Szakszeminárium - Dél- és Délkelet-Ázsia nemzetközi viszonyai 4.

óra
Az afganisztáni konfliktus szerepe az ázsiai hatalmi küzdőtéren

A terrorizmus jelensége az indiai-pakisztáni viszonyrendszerben

 (már kifejtve a 2. óra anyagában)

Afganisztán államiságának alapjai

 Nyugaton sokan értelmezhetetlen, működésképtelen államalakulatnak tekintették.
 Történelmi gyökerei mégis régebbre nyúlnak több nyugati államéinál.
 Az ókortól kezdve a terület különböző indiai, belső ázsiai és perzsa birodalmak részét képezi.
Mindhárom nagy kultúrtérség történelmi hagyományaiban szerepet játszik.
 1709: Mirfáíz Hán Hoták, a pastun Gilzáí törszövetség fejedelme a Szafavida Birodalomtól
elszakadva Kandahár központtal megalapítja a Hoták Királyságot.
 Ez a mai Afganisztán és Irán egyes területei felett szerzi meg az uralmat, történelmileg rövid
időszakra.
 A Hoták dinasztia 1738-as bukásával a perzsa fennhatóság csak rövid időre áll helyre.
 1747: Az Abdáli törzs feje Amed Sah Durráni végleg lerázza a perzsa fennhatóságot és megalapítja a
Durráni Birodalmat. Ez a mai Afganisztán önálló állami létének kezdetét is jelenti.
 Ettől kezdve napjainkig Horászán (ténylegesen, vagy legalább elvileg) szuverén államként
folyamatosan ott van a világ politikai térképén.
 Összehasonlításul: az USA 1776-ban, az egységes Olaszország 1870-ben, az egységes Németország
1871-ben jött létre.
 A Durráni Birodalom magába foglalta mindazon területeket, ahol ma pastunok és beludzsok élnek.
 Etnikai és kulturális alapjait egyértelműen a pastun népesség adja.
 A Durráni család hanyatlását belviszály okozta, amely a Barakzáj dinasztia felemelkedéséhez
vezetett. Doszt Mohamed Hánnal kezdődően (1826) ez a
család adta Afganisztán uralkodóit egészen 1973-ig.
 A britek azonban fokozatosan elhódítják az ország keleti és
déli területeinek egy részét.
 Három angol-afgán háború. A harmadik eredményeképpen
az 1893-as Durand- vonalat nemzetközi határként ismerik
el.
 Ez a pastun népesség nagyobbik részét brit fennhatóság alá
helyezi. Ám a választóvonal sokáig eléggé elméleti. Komoly
következménye Pakisztán függetlenné válása után lesz.
 Az 1950-es évektől több kisebb fegyveres összetűzés az
afgán és pakisztáni erők között.
 A területi változások következtében megszűnik a pastun
többség a maradék Afganisztán területén. Ennek ellenére a
20. századi nemzetépítési törekvések a pastun kultúra
dominanciájának jegyében fogalmazódtak meg.
 Ez a kisebbségek számára elfogadhatatlan volt. Helyi többségi területeiken őrizték saját nyelvüket és
kultúrájukat. A második legnagyobb nemzetiség, a tádzsikok országosan is megkerülhetetlen
tényezők voltak.
 A 20. századra Afganisztán erősen vallásos beállítottságú, többnyire mezőgazdasági tevékenységgel
foglalkozó, csak részben letelepedett életmódú társadalomnak ad otthont.
 Az elit többnyire törzsi gyökerekkel bír, ők a nagybirtokok tulajdonosai is.
 A törzsi-nemzetségi kötelékek lassan lazulnak. A század végére többnyire a pastunokra és
beludzsokra maradtak jellemzőek.
 Az etnikai nacionalizmus két alternatívája a kommunizmus és az iszlám fundamentalizmus.
 1905 után az ún. ifjúafgán mozgalom átfogó, nyugati mintájú modernizációs terveket fogalmaz meg.
 Amanullah emír az 1920-as évek elejétől török mintától ösztönözve a kormányzati politika szintjére
emelte a reformokat. A konzervatív, vallásos körök ellenállásán azonban ez zátonyra futott. 1929-
ben lemondásra kényszerült.
 Utódai, Nadír sah, majd 1933-tól Mohamed Zahír sah tartózkodtak az átfogó társadalmi reformoktól.
 Ilyenekre csak az 1950-es évektől kerülhetett sor ismét Mohamed Daud, a sah unokatestvérének
miniszterelnöksége alatt. Oktatás kiszélesítése, földreform, pastun nacionalista szellemiség.
 Zahír ellen külföldi útja idején a hadsereg segítségével puccsot szervez.
 1973: Mohamed Zahír sah ennek következtében elmozdításra került.
 1978: Baloldali hatalomátvétel. Afganisztán Népi Demokratikus Pártja két, részben etnikai alapú
frakcióra bomlik. A Halk (Nép) frakció többnyire pastun, míg a Parcsam (Zászló) többnyire tádzsik
