SZÍNÉSZ-ÚJSÁGÍRÓ RANGADÓK
„Kloss kapitány” - a gólvágó
Ha a rendkívül népszerű Színész-Újságíró Rangadók az évti­
zedekkel ezelőtti menetrend szerint haladtak volna, akkor
1995-re már az 55. SZÚR előkészületei folynának.
Az „év eseményei” azonban néhány esztendővel ezelőtt el­
tűntek a nagyközönség érdeklődésének középpontjából. Ma­
A SZÚ R életrekeltésére legutóbb is tö r­
té n te k próbálkozások. A S zínész és Ú j­
ságíró vá lo g ato tt hihetetlenül aktív és
ötletgazdag hajdani reklám főnöke, Áb­
rahám Dezső m egtette az első lép é se ­
ket. Ism erve aktivitását, va lószínűnek
látszik, h ogy sikerül m ajd a S ZÚ R fel-
tám asztása, de lassan, m ódszeresen
és körültekintően kell haladni. Az e g é ­
szet u g yanúgy kellene újra felépíteni,
m int ahogy az 1920-tól tö rté n t a h etve­
nes évek derekáig, azaz a S ZÚ R -ok
csúcspontjáig.
A S zín é sz-Ú jsá gíró R an g ad ó k szü le ­
té sn a p ja 1920. június 11. Ezen a na­
pon rendezték meg az elsőt, a patinás
H ungária körúti M TK stadionban. K ü­
lönböző forrásokból annakidején kide­
rült, hogy a N ew York K ávéházban ül­
dögélő S zínészek és Ú jságírók köré­
ben vetődött fel a gondolat. A „szü lő a ­
tyá k” m ég álm odni sem m ertek arról,
hogy évtize d e k m úlva mi is vá lik a „k is ­
g ye re kb ő l” . Ő k csak hódolni kívántak
játéksze n ve d é lyü kn e k, a kávéházi a sz­
ta lo k m ellett a labdarúgó pályán is
ápolni ó h a jto ttá k barátságukat. Sokan
tudni vélik, hogy nem is az első, vagy
m ásodik, hanem főleg a „harmadik" té\-
idő volt a lényeg. Vagyis a m eccs utáni
va cso ra és poharazgatás. M agától a
m érkőzéstől ugyan m it is rem élhettek
volna? Nem profi, sőt még csa k nem is
am atőr, hanem szósze rin t m űkedvelő
focistákról vo lt szó, akik „d e ré kb ő sé ­
g ü k” , futógyo rsa sá g u k, tü d ő ka p a citá ­
suk nem különben la b d am űvészetük
alapján nem is rem élhették, hogy ám u ­
latba ejtik a nagyérdem ű közönséget.
A z első SZÚ R - és utána m ég jóné-
hány - szinte családi körben za jlo tt le a
M argitszigeten, tö b b szö r az M TK pá­
lyán, m ajd később a C söm öri úti sp o rt­
telepen.
Igaz, a hajdani lelkes sze rve ző k m ár
az első é vekben rájöttek arra, hogy
egy kis m űsor sem árt a labdarúgó
m érkőzésnek álcázott focizg a tá s mellé.
A m űsort azonban - főleg eleinte -
csak e g ym ás szórako zta tá sá n a k szá n ­
ták. A hogy m últak az évek, úgy lett bő­
vebb, sokrétűbb a kísérő program és
nőtt a közönség é rdeklődése is.
M int em lítettük, 1920. június 11. a
S ZÚ R születésnapja, de a S z ín é s z -Ú j­
AMATŐR LABDARÚGÁS
gyarázat többféle akad, s mint ilyen esetekben lenni szokott,
alappal és alap nélkül is. A kialakult helyzeten azonban - saj­
nos - ez mit sem változtat. Egy - nyugodtan mondható - pa­
rádés rendezvény ma már nem hoz lázba százezreket, nem
tölti meg a Népstadion lelátóit.
ságíró R angadók m inden képzeletet
felülm úló hódító m enetelése 1958. jú n i­
us 15-én kezdődött a S port utcai Előre
pályán.
A kko rra áll ö ssze egy olyan sze rve ­
z ő -re n d e z ő csapat, a m elynek tagjai e l­
tökélték: a SZÚ R -ból valam i egészen
nagyot form álnak. Ezen az 1958. évi,
sorrendben 17. rangadón m ár tö b b né ­
ző - közel 15 ezer - volt, m int az előző
tizenhaton együttvéve.
