Hol folyik a gazdálkodás?

kis parcellákon parasztgazdaságokban, ültetvényeken

Mekkora a művelt terület? kicsi nagy
Milyen a gazdaság fejlettsége? kezdetleges modern
Mi a termelés célja? önellátás eladás
Kinek a tulajdona a föld? közösségé magánszemélyeké
A MEZŐGAZDASÁG „KÉT ARCA”

ÖNELLÁTÓ ÁRUTERMELŐ

Afrika területének csak kevesebb mint 10%-át művelik (a kontinensek között ez a

legkisebb érték). Ugyanakkor lakosságának több mint a fele a mezőgazdaságban
dolgozik. A termelést kettősség jellemzi: az önellátásra törekvő hagyományos és a
piacra termelő modern gazdálkodási formát egyaránt megtaláljuk (4.1.).

A kétféle mezőgazdasági termelés

Ásó, kapa, önellátás – A lakosság többsége apró parcellákon, kezdetleges

eszközökkel műveli a földet (4.2.), egyszerre többféle növényt termesztenek.
E hagyományos gazdálkodási forma célja kizárólag az önellátás, azaz annyi
növény termelése, amennyi lehetővé teszi, hogy mindennap elegendő mennyiségű
élelemhez jussanak.

A piac vonzásában – A tengerpartokon és a jobb minőségű utak mentén nagy

területű parasztgazdaságok, illetve ültetvények találhatók. E modern
gazdaságokban csupán egy-kétféle növényt termesztenek, amelyet a piacon
értékesítenek. Ezekben az árutermelő gazdaságokban a földek magántulajdonban
vannak. Áruik (pl. kakaó, kávé, datolya és vanília) megtalálhatók a magyarországi
üzletekben is.

VÁNDORLÓ MILLIÓK
Afrika népeinek egyik legfőbb jellemzője a folytonos vándorlás.

A sivatagok vándorai – A Szahara vándorai a tuaregek. Teve-, juh- és

kecskenyájaikkal mindig újabb és újabb legelők után kutatva vándorolnak. Ez az
ún. nomád pásztorkodás. Állataik tejet, húst, zsírt és gyapjat biztosítanak gazdáik
számára, az állatok kiszárított trágyáját pedig fűtőanyagként hasznosítják. A gyér
füvű, bozótos Kalahári-medence lakói gyűjtögető-vadászó életmódot folytatnak,
szinte állandóan vándorolnak. A nők ásóbottal ehető gyökerek, gumók után kutatnak,
a férfiak pedig vadásznak.
A szavannák nomádjai – Az átmeneti öv lakói is mozgásban vannak. A száraz
évszakban az éltető vizet adó kutak köré gyűlnek. Ilyenkor a családok (férfiak, nők,
gyerekek) együtt vannak, az állatok a települések határában legelnek. A csapadékos
évszakban viszont a férfiak állataikkal a falutól távolabb fekvő kizöldellő új legelőkre
„költöznek”.

A hegységek állattartói – A magashegységekben a pásztorok nyáron a meleg és a

szárazság elől a magasabban fekvő legelőkre hajtják a nyájaikat. Télen viszont az
alacsonyabban fekvő, védettebb völgyekbe húzódnak vissza.

Vándorló földművelők – A forró övezetben a földművelők is vándorolnak. A

trópusi talajok ugyanis tápanyaguk nagy részét néhány év alatt elveszítik, másként
megfogalmazva kimerülnek. Ilyenkor a földművelők új helyre vándorolnak. Először
felégetik a természetes növényzetet, majd a hamuval borított talajt ásóbottal vagy
kapával fellazítják. Ezért nevezik e gazdálkodási formát égető-talajváltó
gazdálkodásnak (4.5.). Ha ez a terület is kimerül, újabbat vesznek birtokba. Ha a
falu határában elfogynak a művelésbe vonható földek, visszatérnek a legkorábban
elhagyott területre.

A szavannákon is találkozhatunk helyváltoztató földművesekkel. A kimerült földeket

itt néhány évig pihentetik (azaz ugaron hagyják), majd ezt követően ismét művelés
alá vonják. Ez az ún. talajváltó-ugaroltató gazdálkodás.

GONDOK A SZAHARA DÉLI SZEGÉLYÉN

A Szaharának nincs éles déli határa, szinte észrevétlenül megy át a száraz
szavannák világába. Az átmeneti peremvidéken, a Száhel-övben az év nagy
részében szárazság tombol.

Éghajlati okok – Az elmúlt évtizedekben az övezetben jelentős

mértékben csökkent az évi átlagos csapadékmennyiség. Emiatt az élelmezésben
fontos szerepet játszó cirokból és kölesből egyre kevesebb termett. Ráadásul a
csapadék eloszlása egyre szélsőségesebbé vált. A kevés csapadék miatt a felszín
alatti vizek egyre mélyebben raktározódnak. A kutak ezért sokszor elapadnak.

Társadalmi okok – A növekvő számú népesség újabb és újabb területek

művelésbe vonását igényelte. Azért, hogy művelhető területet hozzanak létre, a
növényzet nagy részét kiirtották. A megmaradt fákat, bokrokat pedig kunyhók és
kerítések építésére használják fel (4.7.), vagy tűzifaként elégetik. Ezzel a sivatag
terjeszkedését gátló növényzetet szinte teljesen kipusztították. Ráadásul a
nomádok egyre több állatot tartanak (4.8.).

A leírt folyamat a túllegeltetés által okozott elsivatagosodás. Az elsivatagosodás

rendkívül súlyos élelmezési válsághoz vezetett. A Száhel-övben napjainkban is
több millióan éheznek. Ezért szokták e térséget éhségövnek nevezni. A legyengült
emberek szervezete kevésbé ellenálló a betegségekkel szemben. A napi túlélést
csupán a nemzetközi szervezetek élelmiszersegélyei biztosítják (4.9.). Ez azonban
„csak” pillanatnyi megoldást jelent.
Hagyományos Árutermelő gazdálkodás
gazdálkodás
Ültetvényes
gazdálkodás
Égető-talajváltó
 banán
gazdálkodás
 kókusz
egyenlítői öv  édesburgonya
 kakaó
 manióka
 kaucsuk
 zöldségfélék
(nyersgumi)
 olajpálma
Ültetvényes
Talajváltó-ugaroltató
gazdálkodás
gazdálkodás
 kávé
 köles
 gyapot
 kukorica
 földimogyoró
átmeneti öv  zöldségfélék
 tea
 vándorló-legeltető
 vándorló-legeltető
állattartás (juh,
állattartás (juh,
kecske,
kecske,
szarvasmarha)
szarvasmarha)
Oázisgazdálkodás
 gabonafélék Oázisgazdálkodás
 gyümölcs  datolyapálma
térítői öv  zöldségfélék  vándorló-legeltető
 vándorló-legeltető állattartás (juh,
állattartás (juh, kecske, teve
kecske, teve)