"Fura dolog a nő karrierje; az ember elhajigál holmikat a létrán fölfele

haladtában, hogy gyorsabban tudjon mozogni. Elfelejti, hogy ismét

szüksége lesz rájuk, amikor visszatér. Az egyetlen pálya, ami közös minden
nő életében, akár tetszik neki, akár nem: nőnek lenni. Előbb vagy utóbb
hozzá kell látnunk, hogy ezen munkálkodjunk, s nem számít, hogy hányféle
foglalkozásunk volt vagy szerettük volna, hogy legyen. Végső soron semmi
sem számít, csak az, ha ránézhetünk valakire vacsora közben vagy ha
megfordulunk az ágyban - ő ott van. Enélkül nem vagyunk nők... "
Bette Davis
 ELŐSZÓ
Ez a könyv a szerelemről szól, mint sok más női író könyve. A nőket
szenvedélyesen foglalkoztatja a szerelem, elmerülnek benne is - és
keresésében is. A szerelem a nők vesszőparipája, sokkal inkább az ő ügyük,
mint a férfiaké. Ez a könyv nyomatékosan hangsúlyozza e vesszőparipa lét
jogosultságát, valamint a két nem közötti pszichológiai és biológiai
különbségeket.
A rádióban van egy naponta jelentkező műsorom, amelyen az ország
különböző részeiből különféle típusú nőkkel beszélgetek; vannak köztük
falusiak és városiak, eltérő jövedelműek, különböző az iskolai
végzettségük, körülbelül tizennyolc és hatvan év között van az életkoruk,
bár a többség huszonéves, harmincas és fiatal negyvenes. Legtöbbjüknek
van munkája vagy hivatása. Foglalkozásuk nagyon sokféle, a gyári
munkásnőtől a középkori történelmet kutató bölcsészdoktorig, de nem azért
telefonálnak, hogy a munkájukkal kapcsolatban tegyenek föl kérdéseket.
Azért telefonálnak, hogy a férfiakról faggassanak.
Azoknak a nőknek, akikkel beszélgetek, általában nem okoz gondot, hogy
férfi partnert találjanak, de igenis gondot okoz nekik a férjhez menés és a
férjnél maradás. Azt szeretnék, ha elmondanám nekik, hogy mit
csináljanak ezügyben. Csakhogy a férjhez menéshez nem is annyira
csinálnia kell a nőnek valamit, hanem inkább csak lennie, méghozzá a
férfihoz való kötődés szempontjából megfelelő lelkiállapotban.
Ez a bizonyos lelkiállapot kizárólagosan női jellegzetesség, a nőiség
valamiféle sajátos létezésmódja. De a modern nő feladta és elnyomta ezt a
létezésmódot, s most bátorítani kell őt, hogy szerezze vissza elveszített
nőiességét és különösen személyiségének - ahogyan én nevezem - az Anya,
a Madonna és a Kurtizán oldalait. Ez a szemléletváltás ijesztő és nehéz
lehet a mai nő számára, minthogy már régen Amazon nővé változott, ami
teljesen idegen az ő lágyabb természetétől. Ennek az Amazon nőnek,
teljesítményorientált személyként, meg kell tanulnia összeegyeztetni ezt az
újabban felszedett identitást a szerelem iránti igényekkel.
 Az e könyvben szereplő történetek jó részét magánpraxisomban kezelt
páciensek esettörténeteiből állítottam össze; más példák viszont abból a
sok-sok történetből kristályosodtak ki, amelyeket éjszakánként a rádióban
mondtak el a be-/ telefonálók. Minden történeten módosítottam valamit,
hogy megőrizzem azok' névtelenségét, akik oly nagylelkűen megosztották
velem legszemélyesebb gondolataikat és érzéseiket.

Dr. Toni Grant

 BEVEZETÉS
Nőnek lenni sokkal többet jelent az egyszerű nőneműségnél. A női nem
és a nőiség minden korban valami rejtelem volt, olyasmi, ami még a
legműveltebbeket is lenyűgözi és zavarba ejti. Sigmund Freudról mondják,
hogy pályája vége felé így fakadt ki kétségbeesésében: "De hát mit akarnak
a nők?" 1932-ben C. G. Jung ezt írta: "Magától értetődő dolog a beavatottak
körében, hogy a férfiak egyáltalán nem értenek a női pszichológiához, és ez
tényleg így is van. Az igazán megdöbbentő azonban mégiscsak az a
fölfedezés, hogy maguk a nők sem igazodnak ki saját magukon."
A női lélek talán mindig is kiismerhetetlen marad, rejtély mind a férfiak,
mind a nők számára. Egy azonban bizonyos: az utóbbi évtizedben
megváltozott a női tudat. A történelemben eddig sohasem kértek még a nők
ilyen sokat önmaguktól, férjüktől és az élettől. "Megszerezni mindenestől" -
ez lett a modern nő uralkodó etikája és elvárása. Úgy néz ki, hogy a
huszadik században a női lét valami egészen új tartalmat kap. A nőknek a
kétneműség irányában tett erőfeszítései ellenére, létezhet-e a nőiségnek egy
olyan lényege, amely mindig is megvolt és mindig is lesz, valami
alapvetően lényegi különbség a nemek között.
Néhány évvel ezelőtt hozzáfogtam a női lélek rendszeres
tanulmányozásához. Átfésültem az irodalmat, annak reményében, hogy
találok majd egy olyan elméletet, amely megfogalmazza, hogy mit jelent
nőnek lenni. Olyan elméletet szerettem volna, amely egyaránt szívéhez szól
az anyának, a hivatással rendelkező nőnek, a feleségnek és a szeretőnek is.
Olyan elméletet kerestem, amelyben minden nő megszemlélheti és
végérvényesen meg is találhatja önmagát. Végül aztán rábukkantam Carl
Jung és munkatársai ellenálhatatlan művére.
Jung úgy vélte, hogy minden nőben lakozik egy "férfi", és minden
férfiban , egy "nő". A férfi női mivoltát "animá"-nak nevezte, a nő férfi
mivoltát pedig "animus"-nak. Jung megérezte, ahhoz, hogy valaki ahhoz
hogy teljes értékű emberi lény legyen, , egy egész legyen, életük során a
férfiaknak is és a nőknek is egyesíteniük kell magukban a férfi és a nő
jellemvonásokat.
A jungi pszichológia elég bonyolult; a lélekkel éppen úgy foglalkozik,
mint az értelemmel, a szeretettel és a logikával. Nem mentegetőzöm az
egyszerűsítésre irányuló erőfeszítéseim miatt, ugyanis az én könyvem nem
tudósok és nem is hivatásos pszichoanalitikusok számára íródott, hanem
minden olyan nőnek, aki szeretné jobban megérteni a saját életét - és persze
minden olyan férfinak, aki nagyobb tudatossággal szeretne tekinteni a
számára fontos nőre.
 ELSŐ FEJEZET
A női felszabadítás nagy hazugságai: A
félrevezetett modern nő

A mai nő valamiféle férfiutánzat, aki az igazi férfiakkal hadban áll, ettől

aztán meg van zavarodva és nincsen nyugalma. Korunk amerikai nője
Amazon nő és korának terméke. Miben rejlik ereje, melyek gyengéi, mit
nyert és mit veszített? Javarészt erről szól ez a könyv.
A szexuális forradalommal kísért feminista mozgalom kezdetben egy sor
csábító és izgalmas ígérettel kecsegtette a nőket. Ezek az ígéretek
gyönyörűen hangzottak, olyannyira gyönyörűen, hogy az "önmegvalósítás"
és a hivatás kedvéért sok nő otthagyta férjét és gyermekeit, elutasította az
egész házasság- és család-felfogást. Ezekről a törekvésekről, amelyek az
önállóságot és az individualizmust hangsúlyozták, akkoriban azt képzelték,
hogy javítják a nők életminőségét, bővítik választási lehetőségeiket, a
férfiakhoz fűződő viszony tökéletesítésével együtt. Most, körülbelül egy
évtizeddel később, a nőknek szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a
feminizmus és a felszabadító mozgalom sok-sok olyan dolgot ígért, amit
nem tudott betartani.
Sok modern nő manapság kétségbeesetten próbálja újra fölfedezni azt,
amit elveszített - nevezzük nőiességnek, a függőség hatalmának, vagy
aminek tetszik, Vizsgáljunk hát meg néhány olyan kegyetlen jóslást és
beváltatlan ígéretet, amelyet a feminista mozgalom és a szexuális
forradalom szélsőségesebb elemei propagáltak. Ezeket én egyszerűen "A
női felszabadítás nagy hazugságainak” nevezem, melyek súlyosan
eltorzították az amerikai nők tudatát.
 EGYES SZÁMÚ NAGY HAZUGSÁG: MINDENT MEGSZEREZNI

Még Simoné de Beauvoir, A második nem híres-neves feminista szerzője

sem próbálkozott azzal, hogy mindent megszerezzen. Beauvoir szerint a
helyzet egyszer s mindenkorra úgy néz ki, hogy "vagy könyv vagy gyerek".
[ 1 ] A mostani mozgalmak viszont azt hitették el a nőkkel, hogy testi és
lelki erőtartalékaik kimeríthetetlenek, ami persze nem igaz. Akárcsak a
férfiak, a nők is csupán emberek. Annak a nőnek, aki energiáit egy ragyogó
karrier kivitelezésére fordítja, kevesebb ereje marad kapcsolatai
fejlesztésére, férje támogatására és gyermekei nevelésére. Mégis, sok nő
lebecsüli manapság azt a különleges többletet, amit éppen nőként nyújthat
családjának. Azt a nőt, aki intellektuális képességeit és energiáit a férje és a
családja támogatására használja, nem pedig egy munkahelyi
önmegvalósításra, ostobának, fejlődésképtelennek, valahogy tökéletlennek
tekintik. A feminizmus nem csupán azt állítja, hogy a nők képesek
megcsinálni ugyanazt, amit a férfiak, hanem azt is, hogy a nők csinálják
meg mindazt, amit a férfiak megcsinálnak. S minthogy a férfiak egyszerűen
nem képesek bizonyos dolgokra (pl. a gyerekszülésre), ez arra kényszeríti a
mai nőt, hogy valamiféle emberfeletti, kettős feladatot vállaljon, ami
gyakran kimeríti és eredménytelenné teszi. Lényegében ez a mai nő
leküzdhetetlen ellentmondása: megkaphatja az egész világot - vagy
legalább egy helyet benne de gyakran úgy tűnik, hogy az az ár, amit fizetnie
kell érte, az éppen a lélek elvesztése volt.
 KETTES SZÁMÚ NAGY HAZUGSÁG: A KÉTNEMŰSÉG
Az a hiedelem, hogy a nő és a férfi alapjában véve egyforma, egyszerűen
nem igaz. A férfi és a nő nemcsak biológiailag és anatómiailag, hanem
lelkileg is különbözik egymástól. Általános megfigyelés, hogy a nők
bonyolultabbak, titokzatosabbak, változékonyabbak, intuitívabbak, és
nagyobb érdeklődést mutatnak a szeretet és az emberi kapcsolatok iránt.
Beauvoir és mások azt a képtelenséget állítják, hogy ezek a különbségek
tisztán kulturális jellegűek. Carol Gijligan, a Harvard klinikai
pszichológusa, az Más hangon című művében [2] hosszasan elemez egy
egész sor tanulmányt, amelyek megfigyeléseket tartalmaznak arról, hogy
hogyan viselkednek a kisfiúk és a kislányok a játszótéren. A
tanulmányokból világosan kiderül, hogy a gyerekek viselkedése lényegesen
eltérő: a kisfiúk szabályok vagy megállapodásos elvek szerint játszanak, és
e szabályok betartását rendkívül fontosnak tartják. A szabályok megszegése
főbenjáró bűnnek számít, és a csoportból való kizárást vonja maga után. A
kislányok viszont kevés szabályt állítanak föl, és a tulajdonképpeni játékban
többnyire még azt a keveset sem tartják be. Inkább érzelmi beállítottságúak,
vagyis azt akarják, hogy mindenki jól érezze magát és boldog legyen. Azok
az elvek vagy szabályok, amelyek szerint a kislányok élnek - kapcsolati
szabályok: vagyis olyan szabályok, amelyekre azért van szükség, hogy az
emberek kijöjjenek egymással. Egyszerűbben fogalmazva: a kislányok - és
a felnőtt nők - többet törődnek a szeretettel, mint a törvényekkel. Ez a női
természet lényege.
 HÁRMAS SZÁMÚ NAGY HAZUGSÁG: A TELJESÍTMÉNY
FOKOZZA A KÍVÁNATOSSÁGOT

Ez a hazugság azt sugallja, hogy a sikerek a nőket kívánatosabbá teszik a

férfiak számára. Sokan hittek az önmegvalósításnak ebben a mítoszában,
míg rá nem jöttek, hogy az egész csak a férfiakkal való versengéshez vezet,
ami helyénvaló az üzleti világban, de nem sok keresnivalója van a
személyes szférában. Sok nő úgy közelít egy férfihoz, mint egy újabb
próbatételhez, mint egy újabb megszerzendő trófeához.
Hogy hogy nem, az az elképzelés vált uralkodóvá, hogy a szakmai siker
és a társadalmi pozíció kívánatosabbá teszi a nőket. A hatvanas és hetvenes
évek felszabadítási mozgalmai éppen azt a kérdést nem érintették, vagy tán
föl sem fogták, hogy mi az, amit a férfiak igazán értékelnek s kedvelnek a
nőkben. A férfiak biztosan csodálattal és tisztelettel tekintenek a sikeres
nőkre, épp úgy, ahogy a sikeres férfiakat is csodálják és tisztelik. A
személyes férfi-nő kapcsolatokban azonban mások a hajtóerők. A
szerelemben a nőt legkevésbé sem szakmai sikereiért imádják, hanem
különös, női tulajdonságaiért. Ezek a tulajdonságok például a szeretet, a
kapcsolattartás, a segítőkészség és a gyengédség.
A modern nőt gyakran döbbenettel és mélységes csalódással tölti el az,
hogy nehezen kivívott szakmai sikerei nem hozták meg azt a férfiúi
rajongást és azt a nemek közti jobb viszonyt, amit a feminizmus ígért neki.
A modern nő nem számított arra, hogy a túliskolázottság kárára lehet a
férfiakhoz való kötődés képességének. Pedig a felmérési adatok azt
mutatják, hogy minél magasabb egy nő iskolai végzettsége, annál kisebb
eséllyel tud férjhez menni, mert annál kevesebb megfelelő partner közül
választhat majd. Egyszerűen szólva, nagy hazugság, hogy a férfiak azért
kívánnak meg egy nőt vagy epekednek utána, mert magas iskolai
végzettsége van. Az iskolai végzettség lehet, hogy előny a piacon, ám
szívbéli ügyekben inkább hátrányt jelenthet.
 NÉGYES SZÁMÚ NAGY HAZUGSÁG: A "KIAKNÁZATLAN
LEHETŐSÉGEK"
Ez az a tévhit, hogy mindannyian óriási lehetőségeket hordozunk
magunkban, s e lehetőségeket egyszerűen muszáj valóra is váltanunk. Az
persze igaz, hogy mindannyiunkban vannak kihasználatlan képességek. De
nagyon kevés ember érzi úgy, hogy legalább részben, és még kevesebb,
hogy maradék nélkül kihasználja ezeket a képességeket. A modern nő pedig
áldozatul esett annak a kegyetlen mítosznak, hogy ő "különleges", hogy ő a
kevesek egyike, miközben sokkal valószínűbb, hogy hétköznapi teremtés és
egy a sok közül. Valójában szenved attól, amit ma "nagyzolásnak" szoktak
nevezni, vagyis attól, hogy sokkal fontosabbnak hiszi magát, mint amilyen
a valóságban. A modern nő tehát óriási testi és lelki energiákat fektet a
munkába, és gyakran mégis elégedetlen szakmai előrehaladásával és
életének alakulásával. Ez néha a nők hátrányos megkülönböztetése miatt
van így; ám többnyire annak az egyszerű ténynek köszönhető, hogy a
legtöbb nő ugyanúgy átlagember, ahogyan a legtöbb férfi is az. És ahogy a
legtöbb férfi, a mai átlagnő is csak egy fogaskerék a munkagépezetben,
nagyon csekélyke a valószínűsége, hogy valaha is ő legyen a cég elnöke.
ÖTÖS SZÁMÚ NAGY HAZUGSÁG: A SZEXUÁLIS EGYENLŐSÉG
A nőfelszabadító mozgalomnak ez a hazugsága, amelyet főként a
szexuális forradalom terjesztett el, különlegesen romboló hatású, mivel azt
akarja elhitetni, hogy a férfiak és a nők egyformán tudják élvezni a szexet.
A valóságban azonban a legtöbb nő egyszerűen nem tudja a szexet olyan
könnyen elválasztani a szerelemtől, mint a férfiak. Az alkalmi szex
általában a szomorúság és a kielégítetlenség érzését hagyja maga után.
Freudnak igaza volt: a biológia a végzetünk. Fogamzásgátlás ide vagy oda,
bizonyos dolgok sohasem változnak; magának az életnek a természetét nem
tudjuk átalakítani. Megmarad a "kilenc perc a férfinak, kilenc hónap a
nőnek". Minden egyes nemi aktus egy új élettel való szembesülés
lehetőségét jelenti. Ezért a nemi aktus mélységes és maradandó történés a
nő számára, mivel ő az, aki magában hordozza egy új élet létrehozásának
lehetőségét; hiszen a nő rendelkezik a faj reprodukálásához szükséges
fizikai és pszichés apparátussal. A szexuális egyenlőség hazugsága
szexuális szabadsághoz vezetett. Eltávolította a nőket a testüktől, és
tulajdonképpen igazi lelküktől is.
 HATOS SZÁMÚ NAGY HAZUGSÁG: AZ ANYASÁG
MEGTAGADÁSA
A modern nő nem hajlandó elfogadni, hogy kérlelhetetlenül múlnak az
évek, ebből aztán a férjhez menés és a gyerekszülés elég általános
halogatása következett az egyéni érdekek és a munkahelyi karrier-célok
kedvéért. A legújabb orvosi kutatások megerősítették, amit egyébként már
rég sejtettünk: a késői terhesség sok hátránnyal jár mind az anya, mind
pedig a gyermek számára. Még egyszer - nem az a kérdés, hogy az
anyaságot lehet-e, hanem az, hogy szabad-e halogatni. A petefészek nem
működik örökké, és ma a harmincöt fölötti nők gyakran esnek pánikba,
amikor váratlanul elkeseredett versenyfutásra kényszerülnek az idővel. Azt
gondolván, hogy "örökifjú" tud maradni, egy reggel a nő arra ébred, hogy ő
is csak ember, és - öregszik.
 HETES SZÁMÚ NAGY HAZUGSÁG: "NŐIESNEK” LENNI -
GYENGESÉG
Ez a hazugság tagadja a nőiesség hatalmát.
A hagyományos női viselkedésformákat - a szelídséget, a kedvességet, a
jóságot és a ragaszkodást - gyakran egyszerűen nevetségesnek tekintették.
A lányos, áradó érzelmességet, amely oly természetesen fakad a legtöbb
nőből, férfias agresszivitás váltotta fel. A valóságban azonban a nőies
"szelíd" magatartásnak óriási hatalma van és szinte hipnotikus vonzerőt
gyakorol a férfiakra, de még a nőkre is. Fokozzák a nő sebezhetőségét,
érzékenységét, ám kívánatossá teszi. S a férfiből nagyfokú odaadást és
védelmezési reflexet vált ki. Sok "felszabadult nő" nem tudta felismerni,
hogy a férfiak jobban szeretik azokat, a nőket, akiknek a magatartása
különbözik az övékétől. A modern nő újabban felszedett férfias
megnyilvánulásai az önérvényesítés szempontjából hatékonyak lehetnek a
piacon, de gyakran kellemetlenek és romboló hatásúak mind a férfi, mind
pedig a nő számára a személyi kapcsolatokban. Úgy tűnik, hogy ma sok nő
nem is tudja, hogyan kell nőiesen viselkedni, s ezen a téren tanulásra
szorul.
 NYOLCAS SZÁMÚ NAGY HAZUGSÁG: CSELEKEDNI JOBB,
MINT LENNI
Az aktivitás jobb, mint a passzivitás, vagyis például, hangot adni
véleményünknek jobb, mint hallgatni. A hagyományos női magatartás
egyfajta passzív befogadást és hallgatást jelent. Ezt a magatartást
értéktelennek nyilvánította a feminizmus, mondván, hogy megalázó a nő
számára és nem eredményes az élet harcaiban Van ugyan némi igazság
abban, hogy a passzív befogadás nem valami hathatós eszköz a külvilágbéli
ügyekben, viszont nagyon nagyra értékelt női tulajdonság a szerelem
világában. Hallgatni, jelen lenni és nyitott szívvel és lélekkel befogadni a
másikat - ez mindig is a nő egyik életfontosságú szerepe volt A legtöbb nő
ezt egészen természetesen teszi, de sokan elkezdték kényelmetlenül érezni
magukat ebben a szerepben. Inkább az ellentmondást nem tűrő modort, az
agressziót, az önkifejezést és a hatalmat fejlesztették magukban ész nélkül,
lázas igyekezettel fojtván el lelkükben a szerelem és a ragaszkodás nőies
ösztöneit.
 KILENCES SZÁMÚ NAGY HAZUGSÁG: AZ ÖNÁLLÓSÁG
MÍTOSZA
Szinte már halljuk is a híres feminista jelszót: "Úgy kell a nőnek a férfi,
mint halnak a bicikli". A szexuális és egyéb önállóságra irányuló kísérletek
az amazon-gondolkodásmód ismertetőjegyei, de nemcsak a mai amerikai
társadalomban, hanem már az antik mitológiákban is. A legendás amazon
kultúrában az amazonok élete mindenestől női volt, ám férfiak nélkül. A
szaporodásban érintett nők egyszer egy évben átmentek a szomszédos
szigetekre, találkoztak a legkívánatosabb és legférfiasabb férfiakkal, majd
szépen egyedül tértek vissza a saját szigetükre, hogy megszüljék a
találkozásból fogant gyerekeket. A kislányokat megtartották és fölnevelték
az amazon-társadalomban; a fiúgyermekeket azonban visszaküldték azokba
a közösségekbe, ahonnan ők származtak. Az amerikai társadalom még nem
jutott el egészen eddig a pontig. A legutóbbi évtizedben azonban már nem
volt meglepő, ha azt hallottuk, hogy a modern nők "csődöröknek" nevezték
a férfiakat; vagyis olyasvalakiknek, akik a közösülésen és a tenyésztésen
kívül semmi másra nem jók. És ha megkérdeznek egy modern nőt, hogy
pontosan mire is kell neki a férfi, akkor könnyen előfordulhat, hogy azt
feleli: "gyerekcsinálásra".
TÍZES SZÁMÚ NAGY HAZUGSÁG: HOGY A NŐK KEDVELIK A
FÉRFIAK ELNŐIESÍTÉSÉT
Ahogy a nők egyre több férfi-értéket, a férfiak pedig mind több női
értéket tettek magukévá, azt hittük, sokkal jobban fogjuk élvezni egymást.
Valójában azonban a modern "szelíd férfit" könyörtelenül kifigurázták a
nők, s most a férfias férfi a divat. A nők sóvárognak valami után, még nem
tudják pontosan, hogy mi az, de már kezdik gyanítani, hogy van valami
köze ahhoz, hogy ismét "igazi nő" legyen belőlük, és egy "igazi férfi"
legyen a társuk.
Valójában kevés férfi akar visszatérni az ötvenes évek régimódi
férfiideáljához, ahogy az átlagnő sem akar ma olyan lenni, mint az ötvenes
évek asszonyai. Az öntudatot, ha egyszer fölébredt, nem lehet elaltatni;
ahogy Thomas Wolfe mondta valamikor: "Az ember többé nem mehet
haza." Mindazon által a mai nők szeretnének visszahozni valamit abból,
ami régen volt. Szeretnék újra "szelídnek" érezni magukat, és cserébe
megfelelő erélyt szeretnének tapasztalni a férfiakban.
Alapjában véve ez nem más, mint vágyakozás egy kis lazítás után, hogy
végre megadhassák magukat női mivoltuknak, amely magatartás kevesebb
energiát es kevesebb figyelmet igényel. Ez a megadás azonban még túl
ijesztő a modern Amazon nő számára, mert úgy érzi, hogy rengeteg
tennivalója van a világban.
Annak érdekében, hogy jobban megértsük a kultúránkat átható amazon
gondolkodásmódot, a következő fejezetet az ókori görög mitológia egyik
híres amazon hősnőjének szenteljük.
 MÁSODIK FEJEZET
Az Amazon nő: Fegyverben és harcra készen
Az utóbbi két évtized női felszabadítási mozgalmai egy amazon
társadalom felé vezettek bennünket. Sok mai nő fogadta el a feminizmus és
a szexuális egyenlőség eszméit, és vitte túlzásba is azokat, kialakítva
magában valamit, amit a világhoz való amazon hozzáállásnak tekinthetünk.
A legenda szerint az amazon kultúra semmibe vette a férfiakat,
eltávolította őket az összes vezető pozícióból, és gyakorlatilag kizárta őket
minden társadalmi tevékenységből. Az amazon-legenda egyes változataiban
minden férfi rabszolga volt. Más változatokban a szomszédos szigetek
"tenyészférfiait" egyszerűen csak a fajfenntartás eszközeként használták,
majd azután afféle fekete özvegy módra elhajították őket. Ijesztően hasonló
módon ahhoz, ahogyan a mai Amazon nő megkaparintja, majd félrelöki a
szeretőjét. Az önmegvalósításról és a szakmai karrierről alkotott nagy
amazon rögeszme fényében egyetlen férfi sem olyan fontos.
Az eredeti amazon legendában Hippolyta, az amazon királynő végül
mégis kapcsolatra lép egy férfival, amely kapcsolat kiteljesíti Hippolyta
nőiségét, de egyben az amazon kultúra végérvényes bukását is magával
hozza.
 HIPPOLYTA

Az amazon legendát megelevenítő, Bika a tengerből (3) című könyvében

Mary Renault elmeséli, ahogy Thészeusz athéni király az amazonok
szigetére vetődik és ugyancsak elámul a látottakon.
"Ha ezek a nők - álmélkodik Thészeusz -, vajon milyenek lehetnek a
férfiak?" A nők, akiket lát, semmiben sem hasonlítanak az otthon-ülő szelíd
athéni asszonyokra; ezek itt harcos nők - csinosak, edzettek, kiúsznak a
nyílt tengerre, szőrén ülik meg a lovat, és föl vannak fegyverkezve. Testük
aranybarna a naptól, szőke hajuk pedig hosszú, vastag fonatban lóg a
hátukon. Thészeuszt azonnal megigézi Hippolyta, az amazon királynő.
Azelőtt sohasem látott még ilyen hibátlanul szép és büszke arcot. Azt
mondja róla, "olyan, mint a hold-istennő, halált hozó és ártatlan; gyöngéd,
de vad is, akár az oroszlán." Azonnal megkívánja Hippolytát, de hamarosan
észreveszi, hogy a királynő törzsében nincs férfi, akivel megvívhatna érte.
A harcos, akivel meg kell verekednie, maga Hippolyta.
Hogyan kezdjen mármost e küzdelemhez - ez Thészeusz újabb nagy
próbatétele, mert észreveszi, hogy Hippolyta ugyanolyan képességű harcos,
mint ő maga. Érzi, hogy a királynő mindhalálig fog küzdeni, ő azonban élve
szeretné legyőzni. Meglátván a nőt a férfi mögött, meg akarja szerezni.
Mielőtt folytatnánk ezt az antik mesét, álljunk meg egy pillanatra, és
nézzük meg, mi érvényes belőle a mai Amazon nő számára. Számos mai nő
azonosítható Hippolytával, az amazonok királynőjével. Titokban a nagy
"király" után vágyakozik, hogy jöjjön el érte már, csakhogy a legtöbb
férfinak nincs kedve afféle nővel viaskodni, amilyen Thészeusz királynak
jutott. Inkább visszavonul a csetepatéból és elmegy egy szelídebb leányzó
után nézni. De hát ez csak egy mesebéli történet, úgy hogy folytassuk is...

Thészeusz, akit elragadott a szenvedély, érzi, hogy végzete, de egész

élete is az amazon királynő életéhez van kötve. Óvatosan méregetik
egymást, és bár más nyelvet beszélnek, sikerül megérteniük egymást.
Thészeusz kijelenti, hogy békével jött, de Hippolyta haragra lobban, mert
megtudja, hogy Thészeusz végignézett egy ősi, rituális táncot, a
"Misztérium"-ot, amelyet férfiszem nem láthat. Ennek a merénynek halál a
büntetése, és Hippolyta és Artemis Hold-Szüzei harcra hívják ki Thészeuszt
és embereit. Thészeusz azonban így szól: "Én voltam az, aki láttam...
Párviadalra hívlak ki téged, Szüzek Királya... Állj ki velem, Hippolyta.
Király nem utasíthat vissza egy királyt."
Hippolyta büszkeségébe és önérzetébe vág a dolog. Csak annyit kér,
hogy ha elesne a párviadalban, Thészeusz kímélje meg szentséges
szertartásaik földjét, és békével hagyja el amazon szüzeit. Thészeusz
készségesen beleegyezik ebbe, és azt kéri, hogy abban az esetben viszont,
ha ő esne el, azon a hegyen temessék el, ahol most állnak. Miután így
megállapodtak, Thészeusz még hozzátesz valamit: "Ha én győzök, s te élve
maradsz, királynak kell elismerned és követned kell engem." Hippolyta
azonban ekkor még nem fogja föl teljesen Thészeusz szándékát, mert
egyszerűen csak így válaszol: "Én mindhalálig harcolok." A király, tudván,
hogy nem fogja megölni a lányt, erre ezt mondja: "Az élet és a halál az
istenek kezében van. Elfogadod-e hát?"
Harcostársnői tiltakozása ellenére Hippolyta elfogadja a feltételt, majd
először dárdát, azután kardot választ magának fegyverül. Ádázul és
halálraszántan küzd, oly vadul és sebesen, hogy a király ezt gondolja
magában: "Milyen jó, hogy nem kell minden nap ezt csinálnom!" Végül
aztán vakmerőén ráveti magát és a földre dönti a királynőt. Mozdulatlanul
tartja nagyon sokáig, megpróbálva megnyugtatni őt. Azután így szól: "A
harcnak vége, Hippolyta. Nem haltál meg. Megtartod-e ígéreted?"
Hippolyta kábultan feleli: "Úgy legyen." Athén nagy királya ekkor a
karjaiba emeli Hippolytát és elviszi a küzdőtérről, érezvén, hogy sorsuk
örökre összekapcsolódott.
 MINDENT A SZERELEMÉRT

Elsodródva a címe Lina Wertmüller filmjének, amely egy közös női

fantáziát ír le. "Elsodródva lenni" azonban nem az az állapot, amit a modern
Amazon nő megengedhet magának, ha fontos neki a szakmai karrier. A
férfiak belesodródhatnak egy szerelembe, miközben egész szépen haladnak
előre az üzleti és a politikai életben - bár tudunk néhány birodalomról,
amely egy nő miatt hullott széjjel. Például, a világ csak állt és bámult
döbbenten, amikor a windsori herceg lemondott trónjáról "azért a nőért, akit
szeretek". De a herceg, attól tartok, kivétel volt. Kevés férfi hajlandó
mindent föláldozni a szerelemért.
A nők nem ilyenek. Bölcs könyvében, az Ismerni a nőt-ben (4) a jungista
pszichiáter, Iréné Claremont de Castillejo hangsúlyozza, hogy egy férfival
viszonyba kerülve még a legerősebb Amazon nő is megadja magát és
alkalmazkodik a férfihoz. A nő második természete, hogy a szerelmet
helyezi minden elé. Nem gondolkodva és nem szándékosan tesszük úgy,
hanem magától értetődő módon. A legutóbbi generáció ideológiája azt
hitette el velünk, hogy ez egyszerűen a nevelés eredménye, nem pedig a
természeté, és hogy olyan magatartásmód, amit a férfiak határoztak meg a
patriarchális társadalomban. Csakhogy az alkalmazkodás minden jel szerint
tényleg természetes módon adódik, a nők többsége számára, különösen az
általuk igazán szeretett és csodált férfi jelenlétében. Ez aztán egyszerre
szégyen és aggodalom forrása is volt az 1980-as évek Amazon nője
számára. Az elgyöngülés feletti szégyené, amit "szívügyekben" érez, és az
aggodalomé önuralma elvesztése miatt. Mert, akárcsak Hippolyta, a legtöbb
nő, aki egy férfihoz köti magát, az követni is fogja a férfit. A szerelemben
szinte mindig a nő az, aki a férj területét választja, s nem fordítva.
Hippolyta - akárcsak a mi korunk amazonjai -, csak az önálló és független
életet ismeri. Hogy egy férfihoz kösse magát, meg sem fordul a fejében, ez
nem lehet az ő életútja. Tiltja is az amazon törvény. Meg van zavarodva és
ki van borulva, amiért alá kell vetnie magát ennek a nagy királynak, de mert
erényes nő, követi őt, ahogy ígérte. Nem sokkal ezután, az éjszaka kellős
közepén, amikor sátruk mélyére húzódtak vissza, egy amazon Hold-Szűz
jött el a királynőhöz és egy tőrt csúsztatott oda neki, olyat, amilyet a rituális
"Misztérium”-táncnál is haszáltak. A megtébolyodott és megzavarodott
Hippolyta odalopózik az alvó Thészeuszhoz, aki igazából nem is alszik,
csak nyugodtan fekve várja végzetét. Tőrdöfés helyett azonban az asszony
reá hulló könnyeinek nedvességét érzi, azokét a könnyekét, amelyek
Hippolyta újra fölfedezett női érzelmeit jelképezik. Thészeusz nem akarja
megszégyeníteni nőjét, ezért mozdulatlan marad továbbra is, de csak egy
pillanatig, mert Hippolyta hirtelen elfordul, hogy inkább saját szívébe
mártsa a tőrt.
Thészeusz ekkor, a krétai bikaviadalokon tanult fürgeséggel fölugrik,
megragadja Hippolyta csuklóját, elveszi tőle a tőrt és félrehajítja a sátor
sarkába. Megpróbálja vigasztalni a boldogtalan királynőt, ezekkel a
szavakkal: "Az ember gyakran teszi kockára az életét semmiségekért. Miért
ne kockáztatná hát nagy dolgokért?" Hippolyta nem tud mit felelni, mert
még mindig nem érti az életében bekövetkezett fordulat jelentőségét.
Akarata ellenére azonban már kezd bízni királyában, és ahogyan az éjszakai
eső hullik alá a fellegekből, úgy omlik ő is a férfi erős karjaiba, és csak
zokog, zokog.
"A szerelem úgy ér minket, mint a születés - idézi föl Thészeusz -,
jobban tudva a maga idejének eljövetelét, mint azok, akik várnak reá. Habár
Hippolyta kevesebbet tud, mint bármelyik szolgálólány, aki kihallgathatta
az asszonybeszédeket, mégis többet tud, csupán azzal, hogy engem ismer.
Saját életem megengedi, hogy őbenne éljek; pedig azelőtt minden nővel
magamra maradtam."
Később, ahogy Hippolyta érzi Thészeusz iránti szerelmének növekedését
és egyre közelebb kerül a férfihoz, bevallja neki, hogy annak idején, amikor
megadta magát a küzdőtéren, csak az üresség és megtagadottság érzése
maradt a lelkében. Úgy megfosztották amazon-páncéljától, hogy egyre csak
az járt a fejében: "Nem vagyok már semmi."
A legtöbb mai Amazon nő hasonlóképpen halálosan retteg attól, hogy
elveszíti saját személyiségét, ha hozzáköti sorsát egy férfihoz. Mivel ez
érzelmi köteléket jelent, az érzelmi kötelékek pedig az önfeladást, bizonyos
fajta alárendelődést és átalakulást követel meg. De az Amazon nő gyakran
attól fél, hogy ez az átváltozás az identitásnak az elvesztését jelentheti,
amelynek létrehozásán oly sokat fáradozott és oly keményen dolgozott.
Thészeusz és Hippolyta legendája azonban nem az alárendelődéssel és a
személyiség elvesztésével végződik. Épp ellenkezőleg, gazdag
meseszövéssel folytatódik Hippolyta athéni életének és pszichológiai
fejlődésének története, ahogy nőként megtanulja elfogadni egy egészen új
önmagát. A mai amazonoknak is erre van szükségük, de sajnos, nagyon
kevés az olyan férfi, akár király, akár nem, aki hajlandó időt és energiát
áldozni a "fiú mögött rejtőző leány" megszelídítésére. A háborúban a
megadás természetesen vereséget jelent. De a szerelemben (ahogy
Hippolyta is fölfedezi), a megadás a nő számára - győzelem. Beletartozik
ebbe a női képességek elfogadása, a maradéktalan feltárulkozás egy
férfinak, teljes hittel és bizalommal, ami nem önmagunk elveszítését jelenti,
hanem azt, hogy többek leszünk, mint azelőtt voltunk. De ez kockázatos
vállalkozás, s az embernek nyugodt lelkiállapotra van szüksége hozzá és
nyitottnak kell lennie iránta.
 STRESSZBEN ÉS IDEGFESZÜLTSÉGBEN

A mai Amazon nő se nem nyugodt, se nem nyitott. Idegfeszültségben él

és kimerült; agya folyton túlórázik. Valahogy mindig a csatamezőn van,
nem a férfi iránti fogékonyság készenléti állapotában. Természetesen ez az,
ami miatt sok nő jobban szereti az "érzékeny férfi" társaságát, aki képes
megnyugtatni őt és el játszadozni vele. De sajnos, e férfiakból hiányzik
minden agresszivitás, és gyakran utasítják vissza őket a férfiasság hiánya
miatt. A tündérmesék a valóságban tényleg csak tündérmesék, és Thészeusz
csupán az álmok hőse, a mesebeli király, aki elég érzékeny ahhoz, hogy
megszerezzen és elfogadjon egy harcos nőt. A legtöbb ember egyszerűen
azt mondaná: "Minek vesződni vele?" A harcias nők körül túl sok a
bonyodalom. Hallgassuk csak meg W.-t, a huszonnyolc éves tisztviselőnőt:
"Fantasztikus hatalmat és sikereket értem el a világban. Erős vagyok és
szigorú, és nagy tiszteletnek örvendek. Agyam szüntelenül dolgozik. És
nem kapcsol ki még akkor sem, ha egy férfival vagyok az ágyban.
Egyfolytában koncentrál. Szeretőim mindig arról panaszkodnak, hogy
milyen sokáig tart engem felizgatni és ellazítani, de őszintén szólva, fejben
lejátszani egy üzleti tárgyalást sokkal izgalmasabb és kívánatosabb dolog,
mint elérni még egy orgazmust."
Az ilyen nő számára a szex lekötöttséget jelent, nem pedig kötődést.
Szeretkezés közben sokan mindenféléről fantáziáinak, nehogy túlságosan
kötődjenek éppen aktuális partnerükhöz. A fantázia ugyan önmagában még
teljesen normális dolog, amely gyakran fokozhatja a tényleges szexuális
élményt, de a fantázia a távolságtartás eszközeként is bevethető, vagyis
biztonságosabb dolog azt képzelni, hogy az ember valaki mással van éppen,
vagy egyenesen azt, hogy ő maga most egy másvalaki. Hogy egyszerűen
önmaga legyen és alávesse magát a jelenlévő férfi irányításának - ez
túlságosan is fenyegető kilátás lehet.
És jó okai vannak ennek a félelemnek, mert az a nő, aki igazán
bensőséges viszonyban van saját nőiességével, csak egy olyan férfinak
hajlandó alárendelni magát, akiben megbízik és akit tisztel. A mai Amazon
nő ösztönösen érzi ezt; s ha egyáltalán behódol, akkor is gyakran megtartja
az egy lépés távolságot a férfiakkal szemben, akikkel kapcsolatban még
abban sem biztos, hogy tulajdonképpen szereti-e őket. Minthogy a
szerelem, vagyis az önuralom elvesztése kétségbeejtő gondolat számára,
gyakran választ olyan férfiakat, akiket "rangon alulinak" tekint, olyanokat,
akik pillanatnyilag izgalomba hozhatják, de akikről tudja, hogy nem lehet
közös jövőjük.
És valóban, egy jövőtlen kapcsolatban az igazi kötődés nemcsak nehéz
ügy, hanem ostobaság is. Ha egy nő tudja, hogy egy viszonynak nincs
jövője, akkor tényleg semmi oka nincs arra, hogy kellemesnek érezze, hogy
lemondjon a férfi javára lényének bármely részéről - talán a testét
leszámítva. De a mai nő attól való félelme, hogy egy férfi uralkodjon fölötte
és irányítsa őt, nem hagyhatja érintetlenül a férfi-nő viszony testi
vonatkozásait sem.
 FÖLÜL LENNI

A szélsőséges Amazon nő számára egy szexuális összejövetel afféle

sportesemény lehet, jó lehetőség mesterfokú technikai tudásának
bemutatására, amely mutatvány azután saját szexuális magánolimpiájának
sztárjává emeli őt. Minthogy a "tökélymánia rabja", úgy érzi, szexuálisan is
tökéletesnek kell lenne vagyis kézben kell tartania a dolgokat. Ez kemény,
szélsőségesen férfias nézőpont. Az ilyen nő gyakran nem kedvtelésből
szeretkezik, hanem azért, hogy bizonyítsa szexuális vitézségét, oly sok
gyönyörben részesítve a férfit, hogy az bizonyos értelemben már az
áldozatává váljon.
Az amazon szexualitásról szól egyik előadás után C., a nagyon csinos
reklámügyintéző feltárta saját erős és állandó kívánságát, hogy az ő kezében
legyen a hatalom még a szeretkezés kellős közepén is:
"Azt hiszem, mindent csináltam már az ágyban, de kedvenc pózom az, ha
én vagyok fölül. Fölül győztesnek, gyönyörűnek, a dolgok irányítójának
érzem magam és nem sebezhetőnek és kiszolgáltatottnak, mint néha a
'misszionárius pózban’. Imádom a gondolatát is annak, hogy egy nagy erős
férfi fekszik alattam, élvezetes tehetetlenségre kárhoztatva. Egy sebesült
férfi borzasztóan izgató. Egyszer szeretkeztem egy hatalmas, izmos
’Szamoai vademberrel’ (tényleg odavalósi volt!), akinek gipszben volt a
lába. Nagyon szenvedélyes férfi volt, de csak arra volt képes, hogy fölállítsa
a farkát és hanyatt feküdjön - ami éppen jól jött nekem, mert ez azon kevés
pózok egyike, melyekben el tudok élvezi.
De az elélvezés nem igazán célom a szexben. Azt akarom inkább, hogy
minden nőnél jobban kívánjanak azok a férfiak, akikkel vagyok. Gondosan
kiderítem minden férfiismerősöm szexuális szükségleteit és vágyait, s azt,
hogy milyen pózokat és dolgokat kell bevetnem ahhoz, hogy mindegyikük
’a legjobb’-nak nyilvánítson engem. Akkor érzem tökéletesnek a
kapcsolatot, amikor visszajut hozzám a pletyka (ahogy az mindig is
bekövetkezik), hogy én tényleg "óriási" vagyok az ágyban. Ehhez általában
három hónap kell. Ennél a pontnál aztán, amikor tudom már, hogy
'győztem’, általában otthagyom a férfit és elindulok a következő
meghódítására".
Az ilyen típusú nő mindig vetélkedik, mindig dolgozik, még akkor is,
amikor látszólag éppen semmit sem csinál. Annyira teljesítmény-orientált,
még az ágyban is, hogy az állandó idegfeszültség és kimerültség
állapotában van. Igazi harcoshoz illő módon mindig fegyverben áll és
harcra kész. Abban érdekelt, hogy a legjobb legyen és szabad, nem pedig
abban, hogy egy életre egy férfihoz kösse magát.
De hát mi is a valódi értéke a kötődésnek és a ragaszkodásnak a modern
nő számára (az utódok nemzésének nyilvánvaló szükségletén kívül)?
Tipikusan szegényes szexuális partnerválasztékát figyelembe véve, a
tényleges kötődés az Amazon nő számára valóban meggondolatlanság
lenne. Anyjától és nagyanyjától eltérően nem "férjnek való" férfiakat
választ, hanem inkább olyanokat, akik most éppen örömöt nyújtanak
érzékeinek, vagy esetleg intellektusának. Mintha nem működne jól a
választási képessége; mintha nem tudná, hogy igazából ki az a jó ember".
Ha az ember kötődni akar vagy alárendelődni valakinek, akkor az egésznek
csak abban az esetben van értelme, ha baráttal teszi, nem egy idegennel, egy
életre szóló partnerrel, nem pedig egy egyéjszakás futó kalanddal.
Szerelmi ügyekben a valóságban a férfiak is sokszor rosszul választanak,
azonban ez nem jár olyan kétségbeejtő következményekkel, mint a nők
esetében. S tényleg egyáltalán nem olyan borzasztó; még hízeleghet is a
férfi önbecsülésének, ha elmegy egy nyilvánosházba, ha elkapja az egyetem
"ledér nőjét", ha begyűjt egy könnyű skalpot. Van a férfiakban egy nagyon
primitív vágy, hogy lefelé párosodjanak, mint ahogy megvan a nőkben is
egy hasonlóan primitív vágy a fölfelé párosodásra. Úgy vélem, hogy ez az
ösztön a nemi biológiában gyökerezik: a férfiak fizikailag "lefelé"
haladnak; azaz elmélyednek a nőbe. Ezen kívül a dolog a férfinak a
dominancia és kontroll iránti biológiai szükségleteivel is kapcsolatban áll.
Egy férfi nem tűr meg maga körül olyasmit, ami fölött nincs kontrollja;
kasztrációs veszélyt érez benne. Fejlődéstanilag a férfinak az a
pszichológiai küldetése az életben, hogy leváljon az anyjáról, hogy soha
többé nő ne uralkodjon rajta. Így aztán egy uralkodó és erős nőt fölszedni,
akit nem tud ellenőrizni - aki a nagyobb hatalom, több pénz és magasabb
társadalmi rang pozíciójából tárgyal, aki mindig kifejezésre juttatja akaratát
és véleményét - veszélyes a férfi számára, mivel tudat alatti kasztrációs
fenyegetést jelent. S ez, természetesen egyben a férfiasság lelki
megsemmisítése - biztos halál.
A férfiakat is és a nőket is a nők szülik. De a férfinak sokkal
erőteljesebben kell megkülönböztetne magát anyjától, mint a nőnek. A férfi
anyai, tehát női ellenőrzés alatt kezdi az életét. Ahhoz, hogy belevethesse
magát a férfi-mivoltba, nélkülözhetetlen, hogy szakítson anyjával és saját
hatalmát érvényesítse a világban. Ez az, amit függetlenségnek,
önállóságnak hívnak, és ami központi jelentőségű a férfi fejlődése
szempontjából. A nőt is asszony szüli, de egy nőnek nincsen akkora
szüksége arra, hogy megkülönböztesse magát anyjától, minthogy egyforma
neműek. Ismerni a nőt című könyvében Iréné Claremont de Castillejo
rámutat, hogy a nő számára központi jelentőségű az anyával, vagyis
tulajdonképpen a "Földanyával" való kapcsolat. Idézi egy független, fiatal,
értelmiségi nő véleményét:
"Nem is tudják elképzelni, micsoda megkönnyebbülés megtudni, hogy
nem kell szakítanom az anyámmal, tudni azt, hogy az ő révén vagyok én
magam is egy láncszem, kapocs múlt és a jövő között." Egy férfinak viszont
meg kell különböztetnie magát anyjától, minthogy ő nem nő, hanem férfi.
Annak mértéke, ahogyan ezt a megkülönböztetést egy férfi elvégzi (és
ahogyan anyja megengedi neki), egyénenként különbözik, méghozzá
határozottan, s egyesek nagyobb sikereket érnek el a dologban, mint mások.
De mivel pszichológiai fejlődése során minden férfinak meg kell küzdenie
ezért a függetlenségért, gyakran az a látszat, mintha a férfiak a nőkkel
szembeni fölényért és uralomért harcolnának. Ez a harc azonban valójában
nem több, mint a férfi szabadság iránti vágya, s igénye, hogy saját kezébe
vegye saját sorsát.
Az érett férfi természeténél fogva védelmező alkat. Élvezi és gyakorolja
is erejét s hatalmát, melyek megszilárdítják szabadságát és a nőkkel
szembeni fejlődésbeli különbségeit. De az ilyen férfiak nem szeretnek a
nőkkel harcolni, legalábis nem túl sokáig. Az érett férfi, akit mostantól
fogva "Igazi Férfi"-nak fogok nevezni, azokért a különleges, nőies
tulajdonságokért szereti megölelni a nőt, amelyek tovább erősítik
szakadatlanul fejlődő férfiasságát.
Néhány nagy műveltségű és intellektuálisan fejlett nő képes arra, hogy
kielégítő személyes kapcsolatra lépjen az érett férfiakkal, de ezek
különleges nők, akik rendelkeznek saját nőies mivoltukkal is, és ezért nem
vetélytársként viszonyulnak a férfiakhoz. Az ilyen nők tényleg élvezik a
férfiakat, erőt merítenek belőlük és menedéket találnak náluk, és örömüket
lelik azokban a speciális érzésekben, amelyeket a férfiak váltanak ki
bennük. A férfiakkal szemben tanúsított nőies megnyilvánulásoknak semmi
közük sincsen a nőnek a világban elfoglalt helyéhez, csakhogy ezt nemigen
érti meg a legtöbb modern nő. A mai nők, még a szerényebb műveltségűek
is, vetélytársként közelednek a másik nemhez, harcolva velük, hogy "jobb
férfiakká legyenek, mint amilyenek".
Az Amazon nő nem igazán érti a nemek közti pszichológiai és
fejlődésbeli különbségeket. Ragaszkodik a harchoz. Mindenben a legjobb
akar lenni: a munkában, a társalgásban, a kapcsolatokban és a szerelemben
is. Nehezére esik nőiesnek és segítőkésznek lenni a férfiakkal - különösen
az erős férfiakkal -, mivel lelkének is és szexualitásának is a versengés a
szíve-lelke.
Vegyük például J. a harminc éves üzletszerző esetét. J. abba az illúzióba
ringatta magát, hogy ő a "nyerő" a barátjával három éve tartó, versengésre
épülő viszonyban. Sohasem engedte meg a férfinak, hogy komolyabban
belépjen az életébe, vagy hogy "meghódítsa" az ő területét. Visszatekintve
már látja, hogy pürrhoszi győzelmet aratott, vagyis csak képzelte, hogy
győzött, mert a valóságban veszített. Igazi kötődés nem alakult ki, mert
sohasem engedte meg a férfinak, hogy igazán közel kerüljön hozzá. "Hogy
három évig kitartottam mellette, annak egyik oka az volt, mondja J., hogy
élveztem, hogy magasabbrendű vagyok nála. Szerettem mindig 'eggyel
jobbnak’ lenni."
P., az érzéki, szexuálisan aktív, harminchat éves ügyvédnő ugyanolyan
versenyt vív a szerelemben, mint a tárgyalóteremben. "A legtöbb férfi,
akivel járok, egyszerűen nem képes lépést tartani velem. Nem is veszem
őket komolyan. - mondja P. - De állandóan összeakadok egy tényleg remek
alakkal, valakivel, akinek mindene megvan, egy olyan pasassal, aki
nemcsak, hogy lépést tart velem, hanem még messze le is hagy. S ez remek
dolog - egy darabig. Elbűvöli a szépségem és a kedvességem, akárcsak a
mesében. Ingerlőnek és izgatónak találjuk egymást. De aztán alig pár hét
vagy éppen pár nap elteltével, úgy látszik, nem bírom ki, hogy ne legyenek
mindenféle bajaim. Azt hiszem, a férfiak ereje és hatalma az, ami kiváltja
belőlem a versengési hajlamokat. Az ebből fakadó versengés sokféle formát
ölt. Képes vagyok veszekedni hülyeségek miatt, vagy lekésni a
találkozásokat, csak azért, hogy bebizonyítsam, elfoglaltabb vagyok, mint
ők. Megtalálom a módját, hogy bizonyítsam anyagi függetlenségemet,
például úgy, hogy én nyúlok a számláért a vacsoránál. Ha aztán szexre kerül
a sor az ilyen nagyhatalmú férfiakkal, akkor egészen perverz dolgokra is
képes vagyok. Tudomásukra hozom, hogy én irányítom a dolgokat, hogy
elképesztő szexuális produkciókra vagyok hajlandó, de ők már nem
csináltathatnak meg velem akármit. Aztán egy idő múlva már nem is
próbálkoznak, hogy rávegyenek valamire. Egyszerűen otthagynak."
Egy mai Thészeusz úgy reagál egy fölfegyverzett amazonra - amilyen P.
is - . hogy egyszerűen levonul a küzdőtérről. Harcol ö és elég keményen
minden nap az üzleti életben; miért kellene eltűrnie az ilyesmit odahaza is?
Menekül az ilyen nőtől, nem azért, mert "fenyegetve" van, ahogy azt sok
Amazon nő állítja, hanem azért, mert több esze van. Egy Igazi Férfi tudja,
hogy mit akar, és elmegy megszerezni. És Carl Jung így is határozza meg a
férfiasságot: "az nem más, mint tudni, hogy mit akar az ember, és meg is
tenni mindazt, ami az eléréséhez szükséges." (5)
Ha nem kapja meg, amit akar, hát továbbáll. Több ez, mint egyszerű
hatalmi játék; itt a saját férfiasság-felfogásáról van szó. Korrekt vitában
lemondani a hatalom egy kis részéről - ez nem okoz nehézséget az érett
férfinak. De a férfiasságától már nem óhajt megválni. Ha mindezt a "gyarló
férfi-én" közhelyre fordítják le, hadd tegyék. A világ már csak ilyen, és
ilyen az élet is.
Az érett nő éntudata valóban erősebb, mint a férfié, minthogy neki nem
kell megkülönböztetnie magát, mint nőt; ő egyszerűen van. Nő, aki nőtől
született, és akinek nem kell semmit sem bizonyítania. Úgy látom, hogy a
modern nő gyakran nem veszi észre, hogy teljesítményei ellenére még
mindig rendelkezésére áll egy különleges közvetítő szerep a férfi életében,
egy olyan szerep, amelyet személyiségétől, szükségleteitől és céljaitól
függően vagy fölvállal vagy sem. Határozottan az volt a benyomásom, hogy
a modern nő igenis vágyik a férfiakkal való szerelmi kapcsolatokra csak
épp egyszerűen nem tudja, hogyan kell az ilyen kapcsolatot megteremteni.
A modern nő újkeletű öntudata komolyan eltorzította személyiségét,
méghozzá úgy, hogy a nő immár nem áll érintkezésben saját nőies
valóságával, és csak "mint férfi a férfival" képes kapcsolatra lépni, mert
magának akarja a vezető szerepet.
 MEGSZÁLLTA AZ ÖRDÖG

