8.

Beruházások

8.1. A beruházás fogalma

A vállalkozásoknak különböző tevékenységeik folytatásához

megfelelő mennyiségű és műszaki színvonalú tárgyi eszközökre van
szükségük. Ezeknek a meglévő illetve beszerzésre kerülő tárgyi
eszközöknek a hasznosítási módja, kihasználása, hatékonysága
jelentősen befolyásolja a gazdálkodás jövedelmezőségét.(Blumné-Kresalek,2011)

A vállalati pénzügyi döntések két nagy csoportja a befektetési és a finanszírozási döntések,

amelyek változást idéznek elő a cég eszközeiben és/vagy forrásaiban.

Beruházás alatt a pénztőkének a reáljavakba (immateriális javak, tárgyi eszközök) történő

befektetését értjük. (Pálinkó - Szabó, 2011)

A beruházás reál javak (tárgyi eszközök és immateriális javak) létesítésére irányuló

- műszaki-gazdasági és
- pénzügyi tevékenység.

A beruházási döntések hosszútávra szóló, jelentős pénzkiadással járó, a cég életét alapvetően
befolyásoló döntések, amelyek jövőbeni eredményessége, kockázata nem becsülhető meg teljes
bizonyossággal.

A beruházások központi szerepet töltenek be a vállalat hosszú távú pénzügyi döntéseinek

körében. A beruházási döntések során a vezetés feltárja a jövedelmező befektetési
lehetőségeket, és a finanszírozási döntések eredményeként – a cég finanszírozási stratégiájának
megfelelő –, finanszírozási forrásokat biztosít a megvalósításukhoz. (Pálinkó-Szabó, 2011)

Tágabb értelemben a befektetett eszközök szinten tartására és bővítésére irányuló tevékenység

egésze is beruházásként értelmezhető, megkülönböztetve a reálberuházásokat, amelyek a tárgyi
eszköz állományával és az immateriális javakkal kapcsolatosak, illetve amelyek a befektetett
pénzügyi eszközökre vonatkoznak. (Paróczai,2005)

A beruházás sokszor ütemezett beszállítást, azaz egy tervhez, a beruházási tervhez való
igazodást jelenti.(Vörösmarty-Tátrai,2010)
Befektetés: a vállalat pénzeszközeinek meghatározott célra való lekötését jelenti egy későbbi
hozam reményében. A befektetés lehet rövid és hosszú távú, az alapján, hogy a befektetett tőke
mennyi idő alatt térül meg. Hosszú távú befektetés a tárgyi eszközökbe, tartósan lekötött
forgóeszközökbe, más vállalatok részben vagy egészében történő felvásárlására, hosszú lejáratú
értékpapírokba, a rövid lejáratú befektetés a működési költségekbe, a forgóeszközök
ideiglenesen lekötött állományába, mobil értékpapírba fektetett pénz. (Chikán,2003)

A beruházás és a befektetés nem azonos fogalmak. A beruházás a tárgyi eszközök létesítésére,

bővítésére irányuló tevékenység. A befektetés viszont a beruházáson kívül magában foglalja a
vállalkozási tevékenységet szolgáló nem anyagi eszközök létesítését és mindazon tőkekiadást,
amelyet a vállalkozás a tartós jövedelemszerzés érdekében végez.
A beruházás tehát a tárgyi eszközök létesítésére, beszerzésére fordított tőkekiadás. (Dr.
Horváth, 2010)

A beruházási kérdések tehát tőkegazdálkodási döntések, a vállalkozás a beruházással a

rendelkezésre álló, illetve a megszerezhető pénztőkét leköti. A beruházási döntések mindig
egyediek, rendszerint jelentős értéket képviselnek, nagy felelősséget és hosszú távú előrelátást
igényelnek. A szükséges tőke megszerzése és összetétele a hosszú távú finanszírozások körébe
tartozik. (Dr. Horváth, 2010)

A beruházási célok és döntési kritériumok megfogalmazása a beruházással szemben támasztott

hozamkövetelménynek, a felvállalható kockázat mértékének, végső soron annak a
meghatározását jelenti, hogy az adott befektetés milyen mértékben szolgálja a vállalati vagyon
növelését.
A beruházási javaslatok, alternatív megoldások elemzése, összevetése a következő lépés a
döntési folyamatban.
A beruházási döntés nemcsak pénzügyi, hanem egyéb gazdasági és műszaki döntés is, és
számtalan cél, kritériumrendszer eredőjeként születik a végső döntés. (Pálinkó-Szabó, 2011)

A beszerzési szervezet feladatai között a beruházási javak beszerzése talán a legösszetettebb. A

beruházási javakat általánosan úgy írhatjuk le, hogy nem azonnali felhasználásra, vagy
készletre kerülő termékek, hanem amelyek általában számvitelileg aktiválásra kerülnek és
ráfordításként fokozatosan jelennek meg. (Blumné-Kresalek,2011)
8.2. A beruházás csoportosítása, résztvevői

A beruházások sokféle szempont szerint csoportosíthatóak, az elvégzett fejlesztések pedig

kategóriákba sorolhatók.

