Köznevelés
P S Z I C H O L Ó G I A I
A fóbia és a kényszer
Az alábbiakban olyan m aga­
tartási zavarokat szeretnék be­
m utatni, melyeknek viselkedés­
elemei az első pillantásra telje­
sen érthetetlenek, annyi azon­
b an azonnal nyilvánvaló: erős
kapcsolatot m utatn ak a szoron­
gással. A zárt tértől félő (kla­
usztrofóbiás) em b ert elönti a
verejték és összeszorul a szíve,
ha be kell lépnie a liftbe, és az
olyan gyermek, akinek naponta
hússzor is (kényszeresen) kezet
kell m osnia, szintén szorongani
kezd, ha erre nem kap lehetősé­
get. M ivel ezeknek a rendelle­
nességeknek nagyon sokféle -
pszichológiai, neurológiai, ge­
netikai - értelm ezése létezik,
m int korábban em lítettem m ár,
rendhagyóan azt a feldolgozás­
m ódot választottam , hogy m ost
csak a m agatartási zavarok leg­
fontosabb megjelenési form áit,
tüneteit írom le, és a velük kap­
csolatos tudom ányos álláspon­
tokra, valam int a terápiás törek­
vésekre a következő fejezetben
térek vissza.
A fóbia
A fóbiás rendellenességek
sokféleségét két m eghatározó
tü n et fogja össze. Az első maga
a fóbia, azaz félelem olyan tár­
gyaktól vagy helyzetektől, am e­
lyek az elfogulatlan szemlélő vé­
leménye szerint nem tartalm az­
nak semmiféle fenyegetést. A
másik tü n et pedig a fóbiás em ­
ber állandó törekvése arra, hogy
ezeket a félelmeket kiváltó inge­
reket elkerülje. A félelmet kivál­
tó (ahogy m ondani szokták: fó-
bikus) inger gyakran valóban
teljesen ártalm atlan tárgy (m int
például az im ént em lített lift
vagy bárm ilyen más „zárt té r”),
néha azonban előfordul az is,
hogy tényleg m u tat valamilyen
logikailag levezethető kapcsola­
to t a veszéllyel. Ilyen például a
gyerekeknél elég gyakori féle­
lem a kutyától vagy a felnőttek­
nél is megfigyelhető félelem a
rovaroktól - például a póktól. A
m indennapos „idegenkedés” és
a fóbia között az egyik legfon­
tosabb különbség a reakció ere­
jében található: m íg az idegen­
kedő em ber óvatosan elhúzó­
dik a kiváltó inger közeléből,
a fóbiás intenzíven szoronga­
ni kezd; verejtékezik, rem eg, a
szívverése felgyorsul, esetleg si­
koltozik, kiabál. A m ásik - ta ­
lán m ég fontosabb - különbség
pedig az, hogy a fóbiás em ber -
éppen azért, m ert annyira fél a
szorongástól - folyam atosan
úgy szervezi az életét, hogy a fó-
bikus ingerrel lehetőleg soha ne
találkozzék.
A fóbiák leggyakrabban elő­
forduló csoportját „közönséges
T A N Á C S O K
A szorongás - VI.
