozási for­
mái:
— az együttes foglalkozás olyan forma, amelyben a
csapat minden játékosa ugyanazt a gyakorlatot vég­
zi (kivéve a kapusokat). Főképpen az alaptechnikai
gyakorlatokat helyes ebben a formában végeztetni,
úgynevezett „technikai alapiskolázás” céljából;
— csoportos (csapatrész vagy szerepkörönkénti) fog­
lalkozás formájában az összetett technikai gyakor­
latokat végeztetjük inkább. Ezek a gyakorlatok
életszerűek, mérkőzésszerűek.
3. Technikai gyakorlatok komplex gyakorlatok formájában
való végeztetése. Ezekkel a gyakorlatokkal nemcsak a tech­
nikát fejlesztjük, hanem a taktikát és a fizikai képessé­
geket is. A technikai elemek életszerűbben gyakoroltat­
hatok komplex gyakorlatokkal. Alkalmazásukkor min­
dig legyünk tekintettel a játékosok feladatkörére.
4. A technikai elemek kétkapusjáték közbeni gyakorlása.
A technikai elemek legéletszerűbb gyakorlási formája a
kétkapus játék. Hátránya, hogy egy-egy játékos viszony­
lag kevésszer ér labdához játék közben. A technika ok-
96
 I

tatása és különféle formákban történő gyakorlása mellett

lehetőleg minden edzés műsorán szerepeljen játék. Helyes
azonban, ha játék közben technikai megkötéseket alkal­
mazunk. Például: két- vagy háromérintős játék; egyből
játék; csak a büntetőterületen kívülről szabad kapura
rúgni; csak fejeléssel lehet gólt elérni stb.
A technika oktatása és gyakorlása állandó feladat.
Milyen arányban kerüljenek a kombinált edzések anya­
gába a különböző típusú technikai gyakorlatok? Milyen
legyen az oktatás és a gyakorlás, az új és az ismert gya­
korlatanyag aránya? Ezeket minden esetben az adott
játékosanyag tudása, előképzettsége határozza meg. Me­
rev szabályt nem adhatunk e tekintetben. A formában-
tartó időszakban mindenesetre nagyobb szerep jut az
összetett technikai gyakorlatoknak, a játékhelyzetszerű
szerepkörök szerinti és a komplex gyakorlatoknak, mint
az alap gyakorlatoknak. Az arány körülbelül 80 : 20%
az előbbiek javára.
A fiatal labdarúgók technikai képzésével foglalkozó
rész a gyakorlatanyagon és a módszertani útmutatásokon
kívül megkívánná még néhány edzésvázlatminta ismerte­
tését is. Erre azért nem térünk ki, mert az edzések terve­
zésével foglalkozó rész tartalmaz ilyen mintákat.