1.

tétel: A testnevelés tantárgy-pedagógia tárgya és célja

Célja: a gyermek személyiségének fejlesztése, egészségének megerősítése, edzettségének és
adaptációs képességeinek növelésével a fizikai cselekvőképesség kialakítása, s ez által a testi-
szellemi teljesítőképesség fokozása.
Hozzájárulni olyan óvónők képzéséhez, amelyek ismerik:
 A testnevelés művelődési anyagának átadásával és a hatáskiváltásával kapcsolatos
eljárásokat.
 A testnevelés tanitás módszereit, oktatási nevelési törvényszerűségeit
 a gyakorlati mozgás anyagon keresztül oktatási, képzési feladatok ellátását
 a testnevelés személyiségfejlesztő rehabilitációs tevekénységet.

2. tétel: A testnevelés alapfogalmai

Kultúra - az emberiség által létrehozott szellemi és anyagi értékek összessége.
Testkultúra – magába foglalja az egészség kultúrát és a mozgáskultúrát. Azon szellemi és
anyagi értékek összessége, melyek az aktivitás és fizikai tevékenység segítségével jöttek létre.
Egészség – teljes testi, szellemi, szociális jóllét állapotú.
A sport társadalmi jelenség, az ember társadalmi létének velejárója, sajátos emberi
tevékenység. Kulturális jelenség, amelyre jellemző a szervezet felfrissítése, edzése, a
teljesítmények növelésére törekvés, a vetélkedés. Önként vállalt, szórakoztató szabadidő-
eltöltés. Jellemzője a céltudatosság.
Testnevelés (szomatikus nevelés) – az egységes nevelési folyamat egy sajátos része, amely a
többi nevelési területtel egységet alkot.
Kulturális jelenség - amelyre jellemző a szervezet felfrissítése, edzése a teljesítmények
növelésére.

3. tétel: A testnevelés célja és feladata

A testnevelés célja: a gyermek személyiségének fejlesztése, egészségének megerősítése,
edzettségének és adaptációs képességeinek növelésével a fizikai cselekvőképesség kialakítása,
s ez által a testi- szellemi teljesítőképesség fokozása.
A testnevelés feladatai:
― A szervezet általános, sokoldalú, arányos képzésével a testi és szellemi fejlődés segítése.
― A motoros képességek fejlesztése.
― A mozgásműveltség kialakítása (mozgásos jártasságok, készségek, cselekvések).
― Játék-, verseny-, sportolási igény felkeltése,kielégítése.

4. tétel: A testnevelés eszközei

A mozgásműveltség a kulturált, képzett ember műveltségének része, tanulás, gyakorlás által
megszerzett, sokrétű mozgáskészség. A művelődés tartalmát az eszközök adják. Ezek:
 Testgyakorlatok
 mozgásos játékok
 elméleti ismeretek
 járulékos tényezők
Testgyakorlatok – az egészség az emberi teljesítő képesség fejlesztése érdekében kialakult és
alkalmazott mozgásos cselekvések, melyek az ember testmozgási lehetőségei és helyzet
változtatásain alapulnak. Formái: - természetes mozgásformák (kuszás, mászás, futás) –
előkészítő fejlesztő és képző hatású gyakorlatformák, - rehabilitációs és korrekciós mozgás
tevekénységek.
Mozgásos játékok – változatosak és sokrétűek. Jellemzői: játék feladat, mozgás
feladat, szabályok, teljesítmény, versengés.
Elméleti ismeretek – sportági szabályok megtanulása, mozgásos tevékenységek hatása az
élettani változásokra, mozgások végrehajtásának törvényszerűségei, táplálkozással és
öltözködéssel kapcsolatos tudnivalók.
Járulékos tényezők – természeti (időjárás), higiéniai és társadalmi (csoporttársak viszonya,
pedagógus-gyerek, családi körülmények).

5. tétel: A motoros (testi) képességek fogalma és típusai

Motoros képesség – mozgásos cselekvések végrehajtásához szükséges feltételek, melyek
velünk születtek, s gyakorlás, tanulás útján fejlődnek.
Típusai: kondicionális képességek, koordinációs képességek, ízületi mozgékonyság

1) kondicionális képességek:
 erő: külső erők és mozgás közben fellépő erők, ellenállások legyőzésének képessége
az izomzat aktív segítségével.
 fajtái: maximális erő, gyorsasági erő, erőálló képesség,
 gyorsaság: mozgások adott feltételek melletti nagy sebességű végrehajtása.
 fajtái: mozgásgyorsaság, gyors erő, gyorsasági állóképesség, helyzetgyorsaság,
 állóképesség: a szervezetnek fáradással szembeni ellenálló képessége hosszantartó
erőkifejtéseknél.
 típusai: - hosszú távú (15-30 perc feletti) – középtávú (2-9 perc) – rövidtávú
(45ms-2 perc)

2) koordinációs képességek: mozgás végrehajtás minőségben, a gazdaságos energia

felhasználást eredményező mozgásban, valamint a mozgástanulás sikerességében jelenik meg.
 Alapképességek: mozgásszabályozó, mozgásalkalmazkodó, mozgásátállító,
mozgástanulási.
 Másodlagos: egyensúlyozó, ritmusképesség, térbeli tájékozódás.

3) ízületi mozgékonyság (hajlékonyság): az a motoros képesség, amelynek segítségével a

különböző mozgásokat erőkifejtés révén nagy mozgásterjedelemmel lehet végrehajtani.
Típusai:
 aktív: saját erőnket használjuk
 passzív: külső segítség használatával
A hajlékonyság függ az ellazulási készségtől. Van statikus, azaz álló helyzeti és dinamikus,
azaz mozgásban történő.

6. tétel: A kondicionális képességek típusai és jellemzői

Kondicionális képességek: erő, gyorsaság, állóképesség.
Erő: a külső erő és a mozgás közben fellépő erők, ellenállások, legyőzésének képessége.
Fajtái:
 Maximális erő: az erő, amely maximális számú izomműködés során ki tudunk fejteni.
 Gyorsasági erő: nagy ellenállás leküzdése, minél rövidebb idő alatt.
 Erőállóképesség: a szervezet elfáradása szembeni ellenállása, hosszantartó
erőkifejtése.
Gyorsaság: a mozgások minél gyorsabb végrehajtása
Fajtái:
 Mozgásgyorsaság: az a képesség, amely segítségével ciklikus mozgásokban a lehető
legnagyobb segítséggel halad előre
 Gyors erő: nyugalmi helyzetből induló erőgyorsulás
  Gyorsasági állóképesség: maximális vagy ahhoz közeli sebességgel hosszantartó
ismételt izommunkára legyen képes az egyén
 Reakció gyorsaság: különböző jelekre való reagálás
 Helyzet gyorsaság: helyzetfelismerés

Állóképesség: a szervezet fáradással szembeni ellenállóképessége hosszantartó sportbeli

kifejtéseknél.
Típusai: hosszútávú (15-30 percfeletti) – középtávú (2-9 perc) – rövidtávú (45ms-2 perc).

7. tétel: A koordinációs képességek jellemzői

Valamely mozgásos teljesítményhez szükséges motoros képességek csoportja, amelyek a
mozgásvégrehajtás minőségében, a gazdaságos energia-felhasználást eredményező
mozgásban, valamint a cselekvéstanulás sikerességében jutnak kifejezésre.
Mozgáskoordináció: a mozgásfázisok összerendezését, a részmozdulatok együttesét,
sorrendjét illetve a gyakorlatanyag vagy sportág sajátos követelményei szerinti
összekapcsolódását, összekapcsolását értjük.
Koordinációs alapképességek
• mozgásszabályozó képesség,
• mozgásalkalmazkodó és mozgásátállító képesség,
• mozgástanulási képesség.

