Mocsári teknős

A mocsári teknős páncéljának hossza körülbelül 20 centiméter. Egyes (nem magyarországi)

populációkban elérheti a 30 centimétert is. Ellentétben a vízi teknősöknél megfigyelhető trenddel,
miszerint a nőstények nagyobbak (például az ékszerteknősök esetében is), a mocsári teknős hímjei
egy hajszálnyival nagyobbak, mint a nőstények. A páncél lapított, ovális, hátrafelé enyhén
kiszélesedik. A nőstények páncélja valamivel kerekebb és magasabb, mint a hímeké. A hát- és a
haspáncél rostos szalagokkal kapcsolódik össze. A haspáncél az úgynevezett csukló előtti és a
csukló utáni csontlemezek mentén mozgatható, a hímeknél horpadt, a nőstényeknél lapos. Színe
okkersárga, vagy barnás, a pajzshatárok mentén keresztirányú fekete csíkkal. A fekete csíkok néha
egészen szélesek és elmosódottak, és dominálhatják az egész haspáncélt. Fiatal korban a hátpáncél
gerincvonalán egy él húzódik, amely a felnőtt állatokon már nem figyelhető meg. Mindenféle
mendemondákkal ellentétben a teknőspáncél jelentős súlyt nem bír el, csak a ragadozók egy –
egyébként nem elhanyagolható – részével szemben nyújt védelmet. Mind a hátpáncél, mind a fej és
a végtagok alapszíne sötét, feketésbarna vagy grafitszürke olajzöld beütéssel, amelyet mindenütt, de
különösen a nyakon és a fejen kisebb nagyobb citromsárga vagy sötétsárga pettyek tarkítanak. A
páncélon a pettyek mintha a pajzsok testközépi részeitől kifelé, sugárirányban futó vonalak mentén
rendeződnének. A szemek szivárványhártyája a hímek esetében vörösesbarna, a nőstényeknél
sárgásfehér. A frissen kelt teknősök páncélja kerek, 2,5-3 cm hosszú, általában még kevés sárga
petty látható rajtuk. Hasuk gyakran fekete. Farkuk feltűnően hosszú.
A mocsári teknősről, mint oly sok nagy elterjedésű európai hüllőről is kiderült, számos elszigetelt
fejlődéstörténetű populációra tagozódik. A megfigyelhető alaktani változatosságot tükrözi a sok
számon tartott alfaja. A legfrissebb, mitokondriális DNS-re alapozott filogenetikai vizsgálatok
legalább 9 különböző fejlődési ágat különböztetnek meg, de ezen belül is nagy genetikai
változatosság mutatkozik. A vizsgálatok alapján a szicíliai populációt önálló faji rangra
emelték Emys trinacris Fritz et al, 2005 néven. Jelen pillanatban az alábbi alfajokat tartják számon,
amelyek részben vagy egészben átfednek a molekuláris módszerek által feltárt fejlődési vonalakkal.
Hazai elterjedés: A mocsári teknős országszerte megtalálható, tavak és folyók mentén, mocsaras
területeken. Elsősorban a lassú folyású és álló vizeket kedveli, így inkább azok közelében
számíthatunk rá. Éppen ezért inkább az alföldi és dombvidéki tájainkon jellemző, de helyenként
középhegységi tavainkban is előfordul.

Státusz, védelem
A mocsári teknős valamikor rendkívül gyakori volt a vizek járta Alföldünkön vagy a természetes
partvonalú nagy tavainkon és az azokat övező mocsarakban, mára azonban nagyon
megfogyatkozott ezeken a helyeken. A Balatonon szinte nem lehet vele találkozni. Elszigetelt
tavakban, holtágakban vagy az alföldi csatornarendszerekben azonban még megtalálható, de a
csatornák utóbbi néhány évben végrehajtott és mai is zajló „vízügyi karbantartása”, növényzetük
kiirtása, a partszegélyek kikotrása tovább rontja majd a faj helyzetét. Sokan úgy gondolják, hogy a
vizes élőhelyek védelmével a mocsári teknős védelme is megoldott. Ellentétben azonban a
kétéltűekkel, melyek petéiket a vízbe rakják, a mocsári teknős a víztől távol, a szárazföldön helyezi
el tojásait. Az alkalmas tojásrakó helyek azonban már nem tartoznak a védett vizes élőhelyekhez,
gyakran szántóföldi művelés alatt állnak vagy egyéb emberi létesítmény foglalja el őket. A legújabb
ismeretek arra utalnak, hogy a mocsári teknősnek a tojásrakáson túl is szüksége volna szárazföldi
élőhelyekre. Az élőhelyvesztés mellett az utóbbi évtizedekben komoly veszélyeztetőként léptek fel
a különböző, Magyarországon is megjelent idegenhonos teknősfajok. Ezek közül is a hasonló
életmódú ékszerteknősök jelentik a legnagyobb fenyegetést. Eddig a vörösfülű ékszerteknős az,
amely nagy számban lelhető fel a hazai természetes vizekben is. A vizsgálatok szerint agresszív
viselkedésével elsősorban a napozóhelyekről szorítja ki a mocsári teknőst. Feltételezhetően olyan
parazitákat is hordoz, amelyekkel szemben a mocsári teknős nem ellenálló. Potenciálisan még a
hűvös mérsékelt övben honos, és ezért nálunk nagyobb eséllyel túlélő díszes ékszerteknős jelenet
nagy veszélyt, de szerencsére ez a faj korábban jóval kisebb számban került kereskedelmi
forgalomba, mint a vörösfülű ékszerteknős. A mocsári teknős védelme tehát sokkal komplexebb
megközelítést igényel, mint azt korábban gondoltuk. Magyarországon – mint minden kétéltű és
hüllő – védett. Természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.