TÁRSADALOM- ÉS SZOCIÁLPOLITIKA III.

2023/24. TANÉV I. FÉLÉV

1-6. TÉMAKÖR
Dr. Tóth Anikó Panna
Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar
 ▪ 1. A szociálpolitika értelmezése
▪ 2. A szociálpolitika értékei I. (szabadság, egyenlőség)
▪ 3. A szociálpolitika értékei I. (szolidaritás, tolerancia,
igazságosság)
▪ 4. Társadalmi egyenlőtlenségek I. (oktatás, foglalkoztatás)
▪ 5. Társadalmi egyenlőtlenségek II. (lakhatás, egészség)
▪ 6. Szegénység és társadalmi kirekesztődés
▪ 7. Szociálpolitika és a szociális ellátások rendszere

TEMATIKA ▪ 8. Szociálpolitika és a gyermekvédelmi ellátások rendszere

▪ 9. Családok szociális támogatása
▪ 10. Gyerekek szociális támogatása
▪ 11. Idősek szociális támogatása
▪ 12. Hajléktalanok szociális támogatása
▪ 13. Fogyatékkal élők és egészségkárosodott emberek szociális
támogatása
▪ 14. Települési szintű szabályozások: önkormányzati
szociálpolitikai rendeletek, helyi esélyegyenlőségi programok
 KÖVETELMÉNYEK
Aláírás feltétele: óralátogatás és aktív részvétel az órai munkában
Gyakorlati jegy: esszé dolgozat készítése: 1 téma feldolgozása a félévben tárgyalt témákból
➢ Terjedelme minimum 10.000 leütés szóköz nélkül, formai követelmények. alapbeállítás Times
New Roman 12-es betűméret, sortávolság másfeles, sorkizárt
➢ Tagolás: címlap (rajta legalább a hallgató neve, Neptun kódja, évfolyama, szakja, tantárgy neve,
dolgozat címe), bevezetés, a téma kifejtése, összegzés, felhasznált irodalmak
➢ Hivatkozások jelölése a szövegben idézett szöveg és gondolat átvétel esetén is, a hivatkozott
szerző munkájának feltüntetése az irodalomjegyzékben, a szakdolgozati követelményeknek
megfelelő formában (lásd https://etk.unideb.hu/szabalyzatok, szakdolgozat elkészítésének
általános rendje)
➢ Plagizálás esetén a dolgozat automatikusan elégtelen.
Beadási határidő a levelező tagozaton: 2023. november 15.
Beadási határidő a nappali tagozaton: 2023. december 6.
E-mailben a toth.panna@etk.unideb.hu címre kérem a dolgozatot beküldeni!
Megajánlott jegy lehetősége, kizárólag
a nappali tagozatos hallgatók részére
• Órai munka alapján, az oktatóval előre egyeztetett időpontban
és témában tartott csoportos (3 fő) órai kiselőadással
(legalább 20 perces kiselőadás, 15 diás prezentációval)

• Erre feliratkozni az első vagy a második óra végén lehet

személyesen
 Témák feldolgozásra
1) Szociálpolitikai és a gyermekvédelmi ellátások, szolgáltatások egy választott településen, vármegyében,
régióban, az országban
2) Családok szociális támogatása egy választott településen, régióban stb.
3) Gyerekek szociális támogatása egy választott településen, régióban stb.
4) Idősek szociális ellátása egy választott településen, régióban stb.
5) Hajléktalanok, betegek szociális ellátása egy választott településen, régióban stb.
6) Fogyatékkal élők és egészségkárosodott emberek szociális ellátása egy választott településen, régióban
7) Esélyegyenlőségi program bemutatása egy választott településen, régióban stb.
8) Szociális, gyermekvédelmi ellátások fejlesztése egy választott településen, régióban stb.
9) Munkanélküliek, álláskeresők segítése
10) Az egészségügyi és szociális végzettségű szakemberek együttműködésének lehetőségei és nehézségei
11) A szegénység és a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem az EU-ban
12) Lakhatási szegénység
13) A védőnők szerepe a gyermekvédelmi jelzőrendszerben, családok segítésében, prevencióban
14) Egyéb, egyeztetett téma
BEVEZETÉS
MITŐL FÜGG AZ EGYÉN
EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA?
Forrás: Orosz Éva: Egészségpolitika hallgatói kézikönyv. ELTE TáTK 2011.
https://docplayer.hu/865840-Egeszsegpolitika-hallgatoi-kezikonyv.html
Ábra forrása: https://www.etk.pte.hu/oktatas_aloldalak/oktatasi-anyagok-szociologia-egeszsegszociologia
 AZ EGÉSZSÉG FOGALMA MEGVÁLTOZOTT
Biomedicinális, régi orvosi megközelítés: az egészség a betegség hiánya

Multikauzális megközelítés: a társadalmi okokat is figyelembe veszi

1948-as megalakulásakor a World Health Organization (WHO) az egészséget a

következőképpen definiálta: „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét
állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya".
 ▪ A szociális ellátórendszerben nagyon sok a beteg
kliens, ellátott (fogyatékossággal élők,
pszichiátriai- és szenvedélybetegek, tartós
ápolásra szoruló idősek stb.)
▪ A védőnőkkel is szoros a szociális ellátórendszer
kapcsolata, hiszen ők vannak kapcsolatban a
NÉHÁNY PÉLDA, családokkal, a védőnők is a gyermekvédelmi
jelzőrendszer tagjai, a problémákat gyakran ők
KAPCSOLÓDÁSI érzékelik elsőként
PONTOK A KÉT
▪ Egészségügyi végzettséggel (pl. ápoló,
ELLÁTÓRENDSZER mentőtiszt) dolgozók a szociális
KÖZÖTT ellátórendszerben például ápolást-gondozást
nyújtó intézményekben, illetve orvosok is
rendszeresen járnak ki bentlakásos
intézményekbe (pl. idősek otthona), szociális
alapszolgáltatásokba (pl. szenvedélybetegek és
pszichiátriai betegek nappali, közösségi
ellátásába)
 Párhuzamos profilú
ellátások működnek a
szociális és az
egészségügyi
ellátórendszerben

Hol látható el
hatékonyabban és
költségkímélőbben a
beteg/kliens?
Lehetséges-e
integrálni az
ellátásokat?

Forrás: Cs. Horváth Zoltán: Az integrált egészségügyi és szociális ellátás létrehozásának lehetőségei. Doktori értekezés.
PTE 2014. https://doktoriiskola.etk.pte.hu/public/upload/files/Doktoriiskola/Tezisfuzetek/CsHorvathZ_dissz.pdf
A SZÜLETÉSKOR VÁRHATÓ ÉLETTARTAM VÁLTOZÁSA
MAGYARORSZÁGON 1900 ÉS 2009 KÖZÖTT

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%BClet%C3%A9skor_v%C3%A1rhat%C3%B3_%C3%A9lettartam#/media/F%C3%A1jl:Hungary_life_expectancy.png
Forrás: https://www.etk.pte.hu/oktatas_aloldalak/oktatasi-anyagok-szociologia-egeszsegszociologia
https://www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html
https://www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html
 „A 65 év felettiek és a
munkaképes korú népesség (15 és
64 év közöttiek) aránya 2008-ban
1:4 volt, ami 2020-ra várhatóan
1:3, 2050-re pedig 1:2 lesz,
feszültséget teremtve a
generációk között.”
Európai Bizottság 2013: 3

„A 80 évesnél idősebbek száma

2080-ig várhatóan több mint
kétszeresére nő, és eléri a teljes
népesség 13%-át.”

Forrás: https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-
explained/index.php?title=Population_structure_and_ageing/hu&oldid=40948
9

Forrás: https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=File:Population_pyramids,_EU-
27,_2019_and_2050_(%25_share_of_total_population)_AE2020.png
Gyarmati Andrea tanulmánya (Gyarmati 2019)
alapján elmondható, hogy Magyarországon:
➢ A 65 év feletti korosztály létszáma 1,8 millió fő
(2016-os mikrocenzus alapján)
➢ Közülük 1,3 millió fő él valamilyen fizikai
korlátozottsággal, a leginkább rászorulók a 80 év
fölöttiek, számuk 412ezer fő volt 2016-ban
➢ Demenciában 250ezer idős ember érintett, 6 %-uk
kerül be idősek otthonába (ahol a bentlakók 23%-a
demens)
➢ Idősek otthonában 100 férőhelyre 45 várakozó jut
jelenleg
➢ A várakozási idő átlagosan 2 év (!) -> ez alatt a
családnak kell megoldani a gondozást

Ábra forrása: Gyarmati 2019: 4

A NÉPESSÉG ELÖREGEDÉSE
HATALMAS KIHÍVÁST JELENT MIND
AZ EGÉSZSÉGÜGYI, MIND A SZOCIÁLIS
ELLÁTÓRENDSZER SZÁMÁRA.
MIÉRT VAN SZÜKSÉG EGÉSZSÉGÜGYI/KÓRHÁZI
SZOCIÁLIS MUNKÁSOKRA ÉS A SZOCIÁLIS ÉS
EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÓRENDSZER KÖZÖTTI
KAPCSOLAT ERŐSÍTÉSÉRE?
A BETEG
SZÜKSÉGLETEI,
GONDJAI
 Kiszámíthatatlan, gyors és elkerülhetetlen változás,
melyben korábbi tudásaink, életvezetési
stratégiáink és taktikáink, normáink és értékeink
megkérdőjeleződnek.

BETEGNEK Krízis.

LENNI...
Kórházi beteggé leszünk, nevünket felváltja egy
ágyszám vagy a feltételezett diagnózis.
(URBANEKNÉ LÁSZLÓ JUDIT:
SZOCIÁLIS MUNKA
KÓRHÁZAKBAN, 1992) Az életünk a tét, de senkinek nincs ideje arra, hogy
elmagyarázza a játékszabályokat.
AZ EMBERI SZÜKSÉGLETEK ÉS A KÓRHÁZI SZOCIÁLIS MUNKA KAPCSOLATA
(FORRÁS: EUDSZM.HU)
 1. A kórházban való bekerülés körüli időszak,
A KÓRHÁZI beilleszkedés, új normatanulási folyamat
TARTÓZKODÁS 2. Hosszabb kórházi tartózkodás esetén a korábbi
kapcsolatrendszerek felbomlása
SZOCIÁLIS/ 3. Krízishelyzetek kezelése, diagnózisok
MENTÁLIS közlése/nem közlése, műtéti előkészítés, kellemetlen
mellékhatású terápiák szükségességének
PROBLÉMÁKKAL megértetése
TERHELT SZAKASZAI: 4. Kórházból való távozás, utógondozás
(munkaképessége lecsökkent, meg kell tanulnia
együttélni a betegséggel, kialakítani új
életstratégiákat, új értékek alapján, még inkább
egyedül maradhat, kontrollokra még visszajár...
( URBANEKNÉ LÁSZLÓ JUDIT: krízisintervenció)
SZOCIÁLIS MUNKA KÓRHÁZAKBAN,
5. Halál, haldoklás (hátrahagyottak segítése is,
1992 ) gyászmunka, kórházi dolgozók segítése is fontos)
 1. Tájékoztatás a szociális és egészségügyi ellátásokról, támogatásokról;
2. Kérelem nyomtatványok letöltése, kitöltése és az igénylés menetének
elindítása;

MIBEN NYÚJT 3. Segélyek, támogatások, ellátások intézése

4. Intézmények, otthonok elérhetősége, bekerülés feltételéről tájékoztatás;

SEGÍTSÉGET A
5. Intézménybe, otthonba való bekerülés intézése:
• Ápolást gondozást nyújtó intézmények (Ápolási Intézet, Idősek otthona,
Fogyatékos személyek otthona, Pszichiátriai betegek otthona,

KÓRHÁZI
Szenvedélybetegek otthona, Hospice otthonok, Hospice palliatív részleg)
• Rehabilitációs intézmények (Fogyatékos személyek rehabilitációs
intézménye, Pszichiátriai betegek rehabilitációs intézménye,

SZOCIÁLIS Szenvedélybetegek rehabilitációs intézménye, Hajléktalan személyek

rehabilitációs intézménye)

MUNKÁS?
• Átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények (Időskorúak gondozóháza,
Fogyatékos személyek gondozóháza, Pszichiátriai betegek átmeneti
otthona, Szenvedélybetegek átmeneti otthona, Éjjeli menedékhely,
Hajléktalan személyek átmeneti szállása)
• Lakóotthonok (Fogyatékos személyek lakóotthon: Rehabilitációs célú
lakóotthon, Ápoló-gondozó célú lakóotthon Pszichiátriai betegek
(FORRÁS: EUDSZM.HU) 1. lakóotthona: Rehabilitációs célú lakóotthon. Szenvedélybetegek
lakóotthona: Rehabilitációs célú lakóotthon.)
• Egyéb (Közreműködés a beteg áthelyeztetésében másik kórházba vagy
osztályra. Demencia centrumok stb.)
 6. Házi segítségnyújtás, Jelzőrendszeres házi

MIBEN NYÚJT segítségnyújtás és étkeztetés intézése

7. Otthoni szakellátás-betegellátás (pl.: otthoni
SEGÍTSÉGET A gyógytorna);

KÓRHÁZI 8. Kapcsolattartás szociális és egészségügyi

intézményekkel, civil szervezetekkel;

SZOCIÁLIS 9. Lelki segítségnyújtás, segítő beszélgetések a

betegséggel, és egyéb egyéni szociális problémákkal

MUNKÁS? kapcsolatosan;
10. Bizonyos kórházakban a szociális munkás önsegítő
csoportokat is szervez.
11. Információnyújtás nemcsak a betegek, de
(FORRÁS: EUDSZM.HU) 2.
hozzátartozóik részére is!
MIÉRT LESZ HASZNOS ÖNÖKNEK AMIT A
FÉLÉV FOLYAMÁN TANULNAK?
✓ tájékozottak lesznek társadalmi kérdésekben

✓ megértik hogyan alakulnak a társadalmi egyenlőtlenségek és, hogy a különféle

szociálpolitikai, szakpolitikai intézkedéseknek milyen hatása lehet ezekre

✓ megismerik, hogy a családok, gyermekek, idősek, hajléktalanok, fogyatékossággal

élő személyek milyen támogatásokat, ellátásokat tudnak igénybevenni, jobban
fognak tudni segíteni az Önök által gondozott, kezelt, ellátott személyeknek, akár
információnyújtással, akár továbbirányítással, más szakemberekkel való
együttműködéssel
 A szociálpolitika fogalmi
meghatározási lehetőségei,
megközelítési szintjei, szereplői,
ellátási szintjére ható tényezők
A SZOCIÁLPOLITIKA
ÉRTELMEZÉSE
 Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai

A szociálpolitika fogalma (Zombori, Ferge Zsuzsa nyomán)

Történelmileg kialakult intézményrendszer, amely kielégít bizonyos piaci rendszerben
nem megfelelően kielégíthető szükségleteket, az állami elosztás, újraelosztás
eszközeivel működik, politikai-ideológiai elkötelezettségből vállal felelősséget, ill. a
fennálló helyzet megerősítése érdekében működik vagy társadalmi konfliktusok a
hatalomra rákényszerítették. Lehetőség szerint az igényeket igyekszik a fogyasztás és
az elosztás területére korlátozni.

Ferge Zsuzsa:
a szociálpolitika az állam és az állampolgárok közötti viszony egyik intézményesülése.
Milyen szükségleteket elégít ki a szociálpolitika?