Kóros védekezési módok
fóbiának” („simple phobia”) ját az úgynevezett szociális fó­
nevezzük. Ide tartoznak a m a­ biák alkotják. A szociális fóbiá­
gasságtól való félelem (akro- ban szenvedő em ber az olyan
fóbia), a zárt tértől való félelem helyzetek elkerülésére törek­
(klausztrofóbia) és az úgyneve­ szik, am elyekben bizonyos cse­
zett állatfóbiák. Ezekkel a félel­ lekvéseket, tevékenységeket más
mekkel - a nem túlságosan em berek előtt, azok szeme lát­
meggyőző statisztikák szerint - tára kellene teljesítenie, azaz at­
a népesség 13 százalékánál ta­ tól fél, hogy ezekben a helyze­
lálkozunk, a nőknél (lányoknál) tekben szégyen és m egaláztatás
kétszer olyan gyakran, m int a éri. A szociális fóbia leggyako­
férfiaknál (fiúknál). Gyerekek­ ribb objektum ai (fóbikus inge­
nél - akár az óvodáskortól kez­ rei) a nyilvános szereplés (meg­
dődően - különösen az állatfó­ szólalás több em ber előtt), a
biák gyakoriak; kígyó, egér, ro­ nyilvános helyen tö rté n ő é t­
var, kutya közelében - az állat kezés és a nyilvános illem hely
láttán - jelentkeznek a szoron­ használata. Az egyén folyama­
gás fent leírt tünetei, melyek tos törekvése a fóbikus ingerek
szélsőséges esetben akár szo­ elkerülésére időnként rendkívül
rongásroham ba - pánikreakci­ merev és szűk csatornába tereli
óba - torkollhatnak. A közön­ a viselkedést, és erősen aláássa
séges fóbia kezelése m eglehető­ az önértékelést is. Képzeljük el,
sen ritka a klinikai gyakorlat­ hogy milyen kétségbeesetten
ban. E nnek a felnőtt világban kerüli a nyilvános helyeket az
általában az az oka, hogy a fel­ olyan em ber, aki attól retteg,
n ő tt em ber gyakran meg tudja hogy a társaságban valami osto­
úgy szervezni az életét, hogy a baságot fog m ondani, vagy ép­
fóbikus ingert elkerülje; ha ak- pen képtelen lesz válaszolni a
rofóbiás, nem ül repülőgépre, hozzá intézett kérdésekre. A
ha klausztrofóbiás, inkább gya­ sors iróniája, hogy az ilyen em ­
log megy fel az em eletre, ha kí- ber - éppen a fóbiája m iatt - ,
gyófóbiás, elkerüli az állatker­ ha mégis nyilvános megjelenés­
tet. K étségtelen, hogy ez az „el­ re, megszólalásra kényszerül,
kerülő m agatartás” időnként nagyobb valószínűséggel követ
kellem etlen és kényelmetlen, de el valamilyen baklövést, m int
ennek árán a fóbiás em ber lé­ m ások - ez pedig m agától érte­
n y eg éb en p a n a sz m e n te s, és tődően a szorongást, a fóbiát
egészségesnek érezheti magát. erősíti.
T erm észetesen a gyerekek is tö­ A szociális fóbia a népesség­
rekszenek arra, hogy a fóbikus nek mintegy két százalékát érin­
ingert elkerüljék, ebben azon­ ti - a nőket és a férfiakat egyen­
ban a felnőtteknél sokkal kevés­ lő m értékben. G yakran igen ne­
bé sikeresek. A gyerekek fóbiá­ héz m egkülönböztetni az ago-
it ugyanis nagyon sokszor sem rafóbiától (a nyílt tértől való fé­
a felnőttek, sem a kortársak lelmet nevezik így, m elynek ha­
nem veszik komolyan, és az ő tására az egyén - akár a szociá­
esetükben éppen ez az oka an­ lis fóbia esetén - lehetőleg nem
nak, hogy a szükségesnél ritkáb­ hagyja el otthonát), ezt annak
ban részesülnek pszichoterápi­ alapján szokták mégis m egten­
ában. N em csak azokra az ese­ ni, hogy az agorafóbiás em ber
tekre gondolok, am ikor a rovar- elsősorban a saját fizikai tü n e­
fóbiás kislánynak a fiúk csere­ teitől (a rosszulléttől) fél, a szo­
bogarat csempésznek a ruhájá­ ciális fóbiás viszont a szégyen­
ba, hanem általában arra, hogy től, attól, hogy m ások rossz vé­
a gyerekeknek kiszolgáltatott leménnyel lesznek róla. A fel­
helyzetükből adódóan jóval ke­ nőttkori szociális fóbiát a leg­
vesebb lehetőségük adódik élet­ több ku tató a gyerm ekkorra,
vezetésük - adott esetben az el­ m eg h atáro zo tt szülői-nevelői
kerülő m agatartás - megszerve­ stílusra vezeti vissza. Az ilyen
zésére, m in t a felnőtteknek. m agatartási zavarban szenvedő
M íg a kutyafóbiás felnőtt óva­ em berek általában úgy emlé­
tosan kerüli a kutyával való ta­ keznek, hogy szüleik túlságosan
lálkozást, a hasonló zavarban is védelmezték, ugyanakkor ér­
szenvedő gyermek szigorú édes­ zelmileg kevéssé támogatták őket.