Carl Jung a női személyiségnek ezt az Amazon rétegét "animus"-nak, a

nő férfi részének nevezte. Lehet, hogy sok modern nő tiltakozik e felfogás
ellem, de már régóta fölismerték a világ összes kultúrájában, hogy minden
nőben ott lakozik egy férfi, és minden férfiban egy nő. Vagyis, hogy
mindannyiunknak megvannak a férfi és női rétegei. A férfi és a női alatt itt
most nem a biológia nemet értjük, hanem létezésformát vagy életmódot.
Bizonyos kultúrákban ezek a kifejezések tulajdonképpen nem is
kizárólagosan az emberi kétneműségre vonatkoznak, hanem fogalmakra és
képzetekre. Jól példázza ezt a "jin és jang" ősi keleti szimbóluma. A "jin" a
nőiség szimbóluma, de jelenti még a sötétséget, a földet, a vizet, a hegy déli
oldalát, a holdat, az érzést és az intuíciót is. A "jang" a férfi alapelv
kifejezője, de jelenti még a fényt, az eget, a levegőt, a napot, a hegy északi
oldalát, a logikát és a racionális gondolkodást is. A jin-jang szimbólumban
benne van a sötétség és a fény, a női és a férfi, vagyis az élet folytonossága
maga.
Valóban, férfiak és nők is vagyunk mindannyian. De a férfiak mégiscsak
elsősorban férfiasak, a nők pedig elsősorban nőiesek. A múltban
bizonyosan elmondhattuk volna, hogy a nő férfi része csupán jelentéktelen
elem. Ez azonban ma már nem igaz, minthogy a modern nő egyre inkább
"animus-megszállott"; vagyis saját férfi öntudatának rabja. Homályosan
sejti, hogy rejtőzhet még benne másvalami is, de azt már nem tudja, hogyan
kellene hozzáférnie. Hatalommámorában vágyakozik is a kötődés után és
retteg is tőle - a nő néha egyenesen a sátán markában érzi magát.
"Úgy érzem, mintha egy száz mérföldes sebességgel száguldó vonatot
vezetnék immár harminc éve - mondja egy munka-megszállott Amazon. -
Ha megpróbálom megállítani, és csupán létezni az örökös tevés és
ténykedés helyett, akkor elfog a félelem, hogy kisiklik a vonat, és az egész
életem fölrobban egy szörnyűséges tűzben."
Nehéz megfogalmazni, hogy lélektani értelemben mi is az igazi
különbség a "létezés" és a "tevékenység" között. Minden nő útja című
könyvében M. Esther Harding a végletekig nőies nőt pszichológiailag
"tudatelőttiként" jellemzi. (6) Ez a nő természetes módon, ösztönösen
cselekszik, és az érzelmeit használja, nem az eszét. Egyáltalán nem
gondolja végig analitikus vagy stratégiai szempontból azt, amit csinál.
Egyszerűen csak van.
Az Amazon nőnek szakadatlanul résen kell lennie, komoly problémát
jelent számára, hogy érezze az érzéseit. Akárcsak Hippolyta, gyakran férfi
nélkül él a világban, és nincs senkije, aki megvédené. Egyedül kell
megvívnia a csatáit és magának kell kiállnia saját magáért. Ez a védekező
álláspont már önmagában sem valami kedvező sem a nőiesség, sem az azzal
együttjáró érzelmek számára. A mai nő nem engedheti meg magának, hogy
"kiengedje a kezéből a gyeplőt". És valóban, egyáltalán nem engedheti meg
magának, hogy csak úgy legyen.
Amikor egy zenész barátom egyszer azt mondta, hogy megint megy
turnézni, azt találtam mondani, hogy "csodálatos lehet az embernek újra
produktívnak éreznie magát", mire ő azt felelte, hogy "én már pusztán attól
is produktívnak érzem magam, hogy élek". Én viszont nem éreztem magam
produktívnak már attól is, hogy élek. Csinálnom kellett valamit, hogy
produktívnak és értékesnek érezzem magam.
Hippolyta, nem sokkal azután, hogy megadta magát Thészeusznak a
párviadalban, így szólt: "Nem vagyok már semmi." Egy amazonnak a
puszta "létezés" az a semmiként élést jelenti. Tudatában ez személyiségének
teljes szétesésével és a mélységes kudarc érzésével egyenlő. Úgy gondolja,
minél kevesebbet tesz, annál kevesebbet ér.
A puszta létezéstől való beteges félelem hatására tevékenykedni -
kényszeres viselkedés. A mai nők általában erősen rögeszmés-
kényszeresek; ilyennek kell lenniük, hogy el legyen végezve a munkájuk. A
kényszeres viselkedés pedig valóban nagyon hatékony, mert összpontosított
és intenzív. A kényszeres tevékenység mégis beszűkíti az embert, és a nőt
megfosztja érzéseitől.
A túlhajszolt Szupernő felszíne alatt gyakran egy rémült kislány rejtőzik,
aki fél, hogy elveszíti hatalmát, hogy darabokra hullik, hogy egyszerűen
csak létezik. Míg a feminizmus azt ígérte, hogy biztonságérzete erősödik
majd, nem nyújtott sokkal többet az identitásválságnál. És a szerencsés
amazonkirálynőtől, Hippolytától eltérően itt nincs Thészeusz király, aki
hajlandó lenne csatába ereszkedni vele és segíteni fölszámolni ezt a
válságot. Az esetek többségében az Amazon nőnek még egy kihívással kell
szembenéznie, azzal, hogy vágjon neki egyedül, és maga próbálja
fölfedezni elveszített nőiességét.
A Modern nők Európában című művében Jung azt mondja, hogy a férfi
tudat nem fejlődhet tovább mindaddig, amíg a női tudat utol nem éri. S az
utóbbi két évtizedben pontosan ez volt az, amivel a nők foglalatoskodtak. A
nők ma már, akárcsak a férfiak, a tevékenységre, és nem a létezésre
irányulnak. A "tevékenységet" az összpontosított tudat jellemzi; a "létezést"
pedig a szétszórt tudatosság. A "tudatosság-fokozás" feminista kifejezés.
Számomra ez a kifejezés valójában öntudat-váltást" jelent, mert a feminista
és a szexuális forradalom megváltoztatta a női tudatot - a szétszórt
tudatosságot (a létezést) a összpontosított tudat (a tevékenység) férfiasabb
változatával cserélte fel.
Akaratlanul is eltűnődőm azon, hogy vajon Jung doktor, a nagy látnok
mennyire volna meglepve vagy tán kiábrándulva is sok mai Amazon nő
magasan fejlett, összpontosított tudatának eredményeit látván. Jung azt
remélte, hogy ez az újonnan fölfedezett férfias jelleg - a nő anonimus-
amazon voltának fejlesztése - a nő nőiességének szolgálatába állítható
majd. Ám a valóságban ennek az ellenkezője következett be. A nők, habár
nem tudatosan, arra használták föl ezt az újonan fölfedezett nagy
lehetőséget, hogy elhatárolják magukat nőies oldalaiktól - amelyeket a
következő fejezetben fogunk elemezni.
 HARMADIK FEJEZET
A nő négy természete: Amazon, Anya, Madonna,
Kurtizán
A valakihez kötődés az egyik legalapvetőbb emberi késztetésünk. Először
az anyánkhoz kötődünk; ez a kötődés aztán kitágul és megváltozik és újra
megteremtődik másokkal, új partnerekkel és gyermekekkel. Szerte a
világon mindenki, még a legnaivabb ember is elismeri, hogy születésünk
pillanatától fogva kezdünk meghalni, s hogy egyedül meghalni rettenetes
dolog. A kötődés enyhíti ezt a rettenetét. így hát a kötődés valóban központi
kérdése az életnek, ám a feminista és a szexuális forradalom mégis arra
bíztatta a nőket, hogy "tépjék szét a kötelékeket".
"Senki sem sziget", mondta John Donne. A mai nő most éppen a túlhajtott
önállóság következményeit élvezheti (kilences számú Nagy Hazugság).
Senki sem vitathatja el a nő jogát arra, hogy munkát vállaljon és anyagilag
önálló legyen. De amire senki nem számított, az az, hogy miféle
emocionális következményei lesznek ennek a magatartásnak. A női
önállóságnak két forrása van; 1. a hatvanas évek türelmetlen
individualizmusa, és 2. a feminista mozgalom. Mindkettő arra bíztatta a
nőket, hogy még azelőtt találják meg önmagukat, mielőtt valakihez
kötődnének, mely tévhit szerint, ha valaki így tesz, jobb partner válik
belőle. A valóságban leggyakrabban ennek az ellenkezője az igaz: minél
függetlenebb valaki, általában, annál kevésbé hajlandó veszélyeztetni,
feladni függetlenségét. Közismert a belerögződés a magának való létbe.
A kötődés nem intellektuális élmény, hanem érzelmi, szellemi és
szexuális. Azok a nők, akik kizárólag intellektuális életet élnek, kötődések
nélkül öregszenek meg, s azon igyekeznek, hogy figyelemre se méltassák
ezt a tényt, mintha nem lenne jelentősége egész életük számára. Manapság a
rádióban töltött időm jó része arra megy el, hogy tanítom a nőket, hogyan
kell újra kötődni, újra nőként élni és érezni.
Jó pár évvel ezelőtt még magam sem tudtam. Azt mondják, mi csak
tanítjuk, amit magunknak is meg kellene tanulnunk, s én erős vágyat
éreztem arra, hogy leolvasszam magamról az amazon-páncélt, s rendezzem
viszonyomat életem nőies oldalával. Kutatásaim során rábukkantam egy
Toni Wolff nevű zürichi pszichoanalitikus négyoldalas tanulmányára; a
szerző Jung tanítványa, majd szeretője volt. A tanulmány, mely "A női
psziché strukturális formái" címet viseli, felkeltette érdeklődésemet. Wolff
több száz nő hosszan tartó analízise után a nő négy alapvető archetípusát
különböztette meg. Az "archetípus" a dolgokról való gondolkodás
egyetemes eszköze, amely rendszerint tudat alatti képzetek formájában
jelentkezik. E négy őstípusnak Wolff a következő neveket adta: Amazon nő,
Anya, Médium, Hetéra. Az Amazont intellektusa, az Anyát gondoskodási
képességei, a Médiumot inspirációs készségei, a Hetérát pedig a férfival
kialakított személyes kapcsolatai határozzák meg. E témáról semmi más
írásos anyagot nem találtam, ezért elhatároztam, hogy saját elméleti
rendszeremet Toni Wolff e korai munkájára alapozva fejlesztem tovább,
olyan módon szélesítve és finomítva azt, hogy fényt derítsen a mai nő lelki
mivoltára.
Az én megfogalmazásomba megtartottam az Amazon jelleg Amazon
nevét és az Anya jelleg Anya elnevezését, mert mindkét szó jelentése
nagyon világos. Az Amazon nő erősen összpontosított, törekvő,
magabiztos, céltudatos és önálló. Az életében megjelenő férfiakat
egyenrangú társnak, kollégának - és vetélytársnak tekinti.

Az Anya gondoskodó típus, akit a másokhoz fűződő kötöttségei éltetnek.

Nemcsak a saját gyermekeiről gondoskodik, hanem egyéb rokonairól,
barátnőiről, akárcsak az életében szerepet játszó férfiakról.
Amit Wolff a nő Médium jellegéről emleget, azt én Madonnának
nevezem: ez a nőnek az sajátossága, amely normákat, értékeket és ideálokat
közvetít. A Madonna visszatükröző típus. Olyan, lényegi női
tulajdonságokat hordoz, mint a türelem, a hallgatás és a hűség: a nő olyan
részét, amely közelebb áll a természethez és saját leikéhez is. A férfiak
kedvelik, mert nagyszerűen tükrözi saját hangulatukat és érzéseiket. Ez a
nő-típus nem törekszik arra, hogy önmagát naggyá tegye: ehelyett inkább a
férfit inspirálja nagy dolgok megtételére, feltétel nélkül támogatva
törekvéseit a teljesítményre és a sikerre.
A Hetérát Kurtizánra kereszteltem át. Ezt a jelleget a gésa, a barátnő és a
kurva szóval is szokták illetni, de ezek közül egyik sem adja a görög Hetéra
szó teljes jelentését, mely arra a nőre vonatkozik, akinek elsődlegesen
személyes viszonya van a férfival intellektuális, érzelmi és szexuális téren.
Ehhez a "kurtizán" áll a legközelebb; a többi kifejezés - a "gésa", a
"barátnő" és különösen a "kurva" - olyan élethelyzeteket jelent, amelyek
valahogy a férfiak kiszolgálását tartalmazzák. Az persze igaz, hogy a
kurtizán is nyújt valamiféle harmóniát a férfinak, de semmiképpen sem
annak kiszolgálójaként. Szerepe miatt nem is nézik le. Sőt, a kurtizán a
nőnek olyan vonatkozása, amelyet a férfiak minden korban imádtak és
megbecsültek. A kurtizánok gyakran jelentős hatalmi pozícióhoz jutottak.
Meggyőződésem, hogy életünk során végérvényesen be kell építenünk
személyiségünkbe és át kell élnünk mind a négy női jelleget (Amazon,
Anya, Madonna, Kurtizán). A legtöbb személyiségelmélet, akár régi akár
újabb keletű, foglalkozik a személyiség kiteljesedésével, amelyen a sok
különféle rész összességét és összekapcsolódását kell érteni. Nem kivétel ez
az elmélet sem. Természetesen hosszú ideig eltart felszínre hozni mindazt,
amivé lehetünk, és minden nőnek magába kell néznie, hogy fölfedezze,
személyiségének mely részei igényelnek még fejlesztést.
Eredeti tanulmányában Toni Wolff azt fejtegeti, hogy a régebbi időkben a
nőket valószínűleg csak egyvalamelyik személyiségjegy jellemezte,
mégpedig az amelyik a leginkább összhangban volt természetével. Idővel
azonban a női személyiség úgy fejlődött, hogy már két jelleg vált
uralkodóvá benne, míg a másik kettő a háttérben maradt. Itt hat különböző
párosítás lehetséges: Amazon-Kurtizán, Amazon-Anya, Amazon-Madonna,
Anya-Madonna, Madonna-Kurtizán és Anya-Kurtizán. Valamennyi típus
könnyen felismerhető, ahogyan az az itt következő példákból is kitűnik.
 AMAZON-KURTIZÁN
Játékos vagy szexuális vonásokkal rendelkező a karrier felé irányuló - ez
az Amazon-Kurtizán típus, akinek Anya-Madonna jellege a háttérbe
szorult. Helen Gurley Brown e típus ragyogó példája. Erős amazoni
késztetései két bestseller szerzőjévé és a világ egyik legnépszerűbb nő-
magazinjának kiadójává tették őt. írásainak szexuális vonatkozásai pedig a
benne rejlő Kurtizán jellegre utalnak. Ez még abból az odaadó viszonyból
is kitűnik, amely férjéhez fűzi, ahhoz az emberhez, aki legalábbis egyenlő
vele a szakmai sikerek és a hatalom tekintetében. Mrs. Brownnak nincs
gyermeke, és arról sem híres, hogy a jó erkölcsök szószólója lenne;
ilyenképpen Anya- és Madonna-vonásai szerényen a háttérben maradnak
dinamikus és ugyancsak kihívó személyiségében.
Az Amazon-Kurtizán típus másik példája alighanem Gábor Zsazsa.
Amazonambíciói jelentős színészi, de főként személyes sikereket hoztak
neki. Kurtizánjellege pedig a nagy hatalmú férfiakkal való játékos
kapcsolataiból tűnik ki. Egész jól lovagol és golfozik, de egyiket sem
műveli sportolói komolysággal. Amikor egyik barátom megkérdezte tőle,
miért tanulta meg ezeket a sportokat, Gábor Zsazsa így felelt: "Úgy
neveltek, hogy a férfiak társa legyek." És pontosan így működik a Kurtizán:
azokat a játékokat játssza, amelyeket a férfi szeret játszani, és nem azért,
hogy győzzön, hanem azért, hogy játszótársa legyen.
 AMAZON-ANYA
Az Amazon-Anya számára fontos a teljesímény, ugyanakkor önmagát a
másokhoz, családjához, barátaihoz, hozzátartozóihoz való viszonyában
határozza meg. Úgy tűnik, Erma Bombeck egy ilyen vérbeli Amazon-Anya
típus. Újságíróként nagy sikereket ért el, írásainak nagy részét szórakoztató
anyai tapasztalatainak szenteli. Sok női politikus tekinthető még Amazon-
Anyának, például Golda Meir vagy Indira Gandhi. Miközben amazonságuk
arra ösztönzi őket, hogy személyes hírnévre és hatalomra tegyenek szert,
ugyanilyen erővel hat rájuk az "övéik" iránt érzett szeretet is, amely nagyon
hasonlít a feltétel nélküli anyai odaadásra.
 AMAZON-MADONNA
Az Amazon-Madonnák a magasrendű ideálokat és az erős személyes
késztetéseket egyesítik magukban. Gloria Steinem, az író, kiadó és
feminista teoretikus, és Dr. Joyce Brothers, a népszerű tévé-pszichológus
két egymástól teljesen eltérő személyiségnek tűnik. Mégis, mindketten
Amazon-Madonna típusok, s a maga módján, mindegyikük a női erényeket
és a teljesítmény-orientáltságot példázza. A történelem legismertebb
Amazon-Madonna típusa pedig minden valószínűséggel Jeanne d’Arc.
Lelki "hangoktól" vezérelve felöltötte a híres amazonpáncélt, hogy
győzelemre vezesse a francia hadsereget.
Ezt a három típust - az Amazonokat - sokkal könnyebb fölismerni, mint a
másik három párosítást; az erős amazon-késztetésű nő ugyanis gyakran
kifelé irányuló önkifejezési formát választ, arra törekszik, hogy tetteit és őt
magát megismerje a világ. Azért is tudjuk róla, hogy kicsoda, mert
Amazon. Az Anya-Madonna, a Madonna-Kurtizán és az Anya-Kurtizán
nem ilyen jól körülhatárolható. így aztán nehezebb közismert, neves
képviselőkkel illusztrálni ezeket a nőket. Ők már a dolog természetéből
adódóan sem hírnevesek (kivéve persze privát világukat, ahol övék lehet a
legfőbb hatalom).
 ANYA-MADONNA
Az Anya-Madonna tehát ritkán szerez hírnevet magának, hacsak nem a
férje vagy a gyerekei, különösen fia, de néha lánya révén is. Ő az az
asszony, aki anyja mindenkinek - a saját gyerekeinek, a gyerekei barátjának,
a férjének, a rokonainak, de még idegeneknek is - ha azok megengedik
neki. Magas mércéi vannak és határozottan különbözteti meg egymástól a
jót és a rosszat. Szeret tanácsokat osztogatni, néha tapintatosan, gyakorta
azonban nyersen. Sohasem öltözik kihívóan, de mindig jól ápolt. "Szépen
öregszik". Az Anya-Madonnára a türelmesség és a derű iránti különös érzék
jellemző. Ő az az igazi "jó asszony"; Chaucer "kötelességtudó feleség"-e,
aki még "az aranynál is értékesebb". Rose Kennedy szintén az Anya-
Madonna példája, a hűség, türelem és odaadás lelkesítő asszonya, akinek
férfi-családtagjai legendás amerikai hősökké váltak. Ha viszont az általa
ösztönzött férfiak nem lettek volna ilyen jelentékeny személyiségekké,
akkor róla magáról természetesen mit sem tudnánk.
 MADONNA-KURTIZÁN
A Madonna-Kurtizán típusú nő eddig legpontosabban talán a
filmvásznon jelent meg. Ő a végzet asszonya, a "titokzatos nő", akiről a
férfiak fantáziáinak, és akiről nagy műalkotások és költemények születnek,
ö az igazi "fémmé inspiratrice". Greta Garbó és Jean Harlow Madonna-
Kurtizán típusú színésznők voltak, akiket a férfiak imádtak is, nemcsak
kéjesen vágyakoztak utánuk. A mindkettőjükben meglévő kurtizán-jelleg
óriási érzéki vonzerőt sugárzott, míg a Madonna szellemileg összefogottá
tette őket. A Madonna-Kurtizánban valószínűleg az a legvonzóbb, hogy a
tűz és a jég női szélsőségeit egyesíti. Sok férfi érez szexuális vágyat irántuk,
de kevésnek adatik meg, hogy tényleg meg is kapja őket, ugyanis nagyon
válogatós típus. Figyeljük meg, hogy a Kurtizánhoz járuló madonna-jelleg
az, ami a szexi nőt előkelővé teszi.
 ANYA-KURTIZÁN
Míg a Madonna-Kurtizán "tűz és jég", addig az Anya-Kurtizán csupa
tűz, csupa lelki forróság, csupa túlfűtött szenvedély. Legszebb formáiban a
belőle áradó melegség izzik, vonz és táplál. Legrosszabb formáiban viszont
oly nagy a láng, hogy elemészt. (Ilyen a túlságosan féltő anya és a
túlságosan aggályos feleség, aki megfojtja azokat, akiket szeret.) Az Anya-
Kurtizánt mindenestől a másokhoz - barátokhoz, a gyermekekhez, az
állatokhoz - és szinte mindig a férfiakhoz fűződő viszonya határozza meg. ő
a nagy adakozó. A fiatal Anya-Kurtizánok általában az elsők a lányok
között, akik elkezdenek fiúkkal járni. Ők azok a lányok, akikkel könnyen
együtt lehet lenni; gyakran egyszerűen csak "könnyűek", és kész. Minthogy
hiányzik a Madonna válogatási mércéje, valamint az Amazon célratörő
összeszedettsége, az Anya-Kurtizánt könnyű megkapni, és gyakran ki is
használják. Minthogy kapcsolataiban találja meg önmagát, gyakran válik a
körülmények "áldozatává". Csúnyább esetben testileg és lelkileg is
kihasználják, szerencsésebb esetekben pedig ő az imádott, nagyszerű anya
és feleség, akit úgy dédelgetnek és úgy szeretnek, ahogy az a - túláradó
érzelemkifejezéshez túl hideg és túl tiszta - Madonnának csak ritkán jut
osztályrészül. Valamennyi itt leírt típus közül az Anya-Madonna a
legszeretetteljesebb, a legrokonszenvesebb, és szinte egyáltalán nem
fenyegető. Az ő életében a szeretet a legfontosabb. Általában viszont
hiányzik belőle az erős szellemi központ. Az ilyen nő élete akkor kerül
válságba, ha önmagát másoktól függetlenül kell megtalálnia.
Marilyn Monroe a közismert példája az Anya-Kurtizán típusnak. Jóllehet
ténylegesen nem volt anya (itt kell megjegyeznünk azt a fontos dolgot,
hogy a személyiség anya-jellegének általában semmi köze sincs a tényleges
anyasághoz), Monroe rendkívül "anyás" volt mindenkihez, aki ismerte őt,
és remek társa volt a férfiaknak. Monroe-t olyan személyes és szenvedélyes
módon szerette az amerikai közönség, ahogy Garbót vagy Harlow-t soha.
Melegsége feltétel nélküli szeretetet és könnyed elfogadást sugárzott.
Sajnos, akárcsak oly sok Anya-Kurtizán típus, Monroe, a nagy önadakozó,
sohasem részesült igazi kedvességben, soha nem kapott annyi jót, amennyit
adott.
Nekem az a meggyőződésem, hogy élete során a nőnek a nőiség
mindezen vonatkozásait egyesítenie kell, hogy teljes emberként lehessen
önmaga.
A korábbi évtizedekben a nők általában Anya-Madonnaként indultak az
életbe, és Amazon-Kurtizán jellegüket valószínűleg csak később
fejlesztették ki. Megszabadulván a teherbeesés félelmétől, szabadabban
éltek szexuális életet is és agresszívabbak lettek a világban. A mai nők épp
fordítva haladnak. Szexis és sikeres nőként általában Amazon-Kurtizán
oldalaikat fejlesztik ki először. Aztán amikor elérnek harmincas éveik
elejére-közepére, valami ürességet kezdenek érezni, tartós kapcsolatra
vágynak és gyermekekre. Furcsa, kellemetlen érzés szivárog a lelkűkbe,
különösen azoknak a nőknek, akiket hosszú évekig hajszoltak a férfias
késztetések.
A fejlődésnek ezen a fokán néhány nő egyenesen a dolgok közepébe veti
magát, és férfias energiáit nőiessége szolgálatába állítja. Egy ilyen Amazon
nő, egy nemzetközi kiadóvállalat harmincegy esztendős, gyönyörű, szőke
reklámfőnöke, szintén ilyen lépésre szánta el magát, hogy
kibontakoztathassa személyisége Anya-Madonna oldalát is. Kiválasztott hát
magának egy megfelelő, negyvenes férfit, és együtt töltött második
estéjükön bejelentette neki, hogy ha komolyan összejönnek, akkor ő
gyereket akar. A hölgy fölfogta, hogy ebből a kapcsolatból talán csak egy
kellemes kaland lesz, ám arra az esetre, ha mégis komolyabbra fordulna,
egyszerűen jó előre ki akarta deríteni, hogy a férfiban mutatkozik-e
hajlandóság a családalapításra. Ragyogó példája ez a nőiesség érdekében
elkövetett amazon agressziónak, ami ebben az esetben be is jött. A
szóbanforgó úriember odavan a gyerekekért, így aztán barátnőmmel most
éppen az esküvőt tervezgetik.
 TIK-TAK
Sok Amazon nő, persze nem tudja ilyen könnyen és sikeresen
végrehajtani az átállást, mert borzasztó nehéznek érzi a változtatást, vagy
azt, hogy találjon egy olyan, megfelelő férfi-partnert, akivel eljátszhatná új
szerepeit és működtethetné új képességeit. Elérkeztünk hát a mai Amazon
nő dilemmájához: kérlelhetetlenül ketyeg a biológiai óra, egyre szűkíti
lehetőségeit az anyaságra, s ehhez társul még az is, hogy csökkennek
esélyei a férjhezmenésre - öregszik. Ha az Amazon-Kurtizán Anya-
Madonnává szeretne válni, legalábbis a férfiakkal való kapcsolatában,
akkor harmincöt éves kora fölött már alig maradnak esélyei. Arra
természetesen van lehetőség, hogy a személyiségét más módokon
bontakoztassa ki. Egy nőnek nem kötelező ténylegesen gyereket vállalnia;
gondoskodási képességeit sokféleképpen kiélheti. Es ugyanígy annak a
Madonnának - akit Wolff "Médium-aspektusnak" nevezett, sem csak a
férfiakkal való kapcsolatban van lehetősége az önkifejezésre.
Személyiségének ezt a részét bármilyen ügy vagy ideál szolgálatába
állíthatja. A legtöbb nő azonban mégsem ezen az úton akar járni.
Kevés közöttünk a Jeanne d’Arc, de még a Gloria Steinem is. A legtöbb
nő abban keresi a beteljesülést, hogy egybekel egy férfival, a biológiai
beteljesülést pedig abban, hogy anya lesz.
Valóságterápia (Valóságterápia) című munkájában Dr. William Glasser
rámutat, hogy a valóság letagadása a neurózis egyik jellemző tünete. (7) Ha
pedig így áll a helyzet, ebből az következik, hogy a mai átlagnők súlyosan
neurotikusak, mert nem vesznek tudomást biológiai órájuk ketyegéséről és
az öregedés lényéről. És ismét visszatértünk ahhoz a tényhez, hogy "a
felszabadítás nagy hazugságai" a modern nőt becsapták, azt sugallták neki,
hogy élete azért gazdag és teljes, mert szakmai és szexuális ösztönzést
tartalmaz. Es valóban, amint megszerezte ezeket, az igazi tartós odaadást és
a szerelmet helyettesítő pótszereket a modern nő nem engedi meg magának,
hogy megérezze saját mélységes ürességét, mindaddig, amíg kénytelen nem
lesz szembenézni az élet realitásával, majd megküzdeni női
kiteljesedésének hiányával.
 LEVEGŐTŐL ELZÁRVA
Pontosan ebben a helyzetben van Sylvia Plath Az üvegbúra című
regényének hősnője is. Esther Greenwood Amazon nő, aki elszakadt
érzelmeitől és női ösztöneitől. Gyakran szenved mélységes depressziótól és
egzisztenciális kételyek gyötrik, mivel a munkával, a hatalommal és az
értelem világával való azonosulása nem elegendő ahhoz, hogy kielégítse
legmélyebb vágyait. Esther kitűnő tanuló, aki a sors iróniája folytán épp egy
"Amazon" nevű szállodában lakik. Esther sikerei mögött egy mélyen
gyökerező depresszió és az élet üresség-érzete húzódik meg. Nem létesít
igazi érzelmi kapcsolatot a szeretőivel, és valódi Amazon módjára
különféle praktikákat eszel ki, amelyekkel távol tarthatja magát tőlük. Az
egyik ilyen praktika például az "érdekes nevű férfiak" gyűjtése. A mai
Amazon nő hasonló módon gyűjthet olyan férfiakat, akik százféleképpen
"izgalmasak", vagy éppen aszerint választja ki őket, hogy bizonyos
helyzetekben hasznukat vehesse, például az egyik jól mutat szmokingban, a
másiknak van kábítószere, a harmadiknak jók a szakmai kapcsolatai, a
negyedik jó az ágyban stb.
Végül azután Esther kezdi úgy érezni magát, mint aki "üvegbúrában" él,
elzárva a levegőtől, az élettől és az érzésektől, és öngyilkossági fantáziái
jeletkeznek. Esthert az menti meg, hogy fölfedezi és a felszínre segíti
önmagából a nőt. Egy megértő és együttérző pszichiáter segítségével
képessé válik rá, hogy kapcsolatba kerüljön legmélyebb érzéseivel, saját
nőiességével. A legegyszerűbben fogalmazva - képes lesz elfogadni
önmagát egyszerűen létezőként is, és nem csupán tevékenykedőként.
Ez hát annak a mai Amazon nőnek a dilemmája, aki úgy érzi, hogy csak a
tevékenységéért, vagyis csupán a teljesítményéért és sikereiért értékelik,
nem periig a létezéséért, igazi női mivoltáért. Akárcsak Hippolyta az
amazon legendában, az a nő, akit megfosztanak az életben elfoglalt
pozíciójától, gyakran kétségbeesik, és öngyilkossági depresszió tör rá. És
valóban, Az üvegbúrá-ban Esthher mindaddig nem foglalkozik az
öngyilkosság gondolatával, amíg a nagyvárosból vissza nem kell térnie
kicsiny szülővárosába, ahol felnőtt életében először semmit sem kell
csinálnia, csupán szembenézni önmagával. Emlékezzünk Hippolytára, aki
ezt gondolta, amikor Thészeusz legyőzte őt: "Nem vagyok már semmi."
Valójában pedig nagyon távol volt a semmitől. Mert amit életében
valószínűleg akkor először átélt, az a rendkívüli sebezhetőség és
fogékonyság volt. Félelmetes érzés egy Amazon nőnek megtapasztalni
önmaga mélyen rejtőző, sebezhető oldalát, fölismerni, hogy nincs, amit
"csinálnia" kellene, és hogy lehetséges igazi erőt meríteni abból, hogy
pusztán "létezik".
Az a benyomásom, hogy a mai nőben erősen túlsúlyba került az amazon
vagy férfias jelleg, azaz túlságosan is a szerelemmel szembeállított
hatalomhoz vonzódik. Gyakran elhárítja saját Anya, Madonna és Kurtizán
szerepeit, amelyek természettől fogva nőiesek. Vagy halogatja az anyaságot,
vagy csak kurtán-furcsán intézi el; nincs érintkezésben a benne lakozó
Madonnával (túlságosan ódivatúnak találja), a Kurtizánt pedig, ha
egyáltalán, akkor is csak a szexuális örömszerzés szolgálataira alkalmazza.
A mai Amazon nő célirányos, energiáit a külvilágban használja föl, nem
fordítja szeretetteljes viszonyok, kapcsolatok kialakítására.
"A KIS NÖ"

Itt kell rámutatnunk, hogy azoknál, akik nem szakítottak saját

nőieségükkel, nem feltétlenül hiányzik az Amazon-aspektus. Vagyis, ők
nem feltétlenül gondolkodni képtelen, irányításra szoruló teremtmények.
Mindannyian ismerjük a közbeszédbeli "buta libát", akiről azonban titokban
mindenki gyanítja, hogy nem is olyan liba. Eszembe jut az a vacsora,
amelyen egy nagyhangú, ellenszenves és nagyon gazdag pasassal együtt
vettem részt, aki úgy kezelte francia feleségét, mintha ott sem lett volna, és
folyton csak "a kis nő"-ként emlegette. Az asszony szó nélkül ült az
asztalnál. Végül aztán, furcsállva a dolgot, megkérdeztem: "Tud beszélni a
hölgy?" Mire az asszony "Ó, igen. Lehet, hogy nem szólok egy szót sem, de
hülye nem vagyok." - Egy ilyen nőnek óriási hatalma lehet. A minden
bizonnyal benne lakozó amazon-képességek, az intelligenciája, a
késztetései, a lelkiereje és összpontosított tudata - a nőiesség szolgálatába
vannak állítva És ezt a hatalmat bizony alaposan lebecsülik a nők a mai
Amerikában.
Néhány nő viszont személyiségének férfias jellegétől idegenedett el, és az
ilyen nők kórosan passzívak. Egyáltalán nem használják ki a bennük lakozó
Amazont, sem üzleti sikereik, sem pedig nőiességük szolgálatában. Ez
szintén súlyos problémát jelent, mert a nőnek kapcsolatban kell maradnia a
benne rejtőző férfival is, hogy képes legyen megfelelően irányítani az
életét, s hogy kiegyensúlyozott és elismert egyéniség lehessen.
Hasonlóképpen az a férfi, aki kizárja magából nőies vonásait, aki teljesen
megtagadja érzéseit, érzékenységét, fogékonyságát - szintén kórosan torzult
személyiség. Vagyis már csak a karikatúrája a férfinak.
Mind a férfi, mind pedig a nő számára mindig is életre szóló nagy
kihívás volt egységes egésszé teljesíteni a személyiség különböző
adottságait. Ugyanakkor az az érzésem, hogy a mai nőnek egyedülálló
problémája van. Toni Wolff azt írja a nőiség négy jellegéről szóló
tanulmányában, hogy a régi idők asszonyait a személyiségnek csak egy
valamelyik vonása irányította. A maga korában úgy látta, hogy a nőket már
két jelleg vezérli. Én pedig azt mondanám, hogy a mai nőt, mindazzal
együtt, amit tesz és amivé lenni próbál, már a női személyiség három
tényezője uralja. És ha közelebbről megvizsgálja, hogy melyik a
leggyengébb, akkor valószínűleg rá fog jönni, hogy az a Madonna. Az az
üresség, amit tapasztal, és amely százféle viselkedési rendelleneségben -
szexuális zavarokban, evés vagy kábítószer-szenvedélyben, stressz-
reakciókban és a rögeszmés-kényszeres viselkedésmódok különféle
fajtájában - fejeződik ki, annak az eredménye, amit én a "Madonna
válságának" nevezek, és amivel e könyv következő fejezete foglalkozik.
 NEGYEDIK FEJEZET
A Madonna válsága: Többé már nem Hölgy
Egy éjszaka, úgy éjfél felé, Miss Sarah Gibson, a Vassar College dékánja
tanácsülést hívott össze a kápolnába. Csöndben vonultunk ki a
hálótermekből, és ugyancsak meg voltunk lepődve ettől a váratlan
eseménytől. Miss Blanding, a messze Délről származó, elegáns, ősz hajú
mátriárka szemmel láthatólag nagyon szenvedett valamitől. Megszokott
királynői tartásával lépett az emelvényre, de hangjában sírás remegett.
Tudomására jutott, kezdte mondanivalóját, hogy a Vassar diáklányai közül
nagyon sokan különféle motelszobákban töltötték az éjszakát, szexuális
találkák céljából. Már a puszta gondolat is hihetetlennek tűnik számára,
folytatta, hogy "a mi köreinkbe tartozó" nők "efféle dolgokra vágyjanak." A
Vassar-lányok mindig az élen jártak, magas szellemi színvonalukkal csak
hasonlóan magas színtű erkölcsi mércéjük vetekedett. Mi történhetett itt?!
Hová vezet ez a meggondolatlan viselkedés?!
Tényleg, hová is'? A hatvanas években jártunk. Miss Blanding
erkölcsprédikációját egész héten szalagcímekkel közölték a külföldi lapok
is; a diákszövetség folyosóit elborították "A Vassar szexbotrányáról"
tudósító, többnyelvű plakátok. Húszéves voltam, még szűz és makacsul
ragaszkodtam egy olyan erkölcshöz, amely rohamléptekkel ment kifelé a
divatból. Nem sokkal ezután férjhez mentem, tizennégy évvel később
elváltam, csatlakoztam a szexuális forradalomhoz, és igyekeztem
villámgyorsan fölszedni az új viselkedési szabályokat. Most, húsz
esztendővel később, választ tudok adni Miss Blandingnek arra a kérdésére,
hogy hová vezetett mindez - tudniillik ide, ahol most vagyunk.
A mai amerikai nő azon megy keresztül, amit én a Madonna válságának
nevezek. Amit egykor a nő, a társadalom és a férfiak is nagyra tartottak, azt
úgy látszik ma már nem sokra tartják. A mai nő a világon semmit nem nyer
vele, ha szűzen megy férjhez, s ha egy nő elmúlt huszonöt és még szűz -
akkor valószínűleg valami baja van. Manapság már senki sem tudja
pontosan, mi az, hogy "úrinő", sőt, úgy tűnik, valójában ez már nem is
érdekel senkit. Úrinőnek lenni néha egyenesen hátrány a mai
társadalomban, mert úrinőnek lenni teljesen más dolog, mint úriembernek
lenni. Ez utóbbi azt jelenti: az embert köztisztelet övezi, ő maga pedig
betartja a játékszabályokat. Úrinőnek lenni viszont annyit tesz, mint
gyöngédnek, kedvesnek és finomnak lenni, gondot fordítani azokra az
apróságokra, amelyek kellemesebb és civilizáltabb életkörnyezetet
teremtenek a világban. Csakhogy ezek az tényezők csekélyke értékkel
bírnak az Amazon nő számára, minthogy jelentősen csökkentik
hatékonyságát a munka világában. A szelíd nő könnyű préda. A nők
legutóbbi nemzedéke arra összpontosított, hogy "megkeményítse" magát.
Ámde mégsem ment ki a divatból valamennyi régimódi érték. A
szüzesség ugyan reménytelenül elavult, de úgy tűnik, még elvárják a
házastársi hűséget. Ez pedig gyakran nehézséget okoz a mai nőnek, aki
szeretők egész sorával szerzett tapasztalatokat, és sokszor szörnyen
unatkozik a házastársi szex korlátái között.
A történelem során soha még ennyi nő el nem hagyta a férjét, méghozzá
jó férjeket, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy ragaszkodtak a
feleségükhöz.
Régen a nők a stabilitást, a békességet és a folyamatosságot keresték az
életben. A jövő nagyon sokat jelentett számukra. A mai nők nagyrésze
azonban az "itt és most" hitvallás szerint él. S ezzel elveszíti a múlthoz és a
jövőhöz fűződő kapcsolatait. E veszteség pedig nagyon súlyos. Ha valakit
elvágnak a múltjától, nemcsak a szép emlékeit veszik el tőle, hanem az
olyan természetes emberi érzéseket is, mint a szégyen, a bűntudat és a
megbánás. "Aki nem tanul a múltból, az arra ítéltetik, hogy mégegyszer
átélje". - Ez a mondás pszichológiai értelemben éppúgy igaz, mint
történelmileg. Kapcsolatban kell maradnunk múltunkkal, hogy
tanulhassunk. És kapcsolódnunk kell a jövőhöz is, hogy hitünk és
reményünk legyen. Az "itt és most" filozófiája elrabolja tőlünk ezeket a
lényegi emberi értékeket, és elszigetel bennünket női mivoltunk Madonna
vetületétől.
 A NAGY VÁLÁSI HULLÁM

Történelmünk legutóbbi évtizedében a mai amerikai nő a kalandot, a

kielégülést és a szexuális izgalmakat kereste. Hitét, reményeit és álmait
önmagába és jövőjébe vetette, és nem nagyon bízott abban, hogy a férfiak
és a házasság teljessé teszik az életét. És valóban, azok az Amazon nők,
akik az utóbbi évtized nagy válási hullámában elhagyták férjüket, nem igen
hallgattak nagyanyáink intelmére: "Tarts ki az embered mellett" - meg sem
értették, hogy ez mit jelent. Az évek során tucatjával hallgattam a
magyarázatokat, hogy "miért" hagyták ott a férjüket, és az okok nagy
változatosságot mutattak. Mindegyikük másmilyen férjtől vált el, és
másféle okokból. De valamennyi nőben közös volt az, hogy hiányzott
belőlük a hűség, vagyis az a meggyőződés, hogy női segítségükkel és
támogatásukkal férjeikkel együtt képesek a kapcsolatban és az életben
felmerülő nehézségeket sikeresen megoldani. Ilyen volt a régi Madonna, az
a Madonna, aki századokon keresztül volt nagy kultúrák ihletője.
A Madonna volt a nőben az, akinek hite győzedelmeskedett mindenek
felett, aki gazdagságban vagy szegénységben, betegségben vagy
egészségben is elfogadta a férjét. De az utóbbi női nemzedék jórészt
lemondott személyiségének Madonna vetületéről, a tudattalan sötét zugaiba
száműzve azt, mint valami hasznavehetetlen régiséget. A hűség, a türelem
és az odaadás egy régi korszak hagyatékává változott, aminek kevés hasznát
veszi egy csupán önmagával törődő, hatalomratörő asszony. Elég volt, ha
férje a tökéletlenség vagy gyöngeség első jelét mutatta, s ő máris otthagyta;
a fémmé inspiratrice vagy a "férfi múzsája" kiment a divatból. A nők
szexuálisan is és anyagilag is függetlenek akartak lenni a férfiaktól.
Férjezett és hajadon nők zuhanórepüléssel szálltak le a piedesztálról, hogy
aztán egy évtizeddel később rájöjjenek, milyen kiáltó szükségük is van a
már majdnem elfeledett Madonnára.
K., negyvenes, igen művelt Amazon nő, "A nő négy természete" című
előadás meghallgatása után nagyon pontosan és részletesen leírta, hogyan
menekült el a házasságból és a hagyományos értékek világából.
 "Nem sokkal házaságom fölbomlása előtt, amikor még harmincas éveim
elején jártam, elmentem Bostonba egy elegáns, előkelő fogadásra, ahol a
legkülönfélébb tudományos területeken kiemelkedő sikereket elért
embereket tüntettek ki. Felkértek e szervezet vezetőségi tagjának.
Kicsíptem magam, egy földig érő, testhez álló, vállpánt nélküli, fehér jersey
ruhát vettem föl, a hozzá illő stólával, és bevonultam a hatalmas
bálterembe, ahol az első férfi, akin megakadt a szemem, nem a sikeres,
disztingvált üzleteberek egyike volt, hanem az egyik texasi vállalkozó
félvér, indián sofőré. Huszonnyolc éves volt, egy Burt Reynolds és egy
Marion Brando keresztezése. A vacsora végén elintéztem, hogy szabad
legyen. Aztán elhagytam a báltermet, és szép lassan megindultam a
hálószobám felé. Ahogy befordultam a sarkon és elkezdtem fölfelé menni a
lépcsőn, észrevettem, hogy az indián ott ül a lépcső tetején. Már levetette a
sofőr-egyenruhát, egy feltűrt ujjú, szűk Kowalski trikó volt rajta, és egy
szűk, nagyon szűk farmer. Egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz.
Bementünk a szobába, bezártuk az ajtót, és attól a pillanattól kezdve -
körülbelül éjfél lehetett - reggel hatig egyfolytában szeretkeztünk. Éppen
menstruáltam, ami őt egy csöppet sem zavarta. Azt mondta, "az indiánok
tisztelik a menstruációs vért, mert steril és szent", ő volt a legérzékibb férfi,
akivel valaha is találkoztam. Sohasem tudom elfelejteni.
Körülbelül három hónappal később New Yorkba jött. Elmentem hozzá a
szállodába és megint lefeküdtem vele. Ez már közel sem volt olyan
izgalmas, mint az első alkalommal és sokkal rövidebb ideig is tartott.
Rájöttem, hogy soha többé nem akarok vele találkozni, és nem is
találkoztam.
E kaland után az volt a leghatározottabb érzésem, hogy sikerült teljesen
megszabadulnom személyiségem Madonna aspektusától, amit szinte már
tehernek kezdtem tekinteni. Belefáradtam a "jó kislány" szerepbe, és
kalandokra vágytam. Itt aztán, egy éjszaka alatt, megszegtem az összes
szabályt. Lefeküdtem egy vadidegen alakkal, egy olyan emberrel, akinek
sokkal alacsonyabb volt a társadalmi rangja, mint az enyém, egyetlen szó
nélkül, minden szégyenkezés nélkül, és ráadásul menstruáció közben.
Vadnak és győzedelmesnek éreztem magam, furcsán szabadnak, mintha
elszakadtak volna a múlthoz fűző szálak és kötelékek. A magam ura lettem,
minden vonatkozásban "független". Attól fogva ugyanolyan törekvő és
rámenős lettem szexuális kalandjaimban is, mint a munkában. A hatalomért
folytatott harc betört mindkét területre. A szex a hatalommal kapcsolódott
össze, nem a szerelemmel, habár nem hiszem, hogy ezt már. akkor is
észrevettem volna.
A szexuális tapasztalatgyűjtés kényszere még pár évig folytatódott, aztán
belefáradtam ebbe is. És egyszerre csak szerettem volna visszaszerezni
személyiségem Madonna aspektusát. Azt akartam, hogy jelentsen valamit
számomra a szex, össze akartam kötni az értékekkel és a szeretettel. Eleinte
nehezen ment, úgy a fizikai mellett szellemi egyesülésre is törekedjem egy
férfival, de azután, ahogy „fölpróbáltam” újra megtalált szüzességemet,
meglepődve fedeztem föl annak a nagyon fiatal, szégyenlős, Madonna-
szerű lánynak az érzéseit, aki egykor voltam, és aki sok vonatkozásban meg
is maradt bennem."
Ez a nagyon intelligens, világias gondolkodású, de mégis érzékeny nő
végigment a lelki és a szexuális fejlődés teljes pályáján. Utolsó kijelentése
világosan példázza annak az álláspontnak az érvényességét, amelyet Marion
Woodman oly erőteljesen fejt ki. a szüzesség a nő számára lelkiállapot, egy
létezésmód" - írja, és meg egy szexuálisan elfásult nő is lehet "érintetlen
menyasszony", megtalálhatja és felébresztheti önmagában a Madonnát.
Annak, hogy a mai nőben elbukott a Madonna, nem csupán az erkölcsi
fellazulás az egyetlen tünete. Az ingerlékenység, a türelmetlenség és a
sértő, kritikus magatartás ugyancsak a nőiség fontos síkjával való kapcsolat
hiányára utal.
 FÉRFIVERÉS
A feminista mozgalom sokféle követelményt támasztott a férfiakkal
szemben. És egészen bizonyosan nem intett semmiféle türelemre irántuk.
Mindenért a férfiakat hibáztatta. A "férfiverés" a felszabadult nők kedvenc
időtöltésévé vált, olyanoké, akiket minden jel szerint halálra sértett a másik
nem. A harag és a bűnbakkeresés természetes és előre megjósolható
következményének tűnik, ha egy ember úgy gondolja, hogy a másik fél
megsértette. A feminista ideológia azt sugallja a nőknek, hogy a férfiak
üldözik és megfojtják őket, életüket korlátok közé szorítják és
lehetőségeiket beszűkítik. Nem csodálkozhatunk, ha a másik nem
egykettőre ellenséggé, bűnbakká változott. S ha egyszer valaki ellenségnek
tekinti az ellenkező nembelieket, akkor nem lesz hajlandó túl sok türelmet
tanúsítani irántuk. Mindez felbecsülhetetlen veszteségeket okozott a
férfiaknak is és a nőknek is, mert szinte minden férfi idegenkedik attól a
nőtől, akiből hiányzik a kedvesség. És tényleg így van - az a nő, akiből
hiányzik a derű, az szinte nem is tűnik nőnek; ideges, ingerült, állandóan
"ki van akadva" és szélsőségesen türelmetlen.
Az Amazon nők nem tudnak várni. Túl sok elvégeznivalójuk van, s elsők
akarnak lenni mindenben. Bizony - minden mitológiában a szűz leány az,
aki vár. A herceg aztán eljön érte, és ásó, kapa, nagyharang... Minden nő
erről álmodik, még az Amazon is. De hogy mindez megtörténhessék, a
nőnek bizonyos várakozó magatartást, és nagy-nagy türelmességet kell
kifejlesztenie önmagában.
"A kielégülés késleltetésé"-nek fogalmával szokták jelölni azt, amikor
jövőbeni előnyök kedvéért elhalasztják az azonnali örömszerzést. A
kielégülés késleltetésének képességét pedig mind a férfiaknál, mind pedig a
nőknél az érzelmi érettség egyik ismertetőjegyeként tartják számon. Szinte
mindenki egyetért azzal, hogy a türelem erény, és lényeges a boldogság
szempontjából. Még a Biblia is azt írja, hogy "a szeretet sokat kibír". De a
mai nő, aki mindig sikerre tör és problémát keres, nagyon kevéssé türelmes
és alig képes elhalasztani az örömszerzést.
 Érdekes megfigyelni, hogy milyen óriási tömegű könyv foglalkozik a női
örömszerzéssel. Ezek közül egyesek (pl. Lonnie Barbach: Önmagad
számára} valóban hasznosak és tanulságosak az orgazmus-zavarokkal
küszködő vagy szexuálisan retardált nők számára. Mások viszont (pl.
Cynthia Heimel: Szexuális ötletek lányoknak} igencsak különös jellegűek,
és elválasztják a szexualitást minden erkölcsi értéktől és következménytől,
vagyis elválasztják a Kurtizánt a Madonnától.
Vannak olyan könyvek is, amelyek személyiségelemzéssel kacsolják
össze a lélektani és szexuális témákat. Például Rosemary Daniell
Katonákkal lefeküdni: a Macho Man keresése c. könyve. (8) Ez egy
ötvennégy esztendős asszony történetét meséli el, aki miután végigcsinálta
a maga polgári életét, amelyben nem volt más, csak a házasság meg a
gyerekek, nekilát olyan szeretőket keresni, akikkel az általánosan elfogadott
értékekkel szemben immár csak az örömöket óhajtja kiélni, ily módon
juttatván érvényre oly sokáig szunnyadó én-részét (a Kurtizánt). Minthogy
Daniellnek immár három házassága is volt és két gyermeke is van, Anya-
Madonna fészekrakó ösztönét már kiélhette. Élete második részében
pszichéjének dionüsszoszi mélységeibe kíván lemerülni, tobzódván az
örömökben, miközben a valóságban nem sok veszíteni valója van.
Rosemary Dánielt rendkívüli nő, mind intellektuális, mind szexuális téren
a szélsőségek embere. Az efféle könyvek persze az érett nők számára nem
veszélyesek, annál inkább a fiatalok számára. Eltekintve attól az esettől,
hogy valaki egész életében egyik alkalmi szeretőtől a másikig akar
vándorolni, partnerét a nő ne kizárólag az örömszerzés szempontjai szerint
válassza ki, hanem az egész életre szóló közös értékek alapján. Ha azonban
egy nő már hozzászokott a felszínes szexuális örömökhöz, akkor lehet,
hogy az efféle választás roppant nehezére fog esni. Egy ilyen kialakult
életstílus esetén az elvonási tünetek ugyanolyan fájdalmasak lehetnek, mint
bármely más, gyors örömérzést okozó szer esetében, gondoljunk például a
heroinra vagy a kokainra s az is lehet, hogy sokan egyáltalán nem óhajtják
ezt az elvonást. Daniell viszont ezt írja, hedonista Don Jüan-időszakának
végéről szólva: "Elkezdtem vágyakozni az után, hogy egy pár egyik tagja
lehessek, hogy vegyek egy homárt és megfőzzem egy olyan valakivel,
akivel még a szex után is együtt akar maradni és egy kicsit beszélgetni az
ember."
 SZEXUÁLIS SPORTOK

