1.

Jellemezze a filmkészítés egyik legfontosabb műveletének, a vágásnak azon

aspektusait, amelyek az elemzésnél kiemelt szerepet kapnak!

A vágás a film gyártási folyamatában az a műveletsor, melynek során meghatározzák, milyen

sorrendben kövessék egymást a felvételek, és melyik felvétel milyen hosszan tartson.
Sok tekintetben a legfontosabb műveletsorról van szó, hiszen a vágás során dől el nagyon sok
jelenetről, hogy egyáltalán szerepeljen-e a filmben.
A felvételek sorrendje a film érthetőségével és értelmezésével áll nagyon szoros kapcsolatban
A vágást a pár percnél hosszabb filmek esetében a technika szükségszerűségei kényszerítik
ki
egyrészt a legnagyobb filmkazetták is csak legfeljebb tizenöt percnyi nyersanyagot képesek
tárolni; másrészt amennyiben a történetben idő- és térváltások vannak, a folyamatos
történetmesélés természetes módon kényszeríti ki a vágást.

(ellenpélda Hitchcock készült A kötél című filmjében úgy küszöbölték ki a fenti

kényszereket, hogy egyrészt a kényszerű tekercsváltást - és ezzel a vágást - akkor végezték,
amikor a kamera éppen egy sötét felületen haladt keresztül, így a látványban nem tűnik föl
a vágás)

Amikor vágásokat elemzünk, az első kérdés mindig az, mi az oka annak, hogy képváltás
következik be. Ennek alapvetően négy motívuma képzelhető el:
- térváltás,
- időváltás,
- szemszögváltás,
- ritmizálás.

Ezek a motívumok természetesen egyszerre is érvényesülhetnek, és csak azt határozzák meg,

miért történt a képváltás. A vágás pontos helyét a következők döntik el:

- a film ritmusa (hosszú vagy rövid snittekből áll);

- egy kép áttekintéséhez szükséges idő;
- a kívánt érzelmi hatás eléréséhez szükséges idő;
- két snitt illesztésének módja.
A vágás helye az elemzésben
A vágások elemzésének mind stilisztikai, mind narratív szempontból jelentősége van.
A vágás stilisztikailag a film ritmusát és érzelmi hatását befolyásolja jelentős mértékben,

elbeszéléstanilag pedig a „mit mutatok és mit rejtek el", illetve a „milyen sorrendben mesélem
el" stratégiajával függ össze
.
folyamatos vágás:azt szolgálják, hogy a néző szinte észre se vegye, hogy vágás történt, az
egyik kép a lehető legsimábban, legészrevétlenebbül váltson át a következőbe. „

nem folyamatos vágás:a képváltás nem észrevétlen, hangsúlyos, sőt felhívja magára a
figyelmet
A folyamatos és lineáris elbeszélésű filmek is alkalmaznak ilyeneket, amikor ki akarják
emelni a tér- vagy idő váltást
Gyakran használnak ilyenkor olyan eszközöket, mint a kép elsötétedése (leblende) és a
következő kép kivilágosodása (felblende), két kép közé iktatott pár sötét kocka (blank),
valamilyen grafikai forma, vagy a narratívába nem illeszkedő rövid kép (inzert).

Számos film alkalmaz olyan vágástechnikát, amely nem amiatt hangsúlyozza a vágást, mert
nagy térbeli és időbeli ugrásokat kell jeleznie,
hanem azért, hogy a vágás révén sajátos érzelmi hatást keltsen. Ez a technika kifejezetten a
folyamatos elbeszélés ellen hat, hiszen a néző szokatlan ugrásokat érzékel, ezért is nevezik ezt
,,ugróvágásnak"
idő és térváltás
Otto Preminger 1946-ban készült Laura című filmjéből vettük

nagy térválás, kis idő váltás)

2 tér közötti folyamatos átmenet, úsztatás eszközével (az első kép utolsó néhány képkockájára
rákopírozzák a következő kép néhány kockáját, és néhány másodpercig egyszerre látunk 2
különböző képet)

KlS TÉRVÁLTÁS, KIS IdŐVÁLTÁS

Nincs szükség az ilyenfajta átmenet érzékeltetésére
a néző a cselekményből látja, hogy néhány ember behatol a ház nyitott ajtaján, tehát ha utána
azt látja, hogy ugyanazok az emberek egy lépcsőn mennek fölfelé, meg fogja érteni, hogy a
két snitt között folyamatos a térbeli és időbeli átmenet

NAGY TÉRVÁLTÁS, NAGY IDŐVÁLTÁS

leblende-felblende váltás annak érzékeltetésére, hogy az adott jelentben más fontos esemény
nem fog történni .

kis vagy semmilyen térváltás, nagy időváltás)

