Reflektorfényben a policisztás petefészek szindróma

The New York Times Health News Service Medincorp

Katrina Lepkowski orvosi szakvéleményei és laboreredményei már vaskos mappát

tesznek ki, így érthető, ha a nő nehezen talál választ, ha azt kérdezi magától: mi a baj
velem?

A 31 éves Katrinához hasonló betegek szinte mind megjárnak jó néhány rendelőt és

kórházat, míg végül valahol találnak egy orvost, aki rájön, hogy teljesen különféle
tüneteiket mi is okozza.

A betegség neve policisztás petefészek-szindróma (PCOS). Az elnevezés egy rejtett

testi tünetből ered, de ez az állapot az ebben szenvedők egész egészségére és életére
kihat.

A betegség "története" 1996-ban kezdődött, amikor néhány fiatal nő az Interneten

kezdett el kutatni azután, mi is okozhatja meddőségüket. Ha ők nem fognak össze, a
betegség talán még ma is ismeretlen lenne.

"Azt vettük észre, hogy ugyanazokról a tünetekről beszélünk mindannyian" -

emlékezett vissza a kezdetekre Kristin Enchner, a Polysystic Ovarian Syndrome
Association ügyvezetője. "A szimptómák között látszólag semmi kapcsolat nincs.
Senki sem tudta összefüggésbe hozni ezeket a menstruációs ciklus
rendellenességeivel vagy az inzulin-anyagcserével."

A legjellemzőbb tünetek: meddőség, magas koleszterinszint, diéta és mozgás hatására

sem csökkenő túlsúly, és ami a nők számára a legrosszabb, szőrnövekedés az arcon, a
mellkason és a hason.

A National Institutes of Health becslései szerint az amerikai nők 6-10 százaléka (7-13
millió nő) érintett valamilyen formában a PCOS-ban. Nincs kettő közülük, akinek
pontosan egyezne az anamnézise, de Lepkowski története sokakéra hasonlít.

A ciklusa már az elejétől kezdve abnormális volt.

"A normális nőknek 28-30 napos ciklusuk van, nekem olyan 45-60 napos volt."
Amikor végre megérkezett, heves vérzések és rettenetes görcsök kísérték.

A főiskola alatt fogamzásgátlót szedett a ciklusa rendben tartására. Hat hónapra helyre
is állt a rend, és már fájdalmai is alig voltak. "Aztán mintha csak megszokta volna a
testem, újra kezdett rosszabb lenni minden."

Lepkowski férjhez ment, majd 1990-ben beállt a légierőhöz. Két évvel később
elhatározták, hogy gyermeket akarnak, ezért a nő abbahagyta a tabletták szedését, bár
"pokoli volt". Ennek ellenére nem esett teherbe.

A hadsereg orvosa, termékenységi specialista azt állapította meg, hogy néha kihagy a
peteérés, ezért Clomidot rendelt neki. A nő egy éven át szedte a gyógyszert, de nem
segített. Később elvált a férjétől és többet nem gondolt gyermekre.
"Endokrinológusként vagy szülész-nőgyógyászként mindig peteérési
rendellenességnek véltük a PCOS-t, így elsősorban a meddőknek próbáltunk segíteni"
- mondta dr. Veronica Ravinkar, a University of Massachusetts szülész-nőgyógyász
professzora.

A Clomidot és már hasonló termékeket (befecskendezhető gonadotropinok) gyakran

adják erre, ám ha nem használ, "laparoszkópiás ováriumdrillezést csinálunk". A
duzzadt petefészek egy darabkájának eltávolítása ilyenkor fokozza a fogamzási
hajlamot, de csak a beavatkozás után egy rövid időre.

A PCOS-ban szenvedő nőkkel azonban más a helyzet. Testük túl sok ösztrogént
termel, de ha nincs peteérés, nem termelnek progeszteront, ami a méh belső
nyálkahártyáját védi, így esetükben sokkal nagyobb a méhtestrák kockázata.

A betegek emellett fokozottan hajlamosabbak a diabéteszre és a keringési

betegségekre, mivel a szindrómához inzulin-rezisztencia is társul.

Kis idővel a történtek után Lepowski újból férjhez ment, majd hirtelen, mindenféle
gyógyszer segítsége nélkül terhes lett. Egy egészséges fiút szült, Ericket.

