A gyarmati rendszer felbomlása Indiában

A gyarmati rendszer összeomlása (dekolonizáció)

 Míg az első világháború után a legnagyobb gyarmattartók (Anglia, Franciaország) még

bővítették is gyarmataikat Németország afrikai területeivel és közel-keleti
mandátumokkal, addig a második világháború után ilyen terveket mér nemigen
dédelgethettek, mert:
o meggyengültek, nem tudtak globális ellenőrzést gyakorolni,
o a gyarmatokon megerősödött helyi politika,
o a társadalmi elit egyre erőteljesebben képviselte hazája szuverenitásának igényét,
o a két szuperhatalomnak sem állt érdekében a gyarmati rendszer megmaradása (a
Szovjetunió és az USA is saját befolyási övezetének növekedését remélte a
függetlenné váló országok támogatásától, utóbbi egyre növekvő piacot is)
o utóbbihoz persze ideológiai érveket is tudtak kreálni (pl. imperialista iga lerázása,
nemzeti önrendelkezés)
 A függetlenség elnyerése azonban nemcsak pozitív hozadékokkal járt.
 A gyarmatosítók kivonulása után gyakran felszínre törtek eddig csak lappangó ellentétek,
etnikai, törzsi, vallási, kulturális különbségek, amelyek legtöbbször fegyveres
konfliktusokhoz vezettek.
 Emellett mindig kérdésként merült fel, hogy az új államok mennyire tudják fenntartani a
közigazgatás, egészségügy, infrastruktúra, stb. addigi színvonalát, és mi a biztosíték arra,
hogy nem kerülnek egyéb módon, pl. gazdasági függésbe egyéb országoktól, amely akár
belpolitikai önállóságukat is veszélyeztette (neokolonizáció).
 Afrika országai ettől természetesen igyekeztek megmenekülni, ezért az 1955-ös bandungi
(Indonézia) konferencián létrehozták az el nem kötelezett országok ligáját.
 Az indiai és egyiptomi vezetéssel kialakított elvek az összefogást és az egymás közötti
konfliktusok békés megoldását szorgalmazták, ezeket azonban gyakran felülírták az egyes
országok érdekei, amelyek megakadályozták a valódi együttműködést

India

 Bár India a második világháborúban lojális volt Angliához, Nagy-Britannia nehezen

mondott le a „korona legszebb gyémántjáról.”
 Az indiai szubkontinensnek már a háború előtt alkotmányt ígértek a britek.
 A háború folyamán további engedmények ígéretével akarták elérni, hogy az indiaiak ne
forduljanak a japánok felé, miközben a gyarmat gazdasága s így polgárosodó vezető
rétege egyre erősödött.
 Az angolok nem akarták betartani ígéreteiket, ám amikor a helyzet robbanásig feszült,
beleegyeztek abba, hogy a gyarmat önállóságáért régóta küzdő Nemzeti Kongresszus
Párt jelöltje, Nehru alakítson kormányt.
 Ekkorra már nem is az angolok és az indiaiak, hanem a hinduk és a muzulmánok közötti
ellentét vezetett zavargásokhoz, mivel a két vallás hívei részben keverten éltek,
állandósultak a véres összetűzések.
 1945 után az utolsó alkirályról elnevezett Mountbatten-terv szerint (1947) a muzulmán
és a hindu lakosság között felosztották a gyarmatot.
 1947-ben kikiáltották India függetlenségét, az angolok által egységbe kovácsolt
szubkontinens vallási alapon három országra esett szét
 Indiában a Nemzeti Kongresszus Párt vezére, Dzsaváharlál Nehru alakíthatott
kormányt.
 Pakisztánban a Muszlim Liga vezetője, Mohammed Ali Dzsinna, Gandhi korábbi
harcostársa (Gandhi 1948-ban meghalt egy indiai nacionalista kezétől).
 Külön ország lett a buddhista Ceylon (Srí Lanka) és Burma is.
 Ez a felosztás azonban nem hozott megnyugvást.
 Az indulatok hevességét jellemzi, hogy egy
fanatikus hindu azért gyilkolta meg Gandhit (1948),
mert szót emelt a felekezetek közötti békéért.
 Hinduk és muzulmánok tömege hagyta el lakhelyét,
mivel kisebbségbe került az adott országban.
 Emellett az Északnyugat-Indiában található Kasmír
birtoklásáért is szinte azonnal harcok kezdődtek, melyek még ma sem zárultak le
megnyugtatóan.
 Ennek a konfliktusnak különösen nagy nyomatékot ad, hogy időközben mindkét állam
atomhatalommá vált.