Professional Documents
Culture Documents
Személyiségpszichológia - Első Előadás 2022
Személyiségpszichológia - Első Előadás 2022
SZABO.ZSOLT.PETER@GTK.BME.HU
SZEMÉLYISÉGPSZICHOLÓGIA: TÉMÁK
Alkalmak Témák
2022. szeptember 15. Bevezetés, tematika, követelmények átbeszélése. A személyiség és/vagy szituáció és/vagy ideológia jelentősége a viselkedés
magyarázatában
2022. szeptember 22. A személyiség szerveződése: Vonáselméletek (FFM, HEXACO modell, alternatív megközelítések, a vonáselméletek kritikái)
2022. szeptember 29. Oktatói elfoglaltság miatt elmarad
2022. október 6. Kari sportnap miatt elmarad
2022. október 13. Tranzakcióanalízis, emberi játszmák
2022. október 20. Sémák a viselkedés hátterében
2022. október 27. A személyiség szerveződése: Sötét vonások és munkahelyi/iskolai korrelátumok (pl. OCB, CWB, korrupció, manipuláció, bántalmazás)
2022. november 3. Érzelmi intelligencia
2022. november 10. Kiégés és munkamánia, munkahelyi viselkedési mintázatok. Profilok a munkahelyi viselkedés megragadásában
2022. november 17. Tudományos Diákköri Konferencia miatt elmarad
2022. november 24. Személyiségtesztek a munka- és szervezetpszichológiában. Önbevallásos, projektív, félprojektív, objektív személyiségtesztek
2022. december 1. A kognitív stílus és kísérő jelenségek (pl. impulzivitás vs. reflektivitás; komplexitás; figyelmi fókusz; lezárás iránti igény; dogmatizmus;
gondolkodás iránti szükséglet)
2022. december 8. Stressz és személyiség: az előadás részt követően pluszpontért végezhető „mini” projekt munka
Követelmények, információk: az óra előadás, így nincs jelenléti kötelezettség; írásbeli vizsgával zárul, ami a
Moodlen fog megvalósulni; a Moodlen minden előadás anyaga megtalálható lesz + anyagokkal (pl. cikkek,
linkek stb.). Fontos: a vizsgában van egy blokk, ami a feladott olvasmányokhoz kapcsolódik!
NÉHÁNY MEGFONTOLÁSRA ÉRDEMES PÉLDA
Pétert egy egyetemi csoportban a csoport vezetőjének Zolit egy egyetemi csoportban a csoport vezetőjének jelölik
jelölik ki. A Péter által vezetett csapat rendkívül jól ki. A Zoli által vezetett csapat nagyon rosszul teljesít egy
teljesít egy problémamegoldó helyzetben. Az összes problémamegoldó helyzetben. Az összes csapat közül az
csapat közül a második legjobb eredményt érik el, utolsóelőtti eredményt érik el. Zoli teljes mértékben
Péter teljes mértékben elvállalja a vezetői felelősséget: elvállalja a vezetői felelősséget: ha kell beindítja a csoport
ha kell beindítja a csoport megbeszélését, ha kell, megbeszélését, ha kell, döntéseket hoz, és így tovább.
döntéseket hoz, és így tovább.
Oké, de mi van, ha –egy elképzelt világban- minden más változót Péteren és Zolin kívül kontrollálni tudnánk? Tehát Péter és
Zoli csapatai ugyanazon a problémán dolgoznának, ugyanazok a csapattagok alkotnák a csapatokat (akik ugyanabban a
hangulatban, energiaszinten stb. lennének jelen a helyzetben), az egyetlen változó a csoport vezetője lenne. Akkor már
biztosan róluk árulna el valamit a csoport eredményessége, ugye?
Egy Implicit Vezetési Paradigmában videófelvételt mutattak a vizsgálati személyeknek, amelyeken egy csoport problémát oldott meg.
A vizsgálati személyek egyik felének azt mondták, hogy az egyik legjobb csoportot látják, a másik felének, hogy az egyik
leggyengébbet. A vizsgálati személyek ugyanazt a felvételt látták. Ezt követően értékelniük kellett a vezetőt. Az értékelések
radikálisan eltértek egymástól. Péter kiemelkedő értékeléseket kapott, Zoli gyengéket. A vezetői képességeiket utólagosan rendelték
hozzájuk a vizsgálati személyek az „eredmény” ismeretében (amiatt a masszív elképzelés miatt, hogy a hatékonyan működő
csoportokat hatékony vezetők irányítják) (Day és Zaccaro, 2007).
