Az uradalom, a földbirtokosok és a jobbágyok kötelességei és jogai

Az uradalom ugyanúgy az antik és a barbár örökség szintéziséből jött létre, amely a római kori
nagybirtokból alakult ki, mint a középkori társadalom alapszövete, a hűbériség.
Az uradalom: nagy kiterjedésű, bár nem feltétlenül összefüggő földterület, amely falvak
tucatjait ölelte fel, a hozzájuk tartozó földekkel, erdőkkel, legelőkkel együtt:
 központja az udvarház: itt tartózkodott a földesúr vagy megbízottja a fegyveres kísérettel
és a szolganépekkel. A X. századtól az uradalom központja egyre inkább a fából és/vagy kőből
épült vár volt.
 az uradalom önellátásra rendezkedett be (naturális gazdálkodás), az uradalomhoz tartozó
parasztok megtermelték a szükséges mezőgazdasági termékeket, és előállították – háziipari
szinten – a kézművestermékeket is
 az uradalom nem egyszerűen egy nagybirtok volt, több annál: elsősorban hatalmi
szervezet, amely igazgatási és bíráskodási szereppel is bírt.

A városok és kereskedelem hanyatlásával visszaszorult az árutermelés, az uradalmak önállóvá váltak:

biztosítottak lakóik ellátását alapvető szükségleti cikkekkel A Nyugatrómai Birodalom bomlásával a
helyi igazgatási, bírói és védelmi feladatokat is az uradalom látta el.

 Az uradalom lakóinak zömét a földművesek tették ki. Az árutermelés megszűnésével a

korábbi római birtokok központi részét megművelő rabszolgák számára is telkeket hasítottak
ki. Így egyre kevésbé különböztek az eredetileg szabad, bár röghöz kötött bérlőktől
(colonusok).
A kisebb birtokos szabad parasztok pedig védelmet keresve álltak be uradalmi szolgálatba
Az így kialakult, uradalmi függőségben élő paraszti réteg a jobbágyság…
A jobbágy nem tulajdonosa, csak használója volt a földnek, de használati jogától nem
lehetett megfosztani, és e jogát örökíthette. Az uradalom egy része jobbágytelkekre volt
felosztva. Kezdetben ezeket évente sorsolták a jobbágycsaládok között, később ez megszűnt, és a
használók köre állandósult. A földhasználatért a jobbágy a termény egy részével adózott, amit a
középkor végén pénzadó váltott fel.

 Az uradalom másik része az uradalom tulajdonosa, a földesúr közvetlen kezelésében lévő

majorság volt, melynek termése egészében őt illette. A majorságot is a jobbágyok művelték, ez volt a
robot (munkajáradék).
A földesúr és a jobbágyok is használhatták az uradalom harmadik részét, a közös használatban lévő
területeket: legeltethettek a legelőn, fát gyűjthetettek az erdőből és vadászhattak ott, a tóban, folyóban pedig
halászhattak.

 A jobbágyok a földesúr igazságszolgáltatása alá tartoztak. Alávetett helyzetükben legfontosabb, a földesúri

önkényt korlátozó joguk a szabad költözés volt: kötelezettségeik teljesítése után más birtokos földjére
telepedhettek.

 A városok megszűnésével kezdetben az uradalmon éltek kézművesek is, akik elsősorban a szerszámok
készítését és javítását végezték. Az uradalom biztosította a termények feldolgozásához szükséges technikai
eszközöket: pl. vízimalom, sörfőzde, kemence. Kizárólag a helyben elő nem állítható áruk beszerzése érdekében
kereskedtek: sót és fémet, esetleg a földesúr igényeit kielégítő luxuscikkeket vásároltak.

 Az önellátó gazdaság, valamint a kereskedelem és a pénzforgalom visszaesése a középkor kezdetén nem tette
lehetővé, hogy a kialakuló európai államok fizetett hivatalnokokat és zsoldos haderőt alkalmazzanak. A
lakosság védelmét is az uradalom látta el. Központja egy megerősített hely, a vár volt, ahová támadás esetén
menekülni lehetett. A beszolgáltatott terményekből látták el az uradalom birtokosát és kíséretét, akik a katonai
erőt biztosították. Az uralkodó is kizárólag birtokok adományozásával jutalmazhatta híveit, és a birtokok
alapján várhatott el szolgálatot.

 A páncélozott nehézlovas hadviselés elterjedése végleg összekapcsolta a földbirtokot és a katonai

szolgálatot: egy lovagot csak nagyobb méretű uradalom tudott kiállítani az ott dolgozó földművesek
szolgáltatásaiból. Az uralkodók, hogy biztosítsák a nehézlovas haderőt, örökíthetővé váló birtokokat
adományoztak híveiknek (vagy elismertették hatalmukat a birtokok addigi tulajdonosaival).

 Így alakult ki a nemesség társadalmi csoportja, amely kiváltságokkal rendelkezett: személyében szabad volt,
birtoka örökíthető volt csak a király vagy más nemesekből választott bíróság ítélkezhetett felette, katonai
szolgálatára hivatkozva adómentes volt.