apja kijelentheti, hogy a jóindu­ M indez rokon azzal a feltétele­
latú, ártatlan állattól félni osto­ zéssel, hogy a szociális fóbiában
baság, és utasíthatja kislányát szenvedő em ber szülei túlságo­
arra, hogy simogassa meg a san nagy hangsúlyt fektettek az
szomszéd kutyáját. M int látni öltözködésre, az ápoltságra és a
fogjuk, a gyerekeknek ez a fel­ m odorra, azaz: m iközben nem
nőttekénél jóval behatároltabb segítettek a gyermeküknek a
m ozgástere egyéb fóbiatípusok­ szociális félelmek kioltásában,
nál is gondot okoz. m ég a kedvét is elvették attól,
A fóbiák másik nagy csoport­ hogy szocializált legyen.
Érdekes, hogy m indennek el­
lenére a hivatalos pszichiátria
szerint a szociális fóbia gyer­
mekkorban nagyon ritka. Köny-
nyen lehet azonban, hogy lega­
lább annyiszor fordul elő, m int
felnőtt korban, azzal a különb­
séggel, hogy a korábban emlí­
tett okok m iatt a gyermeknek
kevesebb m ódja van a fóbikus
szociális ingerek viszonylag bé­
kés kikerülésére. A gyermek
ugyanis nem m agától megy a
közösségbe, hanem viszik őt,
akár m űködik benne valami­
lyen szociális fóbia, akár nem.
H a ez a fóbia olyan erős, hogy
a gyermek korlátozott körülm é­
nyei ellenére, speciális form á­
ban a felszínre tör, viselkedés­
zavarának autom atikusan más
nevet adunk. Az olvasó bizo­
nyára emlékszik a korábban tár­
gyalt elektív m utizm usra, am i­
kor a gyermek az óvodában
(ahová term észetesen m inden­
képpen el kell m ennie) sem a
felnőttekhez, sem a gyerekek­
hez nem szól egyetlen szót sem.
D e em líthetném az úgynevezett
„elkerülő m agatartást” is, ami
valóban nagyon ritka gyermek­
kori m agatartási zavar, és azt je­
lenti, hogy am int egy családhoz
nem tartozó em ber belép a la­
kásba, a gyermek elbújik, lehe­
tőségeihez képest eltűnik kör­
nyezetéből. Úgy vélem, ez a
két gyermekkori rendellenesség
m indenképpen a felnőtt szociá­
lis fóbiával rokon, és a magam
részéről ide sorolom az úgyne­
vezett iskolafóbia bizonyos tí­
pusait is.
Az iskolafóbia M agyarorszá­
gon viszonylag ritkán, legin­
kább az óvodáskorban előfor­
duló m agatartási zavar, mely­
nek hátterében a korábban m ár
tárgyalt szeparációs szorongás
húzódik meg. A m ennyiben a
gyermek szeparációs szorongá­
sa erős, a beszoktatási időn túl
is képtelen m egm aradni az óvo­
dában, sír, visszahúzódik, és
reggelente, m inden elindulás
alkalmával kétségbeesetten til­
takozik. Előfordul, hogy ez a fó­
bia az iskoláskorra is áthúzódik,
a hátterében azonban sohasem
az intézm ény elleni tiltakozást
találjuk meg, hanem - m int ezt
a szeparációs szorongásnál lát­
tuk - a szülőtől való elválás kép­
telenségét. Az iskolafóbiának ez
a form ája tehát szeparációs fé­
lelem, melynél igen gyakran fel­
ism erhető, hogy a szülőnek va­
lamilyen okból szüksége van
gyermeke dependenciájára. Ez
az I. típusú iskolafóbia, m elyet
néhány évtizeddel ezelőtt „ne­
urotikus krízis”-nek neveztek,
rendszerint 4 és 8 éves kor kö­
zött jelentkezik, és viszonylag
könnyen, m aradéktalanul ren ­
deződő m agatartási zavar.