Másodlagos képességek:
 egyensúlyozó képesség – kicsi alátámasztási felület vagy bizonytalan egyensúlyi
viszonyok (forgások) közötti mozgásfeladatok célszerű és gyors megoldásának
feltételét képezi. Összességében az egyensúlyérzékben fejeződik ki.
 téri (térbeli) tájékozódási – lehetővé teszi az egyén térben és időben történő
feladatainak célszerű, a követelményeknek megfelelő koordinálását.
 ritmusképesség – a mozgásfolyamatok időbeli, dinamikai rendjének felfogása, a
mozgásokban rejlő vagy előre megadott ritmus érzékelése, annak a mozgás
végrehajtásában való megjelenítése.
 reakció (reagáló) képesség – segítségével a környezetből érkező ingerekre és
információkra megfelelő gyorsasággal és célszerű cselekvésekkel képes válaszolni az
egyén.
 mozgásérzékelés (kinesztézis) – segíti a mozgások pontos és gazdaságos végrehajtását,
valamint a szükségtelen és felesleges erőkifejtések kiküszöbölését, ezzel hozzásegít a
könnyedség során létrejövő mozgásélmény kellemes érzéséhez.

8. tétel: Az ízületi mozgékonyság jellemzői

Ízületi mozgékonyság (hajlékonyság) – az a motoros képesség, amelynek segítségével a
különböző mozgásokat erőkifejtés révén nagy mozgásterjedelemmel lehet végrehajtani.
Típusai: aktív (saját erőnkkel) és passzív (külső segítséggel).
 az egyén saját izomerejét használja fel az ízületben létrejövő elmozdulásra
(például láb- vagy karlendítés), akkor aktív hajlékonyságról beszélünk.
 ha saját testtömegét használja például a lábterpesztés kiterjedésének növelésére
(spárga), vagy ehhez külső segítséget (a tanító, vagy a társ tolja lefelé) vesz igénybe,
passzív hajlékonyságról beszélünk.

Az aktív és passzív ízületi mozgékonyság is függ az ízületi szalagok elasztikusságától,

rugalmasságától. Ez azonban önmagában nem elegendő, szükséges az ellazulási készség
kialakítása is, amely az izmok elernyesztési képességében, lazán tartásában nyilvánul meg
9. tétel: A terhelés fogalma és összetevői.
Terhelés – a külső ingerek (környezeti vagy mozgási) és a hatásukra létrejövő belső ingerek
(fiziológiai vagy pszichológiai) révén kiváltott hatás.
Összetevői:
• Intenzitás: ingersűrűség, bonyolultság
• Gyakoriság
• Terjedelem: időtartam
Intenzitás – a terhelés hatására létrejövő külső és belső ingerek erősségét jelzi.
Ingersűrűség v. gyakoriság – a terhelés és a pihenés közötti viszonyt jeleneti.
A pihenő idő annál hosszabb, minél nagyobb az inger intenzitása és időtartama.

Időtartam-terjedelem:
Időtartam: ingerek hatásának hossza.
Terjedelem: távolságban mért hatás.
A terhelés intenzitása és terjedelme fordított arányban van egymással, ha az intenzitást
növeljük, csökkenteni kell a terjedelmet.
Bonyolultság – mennyire bonyolult gyakorlatokat adunk.
Belső terhelés: külső terhelés eredménye és egy elfáradási folyamat.

10. tétel: Az előkészítő gyakorlatok és típusai.

E gyakorlatok segítik elő a gyermekek egészséges testi fejlődését, fokozzák edzettségüket,
teherbírásukat, alapvető és speciális képességeiket.
Felosztásuk:
 Természetes mozgásformák: járások; futások; ugrások; dobások; emelések;
hordások; kúszások; mászások; egyensúly- gyakorlatok; küzdőgyakorlatok /húzások,
tolások.
 Általánosan és sokoldalúan előkészítő gyakorlatok: bemelegítésnél alkalmazzuk-
testrészek egyszerű mozdulatainak variálása, kombinálása, határozott alapformájú
gyakorlatok. Felosztásuk: szabadgyakorlatok; páros, társas, csoportos gyakorlatok;
kéziszer gyakorlatok: babzsák, tornabot, ugrókötél, labda stb.; szergyakorlatok: pad-,
bordásfalgyakorlatok.
 Speciálisan előkészítő gyakorlatok: a sportágakhoz szükséges képességek
fejlesztése.
Elsajátítására alkalmazzuk:
Célgyakorlatok: a fizikai képességeket fejleszti
Rávezető eljárásokat:
Utánzás – a mozgásoktatás legegyszerűbb formája
Hasonlat – korábban szerzett tapasztalatokra építi s mozgáskép-alkotást. A hasonlat abban
segít, hogyan hajtják végre, az utánzás pedig, hogy mit kell csinálni.
Játékos cselekvéstanulás, feladatmegoldás – csak a feladat végrehajtását rendeljük el.
Segítségadás – sérülések, balestek megelőzése céljából.
Rávezető gyakorlatok – a megtanulandó gyakorlat könnyített vagy szétbontott formája.
Kényszerítő helyzetek – a megtanítandó gyakorlat egyik változata nehezített feltételek mellett.

11. tétel: Az erőt fejlesztő gyakorlatok jellemzése és módszertana.

Az erőgyakorlatok segítségével jelentős külső ellenállást küzdünk le, illetve külső hatásoknak
ellenállunk izomerő kifejtés segítségével.
Az óvodáskorú gyermekek erejét fejlesztő gyakorlatokat minimalizálni kell.
Gyakorlatok, amelyekkel az erő fejleszthető:
- természetes gyakorlatok (szokásnál nagyobb erőfejtéssel)
- határozott alapformájú gyakorlatok (döntések, emelkedések, ereszkedések).
Módszertan:
- az erőgyarapítás párhuzamosan és fokozatosan történik.
- tervszerű erősítés.
- erőfeszítés után izomnyújtást kell alkalmazni
- a kis terheléstől haladjunk a nehéz felé, a kevéstől a sok, az egyszerűtől az összetett
felé.
- főként dinamikus gyakorlatokat alkalmazzunk.
- az erőfeszítést kellő bemelegítés, gyorsasági és az ügyességi gyakorlatok után, de
lehetőleg az álló képességi munka előtt végeztessük.
- időnként fel kell mérni a tanítványainak fejlődését, és az újabb terheléseket a
fejlődésnek megfelelően kell megállapítani.

12. tétel: A gyorsaságot fejlesztő gyakorlatok jellemzése és

módszertana.
Ezek ideg, izom koordinációs fejlesztést igényelnek. Nagyrészt öröklött jellegű és
fejleszthetőségé behatárolt.
Módszertan:
- a gyakorlatok technikája tegye lehetővé a maximális sebességű végrehajtás.
- az időtartamot úgy alakítsuk ki, hogy a fáradság ne okozzon jelentősebb
sebességcsökkenést.
- gyakorlatok között megfelelő pihenőidőt biztosítsunk.
- gyerekeknél a játékos gyorsaságfejlesztésen legyen a hangsúly (főként
váltóversenyek).

