A lelki élet zavarai

-fogalmak-

Tudat: a központi idegrendszernek az a legmagasabb rendű szintetikus funkciója, melynek révén a

lelki és testi történéseket, a külvilág behatásait és történéseit adekvát módon ismerjük fel.

tudat = közvetlen átélés

kábultság: a külvilág ingereinek felfogása megnehezül (csökkent vigilitás)

szomnolencia: aluszékonyság (magára hagyva szendereg, erősebb ingerekkel rövid ideig kontaktusba
vonható)

szopor: csak erősebb, gyakran fájdalomingerre ad reakciót

kóma: ébreszthetetlen állapot

tudati integráció: a tudattartalmak összerendezettsége

tudati vigilitás: tudati éberség ( csökkent vagy fokozott aktivizáció)

exaltatio: a tudati vigilitás kóros fokozódása

figyelem: jellemzői az éberség, rögzíthetőség, terjedelem, elterelhetőség és a flexibilitás.

pareidolia: a létező tárgyat személyessé teszem( arcot rajzolok az autónak,)

idő-lupe: időélmény torzulása

fóbia: irreális félelmet keltő jelentéssel felruházott tartalom. A szorongás irracionalitásával a beteg is
tisztában van, megoldani azonban nem tudja, ezért legtöbbször elkerüli.

hangulat: aktuális érzelmi állapot

közérzet: az aktuális érzelmi állapothoz tartozó testi reakciók

beszűkülés: az érdeklődés nem motivált

apátia: közöny

negatívizmus: a kifejező mozgások zavara. A cselekvés folyamata lehet aktív vagy passzív.

aktív negativizmus: a beteg ellenáll az irányításnak, felszólításnak

passzív negativizmus: a beteg nem hajtja végre az utasításokat

disszociatív zavarok: az élmény és az élményt kísérő érzések lehasadnak → az érzelmek nem

tudatosulnak, nem épülnek be az élettörténeti emlékezetbe, bizonyos cselekvések kiszorulnak a
tudatból

explozív reakció: a reakciót sajátos belső feszültségi állapot vezeti be, amelyet átmeneti gátoltság
követ, majd hirtelen kirobban a cselekmény, amelyet követően többnyire megkönnyebülés érzése lép
fel.

felhangoltság: enyhén mániás, hipomániás állapot (bipoláris zavarban jellemző)

impulzivitás: heves, meggondolatlan viselkedés.

tévely-észlelés: a hangsúlyozott jelentőséget kapott tév-észlelések sajátos, beszűkült vonatkoztatási

rendszert képeznek. Ezek gyakran hirtelen megjelenő felismerések. (csoki Mikulás gyanakvóan néz)

alaptalan jelentőségtulajdonítás: az észlelés maga hibátlan (pl. pontosan látja a szál piros rózsát), de
belülről projiciált jelentésadás (vágyak, törekvések) révén különös jelentést nyer (pl. azt akarja az
orvos közölni a beteggel, akinek az asztalán a rózsaszál van,: tudom, ilyen piros volt annak a lánynak
az arca, akkor…)

diszesztézia: kellemetlen érzések megjelenéséből áll, gyakran fájdalmas, amelyeket objektív módon
nem indokol egy adott inger. (valódi ingerek észlelésének megváltozása)

cönesztézia: tévpercepció, testérzés zavar: heteronóm szervérzés, a belső szervekből eredő

érzékletek differenciátlan tömege.

holotímia: a hangulat általános hátterét meghatározó mentális folyamat, beleértve a gondolkodást

is.

értelmi fogyatékosság: egy ember értelmi képességei jóval az átlagos szint alatt maradnak. Az önálló
életvezetés jelentősen akadályozott.

örömképtelenség: adepresszió egyik érzelmi tünete.