Még soha nem írtam szerelmeslevelet, de szerintem elég könnyű leírni, hogy mit érzek irántad.

Vagy
mégsem, mert igazából szavakkal kifejezhetetlen.

Na mindegy. Szóval kezdem az elején. Én már éppen beletörődtem abba, hogy senki nem jön be és
unalmasak a napjaim, de elégedett voltam a barátaimmal, szóval nem voltam szomorú miatta
igazából.

Aztán elmentem az osztálykirándulásra, ami előtt Márffy mondta, hogy milyen jó lesz, meg lehet új
emberekkel is beszélünk, és rájövünk, hogy milyen jófejek, de én ezt nem igazán tudtam elképzelni,
és csak a jelenleg meglévő barátaim miatt vártam. Mint mindketten tudjuk, szerencsére mi
elkezdtünk beszélgetni, félig miattam, félig a Balázs miatt, és ez volt a legjobb dolog az egész
osztálykirándulásban.

Már az elején nagyon jól éreztem magam veled, de közben féltem is, hogy valami olyat mondok, ami
neked nem szimpatikus, és ebből is tudtam rájönni, hogy igazából tetszel nekem, mivel ilyen mással
nem szokott lenni. Én nem tudom, hogy hogy tudtál kb fél nap beszélgetés után bejönni nekem, de
ebből is látszik, hogy milyen jó vagy. Az is sokat elmond az akkori érzelmeimről, hogy még anyának is
meséltem rólad, pedig neki csak a legjobb barátaimról szoktam. Utána minél többet beszélgettünk,
annál szimpatikusabb lettél és annál több időt akartam veled lenni, és annál többször gondoltam rád,
amikor éppen nem voltunk együtt. Én úgy éreztem, hogy neked is szimpatikus vagyok, ezért is
közelítettem kis lépésekkel, meg azért is, mert már nem bírtam ki, hogy ne legyek veled. Előtted már
volt két kapcsolatnak nem nevezhető valamim, de még azok közben sem éreztem így az adott ember
iránt, mint irántad még csak a beszélgetés közben. Nagyon örültem, hogy egyre több időt töltöttem
veled, és egyre jobban megismertük egymást, és még így is szimpatikusak voltunk egymásnak.

Mivel már ugye ahogy a többiek is mondták, már előtte is olyan volt, mintha együtt lettünk volna,
annyira sok minden nem változott, miután összejöttünk, csak annyi, hogy elkezdtek még erősebb
érzések kialakulni bennem irántad. Az elején még nem igazán tudtam, hogy hogy kell egy
kapcsolatban viselkedni, és féltem, hogy ennek is olyan hamar vége lesz, mint mostanában a legtöbb
kapcsolatnak, de ez csak tudat alatt volt, mert ha nem gondoltam volna azt, hogy én hosszútávon
szeretnék veled lenni, akkor nem jöttem volna össze veled. Utána ahogy teltek a hetek, éreztem,
hogy egyre szerelmesebb vagyok beléd és egyre jobban szeretlek.

Bár sokszor olyanokat mondok, amiből nem ez jön le, de úgy gondolom, hogy számomra te vagy a
Nagy Ő, és el sem tudom képzelni nélküled az életemet. Már attól is mosolyognom kell, ha csak rád
nézek, és mindig arra gondolok, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy a barátnőd lehetek.
Legszívesebben minden pillanatban veled lennék, mert számomra te vagy az élet értelme, és amikor
nem lehetek veled, akkor is folyamatosan rád gondolok. Mindig meg tudsz lepni azokkal, amiket
csinálsz, mert ezekből látom, hogy szeretsz és hihetetlenül jól esnek.

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire boldog lehetek egy ember miatt, és hogy valaki ennyire
fontos lehet nekem, de amikor azt mondom, hogy te vagy a legfontosabb ember nekem, azt
halálosan komolyan mondom. És köszönöm, hogy érezteted velem, hogy ez fordítva is így van.

Veled igazából mindegy, hogy mit csinálok, már a tény, hogy veled vagyok minden tevékenységet
jobbá tesz. Imádok csak feküdni melletted és beszélgetni veled minden random dologról, ami
eszünkbe jut és nagyon jó érzés, hogy van egy olyan ember számomra, akinek szó szerint mindent
elmondok, és semmit nem kell titkolnom előtte.

A veszekedésekhez annyit szeretnék hozzátenni, hogy sajnálom, hogy ilyen vagyok, de megpróbálok
változni, mert érted megéri. Amikor összeveszünk, mindig szörnyen érzem magam, mert tényleg
nagyon fontos vagy, és szörnyű érzés, hogy megbántottalak. Szerintem amúgy mostanában a
legtöbbet azért sírtam, mert megbántottalak, és ettől valahogy így összességében is nagyon érzékeny
lettem. De mint ahogy már egyszer mondtam, minden problémát meg tudunk oldani együtt, és ez
mindig így is van szerencsére.

Ami még nagyon boldoggá tesz az az, hogy a családom is szeret téged, ami nyilván nem az
leglényegesebb dolog, de azért számomra fontos, és te annyira tökéletes vagy, hogy ők se tudnak
nem szeretni téged.

A jövőről csak annyit szeretnék írni, hogy konkrétan semmilyen tervem nincs, ami elég szomorú, de
az biztos, hogy csak veled tudom elképzelni az életemet, szóval egy tervem mégis van, veled lenni
egész életemben. Számomra te vagy a biztos pont és remélem ezt éreztetem is veled.

Tényleg mindent köszönök neked, hogy szeretsz, hogy mindig mindenben mellettem állsz és segítesz,
hogy melletted önmagam lehetek, és a világ legboldogabb emberévé teszel. És köszönöm, hogy vagy
nekem.

Számomra tökéletes vagy és mindent megteszek, hogy én is az tudjak lenni számodra.