13. tétel: Az állóképességet fejlesztő gyakorlatok jellemzése és

módszertana.
Állóképesség: a szervezet fáradással szembeni ellenállóképessége hosszantartó sportbeli
kifejtéseknél.
Lényeges feltétele a szervek és a szervrendszerek koordinált működése.
Jellegük szerint lehetnek:
 Energia jellegűek- tartós mozgások (nagy energiaveszteséggel jár)
 Keringési jellegűek- tartósan végzett mozgások közt pihenő a pulzus
megnyugvásáig.
 Izomzat jellegűek- teljes erővel végrehajtott mozgások.
Módszertan:
Fontos a terhelési tényezők változatos felhasználása. Végzésük közben addig kell folytatni,
míg az egyén tudatos erőfeszítésre nem kényszerül. Figyeljünk a helyes légzésre.
14. tétel: A mozgáskoordinációt fejlesztő gyakorlatok jellemzése és
módszertana.
Mozgáskoordináció: a mozgásfázisok összerendezését, a részmozdulatok együttesét,
sorrendjét illetve a gyakorlatanyag vagy sportág sajátos követelményei szerinti
összekapcsolódását, összekapcsolását értjük.
Szükséges hozzá az izmok ellazulása, ezért fontos feltétele a hajlékonyság fejlesztése is.
A jó ellazulási készség eredménye:
 a mozgáskoordináció javulása
 energia megtakaritás
 tökéletesebb mozgásvégrehajtás.
Gyakorlatanyag, módszertan: A gyakorlatok játékosak, élményszerűek legyenek. Minél több
analizátort kapcsoljunk be a végrehajtásban. Olyan gyakorlatokat alkalmazzunk, amelyekben
a mozgáskoordináció változása jól látható. Az ismert mozgásokra kell építeni. Olyan
gyakorlatokat alkalmazzunk, amelyeket a gyerekek néhány próbálkozás után végre tudnak
hajtani.

15. tétel: Az ízületi hajlékonyságot fejlesztő gyakorlatok jellemzése

és módszertana
Hajlékonyság – az a motoros képesség, amelynek segítségével a különböző mozgásokat nagy
mozgás terjedelemmel lehet végrehajtani.
Típusai: aktív (saját erőnket használjuk) passzív (külső segítség használatával).
Terhelés – a külső ingerek és hatásukra létrejövő belső ingerek révén kiváltot hatás.
Bonyolultság – mennyire bonyolult feladatokat oldunk. Belső terhelés – külső terhelés
eredménye.
Gyakorlatok – segítik a gyermek egészséges testi fejlődését.
Felosztásuk: szabadgyakorlatok, páros, társas, csoportos, kéziszergyakorlatok,
szergyakorlatok.
A hajlékonyság maximális fejlettségére nincs szükség. Legnagyobb jelentősége a gerinc háti
szakasza, a csípő, és a vállízületek mozgékonyságának van.
A hajlékonyságot befolyásoló tényezők:
 izmok, ízületi szalagok rugalmassága;
 izmok nyugalmi feszültségének nagysága;
 ellazulási készség;
 technikai felkészültség;
 külső hőmérséklet, napszak.
Minden gimnasztikai gyakorlat hozzájárul a hajlékonyság növeléséhez, ha az a lehető
legnagyobb kiterjedésű; sorozatban, többszöri ismétléssel; élénk vagy közepes tempóban. A
hajlékonyság fejlesztésére alkalmasak a statikus gyakorlatok is.
Módszertani szempontok:
 A hajlékonyság a gyermekkorban fejleszthető könnyebben, később az izomerővel
negatív kapcsolatba kerül;
 A gyakorlatok – főképp a passzív – alkalmazásánál nagy óvatossággal,
fegyelmezettséggel kell eljárni, nehogy húzódás, sérülés következzék be;
 Hajlékonysági gyakorlatok otthoni feladatként is szerepelhetnek sportolóinknál.
16. tétel: Ukrajna testnevelési módszerének felépítésének
sajátosságai
Ukrajnában a testnevelési rendszerek elsősorban az Oktatási és a Tudományos minisztérium
irányítja. Ezen kívül az egészségvédelmi minisztérium, a kulturális minisztérium és a védelmi
minisztérium is.
Testnevelési intézményeknek 2 formája van:
• Állami
• Önkéntes vagy magán
Ukrajna törvénye:
• A testnevelésről és a sportról,
• Állami program a testnevelésről és a sport fejlesztése Ukrajnában,
• Céltudatos komplex program a "Testnevelés a nemzet egészsége" ,
• Ukrajna törvénye az oktatásról.
A fő irányítási rendszer Oktatási és Tudományos minisztérium. Az oktatási és tudományos
minisztérium: oktatásért és testnevelésért felelős bizottságai. Megyei, állami adminisztráció,
oktatási, sportosztályai. Járási és városi tanácsok oktatási és sportos tájai.

17. tétel: Az óvodáskorú gyermekek fizikai tulajdonságainak

jellemzői.
A testsúly az első év alatt megtriplázódik. A következő években 2-2,5 kg gyarapodásuk. A
mellkas körfogata az években 10-15 cm növekszik, azután csak 6 éves korra nő ugyanannyit.
A fej körfogata – újszülötteknél a test hosszának ¼-e, 2 évesen 1/5-e, 6 évesen 1/6-a.
A csontszövet – több vizet tartalmaz és csak 13% ásványi sót, ezért a csontok rugalmasabbak,
mint a felnőtteknél., de könnyebben eldeformálódhatnak negatív tényezők hatására.
Izomszövet – több vizet tartalmaznak és gyengén fejlettek. A testsúly 20-25%-át teszik ki, a
felnőtteknél 40-45%-át. 5-6 évesen intenzíven növekszik a végtagok izmainak a súlya. A
gyerekek izomzata hamarabb regenerálódik. Minél többet mozognak, annál fejlettebb lesz az
izomzatuk.
Légző rendszer – 6-7 éves korra befejeződik a tüdő és a légcső szöveteinek formálódása.
Kisgyerekeknél jellemző a felületes légzés kb. 4 éves korig figyelhető meg a hasi légzés. 3
éves korra tanulják meg az orrukon venni a levegőt.
Szív és érrendszer – 6 éves korra a szív súlya 90 g. Az erek szélesebbek, mint a felnőtteknél.
Több vérük van, mint a felnőtteknek. A pulzusszám 120-140/perc.
Vérnyomás – újszülötteknél 80-85 a felső érték. Hosszas fizikai terhelés negatívan hat a
gyerek szívének működésére. Ha gyorsabban növeljük a terhelést, mint ahogy a szív
alkalmazkodni, akkor káros következményeket okozhatunk.

18. tétel: A gyerekek korosztályozása.

Újszülöttkor (0-2 hónap) – ettől a kortól ajánlatos alkalmazni a masszázst. 2 hónapos kortól
kezdi el a fejét tartani, ekkortól lehet hasra fektetni. Passzív gyakorlatokat végeztethetünk
vele: kezek keresztezése, lábak szétterpesztése
Csecsemőkor (2hónap- 1 éves) – kezdi emelni testét és próbál felülni, segítséggel áll egyenes
lábbakkal és rakja őket. Átfordul hátról hasra és fordítva, kúszik. 8 hónapos magától felül.
Megjelennek az első lépések.
Kisgyermekkor (1-3 év) – formálódik a járás, térbeli tájékozódás. Elkezdődik az érdeklődés
a labda iránt, kezdjük alkalmazni a tartást, gurítást, dobást, pattintást. Alkalmazzunk általános
fejlesztő gyakorlatokat különböző kiinduló helyzetből.
Óvodáskor ( 3-6 év) – rendkívül aktívak. Mivel az óvodások teljes energiával rendelkeznek,
gyakran van szükség pihenőre. A nagyizmok sokkal fejlettebbek, mint a kezet és az ujjat
mozgató izmok.