Ingmar Bergman készült Nyári közjáték
a főhősnő egy tóparti házban emlékszik vissza pár évvel ezelőtti élményére

uyanúgy az úsztatás eszközét használta a nagy időugrás jelzésére, ahogy Prerninger a korábbi
példában a nagy tér és kis időváltás tjelezte ezzel a technikával.
Az úsztatás mindkét esetben a folyamatos átmenet érzékeltetését szolgálja,

szemszögváltás
o narratív funkciót látt el)
infót ad a játéktér azon részletéről, amelyet eddig nem láttunk
váltakoztatva mutatják a beszélőket: mind a kettőt mutatja egyszerre, csak az egyiket, csak a
másikat, vagy felváltva az egyiket és a másikat. A filmek döntő többsége váltakoztatva
mutatja a beszélőket, illetve időnként a beszélőket együtt
ezt hívják beállítás/ellenbeállítás
a Coppola Keresztapájának első jelenetéből ansnitt:

nemcsak a szemben levő figurát látjuk, hanem azt is, akivel beszél, ansnitt
továbbá és ez a háttal levő szereplő legalább a kép felét elfoglalja.
Így olyan mélységi kompozíció jön létre, amely feszültséget teremt a két szembenálló
beszélő között, mert nem egyértelműen a szemben levő alak a kép főszereplője.

beállítás-ellenbeállítás rendszer nem tekinthető szigorú szabálynak, csak szokásnak, vagy

normának, amelyet a legtöbben ugyan követnek, de semmilyen módon nem kényszerítő erejű.

A szemszögváltás egyéb esetei már teljes mértékben az elbeszéléstől, a rendező stílusától,

rendezői koncepciójától vagy más tényezőktől függ. Az elemzés során, amikor
megállapítjuk, hogy a vágást a szemszögváltás motiválta, a legérdekesebb kérdés mindig az:
Miért gondolta úgy a rendező, hogy a jelenetet most egy másik szemszögből akarja mutatni?
Természetesen erre is kialakultak bizonyos normák, amelyek ugyancsak nem szabályok, de
amelyeket a legtöbb klasszikus szerkezetű film követ.

. Ilyen norma az analitikus vágás= először totálkép, ami átfogó képet ad a cselekmény
helyszínéről, majd közelebbi plánok, amelyek egy bizonyos pontra fókuszálják a cselekményt,
a jelenet drámai csúcspontján közelik, amik érzelmi tartalommal bírnak
A ritmus

vágás egyik fontos eleme a film tempójának meghatározása és a képváltások ritmusának

megteremtése
a rendező és a vágó arra törekszik hogy egyik snitt se legyen se rövidebb, se hosszabb annál,
ami a megértéshez és az érzelmi hatások megteremtéséhez szükséges

Bizonyos filmekben azonban a tempó fokozásának érdekében akkor is vágásokat helyeznek

el, amikor ezt a történet értelmezhetősége nem kívánná meg. Ilyenkor a néző inkább érzi,
mintsem pontosan követi a történéseket.
akció jelenetek
pl kill bill második jelenete
A sok vágás ellenére a jelenetet azért nem szaggatottnak, hanem csupán gyorsnak érezzük,
mivel a rövid snittek mind ugyanannak a mozgásnak egy-egy fázisát ábrázolják, de
szemszögváltásokkal.
A ritmus vágás általi szabályozása stilisztikai kérdés, és elsősorban azon múlik, mennyire
akarja a rendező az emocionális hatásokat előtér be helyezni,

Az illesztés

Az illesztés a vágásban az egymás után következő képek vizuális minőségének kapcsolata. Az

illesztéseket tehát meghatározhatják a képek:
- fény-árnyék viszonyai,
- mozgásirányai,
- mozgás tempója,
- grafikai kompozíciója,
- képsíkjai.

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ezekből a szempontokból két dimenzió határozhatja

meg a vágás milyenségét: a folyamatosság és a töredezettség, illetve a párhuzam és az ellentét
dimenziója
A filmek többségében a folyamatosság érzékeltetése a fő szempont, és a vágások minőségét
ennek vetik alá
ha az egymásra következő képekben az információkülönbség túl kicsi, a vágást zökkenőnek
érezzük, ha elég nagy, akkor folyamatosnak
A párhuzam-ellentét dimenzióban a képek kapcsolatát a vizuális hatások egymáshoz való
viszonya határozza meg
Az egymást követő képek a sokféleképpen „rímelhetnek" egymásra, és sokféleképpen
lehetnek egymással ellentétesek. Az elemzés szempontjából ezek a vonások akkor relevánsak,
ha használatuk valamilyen konzisztens mintázatot alkot, vagy egyes esetekben nagyon
feltűnően felhívják magukra a figyelmet