tagsággal rendelkezett.
 Polgárháborús helyzet. Núr Mohamed Taraki főtitkár 1979 októberi meggyilkolása és az erre
parancsot adó Hafizullah Amin hatalomra kerülése kedvezőtlen fejlemény a Szovjetunió szemében.
 1979. december 24.: a Szovjetunió végrehajtási szakaszba lépteti a közvetlen katonai beavatkozásra
vonatkozó terveit. Afganisztán részleges megszállása.
 Amin elnököt és családját egy rajtaütés keretében elfogják és kivégzik.
 Két hétre rá kiköt Karacsíban a CIA első fegyverszállítmánya az afgán mudzsáhidok számára.
 Babrak Karmal a Parcsam frakcióból az új főtitkár. Őt 1986-ban Mohamed Nedzsibulla váltja.
 Az elvileg iszlám szocialista Afganisztán nem tud úrrá lenni a polgárháborún. A központi hatalom
csak a nagy városokban tudta szilárdan kézben tartani a dolgokat a szovjet hadsereg segítségével.
 Mikor a Szovjetunió 1989-re kivonul Afganisztánból, Nedzsibulla és az ANDP hatalmának napjai
meg voltak számlálva.
 Afganisztán belháborúja a nagyhatalmak eszköze volt egy ideig, de a kilencvenes évektől önjáróvá
vált.
 Nedzsibulla végül 1992-ben jelentett be, hogy kész elfogadni a tűzszünetet és az egységkormány
felállítását.
 A rendszer bukása után a mudzsáhid frakciók egymással is hadakoztak. Ez nem népi háború volt,
hadurak és milíciáik vívták azt az emberek feje felett.
 Ebben a szituációban léptek fel a pakisztáni medreszékben tanult és kiképzett tálibok.
 Az indiaiak nem támogatják tovább a köztársasági erőket és a mudzsáhidok felé tájékozódnak.
Pakisztán ezzel szemben a tálibokat favorizálja.
 1994 novemberében a tálibok ellenőrzés alá vonják Kandahárt. 1996-ban pedig Kabult is.
Nedzsibullát és testvérét kivégzik (talán pakisztáni közreműködéssel).
 Elrettentő példa, amely uralmuk alapvető szellemiségét jól illusztrálta.
 A nyugati világ bizonytalanul áll a tálib mozgalom előtt. Mohamed Omár molláról, a mozgalom
vezéréről sokáig hiteles fényképfelvétel sincsen.
 Fennállása alatt a kormányzatuk mindössze három állammal, Pakisztánnal, Szaúd-Arábiával és az
Egyesült Arab Emírségekkel létesített diplomáciai kapcsolatokat.
 A térségben Irán, India és Oroszország kifejezetten ellenségesen, míg a Kínai Népköztársaság
passzív idegenkedéssel viseltetett a tálibok iránt.
 Ideológiájuk a szunnita fundamentalizmus legszélsőségesebb változata.
 Három forrás: déobandi iskola, szalafita világnézet, pastunwali.
 Nem tudott azonban vonzóvá válni a többi muszlim társadalom számára.
 Az Al-Káida befogadásával pénzre és kapcsolatokra tennének szert. Végül stratégiai hibának
bizonyul.
 Ahmed Sah Maszúd nem sokkal 2001. szeptember 11-e előtt figyelmeztette az amerikaiakat, hogy
forrásai szerint a tálibok készülnek valamire ellenük.
 Két nappal a támadások előtt Maszúdot megölik. A terrortámadások pedig egy pillanat alatt
változtatták meg a rendszer kilátásait.
 Addig szinte senkit nem érdekeltek. Onnantól mindenki a bukásukra várt.
 2001. október 7.: Az USA az Északi Szövetséggel együtt megindítja a Tartós Szabadság
hadműveletet. A tálib hatalom gyorsan szertefoszlik.
 Kabult harc nélkül veszik be, a tálibok pedig jórészt Pakisztánba húzódnak.
 A megalakuló Afganisztáni Iszlám Köztársaság bevezet egy negyedik társadalomépítési modellt is, a
területi nacionalizmus elvét.
 A gyakorlatban nem működik.
  A politikai rendszer az idő előre haladtával egyre diszfunkcionálisabb. A választásokat rendre
visszaélések kísérik, a vesztes soha nem ismeri el a vereségét és több alkalommal felmerült a szakítás
is nagy köztársaság-párti erők között.
 Hiteltelen a politikai elit, de nagyon bízik az amerikai támogatás fennmaradásában.
 2018-19 fordulója: Hírek az amerikaiak és a tálibok képviselőinek titkos tárgyalásairól.
 A tanítványok mozgalma ekkor már az ország 70%-án volt aktív és gyorsan terjesztette ki a
tevékenységét.
 Ugyanakkor az afgán kormányerők nagyon gyorsan épültek le. Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem
tudnak majd önállóan helytállni.
 2021. augusztus 15.: A tálibok bevonulnak Kabulba és a köztársaságnak vége.