Olyan személyes (egyéni vagy csoportos) szükségleteket, amelyek az egyén létének

fenntartásával, társadalmi és fizikai életesélyeivel közvetlen kapcsolatban van.
"Felülről" indul el, ha ez a hatalom politikai-ideológiai céljainak vagy érdekeinek megfelel.
Az "alulról" kezdeményezést a civil társadalom teszi, így társadalmi konfliktusokkal vagy
alkuval kényszerítik a hatalmat a szükségletek figyelembevételére.
Az állami elosztás, ill. újraelosztás csak akkor valósulhat meg, ha beavatkozásra képes erős
államról van szó, amely képes az újraelosztáshoz szükséges forrásokat begyűjteni, célnak
megfelelően újraelosztani.
Az állami újraelosztás magában foglalja a kötelezést is: kötelezi az állampolgárokat arra,
hogy bevételeik egy részével járuljanak hozzá a szociálpolitikai célokhoz (adó, TB,
nyugdíjjárulék).
A szociálpolitika relatíve önálló. Ez viszonylagos, hiszen befolyásolja a gazdaság, a politika,
a jog, stb.
 Szükségletek
1. Doyal és Gough megkülönbözteti az
emberek igényeit a szükségletektől; a
szükséglet olyan igény, amelyet a
társadalom egyetemesnek minősít. (Doyle
és Gough 1991.)
Doyal – Gogh szerint alapszükséglet:
• Egészség
• Autonómia: jogok léte és
érvényesülése

2. Szükségletek – Maslow
A szükségletek hierarchiája,
Maslow kiegészítette
A szükséglet fogalma
• A szükséglet olyan normatív jellegű társadalmi
kategória, amely meghatározza azon javaknak és
cselekvési lehetőségeknek a körét, melyekkel az
embernek rendelkezni kell ahhoz, hogy megfelelő vagy
legalább elfogadható életet élhessen.
• Doyal és Gough megkülönbözteti az emberek
igényeit a szükségletektől; a szükséglet olyan igény,
amelyet a társadalom egyetemesnek minősít. (Doyle
és Gough 1991.)
Forrás: Szöllősi Gábor (2003): Szöllősi Gábor A társadalom- és szociálpolitika alapjai I.
 Az alapszükségletek tartalma
• A társadalompolitika művelői számára fontos kérdés annak megállapítása,
hogy mit kell alapvető szükségletnek tekinteni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy
másképp kell a társadalomnak reagálnia akkor, ha egy szükséglet
kielégítése (valamilyen szempontból) alapvető fontosságú, illetve ha annak
kielégítése kevésbé fontos vagy esetleg kifejezetten az egyéni vágyak
kategóriájába sorolható.
• Ferge Zsuzsa szerint a fizikai életesélyeket és a biztonságot kell
alapszükségletnek tekinteni (Ferge 1989).
• Heller Ágnes szerint az egyes személyeket pusztán annál fogva, hogy
embereknek születtek, a legelvontabb és legegyetemesebb szükségletek
illetik meg. Ez a két elvont szükséglet: az élet és a szabadság. (Heller 1993.)
Forrás: Szöllősi Gábor (2003): Szöllősi Gábor A társadalom- és szociálpolitika alapjai I.
Doyal és Gough alapvető célnak az ember mindenfajta
elnyomás és kiszolgáltatottság alóli felszabadítását tartja, és
ennek feltételeit keresi a szükséglet-kielégítés oldaláról. A
két - egyénekre bontható - alapszükségletnek az egészséget
és az autonómiát tekintik.
• Szerintük nem a puszta fennmaradás, hanem az egészség,
méghozzá a fizikai és mentális egészség együtt a
legalapvetőbb emberi szükséglet, amelynek elsősorbani
kielégítése az egyén alapvelő érdeke.
• Az alapszükségletek másik halmaza, amelynek
kielégítésére azért van szükség, hogy sikeresen lehessen
cselekedni, az egyéni azonossághoz (identitáshoz) vagy
autonómiához kapcsolódik, az én magán és közösségi
értelmében Ez tulajdonképpen az alkotó tudat
alapszükséglete, az a képesség, hogy a célokat és a célok
eléréséhez szükséges stratégiákat elméletileg meg tudjuk
fogalmazni” (Doyal, Gough 1991.)

Forrás: Szöllősi Gábor (2003): Szöllősi Gábor A társadalom- és szociálpolitika alapjai I.

Mi a szociálpolitika?
l. A leíró közigazgatási felfogás /
pragmatikus megközelítés:

A szociális közigazgatáshoz tartozó ágazatokat foglalja magába.

Pragmatikus megközelítésnek is nevezik, amelyhez a történelmileg kialakult
intézményeket, rendszereket sorolják.
A szociálpolitika a piac megkerülésével az állampolgárok szükségleteit elégíti
ki, jóléti szolgálatokat lát el a redisztribúció eszközeivel.
Pragmatikus közelítés
"A gyakorlathoz legközelebb álló, leíró szinten a szociálpolitika cselekvési mező,
amelyben bizonyos történelmileg kialakult intézmények, tevékenységi rendszerek
működnek.
A legegyszerűbb közelítés ezen intézmények taxatív felsorolása. Eszerint szokásosan,
valamennyire követve az intézmények történelmi kialakulásának sorrendjét, a
szociálpolitikához tartozónak szokták tekinteni:
• – az egészségügyi ellátást,
• – az oktatásügyet,
• – a jövedelem-fenntartó vagy -helyettesítő' programokat, azaz a
társadalombiztosítást és a közsegélyezést,
• – az állami lakásépítést, -fenntartást,
• – az ún. személyes szociális szolgálatokat, mint a szociális munka, a házi vagy
intézményi gondozás, a család-, a gyermekvédelem stb." (Ferge, 1991)
Mi a szociálpolitika?
2. Funkcionalista megközelítés:

a társadalmi egyensúly biztosítása szervekkel, intézményekkel.

A társadalom zavartalan működését, a társadalom integráltságát és
az adott strukturális viszonyok változatlan újratermelődését tartja a
legfontosabbnak, s a szociálpolitika eszközeivel ezeket próbálja
egyensúlyban tartani.
Funkcionalista közelítés
• arra próbál feleletet adni, hogy milyen társadalmi funkciók betöltésére jöttek,
jönnek létre a szociálpolitikai rendszerek
• a hangsúly ez esetben a történelmileg változó társadalmi funkciókra,
diszfunkciókra és e diszfunkciók feloldását célzó eszközökre kerül
• zavartalan társadalmi működésfenntartásához mikor, milyen intézmények váltak
szükségessé
• minden társadalomban mindig léteztek „szociális problémák”, amelyeket a
közösség érdekében valahogy rendezni kellett, e feladatokat hosszú időn
keresztül a lokálisan szerveződő biztonsági hálók (család, egyház, céh stb.) ellátták
• amikor – a tőkés fejlődés megindulásával – a lokális szerveződések különböző
okok miatt elégtelenné vagy működésképtelenné váltak, belépett az állam mint
problémakezelő.
• Az első állami beavatkozást igénylő „problémának” a sokféle zavart okozó
szegénységet tekintették. (Ferge, 1991)
Mi a szociálpolitika?
3. Strukturális-dinamikus megközelítés:

strukturális feszültségek léteznek a források elosztásáért, társadalmi csoportok

közötti erőviszonyok, civil társadalom és az állam közötti erőviszonyok a
meghatározóak. Célja, hogy megszűnjön a szociálpolitikai elosztás adomány
jellege, e helyett jogilag szabályozott feltételek mellett működjön a
szociálpolitika. A szociálpolitikai követelések csak az elosztás szférájára
korlátozódtak. Az elosztási viszonyok módosítása nem hoz magával
szükségképpen radikális társadalmi, strukturális átalakulást.
Strukturális-dinamikus közelítés
• valójában ki vagy kik határozzák meg, illetve hogyan „határozódik
meg”, hogy melyek azok a szükségletek, amelyekre a szociálpolitikai
rendszerek „válaszolnak”, hogyan alakulnak és változnak a
szociálpolitikai eszközök.
• a szociálpolitikai az adott struktúra állandóan mozgásban lévő
viszonyai felől közelítjük, azaz strukturálisan meghatározott
folyamatként, az állam és az állampolgárok közötti változó viszonyként
értelmezzük
• a folyamatok fontos összetevője a jogszerűség erősítése volt
• a cél ebben az összefüggésben az, hogy megszűnjön a szociálpolitikai
elosztás „jótékony adomány” jellege, s e helyett az elfogadott körben
a szükségletek kielégítése jogok alapján történjen. (Ferge, 1991)
 Összefoglalva: a szociálpolitikában, mint tudományban a következő fő
megközelítési módok vannak (Ferge 1987, illetve A jó polgár 1986.):

➢ Az intézménycentrikus, leíró jellegű meghatározás a szociálpolitikát azonosítja a

szociális közigazgatással. A szociálpolitika olyan közpénzekből finanszírozott
intézmények és cselekvési rendszerek együttese, amelyet valamilyen hagyomány
ide sorol.
➢ A funkcionalista megközelítés aszerint különíti el a szociálpolitikát, hogy az
mennyiben járul hozzá az adott társadalom zavartalan működéséhez,
integráltságának megőrzéséhez, a fennálló szerkezetek újratermelődéséhez. Főleg a
társadalmi dezorganizáció és a devianciák kezelését tekinti a szociálpolitika
feladatának.
➢ A strukturalista iskola a társadalomszerkezeti feszültségek és konfliktusok szerepét
emeli ki. A szociálpolitikát a források elosztásáért és a szociálpolitika
illetékességébe tartozó szükségletek meghatározásáért az egyes társadalmi
csoportok között folyó harc alakítja.
SZÖLLŐSI GÁBOR: A TÁRSADALOM- ÉS SZOCIÁLPOLITIKA ALAPJAI I.

➢ Rendszeres társadalom- és szociálpolitikai tevékenységről csak a

19. századtól kezdve beszélhetünk, és e tevékenység a
megjelenése óta egyre növekvő ütemben van jelen a társadalom
mindennapjaiban.
➢ A társadalom- és szociálpolitika még ma is nagyobbrészt nemzeti
keretek között valósul meg, ezért országonként más és más a
tartalma. Ha a különböző korok és országok társadalom- és
szociálpolitikáját egyaránt társadalom- illetve szociálpolitikának
nevezzük, akkor ugyanaz a kifejezés koronként és országonként
eltérő dolgot jelent.
A SZOCIÁLPOLITIKA FEJLŐDÉSE
A redisztribúció az elmúlt 150 évben erősödött fel fokozatosan. A tőkés piac egyén- és társadalomkárosító hatásai
az állam egyre szélesebb körű beavatkozását váltották ki. Az első időszakban (XVI-XVIII. szd.) a szegénység kordában
tartására korlátozódott a szerepe, majd a XVIII. században kezdte az állami szociálpolitika a piaci mechanizmusok
következményeinek az enyhítését fokozatosan megvalósítani. A piacot tehát nem változtatja meg, csak korrigálja a
negatív hatásait. Alapeszközének a leginkább piaci logikával működő biztosítást tették. Előbb a betegségi, az öregségi és
a baleseti biztosítások jöttek létre. A munkásbiztosítás fokozatosan alakult át általános társadalombiztosítássá.
A II. világháború után kezdett a szociálpolitika gyorsabban fejlődni, s az "ún. jóléti állam" alapjait kezdik megteremteni
azzal, hogy a társadalombiztosítás mellett megjelennek a társadalmi szolgáltatások és hálózatok kiépítése, ill. az állam
viszonosság nélkül biztosítja a léthez való jogot.
Társadalmi szolgáltatások és hálózatok:
- oktatás,
- egészségügy,
- lakásellátás,
- személyes szociális szolgálatok.
Ezek az intézmények a központilag elvont és szétosztott forrásokból működnek, redisztributív jellegűek.
Ekkor már az átfogó társadalombiztosítás, az oktatás és az egészségügy nem a piacot korrigáló mechanizmusként, hanem
fejlődés feltételeit javítani kívánó általános politikaként jelenik meg.
➢ A társadalom- és szociálpolitika több társadalmi alrendszer, többféle állami

cselekvés, többféle tudományterület közös határvonalán helyezkedik el.

➢ Ezért a társadalom- és szociálpolitika jelenségeit nem csak a

szociálpolitika tudomány nézőpontjából lehet vizsgálni, hanem

társadalomelméleti, közgazdaságtani, politikai, jogi, közigazgatási, morális
és más egyéb nézőpontokból is.
➢ Ugyanaz a jelenség minősülhet például – a nézőponttól függően –

jövedelemtranszfernek, politikai döntésnek, vagy szociális

közigazgatásnak.
FERGE ZSUZSA: SZOCIÁLPOLITIKA A GAZDASÁGBAN
ÉS TÁRSADALOMBAN
A szociálpolitika a gazdasághoz és a gazdaság-politikához való viszonya történelmileg
egymást követően alakultak:
1. a gazdaság érdekei léteznek csak, nincs önálló szociálpolitika, leginkább csak
szegénykérdésként merül fel,
2. kialakul önálló, de társadalmilag csak részleges szociálpolitika, ami a
munkásmozgalom révén csak a munkásságra irányul,
3. jóléti állami, a társadalom egészét átfogja, autonóm szervezet- és
intézményrendszerrel, szakmai jelleggel rendelkezik. A gazdaság-politikával majdnem
egyenrangúvá válik.
4. társadalompolitikává szélesedő szociálpolitika, amely szervesen beleépül a
gazdaságba, és így módot ad bizonyos társadalmi, ill. szociális problémák megelőzésére.
 A szociális munka - áttekintés (Hegyesi Gábor és Kozma Judit írása alapján)
„Szociális munka" a szociálpolitika első, marginális szakaszában (1601-kb. 1850)
• Beavatkozási dilemma (be kell-e avatkoznunk?)
• Értékelő dilemma
• Érdemes - érdemtelen szegény

Szociális munka a szociálpolitika második korrektív szakaszában (kb. 1850-1945 között)

• COS, settlement mozgalom, a szociális munka szakmává válik
• a beavatkozás új eszköze a a biztosításon alapuló pénzügyi ellátási rendszer

Szociális munka a szociálpolitika harmadik, jóléti állam szakaszában (kb. 1945-1980)

• Szocialista országok, különféle jóléti állam modellek
• Kontroll- és elkötelezettségi dilemma (a kliens kontrollálása vs autonómiája, kihez lojális a szociális munkás?)

Szociális munka a szociálpolitika negyedik, jóléti társadalom szakaszában (kb. 1980-tól 2000-ig)
• Csökkenő források, szelektív rendszerek

Szociális munka az ezredfordulón

• Felelősség dilemma (hol húzódik az ön és közfelelősség határa?)
• Oppressziót elutasító szemlélet, empowerment, ökológiai mozgalom
• Menedzserizmus, sztenderdizálás, minőségbiztosítás
 “a szociálpolitika történetileg kialakult intézményrendszer,
amely
- kielégít bizonyos, a piaci (vagy piaci jellegű) kapcsolatok
révén nem megfelelően kielégíthető szükségleteket;
- túlnyomórészt az állami elosztás, újraelosztás eszközeivel
működik, relatíve önálló, elkülönül rendszerként, illetve
intézményrendszerek együtteseként;
ÖSSZEFOGLALÁSKÉNT - azon szükségletek esetén vállalja a közös (állami) felelősséget,
amelyek a hatalom politikai-ideológiai elkötelezettségeiből
következnek: vagy/és amelyeket társadalmi konfliktusok a
A FERGE ZSUZSÁTÓL hatalomra rákényszerítettek; vagy/és amelyek kielégítése a
fennálló helyzet megerősítése szempontjából a hatalom
SZÁRMAZÓ FOGALOM érdekének tűnik;
SZERINT A - lehetőség szerint igyekszik a követeléseket a fogyasztás,
illetve az elosztás területére korlátozni; sajátos történelmi
SZOCIÁLPOLITIKA feltételek és erőviszonyok, illetve nagy társadalmi nyomás
esetén azonban teret enged ezen túlmutató, a termelés
rendszerét, a társadalmi viszonyok alapjait érintő társadalmi
(FERGE 1987. 15-24. O.) követeléseknek, amikor a fogyasztó ember szükségletei mellett
a termelő, cselekvő ember szükségletei is legitim módon
közügyé válhatnak;
- történelmi jellegéből eredően határai nem merevek, kerete és
tartalma a társadalmi- politikai erőviszonyoknak
megfelelően alakulnak;
- végeredményben tehát a szociálpolitika az állam és az
állampolgárok közötti viszony egyik intézményesülése.”
Webb szerint „a szociálpolitika …
alapvetően normatív természetű, mert az
emberi állapot javítására törekszik.
Elsődleges fontosságúak tehát számára az
olyan kérdések, hogy minek kellene vagy
nem kellene lennie, azaz az értékkérdések
előtérben vannak.
A szociálpolitika és a szociális közigazgatás
szakemberei figyelmének középpontjában
a különböző politikák következményeinek
az elemzése, illetve a megfelelőnek ítélt
politika ajánlása áll.”
(Charles - Webb 1996.)
 l. Makroszint:
a társadalom egészét átfogó össztársadalmi
intézményekre utal.

