A MÉRCE

Üdvözlet az öntudatos fiatal roma értelmiségnek

és az egyenjogúságot támogató pro-romáknak!
RÁCZ BÉLA 2021. március 7., 8:00 Vélemény

Ez a cikk több mint 1 éves.

A napokban olvashattuk Márton Joci (https://www.facebook.com/jocim/posts/4288111814535454) és L. Ritók Nóra

(https://nyomorszele.hvgblog.hu/2021/02/28/774-megis-mit-vartok-tolem-2/?

fbclid=IwAR0_OW1j_DTclPJDcLUTeR4ar3n4Z3zXvJe4q-mDHFt4ApuLSfqfFuFShiQ) egymáshoz intézett, érzelmekkel

teletűzdelt reflexióit, mely több évtizedes, elnémított, de visszatérő vitát nyitott újra meg; a roma
reprezentáció, legitimáció és emancipáció kérdéseit.

De mi is történik?
Adott egy pro-roma szervezet jószándékú vezetője, aki teszi a dolgát helyben. Vélt, valós, konkrét és
általános szinten fogalmaz meg „igazságokat” romákról. Másrészről, itt van Márton Joci, fiatal roma
értelmiségi, aki felvállaltan küzd azért, hogy a romák visszaszerezhessék a reprezentáció jogát,
csatornáit és eszközeit.

De kinek van joga a romákkal dolgozni? És kinek van joga a romák nevében beszélni?

Az egyik megközelítés, hogy társadalmi problémák vannak, és azokra színvakon, etnikai keretezés
nélkül próbálunk megoldásokat találni. A másik megközelítés, hogy romák integrációjáról beszélünk,
ami azt jelenti, hogy a kb. 800 ezer fős roma közösség tagjait egy homogén masszaként integrálandó
problémának tituláljuk. A valóság az, hogy ennek a két megközelítésnek a különböző ötvözeteit és
variánsait használjuk: szegénység és etnikai származás a legtöbbször összefonódik.

Véleményem szerint

mindenkinek joga van a romákért és romákkal együtt dolgozni, aki

legitimációt kapott vagy vívott ki – és nem sajátítja ki saját érdekei
mentén a társadalmi ügyek képviseletét, hanem abban a roma
emancipációért áll ki és cselekszik.

Szintén legitimációs kérdés, hogy kik képviselhetik a romákat? De ezt a legitimációt általában azok
határozzák meg, akiknél a hatalom van. Például miközben mi romák, egyénileg és mint közösség is –
azt valljuk, hogy magyar cigányok vagyunk, és kettős identitásunk révén évszázadok óta kötődünk
Magyarországhoz, hazaszeretetünk megkérdőjelezik és bedobozolják. Az Egri Csillagok „kezsit
csókolom” Sárközijévé, vagy teherré degradálnak bennünket.

A negatív cigányképet sok roma teszi magáévá, csak azért, mert azt a magasabb rendűnek hitt nem
romák határozzák meg. Mivel a múltban és a jelenben elvették tőlünk a jogot és a hitet, hogy mi romák
határozhassuk meg önmagunkat, ezért a roma reprezentáció ügye is azok kezében van, akik gazdasági
és politikai, vagy kulturális hatalommal rendelkeznek.

A roma emancipáció jelenleg úgy érzékelhető, hogy egyéni sikertörténeteket látunk és ismerünk el,
melyekből olykor arcul csap minket a „Márton Jocik” hangja, mely arra figyelmeztet, hogy újra kell
gondolni és következetesen kell képviselni a roma önazonosság és reprezentáció kérdéskörét.

Nem tudni, melyik degradálóbb: a lesajnált, vagy a lenézett roma ember? Melyik roma ember veszélyes
önmagára és a társadalomra: a megmentett vagy a kitaszított?

Indián szellemként küzdünk a roma önreprezentációnkért, de az már évszázadok óta európai, magyar
és keresztény. Ebben az asszimilációs masszában született meg a magyar cigány kettős identitásunk,
mely egyedi és csak a miénk: „Míg én rólad mindent, te addig rólam semmit nem tudsz, semmit nem
tudtok”. [ 1 ]

A roma emancipáció kérdésköre együtt mozog a magyar demokrácia, politika és társadalom

állapotával. Szimbiózisban, egy vérkeringésben létezünk. És mint az anyaméhben növekvő magzat,
úgy alakul a roma egyenjogúság kérdése is.
És ha a roma emancipáció ügyének igénye megszületőben is van, a roma közösség reprezentációja
függetlenné tud-e válni a lesújtó és/vagy simogató paternalista kéztől, és a kiskorúsítást feloldja-e a
valódi partneri viszony?

Az egyenjogúságért folytatott küzdelem a hatalmi viszonyokat akarja

megváltoztatni, és ez megkérdőjelezi mindazt, ami van, és kijelöli
mindazt, ami legyen retorikában, cselekedetekben, a mindennapok
döntéseiben. Az egyenjogúság igénye feltöri a pro-romák és romák
között regnáló status quot is: és ebben az új keretben a roma
értelmiség nem csak konfliktust vállal, hanem konszolidálni is képes.
A pro-romák pedig nem csak konszolidálnak, hanem képesek
önmagukkal is konfliktusba állni.

Végső soron Márton Joci megteszi az első lépést a közös megoldás felé: konfliktust vállal. Most rajtunk
a sor, hogy ki-ki önmaga által választott szerepvállalásával további kérdéseket vessen fel, és közösen
teremtsük meg az igényét a valódi magyar-roma képviseletnek és ez által az emancipációnak.
Higgyétek el, ettől Magyarország is erősebb lesz.

A témához kapcsolódóan pénteken tette közzé állásfoglalását (https://baxtale.tv/aktivizmus/velemeny-

felelossegteljes-kommunikaciot-varunk-el-a-pro-roma-szervezetektol?
fbclid=IwAR0Siqzqk6fXBJ03Myb5LrijmWe8b3Xrk87wY1iWvRhAUgyQObaI1EeseDc) a tavaly alakult Ame Panzh
 (https://www.facebook.com/watch/tvbaxtale/419183102419121/) , amelynek „kibeszélő” műsorairól már írtunk
(https://merce.hu/search/ame+panzh/) a Mércén, és tagjaik közül többen publikáltak oldalainkon. A kollektíva
nőnapi különkiadását a roma feminizmusokról itt lehet majd megnézni
(https://www.facebook.com/events/306533860863173/) vasárnap este.

[ 1 ] – Idézet a már elhunyt Choli Daróczi József magyar cigány író, költő, műfordító, pedagógus, népművelő, újságírótól.

Címlapkép: A Romani Design kollekciójának bemutatója az V. Budapest Central European Fashion Week harmadik
napján a Deák palotában 2020. szeptember 12-én. MTI/Balogh Zoltán