Radnóti Miklós: Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág, a 10

ha rámhajolsz, x4
s rejtelmes ízü vagy, x6
olyan vagy, mint a mák, a6

s akár a folyton gyűrüző idő, b 10

oly izgató vagy, x5
s olyan megnyugtató, x6
mint sír felett a kő, b6

olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát c 10

s nem ismerem ma sem x6
egészen még nehéz x6
hajadnak illatát, c6

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj, d 10

csavargó, nyurga füst - x6
és néha félek tőled én, x8
ha villámszínü vagy, d6

s mint napsütötte égiháború: e 10

sötétarany, - x4
ha megharagszol, ép x6
olyan vagy, mint az ú, e6

mélyhangu, hosszan zengő és sötét, f 10

s ilyenkor én x4
mosolyból fényes hurkokat x8
rajzolgatok köréd. f6
1941. november 16.

A vers 6 versszak, mindegyik HASONLATOKAT vet fel, ezeket részletezi.

A versben a szerelem kifejezésre irányuló hasonlatokat használ a költő. S mivel ez nem elegendő vagy
mert az érzés ezt kívánja, további feszültségkeltő eszközöket használ:
SORÁTHAJLÁS, amikor a sor végén nem ér véget a gondolat, hanem a következő sorban folytatódik,
ezáltal vonzza a tekintetet és az azt kísérő gondolatokat.
7 hasonlat, amelyek értelmét nehéz meghatározni: a szeretett nő olyan, mint:
a suttogó faág (ha hozzáhajol)
mák (az íze olyan rejtelmes)
az idő (izgató)
sír felett a kő (megnyugatató) ez a kép a végtelenséget, az örökké tartó szerelmet is jelképezheti.
(Hasonlít a Tétova óda 3 sorára: „De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.”
velem nőtt barát (és tényleg így van, hiszen Radnóti és későbbi felesége, Gyarmati Fanni -Fifi
kamaszkorukban ismerték meg egymást, így váltak szerelmespárrá, majd társakká), ennek a képnek a
folytatásában van egy ELLENTÉT is, mivel arra utal, hogy hiába ismeri gyermekkora óta a haja illata
mégis kiismerhetetlen számára.
A 4-5. versszak képei nem csupán hasonlatok, hanem furcsa képzettársítások is, illetve különböző
érzékszervi hatásokat (látás és hallás) összekapcsoló képek (szinesztéziák). Itt színeket (kép, arany) és
hangokat pl. ú kapcsol be az ábrázolásba. A kifejezések használata önkényes, nem lehet magyarázatot
találni, miért ezeket használja, mivel valójaában ezek pillanatokat rögzítenek (impresszionista képek).
Nagyon hasonlít a későbbi Tétova óda soraira („mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.”)
A vers szófajai között inkább a névszók jelennek meg túlsúlyban (melléknevek, főnevek, esetleg
melléknévi igenevek -izgató, megnyugtató), ez NOMINÁLIS stílust eredményez, amely a vers
ritmusát inkább a nyugodtság felé tereli, kevésbé mozgalmas vagy dinamikus a vers ezáltal, ugyanis
kevés benne az ige.
A vers hangzása harmonikus, 3 esetben betűrím (alliteráció) is jellemzi, ezeket jeleztem a sorokban.
A hangok hangulati hatása is meghatározó, a vers zeneiségére a dallamosság, nyugalom jellemző a sok
nazális hang miatt (m, n), illetve a lágy l hangok miatt vagy az ezekkel együtthangzó mély (a, á, o, ú)
hangok miatt.
A költemény egy versmondat: 6 versszak, 24 sor, de egyetlen mondatvégi írásjel jellemi.
Ritmusára, rímelésére viszonylagos szabályosság jellemző. Minden versszak 1 és 4. sora összecseng,
azonban a 2-3. sorok sohasem. Rímképlete: axxa… (a vers mellett jelöltem)
a szótagszám sem következetes, (ezt is jeleztem a vers mellett), ez zaklatottságot fejez ki (a
szabálytalanság), rapszodikus a versforma, ezáltal kapcsolatot teremt Petőfi: Minek nevezzelek c.
versével is.
A versre időmértékes ritmus jellemző, ha ez bekerülhet az elemzésbe, ezen a linken a verslábak:
https://www.eternus.hu/vers/7019/elemzes)

A vers szoros kapcsolatot teremt Petőfi Sándor: Minek nevezzelek című versével? (rapszódia),
amelyben mindegyik versszakban a címben felmerülő kérdés keretként jelenik meg és egymásból
kibomló metaforákat alkalmaz kedvese megnevezésére.
A vers előzménye a későbbi (1943) Tétova óda c. versnek, amely szintén hasonlatokkal kívánja
kifejezni hitveséhez való viszonyát, érzéseit. Mindez ebben az értelemben megvalósíthatatlan:
„Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.”
A közös mindhárom versben, hogy hasonlatokkal és metaforákkal építkezik és a hitvesi líra részét
képezik.