19. tétel: Újszülöttek és csecsemők testnevelése

Az első hat hónapban nem szabad ültetni a gyereket és minden mozgásformát háton kell
végezni.
1,5-2 hónapos kortól ajánlatos alkalmazni mászást (simogatás).
2 hónapos kortól kezdi tartani a fejét, ekkor lehet hasra fektetni.
3 hónapos kortól lehet végezni dörzsölést.
4-6 hónapos korban kezdi emelni a testétét és próbál felülni, el kezd kúszni.
Foglalkozás: passzív gyakorlatok, ültetés, mászás.
6-9 hónap magától ül.
8 hónapos kortól magától felül és kezdi megérteni a beszédet.
A masszázs során nem ajánlják a kéz masszázst.
10-12 hónapban magától áll, leül és feláll és az első lépések.
Több gimnasztikai gyakorlatot végeztetünk (karlendítés, lábemelés).
1-2 éveseknél állandóan figyelni kell az egészség megőrzésére, az egyensúly érzékelés
fejlesztésére. Mozgások végrehajtása utasítások alapján. Alkalmazzunk, a foglalkozásokon
kúszást, mivel fejleszti a hát, has, kéz, láb fejlődését. Kezdjük alkalmazni a dobást, gurítást,
pattintást. Alkalmazzunk általános fejlesztő gyakorlatokat különböző kiinduló helyzetekből
(ülve, állva). A gyakorlatokat az óvónő a gyerekekkel együtt végezze és dicsérje őket.
Testnevelési foglalkozások: ajánlatos 30 perccel a reggeli után vagy alvás után alkalmazni.
Időtartalma: 15 perc. Figyeljünk a körülményekre. Foglalkozásoknak nincs 3 részes
szerkezete.

20. tétel: A fő mozgások tanításának módszertana

Járás, séta, gyaloglás – az ember fő mozgás formája a gyaloglás. A gyorsasága függ a lépés
hosszától. Óvodáskorban 40-60 cm 150-170 lépés/ perc. 2-3 éves korban sok gyereknél
figyelhető meg a rossz kordináció járás közben (kezek lendülete, nem egyenlő lépéshossz).
Módszertan: Figyelni kell kezek és a lábak mozgásának helyességére.
Ajánlott gyakorlatok: földön elhelyezett tárgyakon átlépni, lábujjhegyen járás, magas térd
emelés. 3-4 éves korban még a gyakorlatokat az óvónővel együtt végezzük a gyakorlatokat.
4-5 éves korban különböző testhelyzetekben járás (kéz csípőre), figyelni kell a légzésre.
Futás módszertana – A testnevelési foglalkozások minden formájában alkalmazzunk futást.
Futás után járást vagy pihenést végezzünk.
Kuszás, mászás – átbújás karikán, kötél alatt való mászás. 3-4 éves korban lehet bevezetni a
bordás falra való mászást, 5-6 éves kortól a kötélre mászást.
Dobás módszertana- 1-3 éves kortól kezdjük tanitani a gyereket labdát gurítani, 3-4 a tárgyak
közt gurítják, 5-6 éves korban már magabiztosabbak jó a labda érzékük.
Ugrások – ezek aciklikus gyakorlatok, erősitik az izmokat. Ugrások típusai: távolugrás-
helyből, nekifutásból, magasugrás- helyből nekifutásból, helyből távolugrás.

21. tétel: A járás tanításának módszere

Járás, séta, gyaloglás – az ember fő mozgás formája a gyaloglás. A gyorsasága függ a lépés
hosszától. Óvodáskorban 40-60 cm 150-170 lépés/ perc. 2-3 éves korban sok gyereknél
figyelhető meg a rossz kordináció járás közben (kezek lendülete, nem egyenlő lépéshossz).
Módszertan: Figyelni kell kezek és a lábak mozgásának helyességére. Ajánlott gyakorlatok:
földön elhelyezett tárgyakon átlépni, lábujjhegyen járás, magas térd emelés. 3-4 éves korban
még a gyakorlatokat az óvónővel együtt végezzük a gyakorlatokat. 4-5 éves korban
különböző testhelyzetekben járás (kéz csípőre), figyelni kell a légzésre.

22. tétel: A futás tanításának módszere

Futás – A testnevelési foglalkozások minden formájában alkalmazzunk futást. Futás után
járást vagy pihenést végezzünk. Futás- intenzívebb mint a járás, jobban megterheli az
izomzatot, a levegő-szív és érrendszert, 16-18 hónapos kortól. 5-6 éves korra nagyon jól
kifejlődik.
Hibák futás közben: kezek nem mozognak. a test előre dől, a fej a lábat nézi, a talp befele
fordul. A lépések kicsik és szaporák.
Módszertan:
A testnevelési foglalkozások minden formájában alkalmazunk futást. 3-4 éves korban
figyeljünk arra, hogy futás közben először a lábujjhegy érintse a talajt. Gyakorlatok: magas
térdemeléssel körbefutás, gyors megállás és elindulás. 5-6 évesen már lehet alkalmazni a 20-
30 m gyorsfutást. A futás fejlesztésére a legjobbak a fogójátékok vagy a sorversenyek. Futási
időtartama különböző életkorokban: lassú futás 1-3 éves korban 1p, 3--4 éves kor—1,5 p, 4-5
éves korban—5 p. Közepes futás 3 éves korig --- 20 mp. 3-6 éves korban 45 mp.

23. tétel: Az ugrás tanításának módszertana

Ugrások - aciklikus gyakorlatok. Pozitívan hatnak a szervezetre, erősíti az izmokat, fejlesztik
a mozgáskoordinációt, de a nem helyes alkalmazásuk (nem megfelelően előkészített érkezési
felület v. túl sok ugrás) negatívan hathat v. sérülést okozhat.
4 fázisból áll:
1. felkészülési (nekifutás v. kiinduló helyzet)
2. fő (elrugaszkodás)
3. repülési
4. megérkezés
Az ugrások típusai:
I. Helyből távolugrás:
Kiindulópont: a láb behajlítva, test előre dől, kezek egyenesek, hátra és szét. Tanítását 3-4
éves korban lehet kezdeni, miután már jól tudnak ugrálni 2 lábon.
Kezdetben helyezzünk a földre 15-2o cm széles tárgyat v. anyagot és ezeken keresztül
történnek az első ugrások.
A megérkezés puha felületre v. homokban történjen. 5 éveseknél a távolságot növelhetjük
7o-8o cm-ig.
Kellően hajlítsák be a lábukat, egyidejű elrugaszkodás két lábbal, a fej ne legyen leeresztve
és megfelelő lendület.
II. Távolugrás nekifutásból:
A legbonyolultabb gyakorlat a gyerekek számára. Meg kell őket tanítani egy lábról
elrugaszkodni és két lábra. Kezdetben 1-2 lépéssel gyakoroltassuk. 5-6 éves korban, ha
már jól tudják végrehajtani a nekifutást 8-1o m-ig. Kezdetben nem max. sebességgel.
III. Magasugrás (mélybeugrás).
Akkor alkalmazzuk, mikor már tudnak helyből távolugrani. Az ugrást előre-fel kell
végrehajtani. Jelöljünk ki érkezési felületet (4ox4o cm), kb. 5o cm távolságra és 15-2o cm
magasságra.
5-6 éves korra a magasságot 4o-45 cm-ig lehet növelni.
IV. Magasugrás nekifutásból:
Tanítását 5-6 éves korban kezdjük 3o cm-es magassággal, 6-7m-es nekifutással, figyeljünk
a megérkezésre (csak lábbal). A nevelő érkezéskor karnyújtásnyira tartózkodjon a
gyerektől, hogy tudjon biztosítani. Ugráló kötelezés is 5-6 éves korban kezdhető. Először
 csak a testnevelés foglalkozásokon, később akár séta v. játék közben is. Először 1o-15 cm-
es magasságban kell átugrani két lábbal előre-hátra és jobbra-balra. Mikor ez jól megy,
lehet próbálni futás közbeni átlépésekkel és csak a legvégén ugrásokkal a lábon ugráló
kötelezzünk.

