7.

Reflexió a foglalkozásokról

A fejlesztő foglalkozásokon minden feladatot végig csináltak velem a tanulók. Ugyanakkor

nagy nehézséget okozott a tanulók különböző viselkedésproblémáinak a kezelése és
megsegítése. Kevésnek éreztem azt, hogy egy ember foglalkozik négy tizenöt éves fiúval. Az
ADHD fiú állandó bohóckodását újra és újra vissza kellett terelni a munkához, a diszlexiás
fiúnak a megsegítése mindeközben, hogy ne lépjen ki az olvasási vagy szövegalkotási
feladatokból és emellett szelektív mutizmussal diagnosztizált 14 éves tanulónak a szóra bírása
együttesen azt a helyzetet hozta, hogy szükség lett volna egy asszisztensre vagy
árnyékpedagógusra, aki segíti a fiúkat feladatban maradni. Mindezek mellett, mégis talán a
legnehezebb az volt amikor az egyéb pszichés zavarral diagnosztizált tanuló  állandóan
elaludt. A gyógypedagógus elmondása alapján rendszeres szerhasználó, ha éppen nem drogot
fogyaszt, akkor is nagyon sok energia italt iszik. Ez rendszeresen nehézségeket okoz a
kollégiumban és az iskolában is. A fejlesztő órán is nagyon nehéz volt őt ébren tartani,
ugyanakkor, ha ébren volt nagyon aktívan, precízen dolgozott, kivételesen jól számolt és egy
jó humorú közvetlen fiúvá változott. Mindezek alapján összességében elmondható, hogy
tulajdonképpen sikeresnek éreztem a fejlesztő órák megtartását, mert még a különböző
nehézségek ellenére is végig csinálták feladatokat, ki így, ki úgy, de követték az utasításokat
és elfogadták a segítségemet. Általánosságban véve nagyon könnyen fáradt el a csoport. A
harmadik óra után már nem nagyon lehetett őket éberen tartani. Utólag azt látom, hogy hiába
14 -15 éves fiatalokról van szó, így is nagy szükség lenne arra hogy, az órák közben még
mindig sok mozgásos feladat legyen.

8. Önreflexió

A szakpedagógiai gyakorlatom során végigjárhattam és megnézhettem az iskolaépületeket,

bepillantást nyerhettem fejlesztő foglalkozásokba, műhelymunkákba. A hospitáláson felül
minden alkalommal konzultáción vettem részt, illetve egy Team munka megbeszélésen.
Minden tevékenységet tulajdonképpen hasznosnak tartottam, mind az iskola épülete, mind az
iskola hangulata, a tanárokkal való pár perces beszélgetések segítettek abban, hogy jobban
bele láthassak a tanulók mindennapjaiba, így könnyebb volt ráhangolódni a fejlesztő órákon a
diákokra is. A hospitálások alatt ez a kép még differenciálódott. A gyógypedagógussal való
konzultáció alatt még jobban megismerhettem a gyerekeket, végig beszélhettem a
gyógypedagógussal a megfigyeléseimet. Mindezek később segítettek a foglalkozás terv
elkészítésében, illetve a megtartásában is támpontot adtak. A leghasznosabb talán a sok
konzultáció volt és a hospitálások, mert a szakképzőiskolákban folyó fejlesztésekről
általánosságban keveset lehet hallani az egyetemen. Nagyon érdekelt engem az, hogy valóban
ez egy tűzoltásban, illetve támogatásban merül-e ki, de beszámolt a gyógypedagógus valóban
elért eredményekről, fejlesztésnek a sikereiről. Szívesen beletekintettem volna még különböző
szakvéleményekbe, sajnáltam, hogy erre nem volt már lehetőség.  Nagyon sokféle
diagnózissal lehetett találkozni és azt éreztem, hogy ha ezeknek a szakvélemények
utánajárhatnék akkor, gyarapodhatna a tudásom. A legjellemzőbb problémáim a gyakorlat 
során, hogy a tanulók állandóan kiléptek a feladathelyzetből és folyamatosan vissza kellett
őket oda terelni. Az is lassította a folyamatokat, hogy erősen hárítják az olvasást, így a
feladatok megoldása is lassú ugyanakkor, erre lenne a legnagyobb szükségük, hogy minél
inkább értően olvasva tudjanak szakmát tanulni. Ezeket a problémákat úgy sikerült
megoldanom, hogy viszonylag sokfajta feladatot vittem és gyakran váltottunk tevékenységet,
illetve engedtem a tartalmi differenciálást. Hogyha valakinek már túl nehéz volt egy feladat,
akkor kevesebbel is beértem. A gyógypedagógusnak jól bevált társasjátékkal való motiválását
én is átvettem, ez is segített engem abban, hogy feladatban tartsam a fiatalokat, minél
többféle játékot, társasjátékot vittem be a számukra. Az egyéb pszichés fejlődési zavarral
diganosztizált a fiú elalvásait nem tudtam megoldani úgy éreztem, hogy ez a pár órás
gyakorlat kevés ahhoz, hogy én őt közelebbről megszólíthassam és így nem is nagyon volt
eszközöm arra, hogy hozzá közelebb kerülve bátrabban ébresztgessem vagy segíthessem őt
abban, hogy éber maradhasson. A fejlesztő órákon talán a legsikeresebb a kommunikáció
során a Story cubes volt. Illetve matematika órán a csoda palotával nagyon szerettek játszani.
Az intézmény tevékenységei közül a legpozitívabb és legkiemelkedőbb az orientációs évnek a
programja, az állandó teammunka a tanárokkal, mesterekkel, segítő szakemberekkel. Úgy
éreztem végig, hogy nagyon erőteljes multitaskingra van szükség, illetve még több
differenciálásra, még szélesebb spektrumú differenciálásra. Így, ha folytathatnánk , akkor ezt
a csoportot biztosan sokkal jobban differenciált tananyaggal látnám el, sokkal jobban
differenciált feladatokkal látnám el és sokkal több kooperatív technikával dolgoznék. A
gyakorlatvezetővel, a kollégákkal és a gyerekekkel jól működtünk együtt,bármit kérdezhettem
a gyakorlatvezetőtől, illetve ő is rengeteg tanáccsal látott el, nagyon készséges volt és nagyon
tapasztalt sokat tanultam tőle.
9.