Szakszeminárium - Dél- és Délkelet-Ázsia nemzetközi viszonyai 7.

óra
Pakisztán viszonya Indiával, Kínával és USA-val

Pakisztáni Iszlám Köztársaság

 Megalakulása a Mountbatten-terv keretében, Indiával párhuzamosan vált lehetővé.

 Létének eszmei fundamentuma az iszlám nemzet tézise. 1971-ig a Föld legnépesebb muszlim
országának számított. Létrejöttekor két területegységet Nyugat- Pakisztánt (a mai Pakisztán) és
Kelet-Pakisztánt (a mai Banglades) ölelt fel. Az 1971. évi pakisztáni polgárháború megszűntette ezt
az állapotot. Létrejött az önálló
Banglades.
 Soknemzetiségű állam, belpolitikai életét
pandzsábi, pastun és mohadzsír
származású elitcsoportok határozták meg.
 A demokratikus elvek egészen a legutóbbi
időkig nem tudtak meggyökeresedni
politikai életében.
 Nyugat-Pakisztán és Kelet-Pakisztán lakói
és elitcsoportjai nem egyenlő pozíciót
foglaltak el az államban. Utóbbiakat a
nyugatiak lenézték.
 Markáns különbség van a két
területegység etnikai struktúrái között.
Kelet etnikai értelemben szinte homogén.
Felmerül a különálló nemzeti út
lehetősége.
 1970 december: Megtartják az ország első
törvényhozási választását. A
szociáldemokrata és bengáli nacionalista törekvéseket egyaránt képviselő Awámi Liga döntő
győzelmet arat Mudzsibúr Rahmán vezetésével.
 A nyugat-pakisztáni szárny vezető politikai ereje, a Pakisztáni Néppárt, Zulfikár Ali Bhuttó
vezetésével csak mintegy feleannyi mandátumot szerez. Ezzel veszélybe kerül a nyugat-pakisztáni
elit uralma az állam egésze felett.
 Bhuttóék egyetértésre jutnak Jahja Hán elnökkel abban, hogy nem szabad engedni a
kormányalakítást.
 A pakisztáni hadsereg megszállja Kelet- Pakisztánt és letartóztatja az AL vezetőit. Gerillamozgalom
szerveződik indiai támogatással (Mukti Bahini) és kitör a pakisztáni polgárháború.
 Népirtás és menekülthullám. India 1971. decemberében nyíltan beavatkozik és két hét alatt leveri a
pakisztáni erőket.
 Kelet-Pakisztán Banglades néven függetlenné válik. A muszlim nemzet tézise hatalmas pofont kap.
 Bangladesben elkezdik leépíteni a Pakisztán-párti csoportokat. Az ún. bihári muszlimokat idegennek
nyilvánítják.
 Pakisztánban a katonai kormányzat megbukik, Zulfikár Ali Bhuttó az ország elnöke lesz. Pakisztán
területének egyötöde, lakosságának több, mint fele árán.
 Eddig 3 diktatórikus periódus
o 1958-71: 1958-69 – Mohamed Ajúb Hán, 1968-71 – Aga Mohamed Jahja Hán
o 1977-88: Mohamed Zia-ul-Hakk
o 1999-2008: Pervez Musharraf
 A 2008. évi választásokat követő demokratikus restauráció 2013-ban és 2018-ban újabb, békés
hatalmi átmenethez vezetett. Ez volt Pakisztán történetének első, sikeresen lezárt parlamenti ciklusa,
melyet egy szintén békés választási folyamat és kormányváltás követett.
 A fegyveres erők politikai tevékenysége egy ideig háttérbe szorulni látszott, majd az utóbbi években
újra felerősödött.
  A mai Pakisztán kéttucatnyi nagyobb nemzetiségi csoportnak ad otthont, közülük négy-hat igazán
meghatározó.
 Nyelvi szempontból a lakosság túlnyomó része két nagy csoportba sorolható be:
 Indoárja nyelvű etnikumok (legfontosabbak: pandzsábi, szindi)
 Iráni nyelvű etnikumok (legfontosabbak: pastunok, beludzsok)
 A főként Karacsiban és környékén öszpontosuló mohadzsírok speciális közösséget alkotnak. Ők a
függetlenné váláskor India
területéről bevándorolt
muszlimok és azok
leszármazottai. Meghatározóan
az urdu nyelvet használják.
 1971 után a maradék Pakisztán
területi vonatkozásban
stabilizálódott, de
társadalmában a muszlim
vallási előírások és ideálok
egyre szigorúbban
érvényesültek.
 Az 1970-es évektől a nem
muszlim vallási
megnyilvánulások ellen egyre
több a támadás. „A mecset és a
barakk szövetsége”. 1986-ban
fogadják el a jelenlegi
istenkáromlás elleni törvényt.
 2009: Vízválasztó a keresztény
közösség szempontjából.
Istenkáromlás vádjával 8
keresztényt gyilkoltak meg a
pandzsábi Godzsrában. Máig
egy embert sem végeztek ki, de
mintegy 1500-at helyeztek vád
alá az országban. Lincselés
keretében azonban több, mint
75 ember vesztette életét.
 Zulfikár Ali Bhuttó
kormányzásának 1977-ben katonai hatalomátvétel vet véget, 1979-ben kivégzik.
 Az új katonai rezsim számára a Szovjetunió afganisztáni háborúja jelent kitörési pontot 1979- ben.
Jelentős amerikai segélyeket kap, az egyéb visszaéléseit pedig ideiglenesen szőnyeg alá söprik.
 A Szovjetunió afganisztáni kivonulásával ezt szinte egy tollvonással szűntetik meg és Pakisztán
magára marad az afgán problémával.
 Az amerikaiak alapjaiban értették félre a pakisztáni stratégiai kultúrát és biztonságpercepciót. Közel-
keleti országként tekintettek rá, miközben a pakisztániak döntőan India felé figyelnek.
 Iszlámábádban is csalódtak. Úgy látják, hogy az amerikai fél nem adott nekik hiteles biztonsági
garanciákat.
 A nukleáris fegyverkezésnek és a kínai orientációnak szemükben nincs alternatívája.

