Egyetemek a középkorban

A korai középkorban már a létező kolostoriskolák mellett a városokban

káptalani iskolák is voltak, ezekből alakultak ki később az egyetemek. Ezek
általában 4 karból, azaz facultasból álltak. Az első a szabad művészetek kara
volt ide 14 és 20 éves koruk között jártak a diákok és a 7 szabad művészetet
tanulták: a grammatikát, ami latin nyelvtanból és ókori írók műveinek
tanulmányozásából állt. Tanultak retorikát, ez latin beszéd és fogalmazás volt,
dialektikát, ami vitázásból és érvelésből állt ezek a tantárgyak a triviumba
tartoztak. A másik része a quadrívium volt itt artimetikát azaz számtant,
geometriát,asztronómiát és muzsikát ami egyházi énekből állt.
A második tanulmányi év után megkaphatták itt a diákok a bachlorátust a 6. év
után pedig a doktorátust.
A tanulók választhatták még az orvosi és jogi kart. Ide 20 és 25 éves kor között
járhattak. Az orvosi karon Hippokratész műveit tanulmányozták a jogi karon
pedig egyházi és világi jogot tanultak, ez a római jogon alapult.
Az egyetemeken volt még teológia kar is ez egyházi művek tanulmányozásából
állt, általában ide felnőtt férfiak járhattak a kart pedig 30 és 36 éves koruk között
fejezték be, ez adta a legmagasabb képesítést a középkorban.
Az első egyetem a bolognai egyetem volt, ezt Barbarossa Frigyes alapította a 12.
sz második felében. Ezután alapították a párizsi az oxfordi az cambridge-i és a
prágai egyetemet. Magyarországon az első a pécsi egyetem volt, amit 1367ben
alapítottak, ezt követte az óbudai egyetem 1395ben.
Az egyetem a tanárok és diákok egyesületét jelentette, akik kiváltságokkal
rendelkeztek. Az egyetem élén a rektor állt, akit a magiszterek, azaz tanárok
választottak. A különböző karokat pedig a dékán vezette. Az egyetemi polgárok
a rektor bírói hatalma alá tartoztak, egyetemeken állami tisztviselők nem
járhattak el. Az egyetem maga alkotta meg szabályzatát és az ügyeket is saját
tisztviselők intézték el. A tanárok és hallgatók szabadságukat a helyi püspöktől
vagy királytól vívták ki, de klerikusoknak számítottak, ami azt jelentette, hogy
papi rend tagjaiként tekintettek rájuk. Az egyetemek sokszor a pápa védelme
alatt álltak, de elő volt írva az egyházi ruha viselete a misehallgatás és a
nőtlenség is.
Az egyetemi tanárok a tandíjból és egyházi jövedelemből éltek erre kivétel volt,
ha a tanár egy koldulórend tagja volt. A diákok általában szegénységben éltek és
kollégiumokba tömörültek, de a városok lakói sokszor panaszkodtak rájuk
féktelen életmódjuk miatt.
A középkor legfőbb tudománya a skolasztika volt. Ezt tanították az egyetemeken
is. Legfőbb elve az volt, hogy a hit és a tudomány összeegyeztethető ezt Aquinói
Szent Tamás állapította meg. Fő műve volt a Summa teologiae, ebben
szétválasztotta az értelemmel vizsgálható filozófiát és az isteni
kinyilatkoztatáson alapuló teológiát.
Az egyetemet latinul Alma Maternek is nevezik, ami tápláló anyát jelent latinul,
ezzel fogalmazták meg a tudás fontosságát.