Egyszer megkértem egy pornográf írót, hogy definiálja nekem a

szexualitást. "A baszás - közösülés" - válaszolta. Hát ez bizony elég durván
hangzik, de ha egy nő nem képes mozgósítani személyiségének Madonna
aspektusát, akkor valóban ennyi az egész. Es rengeteg megoldásmódja van
annak, hogy egy férfi és egy nő közösüljön és azt szórakoztatónak találja
még akkor is, ha nem kapcsolja össze a szerelemmel. Ha viszont vonzódás,
románc és szellemiség is van a férfi és a nő között, akkor a szex a szerelem
soha véget nem érő fölfedezése és megerősítése.
A Madonna - vagyis a lelki értékek - nélkül, a szexben kizárólag az
orgazmus válik értéktényezővé. A férfiak is és a nők is
"orgazmushajszolóvá" válnak, mert csak így tudják fejleszteni a szexuális
élményt. A "hányszor élveztél el?" fontosabb kérdéssé válik, mint a
"hogyan érezted magad vele?" Ezek azok az értékek, amelyeket a nőknek
diktálniuk kell, finoman vagy nem tudatosan (még akkor is, ha a dolog nem
tűnik fairnek). A férfiak szexuálisan nem olyan bonyolultak, mint a nők; a
szexet ők egyszerű, közvetlen módon közelítik meg. Szükségük van a
nőkre, hogy szexuális igényeiket "civilizálják". Egyébként a szex valóban
csak nemi érintkezés számukra.
"Sportból dugni" - valahogy így nevezik a versenyszámmá előléptetett
alkalmi szexet. Sok mai nőnek vetélytársi kapcsolatai vannak a férfiakkal,
benne a kasztráció elemeivel, mert sem idejük, sem hajlandóságuk a férfival
való igazi kapcsolatra és kötődésre. Számukra az a mindennél fontosabb,
hogy "felül" legyenek, hogy ők irányítsanak. Madonna aspektusuktól
megfosztva, és az igazán nőies higgadtság, fogékonyság vagy derű nélkül
ezek a nők a pusztító, mindent felzabáló szörnyetegre, Lady Machbeth-re
emlékeztetnek, aki teljesen elszakadt nőies érzéseitől és akinek fontosabb a
hatalom, mint a szerelem. Nem valami hízelgő kép...
Az Amazon nő elszakítja nőiességét a szexualitásától, ha szeretőjét csak
aszerint értékeli, hogy mennyire képes felizgatni őt. Sok ilyen nő arrafelé
halad, hogy tárgyiasítsa a férfiakat. Legmélyebb érzéseiktől és női
ösztöneiktől elvágva szeretnek a szexről beszélni, merésznek,
szemérmetlennek és nagyon szemléletesnek lenni. Nemrégiben voltam egy
partin valakivel, akivel éppen elkezdtem járni, amikor egy, ott helyben
megismert Amazon nő odajött hozzám, és a fülembe súgta: "Ellenőriztem
neked, és úgy hallom, nagy kan."
Iréné Claremont de Castilleo azt írja, hogy ha egy nő férfiassá válik egy
férfi pedig nőiessé, akkor mindegyikük a másik legrosszabb tulajdonságait
veszi föl. A férfiak átveszik a nő gyöngédségét, a nő ereje nélkül. A nők
átveszik a férfiak keménységét, azok kedvessége nélkül. Megfigyeltem,
hogy ez pontosan így van a mai nő esetében, aki nem a legjobb, hanem a
legrosszabb férfiak tulajdonságát vette át. Szexualitásában primitív attitűdje
van, és "tárgyként" kezeli a férfiakat, a pénisz méretét és az állóképességet
hasonlítgatva össze, méghozzá olyan indiszkrécióval, mely bárkit
megdöbbentene.
"Lezavarok velük egy menetet és kész is" - így jellemezte a férfiakhoz
fűződő viszonyát D., a nagyhatalmú tévé-producer. Igencsak disszonáns
volt egy nőtől hallani ezt a sajátosan férfias szófűzést a szeretkezéssel
kapcsolatban, amely a férfiasság egyik legrosszabb aspektusát, a szexualitás
vulgáris megközelítésmódját idézte emlékezetünkbe.
Nemrég egy partin két fiatal nő, nem afféle őrült kis grupik, hanem
intelligens tisztviselő-formák, zenész-kalandjaikat teregették ki. Az egyik
kedvtelve ecsetelte, hogy mit is tud az ujjaival csinálni az ő gitáros
szeretője; a másik pedig dobos-fiúja pergő ritmusáról és ügyességéről
áradozott. Csak tűnődtem ott a "banda többi hapsiján", és elképzeltem, hogy
ez a két nő végigpróbálja mindegyiket.
Mert a szexuális forradalommal a nők mindenféle szexuális
kísérletezésbe kezdtek. A nők "belevaló csajok" akartak lenni. A
személyiség Madonna aspektusa kiment a divatból a hetvenes években. A
nők orgiákra jártak, bizarr szexuális rendezvényeken vettek részt,
alkalmazkodván a nagyrészt férfi szexuális fantáziákhoz, amelyek
egyébként meg sem fordultak volna a fejükben. Hallgassuk meg például azt
a beszélgetést, amelyet V.-vel, egy harminchárom esztendős modern nővel
folytattam, aki néhány évvel ezelőtt otthagyta ügyvéd férjét, s aki nagyon
büszke szexuális gátlástalanságára és sok-sok vad és kreatív szexuális
élményére:
Sigmund Freud úgy okoskodott, hogy minden nő valamilyen fokú
péniszirigységben szenved - kezdtem. - Voltak-e valaha is ezzel
kapcsolatos fantáziái?
Nos, tulajdonképpen nem - válaszolta V. - Nem, ha jól tudom. De
egyszer felpróbáltam egyet.
Igazán? Milyen körülmények között?
Szóval, volt egy barátom, aki mindig mondogatta nekem, hogy
férfiakkal kapcsolatos szexuális fantáziái vannak. De én mindig
gyanítottam, hogy azok többet voltak puszta fantáziálásnál (végül is a
fiú a tengerészetnél volt), de nem mertem egyenesen rákérdezi. Aztán,
egyik nap elmentem Pleasure Chestbe és vettem egy felköthető
hímvesszőt. Akkor este nagyon berúgtunk pezsgővel. Az első
szeretkezés után bementem a fürdőszobába és felkötöttem a műszert.
Magam köré tekertem egy törülközőt, kimentem a fürdőszobából és
megálltam mellette az ágy oldalánál és megkérdeztem tőle: "Mennyire
vagy ellazulva?" Mire ő így felelt "Eléggé". Erre én: "Nagyon el vagy
lazulva?" Mire ő: "Igen, nagyon el vagyok lazulva." Akkor lerántottam
magamról a törülközőt és ezt mondtam: "Na akkor ezt kapd be, baba."
Mire ő odavetette magát, szájával pont ezen az izén landolt, és nagyon
bepörgött tőle. Imádta. Azután seggbedugtam. Ezt még jobban imádta.
Élveztem én is. Megmarkolta a péniszt és nagyon heves orgazmusa
volt, és én csináltam mindezt. Hátborzongató volt. Soha nem kért meg,
hogy csináljam neki még egyszer. De szeretett érte, tudom, hogy
szeretett. Három évig jártam vele.
Azután mi történt vele?
Ó, elvett egy tizenkilenc éves szűzlányt Mississipiből. Azt hiszem,
úgy gondolta, hogy én már mindent megcsináltam. Egy kiscsajt akart.
Azt hiszem, tanítani akart valakit.
A férfiak szeretik a nőket szex-ügyekben tanítgatni, mert attól az az
érzésük támad, hogy ők mesterek a témában és ettől nő az önbizalmuk.
Néhány nő itt elrontja a dolgot. De ezek a nők elfelejtik, hogy a falon belül
a hím az, akinek szexuálisan teljesítenie kell, vagyis reakciót produkálnia és
azt fenntartania. Erre azt lehet ellenvetésként fölhozni, hogy egy
magabiztos-férfinak nincs szüksége arra, hogy "ártatlan" legyen a nője, és
ezzel tegye lehetővé az ő szexuális teljesítményét. És valóban, vannak
olyan férfiak, akik jobban szeretik a "tapasztaltabb" nőt. Általánosságban
azonban, úgy vélem, nem ez a jellemző. Még a felvilágosult férfi is, akinek
esze épp az ellenkezőjét mondja, öntudatlanul is visszariad attól a nőtől, aki
túlságosan tapasztalt; tudatalattijának sötét mélységeibe azon tűnődik, hogy
ugyan miként is bízhatna meg egy ilyen nőben.
A szexuális megbízhatóság óriási jelentőségű a férfi számára; enélkül
sohasem veheti biztosra, hogy valóban az övé a gyerek. A nő ebben
természetesen mindig biztos, mert hiszen ő hordta ki a gyermeket. A férfi
viszont csak akkor alhat nyugodtan az apasága felől, ha hisz a felesége
szexuális hűségében és erényességében.
Hangsúlyoznom kell azonban, hogy itt most nem a technikai vagy fizikai
értelemben vett szüzességről beszélünk, hanem a lélek vagy a szellem
tisztaságát értjük szüzességen. Sok mai nőnek, akivel beszéltem, rengeteg
elképzelése van a szexualitásról és a viszonyról, de egyetlen mércéje vagy
normája sincsen, ami szerint él vagy odaadja a testét. Állandóan
telefonálnak olyan nők, akik azt sem tudják, hogyan kell nemet mondani,
akik még azt a nyelvet sem ismerik, amelyen meg lehetne fogalmazni
bármiféle normákat, és akik rettenetesen félnek, hogy ha nemet mondanak,
akkor elveszítik az életükből a férfiakat. Felnőtt nők hívnak föl, hogy "oké"
lesz-e, ha itt és itt, ekkor és ekkor lefekszenek egy bizonyos férfival. Ezek a
nők elvesztették a kapcsolatot saját intuitív érzékükkel, amely megsúgná,
hogy mi az "oké". Nincsenek már sem női erényeik, sem nőies értékeik.
Ahogy a feminista mozgalom felmagasztalta az erő és a rámenősség férfias
értékeit, úgy hagyta figyelmen kívül a ragaszkodás és moralitás nőies
értékeit.
A nem elkötelezett szex nem működött valami szerencsésen a nők
esetében. Sok nő úgy tapasztalta, hogy az ilyen kapcsolatok csak idő- és
energiapocsékolást jelentenek, mert az el nem kötelezett szex nagyon
kimerítő, nem feltétlenül fizikailag, hanem emocionálisan és
pszichológiailag. A nő másnap nem igazán érzi jól magát és ennek
következtében sokszor nem is néz ki jól. Inkább megerőszakolva, mint
elbűvölve érzi magát. A férfi lehet, hogy egész éjszaka nem alszik, de a
szex általában kiválóan helyrebillenti. Ő "győzött", míg a nőt viszont csak
"lefektették". Akár szereti az adott nőt, akár nem, egy férfi majdnem mindig
erősnek érzi magát a szex után. Viszont akár szereti a férfit, akár nem, a
nőnek leggyakrabban ambivalens érzései vannak. "Vajon fölhív-e?",
tűnődik a nő. "Föl akarom-e hívni őt egyáltalán? Ha nem telefonál, akkor ez
azt jelenti-e, hogy nem tisztel engem?" Ha a szex kellemes volt, akkor a nő
sóvárog, hogy újra láthassa a férfit, és abban reménykedik, hogy ő is így
érez. Ha a szex kellemetlen volt, a nő megalázva érzi magát, és abban
reménykedik, hogy a férfi eltűnik az életéből. Ha a szex nem volt kellemes,
de ő szereti a férfit, akkor borzasztóan szeretné tudni, hogy nem lenne-e
képes jobban csinálni. Akárhogyan csűrjük-csavarjuk is, az
elkötelezettségek nélküli szexuális kapcsolatban a nő tűz és víz közé kerül.
Régebben úgy volt, hogy a nőnek rengeteg idő állt rendelkezésére, hogy
szexuálisan fölfedezze a férfit. Végül is a férjével, vagy legföljebb a leendő
férjével volt csak szexuális kapcsolata. S ha a szex nem is érte el a tökélyt, a
nő biztos lehetett abban, hogy a férfi visszajön hozzá a következő éjszaka
is. Egy magányos nő viszont az állandó bizonytalanság és idegeskedés
állapotában él egy elkötelezettség nélküli kapcsolatban.
 A MADONNA TITOKZATOSSÁGA
Sok nő töpreng manapság azon, hogy miért is kerül neki oly nagy
erőfeszítésébe kötelezettségeket kicsikarni a férfiakból. A válasz persze
esetről esetre változik. De sok esetben kiderül, hogy a mai nő egyszerűen
elveszítette a Madonna titokzatosságát. A nő "könnyű", a nő megkapható,
úgy látszik, alig vannak normái. Érzéseire, de nem intuícióira hallgatva
lefekszik a férfival még azelőtt, mielőtt az bármiféle elkötelezettséget
vállalna vele szemben. Együtt él a férfival, megad neki mindent, amit az
csak kér vagy kíván - még mielőtt elnyerné a férfi teljes hűségét. Egy olyan
nő számára, akinek vannak mércéi, természetesen jön a "nehéz engem
megkapni" szerepe, és az nem is pusztán játék, mert rendkívüli dolognak
tartja magát és életében értékekhez igazodik. Viszont annak a nőnek a
számára, aki elvesztette már kapcsolatát az őbenne is lakozó Madonnával,
nem sok szent vonatkozás létezik már önmagában, szexualitásában vagy
nőiességében.
Az ilyen nő elveszítette női misztériumát; elvesztette a Madonna
titokzatosságát. Szanaszét hagyja tamponjait és neszesszerét a
fürdőszobában, fölfedvén így legszemélyesebb női titkait. Szinte beteges
kényszert érez, hogy megossza a férfival legbensőbb érzéseit és gondolatait,
azon erőlködve, hogy a férfi "megértse" őt. A valóságban azonban a férfiak
gyakran nem képesek fölfogni ezeket a női érzéseket és szükségleteket,
amelyek csak roppantul nyomasztják őket, mert a nőkkel ellentétben a
férfiak rendkívül egyszerű teremtmények. A férfinak a nőről az jut eszébe,
hogy kiismerhetetlen, sötét és egzotikus, nedves és rejtett; ezek az elemek a
"női misztikum" izgalmainak és csáberejének részei, azé a misztikumé,
amelyet csak pocskondiáztak és elvetettek a korai feminista vezetők. A
nőiesség birodalmának azonban olyan hatalma és realitása van, amelyet
nem lehet letagadni, és amely különbözik és elkülönül a férfiasság
hatalmától és realitásától.
Olyan kultúrában élünk, amely a férfi teljesítmény-értékeket
hangsúlyozza a humán, a szerető, a nőiesebb értékek rovására. Amikor egy
olyan társadalom, mint a miénk, fölmagasztalja a cselekvést, és lebecsüli a
puszta létezést, akkor lebecsüli a Madonnát, a nő intuitív és spirituális
részét, és valójában az egész kultúrát. A technológiailag fejlett társadalomra
úgy látszik a maszkulin és patriarchális értékek hangsúlyozása jellemző. A
világ leprimitívebb, nem-indusztriális kultúrái, mint az ausztráliai
bennszülötteké vagy a pennsylvaniai amishoké - olyan társadalmak,
amelyek nagyra értékelik a nő Madonna aspektusát és az univerzum
spirituális aspektusát. Más szóval, a női értékeket a férfi értékek fölé
helyezik. A bennszülötteknek is és az amishoknak is igen fejlett intuíciójuk
van. Szilárdan hisznek és bíznak abban, amit Isten javasol. Arról van szó,
hogy a spirituális értékeket többre tartják a materiális teljesítménynél, és a
modern civilizáció gépesítését veszélyesnek tartják az emberi lélek
tisztaságára nézve.
 PURITANIZMUS ÉS PROM1SZKUITÁS
A puritán erkölcs, amelyre Amerikát alapították, olyan cselekedetnek
tekinti a szexet, amelyet az ember egyszerűen nem követhet el másutt mint
a házasság intézményének keretein belül és kizárólag az utódnemzés
céljából. A szexuális forradalom azt sürgette, hogy bármikor és bárkivel
műveljük a szexet: ha egyszer úgy érezzük, hogy jó (még ha nem is
érezzük, hogy helyes), akkor csináljuk csak nyugodtan.
Ma ott tartunk, hogy e két szélsőség egyike sem látszik efogadhatónak a
modern amerikai nő számára. Ez a nő ugyanis fölfedezte már a maga
számára a szexualitást, és igencsak valószínű, hogy nem óhajtja a dolgot
házasság utánra halasztani. Másfelől viszont belefáradt az alkalmi
kapcsolatokba és az ürességbe, az összefogottság hiányából fakadó rossz
érzésbe. A puritanizmus szélsőséges erkölcstanától indulva átesett a másik
végletbe, a szexuális forradalom érezd-jól- magad etikájába, s most két
szélsőség között hányódik. Azt tudja, hogy olyasmit kell választania, ami
valahova középre esik - a puritanizmus és a promiszkuitás közé. De azt nem
tudja, hogy mit válasszon. Amit az amerikai nőnek tennie kell, azt az
európai nő már évekkel ezelőtt megtette: integrálnia kell az őbenne lakozó
Madonnát és Kurtizánt.
Amikor egy férfi élettársat keres, akkor olyan nőt igyekszik fölkutatni,
aki valahogyan kombinálja magában a nőiességnek e két egyenlő erejű, ám
gyakorlatilag mégis ellentétes aspektusát. Vagyis "úrinőt akarnak a
nappaliba és kurvát a hálószobába". Tisztelik a nőben a Madonnát, de
élvezik a Kurtizánt. A Madonna magas normái még nem elégítik ki a férfit.
Ezek inkább csábító kihívásként működnek, és arra ösztönzik a férfit, hogy
"lebbentse föl a fátylat", hogy lássa, mekkora láng is lobog e sok jég
mögött.
Ezt a "Madonna-Prostituált komplexust" elsőként Freud definiálta, és a
férfiaknál számos kultúrában megfigyelték már. Ám a Kurtizán és a
Madonna integrálása különösen nehéz az amerikai nő számára, minthogy
túl meszire távolodott már el nőies centrumától és spirituális létezésétől.
Nemcsak Madonna-piedesz- táljáról esett le, önmaga és környezete nagy
bánatára, hanem elveszítette az érintkezést önmaga kurtizáni képességeivel
is, addig szexualizálva a nőiségnek azt az aspektusát, amíg ki nem zárta
annak emocionális és inspiráló komponenseit.
Az a nő, aki rendelkezik a női személyiség mindkét aspektusával, a
Madonnával is és a Kurtizánnal is - ellenállhatatlan a férfiak számára.
Benne a Madonna idealisztikus és elérhetetlen, a Kurtizán pedig ösztönösen
érzéki és csábító. A nőiség e két nagyerejű aspektusát felhasználva a nők
civilizálják és megszelídítik a férfiakat, mederbe terelik szexuális
energiáikat, és nagy dolgokra lelkesítik őket. A nők azok, akiktől a férfiak
azt várják, hogy kihozzák belőlük nemesebb természetüket és magasabb
ideáljaikat, hogy felgyújtják szenvedélyeiket és sikerek felé motiválják
őket. De az ilyen nőies nő ritkaság a mai kultúrában, és az a tradicionális
férfi, aki még mindig derekasan keresi nőjében az inspirációt vagy a múzsát
- valószínűleg keserűen csalódni fog.
Hogyan lehet hát valakiből egy ilyen igazán "nőies nő"? Olvasóim talán
észreveszik itt, hogy nem vettem be, fontos elemként, a nőies nő
definíciójába az anyaságot. Furcsának tűnhet, de a "szent anyaságról"
zengett sok-sok himnusz ellenére én nem tekintem e könyv témája
szempontjából központi jelentőségűnek a női személyiség anya-aspektusát.
Igaz, hogy sok mai nő nagyon messzire tolta ki az anyaságot, de az is igaz,
hogy a legtöbb nő még mindig gyereket akar. Az anyai vágyak nem tűntek
el egyszerűen csak úgy azért, mert a modern nő, bármennyire öntudatlanul
is, de a férfias tulajdonságok irányába hajolt el, és inkább a hatalom, mint a
szerelem után fut. Épp ellenkezőleg - elnyomott vágyai most erősebbnek
tűnnek, mint korábban bármikor, és aktívan keresik a megnyilvánulás
lehetőségét.
De a nőnek előbb egy férfit kell szeretnie, mielőtt a gyerekét szerethetné.
Ahhoz, hogy megszeressünk egy férfit és igazán kötődjünk hozzá, először
is arra van feltétlenül szükség, hogy átállítsuk az Amazon energiáit a
nőiesség szolgálatára, vagyis, hogy kifejlesszük majd integráljuk a
Madonnát és a Kurtizánt. És ez az a téma, amellyel az ötödik fejezet
foglalkozik.
 ÖTÖDIK FEJEZET
A nőiesség visszaszerzése: Az Amazon-páncél
leolvasztása
A nő sokoldalú, olyan, mint a gyémánt. Ha egyik irányba fordítjuk, az
egyik oldalról villantja a fényt, személyiségének egyik aspektusát tükrözve.
De akárcsak a gyémánt - ha másfelé fordítjuk, már egy egészen másféle
személyiséget látunk. A női személyiség változékonyságát és sokféleségét
már oly régóta megfigyelték, hogy ebből csakis az a következtetés vonható
le, hogy a létezésnek ez a sokszínűsége a nő lényegi tulajdonsága.
Kétségtelen, hogy a teljesértékűség érzéséhez minden nőnek integrálnia
kell élete során a személyiség sokféle vetületét, és ezt minden nőnek a maga
sajátos és egyéni módján kell megvalósítania. Rengeteg olyan nő van
például, akinek az Amazont kell még kifejleszteni magában, az
intellektuális képességekkel és az önérvényesítési képességekkel együtt.
Ezek azok a nők, akik egyébként örökké kislányok, mindig éretlenek,
gyámoltalanok és másoktól függők maradnak. De nem is ők képviselik azt a
modern nőt, akihez ez a könyv szól, mert még az amerikai átlagnő is eléggé
önálló személyiség manapság. Miután oly sokat taglaltuk negatívumait,
időzzünk most el egy kicsit a pozitívumokon, mert ez a különleges, új
Amazon nő, ha legjobb tulajdonságait nézzük, tényleg elkápráztató egy
jelenség.
A modern Amazon nő látványos és dinamikus módon lép színre.
Értelmes, önmagáért és világáért érez felelősséget. Jóllehet teljesítménye
nagymértékben függ motivációitól és képzettségétől, egyrészt önellátó és
büszke is függetlenségére. Összefogott gondolkodásmódot fejlesztett ki
(habár gyakran a diffúz tudat rovására), és megtanulta, hogyan kell a
célokat kitűzni és elérni. Ez a késztetés gyakran túlsúlyra jut benne, mert
még egészen friss benne az az élmény, hogy fölfedezte hatalmát, s így néha
túlzásokra hajlik annak alkalmazásában. Érdekli az őt körülvevő világ,
erősen vágyik annak föltárására, kockázatot vállal és kalandokba
bocsátkozik. Felfokozott öntudata és képességei sok férfit
veszélyeztethetnek a piacon, mert ő nem mások bolondja; olyan hölgy ő,
akit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Az Amazon nő befolyásos; amit elvesztett a személyes területeken, azt
bizonyos mértékig visszaszerezte a személytelenség birodalmában, a külső,
széles politikai szférában, amelyet oly sokáig csak a férfiak irányítottak.
Bár még mindig nagy út áll előtte, az már most leszögezhető, hogy a
modern Amazon nő valóban kivívta a férfiak csodálatát és tiszteletét.
Keményen és sokáig harcolt a világban most elfoglalt helyéért, és még most
is derekasan harcol - legföljebb tán valamivel kevesebb idealizmussal.
Fiatalabbnak néz ki és jobb megjelenésű, mint a nők bármely más
generációja, gyermeket később vállal, életerős, sportos és tele van
energiával. Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy ő valóban megjárta az
emancipáció hosszú útját. Mindenféle különcségei ellenére is példa nélkül
álló sikereket ért el.
De ez a könyv nem a modern nő sikereiről akar beszélni. Inkább
megpróbálja fölhívni a figyelmet a személyesség területén előfordult
hibákra, azokra a dolgokra, amelyek mögött az áll, hogy ez a nő
elidegenedett saját nőisségétől. Nagyon sok könyvet írtak már arról, hogy
mit ért el az Amazon nő, és rengeteg könyv foglalkozik azzal is, hogy
miképpen tudna még többet elérni. Vagyis arról, hogy miképpen
boldogulhat a férfiak világában. Könyvünknek nem ez a célja. Inkább arról
szól, hogy miképpen lehetne boldogulni a női világban. Közelebbről - azt
vizsgáljuk, hogyan tudja integrálni az Amazon nőnek a női kiteljesedés
iránti igényét azzal a ténnyel, hogy öntudatossága magasabb szintre
emelkedett már, s hogy ő maga is már a teljesítmény embere.
 A "TERMÉSZETELLENES" NŐ
Manapság sok nő őszintén szeretné megismerni ismét a férfiakkal
szembeni nőies viselkedésmódokat, és őszintén zavarban van azt illetően,
hogyan is kell ezt csinálni. Majdnem a múlté már a védekező beállás, a
harag és a sértegetéshez való hozzászokás; a mai nő már bizonyított a
személytelem világban, s most ismét be akar lépni abba a világba, amely
egykor kizárólag az övé volt, s amely most is az: a személyes világba.
Egyszerűbben kifejezve - a nők mára már belefáradtak abba, hogy ők
legyenek "az egyik férfi", és szeretnék ma fölfedezni magukban azt, amit a
legtalálóbban a "természetes nő"-nek nevezhetnénk.
Az Amazon nő ugyanis a legtöbb vonatkozásban természetellenes nő.
Amikor agresszíven dolgozik a piacon, gyakran tényleg a természetével,
havi ciklusaival, a gyermekszüléssel és gyermekneveléssel ellentétesen
cselekszik, de még ennél is sokkal súlyosabb az, hogy természetellenesen
viselkedik a férfiakkal szemben, minthogy gyakran a különféle
munkaterületeken közvetlen összeütközésbe kerül velük.
Itt kell emlékeztetnünk arra, hogy a tudatos önállóságot a férfi létezés- és
gondolkodásmódjaként minősítettük: jellemzői a céltudatosság, a
közvetlenség és a logikusság. Ma már nem kérdéses, hogy a nők
eredményesen tudják használni a személyiségnek ezeket a vonásait. Teszik
is. De milyen áron? Ami egykor úgy indult a feminizmus segítségével, hogy
törekedjenek a megegyezésre és a kiegyensúlyozottságra, ma már ott tart,
hogy a nők csak azt tudják, hogyan kell "mint férfi a férfival" tárgyalni. Ez
a fellépés, a forradalmak, a társadalmi, a szexuális vagy a politikai
forradalmak természetéből fakad; magát a "forradalom" szót is így
határozza meg a Webster-féle értelmező szótár: "hirtelen, radikális vagy
teljes változás". Meghatározásából következően a forradalom ezen kívül
mindig túlzó is. A forradalom után elkerülhetetlenül a visszahúzódás
következik, persze nem a kiindulási pontra való visszatérés, hanem
valamilyen kellemesebb középút megtalálása. Valahol itt tart az Amazon
nő, amikor megpróbál visszaszerezni valamit abból a nőiességből, amit
félig tudatosan, félig öntudatlanul megtagadott.
 A modern nő ráébredt, hogy nem sok előnye van annak - ha ugyan van
bármiféle előnye is -, hogy kizárólag a férfias stílus szerint él. A nő lelke
vagy gondolkodó mivolta, ha nem fékezik nőies vonások, gyakran
uralkodóvá válik, túlzásokra hajlik. Olykor úgy tűnik, hogy az ilyen nőből
hiányzik az egyszerű emberség is, hogy érzelmileg üres és sivár. Itt kell
rámutatni arra, hogy az a férfi, akiben nincs egyensúlyban a férfias és a
nőies pólus - szintén torz személyiség; ha túlságosan a férfiasság felé
tolódott el, akkor csupán nevetséges karikatúrája a férfiasságnak. Ha
viszont saját nőies vonásai (az anima) uralkodnak el rajta, akkor
érzéselemeinek és hangulatainak rabjává válik. Az ilyen férfi puhány és
passzív jelleműnek tűnik, és csak nehezen tudja irányítani a helyzeteket.
A lelkileg egészséges személyiségek feltétlenül egyensúlyban tartják
jellemük férfias és nőies vonatkozásait; ha viszont valakinek nem sikerül
egyesítenie önmagában a férfias és a nőies tulajdonságokat, akkor a
"hiányzó részt" a partnerében kezdi keresni. így aztán a keményszívű
Amazon nő hajlamos lesz arra, hogy lágyszívű férfit keressen, mert minden
természet a kiegyensúlyozottságra törekszik, és a férfinak rá kell találnia a
nőre, akár a férfiban, akár a nőben. Az Amazon nő, aki már elszakadt a
saját nőiességétől, egy férfiban fogja keresni azt a nőies réteget, amelyet
képtelen önmagában fellelni.
De általában szerencsésebb, ha a nőiességet önmagában és saját lelkében
találja meg. Ha visszanyeri az érzelmekkel és a szeretettel kapcsolatos
képességeit, akkor jobban vonzza a férfiakat, akik ezáltal is férfiasabbakká
válnak, több védelmét nyújtanak és kiegyensúlyozottabbak lesznek.
Röviden - a nőies nő vonzza a férfias férfit, s a nő ezáltal megszabadul a női
léttel ellentétes férfiasság igen sok terhétől.
 A NYUGALOM VISSZASZERZÉSE
"Férfinak lenni", amikor az ember a valóságban nő - bizony fárasztó. Az
ilyen nő egyre csak "cselekszik" és nem "létezik", lendületes, de nem
vonzó, agresszív, ám nem fogékony. Gyakran krónikusan kimerült arra
irányuló, szakadatlan erőfeszítéseitől, hogy ellenőrizze és irányítsa
környezetét. Pszichológiai nézőpontból viselkedését "rögeszmés-
kényszeres" jellegűnek tekinthetjük, vagyis: merevnek, uralkodónak és
korlátozónak. Míg az ilyen, rögeszmés-kényszeres viselkedés hatékony
lehet a munka világában (mert addig nem nyugszik, míg a munka el nincs
végezve), a másik oldalon szélsőségesen korlátozza az egyén személyes és
érzelmi élményeinek skáláját, mivel az ilyen célratörő magatartás elnyomja
a természetes örömöt és a spontaneitást. A rögeszmés-kényszeres
személyiség nem "engedheti el" magát, nem hagyhatja, hogy hadd
"történjenek a dolgok csak úgy". Mármost a nőiesség visszaszerzéséhez az
kell, hogy az ember megtanulja, hogyan engedelmeskedjék az élet azon
fordulatainak, amelyeket nem lehet, és nem is szabad irányítani. És ez az a
pont, ahol a mai nő zavaros vizekre evez, mert hiszen ő mindent irányítani
akar az életben is és a munkában is. Eközben pedig általában teljesen
hiányzik belőle valamennyi tulajdonság leg- nőiesebbike - a nyugalom.
Shakespeare színművében, A makrancos hölgyben Katalin, aki
visszanyerte nőiességét, így írja le a nyughatatlan nőt.
A morcos nő, mint poshadt vízű forrás:
Iszapos, nyálkás, csín nélkül való;
S azért ilyen, nem akad szomjú férfi,
Aki hörpintsen abból cseppet is*
* Jékely Zoltán fordítása.

A nyugalom, természetesen, a nő Madonna vetületének egyik

ismertetőjegye. Sokféleképpen jellemezték már: megegyezés a természettel,
kapcsolat és együttérzés minden élővel, szilárd hit a világ
helyénvalóságában, az értelmet meghaladó szeretet és türelem.
 De hogyan lehet ezt elérni? Legyőzni az akadályokat? Ezekkel az
akadályokkal, nehézségekkel találkozó nők nap mint nap kérik tőlem a
tanácsokat, s én persze nem vagyok abban a helyzetben, hogy megfelelően
eligazíthassam őket, minthogy a nyugalom nem annyira végeredmény, mint
inkább folyamat. A csöndes meditáció, a hosszú séták a szabadban, a forró
fürdők, a tánc és a művészi tevékenység hatékonyan segíthetik ezt a
folyamatot. Ám mindezekhez a dolgokhoz idő kell, és ez az idő éppen az a
valami, amiből a modern nőnek szinte sosincs elég.

A VILÁGBAN VALÓ LÉTEZÉS ÚJ MÓDJA

Szóval, valójában mennyire is vagyunk mi "fölszabadítva"? Sok mai nő

tökéletes és függetlennek tűnő külseje mögött egy feszültségekben élő és
boldogtalan egyéniség rejtőzik, aki gyakran azt érzi, hogy egyszerűen nincs
ideje igazából élni. Korábban a házhoz, a férjhez és a gyerekekhez volt
láncolva - most viszont a munkájához, a céljaihoz béklyózzák a kötelékek,
vagy éppen a (titkos) szenvedélyekhez, a falánksághoz, a kábítószerekhez
vagy az alkoholhoz. A természetes női érzésvilág és a nyugalom elfojtása
áldozatot követelt a mai nőtől, aki ma akkora nyomást érez magára
nehezedni, amekkorát azelőtt soha, és aki nagyon szeretne már
megszabadulni ettől az újfajta elnyomástól. Többször említettem már, hogy
a "felszabadult nő" az, aki megkapja azt, amit akar - ám e meghatározás
szerint voltaképpen igen kevés nő tekinthető szabadnak. Az ember azzal
kezdheti meg útját a nőiesség felé, hogy fölteszi magának a kérdést:
"Boldog vagyok-e?"; "Elégedett vagyok-e?"; "Az az érzés uralkodik-e
bennem, hogy igazán élek és békében vagyok a világgal?"
Meggyőződésem, hogy e kérdésekre adott válaszok alapján sok harcias nő
jut majd arra a meggyőződésre, hogy leteszi a fegyvert, és elgondolkodik a
létezés új formái felől.
Semmi kétségem sincs afelől, hogy szinte minden Amazon nő sokat nyer,
ha visszatalál nőiességéhez. Az persze már az egyéni, hogy ki, mit választ -
meg- marad-e az Amazonság mellett, vagy kifejleszti hiányzó női
képességeit. Az azonban nem kérdéses, hogy a nőiesség visszaszerzése
összehasonlíthatatlanul kívánatosabbá teszi a legtöbb nőt a férfiak
szemében. És ami még ennél is fontosabb, az az, hogy a visszanyert
nőiesség következtében a legtöbb nő sokkal jobban fogja érezni magát a
saját bőrében és a világban is.
A könyv további lapjain azokhoz a nőkhöz szólunk, akik szeretnék újra
fölfedezni önmaguk eme rejtett és elnyomott összetevőit.
Korunkban széles a nők választási lehetősége, az élethivatás terén is és
magánéletükben is. Ezerféle úton indulhatnak el. Néhány mai Amazon nő
nem kíván változtatni életén, mivel úgy véli, olyan ponthoz érkezett el, ahol
megbékült önmagával, és nem keres, nem kíván már változást. Ugyanakkor
erős gyanúm, hogy rengeteg olyan nő van, aki őszintén vágyik egy új
létezésmódra, egy új, nőiesebb élményvilágra, és különösen egy teljesebb
értékű kapcsolatra a férfival.
Ha meggondoljuk, így volt ez az anyáink, nagyanyáink, és dédanyáink
korában is, miért ne lenne ugyanígy mivelünk?
Csakhogy ma mégsem így van. Anyáink és az ő anyáik egész tudományt
és élethivatást csináltak abból, hogy nők voltak, és maradéktalanul ennek az
ügynek szentelték magukat. Mint a többi hivatás, ez is tartogatott örömöt és
bánatot, volt költség és haszon. A régi idők asszonya sokat nyert, de
gyakran súlyos árat fizetett ezért. Nem volt könnyű vállalkozás a férj, a
házasság és a gyereknevelés, az biztos; megdolgozott értük, áldozatot
vállalt értük, büszke volt rájuk és gyakran túlélte őket. A szeretet és nem a
hatalom világa volt az övé.
Ma sok nő szeretne újra belépni a nőiségnek ebbe a világába, legalábbis
valamilyen mértékig, de pontosan nincs tisztában azzal, hogy mi az, amit
talán föl kell adnia ennek érdekében. Sejtik, hogy kincsek rejtőznek itt,
mégis félnek, hogy felkutatásuk közben sok mindent elveszíthetnek.
 "AZ AUTENTIKUS NŐ"
Itt vagyunk hát ismét az izgató, aktuális kérdésnél, nevezetesen, hogy
miért szerezzük vissza a nőiességet? Nem bizonyul-e veszélyesnek a
külvilágban az "Amazon-páncél" leolvasztása, hisz ez sebezhetővé és
védtelenné csupaszítja az embert? Természetes, hogy félnek tőle a nők,
hiszen sokáig és keményen megharcoltak a függetlenségért. .
Továbbá, nem könnyű elfelejteni, hogy milyen mélyreható pszichológiai
és egzisztenciális előnyei származtak a nőnek abból, amit Jung követői az
"autentikus nő"-nek neveztek?
Mégis, úgy tűnik, hogy azok a nők, akik nap mint nap megosztják velem
életük problémáit, már elindultak ezen az úton, és érzik, hogy ez az út
hazavezeti őket.
Amennyit egykor azt hajtogatták, hogy nekik nem kell "nőnek lenniük",
most ugyanannyit zúgolódnak, és sokan közülük azt kiáltják, "ami sok, az
sok!". A Szupernő, aki holtfáradt a kimerítő csatáktól, hirtelen kiment a
divatból. A nők végre lazítanak, visszatérnek természetes ritmusukhoz, s
ugyanolyan lelkesedéssel törnek ki az őket megszálló férfiasság alól,
amilyennel egykor alávetették magukat neki.
Es van valami bájos, valami szemet gyönyörködtető és fiatalos ebben az
egészben. Szexuálisan sokat tapasztalt nők lettek "szégyenlősek" a
férfiakkal szemben és azon tűnődnek, hogy mit is kell mondaniuk vagy
tenniük. Mert az uralkodás föladása gyakran föltárja az ezidáig föl nem
ismert függőségtől és sebezhetőségtől való mélységes félelmet. Az Amazon
nő sokszor rádöbben, hogy sikervágya és túlzásba vitt fegyelme csak arra
volt jó, hogy háttérbe szorítsa azt, aki ő valójában volt, s most ennek, az ő
nőies személyiségének a fölfedezése félelmetes lélektani utazássá válik.
Hadd kezdjük hát el. Rengeteg pszichológiai elméletünk van. Én
igyekeztem olyan világosan kifejteni álláspontomat, amennyire csak
lehetséges, de végül aztán beláttam, hogy hallgatóim és telefonálóim
válaszokat várnak, nem pedig cirkalmas pszichológiai elméleteket. A
pszichológusokban van valami dühítő hajlandóság arra, hogy mindent
túlmagyarázzanak és bizonygassanak, pedig a nőiességnek nem igazolásra
és magyarázatokra van szüksége, csupán egyszerű vágyra és mélyen
gyökerező kívánságra, hogy visszaszerezzük.
 TEST ÉS LÉLEK
A biológiai értelemben vett anyaságot magától értetődőnek veszem; az
anyaság elválaszthatatlan a nőiségtől, jóllehet nem elválaszthatatlan a
nőiességtől. Sok férfi volt, aki betelefonált nekem a rádióba, hogy közölje:
ő "szereti" a feleségét, gyermekei anyját, de nem "szerelmes bele". Sok
anya telefonált, hogy elpanaszolja: immár nem érzi "nőnek" magát.
Számomra az igazi nőiesség a személyiségnek azokban a vonásaiban
ragadható meg, amelyeknek én a Madonna és a Kurtizán nevet adtam, s az a
nő, aki kifejleszti és összegzi magában ezt a két tulajdonságot, mélyreható
változásokat fog tapasztalni saját személyiségében is és másokhoz fűződő
viszonyában is. E változásnak talán az lesz a legszembetűnőbb mozzanata,
ahogy a szerelem, meglepő könnyedséggel, föltűnik az életében - a nőies
energia ugyanis nemcsak hatalmas, hanem vonzereje is van.
Gyorsan belátható, hogy a nő Madonna jellege a nő lelkét képviseli, a
Kurtizán pedig a testét, s e két szélső ág egyesítése nem könnyű feladat.
Amikor azonban a most következő fejtegetéseket olvassuk, ne feledjük el,
hogy a leírtakat senkinek sem kell rögtön és mindenestől követnie, s hogy
nagyon is helyénvaló, ha apró lépésekkel közeledünk a nőiesség végső célja
felé. Minden egyes nőnek meg kell találnia a maga középútját és
kényelmesen teljesíthető szintjét ebben az anyagban, és tartsuk szem előtt
azt is, hogy a nőiség általam itt bemutatott ideálja nem más, mint ami: egy
ideál. És ugyanúgy, mint a többi ideál, ez is természetellenes lenne a
valóságban, hiszen a legkevésbé sem ilyenek a valóságbéli nők. Azt
tapasztaltam, hogy a fentiek szem előtt tartásával a be nem avatott hasznos
útikalauzként forgathatja a itt leírtakat ennek az izgalmas és
feltérképezetlen érzelmi területnek a felfedezésekor.
 A FÉRFI LELKÉNEK ŐRZŐJE
Először a nő Madonna, vagyis lelki vonásairól kell beszélnünk. A
nőiességnek ezt az ágát kifelé a nyugalom kisugárzása jeleníti meg, de ezt a
személyiségoldalt először belsőleg kell kifejleszteni. Nincs semmi, ami
vonzóbb lenne egy nőben, mint az igazi belső boldogság érzésének
birtoklása, és ennek elérésére kínálkozik egy hatékony módszer: egy
vallásos hit elfogadása.
Carl Jung meg volt győződve arról, hogy a pszichoterápiás folyamat
megindításának egyik kiváló módszere, ha a pácienst visszakormányozza
abba a vallásba, amelybe beleszületett. A templom vagy a zsinagóga
valóban alkalmas hely lehet arra, hogy az ember fölfedezze lelki központját,
és ráérezzen az egyetemességgel való kapcsolatára. A hagyományos
vallásosságot ma már sokan feladták, és újkori vallások jelentek meg, hogy
átvegyék annak helyét. Az egyén számára bármilyen, általa választott
szellemi ösvény hasznos és bátorító lehet, mert Junggal és követőivel együtt
magam is meg vagyok győződve arról, hogy van valami az emberben, ami a
végtelen egyetemességgel való kapcsolatért kiált. Különösen a nők vannak -
bár talán homályosan - tudatában ennek a kapcsolatnak, mert hiszen ők a faj
fenntartói, ők az a láncszem, amely nélkül az élet maga sem létezhetne. Már
önmagában ez a biológiai tény egyedülálló szellemi érzéket fejleszt ki a
nőben, és nem véletlen, hogy általában a nő az, és nem a férfi, aki a
családban valamilyen vallási szabályrendszerhez ragaszkodik.
Ez a szellemi érzék fontos, mert ez a forrása a Madonna szilárd hitének
olyan dolgokban, amelyeket közvetlenül nem láthat vagy nem érinthet meg:
ebből fakad a jövőbe vetett hit, a férjébe vetett hit, vagy magában az élet
jóságában való hit. A Madonna jelenlegi válságának következtében az élet
eléggé személytelenné vált. A nők roppant messzire eltávolodtak a
maradéktalanul a személyesnek szentelt élettől, attól az élettől, amelyben a
tipikus nő kizárólag a másokhoz fűződő viszonyban létezett. A régi idők
asszonya sokat tudott, mert férje és gyermekei élete éltette őt is, és ő maga
nagyszerű közvetítője volt a körülötte élők érzéseinek és gondolatainak.
Természetesen volt egy személy, akit gyakran nem ismert - és ez önmaga
volt. De bizonyos értelemben erre nem is volt szüksége. Szerepét oly jól
meghatározta mindaz, amit mások számára végzett, hogy gyakran igen
határozott önérzete volt és személy szerint nagyon elégedett volt
önmagával. Ez az archetipikus Médium nő vagy Madonna volt a család
középpontja, és mélyebb értelemben a család igazi lelke. A karrier és a
gazdasági függetlenség túlhangsúlyozása sok nővel elfeledtette, hogy ez a
Médium-szerep a férfi számára nagy szellemi biztonság, ösztönzés és a
megelégedettség forrása mindkét nem számára.
Ám ez a szerep nehezére esik a mai nőnek, mert nemcsak nyugalmat és
hitet kíván tőle, hanem végtelen türelmet is. És belőle éppen a türelem
hiányzik. Hisz oly sok dolga van ebben a világban. A nőknek természetesen
mindig sok dolguk volt, csakhogy az üzleti élet követelményei roppantul
eltérnek az otthon követelményeitől. Otthon is vannak feladatok, de
nincsenek határidők, végtelen sok a tennivaló, de mind olyan, hogy az
ember képes úgy beosztani magának, ahogyan akarja. A külvilág más. Az
embernek be kell állnia a sorba, különben nem tudja elvégezni a feladatát.
A férfias vagy összpontosított tudat nagy hajtóerő, lineáris jellegű,
egyenesen és a lehető legrövidebb idő alatt igyekszik célhoz érni. A női
tudat, épp ellenkezőleg, spirális jellegű, ugyanúgy élvezi a folyamatot, mint
az eredményt, az időben lazán halad előre, és hagyja, hogy megtörténjenek
a dolgok az életben. Ez a nőies vonás párhuzamosságokat mutat a
terhességgel és a szüléssel, amelyeket nem lehet sürgetni, hanem hagyni
kell őket, hogy menjenek csak a maguk útján.
A csönd, az elmélkedés és a szemlélődés hosszabb időszakai nagyon
értékesek a Madonna fejlesztése szempontjából, mert a Madonna, nagyobb
részben, a női személyiség csöndes vetülete. Az Amazon jellegnek ezzel
szemben mindig nagy a hangja, és ez a hangoskodás gyakran fülsértő a
környezet számára. Akkor fordul ilyesmi elő, amikor egy nő kizárólag
Amazon jellegét hangsúlyozza, így nőiességével minden kapcsolatot
elveszítve viselkedik. Imtim személyes kapcsolatban katasztrofális lehet az
eredmény, mert a férfiak érzelmileg is és szexuálisan is visszavonulót
fújnak. Az a nő, akin csupán saját Amazonsága uralkodik, nem áll
érintkezésben saját szívével és leikével, s túláradó bőbeszédűsége inkább
falat, mint hidat épít közte és a férfi között. Ez az oka annak, hogy miért
szereti oly sok férfi a csöndes nőt. Ha a nő csöndben marad, a férfi előtt
nem állnak korlátok, ha nőiességéhez, lényegi női mivoltához közelít.
Gyakran a csöndben valósul meg a legmélyebb kapcsolat egy férfi és egy
nő között, mert a csöndben a nő odaadó fogékonyságot mutat a férfi
gondolatai, érzései és igényei iránt. Apám szokta mondani, hogy "a csönd
az intimitás legkomolyabb formája."
A szavak "produkciók" és erőfeszítést kívánnak az értelemtől. Gyakran
beleavatkoznak a szív ügyeibe vagy a lélek dolgaiba. Az az érzésem, hogy
voltaképpen a közös nyelv hiánya volt az egyik oka annak, hogy Hippolyta,
az amazonok királynője és Theseus görög király olyan mély kapcsolatra
tudott lépni egymással. Szóbeli kapcsolatuk nagyon korlátozott volt, s ez
arra kényszerítette őket, hogy az értelemtől eltérő szinteken próbáljanak
egymásra találni.
Így azután én azt tudom tanácsolni a nőknek, hogy ha a Madonnát
kívánják fejleszteni önmagukban, akkor a férfiakkal kialakítót személyes
kapcsolataikban szorítsák vissza újonnan fölszedett szóbeli
kifejezőkészségüket. Azok a nők, akik kipróbálják a férfi-nő viszonynak ezt
az új (s mégis nagyon régi) megközelítésmódját, eleinte sutának és
kényelmetlennek találják majd, mert hiszen az Amazon ahhoz szokott, hogy
mindig "színpadon" van, hogy mindig szerepel. A hallgatás gyakran
törékennyé és sebezhetővé teszi. Kezdetben nehezére esik ez a passzív
magatartás. Később azonban rájön, hogy a férfiból aktivitást vált ki.
A Madonna azonban beszél is, és ha beszél, akkor finoman szól. Az
Amazon hangja gyakran hangos és utasító - a Madonnáé szelíd és hívogató.
Az éles női hang istencsapása egy férfinak. Ez a hang metsző és szúró, mint
a kivont kard, az embert visszavágásra vagy támadásra ingerli. Egyesek
visszavágnak, mások megfutamodnak, de igazi kapcsolat ritkán lesz abból,
ha egy nő hangoskodik. A nyugalmat árasztó és mégis határozott üzenetet
hordozó szelíd női hang hatalma általában helyben marasztalja a férfit, és
vagy cselekvésre készteti, vagy legalábbis arra, hogy végiggondolja, amit
mondanak neki. A legtöbb embert riasztja az önuralom nélküli nő -
egyszerűen nem tudják, mit is kell tenni ilyen körülmények között. A nőt
ugyebár nem szabad megverni, és a legtöbb férfi nem is verekszik. Ám ha
egy nő hangoskodik és támadóan lép fel, akkor a férfi részéről természetes
módon vetődik föl a férfiúság megvédelmezésének és a visszavágásnak a
vágya. A szelíd hang viszont leszereli a férfi védekező reflexeit, és
méltóságának sérelme nélkül lehetővé teszi a kommunikációt.
Az olasz "Madonna" szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy
"Nagyasszonyom". Mégis, sok mai nő nem talál semmi vonzót abban, hogy
hölgy, hogy valóban nagyasszony legyen, s inkább a férfiakat utánozza. S
abbéli igyekezetükben, hogy ők legyenek "az egyik fiú", sokan oda sem
figyelve az alsóbb osztálybéli férfiak nyelvét és viselkedését kezdik
majmolni, s az ő kultúrájukat és erkölcseiket utánozni. A hatvanas és a
nyolcvanas évek között a nők elkezdtek úgy beszélni, mint a
dokkmunkások, és nemcsak úgy dolgoztak, mint a férfiak, hanem úgy is
viselkedtek és olyan benyomást is keltettek. A piedesztálról való eme
leugrás leginkább a férfiakat hozta zavarba, mivel leválasztotta a nőről azt a
Madonnát, akit a férfiak mindig is tiszteltek benne. Sok férfi azt tanulta
gyermekkorában, hogy nők e-lőtt ne használjon obszcén kifejezéseket.
Mármost ha egy hölgy maga kezd el káromkodni, akkor a férfinak eltompul
az az érzéke, hogy a nő valami különlegesség.
Így hát kiderítettük, hogy a nőiesség visszaszerzése a személyiség
Madonna vonásainak segítségével türelmet, hitet és nyugalmat igényel, s
ezeket mind belsőleg kell átélni, és többféle módon kifejezésre juttatni. De
az én tapasztalataim szerint a modern nő számára rendkívül nehéz a nőiség
ezen vetületének visszaszerzése, bármilyen nagyok legyenek is az előnyei a
dolognak.
Miközben ezt a fejezetet írom, tekintetem az öltözőasztalomon lévő kis
piros szívre téved, melyen ez a felirat áll: "A szeretet türelmes." Arra
használom ezt a szívet, hogy lehiggadjak, hogy vegyek egy mély lélegzetet,
hogy kedves legyek, hogy ne ragadjon el túlságosan a hatalom és a
teljesítmény világa. Mégis, sok Amazon nőhöz hasonlóan, magam is
komolyan féltem a lehiggadástól, attól, hogy ha így teszek, összeomlik az
én világom. S akkor ki fog engem fölemelni? Thészeusz, merre vagy?
 SZERETET ÉS HATALOM: KETTŐS KÖTÉS

A mai nő krónikus dilemmája így néz ki: minél nagyobb sikereket ér el,
annál jobban elmélyülnek a konfliktusai. Minél több sikernek örvendhet a
szakmájában, gyakran annál kevésbé érzi magát biztonságban személyes
vagy érzelmi síkon. A mai nő életének ilyetén való alakulását sok évvel
ezelőtt megjósolta már "A nőiesség és siker alapvetően
összeegyeztethetetlen" című klasszikus tanulmányában Matina Horner, aki
most a Radcliffe College elnökasszonya. Dr. Hornét kutatásai során feltárta,
hogy az általa is vizsgált tehetséges és ragyogó képességű Radcliffe-
növendékekben élt valamilyen félelem a sikertől, olyan félelem, amelyet
akkoriban irracionálisnak tekintettek. Úgy gondolom, az idő bebizonyította,
hogy azok a félelmek nem voltak irracionálisak: a fiatal nők ösztönösen
megérezték, hogy a személytelenség világában nyújtott magas teljesítmény
káros lehet számukra az élet személyes síkján. Nagyon jól megsejtették a
"Hármas számú Nagy Hazugság: a teljesítmény fokozza a kívánatosságot"
mögött húzódó igazságot, mert a valóságban gyakran találkoztak annak az
ellenkezőjével. Ha a nő az uralkodást választja a szeretet helyett, akkor
általában kénytelen megtagadni nőiességének bizonyos területeit, mivel az
uralkodás és a szeretet homlokegyenest ellentétesek egymással.
Szóval, mit tegyünk? A válasz nagyon egyszerű, bármit válasszon is az
ember. Az én álláspontom szerint nincs semmiféle rosszallni való sem a
férfi, sem pedig a női hatalomvággyal kapcsolatban. De úgy gondolom,
fontos a nőknek elmondani, hogy ha a szeretetet keresik, akkor szükség
lehet uralkodási vágyuk bizonyos visszafogására, és arra, hogy inkább a
szívükkel és ne a fejükkel nyűgözzék le a világot. Mert a szív hatalma a
szeretet hatalma. A szeretetre való képességét pedig a nő az Anya, a
Madonna és a Kurtizán vonásokban juttathatja érvényre; s ezek közül a
Madonna a legtürelmesebb és legnyugodtabb.
Nőiességem visszaszerzése előtt az én saját Madonna-vonásaim is
gyakran nagyon fogyatékosak voltak, olyannyira, hogy néhány évvel ezelőtt
egyik férfi barátom meg is jegyezte: "önmagad legjobb részét a rádióra
hagytad". A nő Madonna oldalára kemény próbatételek várnak nap mint
nap, és a személyes ügyekben a siker vagy a bukás sokszor azon fordul
meg, hogy a nő képes-e érvényesíteni személyiségének ezt a vetületét. A nő
Madonna mivoltát valószínűleg azáltal éri a leggyakoribb kihívás, ha a férfi
"tisztességtelenül" viselkedik, vagy haragszik vagy valami kudarc érte.
Ilyenkor az egyik választási lehetőség az, hogy leállunk vele veszekedni,
amivel azt érjük el, hogy a férfi védekezni kezd, önkényeskedni és
makacskodni. A másik lehetőség, hogy megőrizzük nyugalmunkat
fölülemelkedünk a helyzeten, ilyen módon tárva elé valami olyasmit, amit
csodálhat a nőben. Kevés olyan férfit találunk, akiben "szent béketűrés"
lakozik - ez leggyakrabban női tulajdonság, és kifejezetten lelkesítő és
ösztönző hatással van a férfiakra.
Hallgassuk meg A., a magas, sötét hajú, egzotikus megjelenésű
reklámügynök történetét:
„Elhatároztam, hogy új barátommal szemben igazi Madonna leszek" -
mondta A., aki nagyon keményen dolgozott egy programon, ami késő estig
az irodáján marasztalta minden nap. Új barátja H„ egy tőzsdés, hajlandónak
mutatkozott feleségül venni őt - A. nagy örömére, aki már harminchét éves
volt és még sosem volt férjnél -, de nagyon elkedvetlenítette a lány igénybe
vevő munkabeosztása; Korábban, A-nak csak hozzá nem illő férfiakkal volt
kapcsolata, akik alig kértek tőle valamit, mert hiszen a társadalmi rangot
tekintve nem érték el az ő szintjét. Így aztán szó nélkül hajlandók voltak
belemenni abba, hogy A.-nak akkor jut rajuk ideje, amikor szeszélyes
munkabeosztása engedi, és sohasem panaszkodtak, amiért túl sokat
dolgozik. H. viszont már sokkal inkább az "Igazi férfi” volt, a maga bokros
hivatali elfoglaltságaival. Habár csodálta és nagyra tartotta A. hivatását, azt
kívánta tőle, hogy A. időt szakítson rá, amikor vele akar lenni. S ekkor A.,
aki nem akarta elveszíteni sem a munkáját, sem a barátját, a benne lakozó
Madonna közvetítő erőit hívta segítségül e konfliktus megoldásához.
 A SÉRTŐDÉS ELOSZLATÁSA
"Egy éjszaka - meséli tehát A. - éjjel kettőkor értem haza a munkából.
Minden vágyam az volt, hogy összebújjak H.-val az ágyban, hogy
beszélgessünk, játsszunk, együtt aludjunk, talán egy kis szex is legyen,
mindegy, ha egyszer együtt tölthetjük ezt a pár órát, mielőtt másnap újra
munkába kell mennem. Amikor beléptem a lakásba, ő is ott volt, éppen az
iratain dolgozgatott. Hűvösen végigmért, odavetett egy hellót, megeresztett
valami megjegyzést arról, hogy én a munkám rabja vagyok, azután pedig
bejelentette, hogy elmegy - amire semmi különösebb oka sincs, egyszerűen
csak ’klausztrofóbiája’ van már és 'kell neki egy kis levegő’. Elmenni
otthonról éjjel kettőkor, pont, amikor én belépek az ajtón! Halálra voltam
sértve! És azelőtt nyomban kifejezésre is juttattam volna a sértődésemet.
'Hogy merészelsz?!’ - üvöltöttem volna, és nagy veszekedésbe kezdtem
volna vele. De eszembe jutott múlt heti beszélgetésünk a hallgatásról, és
úgy döntöttem, hogy a változatosság kedvéért abszolúte semmit sem
mondok. Vettem hát egy mély lélegzetet, és mepróbáltam lehiggasztani
magam, mintha csak én lettem volna a saját anyám, aki lecsendesíti bennem
a síró kislányt.
H. nagyon furcsán nézett rám, azt hiszem, meg volt lepődve, hogy nem
kezdek üvöltözni vele, és azt kérdezte, hogy most haragszom-e. Én pedig
vettem még egy mély lélegzetet, és nagyon lassan, nagyon szelíden azt
mondtam neki, hogy nem haragszom (akkorra már annyira lehiggadtam,
hogy tényleg nem is haragudtam), csak éppen csalódott vagyok, mert már
alig vártam, hogy vele lehessek, és most olyan rossz, hogy pont akkor megy
el, amikor én hazaérkezem. Láthattam, hogy egész arckifejezése
megenyhül, és valami melegség árad szét benne, ahogy így beszéltem."
A férfiak sokkal kedvezőbben reagálnak a nő csöndes kiábrándultságára,
mint fékevesztett haragjára. Nincs az a nő, aki győzni tudna, ha csatázni
kezd egy férfival. A harag nyílt kifejezése provokáló jellegű, és nagyon
valószínű, hogy agresszió, makacskodás vagy visszavonulás lesz rá a
válasz. Ezzel szemben a hallgatás, vagy a csalódottság egyszerű kifejezése
kedvességre ösztönzi a férfit, és arra készteti, hogy értékelje át saját tetteit,
amelyek gyakran indulatból fakadtak.
"Szóval, aztán mégis elment - folytatja A. - Azt hiszem, túl büszke volt
ahhoz, hogy ilyen hirtelen megváltoztassa a szándékát. De fél órán belül
visszajött, és egyik legédesebb, legforróbb éjszakánkat töltöttük együtt."
 KARDOT HÜVELYBE!

