Öregségi nyugellátás, korhatár előtti ellátás,

hozzátartozói nyugellátásszerű ellátások az állami

nyugdíjrendszeren kívül

2.1. Bevezetés a Társadalombiztosítási nyugdíjba

1.) A nyugdíjrendszer alapelvei

Az állami nyugdíjrendszer célja, az időskori, illetve közeli hozzátartozó halála esetén a
jövedelembiztonság megalapozása.
Az állami nyugdíjrendszerben az ellátási jogosultság nyugdíjjárulék fizetésen alapul.
Az állam garantálja az állami nyugdíjak kifizetését.

2.) Az állami nyugdíjak és fedezetük

Az állami nyugdíjrendszerben ellátásként törvényben meghatározottak szerint
a) öregségi nyugdíj és
b) hozzátartozói nyugellátás állapítható meg.

Öregségi nyugdíj annak állapítható meg, aki a nyugdíjkorhatárt betöltötte, és megfelel a

törvényben meghatározott egyéb feltételeknek. Törvényben meghatározott feltételek
fennállása esetén a nők a nyugdíjkorhatár betöltése előtt is jogosulttá válnak öregségi
nyugdíjra. A nyugdíjak reálértékét biztosítani kell.
Az állami nyugdíjak kifizetésének fedezetét a Nyugdíjbiztosítási Alap biztosítja.
A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit a befizetett nyugdíjjárulékok, a foglalkoztatók által e
célra fizetett közterhek, a központi költségvetésből biztosított források és a törvényben
meghatározott egyéb bevételek képezik. Természetes személy nyugellátás fedezetére,
törvényi kötelezettség alapján fizetett járuléka kizárólag a Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti
meg.

3.) A kiegészítő nyugdíjintézmények

Az időskori jövedelembiztonság megteremtésében viselt egyéni felelősség és az
öngondoskodás érvényre juttatása érdekében a tagok önkéntes részvételével - törvényben
meghatározott feltételek szerint - kiegészítő nyugdíjintézmények működhetnek. (Lásd: az
Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvényt)

A magyar nyugdíjrendszer legfőbb jellemzői

A felosztó-kirovó állami rendszert, az állam a közös kockázatvállaláson és a szolidaritás
elvén alapuló kötelező társadalombiztosítás működtetésével tartja fent és működteti ,
ami azt jelenti, hogy a részvétel meghatározott életkortól kötelező és az állam által
meghatározott járulékokat, adókat kell megfizetni a kötelezetteknek.
A hazai nyugdíjrendszer legfőbb problémája a járulékfizetők számának és az általuk fizetett
járulékok összegének csökkenése (lásd: a több százezer aktív korú munkavállaló külföldi
munkavállalásának következményeit, vagy a járulékfizetés elkerülése érdekében a
minimálbéren történő foglalkoztatást stb.), illetve a növekvő nyugdíjas korba lépő
korosztályok létszáma, és az életkor kitolódása, az aktívakra jutó eltartottak számarányának a
változása stb. Ezen problémát - egy ideig - megszorításokkal, korhatáremeléssel,
járulékemeléssel, vagy a gazdaság felpörgetésével lehet kezelni.

A társadalombiztosítási nyugdíj fedezetére, a társadalombiztosítás ellátásaira és a

magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (Tbj.)
rendelkezései szerint járulékot kell fizetni.
Az állam a társadalombiztosítási nyugellátások kifizetését akkor is biztosítja, ha a
Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai meghaladják a bevételeket- ez az állami garancia lényege.
Ha a Nyugdíjbiztosítási Alap a tervezett kiadásai meghaladják a bevételeket, a központi
költségvetés a különbség összegét előirányzatként biztosítja.

A társadalombiztosítási nyugellátás a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem

összegéhez és az elismert szolgálati időhöz igazodik.