24. tétel: A dobás tanításának módszertana

Dobás – fejleszti a pontosságot, a szemmértéket, a mozgáskoordinációt, valamint a kéz és a
testizmait. Óvodáskorban alkalmazzák a célba dobást, a távdobást, a labdák dobásét és
elkapását.
Módszertan:
1. 1- 3 éves korban tanítjuk a gyereket gurítani a labdát. (ülve, állva, egy kézzel, két
kézzel)
2. 3 – 4 éves kortól gurítások tárgyak között, különböző tárgyak eltalálása.
3. 5 – 6 éves korban már magabiztosabbak a labdával, jobb a labda érzékük, tudják
helyesen dobni és elkapni a labdát. Ebben a korban lehet kezdeni alkalmazni a célba dobást,
és a távdobást.

25. tétel: A kúszás és mászás tanításának módszertana.

A kúszás 1,5 éves kortól kezdődik, mászás-2 éves kortól.
Nagyon hasznosak, mert több izom is dolgozik egyidejűleg. Mégpedig a kéz, láb, hát és has.
Kúszások és mászások után a gyerekek mindig egyenesedjenek ki.
Módszertan:
- gyakorlatok 3 éves korban
- a kúszás egyidejű és változó végtagokkal
- átbújás karikán
- kötél által való kuszás
3-4 évesek: lehet kezdeni a mászás és kúszás bevezetéséről a foglalkozást(bordás falra
mászás, ferde padra).
5-6 évesek: lehet kezdeni a kötélre mászást. Mászás közbe figyelünk a foglalkozás helyes
megszervezésére, és a rendszeres fegyelmezettségre.

26. tétel: Az általánosan fejlesztő gyakorlatok típusai és

formái(szabadgyakorlatok).
Specifikus mozgások, amelyek a szervezet erősítésére a fizikai és pszichikai képességek
fejlesztésére irányulnak.
Jellegzetességük:
- külön hatnak 1-1 izomcsoportra
- pontosan lehet szabályozni a terhelést
- segítenek a mozgáskoordináció fejlesztésében és a helyes testtartás kialakításában.
Szabadgyakorlatok csoportosítása:
- izom működés jellege szerint (aktív, passzív)
- izomcsoportokra kifejtett hatás szerint(erősítő, nyújtó, ernyesztő)
- testrészei szerint(nyak, kar, váll, törzs, láb).

27. tétel: A rajzírás alapjai és szabályai

A rajzírás egy sajátos gyorsírás, amely a gimnasztikai gyakorlatok rögzítésére szolgál, de
egyéb testhelyzetek, mozgások ábrázolására is szolgál.
Az alkalmazás szabályai:
• A rajzírás módja vonalrajz, egységes jelekkel és számokkal kiegészítve
• A gyakorlat rögzítését mindig a tulaj, szergyakorlatoknál a talaj és a szer
megrajzolásával kezdjük
• A testet, testrészeket arányosan kell ábrázolni
• Az ábrázolás elől, hátul és oldalnézetből történhet
• A gyakorlatokat egymástól el kell választani.
• Az egész test 7 egység.

28. tétel: Előkészítő gyakorlatok összeállításának szempontjai

A gyakorlatok összeállításának szempontjai:
1. Könnyű, de dinamikus legyen az első gyakorlat, ami serkenti a légzést és a
vérkeringést (pl. helyben futás, szökdelés, könnyű lábgyakorlatok)
2. Ezután váll és kar gyakorlatok jönnek, ami lehet nyújtó és erősítő
3. Törzsgyakorlatok, lehet nyújtó és erősítő
4. Az utolsó előtti gyakorlat nehezebb lábgyakorlat legyen (pl. guggolásban szökdelés,
szökdelésből felugrások)
5. Az utolsó gyakorlat könnyű lábgyakorlat (laza helyben futás, láblendítés)

29. tétel: A gyakorlatok vezetésének típusai

Történhet vezényszóval vagy utasítással is.
Típusai:
• játékos utánzó gyakorlatvezetés
• közvetlen utánzás - a nevelő mutatja a gyakorlatokat a gyerekek pedig utánozzák.
Fontos a helyes mutatás
• Játékos módon - versenyzési feladatok segítségével
• Utasítással (10 guggolás 10 ugrás)
• Határozott vezényszó használatával (indításnál „gyakorlat rajta"; közben ütemezünk,
hogy mindenki egyszerre hajtsa végre; megállításnál „elég” vezényszót használunk.
5-6 éves korban kezdjük alkalmazni és itt sem minden gyakorlatnál.

30. tétel: Rendgyakorlatok alkalmazása az óvodában

Biztosítják a gyakorlás alakzatait, segédeszközként használjuk a gyors, praktikus,
fegyelmezett mozgáshoz.
Típusai:
• állások (vigyázzállás, pihenő állás)
• testfordulatok (jobbra, balra, hátra arc )
• alakzatok (oszlop: egyes, kettes, hármas; sor; vonal; kör( arc, oldal, hátkör)
5 6 éves korban kezdjük lassan használni a vezényszavakat, amely két részből áll: felhívó és
végrehajtó. Pl: osztály vigyázz! hátra arc! jobbra át!
Gyakorlat ismétlésének száma különböző életkorban:
• 1-3 évesen 4-6 szor,ugrások 10-12 szer
• 3-4 éves korban 6-8 szor, ugrások 16 szor
• 5-6 éveseknél 10-12 szer, ugrások 22-24 szer

31. tétel: Mozgásos játékok és levezetésük módszertana az

óvodában
A játék az óvodáskorú gyerek legalapvetőbb tevékenysége. A játékot mindig elfogadja. A
játékon keresztül tapasztal, fejlődik a tanulási képességei. A fejlesztéshatások minden térben
jobban fejlődik. A játék semmivel sem helyettesíthető.
Személyiségfejlesztést is megoldunk vele:
• gátlási felszabadulások
• kitartás
• sokoldalúság
• kudarctűrés
• kezdeményező képesség
• problémamegoldó képesség
A pedagógus szerepe:
 A játék oktatása a fejlesztőhatások elérése érdekében.
 Komplex fejlesztő hatások érhetők el a játékkal is.
 Más nevelési helyeken tanultakat elmélyíthetik.
 Növeljük igényszintjét vegyük rá, hogy tegye magasra a mércét.
 Építsük ki benne, hogy bízhat magában, hogy pozitív énképe legyen.
Mozgásos játékok felosztása:
Szerepjáték Szabályjáték
Futó
Fogó
Labdás
Versengések
Egyéb
Játékok kiválasztása:
Evés és lefekvés előtt ajánlatos nem hosszú/alacsony terhelési játékok. Séta közben, alvás
előtt 1 órával/alvás után bármilyen terhelési játékokat választhatunk figyelembe véve az
évszakot és a körülményeket.
A játékok lebonyolítása:
A játék magyarázata és megértetése rövid legyen és jól megérthető. Mindenki jól lássa és
figyeljen oda. Fontos a csapatok elosztása. Próbáljunk egyenlő számú és erő csapatokat
kialakítani. Játék közben figyelni kell a fáradtság jeleire, mert a játék közben túlterhelhetjük a
gyerekeket. Játék végén mindig mondjuk el a hibákat, dicsérjük meg az aktívakat, ügyeseket.
Ezzel próbáljuk motiválni a gyerekeket, hogy legközelebb vegyenek részt a játékban.