 A kialakuló rendszer, a hűbériség vagy feudalizmus alapja tehát a hűbérbirtok (feudum), a katonai
szolgálattal terhelt, örökíthető földbirtok. A legfőbb hűbérúr az uralkodó volt, vazallusai (hűbéresei)
és esetleg azok vazallusai pedig katonai szolgálattal tartoztak neki, és részt vettek az ország
igazgatásában. A hűbéri rendszer először Franciaországban alakult ki, majd gyakran francia
lovagseregek révén jutott el az ibériai, itáliai területekre és Angliába.
A földesurak igyekeztek immunitást (királyi jogok alóli mentesség) szerezni birtokaikra. Ha ez sikerült, akkor a
földesúr földjén királyi tisztviselő nem szedhetett adót, továbbá a földesúr eredendően királyi jogokat
gyakorolhatott: bíráskodhatot, piacot tarthatott, vámot szedhetett , bányát nyithatott stb.

Az uradalom 3 részből állt:

 jobbágyok parcellái: ezt kötelezettségek (termény-, pénz- és munkajáradékok) fejében magának
művelte a paraszt. A jobbágytelek 2 részre tagolódott: belső telek (házhely + kert), külső telek (szántó)
 a földesúr saját kezelésű birtoka (majorság, allódium): ezt a parasztok robotban művelték, az itt
megtermeltek teljes egészében a földesurat illették
 a közös használatú területek: erdők, mezők-kaszálók, folyók, tavak

A parasztok kötelezettségei földesurukkal szemben:

terményhányad (természetben)
 pénzadó
 ajándék (a földesúr életének nagyobb eseményeikor)
robot a majorsági földeken (munkajáradék)
 speciális adófajták: 
holt kéz – a paraszt vagyonának legértékesebb darabja a földesurat illeti  első
éjszaka joga – a jobbágy házasságkötése esetén a nászéjszaka joga a földesurat illette
(általában pénzzel megváltható volt)
A földesurat bizonyos előjogok is megillették a birtokán, ún. banalitások, földesúri
monopóliumok: kocsmatartás, mészárszék tartása, sör- és pálinkafőzés, malomtartás
A földesúr bíráskodott a jobbágyai felett (úriszék)
Földesúri uradalom és az egyház:
Az uradalom területén lévő templomokat, kolostorokat a földesúr alapította és támogatta,
ugyanakkor ellenőrizte is (pl. papok kinevezése) – ez volt a magánegyház rendszere is.
Később a földesúri fennhatóság szelídebb formája, a kegyuraság terjedt el.
A földművelés új módszerei, eszközei:
Az ókorban az uralkodó művelési mód az ún. vad-talajváltó vagy legelőváltó rendszer volt,
amelyben az erdőirtással nyert földet 10-30 évig művelték, majd kimerülésük után elhagyták,
és új területet vontak művelés alá a VIII. századtól, főként a nagyobb kolostorok,
áttértek a nyomásos földművelésre:  előbb a kétnyomásos (szántó + ugar – évente cserélve)
 később háromnyomásos (őszi szántó + tavaszi szántó + ugar – évente forgatva) is
megjelent
Ezeknél a rendszereknél már megszűnt a vándorlási kényszer, és az adott földterületet egyre
jobban kihasználva, a szükséges talajerő-utánpótlást biztosítva (trágyázás) lehetett termelni.
A nyomásos földműveléssel egyre többet és egyre biztonságosabban lehetett termelni:
 ez megalapozta a népesség folyamatos gyarapodásának lehetőségét
 a háromnyomásos rendszerben (a szántó két részre bontásával) vált lehetővé a zab termelése,
amely megteremtette az alapját a ló szélesebb körű elterjedésének és használatának
A földművelés új eszközei:
 A korábban használt hagyományos könnyű, szimmetrikus eke mellett megjelent a
germánok által kifejlesztett csoroszlyás, kormánylemezes nehéz fordítóeke.
az igaerő szükséglet jelentős nagyállattartást igényelt
Az új nehézekét csak új fogatolásimódszerrel lehetett
vontatni. Az ökör (és a ló is) a nyakhám mellett már szügyhámot is kapott, amely munka
közben nem „fojtogatta”. A gabonatermelő-nagyállattenyésztő kialakulása
jobb táplálkozást tett lehetővé, és egy idő után a terményfelesleg is megjelent, amit piacra
lehetett vinni
A földművelés új rendszere:
az uradalom szántóföldjeit részterületekre, dűlőkre osztották a földterület különböző
adottságai és a különböző talajminőség miatt
 dűlőkön évente, sorsolással osztották fel a parcellákat a jobbágyok között
a dűlőkre érvényes volt a nyomáskényszer: az adott dűlőn minden parcellán ugyanazt a
nyomást kellett alkalmazni,
A mezőgazdasági termelés extenzív fejlődése:
A mezőgazdasági termelés növekedésében az új módszerek és eszközök elterjedése mellett a
művelésbe vont területek megsokszorozódása (extenzív fejlődés) is komoly szerepet játszott:
 erdőket, bozótosokat irtottak ki
 füves területeket törtek fel
 mocsarakat csapoltak le