Ismételjük át az alapfogalmakat:

a) saját jogú nyugellátás és a hozzátartozói nyugellátás: olyan keresettől, jövedelemtől függő

rendszeres pénzellátás, amely meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén a
biztosítottnak (volt biztosítottnak), illetve hozzátartozójának jár,
b) öregségi nyugdíj: meghatározott életkor elérése és meghatározott szolgálati idő
megszerzése esetén járó nyugellátás,
c) özvegyi nyugdíj: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de
nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy házastársának, meghatározott feltételek mellett
élettársának, valamint elvált házastársának járó nyugellátás,
d) árvaellátás: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de
nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy gyermekének, örökbefogadott gyermekének,
meghatározott feltételek esetén nevelt gyermekének, testvérének, unokájának járó ellátás,
e) szülői nyugdíj: az elhunyt biztosított (nyugdíjas) szülőjének, nagyszülőjének, meghatározott
feltételek fennállása esetén nevelőszülőjének járó ellátás,
f) szolgálati idő: az az időszak, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett
volt, illetve megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. A nyugdíjjárulék-fizetési
kötelezettség nélkül szolgálati időnek minősülő időszakokat e törvény külön határozza meg,
g) megváltozott munkaképességű: az a személy, akinek külön jogszabályban meghatározottak
alapján az egészségi állapota legfeljebb 50 százalékos
h) öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege : 2021. január 01-től a korábbi időszakhoz
hasonlóan 28 500 Ft/hó,
i) saját jogú nyugdíjas fogalma
 2012. január 1-jén bekövetkezett jogszabályváltozások következtében azon személy
minősül a magyar jogszabályok szerinti saját jogú nyugdíjasnak, aki:
a. a magyar nyugdíjbiztosítási szerv által megállapított öregségi nyugdíjban,
b. az Európai Unió valamely tagállama, illetve Norvégia, Izland,
Liechtenstein vagy Svájc (EGT állam) által megállapított öregségi típusú
nyugdíjban részesül, abban az esetben, ha a megállapítás a koordinációs
rendelet, illetve kizárólag az adott ország saját nemzeti jogszabálya alapján
történt, vagy a
c. Magyarországgal szociális biztonsági/szociálpolitikai egyezményt kötött
országok által megállapított öregségi típusú nyugdíjban részesül, abban az
esetben, ha a megállapítás, vagy a folyósítás az egyezmény alkalmazásával
történt/történik.
d. saját jogú nyugdíjas továbbá az is, aki a Magyar Alkotóművészeti
Közalapítványtól öregségi vagy rokkantsági nyugdíjsegélyben,
Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól egyházi, felekezeti nyugdíjban,
vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.

Törvény hatálya
Az 1997. évi LXXXI törvény hatálya kiterjed:
a) a Tbj. szabályai alapján biztosítottnak minősülő személyekre és a foglalkoztatókra,
továbbá
b) a Tny.-ben meghatározott saját jogú és hozzátartozói nyugellátásban részesülő
személyekre, valamint
c) a nyugdíjfolyósító szervre, a központi nyugdíjbiztosítási szervre, valamint a nyugdíj-
megállapítás során és a törvény szerinti egyéb eljárásokban eljáró szervekre
(nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv).

Eljáró szervek

Nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek

a) a fővárosi és megyei kormányhivatalnak a 168/1997. (X.6.) Kormányrendelet 1. számú
mellékletben meghatározott járási (fővárosi kerületi) hivatalát (járási hivatal),
b) a fővárosi és megyei kormányhivatal a Pest Megyei Kormányhivatal kivételével
(kormányhivatal),
c) a Magyar Államkincstár Központja (Központ),
d) a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóság,
e) Budapest Főváros és Pest megye területén működő általános hatáskörű nyugdíj-
megállapító szerv Budapest Főváros Kormányhivatala VIII. Kerületi Hivatala, amelynek
illetékességi területe Budapest fővárosra és Pest megyére terjed ki.
f) a Nyugdíjfolyósító szerv a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóság,
Budapest Főváros Kormányhivatalának - nyugdíjbiztosítási igazgatási szervként eljáró - VIII.
Kerületi Hivatala (kijelölt fővárosi kerületi hivatal) országos illetékességgel jár el első fokon
kormányrendeletben meghatározott társadalombiztosítási nyugellátások valamint a
nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó egyéb ellátások
megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben.