Az egyik legnehezebb feladat a Madonna kifejlesztésében az, hogy az

ember hallgasson olyan, feszültségekkel teli szituációkban is, amelyekben a
legtöbb nő Amazon-ösztöne agresszív közbelépést sugallna. Ha viszont pár
pillanatig csöndben marad azzal nemcsak a szeretője csodálatát fogja
kivívni, hanem önmagát is képessé teszi arra, hogy felmérje érzelmeit és az
egész helyzetet; így valóban kap egy lehetőséget arra, hogy gondolkozzon,
mielőtt beszélne. Iréné Claremont de Castillejo a kifent kardhoz hasonlította
és kasztráló jellegűnek nevezte az Amazon szókimondó, szabadjára
eresztett férfiasságát. A legtöbb nőben megvan az az ösztönös, primitív
érzék, hogy pontosan hogyan is kell kasztrálni egy férfit, ha dühöng. A
férfiak tudják ezt, és nagyra értékelik, ha egy nő tartózkodik e
legveszedelmesebb fegyver bevetésétől, különösen akkor, ha tudják, hogy
nincsen igazuk.
A kasztráció a legfélelmetesebb fenyegetés a férfi számára, és részletesen
foglalkozunk majd vele a hetedik fejezetben. Itt most elegendő lesz annyit
megjegyezni, hogy ez a nagyon primitív félelem pszichológiailag abban
jelenik meg, ami a férfiak mindenen elhatalmasodó büszkeségérzete Hogy
"fair"-e a dolog vagy sem, az most mindegy, a lényeg az, hogy a szerelmes
nőnek foglalkoznia kell a férfinak ezzel a vonatkozásával is, és ezen a
területen a Madonna igazán sokat segíthet. A mai nő tényleg megtanulta,
hogy beleharapjon a nyelvébe az üzleti életben; nem akarja levágni azt a
kezet, amely eltartja őt, azt a kezet, amely azelőtt egy férfié volt, de most a
főnökéé (aki lehet férfi is, meg nő is). És valóban, az a tisztelet, amelyet a
nők azelőtt a férjük és a szeretőjük iránt tanúsítottak, mára különféle olyan
személyekre tevődött át, akiket a nők szakmai szempontból tisztelnek az
üzleti életben. A munka frontján belátták, hogy a helyénvaló tiszteletből
csak előnyük származik. Ugyanez érvényes a szerelem frontján is, de
sajnos, itt a másik tisztelete a férfinak való "behódolásnak", halálos bűnnek,
és a nőmozgalom elárulásának számít - pedig valójában nem más az, mint
önmagunk tisztelete.
 Sokan számolnak be azonban arról, hogy a Madonna visszaszerzése
valóban fokozza önbecsülésüket. Az a nő, aki "fölpróbálja" a Madonna-
típusú viselkedést, eleinte talán kényelmetlennek találja azt, de hamarosan
örömét leli majd az új értékekben - személyes és egyéb kapcsolataiban
egyaránt. A modern nő által oly sokáig viselt Amazon páncél rendkívül
szűknek bizonyul, ugyanis lehetetlenné teszi, hogy a nő a legtisztább
formájában kibontakoztathassa veleszületett képességeit: önzetlenségét és
szeretet vágyát.
De az a nő, aki kifejleszti magában a Madonnát, a Kurtizán kifejlesztése
nélkül, akár mindjárt apácának is állhat, mert a teljesértékű nőiesség a testet
éppúgy magában foglalja, mint a lelket. Ha a Madonna a fehér fényesség,
akkor a Kurtizán a vörös izzás; az első ösztönöz, a második felizgat.
Folytassuk hát a témát a nőiség azon vonásainak megvizsgálásával, amit
Toni Wolff Hetérának, vagy "a férfiak barátjának" nevezett.
 A KURTIZÁN: A FÉRFI NŐJE

Vajon mit jelenthet a valóságban a "férfi társának" lenni? Akárcsak a

Madonna esetében, a nőiségnek ezt az ágát is idealizált formában szeretném
megvizsgálni. Ha olvasóimnak egy szélsőségesre rajzolt Kurtizánt mutatok
be, akkor talán könnyebb lesz benyomásokat szerezni arról, hogy
tulajdonképpen mely szemszöge is ez a nőségnek.
Az első dolog, amit le kell szögeznünk a Kurtizánról, hogy ő nem
önmagáé, hanem a férfié.
Ahhoz, hogy valaki a férfi nője lehessen, tisztában kell lennie a férfiak
valamennyi sajátosságával, ennek érdekében tudnia kell valamit a férfi
pszichológiájáról, és meg kell értenie azt is, hogy pontosan mit várnak a
férfiak a nőktől. A férfiak ugyanis értékelik a nőket, és elvárásaik vannak
velük szemben, amelyek különböznek a nők elvárásaitól, és egészen
bizonyosan eltérnek azoktól, amelyeket önmagukkal szemben támasztanak
a nők. Férfiszemmel nézve a nő egészen más látványt nyújt, mint női
szemmel. És annak a nőnek, aki ki akarja fejleszteni személyisége Kurtizán
oldalát, meg kell tanulnia úgy alkalmazkodni a férfihoz, hogy kielégítő
látvány legyen számára, miközben megfelel önmaga elvárásainak is.
A primitív nőnek ez könnyen ment. Ö csak a férjével való kapcsolat által
létezett, szülte a férfinak gyerekeit, és tőle függött igényei kielégítésében is.
A mai nő esetében természetesen már nem ez a helyzet. Nehezen kivívott
függetlensége és önállósága következtében immár nemcsak nem hajlandó,
hanem sok esetben nem is képes úgy alkalmazkodni a férfihoz, ahogy a
régiek. És mégis, öntudatlanul bár és önmaga ellenében, a modern nő még
mindig alkalmazkodik a férfihoz, mert ha szerelmes lesz, még a
legagresszívabb Amazon nő is igyekszik a férfi kedvében járni, igyekszik
fölkelteni benne a szenvedélyeket, és ébren tartani érdeklődését maga iránt.
A férfival szerelmi kapcsolatban lévő nő ösztönösen is kihasználja a
Kurtizán bizonyos vonásait, általában anélkül, hogy ennek tudatában lenne.
 EGY MŰALKOTÁS

A Madonnától eltérően a Kurtizán nem mások által irányított, hanem ön-

központú. Ez talán meglepőnek tűnhet azok számára, akik az
alkalmazkodásban az én megtagadását látják, pedig a valóságban pont
fordítva van: a férfihoz való alkalmazkodás, ahogy azt a Kurtizán látja,
szélsőségesen önérdeket szolgáló. A Kurtizán úgy tekinti önmagát, mint
egy műalkotást, olyanképpen mutatja be magát, hogy minél jobban fokozza
természetes szépségét és minél jobban megfeleljen a másik nem nőiesség-
ideáljának. Jung kifejezéseivel megfogalmazva - tökélyre fejlesztette a hím
"anima-projekciója" megragadásának művészetét; vagyis életre kelti a férfi
idealizált nőiesség-képzetét.
Ebbéli igyekezetében a Kurtizán gyakran játszik szerepet, méghozzá
olyan szerepet, amely nincs feltétlenül összhangban személyisége egyéb
oldalaival. Azonban mégsem esik nehezére ez a szerep, mert sok öröm
forrása: társadalmi, szexuális, érzelmi és anyagi előnyök származnak belőle.
A Kurtizán, úgy tűnik, csak akkor érzi igazán jól magát és mélyebb
értelemben teljesnek az életét, ha viszonya van egy férfival; s míg sok mai
nő visszariad ettől a gondolattól, tudom, hogy ugyanannyian vannak, akik
pontosan így érzik.
Annak a nőnek, aki vissza akarja szerezni Kurtizán-énjét, két szinten kell
működnie: az első az, amelyen a férfi kielégülést vár el tőle, a második
pedig az, amelyen ő igazából személynek érzi magát. Régebbi időkben
csupán az első szint volt az, amelyet a nő meg mert jeleníteni a
viselkedésében. A második szintet titokban érezte, de nyilvánosan sosem
mutatta be. Ma már másként állnak a dolgok. A nő szabadon kifejezésre
juttatja azt a személyiséget, akinek önmagát érzi, és gyakran a
leghatározottabban visszautasítja azt a szerepet, amelyet a férfi vár el tőle.
 SZERETNI VAGY NEM SZERETNI

Itt rejtőzik az a központi konfliktus, melyet sokan élnek át manapság, és

amely talán a legelterjedtebb oka annak, hogy oly sok mai nő sikeres, ámde
magányos. Szeretni annyit tesz, mint sokféle módon kiteljesíteni a női
természetet; és mégis, paradox módon nem szeretni annyit jelent, hogy az
ember teljesebben önmaga. A szeretetben ugyanis az ember nem feltétlenül
éli meg valamennyi képességét és nem is fejezi ki maradéktalanul önmagát.
Mert gyakran épp a nő igazi énjének nagyobb részéről a férfi nem vesz
tudomást (a nő nagy bánatára), legalábbis addig, amíg ki nem alakul a
nagyon mély kapcsolat hosszabb időszaka. Amit a férfiak valójában
kívánnak tőlünk, és amit látnak bennünk, az ritkán esik egybe azzal, akik
valóban vagyunk és amilyennek önmagunkat tekintjük. Tulajdonképpen
lehet úgy is érvelni, hogy a nő csak akkor tudja a legtökéletesebben
kifejleszteni adottságait és egyéniségét, ha nem szeret senkit, mert a szeretet
időt, energiát és a másik igényeire való odafigyelést igényel. És mégis -
kevés nő irigyli a magányos vagy "meddő" nőket, és titokban sajnálja őket,
mert valahogy nem tűnnek számára teljes értékűnek.
A Kurtizán könnyedén működik ezen a két szinten és a legteljesebb
módon élvezi művészi fortélyainak eredményeit. Öltözködésében
hangsúlyozza a formákat, és a legkevésbé sem pusztán a funkció kedvéért
öltözik. Ruházata a nőies lágyságot és törékenységet emeli ki - a férfiúi
keménységgel és erővel szemben. A szoknyák és a kosztümök, a lágy
textiliák, a csipke, a pasztell színek, a szalagcsokrok, a pántlikák és az
egyéb női cicomák kiválóan alkalmasak arra, hogy megteremtsék ezt az
ellentétet a férfi és a nő között. Ne feledjük, hogy ezek a különségeket csak
hangsúlyozzák, ezek a kellékek csupán ékesítenek, mert a nők már eleve
lágyabbak és törékenyebbek, a férfiaknál, ha a nyers erőt, a testsúlyt, és az
izomzatot nézzük. Szigorúan fiziológiai szinten természetesen a nők
keményebbek, mint a férfiak, és hosszabb ideig is élnek. De a Kurtizán
számára nem ez az érdekes. Az ő célja az, hogy gyöngédséget, védelmező
reflexeket, erotikus vágyakat és szenvedélyt ébresszen a férfiban, és e
célokat rendkívül jól szolgálja a finomság, a törékenység és a bájosság
kivetítése.
 "CSAK MEGJELENNI ÉS GYÖNYÖRŰEN KINÉZNI"

A Kurtizán egész viselkedése arra irányul, hogy hangsúlyozza a nő

különbségét a férfitól, s hogy ezáltal növelje a férfi biztonságérzetét erejét
és potenciáját illetően. Amíg Kurtizán-minőségében szerepel, a nő nem
próbálja önállóságát bizonyítani (még ha egyébként önálló is). Eszembe jut
egy pár évvel ezelőtti eset, amikor megkíséreltem, tipikus Amazon-
tempóban levezényelni egy estélyt. Végül aztán a lovagom szerelt le azzal,
hogy csöndesen így szólt: "Csak annyi a dolgod, hogy jelen legyél és
gyönyörű legyél."
A Kurtizán valóban megpróbálja fokozni egyéni szépségét és szexepiljét,
és erről a témáról elég sok könyv szól. De nemigen foglalkoznak a nőiesség
megfoghatatlan összetevőivel: a szemek ragyogásával, a sugárzó mosollyal,
és a mosoly melegségével. Ha egy nő vissza akarja szerezni személyisége
Kurtizán oldalát, akkor igencsak értenie kell a szem, a mosoly és a hang
segítségével való kommunikációhoz is.
Sokat segít, ha gyakoroljuk - nem szavakkal - kifejezésre juttatni
érzéseinket. A nő megpróbálhat erotikus dolgokra gondolni, s azokat
csupán szemeivel kifejezni; megpróbálhatja örömét csupán mosolyával és
nevetésével szertesugározni a társaságban. Hangsúlyozni kell, hogy a
Madonnával ellentétben a nő Kurtizán oldala nem nyugodt, csendes, hanem
vibráló és eleven. S minthogy ez a vibrálás fizikailag is továbbítható,
kifejezéseihez a kozmetikai eszközök rendkívül sok segítséget nyújtanak,
mert színt, melegséget és érzékiséget kölcsönöznek a nő megjelenésének.
(9)
 A FÉRFI MÚZSÁJA

Könnyű észrevenni, hogy a nő Kurtizán oldalát szándékosan tervezte

ilyenné a természet. A Kurtizánként működő nő mintha szinte nem is
érzékelné önmagát közvetlenül, inkább csak a másokból kiváltott
reakciókkal méri önmagát. Ezért olykor mintha hiányozna belőle a
hitelesség; vagyis van benne valami "természetellenes". Ezt azonban ritkán
veszik észre a férfiak, inkább csak a nők, és különösen azok, akik
elutasítják a nőiességnek ezt a vetületét. Óriási előnyei vannak azonban,
biológiailag és pszichológiailag is annak, hogy a nő a férfi múzsájává
válhat. Bármilyen kimódoltnak vagy mesterkéltnek tűnjék is, mégiscsak a
nő Kurtizán mivolta az, ami vonzza a faj hímjeit. Evolúciós szempontból a
nőnek ezt a személyiségrétegét természetesnek és ösztönösnek kell
tekintenünk.
Sokan vannak, akik sötétnek, forrónak és szilajnak tárták ezt a
személyiségréteget. Carmen a kiváló példája az ilyen Kurtizánnak. De a
Kurtizán nem mindig ilyen stílusban jelenik meg; néha lányos vagy
kacérkodó a természete, sokban hasonló Marilyn Monroe-éhoz. A rengeteg
lehetséges változat közül azonban bármelyik formában jelenjék is meg,
mindig van benne valami incselkedő vagy flörtölő vonás. A nőnek ez az
oldala tudja, hogyan kell játszani a férfiakkal, szertefoszlatni
komolyságukat, kihozni belőlük azt, amit Eric Beme "természetes
gyermeknek" nevezett. (10)
Berne három én-állapotot különböztetett meg a személyiségben: a Szülőt,
a Felnőttet és a Gyermeket. A Szülő a magatartások és az értékek, a Felnőtt
a gondolkodás központja. A Gyermek pedig az érzelmeké. Sok mai nő
bajban van ez utóbbival, mert fél, hogy a benne lakozó kislány egyszercsak
kitör, és nevetségessé teszi őt. A nőben rejtőző kislány azonban igazából
természetes része a személyiségnek, ugyanúgy, ahogy a kisfiú jelen van a
férfiban. Ez a gyermeki szint, az ahol a férfi és a nő játszik egymással, átél
egy egész sor érzést, beleértve a szexualitást is. És ezen a gyermeki szinten
vagyunk a legsebezhetőbbek, a legvédtelenebbek, és e tisztán emocionális
szinten - leginkább önmagunk. Valóban nagy biztonsággal ki lehet jelenteni,
hogy addig nem ismerhetjük meg igazán a másik személyiségét, amíg meg
nem ismertük a benne lakozó kisfiút vagy kislányt.
 LÁNYOS BŰBÁJ

Itt kell fölhívnom a figyelmet arra, hogy a "gyermeki" kifejezést

használom, ami nem azonos a "gyerekessel". A gyermeki viselkedés
őszinte, nyílt, természetes és elbűvölő. A gyerekes viselkedés éretlen,
követelőző, érzéketlen és távolító. Még a leginkább független és önálló
nőnek a személyiségében is vannak gyermeki vonások, és megtanulhatja
felszínre hozni ezt a kislányosságot, bármilyen idétlennek is érezze azt
eleinte. Ennek érdekében azonban a nőnek bíznia kell a férfiban, mert a
Gyermek függő, alárendelt része személyiségének.
Minden embernek vannak függőségi szükségletei, de a modern nő
vonakodik attól, hogy kifejezésre juttassa a férfi iránti szükségletét. A
nemek között komoly elidegenedéshez és funkciózavarokhoz vezetett az,
hogy a mai nő nem képes megbékélni személyiségének passzív oldalával.
Azáltal, hogy a nő ezt megtagadta, függetlenné, de ugyanakkor magányossá
is tette önmagát, elveszítette a férfi által nyújtott védelmet és gondoskodást,
mert viselkedésével nem ösztönözte erre a férfit. Gyakran fordult elő, hogy
az éjszaka közepén páni félelmek között riad föl, és rémült kislányként
vigaszért és megnyugtatásért zokog.
Ezeknek a problémáknak a nagy része eltűnik, ha a nő kifejleszti
személyiségének Kurtizán oldalát. Ha elismeri, hogy kell neki a férfi, hogy
szüksége van a férfi erejére, védelmére és támogatására, akkor nem
gyöngébb, hanem erősebb személyiséggé válik. Jung rámutatott, hogy ha
bármikor is a háttérbe szorul valamelyik személyiség-réteg, akkor valami
olyasmi lesz belőle, amit ő "alantas funkció"-nak nevezett. Ennek az alantas
funkciónak vagy a személyiség "árnyoldalának" különös és bénító hatása
van az egyénre. Az, hogy a személyiség egyik rétege nem tudatosodott,
még nem jelenti azt, hogy hatalma sincsen. Épp ellenkezőleg, általában
ennek a nem tudatos személyiségrétegnek van a legnagyobb hatalma, mert
tudatosságunk vagy értelmi kontrollunk megkerülésével hálóz be bennünket
és befolyásolja életünket.
 A mai nőket is behálózzák és fojtogatják elnyomott függőségi igényeik -
és ez a tény könnyen belátható, elég egy rövid pillantást vetni azoknak a
népszerű ismeretterjesztő műveknek az áradatára, amelyek így vagy úgy, de
ezzel a témával foglalkoznak: Nagyvilági nők; Esztelen választások; Nők,
akik túl sokat szeretnek; Miért hiszem azt, hogy férfi nélkül nem vagyok
senki? Nőgyűlölő férfiak és a nők, akik szeretik őket; és így tovább. Azt a
kellemetlen szót kell itt használnunk, hogy "kétségbeesés", mert a nők
valóban kétségbeesetten vágynak arra, hogy együtt éljenek egy férfival, de
nem tudják, hogyan közeledjenek hozzá, hogy védelemre, odaadásra,
szeretetre és gondoskodásra ösztönözzék. E könyvek azt állítják, hogy a
férfi a hibás. Csakhogy a világ mégsem lehet tele ilyen sok rossz férfival, és
napjaink fényes intellektuális képességekkel megáldott nője sem hajthat
végre minden ok nélkül oly sok "esztelen választást". Határozott
meggyőződésem, hogy a modern nő az, aki kudarcot vallott nőiességének
hatalmával, és ez okozott annyi szerencsétlen és szeretet nélküli
kapcsolatot.
 MUTASSA MEG, HOGY SZÜKSÉGE VAN RÁ

A modern nő megtagadta Kurtizán oldalát, és az Amazon-páncél mögé

rejtette függőségi szükségleteit. A páncél leolvasztásának egyik fontos
eleme az, hogy kinyúlunk az emberek felé, és megmutatjuk nekik:
szükségünk van rájuk. Ezt sokféleképpen tehetjük, de a legbölcsebb és
legközvetlenebb megoldás, ha egyszerűen a segítségüket kérjük. Ne úgy
tárgyaljunk, mint "férfi a férfival". Úgy kérjük a segítséget, ahogyan egy
kislány tenné, aranyosan és udvariasan, "Legyen olyan kedves"-stílusban.
Ez a viselkedés lehetővé teszi az érett férfi számára, hogy erősnek és
fontosnak érezze magát, és a legtöbb Igazi Férfinak meg sem fordul a
fejében, hogy visszautasítson egy ilyen kérést. A segítség lehet fizikai
jellegű ("Lenne olyan szíves segíteni nekem arrébb tolni ezt a bútort?"),
érzelmi ("Lenne olyan kedves segíteni nekem túljutni ezen a helyzeten?"),
intellektuális ("Lenne olyan kedves segíteni nekem tisztázni, hogy mi is
történik itt?"), vagy éppen anyagi ("Lenne olyan kedves elvinni engem
vacsorázni ma este?"). Az éppen kéznél lévő dolog nagysága vagy
csekélysége lényegtelen; a valóságban a tanácskérés apróbb ügyekben
éppoly hatékony lehet, mint a súlyosabbakban. A lényeges itt az, hogy a
Kurtizánnak nem esik nehezére kérni, és az sem, hogy kimutassa - tényleg
vannak bizonyos szükségletei. Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a nőnek
nem kell kitalálnia ezeket a kívánságokat, mert ilyenek mindenképpen
vannak. Csupán azt kell még megtanulnia, hogy miképpen fejezze ki
megfelelő módon, zavar, szégyenkezés nélkül. Hogy ez nehéz a mai nő
számára, az nem kétséges, hiszen oly sokáig rejtőzködött az Amazon-páncél
mögött, hogy szinte már akkor sem tud lemondani védelmi rendszeréről, ha
nagyon szeretne.
Sok telefonálóm beszél arról, hogy ő tisztában van azzal, hogy
valamiképpen "elriasztja" a férfiakat, de nem egészen érti, hogy miért.
Pedig igyekszik csinos, megnyerő, szívélyes, szellemes, érdekes stb. lenni.
És a férfiak mégsem mutatnak iránta tartós érdeklődést. A probléma tipikus
példája az a hívás volt, amelyet nemrég a rádióműsoromba kaptam. Elvált,
negyvenegy éves nő beszélt kapcsolatteremtési nehézségeiről. Elmondta,
hogy a férfiak legföljebb úgy két-három hónapra voltak hajlandók kitartani
mellette, s azután rendre elmaradoztak. Azt is hozzáfűzte, hogy legalább
három olyan eset volt, amikor a férfiak valami olyasmit jelentettek ki, hogy
"Te túl szép és túl intelligens vagy hozzám".
Megjegyeztem, hogy a szépség és az intelligencia a szerelem csatamezőin
aligha tekinthető hátránynak. És valóban a beszélgetés során kiderült, hogy
a hölgy szépsége és intelligenciája volt fő vonzereje, és eleinte nagyon
csábítóan hatott a férfiakra. De hamarosan felszínre került, hogy a hölgy
túlfeszítette önállóságra törekvését. Már nem tudta semmire sem ösztönözni
a férfiakat, és ez volt a fő oka, hogy nem volt képes megtartani őket. Azt
tette nyilvánvalóvá a férfiak számára, hogy egyszerűen nincs szüksége
rájuk. Szépsége és intelligenciája vonzó volt; függetlensége és önállósága
viszont inkább riasztó. Fontos, hogy a férfi azt érezze, hogy betölt
valamilyen célt a nő életében, hogy őtőle a nő valahogyan jobban érzi
magát, nagyobb biztonságban, sőt, még meg is szépült, amióta együtt
vannak. Röviden, szüksége van arra a tudatra, hogy férfiúi jelenléte
változást hoz a másik nőies életébe, mert egyébként két ember csak úgy fog
találkozni egymással, mint egyik ember a másikkal, de nem úgy, mint férfi
a nővel.
 SZERELEMRE KÉSZEN

Szexuális téren a nő Kurtizán oldala rendkívül bonyolult, ösztönösen

érzékeli a férfi igényeit és hangulatváltozásait. Otthon érzi magát a bőrében
és készen áll a szerelemre. Mindazonáltal ritkán kezdeményez egyenesen,
mert érti, hogy ez a férfi dolga, minthogy a fajon belül a hím az, akinek a
dolgot végre kell hajtania. Az indítékokról azonban ő gondoskodik,
öltözködésével, megjelenésével és viselkedésével, mert tudja, hogyan
használja a kezét, a szemét és a testét a maximális erotikus hatás elérése
érdekében. A legerősebb szexuális késztetés minden bizonnyal a nő
szemérmetlen viselkedése a hálószobában, és az, ha a szexben őszinte
örömét leli. Ez a nő nem szégyellős, és a férfi számára nagy gyönyörűség,
ha reá tud hangolódni.
Már említettük, hogy az orgazmus szükséges a férfi, és luxus a nő
számára. A hím ejakulációja nélkül a faj nem maradhatna fönn; a nő viszont
akkor is gyermeket foganhat, ha jéghideg marad. Sok nő kétségbe van esve
amiatt, hogy nem sikerül elérnie az orgazmust minden egyes alkalommal,
amikor szeretkezik, és a mai szakirodalomból mintha az derülne ki, hogy
valami szörnyű baj van az ilyen nővel, vagy a partnerével, vagy az egész
kapcsolat minőségével. Pedig ez nem mindig van így. A nőt nagyon könnyű
szexuálisan megzavarni, és a legkisebb közbejött dolog is képes elrontani a
hangulatát és megakadályozni őt abban, hogy elélvezzen. Ugyanakkor az
embernek az lehet a benyomása, hogy akár egy egész vonatszerelvény
végigdüböröghetne a hálószobán, mert annál kisebb dolog ugyan meg nem
zavarná a férfi vágyának kielégülését. Ez egyszerűen a két nem közötti sok-
sok különbség egyike.
A Kurtizán a valóságban képes az orgazmusra, de nem csinál gondot a
dologból. Ennek következtében tulajdonképpen könnyebben is megy neki
az orgazmus, mint a legtöbb nőnek, de ha egyszer mégsem sikerül, akkor
annak nincsenek komoly következményei. Élvezte azt is, hogy részese
lehetett a szerelmi aktusnak, és élvezte a közte és a férfi között föltámadt
szenvedélyt és intimitást. Minthogy az a vágya, hogy tovább fokozza a férfi
szenvedélyét és lelkesedését, önmaga iránt is és szexuális kapcsolatuk iránt
is, ritkán fejez ki csalódást. Biztosan nem mazochista, mert mint már láttuk,
a Kurtizán rendkívül ügyel arra, hogy mindent megkapjon. Azért teszi ezt,
mert tisztában van vele, hogy a hálószobában nincs helye az
önmegtartóztatásnak. Továbbá, az Amazontól eltérően, ez a nő nem érez
kényszert arra, hogy minden gondolatát és érzését megossza a férfival.
Megvan a maga privát világa, ott minden az övé, és nagyon gondosan
vigyáz rá. Ha a férfinak tanításra van szüksége, akkor tanítja, de mindig azt
hangsúlyozza, amit jól csinál, s nem azt, amit rosszul. A pszichológiában
úgy hívják ezt, hogy pozitív megerősítés, és cáfolhatatlan bizonyítékai
vannak, hogy a jutalmazott vagy "pozitívan megerősített"
magatartásmódokat sokkal magasabb szinten sajátítjuk el és rögzítjük.
A Kurtizán jó szeretőket nevel, és minden férfi jobb szerető lesz, aki vele
volt. Legnagyobb erénye talán az, hogy le tudja lassítani a férfiakat és meg
tudja tanítani őket a szerelem művészetére, és ezt nem annyira az egyenes
utasítások osztogatásával éri el, mint inkább azzal, hogy őszintén kimutatja
örömét a szerelmeskedés sok-sok olyan mozzanatában, amelyeket a férfi
még csak bevezetőnek tekinthet "az aktushoz". És bár végül is megkapja
mindazt, amit a férfitól kívánt, tulajdonképpen nem követelőző, mert tudja,
hogy ha a nők elkezdik követelni a szexet a férfiaktól, akkor az egész
élmény munkává válik. Az elmúlt években sok férfi panaszkodott már
nekem, hogy a szex olyan lett nekik, mint "valami meló", és ezt meg is
lehet érteni, mert minden olyan teljesítményt, amit mások követelésére
mutat föl az ember, azt munkának fogja érezni és nem szerelemnek. A
szenvedély által motivált szexuális teljesítményt azonban sohasem tekintik
munkának. Az élvezet.
 SZENT ÉS BŰNÖS: MINDKÉT VILÁG LEGJOBBIKA

Az eddigi rövid leírásból látható, hogy a nőiség Madonna és Kurtizán

vonásai, annak ellenére, hogy egyformán csábítóak a férfiak számára,
egymástól homlokegyenest eltérő természetűek. Mégis minden férfi lázasan
igyekszik, egyetlen nőben megtalálni e két személyiség-tényezőt. A
Madonna a Kurtizán nélkül egy szent; a Kurtizán a Madonna nélkül egy
kurva. A legtöbb nő, természetesen, nem e két szélsőséget hordozza
személyiségében, hanem rátalál valamilyen közbülső állapotra. De ritka az
a nő, akinek ugyanazzal a férfival való mindennapi életében sikerült
egyeztetni személyiségének e két oldalát. így áll elő az, amit először
Sigmund Freud fedezett föl: a "Madonna-prostituált komplexus", vagyis az
az általánosan megfigyelt hajlam a férfiban, hogy vagy az egyiknek, vagy a
másiknak tekintse a nőt. Gyakran előfordul, hogy a házasságkötés, és
különösen a gyermekszületés után a férj minden Madonnás jellemvonással
fölruházza a feleségét, a háttérbe száműzve a Kurtizánt. És a feleség
gyakran segíti és ösztönzi is ezt a folyamatot, minthogy fizikailag kimerült,
és figyelme az anyaság szerepe felé fordul. Sokszor megtörténik, hogy a
házaspár soha többé nem mozdul el erről a pontról, és a férfi és a nő is
kielégületlen marad az intim szférában. A Madonna és a Kurtizán ilyen éles
szétválását sok kultúrában megtalálhatjuk. Franciaországban a szerető
elfogadott tartozéka az életnek egyénileg, ha ugyan nem nyilvánosan;
Spanyolországban megtaláljuk a La Casa Grandét és a La Casa Chiquitát -
vagyis a nagy házat a feleségnek, és egy kis házat, amelyikben a szeretőt
tartják.
De milyen beszűkült élete lesz annak a nőnek, aki a nőiségnek csak egyik
oldalával hajlandó azonosulni. Az ilyen nő rengeteget veszít, akárcsak a
férje. A tartalmas élet egyik célja egész biztosan az, hogy legyünk
mindenné, amivé csak lenni tudunk, önmagunk számára is, és azoknak a
számára is, akiket szeretünk. Az Amazon-páncél leolvasztása és a nőiesség
visszaszerzése a Madonna és a Kurtizán egyesítésének segítségével - a
kezdetét jelenti elbűvölő és bonyolult beutazásunknak a nőiség
birodalmába. Az a nő, aki vállalkozik erre, mélyreható lelki és fizikai
változásokat fog tapasztalni: a feszültség leoldódik az arcáról, a
keménységet fölváltja a lágyság, az izgalom helyébe az ellazulás lép.
Gyakran eltűnnek az egész életen át hurcolt betegségek, mintha csoda
történt volna. De a legizgalmasabb, hogy a nő elkezdi észrevenni, hogy
mágneses hatása van a férfiakra, új és mindenféle férfiakra, akik közül
aztán képes lesz kiválasztani a maga hősét - vagyis következő fejezetünk
témáját.
 HATODIK FEJEZET
Hősünk megtalálása: A kiszemelt férfi elbűvölése

Minden nő tudatalattijában, még manapság is a férfi a hős. A modern nők

hosszú és kemény csatát vívtak, hogy önmagukban találják meg a hőst,
azonban, Gloria Steinem kinyilatkoztatásával ellentétben, nem "lettünk
olyan férfiakká, akikhez feleségül akartunk menni". Szó ami szó, nem
váltunk férfivá, egyáltalán nem, hanem megmaradtunk nőnek,
ugyanazokkal az ősi vágyakkal és szükségletekkel, amelyek mindenütt
jellemzik a nőket. A nők ma őszintén bevallják, hogy szükségük van a
férfiakra, és ugyancsak sokféleképpen próbálkoznak visszaszerezni
nőiességüket, miközben intim kapcsolatokat alakítanak ki a másik nemmel.
Az elmúlt évben arra lettem figyelmes, hogy nagyot fordult a széljárás.
Az alkalmi kalandok kimentek a divatból, a szexuális kísérletezgetés
végképp a múlté, és a Cosmopolitan című folyóirat egyik számában több
oldalon fiatal anyukák és gyermekeik fényképe látható. Nem lehet hát
kétséges, hogy "divatba jött" a házasság és az anyaság, s hogy sok modern
nő tette le az élesre fent kardot, fejtette le magáról az Amazon páncélt, és
talált kellemes kielégülést a szíve-választotta hős társaságában. De sokan
maradtak még mindig magányosak, annak ellenére, hogy nagyon
igyekeztek kötődni valakihez. A kapcsolatok zátonyra futnak; egyik férfi
sem tűnik maradandóan tökéletes hősnek. És gyakran megesik, hogy a nők
a bennük lakozó férfival esnek szerelembe, lényük azon vetületével,
amelyet M. Esther Harding nagyon találóan "Kísértet-szerető"-nek nevez.
 A KÍSÉRTET-SZERETŐ

Harding a nők pszichológiájáról írott klasszikus munkájában írta le

először a kísértet-szeretőt. A könyv 1933-ban jelent meg. A kísértet-szeretőt
leginkább a Nagy Ő-nek nevezhetnénk, a tökéletes férfinak, Miszter
Igazinak, Miszter Pompásnak. Ö az a - valóságos vagy elképzelt - férfi, akit
a nő sohasem kaphat meg, a Mesebeli Herceg, aki egyszer biztosan eljön,
majd egyszer, bekopogtat, üveg-topánkával a kezében. A kísértet-szerető
lehet persze valóságos férfi is, olyan, akit a nő egykor szeretett ám
elveszített, egy szerelem, amiből már soha nem lesz semmi. De lehet ideál,
a női képzelet ábrándképe.
Pszichológiai kifejezésekkel élve a kísértet-szerető nem más, mint egy
felmagasztalt és irreális animus-projekció. A nő mintegy interiorizálja
(animusára emeli) a férfit, idealizálja, majd ezt az ideált vetíti ki minden
férfira, akivel találkozik. Nagyon is reális értelemben a kísértet-szerető a
női nagyzolási hajlam megszemélyesülése. A nőben lakozó férfi mivolta.
Fölösleges is említenem, hogy egy valóságos férfi nem állja ki ezt a próbát.
Szinte minden férfi megbukik, ha a nő kísértet-szeretőjével hasonlítják
össze. A kísértet-szerető rögeszméjével terhelt nő egy olyan lélektani
játszmába vonja be a férfiakat, amelynek a "Szépséghiba" nevet adta
Emberi játszmák című népszerű könyvében Eric Berne (11). Berne a
pszichológiai játszmát olyan, két ember közt zajló eseménynek tekinti,
amely egyszerű és közvetlen ugyan, de amelynek ugyanakkor valamilyen
mögöttes és gyakran föl sem ismert rejtett háttere van. A "szépséghiba"
játszma rejtett eleme a bizalmasság tönkretétele. A "szépséghibát" játszó
nők mindig találnak valamilyen hibát: "Tökéletes lenne, ha magasabb,
alacsonyabb, gazdagabb, ügyesebb, szellemesebb stb. lenne". Egyetlen férfi
sem abszolút tökéletes, a nő pedig a saját fejében létező, idealizált férfi, a
kísértet-szerető mellett marad továbbra is.
A "szépséghiba"-játékos gyakran nem is veszi észre, hogy kritizál. A
kísértet- szerető gonosz szellemként uralkodik rajta. Féltékeny, hogy a nő
egy igazi férfival próbál bizalmas kapcsolatra lépni, ezért keményen a
markában tartja őt. Korlátot épít a nő és a valóságos élet közé, és fogva
tartja őt a saját "majd ha" forgatókönyvének csapdájában. Az igazi élet - és
szerelem és házasság és anyaság - akkor kezdődik, mondja ő, "majd ha"
találkozik az igazi férfival. Csakhogy az igazi férfi sohasem jön el, mert
minden férfinak van valami szépséghibája, valami fogyatékossága,
tökéletlensége, ami valahogy elviselhetetlen, különösen akkor, ha
összehasonlítjuk a férfiúi tökéletességnek azzal a szellemképével, amely a
nő tudatában lebeg.
Tinikorban természetes, ha a kislány álmodozik egy elképzelt szeretőről.
A legtöbb nő fejében a mesebeli herceggel nő föl. De felnőtt nővé válni
annyit tesz, mint egy valóságos férfihoz kötődni, és pontosan azt szeretni
benne, ami ő, nem pedig azt, amilyennek látni szeretnénk. Ha a nő
életkorának előrehaladtával a kísértet-szerető nem sorvad el, hanem egyre
erősebbé válik, akkor oly nagy lesz a hatalma, hogy minden férfit legyőz, és
a nő valóban a benne lakozó "kísértet-szerető" asszonya marad.
 FÉRJEZETLEN ÉS GYERMEKTELEN

A közönséges nevén "férfiverés"-ként ismert férfi-bírálat szakadatlanul

erősödött a feminista és a szexuális forradalomban, s vele együtt izmosodott
a modern nőkben lakozó kísértet-szerető is. A nők nem mondtak le a
férfiakról, hanem egyszerűen többet követeltek tőlük. És minél többet
követeltek a nők, annál kevésbé látszottak megfelelni a férfiak. Hirtelen
kiderült, hogy egyikük sem hős - hogyan is lehetne az? Az új hős a nő lett,
akit markában tartott saját különlegességének érzete, és akit megtévesztett
az első fejezetben tárgyalt "Négyes számú Nagy Hazugság": a
"kiaknázatlan képességek mítosza". A férfiakat ezentúl már nem a
biztonságért, az erőért és a védelemért keresték. A modern nő önmagában
kereste ezeket az erényeket. Az összehasonlításban a férfiak gyakran
mutatkoztak gyöngének és hasznavehetetlennek. Nehéz volt hőst látni
bennük, hiszen a nők gyakran valóban lekörözték őket a pénz, a hatalom és
a társadalmi rang világában.
Vagy csak így tűnt. Sylvia Hewlett nagyon találó, ragyogó elemzésében
(12) kimutatja, hogy a nők csúfos kudarcot vallottak, amikor azon
erőlködtek, hogy a férfiakkal konkuráljanak - nem azért, mintha kevésbé
lennének értelmesek, hanem egyszerűen azért, mert nők, és női
szükségleteik vannak. A The Wall Street Journal egy 1982-es felméréséből
kiderült, hogy a megkérdezett, magas hivatali tisztséget betöltő nőknek
csupán 48 %-a volt férjnél, míg az ugyanilyen státusú férfiak 96 %-a nős
volt: e nők 52 %-a gyermektelen, míg a férfiak csupán 7 %-ának nem volt
gyereke.
Ijesztők a nők helyzetét mutató statisztikák. Egyszerűen megfogalmazva
azt láthatjuk, hogy a magas hivatali funkciót betöltő nőknek körülbelül a
fele férj nélkül marad, s a férjezettek fele gyermektelen. Az ilyen beosztású
nőknek csupán egynegyede képes összeegyeztetni a karriert, a házasságot
és az anyaságot.
Lehet, hogy ezek a magas beosztású Wall Street-i nők nem is bánják a
dolgot, mert sokan valójában a bennük lakozó kísértet-szeretővel kötöttek
házasságot, a munka formájában, s ebben a minőségében a munka lesz az,
amelyre ösztönéletük és energiáik irányul. Az így működő kísértet-szerető
lehet egészen pozitív is, különösen, ha a nő odaadással és őszinte
érdeklődéssel viszonyul a munkájához. Az ilyen munka a "hivatás" jegyeit
viseli magán, és sok tekintetben kiteljesedés-élményt ad. A nő önmagává
válik, és ha vannak is férfiak az életében, azok másodlagos minőségben
szerepelnek, mert ezek a nők már tudják, hogy a szerelem mekkora
zűrzavart okozhat.
Gyakran azonban még az iskolázott nők is tovább fantáziálgatnak a
kísértet- szeretőről, a nagy Thészeusz királyról, aki eljön, és leveszi őket a
lábukról, persze akkor ők majd "készen" állnak erre. Ez a fantáziálgatás
nem különösebben veszélyes (és még lehet valami valóságalapja is), ha a nő
már túl van számos nőies feladata megoldásán. Azok, akik már férjhez
mentek és gyermeket szültek, tényleg nem kell, hogy állandó készenléti
állapotban legyenek egy megújult kapcsolatra, és nyugodtan megengedhetik
maguknak, hogy egy későbbi időpontban eljövő Thészeuszra várjanak.
A "szépséghiba"-játszma és a "majd ha"-forgatókönyv azonban rendkívül
veszedelmes életmintának bizonyult a fiatalabb nőknél, akik gyakran
döbbennek rá, hogy ott állnak pályájuk csúcsán - férj és gyerek nélkül. A
modern nő, aki azt hitte, hogy a fogamzásgátlás és a legális abortusz révén
megszabadult saját biológiájától is, fölfedezte, hogy konfliktusai
súlyosabbak, mint bármikor azelőtt. A biológia immár nem a végzetet
jelentette, de tökéletes semmibe vétele sem vezetett semmi jóra.
Hogyan történhetett meg az, hogy amerikai nők ezrei, megpróbálván
megtagadni saját nemük realitásait, úgy vonultak be a munkaerő táborába,
mint a férfiak, és megkíséreltek önmaguk hőseivé válni?
 "FÖLMOSNI A HÜLYE IS TUD"

Már említettük, hogy a modern amerikai nők nagyzási hóbortját jórészt a

feminizmus és a tömegtájékoztatás erősítette. De sok mai Amazon nőnek a
saját anyja ültette a fülébe a különlegesség bogarát, aki ezáltal élte ki saját
álmait és ambícióit.
Az előző nemzedékben sok anya erős Anya-Madonna volt, rendkívül
nőies nő, és roppant férfias lányokat nevelt. Ezek az Anya-Madonna típusú
nők jellemző módon nárcisztikus viszonyban voltak Amazon-Kurtizán
lányukkal, és személyiségüket a lányuk révén próbálták meg kiteljesíteni. A
legjobbat akarták a gyermekeiknek, és úgy érezték, hogy ez a "jobb"
biztosan valami más, mint amit ők végigéltek. Gyakran alig beszéltek
lányuknak a házasság örömeiről, ehelyett a teljesítmény és az intellektus
világát hangsúlyozták inkább. A saját anyám is azt hajtogatta, hogy
"Fölmosni a hülye is tud. Menj, olvass inkább egy könyvet!"
Ugyanezek az anyák aztán az élet egy későbbi szakaszában elsőként
jelentik be afölötti csalódásukat, hogy milyen rendkívüli módon független a
lányuk, és még férje sincsen. Egyfelől szüntelenül kérlelik a lányokat, hogy
menjenek már férjhez és szüljenek nekik unokákat, de valamilyen módon
mégiscsak elterelik a figyelmet valamennyi felmerülő házasodási
lehetőségről. Öntudatlanul is összejátszanak lányuk kísértet-szeretőjével.
Az Amazon nő anyja sokszor bizony úgy érzi, hogy egyetlen valódi férfi
sem megfelelő az ő nagyon különleges leánya számára. Egy régebbi
páciensem, egy tehetős, háromszor elvált, ügyes üzletasszony, aki szoros
közösségben élt az anyjával (azzal az Anya-Madonna típussal, aki ötven
évet húzott le egy férj mellett), leírta azt a romboló hatást, amit mindez
gyakorolt az ő romantikus életére:
"Anyám még ezek után is egyre csak azt hajtogatja, hogy ’ne dobjam
oda magam’ akárkinek. Volt néhány valóban nem megfelelő férfi - és
valóban csak néhány -, akivel kapcsolatban meg tudom érteni az
álláspontját. De ami a többieket illeti, ma is rejtély számomra az ellenállása.
Ha az illető sokkal idősebb, akkor rossz lenne a házasság, mert valószínűleg
nem tudja majd megadni nekem szexuálisan azt, amit igényelnék, és majd
végignézhetem az öregségét meg a halálát. Ha nem valami szép, akkor
fizikai jellegű kifogásai vannak. Ha nem keres annyit, amennyit én, akkor
'Minek kellene ez neked?’ Azok, akik társulni akarnak velem, vagyis akik
ugyanott tartanak, ahol én, azok, úgymond, be akarnak hatolni az én
területemre (amely komolyan ki van építve), azok pedig, akik nagyon
gazdagok, általában dominánsnak tűnnek, s anyám velük sincs kibékülve.
Lehet, hogy én kicsit nagyra tartom magam, de távolról sem annyira, mint
az anyám. És tényleg, nagyon gyakran mondogatta is, hogy ’Én lennék az
első, aki elismeri, hogy az én megítélésem szerint egyetlen férfi sem elég jó
hozzád’."
Ezek a szerelemmel és a munkával kapcsolatos szélsőséges elvárások
olyan keserves csapdába hajszolták a mai nőket, amelyből sokuknak
sohasem sikerül kimászni, mert egyetlen nő sem találhatja meg a
boldogságot, ha akár önmagával, akár pedig másokkal kapcsolatban a
tökéletességet követeli. A mai nők, saját anyjuknak, a tömegtájékoztatásnak
és a feminizmusnak köszönhetően, továbbá saját nagyravágyásuk
következtében olyan magas elvárásokat fejlesztettek ki magukban az élettel
és másokkal kapcsolatban, hogy már nem képesek vagy nem hajlandók
elfogadni a szükségszerű kompromisszumokat a szerelemben. Marion
Woodman azt mondja, hogy a mai nő "rászokott a tökéletességre" (13), ami
felé hatalomvágya és uralkodási igénye hajtja. Érdemes megjegyezni, hogy
Woodman páciensei olyan szép karriert befutott nők voltak, akik valamilyen
táplálkozási rendellenességben, rendszerint kóros falánkságban vagy
étvágytalanságban szenvedtek; számukra az evés volt az egyetlen lehetőség
arra, hogy bármiféle mélyebb érzelmeket átéljenek. Ugyanakkor az
életükben mindennek tökéletesnek kellett lennie - a testüknek, a
munkájuknak, a férjeiknek és ruházatuknak is.
 A LEHIGGADÁS: TEGYÜK A LEGJOBBAT, AMIT CSAK
TUDUNK

Csakhogy az élet, sajnos, nem tökéletes, és nem tökéletesek a férfiak

sem. Azelőtt a nők egyszerűen "a legjobbat tették, amit csak tehettek",
amikor elérkezett hősük megtalálásának ideje. A házasság intézményét már
önmagában is értelmes foglalatosságnak tekintették, és meggondoltan,
megfontoltan választották ki kérőik közül férjnek a legalkalmasabbat. Még
tréfák is születtek arról, hogy vannak, akik férjet fogni mentek az
egyetemre. De függetlenül attól, hogy ki milyen humorosan intézte az
ügyet, a dolog maga értelmes és lényeges volt. Mint bármely más karrier
esetében, ha az ember nem tudta elfoglalni az elnöki tisztet, akkor elfogadta
az alelnökit vagy valami annál is alacsonyabbat. A nők a legjobbat tették,
ami csak tőlük tellett, és valóban megállapodtak a szó szoros értelmében.
"Lehiggadás" - hát ez valóban olyan szó, amelyet senki sem szeret
manapság használni. Ám ezek a nők tényleg kikötöttek valahol.
Megértették és elfogadták az élet korlátáit. Érzékük volt saját biológiai
órájukhoz. Ismerték a jó férj értékét a saját jövőjük és gyermekeik jövője
szempontjából. Elfogadták saját szükségleteiket és az anyasághoz és
férjükhez igazították azokat. Azt szokták mondani, hogy ezeknek a nőknek
különösen határozott érzékük volt a kötődéshez, és van is valami igazság
ebben a megfigyelésben. Mindazonáltal a női szerepnek ez az elfogadása és
a belévetett hit lehetővé tette e nők számára, hogy valóságosan értékeljék
lehetőségeiket, s hogy remélhetőleg jó férjet válasszanak maguknak.
 A MEGFELELŐ PARTNER

De nagyanyáink módjára megtalálni a hőst és frigyre lépni vele - ez a mai

nőnek már nehezen megy. Nem csupán mert a tökéletesség megszállottja,
túlhajszolt és nagyigényű önmagával és másokkal szemben, hanem mert
még áldozata is bizonyos megtévesztő rendszereknek, amelyektől előbb
meg kellene szabadítania magát, s csak akkor folytathatja tovább az életét.
Az első a kísértet-szerető, a nemlétező tökéletes férfi utáni hajsza. A
második a mai nő hite a "Kilences számú Nagy Hazugságban", az önállóság
mítoszában, amelyhez szilárdan ragaszkodik, a tudatalattijából jövő
figyelmeztető jelzések ellenére is, hogy tudniillik másféle szükségletei
vannak. Ezek a jelzések sokféle formát ölthetnek: szorongási, pánik-
rohamok, pszichoszomatikus tünetek, nyugtalanság, álmatlanság,
táplálkozási rendellenességek és kényszeres túlhajszoltság.
Az ember nem tudja egykönnyen visszacsinálni azt, amit már megtett, és
sok modern nő, aki kifejezi házasodási kívánságát, egyszerűen nem tudja,
hogy most hol is kezdje el. S ez valóban bonyolult vállalkozás, külső és
belső utazás; az ember nem találhat rá hősére addig, amíg bizonyos
változtatásokat el nem végzett önmagában. Talán ezért mondogatta mindig
az apám, hogy "a megfelelő partnert megtalálni - ez nagyrészt a megfelelő
partnernek lenni kérdése".
 EGY "JÓ EMBER"

Hol kezdjük hát? Akár hiszik, akár nem - a személyiség Madonna

voltával, a nőiségnek azzal az összetevőjével, amelyet nagy válságba sodort
a feminizmus és a szexuális forradalom legutóbbi hulláma. Azok a nők,
akik jó úton haladnak nőiességük visszaszerzése felé, ahogy azt az ötödik
fejezetben vázoltuk, valószínűleg szereztek már némi benyomást arról,
hogy milyen hasznos lehet a Madonna személyiségréteg a kísértet-szerető
problémáinak leküzdésében, mivel a Madonnától kapja a nő a türelem és a
távlat értékeit. A Madonna csinál hőst a hétköznapi férfiakból is.
A nőben lakozó Madonna tudja, hogy mi az a "Jó Ember", megbecsüli és
értékeli, mivel a női személyiségnek ez az oldala mindenkiben a legjobbat
veszi észre. Aki mozgósítja önmagában a Madonnát, képes meglátni a
legjobb tulajdonságokat a férfiban. A "szépséghiba"-játszma így kiesik, a
nő az erősségeket veszi észre és nem a fogyatékosságokat. A külső
hiányosságokon és tökéletlenségeken könnyen túlteszi magát - a
személyiség Madonna része ugyanis mélyen szellemi, élettársnak, nem
hétvégi partnernek tekinti a férfit. Ez azonban nem könnyű mutatvány az
Amazon-Kurtizán típus számára, aki aszerint szokta megválogatni férfi-
partnereit, hogy mennyire képesek felizgatni őt és játszani vele. Egyszer azt
mondtam az anyámnak, hogy én igazából egy olyan férfit szeretnék, aki
megnevettet. Mire anyám ezt mondta: "Ha nevetni akarsz, akkor fogj egy
lúdtollat és csiklandozd magad!"
Ez a régi idők Anya-Madonnájának álláspontja volt: a házasság nem
valami kacagtató ügylet. A házasság komoly dolog, olyan, aminek egy nő
az életét szenteli. Ha egy nő komolyan keresi a maga hősét, akkor a benne
lakozó Madonnának türelmesen kell várakoznia és visszavonulni, míg az
Amazon mutatja és világítja be az utat. A nő személyiségében az Amazon
az, aki ráveszi a nőt a megfelelő környezetben való forgolódásra. A
Madonna pedig az, aki ösztönösen meg tudja különböztetni a Jó Embert a
rossztól. A Madonna, ne feledjük, a lélek központja, a nő jóságának,
bátorságának és teljességének középpontja, a személyiség azon része,
amely a legmélyebb értékekkel van érintkezésben.
 KÖZÖS ÉRTÉKEK

Csakhogy a modern nő mélységesen meg van zavarodva az értékeit

illetően, és mindig egy olyan férfit keres, akivel "közös az érdeklődése".
Francine Klagsbrun azt írja, hogy a közös érdeklődés nem különösebben
fontos a házasság tartóssága szempontjából, míg viszont a közös értékek
már igenis fontosak. (14) S ez természetes is, mert hiszen, ha a
házasfeleknek nincsen közös érdeklődési körük, ez nem azt jelenti, hogy
nincsenek közös dolgaik. Paul Newman és Joanne Woodward például
látszólag nem sok közös dologgal rendelkezik. De Paul elmegy a balettra,
ami Joanne érdeklődését elégíti ki, Joanne pedig elmegy az
autóversenyekre, amik Paulnak jelentenek évezetet. Nem annyira a közös
érdeklődés miatt vesznek részt egymás dolgaiban, mint inkább azért, mert
közös értéknek tartják egymás kölcsönös támogatását.
Robert Johnson a romantikus szerelemről szóló tanulmányában rámutat,
hogy a kezdeti romantikus rajongás nem egyéb, mint a saját értékek
kölcsönös belevetítése a másik félbe. A másik megjelenésében vagy a
személyiségében akad valami, ami "rabul ejti" a férfi illetve a nő ideál-
képét. Idővel azután ez a fantáziakép átadja helyét a realitásnak; a pár
megismeri egymást és elkezdi észlelni az ideál mögött a "reális" személyt.
Ez az az időszak, amikor a romantikus szerelem vagy rajongás elhalványul,
és próbának vettetik alá az igazi szerelem.
A férfira és a nőre ilyenkor az vár, hogy "visszafogja" vagy "kézben
tartsa" a másikkal szembeni elvárásait, és olyannak fogadja el, amilyen az a
valóságban. Itt kezdenek komoly szerephez jutni a közös élet-értékek, célok
és magatartások, mert ez az a "kötőanyag" ami összetart.
Sokan figyelhettük meg saját szüléink tartós, szeretetteljes kapcsolatát,
akik a mostani generációnál sokkal inkább a közös értékekre alapozták
szövetségüket, mintsem a romantikus fellobbanásra. Az én szüleim, akik
csaknem ötven éve kötöttek házasságot, észrevehetően különböznek
egymástól, méghozzá annyira, hogy az ember eleinte csodálkozik, hogyan
tudtak együtt leélni ilyen hosszú időt. Anyám kényesen rendszerető, apám
rendetlen; anyámnak viktoriánus modora és stílusa van, apám viszont csak
"egy a fiúk közül". Mégis, a közös élet-értékek, a közös szellemiség és
morál, valamint az egymás iránti elkötelezettség egymás mellett tartotta
őket ilyen hosszú időn át.
 JOBB EMBER NÁLA

De volt még itt valami, ami több ennél. Ami igazából összetartotta őket,
az az volt, hogy anyám mindig is hőst látott az apámban, egy olyan Jó
Embert, aki érdemes az ő tiszteletére és odaadására.
Mi lehet hát akkor ez a Jó Ember? Mi az, amitől valaki hősnek
tekinthető? A Jó Ember megbízható, elkötelezett, figyelmes, hűséges,
munkabíró, oltalmazó és a saját szakterületén mások által is elismert. S
főként bátor és becsületes. Egyik kollégám, ezt a jellemzést végighallgatva,
nevetni kezdett, mondván, hogy ez úgy hangzik, mintha a Jó Cserkészfiút
festettem volna le; és valóban, gyerekkorában ő is valami ilyesféle lehetett.
Egy nő nem úgy választja ki a Jó Embert - a saját hősét -, mint ahogy jó
szeretőt vagy játszótársat választ. A jó ember ugyanis gyakran nem jó
játszótárs, sőt néha talán még egy kicsit unalmas is. Mégis, ezek a
jellemvonások teszik, hogy a nő számíthat rá, vagyis egy nála jobb ember.
A "jobb ember" egészen egyszerűen olyan férfi, akinek erényeit és
tulajdonságait a nő tisztelni és csodálni tudja, jellemvonásai valahogyan
lehetővé teszik, hogy a nő a személyi kontroll bizonyos részét átengedje
neki, mert tudja, ez az ember - akiben ő a saját hősét kívánja látni -
tisztességes és megbízható. E bizalom nélkül nem lehet lemondani
semmiféle kontrollról, s a nőnek továbbra is a férfi szerepét kell betöltenie.
Míg viszont egy megbízható ember mellett a nő. ellazulhat a nőiességben,
jó szívvel lemondva a férfi javára uralma egy részéről, és átadva magát a
nőiség különféle örömeinek. Röviden: a hős olyan tisztességes ember,
akiről a nő érzi, hogy nyugodtan alárendelheti magát neki, s akinek
társaságában valamiféle személyes beteljesedést érez.
Rendkívül fontos része ez a hős kiválasztásának, mert későbbi élete során
a nő végtelenül kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet - terhes lesz és gyereket
szül. Életének egyetlen más időszakában sem lesz ennyire a természet
hatalmában, és nem lesz ennyire rászorulva a hozzá legközelebb álló és
számára legkedvesebb ember, a férje támogatására. De ennek a bensőséges
és mély kapcsolatnak az alapjait jóval a házasság előtt kell lefektetni. Ez
azzal kezdődik, hogy a nő elhatározza, hogy megbízik a férfiban és rábízza
magát, nem mintha képtelen lenne önmagáról gondoskodni, hanem mert
úgy döntött, hogy életét és testét egy másik emberhez köti. S minthogy az
ember nem futhat el a saját neme elől, a nőnek mindig gondot kell
fordítania arra a tényre, hogy ő nő, és rá kell majd bíznia magát a férjére és
másokra is a terhesség nagyon természetes, de mégis cselekvéskorlátozó
időszaka alatt. Ahogy Sylvia Hewlett írja: azt a tényt, hogy a gyermekszülés
és a gyermeknevelés komolyan igénybeveszi a nő idejét és szervezetét,
jórészt figyelmen kívül hagyta a feminista mozgalom, olyannyira, hogy
mára a nők már el is feledkeztek arról az oltalmazó szerepről, amit
férjüknek kell játszani életüknek ebben a kemény igénybevételeknek kitett
időszakában.
 A BIZALOMHOZ IDŐ KELL!