Pakisztán a nemzetközi küzdőtéren 1989 után

 A huszadik század utolsó évtizedére a Pakisztáni Iszlám Köztársaság biztonságpolitikai helyzete
egyértelműen romlott.
o A Szovjetunió kivonulásával az USA szemében egyre kevésbé fontos.→Támogatások
elapadnak, nagyhatalmi kapcsolatai beszűkülnek.
o Magára marad a folytatódó afganisztáni polgárháború következményeivel.
o India érezhetően erősödik, Pakisztán gyengesége egyre kontrasztosabb e mellett.
  Az 1998-as nukleáris kísérletekkel ő lesz a történelem első muszlim atomhatalma, de relatív
nemzetközi elszigetelődéssel néz szembe.
 Alapvető változást a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadások hoznak. Armitage-Ahmed
találkozó (szept. 12).→ Iszlámábád szakít az afganisztáni tálib rezsimmel, és újra „felmelegíti” az
amerikai- pakisztáni szövetséget.
 A katonai és pénzügyi segélyek újraindulnak. Értékük 2002-2012 között elérte a 25,37 milliárd
dollárt.
 A két szövetséges között azonban fennmarad a bizalmatlanság. Fő okai amerikai részről:
o Pakisztán katonai és titkosszolgálati csatornákon keresztül fenntartja kapcsolatait a térség
iszlám militáns szervezeteinek egy részével, köztük a tálibokkal is.
o A pakisztáni nukleáris technológia proliferációja (Abdul Kadír Hán ügyletei).