Pakisztán és az afganisztáni válság

 Pakisztán a nyolcvanas évektől az afganisztáni polgárháború egyik első számú külső szereplője.
 Pótolhatatlan szerepet játszott a szovjetellenes erők kiképzésében, felszerelésében és ellátásában.
Ezzel jelentős támogatást is nyert maga számára, miközben az USA szemet húnyt nukleáris
programja felett.
 A pastunok lakta határtérség medreszéiben
zajlott a mudzsáhidok utánpótlás-nevelése.
Ideológiai felkészítés és katonai kiképzés.
Összesen több száz objektumban.
 Pakisztán igyekszik ezzel befolyást is nyerni a
leendő afgán rendszer felett, és biztosítani a
hátát Indiával szemben.
 Afganisztán összekötő kapocsként is szóba
kerül Közép-Ázsiával a kilencvenes évektől, de
a közállapotok ezt nem teszik lehetővé.
 Nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a
pastunok a második legnépesebb nemzetiségi
csoportot jelentették Pakisztán társadalmán
belül. A katonai vezetés jelentős része pastun
származású.
 Emellett a pastun nemzet nagyjából 2/3-a Pakisztánban él.
 2001. szeptember 12.: Armitage – Ahmed találkozó. Pakisztán beáll ugyan az USA mögé, de
titkosszolgálati csatornákon fenntartja a tálibok támogatását.
 Stratégiai célok: Afganisztán belpolitikájának befolyásolása + pastun nemzeti törekvések kordában
tartása.
 ISI (Inter-Services Intelligence). Közvetlenül a vezérkarhoz bekötve. A politikusok az USA
szövetségeseinek mutatkoznak.
 2005 után az afgán polgárháború újra intenzifikálódik. A tálibok innen szivárognak vissza és
biztosítják ellátásukat.
 Karacsí kikötője, Hakkáni-hálózat működése.
 Kvettában alakul meg a tálibok új szellemi műhelye. 2010-ben a pakisztániak őrizetbe vették Baradár
mollát és csak 2018-ban engedték szabadon.
 2011. május: Oszáma bin Láden áldozatul esik egy rajtaütésnek Abbottábádban, kb. 900 méterre egy
katonai akadémiától. 2005 óta élt ott.
 2017: Trump nyíltan kimondja, hogy Pakisztán megbízhatatlan szövetséges. Megszűnteti a
támogatásokat.
 Az USA kivonulása 2021. nyarára látszólag a pakisztáni nézeteket igazolta, gyakorlatilag nem tudják
komolyan befolyásolni a tálib kormányt.

Afganisztán helye India stratégiai világképében

 Afganisztán belső válsága és szélsőséges politikai tendenciái Indiára elsődlegesen a Pakisztán-
problematika részeként gyakoroltak hatást.
  Pakisztán stratégiai mélységre vonatkozó elképzelése nem önmagában kockázatos, hanem azért, mert
összeköti a Kasmír indiai ellenőrzésével szembeni küzdelemmel.
 India nagypolitikai szinten 2001 előtt és után is követő magatartást mutatott Afganisztán kapcsán.
Korábban az orosz és iráni gyakorlathoz igazodott, később az amerikaihoz.
 Ennek haszna számára, hogy soha nem ő az első számú ellenség. Kínához hasonlóan a jótékony
segélyező szerepébe igyekszik helyezkedni.
 2001 után jelenléte Afganisztánban gyorsan bővül, de mivel közös határuk nincs, Pakisztánnak
mindig volt valamennyi helyzeti előnye.
 Az indiai kultúra egyes vívmányai népszerűekké váltak afgán területen is.
 A tálibok hatalomátvétele ugyanakkor a legrosszabb forgatókönyvnek tűnik az érdekeik
szempontjából.

