Drámaóra: A nagyenyedi két fűzfa

Szerkesztette: Boda Zsuzsanna

Téma: a kuruc-labanc harcok tüzében álló Nagyenyed lakóinak és diákságának küzdelme
városuk és szeretteik megvédésére.
Fókusz: Milyen tettekre vagyunk képesek, ha szeretteink veszélybe kerülnek, és mi tudja
megsokszorozni erőinket, képességeinket közösségünk megvédésére?
Keret: A résztvevőknek Nagyenyed lakóinak és diákjainak szerepét ajánljuk fel. A
drámatanár az óra folyamán a pap szerepét veszi fel.
Tanári szerepek: pap
Tanulási területek: a közösség erejének, önmagunk képességeinek felismerése, a
"csakazértis" megpróbáljuk, nem adjuk fel, még a látszólag kilátástalan helyzetben sem érzés
átélése.
Idő: 2x45 perces óra
Helyszín: tanterem félretolt padokkal, középen székek körben elhelyezve.
Eszközök: régi könyvek, toll, fakörző, szótárak, szemüveg, napló, látcső, tintásüveg, töltőtoll,
favonalzó, fakanál, tőr, seprő, liszt dézsában, varróeszköz, patkó.(Más eszközök is lehetnek,
az a fontos, hogy valamilyen formában idézze egy kisváros lakóit és egy iskola tanulóit,
illetve tanárait.) Csomagolópapír, írólap és rajzeszközök szükségesek még az órai
munkákhoz. A csoportmunkához előre elkészített kártyák kellenek.

A téma felajánlása

A terembe érkező gyerekeket úgy fogadjuk, hogy a terem közepén két részre osztva
különböző tárgyak vannak a földre lerakva. Az egyik csoportban olyan tárgyak vannak,
amiket tanárok és diákjaik használhattak egy kollégium falai között, a másikban a kor
foglalkozásaira utaló eszközök, valamint a város lakóinak használati eszközei lehettek (pl.
egyik csoportban megsárgult papíron szerelmes vers, vers a tavaszról, szemüveg, latin könyv,
régi tintásüveg, látcső, a másik csoportban fakanál, kulcsok, liszt dézsában, patkó, stb.). A
diákokat arra kérjük, hogy nézzék meg alaposan a tárgyakat, vizsgálják meg azokat, majd a
következő kérdéseket tehetjük fel:
- Miért vannak két csoportban a tárgyak?
- Kik lehettek a tulajdonosaik?
- Mire használhatták ezeket az eszközöket?
- Milyen korból és országból származhatnak ezek az eszközök?

1
A közös beszélgetés során ki kell derülni, hogy a múlt tárgyai vannak jelen. A tankönyveken
és a naplón lévő évszámokból, feljegyzésekből pedig a történet pontos helyszínére és idejére
is tudnak a diákok következtetni.

Bevonódás: A gyerekek a közös egyeztetés után választanak egyet a tárgyak közül, majd
amikor már mindenki választott, 3-4 fős csoportokat alakítanak az egymáshoz illő tárgyak
alapján.

Állókép: A csoportoknak alkotni kell egy olyan fotót, amelyben minden tag együttesen vesz
részt, s amelyből kiderül, hogy milyen kapcsolat van a személyek és tárgyak, valamint
személyek és személyek között. Tehát vegyenek fel egy jellegzetes pózt, amelyben a
választott tárgyat használják, és közben az egyénileg alkotott állóképek kapcsolódjanak a
csoportjuk többi tagjához.

Közös egyeztetés, címadás az állóképekhez: A felkészülés után a csoportok bemutatják

egymásnak az állóképeket, s a többi csapatnak kell következtetni, kitalálni, hogy mit
jelentenek a fotók. A gyerekek adjanak címet egymás állóképeinek!

Közös rajzolás: A gyerekek a választott tárgyaik alapján 2 csoportot alakítanak. A tanártól

papírt és filctollat kapnak. Az egyik csapat elkészíti a város térképét, a másik a kollégium
épületének belső elrendezését tervezi meg. A tervezés segítésére a tanár kérdéseket tehet fel a
csoportokat látogatva, a munka előrehaladását segítve:
- Milyen épületekből állhatott a város?
- Hol helyezkednek el a lakóházak, s hol találhatók a mesteremberek épületei?
- Mi lehetett a város központjában? stb.
- Milyen termekre tagolódott a kollégium?
- Hány szintes lehetett az épület?
- Melyik szinten mi volt?
- Hol tanultak, ettek, tisztálkodtak, aludtak? stb.
A feladat elkészültével mindkét csoport egy tagja bemutatja a közös munkát, a másik csapat
tagjai pedig a bemutatás végén olyan kérdéseket tehetnek fel, ami még a hallottakon kívül
érdekli őket. A választ nem rögtön, hanem rövid csoportos egyeztetés után kell megadni.

Kiscsoportos improvizáció: 4 csoport alakul a kettőből és jeleneteket adnak elő: pl. lefekvés
előtt a hálóban, a vásárban, a professzornál, a szertárban, a pékségben. A csoportalakítás
kártyák segítségével zajlik. Az azonos című lapot húzó gyerekek kerülnek egy csoportba.
Felkészülés után előadják a jeleneteket.

2
Tanár a szerepben: Miután a gyerekek a lakosság és a diákság hétköznapjait megjelenítették
a tanár még szerepen kívül minden tanulót egy közös gyűlésre hív, aminek a helyszíne a
templom. Közli a gyerekekkel, hogy ne lepődjenek meg, amikor ő is szerepbe lép. A
templomban van a falu apraja nagyja, amikor a tanár a pap szerepét felvéve beszámol a várost
fenyegető veszélyről és a labanc seregek követeléséről. A lakók segítségét kéri a probléma
megoldásához. A gyerekek a lakók szerepében kénytelenek megoldást találni. A tanár akkor
állítja le a jelenetet, ha a továbbhaladáshoz elég javaslat érkezett. Akkor szerepen kívül
megbeszélik a megoldási javaslatokat, azok előnyeit, hátrányait, majd közli, hogy a lakók pár
nappal később újra a templomban találkoznak. A diákok újra szerepbe lépnek.