Az eredmények látszólagossága, képlékenysége
Elvontnak tűnt annak idején a „cselekvő-megfigyelő” torzítás? Vagy a Piaget-féle három hegy kísérlet? Holott ezek a vizsgálatok is azt
mutatják, hogy az emberek könnyen hoznak létre magyarázatokat az általuk megfigyelt jelenségek okaira vonatkozóan, de ezek a
magyarázatok gyakran támaszkodnak hiányos információra, naiv elméletekre, torz perspektívákra, beépített elfogultságokra
DELFINEK, AKIK MEGMENTENEK EMBEREKET A MEGFULLADÁSTÓL…
„A tehetség végül mindig utat tör magának” (implikált tartalom: aki nem sikeres, az nem is tehetséges)
„A hatékony csoportokat hatékony vezetők vezetik” (implikált tartalom: egy csoport nem tud jól működni egy jó
vezető nélkül)
„Azért viselkedik így, mert…”, „Nem lehet ilyen szemét, hacsak…”, „Ha nem lenne gyenge, akkor…”, „Ha nem
lenne érzéketlen, akkor…” (gyakori megfigyelés: az egyes helyzetekben korlátozott információ alapján is sokan
egyből konklúzióra jutnak; egy gyakori megfigyelés az Értékelő Központokban: sok embernek problémát okoznak
a valódi feltáró, tisztázó kérdések)
https://www.scoopwhoop.com/people-who-became-famous-after-death/
A leghíresebb talán Van Gogh, aki mindössze egy festményt adott el az élete során
A genetika atyja, G.J. Mendel elismerés nélkül halt meg, de a listán van még Kafka,
Jeff Buckley, Edgar Allan Poe
„A tehetség nem mindig tör utat magának”, főleg ha nem kivételes tehetségről
beszélünk
Kapcsolat a pszichológia elméleteivel: igazságos világ hipotézis, rendszerigazolás,
kontroll-elméletek stb.
Ahogy ez a vita kibontakozott, megjelent a szituációs erősség –máig vitatott- fogalma (Mischel, 1968). Az úgynevezett erős
szituációk (pl. a piros lámpa, a zöld lámpa) „legyőzik” az emberi személyiséget, ezekben mindenki hasonlóan viselkedik,
miközben az úgynevezett gyenge szituációkban (pl. a sárga lámpa) jobban kijönnek az egyéni különbségek
Bár Mischel soha nem állította, hogy az egyéni különbségeknek nincs jelentősége, mindössze újra akarta konceptualizálni a
személyiségpszichológia addigi megközelítéseit, amelyek –és máig is- nagyon erősen hangsúlyozzák az egyéni különbségek szerepét a
viselkedésben, miközben a vizsgálati eredmények jóval kisebb kapcsolatokat mérnek vonások és viselkedések között
A vonás aktivációs elmélet (Tett & Burnett, 2003) szerint az egyes (munkahelyi) helyzetekben vannak olyan jelek, amik
aktiválják az emberek vonásait
Ha ezek a jelek nincsenek meg a szituációban, akkor a kétségkívül meglévő egyéni különbségek nem fognak az adott helyzetben számítani
AZ IDEOLÓGIA VS. A SZITUÁCIÓ VS. A SZITUÁCIÓBAN LÉVŐ EMBER
• Milgram szerint a szituációt a mögötte lévő ideológia határozza meg (az ő esetében a tudomány szolgálata,
ami átlendítette a tanárokat az erkölcsi megfontolásaikon, azonosultak egy progresszív céllal)
• Hogy jelenik meg ez például a mindennapi életben? Belsős jelölteket mérő Értékelő Központban kifejezetten
hidegen, keményen működő vezetők, de csak akkor, amikor a saját vezetőik ott voltak, mint értékelők. A saját
vezetőik is szintén kifejezetten hidegen, keményen működtek.
• Ezek összetett helyzetek: Egy ilyen szervezetben lehet máshogy vezetni? A mostani vezetők egy más
szervezetben máshogy vezetnének? Ezek a vezetők máshol máshogyan működnek? „Zsák a foltját”, avagy egy
ilyen szervezet ilyen embereket talál meg?
AZ IDEOLÓGIA VS. A SZITUÁCIÓ VS. A SZITUÁCIÓBAN LÉVŐ EMBER
Ezekből a vizsgálatokból egyértelműnek tűnik, hogy mind a személyiségvonások, mind a kognitív képességek
számítanak, ráadásul viszonylag következetes módon (a GMA és az EQ szinte mindig pozitív prediktor, a Big Fiveból
a C főleg, és bár a többi munkakör-függő, mégis logikus, „törvényszerű”).