De a nő életében a hős iránti szükséglet messze túlmegy a védelmezésen.

A hős iránti szükséglet mélyebb és erősebb ennél, mert ha a férfiak nem
képesek hőssé válni a nők számára, akkor a nők kénytelenek hőssé válni
önmaguk számára; s ez, mint láttuk, kimerítő és félelmetes. A nők akkor
tudják a legjobban kiélni nőiességüket, ha szabadon és feltétel nélkül
átadnak valamit saját uralmuk- bői az ellenkező nemnek. Ha egy nő
hajlandó ezt megtenni, akkor óriási bizalmat ébreszt a férjében, és nemcsak
az ő férfiasságát fokozza, hanem a saját nőiességét is.
A férfi kiválasztása rendkívül kritikus mozzanat, mert a szerelem gyakran
vak, sőt ostobán feltétel nélkül való. Sokszor még a szélsőséges Amazon nő
is öntudatlanul belemerül a nőies viselkedésbe, amikor nagyon szerelmes.
Ilyenkor a hozzá nem illő férfi szeszélyeihez és hóbortjaihoz is
alkalmazkodik. A mondás, miszerint "a behódolásban az erő", csak akkor
igaz, ha valaki egy tisztességes embernek hódol be.
De hogyan lehet megtudni, hogy érdemes megbízni egy emberben? A
bizalomhoz idő kell, a bizalomnak növekednie kell. Ostobaság lenne azt
hinni, hogy ez egyszerű, bár sokan vannak, akik azzal hencegnek, hogy ők
első látásra "meg tudják állapítani", hogy ki a megbízható. A nők, ezek a
javíthatatlanul romantikus teremtések, néha életveszélyesen megbíznak,
pusztán a szexuális vagy a romantikus hevület alapján egy férfiban, talán
éppen azért, mert nem tudnának reszt venni a szexben a bizalomnak
legalább az illúziója nélkül. Én "szerelmi illúziónak" nevezem ezt a
jelenséget. Bizony sok nő érzi úgy, hogy így kell tennie, annak érdekében,
hogy a kapcsolatban olyan egy-kettőre megadja magát.
A valóságban azonban a bizalom csak hosszabb idő elteltével épülhet ki,
minthogy csak bizonyos élethelyzetekben válhat nyilvánvalóvá, hogy a férfi
a nő mellett fog maradni. Az igazi hős megadja a lehetőséget a nő számára,
hogy amazon-páncélját darabonként vesse le. És bolond az a nő, aki
egyszerre dobja le az egészet, hogy védtelenné és kiszolgáltatottá váljon
egy olyan férfi előtt, akiről még nem biztos, hogy kiállja a tisztesség
próbáját.
Micsoda meglepetés: a hős a "szomszéd srácból" bukkan elő, akit a nő
régóta ismert, s aki eddig a háttérben húzódott meg, némán vonzódott hozzá
és mindig is érdeklődött iránta. Lehet persze, hogy a nő nem találja őt olyan
izgatónak, mint az újabb keletű, kevésbé megszokott udvarlóit. Lehet, hogy
nem is kíván benne házastársat látni. De egy dolog bizonyos: ebben a
férfiban megbízhat.
"Sose hittem azt, hogy S. olyan szórakoztató, mint a többi férfi az
életemben (torkig volt a partikkal és utálta őket), de ő volt azon kevesek
egyike, akikről tudtam, hogy teljesen megbízhatok benne és rábízhatom
magam. Ő soha nem hagy el engem" - mondta egy Amazon nő, aki az
utóbbi tíz évet a hős keresésével töltötte, miközben az tulajdonképpen "a
színfalak mögött" várt rá. "Veszekedtünk, sőt volt úgy is, hogy nem is
beszéltünk egymással, de ő sosem mondott le rólam. Hosszú ideig várt, míg
lefeküdtem vele, s a szex után szeretete és gondoskodása csak fokozódott.
Milliónyi közös élettapasztalatunk van, megértjük egymást, és ha szüksége
van rám, csak egy telefonjába kerül.
Most már látom, hogy S. évek óta szeretett engem, egyszerűen és
közvetlenül. Jól ismer - beleértve a hibáimat és a problémáimat - és mégis
elfogad. De néhány évvel ezelőtt, amikor először említette, hogy szeret és
mindig velem akar maradni, azt hittem, üres fecsegés az egész, és nem is
foglalkoztam vele. Egyszerűen nem voltam képes hinni neki. Azt hiszem,
még nem voltam felkészülve egy Jó Emberre. Mindig csak az izgalmakat, a
nehéz helyzeteket kerestem. Bárcsak már akkor is tudtam volna, amit most
tudok."
 MIÉRT MINDIG AZOK KELLENEK NEKEM, AKIKNEK
ÉN NEM KELLEK?

Állítólag Groucho Marx mondta: "Nem szeretnék egyetlen olyan klubnak

sem a tagja lenni, amelyik azt akarja, hogy a tagja legyek." Ez egybevág
Marion Woodman azon megfigyelésével, hogy a mai Amazon nő egyfelől
önmaga nagyra tartásától szenved, másfelől pedig a rendkívül alacsony
önértékelésétől. Pszichológiai nézőpontból arra lehet következtetni, hogy az
előző az utóbbit ellensúlyozza. A mai nő nagyravágyása mögött gyakran
titkos félelem lappang a csök- kentértékűségtől, így azután igazi
nehézségek támadnak a szerelem elfogadásával kapcsolatban is, amikor a
szerelem megjelenik. De valószínűleg mindannyian megérdőjelezzük saját
értékünket, akár nők vagyunk, akár férfiak. Elég általános, hogy az emberek
nem hiszik el mások kedvező értékelését önmagukról, azokét, akik őszintén
szeretik és vonzódnak hozzájuk, mert az ember mindenki másnál jobban
ismeri saját hibáit és gyengeségeit. És mivel ilyen alaposan ismerjük
fogyatékosságainkat, könnyen bolondnak tartjuk azt, aki igazán szeret
bennünket.
Sokan kérdezték tőlem az elmúlt évek során szomorúan: "Miért mindig
azok kellenek nekem, akiknek én nem kellek?" De hát mi van azokkal,
akiknek viszont kellenének önök? Szinte mindig akad valahol egy, S.-hez
hasonló Jó Ember, aki ott kószál a nő körül, aki örök vonzalmat érez iránta
és aki csodálatosnak látja őt. De a nagyravágyás, a kísértet-szerető és a
bensőségességtől és a léprecsalás- tól való rettegés mind-mind összefognak,
és elszabotálják minden lehetőségét annak, hogy az ilyen férfiból hős
lehessen.
 A FÉRFIAK VONZÁSA

Ami a hősünk megtalálását illeti, talán ez a leglényegesebb tudnivaló: a

legszerencsésebb azok közül a férfiak közül válogatni, akik vonzódnak
hozzánk. Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy ők találnak meg
bennünket, nem mi őket. Működésbe lép a mágneses energia. Ez a nőből
sugárzik, az ő nőies központjából, és "vonzza" a férfit. Egy férfias nő el
tudja csípni azt a férfit, akit meg akar szerezni magának, de gyakran nem
tud mágneses vonzerőt gyakorolni rá.
Már rámutattunk, hogy a modern nő, ahogy Jung és követői nevezték,
"animus-megszállott", vagyis személyiségében a férfias vonások
uralkodnak, egészen a nőiesség kirekesztéséig. S minthogy Jung a
férfiasságot úgy határozta meg, hogy "az nem más, mint tudni, hogy mit
akar az ember, és meg is tenni mindazt, ami az eléréséhez szükséges" (15),
látható tehát, hogy az Amazon nő erősen céltudatos és dinamikus. így aztán,
ha férjhez akar menni, hajlamos lesz a dologba ugyanazzal a rámenősséggel
és buzgalommal belevágni, amilyennel az egyéb célokért küzd a
munkájában, az üzleti életben.
Ezzel a lendülettel a nő valóban "elkaphat" egy férfit, de az a férfi, akit
így kapnak el, gyakran a legkevésbé agresszív vagy épp kifejezetten nőies
típus, esetleg egyszerűen csak éretlen és bizonytalan, még ahhoz is gyenge,
hogy meglépjen. Ami viszont a nő által "üldözött" férfiasabb férfiakat illeti,
azok kezdetben nem fogják visszautasítani az agresszív nő szexuális vagy
anyáskodó ajánlatait, mert ugyan melyik férfi ne élvezné egy darabig a
könnyen elérhető szexuális lehetőségeket vagy a női gondoskodást? Elég
szomorú, hogy az a nő, aki dinamikus és agresszív a maga dolgaiban,
gyakran annyira egy férfi "kiszolgálójává" válik, hogy az iszonyattal töltené
el az összes radikális feministát. Eközben semmit nem nyer el azokból a
hosszútávú előnyökből, amelyeknek egy ilyen komoly "ön-befektetésből"
származniuk kellene.
A nőiesség rossz felhasználására és a hibás hősválasztásra beszédes példa
G. G., a fodrásznő esete, aki szívósan próbálkozott egyik előkelő vendége
meghódításával, annak ellenére, hogy az illető a szűkre szabott szakmai
ügyeken kívül semmiféle érdeklődést nem tanúsított iránta. A fodrásznő
mégis úgy határozott, hogy ez az "ő embere", meghívta vacsorára, kitartóan
"udvarolt" neki, fölhívta, főzött rá, képeslapokat és ajándékokat
küldözgetett neki, ingyen nyírta és beretválta, s végül le is feküdt vele. G.
aztán mélységesen csalódottnak érezte magát, amikor a férfi nem
viszonozta sem a telefonhívásait, sem az érzelmeit, és képtelen volt
fölfogni, hogy olyan férfi után futkos, akiben nyoma sincs semmiféle
vonzalomnak őiránta.
A G.-hez hasonló Amazon nőnek el kell fogadnia azt a tényt, hogy
bármilyen határozott is legyen ő a külvilágban, személyes teljesértékűsége
szempontjából nagyon fontos, hogy a férfiakkal való kapcsolatban ne
határozott, hanem vonzó legyen, mert csak így érheti el azt, hogy egy férfi
vonzódjon hozzá és megkívánja. Ha viszont ahhoz ragaszkodik, hogy
személyes kapcsolataiban is dinamikus legyen, akkor arra kényszeríti
magát, hogy továbbra is dolgozzon, ismét csak "tevékenykedjen", ahelyett,
hogy egyszerűen csak "lenne". Aki agresszíven vadászik a férfiakra,
gyakran nagyon mélyen és titokban arra vágyik, hogy levegye őt a lábáról
egy nála is erősebb, mai Theseus. Ehelyett az erejét, energiáját,
határozottságát veti latba, ami a férfit csak elriasztja. Gyakorlatilag ez azt
jelenti, hogy általában ne telefonáljunk a férfinak, hagyjuk, hogy ő hívjon
föl minket.
Az Amazon nőnek meg kell tanulnia azt, amit már a leginkább idegennek
érez önmagától: azt, hogy hagyja, hadd menjenek a dolgok maguktól, s azt
is, hogy hősét azok között a férfiak között keresse, akiket már eleve vonz és
lelkesít.
 LELTÁROZÁS

A modern Amazon nőnek "leltárt" kell készítenie önmagáról és életéről,

tárgyilagosan értékelve valóságos helyzetét. Ezt a "leltározást" olyan
tárgyilagosan és becsületesen kell elvégezni, amennyire csak lehetséges:
mit tudok én ténylegesen kínálni egy férfinak, hogy áll a verseny, és ezidáig
kiket vonzottam? A modern nő valószínűleg nehezen talál választ e
kérdésekre, mert hajlamos arra, hogy úgy helyezze egymás alá-fölé a
dolgokat, ahogy szerinte azoknak lenniük kellene, - ahelyett, hogy
egyszerűen elfogadná őket úgy, ahogy vannak. Fontos, hogy az ilyen
álláspontra helyezkedő nő próbálja meg pontosan tisztázni, hogy ki az a Jó
Ember, akit elutasított, és miért. Egyáltalán nem ritkaság olyan, jóval
harminc fölötti nővel találkozni, aki még soha életében nem kapott
házassági ajánlatot, vagy azért, mert egyetlen férfit sem ösztönzött erre,
vagy azért, mert nem engedte meg a magának, hogy bármely kapcsolata
eljusson a bizalmasságnak ezen szintjéig. Az ilyen nőnek tárgyilagosan meg
kell vizsgálnia azokat a férfiakat, akik jellegzetesen vonzódnak őhozzá, s
nem fordítva, mert ezek azok a férfiak, akik a legalkalmasabbak egy
elkötelezett kapcsolat megteremtésére.

Persze - ahogyan erről már volt is szó ezek a férfiak nem fognak
megfelelni a nő kísértet-szeretői elvárásainak. így vagy úgy valamilyen
fogyatékosságaik mutatkoznak. Minden nőnek el kell döntenie magában,
hogy melyek azok a fogyatékosságok, amiket képes lenne elviselni társától.
Az állandó munkanélküliség vagy a fizikai agresszivitás, például olyan
problémák, amelyek általában elfogadhatatlanok; egyéb fogyatékosságok
(különös személyiségvonások, testi tökéletlenségek, furcsa egyéni szokások
stb.) bizonyára könnyebben elnézhetők.
 HIÁNYZÓ RÉSZÜNK MEGTALÁLÁSA

Hősünk megtalálását "hiányzó részünk" megtalálásához hasonlíthatjuk,

vagyis annak a személyiségoldalnak az újrafölfedezéséhez, amelyre a
teljesértékűséghez van szükségünk. Iréné Claremont de Castillejo ezt írja:
"A szerelem megtörténik. Olyan csoda, amely az ég kegyelméből
következik be." A csoda, amelyről a szerző beszél, nem más, mint az a
teljesség-érzés, az az átérzett kiteljesedés, ahogyan összeolvadunk
láthatatlan partnerünkkel, önmagunk hiányzó részével, amit az ellenkező
nemmel való egyesülésben találhatunk meg. Ez az "összevegyülés" sokféle
formát ölthet, de úgy látszik, van valami abban a mondásban, hogy "az
ellentétek vonzzák egymást". A rendkívül nőies nők gyakran igen férfias
férfiakat vonzanak, és az érzékeny férfiakat sokszor vonzzák az erős és
értelmes nők.
Régi megfigyelés az is, hogy az ilyen párkapcsolatban, a férfi és a nő
gyakran átveszi a másik vonásait vagy lassanként kicserélik egymás
tulajdonságait. P., az én country-zenész barátom, ez a szinte csupa-érzés,
szétszórt fiú szokta mondani nekem: "Te arra késztetsz, hogy gondolkozzam
a dolgokon." Míg viszont én azt mondogatom neki, hogy "Én meg melletted
érzek". Lehet, hogy ez a szerelem varázsa.
Ma azt mondogatjuk, persze, hogy az embernek önmagában, és nem
másban kell megtalálnia a teljességet, és bizonyos értelemben ez igaz is.
Csakhogy ez egy folyamat, amelynek az életen át kell működnie. A
házasság ideális környezetet teremt e folyamat számára, különösen akkor,
ha az ember házastársának vannak bizonyos olyan tulajdonságai, amelyek
őbelőle magából hiányoznak, és amelyek megszerzésére az ember törekszik
is. Míg egyeseknek sikerül pusztán önmagukra hagyatkozva kiteljesíteniük
önmagukat, a legtöbb férfi és nő a legjobban akkor fejlődik, ha szeretetteles
kapcsolatban él egy másik emberrel. Végül is csak a szerelem formál át
bennünket, csak az, ha a másikban rátalálunk a belőlünk hiányzó részre.
Hogyan ismerhetjük föl, hogy mikor találkozunk egy olyan társsal,
akiben megvan a belőlünk "hiányzó rész"? Ezt általában megérezzük,
amikor valahol mélyen eltölt bennünket a teljesség és a kellemesség érzése.
Általánosabban véve azonban azt mondhatjuk, hogy a teljesítmény-orientált
nőnek nagyobb az igénye egy érzés- vagy érzelem-orientált férfira. Kicsit
másképpen fogalmazva - minél határozottabb és összpontosítottabb egy nő
napközben, annál több gyengédséget igényel esténként a férfitól. Az a nő,
aki nagyon kifejezetten Amazon típusú, akit valamilyen "hivatás" vagy
fontos karrier irányít, többnyire azt fogja kívánni, hogy egy érzékeny
természetű férfi legyen az ő "hiányzó része", egy nyugodt, türelmes és
együttérző ember, hogy teljesnek és békességesnek érezhesse az életét. Igen
érdekes, hogy ezek éppen azok a jellemvonások, amelyeket a férfiak
hagyományosan az Anya-Madonna típusú feleségükben szoktak volt
élvezni.
Ez nem azt jelenti, hogy az erős Amazon nőnek egy hozzá nem illő férfit
kell hőséül választania. Épp ellenkezőleg - az ilyen nő "láthatatlan partnere"
egészen biztosan lehet az, akit én "Jó Ember"-nek nevezek, talán éppen
alkotó vagy valamilyen segítő jellegű foglalkozása van, például bíró, tanár,
művész, esetleg orvos. Bennük gyakran található meg az a türelem és
együttérzés, ami az Amazon nőből hiányzik, és rendelkeznek azzal a
hatalommal, hogy begyógyítsák a harcos nő sebeit. De a nő még ilyenkor is,
amikor az Amazon vonások maradnak a személyes kapcsolatban az
uralkodó elemek, úgy találhatja, hogy még mindig nem képes viszonyulni
férjéhez, csak akkor, ha visszaszerzi nőiességét, és hőst láthat a hozzá
tartozó férfiban. Akármilyen kedves és gyöngéd legyen is ez a férfi, azt
akarja, hogy a nő hősnek tekintse őt.
 KÉT LOVAT MEGÜLNI...

Akinek hatalma van a külső világban, ezt valószínűleg nem találja

könnyűnek, mert akárcsak egy férfi, ő is hajlamos arra, hogy hazavigye az
üzleti világban kivívott uralkodó viselkedését. Egy Amazonnak az egész
napi megfeszített munka után nagyon nehéz (időnként képtelenség) csak
úgy elmerülni kecsesen a nőiességben, magára öltve a Madonna és a
Kurtizán alakját. Nem csoda, hogy oly sok nő adja föl a "mindent
megszerezni" fantáziaképeit. Sokan egész egyszerűen úgy döntenek, hogy
inkább a szerelem. És szépen hátat fordítanak a munka és az üzlet
világának. Mások viszont folytatják a kényes egyensúlyozgatást a kétféle
tudat, a kétféle világbéli létezésmód és férfiakhoz való viszonyulás között.
Anyám mindig azt mondta, hogy "Nem táncolhatsz egyszerre két
lagziban", vagyis az ember nem ülhet meg egyszerre két lovat. Akad persze,
akinek ez is sikerül, néha egészen jól is, de rengeteg feszültség és egyéb
hatalmas veszteségek árán. Mint már említettük, a legsikeresebb
munkahelyi karriert befutó amerikai nők több mint 50 százaléka férj nélkül
marad, míg a férjezettek szintén nagy százalékának nincsen gyereke. A mai
amerikai nők minden korábbinál világosabban látják már, hogy milyen árat
kell fizetni azért, ha a nőiesség rovására személyiségük férfias oldalát
igyekeznek kiélni.
 AZT BESZÉLIK...

Sok Amazon nő fölfedezte már, hogy titkos örömöket okoz neki, ha egy
férfi uralkodik fölötte, mert megismerte azt, amit minden szadomazochista
rajongó rögtön tud: a behódolás határozottan szórakoztató. Valószínűleg ez
lehet az oka annak, hogy miért ment bele Maria Callas, az ünnepelt
énekesnő az erőszakos marakodásba, sőt verekedésbe is a lobbanékony
természetű Aristoteles Onassis-szal. Valószínűleg minden nőben van
valami, ami arra vágyik, hogy legyőzzék és uralkodjanak rajta. Az efféle
behódolás előnyeit a nyolcadik fejezetben részletezzük majd. De még a
felvilágosult Amazon nőnek, annak, aki őszintén szeretne ismét nőies lenni
és behódolni egy férfinak, szóval, még ennek a nőnek is nehézségeket jelent
e feladat megoldása, mivel kevés az elérhető Igazi Férfi.
A legutóbbi mozgalmak kemény nők és lágy férfiak egész nemzedékét
hozták létre, olyan férfiakét, akik fölött könnyen uralkodhatnak a nők. A
költői lelkületű, gyöngéd és "lágy" férfi az, aki hajlandó elfogadni és
"megérteni" az Amazon nőt; az igazi férfi azonban ilyesmire nem kapható.
A mai lágy férfi sokféle színben és formában jelenik meg. Kriminális
szinten ő a személyiségzavaros szociopata. Fejlődéstanilag pedig az "örök
kisfiú", aki még mindig nem jutott el a férfikorba. A felnőtt férfinak ezt a
típusát a kiváló analitikus, a Jung-tanítvány Marie-Louise von Franz írta le
részletesen a Puer Aeternis című, klasszikus tanulmányában. (16)
 A PUER AETERNIS: AZ ÖRÖK KISFIÚ

von Franz elmondja, hogy a "Puer Aeternis" kifejezés először Ovidius

Átváltozások című költemény-ciklusában bukkant föl, ahol is "ősi idők
gyermek-istenének" nevezik, "isteni ifjúnak, aki egyben megváltó is". (17)
Szó szerinti fordításban a latin "puer aeternis" "örök fiút" jelent, von Franz
pedig annak a férfitípusnak a megjelölésére használja a kifejezést, aki
megragadt a serdülőkorban.
Akkoriban, amikor von Franz a maga "Puer" előadásait tartotta (1959-
1960), ez még meglehetősen ritka személyiség-torzulás volt, habár az
előadó szólt arról is, hogy a probléma egyre erőteljesebben jelentkezett már
akkor is, a homoszexualitás szembetűnő terjedésével együtt. Ma, huszonöt
évvel később, biztonsággal állíthatjuk, hogy a Puer Aeternis a mi átlagos
fiatalemberünk. A népszerű pszichológia "Peter Pan"-nak nevezte el, ő az a
fiú, akiből sose lesz felnőtt. Ezt a jelenséget legutóbb Dán Kiley ismertette
a Peter Pan szindróma című nagysikerű könyvében.
Amikor én emlegettem ezt a jelenséget a rádiósorozatomban, a dolognak
rendkívül nagy visszhangja volt. Igen mulatságosnak tartottam annak az
úriembernek a levelét, aki az általam a műsorban ajánlott von Franz-könyv
címe után érdeklődött. A felesége azt mondta, hogy tökéletesen őróla van
benne szó, de az asszony nem tudta megjegyezni a címet. "Valami 'örök
Micimackó’ vagy mi", írta a férj. Ez az ember von Franz nehezen érthető
latin kifejezését lefordította arra a könnyen azonosítható játékmackóra, akit
mindannyian ismerünk és szeretünk.
A Puer tényleg olyan Micimackó féle. Melegszívű és játékos, majdnem
"bűbájos". Egy nőt mindig megkacagtat, még akkor is, ha nem akarna
nevetni. Kívánja a szerelem minden örömét, de nem hajlandó elviselni a
szeretetből fakadó bonyodalmakat. Képletesen az anyjához kötődik, még
nem a maga ura. Általában véve a legtöbb nőben anyát lát, és szexuálisan
különösen elkényeztetett, mert az anyáskodó nők minden szexuális igényét
kielégítették. Örökké a tökéletes anyafigurát keresi (egy olyat, akivel még
szexuális kapcsolata is lehet), és folyamatosan kiábrándult, mert akiket
talál, azok általában olyan nők, akiknek saját igényeik vannak.
"Nem tudom, mit csináljak a barátommal" - mondta egyik Amazon
telefonálóm, egy harmincöt éves, sikeres üzleti karriert befutott nő, aki még
mindig hajadon volt és már négy éve együtt élt a barátjával. - "Csodálatos
barát és szerető. Isteni közös dolgaink vannak, de semmi jele annak, hogy
sínre tudja tenni a karrierjét, és addig igazából semmi nem változhat köztük,
amíg egyenesbe nem jön. Nem bánom, hogy többet kell fizetnem, mint
amennyi az én számlám, csupán azt szeretném, ha megtalálná végre
önmagát, ö zeneszerző, egy igazán alkotó szellem, de most éppen nincs
piaca az ő avantgárd zenéjének. Igyekszem arra biztatni, hogy menőbb
darabokat komponáljon, de erre meg azt mondja, hogy nem akarja
föláldozni a művészi becsületét. Nem arról van szó, hogy nem akar
dolgozni, csupán arról, hogy még nem találta meg a saját alkotóterületét.
Egyszer nekiállt és elvállalta a sztereo berendezések értékesítésének
egyszerű munkáját, de utálta az egészet, és három hétnél nem is bírta
tovább. Azután megpróbált beindítani egy saját lemezstúdiót, de ez a
vállalkozás is befuccsolt, és elveszett az az ötezer dollár is, amit én adtam
kölcsön az induláshoz. Úgyhogy most sofőr egy autójavítónál. De ez nem
igazán ö. Hiszen olyan okos és tehetséges. Én csak azt szeretném, ha
hasznosítani tudná a képességeit."
Ez a szegény az álmok és ábrándok irreális világában él. Nagy nehézségei
vannak az élet nyers valóságának elfogadásával és bármiféle kötelezettség-
vállalással, mert alighanem hiányoznak hozzá a pszichológiai alapjai.
Gyakran belekezd valamilyen munkába, ami "nem igazán ő", amíg egyszer
tán eljön az "igazi" foglalatosság. A baj, természetesen az, hogy soha
semmi nem tűnik "igazinak, sem a munkája, sem a kapcsolata, sem az élete.
Akárcsak egy kamasz, még csak próbálgatja a vizet, ízlelgeti a
lehetőségeket, reménykedik a nagy esély eljövetelében, várja, hogy
felnőjön, egyre csak halasztgatja az igazi életét. Eric Berné ezt az
életvezetési mintát "majd ha" forgatókönyvnek nevezi (az élet igazándiból
akkor kezdődik, majd ha... harminc éves leszek, negyven éves leszek,
megtalálom az igazi munkát, rátalálok az igazi nőre stb.). Ha az "élet
forgatókönyvét" a létezés éppen színen lévő drámája vezérfonalának
tekintjük, akkor jól látható, hogy a "majd ha" forgatókönyvből az
következik, hogy az élet nem a jelenben játszódik, hanem majd csak fog
játszódni, egyszer majd, a jövőben.
Az Amazon nő tulajdonképpen hasonlóan a Puer valóságtól való
félelméhez, a csapdába eséstől, a bármilyen személyhez vagy helyzethez
való kötődéstől fél. És tényleg, ugyanazok az anyák nevelik a Puer
Aeternis-eket is, akik az Amazon nőket. Ezek a kamasz férfiak általában az
Amazon nők testvérei vagy szeretői. És ahogy az Amazon a munkába
temetkezéssel menekül a valóság elől, ugyanúgy fordít hátat a valóságnak
Puer fegyverbarátja - a nem-dolgozással. Mindketten leragadtak a
kamaszkorban - a nő a kötődéstől és a házasságtól tart, a férfi a
kötelességvállalástól és a férfivá éréstől. Susan Littwin (18) szerint abban a
ringatóznak, hogy a világ tartozik nekik megélhetést nyújtani, hogy ők
kiérdemlik mások részéről a támogatást és gondoskodást anélkül, hogy
ezért bármit is kellene cserébe adniuk önmagukból. Mindketten önzők, és
azt kívánják, hogy törődjenek velük, de egyikük sem hajlandó - gyakran
nem is tud - másokkal törődni. így aztán sok Puer-Amazon-kapcsolat
létezik manapság, amelyben két nagyon szűkölködő, önmagával elfoglalt
ember érzi becsapottnak és elhagyatottnak magát.
Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy egy Amazon nő ne válasszon
magának hőséül egy Puer-típusú férfit, különösen mivel oly sok van belőlük
(és végül is, a nők teremtették őket ilyenné). Még az úgynevezett "örök
kisfiú" is képes férfivá érni, különösen, ha egy olyan nő ösztönzi erre, aki
megérti őt és gondoskodik róla. Ha olyan hőstettre akarja ösztönözni,
amelyet az képes is véghezvinni, akkor a nőnek lehet, hogy el kell nyomnia
bizonyos anyáskodó ösztöneit. Vigyáznia kell, nehogy túlságosan
aggodalmaskodó legyen vele szemben, mert akkor a társa tényleg kisfiú
marad, sose lesz belőle férfi. Nem könnyű feladat ez, különösen nem egy
Amazon-Anya típusú nőnek, aki valószínűleg ellenállhatatlan késztetést
érez arra, hogy szüntelenül prédikáljon és kioktasson. Az ilyen nő meg kell,
hogy engedje a gondjaira bízott Puer férfinak, hogy sorra elkövesse a saját
hibáit, férfivá érjen, majd végül megvédelmezze őt.
 ROSSZ FIÚK

A Puertól eltérően ez már egy "nevelhetetlen" természetű szociopata. A

"szociopata" kifejezést Hervey Cleckley alkotta meg. Klasszikus
tanulmányában ragyogó elemzését adta e jellemtorzulásnak. (19) A
szociopata olyan, mint a Puer Aeternis, de már nem jó, hanem rossz fiú. A
Puertól eltérően, aki egyszerűen nem nőtt föl, a szociopatának részben vagy
teljesen hiányzik a lelkiismerete - a jellemtorzulás mértékétől függően.
Szélsőséges formájában bűnöző alkatról beszélhetünk, amelyet az
jellemez, hogy bizonyos hézagok találhatók erkölcsi magatartásában. Az
ilyen férfi nem pusztán éretlen, de befolyásolható és deviáns is, nem törődik
a mások szükségleteivel és érzéseivel. Mindezek ellenére sok nő
elbűvölőnek találja, ragyogónak, jó beszédkészségűnek, energikusnak,
izgatónak, vonzónak és szórakoztatónak. A vele kapcsolatba kerülő nőket
hóbortjainak eszközeként, saját kénye-kedve szerint használja ki. Habár
szexuálisan aktív, a szociopata hajlamos arra, hogy a szexualitást
különválassza az igazi bensőséges meghittségtől. Szeretik a nők, de ő
folyton kiábrándítja őket, és nemigen látszik megbánást tanúsítani.
Az Amazon nők, akik azonnali sikerekre vágynak, és ki vannak éhezve
egy kis izgalomra, gyakran vonzódnak ilyen személyiségzavaros férfiakhoz.
A szociopata férfi "hőstettekkel" teli, fenegyereksége és eseménydús múltja
gyakran a hős látszatát kölcsönzi. Pedig a valóság ennek épp az
ellenkezője: veszélyt jelentenek ezek a férfiak szinte minden nő számára, és
aligha alkalmasak arra, hogy hős legyen belőlük.
 CLARK KENTTÖL A SUPERMANIG

Sokkal kívánatosabb hősmintát kínál az oly sokmindennek elmondott,

"gyönge férfi", az elnyomott Jó Ember, akit kiforgattak férfiasságából.
Minden szerény és béketűrő férfiban ott lakozik egy Superman, akit az
igazán ösztönző nő elő tud csalogatni. Nagy óvatosságot igénylő
vállalkozás, ha vissza akarjuk adni egy ilyen férfinak a belső tartását, és el
akarjuk hárítani az elférfiatlanítására irányuló, szinte ellenállhatatlan
késztetést. Bármelyik nő el tud nyomni egy férfit, de csak nagyon kevesen
képesek az elnyomottak rendbehozatalára.
A szociopaták kivételével az ilyenfajta "gyönge férfiak" elfogadható
választási lehetőséget jelentenek a modern nő számára, annak ellenére,
hogy nem felelnek meg a hősről alkotott idealizált elképzeléseknek - már
csak azért is, mert szűkös a kínálat az "Igazi Férfi"-ból. Sok Igazi Férfi már
megnősült, mások nagyon idősek. S az életkorban megfelelő, érett férfiak
nagy részére negatív hatással volt a feminista hullám. Elrontották őket a
nők, akikkel most hadilábon állnak - indulatosak, agresszívek és arrogánsak
lettek. Sok Igazi Férfi keményen kitartott a feminizmus alatt, s most úgy
érzi, harcolnia kell a nőkkel az életéért. Védekezve áll bosszút, s gyakran
olyan fölénnyel közeledik egy nőhöz, mintha csak ezt mondaná: "Én
vagyok itt a férfi. Te nem vagy jobb nálam. Ha úgy gondolod, hogy az vagy,
bizonyítsd be!" Gyakran csak alkalmi szexet akar a nővel, s azután dobja.
Minden alkalommal, amikor ez történik, a férfi győztesnek érzi magát, a nő
pedig meg van verve, és csak megerősödött titkos gyanúja - az, hogy a szex
mit sem jelent a férfiak számára. Pedig a szex a nőknek mintha jelentene
még valamit.
 SZEX: A NAGY KÜLÖNBSÉG

A szexuális elnyomás alól nagyrészt már megszabadult a mai nő.

Manapság az a kérdés számára, hogy felszabadultan mit is tegyen?
Sokuknak olyan élettársi viszonya van, amelynek nincsen jövője; mások
viszont már régen szexuális kapcsolatra léptek, még mielőtt érzelmileg
fölkészültek volna rá. A mai nő szabadon adja oda a testét, valószínűleg
gondtalanabból, mint a történelemben bármikor a nők, és nagyon keveset
kérnek vagy várnak el cserébe az elkötelezettséget illetően. Ez az üresség és
a kielégületlenség érzését hagyja bennük. Ugyanis, szexuális forradalom és
feminizmus ide vagy oda, a szexuális aktus a nők számára minden jel
szerint sokkal fontosabb valami, mint a férfiak számára. S ezzel ismét
visszakanyarodtunk az "Ötös számú Nagy Hazugsághoz; a szexuális
egyenlőséghez".
A szex kétségkívül jelentős élmény mindkét nem számára, csak hogy két
homlokegyenest eltérő módon az. A férfiak számára a szerelem nélküli szex
egyszerű fizikai megkönnyebbülés. Ám ez csak ritkán fordul elő a nőknél.
Számukra még a legfelszínesebb aktus is nagyon fontos érzelmi
szempontból, olyannyira, hogy gyakran egyenesen meg vannak döbbenve,
amikor azt tapasztalják, hogy a férfiak nem osztják érzelmeiket. Míg egy
nőben a szex erősíti a szeretet érzését, a férfiról ugyanez nem mondható el.
A szexuális aktus olykor inkább leértékeli a nőt a szemében, lelöki a
piedesztálról, és megfosztja a férfit attól, hogy meglássa a nőben a
Madonnát.
Sok, egyébként érzékeny lelkű férfi őszintén beszámolt nekem a szerelem
nélküli szexszel kapcsolatos élményeiről, gyakran olyan testi
alapfunkciókhoz hasonlítva a szexet, mint például az ürítés. A férfi
szexuális vágyában van valami olyan agresszív és primitív vonás, amit
ritkán találunk meg a nőknél. Az orgazmus a nő számára feltárulkozás, a
férfi számára viszont ejakuláció. Ezt az agresszív férfi ösztönt jelentősen
megszelídíti a szerelem hatalma, vagyis a férfi törődése a nővel. A
valóságban ez az, ami lecsillapítja és jó szeretővé teszi a férfiakat. A
szexuálisan tapasztalt nők biztosan különbséget tudnak tenni, ha egy férfit a
szeretkezés vágya hajtja vagy pedig, ha csupán egy kis szexet akar. Az
átlagos férfi, ha nincsenek szerelmi vágyai, könnyen képes a kielégülésre,
akár egy percnél is rövidebb idő alatt is. A legtöbb mai férfi azonban, a nő
iránti érzelmeitől függetlenül is tesz némi kísérletet arra, hogy szeretkezzen,
mert a szexuálisan tapasztalt modern nő ennél kevesebbet nem hajlandó
elfogadni. így azután az ember itt nem lehet egészen biztos abban, hogy mi
is történik, és természetesen sor kerülhet szeretkezésre bármiféle igazi
szerelem nélkül is.
Akkor viszont mikor lépjen szexuális kapcsolatra egy nő? Ha nem
érdekelt az elkötelezett viszonyban, akkor a válasz az, hogy bármikor,
amikor csak akar. De hiszen, éppen arról van szó, hogy a nők belefáradtak
már az alkalmi szexbe, és szívből vágynak az igazi kötődésre választott
hősükkel. Feltéve mármost, hogy a I nő megtalálta hősét, az a kérdés, hogy
honnan tudhatja, mikor adja oda neki a testét?
 "MIK A SZÁNDÉKAI URAM?"

Ez nehéz kérdés, mert mint már említettük, bizonyos esetekben a nők

hajlamosak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítani a szexuális
kapcsolatnak, mint amekkorával az ténylegesen rendelkezik. Egy dolog
azonban biztos: idő kell ahhoz, hogy egy férfi igazán megismerhessen egy
nőt és szerelembe essen vele. Hogy pontosan mennyi időnek kell eltelnie
ahhoz, hogy egy nő végre lefekhessen egy férfival, azt konkrétan nem lehet
megmondani, de ha a nő házasságot akar kötni, akkor figyelnie kell a férfi
részéről az úgynevezett "tisztességes szándékok" jeleit.
A régi időkben egyszerűen meg lehetett kérdezni: "Mik a szándékai
velem kapcsolatban, uram?" Ezt egykor joga volt föltenni a nőnek, ma
viszont félelmet kelt még a gondolata is, nemcsak a férfi, de a nő szívében
is. Mert fél, hogy elriasztja magától a közelébe került férfit. Fontos ezért,
hogy a nő tapintatosan, de világosan értésre adja, hogy mit vár az élettől és
a férfival való kapcsolattól. Nem ultimátum formájában kell kifejezésre
juttatnia, hanem a kívánságaira vonatkozó kijelentésekkel, például: "Én
alapvetően egy férfihoz szeretek kötődni", "A szex számomra a szerelem
egy nagyon különleges megnyilvánulási formája", vagy "Az alkalmi szex
olyan értelmetlen." Az ilyen kijelentésektől a férfi nem fogja úgy érezni,
hogy kivetették rá a hálót, viszont fogalmat nyer arról a fajta viszonyról,
amelyre a nő vágyik. Ezek a kijelentések nem garantálják, hogy a kapcsolat
tartós lesz - még akkor sem, ha a férfi egyetért velük -, de jó kezdetet
jelenthetnek, segítenek sok későbbi bánat és zűrzavar megelőzésében.
Nézzük meg például V., egy fiatal nő esetét, aki már tíz hónapja szexuális
kapcsolatban volt egy orvossal. Miközben sok szépet mondtak egymásnak,
a férfi tulajdonképpen sosem állította, hogy monogám óhajtana lenni, és
közvetlen formában V. sem kérte ezt tőle. Kapcsolatuk vége felé, amikor
orvos-barátját egy másik nővel találta együtt, V. megdöbbent. A férfi
egyszerűen csak ennyit mondott: "Én sohasem ígértem neked semmit, így
van?" És tényleg nem ígért. A monogámia V. elvárása volt, nem az övé.
 Amíg hosszabb idő el nem telik, a legtöbb férfi nem képes megállapítani,
hogy mik a szándékai. De a bölcs nő megvárja, míg megnyugodhat afelől,
hogy bizonyos fokú szerelem megelőzi a szexet, s hogy a férfi szándékai
megegyeznek az övéivel.
 IDŐ ELŐTTI SZEX

R. a műsor közben telefonál, hogy elmondja, találkozott álmai férfiával, s

most szeretné tudni, hogyan vehetné rá, hogy megkérje a kezét. "Szeret
engem - mondja R. -, csak éppen arra nem tudom rábírni, hogy a
házasságról beszéljen." R. elmondta még azt is, hogy a férfi a szomszédja,
és immár hat hónapja szinte állandóan együtt vannak. Amikor
megkérdeztem tőle, hogy megismerkedésük után milyen hamar léptek
szexuális kapcsolatba, R. idegesen vihogva így felelt: "Két hét múltán."
Aztán sietősen hozzátette, hogy a férfi nagyon szereti őt, s hogy ők nagyon
közel kerültek egymáshoz. "Honnan tudja, hogy szereti magát? - kérdeztem
tőle. - Mondta ezt magának?" Nem, válaszolta R., ezt így "pontosan" nem
mondta a férfi. De ő azért tudja. "Honnan tudja?" - ismételtem meg a
kérdést. R. egészen nyilvánvalóan zavarba jött a kérdésemtől. Dadogott,
többször is belekezdett a mondókájába, majd kijavította magát, de képtelen
volt többet összehozni annál, mint hogy ő igenis tudja, hogy a férfi szereti
őt, mert ő úgy érzi.
Igazából azonban nagyon kevés tényleges információja volt arról, hogy
mit érez a férfi. Egyedül azt tudta biztosan, hogy sok időt töltöttek együtt,
amelynek legnagyobb részét szexuális játszadozással töltötték. Nem is
csoda, hogy nehezére esett a házasságról beszélni ezzel a férfival, aki
nyilvánvalóan csak a szórakozás kedvéért tartotta fönn a kapcsolatot, no
meg azért, mert nagyon kényelmes volt számára, hogy ott volt a szex a
szomszédban. És minthogy semmi olyasmit nem mondott és nem tett,
amivel igazi szeretetet és törődést árult volna el R. iránt, semmilyen logikus
feltételezés nem szólt érzelmei mellett.
Csakhogy R. nem a logika szerint élt. Minthogy odaadta ennek a férfinak
a testét - és lelke egy részét is -, Erósz édes, de kemény szorításába került, a
szerelem hatalmába, és nem a logikai elvek uralma alá. A nők általában
olyannyira Erósz hatalma alatt állnak, és ilyenkor oly erősen érzik a
szerelem hatalmát, hogy biztosra veszik, a férfi is szereti őket. Azután
annak rendje és módja szerint jön a nagy csalódás, amikor ráébrednek, hogy
a férfi nem kívánja elkötelezni magát abban az alkalmi kapcsolatban,
amelyről ők oly buzgón hiszik, hogy óriási jelentősége van mindkettőjük
számára. Ez bizony olyan általános jelenség, hogy egyre több nő inkább a
szüzesség mellett dönt, amíg házassági ajánlatot nem kap. Rájöttek, hogy a
legtöbb nő számára a szex jelenti a végső kötelezettségvállalást - a legtöbb
férfi számára pedig a házasság.
 "HITSZEGÖ RIBANC!"

Az idő előtti szex azonban csupán az egyik csapda a hős keresése közben.
Az elkötelezettség felé haladó kapcsolatra nézve ugyanilyen veszélyesek az
Amazon nő barátai, ezek a "modern Hold-Szüzei Artemisznek". A
férjezetlen Amazon nők általában összetartanak annak érdekében, hogy
megadják egymásnak azt a támogatást, amit nem kapnak meg a férfiaktól.
Bátorítják egymás kapcsolatát a Puerekkel és a szociopatákkal - még odáig
is elmennek, hogy megosztoznak rajtuk -, mert ezek a férfiak nem
veszélyeztetik az Amazonok barátságát. Ha azonban egy Amazon nő egy
olyan férfit talál, akiben hősét tisztelheti, akkor Amazon barátnői könnyen
bosszút állhatnak rajta ezért. A hozzájuk nem illő, de szeretetre méltó
férfiak elfogadhatók, de a hősök nem.
Artemisznek ezek, a kifent kardokkal is fölszerelkezett modern Hold-
Szüzei nyilakat lövöldöznek minden tiszteletre méltó férfiba, valóságos
mesterlövészként találva telibe "szépséghibáikat". Azért teszik, mert félnek,
hogy elveszítik fegyvertársukat. Arról nem is beszélve, hogy társnőjük
kötődése egy férfihoz éles kontrasztban van az ő krónikus
magányosságukkal és elszigeteltségükkel. Ezek a "nővérek" veszélybe
sodorhatják az új kapcsolatot, sőt komoly kárt is okozhatnak benne,
hasonlóan ahhoz, ahogy Hipolyta Amazon Hold-Szüzei sem bocsátották
meg neki soha a Thészeusz-szal való kapcsolatát. Végül aztán megölték őt,
s egyikük, midőn nyíllal átlőtte Hypollita szívét, így kiáltott oda: "Hitszegő
ribanc!"
Az ilyen "baráti" szabotázs-kísérleteken kívül még számos akadállyal
találja szembe magát az a nő, aki meg akarja adni magát hősének és saját
nőiességének. A híres mítoszok és a tündérmesék elbeszélik, hogy milyen
hatalma megpróbáltatásokon és szenvedéseken kell keresztülmennie a fiatal
lánynak, mielőtt hősével boldogan egymáséi lehetnek. A hős felkutatása
magányos utazás, amelyet inkább akadályoznak, mint támogatnak a barátok
és a család, mivel úgy vélik, hogy a sikeres nő "eladja magát", vagyis
lebecsüli saját értékét, holott mindössze annyit tesz, hogy kiegyezik a
valósággal.
A realitással való kiegyezés pedig nem más, mint ír a nagyravágyás és a
Kísértet-szerető ellen, mert bizonyos, nagyon is valóságos értelemben e
kettő egy és ugyanaz. A nagyravágyás az én fölértékelése, a Kísértet-
Szerető pedig a férfi fölértékelése. Ha az ember tárgyi tagosabban tekint
önmagára, akkor tárgyilagosabban tekint általában a férfiakra is. S akkor
létrejöhet, minden örömével és bánatával, nagyszerűségével és
tökéletlenségével együtt az igazi kapcsolat és a szerelem a férfi és a nő
között.
 "SZERENCSÉT PRÓBÁLNI A SZERELEMMEL"

Az az Amazon nő, aki visszaszerezte nőiességét és megszabadult

nagyravágyásától és Kísértet-Szeretőjétől, immár készen áll arra, hogy a
valódi életben mozogjon, és ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnia ott
elfogadni a szerelmet, ahol rátalál, és fogékonynak kell lennie
lehetőségeire. Nem járkál már a férfiak után, hanem megfelelően reagál
azokra, akik őutána járkálnak; amint ezt biztonságosnak érzi. Ez a nő
vonzó, és nem robbanékony, mert a robbanékonyság a háborúzáshoz kell, a
vonzerő pedig a szerelemhez. A nő robbanékony képességeit azonban
egészen biztosan föl kell használni a helyes szocializálódás elősegítésére.
Még a legnőiesebb és legvonzóbb nőnek is elő kell szólítani az Amazon
személyiségrétegét, hogy "hagyja el a házat", elvegyüljön az összes,
számára érdekes módon megfelelő emberekkel. Lehet, hogy egy templom
vagy egy zsinagóga közösségéhez támad kedve csatlakozni, lehet, hogy
valamilyen szakkörhöz, hogy láthatóvá tegye magát azoknak a férfiaknak a
számára, akikkel közös értékei vannak.
Bármilyen utat válasszon is, hogy láthatóvá tegye magát és magához
vonzza a férfiakat, fontos, hogy ésszerűen ítélje meg az őket, és ne a
fantáziaképeit vetítse rájuk. M. Esther Harding meggyőzően fejti ki ezt,
amikor arról beszél, hogy miféle módokon téríti el a valóságtól a Kísértet-
Szerető a nőket, akik néha többre tartják a gyönyörű és nagyszabású
álomképeket a mindennapi élet világi gondjainál. Az ilyen nők, írja a
szerző, meggondolatlanok, mert "biztosan jobb egy kis halat megfogni és
partra húzni, mint egy nagyot horogra kapni, amelyik aztán minket ránt be a
vízbe." Sokan váltak álmaik és ideáljaik áldozatává, mert a realitástól olyan
élet- és kapcsolat-ábrándok térítették el őket, amelyek filozófiaitag
csábítóak, ám pszichológiailag tarthatatlanok voltak.
Túl észszerűnek lenni éppoly bűn a természet ellen, mint túl önfejűnek
lenni; és sok nő lemondott egy Jó Emberről egy jó állás kedvéért, mert
hozzá nem illő férfi-leikét nem fékezték meg legmélyebb érzései. Már jóval
egy évtizeddel ezelőtt föltette a kérdést Iréné Claremont de Castillejo:
"Talán annyira átpártolt a női libidó az eszmék és technikák férfi világához,
hogy az élettel való szenvedélyes, nőies törődés tulajdonképen már meg is
van fosztva a libidótól, amelyre pedig szüksége lenne, hogy egyensúlyban
tartsa az ellentéteket?" Nőies személyiségoldalának kifejlesztésekor a nőnek
ismét kockázatokat kell vállalnia, ám ezúttal már nem a hatalom, hanem a
szerelem világában. E kockázatok még súlyosabbak is, mint a korábbiak,
mert a modern nőnek sok mindent el kell veszítenie, és gyakran nem
világos, hogy mennyit nyerhet. "Szerencsét próbálni a szerelemmel" - ez
manapság kockázatosabb, mint azelőtt bármikor. A modern nő már nem
naiv, ártatlan, vakon bízó és egyszerű lélek, de hajlandónak és képesnek kell
lennie arra, hogy mindezeket a tulajdonságokat magára vegye, annak
érdekében, hogy a legmélyebb értelemben tudjon szeretni.
Még mindig nagyon sok a föltáratlan terület azelőtt az Amazon nő előtt,
aki visszaszerezte nőiességét és rátalált már hősére is. Akárcsak Hippolyta,
lehet, hogy ő is egy kicsit meg van zavarodva és fél is. És akárcsak az
amazon királynő, hamarosan fölfedezheti, hogy sokat kell még tanulnia
arról, hogyan kormányozhatja mesteri hozzáértéssel újonnan megtalált
hősét - és erről szól a következő fejezet.
 HETEDIK FEJEZET
A férfiak irányítása: Kapcsolatunk
választottunkkal
Egyetlen modern nőnek sem jutna eszébe, hogy egy olyan vállalkozásba
szálljon be, amelynek termékéről vagy szolgáltatásáról fogalma sincs. És
mégis, milyen sokan próbálnak kapcsolatba kerülni az épphogy megtalált
hőssel anélkül, hogy akár a leghalványabb elképzelésük lenne a férfi valódi
énjéről. Egy férfit magunkhoz vonzani, egy dolog; kitartani mellette viszont
már egészen más. A férfiak egy része miután vidáman "bekapta a csalit",
alig egy-két harapás után máris elkedvetlenedik, és a rádióadásomba érkező
telefonok tanúsága szerint a nőknek máris nehézségeik vannak a kapcsolat
fenntartásával. Alighanem azt hiszik, hogy elég a férfiakra időt és szexet
áldozni; keveset tudnak saját nőiességük valódi hatalmáról, és még
kevesebbet a férfiakról.
Bármily sokan is tesznek kísérletet a nőiesség visszaszerzésére, ha
közben továbbra is hitelt adnak a "kettes számú Nagy Hazugságának, a
"kétneműségnek" vagyis ezentúl is úgy viszonyulnak az ellenkező nemhez,
mintha a férfiak és a nők lelkileg egyformák lennének. A férfiak
természetesen különbözők. Azt azonban már kifejtettük, hogy miért
kívánatos az a típus, amelyet Igazi Férfinak neveztünk el, és ez a fejezet
tulajdonképpen azzal foglalkozik, hogy miként lehet megérteni és irányítani
az érett férfit.
Mindenekelőtt meg kell érteni a férfiakban élő óriási és mélységesen
primitív félelmet a kasztrációtól, amely fizikai és lelki síkon egyaránt
jelentkezik. A férfiak félnek a horogtól, és még annál is jobban, a hálótól.
Pszichológiailag ezt "kasztrációs félelem"-nek nevezik, és egyetlen nő sem
reménykedhet abban, hogy képes lesz megérteni és irányítani a férfiakat e
rendkívül primitív ám alapvető férfiszorongás tudomásul vétele nélkül.
A fizikai félelem nyilvánvaló; a férfiak valóban sebezhetőbbek, jobban ki
vannak téve a veszélynek, és közvetlenebbül élik át szexualitásuk hatalmát
és gyengeségét is. A női nemi szervek rejtett és védett helyen vannak, és
titokzatosak magának a nőnek is, hacsak rá nem szánja magát a komolyabb
vizsgálódás vesződségeire, tükörrel a kezében. Ezzel szemben egy férfi
mindig tudja, hogy miféle - néha kifejezetten bosszantó - dolgok történnek
is "odalent". Míg a nők legáltalánosabb szexuális problémája az orgazmus
kérdése, addig a férfiak gondjai a pénisz mérete, a potencia és az erekció
körül sűrűsödnek.
A kasztrációs félelem a jelek szerint valamilyen fokig minden férfinál
jelentkezik, néha rémálmok vagy gyötrelmes fantáziaképek formájában.
Kevés férfi fél ténylegesen a nemi szerve levágásától. De úgy látszik,
minden férfiban megvan ennek pszichológiai megfelelője - a nők általi
fölfalatástól való félelem. Es valóban, minden nemi aktusban a férfi az, akit
elfogyasztanak, még ha csak pár pillanatra is. Igaz, a nőbe beléhatolnak, de
mégiscsak a férfi az, akit elnyelnek. A férfi félelme a vaginától és a nőktől
úgy általában, oly régi, mint maga a történelem, és sok-sok kultúra
mítoszaiban és legendáiban szerepel, amelyekben ugyanazok a témák és
képek bukkannak föl, legtöbbször a barlangok és pengeéles fogak különféle
változataiban.