2. Mikroszint:
A SZOCIÁLPOLITIKAI egyéni/családi szint, személyközi
kapcsolatok (pl. még a kisközösségi
MEGKÖZELÍTÉS segítőhálók).
SZINTJEI
3. Mezoszint:
mikro (személyközi) és makro
(össztársadalmi) közötti szervezetek,
intézmények (pl. települési önkormányzatok
szervei, nonprofit szféra, stb.)
JÓLÉTI PLURALIZMUS
Szereplői: A szociálpolitika alakítói:
• - állami szektor, • egyének/családok,
• - for-profit (piaci) szektor, • formális szervezetek,
• - voluntáris (nonprofit) szektor • informális szervezetek,
• - informális (család, természetes • települési önkormányzatok,
segítőháló) szektor • állam
• Ezek együttműködéséből alakul ki a
jóléti pluralizmus.

Csoportosítás a hatalmi helyzet

alapján:
• döntéshozók,
• döntés-előkészítők,
• pénzt/szolgáltatást nyújtók,
• egyéb.
A szociálpolitika alanyai:
▪ egyének,
▪ társadalmi csoportok,
▪ lényegében a társadalom
egésze.

Felosztásuk lehetséges:
▪ életkor szerint,
▪ nemek szerint,
▪ gazdasági aktivitás szerint,
▪ egészségi állapot szerint,
▪ bármilyen társadalmi
struktúrában vagy
egyenlőtlenségi rendszerben
elfoglalt hely szerint.
 - a gazdasági fejlettség (GDP),

- a népesség korstruktúrája,
A
SZOCIÁLPOLITIKAI - az ország történelmi hagyományai,
ELLÁTÁSOK
SZINTJÉRE HATÓ - a társadalom értékrendje,
TÉNYEZŐK:
- a társadalom szerkezete,

- a politikai rendszer.
A SZOCIÁLPOLITIKA FUNKCIÓJA 1.
A szociálpolitika az egyén társadalmi integrációját szolgáló állami beavatkozás (A
modern társadalomban megváltoztak az egyén (család) társadalmi integrációjának
feltételei. A társadalom számára egyaránt értékkel bír az egyén önállóságának elve valamint
az egyén iránti társadalmi szolidaritás elve. A szociálpolitika az egyén és a társadalom
intézményesült viszonyát jelenti, amelyben megteremtik/pótolják az egyén (család) önálló
életvitelének feltételeit.)

A szociálpolitika az állam beavatkozása a gazdaságba (A modell arra épül, hogy

alapvetően a gazdaság az, amely a javak előállításával és elosztásával foglalkozik. Ezért a
javak elosztását (újraelosztását) célzó szociálpolitika nem más, mint a gazdaság működését
meghatározott értékek, célok érdekében befolyásoló állami beavatkozás.)
A SZOCIÁLPOLITIKA FUNKCIÓJA 2.
A szociálpolitika a modern társadalom reprodukciójához szükséges alrendszer (Lényege az,
hogy a modernizáció következtében a társadalom egyes alrendszerei elváltak egymástól, és ezért
a társadalom újratermelése csak újabb mechanizmusok létrejöttével biztosítható. A szociálpolitika
e felfogásban nem csupán a problémás eseteket kezelő intézmény, hanem a társadalmi
újratermelés “normális” intézménye. A szociálpolitikai tipológiák közül – többek között - az
institucionális felfogás tükrözi ennek egyes vonásait.

A szociálpolitika meghatározott társadalmi patológiák kezelésének eszköze (E modell

szerint a szociálpolitika funkciója a társadalom normális működését zavaró jelenségek
meghatározott körének kezelése, esetleg elhárítása. A szociálpolitika tipológiái közül elsősorban a
reziduális modell felel meg e szemléletnek)
A SZOCIÁLPOLITIKA FUNKCIÓJA 3.
A szociálpolitika mint meghatározott társadalmi csoportok érdekeit szolgáló
rendszer (Ez a modell azt hangsúlyozza, hogy a szociálpolitika nem semleges
társadalmi intézmény, hanem meghatározott csoportok érdekét szolgálja az állam
hatalmának és eszközeinek felhasználásával. A szociálpolitika folyamatait elemezve
azt lehet tapasztalni, hogy az állam többnyire a különböző társadalmi csoportok
közötti kompromisszum eredményeként vállal szociálpolitikai feladatokat, és
szolgáltatásai több társadalmi csoport érdekét is szolgálják, még ha egyenlőtlen is
azok eloszlása a társadalomban.)
 Társadalompolitika
A társadalompolitika elmélete olyan kérdésekkel foglalkozik, hogy mennyire és hogyan
befolyásolhatók a társadalmi folyamatok, társadalmi viszonyok, társadalmi intézmények, a
társadalmi újratermelés egészének és egyes alrendszereinek működése.
A társadalompolitika fogalmának értelmezése nem egységes, függ az adott ország
társadalomelméleti és politikai hagyományaitól.
A szociálpolitika a társadalompolitika gyakorlati megvalósításának egyik terepe, de nem csak
gyakorlat.
A társadalompolitika magába foglalja az egyes szakpolitikákat, az egészségügyet, az oktatást,
a kultúrpolitikát, a népesedéspolitikát, az adópolitikát. Az egyes rendszerek együttműködését
kell elősegítenie.
A társadalompolitika nem humánpolitika, és nem jóléti politika, ugyanis előfordulhatnak olyan
intézkedések is, amelyek a társadalom egyes csoportjait hátrányos helyzetbe hozzák. A
társadalompolitika nem azonos a társadalombiztosítással, mivel azokkal az egyénekkel is
foglalkoznia kell, akikre a társadalombiztosítás nem terjed ki.
Ferge Zsuzsa okfejtése szerint minden politika
társadalmi, így tehát a társadalompolitika és a
szociálpolitika is.
A társadalompolitika attól „társadalmibb” más
politikáknál, hogy kifejezetten a társadalom
szerkezetét meghatározó viszonyrendszer
átalakítására irányul.
A szociálpolitika viszont ennél szűkebb területre,
bizonyos anyagi és egyéb szükségletek meghatározott
helyzetekben való kielégítésére irányul.
Kétségtelen azonban, hogy a két társadalmi intézmény
kapcsolódik egymáshoz, megoldásaik és funkcióik
részben átfedik egymást.
Andorka
Rudolf
1997. (187-188.o.):

“A társadalmi szerkezet alakulását egyrészt a

gazdasági fejlődés határozza meg, másrészt a
politika is lényegesen befolyásolja. A történelem
folyamán több példát ismerünk, amikor a politika
megpróbálta a társadalmi szerkezetet alapvetően
átalakítani. Ennek legnyilvánvalóbb példája a
kommunista pártok erőszakos kísérlete a szocialista
társadalom létrehozására Közép-Európában és
Kelet-Európában, valamint Kínában és néhány más
ázsiai országban, továbbá Kubában. Ezek a
kísérletek súlyos emberi szenvedéseket okoztak, és
történeti távlatból nézve sikertelennek bizonyultak.
A politika azonban ennél lényegesen kisebb
léptékkel és kevésbé erőszakos eszközökkel is
befolyásolhatja a társadalmi szerkezet alakulását.
Ez a politikai befolyás néha tudatos, de sok esetben
nem tudatos és nem szándékolt.”
Andorka 1997. (187-188.o. folyt.):

“- a szociálpolitikán keresztül befolyásolni lehet azt, hogy mekkora az

adott társadalomban a szegénység, és hogy a szegények mennyire
szakadnak le a társadalom többi rétegeitől;
- az adópolitikán keresztül, az adók progresszivitásán keresztül
befolyásolni lehet a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségét és ezáltal a
társadalmi osztályok és rétegek közötti jövedelemkülönbségeket;
- a kis- és középvállalkozások támogatásán vagy e támogatás meg nem
adásán keresztül befolyásolni lehet a középrétegek erősödését, illetve
gyengülését;
- az oktatáspolitikán keresztül messzemenően befolyásolni lehet a
társadalmi mobilitást, vagyis az egyes osztályok, rétegek zártságát
vagy nyitottságát.”
A társadalompolitika
fogalmát az alábbiak
szerint foglalhatjuk össze:
A társadalompolitika a politika körébe
tartozó társadalmi jelenség, melynek
tudatosan megfogalmazott és követett célja
a társadalom szerkezetének átalakítása.

A társadalompolitika a megcélzott csoportra

olyan módon hat, hogy befolyásolja a
csoporthoz tartozó egyének azon jellemzőit,
melyek a társadalmi struktúra alakulása
szempontjából jelentőséggel bírnak.
Ferge Zsuzsa: Szociálpolitika és társadalom
A társadalompolitika a társadalmi viszonyok újratermelését, a társadalmi struktúra alakulását kívánja
befolyásolni.
Egyrészt a gazdaságpolitikával próbál együttműködni, másrészt más politikákban igyekszik érvényre
juttatni saját értékeit.
Az egyik fontos ilyen eszközjellegű politika a szociálpolitika.
A szociálpolitika alapjában azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mi a társadalmi cselekvés felelőssége
(külön véve az egyéni felelősségtől), s leghatékonyabban hogyan érheti el a céljait.
A relatíve önálló szociálpolitikára azért van szükség, hogy megfelelően lehessen egyeztetni a
szociális és gazdasági érdekeket. A politika a gazdaságot közvetlenül, a szociálpolitikát részben
közvetlenül, részben a gazdaságon belül rendelte maga alá.
A társadalompolitika - társadalmi és állami eszközökkel - legalább három
oldalról mozdíthatja elő a szükségletek jobb kielégítését:
1. Befolyásolhatja a piacot, elsősorban a munkaerőpiacot. A munkavállalók és
munkáltatók közötti béralkukat segítheti és bérszabályozással is élhet. Itt
tehát a társadalompolitika nempiaci eszközökkel befolyásolhatja a piaci
elosztást.
2. Utólag módosíthatja a gazdaságban létrejött elosztást. Ennek formái az
adózás és a redisztribúció pénzbeni, tehát nempiaci jövedelmei (pl.
társadalombiztosítás, segélyek). Ezért a nempiaci elosztás ilyen esetben piaci
szükségletkielégítést biztosít.
3. Nempiaci módon is lehet szolgáltatásokat vagy javakat biztosítani
vásárlóképességtől függetlenül. Itt leginkább a redisztribúció természetbeni
jövedelmek formájában jelenik meg. Ebben az esetben a szükségletkielégítés
történik nempiaci módon.
 A társadalompolitika és a
szociálpolitika
Társadalompolitika Szociálpolitika

Az egészre hat A részre hat

Az összes társadalmi csoportra hat A szociálpolitika alanyaira hat

Az összes társadalmi alrendszerre hat Egy alrendszerre hat

Preventív Korrektív

Célja a képessé tevés Célja a védelmezés

Szemlélet, tevékenység Ágazati tevékenység

A társadalmi békét kívánja elérni A jólétet kívánja elérni

A SZOCIÁLPOLITIKA
ÉRTÉKEI
A szociálpolitikára ható értékek – szabadság, egyenlőség,
szolidaritás, tolerancia, igazságosság
 A társadalmi értékekről általában*
A társadalompolitika alakulása – más fontos faktorok, például az érdekek – mellett alapvetően függ a
társadalmi értékektől. Az értékek alapvető jellemzőit Bihari nyomán az alábbiakban lehet meghatározni
(Bihari – Pokol 1992):
• Az értékek társadalmi és történeti objektivációk (Az értékek az emberi tevékenységek
eredményeként jönnek létre. Objektiválódnak, tehát a társadalom tagjainak gondolkodásában és
cselekvéseiben társadalmi tényként nyilvánulnak meg. Az értékek világa a történelem során
egyre differenciáltabbá válik.)
• Az értékek magatartás-befolyásolók (Az értékek általános módon fogalmazódnak meg,
követelményeiket minden hasonló esetben ismétlődően be kell tartani, és be nem tartásuk
szankciót von maga után.)
• Az értékek értékmérők, melyek pozitív-negatív értékkategória párokban fejezhetők ki.
• Az értékek megfogalmazói, fenntartói, és továbbadói a társadalmi csoportok.
• Az értékek rendszert alkotnak, kölcsönösen feltételezve egymást, összekapcsolódva más értékekkel.
Az értékrendszerek hierarchizáltak, heterogén tartalmúak és történetileg változóak. Az
értékek többé-kevésbé koherens rendszert alkotnak.

Forrás: http://szociologiaszak.uni-miskolc.hu/segedanyagok/tarspolalap.pdf
Liberté, Égalité, Fraternité

A „Szabadság, egyenlőség, testvériség” a Francia

Köztársaságnak az alkotmány 2. pontjába foglalt
nemzeti mottója, amely az 1789. július 14-én
kezdődött francia forradalom
Liberté, égalité, fraternité, ou la mort!
„Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy halál!”
jelmondatából származik.

A képen Delacroix ikonikus festménye látható,

A Szabadság vezeti a népet (1831)
• A francia köztársasági jelmondat első szava, a liberté (szabadság), eredetileg abszolút
liberális értelemben fogant. Az 1789. évi Emberi és polgári jogok nyilatkozata a
következőképpen fogalmazza meg: "A szabadság lényege, hogy azt tehetjük, ami
nem árt mások jogainak." "Szabadon élni, halni" – volt a köztársaság egyik
leggyakrabban használt jelmondata. Maximilien de Robespierre kormányzása alatt a
szabadság azok részére volt megadva, akik hatalmon voltak: "Nincs szabadság a
szabadság ellenségeinek" volt a nagy terror legfőbb jelmondata.
• A köztársaság mottójának második eleme, az égalité (egyenlőség) szó arra utal, hogy
a törvény előtt mindenki egyenlő, a származás és a társadalmi helyzet szerinti
megkülönböztetést eltörölték, és hogy mindenkit aszerint ítélnek meg, hogy milyen
eszközökkel járul hozzá az állam kiadásaihoz.
• A köztársaság mottójának harmadik elemét, a testvériséget (fraternité) a
következőképpen határozták meg a III. esztendei (1795) alkotmány bevezetőjében
foglalt emberi és polgári jogok és kötelességek nyilatkozatában: "Ne tégy olyat
mással, amit nem akarsz, hogy más tegyen meg veled; tégy mindig olyan jót
másokkal, amit magad is szeretnél."
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Libert%C3%A9,_%C3%89galit%C3%A9,_Fraternit%C3%A9
A szabadság:
• kényszermentesség,
• a másik ember hasonló mértékű szabadsága a korláta,
• a szabadság együtt jár a felelősséggel.

A társadalmi szabadság 300 év alatt alakult ki. (T.H. Marshall)

• XVIII. szd. emberi jogok (a polgári lét intézményesülése)
• XIX. szd. politikai hatalomgyakorlás (választójog)
• XX.szd. szociális és gazdasági jogok (jóléti állam).
Forrás: SZOCIÁLPOLITIKA
Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-
0041pályázati projekt keretében
Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Szociálpolitika
Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi
Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet
és a Balassi Kiadó közreműködésével
Készítette: Gál Róbert Iván, Nyilas Mihály
Szakmai felelős: Gál Róbert Iván, Nyilas Mihály
2010. június
„A szabadság nem azt jelenti, hogy valaki azt csinál, ami éppen az eszébe jut,
hanem azt, hogy választ a lehetőségek közül.” (Csányi Vilmos)

Pozitív szabadság = szabadság valamire (pl. szavazásra, vallásgyakorlásra)

Negatív szabadság = szabadság valamitől (pl. szenvedéstől, kényszertől)
 Szabadság

Korlátozott mások szabadsága által.