Egész csoportos szerepjáték beépített szereplővel: A város lakói újra a templomban gyűlnek
össze, hálát adnak, hogy a labanc követeléseknek eleget tudtak tenni, s most már
nyugalomban lehetnek. Ám ekkor, a templomi mise végére megérkezik a város lakói által
összeadott élelmiszert fuvarozó férfi (beépített szereplő), aki arról tudatja a jelenlévőket, hogy
Balika nevezetű kuruc vezér elrabolta a szállítmányt, a labancok így nagy haragra gerjedtek,
mivel a szekerek nem érkeztek meg a várt időpontig, és azzal fenyegetőznek, hogy a várost
megtámadják, s felégetik háromezres seregükkel.

Tanári utasítás: A tanár itt leállítja a történést, s arra kéri a gyerekeket, hogy szerepben
maradva fogalmazzák meg érzéseiket, amit a hír kiváltott belőlük.

Belső hangok: Mit tegyünk most? Meneküljünk, védekezzünk? Iparosok, anyák, diákok,
gyerekek, rektor, szolgabíró, péklegény, a rektor lánya, stb. érzései ebben a helyzetben.

Közös megbeszélés: A gyerekek szerepeken kívül megvitatják, hogy mit lehet tenni ilyen
helyzetben, milyen válaszutak vannak. (menekülés, védekezés, támadás, tárgyalások
megkezdése) A gyerekek a lehetséges utaknak megfelelően csoportokba rendeződnek. Azok
kerülnek egy csapatba, akik hasonló válaszokat adtak a helyzetre. Előfordulhat, hogy nem
egyforma létszámú csoportok alakulnak, de ez nem nehezíti meg a munkát. A fontos az, hogy
senkit ne erőltessünk meggyőződése ellenére másik társasághoz, csak azért, hogy ne legyen
létszámprobléma.

Levél, naplórészlet, rajz, történelmi krónika készítése a másnap eseményeiből. A

csoportok tagjai több lehetséges megoldást jelenítenek meg több formában. A csoportok
száma attól függ, hogy a tanulók mennyi válaszutat jelölnek meg. Az előadás formáját a
tanárnál lévő kártyákból húzzák. A kártyákon a következők állnak: levél, naplórészlet, rajz,
krónika. Több csoportra számítva készül még nagyszülő visszaemlékezése unokái körében

3
kártya is. A csoportok itt 10 perc felkészülési időt kapnak, hiszen igényes produktumok
születését várjuk. A tartalom és forma is számít. A felkészülés után a csoportok egyesével
bemutatják munkáikat.

Közös egyeztetés: A tanár tanulókkal megbeszéli a látottakat, közösen értékelik az

alkotásokat.

Befejezetlen anyag: a közös egyeztetés végén a tanár elővesz egy megsárgult lapot, ami egy
diák naplórészletét tartalmazza, aminek a vége sajnos megsérült. A papíron az található, hogy
a falu lakói követeket küldtek tárgyalni a labancok vezetőihez, hogy nem tudnak több
élelmiszert küldeni, különben ők is éhen halnak, s nem tehetnek arról, hogy az előző
szállítmányt elrabolták. Követként a kollégium igen tisztelt és szeretett tanára, és egyik
végzős diákja, -aki egyben a város idős bírájának a fia-, mentek. A naplórészlet ott fejeződik
be, hogy a követek nem tértek vissza a tárgyalásról, hanem helyettük csak egy nyílvesszővel
érkező üzenet jött, hogy foglyok mindaddig, míg a labancok nem kapják meg azt, amit
követeltek, különben megölik a tanárt és diákját.

Tanári utasítás: A tanulók ekkor újra csoportokat alakítanak, s azt a feladatot kapják, hogy
egy társukat készítsenek fel arra, hogyan reagáltak erre a hírre Nagyenyed lakói: a tanár
lánya, a diák legjobb barátja, a kovács, a város vezetője. A csoportok kártyákból húzzák ki,
hogy kinek a bőrébe kell belebújni.

Forró szék: a felkészített gyerekek egyesével kiülnek az osztály elé, s beszámolnak szerepben
érzéseikről, az osztály tagjai pedig kérdéseket tehetnek, intézhetnek hozzá.

Tanári narráció befejezetlen anyag használatával: a tanár közli a diákokkal, hogy az előbbi
naplórészlet utolsó olvasható, befejezetlen sora az volt, hogy: De nem azért voltunk mi
nagyenyedi diákok, hogy ezt hagyjuk, tettekre szántuk el magunkat, elszántságunkat semmi
sem akadályozta meg, s akkor a lehetetlent...

Állóképek: a gyerekek csoportokban dolgoznak tovább. Az a feladatuk, hogy találják ki, mi

lehetett a napló vége, mit tettek a diákok, s azt sűrítsék két-három állóképbe, melyek közül a
konkrét eseményekből legyen egy- egy kép, majd mutassák meg a történetük záró
momentumát, a megoldást. A többi csapatnak ki kell találni a többiek történetét az állóképek
alapján.

Szinkronizálás: a záró állóképeket a csapatoknak meg kell szólaltatnia, mintha némafilmet

szinkronizálnának, persze nem a sajátjuk, hanem egy másik csoport mondatait kell
megalkotniuk.

4
5