5. Tétel: I.

Károly gazdaságpolitikája (1308-42)

Előzmények (röviden): 1301. Árpád –ház kihalása után leányági örökösök között trónviszályok
bontakoztak ki (leányági leszármazottak: cseh (Premysl) Vencel, Bajor (Wittelsbach) Ottó, Anjou
Károly Nápolyból). A XIII. sz. végén a királyi hatalom gyengülésével megerősödtek az oligarchák
(kiskirályok, tartományurak), akik területeiken királyi felségjogokat gyakoroltak (pl. Kőszegiek Ny-
Magyarországon, Borsák, Abák ÉK-Mo-on, Csák Máté ÉNY-Mo-on, Kán László Erdélyben). I.
Károly legyőzésük után került hatalomra (1312. Rozgony – kassai polgárok segítségével legyőzte
az Abákat, 1321. Csák Máté halála). Háromszor koronázták meg, mire mindhárom koronázási
feltétel teljesült (Szent Korona, Székesfehérvár, esztergomi érsek). Az oligarcháktól visszaszerzett
birtokokból az őt támogató új bárói családoknak (pl. Garai, Széchényi, Kanizsai, Báthory stb.)
méltósághoz, hivatalhoz kötött birtokokat adományoz, amelyek nem öröklődnek (honor).
A királyi hatalom megszilárdítása: legelső lépése a gazdaság, a pénzügyi helyzet
megszilárdítása volt. I. Károly jövedelmeinek nagyobb hányada az Árpádokkal szemben a nem a
földbirtokokból, hanem a regálékból (a bányászatból, a pénzverésből, a vámokból) illetve a
jobbágyok és a polgárok adójából származott. Reformjait Nekcsei Demeter tárnokmesterrel
dolgozta ki.
Jövedelmek: II. András birtokadományozási politikája következtében már nem a király a
legnagyobb birtokos, a földek 20%-a az övé, a király jövedelmei már csak részben származnak a
királyi birtokokról, ezeket meghaladják a királyi jogon szedett ún. regálé jövedelmek. Ezeket már
II. András is ismerte, de az ő idejében még nem ez volt a meghatározó (csekély a pénzforgalom,
maga a király rendeli el, hogy ne pénzben szedjék az adót, a városiasodás alacsony foka miatt
nincs kereslet a mezőgazdaság termékeire)
A megerősödött nagybirtokosokkal szemben Károly anyagilag és katonailag is fokozottan
támaszkodik a városi polgárokra (1312 rozgonyi csata, kassai polgárok segítették)
Bányászat: A király érdekeltté teszi a földbirtokosokat a birtokukon talált nemesfém lelőhelyek
feltárásában. 1327-től nem vásárolja meg, vagy cseréli el a nemesek ásványkincset rejtő földjét,
de a földbirtokosnak adja az urbura = bányabér egyharmadát is (urbura/bányabér eredetileg a
királynak járt 🡪 az arany 1/10-e, az ezüstnek 1/8-a). Támogatja a bányászatot: szakképzett cseh
bányászokat hív az országba (bányavárosok 🡪 Selmecbánya, Körmöcbánya stb). Megtiltja a
nemesfém kivitelét, mindenki köteles szabott áron beváltani (királyi nemesfém-monopólium) a
királyi kamarákban: a vert pénz 40-50%-kal kevesebb nemesfémet tartalmazott, ebből óriási
nyereségre tett szert.
Pénzverés: A nemesfémből értékálló aranypénzt veret: 1325 - aranyforint (1 forint 100 dénár).
Firenzéből hozat pénzverő mestereket (Florenus - forint), ezek Körmöcbányán rendezkednek be
(alapítva 1328) pénzverde: körmöci arany (körmöci csikó).
Ennek alapját a természeti kincsek képezik:
arany: erdélyi érchegység (Aranyosbánya, Zalatna), Nagybánya, Felsőbánya, Garam-vidék.
Körmöcbánya. Ezüst: Selmecbánya, Bakabánya, réz: Libetbánya, Breznóbánya,
Besztercebánya. Vas: Gömör, Torockó. Arany: évi 2-3 tonna, ezüst: 10 tonna. Jelentős a
sóbányászat: a só bányászata és árusítása királyi jog, az uralkodó szabta meg az árakat is.
Sóvidék: Máramaros: Huszt, Técső, Máramarossziget. Kockára vágva szállították a Szamoson,
Maroson és a Tiszán. Az ország belsejében sókamarák: pl. Szatmár, Szeged, Debrecen, Kassa.
Adózás: 1336-ban felhagynak az évenkénti pénzbeváltással, így elveszítik az ún. kamara haszna
jövedelmet (lucrum camarae). Ehelyett új jobbágyadót vezet be: kapuadó (vagy portaadó),
amely a jobbágyok első egységes állami adója, évenként 18 dénár. (Minden olyan
jobbágyporta után, amelynek kapuján egy szénával megrakott szekér befért.)
Pénzügyi irányítás: 10 kamara, ezeket bérlők irányították, ők meghatározott bért fizettek, s
kötelesek voltak fenntartani a kamarákat.
Vámok: A külkereskedelem lefölözésére kivetett vám a harmincadvám, a határokon és a
nagyobb városokban szedték. (Déli irányban huszad vám)
A reformok eredménye stabil valuta, Európa-szerte kedvelt fizetőeszköz, a pénzforgalom és a
gazdaság megélénkülése. A királyi bevételek nagyobbrészt pénzben folynak be!
Külpolitika: Hadseregének alapját a királyi és magánföldesúri bandériumok alkották. A déli
határok megerősítése érdekében elfoglalja Nándorfehérvárt, sikertelen hadjáratot indít Havasalföld
ellen. Kibékíti egymással János cseh és III. Kázmér lengyel királyt. Bécs árumegállító jogának
kikerülése a célja az 1335. visegrádi királytalálkozónak – a cseh, lengyel és magyar király
megegyezik arról, hogy Brünn, Nagyszombat felé kikerülik Bécset. Dinasztikus politika: idősebb
fiának, Lajosnak a lengyel, fiatalabbnak, Andrásnak pedig a nápolyi trónt szerzi meg.