A szülés után Lepkowskinak újból 45-60 napos ciklusai jöttek, de ami a legrosszabb,
a szőr elkezdett nőni az arcán és a karján. "Teljesen férfias voltam. A hangom meg
egyre mélyült, pedig az énekkarban szoprán voltam."

"Soha nem voltam túl vékony, inkább teltkarcsú", mondta az asszony, de arra nem
számított ő sem, hogy 85 kilóra hízhat a 155 centiméteres magasságához képest. Az
elöljárói is figyelmeztették, hogy el fogják bocsátani a légierőtől, ha nem felel meg a
testsúly-követelményeknek.

Újból fogamzásgátlót kezdett szedni, hogy ciklus helyreálljon, de most már ez is

rontott a helyzeten, tehát abbahagyta.

"1997 novemberétől 1998 decemberéig egyáltalán nem volt vérzésem, aztán 1998
novemberében 2. típusú diabéteszt állapítottak meg nálam."

Az orvosok mindent kivizsgáltak és teszteltek, de nem találták a tünetek okát.

"Nagyon frusztráló, hogy tudod, valami baj van a testeddel, de az orvosok nem tudják,
mit és hol keressenek, vagy egyszerűen legyintenek, hiszen csak egy nő ciklusáról van
szó."

Aztán az év vége felé a barátai egy tévéműsorban hallottak a PCOS-ről, és elmondták

Lepkowskinak, hogy az ő tüneteiről volt szó. A nő tehát kutatásba kezdett az
Interneten.

"Hirtelen világos lett minden" - mondta Lepkowski. Összegyűjtötte a kinyomtatott

anyagokat, és beállított az orvosához. "Lehet, hogy erről van szó" - kérdezte. "Hát
igen - volt a válasz -, nem tudta?"
"Nem - mondta a nő, felkapta a papírcsomót és kirohant. "Őszintén szólva azt
gondolom, hogy ő sem tudta, mert úgy nézett az előtte heverő információkra, mint aki
még soha nem látott ilyet."

Hiába van meg azonban a betegség, ha nincs rá tökéletes gyógymód. Sok függ attól,
hogy az érintett nő teherbe akar-e esni.

A ciklus szabályozására általános módszer a fogamzásgátló tabletta, de ezt nem lehet

használni, ha valaki gyermeket szeretne.

A Metformin (glucophage) a 2. típusú cukorbetegség gyógyszere, amivel most már

PCOS-betegeket is kezelnek. Növeli az inzulin-érzékenységet, segít a kilók
leadásában, a koleszterinszint és a vérnyomás csökkentésében, és esetenként a ciklust
és a termékenységet is helyreállítja. A gyógyszert azonban nem szabad szedni, ha
valaki gyermeket tervez.

Mindenképpen ajánlott szénhidrátokban szegény étrenden élni, sokat mozogni. A

szőrproblémákra antiandrogéneket (Aldactone, Flutamide, Finasteride) szoktak
rendelni, de ezek közül nem mindegyik szedhető fogamzásgátlóval együtt. Krém
formájú a Vaniqua (Bristol-Myers Squibb), amely szintén a szőr eltávolításában
segíthet.

Ha ma még korlátozottak is a lehetőségek, a jövőben ez biztosan változni fog.

A kutatók bíznak abban, hogy a különféle átfogó kutatások - a Humán Genom Project
és hasonlók - információi alapján nemsokára a géntérkép egy-egy olyan területére
koncentrálhatnak majd, amelyek bizonyos betegségek szempontjából "gyanúsak".
Erre egyesek szerint tíz évet sem kell várnunk.

A genetika a PCOS-hez vagy a diabéteszhez hasonlóan komplex betegségek esetén

több előnyt is kínálhat. Ha azonosítottuk, hogy mely géncsoportok köthetők az egyes
betegségekhez, könnyebben tudjuk célirányosan alkalmazni a gyógyszereket.
Legalább ilyen hasznos, hogy a betegek látszólag heterogén csoportján belül genetikai
alapon több alcsoportot határozhatunk meg, még kifinomultabb terápiás módszerekkel
az adott változatra.

Lepkowski addig pedig azt tanácsolja azon nőtársainak, akik attól tartanak, hogy
PCOS-ük van: "Ne hagyjuk rá az orvosra. A saját testét a nő ismeri a legjobban, és a
�nem�-et ne fogadjuk el válasznak."

Megjelent: Worcester Telegram & Gazette

Collier, G. A.