A „kisember” alakja az orosz realista irodalomban

A 19. századi orosz irodalom legnagyobb újításának az ún. fölösleges embertípus nevezhető,
a csinovnyik-ábrázolás volt (kishivatalnokok képtelenek a saját sorsuk irányítására, bármikor
történhet velük olyan, ami kibillentik őket a megszokott kerékvágásból).

 orosz realizmus meghatározója

 ezek a hősök valamilyen magasabb elhivatottság nélkül, tétlenül, üresen tengetik az

életüket, nem használnak senkinek, semminek, képtelenek bárkit is boldogítani,
maguk is reménytelenül boldogtalanok

Lev Tolsztoj: Ivan Ilijics halála

 Műfaja: elbeszélés

 története nem igazán van, klasszikus csinovnyik Ivan, halálos beteg lesz, nem tudja
már úgy tartani a kontaktot, majd elgondolkozik az életén nem igazán csinált
semmit

 témája valójában a halott és az igazi élet bemutatása

 a főhős rádöbben – pozitivizmus

 fejezetben már meghalt

 2.-3. utána visszatekintő cikk – megbontja az időrendet, a késleltetést alkalmazza

 Tolsztoj korábbi élete egyező Ivannal, minden úgy csinált, ahogy azt elvárták tőle

 Geraszim jósága szólaltatja meg Ivan Iljicsben a lélek hangját: belső vita – Ivan
Iljicsnek rá kell jönnie, hogy egész életét elhibázta

 betegségénél is elviselhetetlenebb volt tehát erkölcsi szenvedése

 élete utolsó 60 percében még sikerült jóvá tennie elhibázott életét: észrevette, hogy
mások is szenvednek, lelkében feltámadt az önzetlen szeretet

 Ivan Iljics erkölcsileg megtisztult, boldogan halt meg.

Csehov: Csinovnyik halála

 rövid terjedelmű mű, novella formai követelményei , kevés szereplő, rövid idő, egy
cselekményszál

 kritika – szolgalelkűség, csinovnyik rendszer kritikája – eltorzítja a személyiségét,

tüsszentésre hogyan reagál, szánalmas alak

 Cserjakov, beszűkült világa, kezdetben boldogan érzi magát, amíg meg tud felelni a
felette állóknak és példa értékűen végzi munkáját, a probléma abból adódik, hogy
valaki nem elégedett vele, egy, magasabb rangú

 humora: irónikus a stílusa, túlzások jellemzőek

 egy tüsszentés váltja ki az őrjönséget, felettesére – kellemetlenség, ebbe betegszik

bele, nem egy helyen dolgoznak, már zaklatásig fajul a bűntudat, ezzel idézi elő, hogy
tényleg mérges lesz rá a felettes, ez a csinovnyik lélekből fakad, ő csak úgy tud élni,
hogy megfelel a felettesének, ha csalódnak benne, abba belehal -> nem jön rá, hogy
értelmetlen az életet (mint Tolsztoj hősei) valahogy nem nagy tragédia a halála, mert
szánalmas, nem úgy sajnálod, nem megrázó, Csehov nem is akar tragikus hőst
csinálni Cserjakovból, ironikusan kezeli

Gogol: Köpönyeg

Cselekmény: egy senkitől meg nem hallgatott, magányos, megnyomorított kisember

észrevétlenül meghal bánatában ellopott köpönyege miatt, amellyel az életet lopták el tőle.
Halála után egy ideig kísértetként visszajár a túlvilágról, mindenkiről lerángat mindenféle
köpönyeget. A bosszú e komédiája igazságszolgáltatás a főhősnek, Akakij Akakijevicsnek, de
egyben az író ítélete felette: élete nem több egy köpönyeg értékénél.