A II. típusú iskolafóbia 10
éves kor után indul, és régeb­
ben „életform a”- (way-of-life)
 1997. 6. szám

P S Z I C H O L Ó G I A I T A N Á C S O K 4

fóbiának nevezték. E bben az
esetben a kiváltó ok m ár nem a
szeparációs szorongás, hanem a
kortársaktól, pontosabban a
kudarctól, a m egalázottságtól, a
nevetségessé válástól való féle­
lem. Egyértelm űen gyermekko­
ri szociális fóbiáról van tehát
szó, mely m ögött - tapasztala­
taim szerint - pontosan azok a
nevelői stílusproblém ák jelen­
nek meg, melyekről a felnőtt
szociális fóbiák gyermekkori
előzményei kapcsán néhány
sorral feljebb beszám oltam . Az
Egyesült Állam okban köny-
nyebb kim aradni az iskolából
(pontosabban: nem járni isko­
lába), m int M agyarországon,
így azután nálunk a szociális fó-
biás (m ondjuk így: iskolafóbi-
ás) gyermek m inden tiltakozá­
sa ellenére elég hosszú ideig
kényszerülhet arra, hogy iskolá­
ba járjon, és naponta szem be­
nézzen azokkal a helyzetekkel,
am elyektől re tte g . Ily en k o r
pánikreakciók (szorongásroha­
mok) fordulhatnak elő, melye­
ket a serdülő - különösképpen,
ha fiú - rendszerint agresszív
kitöréseknek álcáz, és keserű
tap asztalato k k al, a valóságos
helyzettől gyökeresen különbö­
ző jellemzéssel kerül pszicholó­
gushoz, valam int válik a kezelés
idejére m agántanulóvá. Az is­
kolafóbiának ez a típusa szeren­
csére rendkívül ritka. A kezelé­
se nehéz és hosszadalm as, prog­
nózisa sem olyan biztató, m int
a m ásik típus esetén. A szociá­
lis fóbia ugyanis nem csak az is­
kolában jelentkezik, hanem
m inden - elsősorban kortársi -
közösségben, így az eredeti za­
var könnyen agorafóbiává tere­
bélyesedik, vagyis a gyermek a
szorongást kiváltó szociális kap­
csolatok elkerülése érdekében
lehetőleg nem m ozdul ki o tt­
honról.
A kényszer
A kényszeres m agatartási za­
varnak két típusa ismeretes.
Am ikor akaratunk ellenére
rendszeresen gondolatok vagy
képek „törnek b e ” tudatunkba,
melyek zavaróak, de képtele­
nek vagyunk m egszabadulni tő ­
lük, kényszeres gondolkodás­
ról, hivatalos nevén obszesszi-
óról, am ikor viszont valamilyen
cselekvéssort kell újra és újra
végrehajtanunk - zavaró, kelle­
m etlen, nem akarjuk, de mégis
tennünk kell - , kényszeres cse­
lekvésről, szakmai elnevezéssel
kom pulzióról beszélünk. Az
esetek jelentős részében a kény­
szeres gondolkodás és a kény­
szeres cselekvés együtt jelentke­
zik, ez az oka annak, hogy újab­
ban ezt a m agatartási zavart ob-
szesszív-kompulzív rendelle­
nességnek nevezik.
Kényszeres gondolatok vagy
cselekvések enyhe form ában
m indannyiunk életében előfor­
dulnak. Egy asszonynak napon­
ta többször is eszébe juthat a
m unkahelyén: „Istenem , vajon
elzártam -e otthon a gázt?”, és
sok gyereket, fiatal felnőttet is­
m ertem , aki bizonyos problé­
m ák m egoldása érdekében ki­
zárólag a járdaszegélyen halad­
va m ent végig az utcán, vagy
úgy, hogy csak m inden harm a­
dik kockakőre volt szabad rá­
lépnie („S hogy ne feleljek az­
nap, egy kőre léptem én” - ír­
ja R ad n ó ti M iklós). Ezek a
kén y szeres g o n d o la to k vagy
cselekvések azonban gyorsan
m egszűnnek, és az egyént nem
akadályozzák napi feladatainak
ellátásában. A kóros kényszer­
gondolatok azonban nem szűn­
nek meg: az egyén kétségbee­
setten igyekszik m egszabadulni
tőlük, de azok napról napra,
ó ráró l ó rá ra m e n th e te tle n ü l
előtörnek. T artalm ukat tekint­
ve általában kínos, elborzasztó
vagy m orálisan megalázó -
szennyhez, erőszakhoz, vallási
vétséghez kapcsolódó - gondo­
latok ezek, melyek megzavar­
ják, kétségbeejtik az em bert, aki
újra és újra átélni kényszerül
azokat.
