Az érzékszervek nevelése

Állítólag a hibásan működő érzékszervek átnevelhetők. A látás javítására már kidolgoztak lazító és
szemtorna-gyakorlatokat. Az érzékszervi nevelés körébe tartozik az érzékelő érintés is, amely a szülő-
gyermek kapcsolatot már a születés előtt alakítja.
Doktor William Bates szemorvos a huszadik század elején dolgozta ki a vizuális képességeinkkel
kapcsolatos ismereteinkkel szöges ellentétben álló módszerét. William Bates szerint a látás nem romlik
szükségszerűen a korral, sőt éppen ellenkezőleg, az bármikor javítható. Úgy véli, hogy a jógához
hasonló relaxációs, illetve szemtorna-gyakorlatok segítségével a látás valóban, érzékelhetően javulhat,
anélkül, hogy a szemünket a legcsekélyebb veszélynek kitennénk.
Bates doktor szerint a szemüveg nem gyógyítja meg a gyenge látást, hanem inkább rontja a szem
állapotát, és amíg valaki szemüveget visel, nincs is lehetősége normális látóképességének
visszanyerésére.
A látás művészete
William Bates módszeréről könyvet jelentetett meg 1918-ban (Perfect Sight Without Glasses; Tökéletes
látás szemüveg nélkül). Könyve megjelenését követően óriási népszerűségre tett szert világszerte.
Jelentős szerepe volt ebben Aldous Huxley angol írónak is, akinek a látása a jógának, a relaxációnak és
a szemtornának köszönhetően sokat javult. A módszer iránti lelkesedését Huxley A látás művészete
című könyvében osztotta meg olvasóival. Európában a Bates módszerét követő orvosok és nem orvos
természetgyógyászok száma igen alacsony. William Bates módszere azon az elven alapul, hogy a látás
zavarai nem szűkíthetők le egyedül anatómiai vagy fiziológiai rendellenességekre.
A látóideg összeköttetései az agyban találhatók. A látóideg kapcsolja össze a szemet, közelebbről az
ideghártyát (retinát) az aggyal. A szem leginkább egy rendkívül érzékeny és nagy teljesítményű
fényképezőgéphez hasonlítható. A külvilágból folyamatosan áramló több ezer képet a retina fogadja.
Ezeket a képeket a látóideg továbbítja az agynak. A "képek szelektív kidolgozását" azonban az emberi
tudat végzi el úgy, hogy a képeket észlelésekké alakítja át. A szem tehát fogad, az agy pedig észlel. A
látás jelensége mindig e két egymáshoz szorosan kapcsolódó tevékenység eredménye.
Az akadémikus orvoslás a mentális működés szerepét hajlamos alábecsülni. William Bates
módszerének eredetisége abban rejlik, hogy felismerte a szem mint szerv, valamint a látás - mint
összetett és részben akaratlagos agytevékenység - folyamata közötti különbséget. A megfigyelt tárgyak
mentális észlelésének javításával a szem működési zavarai enyhülnek. Bates szerint a hagyományos
szemészet semmilyen szerepet nem tulajdonít a külső szemizmoknak az alkalmazkodás (akkomodáció)
folyamatában. Ez utóbbi jelenség során attól függően, hogy a szemlélt tárgy közel van-e vagy távol, a
szemlencse a rajta található izmok összehúzódásaival alkalmazkodik. Összefoglalva tehát Dr. Bates
arra a következtetésre jutott, hogy a látásromlás minden esetben a hibás alkalmazkodóképesség
eredménye.
Miért fontos a pislogás?