Amartya Sen kétféle szabadságot különböztet meg.
• Pozitív szabadság: szabadság valamire.
Azt határozza meg, hogy az egyénnek
mi áll szabadságában és mi nem. Az egyén
képes megtenni vagy elérni (freedom to)
• Negatív szabadság: a korlátozásoktól való
szabadság. Azoknak a korlátozásoknak a hiányát
hangsúlyozza (freedom from), amelyeket az egyik
személy vagy az állam egy másik személlyel
szemben gyakorolhat
Pl. „védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen
bánásmód és büntetés elől” (negatív szabadság) és „a
vélemény és kifejezése szabadsága” (pozitív szabadság) Kép forrása: https://ophi.org.uk/amartya-sen/,
Amartya Sen indiai származású amerikai Nobel-díjas közgazdász
• "Sen a szabadsággal, az igazságossággal és a jóléttel foglalkozva bevezeti a
képességközpontú megközelítést. A szabadság kétféle definíciója közül
(kényszerektől való mentesség – negatív szabadság, és hogy mit tud az egyén
megtenni, azaz valamire való szabadság – pozitív szabadság) a pozitív
megközelítésben elsőrendűvé válik a célokhoz rendelt eszközök megléte vagy
hiánya. Ebben az értelemben Sen a szegénységet a képességek hiányaként fogja
fel; azokról a képességekről van szó, hogy az egyén hosszú életet éljen, jól
táplálkozzon, egészséges lehessen, gazdasági tranzakciókat végezzen és részt
vegyen a közéletben, hogy képviselhesse politikai és más érdekeit, stb.
• A képességközpontú megközelítés szemben áll a hagyományos közgazdaságtan
hasznosság alapú megközelítésével (amikor a racionális egyének jólétük –
hasznosságuk – maximalizálásra törekszenek). És a legfontosabb: a
képességközpontú megközelítés az így definiált szabadságot társadalmi
kötelezettségként fogja fel, azaz a közösségnek elsőbbséget kell biztosítania az
egyéni szabadságok minél teljesebb megvalósulásának."
https://magyarnarancs.hu/felcsuti/figyeljunk-amartya-senre-78639
 Egyenlőség
Szociálpolitikai szempontból elkülönülnek bizonyos értelmezések:

1. Az esélyek egyenlősége
Ez a polgári társadalom legfontosabb követelése. Az embert nem
korlátozhatja az, hogy milyen társadalmi rendbe született. A jog előtt
mindenki egyenlő, nincsenek kiváltságok.

2. A kimenetelek egyenlősége
A társadalom akkor igazságos, ha úgy biztosítja a rosszabb helyzetűek
hátrányának kompenzálását, hogy később a jó helyzetűekkel azonos
valószínűséggel érjenek célba az élet bármely területén.

3. Arányos vagy kvótás egyenlőség

Akkor tekintik például a nők és a férfiak politikai érvényesülésének
esélyét egyenlőnek, ha a nők is számukkal arányosan képviseltetik
magukat a politikai testületekben.

4. A bánásmódok egyenlősége
Szorosan kapcsolódik a diszkrimináció kérdéséhez. Az igazságosság
például megköveteli, hogy az igazságszolgáltatás előtt mindenki legyen
egyenlő.
Ismert jelenség, hogy a jobb helyzetűek több figyelmet és jobb ellátásokat
kaphatnak például az iskolában vagy kórházban. Ez a bánásmódok
egyenlőtlensége, a negatív diszkrimináció legáltalánosabb esete.
Forrás: https://interactioninstitute.org/equality-equality-cartoon-gallery/
Tolerancia
A másság elfogadását, a mással szembeni türelmet jelenti. A tolerancia alapkövetelmény
a szociálpolitikában és a szociális munkában is, mert a szociális munkának éppen az a
lényege, hogy elfogadja és igyekszik megérteni a másik életmódját, kultúráját, és elejét
vegye a céltalan és megalázó erőszakos jobbítási szándékoknak.
Szolidaritás
Általában a testvériséget értelmezzük szolidaritásként. A szolidaritás összetartozást fejez
ki. A szolidarisztikus közösségek valamilyen együttes, közös érdek mentén
szerveződnek. Szerveződhetnek mikroszinten, ilyen például a családi szolidaritás. A
szolidaritás kölcsönös segítséget is jelent. Általában egyenlők közösségén belül alakul
ki, és valamilyen közös érdek köré szerveződik.
SZOCIÁLIS MUNKA ETIKAI KÓDEXE
 Igazságosság
A különböző korokban, társadalmakban egészen máshogyan gondolkodtak arról, hogy mi az igazságos.

Igazságosságelméletek

1. haszonelvű utilitárius elmélet

Eszerint az elmélet szerint az az igazságos, ami a társadalom számára hasznos. Az elosztás akkor optimális, ha nem lehet úgy
megváltoztatni, hogy senki ne járjon rosszul.

2. társadalmi igazságosság elmélete

Nem egységes elmélet. A társadalmi igazságosság egy csoport (általában egy társadalom) olyan ideálját jelenti, amelyben a javak
elosztása ezen csoportosulás etikai alapelveinek megfelelően történik. Bizonyos ideológiát vallók szemében nem elfogadható.
Például a libertariánusok szemében a legfontosabb, voltaképpen az egyetlen igazán fontos érték az egyéni szabadság.

3. John Rawls elmélete

Nem vonja kétségbe a társadalmi igazságosságot.
„Az igazságosság ugyanúgy a társadalmi intézmények legfőbb erénye, amint az igazság a filozófiai rendszereké. Bármennyire is
elegáns és frappáns egy elmélet, ha nem igaz, el kell vetni vagy felül kell bírálni. Hasonlóképpen törvényeket vagy intézményeket,
legyenek bármilyen hatékonyak vagy jól felépítették, át kell alakítani, vagy el kell utasítani, ha nem igazságosak.”
 • A méltányosságként felfogott igazság két fő elven
alapul, az elveket szigorúan ebben a sorrendben kell
alkalmazni egy igazságos államban:
• 1. Az első elv az alapvető szabadságjogok
tiszteletben tartását jelenti, vagyis olyanokat, mint a
vallás- és gondolatszabadság, a szólásszabadság.
• 2. A második elv alapvetően a szociális és gazdasági
egyenlőség kérdését vizsgálja. Rawls ezen belül is két
fontos szabályt ír elő. Egyrészről azt, hogy
Rawls igazságosság igazságosnak olyan elosztás tekinthető, mely a
társadalomban mindenki számára előnyös,
elmélete ugyanakkor olyan pozíciókhoz kötődjön, melyek
mindenki előtt nyitva állnak.
• A méltányosságként felfogott igazságosság a
alapvetően úgy foglalható össze, hogy a
társadalomban minden értéknek (például a
szabadságnak, jövedelemnek, valamint az
önbecsülés alapjának) egyenlően kell eloszlania a
társadalomban, kivéve, ha az egyenlőtlenség
mindenki számára hasznos.
• Fotó forrása: https://news.harvard.edu/gazette/story/2019/01/a-
new-look-at-john-rawls-nearly-50-years-later/
• Rawls igyekszik a méltányosságként felfogott igazságosságot egyfajta társadalmi
szerződés keretein belül elhelyezni. Szerinte az igazságosság alapelveire egy jól
meghatározott kiinduló állapot alatti megegyezés révén teszünk szert. Ezt a
kiindulópontot nevezi eredeti helyzetnek.
• Az eredeti helyzetben a szereplők a tudatlanság fátyla mögött vannak, nem tudják,
mely pozíciót fognak betölteni a leendő társadalomban, milyen értékeket fognak
fontosnak tartani.
• Rawls szerint ilyen helyzetben a maximin szabályt alkalmaznák, ami alapján azt
választanák, ahol a legrosszabb eredménye jobb, mint a többi legrosszabbé, vagyis
ebben az esetben a szereplők a méltányosságként felfogott igazságosság elvei
szerint választanának a felkínált társadalmak közül.
Biztonság

Abszolút szociális biztonság: olyan fogyasztási szint biztosítása, amely a

társadalom minden tagja számára garantált. Nem feltétlenül korlátozódik a
jövedelmi viszonyokra, kiterjedhet más dimenziókra is (lakás, kultúra, munka,
egészségügyi ellátás).

A relatív szociális biztonság azt az igényt fejezi ki, hogy valamilyen társadalmi
kockázat bekövetkeztekor, munkaképesség elvesztésekor, az egyén/család
életszínvonala ne süllyedjen túl nagyot, ne kelljen az addig elért szintet hirtelen
feladni. Ennek biztosítására a legáltalánosabb megoldás a keresettel arányos
ellátásokat nyújtó kötelező társadalombiztosítás.
A szociálpolitika értékei az emberi jogok alapértékei

egyenlőség

tolerancia szolidaritás
Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és
joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással
szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.
(Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1. cikkely)
„Küzdöttem a fehérek elnyomása ellen és küzdöttem a feketék elnyomása ellen. Egy
demokratikus és szabad állam képe lebegett mindig a szemem előtt, amelyben mindenki
harmóniában él együtt és mindenkinek egyenlő lehetőség adatik meg. Remélem, meg fogom
élni ennek az eszmének a megvalósulását, de ha szükséges, kész vagyok meghalni érte.
„(Nelson Mandela)
„A KAPCSOLATOK KULTÚRÁJA A TARTÓZKODÁS ÉS A KÖZELEDÉS, SZEMÉRMESSÉG
ÉS ŐSZINTESÉG ELLENTÉTES IMPULZUSAINAK FINOM VÁLTAKOZÁSÁT IGÉNYELI. A
SZERETET NEM ERKÖLCSI KÖTELESSÉGEM MINDENKIVEL SZEMBEN, A TOLERANCIA
IGEN, ENNÉL FOGVA A TÜRELEM EGYETEMES ESZMÉNY.” (KONRÁD GYÖRGY)

Tolerancia

Szeresd a szomszédodat,
aki nem úgy
- néz ki mint Te
- gondolkodik mint Te
- szeret mint Te
- beszél mint Te
- imádkozik mint Te
- szavaz mint Te
Kölcsönös segítségvállalás

Szolidaritás
"Az igazság nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Általában a többség akarata szerinti
igazság szokott dominálni. A jog a jó és a méltányos közötti művészet." Somló Tamás
Alapelvek és technikák a szociálpolitikában
abszolút – relatív biztonság,
integráció – szegregáció,
prevenció – korrekció,
támogatások odaítélésének a kérdése
univerzalitás – szelektivitás,
hatásosság és hatékonyság kérdése, finanszírozás, szubszidiaritás
(Zombori: A szociálpolitika alapelvei, 95-124.o.)

• a szociálpolitikai alapelvek és technikák arra szolgálnak,

hogy szempontrendszert adjanak a szociálpolitikai eszközök, beavatkozási
technikák megtervezésekor
• alapelvek és technikák: általában az alapelvek tekintetében fogalom-párokat
használunk
 Abszolút és relatív biztonság
Abszolút szociális biztonság: olyan
fogyasztási szint biztosítása, amely a
társadalom minden tagja számára
garantált, tehát mindenki biztos lehet
benne, hogy van olyan életszínvonal, amely
alá nem kerülhet. Nem feltétlenül
korlátozódik a jövedelmi viszonyokra,
kiterjedhet más dimenziókra is (lakás,
kultúra, munka, egészségügyi ellátás).
A relatív szociális biztonság azt az igényt
fejezi ki, hogy valamilyen társadalmi kockázat
bekövetkeztekor, munkaképesség
elvesztésekor, az egyén/család életszínvonala
ne süllyedjen túl nagyot, ne kelljen az addig
elért szintet hirtelen feladni. Ennek
biztosítására a legáltalánosabb megoldás a
keresettel arányos ellátásokat nyújtó
kötelező társadalombiztosítás.
• a két elv kiegészítheti egymást – pl. keresetarányos
nyugdíj rendszerébe beépül a nyugdíjminimum;
• a két elv ellentmondásba is kerülhet – nyugdíjak
értékmegőrzése: ha a kisnyugdíjasok javára
csoportosítanak át, a magasabb nyugdíjat élvezők
relatív biztonsága sérül, hisz a pénzalap egy; ha viszont
nem csoportosítanak át, a kisnyugdíjasok a létminimum
alá kerülhetnek, tehát abszolút biztonságuk sérül;
 Integráció és szegregáció
Az integráció beilleszkedést, beillesztést, a szegregáció elkülönülést, elkülönítést jelent.
A szegregáción lehet spontán és tudatos.
• A spontán szegregáció látszólag természetes folyamat. Pl. egy település előnyös helyzetű lakói a zajos és szennyezett
városközpontot elhagyják, és a legközebbi zöldövezetben kezdenek építkezni.
• Tudatos a szegregálás, ha bizonyos csoportok lakóhely szerinti elkülönítése jogilag szentesített, Tudatos szegregációval
akkor találkozunk, amikor zavaró jelenségeket akarnak eltüntetni, pl. elmeotthont vagy menekülttábort a lakott
településektől távol létesítenek.
• Lehet „jó szándékú” (védett munkahelyek, védett közöségek- pl.cigányosztályok) vagy diszkrimináló jellegű (pl.
cigánytelepek);

Ellentmondás:
- Az integrációnak is lehetnek hátrányai is (pl. kényszerintegráció – cigánytelepekről átköltöztetés – családi kapcsolatok
megszakadása, etnikai jellegű feszültségek)
- az erősen szegmentált társadalmak (pl.: indiai kasztrendszer) is képesek fennmaradni;
nehézség: mi tekintünk szegregációnak? – ha pl. egy idős embert a gyermeke ápolási díj segítségével az otthonában gondoz,
akkor ez egyszerre integráció (családba integrált az idős ember) és szegregáció (hiszen nem biztos, hogy – állapota miatt,
vagy mert nincs gépkocsi a családban – el tudja hagyni otthonát)
Megelőzés és utólagos korrekció

Korrekción azt értjük, hogy valamilyen rossz

helyzet már kialakult, s ennek káros
következményein próbálunk segíteni,
A megelőzés vagy prevenció azt jelenti, hogy
enyhíteni próbáljuk a károkat, megpróbáljuk
valamilyen módon elejét vesszük a rossz
helyreállítani az eredeti állapotot ((pl.:
helyzet kialakulásának, megakadályozzuk az
enyhítjük a károkat – pl. a munkanélküliség
olyan szituációkat, amelyeknek később
miatti jövedelemkiesést munkanélküli
negatív következményei lehetnek.
segéllyel pótolunk; vagy helyreállítjuk az
eredeti állapotot – pl. munkát szerzünk a
munkanélkülinek).
• minden szociálpolitika lehetőséget ad mindkét
megoldásra, de a hangsúly eltolódhat egyik vagy másik
irányba;
• előnyök-hátrányok:
• prevenció humánusabb és hosszabb távon gazdaságosabb,
ugyanakkor néha drágább vagy túlzott beavatkozást igényel
a piaci folyamatokba;
• a korrekció viszont hosszabb távon drága, ugyanakkor
krízishelyzetben az egyetlen használható megoldása;
 Szegénység és segélyezés
Szegénység mindig volt, ám a szintje, mértéke, társadalmi jelentése és
megítélése folytonosan változott.
A segélyezés dilemmái:
A szegénységi és munkanélküliségi csapda ellenére: a segélyezés olyan
alacsony szintje, aminél a legrosszabb fizetés is szignifikánsan jobb. De ha ez
nagyon alacsony, akkor a teljes önfeladáshoz vezet (öngyilkosság,
betegségbe menekülés), alkoholizmushoz vagy a létfenntartó bűnözéshez
(devianciák).
A segélyezés megalázó, stigmatizáló. Ez társadalmilag megosztó, szétválaszt,
dezintegrálja a társadalmat segélyezettre és a többiekre.
A segélyezés egyfajta függőséget alakít ki, gyengíti a társadalom morális
tartását. Éppen ezért a segélyezés tartósítja a szegénységet: a szegény lassan
beletörődik az adott helyzetébe.
 A támogatás odaítélése