A kényszeres cselekvések - a
kom pulziók - igen gyakran a
kényszergondolatokra adott vá­
laszreakciók; az egyén mintegy
kísérletet tesz a betörő gondo­
latokban felidézett veszély elhá­
rítására. A kom pulziók egyik tí­
pusában például - melyet „el­
lenőrző rítusoknak” nevezünk
- a kényszeres em ber este akár
tízszer is felkel az ágyból ellen­
őrizni, hogy bezárt-e m inden aj­
tót. Az ilyen rítusok rendszerint
azoknak a kényszergondolatok­
nak a következményei, melyek­
ben a család valamelyik tagja
b án talm azásn ak , erőszaknak
esik áldozatul. A szintén gyako­
ri „tisztasági rítusok” esetében
- ilyen például az ism étlődő,
kényszeres kézmosás - a háttér­
ben m indig a „piszkosság”, a
„m egfertőzöttség” kényszer­
gondolatai fedezhetők fel. A rí­
tusok - bárm ennyire is szeretne
tőlük m egszabadulni - tulaj­
donképpen nagyon fontosak a
kényszeres em ber számára: ha
környezete egy-egy rítus vég­
rehajtásában megakadályozza,
azonnal erős szorongás keletke­
zik, ami fontos adalék a pszi­
choanalitikus koncepció m el­
lett, mely szerint a kényszercse­
lekvés a szorongás elleni véde­
kezést szolgálja.
A kényszer a népesség 2-3
százalékában előforduló rend­
ellenesség, egyik nem et sem ré­
szesíti előnyben, tehát a nők (lá­
nyok) és a férfiak (fiúk)azonos
arányban szenvednek tőle. (Va­
lóban „szenvednek tőle”, hi­
szen sú ly o sab b e se te k b e n a
kényszeres em ber életképtelen­
né válik; órákat igénybe vevő
tisztálkodási szertartásai példá­
ul akadályozzák a m unkájában,
és m ind önm aga, m ind környe­
zete számára elviselhetetlen.) A
zavar általában a serdülőkor tá­
ján jelentkezik, de nemegyszer
jóval korábban, tehát a „valódi”
gyerm ekkorban is találkozunk
vele. Az analitikusok úgy tart­
ják, hogy elsősorban azok a gye­
rekek veszélyeztetettek, akik
úgynevezett anális karaktervo­
násokat m utatnak: önzők, gon­
do lk o d ásu k b an és viselkedé­
sükben merevek, rendszerint
túlságosan is rendesek, precí­
zek, és általában székrekedéssel
küzdenek. T ú lz o tta n lelkiis­
meretesek, és ahogy m ondani
szokták: elvesznek a részletek­
ben. Az ilyen gyerekek - gyer­
mektől szokatlan m ódon - fek­
tetnek hangsúlyt a tisztaságra, a
rendre, a konvencionális m o­
dorra és viselkedésre. A vizsgá­
latok szerint szüleik iránt igen
ellentm ondásos - ambivalens -
érzelmekkel viseltetnek, ugyan­
akkor a család belső szabály-
rendszere szerint a szülők felé
tilos haragot, indulatot m u tat­
niuk. A szülői háttér általában
szigorú és perfekcionista, a gye­
reknek szinte m inden m occa­
nása a „helyes” vagy a „helyte­
len” kategóriáiban kerül megí­
télésre.
A pszichoanalízis szerint te­
hát a kényszer anális fixáció, a
szobatisztaságra nevelés id ő ­
szak áb an , az au to n ó m ia , a
kontroll és a szégyen körül ki­
bontakozó konfliktus következ­
ménye. N em hallgathatom el
azonban, hogy e megállapítás­
sal kapcsolatban az utóbbi
években vita bontakozott ki.
