Az irodalom oktatása

A humán tantárgyakat alapvetően „lesajnáltnak” vagy legalábbis kevésbé lényegesnek tartják

mint a természettudományokat annak ellenére, hogy a mindennapokban ugyanúgy előjön az
irodalom illetve a történelem mint a matematika vagy éppenséggel a kémia. De vajon
érdemes-e az irodalom tanításával foglalkozni ezek alapján?
Az irodalom jelen van könyv formájában, észlelhető az interneten, és megfigyelhető egy
kósza beszélgetésben egyaránt. Alapjaiban meghatározza a hétköznapi életet, tehát kérdem én,
elhanyagolható-e ez a tantárgy? A válaszom: nem. A digitalizáció korában élünk rengeteg
forrás tárulkozik elénk, amelyek megfelelő korrektúrával használva még hasznosak is
lehetnek számunkra. Nap mint nap újabb és újabb információhalmazzal találkozik az ember,
ami az irodalomhoz való igényességünket is komolyan érinti. Induljunk ki egyes cikkekből,
blogokból, - melyek még viszonylag olvasottabb műformáknak számítanak – amelyek
egyáltalán nem hordoznak semmilyen irodalmi értéket, szépérzéket hanem gyakran
vulgaritástól sem mentesek. Ilyen és ehhez hasonló írások hatással vannak nemcsak a
szépirodalomra, hanem az emberek irodalom iránti „vonzalmára” is. Ezen körülmények
közepette elég nehéz elképzelni, hogy könnyű lenne ennek a tantárgynak az oktatása. Hiába
nagy az adatbázis a diákok teljesen másképp viszonyulnak az írott szöveghez mint a
virtuálishoz. Sokkal vonzóbb számukra utóbbi, mivel ha nem tetszik nekik egyes cikk
könnyedén tovább kattinthatnak, és egy más nézőpontból közelíthetik meg azt a bizonyos
területet, ami épp érdekli, foglalkoztatja őket. Manapság Magyarországon hiába mutatkozna
igény, hogy ne csak a Nemzeti Alaptanterv mantráját tanulja a tanuló, viszont a politikai elit
tagjai ezzel nem törődnek, mivel számukra a túlélési lehetőség az, ha a kezükbe veszik az
irányítást, amit megpróbálnak kivenni a pedagógusok kapálódzó kezei közül. „Ahol
zsarnokság van, ott zsarnokság van” – Albert Camus. Az irodalom egyik feladata lenne a
kritikai gondolkodás támogatása és előhívása, a készségfejlesztés mellett. A lexikális tudás
elhanyagolhatatlan, de a lényeg az mégsem feltétlenül az, hogy mikor született pontosan
William Shakespeare hanem inkább az, hogy megértse az ember a Hamlet valódi
mondanivalóját, és levetítse a saját életére. A történelem mellett az irodalom az élet
tanítómestere. Véleményem szerint ezen tantárgyak esetén a tanár elsődleges feladata a
tananyag átadása mellett a kritkusság megtanítása. Merjen a diák kérdezni, merjen téziseket
cáfolni, akár saját formájára alakítani az adathalmazt ne pedig kizárólag száraz szöveg
maradjon! váljon kézzel foghatóvá ezáltal azon tudás, amely már meg tud felelni a 21.századi
elvárosoknak
A helyzet, amiben mindnyájan élünk kritikus mert a haza jövője múlhat ezen, de ameddig
van igény a változásra, addig remény is marad a váltásra.