Weöres Sándor Rongyszőnyeg című versfüzére

Weöres Sándor 1913-ban született Csöngén, egy dunántúli kisfaluban. Katonatiszt apjának és polgári
családból származó anyjának köszönhetően gyermekkorától kezdve művelt atmoszférában nevelkedett, a
poeta natus, és a csodagyerek címmel is illették, gyakran érezte emiatt, hogy nem neki való az egyszerű
falusi élet. Verseiben azonban szívesen ragadta meg a mindennapi élet és a természet szépségeit. Egész
élete során képezte magát: Pécsett először joghallgató később pedig bölcsészi diplomát szerzett, eközben
költeményei megjelentek a Nyugat című folyóiratban. Doktori disszertációjának „A vers születése” címet
adta. 1935-ben Baumgarten jutalomban részesült, amiből későbbi utazásait fizette a Távol-Keletre, illetve
észak Európába. Később a háború után is sokat utazott feleségével, így sok kultúrával, világszemlélettel
megismerkedett.

Rongyszőnyeg- ciklus:

A rongyszőnyeg ciklus az 1943-ban megjelenő Meduza kötet második felében található. A költő a ciklusnak
a „Dalok, epigrammák, ütem próbák, vázlatok, töredékek” alcímet adta, ami tükrözi a rongyszőnyeg
mozaikosságát és a versek csapongó témáját, illetve műfaját. Ezek a művek a köztudatban gyermekversként
jelennek meg, amihez hozzá tesz, hogy nem didaktikus stílusban íródtak, különböző élményeket ragadnak
meg. Az élményközpontúság fontos eleme a zeneiség, amit a költő Kodály Zoltánnal való barátságának
köszönhet. Szintén az élményközpontúság része a nonszensz költészet, a halandzsa szavak használat is.

Műveit egyaránt sorolhatjuk az Orpheuszi költészet kategóriájába, ugyanis megszólaltatják a világot, illetve
a Próteuszi költészetébe, hiszen a lírai én sosem bontakozik ki, szerepjáték szerűen változtatja kivoltját.

Ha csak felületesen tekintünk rá egy rongyszőnyegre, az bagatell semmiségnek tűnhet, azonban ha

közelebbről megvizsgáljuk rájövünk, hogy egy összetett sokszínű tárgyról van szó, aminek a részei, ha nem is
tűnnek egybeillőnek egységet alkotnak. Verseiben ugyanígy mögöttes tartalmat fedezhetünk fel, ha
átlátunk az óvodában tanult mondókákon.

 Meduza kötet
 alcím: Dalok, epigrammák, ütem próbák, vázlatok, töredékek
 mozaikosság, csapongó téma, műfaj
 gyermekvers
o élményközpontúság
o zeneiség
o halandzsa
 Orpheuszi, Próteuszi költészet
 bagatell semmiség
 összetett sokszínű
 egység
Izzik a galagonya: [99.]

 zeneiség: nyújtott ritmus- lüktetés + alliteráció („szél szalad ide oda”)

 megszemélyesítés („Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd.”)
 átváltozás toposz

Szívemen páva sétált: [16.]

 múlt: páva= gőg, díszes

 jelen: denevér= csalódás, sötét, lóg lefele húzza a szívet
 jövő: veréb= Artemisz, szerelem jelkép fészkel újjászületés

A kő-béka lassan ment: [33.]

 monoton lassú sorok idő

 váratlan gyors rész halál
 folytatódik a monoton rész, az idő nem áll meg, kizökkenthetetlen

Ha vihar jő a magasból: [91.]

 a 60’-as években ’angyal’ helyett ’cinkét’ használ nem lehetett transzcendens, vallási alap
 angyal= megtisztulás, akkor jelenik meg, ha az ember készen áll rá, kinyitja a szívét ajtó, küszöb
 ionicus a minore (∪ ∪ — —), és felező nyolcas szimultán verselés egyszerre időmértékes, és
ütemhangsúlyos

Bolond dolog a holnapot várni, élj kívül az időn, amennyire lehet: [7.]

 Horatius- Carpe diem

 a cselekedetek fontosabba, mint az eredmény

Százszorszépet ont a rét: [18.]

 a kő külső szemlélőként sokszor átélheti a pillanatot

 a virág rövid ideig, de részese a történéseknek
 mindkettőnek megvan az előnye, mégis a negatívumokra koncentrálnak

A férfi: [53.]

 kilóg e gyerekversek világából

 férfi- nő ellentétek
 más prioritások nő= családalapítás, mint hagyaték / férfi= kapcsolat
 kakofónia unokák zsivaja, fánk sercegése élettel teli, amit létrehoztak
 ütemhangsúlyos, felező 8-as szimultán

Barátom, ki azt mondod ismersz engem…: [4.]

 senki sem behatárolható, mindenkinek van vakfoltja

 Weöres olyan, mint az üveg áttetsző, nincsenek titkai

Hajnalom kéklő köde [8.]

 Szapphó-i strófa
 elmúlás túl gyorsan nőtt fel, nem élvezte ki a gyerekkorát