Diszkrecionalitás azt jeleni, hogy a

Normativitás: a szociális támogatáshoz
szociális támogatás odaítélése a
jutás eljárása, a támogatás feltételei és
közösség, illetve annak képviselőjének:
mértékei jogilag szabályozottak. A
az államnak, az önkormányzatnak, a
szociális juttatás jár a polgárnak, ha a
szociális ügyintézőnek a hatáskörében
jogszabályban előírt feltételeknek
van. Saját belátásától függ, hogy ad vagy
megfelel. Például családi pótlék,
nem ad támogatást, pl. Szociális lakás
álláskeresési járadék.
kiutalása.
Az ellátás formája normatív diszkrecionális

A döntéshozó jogalkotó jogalkalmazó

A jogszabályi
a támogatás jár, ha a feltételek teljesülnek adható
feltételek
Kalkulálhatóság nagy az egyén számára nagy a jogalkalmazó számára
Kikényszeríthetőség esélye nagy esélye kicsi

a rászorulók szempontjából, kiszámíthatóbb, a jogalkalmazó számára jobban tervezhetők a

betervezhetőbb a saját költségvetésbe költségek
Előnyök
helyet ad az egyéni elbírálás alá eső eseteknek,
adminisztratív költségek kisebbek
teret ad a méltányoságnak
elkerülhető a személyi függés kialakulása
-Nehezen átlátható az önkormányzat számára, hogy
- nagyobb az adminisztrációs költség, mert a
mennyi, jogosan igazolt segélykérelem lesz az év
döntés és előkészítése több energiát igényel
során – lehet, hogy a segélykeret kevésnek bizonyul
a rászoruló kiszolgáltatottabb – előírhatók
Hátrányok
-Nem ad teret a külön méltánylást igénylő eseteknek számára magatartási szabályok
(érdemes/érdemtelen szegény)
kialakulhat a személyi függés, hiszen
a jogalkalmazótól függ a pozitív döntés
A támogatás formái – pénzbeli vagy
természetbeni ellátás, illetve szolgáltatás:
a szükségletek kielégítése történhet közvetetten – pénzbeli ellátások útján (segélyek)
vagy közvetlenül, amikor a támogatás a maga természetes formájában biztosítja a szükséglet kielégítését – termék, illetve
szolgáltatás útján – ezeket összefoglalóan természetbeni juttatásoknak nevezzük;
a két tiszta eset ötvözete az ún. „címkézett pénz”, azaz az utalvány (voucher) – az utalvány olykor csak a természetbeni juttatás
lebonyolításának technikai segédeszköze (pl. tejjegy, élelmiszerutalvány) – e megoldás problémája, hogy a kedvezményezettek
áron alul eladhatják az utalványt, hogy szabadabban felhasználható pénzhez jussanak, így a segítség nem éri el a célját; a
másik probléma az, ha az utalványt beváltó hely visszaél a szolgáltatással (pl.: magasabb árat számol, vagy rossz minőséget ad);
utalványos megoldások esetében a fogyasztó szabadon vagy bizonyos korlátokkal fogyaszthat terméket vagy szolgáltatást,
amelyért egyáltalán nem fizet, vagy csak csökkentett árat (pl. gyógyszertámogatásnál); az ellátást biztosító számára az
utalványos megoldás – bár nagyobb költségekkel jár, hiszen az utalványokat ki kell nyomtatni, stb. – mégis biztosabb, mert
korlátozhatja és meghatározhatja, hogy a rászoruló milyen termékeket fogyasszon – ugyanakkor ez az eljárás sérti a
rászoruló választási szabadságát, és azt az érzést sugallja, hogy a támogató nem bízik meg a rászorulóban (fokozott kontroll, a
rászoruló „lefokozása gyermekké”), hogy a kapott jövedelmet arra fogja fordítani, amit a társadalom fontosnak tart;
a pénzbeli járandóságok biztosítják leginkább az egyén választási szabadságát; probléma viszont, ha az egyéni szabadságon és
pénzen múlik a választás, könnyen kialakulnak a kettős – drágább és olcsóbb, ingyenes és fizetős – rendszerek (pl.: oktatás, eü.),
s a szegényebbek könnyen szegregálódnak a „rosszabb” minőségű rendszerekben;
a szolgáltatás sajátos kérdése, hogy milyen formában nyújtsák – otthon vagy intézményben, ill. egyéni vagy közösségi
megoldással; a megoldás kialakításánál figyelembe kell venni: 1. mi a kliens érdeke; 2. szakszerűség milyen mértékben fontos
és hol alakítható ki legcélszerűbben; 3. melyik megoldás az olcsóbb – általában a szubszidiaritás mellett teszik le a voksot;
Univerzalitás és szelektivitás

Szelektivitás: Az ellátások elosztásakor valamilyen

szelekció érvényesül. A szelekció elsődleges célja
az erőforrások koncentrálása azon családokhoz,
amelyek a segítségre leginkább rászorulnak, azaz
Univerzalitás: valamely termék-, szolgáltatás-,
a legszegényebbek. A szelektív megoldásoknál
pénzjuttatás, mindenki számára, feltétel nélkül jár.
nemcsak a rászorultságot, hanem az
Univerzális pl. az állampolgári jogon
érdemességet is vizsgálni kell. Ilyen értelemben
járó egészségügyi ellátás, a családi pótlék.
beszélhetünk érdemes, és érdemtelem
szegényekről. A szelektálás mindig tudatos
megkülönböztetés, és ha ez nagyon hangsúlyos,
akkor beszélünk diszkriminációról.
Univerzalitás és szelektivitás
A redisztribúcióban legnagyobb szerepe a léthez való jognak van. Amennyiben a lét biztosítása
valóban feltételek nélkül, a lét jogán történik, akkor a juttatás univerzális jellegű. (Titmuss)
De sok esetben mégiscsak feltételekhez kötődik (pl. munkaviszonyhoz az öregségi nyugdíj, táppénz,
stb). Ettől még univerzális juttatásokról van szó, ha korlátozottan is az, mert az egyéni rászorultság
nem szempont, tehát nem tekinthető szelektívnek a szó szoros értelmében.
Az ellátatlanul maradó csoportok esetében a léthez való jog érvényesítése a különféle segélyek révén
történhet. A segélyeket az állam szervei egyéni elbírálás alapján nyújtják, azaz szelektív módon. Az
egyéni elbírálás alapja a rászorultság foka, de bizonyos ellátórendszerekben a segélyt kérelmező
magatartása is.
A szelektív és univerzális megoldások mellett létezik még a pozitív diszkrimináció, mikor különböző
társadalmi csoportok rászorultságát fogadják el elosztási alapként. Hátránya, hogy az érintettek
stigmát kapnak ezáltal, de a kirekesztettek meg méltánytalanul hátrányban érzik magukat.
szelekció – az ellátások elosztásakor valamilyen korlátozás, kiválasztás érvényesül; a legáltalánosabb
korlátozás az, hogy az ellátás biztosítási jogviszonyhoz kapcsolódik: annak van joga ellátást igénybe venni,
aki legalább meghatározott ideig fizeti a járulékot; a szelekció elsődleges célja a szűkös erőforrások
koncentrálása azokhoz az egyénekhez és családokhoz, akik az ellátásra leginkább rászorultak; a szelektív
ellátásoknál tehát nemcsak valamilyen külsődleges kritériumra van szükség a szelekcióhoz, hanem az
érintettek jövedelmének vizsgálatára is – ennek formái lehetnek a jövedelemteszt (jövedelemigazolás),
esetleg a vagyonteszt (vagyonigazolás), s a kettő kombinációja a megélhetési teszt (means-test), az ezek
alapján nyújtott ellátásokat hívjuk segélyeknek;
a szelektív megoldásoknál nemcsak a rászorultságot, hanem az érdemességet is vizsgálják – ilyenkor
(valamilyen értékítélet alapján) az ellátást nyújtó vizsgálja a segélyt kérő magatartását (pl. együttműködik-e
a hivatalokkal, rendet tart-e a lakásában, stb.), végül ilyen meggondolások alapján alakult ki az érdemes
vagy önhibás szegények kategóriája; modern példa: környezettanulmányt készítenek a szociális
lakásigénylés elfogadása vagy elutasítása előtt, vagy a pozitívabb elbírálás érdekében számlát lehet/kell
csatolni, hogy bizonyításra kerüljön: a szülő a gyermekre költi az összeget;
a szelektív hatásokat két csoportra oszthatjuk:
1. explicit szelekció – a szelekciós elveket a jogalkotó világosan kimondja (pl. családi pótlék esetében, ami
univerzális, explicit szelekciós elv a gyermekek száma és egészségi állapota, illetve az, hogy hány szülő
neveli őket),
2. implicit szelekció – rejtetten, sokszor nem vagy nem egészen szándékoltan működik (pl. földosztásból
kimaradtak a cigányok, mert nem voltak tájékozottak a feltételekről)) ;
ha a szelektálás nagyon hangsúlyos és kiemelt, akkor beszélünk diszkriminációról – ez lehet pozitív és negatív;
• pozitív diszkrimináció: külön előnyt nyújt valamilyen hátrány kompenzálására (pl. kedvezményes
lakáshitel sokgyermekes családoknak);
• negatív diszkrimináció: egyes csoportokat valamilyen kritérium alapján hátrányosan különböztetnek meg
(pl. pályakezdő munkanélküli nem kaphat munkanélküli járadékot)
A szubszidiaritás

Szubszidiaritás: az egyén ellátása alapvetően a család felelőssége, s amilyen

mértékben ez nehezül vagy lehetetlenné válik, úgy lépjenek be a
gondoskodásba a családot körülvevő segítő körök, a családtól való távolság
sorrendjében. A szubszidiaritás az önállóságot hangsúlyozza a szociálpolitikai
rendszerektől való függőség helyett. A külső segítség csak akkor lép be, ha az
illető mindent megtett saját helyzete javítása érdekében.
A felfogás azt is jelenti, hogy a döntések ott és olyan módon szülessenek,
ahol a leginkább érintettek és érdekeltek jelen vannak és ahol a legtöbb
információ áll a rendelkezésre (pl. a döntések és ellátások inkább
önkormányzatoknál szülessenek és ne az államnál)
 A kevésbé választhatóság elve

Azt fejezi ki, hogy az ellátásokat úgy kell kialakítani, hogy kevésbé legyen érdemes választani az
élet vitelének azt a módját, hogy a megélhetés alapja nem saját erőfeszítés, munka, hanem a
támogatások igénybevétele legyen.
Ez az elv a XIX. szd. elején fogalmazódott meg, de valójában már Erzsébet 1601-es
szegénytörvénye is tartalmazott olyan elemeket, amelyek a juttatás mellett bizonyos hátrányokat
jelentett, hogy kedvezőbb legyen saját magáról a maga erejéből gondoskodni. A szegénysegély (poor
relief) odaítélését egy bürokratikus eljárás előzte meg, de a legnagyobb visszatartó erő a dologház
(workhouse) volt, amelyeket 1865-től kötelezően hoztak létre Anglia szerte.

A kevésbé választhatóság azt jelenti tehát, hogy az ellátást kevésbé legyen érdemes választani, mint
az „önellátást”.
 Hatásosság és hatékonyság

hatékonyság – költség/haszon, illetve ráfordítás/eredmény

viszonya milyen; alacsony a hatékonyság, tehát másodfajú a
hiba, ha a célzás rossz, tehát a szociális rendszer pazarló és
azok is kapnak ellátást, akik nem rászorultak (ennek
hatásosság – a támogatásra jogosultak vagy a rászorulók közül
kompenzálására szolgál az univerzalitás és szelektivitás); a
mekkora kört ért el az ellátás, mennyien jutottak hozzá az
hatékonyságot mérhetjük mikro- (egy-egy rendszeren belülre
ellátásokhoz, mekkora az igénybevételi arány; elsőfajú hiba
vonatkoztatják – pl. eü-ben az alap vagy szakellátások
megjelenése: téves elvétések, tehát nem minden rászoruló kap
fejlesztése hoz-e nagyobb eredményt) és makroszinten (pl. az
ellátást – a szociális háló lukas; általában az univerzális
egyének egészségét oktatással, lakással, környezetvédelemmel
megoldások vannak előnyben itt, mert minden adott
vagy a munkakörülmények javításával lehet-e jobban javítani);
szükséglettel rendelkezőt elérnek;
a hatékonyság szempontjából a szelektív megoldások vannak
előnyben, hiszen minél jobb a célzás, annál inkább a
rászorulókra koncentrál az ellátás és annál kisebbek a
költségek
 hatásosság hatékonyság
Mutató Igénybevevő/jogosult Költség/haszon
vagy
ráfordítás/eredmény

Hiba Nem mindegyik rászoruló Nem rászorult is kap

kap
A hiba eredménye Téves elvétések Téves elfogadások

A hiba elnevezése Elsőfajú hiba Másodfajú hiba

A szociális rendszer hibája A háló lyukas A célzás rossz

Az eredmény Kielégítetlen szükségletek Források pazarlása

A szociálpolitikára ható ideológiák –
liberalizmus, konzervativizmus,
szocializmus
A nagy politikai eszmerendszerek*

A modern társadalmak kialakulásához kapcsolódnak. 3 nagy eszmerendszer alakult ki, amelyek a társadalom
formálására képesek.
Minden politikai csoportosulásnak megvan az ideológiája, a politikai pártok programjukat erre építik, az értékeiket
meghatározza. A pártok programja alapján választ a polgár beállítottsága, nézete szerint.
Az ideológia
Az ideológia olyan, többé-kevésbé összefüggő nézetek rendszere, amely meghatározott hit- és értékrendszeren
nyugszik. Az ideológia a politikai cselekvés céljait és eszközeit magyarázza, igazolja.
A politika határai időben és térben is változnak, s amilyen mértékben átpolitizálódik egy társadalom, s válik a politika
egyre több területen mindenhatóvá, olyan mértékben tágul az ideológia fennhatósága is.
* forrás: Rénes László Politológia jegyzete
Az ideológiák a vallott politikai értékek és világnézeti elvek szerint
különülnek el egymástól. Ezek a politikai elvek a következők:
- az emberi természet (minden ideológiának van elképzelése arról,
hogy milyen az emberi természet alapvető jellemzője),
- közösség - individualitás (mit tart elsődlegesnek, az egyént vagy a
közösséget),
- politikai kötelmek és politikai jogok (mit tart fontosabbnak a
kötelmet vagy a jogot, ill. milyen mértékűek ezek),
- egyenlőség (egyenlőek-e az emberek, szükség van-e egyenlőségre,
abszolút vagy relatív egyenlőségre van-e szükség, stb.),
- igazságosság,
- hatalom.
Az ideológia a politikai rendszerről és a működésről, a gyakorlatról is véleményt alkot, de a
gazdasági, társadalmi és kulturális elveket is megfogalmazza.
Az ideológia funkciói:
- ismeretközlés és mozgósítás,
- szimplifikálás és értékközvetítés (az ideológiák tömegfogyasztásra készülnek, olyan átfogó képet
igyekeznek adni, amely alapján az emberek eligazodhatnak a világ bonyolult és szövevényes
valóságában, másrészt az ideológia a célokhoz hozzárendeli azokat az értékeket, amelyeket
szükségesnek tart a cél elérése érdekében),
- csoportképzés és érdekleplezés (az egyéni érdekek ritkán jelennek meg a politikában, azonban az
ideológia az a lepel, amely lefedi ezeket a naturális érdekeket, így elvi, elméleti köntösben
jelenhet meg a nyilvánosság előtt),
- legitimáció és programadás (a XVIII.szd. óta megkérdőjeleződött a vallásos, szokásjogon alapuló
uralom, ezért az uralom igazolása az ideológia feladata lett, s az értékeket politikai hierarchiába
csoportosítja),
- hitrendszer (fontos funkció az emberek hitszükségletének a biztosítása).
Az ideológiák nagy paradoxona, hogy egyrészt univerzálisak, hiszen a társadalom egészének kínálnak
megoldást, de ugyanakkor partikulárisak is, hiszen csoportérdekeket fejeznek ki.
Modern ideológiák
Az ideológia tudatos politikai célok érdekében kollektíven megfogalmazott világnézet,
ami erkölcsi, gazdasági, szociális és kulturális nézetek sajátos ötvözete.

3 uralkodó irányzat:
- konzervativizmus,
- liberalizmus,
- szocializmus.

Szélsőségek:
- fasizmus,
- bolsevizmus (kommunizmus),
- populizmus,
- nacionalizmus.

