- “Magába zárja először is a lelkiismeret egész belső világát, a

legátfogóbb értelemben vett szabadságot követelve számára: a

gondolkodás és érzés szabadságát minden kérdésben, legyenek azok
gyakorlati vagy spekulatív, tudományos, erkölcsi vagy teológiai
kérdések.” - John Stuart Mill, 1859

I. NACIONALIZMUS
- Másik forradalmi ágazat: a nemzeti érzés eszmeáramlata
- Korábban nem létezett, a fr. forradalomban gyökerezik ez idő alatt vált
meghatározóvá és a napóleoni háborúk segítették elő terjedését
- Náció = nemzet: közös nyelv, kultúra, történelem, azonosság és
azonos származástudat
- Szintén a XVIII.sz. jött létre és a XIX.sz. terjedt el Európában és az
amerikai kontinensen
- A társadalmi és vallási különbségeken átível, a nemzeti azonosság
fontosabb
- Felértékelődött az anyanyelv, a nemzeti hagyományok és a történelem
fontossága → ezek fejezték ki és erősítették a közösségek
azonosságát
- A múltból minden jelentőssé vált, amire a társadalom büszke lehetett:
hódítások, nagy történelmi személyiségek, sikeres háborúk →
romantikus történelemfelfogás
- Cél: nemzet felemelése, ami a nemzeti állam létrehozásával valósulhat
meg
- Közép- és Dél-Eu. számára a példát a fr. nemzetállam szolgáltatta
- A nemzeti eszme a korszakban szembe találta magát a feudális
nagyhatalmakkal (amelyek sok népet, nemzetet fogtak össze és
politikájukat leginkább a birodalmak élén álló dinasztiák érdekei
határozták meg)
- A nemzeti eszme gyakran összefonódott a társadalmi és politikai
változást akaró liberalizmussal
- szabadságharcok: Lengyelo. Mo.
- németek egységes államot akarnak létrehozni
- Megjelenik az egyes népek felsőbbrendűség tudata
- először Anglia: megtehetik a gyarmatosítást és még ők tesznek
szívességet, miközben elnyomták őket
- nacionalizmusból fakad a XIX. – XX. sz. beli népirtások (pl.
Hitler)
- “Az egyes ember tehát szükségképpen valamely néphez tartozik, s e
népből származik ... Mindaz azonban, ami a szellemből, a testi erőből,
a kultúrából, az emberségből az övé, …, népének sajátosságaként
jelentkezik benne ... Az egyén törekvéseinek tehát meg kell egyezniük
annak a törekvéseivel, melynek ő csak része ...” - Henrik Luden