2.2. Nyugdíjszolgáltatások

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében a jogosultsági feltételek megléte esetén az

alábbi nyugellátások megállapítására van lehetőség:

1. Saját jogú nyugellátás:

a) az öregségi nyugdíj (öregségi teljes és résznyugdíj, valamint a nők kedvezményes
öregségi nyugdíja)

2. Hozzátartozói nyugellátások:
a) az özvegyi nyugdíj
b) az árvaellátás
c) a szülői nyugdíj
d) a baleseti hozzátartozói nyugellátások
e) az özvegyi járadék

Többes ellátás folyósítás

Az, aki egyidejűleg

a) több saját jogú nyugellátásra, vagy
b) több hozzátartozói nyugellátásra is jogosult - ha törvény másként nem rendelkezik - mind a
saját jogú, mind a hozzátartozói nyugellátások közül a számára kedvezőbbet választhatja
azzal, hogy a jogosultra kedvezőtlenebb nyugellátás folyósítása szüneteltetésre kerül.

2.3. Az öregségi nyugdíj

Az öregségi nyugdíj olyan saját jogú nyugellátás, amely meghatározott életkor (öregségi
nyugdíjkorhatár) elérését követően és meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén jár a
biztosítási jogviszonyban nem álló személy részére.
Az öregségi nyugdíj típusai:
 - öregségi teljes nyugdíj,
- öregségi résznyugdíj,
- nők kedvezményes öregségi nyugdíja

2010. január 1-től fokozatosan 62. évről 65. évre emelkedik az öregségi nyugdíjra jogosító
korhatár.
A 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj
esetében a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatára
annak, aki
a) 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév,
b) 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap,
c) 1953-ban született, a betöltött 63. életév,
d) 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap,
e) 1955-ben született, a betöltött 64. életév,
f) 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap,
g) 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév.

Példa:
Az 1956. december 15-én született biztosított 2021. június 13-án tölti be a reá irányadó
öregségi nyugdíjkorhatárt, vagyis a 64,5 életévét, ettől az időponttól igényelheti az öregségi
nyugellátását.

2.3.1. Az öregségi teljes nyugdíj

Öregségi teljes nyugdíjra tehát az jogosult, aki:

a) a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt (öregségi nyugdíjkorhatár)
betöltötte, és
b) legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, valamint
Az öregségi nyugdíjra jogosultság azon a napon nyílik meg, amelyen a fenti feltételek
mindegyike teljesült.

2011. január 01-től öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki
legalább negyven év jogosultsági, és 32 év szolgálati idővel rendelkezik.

A jogosultsági idő meghatározása

Jogosultsági időnek minősül

- a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal,
valamint
- a terhességi-gyermekágyi segélyben/ csecsemőgondozási díjban,
- gyermekgondozási díjban,
- gyermekgondozást segítő ellátásban,
- gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos
vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban, és
gyermekek otthongondozási díjában eltöltött idővel, vagy ezekkel egy tekintet alá eső, 1998.
január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő.

A jogosultsági idő megállapításának korlátozása

Az öregségi teljes nyugdíj nem állapítható meg,

- ha a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal
szerzett szolgálati idő nem éri el a 32 évet,
- olyan nő esetén pedig, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott
gyermekére tekintettel ápolási díjat, vagy 2019.01.01-től otthongondozási díjat állapítottak
meg, vagy aki 1998. január 1-jét megelőzően ezzel egy tekintet alá eső szolgálati időt
szerzett, a 30 harminc évet.