Újak:
- zöldek,
- posztmodernizmus.
Gosta Esping-Andersen jóléti állam tipizálása:
a) Liberális jóléti állam:

Rászorultság igazolásához kötött segélyezés, szerény színvonalú univerzális

transzferek vagy szerény társadalombiztosítási rendszerek játszanak benne
domináns szerepet. A juttatások elsősorban egy alacsony jövedelmű, általában a
munkásosztályhoz tartozó, az államtól függő helyzetben lévő klientúráról
gondoskodnak. A jogosultsági szabályok szigorúak és gyakran stigmához
kapcsolódnak, a juttatások tipikusan szerények. Az ilyenfajta állam támogatja a
piacot. Az ilyenfajta működésmódú állam minimalizálja a dekommodifikáló
hatásokat, hatásosan korlátozza a szociális jogok terjedelmét, és egy olyan
rétegződési rendszert hoz létre, amely az állami jóléti ellátás alanyainak biztosított
tisztes szegénység relatív egyenlőségének, a többség számára nyújtott piac által
differenciált jólétnek, és a kettő közti osztálypolitikai dualizmusnak a keveréke.
b) konzervatív jóléti állam

Itt a korporatív-etatista történeti örökséget felfelé korrigálták, hogy gondoskodjanak

az új posztindusztriális oszályszerkezetből eredő igények kielégítéséről. A
státuszkülönbségek megőrzésére való törekvés volt a domináns, a jogokat osztályhoz
és státushoz kapcsolták. A magánbiztosítás és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó béren
kívüli juttatások csak marginális szerepet játszanak. A redisztribúciós hatás
elhanyagolható. A korporatív működésmódú rendszerek formálódásában az egyház is
nagy szerepet játszik, így ezek erősen elkötelezettek a hagyományos családkép
megőrzése mellett. A társadalombiztosítás nem terjed ki a munkaviszonyban nem
álló feleségekre, és a családi pótlékok ösztönzik az anyaságot.
c) szociáldemokrata jóléti állam
Ezekben az országokban a szociáldemokrácia volt a szociális reform mögött álló domináns erő.
Olyan jóléti államra törekedtek, amely a legmagasabb szinten biztosít egyenlőséget, nem pedig csak
a minimális igények kielégítésének egyenlőségét garantálja. Ez azzal a következményekkel járt,
hogy az új középosztályok legkényesebb ízléseket is kielégítsék.
Ez a formula a dekommodifikáló és univerzalisztikus programok olyan keverékét jelenti, melyek
ugyanakkor figyelembe veszik a differenciált elvárásokat. Ez a modell kiszorítja a piacot, és ennek
következtében létrehoz egy alapvetően univerzális szolidaritást a jóléti állammal. Mindenki részesül
a juttatásokból, mindenki függő helyzetben van. Az ilyen működésmódú állam egyszerre veszi célba
a piacot és a hagyományos családot. Az alapelv az, hogy előre társadalmasítsuk a családi lét
költségeit. Az ideál az egyéni függetlenség elősegítése.
Az eredmény egy olyan jóléti állam, amely közvetlenül a gyerekeknek nyújt transzfereket, közvetlen
felelősséget vállal a gyermekek, az idősek, az önmagukon segíteni nem tudók gondozásáért.
Jellemzője a munka és a jólét összekapcsolódása.
Forrás: https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0041_szocialpolitika/01_het_Szocpol_1_1.html
Forrás: https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0041_szocialpolitika/01_het_Szocpol_1_1.html
TÁRSADALMI
EGYENLŐTLENSÉGEK
 Ferge Zsuzsa: Miért szokatlanul nagyok a magyarországi
egyenlőtlenségek? Esély, 2008/2 3-14. oldal

FERGE ZSUZSA: ELLENÁLLÓ EGYENLŐTLENSÉGEK

ESÉLY 2005/4.
http://www.fergezsuzsa.hu/docs/ellenallo_egyenlotlensegek.pdf
Az egyenlőtlenségekről 1989-ben

„A fizikai életesélyek egyenlőtlensége ma azt jelenti, hogy a társadalmi és a települési

hierarchia, a hatalmi helyzet, a végzett munka jellege, a pénz és a kulturáltság
nagymértékben meghatározzák, hogy ki hány évet él, mennyire beteg vagy egészséges,
mennyire kellemes körülmények között él, azaz hogyan lakik, eszik, alszik.
A társadalmi életesélyek egyenlőtlenségei még sokrétűbbek. Magukban foglalják azt,
hogy eleve, amikortól beleszülettünk egy családba (vagy még család sincs),
egyenlőtlenek az esélyeink mindenre (lakásra és iskoláztatásra, jó munkára és „jó”
kapcsolatokra). Egyenlőtlen az esélyünk az anyagi, a társadalmi, a szimbolikus tőkékhez
való hozzájutáshoz, ahhoz, hogy képesek legyünk jogaink érvényesítésére.
Ezért egyenlőtlen eséllyel, egyenlőtlen lehetőségekkel, szinte kiszámíthatóan egyenlőtlen
kimenetellel választunk sorsot önmagunknak és gyermekeinknek. Mindezért nem
vagyunk egyformán autonóm, saját törvényeink szerint élő állampolgárok – és ezért
nem vagyunk egyformán szabadok sem.” (Ferge 1989, 74. o.)
Az egyenlőtlenségekről 1.

• A fizikai és társadalmi életesélyek egyenlőtlensége

arról szól, hogy van-e egyenlő jogunk az élethez és a
szabadsághoz.
• A magyarországi egyenlőtlenségek mértéke olyan
nagy, hogy sokakat társadalmi okok miatt túl korán
megfoszt az élettől, és sokak számára lehetetlenné
teszi, hogy valóba szabadok legyenek.
Az egyenlőtlenségekről 2.

• Kirívóan nagyok minden területen Magyarországon az

egyenlőtlenségek az EU-val összehasonlításban
• A társadalom legégetőbb problémája: a fent és a lent
jelentősen eltávolodott egymástól, a gazdagok
gazdagodtak – a szegénység jelentősen mélyült –
középen a középosztály alsó része elszegényedik és
egy vékony réteg tartja középosztálybeli pozícióját
Több szabadság vagy több biztonság szükséges

• Több egyenlőség demokráciában valósul meg: részvételi

demokrácia, civil kontroll működik, az állam bevonja az
állampolgárokat a folyamatokba.
• 1995-ben a magyarok biztonságigénye kétszer erősebb volt,
mint szabadságigénye. Több biztonságra az alacsony
jövedelműek, az iskolázatlanok, a munkanélküliek vágytak. A
szabadság „fent” érték igazán. „Lent” a szükségletek
kielégítésének napi gondjai eltakarják a szabadság jelentőségét
és megnövelik a biztonságigényt.
• Nagy a szakadék a jómódúak és a szegények között. A növekvő
egyenlőtlenségek gyengítik a demokráciát.
Egyenlőtlenségek az oktatásban

• Az életesélyeket meghatározza a születési család

(terület, társadalmi csoport, tőkék, stb.)
• Óvoda, iskola dolga az induló hátrányok csökkentése,
tudásátadás, a mobilitás útjának egyengetése az
egyén fejlődéséhez.
• Ezzel szemben a társadalmi hátrányok átörökítése
folyamatos, egyes területeken növekvő.
Oktatás: befektetés a jövőbe 1.

Forrás: Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2015.

https://www.kormany.hu/download/3/1d/e0000/Oktatasi%20P%C3%A9nz%C3%BCgyi%20Adatok-2015-
j.pdf#!DocumentBrowse
Oktatás
• A 3–22 éves népesség 86%-a vesz
részt nappali oktatásban
• Magyarországon a 2019/2020-as
tanévben 1 millió 665 ezer gyermek és
fiatal, az érintett 3–22 éves korosztály
86%-a vesz részt a köznevelés és
felsőoktatás különböző szintű nappali
képzéseiben. Létszámuk 4 ezer fővel
(0,2%-kal) kevesebb, mint az elmúlt
tanévben, ami összhangban van a
demográfiai folyamatok alakulásával.
Az egyes nevelési, oktatási szinteken
eltérően alakult a létszám: míg az
óvodások száma 1,2%-kal növekedett,
addig az általános iskolásoké 0,8, a
középfokon tanulóké 1,3%-kal
csökkent, a felsőoktatásban 1,7%-kal
nőtt a hallgatók száma.
KSH, Oktatási adatok, 2019/2020
Tankötelezettség
– korai
iskolaelhagyók
Felsőoktatásban lévők száma

KSH, 2018
Felsőoktatás oktatók-hallgatók száma

KSH, 2018
Felsőoktatás képzési területek

KSH, 2019
Egyenlőtlenségek
a munkában
• Az életesélyeket jelentősen
befolyásolja a munkaerő-piaci
helyzet, a munka és az abból
származó jövedelem.
• A munkaerő-piachoz való
viszony differenciált, tőkések
(munkaadók), szakértő
dolgozók, képzetlenek,
munkanélküliek; vagyis
valamilyen mértékű
munkajövedelemből élők,
segélyezettek és
jövedelemnélküliek (fekete
munka, uzsora).
Munkanélküliség 2012 - 2020
2020 áprilisban 73 ezer fő
vesztett munkát.

2020 augusztusban 183

ezer fő munkanélküli.

4,6%

Forrás: KSH, 2020.

Munkanélküliség - korcsoportok

Forrás: KSH, 2020

Foglalkoztatottság 2012 - 2020
68,7%

Forrás: KSH, 2020.

Covid-19 és munkanélküliség
Forrás: Geoindex, 2017.
Munkanélküliség
az EU régiókban
Fiatalok munkanélkülisége
The youth unemployment ratio is the percentage of unemployed young people (i.e. people aged 15-24) in the total population of
this age group. It gives an unemployment-to-population measure. The denominator used in this indicator consequently includes
the employed, the unemployed but also the inactive young people (2019)
Fiatalok aránya az
oktatásban és
foglalkoztatásban
az EU-ban, 2019
EU 2020 stratégia a
foglalkoztatásban

• Cél a 20-64 éves korosztály 75%-a

foglalkoztatásban legyen
• Ehhez legális alternatív foglalkoztatási
formákra is szükség van
• Oktatás megújulása a munkavállalói
profilhoz (kit szeretnénk látni a
munkaerőpiacon?)
• Nyugdíjrendszer reformjára is szükség
van: nyugdíjkorhatár és ellátások
Foglalkoztatás az EU-ban 1.
Foglalkoztatás az EU-ban, 2019

By sex: Male: 78.3% Female: 66.5%

Társadalmi igazságosság, EU 28, 2015 ✓A felmérésben hat dimenzió -
szegénység, oktatás-képzés,
munkaerő-piaci helyzet,
egészségi állapot, nemzedékek
közötti igazságosság és a
diszkrimináció-mentesség -
mentén, összesen 35 kritérium
alapján vizsgálják a társadalmi
igazságosságot.
✓Magyarország a 23. helyen
✓a lakosság 31,1 százalékát
fenyegeti a szegénység vagy a
társadalmi kirekesztés; a 18
éven aluli korosztályban 41,4
százalék ez az arány
✓diszkriminációmentesség és a
generációk közti igazságosság -,
amelyben a legrosszabb öt
között vagyunk
A közmunka
országa?
Mire lehetne elkölteni 340 milliárd
forintot? Ha nem közmunka, akkor mi?
• Képzés, átképzés
• Vállalkozás indítás támogatása
• Adó-és járulék kedvezmény azoknak a
munkáltatóknak, akik olyan
munkanélkülit alkalmaznak, aki
legalább 3 hónapja munkanélküli
• Utazási és lakhatási költségtérítés
• Szolgáltatás fejlesztés, pl. turizmus és
vendéglátás
Munkabérek alakulása
Minimum bérek
2011-2021
Egyenlőtlenségek és az egészség
• A fizikai életesélyek tartalma,
kinek mennyi életév adatik meg és
milyen korlátozásokkal éli meg,
indexek: születéskor várható
élettartam, életszínvonal,
iskolázottság.

✓ Területi különbségek:
legjobb a nagyvárosokban,
legrosszabb a falvakban,
LHH kistérségekben: 8-10
évnyi különbségek.
✓ Etnikai különbségek:
romák és nem romáknál
úgyszintén évtizednyi az
eltérés.
Születéskor várható élettartam Európában
 Egészség - betegség

• Népességfogyás kettős oka:

csökkenő születésszám és növekvő
halálozás.
• Halandóság okai: öngyilkosság
(csökken!); baleset (változó); lelki,
magatartási tényezők és a stressz,
betegségek (növekszik!).
• A szegénység megbetegít:
biztonság hiány a szorongást
erősítő stresszor,
szenvedélybetegség, daganatos
betegségek, pszichiátriai
betegségek.
• Az életesélyek nőnek, ha csökken
a jövedelmi egyenlőtlenség.
További egyenlőtlenségek

• Lakás/lakhatás kívül és belül:

lakóterület szegényekkel vagy
nélkülük (gettók); szegregátumok
problémái és akiknek lakás sem
jut.
• Társadalmi kapcsolatok és
hiányuk: kisközösségi szolidaritás,
erős és gyenge kapcsolatok.

Mindenkinek jár az emberhez méltó otthon!

És ki tehet az egyenlőtlenségek ellen?
• A civil társadalom: piackorlátozó szerepe van,
állampolgárok közössége, „hangja” az érdekinek
(választó, érdekképviselő demokráciában;
elszenvedője a hatalomnak diktatúrában)
• Az állam: minimális vagy több állam legyen?;
mennyi állam és mennyi piac?
• Állam és civil társadalom együttesen képes
csökkenteni az egyenlőtlenségeket: az integrációt
kisközösségekben kell elkezdeni, nem a szegényeket
kell büntetni, hanem a szegénységet kezelni.
SZEGÉNYSÉG ÉS
TÁRSADALMI
KIREKESZTŐDÉS
 „Létezik olyan megközelítés, amely szerint
szegények azok az emberek, akik hiányt szenvednek
a fizikailag egészséges létezéshez alapvetően
szükséges javakból, vagyis nem jutnak elegendő
táplálékhoz és megfelelő hajlékhoz, s így nem
képesek testük fizikailag hatékony működtetésére.
Más megközelítésben pedig a szegénység olyan
anyagi javak hiánya, amelyek szükségesek a
Mi a szegénység, társadalomban megszokott, széles körben
elfogadott életkörülmények fenntartásához, a
kik a szegények? kényelmi feltételek biztosításához.
„Klasszikus”, Adam Smith-től származó, ma is jól
értelmezhető megfogalmazás szerint „A szegénység
annyit tesz, mint nélkülözni azt, amit az ország
szokásai szerint a jó szándékú embereknek, még a
legalacsonyabb sorban lévőknek sem illendő
nélkülözniük.””