Pakisztáni részről:
o Az Egyesült Államok egyszer már magára hagyta az országot.
o Washington egyre szélesebb stratégiai partnerségre törekszik Indiával. Hosszú távú terveiben
minden bizonnyal fontosabb szövetséges lesz Pakisztánnál.
o Az amerikai partnerség roppant népszerűtlen a pakisztáni társadalom szemében. Állandóan
felmerül a vád az ország szuverenitásának megsértéséről (pl. dróntámadások, Oszáma bin
Láden likvidálása).
o Amerikai nyomás a szélsőséges iszlám szervezetekkel való szakítás érdekében. Azonban a
pakisztáni katonai elit fontos taktikai eszközként számol velük. Emellett az ország számára
alapvető érdek afganisztáni befolyásának megőrzése is.
 Az Oszáma bin Láden elleni rajtaütés mélypontra taszította az amerikai-pakisztáni kapcsolatokat. A
mosolyszünetnek amerikai diplomáciai gesztus vetett véget, de a bizalmatlanság fennmaradt.
 A másik meghatározó nagyhatalmi partner a Kínai Népköztársaság. Kapcsolataik 1951-től
datálódnak, de csak 1965-öt követően fejlődtek stratégiai együttműködéssé.
 Peking attól kezdve Pakisztán egyik legnagyobb hagyományos haditechnikai szállítója + 1971 után
nukleáris programjának első számú külső támogatója.
 A huszadik század végére Kína Pakisztán legstabilabb szövetségesének mutatkozott. 2005-2008
között a kínai fegyverexport 40%-a ide irányult.
 Iszlámábád 1999-2008 közötti periódusban építette ki nukleáris elrettentő képességét. Az ehhez
szükséges kis- és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták kínai technológiára alapozva születtek
meg.→ Fejlesztési idő lerövidülése→ Pakisztán regionális szinten állja a „rakétaversenyt” Indiával.
 Köszönhetően a kölcsönös elrettentésnek, a kasmíri kérdésnek már nemigen van katonai megoldása.
A status quo-n alapuló stabilitás tökéletesen megfelel a kínai érdekeknek.
 Peking regionális politikájában egyre nagyobb szerepet játszik az Indiával folytatott stratégiai
rivalizálás. Újdelhi azokban a térségekben igyekszik növelni a befolyását (Délkelet-Ázsia, Közép-
Ázsia, Közel-Kelet), melyek a kínai geostratégiai érdekek szempontjából is neuralgikusak.
 India haditengerészeti dominanciája az észak-indiai-óceáni térségben ma lényegileg nem tűnik
kikezdhetőnek, Pakisztán viszont fontos hídfőállás a Közel-Kelet felé. → A Peking-Iszlámábád
kapcsolatok új tartalmakkal való bővítése.
o 2005. ápr. 5: Barátsági és együttműködési szerződés aláírása. Lényegében a két ország
stratégiai partnerségét dokumentálja. Kína első ilyen szerződése.
o Terrorizmus elleni együttműködés szorosabbra vonása (ujgur-kérdés)
o 2006 november: pakisztáni-kínai szabadkereskedelmi megállapodás. Pakisztán első ilyen
megállapodása. A kétoldalú kereskedelem gyors fejlődésnek indul.
o Jelentős infrastrukturális beruházások a kereskedelem és az áruszállítás fejlesztése érdekében.
Gwadar kikötője a leglátványosabb. Kínai kereskedelmi és pakisztáni haditengerészeti
igénybevétele is lehetséges.
 Pakisztán egyre inkább törekszik földrajzi adottságaiból fakadó előnyeinek kihasználására.→
részvétel a regionális projektekben, akár India partnerségével is (pl. Irán-Pakisztán-India
gázvezeték).
 Iszlámábád fenyegetésképe is határozott változást mutat. A hadsereg 2013. évi Zöld könyve szerint
már nem India, hanem a belső fenyegetések jelentik az első számú veszélyforrást.
 Komoly árat fizetett a „terrorizmus elleni háborúért”. 2013 márciusi adatok szerint 2001- szeptember
11-e óta 49.000 pakisztáni állampolgár esett áldozatul a terrorcselekményeknek, illetve az ország
törzsi határvidékén zajló hadműveleteknek.
 Pakisztánt stabil külkapcsolati rendszer, erősödő geostratégiai pozíció, gyorsan növekvő népesség és
működőképes nukleáris arzenál jellemzi. Gyenge gazdasági eredményei, belső stabilitási és
társadalmi problémái miatt azonban nem tekintenek rá valódi nagyhatalomként.
 2018-tól az amerikai katonai segélyek megszűnnek, 2022-re pedig a civil támogatások is 200 millió
dollár alá csökkentek.

 Imrán Hán 2018. évi kormányra kerülése vegyes érzelmeket vált ki nyugaton.
 Egyrészt világlátott és szélsőségektől mentes, tiszta kezű embernek tűnt, másrészt viszont kritizálta
az amerikaiakat és szoros viszonyt ápolt a vezérkarral.
 Nem tudott megbirkózni a pakisztáni állam válságjelenségeivel és 2022 tavaszán sikeres
bizalmatlansági indítványt nyújtanak be vele szemben.
 Megbuktatását a hadsereg is támogatja, a válságot azonban az új kormánykoalíció is megszenvedi.
Pakisztán újra Dél-Ázsia egyik „beteg embere” lett
 Az orosz-ukrán konfliktus nyílt háborús eszkalációját követően Indiához hasonlóan igyekszik
kihasználni az orosz nyersanyagok
diszkontáron való importjának
lehetőségét.
 Az ország olajimportjának 2/3-át innen
fedeznék, de az orosz olaj pakisztáni
felhasználásával kapcsolatban financiális
és technológiai problémák is
felmerültek.
 A gabonaimport a másik kiemelt terület,
amiben ugyanakkor a 2022/23. évben
jelentős előrelépés volt tapasztalható:
Pakisztán az Ukrajnából kieső
búzabehozatalát teljes egészében
Oroszországból pótolta és az orosz búza
ötödik legnagyobb importőrévé vált.
 Komoly hátrány a gyenge
fizetőképessége.
 Nem véletlen, hogy a térségben Pakisztán a legnyitottabb az Övezet és Út kezdeményezésre.
Elsősorban a Kína– Pakisztán Gazdasági Folyosó (China- Pakistan Economic Corridor – CPEC)
projekten keresztül kapcsolódik hozzá.
 Ennek alapötlete igen korán, még 2013-ban megfogalmazódott, a megvalósításról szóló egyezményt
padig 2015-ben írták alá.
 Kiemelt pontjai a pakisztáni Gwadar és a kínai Kashgar. Ezek a folyosó két végállomása.
 Érvek mellette pakisztáni részről:
o Jelentős fejlesztések az infrastruktúrába.
o Kínai érdekeltség növelése Pakisztán stabilitásában és biztonságában.
 Kínai részről:
o Kijutás az Indiai-óceánra India megkerülésével.
 o Kirakatprojektek a szomszédos államok számára is. Bizonyítanák általa a BRI életképességét.
 Manapság komoly kételyek merültek fel a projektek hatékonyságát illetően, ami ismét megvilágított,
hogy a kínai fél nem tekinti érdektelennek a gazdasági szempontokat. A pakisztáni korrupció is
aggasztja.