A férfiak félnek a nőktől, és jó okuk van rá. A férfi a szerelemben "nem

önmaga", legalábbis néhány pillanatra (de előfordul, hogy élethossziglan)
elveszíti önmagát valaki másnak a javára, és ez fenyegeti szabadság- és
függetlenség-érzését. Egy olyan hal, mint a férfi, szabadon szeret úszkálni.
Természet adta vonzódás él benne a csali iránt, de jelen van az averzió is a
horogtól. Ez, a kelepcébe ejtéstől való irtózás nagyon mélyen gyökerezik: a
gyermekmesékben a boszorkány általi fölfalatásként jelentkezik (Jancsi és
Juliska); a mondákban a bálna általi elnyeletésként (Jónás) vagy a szirének
általi elcsábíttatásként (Odüsszeusz); de ugyanez a lényege a vérszopó
hárpiákról szóló történeteknek is. A kasztrációs félelem minden kultúrában
megtalálható. A basáskodó amerikai nő megkapta a "tökmorzsoló"
gúnynevet, ő az a kis boszorka, az ádáz, a mindenre elszánt, aki a gyanútlan
férfiara leselkedik.
 A sors iróniája, hogy kivétel nélkül minden tanulmány és felmérés azt
jelzi, hogy a férfiak nagy többsége nagyszerűen éli világát a sikeres
házasságban. Hosszabb ideig élnek, egészségesebbek és általában úgy
nyilatkoznak, hogy jobb a közérzetük. Mindennek ellenére a férfiak
berzenkednek a háziasítás ellen. A férfi már természeténél fogva is vadászó
alkat, ösztönösen kívánja a mozgásszabadságot. Ahogy arról a korábbi
fejezetekben már szó volt, a férfi lelki önállósulásáról és férfivá való
fejlődése nagyrészt attól függ, hogy milyen sikeresen tud leválni élete első
nőjéről - az anyjáról.
Kisgyermekkorban a kisfiú még valóban szinte összenőtt kapcsolatban
van az anyjával, és ez így is van rendjén. De ha felnőttként is az anyja
birtokolja még, akkor sohasem lesz képes szabadon odaadni magát egy
másik nőnek, vagy megtapasztalni teljes férfiúi hatalmát a világban. Freud
rengeteget ír a kisfiúnak az anyjával való nemi egyesülésével kapcsolatos
preödipális fantáziáiról, azokról a fantáziákról, amelyeket el kell nyomni és
más irányba kell terelni, ha azt akarjuk, hogy a fiú sikeresen jusson el az
érettség állapotába.
 BÜSZKESÉG ÉS ÖNFEJŰSÉG

Az érett férfi, miután lelkileg keményen megdolgozott azért, hogy elérje

az anyjáról való leválását, nem szívesen kockáztatja meg, hogy egykettőre
egy másik nő tulajdona legyen. Az igen férfias férfira gyakran olyan
érzelmi keménység jellemző, amelyet igen nehéz áttörni, különösen az élet
első felében. Gyakran látszik túlságosan büszkének és szakadatlan!
védekezőnek - sok nő nagy bánatára. Minthogy a nőknek nincsen
kasztrációs félelmük és nem osztoznak a férfiak fejlődéstörténetében sem,
nem könnyen tudják megérteni ezt a tipikusan férfi magatartás.
Erre a megértésre azonban nagy szükség van, mert a kasztrációs félelmek
nagyon mélyen hatnak a tudatalattiban. A modern nő ragaszkodása ahhoz,
hogy a férfi szexuálisan elégítse ki őt, továbbá még erős, érzékeny és
gyöngéd is legyen, nem tűnik ésszerűtlenek, ám ahogy azt Christopher
Lasch is megfogalmazta, "az észérvek reménytelenül ingatagok a tudatalatti
félelmekkel szemben." (20) Még a legfelvilágosultabb férfiban is rejtőznek
tudatalatti idegenkedések a "felszabadult nővel’" szemben, mert az előhívja
primitív félelmeit "a birtoklásra törő, megfojtó, elnyelő és kasztráló
anyával" írja Lasch.
Rendkívül meglepő lehet a felvilágosulatlan nő számára az a fölfedezés,
hogy milyen sok bátorításra és különleges bánásmódra van szüksége még a
látszólag tökéletesen érett férfinak is. Megszokott jelenség a mai feministák
körében, hogy "éretlennek" nevezik ezeket a férfiakat, holott a valóságban
ők csupán férfiak, és ennek megfelelően viselkednek. A fiúk már csak fiúk
akarnak lenni, és ezen nem is lehet változtatni. Az amerikai nők bedőltek
annak a hiedelemnek, hogy az érett és ténylegesen férfias viselkedés kóros,
pedig ez a magatartás lényegében teljesen természetes kísérlet az önállóság
és a férfiasság érzésének fenntartására.
Az a nő, aki nem érti meg a férfiúi büszkeséget, egyszerűen sohasem lesz
képes megérteni a férfiakat. Mert a férfiak valóban túlságosan büszkék - a
nőkhöz képest -, mindenekelőtt és elsősorban azért, mert szenvednek a
kasztrációs félelemtől, és rettegnek, hogy elveszítik férfiasságukat. A nő
feladata ezért az, hogy csökkentse ezt a félelmet, és ezerféle úton-módon
mutassa meg a férfinak, hogy nem kasztrálni akarja őt, hanem gazdagítani
fogja az életét, megvilágítja előtte az utat és kiteljesíti férfiasságát.
Az utóbbi két évtizedben sokat írtak a "törékeny férfi-énről" - mintha
leírása valamiképpen kevésbé törékennyé tenné azt -, ám a modern nő
kézzel-lábbal tiltakozik a férfi támogatásának elképzelése ellen. Ennek a
támogatásnak azonban hatalmas előnyei lehetnek mind a férfi, mind a nő
számára. Az a férfi, akit partnere csodál, arra törekszik, hogy a nő róla
alkotott elképzelése szerint éljen, és ha a nő bízik a férfiban, akkor ezért
viszonzásul rengeteg gyöngédséget és szeretetet fog kapni. Tudni kell
azonban, hogy a nő részéről semmilyen másféle viselkedése egyszerűen
nem szolgálja a viszonyt. A kritizáló vagy kasztráló nő csupán a férfi iránta
tanúsított közömbösségének keserű gyümölcseit szüretelheti le, akár azzal,
hogy kisebbíti, akár, hogy a visszavonulás vagy a lázadás pozíciójába
kényszeríti.
Nemrég egy harmincnégy éves nő telefonált rádióműsoromba, hogy
elpanaszolja, milyen félresikerült a viszonya a vőlegényével, egy gyári
munkással. A nő a bankszakmában dolgozott, és olyan világban mozgott,
amelyben a férfi nem érezte otthonosan magát. Nem volt hajlandó látogatni
a cég rendezvényeit, és ez komoly nézeteltérések forrása volt közöttük. Erre
én megkérdeztem, vajon ő elmegy-e a gyári partikra és társasági
összejövetelekre. A nő hebegett-habogott, majd bevallotta, hogy bizony
nem.
Gyorsan kiderült hát, hogy ez a férfi (akit a nő egyébként, elmondása
szerint, forrón szeretett) semmi egyebet nem tett, csupán védelmezte férfiúi
mivoltát. Nem volt hajlandó belépni a nő területére, csak akkor, ha a másik
is mutat valami hajlandóságot arra, hogy megjelenjen az ő területén. Végül
aztán föllázadva, más lányok társaságát kereste, akik kétségtelenül nagyobb
érdeklődést tanúsítottak életformája és felfogása iránt, mint banktisztviselő
menyasszonya. A meglepő az volt, hogy ez a nyilvánvalóan intelligens és
művelt nő képtelen volt fölfogni, miért nem tudta elnyerni annak a férfinak
a hűségét és éreklődését, akit ő saját bevallása szerint oly nagyon szeretett.
 ELFOGADNI A FÉRFIT OLYANNAK, AMILYEN

Lehetetlen megtartani a férfit, ha nem tudjuk elfogadni olyannak,

amilyen. Sók nő egyszerűen csak azért veszíti el az általa szeretett férfit,
aki szintén valóban szerette őt, mert titokban az a gondolat él benne, hogy
meg kell változtatnia. A férfiak természetesen meg szoktak változni, de
nem azért, mert a nők akarják. Akkor változnak meg, amikor készen
állnak erre és működik valamilyen indíték is. Pár év elteltével például a
banktisztviselőnő azt tapasztalhatja, hogy gyári munkás vőlegénye már
otthonosabban érzi magát az ő középosztálybeli barátai körében. Kényszer
hatására azonban csak kényelmetlenül érezheti magát a férfi. És ebben a
helyzetben nagyon könnyen megesik, hogy a nő valóban alkalmatlannak
találja kedvesét, aki ezt persze érzi, és neheztel is érte. Lehet, hogy ez a
példa szélsőségesnek tűnik, ám azt kiválóan szemlélteti, hogy milyen
ostoba tud lenni egy nő, amikor azon igyekszik, hogy megváltoztassa az
általa szeretett férfit.
Elfogadni valakit olyannak, amilyen, sokkal több az egyszerű
toleranciánál. A tolerancia körülbelül annyit tesz, hogy tudatában vagyunk a
másik sok-sok fogyatékosságának, de mivel az illető jó és kedves, inkább
szemet hunyunk a hiányosságai fölött. Egy embert olyannak elfogadni,
amilyen, a közvetlenül látható értékei alapján, és úgy dönteni, hogy
hősünkként nézünk föl rá - ez annyi, mint őszintén elfogadni az egész
embert, úgy ahogy van. Szívünk-lelkünk legmélyéből kell átéreznünk, hogy
maradéktalanul elfogadható számunkra. És erről a pontról indulhat el az
igazi szerelem.
Készen adott értékeivel elfogadni egy férfit - ez az egyik legbonyolultabb
mozzanat egy tartós és sikeres kapcsolatban, mert szinte minden nő belső
kényszert érez, hogy megpróbálja megváltoztatni álmai férfiját, bármily
tökéletesnek tűnjön is az illető kezdetben. Ám ezek az erőfeszítések ritkán
hoznak sikert - ha ugyan hoznak egyáltalán. A férfiak ugyanis nemcsak
büszkék, hanem önfejűek. is. Vagyis, minél inkább igyekszik egy nő előírni
a férfi számára, hogy mit csináljon, annál valószínűbb, hogy nem fogja azt
tenni.
De hát miért csökönyösek és önfejűek a férfiak? Azért, mert öntudatlanul
is félnek a kasztrálástól. Egyszer egy férfi ezt mondta nekem: "Nekem nem
dirigálhat egy nő. Engem meg kell győzni!" Azt már nem tudta, hogy miért
van ez így, csupán annyit tudott, hogy így van. Egy másik férfi ugyanezt így
fejezte ki: "Tudják, hogyan kell egy férfit rábírni arra, hogy feleségül
vegyen egy nőt? Nem szabad akarni, hogy ezt tegye."
Mindketten a természetes, férfiúi csökönyösséget árulták el, öntudatlanul
bár, de nagyon határozottan. A férfiak ellenállnak a dirigálásnak, nem azért,
mintha tuladonképpen ők akarnának uralkodni a nőkön (jóllehet ez is
előfordulhat), hanem, mert tudat alatt félnek a férfiasságuk elvesztésével
egyenértékű kontrolivesztéstől. A valóságban azonban ugyanők szívesen
lemondanak az ellenőrzés nagy részéről az olyan partner javára, aki
támogatja férfiúságukat; egy ilyen társ mellett a férfiak már nem érzik
veszélyeztetve magukat.
Mármost hogyan lásson hozzá egy nő a férfi támogatásához és
gondozásához a személyes kapcsolatban? Nyilvánvalóan komoly
alapismeretekkel kell rendelkezni a férfi pszichológiájáról, meg kell érteni a
kasztrációs félelmet, a büszkeséget és az önfejűséget. Emellett azonban nem
szabad elfeledkezni arról sem, hogy védekezése ellenére a férfinak
szüksége van szeretetre, kedvességre, együttérzésre és persze szexre is.
Ahogyan azt az ötödik fejezetben kifejtettük, a nőiességet legjobban a
személyiség Madonna és Kurtizán vonásaival fejezhetjük ki és nyerhetjük
vissza, az intelligens Amazon értelmének fényénél, aki megvilágítja és
megmutatja az utat. Az Amazon személyiségréteg indítja el a férfi "partra
csévélésének" folyamatát, mert mielőtt egy nő úgy igazándiból
megtapasztalhatná nőiessége hatalmát, először nagy figyelmet kell
szentelnie a férfira és az ő sajátosságaira. És gyakran éppen ezen a ponton
juthat szerephez a nőiség Anya jellege, a Madonna és a Kurtizán mellett.
Mert vannak, akik anyáskodást igényelnek, mások lelki vagy
lelkesítő kalauzolást kívánnak, megint mások viszont nagyfokú szexuális
izgalmakat.
De már ezen a szinten is lehetnek olyan, finom különbségek, amelyeket
figyelembe kell venni. Az anyáskodást az egyik férfi kívánja, ám a másik
számára ugyanez fullasztó, és ami játékos szexuális incselkedés az egyik
szemében, azt feslettségnek nézheti a másik. Sohasem volt könnyű leírni a
szerelem szabályait, és nagyravágyásnak tekinthetjük már magát a puszta
kísérletet is. A szerelem szabályai ugyanis a valóságban egyáltalán nem
szabályok, minthogy a szerelem ösztönösen érzelmi és állandóan fokozódó
jellegű. Legmélyebb lényege a titokzatossága, és csodálatosságából sokat
veszít az, aki megpróbálja meghatározni azt, ami végső soron
meghatározhatatlan. De azért meg kell vele próbálkozni, bármily prózainak
tűnjék is a dolog. Az itt következő példákat és illusztrációkat minden nő
vezérfonalként használhatja saját nőiessége kifejlesztése és tökéletesítése
útján.
 ANYA, NE FOJTOGASS!

Kezdjük hát a nőiség anyás vonatkozásával, a személyiségnek azzal a

rendkívüli erejű vetületével, amely jól és rosszul egyaránt fölhasználható a
férfiakkal való kapcsolatban. Az Anya a nőnek az az oldala, amely gondozó
és támogató jellegű, a férfit fejlődésre és képességeinek hasznosítására, és
legkiválóbb adottságainak kibontakoztatására bátorítja. Az Amazonhoz
hasonlóan azonban az Anyában is megvan az a veszélyes hajlam, hogy
visszanyesegesse elbátortalanítsa a férfit. A klasszikus zsémbes feleség az
Anya-jelleg negatív ágából kiindulva cselekszik, kritizál, papucs alatt tartja
a férjet, és állandóan egy beijedt, bizonytalan kisfiú állapotában igyekszik
tartani őt.
Ha az anyáskodást túlzásba visszük és rosszul csináljuk akkor fullaszt
óvá válik. Ilyenkor azt érzi a férfi, hogy elnyomják, bekebelezik, felfalják a
nők. Sokszor a Madonna az, aki ösztönösen is megérzi, hogy a férfinak
gondoskodásra van szüksége, és az Anya lesz az, aki elvégzi a feladatot. Ha
az Anya túlságosan elszakad működésében a Madonnától és az Amazontól,
akkor a nő túlzásba fogja vinni az anyáskodást és túl sokat fog adni.
A túlzásba vitt anyáskodás nem válik javára sem a férfiaknak, sem a
gyermekeknek, sem pedig a nőknek maguknak. E téren talán sokkal inkább,
mint a nőiség egyéb területein, józanságra van szükség. A túlhajtott
anyáskodás különösen az ötvenes években volt divatban; részben ez az,
amit a feministák célba vettek, amikor "a férfiak kiszolgálásaiként
elutasították a nőiség anyai vonását. Klasszikus "reakció-képződés" jött
ekkor létre. Az "reakció-képződés" pszichoanalitikus szakkifejezés, és azt a
szindrómát jelöli, amely akkor áll elő, amikor egy sajátos probléma
korrigálására irányuló erőfeszítés mindenestől a másik szélsőségbe csap át.
Egy nagyon szégyenlős ember például, aki azon igyekszik, hogy leküzdje
szégyenlősségét, gyakran szenved ettől az ellenhatás-alakzattól és
kellemetlenül tolakodóvá válik. Egy szexuális gátlásokkal küszködő nő
gátlásossága kompenzálásaképpen nem ritkán promiszkussá válik. Ugyanez
történt mármost a női személyiség anyai vetületével. Az ötvenes évek
asszonyai túlzásba vitték az anyáskodást, a nyolcvanas évek női viszont,
klasszikus ellenhatásként, elhanyagolják az egészet.
A modern nők gyakran nem képesek fölfogni vagy megfelelően
értékelni Anya-szerepük hatalmát és jelentőségét, habár a gyermekszülés
utáni vágyakozás ezt nem jelzi. Gyakran előfordul, hogy a férfiak iránti
melegszívűséget és a róluk való gondoskodást inkább lealacsonyítónak,
semmint a személyiséget fölemelőnek tekintik, és ezért nem ritka, hogy a
férfiak úgy vélekednek a mai nőkről, hogy azok ridegek, és nem is képesek
a gondoskodásra. Nem is csoda, hogy míg nőknek sikerül magukhoz
vonzani a férfiakat, megtartani már nemigen sikerül őket. Ahogy arról már
az első fejezetben, a "Hatos számú Nagy Hazugság: Az anyaság
megtagadása" című részben beszéltünk, sok mai nő miután elvetette az
anyai szerepet, csodálkozott, hogy miért vall kudarcot, amikor nőként
próbál konkurálni a férfiakkal.
Egyszer megkérdeztem egy férfit, hogy milyen kérdéseket szeretne
hallani egy nőtől ahhoz, hogy úgy érezze, az a nő szereti őt. Nagy
meglepetésemre a férfi első kérdésként ezt említette: "Éhes vagy?" A
következő pedig: "Nem vagy fáradt?" Azután még elmagyarázta, hogy
amikor azt kérdezik tőle, hogy "Éhes vagy?", akkor ő nem feltétlenül azt
várja, hogy az asszony rohanjon a konyhába és szorgoskodjon össze valami
nagy vacsorát. Lehet, hogy éppen ahhoz van kedve, hogy elvigye a
feleségét vacsorázni. Amit kíván, az mindössze annyi, hogy ez a kérdés
elhangozzék.
Az anyás nőnek semmiképpen sem kell önmaga vagy mások előtt olyan
látszatot kelteni, mint aki el van nyomva és szolgaságra van kárhoztatva. Az
ilyen nő, legjobb változatában, inkább az otthonosság és a menedék forrása,
olyan hely, ahová a férfi vissza kíván térni, bármilyen fájdalmas
megrázkódtatások érjék is a külvilágban és bármilyen alacsony legyen is az
önértékelése. Nők és néha férfiak című könyvében Florida Scott-Maxwell
kijelenti: "A nő életének egyik legszívfájdítóbb ellentmondása az, hogy
amikor egy férfi mellé szegődik, akkor a férfi könnyen lemond önmaga
állandó tökéletesítéséről és felülmúlásáról. Így aztán a nőnek gyakran kell
lemondania a férfi jobbik oldaláról, és kénytelen gyöngeségeit mindennapos
tapasztalataként elfogadni. ... A nő arra vágyik, hogy nagynak lássa a férfit,
de azzal az igénnyel találja magát szembe, hogy kicsiségét fogadja el." (21)
Ez az az időszak, amikor a legnehezebb próbatétel vár a nőiség Anya-
vonására, mert a férfiak olykor fáradtan, kimerültén, ingerlékenyen és
goromba hangulatban az asszonyukhoz érkeznek haza. Még a nagy
embernek is kell egy olyan hely, ahol kicsi lehet, és az a hely, amelytől
minden férfi ezt a lehetőséget várja, éppen az otthona, a feleséggel. Azok a
nők, akik nem képesek elfogadni ezt a szerepet, ritkán képesek fenntartani
maradandó és szeretet teljes kapcsolatot.
Még a hősöknek is megvan a maguk gyengesége, a maguk "Akhilleusz-
sarka". Homérosz Iliásza szerint Akhilleusz volt a legnagyobb görög hős.
Rendkívüli hatalmára úgy tett szert, hogy anyja szent vízbe merítette.
Amikor azonban anyja a víz alá nyomta a fiút, a sarkánál fogva tartotta, így
Akhilleusz testén ez a részecske sebezhető maradt. Az Akhilleusz-mítosz
szimbolikusan ábrázolja azt a tényt, hogy a férfit az anyjához való kötődése
teszi örökké sebezhetővé és ezért a férfiaknak mindig szükségük lesz a
nőre. Lehet, hogy a nőnek szüksége van a férfi védelmére, de ugyanilyen
hatalmas a nő iránti igény a férfiakban.
Minden férfinak megvan a maga Akhilleusz-sarka. Ez lehet az alkohol, az
étel vagy a társadalmi feszültség. Vannak, akiket érzékennyé tesz alacsony
termetük, kövérségük vagy kopaszságuk; másokat a származás vagy az
alacsony iskolai végzettség nyugtalanít. Bármi legyen is egy férfi
Akhilleusz-sarka, az Amazon hajlamos arra, hogy rögtön kirántsa kardját,
torkának essen, és kritizáljon, kaszaboljon mindenfelé, ahol csak
gyengeséget érez. De ha átkapcsol Anya-jellegére, akkor a szeretet
kerekedik fölül benne, és valójában meg fogja védeni a férfit saját
fogyatékosságaitól, segíteni fog rajta, de úgy, hogy mindenek előtt megóvja
a férfi méltóságát.
Valamelyik este J.-vel, ezzel az ereje teljében lévő, nagyon is Igazi
férfival vacsoráztam, aki testsúlyproblémákkal küszködött. A bennem
lakozó Amazon nem tudta volna megállni, hogy ne tegyen egy megjegyzést
roppant szerencsétlen, káros étkezési szokásaira. Ha csak talált valami
egészségtelen ételt az étlapon, azonmód megrendelte, a zsírosakat a
könnyűek helyett, a szénhidrátokat a zöldségek helyett és a húst a hal
helyett. Nőiességem visszaszerzése előtt egyenesen így szóltam volna
hozzá: "Hát nem tudod, hogy az ilyen zsíros, vörös hús és olajos
sültkrumpli csak árt neked?" De minthogy már visszahódítottam
nőiességemet, és rájöttem, hogy miként lehetek a legkevésbé támadó
módon anyás figyelmességű a férfiakkal, egyszerűen megfelelő étkezési
viselkedésformákat választottam, és észrevétlenül rávettem J.-t, hogy
ugyanazt egye, amit én.
Kezdtem egy friss zöldsalátával, bekaptam egy falatot, és így szóltam:
"Ó, hát ez csodálatos, nagyon finomra csinálták!" J. átnyúlt az asztalon és
vett egy kicsit a villájával. Kihasználva a pillanatot, lazán a tányérjára
tettem néhány kanál salátát, és ezt mondtam: "Ez úgyis túl sok nekem, miért
ne eszegethetnél belőle?" És eszegetett is. Azután megérkezett az én tengeri
halból készült ételem (mint ahogy az ő hússzelete és hasábburgonyája is), s
mi folytattuk az előadást. Észrevettem, hogy őszintén örül neki, hogy
"etetem", óvatos gondoskodásom kedvező fogadtatásra talált. Nem tettem
megjegyzéseket, hogy lám mit eszik ö és mit eszem én, és egyszer sem
említettem a kalóriatartalmat vagy a tápértékét. Egyszerűen szeretettel
megosztottam vele az ételemet. S minthogy az egészből szeretet érződött és
nem tolakodás, J. "vevő" volt rá és méltányolta a javaslataimat.
Szintén megfelelő alkalom a személyiség anyai oldalának
megjelenítésére az, ha a férfi fizikailag megbetegszik. Ilyenkor a nő
rendkívül sokat törődhet a férfival és ápolhatja, anélkül, hogy félnie kellene,
hogy megfojtja. Jó alkalom ez arra is, hogy alaposabban megfigyeljük a
férfi igényeit. Betegség idején az emberek hajlamosak rá, hogy
személyiségükben mintegy visszafejlődjenek, gyerekesek legyenek és
követelőzzenek. Egyesek ilyenkor bizonyos ételeket kérnek, általában
olyasmit, ami a gyermekkorral van kapcsolatban. Másoknak egyszerűen az
kell, hogy ott üljenek mellettük és beszélgessenek velük. És vannak
olyanok is, akik azt kívánják, hogy magukra maradhassanak.
 Minden férfinak van anyja, de más-más anyával és más-másféle
anyáskodással kapcsolatos élményeket szereztek. Egyesek rengeteg
gondoskodást igényelnek, mások viszont nem. A nagy titok itt az, hogy rá
kell jönni, milyen szintű anyáskodás iránt a legfogékonyabb egy férfi. Még
azok is kívánhatnak bizonyos anyáskodást az életükben fontos szerepet
játszó nőktől, akiket szinte megfojtott a saját anyjuk, de ennek az
anyáskodásnak gyakran észrevétlennek és nagyon tapintatosnak kell lennie.
Mások lehet, hogy keményen meg voltak fosztva a gondoskodástól, s most
nagyon igénylik azt. Mindennek az alapja az érzékenység a másik sajátos
vágyai és igényei iránt. A legtöbb érett vagy Igazi Férfi, aki állandóan
védelmezi erejének és helyességének érzését, nagyon nehezen kapható arra,
hogy beismerje bármilyen gyöngeségét vagy nélkülözését. Az amerikai
hősökhöz, az űrhajósokhoz hasonlóan, őket is "kemény fából faragták", és
nagyon nagyra értékelik a nők szerető gondosságát, amikor valami nincs
rendben a "felszerelésükkel".
"Hogyan foglalkozzam az ő gondjaikkal, amikor nekem magamnak is
olyan sok a bajom?" - kérdezte egyik elkedvetlenedett telefonálóm. - "Én
vagyok éhes. Én vagyok fáradt. Én vagyok kiborulva. Azt szeretném, ha ők
érdeklődnének ilyesmi iránt nálam. Azt hiszem, ami nekem kell, az a
férfiak anyáskodása."
A modern nők annyira férfias irányultságúak, hogy gyakran az anyát
keresik a melléjük szegődő férfiban. Aztán keserűen csalódnak azokban,
akiket végül is sikerült magukhoz vonzaniuk, mert a valóság az, hogy ezek
a nők a férfit is szeretnének látni a férfiban. A feminizmus elhitette, hogy
mindent megszerezhetnek (Első számú Nagy Hazugság). De ahogyan a
férfiak nem kaphatnak meg mindent vagy nem lehetnek mindenfélék
egyszerre, ugyanúgy nem lehetnek a nők sem.
Az érzékeny lelkű, gondoskodó és anyáskodó férfiak nemigen tudnak
támadóak és energikusak lenni. És fordítva - a keménykezű, szívós Igazi
Férfinak nehezére esik törődést és gyöngédséget mutatnia. Ez az oka annak,
hogy különösen nagy szüksége van a nők anyás gondoskodására. Minél
keményebb egy férfi kívülről, annál lágyabb belülről. Minél kifejlettebb egy
férfi-személyiség (vagyis minél megbízhatóbb, erősebb és védelmezőbb),
általában annál több anyáskodást igényel az életében fontos szerepet játszó
nőtől.
A személyiség Anya-vetülete a legjobban a másik emberrel való őszinte
törődésben és jólétéről való gondoskodásban nyilvánul meg. Gyakran
működik együtt a Madonnával, mert nagy megérzés kell annak
kiderítéséhez, hogy az ember mikor nyomuljon előre és mikor húzódjon
vissza. Hippolyta, jóllehet aligha háziasszonyi minőségben, nagyon jól
értett ehhez. Thészeusz észrevette, hogy miközben a lány állandó
támogatást jelentett számára, azzal a képességgel is rendelkezett, hogy
szinte levegővé váljon, amikor úgy érezte, hogy jelenlétére már nincsen
szükség. Egyszer, egy athéni nemesemberrel való kínos összeütközés
alkalmáról Thészeusz így emlékezett vissza: "Odafordultam felé, hogy
mondjak neki valamit, de ő eltűnt, anélkül, hogy lépései zaját meghallottam
volna. így volt ez akkor és gyakran azután is. Amikor úgy érezte, hogy csak
akadály számomra, akkor úgy eltűnt, mint szarvas a sűrűben. És ugyanilyen
csöndesen jött aztán elő megint, szeretetből és büszkeségből egy szót sem
ejtve a dologról." Ez az igazi gondoskodás és érzékenység, amely
kihasználja a nő személyiségének mind Anya, mind pedig Madonna oldalát.
Az ilyen viselkedés tartós és szinte széttéphetetlen kötődést épít ki a férfi és
a nő között.
 AZ IDEÁLIS KAPCSOLAT

E pontnál nagyon jól tesszük, ha megállunk egy pillanatra és fontolóra

vesszük, hogy pszichológiai szempontból mit is kell értenünk a férfi és nő
közötti ideális kapcsolaton. Ahogy arról korábban már szó volt, minden
ember személyiségében három részt különíthetünk el, amelyeket Eric Berne
"én-állapotoknak" nevezett: Szülő, Felnőtt, Gyermek. (22)
A személyiség Szülő része az értékeket és viselkedéseket foglalja
magában; a Felnőtt a gondolkodás központja, a Gyermek pedig az érzéseké
és a szexualitásé. A Szülő-rész az, amely utasít, tanít, értékel, nevel és
kritizál. A Felnőtt hozza a döntéseket, ellenőrzi a valóságot és az eszét
használja, a Gyermek én-állapota pedig játékos, ösztönös és szexuális.
Ilyen vagy olyan mértékben a férfiak és a nők személyiségében egyaránt
megvan ez a három én-állapot. Egyeseknek magasan van a súlypontjuk (túl
sok bennük a Szülő), másoknak alacsonyan (túl sok bennük a Gyermek),
megint mások viszont "közép-súlyúak", túl ésszerűek és intellektuálisak (túl
sok bennük a Felnőtt). Bármilyen személyiségtípusról legyen azonban szó,
a férfi és nő közötti sikeres kapcsolat attól függ, hogy sima és egymást nem
keresztező viszonyok alakulnak-e ki a nőben lakozó Szülő, Felnőtt,
Gyermek - és a férfi között.
Például: ha a nőben lévő Szülő megpróbál szeretettel viszonyulni a
férfiban lévő Gyermekhez, s az fogékony erre és megfelelően is válaszol,
akkor ez egy tiszta kapcsolat. De ha a nő akkor próbál anyáskodni a
férfival, amikor az nincs erre alkalmas lelkiállapotban, akkor a férfi nem a
Gyermek-énjével, hanem valószínűleg a Felnőtt-énjével, sőt talán a bosszús
Szülő-énjével fog válaszolni. Ez a helyzet általában arról árulkodik, hogy a
nőből hiányzik az érzékenység, vagyis nem használja föl az ösztöneit (a
benne lakozó Madonnát) arra, hogy ráhangolódjon a férfi igényeire.
Jung és Berne feltevésének egyesítése céljából megkockáztatom annak
fölvetését, hogy a Szülő az Anya megfelelője, a Felnőtt az Amazoné, a
Gyermek pedig a Kurtizáné a női személyiségben. A Madonna egy kicsit
bonyolultabb (a Madonna mindig az), de mégis értelmezhető ebben a
felállásban, és akkor azt mondhatjuk, hogy ő a Gyermek azon gondolkodó
részében lakozik, amelyet hétköznapi elnevezéssel a "Kis Professzoraként
szoktak emlegetni.
Az nem kérdéses, hogy a megérzésnek, vagyis a Madonnának van
központi szerepe annak eldöntésében, hogy a nő melyik én-állapotát
használja a férfival való közeledésben. Ha egy erőteljes személyiség-oldalt
választ, mint amilyen az Anya vagy a Szülő, és a férfi nincs erre fogékony
lelkiállapotban, akkor a nőnek nehézségei támadhatnak. Másfelől viszont,
ha játékos vagy szexre vágyakozó kedvében van - ami a Gyermekből fakad
-, de még nem olvasztotta le magáról az Amazon páncélt annyira, hogy
átlényegülhessen saját Kurtizán vagy Gyermek én-állapotába, akkor szintén
bajba jut. Minden emberi kapcsolat sikeressége szempontjából központi
jelentőségű, hogy érzékenyek legyünk aziránt, hogy a másik
pszichológiailag hol áll. Felfokozott megérző képessége következtében a nő
a férfinál általában ügyesebb a másik érzelmi állapotának megfejtésében.
Ideális esetben a nő (Madonnája segítségével) pontosan "tudja", hogy a
választottjával való kapcsolatában mikor használja a személyiségében
meglévő Szülőt (Anyát), Felnőttet (Amazont) vagy Gyermeket (Kurtizánt).
Teljesen nyilvánvaló, hogy egyetlen férfi esetében sem csupán egyetlen
lehetséges cselekvési mód létezik. De azt meggyőződéssel állíthatjuk, hogy
különböző időpontokban minden férfinak szüksége van a nőiségnek mind a
négy vetületére. A nő kapcsolatának sikerességét nagyrészt az határozza
meg hogy képes-e megfelelően váltogatni én-állapotait. A fejezet hátralévő
részében semmiféle módon nem próbálkozunk meg azzal, hogy mintegy
iránytűt adjunk abban a számtalan helyzetben való eligazodáshoz, amelybe
egy nő egy férfival kerülhet, ehelyett inkább néhány olyan területet
igyekszünk megvilágítani, amelyben a modern nőnek a legnagyobbak a
hiányosságai.
 A FEKETE MADONNA

Már beszéltünk a modern nő Madonnájának válságáról, arról a válságról,

amelybe a nő ösztönző vagy idealisztikus oldala került. De azt is hozzá kell
tennünk, hogy van itt egy árnyoldal is, a Fekete Madonna, a nőiség rideg
ága, amelynek vissza kell húzódnia a férfitól, amikor az valami "rosszat tett
neki". Egyik férfi sem szereti vagy tiszteli a "lábtörlőt", és ostoba az a nő,
aki nem viselkedik megfelelően, amikor a férfi rosszul viselkedik vagy
kiábrándítja őt.
A haragot és a kiábrándultságot általában a Fekete Madonna csöndes
visszavonulásával lehet a legjobban kifejezni, habár a kardos kiállás
bizonyos fajtái is épp olyan hatásosak lehetnek. Ennek semmi köze sincs az
egyenes ütközéshez, a férfi olyan, támadó "visszanyesegetéséhez", amely
kasztráló jellegű, és csak visszavágásra ingerli a férfit. A csöndes
visszavonulás viszont időt ad a férfinak arra, hogy elgondolkodjon és
eltűnődjön helytelen cselekedetén, míg a kardos kiállás csodálatot
ébreszthet a nő bátorsága és merészsége iránt. Ez utóbbit az érzések
közvetlen és gyermeki kifejezésével juttathatjuk leginkább érvényre (mert
ne feledjük, hogy minden érzés a Gyermekből jön). Például ilyesmivel:
"meg vagyok sértve, elegem van, hát ez kiábrándító, nagyon mérges
vagyok, szomorú vagyok" stb. A hitetlenkedés is használ: "Nem akarom
elhinni, hogy ilyesmit csinálsz!" - és szintén a Madonnát juttatja szerephez.
 SÍRÁS ÉS NEVETÉS

A sírás, és tulajdonképpen minden mélyről jövő és önkéntelen

érzésnyilvánítás a személyiség Kurtizán részének tekinthető. A sírást nem
kell tettetni, de sohasem szabad elfojtani, ha szívből fakad, mert a könnyek
a fájdalom és a bánat őszinte kifejezései, és néha ékesszólóbbak és
hangosabbak bármilyen szónál. Ez eloszlatja a "Hetes számú Nagy
Hazugság: 'nőiesnek' lenni - gyengeség" mítoszát, mert semmi sem olyan
megnyerő és rokonszenves egy nőben, mint legmélyebb érzéseinek hiteles
kifejezése.
Az egyik jó útra tért Amazon nő ezt így fejezte ki: "Mindig arról jövök rá,
hogy mély érzéseket táplálok egy férfi iránt, hogy jókat tudok bőgni miatta.
Nekem nagyon keménynek kell lennem a munkahelyemen. A sírást
egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Ilyesmi természetesen csak a
magánéletemben fordulhat elő. Oly sokáig fojtottam vissza a könnyeimet,
hogy szinte elfelejtettem sírni. Akkor tudom, hogy leolvadt rólam az
Amazon páncél, amikor szabad folyást tudok engedni a könnyeimnek.
Először komolyan idétlennek éreztem magam - sírni egy férfi előtt?! Úgy
éreztem, hogy gyönge és védtelen vagyok. Aztán észrevettem, hogy
bizonyos értelemben valójában erősebb lettem tőle. Különös módon a sírás
mindig jót tett, és sohasem lett belőle semmi bajom. Úgy éreztem, a
férfiaktól több védelmet kapok. Ha sírtam, szinte mindig abbahagyták a
velem való veszekedést, én pedig úgy éreztem, hogy sokkal könnyebb lett a
szívem és nem is fáj már úgy a dolog."
Emlékezhetünk, hogy Hippolyta csak akkor volt képes megszabadulni
attól a belső késztetéstől, hogy megölje Thészeuszt, amikor végre elsírta
magát. Könnyeit többféle értelemben is fordulópontnak tekinthetjük
kettejük viszonyában, olyan pillanatnak, amikor elhatározta, hogy
visszaszerzi nőiességét, és megtagadja harcias életstílusát.
Még a könnyeknél is hatásosabb azonban a Kurtizán könnyedsége és a
nevetése. Az öröm és a szexualitás önkéntelen megnyilvánulása élvezettel
tölti el az érett férfit, mert az Igazi Férfiban sokszor van valami zordon
komolyság a munka világában elszenvedett feszültségek és
kellemetlenségek mellékhatásaképpen. A modern Amazon nő sajnos
ugyanilyen feszültségekre hajlamos. És mégis - hacsak nem akarja valaki
Puerekre, szociopatákra vagy tutyimutyi alakokra fecsérelni az idejét -
általában a nőnek kell szertefoszlatnia a férfi komolyságát, kötekedő
játékosságával, szexualitásával és kacérságával. Ám, akárcsak az
anyáskodás esetében, sokan tiltakoznak a Kurtizán szerep ellen. A "Hetes
számú Nagy Hazugság" bódulatában élve azt hiszik, hogy az valahogyan
lealacsonyító, ahelyett, hogy olyan női erőforrást látnának benne, amely
arra használható, hogy sokkal jobbá és színesebbé tegye az ember életét és
kapcsolatait.
Ezúttal nagyon is helyénvaló emlékezetünkbe idézni Noel Cowardot, aki
arról a mondásáról híres, hogy "semmi egyébhez nem ért, csupán tehetsége
van a szórakoztatáshoz". A nők is jól tennék, ha fejlesztenék ezirányú
tehetségüket. A mai Amazon nők úgy nagyjában és egészében izgatóak, de
gyakran nem valami szórakoztatóak. Komolyak, kihívóak és bonyolultak.
Általában csupán jól kimerítik a férfiakat.
"Lazítani kell", beszívni a virágok illatát, énekelni, táncolni, kacagni a
férfi mókáin, és érdekes történeteket mesélni neki. Emlékezzünk
Seherezádéra, aki azzal mentette meg az életét és tartotta meg magának a
királyt, hogy ezer és egy éjszakán keresztül mindig más mesét adott elő
neki. Szexuális vonatkozásban pedig a legfontosabb a reagálókészség.
Ahogy azt egy férfi oly tömören kifejezte: "A lelkesedés igen sokat számít".
Ez sokoldalú értelmet nyer, ha nem felejtjük el a férfi alapvető, kasztrációs
félelmét és a szexuális, de egyéb területeken is a megerősítések iránti
igényét. Az élénken reagáló nő megerősíti a férfi tökéletességét és
férfiasságát.
"Már teljes hat hónapot töltöttem el egy férfival, mire végre sikerült vele
elérnem az orgazmust - mondta L., a szexuálisan 'fölszabadult’, ám lelke
mélyén beteljesületlenül küszködő ifjú üzletasszony. - Életemben először
nem panaszkodtam és nem is mondogattam neki, hogy mitől lenne ő jobb
szerető. A probléma valójában inkább az enyém volt. Azelőtt sosem voltam
Igazi Férfival, ő pedig félholtra rémisztett. Úgy döntöttem, hogy élvezem a
dolgot, amennyire tudom, és nem is foglalkozom mással, csupán
tudomására hozom, hogy élvezem. Akárhányszor csak szeretkeztünk,
mindig azt mondta nekem, hogy: 'Imádom, amikor így fel vagy cukkolva’,
vagy valami ilyesmit, és mindig egészen oda volt, hogy lefedhessen velem,
ami sokkal több, mint amivel az ex-férjem állt hozzá a dologhoz. Az is
nagyon jó volt, hogy sohasem kérdezte meg, hogy elélveztem- e, így azután
tényleg sohasem kellett úgy csinálnom, mintha, vagy hazudozni róla.
Tényleg valami igazi gyönyört éltem át. Csupáncsak nem léptem át egészen
azt a küszöböt. Szóval, mindig, amikor szeretkeztünk, ügyeltem arra, hogy
pozitív megerősítéseket kapjon tőlem, pontosan úgy, ahogy ön mondta
nekünk, csak egy kicsit mozogva, úgy, hogy jobban élvezzem a dolgot, és
végül aztán elkezdtem nagy-nagy orgazmusokat átélni. Nehéz ezt szavakba
foglalni, de annyit elmondhatok: tudom, hogy reagálásaim pozitív
alaphangot teremtettek kapcsolatunkban, és lehetővé tették számomra, hogy
végül úgy igazán összehozzam a kettőnk dolgát."
Sok férfi és nő panaszkodik nekem arról, hogy egyszerűen nincsen már
kedve a szeretkezéshez, mert semmi lelkesítő választ nem tapasztal a
partnere részéről. Tiszta sor - egyetlen férfi vagy nő sem szeret belemenni
olyan szexuális aktusba, amelyben nem érzi, hogy a másik fél kívánja őt.
 MUTASSUK MEG A FÉRINAK HOGY SZÜKSÉGÜNK
VAN RÁ

És ugyanígy - egyetlen férfi sem kívánja a tartós kapcsolatot egy nővel,

ha nem érzi, hogy ő igazán és őszintén kell is a nőnek. Ezt alig fogják föl a
nők, akik hosszú és kemény csatát vívtak függetlenségükért. S minthogy ez
az önállóság vonzó személyiségvonás a nők számára, azt hiszik, hogy
ugyanolyan vonzó a férfiak számára is, különösen, mivel sok férfi oly
buzgón szónokol erről, állítván, hogy milyen nagyra becsüli az effélét.
Csakhogy a nagyrabecsülés az egy dolog, és egészen más a szeretet és a
gondoskodás. A független nő gyakran ébreszt csodálatot, ám csak ritkán
rajonganak érte. "Mutassuk meg a férfiaknak, hogy szükségünk van rájuk",
mondtam magányos Amazon pácienseimnek, s ők így válaszolnak: "De
még mennyire! De még mennyire!"
Valóban szükségük van a férfiakra. Csupán csak azt felejtették el, hogyan
hozzák a tudomásukra. Sokszor még akkor is szégyellenek segítséget kérni,
ha betegek vagy lelki bánatuk van. Maguk javítják meg a kocsijukat és az
elromlott vízcsapot, maguk vezetnek, kifizetik a saját számlájukat, és
kezelik a hitelkártyájukat. Nem csoda hát, ha az átlagos férfi fölöslegesnek
érzi magát és inkább a kevésbé hozzá illő nőhöz vonzódik, aki minden jel
szerint sokkal jobban rá van szorulva. Csakhogy az Amazon páncél alatt
gyakran egy riadt kislány rejtőzik, aki nagyon vágyik a gondoskodásra. "De
hát hogyan mutassam meg egy férfinak, hogy szükségem van rá, amikor
hatszámjegyű a jövedelmem, drága sportkocsival járkálok, saját házam van,
és drága kollégiumban taníttatom a gyerekeimet?"
Vegyük csak észre, hogy ez a nő azzal határozta meg önmagát, hogy mit
csinál, nem pedig azzal, hogy ő kicsoda. És ismét visszajutottunk a
"Nyolcas számú Nagy Hazugsághoz: Tenni jobb, mint lenni", vagyis, hogy
az aktivitás jobb, mint a passzivitás. Ha ez a nő és a hozzá hasonlók
hajlandók lennének egy férfival csupán lenni, lehetővé téve neki, hogy
legjobb képességei szerint gondoskodjék róluk, és hajlandók lennének
megbecsülni az illető férfiasságát, és őszintén tudomására is hozni ezt a
megbecsülést, akkor hamarosan megkapnák a férfitól azt a védelmet, ami
után oly nagyon szomjúhoznak.
A mai nő csak látszólag független; érzelmileg sokkal kiéhezettebbnek,
bizonytalanabbnak, magányosabbnak és kétségbeesettebbnek bizonyul,
mint az anyja és a nagyanyja. Minthogy visszautasította a férfi gondozását,
viszonzásul a férfiak sem gondoskodnak róla; visszautasította, hogy
gyöngéd legyen, így aztán ő sem kap gyöngédséget. Agresszív
függetlensége nem hagyott semmi megvédeni valót a férfiaknak, ezért nem
is védelmezik őt. Az Amazon páncél alatt eközben ott lakozik a rémült nő,
aki sokkal bizonytalanabb a világban elfoglalt helyét illetően, mint azelőtt
bármikor. Miután elteltek az egyenlőség szólamaival, ráébredtek, hogy mily
kevéssé kielégítő a "mint férfi a férfival" kapcsolat.
Ha nőként viszonyul a férfihoz, ismét lágynak érezheti magát, alávetve az
egyedülállóan férfias erőnek, és átengedve magát az ebből fakadó
örömöknek. Ez az igazi, mélyebb jelentősége azoknak a hétköznapi
szerepeknek, amelyeket a férfiak és nők hagyományosan eljátszanak: a
kabát fölsegítése, az út megmutatása, az este megszervezése.
A nők túlhajtott függetlenségi magatartása impotencia érzését kelti a
férfiakban. És a magát impotensnek érző férfi gyakran bosszús és
kiszámíthatatlan. Haszontalannak érezvén magát, dühbe gurul, vagy
teljesen visszavonul. A férfiak köztudomásúan nem tudnak gyereket szülni
vagy szaporítani a fajt. Jelentőségük és fontosságuk tudata nagyrészt a
nőkkel és a gyermekekkel szembeni védelmező feladatkörből fakad. A
tökéletesebb kapcsolat érdekében a nőknek hagyniuk kell a férfiakat, hogy
azt tegyék, ami a legtermészetesebb számukra. Ily módon a nők vissza
fogják tudni szerezni mindazt, amit elveszítettek, miközben megtarthatják
legnagyobb részét annak, amit megszereztek. Ám ehhez elsősorban meg
kell érteniük azt a lényegi különbséget, ami a férfi és a nő között van.
A történelem során számtalan legenda szól a férfiak kalandjairól. Hol a
Szent Grálért, hol az Aranygyapjúért, hol pedig a tűzokádó sárkány fejéért
küzdöttek. És ott szerepel e történetekben az elmaradhatatlan szűz leányzó,
akit állhatatosan hajkurásznak, míg aztán el nem kapják. A huszadik
századi Amerikában mindennek van némi archaikus csengése, de a férfinak
az a vágya, hogy szembenézzen a kihívással és felülkerekedjék - változatlan
maradt. Valószínűleg senki sem szereti azt, amit túl könnyen nyer el, de
fajunk hímjei, minden jel szerint, különösen kevésre tartják az ilyesmit.
Ezért oly csábító a nehezen megkapható nő. És ezért van az, hogy a férfiak
oly könnyen elvesztik érdeklődésüket a "könnyű" nő iránt.
 LASSAN CSÉVÉLJÜK FÖL A FÉRFIT TARTÓ ZSINÓRT

Legyünk türelmesek. A férfiak akkor esnek szerelembe, amikor

magányosak és a nő hiányát érzik. Ne féljünk elengedni egy férfit, ha
mehetnékje van. Minden jó horgász tudja, hogy ha túlságosan megfeszíti a
zsinórt, eltörhet a botja, és még őt magát is a mélybe ránthatja. A jó nő az,
aki biztos a maga nőiességében, és ismeri annak erejét. S ha valamelyik
férfin nincsen hatalma, akkor erre hamarosan rájön, s kedvesen útjára
bocsájtja őt. Paradox módon az oly erősnek tűnő mai nőknek hihetetlen
fogyatékosságaik vannak e tekintetben. Fájdalmasan és szánalmasan
kitartanak még akkor is, amikor - rajtuk kívül - már mindenki számára
nyilvánvaló, hogy elveszítették hatalmukat. Ezekben az agonizáló és
terméketlen kapcsolatokban - melyekbe oly sokan bonyolódnak bele -
mutatkozik meg csak igazán a kétségbeesettség és a kiszolgáltatottság.
Az együttélés különösen sokat ártott a mai nő tartós-
kapcsolatkeresésének. Kévésén találták a hosszútávú együttélést kielégítő
megoldásnak, és még kevesebben hajlandók gyereket szülni ilyen
körülmények között. Egy férfival együttélni az olyan, mintha jóllakatnánk a
halat, de sohasem tudjuk horogra kapni. Az ilyen hal csak teleeszi magát és
elkedvetlenedik. így van ez az együttéléssel: a férfi megkapja, amit kíván -
az Anyát, a Madonnát és a Kurtizánt -, de a nő nem kapja meg, amit ő
kíván: a férfiúi védelmezést a házasság és az elkötelezettség révén. Nem
kérdéses, hogy a nők ma is erre vágynak. Sokkal több nő keres fel a
kötelezettségvállalás nélküli intim kapcsolat problémájával, mint bármilyen
más gonddal. Nem elég csupán a gyerek apjának lenni. A legtöbb nő azt
kívánja, hogy a férfi egyszersmind "férj" is legyen. Méghozzá aktív férj, aki
körültekintően és gazdaságosan intézi az ügyeket.
 TARTSUK A FÉRFIT KIELÉGÍTETLENÜL

Hogyan tarthatja fönn egy nő a férfiban azt a magas érdeklődést, amely

nélkül nem jöhet létre tartós elkötelezettség? Biztos receptek ugyan
nincsenek, de rendkívül fontos megérteni azt, amit a pszichológiában
"részleges megerősítésnek" hívnak.
A tanuláselmélettel foglalkozó pszichológusok fölfedezték, hogy egy
viselkedést akkor sikerül a legjobban megerősíteni, ha különféle és
változatos jutalmazásban részesítjük. Vagyis, a nőnek időnként (de nem
állandóan) meg kell jutalmaznia társaságával és szexualitásával a férfit,
méghozzá előre ki nem számítható módon. Azok a férfiak, akiket például az
együttélés keretei között állandóan táplálnak és jutalmaznak, nem éreznek
olyan erős késztetést, hogy elkötelezzék magukat egy nő mellett, mint azok,
akiknek ilyesmiben nincs részük. Az együttlakó szeretők elveszítik
motivációikat. Pszichológiai kifejezésekkel szólva, könnyen úrrá lesz rajtuk
a "csömör" vagy az unalom. A részleges és váratlan jutalmazás vagy
megerősítés fenntartja a férfi vágyát.
Persze könnyebb elnyerni egy olyan férfi ragaszkodását, aki a nő számára
nem igazán érdekes. Hogy miért? Mert a nő ezt a férfi kielégítetlenül
hagyja, méghozzá a "részleges megerősítés" hatalmának szolgáltatva ki őt.
Ha viszonylag közömbös a férfi iránt - aki viszont vonzódik hozzá -,
könnyen és természetesen "húzódozik" egy kicsit. Csupán részlegesen és
csak az idő egy részében jutalmazza a férfit. Tegyük föl például, hogy
kétszer találkoztak, de harmadszorra visszautasítja. A negyedik meghívás
alkalmával azonban a nő éppen egyedül van - talán épp elhagyata igazi
kedvese -, így aztán enged új udvarlója ostromának. Ekkor a férfi
győztesnek érzi magát és nekibátorodik. Egyszer ugyan elküldték, de érzi,
hogy talán mégis beveheti a várat. Ez a részleges megerősítés. A férfi
bátorítva van, de szembe kell néznie a kihívással is. Figyelmességét
megjutalmazták, bőkezűen is, bár valahogy kiszámíthatatlanul. Ez csak
fokozza a szenvedélyeket, feltéve, ha továbbra is bátorítják és az együtt
töltött idő továbbra is örömöt és sikereket szerez neki.
 Sajnos a nők nem tudnak így viselkedni azokkal a férfiakkal, akikkel
komoly szándékaik vannak. Ha vonzza egy férfi, az Amazon nő hajlamos
arra, hogy "rávesse magát", és megadjon neki egyszerre mindent. Nagy
vakmerőség, mert emlékezzünk csak a hatodik fejezetre, amelyben arról
volt szó, hogy a szex milyen sokadrangú ténykedés egy férfi számára.
Miképpen lehetne hát házasságra vinni a dolgot azzal a férfival, aki nem
akar "megkomolyodni"? Az én "receptem" majdnem mindig ez:
"Találkozzon más férfiakkal. Ki kell mozdulnia - ha nem is kerül egy másik
romantikus udvarló, akkor legalább egy plátói barát." A házasságkötési
problémákkal küszködő nő azonban ilyenkor rendszerint tiltakozik,
mondván, nem érdekli a többi férfi, csak azzal az eggyel akarja tölteni az
idejét, akit szeret. Nélküle szorong, úgy érzi magát, mintha egyik része
hiányozna. Ez az érzés persze teljesen normális. Mégis, el kell viselni az
elszakadás fájdalmát, annak érdekében, hogy próbára tegye a kapcsolatot és
az iránta tanúsított vonzalmat. Mert a nőiesség nem azt jelenti, hogy a nő
mondjon le személyes sorsa irányításáról. És bár nagyon fontos odafigyelni
a férfi igényeire, de sosem szabad figyelmen kívül hagyni saját igényeinket.
Használni kell az erős és intelligens Amazon személyiségrétegét az
önvédelemre és a függetlenség megőrzésére, amíg a férfi világosan nem
bizonyítja hűségét és ragaszkodását.
így tehát a részleges megerősítést a következőkben tudjuk összefoglalni:
legyünk elérhetőek, különösen, amikor kialakulnak az érintkezési minták és
a lelkesedés a legnagyobb. Azután lassanként változtassuk meg
elérhetőségünket, hogy a férfi hiányolja társaságunkat, és azt gyanítsa, hogy
más férfiak társaságában vagyunk. Legyünk is más férfiakkal ebben a
szakaszban. Ez növelni fogja kívánatosságunkat, de önértékelésünket is.
Ezzel lehetőséget teremtünk arra, hogy elkerüljük a kétségbeesés érzését, és
azt, hogy túlságosan függjünk egy valakitől, mindaddig, amíg a férfi készen
nem áll arra, hogy hozzánk kösse az életét. Ez a jámbor, de hatékony taktika
arra is alkalmas, hogy megtartsa az "üzemi nyomást" a kapcsolatban. Ne
feledjük, hogy a férfiak nem szeretik, ha vadásznak rájuk és csapdát
állítanak nekik.
 A részleges megerősítés lélektani hatását könnyen alkalmazhatjuk egy
szerelmi kapcsolatban, ha a nő nem téveszti szem elől, hogy vonzónak, de
nem erőszakosnak kell lennie. Hagyni kell a férfit, hadd fusson utánunk, és
jutalmazzuk őt gyakran, de ne a jóllakatásig.
De ez még nem minden. Van még egy elem, ami fokozhatja a
házasságkötés valószínűségét, egy sokkal kevésbé tudományos
megközelítés, amit egyszerűen csak a "nőiesség titkának" nevezhetünk.
 A NŐIESSÉG TITKA

J. azt a fiatal nőt példázza, aki nem értette meg a nőiesség titkát. Felhívta
a rádióműsoromat, hogy elpanaszolja magányosságát és elszigeteltségét, azt
állítva, hogy ő tulajdonképpen nem bízik a férfiakban, és nem is tudja,
hogyan kellene "közelebb kerülni" hozzájuk. Megkérdeztem, hogyan érti
ezt? Elmagyarázta, hogy mindig minden szépen megy a kapcsolataiban,
egészen addig, amíg partnere azt nem mondja neki, hogy túlságosan
"zárkózott", és arra nem kéri, hogy "nyíljon már meg" egy kicsit. Ő ezt meg
is teszi, reszketve és izgalmak közepette. Megnyílik, "kiborítja a lelkét",
feltárja titkos félelmeit és vágyait, mire a férfi fejvesztve menekül.
Amikor kislány voltam, lakott az utcánkban egy idős lengyel hölgy, úgy
hívták, hogy Mrs. Girecki. Anyámmal nagyon sok népi bölcsességet
meséltek el egymásnak, s a Mrs. Girecki által anyámnak elmondott egyik
ilyen praktikus tanács így hangzott: "Csak a fél seggedet mutasd meg a
férfinak." Elegánsabban fogalmazva ez az, amit a nőiesség titkaként szokás
emlegetni.
Mostanság, hogy a modern nő belekóstolt a férfias hatalomba és annak
előnyeibe, ismét kiéhezett arra, hogy fölfedezze női képességeit. Minden
reménye megvan arra, hogy rájöjjön - a nőiességnek is van hatalma: vonzó,
igéző, ravasz és legjobb formájában ellenállhatatlan. Egy ilyen hatalmat
elhajítani esztelenség. Ha a férfiaknak lenne ilyen fegyverük, akkor bizony
messzemenően kihasználnák.
Társadalmi és kulturális változások mindig voltak és lesznek is, de az
nem változik, hogy a férfiaknak szükségük lesz a nőkre, a nőknek pedig a
férfiakra. Ennek csak az alapjait próbáltam meg kifejteni ebben a
fejezetben. Minden nőnek magának kell rájönnie arra, hogy miként lehet
változatos és titokzatos, izgató és vonzó, intellektuálisan ösztönző és
lelkiekben sugalmazó. Minden férfi más, de mégis minden férfi egyforma.
Mindegyik vágyakozik, persze a saját egyéni módján, egy Anya és egy
Madonna, egy angyal és egy kurva után - s mindezt egy nőben. Persze
egyetlen nő sem képes arra, hogy minden legyen (bár néhányan közel
járnak ehhez), de a nőiség egyik legizgalmasabb és leglelkesítőbb feladata
éppen az, hogy hogyan kössük újra és újra magunkhoz és hogyan
lelkesítsük azt a férfit, akit egyszer már magunkhoz vonzottunk.
De a java még csak most jön. A kapcsolatban rejlő csoda ugyanis a
nőnek abban a hajlandóságában keresendő, hogy megadja magát az általa
választott társnak - és erről szól a következő fejezet.
 NYOLCADIK FEJEZET
Édes megadás: Testben és lélekben

"A harcnak vége, Hippolyta. Nem haltál meg. Megtartod-e ígéretedet?