A meghatározott jogosultsági idő - ha a jogosult a saját háztartásában öt gyermeket nevelt -

egy évvel, minden további gyermek esetén további egy-egy évvel, de összesen legfeljebb 7
évvel csökken, vagyis keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső
jogviszonnyal szerzett szolgálati időnek el kell érnie legalább a 25 évet.
Példa: a kérelmező nő 5 gyermeket nevelt saját háztartásában, a nyugdíj megállapításához
legalább 31 év keresőtevékenységgel (járulékfizetési idővel kell rendelkeznie.
(Saját háztartásban nevelt gyermeknek azt a vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermeket kell
tekinteni, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt és annak gondozásából rendszeres
jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, vagy a gyermek után családi pótlék
folyósítására volt jogosult. (Lásd.: az 1998. évi LXXXIV. törvény 12.§ (2) bekezdését).)

A keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett
jogosultsági idő meghatározása
A keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett
jogosultsági idő:
a) az 1997. december 31-ét követően többek között:
- a munkaviszonyban,
- személyes közreműködésen alapuló szövetkezeti tagsági - kivéve az iskolaszövetkezeti -
viszony,
- a nem öregségi nyugdíj folyósítása mellett létesített egyéni és társas vállalkozói viszony,
- a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony,
- az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás, az egyszerűsített foglalkoztatás,
a szakmunkástanuló és a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlat időtartama,
továbbá

b) az 1998. január 1-jét megelőzően többek között

a. az a) pontban felsorolt jogviszonyokban,
b. a kisiparosként,
c. a magánkereskedőként,
d. az alkalmi fizikai munkát végzőként,
e. a szerződéses üzemeltetésű üzlet biztosított vezetőjeként,
f. a gépjárművezető-képző munkaközösség tagjaként,
g. a gazdasági munkaközösség tagjaként,
h. az ipari szövetkezet tagjaként, ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport tagjaként,
i. a kisszövetkezet tagjaként,
j. a mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezet tagjaként, mezőgazdasági
szakszövetkezeti tagként,
k. az egyéni gazdálkodóként,
l. a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személyként,
m. a külföldi munkavállalónkénti stb. viszonyok.

A jogosultság időszámításánál figyelmen kívüli idők

A jogosultsági időbe nem beszámítható időtartamok

A jogosultsági időbe nem lehet figyelembe venni pl. (az amúgy szolgálati időként
elismerhető):
- munkanélküli ellátás, álláskeresési járadék folyósításának időtartama,
- a középfokú, vagy felsőoktatásban a nappali tagozaton végzett tanulmányok,
- a megállapodás alapján szerzett szolgálati időt,
- a passzív jogon megállapított és folyósított táppénz időtartamát,
- tartósan beteg gyermekre tekintettel folyósított ápolási díj, vagy otthongondozási díj
kivételével az ápolási díj folyósításának időtartamát,
- az 1998. január 1-jét megelőzően igénybe vett fizetés nélküli szabadság szolgálati időnek
minősülő első 30 napja.

Fontos megjegyezni, hogy a nyugellátás mértékének, összegének a meghatározásánál az

összes elismert szolgálati időt figyelembe kell venni.
A Kúria ítélete alapján nem minősül jogszerző időnek, ha az igénylő felsőfokú oktatási
intézmény nappali tagozatán tanulmányok időtartam alatt létesített munkaviszonyban állt,
de munkavégzés ellenében járó bérben, díjazásban nem részesült. (Lásd.: a
Kúria Mfv.III.10.537/2013. Ítéletét) .

Az igény érvényesítése
A MÁK honlapjáról letölthető „Igénybejelentés az 1997. évi LXXXI. törvény alapján öregségi
típusú nyugdíjak elbírálásához” megnevezésű formanyomtatványon, illetve a meghatározott
igazolások, nyilatkozatok becsatolásával. A formanyomtatvány postai úton, elektronikus úton
(ügyfélkapu) továbbítható, vagy személyesen is beadható a lakóhely szerinti illetékes
általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szervnél.
Az eredeti okmányokról készített fénymásolatok közigazgatási szerv (kormányhivatal,
önkormányzat) általi hitelesítése öregségi nyugdíj kérelmek esetén illetékmentes.