Beruházások csoportosítása:

A beruházás gazdasági alanyai szerint:

- kormányzati
- önkormányzati
- vállalati
- háztartási beruházás

Ágazati hovatartozás szerint:

- anyagi
- termelő jellegű
- nem anyagi jellegű beruházás

A beruházásokon belül:
- alap beruházás: a beruházási cél megvalósítását közvetlenül szolgálja.
- járulékos beruházás: az alapberuházás rendeltetésszerű működését biztosítja, azzal
közvetlenül összefügg, de önmagában általában nem használható tárgyi eszköz.
- kapcsolódó beruházás: az alapberuházás működéséhez szükséges, illetve ennek
működését segíti elő, ugyanakkor közvetlenül más szervezet fejlesztését szolgálja.

A tárgyi eszköz leltári nyilvántartási egysége szerint:

- állománynövelő: a nyilvántartott eszközök leltári nyilvántartási egységének számát
növeli.
- állománybővítő: új leltározási egységet nem hoz létre, de a nyilvántartott eszköz
nagyságát (hosszát, terjedelmét, teljesítőképességét, funkcióját, tartozékait) növeli.
- Eszközpótló beruházás: sem az eszközállomány leltározási egységnek számát, sem azok
nagyságát nem növeli, a selejtezett tárgyi eszköz pótlására szolgál.
- rekonstrukció: a meglévő tárgyi eszközön egyidejűleg végzett beruházási és felújítási
tevékenység, amelynek során az elhasználódott tárgyi eszközök helyreállításán túl a tárgyi
eszköz kapacitása, funkciója, az eszközzel végezhető feladatok köre bővül. (Dr. Papp-Dr.
habil Szűcs, 2012)
Kivitelezés módja szerint:

- idegen kivitelezővel megvalósított

- saját vállalkozásban megvalósított
- vegyes kivitelezésű (idegen+saját)

A beruházási javaslatok közötti kölcsönhatás alapján három kategória különíthető el:

- a független
- az egymást kölcsönösen kizáró és
- a más beruházástól függő projektek

A független projekteket az jellemzi, hogy elfogadásuk vagy elutasításuk nem áll kapcsolatban
más beruházási elképzelésekkel. Az egymást kölcsönösen kizáró beruházások esetén valamely
projekt elfogadása (pl. a rendelkezésre álló források szűkössége következtében) kizárja a többi
javaslat megvalósítását. A más beruházástól függő projekteket az jellemzi, hogy elfogadásukat
egy másik fejlesztés megvalósulásához kötik. (Paróczai,2005)

Anyagi-műszaki összetétel szerint:

- gép
- gépi felszerelés
- berendezés
- építési
- építésszerelési valamint egyéb beruházás

A pénzügyi forrás szerint:

- saját pénzeszközökből
- vegyes pénzeszközökből (saját+hitel/kölcsön)

- idegen forrásból

Beruházások idegen forrásból történő finanszírozása:

Az idegen forrás két formája:

- Banki hitel: megszerzésének alapja a saját forrás megléte, és a vállalkozás

hitelképessége
 - Kötvénykibocsátás: a bankhiteltől való lényeges különbsége, hogy míg a bankhitelt a
bankok folyamatosan folyósítják, a beruházási költségek felmerülésének megfelelő ütemben
a hitelszerződés szerint, addig a kötvény kibocsátással a vállalkozás egyszerre jut
pénzforráshoz.

Gazdasági-műszaki hatás szerint lehet:

- szinttartó (pótló): a beruházás célja a fizikailag és gazdaságilag elavult gépek,

berendezések cseréje, pótlása, az egyszerű újratermelés, a már korábban realizált eredmény
megtartása.
- rekonstrukciós beruházás: komplex, átfogó, az egész vállalkozásra kiterjedő cserélési
sorozatot jelent, amely az adott tárgyieszköz-állomány egészét vagy döntő részét
megújítja.(a korszerű technika nem egy-egy részterületre vonul be, hanem a kiegészítő,
járulékos folyamatokat is modernizálja. Költségterhe jelentős, így a finanszírozásban nagy
szerepük van a vállalkozáson kívüli forrásoknak.