(23) így szólt Thészeusz király a félig áléit amazon királynőhöz, amikor a
földre döntötte őt. A királynő "ígérete" - amit esküvel fogadott - a megadás
volt: ha az athéni király lesz kettejük közül a győztes, amiként lett is, úgy
Hippolyta, Artemisz összes Hold-Szüzei előtt tett fogadalmának
megfelelően királyának tekinti és követni fogja őt. (24)
Hippolyta szeme az eget fürkészte, mintha onnan várt volna útmutatást.
De semmiféle jel nem mutatkozott, sem parancs nem jött, sem szó nem
hallatszott, csupán az athéni harcosok nyers dörmögése és a Hold-Szüzek
izgatott suttogása. Végül aztán az elkábult királynő felült, és mintha
álomból ébredt volna, megszólal. "Úgy legyen" - mondotta, Thészeusz
pedig fölemelte őt, erős karjával a térde alatt fogva át a királynőt, aki az ő
királyi vállára hajtotta a fejét. Nyugodtan feküdt a király karjaiban, "mintha
e karok épp őérette teremtek volna, s ő végzetét és otthonát érezte meg
bennük." (25)
Erről van szó: arról a végső női vágyképről, hogy "elviszik" őt,
elragadják, elrabolják, "elsodorják", jön a bátor hős és átviszi őt karjaiban a
szerelem küszöbén. Számtalan könyv és film témája ez, közülük talán a
legnépszerűbb az Elfújta a szél-nek az a látványos jelenete, amelyben Rhett
fölviszi Scarlettet a lépcsőn. Vagy a behemót, brutális King Kong látványa,
amint fölnyalábolja a törékeny, kicsi Fay Wray-t azzal a nagy szőrös
mancsával - íme, a legyőzetésnek egy másik nagy film-víziója.
 ERŐSZAK ÉS LEGYŐZETÉS

Mi is pontosan a legyőzetés, és miért idéz elő ekkora izgalmakat majd

minden nőben? Ez a fejezet megpróbál választ adni ezekre a kérdésekre,
mert legyőzni csak olyan nőt lehet, aki aláveti magát a szerelem
hatalmának, mélyen bent a lelkében is, de odakint a külvilágban is.
A legyőzetést meg kell különböztetnünk a közönséges erőszaktól. A nőt
mindkét esetben megragadják és elviszik, de ezen a ponton a hasonlóság
véget is ér. Amikor elrabolják, akkor az ellenség viszi el brutális nemi
erőszak kíséretében. Amikor viszont egy nőt legyőznek, akkor a szerelmese
viszi el, eksztázisban és örömmámorban. Nyilvánvaló, hogy a férfi nem
győzheti le a nőt beleegyezése nélkül, vagyis anélkül, hogy a nő meg ne
adná magát a férfinak.
Megadás. Már maga a szó is a vereség, a szégyen és a megalázkodás
képzetét kelti. A háborúval szemben azonban a szerelembe a megadás
örömteli, mivel képessé teszi a nőt arra, hogy szexuálisan is, érzelmileg is
kibontakoztassa legmélyebb női képességeit.
A szellem, a test és a lélek mind részt vesz ebben a folyamatban, és bár a
szív ügyeiben mindig működnek határozott tudatalatti erők is, a modern nő
azt fogja tapasztalni, hogy a tudatos énje tanúsítja épp a legnagyobb
ellenállást, és azt kell bátran leküzdenie. Az Amazon nőben a kapcsolatot
nem ismerő animus állandó veszélyt jelent a megadás folyamata számára,
mert minden riadalomra kirántja kardját és dühöng és vagdalkozik,
meggátolva ezzel a dolgok természetes alakulását. Csupán egy rendkívülien
határozott öntudattal rendelkező, összeszedett nő áll készen arra, hogy
megkezdje a behódolás folyamatát, és feltételezzük, hogy azoknak a
nőknek, akik ennek az útnak készülnek nekivágni, elég erős énjük van
ahhoz, hogy feldolgozzák azokat a mély érzéseket, amelyek a felszínre
fognak törni.
Ijesztő és időnként nyomasztó feladat lehet igazán fogékony nővé válni,
olyanná, aki inkább a szerelemre, mintsem a hatalomra helyezi a hangsúlyt.
Ezt az átalakulást gyakran a személyiség egyfajta széteséseként élik meg.
Hippoly-ta, már jóval azután, hogy megadta magát Thészeusznak, így
emlékezett:
"Amikor a földhöz vágtál és elvetted kardomat, az olyan volt számomra,
mint a halál. Teljesen kiüresedve tápászkodtam föl... Az járt a fejemben,
hogy 'most egy semmi vagyok’."
És mégis, abból a "semmiből" egy új valami-érzés nőtt ki, egy születés,
egy megújulás, egy újfajta hatalom, amely a szerelemből született.
 A GYŐZELEM ELVESZTÉSE

Amikor a nő a férfi javára lemond bizonyos én-mivoltáról, akkor

tulajdonképpen a férfival szembeni ellenállásról mond le, és megengedi
neki, hogy behatoljon testébe és leikébe egyaránt. Bizonyos értelemben
ténylegesen "meg van hódítva", mivel érzelmileg is és fizikailag is megadta
magát, ám ugyanakkor "győzedelmes" is, abból a szempontból, hogy nem
engedte meg semminek, hogy útját állja a párjával való egyesülésnek. /
Azt remélem, hogy e fejezet végére a modern nő belátja, hogy a
szerelemben a behódolás csakis győzelme lehet. Á megfelelő ember, az
általunk választott társ, hős előtti meghódolás a kapcsolat kötelékeit még
szorosabbra köti. Ismét felidézhetjük az I Chingből származó ősi kínai
bölcsességet: "A behódolásban erő lakozik." A nagy taoista mesterek az
efféle megállapításokkal tulajdonképpen elismerték az érzékeny nőiesség
hatalmas erejét. A harcművészet sok művelője azt mondja, hogy az
érzékenység ereje a lélegzetből fakad; Keleten ezt úgy hívják, hogy "Chi"
vagy "Ki", a "tűz lehelete". A lélegzetvétellel történő megadással, a
harcművészet mestere, bármily gyönge alkatú legyen is, könnyen
legyőzheti izmos ellenfelét, kétszer akkorát is, mint ő maga. Ugyanígy a nő
is legyőzi a férfit, de csak fogékonysága segítségével, azáltal, hogy megadja
magát neki a szerelem nevében.
Miért van erre szükség? Mert ez a dolgok rendje, az élet maga. A nőknek
ezt kell tenniük ahhoz, hogy igazán élőnek érezzék magukat. A férfiaknak
pedig ezt i kell átélniük ahhoz, hogy normális férfinak érezhessék magukat.
 IGAZUNK LEGYEN VAGY SZERESSENEK

Évekkel ezelőtt egy férfi, akit szerettem, azt mondta nekem, hogy
sohasem fogunk közös nevezőre jutni. "Mindegyikünk mindig 51 %-ot akar
elérni - állította. Vitatkoztunk. Végül elkeseredetten ezt mondta: -
Egyszerűen nem érted meg a férfiakat."
Telt-múlt az idő. Ma már jobban megértem a férfiakat, általános
kasztrációs félelmüket, büszkeségüket, önfejűségüket, ellenállhatatlan és
primitív vágyukat az után a 2 % után, az irányító hatalom illúziója után. És
azóta már sokszor eltöprengtem az elmúlt évek során azon, hogy mit
jelentett volna, ha esetleg elegánsan lemondtam volna arról a bizonyos 2 %-
ról.
Béküljünk hát meg vele. A továbbiakat annak szenteljük, hogy
gyakorlati útmutatást adjunk a behódolás folyamatának megkönnyítéséhez.
De sohasem szabad elfelejtenünk, hogy ennek az egésznek a lényege a
szeretetteljes hozzáállás, mivel enélkül semmiféle behódolásra nem
kerülhet sor. Ez felveti az első kérdést, nevezetesen, hogy mit válasszunk -
igazunk legyen vagy szeressenek?
A férfiaknak szükségük van arra, hogy igazuk legyen, még akkor is, ha
tévednek, és az okos nők tudják ezt, és rájuk is hagyják. A férfi önfejűsége,
makacssága nem valami rejtély, ha valaki igazán tisztában van a kasztrációs
félelem fogalmával; de a férfi akaratossága előtti meghódolás kezdetben
próbára teheti még a legmadonnalelkűbb nő türelmét is. A hétköznapi
ügyekben való engedés változatai azonban még keservesebbek: vitatkozás,
veszekedés, gúny, valamint a szeretet megvonása. Minthogy rendszerint a
nő az, akit jobban érint a kapcsolat érzelmi oldala, a leggyakrabban neki
kell úgy döntenie, hogy leteszi a fegyvert, és inkább békét ajánl a szeretet
nevében. Egyik rádióhallgatóm. A., írt egy levelet, amelyben így jellemezte
győzelmét a behódolásban:
"Miért lenne megalkuvás a megadás? Az egyetlen másik lehetőség a
harc folytatása. Amikor pedig megundorodunk az egésztől, és belefáradunk
abba, hogy undorodunk és fáradtak vagyunk, akkor - helyesen - meg fogjuk
adni magunkat.
Hogyan adtam meg én magamat: le kellett tennem a fegyvert (becsukni
a számat, nem vágni undok pofákat, elhagyni az ellenséges gesztusokat
stb.), és lemondtam arról, hogy védelmezzem azt a jogomat, hogy igazam
legyen. Meg kellett adnom magam ahhoz, hogy én nyerjek. És nyertem is:
békét, nyugalmat és tiszteletet.
Amikor megadjuk magunkat, akkor megengedjük a másiknak, hogy
pontosan olyan legyen, amilyen (és többé nem kell hősnek, áldozatnak vagy
mártírnak lennie). És mi is nyugodtan azzá lehetünk, akik vagyunk (feleség,
anya, diák, alkalmazott vagy bármi - de nem Isten).
Amikor megadjuk magunkat, az - tágabb értelemben - olyan, mint egy
békeszerződés megkötése: 'Hajlandó vagyok abbahagyni a csatározást, és
megengedni az embereknek (helyeknek, dolgoknak), hogy pontosan
olyanok legyenek, amilyenek’."
Figyeljük meg, hogy ez a nő pontosan azt a folyamatot ábrázolta,
amelyben megengedjük az életnek, hogy csak úgy megtörténjen. Levélírónk
felhagyott azokkal a hiábavaló kísérletekkel, hogy megpróbálja irányítani és
megváltoztatni az embereket és a helyzeteket. Nőiességének
visszaszerzésével jobban el tudja fogadni az életet olyannak, amilyennek
tapasztalja. Ez a megadási képesség a béke és a harmónia érzetét hozza az
egyén magánéletébe, mivel annak legmélyén meghúzódó mozgatóerő a
szeretet. Csak egy szerető nő tud behódolni a szeretet nevében; az a nő, akit
fogva tart a hatalomvágy, erre nem képes. Az utóbbi típusú nőnék gyakran
van része abban, hogy igaza van. Az előbbit viszont szeretni fogják.
 A SZERETET HATALMA

Látható, hogy e női alapelv, az "erő a behódolásban" előtérbe helyezése

az életnek egy teljesen más megközelítését teszi lehetővé. E
megközelítésmód nem valami logikus; ez a stratégia tényleg gyakran szegi
meg a logika és a józan ész összes törvényeit. Az a nő, aki úgy dönt, hogy
nőiességéből kiindulva fog cselekedni, akkora erőt fog találni a szeretetben,
amilyenhez hasonlót azelőtt sohasem tapasztalt, és fejlődni fog az a
képessége, hogy merítsen ebből az erőből, ahogy az idő múlásával
megtanulja, hogy higgyen annak természetes bölcsességében.
Ám a test bölcsessége és a női lélek bölcsessége gyakran teljesen idegen a
modern Amazon nő számára, akinek uralkodási igénye és könyörtelen
hatalomvágya megfosztja őt a szeretet és az öröm képességétől. Fizikai
energiáinak nagy részét arra fordítja, hogy inkább megpróbálja irányítani az
életet, s nem arra, hogy fogékony legyen iránta. Élete gyakran a célszerű
tevékenységek szédítő körforgása, amely kevés teret enged az igazi
szeretetnek. Marion Woodman szerint "kapni annyit tesz, mint megengedni
az életnek, hogy történjen, megnyitni magunkat a szerelem számára,
valamint a fény, a bánat és a veszteség számára." Azonban az, hogy
fogékonyak legyünk a férfival szemben, hogy fogékonyak legyünk egész
lényével szemben, a jóval és a rosszal szemben is - ez komolyan próbára
teheti a nőiség Madonna oldalát. Egyik telefonálóm a rádióban így beszélt
erről:
"Nem tudok megszabadulni attól, hogy ne nehezteljek minden
egyezkedésért, amibe bele kell mennem. Olyan érzésem van, mintha még
mindig a nőnek kellene mindent megtennie azért, hogy a kapcsolat
létrejöjjön. Azt hittem, előrébb tartunk már, pedig itt vagyunk még az első
lépésnél, legalábbis ami a férfiakat illeti. Azt hittem, már több választási
lehetőségünk van, mint azelőtt. Úgy értem, kiszállhatunk, ha akarunk. De
szálljunk ki? És hová menjünk? Magányos szobánkba a macskáinkkal?
Sejtem, hogy tökéletes férfiak egyszerűen nem léteznek - mindannyian
rengeteg türelmet, hűséget, odaadást és reményt kívánnak. És az egyik ok,
amiért ilyen mérges vagyok, az az, hogy már nagyon belefáradtam. Talán,
ha a munkámtól nem lennék ilyen kimerült, akkor több befektetni való
energiám maradna erre a nyilvánvalóan más típusú karrierre."
Ennek a nőnek még nem szeretetteljes a kapcsolat iránti magatartása. Van
némi igazság az állításaiban, de az is világos, hogy még sokat kell tanulnia
a szeretetteljes behódolás folyamatáról, amelyről ő egyelőre azt hiszi, hogy
az "munka". És azért érzi munkának, mert még él benne az ellenállás vele
szemben; ahol védekező ellenállás van a megadással szemben, ott a
folyamat valóban fáradságosnak ígérkezik. A szeretett férfi előtti
meghódolásnak (és itt feltételezzük, hogy jól választotta társát a nő) az
öröm és a győzelem érzését kellene keltenie, mivel a nő nyeresége nem
csupán abból a fokozott szeretetből és gyöngédségből származik, amit a
férjétől kap, hanem abból is, hogy megújultnak érzi j magát az életet is.
 MÉLY LÉLEGZETVÉTEL

A nőnek azonban először is hajlandónak kell mutatkoznia arra, hogy

engedje, egyszerűen megengedje az életnek, nyugodtan és őszintén, hogy
megtörténjen. Fizikai szinten valami olyan egyszerű dolog, mint a mély
lélegzetvétel, hatalmas segítséget nyújthat a behódolási folyamatban.
Marion Woodman megjegyzi, hogy sok, agyonhajszolt betege élete
legnagyobb részében szó szerint visszafojtotta a lélegzetét. Ezeknek az
erőteljesen védekező típusú nőknek számára az, hogy "engedjük",
egyszerűen hagyjuk, hogy megtörténjenek a dolgok - egyenlő lenne azzal,
hogy megadják magukat az ellenségnek. A laza testi és lelki tartás képessé
teszi majd a nőt arra, hogy készségesebben fogadja el annak a férfinak a
fogyatékosságait, akivel szövetséget akar kötni, és akinek behódol. Eleinte
azonban ijesztőnek tűnhet ez a nyitottság, és esetleg nehéznek látszik az
elérése.
A modern nő - jellemző módon - a lassú haladás kudarcát érzi, mert
tipikus Amazonként azt kívánja, hogy minden azonnal megtörténjen. De a
váltás a hatalomtól a szeretet felé lassú és fokozatos fejlemény, amely
gyakran tele van összeütközéssel és kétértelműséggel.
Kezdetben gyakran jelentkezik az üresség vagy a legyőzöttség érzése.
Idézzük fel megint Hippolyta megjegyzését, amelyet akkor hallottunk tőle,
amikor először adta meg magát Thészeusznak: "Nem vagyok semmi." Attól
félnek, hogy ha valaki egyszerűen csak van és nem csinál semmit, akkor
szétesik, akkor nemlétezővé válik. Gyakran bukkan elő a sértett büszkeség
és a harag is. Mindezzel foglalkozni kell, mert minden nőnek át kell élnie
ezeket az érzéseket, és kezelnie kell ezeket az összeütközéseket a maga
sajátos, egyéni módján.
Fontos megjegyezni, hogy a női ösztönöket nemcsak érezni és átélni kell,
hanem a férfias adottságokkal együtt bele kell vegyíteni az egyén
személyiségének egészébe. Ha csupáncsak kiéljük a személyiség korábban
tudattalan vonatkozásait, akkor valójában nem építjük azokat teljesen az
énbe. A nőiesség teljessége megkívánja, hogy igazi tudatosságot vigyünk a
primitív, de erősen rettegett női ösztönökbe (ez az, amiben az Amazon igazi
segítséget nyújthat). Röviden ez azt jelenti, hogy az ember ne tévessze
össze újonnan megtalált női képességeit a behódolással, és ne fejvesztetten,
őrült módon juttassa kifejezésre azokat. Woodman szavaival szólva ez azt
jelenti, hogy "tegyük a lovast a lóra, és hagyjuk, hogy a lovas hozza a
döntéseket".
Elkövetünk majd hibákat. Minden magatartásváltásban benne van a
túlzásokra való hajlam, minden forradalmárban van egy adag vakbuzgóság.
Az inga azonban hamarosan visszalendül egy kiegyensúlyozottabb
helyzetbe, és kialakul a test és a lélek közötti harmónia érzése. A nő ekkor
képessé válik egy olyan kapcsolat megteremtésére egy férfival és a világgal,
amely inkább együttérzésen és megértésen alapul, mint a függőségen és a
hatalmon. A nő ekkor igazán a saját nőiességéből fakadóan cselekszik, a
saját egyéniség-érzéséből, nőként és teljes emberként.
 "CSÓKOLJ MEG KATÁM!"

William Shakespeare A makrancos hölgy című darabja a nehéz behódolás

klasszikus története. Kata, a darab főszereplője nem hord ugyan aktatáskát
(sem annak XVI. századi megfelelőjét), alaptermészete mégis olyan, mint
egy Amazon nőé: kasztráló, makrancos, csípős nyelvű, igencsak uralkodó,
önfejű, önző, és nem hajlandó megengedni egyetlen férfinak sem, hogy
megmondja neki, mit tegyen.
Apja, aki teljesen oda van lánya viselkedésétől, és aki ki akarja már
házasítani, hogy húga is férjhez mehessen, rendkívül nagy hozományt ígér
annak a férfinak, bárki legyen is, aki hajlandó Katát "megszelídíteni" és
feleségül venni. Jön Petruchio a városból - egy merész és életerős fickó, aki
éppen le van égve egy kissé anyagilag. Megígéri az apának, hogy
"megszelídíti a makrancos hölgyet" a tökéletes szerelem nevében, és Kata
hamarosan, mint "férjének és urának", önszántából adja meg magát neki.
Egész sor vidám csetepaté következik, szóbeli sértegetések, inzultusok,
büntetés, ilyen-olyan tiltások, megalázás és mindenféle manipuláció. Fontos
azonban megjegyezni, hogy Petruchio a nehéz természetű Katát
kedvességgel és példamutatással szelídíti meg, nem pedig erőszakkal.
Ezerféleképpen mutatja meg a nőnek, hogy mennyi kellemetlenséget szerez
csupán a hatalomvágy; Kata pedig hamarosan megérti, hogy a lágy hangot
és a kedves modort sokkal jobban kedvelik, mint a csípős nyelvet és az
erőszakosságot. Petruchio nem mindig viselkedik finoman; néha
észveszejtő "leckéket" ad fel, például a verőfényes napsütésben ragaszkodik
hozzá, hogy ami süt, az a Hold és nem a Nap:

PETRUCHIO: Az áldóját! Csak lennénk már apádnál!

Nagy Isten, mily szépen ragyog a Hold!
KATALIN: A Hold? A Nap! Hisz nincs is holdvilág.
PETRUCHIO: Azt mondom, ily szépen a Hold ragyog.
KATALIN: De én tudom, a Nap orcája ez!
PETRUCHIO: Anyám fiára - az meg én vagyok. -
Hold, csillag s bármit mondok: az legyen. (26)
 Ez a nevetséges párbeszéd még három sorral folytatódik, s utána
Hortensio nyomatékosan megkéri Katalint, hogy ismerje el Petruchio
igazát, különben soha nem érnek útjuk végére. így aztán, nagy bosszúsan
Katalin végül mégiscsak enged:
KATALIN: Gyerünk tovább, ha már eddig vagyunk,
Legyen hát Hold - vagy Nap - ha jólesik.
S ha kedved szottyan mécslángnak nevezned, Szavamra, eztán
az lesz nékem is! (27)

De még ez sem elég. Miután rávette Katát arra, hogy déli verőfényben
elismerje, hogy a Hold sütött, Petruchio egy gyors pálfordulással felnéz az
égre, és hazugnak nevezi a nőt, mondván, a bolond is láthatja, hogy az
"áldott Nap" az, ami süt. Kata azonban már rájött, hogy mire megy ki a
játék, és ennek megfelelően így válaszol:

KATALIN: Az áldott Nap - az Isten áldja meg!

De nem a Nap, mihelyt nem mondod annak,
S a Hold oly változó, miként kedélyed, Aminek éppen hívod,
mindig az!
Nyugodj meg hát, ehhez tartom magam. (28)

Miképpen történhetett meg, hogy ez a szellemes, sziporkázó és látszólag

szelídíthetetlen nő elért egy olyan pontra, amikor elismerte, hogy neki
magának éri meg, ha megadja magát? A játék itt még nem egyértelmű, de
az világos, hogy Kata egyfajta nyugalmat és békét talált, amelyet nem
élhetett át, amíg hadakozott a férfival. Heves temperamentumát nem
vesztette ugyan el, de végül is rájött, hogy könnyebb szeretni és szeretve
lenni Petruchio által, mint hadban állni vele.
Igen érdekes, hogy az emberek őszintén csodálkoznak Kata tökéletes
megváltozásának tényén, azon, hogy makrancos hölgyből szerető feleség
lett. Sokkal csodálatra méltóbbnak találják őt, mint azokat, akik mindig is
engedelmesek voltak. Kata megértette a nőiesség erejét, méghozzá olyan
módon, ahogyan egy természettől fogva nőies nő erre nem lett volna képes,
mert ő össze tudta vetni a nőiességet azokkal a férfiasabb
viselkedésmódokkal, amelyekről még csak nemrég, oly vonakodva mondott
le. Kata tehát úgy döntött, hogy okosságát és hatalmas energiáját inkább
arra használja, hogy támogassa a férjét, s nem arra, hogy harcoljon vele.
A darab akkor éri el tetőfokát, amikor Kata lelkes beszédet intéz a város
asszonyaihoz, kérlelve őket, hogy fogadják el nőiességüket, de
szeretetteljesen adják meg magukat férjeiknek:

Urad, gazdád és életed a férjed,

Uralkodód, fejed, gondviselőd,
Ki téged eltartandó, szánja testét
Nehéz munkára, szárazon-vizen;
Virraszt éj viharán, fagyos napon,
Míg otthon kellemes melegben ülsz,
S egyéb viszonzást nem vár tőled el,
Csupán jó szót, szófogadást, szerelmet:
Szerény fizetség ily szolgálatért! (29)

De várjunk csak. Ez akkor volt. A nők ma nem ülnek "otthon kellemes

melegben"; a legtöbbjük házon kívül sürög-forog, éppúgy, mint a férfiak. A
modern nőkre nézve hátrányosan változtak az idők, a férfiak és a nők
azonban ugyanazok maradtak. A zsémbes feleség, akár odakint a
nagyvilágban van alkalmazásban, akár odahaza, még mindig istenverése a
környezet számára, mert nem létezhet harmónia, míg hatalomvágya
fönnmarad.
Furcsa és izgalmas, a Jung-tanitványok által "szinkronicitás"-nak
nevezett dolgok kezdenek történni akkor, amikor egy nő megadja magát a
békének és a szeretetnek, és beépíti személyiségébe a nőiség vonásait. A
körülötte lévő férfiak is kezdenek megváltozni. Igazibb és érettebb férfiak
kezdenek megjelenni az életében, olyanok, akik szintén tudatosságra
törekednek a kapcsolataikban. Petruchióhoz nagyon hasonlóan ezek a
férfiak jelentősen megkönnyíthetik a nő átalakulási folyamatát. A belső
lelki átalakulást, amely a behódoláshoz társul, igencsak meg tudja
könnyíteni egy készséges és lelkes Petruchio, akinek van bátorsága golyót
ereszteni a nő King-Kong lelkűletének közepébe. Hogy ezt mérgesen teszi-
e, avagy könyörtelen bátorsággal és hittel, az a férfi természetétől, a nő
természetétől és kapcsolatuk jellegétől függ.
Jóllehet a férfi megteszi ezt, pontosabban a nő megengedi neki, hogy ezt
megtegye, nem kétséges, hogy a nőnek az önkéntes behódolás egy
fajtájával van dolga. Ez egy természetes, noha kevéssé értett eleme a női
léleknek, amelyet pszichoanalitikai szakkifejezéssel "női mazochizmus -
ként emlegetnek.
"AZT AKAROM, AMIT TE AKARSZ"

Mi is valójában a "mazochizmus"? A legtöbb ember számára a

mazochizmus az örömmel és a fájdalommal, a szenvedővel és a
szenvedtetővel kapcsolatos képzeteket jelenti. A valóságban azonban ez az
elképzelés rossz nyomon jár. Helyesebb a mazochizmust úgy felfognunk,
mint azt a kívánságot, hogy inkább elviseljük a fájdalmat, mint okozzuk;
hogy inkább lemondunk az uralomról, mint megragadjuk; hogy inkább
meghódolunk az élet előtt, mit irányítjuk azt. Ebben az értelemben a
legtöbb nő valóban mazochista. Az ugyanis a nő természetéhez tartozik,
hogy minden áron létrehozza és megoltalmazza az életet. Havonta meg kell
adnia magát menstruációs ciklusa realitásának; terhességben és
gyermekszülésnél ismét alá kell vetni magát olyan erőknek, amelyek fölött
nincsen hatalma. Mindehhez fájdalom is társul, olyan fajta fájdalom,
amilyet csak a nők ismernek. És minden kiegyensúlyozott személyiségű nő
tudja, hogy a fájdalommal való szembeszegülés csak annak fokozódásához
vezet. Az egyénnek - bizonyos értelemben - meg kell tanulnia "sodródni az
árral", meglovagolni a hullámokat és győztesen kerülni ki a másik oldalon.
A nők tudják, hogy "a szeretet hosszútűrő", és a nők megadják magukat a
szerelemben oly módon, amit a férfiak sohasem tudnak megérteni.
A nők azonban diadalmaskodnak is a szerelemben, mivel behódolási
hajlandóságuk segítségével a kapcsolat kötelékeit rendkívül szorosra
húzzák. Ez az, ami miatt az igazán nőies nő gyakran mondja ezt a férjének:
"Azt akarom, amit te akarsz." Ha a férfinak piros ruhában tetszik a nő,
akkor a nő pirosat fog fölvenni. Ha a férfi nem szeret repülőgépen ülni,
akkor a nő hamarosan azon kapja magát, hogy vonaton utazgatnak. Ha a
férfi vajjal eszi a pirítóst, a margarin el fog tűnni az asztalról. Minél jobban
behódol a nő a férfinak, annál inkább azt szeretné, amit a férfi is - akár
szándékában áll ez, akár nem.
A behódolásnak ez a folyamata oly hatalas, hogy szinte mágikusnak
tűnik. Ez az, amitől a férfi úgy érzi, hogy a nő kizárólag az övé, ez az,
amivel megkedvelted magát a nő a férfival, és arra készteti, hogy gondját
viselje. Ilyen módon az intimitás és a bizalom erős köteléke - az egység, az
egység érzése - jön létre a két szerelmes között. Gyakran előfordul, hogy
amikor a nő azt mondja, hogy azt akarja, amit a férfi, a férfi is úgy dönt -
talán öntudatlanul -, hogy ő is azt akarja, amit a nő; hogy ő sem szeretne
semmi mást, csupán, hogy ellássa a nőt mindennel amit ő akar.
De lehet, hogy a férfi durva lesz, goromba és követelőző. Ez az a pont,
ahol a nőnek a Fekete Madonnájához kell folyamodnia, és meg kell
állapítania azokat a határokat, amelyekhez kifejezetten ragaszkodik. Az a
nő, aki harmonikus éntudattal és erős erkölcsi alapelvekkel rendelkezik,
nem tétovázik e határok kérdésében. Másoknak viszont komoly problémáik
lehetnek e tekintetben, és esetleg pszichoterápiára is szükségük van abból a
célból, hogy megtanulják, hol kell meghúzni a határokat az olyan férfiaknál,
akik túl sokat követelnek. A testi sértés olyan riasztó jel, amelyet sohasem
szabad figyelmen kívül hagyni; ezen a ponton a nő azonnal vessen véget a
behódolási folyamatnak és szakítsa meg a kapcsolatot. A beteges
viselkedést meg kell különböztetni azoktól a természetes kísérletektől a
férfi részéről, amelyek arra irányulnak, hogy uralkodjon a környezetén;
szélsőséges esetekben szakember segítségére is szükség lehet.
A legtöbb nő azonban ösztönösen érzi, hogy miről van szó. A férfi uralmi
törekvéseinek természetes megjelenése esetén az érzések egész sorát élheti
át, az alig leplezett szórakozástól és türelemtől az enyhe idegenkedésen
keresztül az elkeseredett dührohamig. De egy felbőszült és veszélyes hím
jelenlétében az alapvető érzés, ami a nőn úrrá lesz, az a félelem. Egy rossz
ember az akaratát alapvetően a félelem és a megfélemlítés eszközeivel
érvényesíti. Egy jó embernek azonban, mint Petruchionak is, nem kell
megijesztenie a nőt ahhoz, hogy irányítsa. Az ilyen férfi tudja, hogyan
küzdjön szeretettel a hatalomért.
Amikor egy nő szeret valakit, és igazán kötődni akar hozzá, vissza kell
vonnia arra vonatkozó képzelgéseit, hogy milyennek szeretné látni, és el
kell fogadnia olyannak, amilyen. Ez a behódolás. Ilyenkor nem ruházzuk
föl a férfit a Kísértet-Szerető tulajdonságaival, és nem kérjük arra, hogy
rejtett elvárásaink szerint éljen, hanem elfogadjuk őt olyannak, amilyennek
találjuk, és örülünk mindannak, ami ő.
 "JOBBAN ELVAGYUNK A FÉRFI NÉLKÜL"

A modern Amazon nő csak nagyon nehezen tudja megszabadítani magát

az irreális elvárásoktól, mert megbéklyózva tartja őt a Kísértet-Szeretője. Ez
az, aki nem engedi, hogy "egy másik férfinak" behódoljon. Ahogy azt a
hetedik fejezetben láttuk, a modern nő ahelyett, hogy elfogadná, csodálná és
megbecsülné a férjét, gyakran kritizálgatóvá, rosszmájúvá és végső soron
kasztrálóvá válik vele szemben. Egy férfi általában visszavonul az ilyen
kirohanások elől, hogy aztán még azt a hangos megjegyzést is megkapja
Amazon barátnőjétől, hogy ő "jobban elvan férfi nélkül".
Artemisnek ezek a mai Hold-Szüzei gyakran gyorsan egyetértenek;
titokban attól félnek, hogy elveszítik megbízható és elérhető társukat-
barátnőjüket egy "érzéketlen" férfival szemben. Sok évvel ezelőtt ez pont
fordítva volt. A nők megértették és támogatták egymást az alárendelődés
folyamatában, mert a férfival kialakított köteléket központi jelentőségűnek
tekintették a teljes és sikeres élet szempontjából.
Az Amazon anyák szintén sikeresen gátolhatják a mai nők alárendelődési
kísérleteit. Vegyük például C., a huszonkilenc éves Amazon nő és absztrakt
művész esetét, aki az "Amazon páncél leolvasztása" előtt sohasem kapott
ajándékot, és nem részesült semmiféle igazi védelemben vagy
gondoskodásban a férfiaktól. Mint a legtöbb művész, ő is anyagi gondokkal
küszködött, bár szakmailag igen sokra tartották és mérsékelt sikerei is
voltak. Szellemileg független volt, szexuálisan pedig agresszív, szeretőit
kénye-kedve szerint válogatta, hogy aztán huszonkilenc évesen még mindig
egyedül éljen egy műterem-lakásban, éppen hogy kijöjjön a jövedelméből
és elkezdjen pánikba esni a jövője miatt.
C. hozzáfogott felülvizsgálni értékrendjét, és rájött, hogy nagyon mélyen
a szükségét érzi, hogy találjon egy olyan férfit, akivel ezentúl együtt tudja
tölteni az életét. Eközben rájött arra is, hogy fejlesztenie kell eddig
elnyomott nőiességét. Hamarosan másként kezdte látni a saját helyzetét és
új, barátságosabb és fogékonyabb módon viszonyult a férfiakhoz. Vonzó
lett számára sok olyan egyszerű ember, akiket azelőtt visszautasított, és
hamarosan két, egyaránt partiképes férfi is megjelent az életében, akiknek
házassági szándékai voltak. Nőiességének visszanyerése óta először tudta
arra ösztönözni a férfiakat, hogy gondoskodjanak róla. Amikor aztán N.
(akivel addig még csak le sem feküdt) átnyújtotta neki hitelkártyáját, és ezt
mondta "vegyél magadnak valami szép ruhát a szombat esti vacsorához" - ő
úgy érezte magát, mint egy fiatal lányka az első randevú előtt. Örömében
ugrándozva rohant megtelefonálni anyjának a nagy eseményt, de csak
szemrehányásban volt része: "Micsoda? Azonnal add vissza neki! Mit
gondol, kicsoda ő? Csak nem hiszi, hogy nem tudod magadat ellátni?"
Ez az Amazon anya azt gondolta: "Hogyan merészeli ez a férfi azt hinni,
hogy jobb ember nálad!" A valóságban azonban a fiatal nő anyagi
gondokkal küszködött, és örömmel fogadta új udvarlója nagylelkű
gesztusát. Nem volt ő jobb a férfinál, és ezért is lelkesedett iránta, nem
csupán a pénzügyi dolgok miatt, hanem más szinteken is. A férfi határozott,
sőt agresszív volt a saját dolgai intézésében. Hajlandó és képes volt arra,
hogy átvigye a nőt a saját területére, és nem kívánt behatolni az övébe.
Röviden - egy Igazi Férfi volt, az első, akit tizenéves kora óta C.-nek
sikerült magához vonzania. Ám anyja, aki saját nemzedékének legtöbb
asszonyához hasonlóan egy Igazi Férfival élte le az életét, a védelmet és
támogatást nem tekintette olyan fontosnak a lánya jóléte szempontjából,
inkább azt kívánta a lányának, ami az ő életéből hiányzott: a
függetlenséget.
Az Amazon nő "függetlensége" természetesen nem több illúziónál.
Független lehet a férfiaktól, de rendkívül erősen függ Kísértet-Szeretőjétől,
a barátnőitől és a munkájától - továbbá az anyjától. A pszichológusok
"interdependensnek" nevezik az olyan érett felnőttek kapcsolatát, amelyben
két független személy megengedheti magának, hogy egymástól függjön.
Más szóval - ez a két ember képes arra, hogy önmagáról gondoskodjék, de
inkább azt választják, hogy segítenek egymásról gondoskodni. Az ember
fejlődése során, szerencsés esetben a függés (a csecsemő- és a gyermekkor)
állapotából a függetlenség (kamaszkor és korai felnőttkor) állapotán át az
egymástól függés (érett felnőttkor) állapotába jut el. Ez az élmény
legjobban az intim és elkötelezett szerelmi viszonyban jelenik meg.
Az egészséges emberi fejlődés egyik ismertetőjele a kötődési képesség.
Kötődnünk márpedig kell, akár tudatosan, akár öntudatlanul. Az érzelmi
önállóság illúzió. Ha nem kötődünk egy férfihoz, akkor a nőkhöz, a
munkánkhoz vagy a fantáziánkhoz fogunk kötődni.
 AZ ALÁRENDELÖDÉS FELTÉTELEI

A megadás, az alárendelődés sohasem feltétel nélküli - sem a háborúban,

sem a szerelemben. Minden megadásnak vannak feltételei. Alárendelődnie
kell, de ahogyan azt a hatodik fejezetben láttuk, a nőnek megvan a
lehetősége arra, hogy megválassza a férfit. Ha figyelembe vesszük, hogy a
kiválasztottnak olyan hősnek kell lennie, akinek a nő a jövőben nagyon sok
személyes hatalmát átadja, akkor belátható, hogy a hős kiválasztása
létfontosságú lépés. Ha a nő "örökkévalónak" akarja tekinteni a házasságot,
akkor az őszinte alárendelődésnek ez az első lépése félelmetesnek tűnhet, és
rendkívüli elővigyázatossággal kell hozzákezdeni.
Ha egyszer túljutottunk a hős kiválasztásán, meg kell alkudni az
alárendelődés feltételeiben. Az a nő, aki már azelőtt odaadja a testét egy
férfinak, mielőtt még egyáltalán hozzákezdene tárgyalni a feltételekről -
ahogy azt a legtöbben teszik -, nagy kockázatot vállal. Odaadja a testét
(időnként még a lelkét is), azután hónapok, de néha egyenesen évek múlva
talán újra akarja tárgyalni az alárendelődés feltételeit, észre sem véve, hogy
az ügy már lezárult.
Mielőtt egy nő odaadná mindenét, testét és lelkét, (ami tulajdonképpen az
alárendelődés lényege), végig kell gondolnia, hogy tulajdonképpen mit is
vár el, mit kíván. Sokan bizonytalanok ebben a kérdésben, állítván, hogy
amit akarnak, az valójában csupán egy megfelelő kapcsolat, holott igazából
titokban a házasságra vágyik. Csakhogy elmúltak már azok a "régi szép
idők", amikor a házasságot követte a testi és lelki alárendelődés (bár néhány
nő most ehhez tér vissza). A legtöbb mai férfi már ahhoz szokott hozzá,
hogy gyorsan és könnyen megkapja a szexet, és nem kell házasságot vagy
elkötelezettséget ígérnie a szexuális viszony kialakulása előtt. A társadalmi
és szexuális erkölcsök ilyen változásának következtében a nő ma úgy érzi,
hogy kénytelen - és akarja is - a házasság előtti testi kapcsolatot. Ez
azonban valahogyan behatárolja a nő tárgyalási pozícióit, bár a testi
behódolásnak nem kötelező lelkinek is lennie. Egy nő odaadhatja a testét,
de meg kell őriznie magának a lelkét, amíg a férfi odaadása nem olyan erős,
mint az övé.
Hallgassuk meg T., a csinos, de soha férjhez nem ment kardiológus
"sikersztoriját":
"Nagyon készségesen találkozgattam egy férfival tíz hónapon át. Valóban
álmaim férfija volt. Őrülten szerelmes voltam belé, de sohasem voltam
képes ezt megmondani neki. Sosem hagytam föl a vele való versengéssel.
Azt hiszem, egyszerűen képtelen voltam érzelmileg alárendelődni.
Megtartottam az érzelmeimet magamnak, és arra vártam, hogy ő fejezze ki
a maga érzéseit. Valahányszor egy másik barátnőjéről beszélt nekem, én is
meséltem valamelyik barátomról. Valahányszor a jövedelmével hencegett,
én még annál is szebbnek meséltem az enyémet.
Kapcsolatunk szexuálisan pompás, intellektuálisan serkentő volt, de
sohasem volt képes érzelmileg is szilárd talajra lelni. És akkor robbant a
bomba, amikor bejelentette, hogy egy másik nőt vesz el feleségül - teljes
volt a csőd! Első gondolatom az volt, hogy én is közlöm, hogy szintén
férjhez megyek valaki máshoz. De nem voltam rá képes. Ehelyett kitört
rajtam a sírás. Azt mondtam neki: 'Szeretlek! Oly sokat jelentesz nekem,
sokkal többet, mint amennyit ebből valaha is képes voltam elárulni.’
Zokogva meséltem el neki, milyen nagy része volt az életemnek.
Megdöbbenésemre nyugodt hangon így válaszolt: ’Én is szeretlek.’ Ez
leolvasztotta rólam az Amazon páncélt. Úgy eltöltött a szeretet iránta, hogy
nagyon vágytam rá, hogy az 'asszonya legyek’. Elkezdtem kis dolgokban,
köznapi ügyekben engedni, egyeseket tréfára vettem, másokon higgadtan
felülemelkedtem. Visszatekintve most már látom, hogy alárendelődésem
akkor kezdődött, amikor 'kinyíltam' és kinyilvánítottam az érzelmeimet.
Jutalmul viszonozta ezeket az érzelmeket. Kapván egy lehetőséget, és
megtudva, hogy ő is szeret, biztatást éreztem arra, hogy folytassam
alárendelődésemet, választva szerelem vagy hatalom között.
Egy hónappal később szakított a menyasszonyával. Ezalatt sokkal
közelebb hozott bennünket egymáshoz az, hogy újszerűén viselkedtem. Azt
mondta nekem, hogy most már látja a 'puhább oldalamat’ is, amit ő nagyon
szeret. Elkezdett törődni velem és gondoskodni rólam úgy, ahogy azelőtt
sohase, gyakran telefonált, ajándékokat vett és tanácsokat adott. Felnőtt
életemben először éreztem magam inkább nőnek vele, s nem csupán egy
orvosnak vagy egy ’kortársnak’."
Ám a sztorinak itt még nincs vége. Ez, a nőiségére frissen ráébredt nő,
akit átalakított a szerelem hatalma- és a saját nőiessége, tovább ment e
hatalom a kihasználásában, és elkezdett korlátokat kitűzni a kapcsolatban és
tárgyalni a házasságról. Hogy ezt miképpen csinálta végig, arról a
kilencedik fejezetben lesz szó, mert az a nő, aki titokban vágyik a
házasságra, de kudarcot vall az érte folyó alkuban, az valóban mazochista, a
szó kórtani értelmében. Az igazán egészséges nő csak akkor rendeli magát
alá teljesen a szerelemnek, ha szerelmet és gondoskodást kap viszonzásul.
Egy nőnek a lelki tulajdonságai a viselkedésében, a férfi iránti odaadásban
fejeződnek ki. És valóban - ha egy nő igazán odaadja magát egy férfinak,
akkor úgy is tekinthetünk rá, mint a férfi "lelki társára". De megadni
mindezt egy férfinak, anélkül, hogy házassági ígéretet kaptunk volna tőle,
az a feltétel nélküli alárendelődéssel és a semmit sem nyeréssel
egyenértékű. Vagyis ostobaság, mert a szerelemben az alárendelődésnek a
nő számára győzelmet és nem vereséget kell hoznia.
De térjünk át utolsó fejezetünkre, amelynek témája a nőiség kiteljesítése a
házasság révén.
 KILENCEDIK FEJEZET
Az Amazon Hölgy: A nőiség kiteljesítése a
házasság révén

"Hites feleségedül fogadod-e ezt a Nőt, hogy Isten Akaratából együtt

éljetek a házasság szent kötelékében? Fogod-e szeretni, vigasztalni, tisztelni
és oltalmazni betegségben és egészségben; és lemondva mindenki másról,
magadat csak az ő számára fenntartani, míg a halál el nem választ
benneteket egymástól?
A férfi azt válaszolja: 'Igen.’"
E szavakat majd minden nő nagyon-nagyon szeretné hallani hősétől, de
hogyan vehető rá a hőst, hogy e szavakat kimondja? A nők általában még
mindig ragaszkodnak ahhoz a romantikus elképzeléshez, hogy a férfiak
lángoló hévvel fussanak utánuk, térden állva könyörögjenek nekik, és
levegyék őket a lábukról. Ez azonban sajnos csak ritkán fordul elő, és a nő
azon kapja magát, hogy egy úgynevezett "elkötelezett" viszonyban telik-
múlik az ideje, ám mégsem képes vonakodó szerelmesét az oltárhoz
csalogatni.
 A HÁZASSÁG ELŐNYEI

Kétségkívül sokféle kapcsolat létezik, amelyben egy férfi és egy nő

szerelmi viszonyban van egymással, de egyik sem közelíti meg azt a
teljességet, amit a házasság nyújt. Ugyanakkor a házasság bármely más
kapcsolatnál jobban próbára teszi azt a képességünket, hogy ki tudjuk-e
teljesíteni, ki tudjuk-e használni a nőiesség mind a négy oldalát, különösen
a Madonnát, az asszony lelkét. A legtöbb házasság nagyszerűen indul, tele
reménnyel és ígérettel. Az emberek sokféle okból házasodnak, és a
szerelem csupán az egyik közülük. A bajtársiasság, az intimitás, a
kölcsönös tisztelet, a szenvedély - ez mind, és még sok egyéb az
összetevője annak a gazdag szövedéknek, amely a jó házasság anyagát
képezi. A házasság intézményének részletes feltárása túlmutat e könyv
keretein. Ehelyett, a korábbi fejezetekkel összhangban inkább az a
szándékom, hogy megvizsgáljam, a nő sajátos szerepét a sikeres
házasságban, azokkal az érzelmi és szellemi előnyökkel együtt, amelyek a
szeretetteljes odaadásból fakadnak.
Nem minden szerelem képes átváltozni, illetve nem is kell, hogy mind
házassággá alakuljon. A házasság előnyeinek igazán semmi köze a
romantikus szerelem érzelmi viharaihoz, amelyek aztán általában
lecsendesednek. Természetesen rendkívül fontos mozzanat az, hogy legyen
valami "szerves kötődés", valami, ami igazán vonzó a férfi számára,
különben a nőnek aligha sikerülhet harmonikus kapcsolatot kialakítania
vele. A házasság előnyeinek sokkal több közük van a hétköznapi
bajtársiassághoz, a kölcsönös támasz-nyújtáshoz, a beleérzéshez és az
együttérzéshez, és egészen egyszerűen ahhoz, hogy van egy "legjobb
barátunk".
Az egyedülállók életének is megvannak a maga örömei, amint azt a
legtöbb mai "felszabadult" nő is tanúsíthatja, de legtöbbünk lelke mélyén
ott él a gyanú, hogy - Judith Viorst költőnő szavaival - "férjnél lenni jobb".
Férjes asszonynak lenni - valóban ez az, amire a legtöbb nő vágyik, annak
ellenére, hogy a nők újabban el vannak bűvölve a személytelenség
világától, de a szívük, úgy tűnik, még mindig kötődésekre vágyik. Ha az
ötvenes évek háziasszonyának túlméretezett önfeláldozása rabságnak
bizonyult is anyáink számára, nyugodtan állíthatjuk, hogy a nyolcvanas
évek asszonyának érzelmi elkülönülése épp oly korlátozónak bizonyult
lányaik számára. Az igaz, hogy nem minden nőnek van szüksége arra, hogy
férjhez menjen, de azért sokan megtapasztalták már, hogy csak a "szívünk
mélyén" szeretni egy férfit - kevésbé kielégítő. A sikeres karrier a
magánélet sikerei nélkül csak soványka győzelem.
Rádióműsoromban majd minden éjjel újabb meglepetést okoz nekem,
hogy a nők milyen kitartóan bajmolódnak a szerelemmel. Mintha
ösztönösen éreznék, hogy keményen fogva tartja őket férfias
személyiségoldaluk. Arra vágynak, hogy megszabaduljanak tőle, hogy
újból kapcsolatba kerüljenek nőies mivoltukkal. A szerelem égetően fontos
szerepet játszik a nők életében manapság is, de a sors iróniája, hogy
gyakran nem tudják, hogyan kell szeretni, mivel a nagy szerelem jórészt
vak, irracionális és ellentmondásos, és ez szemben áll az általuk elfogadott
logikus és férfias életfelfogásnak.
A mai nő meg akarja tapasztalni a szerelmet, de gyakran nem tudja,
hogyan tegye azt, hogyan váljon igazán szerető nővé. Bár Érosz - a
szerelem maga - ott rejtőzik a nőies lélek mélyén, a mai nő gyakran
tragikusan el van zárva ettől a szellemi forrástól. A nő legfőbb ereje régen
az ösztöneiben volt, most viszont éppen ez a leggyengébb pontja. Hogyan
tudunk újból kapcsolatot teremteni azzal, ami egykor oly természetesen
adódott? Hogyan tudjuk megtanulni azt, ami gyakorlatilag megtaníthatatlan,
ami alapvetően művészet, női rejtély?
Az öntudat felébresztése és felrázása érdekében először is vennünk kell a
bátorságot, hogy mégis taníthatóvá tegyük a taníthatatlant. E próbálkozás
egyik módja az, hogy inkább úgy próbáljuk megközelíteni a nőiség
elbűvölő művészetét, mint valami játszmát, egy női játszmát, s nem mint
művészetet. Egy játékot ésszel meg lehet tanítani; a művészet viszont
ösztön, megérzés. A mai nő oly messzire távolodott már nőies érzéseitől,
hogy a nőiesség ősi művészetét le kell fordítani számára a játék nyelvére,
abból a célból, hogy tudatossá váljon, s megértse, hogyan is kell azt
eljátszani. A művészet rejtélyes, de a játszmát meg lehet magyarázni.
Ahhoz, hogy gyengéden elvezessünk egy férfit azon az úton, amely az
elkötelezettséghez és házassághoz vezet, a lehető legnagyobb türelemre,
körültekintésre, érzékenységre és a legjobb időzítésre van szükség. Az
ilyesmi kényes és erőróbát jelentő feladat. Azt igényli, hogy a nő
valamennyi képességét latba vesse, és mozgásba hozza személyiségének
mind a négy oldalát: az Amazont, az Anyát, a Madonnát és a Kurtizánt. A
házasság, amint már láthattuk, gyakran nem egyszerűen "megtörténik" egy
nővel, a férfival viszont igenis megtörténik. A férfi rendszerint még csak
nem is sejti, hogyan jöhetett létre az egész, mivel a nő "viszi a prímet" a
kapcsolatban, a férfi tudtán kívül. Ez az úgynevezett "bársonykesztyűbe
bújtatott vaskéz", így jellemezhetjük a határozottan nőies nőt, azt a nőt, aki
korunk lényegét személyesíti meg. Szándékosan neveztem el ezt a bátor és
mégis nőies nőt "Amazon hölgynek", egy olyan szó használatával, amelyet
már régóta nem kedvel senki. Ha egyszer a modern nő "Többé-már-nem-
Hölgy" - ahogy azt a negyedik fejezetben mutattuk ki -, akkor itt az ideje,
hogy újból az legyen: az Amazon Hölgy a modern idők asszonya, aki
szeretetteljesen és örömteli módon egyesítette a nőiesség mind a négy ágát
személyisége leljességében. És ez az új Amazon Hölgy nagyon is sokat
törődik a kötődéssel, és úgy tekint a házasságkötésre és a házasságra, mint
az ember életének egyik nagy lehetőségére.
 AZ AMAZON - A NŐIESSÉG SZOLGÁLATÁBAN

A meglepetés erejével hathat, mikor tudomásunkra jut - miután már oly

sokat beszéltünk e könyvben a nőiesség fontosságáról -, hogy éppen a
személyiség Amazon oldala kap a férjhez menés ügyében oly rendkívül
fontos szerepet. Mivel, egyebekről nem is szólva, a házasság alapos
átgondolást és józan ítélőképességet kíván. Minden bizonnyal itt az ideje,
hogy korunk amerikai asszonyai, akik eddig energiáikat a külvilágra
összpontosították, Amazon mivoltukat nőiességük szolgálatába állítsák.
Miként a nagy Hippolyta királynő, akinek életét átalakította a szerelem, a
mai Amazon Hölgy is kénytelen engedni ösztöneinek, és egyesíteni
önmagában az erőt és a szelídséget. És ugyan van-e jobb lehetőség a
személyiség és a nőiesség kiteljesítésére, mint egy szeretetteljes kötelék egy
férfival, ami által megszerezheti magának a nő a férj, az otthon és a
gyerekek örömét és ez állapot előnyeit?
E könyv korábbi fejezeteinek az volt a célja, hogy jobbá tegyen és
erősítsen minden szerelmi kapcsolatot. A hetedik fejezet még gyakorlati
tanácsokat is ad arra vonatkozóan, hogyan fokozzuk a férfi érdeklődését és
hogyan kövezzük ki azt az utat, amelyen választott hősünk eljut az
elkötelezettségig. Azonban még talán egy monogám viszony sem lehet
elegendő, akármilyen heves szenvedélyek fűtik is, ahhoz, hogy házassági
ajánlatot garantáljon. Lássuk most, miképpen közelíthető meg a "férjhez
menés" kényes kérdése.
 A HÁZASSÁGI ALKU