Lényeges szabály: a jogosultsági idő nem azonos a szolgálati idővel.

A szolgálati időnek minősülő időtartamok közül jogosultsági időt csak a kereső

tevékenységgel szerzett időtartamok, valamint a gyermek gondozásával, nevelésével szerzett
időtartamok adnak.

2.3.2. Öregségi résznyugdíj

Öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és
b) legalább 15 év szolgálati idővel rendelkezik.

2.3.3. Az öregségi nyugdíj összege

A 2012. december 31-ét követően megállapításra kerülő nyugdíjak esetében, az öregségi

nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi
átlagkereset összegétől függ.
Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének
és a megszerzett szolgálati időhöz tartozó, a Tny. 2. mellékletében meghatározott százaléka.
Ha az öregségi nyugdíj kiszámítása során figyelembe vett szolgálati idő az arányos elismerés
szabály miatt nem éri el a 15 évet, az öregségi nyugdíj kiszámítása során alkalmazandó
szorzószámot úgy kell meghatározni, hogy a 43 százalékos mértéket annyiszor 2
százalékponttal kell csökkenteni, ahány év a 15 év szolgálati időből hiányzik.

Az öregségi teljes nyugdíj összegének minimális összege

Az öregségi teljes nyugdíj összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíjnak

kormányrendeletben meghatározott legkisebb összegénél (28.500 Ft/hó). Ha az öregségi teljes
nyugdíj alapját képező havi átlagkereset az öregségi nyugdíj külön jogszabályban
meghatározott legkisebb összegét nem éri el, az öregségi teljes nyugdíj összege azonos az
alapját képező havi átlagkereset összegével.
Az öregségi nyugdíj összege az annak alapját képező havi átlagkeresetnél több viszont nem
lehet.
A fentiek szabályok nem alkalmazhatók, ha az öregségi nyugdíj kiszámítása során figyelembe
vett szolgálati idő az arányos elismerés miatt nem éri el a húsz évet.
A 2021. január 1-jét követő időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb
összege havi 28 500 Ft/hó.

2.3.4. A teljes öregségi nyugdíjnövelés

Aki húsz év szolgálati idővel rendelkezik és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése
után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez,
nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi
nyugdíj 0,5 százaléka.
A nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj a megállapítása alapjául szolgáló havi
átlagkeresetet meghaladhatja.

2.3.5. Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének megállapítása

Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a
nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes
szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell
meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:
a) az álláskeresési járadék, a munkanélküli-járadék, a vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti
munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás (álláskeresési
támogatás) összegét,
b) a gyermekgondozást segítő ellátás, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési
támogatás és a gyermekgondozási díj összegét,
c) a nyugdíjjárulék-köteles szociális és gyermekvédelmi ellátások (gyermeknevelési
támogatás, ápolási díj, otthongondozási díj) összegét,
d) a prémiumévek program, illetve különleges foglalkoztatási állomány keretében járó
juttatás összegét,
e) a rehabilitációs ellátás összegét,
f) a rendvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés, a rendvédelmi egészségkárosodási
járadék, a honvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés vagy a honvédelmi
egészségkárosodási járadék összegét,
g a rehabilitációs járadék összegét, valamint
h) az a)–f) pont szerinti ellátások folyósításának időtartama alatt szerzett, biztosítással járó
jogviszonyból származó jövedelmet, keresetet - a kifizetésük, folyósításuk időpontjától
függetlenül - csak akkor kell figyelembe venni, ha az az igénylőre kedvezőbb.
2.3.6. Nyugdíj igénylés

Az igény érvényesítése

A nyugdíjnövelést a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv hivatalból állapítja meg a

nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem megszerzését követő naptári év

a) szeptember 30-áig, ha kizárólag a Tbj. 6. § (1) bekezdés a) pontja szerinti - munka -

jogviszonyból származó keresetet, jövedelmet kell figyelembe venni,

b) október 31-éig az a) pontban nem említett esetben.