F elnőtt kényszerbetegek sze­
mélyiségvizsgálatai ugyanis azt
m utatják, hogy ezekben a bete­
gekben általában nem találha­
tók meg a fent felsorolt anális
karakterjegyek. F e lm e rü lt a
gyanú, hogy az úgynevezett
„kényszeres személyiségzavar”
és a kényszerbetegség nem m u ­
tatnak olyan szoros kapcsola­
tot, m int a pszichiátria koráb­
ban gondolta. T udom , itt meg
kell állnom egy pillanatra. A
„kényszeres személyiségzavar”
pszichiátriai betegség (később
lesz még róla szó), mely nem
azonos az itt tárgyalt kényszer­
neurózissal. A „kényszeres sze­
mélyiségnek” nincsenek rítu ­
sai, melyektől szenved (például
a folytonos kézmosás), inkább
enyhébb, de az élet m inden
területére kiterjedő kényszeres
v iselkedése, m elynek so rán
öröm telenül és gépiesen vész el
az apró és jelentéktelen részle­
tekben. Az ilyen em ber nem
szenved - annál inkább a kör­
nyezete - , és eszében sincs le­
szokni saját „rigolyáiról” : ő
ilyen és ez így helyes! (Például
heteket tölt el azzal, hogy írás­
ban, napról napra és óráról órá­
ra tervezi m eg a család nyaralá­
sát - melyik napon, hol fognak
megszállni, hol és hány órakor
ebédelnek stb. - , a végrehajtás­
hoz ragaszkodik, de a nyaralás­
ban végül semmi öröm öt nem
talál.)
M i az, am it ebből a vitából a
gyermekkorra vetíthetünk? Va­
lószínűnek látszik, hogy az ana­
litikusok által leírt személyiség-
jegyek - amikor a gyermek túl­
zottan nagy gondot fordít a tisz­
taságra, a rendre, a konvencio­
nális m odorra - inkább a „kény­
szeres személyiség” alakulásá­
nak veszélyét jelzik, és nem a
kényszemeurózisét! M agam is
azt tapasztaltam , hogy ezek a ka­
raktervonások a teljesítmény­
szorongás szélsőséges formáival
függenek össze; az ilyen gyerek
folyton attól fél, hogy valami vá­
ratlan dolog történik, amitől
szorongani kezd, és így nem tud
majd a kihívásnak megfelelni.
Ezért azután fokozatosan felszá­
molja a spontaneitását: m indent
p o n to sa n m eg kell terv ezn i,
m inden eshetőségre előre fel
kell készülni, a szorongás, ami
leblokkolja a teljesítményt, csak
így hárítható el.
A kényszer neurotikus tünetei
(tehát a kényszergondolatok és
a cselekvésrítusok) azonban ál­
talában váratlanul jelentkeznek;
annak a 15 éves kislánynak az
esetében például, aki „egyszer­
re csak egyre többet gondolt ar­
ra”, hogy viszonylagos népsze­
rűtlenségét osztálytársai között
a „testszaga”okozza, és ezért na­
ponta egyre többször és egyre
hosszabb ideig zuhanyozott, ko­
rábban semmi nyom a nem volt
a túlzott rend- vagy tisztaságsze­
retetnek. Ugyanez m ondható el
arról a 12 éves fiúról is, akinek
az a kényszergondolata tám adt,
hogy „kifelé” jeleznie kell, hol
tartózkodik, ezért azután m in­
den helyiségben, amelyikbe be­
lépett, hosszan kapcsolgatta föl­
le a villanyt.
A kényszergondolatokkal és
cselekvésrítusokkal küzdő gye­
re k e k e t k ét to v á b b i fo n to s
„jegy” is m e g k ü lö n b ö zteti a
kényszeres szem élyiségvoná­
sokat m utató gyerekektől. Az
egyik az, hogy iskolai teljesítmé­
nyük a rítusok megjelenésével
párhuzam osan feltűnően rom ­
lik, a másik pedig az, hogy kény­
szereik nagyon elkeserítik őket,
helyzetüket sokszor kifejezetten
rem énytelennek érzik. E nnek a
m agatartási zavarnak a dep­
resszióval való kapcsolatát az
orvostudom ány az utóbbi évek­
ben ism erte fel, és azóta az an-
tidepresszánsokat a kényszer­
gondolatok és kényszercselek­
vések gyógyszeres kezelésében
eredm ényesen alkalmazza.
R A N S C H B U R G JE N Ő {