Az olyan elméletek, mint a szituációs erősség elmélet interakciós szemléletű, hiszen azt mondja, hogy rengeteg
szituációban erőteljesen megjelennek a személyiségvonások, a vonás aktivációs elmélet pedig „kibékíti” a két
megközelítést azzal, hogy arról beszél, hogy vannak olyan szituációk, amik aktiválják a vonásokat, és ha az adott
illető az adott vonásban erős, akkor jól fog teljesíteni ezekben a helyzetekben, ha viszont nem erős, akkor rosszul
Például az AC-ban a felszínen nincs közvetlen hatása a személyiségnek az AC értékekre (az intelligenciának igen!), de az egyes AC
helyzetekben érthető, hogy mely vonások segítik a működést, és melyek nem (pl. egy társas interakciókból, csoportos gyakorlatból és
potenciálisan konfliktusos szerepjátékokból épülő AC-ben az extraverzió pozitív, a barátságosság negatív kapcsolatot mutatott az
értékelésekkel, a többi személyiségvonás pedig nem volt szignifikáns).
Sőt például a vezetés vonásalapú megközelítését a viselkedésalapú, majd a szituációs megközelítések váltották, de
a vonásalapú megközelítés hívei találtak „kapaszkodót”
A viselkedéseket egyrészt a vonásokból is le lehet vezetni (azért kérdez valaki sokat, nyitott, érdeklődő a másik
iránt, azaz mutat emberközpontú viselkedéseket, mert egy együttműködő extravertált, vagy manipulatív Mach stb.),
másrészt a szituációs felismerés maga is stabil különbségnek tűnik az emberek között („társas intelligenciának” is
hívják, ld. Zaccaro és mtsai, 1991; Connelly és mtsai, 2000; Gilber és Zaccaro, 1995; Hooijberg, 1996; Ritchie,
1994; Zaccaro és mtsai, 1991)
A társas intelligencia egy extrém formája: a Machiavellianizmus (Bereczkei és mtsai 2013; 2015; 2018)
Kenny és Zaccaro (1983) egy olyan vizsgálatsorozatot elemzett, amelyben különböző helyzetekben, különböző
feladatokban, különböző összetételű csoportokban nézték, hogy ki emelkedik ki vezetőként. Az, hogy ki emelkedik
ki vezetőként a csoportban meglehetősen stabil volt: 49 és 82% között, azaz akik kiemelkedtek egy feladatban egy
csoport vezetése közben jó eséllyel emelkedtek ki más helyzetekben, más csoportok vezetése közben is
Miközben a viselkedés hátterében sokszor stabil, diszpozicionális tényezők (pl. a vonások) állnak,
mégis az „azért viselkedik így, mert…” típusú magyarázatok gyakran nem számolnak a szituációs
és ideológiai (kulturális) tényezőkkel
Ugyanakkor a szituációs magyarázatok sem szolgálnak teljes magyarázattal, ld. pl. már a
klasszikus szituációs vizsgálatokkal is (Milgram nemet mondó vizsgálati személyei, Asch
ellenkezői, Zimbardo barátságos őrei és ellenálló rabjai stb.)
Valójában nem, csak nem olyan egyszerű, mint pl. a pszichológiai ismeretterjesztő oldalakon, a vezető guruk
oldalán, a LinkedIn-en megtalálható magyarázatok
A kihívás éppen a „kalibrációban” van például egy szervezet esetében: ahhoz, hogy például valóban megfelelő
„munka- személy – szervezet” illeszkedés legyen, minden tényezővel tisztában kell lennie, amennyire az lehetséges
Például egy kiválasztásban mért jó vezető, akinek a tempója nem felel meg a szervezet tempójának. Nem tudna
sikeres lenni a szervezetben, pedig az egyéni képességei és vonásai megvannak a munkakörhöz (odafigyelő,
érzékeny, empatikus, de a vezetői felelősséget elvállaló, nagyon intelligens ember), a szervezet is rendben van (jól
működik, dinamikus, nagy profitot termel, és a munkavállalók megítélése szerint is jó), de a kettő nem illik össze. Ez
a tempó az egyén sajátja, de a szervezeti elvárásokhoz képest „rossz” csak, nem önmagában.
Tudni kell azt is, hogy milyen célból akarjuk megérteni az egyén működését, például más szintet mérünk
kiválasztási helyzetben, és más szintet fejlesztési helyzetben (értelemszerűen azt, ami fejleszthető)
• A (3), hogy az egyéni tényezők és a viselkedés közötti kapcsolat szinte soha nem lineáris, sokszor ellentmondásos, és a
politikai jelenségekhez hasonlóan a szélsőségek összeérnek (ld. pl. Hogan és mtsai, 1994 vizsgálata: a megbukó vezetők
többsége lényegében vagy szélsőségesen alacsony vagy szélsőségesen magas A-val volt jellemezhető)
• A(4), hogy a viselkedés megfigyelése során a fenti szempontok kezelése nehéz, pl. tapasztalt AC értékelők jegyzetei is tele
vannak Big Five típusú vonásokkal (holott ezekben a helyzetekben explicit kérés, hogy csak a viselkedési szint legyen
megfigyelve)