Az öregségi nyugdíj megállapítása esetén a kiszámított nyugellátás összegét meg kell növelni
a jogosult részére korábban - azóta megszűnt saját jogú nyugellátás mellett szerzett,
nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem alapján - megállapított nyugdíjnövelésnek a
megállapítását követő időközi nyugdíjemelések mértékével megemelt összegével, ideértve a
korábbi saját jogú nyugellátás megszűnését követő időközi nyugdíjemeléseket is.

Ha a nyugdíjnövelésre jogosult személy a nyugdíjnövelés megállapítása előtt elhunyt, a

hozzátartozói nyugellátásra jogosult személy a nyugdíjnövelés iránti igényét a hozzátartozói
nyugellátás megállapítására irányuló eljárásban - erre irányuló kérelemmel - érvényesítheti.

A nyugdíjnövelés kérdésének speciális esete

Abban az esetben, ha valaki öregségi nyugdíjfolyósítása mellett KATA-s egyéni vállalkozói

tevékenységet folytat (nem főállású), az nem lesz jogosult a növelésre, mivel az általa fizetett
25 000 Ft tételes adó társadalombiztosítás ellátásaira nem jogosít, ez a szabály érvényes a
közérdekű nyugdíjas szövetkezeti tagra is.

2.3.7. A nyugdíjszámítás menete

Az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1-től a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig
elért keresetek, jövedelmek havi átlaga alapján kell meghatározni, ha az igénylő rendelkezik
ezen időszak legalább fele részére kell keresete, jövedelemmel.
Amennyiben az igénylő az ún. átlagszámítási időszak fele részére nem rendelkezik
keresettel, jövedelemmel, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január
1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell figyelembe venni.

Ha ilyen jövedelem sem áll rendelkezésre, a nyugdíjhoz figyelembe vehető keresetként a

nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva a hiányzó időre a
minimálbér egy napra számított összegét kell figyelembe venni.

Ily módon történik a nyugdíjigénylő által ténylegesen elért, ennek hiányában a minimálbérrel
pótolt jövedelmek összegyűjtése az ellátás kiszámításához.

1. Nettósítás

Az előzőek szerint összegyűjtött, nyugdíjjárulék alapot képező jövedelmek ún. nettósítást

követően kerülnek figyelembe vételre.

A nettósítás jelenleg két lépcsőben történik.

Először a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékekkel

történik a csökkentés („járuléktalanítás”). Figyelembe veendő járulékok a természetbeni és
pénzbeli egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, a magánnyugdíjpénztári tagdíj, a
munkavállalói járulék, és a vállalkozói járulék, 2010. január 1-től az egészségbiztosítási és
munkaerőpiaci járulék – azaz teljeskörűen az egyéni járulékok.

A járulékokkal történő csökkentést követően az így fennmaradó összeget csökkenteni kell a

személyi jövedelemadó adott időszakra vonatkozó szabályai szerint képzett összegével.

2. Valorizálás

A nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmek több mint három évtizedben kerültek megszerzésre,
amikor igen nagy változáson mentek keresztül a munkabért meghatározó tényezők. Nem lehet
azonos értékben beszámítani a nyugellátásba egy 1989-ben kifizetett munkabért egy később
elért jövedelemmel.

A szükséges kiegyenlítést, szintre hozást az ún. valorizációval lehet elérni.

A Tny. 22.§ (9) bekezdése szerint a havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást
megelőző naptári év előtt elért kereseteket a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti
szintjéhez kell igazítani.

A szintre hozás az ún. valorizációs szorzószámokkal történik (ld. 3. sz. melléklet), amelyek
évente kerülnek meghatározásra.
A szorzószámok meghatározása március hónapban történik, a 2018. márciusában megjelent
szorzók a 35/2018. (III.7) számú kormányrendeletben kerültek kihirdetésre.
A 2018. január 1-től benyújtott nyugdíjkérelmek esetén a valorizációs szorzók
meghatározásáig nyugdíjelőleg kerül folyósításra.
A valorizációs szorzószámok megjelenésekor történik a nyugdíj végleges összegének
meghatározása.