Forrás: Lakner Zoltán (2012): Szociálpolitika. Szent István Társulat, Budapest

„A különböző megközelítési módok közös jellemzője, hogy rétegképző
tényezőként többnyire a tulajdonhoz, a hatalomhoz és a tudáshoz való
viszonyt kell vizsgálni. Ezek egyenlőtlen eloszlása differenciálja a
társadalmakat, s jelöli ki az egyes emberek és csoportok társadalomban
elfoglalt helyét. Ennek megfelelően mindenütt találhatunk gazdagokat,
jólétben, kiváló életminőségben élő embereket, és olyanokat, akik számára
mindezek nehezen vagy egyáltalán nem elérhető dolgok. Ezt nevezi a
szociológia és a szociálpolitika társadalmi egyenlőtlenségeknek, amely azt
jelenti, hogy az egyének, családok és más társadalmi csoportok helyzete
jelentős eltérést mutat az élet- és munkakörülmények, a jövedelem, a
lakásviszonyok és az életmódbeli lehetőségek területén.
Az egyenlőtlenségek tehát mindig a másik emberhez, a másik csoporthoz
viszonyított hátrányos vagy előnyös helyzetként értelmeződnek.”
Forrás: Lakner Zoltán (2012): Szociálpolitika. Szent István Társulat, Budapest
A szegénység mérése
 A szegénység mérése
• Szegénységi küszöb: egy olyan jövedelemszint, olyan határvonal, amely
alatt az embereket szegénynek tekintjük, s amely fölött már nem
soroljuk őket a szegények közé.
• Szegénységi arány: az össznépességen belül személyek, illetve a
háztartások mekkora hányada, hány százaléka esik a küszöbérték alá.
• Sen-index: a szegénység intenzitása, a szegénységi rés nem más, mint a
szegények jövedelmének a szegénységi küszöbtől számított átlagos
távolsága. Ennek százalékban kifejezett értéke a relatív szegénységi rés.
0 és 1 közötti értéket vehet fel. 0 értéket akkor vesz fel, ha a szegények
között teljes a jövedelemegyenlőség. Minél közelebb van 1-hez, annál
mélyebb a szegénység.
• Risk- mutató: Ezt a viszonyszámot a szegények átlagostól eltérő
társadalmi-gazdasági struktúrájának vizsgálatára alkalmazzák.
A szegénységi küszöb
„A szegénységi küszöb olyan jövedelmi határvonal vagy mérték, amely alatt
jövedelmi szegénynek, és ezért hátrányos helyzetűnek tekinthetők az érintettek.
A szegénységi küszöb legtöbbször a szociális segélyezés küszöbértékeként is
használatos. Meghatározása függ az adott ország általános fejlettségi szintjétől, a
kiválasztott szükségletek körétől és a fogyasztói kosárba tett termékek és javak
konkrét meghatározásától. Előnye, hogy lehetőséget ad a szegények
beazonosítására, előfordulási arányaik és a szegénység kiterjedésének,
mélységének a mérésére is.
A szegénységi küszöb fogalma más vonatkozásokban is használatos, tehát nem csak
jövedelem alapú lehet, hanem vagyoni jellegű (pl. deprivációs számítások esetén),
vagy lehet fogyasztási is (pl. napi minimális kalóriabevitel, stb.)”

Forrás: Lakner Zoltán (2012): Szociálpolitika. Szent István Társulat, Budapest

• „Magyarországon többféle szegénységi küszöbértéket használnak. A
szociális rendszerek az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, a
nyugdíjminimumot tekintik ilyen határértéknek. A többnyire egy főre jutó
jövedelem alapján számított háztartási jövedelemhez igazított segélyezési
rendszerünk nemzeti és önkormányzati szinten is ezt a kategóriát
használja.
• Az ország jövedelemszerkezetét jól reprezentálják a jövedelmi ötödök
(kvintilisek), vagy tizedek (decilisek) szerinti mérések. Ez azt jelenti, hogy
az ország lakosságát öt, 20%-os jövedelmi kategóriába sorolják. Az így
keletkezett jövedelmi határértékek (küszöbök) alkotta sorrendben a
legfelső ötödbe vagy tizedbe tartozókat az elithez, a legalsókba tartozókat
a szegényekhez, depriváltakhoz, a közbülső kategóriákba sorolhatókat
pedig a jövedelmi középhez számítjuk. A módszer megfelelően képes
tájékoztatni az adott társadalom egyenlőtlenségi viszonyairól.”
Forrás: Lakner Zoltán (2012): Szociálpolitika. Szent István Társulat, Budapest
 Medián
(a statisztikai sokaságot kettévágó érték)
• „A medián a jövedelmi középérték egy fajtája. Azt jelenti, hogy az ország
lakosságát egy főre (vagy egy fogyasztási egységre) jutó jövedelme alapján sorba
rendezik, és a sor „közepén” lévő személy jövedelme képviseli a mediánt, vagyis
a lakosság felének ennél kevesebb, másik felének ennél több a jövedelme.
• A hazánkban és az Unióban egyaránt elterjedt mérési módszer szerint
szegénynek tekinthetők azok, akiknek a jövedelme nem éri el a medián 60%-át.
• A legnagyobb kockázatot egyértelműen a gyermekek szenvedik el. A gyermekek
szegénységi kockázata 70%-kal haladja meg a felnőtt népességét.”

Forrás: Lakner Zoltán (2012): Szociálpolitika. Szent István Társulat, Budapest

Szegénységi rés
• „A szegények medián jövedelmének és a szegénységi
küszöbnek a különbsége a szegénységi küszöb százalékában
kifejezve. Azt méri, hogy a különböző csoportba tartozó
szegények medián jövedelme milyen távol van az országos
szegénységi küszöbtől.
• Tehát a szegénységből való kikerüléshez szükséges
erőfeszítések nagyságát méri.”

Forrás: Lakner Zoltán (2012): Szociálpolitika. Szent István Társulat, Budapest

Abszolút szegénység
• „Azt jelzi, hogy a család (háztartás) alatta van-e a létminimumnak, vagy
más szegénységi küszöbértéknek. Legtöbbször egy főre vagy egy
fogyasztási egységre vetítve számított havi jövedelemben határozzák
meg. Így tehát konkrét összegek, háztartási bevételek alapján lehet a
szegénység kiterjedését és mélységét mérni.
• Az abszolút szegénység fogalma alatt tehát legtöbbször szükségletalapú,
fogyasztói kosárral meghatározott szegénységi mérőszámot értünk. e
szerint a társadalomban mindazok az egyének és családok tekinthetők
szegénynek, akiknek jövedelme nem teszi lehetővé a létminimumként
elismert szükségletek kielégítését.”

Forrás: Lakner Zoltán (2012): Szociálpolitika. Szent István Társulat, Budapest

Relatív szegénység
• „A mérőszám azt jelenti, hogy az egyén vagy a család (háztartás) milyen
mértékben marad el az adott ország átlagos jövedelmi viszonyaitól.
Például az egy főre jutó jövedelem kevesebb az átlag, vagy a medián 50
vagy 60 százalékánál.
• Relatív szegénységről más, például életmód vagy életkörülmény mutatók
alapján is beszélhetünk. Például rendelkeznek-e a magyar
háztartásokban megszokott felszerelési tárgyakkal, színes televízióval,
internet-előfizetéssel, személyautóval vagy el tudnak-e menni legalább
egy hétre nyaralni a lakóhelyükön kívüli vidékre.”

Forrás: Lakner Zoltán (2012): Szociálpolitika. Szent István Társulat, Budapest

Szubjektív szegénység
• „A szubjektív szegénységi küszöböt a lakosság jövedelmi elvárásai
alapján számítják ki oly módon, hogy a vizsgált egyén vagy csoport,
illetve háztartás saját jövedelmi helyzetének értékelését veszik alapul.
Lényege, hogy az emberektől közvetlenül megkérdezik, hogy ők maguk
hogyan vélekednek saját helyzetükről, illetve, hogy szegénynek tartják-
e magukat. Az így kialakult álláspont természetesen eltérhet az objektív
adatok alapján vizsgáltaktól.”

Forrás: Lakner Zoltán (2012): Szociálpolitika. Szent István Társulat, Budapest

A jövedelmek egyenlőtlenségére leggyakrabban
használt mérőszámok
• A decilis eloszlás: egy ország jövedelmi viszonyait leíró decilis eloszláson azt értjük, hogy a
megfigyelt személyek, illetve háztartások megfelelő jövedelmi értékeinek nagyság szerint
sorba rendezéséből kapott jövedelmi tizedek milyen arányokban részesednek az
összjövedelmből. Az ország lakosságát jövedelmük alapján sorba rendezzük, az így
rendezett személyeket tíz egyenlő részre osztjuk. Egy decilisbe a vizsgált emberek
egytizede kerül.
• A két szélső decilis jövedelmi aránya: a tizedik decilisbe és az első decilisbe tartozók
átlagjövedelmének egymáshoz viszonyított aránya. Minél nagyobb ez a szám, annál
egyenlőtlenebb a társadalom.
• Robin-Hood index: az átlag fölött élők jövedelméből mennyit kellene átcsoportosítani a
szegényebbek javára ahhoz, hogy a teljes jövedelmi egyenlőség megvalósuljon.
• Éltető-Frigyes index: az átlag fölötti jövedelemből élők átlagjövedelmének az átlag alattiak
százalékában kifejezett értéke.
• Gini-mutató: a jövedelmi egyenlőtlenség legegyszerűbb szintetikus mutatója. Érzéketlen
az egyenlőtlenségek természetére.
ÖSSZEFOGLALVA
Szegénység - fogalom

• Objektív szegénység: empirikus vizsgálaton, objektív adatokon alapul, számszerűsíthető

• Szubjektív szegénység: a lakosság (az állampolgárok) saját véleménye helyzetére vonatkozóan
• Relatív szegénység: szegénységi küszöb meghatározásánál a vizsgált ország népességének
jövedelemeloszlásából indulnak ki. A szegénységet egyenlőtlenségi kérdésnek tekintik. A küszöböt a
mediánjövedelem vagy az átlagjövedelem bizonyos hányadával (50%, 60%) határozzák meg. A
mediánjövedelem kiszámításához az ország lakosságát egy főre, vagy egy fogyasztási egységre jutó
jövedelme alapján sorba rendezik, és a sor közepén lévő személy jövedelme képviseli a mediánt, vagyis
hozzá képest pontosan ugyanannyi embernek van kevesebb, illetve több jövedelme.
• Abszolút szegénység: a szükségletet kielégítése az alapja, mi az a minimum, ami feltétlenül szükséges a
létezéshez (viszonyítási pont lehet a létminimum).
• „Szegények azok az egyének és családok, akiknek olyan csekélyek az erőforrásai, hogy nem elegendők
arra, hogy elérjék a lakhelyükül szolgáló tagállamban minimálisan elfogadható életszínvonalat.”
(European Council 1975b: 36.)
 A társadalmi kirekesztés
(social exclusion)
• fogalma mára szerves része az Európai Unió szociálpolitikai szóhasználatának
"A társadalmi kirekesztés fogalmát a francia szociológusok alkalmazták először az 1980-as évek
társadalmi-gazdasági átalakulásához kötődő szociális problémák elemzésekor. Megközelítésükben
a kirekesztés utal a társadalmi kötelékek gyengülésére, amely a társadalmi kizáráshoz
(disqualification) (Paugam 1993) vagy a társadalmi kiilleszkedéshez (disaffiliation) (Castel 1995)
vezet. Kiváltó okként az iparosodott társadalmakban tömeges jelenséggé vált társadalmi és
gazdasági sebezhetőséget nevesítették. A biztonság hiányának erősödése a népesség egy
meghatározó részében együtt jelentkezik a globális gazdaság nyújtotta potenciális lehetőségekkel.
Egyre nagyobb probléma a megfelelő munkához, jövedelemhez, lakhatáshoz, egészségügyi
szolgáltatáshoz és oktatáshoz való hozzájutás, a jóléti vívmányok fenntarthatósága, s ezek a
népesség egyre nagyobb részét érintik (lásd Council of Europe 2001). A társadalmi jelenségek, a
szegénység jelensége sokféleképpen megragadható. A társadalmi kirekesztés megközelítésmódja
különösen jól alkalmazható abból a szempontból, hogy nem pusztán a helyzetet írja le, hanem
figyelmet szentel azon folyamatoknak, amelyek a kirekesztéshez járulnak hozzá."
https://tatk.elte.hu/dstore/document/1561/Sziklai_Eu_szocialis_politikai.pdf
„A kirekesztés fogalma többféleképpen értelmezhető. A leginkább elterjedt értelmezésben a
megfosztottsághoz, a különféle javakhoz, támogatásokhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférés
hiányához kötődik.
Magyarországon a társadalmi kirekesztés fogalma az EU-s csatlakozás előkészítése során (2002
nyarától) került a köztudatba (Természetesen már ezt megelőzően is voltak jelentős
szegénységvizsgálatok hazánkban.)
A társadalmi kirekesztés fogalmát a kutatók, szakértők széles körben, egymástól eltérő
tartalommal használják. Lényegében három visszatérő elem található meg a leírásokban.
● Relativitás: a kirekesztettség a mindenkori társadalom keretei között értelmezhető, vagyis
időben és térben változó.
● A társadalom részéről megnyilvánuló aktivitást hangsúlyozza, amely a kirekesztés irányába
mutat, valamint a kirekesztettek kirekesztettségtudatát hangsúlyozza.
● A folyamatok dinamikájára fókuszál: a társadalmi kirekesztettség továbbgyűrűzik, s
esélytelenséget jelent a jövőre vonatkozóan (Haralambos, Holborn 2000).”
Sziklai István „Az üveghegyen túl…” Az EU szociálpolitikai együttműködése és a hazai szociálpolitikai gyakorlat https://epa.oszk.hu/02900/02943/00021/pdf/EPA02943_kapocs_2005_6_01.pdf
 Létminimum
„A Seebohm Rowentree nevéhez fűződő mérési módszer
a szegénység mércéjét pontos, számszerűsíthető
számítás formában határozta meg. Módszerében
tételesen számba veszi azoknak a javaknak és
szolgáltatásoknak a körét, amelyek minimálisan és
elismerten szükségesek az emberi szükségletek
kielégítéséhez. Tehát olyan szükséglet alapú számítási
módszert alkotott, melyhez egyszerűen
hozzárendelhetők az azok eléréséhez szükséges és
elégséges jövedelmek. Az alapszükségletek
figyelembevételével fogyasztói kosarakat alakított ki,
melyek között megnevezte a táplálkozás, a ruházkodás és
a lakásfenntartás igen szerénynek nevezhető költségeit.
Eszerint azok a személyek és családok (háztartások)
tekinthetők szegénynek, akiknek a jövedelme nem éri el
a létminimumként elismert szükségletek kielégítését. A
létminimum tehát abszolút szegénységi küszöbként
számított olyan konkrétan megnevezett összeg, amely
szerény mértékben biztosítja az alapvetőnek minősülő
szükségletek kielégítését.”

Forrás: Lakner Zoltán (2012): Szociálpolitika. Szent István Társulat, Budapest

Létminimum
• A létminimum statisztikai fogalom: egy úgynevezett küszöbérték, amelyhez
mérten meghatározható az abszolút szegénységben élők száma vagy aránya. A
küszöbérték azt a jövedelmi vagy fogyasztási szintet adja meg, amelyet a
"normális" életvitelhez szükségesnek tartunk. Abszolút szegénynek pedig azt
tekintjük, akinek a jövedelme (pontosabban: egy főre jutó, vagy ekvivalens
jövedelme) a küszöbértéknél kisebb.
• 1991-től közölte a KSH a létminimum adatokat, egy két felnőttből két gyermekből
álló családra vetítve
• Az 1990-es évek óta megjelent létminimum-számítások közül egyedül a 2011-ben
megjelent, a 2010-es évre vonatkozó kiadványban szerepeltették a következő
mondatot: „Becsléseink szerint e számított értéknél alacsonyabb jövedelemből élt
2010-ben a lakosság 37%-a.” Magyarország lakosainak száma 2010-ben
10 014 324 fő volt, tehát a létminimumérték alatt 3 705 300 fő élt.
 • 2015-től a KSH az Európai Unió minden
tagországában bevezetett AROPE indikátor alapján
teszi közzé a szegénységgel kapcsolatos adatait, a
szegénységgel érintett lakosok számában és a
népesség százalékában is, amelyet az Eurostat
ellenőriz és hagy jóvá.
• "A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés
kockázatának kitettek aránya, nemzetközileg ismert
nevén AROPE mutató (AROPE; At Risk of Poverty or
AROPE Social Exclusion). Az összetett szegénységi mutató
három részindikátort foglal magában:
• relatív jövedelmi szegénységben élők aránya,
• súlyos anyagi deprivációban élők aránya,
• nagyon alacsony munkaintenzitású
háztartásban élők aránya
(munkaszegénység)."

Forrás: https://www.ksh.hu/sajtoszoba_sajtoreagalasok_17_12_13
 A nemzetközi szakirodalomban a társadalmi kirekesztés
koncepciójának egyik előzménye Peter
Townsend munkásságában lelhető fel.