32. tétel: Sportjátékok és levezetésük módszertana óvodában.

A kutatások és a gyakorlatok azt igazolják, hogy az 5-6 éves gyerekek már jól el tudják
sajátítani a sportjátékok alapjait. Óvodáskorban elsajátítható játékok: tollaslabda, labdarúgás,
kosárlabda.
Tollas labda: Bárhol lehet játszani. Fejleszti a gyorsaságot, az állóképességet, a koordinációs
képességet a kerek a lábak, és a test erejét, valamint a szemmértéket.
Módszertan: Először is figyeljünk az ütő helyes fogására, az alapállás elsajátítása. Labda
ütögetés egyhelyben 10-15 tenyérrel. Az adogatás elsajátítása, a labda feldobása fej fölé és
elütése egyenes kézzel. Ha már ezek jól mennek meglehet próbálni a gyerekeket párba állítani
(egy erősebb és egy gyengébb).
Labdarúgás: mielőtt játszani kezdenek a gyerekek próbáljunk elsajátítani velük a
labdavezetés, passzolás, megállítás és kapubarugás technikáit. Gumilabdával, röplabdával
játszanak. Figyeljünk a szabályok betartására: nem szabad lökdösődni.
Kosárlabda: először különböző játékok segítségével tanítsuk meg a technikákat külön
(labdavezetés jobb és bal kézzel, átadások két kézzel, fej körül egy kézzel, a válltól elkapások
mindig két kézzel). Kosárba dobások. Palánk magassága 2 m. legyen. Figyeljünk arra, hogy
tilos lábbal érinteni a labdát.
33. tétel: A mozgástanulás folyamata és a mozgáskészség
kialakulása.
Mozgástanulás – egy új mozdulat eltanulása. Belső folyamatok sorozata, ami gyakorlás vagy
tapasztalás eredményeként tartós változáshoz vezet, a készségszintű viselkedésben
(mozgásban).
A mozgáskészség kialakulását 3 szakaszra bonthatjuk:
1. Generalizációs szakasz (durva koordinációs szakasz) – a mozgásra vonatkozó
ismeretek felfogásától és megértéstől az első sikeres végrehajtásig tart. Jellemzői: sok
fölösleges görcsös és merev mozgás. Fontos a helyes és pontos bemutatás.
2. Koncentrációs szakasz – az első sikeres végrehajtástól a jártasság kialakulásáig tart.
Fontos, hogy jól alakuljon ki és rögzüljön. Figyeljünk a mozgás helyességére, ebben a
szakaszban még alakítható.
3. Stabilizációs szakasz (finom koordinációs szakasz) – a mozgás végrehajtása
automatizálódik, kialakul a mozgáskészség, már nem kell figyelni a mozgás végrehajtására,
felszabadul a tudat az ellenőrzés alól, másra is figyelhet.

34. tétel: A testnevelési munka formái az óvodában.

Típusai:
• Reggeli torna
• Alvás utáni torna
• Testnevelési perc
• Testnevelési szünet
Reggeli torna. Mindennap reggeli előtt pozitív hatása van a szervezet rendszerére, segít a
helyes testtartásban, hozzászoktatja a gyereket a mindennapos testmozgásra.
Gyakorlatok változásának szempontjai:
 egyszerűek legyenek, és ne igényeljenek sok energiát
 főként a nagy izomcsoportokat mozgassuk meg (váll, hát, láb, has)
 használjunk eszközöket, hogy érdekesebb legyen a gyerekeknek
Gyakorlatok sorrendje: Először járás vagy rövid futás, majd váll-, kéz- és hátgyakorlatok
(tágítják a mellkast és javítják a testtartást). Ezután has gyakorlatok (törzshajlítás előre,
oldalra), legvégén lábgyakorlatok. Kiinduló helyzet ne csak állva legyen, hanem ülve és
fekve is. A gyakorlatsort max. 2 hetente cseréljük.
Módszertan:
 Foglalkozás előtt teremtsük meg a szükséges feltételeket (tisztaság, friss levegő,
világosság)
 Jó időben ajánlatos mindig szabadban tartani
 Mindig sorakozással kezdjük (legegyszerűbb egymás mögött állni)
 Utána 30-50 mp séta, közben figyelni a testtartásra
Alvás utáni torna. Mindennap kötelező. Főként általános fejlesztő gyakorlatokat
alkalmazzuk (nincs futás és járás, legfeljebb a torna végén egyhelyben)
Testnevelési perc. A foglalkozások alatt a gyerekek hamar elfáradnak. A 3-4 évesek 7-9
perc után; 4-5 évesek 10-12 perc után; 5-6 évesek 12-14 perc után.
A testnevelési perc 3-4 gyakorlatot tartalmaz 4-6 ismétléssel, hossza 1-2 perc. Főként
azokat az izomcsoportokat mozgassuk meg, amelyek a foglalkozás alatt elfáradtak. A
kiinduló helyzet lehet ülve az asztalnál vagy állva az asztalok mellett.
Legyenek benne: nyújtózások, törzsdöntések, lábgyakorlatok.
Testnevelési szünet. Ez lehet egy mozgásos játék, táncgyakorlatok zenére, 5-6 általánosan
fejlesztő gyakorlat vagy ezeknek kombinációja. Hosszúk 6-10 percig. 2-3 perccel a kötelező
foglalkozást be kell fejezni, hogy a gyerekeknek legyen ideje lenyugodni.
35. tétel: A reggeli torna levezetésének módszertana.
Minden nap reggeli előtt pozitív hatása van a szervezet módszereire, segít a helyes
testtartásban. Hozzá szoktatja a gyerekeket a mindennapos testmozgásra.
Gyakorlatok sorrendje: Először járás vagy rövid futás. Majd váll, kéz és hátgyakorlatok
(tágítják a mellkast és javítsák s testtartást.). Ezután has gyakorlatok (törzshajlítás, fordítás),
lábgyakorlatok. A kiinduló helyzet ne csak állva legyen, hanem ülve és fekve is. A
gyakorlatsort max. 2 hetente cseréljük.
Módszertan: Foglalkozás előtt teremtsük meg a szükséges feltételeket (tisztaság, friss levegő,
világosság). Jó időben ajánlatos mindig a szabadban tartani a reggeli tornát. Mindig
szórakozással kezdődik (legegyszerűbb egy oszlopba, egymás mögött). 30-50 mp séta, közben
figyelni a testtartásra.

36. tétel: A testnevelési percek levezetésének módszertana.

A foglalkozások alatt a gyerekek hamar elfáradnak az üléstől. A 3-4 évesek 7-9 perc után, a 4-
5 évesek 10-12 perc után, az 5-6 évesek 12-14 perc után.
A testnevelési perc 3-4 gyakorlatot tartalmaz, 4-6 ismétléssel, hossza 1-2 perc. Főként azokat
az izomcsoportokat mozgassuk meg, amelyek a foglalkozás alatt elfáradtak. A kiinduló
helyzet lehet ülve az asztalnál vagy állva az asztalok mellett. Legyenek benne nyújtózások,
törzsdöntések, lábgyakorlatok. 2-3 hetente változtassuk a gyakorlatsort.

