You are on page 1of 2

Visszafordíthatatlan

(filmelemzés)

Valahol a nézhetetlen és a zseniális határán húzódik a film.


Szándékosan provokatív, embertelen. Filmnyelvi szempontból
szerintem merész, de nem feltétlenül újszerű. A képi világa a
filmnek, megítélésem szerint bravúros. Az egyik meghatározó,
hatásfokozó, dramaturgiailag nagyon fontos elem a filmben a
kamera helyzete és annak viszonya a szereplőkkel, annak
mozgása (a film első 20perce). A kamera az idegbajos, sokkos
mozgásból vagy inkább koordinálatlan rángásból jut el a
légiesen könnyed lebegésig. A kamera mozgása, a képi világ
egyfajta külső tükre a szereplők belső ideg és lelkiállapotának.
A feszültségteremtés kitűnő, halvány és elnagyolt
kontúrokból, az egyes mozaikdarabokból kirajzolódik a
teljese, totál kép. Valóban nyers, kíméletlenül brutális a film,
és az abban ábrázolt erőszak, viszont azok egyáltalán nem (a
kifejezés rossz értelemben vett) hatásvadász elemek. Ezek
lényeges, kihagyhatatlan elemek, amelyek nélkül a film
képvilága, zaklatottsága, drámai feszültsége, a szereplők
sokkja és cselekedetei nehezen értelmezhetőek lennének. Az
idő, a történések folyása a visszafordíthatatlant állítja. A
megtörtént dolgokat, legyenek akár jók, akár rosszak azok,
nem lehet megmásítani. A visszafordíthatóság csak a
fikciókban (filmekben) lehetséges. Erre finom és szép utalás a
Stanley Kubrick féle 2001 Űrodüsszeia-ja a filmben, amelynek
a végén az idő, mint fizikai és metafizikai fogalom és konstans
elem válik bizonytalanná.
A film gyengeségének tartják, hogy a dialógusok túl hosszúak
egy adott jelenetben (bár ezek improvizáltak), számomra
megnyugtató volt a sok brutalitás után egy kis felüdült csevej
(metrós jelenet).
Másrészt a film végét tartják még a gyengeségének, hogy
mire elérünk odáig már leül a történet, de képzeljük el, ha a
film rendes kronológia sorrendben folyik, biztos álmatlan
éjszakánk lesz. Lezárásképp pedig a Beethoven 7.
szimfóniájának lassú tétele katarzis volt a stroboszkópos
villogással együtt.
Imádtam a filmet, nagyon nagy hatással volt rám.

Tátrai Farkas

You might also like