Sok húsz-harminc esztendős nő szándékosan választotta a hajadonságot

abban a hiszemben, hogy a házasság majd csak úgy adódni fog a számára,
magától, egyszer, valamikor a jövőben, amikor már "készen áll rá". Korunk
asszonyaival elhitették, hogy férjez menni könnyű, de karriert csinálni
nehéz. Sokan már keserves csalódás árán rájöttek, hogy épp ellenkezőleg, a
karrier egyengetése és kiharcolása sokkal könnyebb, mint házastársi
szerződést kötni. Lehet, hogy a "házassági alku" fogalma megdöbbentően
hat, mivel nem igazán romantikus megfogalmazás, de a férjhez menés a
valóságában ritkán történik véletlenül. A dolog ugyanis nem egyszerűen
úgy kezdődik, ahogyan akarjuk, hanem úgy, hogy eljátsszuk a nőies
szerepet, amely előmozdítja és bátorítja a szeretetteljes kapcsolatokat a
férfiakkal. A férjhez menés ezen kívül még jelentős adag céltudatosságot és
összpontosítást is kíván, talán többet is, mint amennyit a nő korábban a
karrierjébe invesztált. A férjhez menés és a férjezett állapot megtartása
legfőképpen azt kívánja, hogy az Amazon nő átváltozzon Amazon Hölggyé.
Ez az átalakulás azt jelenti, hogy a nőiségnek mind a négy vonását ki kell
használni: az Anyát, a Madonnát és a Kurtizánt arra, hogy szerelmi
kapcsolat létesüljön, az Amazont pedig arra, hogy elérjük a házasságot és
meg is tartsuk a férfit.
Nem mindenkinek van szüksége arra, hogy alkudozzon a házasságért, de
a legtöbben ezt teszik. Az átlagos férfi a házasságot csapdának tekinti,
nagybecsű szabadsága megkurtításának, és gondosan őrzött függetlensége
csonkításának. Ösztönösen érzi, hogy a házassággal nagy adag felelősség
szakad a nyakába, s férfi, noha elkötelezettségre és házasodásra is alkalmas,
akarja-e és kívánja- e, hogy éppen őt vegye feleségül.
Az a férfi, aki őszintén érdeklődik egy nő iránt, a meglehetősen
rendszeres találkozásoknak rendszerint első három hónapján belül ki akarja
alakítani a monogám viszonyt. Az ennél sokkal hosszabb idő általában
vesztes csatát jelent, azt, hogy a férfi nem igazán kívánja a nőt állandó
partneréül. Ebben a próbaidőszakban határozottan latba kell vetni a
madonnái erényeket, ultimátumot soha nem szabad előterjeszteni, nem
szabad igényeket támasztani és semmilyen formában több időt vagy
figyelmet követelni. Rendkívül fontos, hogy diszkréten bár, de másokkal is
találkozzon a nő, mivel türelmes várakozásának nagy titka az, hogy ő
tulajdonképpen nem is vár, hanem továbbra is (bár egy kissé vonakodva)
mind a magán-, mind pedig a társadalmi életben, máshol is "futtatja
magát".
Ahogyan a hetedik fejezetben rámutattunk, sokan elutasítják ezt,
mondván, hogy senki más nem képes úgy "földobni" vagy olyan boldoggá
tenni, mint az egyetlen, az igazi partner. Hiszen még egy Amazon Hölgy is
hajlamos arra, ha őrülten szerelmes, hogy a monogámiát válassza, noha
esetleg ezt nem is kérik tőle. Ez hiba, minthogy az a nő, akit más férfiak is
kívánnak, sokkal vonzóbb, mint aki csak otthon várakozik a telefon
mellett.
"Árverést kell rendezni!" - válaszolta elég nyersen egy elegáns úriember
barátom, amikor azt kérdeztem tőle, hogy szerinte mi a legügyesebb
férjhezmenési akció. Az általa megkérdezettek közül ő legalább hajlandó
volt bevallani, hogy egy kis egészséges versengés az egyetlen, ami esetleg
át tudja őt lendíteni a holtponton, és elvezetheti a tartós elkötelezettséghez.
Az Igazi Férfiak természetükből fakadóan uralkodó típusúak. Nem szeretik
elveszíteni azt, amit kincsként megszereztek.
"Hagyjunk szabad választási lehetőségeket" - ez a négy bűvös szó
segíthet abban, hogy a házasságról folyó alku korai szakaszában a nő
megállja helyét azzal a férfival szemben, aki iránt őszintén érdeklődik. Ez
megkíméli a férjül kiszemeltet a ránehezedő nyomástól, és megszerzi
számára azt a nagyon fontos érzést, hogy ő az üldöző. A régi mondásnak,
mely szerint "addig üldözi a férfi a nőt, amíg a nő meg nem fogja a férfit" -
valóságos pszichológiai alapja van, és néhány szóval sikerül megragadnia a
férfi-nő dilemma lényegét. A férfinak ahhoz, hogy házassági partneréül
kívánja a nőt, azt kell éreznie, hogy szeretik és nagyrabecsülik. De azt is
éreznie kell, hogy ő az "üldöző", s hogy a nő nem nagyon hagyja magát
utolérni.
 A más kapcsolatok, érdekeltségi területek és barátok segítenek az
izgalmat csökkenteni, és egy kicsit eltérítik az Amazon Hölgyet attól a
természetes vágyától, hogy a házassági alkut túlságosan hamar lezárja. Ne
feledjük, hogy a férfinak meg kell hagyni az irányítás illúzióját, nemcsak
ebben a kérdésben, hanem a legtöbb dologban mindvégig az egész életen át.
Ez az, amire Iréné Claremont de Castillejo édesanyja gondolhatott, amikor
ilyen tanácsot adott a lányának: "Nem rohanhatjuk le a férjünket, hanem
valahogy le kell őt vennünk a lábáról." (30) Más nők másként mondták ezt.
A férfi minden esetben ellenállást fog tanúsítani, ha a nő részéről direkt
konfrontációval találja szemben magát. Különösen persze olyan helyzetekre
érvényes ez, amelyek meghatározhatják egész életét.
 A KÉTVEGYÉRTÉKŰ NŐ

Ahhoz tehát, hogy leendő házastársként a nő a lehető legvonzóbb legyen

a férfi számára, leginkább azt tamácsolhatjuk, tanúsítson olyan viselkedést,
amit én kétvegyértékű beállítódásnak nevezek. Ez a viselkedés az igazán
nőies nőre jellemző: megtesz vagy nem tesz meg valamit, talán igen, talán
nem. Ezt a magatartást a legtöbb férfi kihívásnak tekinti, mivel lehetővé
teszi számára, hogy az üldözés és az irányítás érzését ébressze benne.
Manipuláció ez? Talán. De a legnemesebb szándékú manipuláció - a
szerelem nevében. Továbbá olyan fajta manipuláció, amit a férfiak
élveznek, és el is várnak a nőktől. Titkon hízeleg nekik, és ha igazán
szerelmesek, behódolnak neki.
Aki házasságra vágyik, de még nem érzi a férfi elkötelezettségét, annak
más férfiakkal is kapcsolatban kell lennie - talán csak plátói módon -, de
ugyanakkor világossá kell tennie saját párja számára, hogy választása őrá,
és csakis őrá esik. Ha a férfi szerelmes, zokon veszi a konkurenciát, és
megpróbálja fölszámolni. Egyesek meg fogják kísérelni, hogy ezt
egyoldalúan tegyék meg, vagyis megpróbálják rávenni a nőt, hogy hagyjon
föl a más férfiakkal való barátkozással, de nem fognak beleegyezni abba,
hogy cserébe ők se barátkozzanak más nőkkel. Ha ilyesmi előfordul, akkor
a nőben a Madonnának nagyon határozottan a sarkára kell állnia. Az
elkötelezettség és a monogámia kétoldalú, és kölcsönös beleegyezésre van
szükség mindkét fél részéről.
Azok a nők, akik nem igen boldogulnak e téren, szembe kell, hogy
nézzenek azzal a ténnyel, hogy alighanem rosszul vagy a realitásokkal nem
számolva választják meg hősüket. Az ilyen nőnek talán nem árt, ha
újraolvassa a hatodik fejezetet, s tisztázza magában, hogy vajon még
mindig a Kísérlet-Szeretőt keresi-e, azt a férfit, akit soha nem kaphat meg,
de az is lehet, hogy a "Szépséghiba"- játszmát folytatja, egyre csak
kritizálgatva azokat a férfiakat, akiket magához vonzott. Ennek a nőnek
Amazon mivoltához kell fordulnia, hogy felmérje önmagát, és eldöntse,
vajon nem túlméretezett-e az önértékelése. Tisztáznia kell, ki is ő, és mi az,
amit megérdemel. Bizonyára van valahol a nagyvilágban egy igazi férfi -
egy Jó Ember -, aki kész rá, hogy elkötelezze magát mellette.
 EGY KOMFORT-ZÓNA LÉTREHOZÁSA

A megkötési szakasz türelmes kivárása és az elkötelezettség sikeres

beszerzése után sokszor még mindig az tapasztalható, hogy a férfi ellenáll a
házasságnak. Míg az együttélést lehetőleg el kell kerülni, a viszonynak ezt a
próbaidőszakát a nő előnyösen használhatja ki, ha megérezteti a férfival
annak az ízét, hogy milyen kellemes lehet vele a hétköznapi élet. Egy
nőnek, aki e tekintetben nyilvánvalóan sikeres, ezt mondta a házasság-
fóbiában szenvedő kedvese: "arra késztetsz, hogy csipkefüggönyöket
aggassak fel". Segítségünkre lehet e pontnál, ha átismételjük az ötödik és a
hetedik fejezetet. Emlékezzünk rá, milyen fontos a női személyiség mind a
négy oldala, ám különösen a Madonnáé és a Kurtizáné, A "komfort-zóna", a
környezet harmóniájának és boldogságának megteremtése - a nő számára az
egyik legkényesebb és legösztönzőbb kihívás. Ideális körülmények között
egy józan gondolkodású Amazon Hölgy össze tudja hangolni
személyiségének nőies vonásait - az Anyát, a Madonnát és a Kurtizánt,
hogy segítségükkel egy harmonikus és szeretetteljes környezetet alkosson.
 AMI A LEGESLEGFONTOSABB

Ügy hangzik-e mindez, mint ami rengeteg munkát kíván? Egyáltalán

nem, ha összehasonlítjuk azzal, hogy mennyi energiát fektetünk számos
kívánatosnak tűnő cél elérésébe. Egy értékes ember elérése pedig igazán
nagyszerű cél, és elsődleges helyet kellene elfoglalnia az Amazon Hölgy
életében. Mint az amazon Hippolyta királynőnek, egy mai nőnek is meg
kell tanulnia, hogy a házasság, az otthon és a gyerekek megkívánják, hogy
ugyanolyan elszántsággal vegyen részt a "beruházásban", mint amilyennel a
karrierje építésében vesz részt. Minden nőnek el kell döntenie magában,
hogy milyen sorrendet alakít ki ideje és energiái felhasználására. Személy
szerint én mindig is csodáltam Mary Kay, a Mary Kay Kozmetikai
Birodalom vezetője filozófiáját: "Első az Isten, második a család, harmadik
a munka." Az a modern Amazon Hölgy, aki elsősorban egy lelki központ
irányításával "működik", és megőrzi szeretetet hozó értékeit, könnyebben
válik sokkal boldogabb személlyé, és nagyobb valószínűséggel lesznek
sikerei a szakmájában is és a magánéletében is.
Természetesen nem minden energiabefektetés térül meg személyi vagy
szakmai téren. Az a viszony, amely elkötelezettség nélkül egy évnél tovább
folytatódik, talán már sehova sem vezet. A férfi feltehetőleg kerülgetni
fogja a házasság kérdését, így hát a nőnek kell felvetnie a kérdést. Ezen
talán megütköznek, mondván, ez azért mégiscsak túlzás, holott nem az.
Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a férfi már el van bűvölve. Az a nő,
aki nem egyengeti útját annak, amire vágyik (a házasságét), nem az erő
pozíciójából cselekszik, valószínűleg bizonytalan és alacsony az
önértékelése.
"Már csaknem egy éve együtt vagyunk" - kezdheti esetleg a beszélgetést.
- őrülten (szenvedélyesen, mindenestől) szeretlek. De szükségét érzem
annak, hogy férjhez menjek." Fontos, hogy ne adjon ultimátumot, ne
fenyegetőzzön és ne is követelőzzön. Szem előtt kell tartania a férfi
kasztrációs félelmét, és büszkeségét is, és valahogyan azt kell közölnie,
hogy most merész kísérletet tesz arra, hogy a saját igényeire legyen
tekintettel, és legkevésbé sem azt akarja elérni, hogy megfélemlítéssel
olyasmire sarkallja a férfit, amit az nem akar megtenni.
Persze ez elég kockázatos, mert nincs kizárva, hogy a férfi elutasító lesz.
Mégis, olyan kockázat, amit érdemes vállalni, mivel a házasodni nem
hajlandó férfi megszerzésére fordított energia és idő csupán elvesztegetett
energia és idő. Ez egy olyan fordulópont a nő életében, amelynél jóleső
érzéssel gondolhat vissza arra, hogy voltak baráti kapcsolatai más férfiakkal
is, akik ezen a ponton talán még vonzóbbak kezdenek lenni a számára.
A szerelem, így igaz, időbe telik, míg kifejlődik. De egy hosszantartó,
monogám elkötelezettség, anélkül, hogy határozott elképzelések lennének a
házassággal kapcsolatban, alig több egy elhúzódó serdülőkori
"együttjárásnál". Ez pedig nagyszerű zsenge tizenhatesztendős korunkban,
ámde nem az érett felnőttkorban.
 AZ ESKÜVŐ NAPJÁNAK KITŰZÉSE

Egyes férfiak, amikor azt kérik tőlük, tűzzék ki az esküvő napját,

megkísérlik, hogy még egy kis időt alkudjanak ki maguknak. Ismét a
Madonnának kell erősnek lennie. Álljunk készen arra - állandóan! -, hogy
odébbálljunk, ha a közeljövőben nincs kilátás a házasságkötésre. Próbáljunk
meg finoman elválni, keserűség vagy harag nélkül. "Boldogulnom kell az
életben. Szükségem van arra, hogy más férfiakat is megismerjek, és újból
szerelmes legyek." Tegyük meg ezt- A férfiak ilyenkor (a házasság nélküli
elkötelezettségekben) titkon azt hiszi, hogy a partnerük blöfföl, és majd
hamarosan visszatér. De játsszuk csak ki ezt a blöfföt, és használjuk ki
bátran Amazon-lelkűnk lehetőségeit, hogy újra kiszabaduljunk a világba,
találkozzunk másokkal, elvegyüljünk az emberek között, s általában -
legyünk elfoglaltak. Ha egy férfi erősen ragaszkodik hozzánk, valószínűleg
próbálkozni fog a kapcsolat fenntartásával, telefonálgat, virágot küld stb. A
szerelmes nő ilyenkor könnyen enged a csábításnak és megenged magának
egy alkalmi szenvedélyes éjszakát, megmásítva abbéli elhatározását, hogy
továbblép az. életben. Álljunk ellen ennek a kísértésnek! Jusson eszünkbe a
részleges megerősítés hatalma, ahogyan arról a hetedik fejezetben szó volt.
A ritka találkozás csak még jobban összeköt. Ne fogadjuk vissza az
életünkbe akkor, ha nem tesz házassági ajánlatot és nincs kitűzve az esküvő
napja is.
Az olyan férfi, akinek komoly szándékai vannak, beleegyezik, hogy
összeházasodjanak az ismeretség egy évén belül. Ha erre nem kerül sor,
akkor azt a jótanácsot adhatjuk, hogy a veszteségek csökkentése céljából
még idejében ki kell szállni kapcsolatból, mert a férfi egyszerűen nem
alkalmas a házasságra, legalábbis nem ezzel a nővel vagy nem ekkor. A
szerelemben - úgy mondják - az időzítés a legfontosabb. Jung követői ezt
hívják "szinkronicitásnak": az emberek és események találkozása megfelelő
lélektani pillanatban. Néha minden rendben lenne, de rossz az időzítés.
Máskor a férfi egyszerűen nem kapható a házasságra, sem az adott nővel,
sem mással. Minden esetben csupán idő- és energiapocsékolás abban a
tévhitben ringatózni, hogy "majd csak észhez tér" az illető vagy
meggondolja magát. A férfit szaván kell fogni. El kell hinni, amikor azt
mondja, hogy nem akar nősülni - és tovább kell lépni az életbe.
 TOVÁBBLÉPNI ÉS TOVÁBB REMÉNYKEDNI

Gyakorlat teszi a mestert - még a szerelem világában is. Aki annyi

mindent adott - és hiába - egy kapcsolatba, érezhet némi csalódottságot és
sértettséget, de érezhet némi elégedettséget is, minthogy a tőle telhető
legjobbat nyújtotta egy férfinak. Az Amazon Hölgy, aki nőiességét
visszaszerezve egyesítette személyisége négy vonását, és mindezt
szeretettel átnyújtotta egy férfinak, sokkal inkább nő, mint az, aki az
ilyesmit soha egyáltalán meg sem próbálta. Ráadásul valamiről egy kicsit
lemaradni, csodálatos előkészülete a következő győzelemnek. A
szerelemben csalódott nőnek házasságra kész hangulatban kell maradnia, és
összes női báját be kell vetnie a következő választottjánál, aki ezeket a
bájakat esetleg ellenállhatatlanak fogja találni.
A nő különleges, közvetítő szerepe nem sokat változott az évszázadok
során, és az sem valószínű, hogy ezután megváltozik, mert a férfi ezentúl is
úgy fog tekinteni a nőre, mint saját "jobbik felére", mint érzéseinek,
gondolatainak és lelkének érhálózatára. Ismétlem: a házasságot a nő
karrierjeként kell tekinteni, olyan munkaként, amely megérdemli, hogy a nő
rááldozza idejét, figyelmét és energiáját. És ha a házasság valóban "női
munka", akkor a férfiaknak azt tanácsolhatjuk, hogy körültekintően
válasszák ki a nőt, mivel itt egy olyan, szent kötelességről van szó, amelyet
a férfiak a nőkre bíznak. Ugyanis, ha a nő nem "tartja" meg a házasságot -
akkor senki. Carol Gilligan és társai meggyőző adatokat gyűjtöttek össze,
amelyekből az derül ki, hogy a női nem jellegzetes tulajdonsága a kapcsolat
felé való irányulás. A házasság fönntartása mind a két fél részéről
megkívánja a szerelmet és az odaadást, de még ezen belül is a nő az, aki
jobban figyel a környezetében lévő emberek személyes vágyaira, igényeire
és érzéseire.
 NŐNEK LENNI - MINDÖRÖKKÉ

Bármilyen magatartást, viselkedést választ is a nő szíve választottjával

való viszonyának kezdetén, ezt a magatartást meg kell őriznie kapcsolatuk
további részében is. A házasságot ugyanazok az erények teszik tartóssá,
amelyek előidézték. Minthogy a házasságban maradás sokkal összetettebb
és több feladatot jelent, mint a házasság megkötése, könyvünk nem térhet
most ki a házasság ezer olyan síkjára, amelyben a házastársak változhatnak
a közös élet során. De, mint mindig, ezúttal is a Madonna és a Kurtizán
játssza a főszerepet abban, hogy a nő sikeresen tudjon viszonyulni a
férfihoz, és az ő fogyatékosságai okozzák, ha a házasság létre sem jön, vagy
végérvényesen zátonyra fut és felbomlik. Itt csupán két hibát kívánunk
szemügyre venni: 1.) a harmonikus légkör fenntartásának elmulasztását
odahaza (Madonna-szerep), és 2.) amikor hagyják elhamvadni a szerelem
tüzét (Kurtizán-szerep).
 KARÉNEK

A nagyszerű feleség olyan, mint egy nagyszerű karénekes. Amit ő tesz, az

önmaga egyfajta felfüggesztését kívánja meg, a személyes hatalomról való
lemondást annak szolgálatában, hogy egy még vibrálóbb és izgalmasabb
hang keletkezzék. A karéneklésben jelen van egy finom, de mélyről jövő
erő. Milyen hidegnek és metszőnek tűnik a szólamvezető énekes hangja
önmagában, s milyen pompásan fénylik, amikor tökéletes összhangban
bekapcsolódik a megfelelő taktusoknál a kísérő szólam.
A karéneklésben az a cél, hogy a másikat jobb hangzáshoz segítsük. A
harmóniában élésben pedig az, hogy hozzásegítsük a másikat, hogy jobban
érezze magát. A harmónia létrehozása azt kívánja, hogy hajlandóak legyünk
lemondani énünkről a másik igényei kedvéért. Ezt nevezte anyám mindig a
"másság érzésének" - ezzel kell rendelkezni. Az összhangban való éneklés -
illetve az összhangban való élés - megkívánja, hogy nagyon sok figyelmet
fordítsunk a másikra. A szóló énekes esetleg kitekinthet a közönségre, de a
karénekesnek befelé kell fordulnia, s a vezetőt kell követnie.
A nő ezt nem képes minden férfival megtenni, vagyis, nem lehet csak
úgy, akárkivel kórust énekelni. A nő csakis olyan valakivel tud duót
énekelni, akinek vezetését hajlandó is és képes is követni, egy olyan
férfival, akit csodálni fog továbbra is, és hősnek tekint egy életen át, annak
ellenére, hogy esetleg ő az erősebb és bölcsessége is mélyebb. Női
szerepében az a küldetése, hogy a férfi jobban nézzen ki és jobban érezze
magát, hogy fokozza férfiasságát és önérték-tudatát mind a saját szemében,
mind pedig a világ előtt. S ebben a női szeretetben béke és hatalom van.
Hogy a zene állandóan szóljon a házasságban - ez a női lét egyik legfőbb
feladata, és megkívánja a személyiség mind a négy oldalának az
igénybevételét. Az együtténeklés azt jelenti, hogy figyelni kell a
karvezetőre, és sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy ki a vezető. Itt
az ideje, hogy még egyszer megragadjuk azokat az előnyöket és azt a
hatalmat, ami azzal jár, hogy elfogadjuk a férfi vezetését. Éspedig azáltal,
hogy egy férfinak, a mi emberünknek az asszonya vagyunk.
 A HARC HIÁBAVALÓSÁGA

Átkozott dolog az állandó marakodás minden kapcsolatban, és mégis sok

pár civódik és veszekszik szüntelenül. Az apám azelőtt mindig ezt mondta:
"lovasfogat sem tudja visszavonni a kimondott szót". A női nyelv kasztráló,
metsző képessége legendás. A nőnek azt a jótanácsot adhatjuk, hogy
kímélje meg magát az olyan maró megjegyzésektől, amelyeket esetleg
kétségbeesetten vissza akar majd vonni, s amelyeket soha nem fog
elfelejteni. Ez nehéz lehet, mivel emberek vagyunk és nem szentek, ha
viszont nem felejtjük el, hogy inkább a szeretet, mint az erő pozíciójából
cselekedjünk, a dolog könnyebben fog menni és rengeteg előnnyel jár.
Súlyos lelki sérüléseket okozunk a düh kifejezésre juttatásával, amelynek
hatása megsemmisítő és helyrehozhatatlan lehet. A Madonna szerep
segítségével sokkal nagyobb győzelmet arathatunk, ha megtanuljuk
elfojtani a haragot, aminek következtében visszaáll a szeretet és a harmónia
a családban.
A fogékonyság is a női tudat egyik jellemző sajátossága: a létezés fölötte
áll a cselekvésnek, hagyjuk, hogy az élet egyszerűen csak megtörténjen
velünk. Talán semmi más téren nem kell a modern nőnek ennél jobban
kitennie magát női hatalma megmérettetésének, mint amikor nézeteltérésbe
bonyolódik a férjével vagy a szerelmével. A közelgő veszekedés
kezelésének legjobb módja, ha egyszerűen csak jelen vagyunk, és tudjuk,
hogy el fog múlni. A legtöbb veszekedés apró, jelentéktelen ügyek miatt
robban ki, amelyeknek semmi súlyuk nincs a dolgok nagy és csodálatos
rendszerében. Mindazonáltal ezek a kis viták lassan szétmállasztják és
végül teljesen tönkreteszik a kapcsolat szövedékét.
 SZERETETTEL FELÜLEMELKEDNI RAJTA

Veszekedni éjt nappallá téve minden bolond tud. A nőnek furfangosnak és

erősnek kell lennie, hogy ne haraggal, hanem szeretettel felülemelkedjék a
férfin. A Madonna jelenlegi válsága előtt a nők jobbak voltak e téren a
férfiaknál, és a férfiak tudták ezt. Félelemmel vegyes tisztelettel bámulták a
nők türelmét, állhatatosságát, higgadtságát és önzetlenségét a feszültségek
és sorscsapások közepette. Amit nem vettek észre - s amit a nők
valószínűleg sem akkoriban, sem mostanában nem fogtak föl - az az, hogy
ez az önzetlenség végső soron önző. Az elmúlt években egy nagyszerű
Anya-Madonna ezt így magyarázta meg nekem:
"Évekbe telt, míg megtanultam türelmesnek lenni, míg megtanultam,
hogy elharapjam a nyelvem, s hogy elnézzem sok hibáját és bogarát. Az én
férjemmel nem könnyű együtt élni, de hát melyikkel könnyű? Idővel azután
rájöttem, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy én legyek a győztes.
Valójában saját magam miatt tettem, nem miatta. A házasságomért és a
gyerekeimért. Az volt a cél, hogy megmaradjon a szeretet kettőnk között, és
én őrzöm is immár több, mint harminc éve, s ő nagyon jól tudja, hogy
énbennem kell elsősorban keresni ennek az okait is."
A nő teremti meg vagy töri szét az otthon harmóniáját. A hatalom az ő
kezében van. A férfiak tényleg behatoltak a nőiesség világába, a
függőségek és az érzelmek világába, de ugyanezt már nem lehet elmondani
a valódi hatás vagy erő dolgáról. Ahogyan korábban erről már szó volt,
amikor a férfiak nőies tulajdonságokat vesznek föl, akkor magukévá teszik
a női szelídséget, de a női erőt nem. Amikor a nők hatolnak be a férfiasság
birodalmába, akkor általában csak a férfiak keménységét veszik át, de
kedvességüket már nem. Amikor a férfiak és a nők veszekednek, akkor
legrosszabb vonásaik kerülnek a felszínre. A férfit házsártos nőies mivolta,
a nőt a harcias férfias oldala jellemzi ekkor.
Azoknak a nőknek, akik elhárítják a női szerep felvállalását, általában
merev a személyiség-szerkezetük. Az az igényük, hogy nekik legyen
igazuk, nagyobb a szeretetigényüknél. Elvetik a béke, a nyugalom és
kiegyensúlyozottság fenntartásának hagyományos női szerepét. A nő
Amazon része az, amelynek arra van szüksége, hogy igaza legyen - s amely
sokszor nyersen őszinte. Mert az Amazon nő egyenes, éles látású, erőteljes,
szembeszegülő és agresszív. A kiegyensúlyozott Amazon Hölgy azonban
megtanulta, hogyan fékezze meg az amazonságot az Anya-Madonna szerep
segítségével, amely könyörületes. Erre a női könyörületre és gyöngédségre
kétségbeesetten vágynak a férfiak. Annak a nőnek, aki "őszinte", lehet,
hogy igaza van, de ami a személyiségét illeti, ritkán kellemes partner bárki
számára A nyitott szívvel és lélekkel való egyszerű "jelenlét" sokkal inkább
a női lét (a "nőnek lenni") titka. Ez a magatartás legtöbbször sokkal többet
tehet mások életének átalakításáért, mint bármiféle nyílt ütközés.
A férfiakkal való veszekedést el kellene kerülni, nem pusztán azért, hogy
megőrizzük a férfi büszkeségét, hanem azért is, hogy megőrizzük a női
méltóságot. Nincs kevésbé vonzó és kevésbé megnyerő jelenség, mint a
dühöngő, őrületbe kergetett nő, a közmondásos halász-feleség, aki
nyelvének erejét használja nőiességének ereje helyett. A veszekedés
csúnyává teszi a nőt a férfi számára, és csúnyává önmaga számára is.
Népszerű pszichológiai művekben ugyancsak sokat írtak már az agresszió
kiélésének jelentőségéről, de keveset elfojtásának jelentőségéről, és arról,
hogy helyette inkább a békét és a szeretetet válasszuk. A düh általában
egyáltalán nem tisztító erejű, hanem érzelmileg gyengít, és szétmarja a
szeretetteljes kapcsolat szövedékét.
Mi azonban emberi lények vagyunk, és időnként bizony veszekedni
fogunk. Ha egy nő úgy érzi, hogy nem tud hallgatni és némán
visszavonulni, akkor az a legjobb, ha valami olyasmit mond, hogy "Én most
éppen túl mérges vagyok ahhoz, hogy beszélgessek", vagy: "Túlságosan
meg vagyok sértődve és zavarodva ahhoz, hogy ezt értelmesen
megbeszéljem." Ha mindenképpen kifejezésre kell juttatnunk érzéseinket,
akkor azokat "én"-közléssel fejezzük ki, ne pedig "te"- közléssel, mert az
utóbbiak rendszerint agresszívek, s gyakran gúnyolódásba és vádaskodásba
torkollnak ("Hülye vagy!"). Úgyszintén kerüljük a kritizáló Szülő szavait, a
"mindig"-et és a "sohá"-t. Ezeket folyton a "te" szócska előzi meg ("Te
mindig...", "te soha..."). Az így kezdődő mondatokból semmi jó nem
származik.
Láttuk már, hogy a veszekedést elkerülhetjük a Madonna hallgatásával,
vagy az Amazon érzéseinek kifejezésére gondosan megválogatott
szavakkal. Egy további eljárás a Kurtizánt is szerephez juttatja azáltal, hogy
a nő játékos marad, és megőrzi humorérzékét még a konfliktusok közepette
is. A férfi és nő között sok olyan, bizonytalan helyzet adódik, amely egy
könnyed megjegyzéssel vagy egy kis játékos évődéssel föloldható. Az
ember a férjét természetesen, komolyan veszi. Vágyai, igényei, lelkiállapota
és érdekei mindennél fontosabbak kell, hogy legyenek számunkra, mivel ő
a legjobb barát, szerető, élettárs és ő a védelmező. Ami pedig a
mindennapokat, az élet apró-cseprő ügyeit illeti, azokat könnyedén kell
kezelni, mert azok valójában nem is olyan komolyak. Az a nő, aki mindig
mindent komolyan vesz, a szüntelen válság állapotában fogja találni magát.
Aki viszont könnyedén veszi a dolgokat (a Kurtizán játékosságának és a
Madonna türelmének segítségével), boldogságot sugároz és örömteli
légkört teremt maga körül mindenütt.
 A SZERELEM LÁNGJÁNAK MEGŐRZÉSE

A tartós kapcsolatban a nő rendszerint a "ragasztó" szerepét játssza. Ismét

visszakanyarodunk Éroszhoz, a nő mélységesen lényegi sajátosságához,
vagyis ahhoz, hogy a szerelem a nő létezésének középpontja. De a szerelem
nem egyszerűen csupán a nők számára fontos, és még csak nem is pusztán a
férfiak és a nők közötti kapcsolatot jellemzi - a szerelem az élet egyik
központi kérdése. A szerelem a legmélyebb lényege annak, amit mind a
nőben, mind a férfiban "lélek"-ként szokás emlegetni. Megőrzését mégis
általában a nőre bízzák. A jelek szerint a dolgok természetes rendje, hogy a
férfi úgy tekint a nőre, mint lelkének őrére. És így joggal vélhetjük, hogy a
nő legfőbb tisztje, hogy életben tartsa ezt a lángot, és sohase feledkezzen
meg ebben e téren női szerepének fontosságáról.
Ám valamit máris leszögezhetünk: a szerelem lángja biztosan ki fog
hunyni, ha a nő közömbössé válik férje szexuális közeledéseivel szemben.
A szexualitásban a problémák akkor kezdődnek, amikor a férfi felhagy a
közeledéssel, és fel is fog hagyni vele, ha a nő gyakran visszautasítja. A
közösülés a nő számára néha valóban "földindulás", máskor viszont alig
több, mint egy csók. Minden szexuális aktus más és más, és ilyennek is kell
lennie. A szexualitás egészét azonban a szeretet és a szerelem
elválaszthatatlan részének kell tekinteni.
A szex a nő számára viszonylag kevés erőfeszítéssel jár, kevesebb
energiát igényel, mint három emeletnyi lépcső megmászása, vagy mint egy
tál étel meg- főzése. Miért ne állna hát készen, ha a férje olyan hangulatban
van? Ám a modern nő e tanácsot hallván, elszörnyedve tiltakozik, nem
óhajtja, hogy őt csupán afféle dugaszolóaljzat-számba vegyék - ahogy
nemrégiben egy telefonálóm kifejezte magát. Én is elszörnyedtem a
szexuális kapcsolatnak, amely állítólag a férfi és nő közötti szeretetnek is
egyik aktusa, ilyenforma beállításától. Annál is inkább, mert ez aktusban a
nőnek nem kell mindig erotikus vagy szexuális izgalmi állapotban lennie,
de az egészen biztos, hogy képes gyengéd és szeretetteljes lenni.
 Az életerő és szexuális vágy csökkenése vagy ingadozása csaknem
valamennyi házasságban előfordul, és jelentkezhet fiataloknál éppen úgy,
mint idősebbeknél, kiszámíthatatlan időközönként. A fiatalok szexuálisan
általában aktívabbak, mint az idősek, de nem biztos, hogy ez minden
esetben így van. Gyakran érett nők számolnak be arról, hogy férjüket egyre
jobban érdekli a szexuális kísérletezgetés, amint azt veszik észre, hogy több
idejük és szabadidejük van. Az ilyen nők esetleg azzal találják magukat
szembe, hogy fel kell fedezniük vagy talán újra kell éleszteniük
személyiségük Kurtizán vonását. Azonban még ennél is nehezebb az olyan
férjjel bánni, akinek szexuális érdeklődése elapadt, vagy éppen szexuális
zavarokkal küzd. Ilyenkor a nőnek el kell döntenie, hogy melyik
szerepkörét, a Madonnát vagy a Kurtizánt használja a probléma
megoldására. Az a legszerencsésebb, ha együttérzéssel, gyöngédséggel és
kedvességgel fordul a kimerült, zaklatott, depressziós vagy stressz alatt álló
férfi felé, és esetleg békén hagyja őt szexuálisan. A férfiak igenis
szenvednek - jobban, mint ahogy beismerik - szexuális igényeik és vágyaik
ingadozásától. Rendkívül fontos tehát, hogy a nő Madonna jellegét vegye
elő, és lojális és együttérző magatartást tanúsítson férjével szemben
azokban az időszakokban, amikor talán kétségei támadnak saját férfiasságát
illetően.
 AZ ÉLETRE SZÓLÓ SZERETŐ

Ahol azonban egy házasságban a szex felett eljár az idő vagy unalmassá
válik a dolog, ott a nő jól teszi, ha megvizsgálja önmagát és a kapcsolat
jellegét. Nem volt-e túl sok fölösleges veszekedés és marakodás? Nem
feledkezett-e meg arról, hogy dicsérje és tisztelje a férjét? Érzi-e még férje,
hogy változatlanul nagyra becsüli, mint férfit, mint saját hősét? Ha
valamennyi kérdésre igenlő a válasz, akkor talán megkérdezhetjük
magunktól, hogy vajon még mindig az a nő vagyunk-e, akivel a férfi
valamikor annyira szeretett szeretkezni. Egy nő bármely életkorban vonzó
lehet szexuálisan, de ezért meg kell dolgoznia, méghozzá ugyananyi időt és
figyelmet kell fordítania erre, mint amennyit karrierje egy fontosabb
szakaszára áldozna. Ne feledjük, hogy férjünk egy életre szóló szeretőnk -
és így is kell vele bánnunk.
Sokat segíthet, ha a házasságban időről időre "megállunk" és eltűnődünk
azon, hogy tulajdonképpen miért is mentünk hozzá ehhez az emberhez.
Minden eshetőség megvan rá, hogy ezek az okok változatlanul fennállnak.
Amikor egy nő keserűen panaszkodik a férjével való együttélés
nehézségeiről, sokszor megkérdezem tőle, hogy miért ment annak idején
feleségül az illetőhöz. Nem egyszer meglepődve hallom ilyenkor azokat a
csodálatos és megható történeteket, amiket válaszként elmesélnek.
Rendszerint tovább is kérdezősködöm, hogy vajon a férje még mindig
rendelkezik-e azokkal a nagyszerű tulajdonságokkal? A válasz pedig
rendszerint az, hogy "igen, hogyne". De ha az idő és a hétköznapok
viszontagságai elhomályosították volna azokat a nagyszerű vonásokat,
amelyeket valaha csodáltunk, akkor tűzzük ki célul, hogy újból felélesszük
és felfedezzük azokat, hiszen minden bizonnyal ott szunnyadnak emberünk
lelkében, és szerelmünkkel életre is kelthetők.
Fordítsunk figyelmet arra, hogy férjünk miképpen változik és fejlődik az
évek során. Az a nő, aki nem követi férje fejlődését, alakulását az évek
során, csaknem bizonyosan elidegeníti magától és elveszíti őt.
Kedélyállapotának, munkahelye körüli szorongásainak, esetleg férfiassága
megkérdőjeleződésének és számos problémájának a megértése roppant
fontos tartozéka női mivoltunknak. Csak így menthetjük meg a házasság
szövedékét az idők során fenyegető teljes elnyűvölődéstől. Az unalom és a
rutin nagy ellensége a házasságnak, és abból fakad, hogy a nők és a férfiak
idővel nem igazán figyelnek már egymásra. Közismert jelenség, hogy
kialakul bizonyos közöny, magától értetődőnek tekinti egyik fél a másikat, a
feleség feltételezi, hogy a férje mindig vele lesz, és már nem törődik azzal,
hogy állandóan fejlessze önmagát érzelmileg, szellemileg és szexuálisan is.
Miért foglalkozzon a nő mindezzel? Azért, mert szereti a férjét, és meg
akarja tartani őt, de legfőképpen azért, mert ezzel megszilárdítja nőiességét,
mert ez örömöt okoz neki, s mert így jobban érzi a női hatalmát is.
Kellemes, kielégítő és melengető érzés behódolni a szerelem nevében. A
nőnek nincs más választása, mint hogy bosszankodik és kevésnek érzi
magát, ha kudarcot vall a magánéletben. A szerelemben kivívott győzelem
nagy kaland, semmihez sem hasonlítható. A nők manapság igenis sikeresek
akarnak lenni a nőiesség világában, élvezni akarják a szerelmi győzelem
mámorát.
 ASSZONNYÁ ÉRÉS

Az asszonnyá érés és a személyiség mind a négy vonásának kiteljesítése -

nem csupán a mi korosztályunk, hanem minden nemzedék asszonyai
számára feladatot jelentett. Hallgassuk meg P., az ötvenegy éves nő
történetét, aki tizennyolc évesen ment férjhez, és gyorsan szült három
gyermeket, mielőtt kifejlesztette volna egyéniségét, személyiségét.
"Igazán nem is tudom, hogyan viselt el engem a férjem a házasságunk
kezdeti szakaszában. Hisz olyan gyerek voltam még. Ha nem az én
akaratom szerint alakultak a dolgok, dührohamot kaptam, akár egy gyerek.
Sikítoztam, kiabáltam, csapkodtam az ajtót, és néha elrohantam tőle. Nem
lehetett beszélni velem. Most visszatekintve nagyon hálás vagyok a
türelméért, mert enélkül házasságunk nem maradt volna fönn. Végül,
körülbelül nyolc év után, egyszerűen megundorodtam magamtól.
Visszamentem az tanulni az önbecsülés miatt, és hogy találjak magamnak
az otthonon kívül is egy feszültséglevezető helyet. Legfőképpen pedig
egyszerűen elhatároztam, hogy abbahagyom a veszekedést, és helyreállítom
a harmóniát a párommal. Föl kellett nőnöm, fejlesztenem kellett magam
szellemileg, s abba kellett hagynom azt, hogy sértődéseimet és kudarcaimat
a férjemre zúdítsam."
A nő személyisége természetesen sokféleképpen fejlődhet és bontakozhat
ki. Történetét tovább mesélve ez az asszony rávilágított arra, hogy az évek
múlásával hogyan alkalmazkodtak egymáshoz a férjével:
"A házon kívüli munka új feladatokat jelentett számomra. A nap végén az
volt a vágyam, hogy hazajöjjek, és minden bajomat elmondjam a
férjemnek. Végül azt mondta: 'Próbáljuk ki, hátha félre tudod tenni mindezt
vasárnap reggelig.’ És mindig félre tudtam tenni. Vasárnap reggelre
rendszerint az összes problémám elenyészett. Főként azért sikerült ezeket a
változásokat véghezvinnem az életemben, mert elszántan ragaszkodtam a
férjemhez és a házasságomhoz. Én tényleg azt akartam, hogy sikeres legyek
a házasságomban és a munkámban egyaránt, és úgy éreztem, hogy ez
sikerült is."
 MÍG CSAK AZ ÁSÓ, KAPA ÉS A NAGYHARANG

A férfiak szívesen támogatnák, bátorítanák társukat a munkájában és

személyes fejlődésében, ha viszonzásul kedvességet és odaadást kapnának.
Csakhogy az odaadás nem egyeztethető össze a nárcizmus és az
önmegvalósítás jelenleg uralkodó erkölcsével. Az önimádat - csapda, egy
fekete lyuk, amelybe beleeshetünk. Az önfeláldozás, ennek ellentéteképpen
- menekülés önmagunktól. Ideális körülmények között azt a lehetőséget
nyújthatja, hogy a másik ember iránti szeretetben fölfedezhetjük legjobbik
énünket. Az önfeláldozás a női személyiség Madonna jellegének
megnyilvánulása, mivel megkívánja, hogy higgyünk a másikban, aki
önfeláldozásunknak értelmet ad. Megkívánja a bizalmat a sorscsapások
közepette is. Megkívánja a bizalmat a csalódások idején is. Megkívánja a
bizalmat akkor is, ha nem minden vágyunkat elégítik ki. Megkívánja a
bizalmat a nem egészen tökéletes helyzetekben is. És legfőképpen
önmagunk valóban önzetlen odaadását kívánja meg. Az esküvői szertartás
csodálatosan szép szavai: "gazdagságban vagy szegénységben, betegségben
vagy egészségben" - a tartós önfeláldozást és elkötelezettség-vállalást
sugallják, ami gyakran kerül összeütközésbe a modern nő felszabadult
öntudatával és énjének igényeivel. Ennek ellenére az odaadó önfeláldozás
alapvetően fontos a női lélek számára. Nélküle a nőnek nem sok
boldogságban lehet része.
Mert csak az adakozásban találhatjuk meg végül is azt, hogy kapunk
valamit. Még Hippolytának is, aki rendkívüli boldogságot talált abban,
hogy Thészeusz király mellett lehet, fel kellett áldoznia előbbi életének
nagy részét. Ugyanakkor azonban sohasem hagyott föl teljesen amazon
szokásaival. Harcos magabiztosságát és a női ügyek iránti megvetését
különösnek is tartották kissé az athéni társaságban. Mindazonáltal, igenis
vállalta nőiességét, odaadást tanúsított királyával szemben, és új energiát és
új örömöket hozott a palota életébe. Szeretetteljesen lemondott sok
mindenről, és bevonult Theseus világába, szült neki egy fiút, és nagy
békességet és nyugalmat talált mellette. Élete vége felé, amikor körbevették
őt az amazon Hold-Szüzek, kiáltozván: "Hippolyta! Hová lett a hited?", így
válaszolt nekik: "Itt! A párom és királyom mellett!" (31)
Azáltal, hogy szeretett egy férfit, a nagy amazon királynő kibontakoztatta
és kiteljesítette elfojtott nőiességét. A szerelmen átvezette, s átalakította
Amazon nőből Amazon Hölggyé.
Az Amazon Hölgyről alkotott elképzelésem megegyezik az "Acélliliom"
délről származó képzetével: a csupa erő és csupa kedvesség Barbara
Walters kiváló példája ennek az erőteljes ám mégis nőies nőnek, csakúgy,
mint Elizabeth Taylor vagy Jacqueline Kennedy-Onassis - természetesen
mindegyikük a maga módján. De nem kell híresnek vagy rendkívüli
személynek lenni ahhoz, hogy a nőiesség ezen ideáljának elérését
megcélozzuk. Valójában minden nőnek lehetősége van arra, hogy élete
során a sajátságosán rá jellemző Amazon Hölggyé váljon.
A mai kor ideális asszonya nem azonos az elmúlt évek ideális
asszonyával. Több annál. És mivel több, újonnan szerzett Amazon erejét
egyensúlyba kell hoznia azzal, hogy fokozza nőiessége erejét. Enélkül az
egyensúly nélkül a mai nő meg van fosztva vele született ősi jogától, női
hatalmától. Manapság minden Amazon nő feladata ez: egyensúlyba hozni
az acél erejét a liliom kedvességével, hogy Amazon Hölggyé változhasson.
Nőisségünk kiteljesítése életre szóló folyamat, amelyet megnehezíthet az
oly sokunk által átvett férfias öntudatosság. De lehet, hogy valójában nem is
vált nehezebbé e folyamat, csupán áttekinthetetlenebbé, mert
felvilágosultabbak lettünk, és jobban értjük és érezzük a bennünk lévő
férfias és nőies elemek közti ellentmondást. A modern nő talán jobban tudja
értékelni azt a győzelmet, amelyet nőiségének kiteljesítésében élhet át,
mivel képes szembe állítani ezt azzal az ürességgel, amit megtapasztalt
akkor, amikor még nem volt igazán nő.
Nőnek lenni ma merész és újszerű kaland, melynek végső jutalma a
szeretet és a szerelem.
 A SZERZŐ
Dr. Toni Grant kiváló klinikai pszichológus és a "média-pszichológia"
úttörője. 1975-ben forradalmi változást hozott tudomány területén a KABC
Rádió telefonos, "Dr. Toni Grant rendel" című adásának bevezetésével. A
programot ma a Westwood One/Mutual Broadcasting Systemen lehet
hallgatni.
Dr. Grant a Vassar College-ban kezdte tanulmányait, ahol angol irodalom
szakot végzett, doktorátusát a Syracuse-i egyetemen szerezte meg klinikai
pszichológiából. Közszolgálataiért sok kitüntetést és jutalmat kapott,
egyebek közt 1976-ban az Amerikai Pszichológiai Társaság Országos
Média-Díját, a Dél-Kaliforniai Csoport-pszichoterápia Társaság Kiváló
Szolgálataiért Díját, és a Brandeis Egyetemtől a Kutatói Szakfolyóirat
Díját.
Dr. Grant Los Angelesben él, két lánya van, Kimberley és Courtney.
 BIBLIOGRÁFIA
Barbach, Lennie. Fór Yourself: The Fulfillment of Female Sexuality. New
York, Doubleday, 1975.
Bebel, August: A nö és a szocializmus. Bp., Kossuth, 1976.
Beauvoir, Simoné de: A második nem. Bp., Gondolat, 1971.
Beme, Eric: Transactional Analysis in Psychotherapy. New York: Grove
Press, 1961.
Berne, Eric: Emberi játszmák. Bp., Gondolat, 1984.
Berne, Eric: Principles of Group Treatment. New York: Grove Press, 1966.
Berne, Eric: What Do You Say After You Say Hello? The Psychology of
Humán Destiny. New York: Grove Press, 1972.
Blotnick, Srully: Otherwise Engaged: The Priváté Lives of Succcsful
Career Women. New York: Facts on Fiié Publications, 1985.
Brownmiller, Susan: Femininity. New York: Simon and Schuster, 1984.
Christ, Carol P.: Diving Deep and Surfacing: Women Writers on Spiritual
Quest. Boston: Beacon Books, 1980.
Cleckley, Hervey: The Mask of Sanity. New York: NAL, 1982.
Daniell, Rosemary: Slceping with Soldiers: In Search of the Macho Mán.
New York: Holt, Rinehart and Winston, 1985.
De Castillejo, Iréné Claremont: Knowing Woman: A Feminine Psychology.
New York: Harper and Row, 1973.
Dinien, Muriéi: Surviving Sexual Contradictions: A Startiing and Different
Look at a Day in the Life of a Contemporary Professional Woman. New
York: Macmillan, 1986.
Fallaci, Oriana: A haszontalan nem. Bp., Kozmosz, 1974.
Fekete Gyula: "Anyák napi csokor - tövisekkel. Vitasorozat a
feminizmusról". Hitel, 1989/No. 9., 13., 17., 18., 19., 24.
Földes Anna: A nö szerepe: főszerep. Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1972.
Friedan, Betty: The Feminine Mystique. New York: W. W. Norton, 1962.
Friedan, Betty: The Second Stage. New York: Summit Books, 1981.
F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam. Bp., Gondolat, 1986.
Gilligan, Carol: In a Different Voice: Psychological Theory and Women’s
Dcvclopment. Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1982.
Glasser, William: Reality Therapy: A New Approach to Psychiatry. New
York: Harper and Row, 1965.
Greer, Germaine: The Female Eunuch. New York: McGraw-Hill, 1970.
Harding, M. Esther: The Way of All Women. New York: Harper and Row,
1970.
Harlow, Harry: "The Natúré of Lőve", The American Psychologist, 12:673-
685., 1958.
Harlow, Harry: "Social Deprivation in Monkeys", Scientific American,
207:136-46., november 1962.
Hernádi Miklós: Nemek és igenek. A feminizmus vitaanyagából. Bp.,
Minerva, 1988.
Hewlett, Sylvia Ann: A Lesser Life: The Myth of Women’s Liberation in
America. New York: William Morrow, 1986.
Horner, Matina: "Femininity and Succesful Achievement: A Basic
Inconsistency", in: Bardwick, Douvan, Horner, and Gutmann, eds.,
Feminine Personality and Conflict. Belmont, Calif.: Brooks/Col, 1970.
Horner, Matina: "Why Bright Women Fear Success", in: The Female
Experience, from the Éditors of Psychology Today (Del Mar, Calif.: CRM,
1973.).
H. Sas Judit: Nőies nők és férfias férfiak. Bp., Akadémiai Kiadó, 1984.
Jacobi, Jolande: The Psychology of C. G. Jung. London: Routledge and
Kegan Paul, 1942.
James, Muriéi and Dorothy Jongward: Born to Win: Transactional Analysis
with Gestalt Experiments. Reading, Mass.: Addidon-Wesley, 1971.
Johnson, Róbert A.: He: Understanding Masculine Psychology. New York:
Harper and Row, 1974.
Johnson, Róbert A.: She: Understanding Feminine Psychology. New York:
Harper and Row, 1976.
Johnson, Róbert A.: We: Understanding the Psychology of Romantic Lőve.
New York: Harper and Row, 1983.
Jung, Cári G.: The Archetypes and the Collective Unconscious. Princeton,
N. J.: Princeton University Press, 1959.
Jung, Cári G.: Civilization in Transition: The Collected Works of C. G.
Jung, Vol. 10. Princeton, N. J.: Princeton University Press, 1964.
Jung, Cári G.: Modern Mán in Search of a Sóul. New York: Harcourt, Brace
and Company, 1933.
Kiley, Dán: The Peter Pan Syndrome: Mén Who Have Never Grown Up.
New York: Avon, 1983.
Klagsbrun, Francine: Married People: Staying Together in the Age of
Divorce. New York: Bantam Books, 1985.
Kon, I. Sz.: Kultúra - szexológia. Bp., Kossuth, 1981.
Koncz Katalin: Nők a munkaerőpiacon. Bp., Közgazd. és Jogi, 1987.
Lasch, Christopher: The Culture of Narcissism: American Life in an Age of
Diminishing Expectations. New York: W. W. Norton, 1979.
Leonard, Linda: The Wounded Woman: Healing the Father-Daughter
Relationship. Athens, Ohio: Swallow Press, 1982.
Lindbergh, Anne Morrow: Gift from the Sea. New York: Vintage Books,
1978.
Littwin, Susan: The Postponed Generálion: Why American Youth Are
Growing Up Later. New York: William Morrow, 1986.
Lux Elvira: Női szerepek. Bp., Minerva, 1982.
McBroom, Patrícia A.: The Third Sex: The New Professional Woman. New
York: William Morrow, 1986.
Miller, Alice: Prisoners of Childhood: The Drama of the Gifted Child and
the Search fór the True Self. New York: Basic Books, 1979.
Millett, Kate: Sexual Politics. New York: Doubleday, 1969.
Olajos Árpád szerk.: Tanulmányok a női munkáról. Bp., MNOT + Kossuth,
1983.
Osborn, Carol: Enough Is Enough: Exploding the Myth of Having It All.
New York: G. P. Putnam’s Sons, 1986.
Plath, Sylvia: Az üvegbúra.
Renault, Mary: The Bull from the Sea. New York: Pantheon, 1962.
Sanford, John A.: The Invisible Partners: How the Male and Female in
Each of Us Affects Our Relationships. New York: Paulist Press, 1980.
Scarf, Maggie: Intimate Partners: Patterns in Lőve and Marriage. New
York: Random House, 1987.
Scott-Maxwell, Florida: Women and Sometimes Mén. New York: Alfréd A.
Knopf, 1937.
Shakespeare, William: A makrancos hölgy, (ford.: Jékely Zoltán, In:
Shakespeare összes művei, Bp., Európa, 1964., II. kötet.
Singer, June: Androgyny: Toward a New Theory of Sexuality. New York:
Anchor Press/Doubleday, 1976.
Smith, Cynthia: The Seven Levels of Marriage. New York: Lyle Stuart,
1986.
Sullerot, Evelyne: A Női nem. Bp., Gondolat, 1983.
Tzu, Sun: The Art of War. New York: Delacorte Press, 1983.
Von Franz, Marie-Louise: Puer Aeternis. A Psychological Study of the Aduit
Struggle with the Paradise of Childhood. Santa Monica, Calif.: Sigo Press
1970.
Viorst, Judith: It’s Hard to Be Hip over Thirty and Other Tragedies of
Married Life. New York: New American Library, 1970.
Wolff, Tóni: "Structural Forms of the Feminine Psyche", Dér Psychologe,
Heft 7/8., Bern, Svájc, 1951.
Woodnan, Marion: Addiction to Perfection: The Still Unravished Bride.
Toronto: Inner City Books, 1982.
Woolf, Virginia: A Room of One’s Own. New York: Harcourt Brace
Jovanovich, 1957.
 JEGYZETEK
1. Simoné de Beauvoir: A második nem. Gondolat, Bp., 1971.
2. Carol Gilligan: In a Different Voice: Psychological Theory and
Woman’s Development (Cambridge, Mass.: Harvard University Press,
1982.), 9-10. o.
3. Mary Renault: The Bull from the Sea. (New York: Pantheon, 1962), 1
17. o.
4. Iréné Claremont de Castillejo: Knowing Woman (New York: Harper
and Row, 1973.), 110. o.
5. C. G. Jung: Civilization in Transition: The Collected Works of C. G.
Jung (Princeton, N. J.: Princeton University Press, 1964.), 260. o.
6. M. Esther Harding: The Way of All Women (New York: Harper and
Roe, 1970.), 4. o.
7. William Glasser: Reality Therapy: A New Approach to Psychiatry
(New York: Harper and Row, 1965.), 6. o.
8. Rosemary Daniell: Sleeping with Soldiers: In Search of the Macho
Mán (New York: Holt, Rinehart and Winston, 1985.), 152. o.
9. A téma iránt érdeklődő olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk A. Pease:
Testbeszéd (Park Kiadó, 1989.) c. könyvét (a ford. megjegyzése).
10. Eric Berne: Transactional Analysis in Psychotherapy (New York:
Grove Press, 1961).
11. Eric Berne: Emberi játszmák. Gondolat, Bp., 1984 (ford. Hankiss
Ágnes).
12. Sylvia Ann Hewlett: A Lesser Life: The Myth of Women’s Liberation in
America (New York: William Morrow, 1986).
13. Marion Woodman: Adiction to Perfection: The Still Unrawishcd Bride
(Toronto: Inner City Books, 1982.) 7. o.
14. Francine Klagsbrun: Married People: Staying Together in the Age of
Divorce (New York: Bantam Books, 1985.)
15. C. G. Jung: Civilization in Transition, 10. kötet: The Collected Works
of C. G. Jung (Princeton, N. J.: Princeton University Press, Bollingen
Series 20, 1964).
16. Marie-Louise Von Franz: Puer Aetcrnis (Santa Monica, Calif.: Sigo
Press, 1970) 1. o.
17. Ovidius: Átváltozások (Metamorphoses). Európa Kiadó, 1982. (ford.:
Devecseri Gábor)
18. Susan Littwin: The Postponed Generation (New York: William
Morrow, 1986), 15. o.
19. Hervey Clackley: The Mask of Sanity
20. Lasch, Christopher: Az önimádat társadalma. Európa kiadó, 1984.
(ford.: Békés Pál)
21. Florida Scott-Maxwell: Women and Sometimes Mén (New York:
Alfréd A. Knopf, 1957), 47. o.
22. Eric Berne: Transactional Analysis in Psychoterapy (New York: Grove
Press, 1961).
23. Mary Renault, id. mű, 139. o.
24. Uo., 140. o.
25. Uo., 154. o.
26. W. Shakespeare összes művei: A makrancos hölgy. Európa Kiadó,
1964. (ford.: Jékely Zoltán) 1127.0.
27. Uo., 1127. o.
28. Uo., 1127. o.
29. Uo., 1137. o.
30. Iréné Claremont de Castillejo, id. mű, 105. o.
31. Mary Renault, id. mű, 220. o.
 A mű eredeti címe:
Toni Grant: Being a Woman
©Dr. Toni Grant 1988

Fordította: Kállai Tibor

Primo, Budapest, 1990
Felelős kiadó: Oláh Leventéné
Egyetemi Nyomda - 90.1254 Budapest

ISBN 963 783 765 5

Minden jog fenntartva.