Két okból is: megakadályozza a szem kiszáradását és ugyanakkor hatásos szemlazító módszer is. Az
egészséges szem, ha nyitva van, szabályos időközönként pislog. Ez olyan gyorsan történik, hogy észre
sem vesszük. Akinek valamilyen szembetegsége van, annak merev és feszült a szeme. Nála a pislogás
nem önkéntelen folyamat, hanem tudatos, erőltetett cselekvés. Ezért hozzá kell szoknia, hogy 10
másodpercenként egyszer-kétszer pislogjon, főleg olvasás közben. Hamarosan tapasztalni fogja a
pislogás jótékony hatását
A szem ellazítása
A látászavarok kezelésénél a szem ellazítására dr. William Bates két nagyon fontos módszert vezetett
be: a tenyerezést és a lengetést. A tenyerezéshez helyezkedjünk el egy kényelmes karosszékben vagy
heverőn, a két térd legyen szorosan egymás mellett. Lazítsunk, majd hunyjuk be a szemünket és
helyezzük lazán a jobb tenyerünket a jobb szemünk, a balt pedig a bal szemünk elé úgy, hogy az ujjaink
a homlokunkon keresztezzék egymást. Támaszkodjunk a könyökünkkel a térdünkre. Ez a testhelyzet
lazító, pihentető hatású. A szemünk maradjon végig csukva és a tenyerünk is lazán fedje a szemünket,
ne nyomjuk. Koncentráljunk a pihenésre, és lehetőleg ne foglalkozzunk gyötrő gondolatokkal. Akinek
lehetősége van naponta kétszer vagy háromszor tíz, húsz vagy harminc percig "tenyerezni", hamarosan
tapasztalni fogja a javulást.
A lebegés a testet és a lelket egyaránt ellazítja. A módszer a következő: álljunk alapállásba, a két lábfej
kb. harminc centiméternyire legyen egymástól. A karok lazán lógjanak a törzs mellett. Ne feszítsük
meg az izmainkat, maradjunk lazák, és ingassuk testünket könnyedén egyik oldalról a másikra, olyan
lassan, ahogy az óra ingája mozog. Ahogy lebegünk, felváltva emeljük fel a sarkunkat a talajtól, de a
lábunkat ne. A gyakorlatot ablak vagy egy kép előtt állva végezzük. Figyeljük meg, hogy ha gyakorlat
közben az ablakra vagy a képre tekintünk, az lengésünkkel ellenkező irányba látszik elmozdulni. Ez az
ellenirányú mozgás annak bizonyítéka, hogy a gyakorlatot helyesen hajtottuk végre. Egy percig nyitott
szemmel lebegjünk, majd csukott szemmel folytassuk a gyakorlatot, de közben képzeletben idézzük fel
az ellenirányban mozgó ablakot vagy képet. Váltakozva végezzük a gyakorlatot egy percig csukott, egy
percig nyitott szemmel, naponta kétszer-háromszor 5-10 percen keresztül. Gyorssegélyként minden
olyan alkalommal elvégezhetjük, amikor kimerült és fáj a szemünk.
A hallható táplálék
Amikor énekesmadarak tojásait nem énekesmadarak keltik ki, a fiókák nem énekelnek. Ez a
megfigyelés egy francia orvost, Alfred Tomatist arra késztetett, hogy fül-orr-gégész szakmájával
szakítson, és minden idejét teljes mértékben a fül tanulmányozásának szentelje. A fül ugyanis -
megítélése szerint - rendkívüli jelentőségű szerv, s az ember pszicho-lingvisztikai megközelítéséhez
nyit kaput. Doktor Tomatis azt vallja, hogy a hangok útján történő kommunikáció a legfontosabb
kapcsolatteremtési forma az anya és születendő gyermeke között. A magzat úgyszólván "hangokkal
táplálkozik", s képes az anyai hang érzelmi töltésének érzékelésére. Ha ez a hang hiányzik, az Tomatis
doktor szerint olyan lelki zavarokhoz vezethet, ami később gátolhatja a hallás és a hangképzés normális
fejlődését.
A magzat reakciókészségével kapcsolatos kutatások a hatvanas években nagy lendületet vettek.
Kimutatták, hogy a zaj, az emberi hang, a zene nem csupán a hasfalon, de a magzatvízen is áthatol. A
gyerek az anyaméhben már a hatodik hónaptól - talán már előbb is - képes hallani, hiszen a külvilág
zajaira reagál. Ezzel ellentétben, a hangokra adott "válasz" hiánya néha siketségre, vagy egyéb
elváltozásra utaló jel lehet.
Doktor Tomatis számos, a beszéd, a hallás valamint az egyensúly zavarainak leküzdésére irányuló
technikát dolgozott ki. Világszerte több kutató és gyógyító központot