Professional Documents
Culture Documents
Téma - A Szocialista Nevelés És Oktatás Jellemzői
Téma - A Szocialista Nevelés És Oktatás Jellemzői
A szerzetesrendek feloszlatása
A hazug vádak alapján fogságba vetett és ártatlanul elítélt Mindszenty József bíboros
koncepciós pere nem törte meg az egyház ellenállását, ezért
nemsokára megindult a kommunisták második nagy támadássorozata: 1950 július 7-től
háromezer szerzetest és szerzetesnővért bűnözőként internáltak.
1950. augusztus 30-án Rákosi Mátyás államminiszter
„békepapi megállapodást” kényszerített ki. Ez volt a bebörtönzött szerzetesek
kiszabadulásának ára.
Az 1950. szeptember 7-én kelt 34. sz. törvényerejű rendelet – négy kivétellel – megvonta az
összes szerzetesrend működési engedélyét.
Bár a bencések, a piaristák, a ferencesek és az iskolanővérek 40-40 fővel tovább
működhettek, de a több mint tízezer szerzetest eltiltottak hivatásától.
Az „ötvenes évek”
1. Óvodák
a háború után óvodaépületek sokasága vált romhalmazzá
a nők tömeges munkába állása miatt egyre inkább erősödött az igény az óvodai
rendszer kiépítésére
1949ben a Vallás és Közoktatási Minisztérium hatáskörébe kerültek az óvodák
ettől kezdve rendszeresen foglalkoztak óvónők át- és továbbképzésével
szakmai ismeretek átadásán túl erős ideológiai nevelés is folyt
1953. kisdedóvásról szóló tv. „az óvodáskorú gyermekeknek a szocialista
pedagógia célkitűzései szerint történő nevelése, gondozása és az általános iskolai
tanulmányok előkészítése”
2. Általános iskolák
a kommunista párt úgy tekintett az iskolára, mint az engedelmes polgárok
nevelésének színterére
a nevelést-oktatást is a pártérdekeknek megfelelően kellett szervezni; az oktatásügyi
pártpolitikai kérdés lett
1946-van még egységes, alapvető nemzeti műveltségű oktatás átadása volt a cél,
önnevelésre és közösségi életre való képzés
az 1950-es évekre a tanterv ettől már gyökeresen eltért:
célja: az iskola tanulókat a Népköztársaság öntudatos, fegyelmezett állampolgáraivá,
a dolgozó nép hűséges fiává, a szocializmus építőjévé nevelje.
„fegyelmezett állampolgár” olyan alattvalói magatartás, amely megfelel a
monolitikus államhatalom, a diktatórikus parancsuralmi rendszer igényének
ideológia: marxizmus-leninizmus
határozattal sürgették 1950-ben, hogy tankönyvek, tantervek és tananyag sugározza
a marxizmus-leninizmus ideológiáját, valamint a „klerikalizmus” és a „burzsoá
ideológiák” elleni harcot
új szocialista tanterv: teljesen átalakította a tanítandó tárgyak 1946-ban kialakított
belső rendjét, arányait, tartalmát
mindegyik osztály tananyaga hatalmas méretűre bővült, jelentős tanulói
túlterheltséget okozva
1950. márciusában az ifjúsági könyvtárak is átrendezésre, selejtezésre kerültek
eltávolították a fiatalság látóköréből az egyházi vagy polgári gondolkodásra bíztató
könyveket
az 1930-as években megjelenő polgári reformpedagógiák áramlatai egy csapásra
nemkívánatosnak minősültek; perifériára szorultak, illetve elnémították a
tradicionális pedagógiai gondolkodás jó néhány képviselőjét (pl.: Prohászka Lajos,
Karácsony Sándor)
az iskola és a termelés szorosabb kapcsolatba került, kezdett megszűnni a munkás-
paraszt származású tanulók lemorzsolódása
az 1952/53-mas tanév végére jelentősen nőtt az iskola megtartó képessége; de ez
csak az 50-es évek közepéig volt jelentős, majd a 60-as években növekedett ismét
a vallásos világnézetet különösen veszélyesnek értékelte a minisztérium
3. Középiskolák
a középiskolák hálózatának újjáépítése, fejlesztése is megoldásra váró problémaként
jelentkezett
a gimnáziumok száma lassan emelkedett az 50-es évek elejéig
legfőbb cél volt a középiskolákban és a felsőoktatásban tanulók fiatalok szociális
összetételének megváltoztatása; a munkás-paraszt osztály erőltetett beiskolázása,
mely kezdetben látványos eredményeket ért el
1948-től 1955-ig a minisztérium szakérettségi tanfolyamokat szervezett
középiskolákat nem végzett munkás- és parasztfiatalok lehetőséget kaptak, hogy két
tantárgyból érettségi vizsgát tegyenek, és e tantárgyaknak megfelelő irányban
továbbtanuljanak