3. Degresszió

A valorizációval meghatározott kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az

átlagszámítási időszak azon napjainak számával (az osztószámmal), amelyre a biztosítottnak
keresete volt. A kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel (éves átlag) és el kell osztani 12-
vel (havi átlag). (Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti
napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni.)

4. Szolgálati idő szerinti mérték

Az öregségi nyugdíj összegének az alapjául szolgáló havi átlagkereset melletti másik

meghatározó része a szolgálati idő hossza.

A Tny. 2. sz. melléklete tartalmazza azt a táblázatot, amely a szolgálati idő hossza szerint adja
meg a havi átlagkereset nyugdíjhoz figyelembe vehető százalékát (ld. 4. sz. melléklet).

Néhány kiemelés a táblázatból:

Az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges 20 év szolgálati idő esetén a havi átlagkereset 53 %-a
lesz az ellátás összege.

25-36 év szolgálati idő esetén évenként 1-1 százalékkal, 37-40 év szolgálati idő esetén
évenként 1,5 százalékkal, 40 év feletti szolgálati idő esetén évenként 2-2 százalékkal
növekszik a havi átlagkeresetből figyelembe vehető rész.

2.4. A szolgálati idő

A Tbj. szerinti biztosítottak esetében a biztosítással járó jogviszony 1997. december 31.
napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt
nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve az egyéni és társas vállalkozó után a
nyugdíjhátralékot megfizették.
Ha a biztosítás ténye, illetőleg a biztosítással járó jogviszony időtartamára vonatkozó adatok a
nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és az egészségbiztosítási szerv (társadalombiztosítási
igazgatási szervek) nyilvántartásaiból megállapíthatók, azonban a nyugdíjjárulék levonásának
ténye - a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által beszerzett - okiratok (igazolások) alapján
sem állapítható meg, vagy az okiratok (igazolások) hiányában, illetőleg a foglalkoztató
megszűnése miatt nem bizonyítható, a nyugdíjjárulék levonását vélelmezni kell.
A biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997.
december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni.

2.4.8. A szolgálati idő igazolása

A szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni és 365 naptári napot kell egy évnek
tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni.
A szolgálati időt a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartása alapján kell
számításba venni. A társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján nem
igazolt szolgálati időket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - abban az esetben kell
figyelembe venni, ha azokat az igénylő
a) a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással) vagy hiteles
másolatával, vagy
b) a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy
c) egyéb hitelt érdemlő módon bizonyítja.

2.4.9. Megállapodás szolgálati időre

A megállapodás szabályait a Tbj. határozza meg az alábbiak szerint

Megállapodás nyugdíjszolgáltatásra
Nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset szerzése
céljából külön–külön megállapodás nem köthető meg.
Ezen megállapodást köthet az a belföldi nagykorú természetes személy, aki nem saját jogú
nyugdíjas, és
a) biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem áll, vagy a biztosítás nem terjed ki rá,
vagy
b) a biztosítása szünetel,
a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából 24
százalék nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet

A megállapodás alapján kötött megállapodás esetén a járulékfizetés alapja a megállapodást

kötő személy által megjelölt jövedelem, de legalább a megállapodás megkötése napján
érvényes minimálbér összege. Amennyiben a megállapodást a minimálbér, vagy a
járulékfizetési felső határ összegének figyelembevételével kötik meg, annak változása esetén
a megállapodás alapján fizetendő nyugdíjjárulékot, a változást követő hónap 12. napjáig kell a
módosított összeg alapján megfizetni.
Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a megállapodást kötő személy az általa megjelölt
jövedelmét módosítja. Ha a megállapodást kötő személy, kedvezményezett javára kötött
megállapodás esetén a kedvezményezett a megállapodás időtartama alatt biztosítási
kötelezettséggel járó jogviszonyban áll, a megállapodás alapján történő járulékfizetési
kötelezettség szünetel.