37. tétel: A testnevelési szünetek levezetésének módszertana.

Keveset mozgó foglalkozások között használjuk. Ez lehet egy mozgásos játék,
táncgyakorlatok zenére, 5-6 általánosan fejlesztő gyakorlat vagy ezeknek kombinációja. A
testnevelési szünet 6-10 percig tart. 2-3 perccel a következő foglalkozás előtt be kell fejezni,
hogy a gyerekeknek legyen idejük lenyugodni.

38. tétel: Az óvodai testnevelési foglalkozások szerkezeti felépítése

és jellemzői.
Kötelezőek és szükségesek a mindennapokban.
Típusai:
• reggeli torna
• alvás utáni torna
• testnevelési perc
• testnevelési szünet
Reggeli torna
Mindennap reggeli előtt. Pozitív hatása van a szervezet rendszereire, segít a helyes
testtartásban. Hozzászoktatja a gyerekeket a mindennapos testmozgáshoz.
Gyakorlatok választásának szempontja:
o legyenek egyszerűek és ne igényeljenek tul sok energiát.
o főként a nagy izomcsoportokat mozgassák meg: váll, hát, has, láb.
o használjunk eszközöket, hogy érdekesebb legyen a gyerekeknek.
Gyakorlatok sorrendjei:
Járás/rövid futás kéz/váll/hát gyakorlatok has gyakorlatok lábgyakorlatok.
Kiinduló helyzet ne csak állva legyen, hanem ülve és fekve is. A gyakorlatsort maximum
kéthetente cseréljük.
Módszertan:
foglalkozás előtt teremtsük meg a szükséges feltételeket (tisztaság, friss levegő,
világosság)
jó időben ajánlatos a szabadban tartani.
 mindig sorakozással kezdődik
utána 30-50 msp séta, figyelni a testtartásra.
Alvás utáni torna
Mindennap kötelező alvás után. Főként általánosan fejlesztő gyakorlatokat alkalmazunk.
Nincs futás vagy járás, legfeljebb a torna végén egyhelyben.
Testnevelési percek
A foglalkozások alatt a gyerekek hamar elfáradnak az üléstől. A 3-4 évesek 7-9 perc után,
4-5 évesek 10-12 perc után, az 5-6 évesek 12-14 perc után. A testnevelési perc 3-4
gyakorlatot tartalmaz, 4-6 ismétléssel, hossza 1-2 perc. Főként azokat az izomcsoportokat
mozgassuk meg, amelyek a foglakozások alatt elfáradtak.
A kiinduló helyzet lehet ülve az asztalnál, vagy állva az asztalok mellett. Legyenek benne
nyújtózások, törzsdöntések, lábgyakorlatok. 2-3 hetente változtassuk a gyakorlatsort.
Testnevelési szünet
Keveset mozgó foglalkozások között használjuk. Ez lehet egy mozgásos játék,
táncgyakorlatok zenére, 5-6 általánosan fejlesztő gyakorlat vagy ezeknek kombinációja. A
testnevelési szünet 6-10 percig tart. 2-3 perccel a következő foglalkozás előtt be kell
fejezni, hogy a gyerekeknek legyen idejük lenyugodni. ( ennyi volt csak a füzetbe)

39. tétel: Testnevelési foglalkozások levezetésének módszertana

A testgyakorlatok tanításának, a motoros képességének fejlesztésének és a mozgás készség
kialakításának főbb formája. Kötelező és mindennapos. Minden korcsoportnak megvan a
sajátossága és változó a foglalkozások időtartalma is.
A foglalkozások feladatai: egészségügyi; nevelői; oktatási.
Testnevelés foglalkozások típusai:
A foglalkozások különböznek a tartalmukban és a pedagógiai folyamatokban;
Tartalom szerint óvodáskorban legjobbak a komplex foglalkozások (szabadgyakorlatok, fő
mozgás formák)
Pedagógia feladatokat tekintve:
• ismerkedés új gyakorlatokkal (magyarázat, utánzás);
• új anyag tanulása;
• megerősítés és tökéletesítés;
• ellenőrzés.
Például:
1) mozgáskészség kialakítása helyből távolugrásnál. Első ismerkedés távolugrással;
2) helyből távolugrás elemeinek tanítása (gyakorlat részekre bontása, ez több gyakorlat is
lehet);
3) elemek egyesítése és az ugrás tökéletesítése;
4) helyből távolugrás technikájának ellenőrzése és értékelése.

40. tétel: A gyakorlatok végrehajtásának típusai a testnevelési

foglalkozásokon
A gyakorlatok végrehajtásának típusai:
• egyéni – 1 gyerek végzi a többi figyeli. Alkalmazzuk az új gyakorlatok tanításánál és
akkor, amikor szükséges a biztatás.
• egymás utáni – egyensúly gyakorlatoknál, ugrásoknál, kúszásoknál alkalmazhatjuk.
• frontális – főként a bevezető és a befejező részben alkalmazzák, a pedagógus mutatja,
a gyerekek utánozzák. Mindeni dolgozik egyszerre.
• csoportos – 2-3 kisebb csoportot alakítunk és minden csoportnak külön feladata és
játéka van.
41. tétel: Az óvodai testnevelési foglalkozások sajátosságai 3
éveseknél.
Törekedni kell arra, hogy a mozgásos tevékenység elegendő legyen minden gyerek számára.
Keltsük fel a gyerekek érdeklődését a gyakorlatok végrehajtásához és a játékban való
részvételhez. Kezdetben a csoportot osszuk két részre és csak az egyik csoporttal
foglalkozunk egy időben. A gyakorlatok vezetésénél főként a frontális módszert válasszunk.
A fő részben próbáljunk két mozgástípust alkalmazni (bonyolult és egyszerű).

42. tétel: Az óvodai testnevelési foglalkozások sajátosságai 4

éveseknél.
Fő cél, hogy a gyerekek maguktól hajtsák végre a mozgásokat. Kezdjük alkalmazni a
rendgyakorlatokat (sorakozó). Az első félévben még mutatjuk a gyakorlatokat, a második
félévtől lehet előreállítani 1-1 gyereket vagy áttérni az utasításokra. Figyeljünk a helyes
testtartásra és az egymástól való távolság betartására.

43.tétel: Az óvodai testnevelési foglalkozások sajátosságai 5

éveseknél.
Könnyebben fel tudjak fogni, megérteni és értékelni a saját mozgásaikat. Bemelegítésnél
vonjunk be minél többféle eszközt. A gyerekek ekkor már gyorsan észreveszik egymás
mozgásaiban a hibákat. 5-6 éves korra a gyerekek nagyon jól kifejlődnek. 5-6 évesen már
lehet alkalmazni a 30m gyorsfutást. A futás fejlesztésére a legjobbak a fogjátékok,
sorversenyek. 5- 6 éves kortól meglehet kezdeni a kötélre mászást. Mászás közben figyeljük a
foglalkozás helyes meg szervezésére biztosítására és rendre. Ilyenkor már magabiztosabbak.
5-6 évesen lehet kezdeni először csak a testnevelési foglalkozásokon az ugrálókötelezést,
később séta és játék közben.