Objektív Az általa bevezetett (objektív) relatív depriváció fogalma

túlmutat az addig használatos szegénységértelmezéseken. A
szegénység értelmezhetősége érdekében Townsend egy

relatív deprivációs indexet állított fel 1988-ban, amelyben olyan

sajátos tételek szerepeltek, mint:

depriváció ● az utolsó 12 hónapban volt-e legalább egyhetes nyaraláson;

● a gyerekeknek volt-e születésnapi ünnepsége;
● van-e a háztartásában hűtőszekrény;
● van-e a háztartás kizárólagos használatában vízöblítéses WC,
fürdési lehetőség stb.?
E megközelítés lényegi újdonsága az, hogy az index
alkotóelemei nem a jövedelmi szint mérésén, hanem bizonyos,
az adott társadalomban elterjedt, bevett javak birtoklásán és
szokásokon alapulnak.
Az anyagi depriváció a gazdasági nyomásra, tartós fogyasztási cikkekre,
lakásra és lakókörnyezetre vonatkozó mutatókat fedi le.
A súlyos anyagi deprivációban élők életkörülményeit az erőforrások hiánya
súlyosan korlátozza, és az alábbi 9 deprivációs tétel közül legalább 4
vonatkozik rájuk:
• hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék,
• lakás megfelelő fűtésének hiánya,
• váratlan kiadások fedezetének hiánya,
• kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának
hiánya,
• évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya,
• anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival,
• anyagi okból nem rendelkezik mosógéppel,
• anyagi okból nem rendelkezik színes televízióval és
• anyagi okból nem rendelkezik telefonnal.
Forrás: https://index.hu/chart/2016/10/19/tarsadalmi_riport_anyagi_deprivacio/
Korcsoportok
"bár a magyar népességnek "csak" 14,6
százaléka élt relatív jövedelmi
szegénységben 2015-ben az Eurostat
adatai szerint, szintén az Eurostat azt
mérte, hogy
A MAGYAROK 35 SZÁZALÉKA ANYAGI
DEPRIVÁCIÓBAN, 19 SZÁZALÉKA
PEDIG SÚLYOS ANYAGI
DEPRIVÁCIÓBAN ÉL.
A Tárki Háztartás Monitor felméréséből
nyert saját adatai szerint a helyzet
még egy picit ennél is rosszabb, ezek
alapján a lakosság 37 százaléka
számít depriváltnak, 23 százaléka
pedig súlyosan depriváltnak."

Forrás: https://index.hu/chart/2016/10/19/tarsad
almi_riport_anyagi_deprivacio/
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/hazteletszinv/2020/index.html#szegnysgtrsadalmikirekesztds
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/hazteletszinv/2020/index.html#szegnysgtrsadalmikirekesztds
Társadalmi kirekesztődés (exklúzió) és
befogadás (inklúzió)
Kirekesztődés
✓ Ferge Zsuzsa: a társadalmi integráció, az együvé tartozás sérülése, a dezintegrálódás
következménye és jelzése, a társadalom működésének zavara.
✓ Szalai Júlia: történelmi hagyományokra visszavezethető, a szegénység átörökítése, egyének
és csoportok kirekesztődése: hajléktalanok, romák, sokgyerekes munkanélküli felnőttel
rendelkező családok, inkább a falvakban élő tartós munkanélküliek és családjaik…
✓ Kapcsolódó fogalmak: egyenlőtlenség, biztonsághiány, marginalizálódás, szegregáció,
elszegényedés, depriváció, társadalmi elszigetelődés, sebezhetőség, teljes jogú társadalmi
tagság.
Befogadás: a kirekesztődés visszafordítása, integrációt megvalósító, a társadalmi összetartozást
kifejező folyamat
Kapcsolódó fogalmak: társadalmi integráció, kohézió, társadalmi tagság, társadalmi minimum
jövedelem, szolidaritás.
Robert Castel (1993) kiilleszkedésről írott munkája lényegében a társadalmi kirekesztés folyamatát
írja le. Megfogalmazásában létezik a „sebezhetőség” társadalmi kategóriája, amely a társadalomba
beilleszkedettek és a kirekesztettek csoportja között található: az e csoportba tartozók
sérülékenyek, a kirekesztés kockázatával fenyegetettek.

Pete Alcock: „amit az EU szakértői cselekedtek, a társadalmi kirekesztés problémájának vitájában, az

kísérlet a szegénységről és deprivációról folytatott vita és kutatások kitágítására túl a szegénység
megszokott keretein, annak érdekében, hogy felöleljék más társadalmi intézmények és egyének
szegénységgel kapcsolatos reakcióit az egész társadalomban. Ebben az értelemben amellett
érvelnek, hogy a jelenség leírása helyett – ahogyan a szegénységet gyakran megközelítik – a
társadalmi kirekesztés valóban egy folyamat, amely mindannyiunkat érint” (idézi Haralambos,
Holborn 2000: 304).

A kirekesztés dinamikus voltára utal a Nolan és Whelan szerzőpáros is: a „kirekesztés egy változás
folyamata, nem pedig egy rögzült vagy statikus állapot” (idézi Haralambos, Holborn 2000: 304).
Az Egyesült Királyság volt a legelső abban, amely a központi kormányzat szintjére emelte a kirekesztés elleni
küzdelmet (1997 végén létrehozva Social Exclusion Unit néven a társadalmi kirekesztés jelenségével foglalkozó
speciális kormányzati szervezetet). E szervezet olyan társadalmi problémákkal foglalkozik, mint az iskolakerülés,
a munkanélküliség. Szélesebb értelemben céljuk a kirekesztés minden formája elleni küzdelem, vagyis a
társadalmi beilleszkedés támogatása.
A szervezet meghatározása szerint: „a társadalmi kirekesztés rövid leírása annak, hogy mi tud történni, amikor
emberek vagy területek olyan problémák kombinációjától szenvednek, mint a munkanélküliség,
aluliskolázottság, szakképzetlenség, alacsony jövedelem, szegényes lakhatás, magas bűnözési arány a
környéken, rossz egészség vagy családi válság” (Social Exclusion Unit, 2005).
Havasi Éva elsők közt próbálta a hazai viszonyokra értelmezni (a statisztika eszközeivel) a kirekesztettség
koncepcióját, tanulmányában a következőképp definiálja a fogalmat: „A társadalmi kirekesztettség egy olyan
elszigetelődési folyamat, amelynek során az egyes embereknek, társadalmi csoportoknak nincs választási
lehetősége. A szegénység megközelítésekkel szemben, (…) a kirekesztés esetén nem a »végeredményen« van a
hangsúly, hanem a »folyamaton«, azon a »mechanizmuson«, amely a sokoldalú megfosztottságot
eredményezi, sőt újra is termeli azt. A fogalom szorosan kapcsolódik az autonómia és a társadalmi részvétel
hiányához” (Havasi 2002: 30).
A jobb (hatékonyabb, hatásosabb) jóléti támogatások szorgalmazása önmagában nem elegendő, hiszen ezek
nem biztosítják automatikusan a kirekesztettek részvételét a társadalmi, gazdasági, politikai életben. ->
közösségfejlesztés jelentősége, helyi társadalmak demokratikus önszerveződésének támogatása,
együttműködések, nonprofit szektorral is
 A társadalmi kirekesztés fogalmának kritikája
• a különféle társadalmak összehasonlítására használt kirekesztésfogalom nehézkes, mivel a társadalmakat különféle, esetenként
egymásétól nagyon eltérő normák és körülmények jellemzik

• a kirekesztés általános megfogalmazása elvonja a döntéshozók figyelmét attól, hogy azokkal az alapvető anyagi (jövedelmi stb.)
hiányokkal, szükségletekkel foglalkozzanak, amelyek sok esetben a kirekesztés fő okai (Haralambos, Holborn 2000: 304).

• túlzottan leegyszerűsítővé válik. A kirekesztés metaforája – Judge értelmezésében – azt sugallja, hogy le kell rombolni a falat, amely a
kintieket (kirekesztetteket) a bentiektől (beilleszkedettek) elválasztja. Ebből a szemszögből nézve egyértelműnek látszik, hogy miért
vonakodnak a bent lévők a kint lévőket beengedni. Judge felteszi a kérdéseket: Mi volna, ha minden kirekesztett bentre kerülne? Hogyan
alakulna át a „bent” világa? Van elegendő tér bent minden kint lévő számára? E kérdések mentén állítja: a „kirekesztés” metafórája
erőteljesen motiválhatja a kint levőket, azonban nemkívánatos eredményekre vezethet a bentiek esetében (Judge 1995: 2).

• Ladányi és Szelényi: „a „kirekesztés” fogalma alkalmatlan annak az új problémának a leírására, amivel a posztkommunista társadalmakban
a roma és nem roma munkanélküliek és szegények tekintélyes része szembesül, ezért tartjuk az „underclass” fogalmát pontosabbnak”
(Ladányi, Szelényi 2001: 2). Kritikájuk nem általában a kirekesztés koncepcióját célozza. Ellenkezőleg, a következőt állítják: a „kirekesztés
ugyanis valamilyen formában gyakorlatilag minden társadalmi körülmények között érvényesül, az underclass-képződés terminus pedig csak
a kirekesztés meghatározott, pontosan definiálható formájára utal” (uo.: 3). Ugyanakkor a kirekesztés fogalmát nem tartják eléggé
alkalmasnak olyan (konkrét, magyar) problémák leírására, amelyek más szakemberek, illetve az EU szándéka szerint éppen a kirekesztés
koncepciója által (lehetnének) sikeresen (a korábbiaknál hatékonyabban) kezelhetők.
Egyenlőtlenségek a jövedelemben
• Eltérő statisztikai adatok és elemzések a szegénységről
itthon és EU összehasonlításban. Változó ki melyiket
fogadja el (KSH, TÁRKI stat. adatok – interjúk)
• A jövedelmi egyenlőtlenségek 1990 óta jelentősen
nőttek. Relatív szegények a Medián (átlagos jövedelem)
50%-a alatt lévők; a szegénységben élők a Medián
(átlagos jövedelem) 60%-a alatt lévők.
• Az alsó jövedelmi tizedbe tartozók jövedelmének
növekedése elmaradt a többi csoporttól.
• A létminimum alatt mintegy 3 millió ember él 2004-
ben és 4 millió ember 2012-ben (=havi 84 ezer ft alatt)
 Szegénységi kockázatok
„Alacsony iskolai végzettség – minél alacsonyabb, annál nagyobb a szegénységi küszöb alá kerülés valószínűsége.

Munkaerőpiaci pozíció – az előzővel szoros összefüggést mutató kockázati tényező. Különösen a tartós munkanélküliség vezet a
(mély)szegénységhez.

Területi hátrányokból származó kockázatok – központ és periféria probléma, azaz minél távolabb vagyunk a központtól,
nagyvárostól, annál fejletlenebb az infrastruktúra, nehezebben hozzáférhetők a közszolgáltatások, torzabb a korstruktúra,
alacsonyabb az átlagos iskolázottság, annál nagyobb a munkanélküliség, és kisebbek az átlagos jövedelmek. Tehát a területi
hátrányokból komoly társadalmi, szegénységi kockázatok keletkeznek.

Etnikai hovatartozás – a cigány/roma népességhez való tartozás a többi szegénységi kockázat halmozódása miatt különösen nehéz
helyzetet eredményez. A cigány lakosság mintegy 70%-a az alsó jövedelmi ötödbe tartozik, s körükben a munkanélküliség
lényegesen meghaladja az országos átlagot, foglalkoztatásuk és átlagos iskolázottságuk rendkívül alacsony.

A családok demográfiai jellemzői és a szegénység életciklus meghatározottsága – A gyermeküket egyedül nevelők (egyszülős
háztartások), a sokgyermekesek, és az egyszemélyes idős háztartások (többnyire özvegyasszonyok) kockázata kiemelkedő.”

Forrás: Lakner Zoltán (2012): Szociálpolitika. Szent István Társulat, Budapest

Beavatkozási területek
„Az előzőek alapján a szociálpolitika számára kézenfekvő beavatkozási területek
kínálkoznak:
• térségi infrastruktúra és gazdasági fejlesztési, felzárkóztatási programok,
• az oktatási esélyek növelése, a képzési rendszerek korszerűsítése, - képzéssel
egybekötött foglalkoztatási, munkaerőpiaci esélynövelő programok,
• a cigány etnikumra célzó felzárkózást segítő komplex programok végrehajtása,
• a gyermekes családok szegénységi kockázatát mérséklő célzott családpolitikai
beavatkozások,
• a segélyezési rendszer korszerűsítése, célzottságának növelése.
A szociálpolitika eszközeivel, a segélyezéssel, stb. történő beavatkozások természetesen
csak akkor lehetnek eredményesek, ha a szociális védelem hálózatát komplex rendszerként
értelmezzük, és a nemzeti közösség egészére kiterjesztjük.”

Forrás: Lakner Zoltán (2012): Szociálpolitika. Szent István Társulat, Budapest

 Share of total population at risk of poverty or social
exclusion by country, 2020 (in %)

Source: Eurostat, EU-Statistics on Income and Living Conditions (EU-SILC)

Data for the EU have been estimated. Czechia: Data by household composition not available (n.a.). Third countries (marked with *)
do not contribute to EU average.
A magyar helyzet okai hazánkban

• A múlt öröksége a nemzetmegosztó politika: ki a nemzeti és ki nem az? A

megosztás gyengíti az egyenlőtlenségek elleni kollektív fellépést; faji
megkülönböztetés, erős szelektivitás az elosztásban
• A helyi önkormányzatok önállósága: forráshiányos önkormányzatok, sokféle
kötelező feladat az útjavítástól a segélyezésig
• Neoliberalizmus: kevés állam, minimális felelősség a szükségletek
kielégítésében – több piac; a szegénység kezelése háttérben maradt,
kríziskezelő megoldások (segélyezés)
Európa Tanács, 2001.

A Közösség feladatának tekinti:

• a magas szintű foglalkoztatottságot és
• szociális védelmet biztosítson
• emelje az életszínvonalat
• javítsa az életminőséget
• erősítse a gazdasági és társadalmi kohéziót
Fontos lenne…
• Ismerjék el a Tagállamok a személyek alapvető jogát arra, hogy az emberi méltóságnak
megfelelő életet biztosító forrásokhoz és szociális támogatáshoz jussanak.
• Az EU területén elfogadhatatlan a szegénységben élő és kirekesztett emberek száma, és
szükségesnek tartotta a szegénység felszámolására induló programokat.
• A kirekesztés csökkentése érdekében a foglalkoztatás növelése és a társadalomban való
részvétel új útjainak megnyitása szükséges.
• A társadalmi kirekesztés elleni legjobb védelem a munkahely.
• A társadalmi kirekesztés elleni politikának a nyitott koordináció módszerén a nemzeti
akcióprogramok és az együttműködést kezdeményező összehangolásán kell alapulnia.
A társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez elő
kell segíteni

• a minőségi foglalkozástatásban való részvételt,

• és azt, hogy mindenki hozzájusson a forrásokhoz, a jogokhoz, árukhoz és
szolgáltatásokhoz.

• A társadalmi kirekesztődés elleni legjobb védelem a munkahely.

 A lisszaboni csúcson (2000) nagy hangsúlyt
kapott, hogy az EU-nak versenyképes
gazdasággá kell válnia, amit egy
összetartozó társadalomban, teljes
foglalkoztatás mellett kell elérnie.
E mellett nem szabad elfelejtkezni az emberi
jogok érvényesüléséről, főként a gazdasági
és szociális jogokról, a szolgáltatásokhoz
való hozzáférésről és az erős
munkajogokról. Mindezek védelmet
biztosítanak a polgároknak.

Ferge Zsuzsa
hozzáteszi
Az Európai Szociális Modell közös elvei

• Európa sikereiből senkit sem lehet kirekeszteni.

• A szolidaritás összetartozik az európai sikerességgel.
• Nincs sem választási kényszer, sem ellentmondás a gazdasági és társadalmi
haladás között.
• A jóléti állam nem luxus, nem a gazdasági növekedés terméke, hanem
termelési tényező.
(FZS)
Társadalmi kirekesztődés
Leginkább veszélyeztettek:
• mélyszegénységben élő családok
• sokgyerekes családok
• egyszülős családok
A kirekesztődés megállítása és visszafordítása érdekében
• Nemzeti stratégia készítése és források elosztása a
nemzetállam részéről.
• Akcióprogramok támogatása az EU részéről