Innen szám ítva a S ZÚ R m ár tö k é le ­
tesen ki volt találva. Igaz, a csa p a to k
még kluboktól kölcsönkért m ezben já t­
szottak, de m aga a já té k m ár m indent
m egadott a közönségnek. Ö tletgazdag
e m berek m egannyi va sta p so t kiváltó
színfolttal színesítették a találkozót. A
népszerű énekes, a S zínész válo g ato tt
kitűnő kapusa, Borvető János v e s z é ­
lyes újságíró tám adások közepette a lá ­
írásokat osztogatott csinos lányoknak
(közben persze gólokat kapott), Kabos
László egy „szélsebes elfutás” után le­
ült a fűre, o rvost és hideg sört kért, Ha-
dics László m egkergette az újságíró
védőt - és így tovább. H ullottak a g ó ­
lok, e gym ást követték a z esetlen m o z­
dulatok, a m ulatságos jelenetek. A kö­
zönség a szó le gszorosabb értelm ében
dűlt a kacagástól.
A m érkőzés egym agában is kitűnő
szóra ko zá st je le n tett - ehhez társult
m ég a legnépszerűbb m űvészek tiszta
szívből jö vő esztrád műsora.
Ez az 1958. évi SZÚ R m érföldkőnek
nevezhető az ese m é n ye k tö rté ­
netében. M int az akkori e gyik sze rve ­
ző, jól e m lékszem arra, m ennyire tele
voltu n k aggodalom m al. No nem az
an ya g ia k m iatt. A S ZÚ R sikeréért
ugyanis m inden szereplő betette a ka­
lapba jószándékát. Fellépett, já tszo tt a
legnépszerűbb m űvész, va g y le g ism e r­
te b b újságíró is a barátságért, annak
rem ényében, hogy részese egy nem
akárm i születésének.
Az aggodalom a kö zönségért volt.
Dr. Hegedűs János, a SZÚ R d ia d alm e ­
net egyik főrészese, a népszerű konfe­
ranszié hom lokát törölgette az ö ltö ző ­
ben. Ú jra és újra fiatal tá n co sn ő ke t kül­
dött ki a sarokra (no nem úgy...), hogy
figyeljék: jön-e a közönség. M aga dr.
H egedűs és a többiek percek m últán
nem a kartak hinni a sze m ü kn e k és a
hírhozóknak: özö n lik a nép, a n agytri­
bün m ár m egtelt, s szem ben is alig ta ­
lálni helyet.
A z óriási siker, a zsúfolt ház szinte
követelőleg írta elő, hogy nagyobb sta ­
diont kell találni a következő évi S ZÚ R -
ra.
így azután 1959-ben m ár az Üllői úti
Ferencváros stadionba költözött át a
SZÚ R . N é hány év alatt a régi, falelátós
Fradi a rénát is kinőtte.
Nem lehetett más választás, m int
„elfoglalni” a N épstadiont. A z 1963. évi,
22. S Z Ú R -n a k m ár a legnagyobb m a ­
gyar sp ortlétesítm ény vo lt a színhelye.
A kiadható, m integy 80 e ze r belépő is
kevésnek bizonyult.
M egszokott volt a 2 0 0 ezer körüli
je g yig é n ylő , de az 1970. évi SZÚR
m inden e lőző és utána következő
S ZÚ R -on túltett. Nem kevesebb, m int
480 ezer je g yig é n ylé s é rkezett a S ze r­
vező B izottsághoz. H ihetetlen gondot
je le n tett a hatszoros túligénylés. A leg­
nagyobb hatalom m al rendelkező, a
leg b efo lyá so sa b b em b e re k ültek a te le ­
fonon és követelték a jegyet. Sokfelé
egyszerűen nem lehetett nem et m on­
dani.
E gy S ZÚ R belépő a szó le g szo ro ­
sabb é rtelm ében m indent m egért. T úl­
zott d icse kvé sn e k tűnne, ha m ost leír­
nánk annyi év távla tá b ó l, hogy a je g yá r
m ellé m ég mi m indent ígértek: fellépő
m űvészek öltöztetését, a bankett m e g ­
rendezését, színészek és újságírók
u taztatását - és így tovább.
A z 1970. évi S ZÚ R iránti őrületet az
fokozta a csillagos égig, hogy a rende­
zőség m eghívta a m agyar közönség e l­
sőszám ú kedvencét, a té vé Kloss kapi­
tá n y sorozatából im ádott Stanislaw Mi-
kulsklt Lengyelországból. A szu p e r­
sztárt addig csa k a tévéből cso d á lh a t­
ták, a S ZÚ R -on sze m élyesen is láthat­
ták, a m űsorban és a színész vá lo g a ­
tott csa tá ra ké n t is. K evés olyan forró
pillanat a kadt a N épstadion 1953-tól
íródó történetében, m int az, am ikor
„Kloss kapitány" m egjelent a M aratoni
kapunál. H elyéről felá llva üvöltözött, él-
jenzett, ta p so lt és fe h é r zseb ke n d ő t lo­
bogtatott a m integy száze zre s (ennyien
zsú fo ló d ta k össze) nézősereg. M ikulski