Mezőgazdasági művelés lehetőségei, fő módjai, terményei a forró övezetben (hagyományos- és az

ültetvényes mezőgazdaság)

TK. 52,1. ábra elemzésével!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A forró övezet a térítőkörök között helyezkedik el. Itt elsősorban a hagyományos mezőgazdaság jellemző.
Földünkön a mezőgazdaságban dolgozó népesség közel 90%-a a fejlődő, alacsony jövedelmű országokban végzi a
munkáját, hagyományos módon. A világon összesen előállított mezőgazdasági termelési értékének viszont csak 40%-át
adják.
I. Hagyományos mezőgazdaság jellemzői:
- Nem, vagy alig használnak gépet, műtrágyát. Talajerő pótlásával nem foglalkoznak.
- Elsősorban saját ellátásukra termelnek.
- Terméshozamok igen alacsonyak
- Az országok nagy része, még az önellátáshoz szükséges mennyiséget sem tudja előállítani a gyorsan növekvő
népességszám miatt.
- Az önellátás sokféle növény termesztését teszi szükségessé. A növénytermesztés csak az élelmiszer előállítására
korlátozódik. Az állatok számára nem termesztenek takarmányt.
Hagyományos mezőgazdaság típusai:
1. Talajváltó gazdálkodás: a gyarmatosítás előtt ez volt a legelterjedtebb. Ez ma is alkalmazzák a trópusi övezetben
az esőerdők irtványain. A gazdálkodás a környezeti adottságokhoz való alkalmazkodás jó példája. A néhány évig
tartó növénytermesztés után 2-3 évig pihentetik a földet, parlagon (ugaron) hagyják. Az ugaros művelésnél sok
helyen vetésforgót, köztes növényt, talajtakarást is alkalmaznak. A technikai felszerelés főként a kapa és a sarló.
Igen sok az ezekkel végzett élőmunka. A házi gazdaságokban elsősorban nők dolgoznak. A környezetkímélő
talaljváltó gazdálkodás viszonylag termelékeny. Fenntarthatóságuk feltétele, hogy ne rövidítsék le az ugaroltatási
időszakot, amit a növekvő népességszám miatt gyakran megtesznek. Ezen a módon termesztenek a törzsi vagy
faluközösségek az erdőirtványokon különféle gumós és gyökérnövényeket: manióka, batáta, jamszgyökér. Afrika
szavanna területein az előbbieken kívül, köles, kukorica, cirok a fő termények. Latin-Amerikában egyes indián
törzsek folytatnak talajváltó gazdálkodást: bab, kukorica, burgonya, tök. Ha a talaj végképp kimerül, újabb
területet vesznek birtokba égetéssel
2. Öntözéses-árasztásos rizstermesztés: Az árasztásos rizstermelés évezredekkel ezelőtt alakult ki a nagy
folyóvölgyekben: D-, DK, K-Ázsiában. Ez a vízigényes árasztási módszer a monszunesők által öntözött
területeken alakult ki, s többnyire fedezi a népesség élelmiszerszükségleteit. Az 1-2 hektáros, gátakkal elkerített
kisparcellák megművelése nagyon sok emberi élőmunkát igényel. A nagy munkaráfordítás eredménye a magas
termésátlagok. Az intenzív földhasználat és az éghajlati adottságok lehetővé teszi, hogy egy évben többszöri
termést takarítsanak be.
3. Oázisgazdálkodás: A térítői övben és a szélsőségesen szárazföldi területeken az oázisokban folyik viszonylag
belterjes növénytermesztés. A gazdálkodáshoz szükséges öntözővizet a természetes források és az ásott vagy fúrt
kutak biztosítják. A Közel-Kelet, É-Afrika, Közép-Ázsia száraz területeinek oázisaiban önellátásra árpát, kölest,
gyapotot, rizst, zöldségféléket, datolyapálmát termesztenek. A folyam menti oázisvidékek gazdálkodására jó
példa Egyiptom, Tigris-Eufrátesz partján.
4. Nomád pásztorkodás: Főként a Föld száraz tájain: szavannák, füves puszták, pl. Száhel-övezet (Szahara – Szudán
határán Afrikában) félsivatagokban elterjedt gazdálkodási mód. Az így tenyésztett többnyire igénytelen állatok
(juh, kecske, teve, rénszarvas) kizárólag a természetes növénytakarót hasznosítják. A pásztorok a csapadékos
időszakhoz igazodva vándorolnak nyájaikkal. A gyér füvű félsivatagi tájakon a minden lelegelő állatok komoly
környezeti károkat okozhatnak (Száhel-övezet).
II. Ültetvényes gazdálkodás: A hagyományos mezőgazdáságon belül az ültetvényes gazdaság is jellemző a trópusi
övezetben. Ez a tőkés mezőgazdaságon belül az intenzív mezőgazdaság egyik típusa. Az ültetvényeken magas
színvonalú, jól szervezett, piacra történő árutermelés folyik. Az első ültetvények kialakulása a gyarmatosításhoz
kapcsolódik. Az ültetvényekre a monokultúra jellemző. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt az egy-két növényt termesztik
hatalmas területen. Előnye: könnyen gépesíthetőek a munkafolyamatok. Hátrányai: a talajnak ugyanazt az elemét
használja fel – gyorsan kimerül, adott növényfaj kártevői gyorsan elszaporodnak – nincs természetes ellenségük. A
világpiaci áringadozások, a természeti csapások egyaránt bizonytalanná teszik a bevételt. A fenti okok miatt ésszerű a
vegyes övezetek kialakítása, illetve a vetésforgó alkalmazása és a föld pihentetése.
- trópusi övezet ültetvényeinek növényei: kakaó, kávé, kókuszdió, pálmaolaj, banán.
- Szubtrópusi öv monszunterület ültetvényein: cukornád, gyapot, földimogyoró, tea.
Az ültetvényes növények termelése, feldolgozása és értékesítése az élelmiszeripari TNC-vállalatok kezében van.

1
 10. B. tétel ábrája

Forró övezet mezőgazdasága