- Bővítő beruházás: mennyiségi és minőségi változást idéz elő a tárgy eszközök

állományában. Célja a tárgyi eszközök fizikai állományának és teljesítőképességének
növelése. Pl. új üzem, telep, gyáregység létrehozása.

A bővítés oka lehet:

- piaci igények változása
- új piacok feltárása
- mennyiségi igények növekedése
- korszerűbb választék kialakítása
- jobb minőség iránti igény (Dr. Horváth, 2010)

8.3. A beruházási folyamat szakaszai, sajátosságai

8.3.1. A beruházási folyamat szakaszai

1. Előkészítés: a beruházás indítását kiváltó okok elemzése, célrendszer felállítása,

megvalósíthatósági tanulmány készítése, a megvalósításra szánt változat kiválasztása
2. A beruházási projekt stratégia kialakítása: szerződés stratégia, előzetes minősítés,
versenyeztetés, szerződések létrehozása
3. Fizikai megvalósítás: tervezés, beszállítás, kivitelezés, üzembe helyezés, próbaüzem
4. Utóelemzés
8.3.2. A beruházási döntések sajátosságai

- a tárgyi eszköz élettartama hosszú, így a létesítésükkel kapcsolatos kiadások és

bevételek is hosszú távon jelentkeznek.
- a beruházás során létrehozott eszközökhöz, azok működtetéséhez speciális költségek
kapcsolódnak (üzemeltetési, fenntartási, amortizációs költségek stb.)
- a megvalósítást követően az adott objektum vagy eszköz nehezen vagy nagy
veszteségek árán alakítható át illetve mobilizálható
- a beruházási döntések következményei a távolabbi jövőben jelentkeznek, ezért a
döntéseket mindig terheli valamilyen bizonytalanság

8.3.3. A beruházások értékelésének eszközei

A beruházásokkal kapcsolatos döntési feladatok:

- a vállalati vezetés a beruházási javaslatot elfogadja vagy elutasítja

- több elfogadható javaslat esetén a javaslatokat rangsorolni kell. Választani kell az azonos
célt szolgáló beruházási javaslatok közül, amelyek azonban kölcsönösen kizárják egymást
- előfordulhat, hogy több kedvező beruházási javaslat születik, mint amennyi tőke a
megvalósításhoz biztosítható. Ekkor célszerű olyan kombinációkat kialakítani, amelynek
megvalósítását a rendelkezésre álló pénzügyi források lehetővé teszik, illetve, amely a vállalat
számára a legkedvezőbb gazdasági hozamokat ígéri.

A beruházások értékelésénél az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

- beruházások értékelésénél abból lehet kiindulni, hogy a beruházás milyen tőkebefektetéssel

valósítható meg, és milyen hozam érhető el a beruházás révén.
- értékelésnél mérlegelni kell az időtényező szerepét is.
- az értéknövekedés mértékét elsősorban a befektetési lehetőségek és az infláció mértéke
befolyásolja.
- figyelembe kell venni azt is, hogy más befektetésénél milyen hozam érhető el.
- a vállalatnak a számításba vehető üzleti kamatlábakat is figyelembe kell vennie akkor,
amikor meghatározza, hogy milyen az az elvárt eredményességi szint, amelyet a beruházásnak
el kell érnie ahhoz, hogy célszerű legyen a megvalósításuk.
A beruházás-gazdaságossági számítások során a projekt várható hozamának és az elvárt
hozamnak az összevetése alapján kiválasztjuk azokat a projekteket, amelyek növelik a vállalat
értékét.
A megvalósításra javasolt beruházások kiválasztása meghatározza egyben a beruházás
tőkeszükségletét is, azaz a finanszírozás szükséges mértékét.
A beruházás-gazdaságossági számítások a beruházás pénzáramainak a becslésén alapulnak.
A beruházások pénzárama: a beruházás élettartama, a kivitelezési és üzemeltetési idő alatt
ténylegesen kifizetett és befolyt pénzmennyiség. (Pálinkó-Szabó, 2011)

A beruházás értékelési kalkulációk szakaszai:

Előkalkuláció: az előkészítés szakaszában készül, célja a beruházási változat indoklása

Utókalkuláció: az üzembe helyezést követően készül, célja a becsült és a konkrét adatok
egybevetése
Utóelemzés: selejtezést követően készítik, célja új beruházás előkészítése

Beruházás gazdaságossági értékelésénél felhasználható mutatók lehetnek:

- statikus mutatók, az időtényezőt nem veszik figyelembe
- dinamikus mutatók: figyelembe veszik az időtényező szerepét

8.4. Statikus számítási módszer

A statikus beruházás gazdaságossági számítások a projektértékelés viszonylag egyszerű

módszerei. Közös jellemzőjük, hogy nincsenek tekintettel a pénz időértékére, és korrekció
nélkül vetik össze a különböző időpontokban esedékes pénzáramokkal.
Az egyik legelterjedtebb statikus értékelési metódus a beruházás átlagos jövedelmezősége. A
befektetés rentabilitásának is nevezik.

