Születési trauma

Napjainkban egyre több olyan szülésről hallhatunk, ahol epidurális érzéstelenítést alkalmaznak, és
tovább nő a császármetszéssel világra hozott babák aránya. A szülésgyorsító beavatkozások (oxitocin)
száma is növekszik. Ideje hát, hogy utánajárjunk, milyen következményei vannak ezeknek a
beavatkozásoknak a gyermekek későbbi személyiségfejlődésére nézve.

Remélem, hogy cikksorozatunk hatására egyre többen választják majd a természetes, gyógyszermentes
szülést, és elindul egy "alulról" szerveződő mozgalom, amely jobb belátásra bírja a szülész-
nőgyógyászok egy csoportját is.

Megdöbbentő eredmény
A vizsgálati és kutatási eredmények gerince William Emersontól származik, aki több évtizeden át
kutatta a szülés folyamatának hatásait.
Mintegy kétezer szülést figyelt meg, és ugyanennyi számú megszületett baba fejlődését követte
nyomon. Igazi grandiózus munka volt, sok esetben megdöbbentő eredményekkel. Mielőtt a részletekbe
belemennénk, nézzük Emerson általános következtetéseit, kutatási eredményeit: a szülés alatti orvosi
beavatkozásoknak hosszantartó - testi és lelki - negatív következményei vannak.
Ennek megfelelően indokolt lenne a fent említett beavatkozásokkal kapcsolatban kérdőjeleket tenni, s
alaposan mérlegelni az előnyöket és a hátrányokat. Henci Goer orvostudós azt írja egyik
tanulmányában, hogy egyre szélesebb körben terjednek el a szülészeti beavatkozások, melyeket már
rutinszerűen végeznek annak ellenére, hogy tudományosan megalapozottak lennének, és
ártalmatlanságuk bizonyított volna.
Thomas Verny más helyütt azt írja, hogy sok teszt, módszer és rutin beavatkozás hatékonysága a
szülészetben nem igazolt, és inkább csak rituális jellegük van. A kanadai tudós végül arra a
következtetésre jut, hogy orvosi beavatkozásokat a szülés folyamatában a potenciálisan károsító
hatásuk miatt csak a rizikóterhességek és veszélyezteteee szülések alkalmával szabadna megengedni.

Maradandó emlékek
Elsősorban azt kell tisztázni, hogy felnőtt paciensek emlékei a különféle regressziós terápiákban
születésükről, a beavatkozásokról egyáltalán lehetséges-e, és ha igen, akkor ezek hitelesnek
tekinthetők-e.
A hitelesség egyik mércéjének a terápiák alatti spontán felbukkanásuk számít.
Ilyen születési emlékekről és a velük kapcsolatban álló tünetekről elsősorban a pszichoanalitikus
kezelésekből tudunk.
Számos esetleírást ismerünk, amely közvetlen kapcsolatot mutat ki a születési trauma újraélése és a
tünet megszűnése (pl. klausztrofóbia) között. A hipnózisok, a primerterápiák és nem utolsósorban a
művészeti alkotások is rengeteg bizonyítékkal szolgálnak, hogy a kapcsolatanalízisről ne is beszéljünk,
ahol eddig már több száz kismama tudta újraélni születési traumáját és szabadult meg káros
következményeitől.
További bizonyíték a hitelességre vonatkozóan az, amikor a paciensek születési emlékeit
egybevetették objektív adatokkal, amelyeket a szülésben résztvevők szolgáltak.
Sok esetben a születési emlékek nagyon pontosnak bizonyultak.

Árulkodó sírás
A babák a könnyű születési traumát képesek mindenféle külső beavatkozás nélkül feldolgozni.
Sok olyan tünet, amit az orvosok és a szülők is normálisnak tartanak, a valóságban születési traumák
tünetei. Például azokat a babákat, akik naponta 2 órát vagy akár 6 órát is sírnak, rendben lévőnek,
normálisnak tartják a szülők és az orvosok.
Ehelyütt azonban tudni kell, hogy azok a babák, akiknek nem volt születési traumájuk, naponta
legfeljebb csak 20 percet sírnak, és elsősorban a szükségleteik vagy kényelmetlenségük kifejezése
miatt.
A szülési traumák magas száma számtalan okra vezethető vissza: az iparosodásra, s az ezt
szükségszerűen követő növekvő orvosi beavatkozásokra a szülések alatt, valamint a születés előtti
traumák szaporodására (stressz, alkohol, kábítószer, nem kívánt terhesség stb.).

VI.évf./5.sz.
Szerző: Dr. Raffai Jenő
Forrás: Baba Magazin