Az oktatás társadalmi meghatározottsága

Az iskolarendszer funkciói:

1. A kultúra újratermelése

A társadalom által létrehozott kulturális javak elsajátíttatása. E funkció korábban elsősorban a

családoké volt, ma már egyre inkább átveszi az iskola. Részét képezik többek között a tudományok, a
praktikus ismeretek, a technikai, technológiai tudás, a viselkedési minták, szabályok és normák.

2. Az egyének személyiséggé formálása

Nagyban meghatározza a fejlesztés irányát, hogy az adott társadalom (és iskola, tanárok, szülők, stb.)
milyen célokat, milyen állampolgári eszményt tartanak fontosnak. A különböző társadalmak sajátos
eszközökkel, hagyományokkal rendelkeznek a személyiségformálás eszközeit tekintve.

3. A társadalmi szerkezet újratermelése vagy megváltoztatása

Az oktatáshoz való hozzáférés mértéke hatással van arra, hogy az egyes társadalmi rétegek,
csoportok között milyen jellegű, milyen mértékű az áramlás. Például, ha a jómódú szülő gyermeke
jobban felszerelt iskolában, magasabb színvonalú oktatáshoz, a szegényebb, hátrányos helyzetű
térségekben élő családok gyermekei pedig alacsonyabb színvonalú oktatáshoz férnek hozzá, akkor a
társadalmi rétegek konzerválódnak.

Az oktatási rendszer kiegyenlítetten magas színvonala – felszereltség, jó minőségű, adaptív

pedagógusi munka, támogató szolgáltatások (iskolapszichológus, fejlesztő pedagógus,
mozgásterapeuta, korai fejlesztés, stb. hozzáférhetősége – teszi lehetővé az alacsony státuszú
társadalmi csoportok felzárkóztatását, felemelkedését.

4. A gazdaság működésének és növekedésének elősegítése

Az oktatási rendszer működtetése jelentős költségvetési forrásokat igényel, ugyanakkor munkaerőt

képez, megalapozza az élethosszig tartó tanulást, amivel a költségvetési bevételek növekedéséhez is
hozzájárul.

5. A politikai rendszer legitimálása

Demokratikus társadalmak esetében nem az adott pillanatban hatalmon lévőket, hanem magát a
demokráciát legitimálja pl. az állampolgári jogok és kötelezettségek tanításával.

Diktatórikus rendszerekben a hatalmon lévők legitimálására szolgálhat, mert az oktatási rendszer a

számára előírt, megszűrt, esetenként torzított tartalmakat, szemléletet közvetít, burkolt propagandát
fejthet ki. Pl.: mozgalmi dalok, válogatott rendszerhű szerzők műveinek feldolgozása, a
rendszerellenes művek figyelmen kívül hagyása, stb.

Forrás: Nahalka István (2003): Az oktatás társadalmi meghatározottsága. In: Falus Iván (szerk)(2003):
Didaktika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 37-56.
6. A társadalmi integráció biztosítása

A leszakadó, hátrányos helyzetű társadalmi rétegek társadalmi beilleszkedését elősegítő funkció,

mely megvalósul például a kommunikációs készségek fejlesztése, a normák, szabályok átadása
segítségével.

E funkció részeként prevenciót fejt ki az iskola a társadalmi integritást veszélyeztető jelenségekkel

kapcsolatban. Így például alkohol, drogprevenciót folytat, egészségtudatosságra, médiatudatosságra
nevel, továbbképzési lehetőségeket kínál a munkaerő-piacról kiszorultak számára, része a
gyermekvédelmi, családtámogatási rendszernek.

Az esélyegyenlőségről alkotott elképzelések befolyásolják, hogy a társadalmi integrációs funkcióját

miképpen tölti be az oktatási rendszer.

 A konzervatív felfogás értelmében a különbségek biológiailag, genetikailag meghatározottak,

ezért az egyenlőtlenség eleve adott.
 A liberális megközelítés szerint mindenkit egyenlő jogok illetnek meg, ezért az alsóbb,
szegényebb rétegek elől el kell hárítani azokat az akadályokat, melyek jogaik
érvényesítésében korlátozzák őket pl. az oktatáshoz való hozzáférés esetében. Ennek a
szemléletnek a vívmánya a közoktatás ingyenessé válása, a felsőoktatás kiterjesztése.
Gondolkodásmódjának középpontjában az áll, hogy a lehetőséget mindenkinek biztosítani
kell, az pedig már az egyén saját felelőssége, hogy tud-e, akar-e élni ezekkel a lehetőségekkel.
 A szociologikus nézőpont alapján a társadalmi csoportok közötti különbségek kompenzálása,
kiegyenlítése az iskola keretein belül valósítható meg.
 Az emancipációs szemlélet azt vallja, hogy az identitásunkat akkor sem szabad feladnunk, ha
az hátrányokkal jár, mert a sokszínűség és a sokféleség együttélésére, mint értékre tekint. A
gyermekek között az iskolában megnyilvánuló kulturális különbségek erőforrásként, a
fejlesztés kiindulópontjaként, alapjaként értelmezendők.

A társadalmi egyenlőtlenségek kezelésére az iskolarendszerek eltérő megoldásokat kínálnak.

 Szelektív iskolarendszer homogén csoportokkal dolgozik, mert így könnyebb a tanulás, az

eligazodás, az igények megfogalmazása. Hamar szétválasztásra kerülnek a tanulók.
 Komprehenzív iskolarendszer esetén a heterogén csoportok és az egyének egyéni kezelésére
helyeződik a hangsúly, mely nem megszűntetni akarja a különbségeket, hanem értékként
kezeli, nevelési céljai megvalósítására fordítja azokat. A komprehenzív iskolarendszer
működtetése gazdagabb, árnyaltabb pedagógiai kultúrát követel meg a benne dolgozóktól.

A társadalmi igények érvényesítésének eszközei

 A tanított tartalmak meghatározása – pl. a központilag kibocsátott tantervek, Nemzeti

Alaptanterv, Kerettantervek, stb.
 Az iskolatípusok sokszínűsége/egységessége
 A pedagógusokkal szembeni alkalmazási, minősítési követelmények megfogalmazása
 A pedagógiai innováció irányának, területeinek meghatározottsága, anyagi feltételeinek
biztosítása

Forrás: Nahalka István (2003): Az oktatás társadalmi meghatározottsága. In: Falus Iván (szerk)(2003):
Didaktika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 37-56.
Forrás: Nahalka István (2003): Az oktatás társadalmi meghatározottsága. In: Falus Iván (szerk)(2003):
Didaktika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 37-56.