A megtérülési idő azt fejezi ki, hogy a befektetett pénzünk hány év alatt térül vissza a fejlesztés
hatására keletkező jövedelemből.

A megtérülési idő azt mutatja meg, hogy a kezdő tőkebefektetés a beruházás révén képződő
pénzáramlásokból hány év alatt térül meg. (Benkőné-Dr. Gyulai-Illés-Sztanó,2006)
8.5. Dinamikus számítási módszer

Az idő szerepét dinamikusan értelmezi.

A dinamikus számítási módszerek feltételrendszere:
- az időegységre jutó bevételek és kiadások mindig egy összegben, az időegység végén vagy
elején merülnek fel.
- a különböző időpontokban felmerülő kiadásokat és bevételeket egymással összemérhetővé
kell tenni ( kamatos – kamat számítás, diszkontálás)
- a kalkulatív kamatláb a beruházás teljes időtartama alatt állandó

A dinamikus beruházás gazdaságossági mutatók:

8.5.1. Nettó jelenérték mutató: NPV (Net Present Value)

A nettó jelenértéket úgy kaphatjuk meg, hogy a jelenértékből levonjuk a ráfordítások értékét.
A nettó jelenérték csak a beruházás megvalósításából származó várható pénzáramlásoktól és a
tőke alternatív költségétől függ. Minden olyan befektetési kritérium, amelyekre hatással van a
döntéshozó ízlése, a vállalat által választott számviteli rend, a vállalat meglevő
tevékenységének jövedelmezősége vagy más, független beruházások jövedelmezősége,
szükségképpen elfogult döntéshez vezet.
Mivel a jelenértéket mindig ma esedékes forintban mérjük ezért összeadhatóak. Tehát ha két
beruházásunk van (A és B), akkor az együttes befektetés értéke:
NPV (A+B)= NPV(A)+NPV(B)
Pozitív NPV: a beruházási tervet általában elfogadjuk, nyereséges a beruházás.
Nulla NPV: a beruházás hozadéka a kalkulatív kamatláb hozadékával egyezik meg. (Éppen
megtérül)
Negatív NPV: a beruházást tisztán pénzügyi szempontból nem érdemes megvalósítani, ki
kell zárni.

8.5.2. Belső megtérülési ráta: IRR (Internal Rate of Return)

A belső megtérülési ráta az a diszkontráta, amelynek alkalmazásával a beruházás egyszeri
ráfordításának diszkontált értéke, és a befektetéssel elérhető hozamok diszkontált értéke
kiegyenlíti egymást, azaz a beruházás NPV-je 0.
A belső megtérülési ráta alapján történő beruházási döntési szabály szerint az a befektetési terv
a jobb, amelynek belső megtérülési rátája nagyobb a tőke haszonáldozatánál.

8.5.3. Haszon-költség aránymutató: BCR (Benefit Cost Ratio)

Amennyiben a beruházási tervet a BCR mutatókkal vizsgáljuk, követelmény, hogy a mutatót
értéke elérje az 1-et, amely csak akkor teljesülhet, ha a beruházás nettó jelenértéke pozitív.
A BCR1 mutató arra ad választ, hogy a beruházás tejes élettartama alatt keletkező bevételek és
a maradványérték diszkontált összegéből a beruházás egyszeri és a működés
folyamköltségeinek diszkontált összege megtérül-e, illetve hányszor térül meg.
A BCR2 mutató azt fejezi ki, hogy a beruházás teljes időtartama alatt képződő eredmény
diszkontált összegéből a beruházás diszkontált egyszeri ráfordítása megtérül-e, illetve hányszor
térül meg.

8.5.4. Jövedelmezőségi Index (PI): A jövedelmezőségi index kifejezi a beruházás hozamainak

a beruházás tőkeigényéhez viszonyított arányát.
A PI értéke akkor megfelelő, ha értéke 1 vagy 1-nél nagyobb. (A. Brealy-C.Myers, 2005)