a szakérettségi tanfolyamok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket
1949-ben minden középiskolát gimnáziummá szerveztek át; létrejött az általános
gimnáziumok humán és reál tagozata
külön fiú- és leánygimnáziumok működtek, azonban lányok beiratkozhattak
fiúgimnáziumba is, ha lakóhelyükön csak az működött; így ezek lassan koedukálttá
váltak
1949 őszétől az orosz idegen nyelv
az általános gimnázium mellett megjelentek a szakgimnáziumok
o óvó- és tanítóképző helyett: pedagógiai gimnázium; 3 éves óvónő és 4 éves
tanítói képzés
o közgazdasági-, ipari- és mezőgazdasági gimnáziumok, majd technikumok
új gimnáziumi tanterv, melynek célja a tanulók alkalmassá tétele a középiskolai
ismeretek alapján betölthető munkakörök ellátására, a marxista-leninista világnézet
szellemében
az általános gimnáziumok nem feleltek meg az elvárásoknak; az aránytalan fejlesztés
következtében a gimnáziumot végzett diákok kis része tudott felsőoktatásba bejutni,
ezért el kellett fogadniuk, hogy többségüknek fizikai munkát kell majd végeznie
„politechnikai nevelés”: a diákokat a termelése vonatkozó ismeretekkel látják el
4. Felsőoktatás, pedagógusképzés
megnyitották az egyetemeket a paraszt és munkásosztály gyermekei előtt; az
egyetemisták 60%-át ebből a rétegből akarták verbuválni
ehhez csökkentették a tananyag mennyiségét és színvonalát egyaránt; számos kiváló
professzort távolítottak el a katedráról
1952. miniszteri tanács a felvételizőket írásbeli és szóbeli vizsga köti; a szóbeli
vizsgán mérlegelték világnézetét, jellemét, társadalmi helyzetét, pszichológiai
alkalmasságát, testi adottságait
figyeltek arra, hogy megfelelő legyen a hallgatók szociális összetétele és a nők
aránya; a tanulmányi szempont csak ezek után következett
az értelmiségi szülők gyermekeinek jóval nehezebb volt bejutni az egyetemre;
hátrányos megkülönböztetésben részesítették őket
az iskolai átformálások nyomán megnőtt az igény a szaktanárokra is, melyet a tanítók
átképzésével próbáltak orvosolni; 3 éves tanfolyam a nyári szünetekben, évközi
egyéni konzultáció, mellyel általános iskolai tanári oklevelet kaphattak a tanítók
a polgári iskolai tanárképző főiskolát a pedagógiai főiskola váltotta fel
középiskolai tanárok képzése ezen túl az egyetemi karok feladata volt
1954-től a középiskolai és az általános iskolai tanárképzést is egyetemekre kívánták
tenni, a pedagógiai főiskolákat pedig fokozatosan megszüntették
a politikai vezetés nem tűrt semmiféle „másképp gondolkodást”
a fiatalság elégedetlen volt, mely tettlegességig fajuló akciókba torkolt
az egyetemi és főiskolai hallgatók fontos szerepet játszottak az 1956-os
forradalomban
az egyetemi ifjúság követelte Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését, a többpárti
választások kiírását, a szovjet csapatok kivonását, a beszolgáltatási rendszer
eltörlését stb.
a forradalomban az ifjúság kezdeményező szerepet vállalt
DISZ (Demokratikus Ifjúság szövetsége) még 1956 szeptemberében vitasorozatot
rendezett a köznevelésről
az itt előadók sürgették a korábban megszüntetett lélektani, gyermeklélektani
kutatások folytatását, mely eretnek gondolatnak minősült akkor
Mérei Ferenc, legnevesebb gyermeklélektan kutatót az 1956. október 1. és 6. között
megtartott pedagógiai konferencián rehabilitálták, pozícióját visszaadták
Oktatásügyi Minisztérium 1956 november 2-i reformja: történelemkönyvek kivonása,
irodalom- és földrajz könyvek Szovjetunióra vonatkozó részeinek törlése, orosz nyelv
kötelező oktatásának megszüntetése, szabad vallásoktatás
ezeket a reformokat a forradalom leverése után azonnal visszavonták
1957-ben ismételten kinyilvánították a munkás- és parasztszármazású fiatalok
felsőoktatásba való bekerülését, melyet adminisztratív eszközökkel segítettek – 50%-
nak kellett lenni arányuknak
próbálták „jobbítani” a szocialista iskolát; középiskolában ismét helyet kapott az ének
és a rajz, véget vetve az esztétikai nevelés elhanyagolásának
1959-ben létrejöttek a felsőfokú tanítóképző intézetek, melyeket 1974-ben
tanítóképző főiskolává neveztek át, a pedagógiai főiskola pedig tanárképző főiskola
lett
Iskolakísérletek