11

Írta: Evert Kuijt

Fordította: Ablonczy Margit,
A bibliai történet feldolgozása Bencze János, Dr. Körpöly Kálmán
Szerkesztette és átdolgozta: Miklya Zsolt

Üzenet – Téma: Abrám és Lót

* Ha valaki csak magáról gondoskodik, köny-
nyen válnak döntései egoizmussá. 1Mózes 13,1–18
* De ha Istenre figyel, könnyebben belefér a
másik ember is.

Elõzmények:
Abrám családjával Egyiptomba ment az éhín-
ség elõl. Félelembõl letagadta, hogy Száraj a fele-
sége, ami a fáraót bûnbe sodorta. Miután csapások érték Egyiptomot, el kellett hagyniuk az
országot.
Történet:
Abrám gazdagon hagyta ott Egyiptomot. Állatok tömegét, szolgahadat, aranyat és ezüstöt
mondhatott magáénak. Unokaöccse is vele ment mindenhová.
A gazdag pásztor-fejedelem elõzõ szállásai mentén vonult Bételig*. Ott, Bétel és Aj között
már korábban is táborozott. Oltára, amelyet korábban állított, még mindig jelezte valamikori
áldozatát. Most is segítségül hívta az Urat.
Lót is meggazdagodott közben, s kettejük nyája, családja együtt már nem maradhatott.
Megegyeztek hát, hogy kétfelé vezet az útjuk a továbbiakban. Nyájaik pásztorai már állandóan
veszekedtek, s ezt egyikük sem szerette. Ne feledjük, hogy kánaániak is laktak ott, akiknek
szintén volt jószága. Jó-e, ha rokonok nem férnek meg egymással? Bizonyára nem. Így mindketten
a békességet munkálták azzal, hogy megbeszélték: ha Lót balra tart, Abrám jobbra megy, ha Lót
jobbra indul, Abrám balra. Abrám úgy döntött tehát, hogy Lóté a választás joga. Neki jó a
„maradék” is. Vajon miért nem érdekelte annyira a választás? Bizonyos volt benne, hogy Isten
szemmel tartja õt, s ki fogja elégíteni minden szükségét, ahogy eddig is tette. Nem számít, hogy
szépek-e a legelõk, vagy pusztába kell-e mennie! Az a fontos, Aki vezeti ezeken az utakon.
Lót a szebbik részt választotta. Szemével megkívánta a gyümölcsözõ földet, a Jordán bõvizû
környékét. Egészen Cóárig* olyan volt ez, mint Egyiptomban a Nílus völgye. Lót tehát elindult
keletre. Nem tudta, vagy nem vette komolyan, hogy az arra lakó népek istentelenek? Rosszabbak,
mint a többi kánaániak*? Hogy Sodoma* és Gomora* messze földön „rosszaságáról” híres?
Késõbb megtudjuk (1Móz 19), hogy Sodomában telepedett le, ahol szenvedett az ott élõk
romlottsága miatt (2Pt 2,7).
Ahogy Lót „vette a sátorfáját”, Abrám beszélt az Úrral, aki megígérte, hogy övé lesz minden,
amíg szeme ellát, csak járja be a földet, amit tõle kapott. Megerõsítette szavát abban is, hogy
nagy néppé teszi Abrámot. Ahogy a föld porát nem lehet megszámolni, úgy az õ utódait sem.
Abrám elindult Bételbõl Hebrónba*. Nem valami gyönyörû legelõ ez, de õ megnyugodva
ment. Késõbb úgy ismerjük e területet, mint Júda hegységét. Mamré tölgyeséig* jutott, majd újra
oltárt épített az Úrnak. Ezzel fejezte ki, hogy csak tõle vár mindent. Tudja, hogy számíthat rá,
s kéri is a segítségét.
Jegyzetek:
Bétel – „Isten háza”, kánaáni neve Lúz volt, ezt a nevet késõbb adja Jákób, amikor menekülve
Ézsau megérdemelt haragja elõl itt kapja az ígéretet (1Móz 28,19).
Kánaániták – A kánaáni õslakosok összefoglaló neve, akik nem voltak sémita leszármazottak,
hanem Nóé másik fiától, Hámtól eredeztették magukat (1Móz 10,6.15–20). A Jordántól
nyugatra laktak. Vallásuk érzéki természetvallás volt. Istenük nevét nem szívesen ejtették
ki. „Baál”-nak, úrnak nevezték, és szoborként imádták a ligetekben, nagy fák alatt.
Magaslatokon áldoztak neki. Baál „felesége” Artarte volt. Városállamokban éltek, mindnek
önálló királya volt. Dávid idejéig sok helyen megtartották hatalmukat.
Cóár – „Kicsi” (1Móz 19,20), Moáb határvárosa. Sodoma és Gomora elpusztításakor
„kegyelmet” kap (1Móz 19,21–23), Lót oda megy lakni késõbb. (Lásd még Jer 48,34!)
Sodoma és Gomora – Városállamok délen, ahol most a Holt tenger van. (Lásd még 1Móz
14., 18. és 19. részeit!)
Hebrón – Igen régi város, 36 km-re délre Jeruzsálemtõl, Júda hegységének legmagasabb
pontján. Korábban Kirjáth-Arbának is hívták. Káleb itt kapta örökségét (Józs 15,13). Ez
Dávid elsõ lakóhelye (2Sám 2,1–3 és 3,19).
Mamré tölgyese – Itt lakik Abrám, mint vendég Amori (Emoreus) lakásában.
Énekek:
Református énekeskönyv: 1; 25:1–2; 236; 423
Jertek, énekeljünk: 101; 205:2–3; 228
Harangszó: 43; 49
Dicsérjétek az Urat!: 7; 8; 68; 75
Erõm és énekem az Úr: 4; 17; 20; 82
Életkorok
** ***