Az Egyesült Államok
 1989 után az Egyesült Államok teljesen elvesztette érdeklődését Afganisztán iránt. Még az
értelmiség körében sem volt érdemi diskurzus az országról és lehetséges jövőjéről a tálib térnyerést
követően.
 2001. szeptember 11. merőben új helyzetet teremt. Lépni kell, de mindent az alapokról kell
megtervezni.
 Az amerikai cél a terrorizmus fészkeinek felszámolása és a nemzetépítés támogatása.
 Afganisztán fegyveres erőinek támogatása évi kb. 4,5 milliárd dollárt igényelt. Nem az a baj, hogy ez
sok lenne, hanem hogy nincs eredménye.
 Az amerikai nagystratégiában fokozatosan súlytalanná válik. Kína és az indiai-csendes-óceáni térség
a fő fókusz.
 A tábornokok rendre alkalmazkodnak a politikai elvárásokhoz. Nincs elég erő a tálibok
megsemmisítéséhez. Ugyanakkor 2019-ig 975 milliárd dollárt és 2441 katona életét áldozták az
afganisztáni vállalkozásra.
 2020. február 29.: Zalmaj Hálilzád amerikai főtárgyaló és Abdul Gháni Baradár molla szignálta a két
fél békemegállapodását.
 A kivonulás nagy nemzetközi figyelem mellett, rossz hatékonysággal zajlik le. Biden figyelmen
kívül hagyja az afgánbarát csoportok figyelmeztetéseit.
 Azóta az USA kormányzati szinten nem sokat törődik az országgal. A távoli beavatkozási
képességek nagyon költségesek és sok szervezést igényelnek.

Irán
 Afganisztán az iráni geostratégiai szemlélet szerint az északkeleti ütközőzóna szerepét tölti be,
amelyen belül – különösen az USA-val és egyes közel-keleti országokkal fenntartott problémás
viszony miatt – mindenképpen megőrzendő a z iráni befolyás és lehetőleg a stabilitás is.
 Kudarcos az itteni iráni politika, de 2001 szeptember 11. után megnőnek a lehetőségek.
 Speciális szempont a hazara nemzetiség helyzetének biztosítása.
 Irán számára kellemetlen lett volna, ha Washington pacifikálni tudja Afganisztánt és bevonja ázsiai
szövetségi rendszerébe. Ezért „két kapura játszott”.
 Teherán hivatalosan támogatta a köztársasági kormányt, de rejtve a tálibokat is.
 A cél, hogy a felkelés minél jobban lekösse az amerikai erőket.
 Ugyanakkor nem volt érdekelt a tálibok elsöprő győzelmében sem. Tapasztalataik a kilencvenes
évekből elég rosszak.
 A 2021. évi kivonulást Teherán igyekszik stratégiája sikereként beállítani és tekintélyét növelni
általa közel-keleti partnereinek körében. A tálibok azonban nemigen mutatnak hálát.
 A felek a kereskedelmi együttműködés irányába igyekeznek fejleszteni a kapcsolataikat.

A Kínai Népköztársaság
 Területe mindössze a Wakhan-korridor által csatlakozik Afganisztánéhoz. Nehezen átjárható,
viszonylag könnyen lezárható határszakasz.
 A hidegháború idején még adott némi támogatást a szovjetellenes mudzsáhidoknak, később azonban
teljesen elszeparálta magát a polgárháborútól.
 A felek egyike sem azonosította első számú ellenfélként. 2001 után ez szélárnyékba vonta a kínai
Afganisztán- politikát.
 Legfontosab törekvése az afgán muszlim szélsőséges csoportok leválasztása az ujgur szakadár
szervezetekről. Ez nem jár sikerrel.
 2001 után Kína nem örült ugyan a nyugati szomszédjában megjelent amerikai fegyveres erőknek, de
hamar felismerte, hogy aggodalomra sincs oka ezek miatt.
 Miközben az USA az első számú ellenség, vagy éppen kritikák céltáblája lett az országban, Peking a
jótékony támogató szerepét igyekezett magára ölteni.
 Sok szép szó, kevés kézzelfogható eredmény.