Retorika: A szónoklat tudománya

Figura etymologica: tőismétlés ,a szó fogalmi tartalmának ,,felső fokát” jelenti(énekek

éneke=legszebb ének)
Legenda: Krisztus, Szűz Mária vagy valamely szent életének és a velük kapcsolatos
csodás történeteknek prózai vagy verses elbeszélése.
Geszta: (jelentése=viselt dolgok)Epikus műfaj amely egy nép, egy nemzetég vagy egy
uralkodócsalád történetét mondja el.
Anonymus: A leghíresebb gesztaíró, akinek személye ismeretlen. Valószínűleg III.Béla
udvari krónikása volt.
Planctus: (siratóének) A Mária-himnusz egyik fajtája, kezdetben a nagypénteki
istentiszetelet részét képezte. Mária fájdalmát elpanaszoló ének.
Középkori himnusz: Az Istent magasztaló és a szenteket dicsőítő, emelkedett hangulatú
költemény, melyeket vallásos összejöveteleken énekeltek.
Belső rím: Amikor egy-egy sor közepe és vége is rímel egymással.
Alliteráció: Rendszerint szókezdő, de nem csak ilyen hangok ismétlődése egy verssorban
vagy több soron át.(betűrím)pl. ,,belső búja…”
Minnesänger: Német lovagköltő
Trubadúr – francia lovagköltő
Trubadúrlíra: Kötött formára megírt költemény, melyben az úrnő tisztelete és a (plátói)
szerelem fejeződik ki a távolságtartás mellett.
Alba: Hajnali dal, amely a lovag figyelmeztetésére szolgált, hogy közeledik a hajnal.
Vágánsok:vándorlók - kóbor lovagok/szökött katonák
- európai egyetemeken tanuló diákok
- szökött papok, szerzetesek, akik a társadalom ellen lázadtak.
Legfőbb témájuk az életöröm/szerelem hirdetése és a fiatalság.

Lovageposz: Középkori epikus műfaj, hősi harcokról szóló verses, énekelt lovagi
elbeszélés.
Lovagregény: A lovagi irodalomba tartozó epikus művek, melyek a lovagok
cselekedeteit mutatják be tanító célzattal, az emberideál a lovag.pö

Tercina: Háromsoros versszak. Az egymást követő tercinák rímei összefonódnak

Oktáva: Nyolc sorból álló versszak, az egyes sorok a rímekhez igazodva 8-9 szótagból
állnak.
Rondó: Refrénes versforma, ált. 12-15 soros, két rímre épül az 1. sor első szava vagy az
egész első sor a vers közepén és a végén refrénként ismétlődik.
Ballada: A dal egy sajátos formája, mely Villon korában táncdalt jelentett.
Akrosztikon: költői alakzat, amiben a sorok kezdőbetűit összeolvasva egy értelmes
szöveget kapunk. (ált. egy nevet)
Haláltánc: Olyan műfaj, amely képekben és költeményekben figyelmeztette az élőket a
halál közelségére.(utolsó tánc) A társadalmi egyenlőtlenségért a halál egyenlősége
kárpótol.