44. tétel: Az óvodai testnevelési foglalkozások sajátosságai 6

éveseknél.
Biztosan hajtják végre a feladatokat, önállóbbak az új gyakorlatok tanulásánál. Itt már be lehet
vezetni a vezérszavak használatát. A foglalkozások kezdetén mondjuk el a foglalkozás
tartalmát. Érdekes lehet számukra a társas gyakorlatok vagy a csoportosak egymás kezét
fogva. A szabad gyakorlatokat végezhetjük mozgás közben is (karkörzés).
 A bemelegítésnél 6-7 gyakorlat, 8-10 ismétléssel.
 A fő részben a bonyolultabb mozgásokat bontsuk részekre és 1 foglalkozáson csak 1-
et tanítsunk.
Legyen versenyszellem a játékokban, mondjuk el kik a győztesek, dicsérjük meg az
ügyesebbeket, figyeljünk arra, hogy a gyengébbeket ne közösítsék ki. Megkezdődhet a
sportjátékok alapjaiba való bevezetés. Az óvónő jelen van, figyeli a szabályok betartását,
lehetőleg nem vesz részt a játékokban. A foglalkozás hossz 30-35 perc.

45. tétel: Sport ünnepek jelentősége az óvodában

1. Sportnap sportünnep – Az egészséges életmód, a rendszeres testmozgásra való felhívás.
2. Egészségnap – Nincs egészségnap mozgás vagy sport nap nélkül.
3. Kirándulás – Állatkert, botanikus kert, park, játszótér
4. Sportvetélkedők – Lehetnek akadálypályák, ügyességi-, sor versenyek. Ezek mind
fejlesztik a kitartást a küzdelmi tudást, a koncentrációt, a türelmet, önfegyelmet és egyaránt a
fizikai képességeket is. Próbáljunk minden gyerek számára sikerélményt biztosítani. Nem
feltétlenül szükséges győzteseket vagy helyezéseket kiosztani.
46. tétel: A motoros aktívitás biztosítása a gyerekek mindennapi
életében
Az aktív testmozgás nagyon fontos tényező a fejlődő szervezet számára, ami segít az
egészségmegőrzésben, az egyéniség fejlesztésében és a gyerekek nevelésében. Biztosítja a
sokoldalú testi fejlődést. Testmozgás mennyisége és minősége szoros összefüggésben van a
gyerekek gondolkodásával, memóriájával és közérzetével.
Testmozgás lehet céltudatos vagy önálló. Meg kell teremteni a gyerekek számára az
optimális mennyiségű testmozgást, ami szükséges a gyerekek teljes értékű fejlesztéséhez.
Azok a gyerekek, akik rendszeresen végeznek testnevelési gyakorlatokat vagy játékokat,
vidámabbak egészségesebbek és munkabírásuk is jóval nagyobb. A nem elegendő testmozgás
egészségügyi problémákhoz vezethet. Az óvodáskorú gyerekek aktív testmozgása, nemcsak
biológiai szükséglet, hanem céltudatos pedagógiai hatás eredménye, amelyet az
óvodák napi beosztásával lehet szabályozni.
Önálló testmozgás – az óvodában töltött idő majdnem felét teszi ki. Játék és eszközök
használatával lehet érdekessé és színessé tenni. Ajánlatos minden héten legalább 1 új
mozgásos játék tanítása, amelyet havonta 4-6-szor megismétlünk.

47. tétel: A testnevelési munka tervezésének a sajátosságai

A tervezés fontos feltétele a testnevelés pozitív hatásának elérése érdekében. Segít
meghatározni a kitűzendő célokat és oktatási- nevelési feladatokat.
A tervezéshez szükséges:
• cél és feladat
• eszközök
• szervezés
• módszer
Tervezés alapja a tanterv vagy tananyag külön korcsoportok számára:
1. anyaggyűjtés (mit akarok megtanítani)
2. anyagfelbontás (a tanítandó gyakorlatok szétbontása)
3. anyagelrendezés (a mozgások épüljenek egymásra, haladjunk az egyszerűtől
a bonyolultabb felé). Vegyük figyelembe a testi képességeket, a
személyiségfejlesztést, az eszközöket és az időjárást.
A tervezés történhet:
• félévre
• hónapra
Foglalkozássorokat létrehozva, amelyek egymásra épülnek.

48. tétel: A testneveléshez szükséges feltételek megteremtése az

óvodákban
A testnevelési foglalkozások eredményessége függ a megfelelő feltételek megteremtésétől
(eszközök, tornatermek, pályák). Az óvoda vezetésének a feladata a megfelelő feltételek
megteremtése.
A testnevelés fő kritériumai: a biztonság, ezért rendszeresen kell őket ellenőrizni.
Követelmények a testnevelési foglalkozáshoz:
• hőmérséklet (belső +4, +16)
• szellőztetés (1 óra alatt 3szor kell, hogy cserélődjön a levegő)• megfelelő világítás
• veszélyes tárgyak vagy élek eltávolítása vagy biztonságossá tétele
49. tétel: A testnevelési rendszer szervezése és irányítása az
óvodákban.
Sikere függ a rendszerben dolgozó munkások hozzáállásától és együttműködésétől. Főként az
igazgató, az óvónő, a dada, a zenetanár és az ápoló munkájától.
Az igazgató feladatai:
- Szükséges feltételek biztosítása
- A megfelelő napirend beosztása
- Ellenőrzi az ételek minőségét
- Ellenőrzi a testnevelési foglalkozások minőségét
- Módszertani ajánlásokat ad a foglalkozások levezetésére.
Az ápoló feladatai:
- Periodikusan ellenőrzi a gyerekek egészségügyi állapotát
- A beteg, fizikailag nem megfelelően fejlett gyerekek gyakoribb ellenőrzése
- Ajánlásokat tesz a gyerekek egyik vagy másik gyakorlat alóli felmentéséről.
Az óvónőknek, dadáknak közvetett szerepük van a testnevelési foglalkozásokban (azaz
jelen vannak, vezetik és személyesen segítik)

50. tétel: Testnevelés a családban.

A családnak fontos helye van a gyermeknek a születésétől az iskolába való felvételig történő
felnevelésében. Ő végzi a fő funkciót - gyermekeik oktatása, amely nemcsak a személyes
tevékenységük, hanem a társadalmi felelősségvállalásuk is.
A szülők többsége egészséges, vidám, okos és erős gyermekeket akar látni. Ezeknek a
tulajdonságoknak a kialakulása nagymértékben függ az oktatási folyamat megszervezésétől,
különösen a testneveléstől a családban és az óvodai intézményekben.
A tudományos kutatások megállapították, hogy sok családban a testnevelés szervezése és
tartalma nem felel meg a modern követelményeknek. Meg kell említeni, hogy néhány szülő
nem fogja fel kellőképpen a gyerek napi rendjének és a friss levegőn tartózkodásának
jelentőségét. Úgy vélik, hogy az edzés szükségtelen és nem értik azok fontosságát a
gyermekek egészségére nézve
A szülők nagy része meg van győződve arról, hogy a testnevelés alapjait óvodában vagy
iskolában kell elhelyezni, levéve ez által magukról a család testneveléséért a felelősséget.
Az egészség és a gyermek megfelelő fizikai fejlődése az egészséges életmód
megszervezésével kezdődik a családban.
Ide tartoznak:
 a család pozitív pszichológiai klímája, a szülők jóindulatú hozzáállása egymással és a
gyermekekkel;
 a szülők negatív hozzáállása az alkoholhoz és a dohányzáshoz.
 racionális táplálkozás,
 a testgyakorlatok rendszeres használata,